Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

november 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (80) alagút (7) állat (8) amerikai (94) angolok (8) arabok (15) átirányítás (13) atom (11) ausztrál (5) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (5) brazil (6) brit (64) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (7) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (7) ejtőernyős (26) életrajz (39) elmélet (11) erdély (5) erőd (8) évforduló (53) fegyver (7) ferencjózsef (11) francia (24) görgey (13) görögök (5) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (81) haditengerészet (47) hadsereg (15) hadtörténelem (146) hadtörténet (19) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (14) hidegháború (44) híres bűnözők (8) honvédség (11) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (45) ii világháború (106) izrael (25) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (5) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (57) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) középkor (10) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (48) légvédelem (6) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lovas (6) lovasság (10) lövészárok (5) magyar (140) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (66) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (28) ostrom (6) osztrák (30) osztrák magyar (27) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (5) rendőrség (5) rendvédelem (52) róma (13) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (14) svéd (7) számítógép (9) szavazás (7) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (36) szovjet (59) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (16) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (65) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) usa (53) USA (5) utánközlés (25) vadászgép (11) várostrom (6) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (55) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

A Zenta cirkáló 2.0

2009.04.14. 04:14 MTi

A Zenta cirkáló pusztulásának történetét, ahogy azt a történetírás feljegyezte, az előző részben olvashattátok. A levéltári kutatások során előkerült egy fontos dokumentum: a Zenta kapitánya – Pachner Pál fregattkapitány – által összeállított jelentés, melyben a hajó elsüllyedésének körülményeit írja le. A kapitány jelentésének keltezése 1914. augusztus 19-e, tehát közvetlenül a hadifogságba kerülés után íródott.


A Pachner-jelentés német nyelvű átiratát – amely Polában keltezett, 1916. március 24-én – Max Wurzinger, a Zenta cirkálón szolgálatot teljesítő
gépész-altiszt kapta kézhez. Az altiszt a jelentés átiratát a montenegrói hadifogságból való szabadulást követően, az I. osztályú ezüst vitézségi érem mellékleteként kapta meg.

Wurzinger altiszt az I. világháborút követően a montenegrói Tivatban telepedett le. 1914-ben szerencsésen túlélte a Zenta katasztrófáját, de a II. világháború utolsó napjaiban nem kerülhette el a tengerészhalált: 1945. május 5-én a jugoszláv haditengerészet tagjaként vesztette életét, amikor hajója aknára futott, és hullámsírba merült.

Nézzük, hogyan írta le Pachner az ellenséges flottával való találkozást:

„…Rövid idő múlva Ny-ÉNy-on több füstoszlop jelent meg. A hajók nagy sebességgel közeledtek. Ez a francia flotta volt, amely csatárláncban közeledett felénk. Összesen 17-18 Danton-típusú ellenséges hadihajót számoltunk össze, páncélos cirkálókat néhány raj torpedónaszád kíséretében, amelyek – amennyire megfigyelhettem – egyidejű manőverezéssel sort alkottak: hajó hajó után az Oštro-fok felé.”

A harcot, a kezdettől a hajó elhagyásáig így írja le a kapitány (a térképekre kattintva nagy méretben is megnézhetitek őket):

„… Zászlójeleket figyeltünk meg, majd két ágyúgolyó kilövését, de nem láttuk, hol hullottak le. Mindezt a megadásra felszólító jelzésként értelmeztem, és kis zászlódísz-, valamint nagy, selyem díszzászló kitűzésével válaszoltam. Közvetlenül ezután, úgy 9 óra tájt három-négy dreadnought-típusú csatahajó ágyútornyából lőni kezdett minket.

Az első kettős lövedék túlszállt rajtunk, a második előttünk csapódott be, a harmadik a hajóorrba, a hajó elülső részét és a parancsnoki hidat betemetve egy gránáttal és repeszdarabokkal. A lövedékeket 30,5 cm kaliberű gyújtógránátoknak néztük. Ezután találat találatot követett. Az ellenségtől való távolság 10 ezerről 9000 méterre csökkent.

Elrendeltem, hogy ágyútüzet nyissunk a zászlóshajóra. Első lövedékeink rövidek voltak, a későbbiek jobbak, de még túl gyengék a mi közepes kaliberünkhöz képest. Egy, a gépteremben robbanó gránát szétszálló repeszei elszakították a jobboldali gőzvezetéket, és
megölték Friedrich Rotter gépkezelőt, valamint a gépteremben tartózkodó csaknem teljes személyzetet. Mindkét hajtómű használhatatlanná vált.

A manőverezésre képtelenné tett hajó mozdulatlan célponttá vált az ellenség számára. A még megmaradt hajtóerővel olyan fordulatot tettem, hogy valamennyi jobb oldali ágyú működőképes legyen, majd elrendeltem a tűz azonnali eloltását és a biztonsági szelepek megnyitását.

Ez után a végzetes találat után a hajón már mindenki tudta, mi vár még ránk. A gépteremben minden irányban sistergett a gőz, és gőzfelhőbe takarta a hajót. Ezekben a percekben a tisztek, a zászlósok és a kadétok is példásan viselkedtek a harcban, és megmutatták a legénységnek, hogyan kell kitartani a harcállásban. Elrendeltem a harc folytatását, noha tüzelésünk a nagy távolság folytán kevés sikert ígért, de hűnek kellett maradnunk fegyvereink becsületéhez és a tengerészet hagyományaihoz, és fenn kellett tartanunk a legénység erkölcsi erejét ebben a reménytelen helyzetben.

