Örülünk annak, hogy blogunk népszerűsége egyre nő, de legyünk őszinték: fáradhatatlan munkásságunk dacára a magyar lakosság jelentős részének lila gőze sincs a különféle katonai alakulatokról. Ez alól talán egyetlen kivétel van: a vörös zubbony fölött trónoló fekete medvebőr kucsma beazonosításával mindeki megbirkózik, aki három képnél többet látott már Londonról. Régiek is, elitek is, mégis valahogy kimaradtak eddig a szórásból, de ezennel pótoljuk a mulasztást: következzék az angol királyi testőrség, a Household Division.
Kezdjük a legfontosabbal: ellentétben a világ számtalan, turistalátványosságként funkcionáló díszegységével, a HD nem dísz, hanem valódi elsőlépcsős harci alakulat. Az a rezzenéstelen őrszem, akit ma a turisták fényképeznek a Buckingham palota előtt pár hét múlva már könnyen lehet, hogy az afgán hegyekben bújócskázik a tálibokkal. A díszelgés vs. harckészség közti fontossági sorrendet az is mutatja, hogy mikor 1995-ben rendszeresítették az új, L85A1 típusú karabélyokat, voltak olyan hangok, hogy a testőröknél meg kellene maradni a régi típusnál, mert azzal látványosabban lehetett a fegyverfogásokat végrehajtani. Rövid vacillálás után azonban elvetették az ötletet és inkább a díszelgő mozdulatsort igazították a korszerűbb fegyverhez.
Mint a nevéből is látszik, a testőrség hadosztálynyi szintű katonai egység. Hét ezredéből kettő a lovastestőrséghez (Horse Guards), öt pedig a gyalogosokhoz (Foot Guards) tartozik. Persze a kerítés Angliában sincs bifsztekből, tehát ezek az ezredek ténylegesen csak egy-egy részben feltöltött zászlóaljból állnak. (Gyengébbek kedvéért: kb. a létszám 40%-a szolgál.) A hagyományőrzés jegyében azonban mindegyikhez tartozik egy töredék század (Incremental Company), amelyik a fel nem töltött második zászlóaljak zászlóit őrzi és életben tartja a hagyományok folytonosságát. Eredetileg ezeket a századokat csak a ceremoniális feladatokhoz kívánták csak igénybe venni, de mára ez is módosult, az első magyarországi közös magyar-angol hadgyakorlaton pl. a Coldstream Guards 7. százada képviselte az angol felet.
Mind a lovas, mind a gyalogos testőrség II. Károly flandriai száműzetése alatt jött létre, az előbbi 1652-től, az utóbbi 1656-től számítja létezését, ha tehát valaki végig szeretné nézni az ezredek történetét bemutató kiállítást, vigyen magával három napi hideg élelmet. A mai szervezet a 90-es évek végén alakult ki és egészen a különböző speciális egységek megjelenéséig a Gárda képviselte a hadesereg elitjét. Sőt, nem csak a hadseregét: Eton, Oxford and the Guards - ez az öt szavas életrajz a második világháborúig elég volt a bemutatkozó társadalmi pozíciójának meghatározásához.
Gyí, paci!
A brit hadsereg Order of Precedence-ében a lovastestőrség ezredei, a Life Guards és a Blues and Royals állnak az első két helyen. Parádékon könnyen meg lehet őket különböztetni, a Life Guards piros, a Blues and Royals sötétkék kabátot visel a mellvért alatt. "Civil katonaként" a 3. hadosztály felderítőezredét alkotják és ilyen kis Scimitar-okkal szaladgálnak. A két ezredbe az ország bármely részéből lehet jeletkezni és - meglepő módon - lovaglótudást egyáltalán nem várnak el, sőt.
A jelöltek alig 20 százalékának van a lóversenynél közelebbi ismeretsége a négylábúakkal, de az elsajátítandó speciális lovaglási mód miatt ezt a kiképzők nem is nagyon bánják. A tíz hetes alapkiképzést követően nyolc hetük van a lovaglás és ezzel párhuzamosan a Scimitarok vezetésének vagy rádiójának az elsajátítására, majd egy újabb három hónapos díszelgő kiképzés végén juthatnak el az újoncok oda, hogy csillogó sisakban megjelenjenek a nyilvánosság előtt.
Az Order of Precedence nagyjából az a hagyományokat ápoló seregekben, mint a csípéssor Konrad Lorenz libáinál: aki előrébb van a sorban az automatikusan okosabbnak, ügysebbnek és fizikailag jobban ellátottnak érezheti magát a mögötte állókhoz képest. Az angolok ezt külön tökélyre fejlesztették, külön rangsora van a fegyvernemeknek és azon belül az egységeknek. Összevonások, átszervezések esetén a régebbi alakulat helyét kapják meg az abba beolvadó újabbak, ami értelemszerűen komoly ego-növelő az így előrelépők számára, és lesújtó hír a hirtelen átugrottaknak. Legutóbb 2008-ban szívta a fogát mindenki, amikor a Királyi Tengerészgyalogságot (amely az egyik legfiatalabb ezred volt) egyszerűen beolvasztották a Haditengerészetbe. Mivel viszont a Haditengerészet megelőzi a gyalogos szárazföldi erőket, az addig a sor végén álló tengerészgyalogosok hirtelen a gárdisták elé kerültek, számtalan kellemes kocsmai szó- és ökölpárbaj lehetőségét teremtve meg ezzel.
Mindkét ezred kizárólag fekete lovakat használ, bár ennek az eredetét kivételesen semmihez nem kötik. Aki volt katona, az tudja, hogy a hadseregben a legnagyvonalúbb pazarlás párosul a legaprólékosabb leltári fegyelemmel, így természetesen a lovak is szigorúan leltárban lévő hadieszközök. Három patájukba a regisztrációs számot, a század számát és az ezred kezdőbetűit vésik. A dísszemléken a hátsó sorban mindig lovagol két gárdista, akik a többiektől eltérően fekete lószőr forgót és kard helyett rövid nyelű alabárdot viselnek. Ők a patkolókovácsok, akik egyrészt felelnek azért, hogy a lovak mindig kifogástalan állapotban legyenek, másrészt - állatrajongók ne olvassák tovább - az ő feladatuk volt a csatatéren végzetesen megsérült lovak örök legelőkre segítése és a Szent Leltár nevében az azonosítást szolgáló pata levágása.
Szó szerint külön műsorszám a lovastestőrség zenekara, hiszen itt a nem túl kényelmes egyenruhát még a mozgó lovon való zenéléssel is megspékelik. A kürtösök kivételesen nem fekete, hanem szürke lovakon ülnek, azon egyszerű okból, hogy régen a csatamezőn a parancsnok így könnyebben megtalálta őket a kavarodásban. A két, egyenként 32 kilós üstdobot cipelő lovakat hagyományosan a királynő adományozza az ezredeknek. (II. Erzsébet külön tenyészetet tart fenn erre a célra, hiszen nem csak nekik, de pl. a Royal Scots Greys zenekarának is ő a "szállítója".)
Elölgombolósok
Az öt gyalogos ezredből igazából csak az első, a Grenadier Guards volt az igazi testőrség. A Coldstream és a Skót Gárda egyaránt az 1600-as évekig vezeti vissza magát, míg az Ír és a Wales-i Gárda csak a XX. század elején, az egyes országrészek felé tett gesztusként jött létre. Ez is magyarázza az elején leírt, fűnyíró-elvű létszámcsökkentést: országos botrány lett volna belőle, ha a valamelyiket végleg megszüntetik. Az ezredek az angol szokásoknak megfelelően regionális alapon toborozzák az újoncokat: a Grenadier Guards Dél-Angliából, a Coldstream az északi részekről, a másik három pedig értelem szerűen, bár pl. az Ír Gárda liverpool jelentős ír közösségéből is.
Ezek az újoncok is először a kötelező alapkiképzést teljesítik, de külön kiképző-században. A felelős altisztek állítólag nagyon a szívükre veszik, ha a század nem teljesít jobban a kiképző-központ többi századánál, márpedig ez a katonai álmoskönyvek szerint sok körletszemlét és éjszakai riadót jelent, szóval a hagyományokon kívül a konkrét motiváció is biztosított. Hozzá kell tenni, hogy mivel a szó mai értelmében a gárdaezredek már nem számítanak különleges alakulatnak, ceremoniális szerepük miatt viszont óhatatlanul többet vannak melegvíz és vetett ágy közelében, mint az ilyenekben szolgáló katonák, ezért az "igazi" különlegesek általában primadonnának tartják a gárdistákat. Meg sem próbálok igazságot tenni, de az a tény, hogy pl. a SAS tagjainak és tisztjeinek is elég nagy része a gárdaezredekből kerül át, azt mutatja, hogy ez a vélekedés kissé túlzó.
A díszegyenruha legjellegzetesebb része persze a rendfokozattól függően 23-30 cm magas medvebőr kucsma (itt a képen nem az Angol Fradi Fanclub, hanem az Velszi Gárda színeiben). Minő meglepetés, ez is Waterloo hozadéka. Napoleon Császári Gárdájának megfutamítása emlékére hagyta jóvá Wellington, hogy az 1. Gyalogos Gárda a legyőzött ellenfél jellegzetes fejfedőjét viselhesse, majd ez a jog átszállt a többi ezredre is. Egyedül a krími háborúban viselték a harcmezőn is, egyébként csak ceremoniális viselet. A kucsma a mai napig valódi medvesbőrből készül, dacára az állatvédők tiltakozásának és a Védelmi Minisztérium által a műszálas alternatívák kifejlesztésébe ölt komoly pénzeknek. A vesszővázra dolgozott medvebőr meglepően könnyű (alig több egy kilónál!) és megfelelő ápolás mellett szél- és vízálló. A szintetikus próbálkozásoka tapasztalatok szerint sokkal hamarabb elkoptak, ráadásul esőben hordhatatlanul nehézzé és büdössé váltak.
Az első látásra tök egyforma egyenruhák egyértelműen jelzik a vöröskabátos gárdista alakulatát. A zubbony gombolása mindegyiknél más, a Grenadier Guards-nál egyenletesen oszlanak el a gombok, a Coldstream-nél párosával, a skótoknál hármas, az íreknél négyes végül a velszieknél ötös csoportokba rendezettek. Ezen kívül más-más színű a forgó a kucsmák oldalán és persze mindegyik alakulat a saját jelvényét viseli a gallérom, az övcsaton és a gombokon. (Azt nem sikerült megfejtenem, hogy az írek forgója zöld helyett miért kék, és főleg: miért póréhagyma a velsziek jelképe?) (Update: a kék az ír hárfa hagyományos háttérszíne a brit címerben, a póréhagyma pedig egy 7. századi csetepatéban szolgált a velszi csapatok azonosítójául, azóta nemzeti jelkép. Köszönet Markgrafnak és Nagy Tevének az infókért!)
A Household Division nagy napja minden évben az uralkodó hivatalos születésnapja. (A racionális britek úgy döntöttek, hogy kínos lenne pusztán egy uralkodó váltás miatt megszüntetni egy addig ünnepnapként nyilvántartott napot, azt viszont nem lehet elvárni, hogy minden trónörökös azonos napon szülessen, tehát inkább kreáltak egy fix dátumot és innen kezdve ez a hivatalosan ünneplendő születésnap.)
A "Trooping the Colour" eredetileg azt a nagyon egyszerű célt szolgálta, hogy a katonák biztosan felismerjék saját ezredük zászlaját (Colour), ezért minden nap a kiképzés végén elvonult a zászló a felsorakozott egység előtt. (Csak érdekességként: nem minden ezrednek van ilyen kiemelt zászlaja, pl. a lövészezredeknek, amelyek eredetileg előcsatározók voltak és meglepetés szerűen kellett támadniuk, nincs. Ezzel szemben pl. a tüzéreknél maguk az ágyúk képviselik a zászlót és azoknak kell dísszemlén tisztelegni.) 1805 óta vált hagyománnyá, hogy a születésnapon valamennyi ezred egy helyen, egyszerre tiszteleg az uralkodó előtt. A dísszemlén évente más-más ezred adja zászlót és egészen a 80-as évekig, amíg maga is lovon fogadta a tisztelgést, a királynő is ennek az ezrednek az egyenruháját viselte. Nem szeretnék Professzor Pizka katonazenei ismeretterjesztő munkásságának a babérjaira törni, de a parádé két látványos elemét érdemes megnézni. Az egyik a Spin Wheel, aminél az egész, 400 fős zenekarnak úgy kell 90 fokos fordulatot csinálni, hogy erre a téren nincs hely. Ezért a katonák egy egészen bonyolult koreográfia szerint, a szélső emberek térközeit megtartva, néha akár hátrafelé lépkedve rendezik át az alakzatot.
A másik a gyalogezredek "körmenete", amikor egy balra át után fokozatosan újra oszlopból vonalba rendeződik az alakulat.
Az utolsó 100 komment: