A tánchoz leggyakrabban ma már ötvenhárom kilós fiúkat és harmincnégy kilós lányokat társítunk gondolatainkban, ahogy a múlt heti agárversenyről megmaradt rajtszámokkal a hátukon bizarr mozdulatokat végeznek. A háttérben a szpíker bennfentes szöveget mormol imaszerűen, amit (szektájának beavatottjain kívül) más nem ért. Ebből van latin, amikor dél-amerikai bohócnak öltöznek, és van a sztenderd, amikor harmincas évekből ittfelejtett ficsúrnak és szabadnapos grizettnek.
Irodalomban jártasabbak tudják azonban, hogy a tánc lehet hadi magatartás, példa erre Kinizsi Pál, amint három halott törököt tartva ugrál. Meglehet, hogy a modern zsűri már csak a bajsza és a franciadarazsat meghaladó derékbősége miatt is visítozva menekülne, de szerencsére ez nem a salsa&merengue&mambo blog, hanem a lemil, így a továbbiakban a hadi táncok egyik fajtájával foglalkozunk.
A hadi tánc, mint az emberi magatartások jelentős része, levezethető a páviánhorda jellegzetes magatartásformáiból. A domináns páviánhím fejlett szemfogait, genitális tájékát mutogatja agresszíven és közben fenyegető hangokat hallat. Ez a magatartás maradéktalanul megvan az embernél. Ha valakire a lelki sallangok nem jellemzőek és az iskola személyiségtorzító terrorja sem nyomott stigmát romlatlan lelkére, akkor bátran visszanyúl a gyökerekhez. Mint például Mike "Iron" Tyson:
Miután megtudtuk, mi várna a félénk kis fehér puncikára fotósra, ha beszól a nagy Iron Mike-nak, megmutatkozik előttünk a harci tánc legfontosabb célja.
Az ellenfelek felmérik egymás erejét. Ha valaki kellően fenyegetően adja elő elrettentő koreográfiáját, akkor nem kell kétes kimenetelű, de legalábbis fárasztó csetepatéba bonyolódnia, mint ahogy Mike sem foglalkozott azzal, hogy lecsapja és meg..., szóval legyőzze a fotóst. A fallikus szimbolika hangsúlyos Mike purista elrettentő műsorában. Ez később is megmaradt. A főemlősök hímje ugyanis megalázóbb dolgot nem tud elszenvedni, mint a szexuális alárendelést. Persze a nyílt szexuális mutogatás a kulturált világban már a futballmeccsek lelátóira szorult. Helyette finom utalások vannak arra, hogy kinek nagyobb és mi és hova fog kerülni annak, aki velünk kikezd. Itt épp a Népi Kína mutatja meg, hogy mekkorák és milyen szögben állók rakétás erői:
(Aki nem vette észre a videón a fallikus utalásokat, szóljon!)
Erre a terjedelmes bevezetőre csak azért volt szükség, kedves barátaim, hogy az emberek végre tisztán lássák... huh, túl sok tévét nézek. Szóval azért néztünk két elrettentő "táncot", mert vannak, akik a mai poszt fő témáját (a "hakát") amolyan primitív ungabunga hagyománynak tartják. Pedig nem más, mint elrettentő harci tánc, valahol Mike Tyson és a Népi Felszabadító Hadsereg díszszemléje között félúton.
Na de mi az a haka?
A haka a polinéz népek, azon belül is a maorik harci tánca. Más polinézek másképp hívják a harci táncukat, így például a Fidzsi-szigeteken cibi a neve, míg Tongán Sipi Tau (erre még visszatérünk). Na de mi az a Polinézia és miért harci táncolnak ezek a fiúk? Polinéziát legegyszerűbben úgy definiálhatjuk, mint a Hawai'i, Új-Zéland (Aotearoa) és a Húsvét sziget (Rapa Nui) összekötésével előálló háromszöget. Elég nagy.
Ha jól megnézzük, akkor autópályát sem olyan túl sokat látunk ezen a vidéken. Van Hawai'i-n és Új-Zélandon. Közte repülve vagy hajóval lehet utazni. Nagyon érdekes élmény a Honolulu Int'l Airporton, amikor nem a szokásos (Beograd, Beromünster, Stockholm) felirat van, mint a régi rádió állomáskeresőjén, hanem Húsvét-sziget, Pitcairn, Tonga... (van valahol egy csomó képem a USS Arizona memorialról, csináljak belőle posztot?)
A polinézek azonban nem repkedtek, (kivétel: ld. Daniken művei) hanem hajóztak. Az elfogadott elmélet szerint az ausztronéz nyelvcsalád proto változatát beszélők Tajvanról származnak (ezért van az is bekarikázva a képen) és minimális keveredés után a melanézekkel, szétszóródtak a mai polinéz területeken. Csónakkal. Kenuval. Lélekvesztővel. Olyan izékkel, amelyeken már a Tiszán való másnapos csordogálásba is haltak bele, de legalábbis szenvedtek el másodfokú napégési sérüléseket, az ugornyai körzeti orvos nagy örömére.
Hogy miért táncolnak? Egyrészt kultúrájuknak élő része a tánc; a haka bizonyos fajtái esküvőkor, születésnapokon táncolandók. Harci táncot (ami egyébként nem haka, hanem peruperu) pedig azért, mert nem zavarta őket olyasmi, mint rakéta, puskapor... ők csak csónakkal tettek meg hatalmas távolságokat olyan vizeken, ahol még a harmincas években sem volt szokatlan néhány hajó eltűnése (vagy a Zöld Pofa vagy Holdvilág Charley által). Az elsőre fizetett a biztosító, a másikra nem. Így az ő díszszemléjük a harci tánc. Ez magában foglal: táncot, küzdelem színlelését, hangazatos fogadkozást. A hangzatos fogadkozás rendszerint arra utal, hogy:
1. mi az egy igaz Teremtő közvetlen leszármazottai vagyunk;
2. nagyobbak és erősebbek mint bárki más;
3. úgy valagon rúgunk, hogy visszafelé nem kell csónakázni, mert repülni fogtok.
A vendégek értelemszerűen az utolsó fordulatot a "mit kerestek ti itt, különben is ki vagy te, nem is ismerlek" elemmel váltják ki.
A posztonként kötelező félmeztelen férfiak következnek, figyelem:
Ők 1845-ből vicsorítanak ránk és üzenik, hogy bár a wikipédia szabadon használható, fejbe lesz verve a puskatussal, aki nem jelöli a felhasznált kép forrását.
A haka ma már persze nem annyira élő, mint régen. A funkcióját azonban megtartotta. Ahogy a magyar népi tánc is, csak a haka eredetileg sem parkettába font hajú barna kislyányok felszedését szolgálta.
A legismertebb, legtöbbet látott haka kétségkívül a Ka Mate haka. Ezt a tradicionális táncot Te Rauparaha főnök alkotta meg, egy csata szerencsés vége után. Itt látható maga a maori potentát balra lent. Ő arról volt nevezetes, hogy egyik vezéralkja volt a maorik egymás között vívott háborúinak, amelyet nyugati hatásra immár muskétával rendeztek el.
A haka, amelyet ő költött, ékes maori nyelven így hangzik:
Taringa whakarongo! Halljátok!
Kia rite! Kia rite! Készüljetek!
Kia mau! Hi! Kezet csipőre!
Ringa ringa pakia! Csapkodd a combod!
Waewae takahia! Dobogj a lábaddal
Ka kino nei hoki! Hi! Ahogy csak bírsz!
Innentől kórusban:
Ka mate! Ka mate! Élünk, Élünk!
Ka ora! Ka ora! Meghalunk, meghalunk!
Ka mate! Ka mate! Élünk, élünk!
Ka ora! Ka ora! Meghalunk, meghalunk!
Tenei te tangata puhuruhuru Itt áll a szőrös (hajas) ember
Nana nei i tiki mai whakawhiti te ra! Aki elhozta és meggyújtotta a napot
A Upane! Ka upane! Lépj előre, lépj előre!
A, Hupane! Kaupane! Lépj előre! lépj előre!
Whiti te ra! Hi! És rád ragyog a nap, hej!
A magyar fordítás az én vétkem, angolból ferdítettem, nagyjából szöveghűen. A szöveg alapján felmerül a kérdés, hogy mi különbözteti meg a haka eltáncolóit egy ezoterikus hangvételű aerobik-edzés látogatóitól.
Sok minden.
Kezdjük azzal, hogy manapság a haka legismertebb előadói az új-zélandi rugby (rugby union) válogatott, az All Blacks tagjai. Hogy ők mennyire téveszthetőek össze aerobikozó csakratáltos hölgyekkel, ezt mindenkinek a fantáziájára bízhatnám, ha nem lenne az adidas, amelyik a hakát mint marketingfogást használta ki, így megmutathatom, mennyire harcias dolog ez valójában:
Kérdés: szokás-e a hakától megijedni? A gyakorlati válasz az igen, mert az All Blacks többszörös világbajnok. Persze ezt kimutatni nem szokás, sőt, ha másik polinéz nép jön szembe, akkor ellen-haka, pontosabban a már emlegetett sipi tau érkezhet, mint ezen az Új-Zéland-Tonga meccsen:
Persze akkor is válaszolhatunk a hakára, ha nem tartozunk egyetlen polinéz törzshöz sem, még a távolba szakadt és elszlávosodott FSO polinézekhez sem (elnézést). A módszert a walesi válogatott mutatja be a következő videón, azonban szükséges néhány észrevételt fűznöm hozzá.
Először: a haka itt nem érte el a célját, nem előzte meg a háborút.
Másodszor: akkor és csak akkor szegüljünk ellen a hakát bemutató rögbiseknek, ha mi is ugyananniyan vagyunk, és mi is képesek vagyunk a szarvánál fogva kihajítani egy vágásérett magyar szürkét a stadionból.
Három: ez itt nem a Ka Mate haka, hanem a Kapa o pango.
Ennyit hát mára az alternatív vitarendezésről és az emberi agresszió mozgatórugóiról. Remélem tetszett és üzenem, hogy a fürdőszobából nagyon kihallatszik az ütemes Ka mate, Ka mate! ordibálás.
Az utolsó 100 komment: