Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

május 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (12) ajánló (79) alagút (7) állat (8) amerikai (91) angolok (8) arabok (15) átirányítás (13) atom (11) ausztrál (5) ázsia (16) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (5) brazil (7) brit (66) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (7) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (8) ejtőernyős (30) életrajz (37) elmélet (11) erdély (5) erőd (7) évforduló (53) ferencjózsef (11) francia (24) görgey (13) görögök (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (81) haditengerészet (46) hadkiegészítés (5) hadsereg (14) hadtörténelem (145) hadtörténet (18) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (16) hidegháború (43) híres bűnözők (8) honvédség (9) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (44) ii világháború (104) izrael (26) japán (21) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (5) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (57) kiképzés (7) kína (5) kínai (6) kivégzés (6) könyv (5) középkor (10) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (75) légierő (48) légvédelem (6) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lovas (6) lovasság (10) lövészárok (5) magyar (134) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (66) nők (12) ókor (13) olasz (13) orosz (28) ostrom (6) osztrák (29) osztrák magyar (27) pestis (6) plakát (12) podcast (9) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (5) reklám (5) rendőr (5) rendőrség (5) rendvédelem (49) róma (13) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (13) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (7) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (36) szovjet (59) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (15) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (63) török (15) tűzfegyver (7) ünnep (5) usa (49) utánközlés (28) vadászgép (11) várostrom (6) vendégposzt (79) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (54) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Vendégposzt - Nukleáris repülőgépek 1.0

2010.12.06. 07:30 Jockey11

Ma a szorgalmas, tehetséges (és roppant türelmes…) szerzők mintapédánya, Jockey11 kétfelvonásos dolgozatának első részét olvashatjátok, amelyben az angolszász nagyhatalmak (de főként az USA) azon próbálkozásait írja körül, amelyek a nukleáris meghajtású repülőgépek előállítására irányultak.

A szorgalmas és a tehetséges jelzőket szerintem nem kell megmagyaráznom. A türelmes arra vonatkozik, hogy az anyag elég régen vár arra, hogy bíráló szemeitek elé kerüljön – a balhé a szerkesztőségé, amiért innen is elnézést kérünk.

A tábornokok nyugdíjba mennek, a segédtisztek (ha elég hosszú a nyelvük és kemény a könyökük) magasabb beosztásba kerülnek, a déja vu időnként mégis kísért a Pentagonban. Mint például 1958. december 1-én:

- Uram! Azt hiszem, ezt látnia kéne! - a légierő fiatal hadnagya idegesen toporgott főnöke íróasztala előtt.

- Mit kéne látnom? - a „sokcsillagos” hangjából nem lehetett nem kihallani a beletörődést: soha nem fog az éves költségvetési jelentések végére jutni.

- Az Aviation Week mai száma … a 27. oldalon.

- A szovjet nukleáris meghajtású bombázó próbarepülése - ült ki a döbbenet a tábornok arcára, miközben továbbolvasott.
 - Az atommeghajtású orosz bombázó prototípusa hat hónapja elkészült, és az utóbbi két hónapban Moszkva környékén végrehajtott tesztrepüléseit több, nem kommunista országból odautazó megfigyelő is látta (itt balra). Úgy tűnik az oroszok 3-5 évvel járnak előttünk ezen a téren, ami csak tovább nőhet, ha a kormány nem teszi meg a szükséges lépéseket a hazai fejlesztések felgyorsítására.      
  
- Hogy áll az ANP program? - kérdezte, bár maga is tudta a választ.

- A mérnökök szerint még legalább 3 év, mire az első próbarepülések elkezdődhetnek, de hát eddig sem tudtak tartani egyetlen határidőt és költségkeretet sem.    
                       
- Így gondoltam én is - mondta a főnök, miközben a telefonért nyúlt.

- Szabadna megtudnom, kit hív, uram?

- Azt a háborús bűnös von Braunt. Jobb lesz, ha csipkedi magát a rakétáival, mert a végén még kiadjuk az izraelieknek.


Hogy a beszélgetés pontosan így zajlott-e le, arra persze most sincs semmi bizonyítékunk, de az egyébként neves szaklap cikke totális kacsának bizonyult. A megfigyelők valóban láttak egy új típusú szovjet stratégai bombázót, de a Mjásziscsev (Мясищев) M-50 (itt felül) hagyományos – kerozinnal táplált – sugárhajtóműveket használt, az atomhoz meg annyi köze volt, hogy bombatárában nukleáris fegyvereket is szállíthatott.

De kacsa ide vagy oda, az tény, hogy mindkét nagyhatalom tornázott egy sort az atommeghajtású repülőgépek létrehozásán. Hogy mit sikerült összehozniuk, azt nézzük meg külön-külön.

USA

A II. világháború után hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a korábbi szövetségesekből ellenségek lesznek, és ha a világégések történetének megírják a harmadik fejezetét is, akkor abban a légerő (a légi fölény) és az atomfegyverek főszerepet fognak játszani. Ezzel csak az volt a gond, hogy a fő ellenségek földrajzi helyzete miatt a frontvonalak igen messzire kerültek egymástól, a korabeli (légcsavaros) bombázógépek hatótávolsága pedig nem volt elég ennek leküzdésére. Ráadásul alacsony sebességük és repülési magasságuk igen sebezhetővé tette őket az ellenséges légvédelemmel és vadászgépekkel szemben.  A rakétatechnika még csecsemőkorát élte, és a sugárhajtás is gyermekcipőben járt. Az ezzel elérhető sebesség és magasság ugyan kecsegtető volt, azonban az üzemanyag-felhasználás rossz hatásfoka miatt úgy tűnt, hogy hatótávolságban soha nem lesz képes utolérni a légcsavaros meghajtást.

Ahogy az első (Enrico Fermi és Szilárd Leó által épített) atomreaktor megkezdte működését, szinte azonnal felmerült, hogy az ebben megtermelt hőt békés célra is fel lehet használni (már amennyire pl. egy hadihajó meghajtása ilyennek minősül). Ebben az időben a „békés atom” fogalmához csupa pozitív képzet, és komoly társadalmi elfogadottság (sőt: világmegváltó elképzelés) társult – ne feledjük: jócskán Csernobil előtt járunk. Így aztán a tudósok számítgatásai, kísérleti pepecselései, és az egyéb, gyakorlati előnnyel nemigen kecsegtető szájtépések után Hyman G. Rickover admirális (itt balra fent) nem várt tovább, és 1951 júliusában átverekedte a Kongresszuson az SSN-571 atommeghajtású tengeralattjáró terveit és költségvetését (amely negyedikként kapta az USS Nautilus nevet a Navy történetében).
De a gyakorlatilag korlátlan hatótávolságot lehetővé tévő energiaforrás nemcsak a Flotta, hanem a Légierő fejeseinek fantáziáját is megmozgatta: nem tűnt ugyanis kivitelezhetetlen feladatnak, hogy a sugárhajtóműben ne kémiai anyagok (pl. kerozin) égetésével állítsák elő a szükséges hőt, hanem atomreaktorral. Az USAF illetékesei azonban azzal is tisztában voltak, hogy ők sem ússzák meg az „elméleti fingfűrészelést” mielőtt a gyakorlati megvalósításhoz hozzá lehetne kezdeni, ezért 1946. május 28-án beindították a NEPA (Nuclear Energy for the Propulsion of Aircraft – nukleáris energia repülőgépek meghajtására) programot. Ahol ugyanis atomreaktor van, ott van sugárzás is, ez pedig nemcsak a személyzetben, de a műszerekben, sőt – hosszabb idő alatt – még a szerkezeti elemekben is helyrehozhatatlan károkat okoz. A sugárzás ellen persze megfelelő anyagokból készült reaktorköpennyel lehet védekezni, azonban a „megfelelő anyagok” szinte kivétel nélkül igen nehezek, és míg egy hajónál a tömeg sokadlagos kérdés, egy repülőgép esetében nem az.

Így a NEPA keretében a Fairchild repülőgépgyár szakemberei első körben azt vizsgálták, hogy milyen szintű sugárzásra lehet egy repülő reaktor esetében számítani, és ez milyen hatásokat okozhat. Ehhez egy B-29-es bombaterében elhelyeztek egy rádiumkapszulát és a próbarepülések során minden lehetséges helyen (a pilóták prosztatájától a gép mögötti légtérig) megmérték a fellépő sugárzás mértékét. A mérések eredményeképp arra jutottak, hogy egy megfelelő teljesítményű reaktor esetében a szükséges köpeny tömege tíz tonnákban mérhető, úgyhogy csak a legnagyobb gépeknél van lehetőség ilyet beépíteni.

1948 végéig elköltöttek 10 millió (akkori) dollárt, tartottak két konferenciát, de nem igazán látszott az elmozdulás a gyakorlat irányába. Ezt orvosolandó a Légierő és az Atomenergia Bizottság 1951 májusában a NEPA-t
beolvasztotta az új programba, mely az ANP (Aircraft Nuclear Propulsion – nukleáris repülőgép-meghajtás) nevet kapta. Ennek végső célja a Convair X-6 jelű, atommeghajtású stratégiai bombázó prototípusának elkészítése volt.

Lapátra tették a Fairchild-ot is, helyét a nagyok vették át: a General Electric és a Pratt & Whitney, két eltérő elképzeléssel. A Nautilust is éppen építő General Electric rendszere a közvetlen hőátadáson alapult, ez volt az ún. „piszkos” hajtómű. Nagyon leegyszerűsítve: a hajtómű kompresszorába beszívott levegőt közvetlenül az égőtér helyére szerelt reaktormagon (piros nyíllal kiemelve)  áramoltatják át, ahol az több mint 1000 °C-ra hevül, és a fúvókákon keresztül tolóerőt fejt ki. Ez gyakorlatilag egy léghűtéses atomreaktor.

A hajtóműveiről közismert Pratt & Whitney elképzelése viszont a ma is használatos közvetett hőátadáson alapult, de ennek részleteit majd az oroszoknál tárgyaljuk ki, annál is inkább, mert az amik úgy ítélték meg, hogy műszakilag a „közvetlen” rendszert könnyebb kivitelezni, ezért a P&W is a kispadra került.

A GE verziójának viszont volt egy komoly szépséghibája, mégpedig az, hogy a magon átáramló levegő (és a benne lebegő részecskék) közvetlenül vannak kitéve az erős sugárzásnak, és maguk is radioaktívvá válnak, így működés közben a hajtómű folyamatosan szennyezi a környezetét. A képen – egy meglehetősen optimista – elképzelés látható egy, ilyen gépeket kiszolgáló repülőtéren fellépő sugárterhelés mértékéről (egyre pirosabban jelölve az egyre szennyezettebb zónákat). A valósághoz közelebb áll az az orosz számítás, miszerint egy ilyen gép hajtóműve még 2-3 hónappal a reaktor teljes leállítása után is olyan erősen sugároz, hogy a földi személyzet képtelen azt megközelíteni (illetve képesnek képes, csak erősen ellenjavallt). Tehát ebben az esetben szükség van egy megfelelő sugárvédelemmel ellátott, hermetikusan zárható hangárra, amelyben távirányítású robotkarok segítségével végezhető el a karbantartás, de a gép e mellett is radioaktív kiszóródás „csiganyomát” hagyja maga után, amerre csak átrepül.

„A haladásnak ára van” mondta a két megrendelő, és utasította a GE-t, hogy lásson hozzá a működő hajtómű megépítésének.  A cég az Oak Ridge-i Nemzeti Laboratórium felügyelete mellett az ohioi Evendale-ben kezdett hozzá a HTRE (Heat Transfer Reactor Experiment – kb. hőátadó-reaktor kísérlet) végrehajtásához. Ismét teltek-múltak az évek, és az állami „fejőstehenek” figyelme lankadni látszott: 1953-ban Eisenhower elnök utasítására egy évre le is állították az egész ANP-t, és hiába indították újra 1954-ben, a régi lelkesedés már nem tért vissza.

Ettől függetlenül azért a GE – az állami pénzek csörgedezésének ütemében – haladt
a maga útján. 1955-re létrehozta a HTRE-1-et  (a képen a hajtómű a földi próbapadon a kisegítő hűtés, a sugárvédő köpeny, és a többi sallang között „elvész”), majd a HTRE-2-őt, és 1958-ra a HTRE-3-at (ugyancsak a próbapadon). Ez utóbbi lecsupaszítva úgy néz ki, mint ez itt balra. A működési elve meg kb. úgy, ahogy a lenti, nagy képen látható. Egy 35 MW hőteljesítményű reaktorhoz kapcsolódik két darab GE X39 (módosított: J47) típusú – vegyes-üzemű: kerozin-atom – sugárhajtómű. Le- és felszálláskor a radioaktív szennyezés csökkentésére, valamint egy esetleges légi harc során, továbbá az ellenséges légvédelem áttörésekor hagyományos üzemmódban működnek, mivel „atom-módban” nem lehet a kellő gyorsasággal és pontossággal szabályozni a tolóerőt. Mire a gép eléri a járőrmagasságot, addigra bemelegszik a reaktormag, és a kompresszorból (a kék csövön) áteresztik rajta a hideg levegőt, ami kb. 1100°C-ra melegszik, majd ezt (a piros csövön) visszavezetik az égőtérbe.  (A légcsöves témában lásd még: Trabant 601, itt alul). A HTRE-3-mal számos tartós üzemi tesztet hajtottak végre sikeresen 1958 áprilisa és 1960 decembere között. Jelenleg (a HTRE-1-gyel együtt) az Idahói Nemzeti Laboratórium szabadtéri kiállításán látható.

Miközben a GE a hajtóművel szöszmötölt, a texasi Carswell légi bázison az ANP mérnökei továbbfolytatták a „repülő reaktorral” kapcsolatos kísérleteket. Azon felül ugyanis, hogy a sugárzás hatásait tovább akarták tanulmányozni, meg kellett állapítani azt is, hogy hogyan reagál egy ilyen cucc a repülés közben fellépő hatásokra, pl.: a jelentős pozitív és negatív gyorsulásokra.  

A kísérletekhez a Convair B-36 Peacemaker bombázó 51-5712 gyári számú példányát választották, mert a gép maximális (163 tonnás) felszálló tömege elegendőnek tűnt egy reaktor hordozására. Előnyt jelentett a kialakítása is: a 6 Pratt & Whitney tolólégcsavaros mellett 4 GE sugárhajtóműve is volt, melyek helyére 2 HTRE-3 viszonylag könnyen beépíthető lett volna a kísérletek egy későbbi szakaszában.


Az átalakításokat a hátsó bombatárral kezdték: kidobtak minden felesleges felszerelést, hogy beférjen az R-1 jelű kísérleti atomreaktor (itt balra), melynek teljesítménye 1 (más források szerint: 3) MW volt. Ez a gép meghajtásában semmilyen módon nem vett részt. A keletkező hőt víz vezette el az alján kialakított radiátorokig, melyeket a gép oldalán lévő légbeömlőkön keresztül a menetszél hűtött. Az egészet egyébként minden leszállás után kiszerelték, hogy tovább tanulmányozzák, és csak a következő felszállás előtt tették vissza.

A jenkik úgy döntöttek, hogy nem a reaktort fogják szigetelni, hanem a személyzetet, így a pilótafülke lett az átalakítások másik fő helyszíne. Acél, ólom és gumi rétegekből létrehoztak egy több mint 11 tonnás, hermetikus kabint, melyet az indások előtt lezárva – már a személyzettel együtt – emeltek be a gép orrába (itt alul). Ennek érdekessége még, hogy az eredeti szélvédőt egy akril üvegből készült 6 hüvelyk (152,4 mm) vastag darabbal helyettesítették, a további kritikus helyek védelmére pedig pár vízzel feltöltött tartályt is betettek. A gép függőleges vezérsíkjára felfestettek egy nagy „sugárveszély”-jelet, és el is készült az NB-36H Crusader „kísérleti nukleáris repülőgép”.
1955 szeptembere és 1957 márciusa között a Carswellről felszállva – Texas keleti és Új-Mexikó déli területei felett – összesen 47 tesztrepülést végeztek vele, a 215 repült órából 89-et bekapcsolt reaktorral. Ezekre az utakra egy (a képen is látható) B-50-es kísérte el, a külső mérésekhez szükséges eszközökkel és személyzettel, továbbá egy szállítógép speciálisan felkészített tengerészgyalogosokkal, akik baleset esetén ejtőernyővel kiugorva biztosították volna a helyszínt, illetve megkezdték volna a mentést és a kárelhárítást.

Közben az Idahóban található Északi Kísérleti Telepen az X-6 kiszolgálására elkészült egy több mint 106 m széles, speciális hangár, és már a 4800 m-es kifutópályához is hozzákezdtek.  

Mivel az NB-36H útjai során semmilyen rendkívüli esemény nem történt, továbbá a HTRE-3 gyakorlatilag kész volt a repülési tesztekre, így az X-6 megépítése előtti utolsó lépésként a Crusader két szárnyvégi ikerhajtóművét ki kellett volna cserélni az atom-kerozin rendszerre, és létrehozni a világ első, tényleges atomhajtású repülőjét. Mindez azonban nem következett be, mert 1961. március 28-án a frissen megválasztott J. F. Kennedy személyesen adott utasítást az ANP végleges leállítására.

Hogy mi történt? Több dolog. Először is idézzünk az elnöki utasításból:

„… Több mint 15 évet és 1 milliárd dollárt áldoztunk a nukleáris hajtású repülőgépek létrehozására, ugyanakkor egy bevetésre alkalmas prototípus rendszerbe állítása belátható időn belül még most is erősen kétséges…”.

Ráadásul egyes források az ablakon kidobott összeget jóval nagyobbra taksálják: úgy 3 és 7 milliárd (akkori) dollár között valahol. Mindenesetre ennek és az eltelt időnek a tükrében a kormányzat joggal volt elégedetlen az elért eredményekkel. A másik szöget az atombombázók koporsójába a 15 év alatt nagyot fejlődött interkontinentális ballisztikus rakéták verték. A '60-as évek elejére mindenki belátta, hogy ezek sokkal olcsóbb, gyorsabb és megbízhatóbb eszközök minden repülőnél, ha az atomfegyverek célba juttatásáról van szó. Tudomásul kellett venni, hogy a hidegháború hadászati fegyverkezésben a légierő eljátszotta a saját szerepét, a jövő a rakétatechnikáé.      

Az amerikai próbálkozások kapcsán szót kell még ejtenünk egy harmadik tervről is, amely pár évvel túlélte a többit: ez pedig a Plutó projekt. Az Air Force és az Atomenergia Bizottság 1957-ben kötött szerződést a Lawrence Laboratóriummal nukleáris torlósugár-hajtómű lehetőségeinek vizsgálatára. A végső cél egy olyan cirkáló rakéta kifejlesztése lett volna, amely alacsony magasságon is szuperszonikus sebességen repül (itt alul). A torlósugár-hajtómű óriási előnye, hogy nem tartalmaz mozgó alkatrészt (legalábbis olyan gyorsan forgót, mint a kompresszor vagy a turbina biztos nem), ami nagyon hosszú idejű folyamatos működést tesz lehetővé, ráadásul az 5-6-szoros hangsebességet sem lehetetlen elérni vele. Hátránya, hogy kompresszor híján, álló helyben nem tudja beszívni a levegőt, ezért a minimális sebesség, aminél valaha is sikerült ilyet beindítani: 45 m/s (162 km/h), de 0.5 Machig igen gyengén muzsikál.

Az elképzelések szerint a fegyvert 3-4 szilárd hajtóanyagú rakétával gyorsították volna a szükséges sebességre, majd annak elérése után  – a lakott területektől távol – indult volna be a közvetlen rendszerű nukleáris hajtómű, amellyel hetekig, akár hónapokig is az óceán felett körözött volna. A bevetési parancs vételét követően ráfordul a Szovjetunióra, és az előre beprogramozott repülési útvonalon egyesével kidobta volna a fedélzetén lévő atomtölteteket. Útközben nemcsak a hajtómű keltette nukleáris szennyezéssel, de a hangrobbanással is pusztította volna az ellent. Tagadhatatlanul könnyed idea, bár kis bibije, hogy ha ne adj’ isten elmarad az atomháború, akkor ki szedi össze a tenger felett köröző gépet, meg a tölteteket?
       
Mindenesetre a nevadai Szamár-síkságon (Jackass Flats), az állam pénzét nem kímélve felépítették a Site 401 nevű kísérleti telepet mindenféle hangárral, laborral, irányító központtal, kisvasúttal, meg 40 km földalatti vezetékkel, amiben a hajtómű földi próbaüzeméhez szükséges mintegy 450 tonnányi sűrített levegőt tárolták.

1961. május 14-én – néhány másodperc erejéig – ki is próbálták a Tory IIA jelű, nukleáris torlósugár-hajtóművet (itt alul), majd 1964 májusában utódja a Tory IIC már öt percig működött. Ennek reaktora 513 MW-ot produkált (viszonyításképp: a Pakson is használt VVRE-440-esek hőteljesítménye: 1375 MW), amellyel a berendezés kb. 160 kN tolóerőt adott le (1 kN - kb. 1 mázsa tolóerő, itt alul). Ehhez képest 1964. július 01-én a Plutó projektet is utolérte a végzet: leállították. Azon kívül, hogy magamat ismételhetném a rakétákkal kapcsolatban, még az is az okok között szerepelt, hogy „tán nem kéne még a saját területeinket is össze-vissza szennyezni egy ilyen … "dologgal", meg hogy „addig provokáljuk az oroszokat, hogy a végén ők is csinálnak egyet, oszt' bevetik ellenünk”. Mindettől függetlenül erre a tervre is sikerült elcseszni úgy 250-300 millió dollárt.

UK

Nem mehetünk el szó nélkül azok mellett az – alapvetően orosz forrásokra alapozott – vádaskodások mellett, miszerint a szintén csak rajzlapon létező, brit Avro-730-as is atomrepülő lett volna, ha valaha is elkészül. A gépet egyébként 1954-ben tervezték, és a szélvédőt teljesen nélkülöző konstrukció 18700 méteren 2,5 M-os utazó, illetve 3 M-os csúcssebességet ért volna el. 1957-ben a prototípust már építették, amikor Duncan Sandys hadügyminiszter – a T. közönség sosem találná ki:  a rakétatechnológia fejlődésére hivatkozva – kiadta később hírhedtté vált utasítását, ami az összes hasonló fejlesztést azonnal leállította, és nem mellesleg csődbe döntötte a fél angol repülőgépgyártást.

Nos, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapos mérlegelése után kétséget kizáróan megállapítható, hogy az Avro-730-at 8 darab Armstrong Siddeley P 176 (egyenként 43,2 kN tolóerejű) hagyományos sugárhajtóművel tervezték megépíteni, így őt az atommeghajtás vádja alól felmenthetjük.        

A következő részben a szovjetekkel folytatjuk. Addig is tisztelettel kéretik (róluk) nem spoilerezni még reaktor- és repülőgépmérnököknek sem.

101 komment

Címkék: atom brit usa légierő hidegháború vendégposzt

A bejegyzés trackback címe:

http://lemil.blog.hu/api/trackback/id/tr422489427

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Jockey11 2010.12.06. 09:22:47

@Amanitin3: Ami a kifejlesztésük költségeit illeti, azzal nem szállok vitába, nyilvánvalóan sokkal többet költöttek az ICBM-ekre, de egy hadrendbe állított egység gyártási költsége szvsz alacsonyabb az ICBM-ek, mint a nagy sebességű hadászati bombázók esetében. Igaz ugyan, hogy ez utóbbiak többször is felhasználhatóak - ha és amennyiben túlélik az első bevetést. És itt el is értük a megbízhatóság kérdéskörét, ahogy Te is írod: "- nem nagyon lehet kivédeni", a bombázót meg sokkal inkább, ezért a célhoz való eljutás szempontjából nagyobb esélye van a rakétának, mint a repülőnek, így - végső soron - megbízhatóbb.
Amikor az atomrepülők kifejlesztésébe fogtak, az általad említett irány még korántsem volt eldöntött a rakéták javára.

szs. · http://martinluther.blog.hu 2010.12.06. 09:35:04

Félelmetes, hogy a korai időszakban milyen bőkezűen dobálóztak ezekkel a nukleáris dolgokkal. Ehhez képest az az űrhajóterv, ami egy rakat atombombát vitt volna magával és időnként maga mögé dobva egyet gyorsít maga a zöld energia, azt legalább az űrben művelték volna.

Amanitin3 2010.12.06. 09:36:06

@Jockey11:
"de egy hadrendbe állított egység gyártási költsége szvsz alacsonyabb az ICBM-ek, mint a nagy sebességű hadászati bombázók esetében"

Szerintem ez még a csupasz gyártási költség tekintetében sem igaz. Ha még hozzácsapjuk azt, hogy a rakétákhoz darabonként egy ötven méter mély föld alatti atombunker is társul kint a prérin ezer kilométerekre mindentől, akkor végképp nem.

Titus Pullo Urbino 2010.12.06. 09:46:03

Hú, végigküzdöttem magam rajta, nagyon tudományos és szakszerű a cikk, gratula! Sok dolog mellett azt sem értettem, hogyan sikerült egy igazi Trabantot beszerezni az Idahói Nemzeti Laboratórium szabadtéri kiállítására?

Valandil 2010.12.06. 10:07:11

Az Avro-730 és az SR-71 között komoly hasonlóság van. Gondolom a nagymagasságú és nagysebességű bevetések miatt jutottak hasonlós eredményre (formailag).

folti_ 2010.12.06. 10:14:25

@szs.: volt rá pénz (40-es, 50-es években az amerikai fegyveres erők a GDP 20-25%-t kapták éves szinten, főleg a flotta és a légierő), megugye kordában kellett tartani a csúnya gonosz világuralomra törő komcsikat ... :)

Az űrhajó amire gondolsz az a Project Orion (nem összekverendő a NASA új személyszállító hajójával!), mondjuk ott kétlem hogy csak az űrben használták volna. Eredeti szimulációk szerint 2000-től 1 millió tonnáig lett volna hatékony a tervezett meghajtás, amit azért az űrbe is kellett volna juttatni ...
Összehasonlításképpen 2000tonna feletti kezdeti tömeggel csak a szupernehéz rakétak (Saturn V, N1, Energia, Ares V) és az űrsikló rendelkeznek, de azoknál is a hasznos teher az a felszállótömeg 10% vagy kevessebb. Igaz mostmár oldalára lakatolt jósok Shuttle booster rakétával meg lehet oldani, hogy a felszálláskor ne törolje el a kilövőállást...
www.youtube.com/watch?v=V1vKMTYa40A

Mondjuk ez megit egy olyan elgondolás volt, ami elméletben nagyon jól működött, viszon gyakorlati megvalósításnak nem kezdtek neki.

folti_ 2010.12.06. 10:22:35

@Valandil: nem ez lenne az első (és nemis az utolsó) eset, hogy hasonló igényeknekre ugyanazon technikai szinten, nagyon hasonló eredmények jönnek ki a szélcsatornábol. pl Concorde - Tu-144, Mig-15 - Dassault Mystère, Space Shuttle - Buran. Még akkor is ha hasonlóság csak kinézetben van meg és a borítás alatt gépek nagyonis különböznek.

molnibalage 2010.12.06. 10:37:12

@folti_: Tudtommal soha nem mentek a jenkik 12-13% fölé GDP arányosan a költekezésbe.

20-25%-ba még ők is simán belerokkantak volna.

abatoire 2010.12.06. 10:42:48

Szuper cikk, varom a folytatast!

A Pentagon es Atom romancanak legerdekesebb szerelemgyereke akkor is a Davy Crockett Nuklearis Bazooka:
en.wikipedia.org/wiki/Davy_Crockett_(nuclear_device)

Jockey11 2010.12.06. 10:43:02

@Titus Pullo Urbino: Azt nagyon ide se merem írni, hogy erősen kurtítanom kellett, hogy fejezetenként 2400 szóból és 21 képből kijöjjön.

A Trabant világmárka, természetesen Idahoba is eljutott... (Bár a Trabantos "viccelődés" és Idaho között van egy mondat vissza a HTRE-3-ra és így én arra gondoltam kiállítási darabként)

molnibalage 2010.12.06. 10:53:29

@Amanitin3:

"egy icbm milyen szempontból olcsóbb vagy megbízhatóbb egy repülőnél?"

A '70-es évek közepi dollárárfolyamon kb. 900 ezer dollár volt egy Minuteman ICBM és kb. még 2 a siló.

Egy B-52-es bombázó akkoriban ennek sokszorosa lett volna, ha még gyártják egyáltaán, mert 1961-ben az utolsó B-52H gépeket is átadták.

Az F-14A ára valahol 20-25 milla volt, akkor képzeld el hogy egy B-52 mennyibe fájt volna. Minimum ugyanennyi. Az F-14 nagyon speciális és drága volt, 6 F-4 Phantom gépet lehetett volna benni belőle azonos időben. Arányosan kb. tehát kb. ennyibe fájt volna egy gép megvétele.

Az ICBM-nek viszont nem kellett hatalmas reptér, karbantaró személyzet és nem kellett személyzetenként évi 150-200 órát vagy többet repkedni a bevethetőség fenntartása érdekében...

A bombázókat lelőhették az ICBM ellen lényegében nem lehetett védekezni, a silóban kellett elpusztítani. Azonos mértékű "biztos" csapásmérő képességehez nagyon sok bombázó kelett volna még 1 ICBM = 1 robbanófej estetén is. Mondjuk 1 ICBM legalább 5 bombázó. Egy részét lelövik, egy részét meg a földön kapja el egy támadás. A MIRV meg tényleg padlóa küldte a bombázókat, legalábbis a B-52-őt.

A bombázóknak egyetlen előnye van csak. Pontosabban kettő, de az egyik lényegetelen nukleáris csapásmérő képeség szempontjából.

1. A bombázók visszahívhatóak indítás után.
2. A B-52 gépek hagyományos fegyverzetet is használhattak, multifunkciós a gép, mert nem csak atomháborúban használható. A B-1B gépekre ez nem állt, sokáig csak atomfegyver bevetésére voltak alkalmasak...

"Mert szerintem akármennyi pénzt lapátoltak is bele ebbe az atomrepülős bolondozásba, az icbm-ekbe alsó hangon tízszer annyit lapátoltak."

Fejlesztés terén összesen naná. Hány ICBM, SLBM és egyéb BM program volt? Naná, hogy sokxszer annyi projetk viszi a pénzt. Csak azoknak volt kézzelfogható kimenete.

Ezeknek a holdkóros ötleteknek meg semmi. Ma szemmel elképesztő, hogy ilyen dolgokra adtak pénzt. Nem értem, hogy nem látták, hogy mekkora állatságok voltak ezek közül egyes elképzelések.

www.youtube.com/watch?v=y3Pq_L-dxi4&feature=related#t=7m40s

Már a sima termonukleáris fegyverekre is sokan így tekintettek. Az angolul nem tudóknak egy hevenyészett fordítás..

"Mikor a termonukleáris fegyverek megjelentek, akkor a józanabb emberek azt kérdezték - ahogy Eisenhower is tette - hogy ez a háború fegyvere (bevethető -e?) vagy az őrültség egy sajátos formája..."

záporjózsi 2010.12.06. 10:56:14

@Amanitin3: Ezek az atomos dolgok az 1940-es években kezdődtek. Akkoriban az A4/V2 indításai sem voltak elég megbízhatók. Csak 15 év fejlesztés után jutottak el oda, hogy a nagyrakéták már üzembiztosan tudjanak terhet szállítani, legyen az a Sputnyik, Lajka kutya vagy Gagarin.
Addig viszont a felhajtóerősök sem tétlenkedtek. Az 1950-es években ömlött a pénz az elrettentő fegyverekbe, mert a SZU után Kína is megjelent a színen. Abban az időben az USA pánikhangulatban volt egy esetleges konfliktust illetően.
@Titus Pullo Urbino: e-bay? ;)))
@Valandil: Mint ahogy a későbbi kommentben felmerült Concorde, Buran is annak köszönheti hasonlóságát, hogy a nagyhatalmak számától függetlenül ugyanolyan minden országban.

folti_ 2010.12.06. 10:59:30

@molnibalage: Mea culpa, valóban:
www.truthandpolitics.org/military-relative-size.php

Éves szövetségi költségvetésben viszont eléggé magas volt, ha ezt a táblázatot jól értelmezem:
en.wikipedia.org/wiki/File:U.S._Defense_Spending_-_%25_to_Outlays.png

rognork 2010.12.06. 11:13:02

nagyon bírom az ilyen posztokat!

@folti_: a hátizsáknak tervben volt egy még kisebb változata, puskából kilőhető vacak. asszem kaliforniummal.

proletair · http://lemil.blog.hu 2010.12.06. 11:18:37

Kiváló poszt lett, gratulálok, és kiváncsian várom a folytatást!
Pár éve az egyik repülős újságban volt ezekről a gépekről szó, de pár oldalban letudták az egészet, és ott csak a két nagyhatalom repülőire koncentráltak. Tehát már ezért is hiánypótló a poszt!
@Valandil:
A britek a háború után nagyon sok kisérleti gépet építettek, és az AVRO csinált ilyen kinézetű gépet, nagy sebességű repülések vizsgálatára. A szárny és hajtómű elrendezés ugyanaz volt mint a képen, csupán a vezérsíkok elrendezése tért el a látottaktól.

hazitroll 2010.12.06. 12:07:54

Jó írás, tetszett!
Amit nem teljesen értek viszont, az a reaktorok teljesítménye és a tolóerő. Mittomén, harmadakkora a hajtóműreaktor teljesítménye, mint Paksé, de ez - szerintem - borzalmasan rossz hatásfokkal fordítódik át tolóerőbe. Vagy ezt rosszul látom? Tisztán elvi szinten szerintem praktikusabb lehetett volna áramot termelni a reaktorban, és onnét villamos hajtást használni. Ok, ez meg propelleres esetben semmiképp nem léphette volna át a hangsebességet, szóval ez sem jó megoldás, de igazából nem értem az alapelvet, egész egyszerűen annyira gazdaságtalan lett volna. A melegített levegő - nyitott reaktort még értem, de az meg a szennyezés miatt hülyeség. Fura idők voltak azok, na.

Kismy 2010.12.06. 12:09:58

megint új dolgokat tudtam meg.
a Trabi, mint hasonló példa, az zseniális volt :)))

Amanitin3 2010.12.06. 13:00:29

@molnibalage:

Egyrészt nem nagyon hiszem, hogy keringene hihető nyílvános adat arról, hogy ezek közül a cuccok közül mi mennyibe kerül/került pontosan.

Másrészt az naiv leányálom, hogy egy icbm karbantartása egy futottak még tétel. Csak a warren air force base-en több ezer ember van. Ezek valszeg nem aknakeresőznek három műszakban, és várják, hogy csörögjön a piros telefon.

Harmadrészt fejlesztési költségek terén igen meglepődnék, ha a fat mantől eljutni egy bevethető, sorozatgyártott termo mirv robbanófejhez önmagában nem került volna többször annyiba, mint az összes SAC bombázó fejlesztése együtt.

Ezeket persze nem fogjuk megtudni soha. De ha igazak lennének az arányok, amiket írsz, a SAC bombázó/icbm aránya valszeg nem úgy nézett volna ki, ahogy. Miszerint repülők ezrével, rakéták óvatosan százával.

folti_ 2010.12.06. 13:43:39

@Amanitin3: "Másrészt az naiv leányálom, hogy egy icbm karbantartása egy futottak még tétel. Csak a warren air force base-en több ezer ember van. Ezek valszeg nem aknakeresőznek három műszakban, és várják, hogy csörögjön a piros telefon." - ICBM-eket nem kell 7/24 ben a levegőben tartani pl, amihez nem kell őket folyamatosan karbantartani, személyzettel ellátni, hogy meglegyen a rendelkezésreállás (személyzetnek minden repült óráért jár a flight pay), nem fognak navigációs vagy műszaki hiba miatt lezuhanni, főleg nem olyan szövetségesek területén, akiknél hivatalosan/legálisan nem tarthatnál nukleáris fegyvereket.

A többi bombázó vs ICBM vitához még annyit, hogy nem minden esetben a technikai érvek döntöttek, hanem a pl döntéshozók (tév)képzetei és/vagy lobbitevékenység.

Kullancs1983 2010.12.06. 13:46:19

1. Von Braun miért kellett volna az izraelieknek? Háborús bűnök miatt legfeljebb a britek kérhették volna a kiadatását, más csak az esze miatt... De Izrael akkor még nem volt olyan állapotban.

2. Lehet hogy összeesküvés-elmélet, de nem lehetséges esetleg, hogy az érintett repülőgépgyártók győzték meg azt a repülősmagazint arról hogy írjanak egy ilyen cikket? Biztos lett volna mivel viszonozni egy ilyen apró szivességet, nekik meg továbbra is öntik a sok dollárt hogy fejlesszenek...

folti_ 2010.12.06. 13:51:22

@hazitroll: hőteljesítmény ha jól értem az amit a reaktor lead. Ebből forralod a hajtóvizet, amivel a turbinákat hajtod, amik hajtják az áramtermelő generátorokat.

Mivel a valósagban 100% -os energiaátadás nem létezik, találd ki hogy melyik lépéseknel lesz energiaveszteség, mire a termelt elektromos energia a felhasználási helyére ér.

A hajtóművek hatékonyságához még annyi, hogy igen tényleg eléggé pazarlóak voltak, de
1. első laborpéldanyoknál ez nem meglepő, továábi fejlesztésekkel a hatékonyság növelhető lett volna (szerencsére nem)
2. még ígyis jobb hatékonyságot értek el,mintha kerozinnal próbáltad volna megoldani.

folti_ 2010.12.06. 13:57:09

@molnibalage: "Ma szemmel elképesztő, hogy ilyen dolgokra adtak pénzt. Nem értem, hogy nem látták, hogy mekkora állatságok voltak ezek közül egyes elképzelések." - pénz volt, felhatalmazás volt és jópár 2. vhs sikersztori után a az amerikai fegyveres erők elhitték magukról, hogy minden felmerülő problémát meglehet oldani azzal, hogy sok pénzt dobnak a tudósok irányába.

folti_ 2010.12.06. 13:58:51

@folti_: @Amanitin3: nézz utánna, hogy a B-36/B-52 flotta mennyi Broken Arrow baleset részese volt: www.globalsecurity.org/wmd/ops/broken-arrow.htm

molnibalage 2010.12.06. 14:03:05

@hazitroll: Igen, ilyen pocsék a hatásfok. Egy folyadék - levegő (?) hőcserélő ekkora méretben ilyen zsenge.

molnibalage 2010.12.06. 14:04:10

@Amanitin3: A keleti blokkal és hazánkkal ellentétben, ott el kellett számolni a pénzekkel... (Többnyire.)

A Kaminói 2010.12.06. 14:33:57

Köszi az érdekeses posztot!
Várom a folytatást!
NAGYON!!! :D

flimo13 2010.12.06. 14:54:23

@Amanitin3: szerintem ez igazságtalan összehasonlítás, amellett, hogy az icbm-ek működnek, a Redstone rakéták embert juttattak az űrbe, az unokáik meg a Holdra, szóval mondhatni, hogy kettős célt fedtek le, és mára egy sokmilliárd dolláros iparág profitál az akkori fejlesztésekből.

Meg aztán az icbm-en nincs pilóta, aki meghalhat bevetés közben.

Jockey11 2010.12.06. 15:28:11

@hazitroll: A paksi VVRE-440-esek azért 440-esek, mert blokkonként 2 db 220 MW-os villamos generátort hajtanak meg, így egy reaktor 440 MW villamos teljesítményt ad le.
Mivel a teljes hőteljesítménye 1375 MW, így könnyen belátható, hogy hatásfoka 32%-os.
Ez persze egy közvetett hőátadásos rendszer, ami szuperszónikus hajtásra nemigen alkalmas, de én sem spoilerezek, mert az oroszoknál erről (is) majd részletesen megemlékezünk.

Amanitin3 2010.12.06. 15:39:19

@molnibalage:

kb ki lehet törölni olyan elszámolásokkal, amik alapján egy b-2 ugyanannyiba kerül mint egy ohio ssbn inkluzíve atomreaktor.

@flimo13:

a cikkíró kartárs állította, hogy az icbm olcsóbb a bombázónál. Ő kezdte.

Jockey11 2010.12.06. 15:41:50

@Kullancs1983: 1. az egész sztori a tábornokkal meg a segédtiszttel - hasonlóan a Cár-bombás posztban szereplőhöz - csak fikció. Izrael emlegetése tisztán irodalmi önkényemből fakad. A zsidóknak pedig nem az esze miatt kellhetett volna egyébként, hanem a máig vitatott mittelwerki tevékenysége okán.

2. Lehet konteo, de annyi alapja mindenképpen volt a cikknek, hogy a rajz gyakorlatilag teljesen élethűen ábrázolja az M-50-est, és az is biztos, hogy a gép valóban ekkor kezdte meg azokat a Moszkva környéki próbarepüléseket, amiken hagyták, hogy a gaz imperialisták is megláthassák. (Kicsit olyan ez, mint amikor az autógyárakból valaki "kicsempészi" az új típus fényképeit, de terméstesen csak akkor, amikor már az a gyárnak is érdeke.) Viszont az is tény, hogy az atomhajtás emlegetése a GE-nek és az ANP fejeseinek jobbkor nem is jöhetett volna.

folti_ 2010.12.06. 15:58:27

@Amanitin3: mert 2 különböző technológia, különböző fejlesztési, gyártási, infrastruktúra kiepítési és folyamatos alkatrészellátási költségekkel. Arról az 1milliárdról amibe a gép áttervezése került, amikor az USAF úgy döntött, hogy nagy magaságú bombázó helyett alacsony magasságú bombázót szeretnének, szintén nem segít.Az hogy az eredeti 132 gépes rendelés végülis 20 gépre csökkent, szintén nem segített az áron (a K&F költséget mindenkép ki kell perkálni és kevesebb gépre nagyobb % jut). Maga a gépek darabára amúgy "csak" 500-600 misi volt, a tobbi a fentebb emlitett K&F, infrastruktúra kiépítés és ellátási költségek.

molnibalage 2010.12.06. 16:01:09

@Amanitin3: Te mindig ilyen trollkodó stílusú voltál?

N+1-dik alkalommal kifejtsem azt, hogya gépek ára mit jelenthet vagy leszel kedves a légi harcászat 1.0 bejegyzést megnézni? A vadászgépek generációs besorolásánál találhatsz egy rövidebb eszmefuttatást.

Kullancs1983 2010.12.06. 16:37:13

@Jockey11: Az irodalmi önkényt tudomásul veszem, amásodik pontban pedig arra akartam célozni, hogy a cég egy kicsit "rásegített" a hírre, hogy ráijeszthessenek a pénz felett rendelkező politikai döntéshozókra.

Jockey11 2010.12.06. 16:53:10

@Kullancs1983: Ez egy teljesen logikus konteo. Ezért is írtam "... az atomhajtás emlegetése a GE-nek és az ANP fejeseinek jobbkor nem is jöhetett volna."

tudi 2010.12.06. 19:25:44

"Tagadhatatlanul könnyed idea, bár kis bibije, hogy ha ne adj’ isten elmarad az atomháború, akkor ki szedi össze a tenger felett köröző gépet, meg a tölteteket?" Én egy az atomrepülőkről, cirkálórakétákról szóló dokufilmben hallottam, hogy a SLAM-ket csak akkor indították volna az óceán felé, ha a helyzet fokozódik, ha tovább fokozódott volna, akkor indították volna a SZU felé. Abban a filmben elmondták, hogy igazából az leginkább azért állították le ennek a fejlesztését (a bele ölt rengeteg pénz miatt is), mert ha a szovjetek hírt kaptak volna róla, hogy kész, akkor akár megelőző csapást is mérhettek volna, válaszul erre az apokaliptikus fegyverre. Amúgy tényleg nagyon jó poszt lett. Lehet, ha összeszámolnánk, hogy azokban az időkben mennyi pénzt ba...-tak el ehhez hasonló projektekre, abból az összegből simán fullos egészségügyi ellátást lehetett volna biztosítani minden amerikainak.

molnibalage 2010.12.06. 20:43:15

@tudi: Mit jelent a fullos ellátás? Mert nincs az a pénz, amit nem lehetne elkölteni ilyen célra. Valahol viszont meg kell húzni az ésszerűségi határt.

Morbidul hangzik, de ez van. Ez bizonyos ponton túl nincs értlme közgadaságilag többet költeni, mert nem éri meg és fizikailag lehetetlen lenne mondjuk mindenkinek olyan ellátásrt adni, amit mondjuk államelnökök vagy milliárdosok kapnak. Közeledni viszont lehet efelé.

Megelőző csapást mérni arra a hiperszónikus förmedvényre elég nehéz lett volna, mert mozog, az egész feltételezett őrjáratozási környéként meg kellett volna szórni hozzá.

Kullancs1983 2010.12.06. 21:30:51

@molnibalage: Szerintem nem azokra mérték volna a csapást, hanem a gazdájukra.
@tudi: Na de mi van akkor ha a helyzet nem fokozódik tovább, hanem lenyugszik (pl. a kubai rakéta-válság)? Akkor hogy szedik össze azt a sok ide-oda röpködő atomot?

folti_ 2010.12.06. 22:15:15

@tudi: "Lehet, ha összeszámolnánk, hogy azokban az időkben mennyi pénzt ba...-tak el ehhez hasonló projektekre, abból az összegből simán fullos egészségügyi ellátást lehetett volna biztosítani minden amerikainak." - általános egészségügyi ellátás megvalósítását már Truman óta többször is megpróbálták amerikai elnökök bevezetni(Truman, Johnson, Nixon talán és Clinton), de legkésőbb az amerikai szenátusban mindig elkaszálták dolgot. A 2010 -es reform az első ami átment, de azt annyira kiherélték hogy csak nagyon kezdeti lépésnek jó. Jószándék volt hozzá viszont a politikai igények inkább az 'instant napfelkelte' és célbajuttatóinak tovább fejlesztése felé vitte a amerikaiakat.

bz249 2010.12.06. 23:39:40

Az ICBM es a bombazo kapcsan a kulcs a vesztesegi rata, sot meg inkabb a virtualis veszteseg. Mondjuk a bombazo indult a B-52-tol, darabja 50 millio USD, B-1B darabja 250 millio dollar (vagyis, ha ugyanannyi a katonai koltsegvetes akkor otbol negy gepet lelott az ellenseg, anelkul, hogy barmit tett volna) B-2, darabja 750 millio dollar (vagyis az ellenseg 15-bol 14 repulot lott le). Ha szamok esetleg nem jok a lenyeget akkoris mutatjak: egyre dragabb bombazokat epitett az USA, marpedig ez azt jelenti, hogy azonos koltsegekbol csak kevesebb bombazo lehet a levegoben. Ha ehhez hozzatesszuk, hogy a varhato vesztesegek miatt bizonyos celpontokat tulbiztositanak (azaz a minimalisan szuksegesnel tobb bombazo tamadja ugyanazt a celt), akkor nagyon hamar el lehet jutni oda, hogy a t. atomhatalomnak nincs is elegendo csapasmero kepessege, hogy a gaz ellent teljesen padlora kuldje. Plane, hogy az elso csapas leginkabb a t. atomhatalom nuklearis csapasmero eroit erinti.

Marpedig az atomhaboruban a kulcs a masodik csapasmero kepesseg, vagyishogy mekkorat tudunk utni azutan, hogy benyeltuk a harci bret es a gaz ellen teljeskoru atomtamadast inditott ellenunk. Egy szuperhatalomnak meg ilyen helyzetben is kepesnek kell lennie a gaz ellen totalis leamortizalasara, amit a koltsegek miatt fogyatkozo (ezaltal egyre erzekenyebb) bombazoerokkel tobbe nem tehetne meg.

Nyilvan a koltsegek emelkedese igazak a rakettakra is, bar ott a MIRV segitett egy kicsit, mert egy raketta tobb robbanofejet is szallithatott es ezzel a robbanofejek koltsege csokkent. Csakhogy azert egy atombunker nehezebben kiiktathato valami, mint egy repuloter es egy raketa is nehezebben leloheto ojjektum, mint egy bazi nagy, de legalabb lassu bombazo.

A raketavedelmi izek meg a fegyverzetcsokkentes ugyanezert erdekes/erzekeny dolgok.

zum trucc 2010.12.07. 00:37:59

A poszt nagyon tetszett, nagyon hiteles, szakszerű és élvezetes stílusú. Az ábrázolt Trabant egyébként nem igazán korai típus, már elektronikus a gyújtása, viszont a hengerenkénti gyújtótranszformátorok még a kisebbik fajtájúak és fémszínűek. Az ablakmosó is a régebbi fajta, mechanikus spriccelős. Szerintem kb. 1984-ből való, Orwell meg mosolyog.
Azért írok a Trabiról, mert ahhoz, mint egykori lúzer júzer, értek egy kicsit. Ehhez az elvhez tarthatná magát mindenki: arról és csak arról ír, amiről legalább minimális tudása, infója van.

molnibalage 2010.12.07. 08:30:17

@bz249:

"Mondjuk a bombazo indult a B-52-tol, darabja 50 millio USD, B-1B darabja 250 millio dollar"

A probléma az, hogy nem derül ki, hogy milyen dollárról beszélsz. A B-1B gépeket a '80-as években gyárották, a B-52 gépeket meg lényegében az '50-es években. A B-52-nél komoly tétel lehet az, hogy folyamtosan kalapálgatták őket, az elektrnoikai hadviselés változásait le kellett követnie a gépnek.
----------------

"B-2, darabja 750 millio dollar"

Lásd fent. Ez kb. az 1991-es áron számított flyaway cost értéke lehet. A B-2-es ára proramköltsége vetítve mai dolláron számolva olyan 2,5-3 millárd közötti érték szokott lenni forrásoktól függően.

Sok-sok gépet meg nem kell levegőben tartani, mert egy gép csapásmérőképesséeg sokszorosa az elődnek. Tehát régen a reális elrettentőképességhez több tucat B-52-őt tarottak odafent és az indítási zónában.

A B-1 hot starttal 30 sec alatt már gurulhatott ki, túlélő képessége messze meghaladta volna azt, amit egyes vészmadarak jósoltak. Több háború is bebizonyította, hogy az alacsonyan behatoló gépekkel a '80-as évek szovjet típusú légvédelme csak hébahóba volt képes sikerek felmutatására ott, ahol szinte tükörsima terepviszonyok voltak. (Líbia, Irak)

Az alacsonyan repülő B-1 gépekre igazán komoly fenyegetést a MiG-31 jelentette volna.

---------------------

"Csakhogy azert egy atombunker nehezebben kiiktathato valami, mint egy repuloter "

Ez úgy a '70-es évek végig lehetett igaz. A 80-120 méteres CEP és néhány száz méterel a föld felett való robbantás akkora nyomást generált, hogy emberi számítás szerint az akkoi megerősített silók sem bírták volna ki a 200-500kt-ás robbanófejek által keltett lökéshullámokat. A silók onnantól lényegében karbantarhó hangárokká silányultak, amik védték az elemektől a rakétát. Egy komoly támadás estén minimális védelmet vagy semmit nem nyújtottak volna.

Az első ICBM-ek CEP értéke 8-10 km is lehetett. Még egy város eltalálása is problémát volt. Viszont ezért volt 8-10 Mt hatóerejű töltet rajtuk. Olyan pontcélok ellen, mint silók lényegében alkalmatlanok voltak, csak véletlenül érhettek el sikert. Hiába a nagy hatóerő, ha a nyomáshullám már igen gyenge és nem felülről érkező lett volna, mint a modern rakéták estén.

Ezért vált kiemelkedő fontosságúvá a mobil indítólatform a szárazföldön és az abszolút csúcs cuccá az SLBM. Nem vastag bőrrel kell bírni. Egyszerűen szimplán nem kell ott lenni, ha jön az ellen rakétája.

ZöPö_ · http://route66.blog.hu/ 2010.12.07. 08:52:34

Egy pár éve pár repülőbolond haverral körbejártuk a témát, nem lövöm le a poént, csaxólok, hogy a szovjetek története egészen döbbenetes lesz. :-)

Azért említsük meg 1960. május 1-ét, amikor Gary Powers U2 kémrepülőgépét a szovjetek föld-levegő rakétával sikeresen leszedték Szverdlovszk fölött az égről. A jenkik annyira képtelenségnek tartották, hogy amikor már biztos volt a gép elvesztése, komoly maszkirovkával készültek (pl. nyilatkozat egy időjárás-kutató repülőgép balesetéről). Az incidens komolyan rásegített a "rakéta a repülőgép helyett" paradigmaváltásra. Nem csak a nukleáris meghajtású, hanem a konvencionális bombázók esetében is. Az XB-70 Valkyrie projekt leállásában is ez játszott közre.

molnibalage 2010.12.07. 09:26:51

@ZöPö (inda):

Pedig megkérdezném, hogy a B-70 miért lett volna sebezhető a légvédelm rakéták ellen? Az Sz-200-at leszámítva egyik rendszernek sem lett volna esélye ellene elég sokáig vagy legfeljebb igen minimális.

Két komoly érv szólt a gép ellen. Az, hogy a földön elkaphatja az első csapás. A másik az ára...

Bár nem repült be az SR-71 ellenséges légtérbe, de ettől függetlenül soha nem sikerült a gépet elfogni. Akkor a B-70-et mitől sikerütl volna? Még, ha kineamtikailag indítási helyzetbe is került volna egy gép, akkro még mindig számíthatott a gép akitív elektronikai védelemre.

Iustizmord 2010.12.07. 12:50:48

@molnibalage: Bár nem repült be az SR-71 ellenséges légtérbe

ez tuti? mintha pl arab államok felett reptették volna. és még a szu-ban sem vagyok biztos hogy nem ment be fölé. ha nem is szemipalatyinszkig...

Iustizmord 2010.12.07. 12:55:54

@Iustizmord: sőt vietnam és szerbia felett is, továbbá irak is dereng.

molnibalage 2010.12.07. 13:11:53

@Iustizmord:

Pontatlan voltam. VSZ légtérbe nem ment be soha tudtommal.

1973-ban (Yom Kippúr) nem volt rá szükség. A nemzetközi vizekről is mélyen beáltott az ellenséges vonalakra és Izraelre is. Persze ettől még megtehette.

Vietnám fölötött berepültek, de ott semmiféle eszköz nem volt leszedésükre.

Szeriba idején már nem repült a gép, már a Sivatagi Vihar idején sem. 1995 táján támasztottak fel 1-2 évre pár gépet. Akkor meg már végetért a polgháb. (1995, Dayton).

Az AF idején már másodszor is nyugdíazták őket.

Iustizmord 2010.12.07. 13:15:49

@molnibalage: Vietnám fölötött berepültek, de ott semmiféle eszköz nem volt leszedésükre.

és a sok peugeot bicaj? :o)))

Iustizmord 2010.12.07. 13:17:59

komolyra fordítva: tud vki vmit arról hogy mi a forgatókönyv egy atommeghajtású harci eszköz (tengó, anyaghajó) harci cselekmény okán történő elvesztése esetére? szal a tresher, kurszk, stb most nem releváns, kifejezetten akna/rakéta/torpedó/csúzli általi harci sérülés elszenvedáse és süllyedés kombóra gondolok

molnibalage 2010.12.07. 13:34:28

@Iustizmord:

Nem értem a kérdést. Hogy, ha békében megtámadnak egy ilyet, akkor mi a reakció? Hogy honnan és mikor tudja a parancsnokság, hogy eltűnt egy hajó?

Vagy az környezeti ártalmakra gondolsz?

hazitroll 2010.12.07. 14:07:30

@ZöPö (inda): Meg az sem mindegy, hogy a légierő(k) nem szeretnek embert veszíteni. És egy pilóta kiképzése mindenféle űrtechnikára nagyon drága. B2-t ha jól emlékszem olvasmányélményeimre, mintegy 50 (vagy 150?) ember repült összesen. SR-71-et is elég kevesen, szinte űrhajó plusz a hajtómű szabályozása ott rendkívül bonyolult. Egyszóval az ICBM élőerővel sokkal spórolósabb, ami egy nem elhanyagolható szempont.

folti_ 2010.12.07. 14:10:56

@Iustizmord: Másik kérdés hogy milyen harci cselekmény? Illetve sikerül -e egyáltalán kiderítni hogy ki volt aki elsüllyesztette? Pl. volt -e informació ellenséges vadásztengeralattjarókról a járőrterületének környékén? Vagy milyen felszini/légi tengeralattjáróvadász egységek voltak a környéken?

bz249 2010.12.07. 14:33:27

@molnibalage: a konkret szamok annyira nem lenyegesek, az arak is csak abbol a szempontbol szamitanak, hogy a katonai koltsegvetes alapjan mennyi celpontot tudunk megsemmisiteni.

Marpedig ha dragabb az egy robbanofej celbajuttatasanak koltsege, akkor az adott keretbol csak kevesebbet lehet kiloni. A B-2 meg nem tud annyival tobb bombat vinni, mint amennyivel dragabb (ja es ha lelovik, az azt is jelenti, hogy tobb robbanofejet lottek le).

Amugy a silokat egeszen veletlenul nem felszini robbantassal terveztek tamadni?

"Pedig megkérdezném, hogy a B-70 miért lett volna sebezhető a légvédelm rakéták ellen?"

Volt az oroszoknal nuklearis toltetu legvedelmi raketa? Ha nem mennyire lett volna nehez megcsinalni?

molnibalage 2010.12.07. 15:36:05

@bz249: A B-2 ereje nem a mennyiségben van. 16 körüli atomfegyvert simán elvitt volna és igen kevés sikerrel próbálkozhattak volna az elfogásával. Azt is add hozzá, hogy eredetleg a B-1-nél több gép készütl volna.

Örök dilemmám, hogy mi lett volna, ha mindjuk a SZU +5 évet lehúz. Vajon hogyan alakult volna akkor az F-22, RAH-66 és B-2 program? De ez igaz a Rafale, EF-2000-re is.

"Volt az oroszoknal nuklearis toltetu legvedelmi raketa? Ha nem mennyire lett volna nehez megcsinalni? "

Volt. Az Sz-200 és Sz-75-nek is volt ilyen harci része. Az Sz-75 akkor is teljesen esélytelen lett volna szerintem. Nem ilyen sebességű célokra tervezék. Az Sz-200 az atomfej nélkül is esélyes volt. 20 km feletti célok esetén bőven M6 felett volt az égésvégi sebessége és nem pár km-re az indítóállástól...!

Balatonrajongó 2010.12.07. 16:42:05

Szia meg szeretnélek hívni vendég bloggernek a www.balatoniwiw.hu közösségi oldalra, ahol többezren olvasnák naponta szívesen az írásaidat.
Üdv, Karcsi

storm · http://napirokk.blog.hu 2010.12.07. 16:51:33

üdv az uraknak. a poszt marhajó, mélytenger tiszteletem az írónak. várom a második részt!

Jockey11 2010.12.07. 17:23:14

Urak!

Árakról vitatkozva: a mai AVIATION WEEK Bulletin-ben lévő cikk szerint, a Lockheed Martin nov. 19-én kötött fixált áras szerződést a Pentagonnal 31 db. F-35-re összesen 3.9 milliárd dollárért (darabja 125.8 milka), ami olcsóbb, mint amit el szerettek volna érni. A dolog tutti, mert mindkét fél megerősítette.

Ja és hab a tortán: a 3.9 milliárdban nincs benne az első szériához tartozó 37 db. Pratt & Whitney F135 hajtómű, mert arra külön kötnek szerződést a P&W-vel!!!

Jockey11 2010.12.07. 17:43:07

További idézet a cikkből:
"Ashton Carter a Pentagon 'beszerzési' főnöke nem elégedett a 390 milliárdos(!!!) JSF program végrehajtásával..."

molnibalage 2010.12.07. 17:52:47

@Jockey11:

A 390 kicsit soknak tűnik nekem. Az sem tisztázott, hogy ez kire és mire vonatkozik.

Az olcsó arra vonatkozik, hogy az LM akart többet? Ahhoz képst, hogy 60 milka táján kellene lennie a flyaway árnak...

Jockey11 2010.12.07. 18:19:53

@molnibalage: Átküldöm a cikket, mert lehet, hogy én értettem félre valamit...

tudi 2010.12.07. 18:32:04

@molnibalage: Az egészségügyet én csak mint egy példát hoztam fel, pl.:költhették volna EU konform játszótérre (bár az akkor még nem volt) is azt a pénzt, de mondjuk az is tagadhatatlan tény, hogy ezen haszontalan projektek alatt sok olyan dolgot is kifejlesztettek, amit később máshol használtak. A SLAM navigációs rendszerét, vagy legalább is annak fejlesztett változatát kapta a Tomahawk cirkálórakéta (ha jól tudom).
@Kullancs1983: "Na de mi van akkor ha a helyzet nem fokozódik tovább, hanem lenyugszik (pl. a kubai rakéta-válság)? Akkor hogy szedik össze azt a sok ide-oda röpködő atomot?"
Hát nem tudom, lehet ezért is állították le, mert erre a kérdésre az tábornokok/a résztvevő tudósok/cégvezetők csak vállvonogatással tudtak reagálni, ami valljuk be ha mi lennénk az USA elnöke, vagy a projekt további sorsáról döntő képviselő/szenátor nem igazán nyugtatna meg minket.minket.

stoppos76 2010.12.07. 18:34:24

Nagyon jó cikk, várom a folytatást. Marha kíváncsi vagyok mire jutottak elvtársék a dologgal. Vannak esetek, mikor bennük több értelmet véltem felfedezni.

bz249 2010.12.07. 18:50:53

@molnibalage: eredendoen a B-52-nel is ugy szamoltak, hogy legnagyobbreszt atjutnak. Aztan a B-1-eseknel is ugy szamoltak, hogy legnagyobbreszt atjutnak, most a B-2-re mondjak, hogy legnagyobbreszt atjutna. Csakhogy kozben ma lenyegesen kevesebb B-2-es van, mint anno B-52 volt.

Iustizmord 2010.12.07. 21:55:55

@molnibalage: @folti_: konkrétan arra gondoltam h a környezeti hatások körébem volt-e (ill mi volt a)forgatóköny egy harci cselekményes süllyedésre, amikor maga a reaktor is sérülhetett.

Iustizmord 2010.12.07. 22:51:37

@bz249: igen, de már a SZU se akkora, az is összement :o)))

@stoppos76: igen, pl az usa-ban nem volt matrjoska, és szocsi pártüdülő se. és a sport se vilt központosítva, vö cszka és a szpenaz kapcsolatát. :o)

Kullancs1983 2010.12.07. 23:35:52

@Iustizmord: Nem beszélve az űrben is használható íróeszközök fejlesztési versenyéről..:P

Jockey11 2010.12.08. 00:07:07

@Iustizmord: Őőő... még véletlenül sem azért, mert menthetetlenül orosz(szovjet)párti vagyok, de:
- az SZKP főtitkárát soha nem lőtték le, hogy aztán megpróbálják egy magányos hülyegyerekre kenni...
- a testvérét sem lőtték le, amikor az éppen igazságügyi miniszter volt...
- a legnagyobb polgárjogi aktivistát se, (ismét lásd. hülyegyerek-effekt) - mondjuk azt a szovjetek a gulagra vitték...
- aztán nem kerestek két kiérdemesült kurvát, hogy ugyan mártsanak már be egy újságírót, nehogy további intim részleteket közöljön a huncut kis internetes oldalán a viselt dolgaikról...stb.stb.

Maradjunk annyiban, hogy mindkét bagázsnak megvoltak(vannak) a viselt dolgai, úgyhogy nem nagyon van mire büszkének lenniük.

Jockey11 2010.12.08. 00:09:40

Tudatalatti elírás: Őőő... még véletlenül sem azért, mert menthetetlenül orosz(szovjet)párti lennék(!!!), de:

molnibalage 2010.12.08. 08:19:13

@bz249: www.youtube.com/watch?v=im8dYeG-UTI&feature=related
Ezek szerint - és máshol is fellelhető utalás több elemzésre - ahol kétségeik voltak afelől, hogy a B-1B egyáltalán átjutna nemhogy a B-52.

"Lényegtelen" hogy kevesebb van, ha a B-52 gépekkel összevetve költői túlzással 100% átjutna. Egy B-52 jó eséllyel talán, ha egy cél támadhatott volna. A B-2-es gépek közül az első üt egy hatalmas rést a lévédelmen, a többi gép meg aztán szépen meg a résen át.

A másik stratiégia az, hogy x gép x irányból közelít. A kis RCS miatt tű a szénakazalban effektus lesz.

molnibalage 2010.12.08. 08:20:35

@molnibalage: A másik amit hangsúlyozok az, hogy kevés B-52 van annak eredménye, hogy nincs már rá szükség a nukleáris eltettentéshez. Ha tovább tart a Hidegháború, akkor bizony jóval több lenne belőle.

Az esetleges nukleáris startégiát nem drasztikus vágás utáni gépmennyiségre kell vetíteni, mert ez így értelmetlen.

molnibalage 2010.12.08. 08:23:18

@Jockey11: Ez csak azt mutatja, hogy mennyire tágan értelmezett volt a szabadságjog - minden idióta fegyverhez juthat - és mennyire nem jöttek ég rá akkor, hogy a poltikai és kiemelten fontos közéleti személyiségeket védeni kell.

A diktátorok nem véletlenül voltak paranoiásak saját biztonságukat illetően...

indust · http://indust.hu 2010.12.08. 09:44:31

Finom kis poszt a csizmába, jöhet a folyti!

bz249 2010.12.08. 10:55:35

@molnibalage: eleve lenyegesen kevesebbet terveztek belole, mint a korabbi tipusbol. A B-52 atjutasi kepesseget meg nyilvan a maga koraban kell nezni vagyis az 50-es 60-as evekben.

Egyetlen komoly erv szol a bombazok mellett: van nekik egy teoretikus elso csapas mero kepesseguk, ugyanis szemben egy raketainditassal a bombazot esetleg nem veszik eszre, csak ha ledobta a csomagot.

molnibalage 2010.12.08. 11:59:58

@bz249: Az '50-es évek végén egy B-52 egy-két célt támadott volna, a 8-10 Mt-ás bombákkal.

A B-2 vagy 16 darabos készlettel ment volna csökkentett észlelhetősséggel. Az tervezett 160 darabos B-2 flotta képességei messze meghaladta volna bámilyen időpontra vetítve a SAR fotta képességeit. Legalábbis szeritnem.

Iustizmord 2010.12.08. 20:33:32

@molnibalage: Az tervezett 160 darabos B-2 flotta

osz mennyi is lett? huszonpár darab?

molnibalage 2010.12.08. 21:03:05

@Iustizmord: 20 a protó gépből is harci gépet csináltak. Nem is tudom, hogy volt erre valaha példa ezen kívül.

folti_ 2010.12.09. 09:50:13

@Iustizmord: üdvözlünk az amerikai fegyverbeszerzések McNamara utánni izgalmas világában, ahol ay összes beszerzésedet bármikor felülbírálhatja a szenátus akiknek a jó része nemsokat konyít se a gazdasághoz, se a harceszközök beszerzéséhez és üzemeltetéséhez (és mivel választott képviselők, esélyes hogy a 15-20-30 évvel ezelőtti hibákat újra el fogják követni), viszont két fő politikai irányuk takarékosságra hivatkozva kinyirni, vagy csökkenteni olyan projektek költségvetését, amiből az ő választőkörzetük nem profitál és emelni azokét amiből igen.

Nemzetközi helyzet változása és az hogy a Reagani fegyverkezési verseny szintén nagyobb költségekbe verte a US-t, amit már nemnagyon tudtak tartani 1992 után szintén belejáttszott a csökkentésbe.

Amúgy hasonlóan járt pl az F-22 Raptor is, amiből eredetileg 700+ példányt akartak rendszeresíteni erdetileg, aztán 10 év kötélhúzás, költség és határidőtúllépések után 187 db után leállították a tendert. Hasonló cipőben jár pl a még fejlesztés alatt álló F-35 ahol a B változat alatt eléggé rezeg a léc és az A400M is.

A totális csődökről mint pl a Zumwalt osztály és az LCS program nemis beszélve.

Mézes B. Ödön 2010.12.10. 23:15:50

@folti_: A Shuttle-Buran kicsit más tészta, konkrétan az oroszok lemásolták a Shuttle külső formáját. Pusztán a természeti törvényekre alapozva teljesen eltérő eredményre is juthattak volna. Azonban ezt nem vetem a szemükre, mert így egy csomó kutatómunkát megspóroltak, tekintettel arra hogy a Shuttle fejlesztése nyíltan folyt, így az oroszok a szakirodalomból megtudhattak sok olyan dolgot (pl. a hővédő pajzsra vonatkozólag) aminek kikutatása egyébként sok időt kellett volna fordítaniuk. Mint mondtam, szerintem emiatt nem lehet neheztelni az oroszokra, mert a hordozó rendszert (Enyergija) és a Buran belső berendezéseit (automatikus leszállítórendszer pl.) így is önállóan kellett megalkotniuk, ez pedig rendkívüli mérnöki teljesítmény volt.

Mézes B. Ödön 2010.12.10. 23:39:16

@Jockey11: Kicsit off vicc a 60-as évekből (bocsi):
Visszatér az elő űrhajós a Földre és elmegy látogatóba a főtitkárhoz. Az megkérdezi tőle: -Na és fiam láttad-e ödafönt az Istent? -Persze hogy láttam! –Hú mindjárt gondoltam! Ne szólj róla senkinek! Másodszor a pápát látogatja meg az űrhajós. A pápa is megkérdezi: : -Na és fiam láttad-e ödafönt az Istent? -Persze hogy nem láttam! –Hú mindjárt gondoltam! Ne szólj róla senkinek! Harmadjára az amerikai elnök látja vendégül és ő is felteszi a kérdést: -Na és fiam láttad-e ödafönt az Istent? -Persze hogy láttam! –Na akkor meg vagyok nyugodva. –Én a maga helyében nem lennék olyan nyugodt, mert az Isten néger!

molnibalage 2010.12.11. 07:49:01

@folti_: Ez így nem teljesen igaz. Szigorúan véve az F-22 programra semmi szükség nem volt a SZU összeomlását követően, de a helyi háborúk ereményét elnézve még a folytatásban sem lett volna igazán még jó ideig...

Minden fényezés ellenére az orosz 4. generációs gépek képességei több fontos téren nem voltak összemérhetőek a jenki gépekkel. A repórák száma és a szovjet / orosz vezetési struktúra amúgy sem tette volna lehetővé, hogy a gépekből egyáltalán kirepüljék, ami bennüjk van. Alig tudták azokat tisztességesen rendszerbe állítani őket és akkor is nem túl magas darabszámban a teljes NATO F-16 + F-15 flottávl összevetve vagy a régi idők tömeges MiG-21/23 termelésével összemérve.

Azért hozzátenném, hogy olyan projekteket is elkasztáltak vagy leredukáltak, amik tényleg arra érdemesek voltak, de a fegyveres erők ragaszkodtak volna hozzá. Pl. egyes elvetemült emberek 10'000 (!) Minuteman rakéta legyártásával számoltak. Lett volna értelme ennyit gyártani? 100%, hogy nem.

molnibalage 2010.12.11. 07:49:58

@Mézes B. Ödön: Én ezt a viccet picit máshogy ismerem. :)

Mézes B. Ödön 2010.12.11. 11:31:54

@molnibalage: Írd meg! Esküszöm hogy nem offolok többet de szeretném látni a vicc másik változatát!

molnibalage 2010.12.11. 12:10:12

@Mézes B. Ödön:

Gagarin visszajön az űből. Ünneplés alatt találkozik külnöféle nagy emberekkel. Első körben természetesen Hruscsovval.

- Tovaris, hallom, maga volt odafent.
- Én bizony voltam főtitkár elvtárs.
- És mondja, látta Istent?
- Igen, én biony látta őt.
- És monjda, hogyan nézett ki?
- Mint a képeken a cár atyuska.
- Jó, de erről egy szót se, csak a nép meg ne tudja!

Ezután találkozik Kennedyvel.

- Ah, Mr., úgy hallom volt odafent.
- Da, én bizony voltam elnök úr.
- És mondja, látta a mi Urunkat?
- Én bizony láttam.
- És hogyan nézett ki?
- Hát tudja, mint Marhin Luther King, egy igazi hamisítatlan néger.
- Ok Mr, de ez maradjon kettőnk közt, csak a nép meg ne tudja!

Eztuán találkozik a pápával.

- Édes fiam, úgy hallom volt odafent.
- Igen, úgy volt szentatyám.
- És monjda, látta a mi teremtőnket, a mi Urunkat?
- Nem akarom lelombozni atyám, de nincs odafent semmi. Se Isten, se angyalok, se szentek lebegő lelkei, csak a nagy büdös és hideg űr.
- Redben fiam, csak maradjn ez kettőnk közt, a nép meg ne tudja!

:)

folti_ 2010.12.11. 22:28:30

@Mézes B. Ödön: A külső formával kapcsolatban lehet hogy igazad van, bár azis lehet, hogy azt az ukázt kapták, hogy az SZKP-KB ilyet szeretne látni, csak vöröscsillaggal. Az hogy a tervezők látták a Shuttlet szintén befolyásolhatta a döntésüket. A kivánt működésre(személy és teherszállító űrhajó többször felhasználható visszatérő egységgel) kb ez a forma ami megfelelt első körben.

Viszont felületes hasonlóságonkívül minden másban különböznek, pl:
- Buránnak nincs beépített főhajtóműve, csak manőverező rakétái. Űrbeni mozgásra az Energia közpönti fokozatát használta, amiről csak földetérés előtt vált le. Ennek előnye annyi, hogy magában a Buránban nem foglalják a helyet a hajtóművek és a az üzemanyagtartály. Mivel minden repülésnél új hajtóművekkel repült, nem kellett pénzt pazarolniuk az újrafelhasználható hajtóművek kifejlesztésére és üzemeltetésére (úgytudom hogy rengetegbe kerül a karbantartásuk a Shuttlen, pont az újrafelhasználás miatt).

- a kerámia hővédő pajzs kialakítása teljesen más

- Az Energia rakéta nem dedikáltan a Buránhoz lett fejlesztve, hanem általános felhasználású nehéz hordozórakétának, aminek 80tonnáig mindegy mit lakatolnak az oldalára, amig az nem növeli túlságosan a légellenállást.

- Energia segédrakétái a sokkal olcsób és egyszerűbben kezelhető kerozin(RP-1) és folyékony oxigén(LOX) keverékét égetik, ellentétben a a Shuttle SRB-k szilárd hajtóanyagával. Ennek előnye annyi, hogy csak magát a hajtóművet kellett kellett égésállóra építeni, ellentétben az SRB -kkel, ahol a teljes rakétatest a hajtómű része és ennek megfelelő anyagból kell építeni. Challengerhez hasonló baleset nem fordulhat elő velük. Hátránya hogy folyékony üzemanyagú rakéta, annak minden bajával, pl hogy feltöltés után csak korlátózott ideig használható, utánna újra karban kell tartani és az elpárolgott LOX -ot pótolni.

- Burán manőverező rakéták Oxigént és kerozint használtak hajtóanyagként ellentétben a Shuttle jóval mérgezőbb és drágább hidrazinjával szemben.

- földi kezelés is teljesen más, az összeszerelt Buránt és az Energiát fekve vitték a kilövőálláshoz és ott állították függőleges helyzetbe. A Shuttlet és a többi komponenst álló helyzetben szerelik össze és ugyanebben az állapotban viszik a kilövőhelyre is.

Jól látható, hogy bár maguk a gépek külsőleg nagyon hasonlítanak, a felmerülő problémákat a rendelkezésre álló technologiával es erőforrásokkal a két fejlesztőcsapat más eszközökkel oldotta meg.

folti_ 2010.12.11. 23:12:09

@molnibalage: technikailag lehet hogy nem volt rá szükség, politikailag igen. Az már régóta nyilvánvaló volt a légierő fejeseinek, hogy a repülőgépek fejlesztési ideje és az élettartalmuk egyre növekszik. Viszont a fejlesztésre rendelkezésre álló keret jövője szintén kétséges, mivel mindig az aktuális törvényhozási erőviszonyoktól függ. Egy már futó programot sokkal nehezebb lelövetni a szenátussal, főleg ha már produkált valami kézzel fogható eredményt is, mint egy zsírúj programot beindítani. Főleg akkor ha olyasvalamit akarsz kifejleszteni, ami hosszú ideig még csúcstechnológia akar lenni. Ha jól emlékszem a Raptorokat pl 2040-50 -ig akarják használni, és ebből úgy a 2030-as évek végéig mint csúcskategóriájú gépeket.

Költségvetési megvágásból már volt példa az USA történelmében, pl a polgárháború utáni időszakban( Gilded agenek szokták emlegetni), amikoris a jólfelkészült (és eléggé korrupt) honatyák a hadikiadásokat eléggé megvágták, olyannyira, hogy a flotta pl nem kapott pénzt új hajók építésére, csak a régiek felújítására. Ekkor jöttek be aazok a nagyon drága felújítások, ahol a Navy gyakorlatilag egy új hajót épittetett és a régi névtábláját és hajóharangját hagyták meg.

David Bowman 2010.12.18. 20:48:48

, @folti_: Az amik elvből nem támogatják az ingyenes egészségügyet:" Ha az állam 1x is gondoskodik a polgárairól, akkor azok soha többé nem hajlandók magukról gondoskodni."

David Bowman 2010.12.18. 20:55:03

Az oroszok majd minden alkalommal elfogták a Rigót. Minthogy menetrend szerint járőrözött, ez nem is volt túl nehéz. 1 sérültet 1x a svédek is elfogtak.

David Bowman 2010.12.18. 21:06:39

@Jockey11: Hogy Brezsnyevet nem lőtték le, az tiszta szerencse. Helyette 1 őrnagyot lőttek le, de az ugyanúgy lehetett volna jó Leonyidunk is.
Bár lehet hogy a páncélüvegen elakadt volna a skuló.

David Bowman 2010.12.18. 21:09:22

@Mézes B. Ödön: Meg az első suttle izét. Moszkvában ki is van állítva.

Jockey11 2010.12.19. 18:17:19

@David Bowman: A Brezsnyev elleni merénylettel. Értve ez alatt egy posztot, és nem valamelyik szeretett vezetőnk lelövését.

David Bowman 2010.12.19. 22:47:42

Ha jól tévedek B. ellen 17 komoly merényletkisérlet volt.

molnibalage 2010.12.20. 08:18:08

@David Bowman: Konkrétan egyszer sem sikerült. Nincs rá semmiféel bizonyíték. Mellesleg hogyan csinálták volna? Európában a német határ mentén repült, ha elfogja a szovjet gép - ez mit jelent nálad tecnikailag? - akkor légtérsértést követ el a gép.

Az SR-71 a VSZ területe fölé szándékosan soha nem repült be, csak elrontott repülés vagy navigáció esetén lépett be pillanatokra. Vietnám és Korea kivételével - vagy talán az utóbbinál sem - soha nem repült be. Felesleges. Oldalra néző kameráival +25 km-en több száz km-re belátni, csak az időjárászi viszonyok szabnak gátat a felderítésnek, mert a horizont ilyen magasságból 1000 km-nél távolabb van.

Jockey11 2010.12.21. 22:12:59

@molnibalage: Megjött az Aviation Week Bulletin mai száma. Beidézem szó szerint:
The Pentagon’s most recent per-unit target price for the conventional-takeoff-and-landing (CTOL) version of the F-35 Joint Strike Fighter is $111.6 million, according to program officials.

The target price for the short-takeoff-and-vertical-landing (Stovl) version, which has encountered the most challenging technical and testing problems, is $109.4 million, the F-35 Joint Program Office says. And the target cost for the most expensive variant — the carrier version (CV) — is $142.9 million, officials say.

Neither price includes the cost of the Pratt & Whitney F135 engines; that contract is under negotiation. Based on the low-rate-initial-production (LRIP) III pricing, the average cost of a CTOL engine is about $19 million and the average Stovl engine and lift-fan system cost is about $38 million. Pratt has offered a price reduction of at least 10% for LRIP IV.