A további ellenséges találatok tüzeket idéztek elő a fedélzeten és az ütegeknél, úgyhogy megszakadt a kapcsolat a parancsnoki híd és a hajótat között, és arra kényszerítettek, hogy parancsot adjak a lőszerkamrák tengervízzel való elárasztására. Az elsőtiszt minden igyekezete ellenére a tüzet tovább már nem lehetett megfékezni. A szivattyúk felmondták a szolgálatot, a víz- és gőzvezetőcsövek a villanyvezetékekkel együtt szét voltak rombolva. Az elülső kazánházat ért újabb találat a víz gyors behatolását eredményezte. Az itt tartózkodó Schuss gépész őrmesternek a gránátrepeszek mindkét lábát letépték, esés közben így kiáltott fel: „Éljen Ausztria!”.
A többi ágyú annyira megrongálódott, vagy teljesen használhatatlanná vált, hogy csak a 2. számú maradt működőképes; tűzéreink eleste után Albert Homayr sorhajóhadnagy tűzértiszt tovább kezelte egészen a hajó elhagyásáig. Részünkről 120 lövést adtunk le. A fedélzetet halottak és sebesültek borították. Az utóbbiaknak nem lehetett semmilyen segítséget sem nyújtani. A megsemmisítő erejű robbanások szétrombolták a hajókórházat, a kötözőhelyet és a rádiókabint.

A hajó elülső részét teljesen átlyuggatták, a hidat, amelyen az utolsó pillanatig tartózkodtam, részben lerombolták. Óriási repedések ásítoztak a hajótörzsön, az ütegeken, a kézikormány helyiségén és a fűtők mosodájában. Csak a zászlók, az árbocok, a kémény felső része, továbbá a felső kormányfedélzet kis része volt sértetlen. Ekkor a hajó helyzete 4-5 tengeri mérföld Ny-DNy volt Castellastuától.
Amikor láttam, hogy közeledik a vég, elrendeltem, hogy a bizalmas parancsokat és a titkos rejtjeleket dobják a tengerbe, vessék ki a torpedókat, és nyissák fel a szelepeket; de már nem lehetett hozzájuk férni, egyrészt, mert nem volt rá idő, másrészt, mert a hajó a vízvonal közelében ért találat miatt süllyedni kezdett. Ekkor elrendeltem a hajó elhagyását.” 

A hajó elsüllyedéséről és az ellenség magatartásáról, és a hadifogságba kerülésről ez áll a jelentésben:

„… Még 100 métert sem úszhattam, amikor az SMS Zenta elülső részével felemelkedett, majd lobogó zászlókkal, tatjával a mélységbe süllyedt. A megmaradt legénység a tengerben úszva spontán „hurrá!” kiáltással kísérte a hajó elsüllyedését.

Mindez délelőtt 9 óra 40 perckor történt. Az ellenség eddig a percig folytatta a tüzelést, majd délnek fordult. Részéről semmilyen kisérletet sem tett a mentésre. A vízben a lövedékek becsapódásai erős áramütésként voltak érezhetőek. A megmenekültek zöme 4-5 órányi úszás után ért partot Castellastuán. A csoportot, amelyhez magam is tartoztam, a part közelében a genfi egyezmény zászlóját lengető helyi csónakok mentették ki.
Minthogy nem kívántunk a montenegróiak kezére kerülni, a Sv. Nedelja zátonyon szálltunk ki. De csupaszon, elgyengülve és fegyvertelenül néhány órával később semmilyen ellenállást sem tudtunk tanúsítani a montenegrói katonákkal szemben, akik egy tiszt parancsnoksága alatt csónakon jöttek értünk, hogy elvigyenek.

Hadifoglyok lettünk, a kikötőparancsnokság épületében helyeztek el, megetettek, és amennyire lehetséges volt, felöltöztettek. Megtiltottak minden kapcsolatot a megmenekült legénységgel, a sebesülteket pedig, amennyire lehetett, bekötözték és ápolták. A parancsnoki személyzet – Rotter gépész parancsnok kivételével – és a legénység 129 tagja megmenekült.”

A Zenta cirkálón a harc során 312-en tartózkodtak: a 173 hősi halált tengerész közül – a levéltári források szerint – 49-en voltak magyar nemzetiségűek.

A túlélők partra jutásáról eltérőek az adatok: egyik szerint ötórányi úszás után jutottak partra,
másik szerint a környékbeli – petrováci – halászok siettek segítségükre délután 3 órakor (?!). A túlélők montenegrói hadifogságba kerültek, ahonnan csak 1916. január 15-én – Montenegró kapitulációját követően – szabadultak.
A Zenta cirkáló roncsa és a hősi halált halt osztrák-magyar tengerészek maradványai 4 mérföldnyire nyugat-délnyugat irányban Petrováctól, 73 méter mélyen nyugszanak az Adriai-tenger kék vizében. Béke poraikra!

Offtopic: Boldog névnapot a szerzőnek; a poszt időzítése a szerkesztőtársak ajándéka e jeles nap alkalmából.

A lemilblog

62 komment · 1 trackback

Címkék: magyar hadtörténelem haditengerészet i. világháború osztrák magyar

A bejegyzés trackback címe:

http://lemil.blog.hu/api/trackback/id/tr261062819

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Ifj. monarchista 2009.06.17. 13:55:14

Valaha volt haditengerészetünk emlékéreEgy kicsit révedjünk bele a dicső múltba mi is (a MG-hoz hasonlóan), és lelki kalandozásunk tárgya legyen az Osztrák-Magyar Monarchia közös haditengerészete, azaz a KuK Kriegsmarine. Az apropó pedig egy német úriembe…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

MTi 2009.04.14. 07:58:31

Nagyon köszönöm a jókívánságot, amihez magam is csatlakozok: a nemzetközi Tibor-nap alkalmából ezen név valamennyi viselőjének boldog névnapot!

savanyujóska 2009.04.14. 08:14:39

Gratula! Azt hiszem erre szokás mondani, hogy hiánypótló írás! Eddig alapvetően én is csak a Csonkaréti könyvből tudtam tájékozódni a Zentát illetőleg, ami viszont a történelmi tényeket illetőleg nagyon megbízhatatlan. Pachner naplójának a szövege megjelent már valahol magyarul?
Egyébként az ember azt hinné, Pachner a hadifogságból szabadulva nemzeti hős lesz, előléptetik, kitüntetik, és tárt karokkal várják a haditengerészet vezérkaránál. Ehhez képest csupán egy vacak másodosztályú Vaskorona Rendet kapott, csak 1917-ben léptették elő sorhajókapitánnyá, és a szabadulása után nagyrészt a kikötői tengernagyi hivatalban pecsételte az aktákat, illetve teljesen elavult, bevetésre nem kerülő hajók -Szigetvár, Kaiser Karl, Babenberg- parancsnoki tisztségeit töltötte be. Csak az összeomlás után nevezték ki utólag ellentengernagynak 1920-ban.

Titus Pullo Urbino 2009.04.14. 09:13:33

Gratula MTI! Köszönjük a gyors második részt. Névnapodon Isten éltessen sokáig! Nagyon sokáig, hogy még sok ilyen posztot írhassál!

NagyTeve · http://www.uniforminsignia.org 2009.04.14. 09:17:15

Boldog névnapot az összes Tibornak!

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2009.04.14. 09:45:00

MTi, nagyon jó kis írás, az előzővel egyetemben. A Monarchia haditengerészete amúgyis a szívem csücske. Boldog névnapot nemkülönben! :)

molnibalage 2009.04.14. 10:16:07

@savanyujóska: Azért egy vesztes (bár hősies) csatért nem tudom miért kéne bárkit is előléptetni.

A meglepett, hogy a Zenta nem ment közelebb a parthoz.

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2009.04.14. 10:17:08

Erre a filmre Hegyi György barátunk hívta fel a figyelmet. Köszönet érte. Ugyan nem a Zenta cirkálóról van benne szó, hanem a Szent István csatahajóra vezetett expedícióról, mégis egy sor hasznos információt tartalmaz a korról, amelyben az OMM haditengerészete helyt állt. Itt a link:
www.webcsatorna.hu/page/szent_istvan_hadihajo

MTi 2009.04.14. 10:29:01

@molnibalage: Ment volna, de nem volt ideje...
Az az igazság, hogy a jelentésnek csak egy része - az általam legfontosabbnak tartott része - került ide, de itt az ime vonatkozó rész is:

"Augusztus 16-án hajnali 4 órakor hagytam el a Tivati-öblöt, és indultam a tengerzár körletének irányába. Az idő csendes volt, a látási viszonyok jók, könnyű délnyugati szellővel; a láthatáron semmi gyanúsat sem lehetett megfigyelni. A hajón készületi állapot volt fokozott megfigyelő- és őrszolgálattal. Minden kazán készen állt, hogy parancsra a legnagyobb erőt fejtsék ki. Délelőtt 7 óra 45 perckor a 133. fok irányában hajóztunk mintegy 5 tengeri mérföldre a szárazföldtől, a Volujica- és a Mendres-fokok között. D-DNy felöl gyorsan közeledő ellenséges egységek hajófüstgomolyagjai tűntek fel. A tengerzár déli körzetéből már teljes gőzzel igyekezett felénk az Ulan torpedóromboló, s mihelyt jelzőtávolságra ért, közölte velem megfigyeléseit. Azonnal ellenkező irányt rendeltem el, és a legnagyobb sebességgel az Oštro-fok felé vettem az irányt, és kiadtam a harckészültségi parancsot. A torpedóromboló parancsnokát, Egon Panfilli korvettkapitányt jelekkel tájékoztattam, hogy ősszetűzés előtt állunk egy ellenséges flottával, ezért Bocche di Cattaróba szándékozom visszahúzódni, és egyidejűleg elrendeltem, hogy további parancsig a jobb oldalam mellé húzódjon. Rövid idő múlva Ny-ÉNy-on több füstoszlop jelent meg. A hajók nagy sebességgel közeledtek. Ez a francia flotta volt, amely csatárláncban közeledett felénk. Összesen 17-18 Danton-típusú ellenséges hadihajót számoltunk össze, páncélos cirkálókat néhány raj torpedónaszád kíséretében, amelyek – amennyire megfigyelhettem – egyidejű manőverezéssel sort alkottak: hajó hajó után az Oštro-fok felé. A cirkálók és a torpedónaszádok előretolt állást vesznek fel. Rádiógráf által azonnal tájékoztattam az V. hadosztály parancsnokát az ellenség észleléséről, és az utolsó rádiógram így hangzott: „17 ellenséges úszóegység üldözi a Zentát. Az ellenség sikertelenül kísérelte meg zavarni összeköttetésünket.”
Az Ulan torpedóromboló a lehető legnagyobb sebességel igyekezett elmenekülni. Valamivel később, mihelyt a harc megkezdődött, láttam utoljára mintegy három tengeri mérföldnyire, amint még sértetlenül, viszonozva a tüzelést, elkerülte a lövedékeket. Amikor láttam, hogy bekerítettek bennünket, és legnagyobb sebességünk sem elegendő az áttöréshez, megváltoztattam az útirányt Castellastua felé. Szándékom az volt, hogy a harcot felvéve elérjem Bocchet, s ugyanakkor közelebb jussak a parthoz, hogy minél kevésbé nyútsak látható célpontot, és lehetővé tegyem a legénység menekülését abban az esetben, ha rákényszerülnék, hogy a hajót elsüllyesszem. Ha ez a kisérlet nem sikerülne, elhatároztam, hogy a végsőkig ellenállást tanúsítok. Az ellenséges flotta már 10-12 ezer méterre közelített meg. Sebességét 20 tengeri mérföld fölé becsültem. A tengernagyi zászlóshajó tatjára feltűnően nagy lobogó volt kitűzve."

gaborov 2009.04.14. 13:29:50

@molnibalage: azert, mert oriasi tulero ellen nem megfutott, nem adta meg magat, hanem peldasan kitartott es harcolt amig csak lehetett. Az ilyeneket meg elo szoktak leptetni :)

savanyujóska 2009.04.14. 13:53:46

@molnibalage: Az 1904-ben Csemulpónál hasonló helyzetbe került orosz Varjag cirkáló kapitányát utóbb még a japánok is kitüntették bátorságért, odahaza pedig gyorsan ellentengernaggyá léptették elő.

Hoerbi 2009.04.14. 15:31:31

Sok boldog névnapot, jó a cikk!

(tiboru: Feltettem a przemysli levélrészletet a bulis blogra. Kéne valami értesítő az érdeklődőknek.)

Titus Pullo Urbino 2009.04.14. 16:39:23

@Hoerbi: Engem érdekelne a przemysli kirándulás. Dédapám ott esett fogságba, körülnéznék arrafelé. Egy éjszaka lennénk ott?

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.04.14. 16:51:45

@Hoerbi:

Akkor még egy offtopic és szolgálati közlemény:

Kérek minden érintettet, hogy a lemilbulira szíveskedjék ellátogatni és ott nyilatkozni.

Köszönöm, adás vége.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.04.14. 17:06:04

Én most kikapcs, estére jelentkezem.

MTi 2009.04.14. 18:53:56

@savanyujóska: Kedves kolléga! Úgy vélem, elég tájékozott vagy Pachner életrajzával kapcsolatban - megosztanád velünk részletesebben? Előre is kösz!

Nebameg 2009.04.14. 19:47:38

off:Boldog nemzetközi Tibor napot! on: Azok voltak a daliás idők, mikor valakinek letépte 2 lábát a robbanás, és az: áááááá, vagy: ááááá basszameg helyett, éljen Ausztriát kiált! Hiába, a mai fiatalok már nem ilyenek!

szs. · http://martinluther.blog.hu 2009.04.14. 20:13:19

Ez az "éljen Ausztirás" dolog engem is megragadott. Ilyen tényleg van/volt, vagy csak olyan jellegű díszítés a jelentésben, mint mikor a haldokló Petőfi a festményen a saját vérével írja a sziklára azt, hogy "Hazám"?

szs. · http://martinluther.blog.hu 2009.04.14. 20:14:12

Izé, "Ausztriás", csak a "ti" biztos a boldog Tibornap akart lenni tudatalatt. :)

MTi 2009.04.14. 20:17:44

@Nebameg: Hát igen, akár csak maga Švejk, a derék katona "vendégszerepelt" volna a Zenta fedélzetén... :) "Uraim, éljen I. Ferenc József császár!" meg "Fel Belgrádra, fel Belgárdra!" :)
A magam részéről a kapitány "költői túlzásának" minősítem...

MTi 2009.04.14. 20:32:00

@szs.: Ja, a Macskafogó 2-ben is vérrel írják az egerek, hogy Grabowsky... :)

molnibalage 2009.04.14. 22:31:52

@savanyujóska: Na ez üdítő kivétel lehetett, mert a csuzimai vesztes nem végezte ilyen jól...

Titus Pullo Urbino 2009.04.15. 08:25:39

@MTi: pontosan a Švejk jutott nekem is erről eszembe, a fel Belgrádra! ugyanígy beugrott amikor olvastam a kommentet. Meg is mosolyogtam magamban, a második részben asszem Biegler kadét is felelős volt ezekért a hazafias ömlengésekért. Meg kellett írnia egy propagandacikket a társai haláláról, na, abban is ilyenek vannak.

Titus Pullo Urbino 2009.04.15. 11:08:54

"A ZENTA hadihajónak tragikus sorsa dacára is a király a következő kitüntetéseket a-
dományozta:
Pachner Pál fregattkapitánynak, a ZENTA hadihajónak az ellenség előtt történt vitéz
vezetésének elismeréseként díjmentesen a II. osztályú Vaskorona rendet, a hadi ékít-
ménnyel; az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartás elismeréseként a Vaskorona
rend III. osztályát díjmentesen a hadi ékítménnyel Leon Hardi Ferenc báró és Homayr
Albert sorhajóhadnagyoknak. a Ferenc József-rend Lovagkeresztjét a Katonai Érdemke-
reszt szalagján Mikesch Gusztáv 1. osztályútengerészeti biztosnak, Stengel Frigyes
és Bonne János II. osztályú gépüzemvezetőknek és az ellenség élőtt elesett Rotter
Frigyes 1. osztályú gépüzemvezetőnek; a III. osztályú Katonai Érdemkereszt a hadi
ékítménnyel Cerri Károly sorhajóhadnagynak; az arany Vitézségi Érmet draubergi
Kramer Miksa és Déry Ernő fregatthadnagyoknak, Kaiser Józsefhajómester-ütegmesternek,
Lulic Viktor gépügyelő segédnek, Zich János szállásmester tüzéroktatónak és az ellen-
ség előtt elesett Schuss Adalbert gépügyelő segédnek; az első osztályú ezüst Vitéz-
ségi Érmet Stodai Herold Ferdinánd tengerészkadettnek, Bemer Emil és Siesz Iván hadi-
tengerész-apród jelöltnek, Kries Manicz József hajómestemek, Wom Emil hajómester-
segéd-távírómestemek. Kramer János szállásmester tüzéroktatónak, Gubica Lajos tarta-
lékos másodosztályú tengerésznek és az ellenség előtt elesett Simunicz József hajó-
mester segéd-torpedómestemek."

Titus Pullo Urbino 2009.04.15. 11:10:41

"A ZENTA cirkálón 1914. augusztus 16-án hősi halált halt 173 tengerész közül magyarok
voltak:
Belics Antal matróz (Fiume)
Bíró Imre matróz (Balatonkeresztúr)
Bogdán Atanáz matróz (Resicabánya)
Brandenburg Frigyes matróz (Resicabánya)
Czéda István fűtő (Vonyarcvashegy)
Danyi István hajómester (Nagyteremi)
Deák Sándor matróz (Csongrád)
Demeter Márton matróz (Vice, Szolnok-Doboka vm.)
Deutsch Rezső matróz (Kőszeg)
Eiben Gyula matróz (Gyertyánliget)
Fazekas 1. Ferenc matróz (Szeged)
Fekete Gyula matróz (Ecsed)
Fekete Dezső matróz (Sárvár)
Fontanini János matróz (Fiume)
Grubisich Iván matróz (Torontál)
nics Antal matróz (Fiume)
Karakas István fűtő (Szeghalom)
Kiss Gyula matróz (Nagyvárad)
Koppányi Lajos matróz (Mezőtelegd)
Kovács Ferenc Károly gépmester (Budapest-Cinkota) Kovács Ignác matróz
(Magyarkeszi)
Kovács István matróz (Jászberény)
Kuvik István matróz (Magyarkeszi)
Lazaries Gyula matróz (Mezőbánd)
Ljubjanovics András matróz (Baja)
Lukanics József matróz (?)
Marokonics István matróz (Háros)
Mihály József matróz (Zsilipkövesd)
Mizsery József negyedmester (Pozsony)
Nagy Imre gépmester (Borszörcsök)
Ortner József matróz (Krasznaszörény)
Pandurics János matróz (Vízvár)
Faller András főfűtő (Blodra, Torontál vm.) Pohárkovics Mihály matróz
(Hódmezővásárhely) Rocco Ferenc matróz (Buccari)
Rajczi Sándor matróz (Vörösegyháza)
Scheidl Kálmán matróz (Meszlény)
Schusz Béla gépmester (Buziásfiirdő) Szabó Zsigmond matróz (Érsemlyén)
Szendrei Mihály matróz (Sárospatak) Szűcs Mihály matróz (Csóka)
Simunich József matróz (Fiume)
Tarbuk Gyuró matróz (Zágráb)
Tabi József matróz (Lovasberény)
Tódor József matróz (Dicsőszentmárton)
Wawrik Árpád gépész negyedmester (Resicabánya) Wonner Mihály matróz
(Szászapátfalva)
Zgur M. matróz (?)
Zmuk Miklós matróz (?)"

Nyugodjanak békében.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.04.15. 12:14:48

@Titus Pullo Urbino:

Hm, jóformán az egész történelmi Magyarország képviselteti magát: Nagyvárad, Pozsony, Lovasberény, Dicsőszentmárton, Kőszeg, Fiume, Resicabánya, Baja...

Nyugodjanak békében.

Titus Pullo Urbino 2009.04.15. 12:29:16

@tiboru: igen, egész országos területről soroztak oda, ugyanis csak az lehetett "matróz" akinek volt valami idevágó szakmája is: bognár, lakatos, műszerész, kádár, ács, asztalos, stb. És még ez sem volt elég, 20-30 méteres imbolygó magasságot is bírni kellett, ráadásul még úszni is elég jól. Német (vagy horvát) nyelv ismerete, intelligencia felmérés is volt, ez kérem egy elit helynek számított. Nem lehetett bárki "tauglich für matrose".

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.04.15. 12:38:21

@tiboru:

Azért milyen fura lehet egy székelynek elmenni tengerésznek...

Titus Pullo Urbino 2009.04.15. 12:42:29

@tiboru: szerintem a román flottánál is szolgál(t)(n)ak szép számban székelyek. Utánakérdezek.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.04.15. 13:00:44

@tiboru:

A falujából szerintem ő volt az egyetlen, aki tudott úszni :-)

MTi 2009.04.15. 13:32:15

@Titus Pullo Urbino: Érdekes, hogy Max Wurzingert nem látom a kitüntetettek között, pedig az én forrásom szerint kapott!
@tiboru: Hát, annak idjén a Nagy-Júgóban sorozáskor minden bácskai magyar gyerek - én is :) - a tengerészetet karikázta be. Voltak akik nosztalgiából, mások meg abból a megfontolásból hogy "... ha már menni kell, akkor bár 12-15 hónapig a tengeren legyek!" Aztán gondolhatod, a zömének mit dobott a "gép": gyalogságot meg tűzérséget. Én még a légirővel jól jártam :) - 15 hónapig őrizhettem egy repülőteret... :(

Titus Pullo Urbino 2009.04.15. 13:53:38

@tiboru: utánakérdeztem, az összes ismerősöm ismert valakit, aki székely tengerész volt a román flottában, állítások szerint 6-8 % körüli arány volt, persze ez nem hivatalos adat, csak saccperkábé.

@MTi: Max Wurzingert is kitüntették, csak más alkalommal, később, mint a zömét.

savanyujóska 2009.04.15. 20:32:58

@MTi: A Haditechnika 2003/2 számában jelent meg egy cikk a Zenta tisztikaráról. Pár napja még fent láttam a neten is, de most, hogy kellene, nem működik az oldal.
A Pachnerre vonatkozó fontosabb adatok a következők:
Paul Pachner, 1870 november 17, Maribor-1937 október 13, Graz
Rendfokozatai: II. osztályú tengerészkadét, 1890, július 01; I. osztályú tengerészkadét, 1893, április 18; sorhajózászlós, 1893 május 01; sorhajóhadnagy, 1899, május 01; korvettkapitány, 1911 május 01; fregattkapitány, 1914 január 01; sorhajókapitány, 1917, augusztus 01; nyugalmazott ellentengernagy, 1920
Kitüntetései: V. osztályú török Medsidje Rend, 1898; Katonai Jubileumi Kereszt, 1908; II. osztályú Vaskorona Rend, 1915; III. osztályú Tiszti Szolgálati Jel; III. osztályú Katonai Érdemkereszt, 1917; Károly Csapatkereszt, 1917; II. osztályú német Vaskereszt, 1917;
Haditengerészeti pályafutása (csak az első világháborús rész): Bellona, 1914; Panther, 1914; Zenta, 1914 augusztus 13-augusztus 16; hadifogságban 1916-ig, kikötői tengernagyi hivatal, 1916; Szigetvár, 1916-1917; Kaiser Karl VI., 1917; kikötői tengernagyi hivatal, 1917; Babenberg, 1917; kikötői tengernagyi hivatal, 1918; nyugállományba helyezve 1919.

NAR 2009.04.15. 21:29:42

@gaborov: a 173 halott családtagjai bizonyára nagyraértékelték ezt a hősiességet... Mert ha értelme lett volna az akciónak, esélyük lett volna egy ellenséges hajót kilőni, akkor még érteném. De ha jól értem a cikket, akkor a hajó egy antant-lőgyakorlaton a célpont nem túl hálás szerepét játszotta...

MTi 2009.04.16. 08:58:43

@savanyujóska: Nagyon köszönöm értékes adatok :)
@NAR: Hát... lényegében igazad van

molnibalage 2009.04.16. 09:44:01

@NAR: Kb. ez volt a szitu sajnos.

Titus Pullo Urbino 2009.04.16. 13:26:47

@NAR: A rombolót elküldte maga mellől, hogy legalább annak legénysége megmeneküljön. A hajót a part felé kormányozta teljes gőzzel. Visszatüzelt, hátha ezáltal elijesztheti a támadó flottát. Mi mást kellett volna még tennie? Ha megáll és megadja magát, akkor is hasonló sorsra juthatott volna, csak messzebb lett volna a parttól. Tengeralattjáróveszélyre hivatkozva nem mentek volna közelebb a francia hajók, akkor is kilőtték volna és akkor senki sem menekül meg. Ne felejtsd el: a hajó süllyedése után is lőtték még a hajó helyét, ez egyet jelent: nem akartak túlélőket, pusztuljon el minden matróz. Ez volt az antant akkori célja, statuálás a lényeg. Remélem sikerült meggyőzni pacifista lelkedet.

savanyujóska 2009.04.16. 15:23:00

Az „Éljen Ausztria!” kiáltás semmivel sem hihetetlenebb, mint az, hogy a '48-as tábornokok „Éljen a haza!” kiáltással mentek az akasztófa alá.
A hősiességet minden korban másként értelmezték. Ha a klasszikus vitorlás korszakban kerül hasonló helyzetbe egy hajó, és megadja magát, a hadbíróság igen nagy eséllyel felmentette volna annak parancsnokát, amennyiben megállapításra kerül, hogy saját hibáján kívül került ilyen helyzetbe. A karrierjében és társadalmi megbecsülésében sem jelentett volna semmilyen törést egy ilyen eset. A huszadik században viszont a megadás gyalázatos tettnek számított, és a magát megadó parancsnok számíthatott rá, hogy a fogságból szabadulva odahaza börtön vagy kivégzőosztag várja. A csuzimai csatában a teljesen reménytelen helyzetbe kerülve magát megadó Nyebogatov ellentengernagyot az orosz hadbíróság később halálra ítélte. Az ítéletet ugyan nem hajtották végre, és néhány évvel később cári kegyelemmel a börtönből is szabadult, de a karrierjének természetesen lőttek, és hátralevő éveit megbélyegzett emberként élte le. Pachner nyilván ilyesmikre is gondolt, amikor elutasította a megadást.

Titus Pullo Urbino 2009.04.16. 15:32:07

@savanyujóska: szétlőtték volna az alatta úszó vasat így is úgy is, hidd el, hiába adta volna meg magát, akkor is órákig ágyúzták volna az elsüllyedés helyét, hogy hírmondó se maradjon. Az antant akkoriban nem sokáig tartózkodott azokon a vizeken, beúsztak, ágyúztak, oszt kalapkabát, gyorsan elmenekültek. Akkor még Olaszország semleges volt, nemnagyon uralták az adriát az antant hajók.

savanyujóska 2009.04.16. 16:16:51

@Titus Pullo Urbino: Ez így kicsit talán túlzás, de biztos nagy ívből tettek volna a nemzetközi tengerjogra. Ha jól emlékszem, az angolok a Dresden után is bementek a semleges chilei vizekre, és szitává lőtték a hajót, annak ellenére, hogy az már teljesen kifogyott a lőszerből, és felvonta a fehér lobogót. A mentéssel persze ott se vesződtek sokat, de mivel partközelben történt az eset, a túlélők ott is partra tudtak úszni.

Titus Pullo Urbino 2009.04.16. 16:32:01

@savanyujóska: szerinted mi történt volna, ha felhúzzák a fehér lobogót?

1. Közelebb jönnek és úgy lövik szitává, mindenki meghal, mert messze a part

2. a kapitány elsüllyeszti a hajót magával együtt, a legénységet felveszik az antant hajók

X. elfogják a hajót és antant kikötőbe vontatják (ez a variáció csak matematikailag esélyes)

Nagyon jól tette, amit tett, ebből a helyzetből kihozta a legjobbat. Szerinted hogyan kellett volna dönteni?

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2009.04.16. 20:03:26

@Titus Pullo Urbino: eszembe jutott a Kapitány és katona c. film: "A haditengerészetnél mindig a kisebb rosszat kell választani."

Titus Pullo Urbino 2009.04.17. 09:27:10

@Zig Zag: az egy jó film, kellő nagyságú moralizálás ötvözve jó kis tengeri csihipuhival. Az első részben olvastam, hogy a Zentát megtámadó flottáról feljegyezték, hogy eltúlzott méretű zászló lobogott a francia hajó végében, erről jutott eszembe, hogy a Kapitány és katona filmben is bazi nagy zászló lobogott a francia hajó farán. Úgy látszik, hogy ez hagyomány a csigaevő flottánál.

NAR 2009.04.17. 22:19:01

@Titus Pullo Urbino: az, hogy megadásra szólították fel, nekem pont nem azt jelenti, hogy mindenképpen el akarták süllyeszteni - akkor nem elé lőttek volna elsőre. Nem tudom, hogy mennyi mentőcsónak van egy hadihajón (nem emlékszem, hogy sokat láttam volna), de ha van elég a legénységnek, akkor szerintem azt kellett volna csinálni, hogy a legénység beszáll a csónakokba, a kapitány meg elsüllyeszti a hajót. Ez a hősködés bő két héttel a háború kitörése után inkább a "megállj, megállj, kutya Szerbia, móresre tanít a Monarchia"-jellegű hozzáállásnak tűnik. De az is lehet, hogy tartott attól, hogy ha megadja magát, akkor hadbíróság elé kerülhet a háború után, úgyhogy inkább fogyjon a legénység...

savanyujóska 2009.04.18. 12:46:13

@NAR: "...úgyhogy inkább fogyjon a legénység..." Ez legfeljebb a szárazföldi tábornokok hozzáállása lehet, akik a frontvonal mögötti kényelmes és biztonságos bunkereikből kibicként figyelték, hogy hullik a köznép. A hadihajók parancsnoki hídján a tengernagy vagy a kapitány ugyanúgy ki volt téve az ellenséges tűznek, mint a legutolsó hajósinas.
Mentőcsónak nem volt elég, azok ugyanis nem azért vannak a hadihajón, hogy azon meneküljön a legénység, hanem hogy a kikötőben a hajó és a szárazföld közti összeköttetést biztosítsák. Csatában meg a legelső dolog amit a hajón az ellenséges lövedékek tönkretesznek, a mentőcsónak.
A franciák egyébként aligha lettek volna olyan gálánsak, hogy udvariasan megvárják, amíg a legénység csónakba száll, a tisztek meg kinyitják a fenékszelepeket. Előbb lőtték volna szét darabokra a hajót, minthogy lett volna idő ezt megcsinálni. Ha pedig simán felvonják a fehér zászlót és megállnak, a franciák nyilván bevontatják a Zentát Máltára, és besorolják a saját flottájukba. Nagy harcértéket akkoriban már nem képviselt, de konvojkíséretre kiváló lett volna, és a franciák amúgy is hiányt szenvedtek az ilyen könnyű kísérő hajókban. Nem is beszélve arról, hogy az elfogott ellenséges cirkálót a kikötőbe vontató hajók pompásan festettek volna a korabeli híradófelvételeken.

Markgraf · http://www.legiobrigetio.com 2009.04.19. 14:45:47

@NAR: Höher als Leben die Pflicht (A kötelesség az életnél is előbbre való - remélem sikerült pontosan idéznem). Ez volt a fiumei tengerészeti akadémia jelmondata, Horthy is idézi az önéletrajzában.

Szerintem eléggé hiábavaló dolog Pachner tetteit 90 évvel későbbi erkölcsi/etikai normákhoz mérni.
De meg merem kockáztatni hogy akármelyik mai haditengerészet kapitánya kerülne hasonló szituációba, 99%-uk ugyanazt tenné mint Pachner.

eMM2 2009.11.13. 17:30:19

Így igaz Pachner szép pédát mutatott a helytállásból,és ő is legalább akkora veszélyben volt mint a hajó macskája.

zsolti25 2011.08.18. 14:42:48

en is elkezdtem erdeklodni a Zenta hajo torteneterol mivel az en dednagyapam a zentan harcolt es o is a tulelok kozott volt es probalok utana keresni a tulelok nevenek mert egyenlore en amit tudok azt nagyapamtol tudom es par regi emlekrol keprol ha tudnal segiteni a tulelok nevenek megszerzesehez nagyon orulnek ! Sot a birtokomban van nagyapam egy ezust kituntetese 1914-es felirattal es a kovetkezo all rajta az egyik oldalan 1914 Donauflottille es a masik oldalan Ferenc József van es egy idezet "ALLEN SAGE ICH WARMSTEN DANK ...." Dednagyapam neve Szabo Ferencz de a nagyapam azt mondja hogy mivel a Szabo osztrak megfeloje Snajder es Dés - Kolozsvar-on elt !

zsolti25 2011.08.18. 15:48:29

@zsolti25: megegyszer rosszul irtam a Szabo osztrak megfeleloje : Schneider Ferenc utan erdeklodenek

petyko66 2012.04.24. 21:12:52

@Titus Pullo Urbino: a családi elbeszélések alapján az én nagypapám is részt vett a BOXER lázadásban
honnan tudnám megtudni hogy ott volt e
van egy 1901 MARINE ALMANACH
kérem segítsenek
bayerp@citromail.hu

Titus Pullo Urbino 2012.04.25. 19:30:06

@petyko66: köszi, hogy jelentkeztél, holnap írok egy mélt. Üdv: TPU

MTi 2012.04.25. 19:46:43

@petyko66: szerintem fordulj bizalommal a Hadtörténeti Intézethez és Múzeumhoz ill. annak Bécsi Kirendeltségéhez:
www.militaria.hu/hun/rlglap.php?rlgazon=7

Balt 2012.06.10. 14:57:17

Az imént láttam az Ősök tere c. műsorban pár mondatnyit is a Zentáról, onnan "találtam" ide.

Kösz a posztot!

Balt 2012.06.10. 15:02:17

Egy laikus kérdés: "A csoportot, amelyhez magam is tartoztam, a part közelében a genfi egyezmény zászlóját lengető helyi csónakok mentették ki."

Ez itt valami montenegrói parti őrséget jelent, vagy helyi civil halászokat? A zászló - nyilván - valami fehér textil. Akárhogy is: Miért a Sveti Nedelja sziklára vitték őket és nem a partra, ha így, úgy is ez következett (és vele a fogság)?

szervezkedő 2014.07.19. 19:13:27

Kettő éves a legutolsó hozzászólás, tehát lehet hogy nincs is már "itt" senki! Nincs valakinek infója, nem lesz valami megemlékezés a helyszínen? Idén augusztusban lesz 100 éve a tragédiának.

MTi 2014.07.20. 23:34:14

@szervezkedő: ismereteim szerint a HM tervezte, hogy a szigetecskén álló templom falán egy emléktáblát helyez el.
Azonban mivel az ortodox egyházi tulajdonba került, nehézségek merültek fel.
De még nem adták fel: csapataink harcban állnak! Remélem sikeresen.

szervezkedő 2014.07.21. 10:24:14

A hétvégén kicsit ráfókuszáltam a dolgokra. Úgy hallottam én is hogy "még nem adták fel: csapataink harcban állnak". Az évforduló időpontjáig eddigi információim szerint azonban nem történik már semmi.

Ettől függetlenül, civilként, emlékezőként, a térségben sok időt töltő magyarként, néhány barátommal tervezzük, hogy ezen a napon a bari kikötőből (magyar zászló alatt) kihajózva megkerüljük a kis szigetet/szirtet és ha megkapom a hozzávetőleges koordinátákat, akkor a roncs felett, lesúlyozva a vízbe eresztünk egy kis koszorút.

(Jó ideje gondolkodunk, mit kellene a szalagra írni?!)

MTi 2014.07.21. 14:51:03

@szervezkedő: én ezt írnám:
Dicsőség a hősöknek! SMS Zenta 1914-2014.

Ha megvalósul a terv, akkor láthatunk majd néhány fotót az eseményről?

szervezkedő 2014.07.24. 19:04:05

Megrendeltem a koszorút. Pontosabban a koszorúkat. Úgy gondoltam az egyiket leeresztjük a mélybe, a másikat pedig ha lesz szervezett megemlékezés akkor annak során, ha nem lesz ott senki, akkor elhelyezzük valahová a kápolna ajtajába vagy a fala mellé és pontban 09:40 órakor megkondítjuk a kis harangot, így tisztelegve mindazokért akiknek ott az a nap volt az utolsó 100 évvel ezelőtt és emlékezve a túlélőkre is.
Csinálunk majd fotókat. Készítünk videót is, majd próbálok keresni valaki olyat aki feliratozza és összevág belőle egy rövid kis anyagot.

MTi 2014.07.24. 20:45:26

@szervezkedő: érdeklődve várom a fejleményeket!
Lélekben ott leszek a centenáriumon.