Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (88) alagút (7) állat (8) amerikai (102) angolok (8) arabok (16) argentin (5) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (6) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (11) ejtőernyős (28) életrajz (41) elmélet (12) erdély (6) erőd (8) értékelőposzt (7) évforduló (53) fegyver (8) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (98) haditengerészet (54) hadsereg (16) hadtörténelem (162) hadtörténet (23) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (53) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (108) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (7) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (59) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) könyv ajánló (5) középkor (12) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (56) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lista (5) lovas (7) lovasság (11) lövészárok (5) magyar (157) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (68) nevezéktan (5) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (31) ostrom (7) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (10) rendvédelem (53) róma (13) román (9) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) spanyol (5) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (20) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (39) szovjet (63) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (71) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) usa (54) USA (7) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (7) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (76) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Az Öreg Dessau-i

2009.12.11. 16:00 Professor Pizka


Először: köszönet azért, hogy beleblogolhatok ebbe a blogba. A nyájas olvasóknak elmondom, hogy látom az élesítetlen posztokat. Szegény tiboru, mennyi pajzán képet kell kiirtania a vázlatokból... A videók beillesztése meg mátrix-os élmény: kódban látod magad előtt a világot, de egy mukkot sem értesz, mert egy félanalfabéta színész vagy és valaki megírta helyetted a kódot...

Most pedig következzen maga az írás, szokás szerint katonazenével.

 
 
Német numizmatikusok körében megbecsült ritkaságnak számít a „Tandem” feliratú kb. háromszáz éves érme. Ez nem a Német Többüléses Kerékpáros Szövetség (Deutsche Mehrsesselfahrradsbund) emlékérme Nagy Frigyes tiszteletére, amint arra a könnyű magyarázat kínálkozna. Sokkal inkább, khm… a célba lövéshez van köze.
 
Történt ugyanis, hogy II. János György herceg, Anhalt-Dessau szuverén uralkodója boldog házasságát Henriette Katharinával, II. (Orániai) Vilmos holland Stadhouder lányával 8+1 alkalommal kísérte gyermekáldás. Az első nyolc gyermek lány volt, és kilencedik alkalommal sikerült a hercegnének fiúval megajándékozni a derék porosz herceget. Ő ebből az alkalomból a templomtól kezdve az önkéntes tűzoltó egyleten át a proszektrúra szakszervezeti bizalmijáig minden fontos tisztviselőnek prémiumot adott és emlékérmet veretett latin felirattal. Ha fellapozzuk a finályhenriket a „tandem” szónál, a következőt találjuk: 
1) végre, mégis valahára, végre mégis (valamiről, a mi huzamos várakozás v. késedelmezés után mégis mégtörténik; vesd ö. postremo, denique stb.): t. pedem referunt; perficiam ut jam t. illi fateantur.
Látható, hogy a kis fiúgyermeket (beillesztve azt hiszem itt balra) a huzamos késedelmezés után nagyon várták, s a keresztségben a Lipót nevet kapta. Az élettapasztalat azt mondja, az ilyen tündibündi kis csemetéket a széltől is óvják, és gyakran lesz belőlük alternatív jazz-zenész, médiakreatív vagy balett-rendező. Nos őfelsége I. Lipót más életutat járt be. Alant tehát ezt veszem lantom húrjaira, az értő közönség szórakozására. Lectori salutem!
 
Azt hiszem hogy Lord Byronnal és Szerb Antallal szembemenve, én most  a közepén kezdem: Lipótból nagy tábornok, az ütőképes porosz gyalogság megteremtője, a mai napig kultikusan tisztelt katona lett, akiről hajót, repülőt, hadosztályt szoknak elnevezni azóta is a német hadtörténet mindenféle korszakában.
 
A korszak, amiben élt (1676-1747, hogy adjunk a pozitivista felfogásnak is), talán a legmozgalmasabbak egyike Európában. A művelődés terén ekkor indul a felvilágosodás, a művészetekben csúcson van az érett barokk, és hadtörténeti szempontból… nos, nem véletlenül nem tanítják a középiskolákban. Mindenki háborúzik mindenkivel, ha egyszerűen akarjuk leírni. De nem akarjuk, mert egy katona életrajzát sajnos nem lehet megúszni a csaták felsorolása nélkül.
 
Először: a vesztfáliai béke a német birodalomból reszelt sajtot csinált, el kellett telnie jó pár évtizednek, amíg újra valami egység összeállt. Itt egy térkép, ami a német területeket illetően nagyjából pontos. Szerintem román rajzolhatta, a független fejedelemségekkel. (nesze neked kultúrdiplomácia…) 
Ezek a kicsi államok aztán számtalan szövetségi rendszerben, számtalan háborút vívtak, míg úgy-ahogy összeállt a német egység és megnyitotta a következő fejezetet valamikor a XIX. század közepe felé. Ez a folyamat a mi történelemoktatásunkból kicsit kiesik, mert nálunk ekkor mindenki a török kiszorításával, illetve Rákóczival volt elfoglalva. A hazai színpadon is feltűntek szereplői a nyugatabbra folyó harcoknak, legjellegzetesebb példája ennek a Savoyai Eugén herceg.
 
A németek történetében a főszerepet ekkoriban I. Frigyes Vilmos játszotta. A Katonakirály (pocakpáncél, ez kell nekem is!) megteremtette a későbbi birodalmak alapját. Centralizált Poroszorszország, hatékony adószedés, sorkatonai szolgálat… csupa csupa hatékonyabbnál hatékonyabb dolog. Árnyalja a képet kortársai (többek között Wilhelmina lánya) lesújtó véleménye emberi tulajdonságairól. Számos egyéb mellett a zenészeit is elzavarta, akik a jóval jelentéktelenebb Anhalt-Cöthen hercegségben landoltak. Az ottani Kapellmaister írt is rögtön egy csomó zenekari művet, ha már ennyi zenésze lett. A kitűnő karmestert J. S. Bach-nak hívták, ekkor írta meg a Brandenburgi versenyeket (egy másik környékbeli uralkodónak ajánlva…) ebből hallgassuk most meg a harmadik első tételét, amely zenész körökben arról ismert, hogy nagyszerűen énekelhető rá az, hogy

Víziló,víziló!
 
Szóval, Frigyes Vilmosunknak volt egy klubja, a Tabakskollegium (Cím: Berlin,  királyi Palota, illetve Potsdam, Sanssouci palota, félemelet, balra) , ahol udvari főrendek és meghívott követek pipáztak esténként, sört iszogatva és azon röhögve, hogy az odahívott professzor milyen bolondokat beszél.

Ez a professzor a "Hofgelehrte" udvari tanult ember, vidámsági tanácsos, "Lustigrat" (mondtam már, hogy rajongok azért a valamiért, amit a poroszok humornak hívnak?). A tanácsos úr civilben tényleg tudós, belső tanácsos volt, akire hallgatott is a királya, ugyanakkor a Tabakskollegium-ban az "übermaessige Alkoholgenuss" hatására a legocsmányabb tréfák  elszenvedője, demonstrálva mi szükség van a hadtudományon kívül bármilyen más tudományra I. F. Vilmos udvarában. Itt találjuk történetünk hősét, Anhalt-Dessaui Lipótot, őfelsége gyalogsának legkitűnőbb parancsnokát. Hogy került ide?
 
Nos, ott hagytuk el, hogy az apa túl van a születése örömére rendezett pénzherdáláson. Ő nem fejeztette le a gyerek tanítóját, amikor némi műveltséget igyekezett a gyerekbe plántálni, mint tette azt Frigyes Vilmos a későbbi Nagy Frigyes nevelőjével. Nota bene, a kis Lipót akkoriban ezt nem értékelte, mivel utált tanulni. Földrajzot, nyelveket, mérnöki tudományokat kellett tanulnia. 1688-ban, tizenkét évesen megkap egy gyalogezredet, innen indul a katonai karrier a gyalogság élén. Öt évvel később inkognitóban Itáliát is beutazta, ahol lovagló, vívó- és társastánc leckék mellett könyveket vett. Egy művelt, ugyanakkor kőkemény porosz vezér jelleme formálódott ekkor.
 
Gyalogsági vezérként (és ekkoriban Rákóczi-hasonmásként)
 
Fontos újításokat vezet be. Ekkor kezd a porosz hadsereg vas töltővesszőket használni és alaki kiképzést végezni. Ettől aztán a porosz gyalogság a leghatékonyabbak közé emelkedett és Poroszországból hatalmi tényezőt teremtett.
 
Karrierje első jelentős háborúja a spanyol örökösödési háború volt, ahol Savoyai Jenő egyik alvezéreként küzd. A fent említett újításokat először mindig a saját ezredén (Alt-Anhalt Regiment) próbálja ki, ezzel egyfajta elitalakulatot teremtve. A háborút nagyjából végigharcolta. A höchstaedti csatában egy nem várt támadás után Leopold porosz utóvédjének helytállása mentette meg a totális buktától. Cassanónal is ott van, Torinónál elsőként tör be az ellenség állásaiba. Hogy izgulhatott otthon a kedves mama. Tandem szült egy fiút, erre az feszt rohamoz.

1710-ben megkapja az összes porosz alakulat parancsnokságát, majd 1712-ben pedig a mellette harcoló ifjú herceg (a későbbi Nagy) kifejezett kívánságára Generalfeldmarschall lesz belőle. Ezzel kapcsolatban Moers városának elfoglalása az érdekes, ez volt ugyanis az a csatája, amikor egy puskalövés sem hangzott el, mert éjszaka belopóztak és suttyomban elfoglalták a várost. Ez a haditette csinált Leopoldból Generalfeldmarschallt.
 
A spanyol örökösödési háborúban viselt dolgai miatt Frigyes Vilmos bizalmasa lesz és így kerül be a Tabakskollegiumba, pedig nem is dohányzott. Amikor az ifjú Frigyes (a későbbi Nagy) megszökik a nevelőjével, eléri, hogy a megkerült szökevényt vegyék vissza a porosz haderőbe (ekkor fejezték le a tanítót, akivel szökött, Frigyes Vilmosra jellemző módon a Kleine (und ein bisschen spaeter Grosse) Fritzi szeme láttára). Talán ezért maradt meg a későbbi Nagy tábornokai között…
 
A nagy északi háború után, ahol szintén értékes győzelmeket aratott, visszavonult az első vonaltól és a hadsereg kiképzésének szentelte életét. Azért magánélete is volt, Anne-Louise Föhse kisasszony személyében, aki csak évekkel házasságkötésük után lett hercegnő, addig ugyanis a helyi patikus lánya volt. Házasságuk ún. morganatikus, balkézi házasság volt, melyből nem származhatott volna örökös, de az egyenrangúsítás megoldotta a dolgot.

Azért biztos ami sicher, 10 törvényes gyereke mellett volt két házasságon kívül született fia is. Az egyik törvénytelen fiának, Johan Georg Heinrich von Behrenhorst-nak a második házasságából született Tekla Paulina, aki hozzáment Julius Freiherr von Richthofen-hez, és így a Vörös Báró, Manfred von Richthofen ükmamája lett…
 
A nyugalmas évek folytatódtak a főnök és barát, I. Frigyes Vilmos halála után is. Az új uralkodó, Nagy Frigyes kicsit hűvös viszonyban volt az apjánál ugyan műveltebb, de a gyermekkorára, a verésekre, a katonai drillre folyton emlékezető tábornokkal. Ráadásul az „Öreg Dessaui” folytonosan jótanácsokkal látta el, hogy mely háborúkba ártsa bele magát és melyekbe ne.  Nochdazu Frigyes inkább a lovassággal foglalatoskodott; igaz, erre azért volt lehetősége, mert a Generalfeldmarschall a porosz gyalogságot addigra korának legjobban menetelő, legfegyelmezettebben harcoló és legnagyobb tűzgyorsaságú fegyvernemévé tette.
 
A haderő minőségével kapcsolatban két korabeli idézet, amelyeket a "The military experience in the age of reason" című könyvből vettem, a Google Books segítségével, kortárs német könyvekből idéz ez a mű is.

A fegyelemről; egy közlegény beszámolója:
"Halálosan fáradtak voltunk, amikor visszatértünk körleteinkbe de újra lázas munkába kellett vetnünk magunkat, hogy ruháinkat rendbehozzuk és minden kis foltot eltüntessünk, hiszen kék kabátunkat kivéve az egész fehér volt. Puska, tölténytáska, szíjak, minden egyes gomb a fényes csillogásig polírozva. Ha bármi is hibázott ebből, vagy akár csak egyetlen hajszál volt rossz helyen, tudtuk hogy megalázásban lesz részünk, amint kiérünk a gyakorlótérre"
Nagy Frigyes és az Öreg Dessaui beszélgetése az osztrák örökösödési háborúban egy reggeli dísszemlén; NF kérdezi, mit talál az Öreg lenyűgözőnek ebben:
"Felség!, Vajon a perfekt kiállás, a szabályos és rendszeres mozgás az, ami lenyűgöz? Nem, drága testvérem [az angol szöveg a "kinsman" szót használja, valószínűleg a "mon frere" francia kifejezés lehet, német szuverén uralkodók egyenrangúságukat kieemelendő így szólították egymást], ez pénz, idő és munka kérdése. Ami igazán lenyűgöz, az az, hogy itt állunk teljes biztonságban hatvanezer ember előtt. Mindannyian az ellenségeink, mindegyikük egyenként jobban felfegyverzett és erősebb ember nálunk. Mégis, semmi okunk tartani tőlük, miközben ők félelemtől reszketve tekintenek ránk. Ez a rend, az alávetettség és a szoros felügyelet csodája."
Ez a haderő bizonyított aztán az osztrák örökösödési háborúban, megmutatva minden fent felsorolt előnyét. A kesseldorfi csata előtt, amely utolsó csatája volt, 1745-ben, legendás fohászt küldött a mennyei vezérkarhoz:

Ó Uram, ne hagyj szégyenben vénségemre, segíts ma kérlek kegyelmeddel! De ha nem, akkor kérlek, legalább az ellenségeimet, azokat a kutyapecéreket [Hundsvögten, más források szerint Schurken] se segítsed, hadd játsszuk le mi idelent.” (szabad fordításban).
 
Ez után a csata után már nem volt több. Anneluise meghalt és ő is követte két évvel később. Fiai közül kettő is, az ifjabb Lipót és Móric is híres tábornok lett. Nagy Frigyes elismerte a nagyságát, Kesseldorfnál kalapját levéve, lováról leszállva sietett tábornoka elé. Emlékirataiban is dicsérte. Személyes viszonyuk nem volt ennyire felhőtlen. A halálhírt Frigyes így kommentálta: „Az Öreg Dessaui elpatkolt” (verrecket).
 
Nos, valóban elpatkolt, de nem úgy a híre. Katonai hagyományként is fennmaradt életműve, de ugyanígy a nép ajkán is. A közismert történeteket nem kisebb egyéniség, mint May Károly gyűjtötte össze és dolgozta fel.

Az egyik szerint egyszer a fazekakat és csuprokat áruló asszonyok panaszkodtak neki, mikor épp arra lovagolt, hogy nem megy a bolt. Erre belovagolt a boltba, mindent szétrúgatott a lovával, majd pedig felrendelte a két asszonyt a kastélyba és fillére kifizette az egész szétrúgott árukészletet. Hát igen, a gyöngyöző német humor…
 
Zenei hallása is legendás volt, a templomban minden korált ugyanarra a dallamra a „Dessauer Marsch-ra” énekelt (mormogott) el. Ez valószínűleg nem azonos azzal, amit ma ezen a néven ismer a művelt katonazene-rajongó, ez ugyanis a Torino mellett a győzelem után eljátszott fanfárból ered. Legendásan piszok nehéz és a trombitást dicséri, ha egy zenekar egyáltalán műsoron tarthatja. Ebből itt egy kis válogatás: 
 
Stúdiófelvétel, a jóízlés határán flikk-flakkoló trombitással, precíz zenekarral:
  

A címadó szellemiségéhez hűen a harctéren is simán kell tudni, amit a stúdióban, esetünkben Ralf Parpart törzsőrmester szép szólójával: 

És a keletnémet hagyomány is őrizte (naná, ahol még a helyi MÁV-ot is Reichsbahn-nak hívták) az indulót. Szólót játszik Gerd Fischer, a (Lipót által elfoglalt) Drezdai Gewandhausorchester trombitása, kísér az ottani Összevont Nagyközponti:

29 komment

Címkék: zene német porosz hadtörténet katonazene

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Papp Sanyi 2009.12.11. 16:37:22

Mindig is csodálkozással töltött el, hogy milyen díszes (és gondolom nem olcsó)egyenruhákban harcoltak/szolgáltak ezidőkben a katonák. Mi volt erre a magyarázat? Mármint miért nem színezetlen vagy egyszerűbb ruhákat használtak? A kalapokról nem is szólva!

vén betyár 2009.12.11. 17:32:59

Sorkatonaként több alkalommal teljesen szabálytalanul stoppal igyekeztem haza.Egy
alkalommal külön nekem megállt a távolsági busz és felvett.Alig indultunk el odajött egy zenész al-
hadnagy és leigazoltatott, majd kioktatott, hogy
ilyet többé ne tegyek.Természetesen kellő alázattal
megigértem, de személyes sértésként éltem át és
nagyon sokáig haragudtam.

Minden megvan bocsájtva!Professzor Úrnak köszönet
a vidám és tartalmas írásokért!

juditmanó 2009.12.11. 17:46:05

Professzor Úr, lenyűgöző vagy!:))) ja, és a poszt is;-)

Kismy 2009.12.11. 18:07:00

annak idején elfogadható trombitásnak tartottam magam, de fénykoromban is kalaplevéve hallgattam ezt. ma már hasra is vágom magam :)

grat a posztért!

JoeP · http://mivanvelem.hu 2009.12.11. 18:34:52

Csak jelzem, hogy ez szerintem nem a viziló, sokkal inkább a komodói varánuszra hasonlít.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.12.11. 18:44:22

Gratulálunk Professzor úrnak, egyúttal üdvözöljük az önálló szerkesztési joggal rendelkező szerzők között!

JoeP · http://mivanvelem.hu 2009.12.11. 18:49:45

Ja, és a poszt brutál jó. Még akkor is, ha a Sanssouci kastélyban tudtommal nincs is félemelet. ;-D

Katz 2009.12.11. 21:09:04

Élvezetes poszt volt. Egyébként akit érdekelnek Frigyes Vilmos őrültségei, Ráth-Végh István valamelyik könyvében találhat egy témába vágó fejezetet. A lényeg az, hogy nem a lába fájt.

Sanpellegrino Chinotto 2009.12.11. 22:57:36

Nem azért hogy reklamáljak, de a drága Professor Pizka ezt írta nemrég egy futóbolondnak: 2009.11.02. 09:58:24
... Majd ha sok időm lesz írok azokról is. Meg a magyarról Rákóczi- és Magyar díszmenet-indulóval...

Remélem nem csak üres fenyegetés volt és lesz valami hazai vonatkozású katonazenei poszt is egyszercsak.

Professor Pizka · http://raerunk.blog.hu/ 2009.12.11. 23:16:13

@Katz: Az emberi butaság a kötet címe. Sok részletet onnan vettem, egyébként ír a szerző Lipótunkról is. Azért nem vettem onnan több részletet, mert Ráth-Végh kultúrtörténészként nagyon negatív színben mutatja be Frigyes Vilmosnak és Anhalt-Dessau-i Lipótnak az egyéniségét. Ebben a hadtörténeti blogban inkább csak érzékeltetni akartam, hogy amúgy baltával faragott katona volt mindkettő.

yenoee 2009.12.12. 15:58:17

@Sanpellegrino Chinotto: Bizony, csatlakoznék én is ehhez az igényhez!
Eddig pl. nem tudtam, hogy ez engem kifejezetten érdekel. Pedig de.
Még sok ilyesmit, Herr Professor!

szomszédsrác 2009.12.13. 11:08:31

csak egy nagyon rövid kérdés .. miért is kell kiirtani azokat a pajzán képeket ? :)

butatót 2009.12.13. 22:25:28

OFF, de a blog témájába vág:

A cseh különleges erők bemutatója:
Hogyan használjuk az RPG-t lőszer hiányában?
A NATO-profiknak van mit tanulniuk! :)

www.youtube.com/watch?v=G2wzzeqB5EY

Plieur 2009.12.14. 00:44:05

Tiszteletem Herr Professor!
kinsman-férfi rokon
Nagyon jó volt...

Professor Pizka · http://raerunk.blog.hu/ 2009.12.14. 00:53:15

@Plieur: tudom, hogy azt jelenti, csak próbáltam a német eredetit rekonstruálni. Vérrokonok nem voltak, illetve akár lehettek is, mert a német uralkodóházak beltenyészetek voltak, bőséges vérfrissítéssel mindenféle szemrevaló lányoktól, akiknek a hat hónapra, de teljes fejlettséggel születő gyermekeit a férj munkaadója, a herceg, előszeretettel bárósította és adományozott neki valami kis birtokot... Szóval közeli rokonság nem volt köztük. A kinship egyébként jelenthet nem rokoni, de közeli egyéb összetartozást is. A megfejtés vagy ez, vagy pedig a posztban említett "mon frére" amely a német szuverének közti megszólítás volt. A posztban "fivéremnek" kellett volna fordítanom, úgy szebb lett volna.

Titus Pullo Urbino 2009.12.14. 08:34:00

Élvezetes, remek írás, a zenék is jók, köszönjük Professzor úr! Világháborús magyar katonanótákról is lesz egyszer cikk?

vészmerülés 2009.12.14. 09:56:30

@tiboru: ááá, ezért nincsenek nőcis képek :)

...alternatív jazz-zenész... :))

APImásik 2009.12.14. 09:57:22

:) szép volt:) gratula.
pajzán képeket esetleg e-mailben lehetne mellékelni...:)

@Papp Sanyi: tudomásom szerint /ami persze lehet, hogy nem ok.../ az egyenruhák /modern egyenruhák/ talán Mazarin-nel indulnak, aki 1640 körül a zsoldosainak zöld kendőt ír elő... nyakába? vállára? nemtom... /amikor visszatért.../
ha a korabeli csatatereken mindenki terepszínű, akkor lehetetlen lett volna az irányítás... ezért kezdték használni a rikító, lehetőleg az uralkodó/ház/ vagy ezredtulajdonos címerének alapszíneit...
pl.: ángliusoknál a piros/fehér... és a franciknál a kék/fehér...

aztán mikor a fegyverek nem csak 100 méterig okoztak komoly sérülést... és nem csak 1 lövés/perc volt a tűzgyorsaság, /és persze a fekete lőpor is eltűnt a csatamezőkről/ akkor kezdtek el agyalni az okosok, hogy esetleg a Maxim elé nem kéne piros/fehérben masírozni...
tán az angol-búr háborúban használták az ángliusok a khaki színt...
szóval... ahogy jöttek a jobb fegyverek, úgy tűntek el a csilivili trendi cuccok...:)

persze ... lehet, hogy nem jó, ahogy gondolom és a XX sz. elején Armanit megelőzve jöttek rá katonáék, hogy a föld-színek lesznek a menők...:) és nem a piros, fehér, kék, zöld...

Professor Pizka · http://raerunk.blog.hu/ 2009.12.14. 11:14:19

@vészmerülés: a jazz zenészek fajtáiról itt egy rövid értekezésem, amelyben kifejtem az alternatív európai jazz mibenlétét is :

raerunk.blog.hu/2009/05/11/jazz_utikalauz_stopposoknak

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2009.12.14. 11:19:50

Aki 8 lány után még szül egy 9. gyereket, az előtt le a kalappal :) Persze szegény asszonynak nem sok választási lehetősége volt ...
Élvezetes poszt, nagyon érdekes ez a korszak, és a poroszoknak igenis van humorérzéke :)

vészmerülés 2009.12.14. 12:37:05

@Professor Pizka: A sok névből egyedül King Crimson volt ismerős, szóval marad a "vágj értelmes arcot" :)

paranoid T.R. marcipan 2009.12.14. 22:38:51

ismét megpróbálom, ki tudja...
szóval: ez természetesen egy rajongói komment. professzor úr, ha meglennének az adottságaid hozzá, még hallanád is üdvrivalgásom:P

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.12.14. 22:54:37

@paranoid T.R. marcipan:

Kedves TR,

pszichopedagógiából (vagy miből) azt tanultam, hogy bizonyos adottságok hiányát egészen más adottságokkal lehet kompenzálni.

Érdemes legalább megpróbálni :-)

paranoid T.R. marcipan 2009.12.14. 23:56:58

@tiboru: ilyesmit hallottam már én is. például, ha valakinek rövidebb az egyik lába, akkor biztos hosszabb a másik :)
mindazonáltal a komment arra vonatkozott, h prof pizka nem rendelkezik kellő méretű fülekkel ahhoz, hogy 100 kmről meghallja lelkesedésem. (ti le lettem cseszve, h nem írtam semmi szépet, pedig csak a blog.hu nem engedte)

sóskatáska 2009.12.15. 14:02:34

@Papp Sanyi: Ha jólemlékszem a kat-pol blogon volt erről egy irás a múlt évben

eMM2 2010.01.28. 10:51:09

@APImásik:
Például a Franciákok zuávjai még a "Nagy háború" elején is hordták a szép rikitó pirós gatyójukat és piros felsőjüket.No nem sokáig mert eléggé meghaltak, amamardékot meginkább mégis átöltöztették.
süti beállítások módosítása