Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

november 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (80) alagút (7) állat (8) amerikai (94) angolok (8) arabok (15) átirányítás (13) atom (11) ausztrál (5) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (5) brazil (6) brit (64) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (7) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (7) ejtőernyős (26) életrajz (39) elmélet (11) erdély (5) erőd (8) évforduló (53) fegyver (7) ferencjózsef (11) francia (24) görgey (13) görögök (5) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (81) haditengerészet (47) hadsereg (15) hadtörténelem (146) hadtörténet (19) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (14) hidegháború (44) híres bűnözők (8) honvédség (11) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (45) ii világháború (106) izrael (25) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (5) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (57) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) középkor (10) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (48) légvédelem (6) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lovas (6) lovasság (10) lövészárok (5) magyar (140) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (66) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (28) ostrom (6) osztrák (30) osztrák magyar (27) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (5) rendőrség (5) rendvédelem (52) róma (13) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (14) svéd (7) számítógép (9) szavazás (7) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (36) szovjet (59) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (16) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (65) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) usa (53) USA (5) utánközlés (25) vadászgép (11) várostrom (6) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (55) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

A Magyar Néphadsereg és a Számítógép - A hőskor

2011.10.20. 23:59 Papírzsepi

A hadsereg mindig is a csúcstechnika, az újdonságok sok pénzzel rendelkező támogatója és felhasználója volt. Nem meglepő tehát, hogy az első számítógépek, mint az ENIAC vagy a COLOSSUS is (az USA, illetve a brit) katonaság támogatásával jöttek létre. Ez eléggé közismert, de arról már jóval kevesebbet lehet tudni, hogy a Magyar Néphadseregbe mikor és hogyan kerültek be a számítógépek, mire használták őket, és milyen eredménnyel. Ez persze nem csoda, mert akkoriban minden titkos volt, és hogy ez érvényesüljön is, árgus szemekkel figyelt a BM III/IV. csoportfőnökség (belső katonai elhárítás, nem azonos a VK 2. csoportfőnökséggel). Ezek az idők már régen elmúltak, így érdemes megemlékezni a hazai hadsereg-számítógépesítés hőskoráról. A következő, kicsit személyesebb hangvételű sorokban apám, Öreg Papírzsepi emlékszik vissza ezekre az időkre. Amennyiben olyasvalaki olvassa ezeket a sorokat, aki részese is volt az eseményeknek, szívesen várjuk a kiegészítéseit. (Köszönet Párdiné Zsófinak a kiegészítésekért és a fényképekért, valamint mindenkinek, aki segített a poszt összehozásában.)

Az 1960-as években már alkalmaztak számítógépeket Magyarországon is, de ezek még nem a mai értelemben számítógépnek tekinthető eszközök voltak. Az elsők között volt a magyar gyártású M3, a Bull Gammák, a Volánnál üzembe helyezett UNIVAC, vagy Magyar Tudományos Akadémián üzemelő (a KSH tulajdonában lévő) URAL-2 típusú gépe. Ezek jellemzően még elektroncsövesek (vagy mechanikusak) voltak, igen korlátozott képességekkel; az érintkezési hibákat pedig gumikalapácsos ütögetéssel javították (1960-ban mindössze 5 számítógép volt hazánkban). Emellett voltak már harci eszközökbe épített analóg számítógépek is, például tüzérségi tűz vezetése vagy lokátor vezérlés céljából (mint pl. a Gamma-Juhász-féle lőelemképző). Működtek még az anyagellátás területén hagyományos Hollerith rendszerű, 80 oszlopos, 10 karakteres lyukkártyás adatfeldolgozó rendszerek is, de ezek akkor már kifutóban voltak. Lehettek volna nekünk is jobb gépeink (hisz a tudás és a szakértelem megvolt), de abban az időben embargó alatt álltunk, a KGST meg nem tudott eléggé korszerű alkatrészeket gyártani.

1960 második felében a hadsereg felső vezetése (a Vezérkar) úgy döntött, hogy nálunk is létre kell hozni egy számítástechnikai feladatokat ellátó szervezetet. Így jött létre 1966-ban az MN Számítástechnikai Központ (MNSZK), mely egy, a saját korában jónak számító MINSZK-22 típusú, tranzisztoros, elektronikus számítógépet kapott. Ez a szervezet az akkori Haditechnikai Intézetnél (ami később HM Technológiai Hivatal néven működött) lett elhelyezve a II. kerületi Szilágyi Erzsébet fasor 20.-ban (a számítógépterem épülete ma is megvan, a villamos megállónál lévő kerítés mögött áll). Alapvető feladata azoknak a szakembereknek a felkészítése volt, akik később már igazi katonai feladatok megoldására is alkalmasak lettek. A Központ parancsnoka Majdán Pál alezredes volt.

Az állomány eleinte igen vegyes volt, hiszen célirányosan kellett megkeresni azokat a tiszteket, akik érdeklődtek a számítástechnika iránt és képesek is voltak azt elsajátítani. Voltak köztünk matematika tanárok, volt fizikus, matematikus, közgazdász és mérnök, a gépet üzemeltető személyzet pedig egy-két villamosmérnökből és technikusokból állt. A többsége hivatásos katona volt, kisebb része polgári alkalmazottként dolgozott. Mindenki fiatal volt: vagy akkor jött ki az egyetemről és minden katonai szolgálat nélkül kapott tiszti rendfokozatot és egyenruhát, vagy sorkatonai szolgálatot és csapattiszti szolgálatot is teljesített tiszt volt. Ez utóbbiak általában matematika tanári végzettséggel rendelkeztek, így könnyen megtanultak programozni, de katonai ismeretekkel és tapasztalattal is bírtak, így meg tudták érteni, majd továbbítani a katonai vezetés igényeit.

A MINSZK-22 számítógépre már valószínűleg kevesen emlékszünk.

Szavas szervezésű gép volt, 128 bit szóhosszúsággal. Ebből 2 decimális karaktert foglalt el a műveleti kód (tartozott hozzá egy előjelbit), 2 karakteren lehetett indexelni a ciklusszervezéshez, és kétszer 3 karakter adta a műveletben résztvevő rekeszek címét. Ebből azonnal látszik, hogy a közvetlenül címezhető operatív memórianagysága 2 a tizenkettediken, azaz 4096 szó volt (és természetesen még ferritgyűrűkből épült fel). Ha ennél nagyobb tárterületre volt szükség, több részre osztva mágnesszalagon tároltuk (korabeli virtuális memória). Az egész gépterem két nagy légkondicionált helyiségben fért el.

Semmilyen programnyelv nem volt hozzá. Simán gépi kódban programoztunk, saját magunk ültünk a vezérlőpultnál és kezeltük a gépet. Dömölki Bálint dolgozott ki egy szubrutin gyűjteményt, majd később egy kezdetleges assemblert, ami könnyebbé tette a munkát (Ő nem volt katona, nem is tartozott hozzánk, csak gépidőt kapott és oda járt dolgozni - cserébe átadta az eredményeket). Külső tárolóként mágnesszalagok szolgáltak, a programokat és adatokat 5 csatornás lyukszalagról vittük be, a végeredményt pedig ki lehetett nyomtatni. A mai programozó - gondolom - elszörnyed, hogy ilyen feltételek mellet hogyan lehetett dolgozni. Nos, lehetett, sőt élveztük is, mert megadatott az a lehetőség, hogy minden bit helyét és szerepét ismertük. A program futása során az irányító pulton a szummátor (~akkumulátor) és a főbb regiszterek állapota követhető volt, és persze be is lehetett avatkozni.

Miután a Központ munkavégzésre képessé vált és mindenki megtanult programozni, meg kellett keresni az elvégzendő feladatokat is. Abban az időben a hadsereg különböző vezetési szintjein lévő parancsnokok nagy többsége el sem tudta képzelni, hogy a vezetése alatt álló szervezet munkáját miként tudná a számítógép segíteni. A törzsek rengeteget dolgoztak numerikus számítási feladatokon, amihez csak klasszikus számológépek álltak rendelkezésre; de amit a Központ ajánlott helyette, azt sokan csak úri huncutságnak vagy játéknak tekintették. Az anyagi-technikai szolgálatok (ma logisztika) viszont elég hamar felismerték a lehetőséget, és tervezési, nyilvántartási, optimalizálási (főleg lineáris programozási, hálótervezési és tömeg kiszolgálási) feladatokat adtak. Ugyanakkor csak azok a vezetők voltak partnerek a gépesítésben, akik számításigényes területeket irányítottak és szívesen ismerkedtek új dolgokkal.

A harcászati-hadműveleti vezetés lassabban ugyan, de végül felismerte, hogy a csapatok mozgatásának megtervezése és megszervezése jól kezelhető számítógépes feladat. Gondoljuk csak végig: nem egyszerű dolog 20-30 kilométer hosszúságú katonai menetoszlopok 100-300 kilométeres mozgatását megtervezni közönséges számológépekkel úgy, hogy közben ne álljon le az ország közúti és vasúti közlekedése. Az első ilyen program megírása 10 menetoszlopra, 500 kilométerre, négy-hat vasúti kereszteződéssel és az előírt katonai szabályok betartásával (pihenők, étkeztetés stb.), idő szerint optimalizálva például egy éves munkámba került; de végül használták a programot és nemzetközi bemutatók tárgya is lett. Kedvelt feladat volt a hálótervezés is, mert jól lehetett feladatok ellenőrzésére és beszámoltatásokhoz használni. Az eredményeket tehát lassan kezdték elismerni, így tovább lehetett lépni.

A hálótervezés:  olyan hatékony módszerek, eljárások, algoritmusok keresése, alkalmazása, melyekkel egy gazdasági (pl. logisztikai, projekt-ütemezési, erőforrás-tervezési stb.) feladat a lehető leghatékonyabban végrehajtható.

A VK 2. Csoportfőnökség (katonai felderítés és elhárítás) matematikusai ekkor még ugyanezen a gépen, de már a kezdetektől fogva a többiekkel párhuzamosan dolgoztak; sajátos feladataikat is önállóan oldották meg. A csoportfőnökség matematikai osztályát abban az időben Dr. Reimann József ezredes, egyetemi tanár (BME) vezette. Később aztán saját számítógépet kaptak és üzemeltettek.

A katonai szakmai feladatok gépesítése viszont nagyon lassan haladt, mert a megrendelő szervezet pontatlanul tudta csak megfogalmazni a kívánságait (gyakran meg sem tudta), így elég sokszor előfordult, hogy a már elkészült programokat újra kellett írni. (Ma sincs ez nagyon máshogy…) Általában az derült ki, hogy a működés peremfeltételeit elfelejtették megadni, vagy az egyébként ritkán előforduló eseteket nem vették figyelembe. Olyan is akadt, aki megsértődött, mert az algoritmusok kialakítása során olyan kérdést tettünk fel neki, amire nem tudott egyértelmű választ adni és el kellett mennie a főnökéhez döntést kérni.

A Vezérkar közben felismerte, hogy ez az egész rendszer fordítva működik, mint kellene: mi, programfejlesztők jártunk a feladat után, pedig azt a vezető szerveknek maguktól kellett volna prezentálniuk.  Ám a katonai szervek nem rendelkeztek számítástechnikai ismeretekkel bíró tisztekkel (ekkor még a katonai akadémián nem is volt ilyen tantárgy), így általában nem tudták megfogalmazni (tisztelet a kivételeknek), hogy mire és hogyan volna szükségük. Gyakran azt sem tudták, hogy az adott feladatot gépesíteni lehetne. Emiatt az egész rendszert úgy kellett átalakítani, hogy legyen egy olyan szervezet, ahol a katonai szakterületek képviselői és a feladatok kidolgozói is egy helyen vannak, ezáltal a feladatok hasznosíthatóak, a megfogalmazás (specifikáció) pedig egyértelmű lehet.

1973-ra az MNSZK és más szervek állományából megalakult az MN Rendszerszervezési Vezetésgépesítési és Automatizálási Szolgálat (REVA), a Vezérkar alárendeltségében működő szolgálatfőnökséggel és a REVA Intézettel (valamint a vele párhuzamos MN Adatfeldolgozó Központtal). A Szolgálatfőnökséget dr. Berkics László ezredes, az Intézetet Kiss Juhász József ezredes vezette. Előtte mindketten a ZMKA katonai akadémia tanárai voltak. (Berkics László munkájának elismeréséül a ZMNE-n 2010 februárjában emlékszobát rendeztek be. A képen balról jobbra: Damó László vezérőrnagy, vezérkari főnök helyettes, az intézet egyik képviselője. Mellette Kertai István ezredes, szolgálatfőnök-helyettes. A jobb oldalon Öreg P.ZS.)

Az Intézet szakmailag specializálódott osztályokból állt: harcászati-, légvédelmi és repülő-, anyagi technikai rendszerszervező-, valamint programtervezési és szoftverfejlesztési-, illetve programozó osztályok alakultak. Egy MINSZK-32-es számítógép is érkezett, ami a maga korában igen jónak számított. Ez már byte-os szervezésű gép volt, és egyidejűleg 4 program futhatott rajta. Kitűnő assemblerrel és egyéb, a programozót jól segítő segédprogramokkal látták el. A régi MINSZK-22-est megkapta a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, oktatási célokra. Amúgy MINSZK-32-es számítógépet a polgári életben is több helyen használtak, pl. a Könnyűipari Minisztériumban. Ezek némelyike nekünk háttérgépként volt betervezve rendkívüli helyzetben.

A REVA Intézet különböző szervezési osztályai nevük szerint illeszkedtek az akkori hadsereg vezetési szerveihez (pl. a csapatok képviseletét és kisebb gépekkel történő ellátását a harcászati osztály végezte), az onnan érkezett szakemberek pedig a katonai szakmai ismereteiket próbálták ötvözni a rendszerszervezés követelményeivel. Érkeztek Lengyelországban frissen végzett, számítástechnikai képzettségű tisztek is. A programtervező osztály egy része a megszüntetett Számítástechnikai Központból áthozott, gyakorlott szakemberekből állt, más részét az egyetemekről frissen kijött matematikusok, matematika tanárok, mérnökök és közgazdászok alkották. Az osztály összetételénél fogva (a 23 főből csak a gépírónő nem végzett egyetemet) teljesen önálló munkára is képes volt, de a más osztályok felől érkező kívánságokhoz is biztosította a matematikai modellt és a megoldási algoritmust.

Az intézet eleinte évente-kétévente új épültbe költözött. Sehogy sem sikerült neki állandó helyet találni, míg végül a Lehel út 41.-ben kötött ki, a képen látható épületben.

Az eredeti elgondolás, mármint hogy a harcászati-hadműveleti tervezést gépesítsük (az amerikaiaknál már működtek akkor ilyen modellek) nem volt teljesíthető. A harc modellezése egymással is korrelációban lévő sztochasztikus folyamatokkal írható le. Ehhez olyan programok és számítógépek kellettek volna, amilyenekkel akkor még a KGST és a Varsó Szerződés nem rendelkezett (az embargó „véletlenül” pont az ilyen eszközökre terjedt ki…). Például Moszkvában a Frunze Katonai Akadémia még 1979-ben is csak egy MINSZK-32-es számítógéppel rendelkezett (amúgy akkorra Magyarországon már 600-nál is több nagyszámítógép dolgozott, és javában zajlott az ESzR program is (lásd később)). Így a következő években inkább a nagytömegű adatok nyilvántartására, adatbázisba szervezésére és az adatigények lekérdezéses biztosítására kellett fókuszálni. Ezek elsősorban személyi adatokat jelentettek (még híre-hamva sem volt a személyiségi jogok védelmének), de jelentős nagyságrendet képviseltek a készletgazdálkodási és pénzügyi vonatkozású adatok is.

Az ilyen rendszerekre, megoldásokra igen nagy kereslet jelentkezett a pénzügyi, az anyagi és a személyügyi szolgálatok részéről. Ez teljesen érthető is, mert az akkori néphadsereg 200 ezer körüli létszámmal rendelkezett (az ország legnagyobb vállalata volt); csak a sorkatonák ellátása (élelmezés, elhelyezés, ruházat, egészségügy, kiképzési anyagok, gyakorlatok stb.) optimalizálása sok millió (akkori) forint megtakarítást eredményezett. Fontos volt az a gyorsaság is, ami a manuális feldolgozások során elképzelhetetlen volt.

Ebben az időben Magyarországon több mint 2,5 millió hadköteles volt, így a VK Mozgósítási és Hadkiegészítési Csoportfőnökségnek elemi érdeke volt ezek naprakész nyilvántartásának, és az ebből eredő adatszolgáltatásnak a gépesítése. Dr. Patai Endre vezérőrnagy, csoportfőnök, szívügyének tekintette a gépesítést. Ehhez „MN Hadköteleseket Nyilvántartó és Információs Központ” (HANYIK) néven külön szervezetet is létrehozott (utód szervezete MH KIAK néven ma az egyetlen, ezzel a témával foglalkozó katonai szervezet).  A képen a HANYIK-csapat 1979-80-ból.

 

Később Patai erősen szorgalmazta az akkoriban szerveződő Állami Népesség Nyilvántartó Hivatal - ma lakcímnyilvántartó - létrehozását is, ahol egy katonai főosztály is működött. Nagyon sok segítséget biztosított még Kelemen József altábornagy, vezérkari főnök-helyettes (később helyettes államtitkár) és Kurucz Zoltán  vezérőrnagy, csoportfőnök is. (A képen Kelemen bal szélen áll, mellette Kurucz.) 

Az anyagi-technikai területeket, a pénzügyet, a hírközlést, a közlekedést és a szállítást vezető főnökök (többsége tábornok) is igényelte és segítette a számítógépek alkalmazását. Ez a támogatás természetesen nem minden területen működött így.

Alkalmanként lehet hallani visszaemlékezések során, hogy a számítógépek felhasználását a magyar tábornoki kar akadályozta, mert az ismeretlen terület volt a számukra. Ez csak félig igaz. Aki átlátta a fejlődés szükségességét és igazodott a kor követelményeihez (ekkor már az amerikaiak széles körben alkalmaztak számítógépeket, pl. alak-felismerési rendszerek felhasználásával elemezték a légi felvételeket a célmegjelöléshez) az segítette a számítógépek térnyerését. Aki meg még mindig a II. világháborús tapasztalatokon alapuló vezetés híve maradt, az inkább közömbös volt a témával szemben. Tudok olyan tábornokról, aki abban az időben egyáltalán nem volt a gépesítés híve, és játéknak tekintette az egészet. Ma viszont már nyugdíjasként megismerkedett a számítógéppel, szereti és rendszeresen használja is.

A számítógépek használata rohamosan terjedt. Hamarosan még a Néphadseregi Pártbizottság is velünk készíttette el a tagnyilvántartása gépesítését. Ez olyan jól sikerült, hogy hamarosan az MSZMP Központi Bizottsága Párt- és Tömegszervezetek Osztálya is felkért az akkoriban közel 800 ezres pártagság adatainak számítógépre vitelére, és az adatszolgáltatás megszervezésére, minden pártvezetési szinten. A feladatot kétévi munkával (aminek nagy részét az adatok beszerzése, ellenőrzése és pontosítása tette ki) sikerült megoldani. Akkor még MINSZK-32-n működött, de később már R-40-es gépen futott, egészen a párt széteséséig (ez egy komoly adatbázis volt, melyet mágnesszalagokon tároltak. Több, mint 8 tekercs szalagról volt szó, nem is beszélve a rajtuk lévő adatok titkosságáról).

Az Intézet polgári szervek részére is végzett szervezési és programozási feladatokat. Többek között ilyen volt az akkoriban Keserű Jánosné vezette Könnyűipari Minisztérium, ami igen sok pénzt kapott fejlesztésre. Ezeknek a fejlesztéseknek a figyelésére és ellenőrzésére készítettünk programokat. Ezek aztán mindaddig futottak is, amíg túl sok nem lett a be nem tartott határidő és az időben félig sem elkészült épület (a többi nem ismert).

Az 1970-es évek második felében már a KGST is kezdett számítógépeket gyártani, egy külön erre a célra létrehozott program keretében. Ez volt az R sorozat (10, 15, 20, 25, 30, 35, 40, 55), melynek gyártása szét volt osztva a tagállamok között. Az NDK-ban készült a már említett R-40, amiből több is üzembe állt hazánkban. Magyarországnak egyébként a legkisebb gép fejlesztése, az R-10 jutott, amit a Videoton állított elő. 

Az R-szériájú gépek fejlesztése 1968-ban indult. Ekkor jött az a remek ötlet, hogy a KGST országok közösen hozzanak össze egy számítógép-családot, amit közösen is gyártanak, és egységesen mindenhol ezeket használják. Ez fontos előrelépés volt, mert addig a Szovjetunió (Sztálini örökségként) áltudománynak tartotta a számítástechnikát (a "kibernetikát"). Megalakult hát a Számítástechnikai Koordinációs Intézet, és ezzel el is indult az ESzR program, az Egységes Számítógép Rendszer fejlesztési program. Kiindulási pontnak az IBM System 360-as gépcsaládját szemelték ki (bár az R-10 alapja egy francia gép volt, az utolsót, az R-55-t pedig már az IBM System 370-ese „ihlette”. A legnagyobb gép, az R-60 végül már el sem készült, pedig nagyon versenyképesnek ígérték...)

Az IBM-et nem kérdezték meg a dologról, egyszerűen csak lemásolták a gépcsaládot. Így jött létre az R-20 – R-40 széria, aminek minden tagját már-más ország gyártotta, nem is beszélve a kiegészítő perifériákról (szalagegység, lemezegység, stb.).

A másolás olyan szintű volt, hogy a System 360-as programok simán mentek az R-gépeken is. Viszont a minőséget már nem sikerült olyan jól lemásolni. Az eredeti IBM gépek rendkívül megbízhatóan működtek, napokon, heteken át mentek hiba nélkül. Az R-gépeknél viszont teljesen más volt a helyzet. Sok helyen már eleve nem is a hozzájuk tartozó operációs rendszert (BOS-t, később DOS-t) használták, hanem az IBM-ét, mert az sokkal jobb volt. De az akkor úgy 60-100 millió forintba kerülő gépek így sem működtek valami stabilan. Ha egy napot hibátlanul kibírtak, a technikusok már pezsgőt bontottak, pontosabban nem is pezsgőt… Ezek a gépek sok-sok kártyából álltak, így rengeteg aranyozott érintkező-felületet tartalmaztak. Ezek tisztítására tiszta etil-alkoholt használtak, aminek volt még egy alternatív felhasználási módja…

A hivatkozott R-40-es gépnek amúgy alapban 128 kbyte ferritgyűrűs memóriája volt, amit 24 biten címzett (elvben bővíthető volt). Bájtos szervezésű gép volt, 32 bites regiszterekkel. A gépi ciklus órajele 16.7 MHz volt. Nyolccsatornás lyukszalagról, vagy standard lyukkártyáról tudott dolgozni; de voltak lemezegységei (akkor még csak 5-7 megabyte) és szalagolvasói is. A fő bemenetei eszköz egy módosított villanyírógép volt (pedig már akkor sem gyártottak szőrös villát), az eredményeket 132 karakteres sornyomtató vetette (pontosabban kalapácsolta) papírra. Ez egyébként a maga korában igen gyors nyomtató-fajta volt, de igencsak zajos. Kezelte a sokrétegű indigós leporellókat is, de kicsit girbe-gurba sorokat nyomtatott. A fő betűhengere (ehhez nyomták hozzá a papírt a kalapácsok a megfelelő pillanatban) volt vagy 100 kg, és háromfázisú villanymotor forgatta. Csak a nyomtatót 12 darab WC-szellőztető ventilátor hűtötte, magáról a számítógépről már nem is beszélve (ventilátorok terén mondjuk egy mai szerverteremnek sem kell szégyenkeznie…). Az egész rendszert késleltető kapcsolóórák indították, különben az indulási árama kivágta volna a biztosítékokat. 
Programozni Fortranban, COBOLban, PL/I-ben lehetett. A programot kártyára kellett lyukasztani (kártyalyukasztó géppel, majd vigyázni, hogy a kártyacsomagot nehogy elejtse az ember...). A gép a kezelőpulton állandóan mutatta a belső állapotát, amit álló program mellett módosítani is lehetett. Így lehetett hibát keresni, de főleg a gép hardver hibáit…
Minden esetre az ESzR program (a már 2 Mbájtnyi félvezetős memóriával szerelt R-55 kiadása után), 1985-re teljesen leállt. Ma már csak kevesen emlékeznek ezekre a gépekre.
[Van egy nyílt forráskódú project, a Hercules. Ez régi IBM mainframeket, többek között a System 370-es gépeket (és valamennyire a 360-ast) tudja emulálni. Többféle platformon is futtatható. Tehát bárki kipróbálhatja, hogy milyen volt ezeket programozni - igaz, ma még egy mobiltelefonon futó emulátor is több nagyságrenddel gyorsabb, mint az eredeti volt.]

A Videoton már hamarabb is kísérletezett kisteljesítményű számítógépek készítésével. A VT-20-asból a hadsereg csapataihoz elég sok került, mert alkalmas volt csapatszintű számvetések elvégzésére, magukkal tudták vinni a gyakorlatokra, programozó pedig bőven akadt. A bevonultatott sorkatonák között mindig voltak ilyen szakemberek, és ők nem teljesen véletlenül pont oda vonultak be, ahol szükség volt rájuk. Ez a későbbiekben is működött, amikor már zárt felépítésű teherjárművekbe szerelve, mobil R-10-es gépek kerültek rendszeresítésre. Csapat szinten főleg a Commodore-64 és a hasonló képességű gépek voltak akkortájt népszerűek. 

Ebben az időben már mindenki számítógépet akart gyártani.

Volt olyan is, melyet egy belvárosi pincében barkácsoltak össze, de szerették volna az MN-nek nagy tételben eladni…. (gondolom csak egyetlen egy bemutató példány készült a gépből)

Ennek az lett az eredménye, hogy minden szolgálati ág vezetője saját, célirányosan működő számítóközpontot akart, megkérdőjelezve a túlméretezett és túlközpontosított REVA Intézet létjogosultságát. (1980-ban az Adatfeldolgozó Központ beleolvadt a REVA Intézetbe, ahol így már csaknem 500 ember dolgozott). 

A REVA Intézet fő erejét alkotó programtervező osztály ebben az időben már széthullóban volt. Többen polgári cégekhez mentek el dolgozni, mert ott lényegesen jobbak voltak a fizetések. Volt, aki egy még ma is jól működő céget alapított. [Különlegességnek számít az a kolléga, aki a Hobó zenekarba ment gitározni, elhagyva a szakmát.] A hivatásos katonák egy része más katonai szervezetekhez került, mert tapasztalataikat és tudásukat ott magasabb beosztásban hasznosíthatták.

Itt is volt egy érdekes eset: Nagy Sándor kollégám -meredek váltással- meteorológusként folytatta pályáját. Előbb az MN főmeteorológusa, majd a Magyar Honvédség meteorológiai szolgálatának főigazgatója lett, ezredesi rendfokozattal (sajnos túl korán halt meg). Én is szakmaelhagyó lettem (de nem megtagadó!), mert más területre hívtak. A Vezérkar haderő szervezési osztályát, majd a minisztérium elvi, tervezési osztályát vezettem. Végezetül, már nyugdíjasként, segítettem a katonai vonatkozású jogszabályok beépítését a JOG KOMPLEX névre hallgató adatbázisba.

A hetvenes évek végétől a REVA Intézet már egy R-40-es számítógépen dolgozott, ami akkor még modern számítógépnek minősült. Az alsó képen az Intézet R-40 gépének vezérlőpultja látható a HM-2 épületben, a Lehel úton (előtérben két technikus, a gép mellett pedig Zsófi látható). 

Komoly előrelépés volt, amikor a központi géphez terminálokat csatlakoztattak, amelyeken adathordozóra rögzítve készülhettek a programok. Ez nagyban segítette a munkát. Igaz, még nem az íróasztalokon volt a terminál, hanem egy pici szobában a nagy gépterem mellett, ahova külön bebocsátást kellett nyerni. Emellett a papíron megjelent eredményeket is a gépkezelők adták ki.

Addig a rendszer az volt, hogy a programot meg kellet írni papíron, ezt valaki egy lyukasztógéppel lyukkártyára írta. A kártyacsomagot megint másvalaki beetette a gépbe, a fordítóval együtt. Az eredmény a nyomtatón keletkezett („Szintaktikai hiba a 48. sorban”), ezt megkapta a programfejlesztő. És kezdhette elölről. Egy ilyen átfutás akár napokig is eltarthatott, élmény lehetett így dolgozni. A gépterem melletti fülképben lévő terminálok ezt a folyamatot nagyon felgyorsították.

Erre az időre a személyi számítógépek megjelenésével lejárt a nagy számítóközpontok ideje, át kellet alakítani az addigi szervezeteket, hogy felkészüljenek a hálózatba szervezett gépek, majd a NET használatára. Természetesen ekkor is bőven akadtak ellenzők, akik szerint a PC-k nem alkalmasak nagytömegű adatok kezelésére, a PC-k teljesítménye túl kicsi, hiba a folyamatokat ebbe az irányba módosítani.

Amúgy minden paradigmaváltás ellenállást szül. A korabeli titkárnők például nem feltétlenül örültek a szövegszerkesztők megjelenésének. Volt, aki inkább felmondott, de nem volt hajlandó a jó öreg írógép helyett fejlettebb eszközöket használni.

Pedig igazi forradalmi változás volt, amikor az irodákban az íróasztalokra került egy-egy személyi számítógép. Természetesen ekkor még szó sem volt hálózatról! Ezek a számítógépek DOS alatt futottak, a hagyományos nyelveken lehetett programozni őket (ASSEMBLY, PL/I és COBOL). A további fejlődést a személyi számítógépek tárolókapacitásának növekedése és a processzorok sebességének emelkedése jelentette. Persze fontos volt az is, hogy a számítógépek memóriája is növekedett, így egyre fejlettebb szoftvereket lehetett használni. Mérföldkő lett a hálózat megjelenése. Ugyanakkor, ahogy a számítástechnika fejlődött, úgy egyre bonyolultabb feladattá vált az adatok védelme. A hadsereg ugyanúgy működik ugyan, mint minden nagyvállalat, de a kezelt adatok döntő többsége nagyon nem elérhető a nyilvánosság számára. Ez aztán ugyanúgy külön védelmi hardver- és szoftverfejlesztéseket kívánt meg, mint például a bankok esetében.

A REVA Intézet R-40-es géptermébe vezető úton 3 ellenőrző pont volt, fegyveres őrökkel – nem számítva az épület (HM-2) saját őrségét. Egy mai modern banki adatközpont sem marad le ettől: olyanok ezek, mint egy erőd, igen komoly technikai és mechanikai védelemmel.

Bár amit adatvédelem terén mostanság az amerikaiak csinálnak, az néha már vicc (betörés biztonsági- és fegyverkutató cégekhez, feltört robotrepülő-adás, keylogger vírusok, stb…) de ez már egy másik kor másik története.

A REVA Intézet 2000 októberében beleolvadt az újonnan megalapított MH Híradó-parancsnokság szervezetébe, mely ugyanúgy a Lehel úton működik. Az épület ma is ugyanúgy néz ki (kívül-belül), mint a hőskorban. 

A volt REVA-dolgozók Facebook-csoportja itt érthető el.
 
 

-->

159 komment · 1 trackback

Címkék: magyar haditechnika informatika számítógép hadtörténelem

A bejegyzés trackback címe:

http://lemil.blog.hu/api/trackback/id/tr973271979

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Nemzeti Közszolgálati Egyetem 2011.10.21. 12:03:48

 Minden nagyobb népfelkelés innen indult az elmúlt másfél száz évben - mármint a nyolcadik kerület területéről. Az is köztudott, hogy ebben a kerületben van a legtöbb felsőoktatási intézmény. Hála Pártunk és Kormányunk előre gondolkodásának, most ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

pit.stop.boys 2011.10.21. 16:33:04

@hajdupeti fun: Csak egy kis pontosítás. Szombathely dandár volt, Sz. Miklós (Szabó százados?) pedig osztályparancsnok. Legalább is az én időmben, 89-90-ben. És a meglátásom szerint a súlyemelő múltja legalább annyira számított, mint a szaktudása.

fullánkhegyező 2011.10.21. 16:34:32

Köszönöm a részletes ipartörténeti munkát. Természtesen a számítástechnia magyarországi úttörőinek megemlítése itt nagyon szép dolog.
A blog írója tudja a legjobban,mekkora erőfeszítés kellett abban az időben a katonai vezetők meggyőzéséhez az új technika befogadására.
Ez a gyárakban a polgári életben is hasonló volt.
Az biztos,hogy a hatvanas évektől légkondicionált termekben a kor ifjú titánjai izzadtak a korabeli "számítógépek" programozásával,szervízelésével.
1975 körül a VIDEOTON-nál az R20 (vagy R10) TTL IC vel telipakolt 30x40 centis panelek hibakeresésevel az ifjak 1 évet bírtak ki a megterhelő munkával.
Az is biztos,hogy a számítógéptermek eredményei helyett 1974-75 -ben a csapatoknál a lőelemképzést még 30 centis logarléccel végezték.
Ha a nagy ellenségnél ,(akkoriban Olaszorszég volt)elindítottak egy rakétát már felesleges volt a logarléc ,de sajnos a számítógépterem is.
Ettől még óriási dolog volt az új tudomány elterjesztése.

Ronald 2011.10.21. 16:39:44

@Hiryu 2,0: Jó-jó, de hol vannak a pin-up girl-ök?
:-)))

.com 2011.10.21. 16:41:11

@na__most__akkor: a seggfejezest visszautasitom.
Azert nincs, mert kulhonban nincs es qwerty -re telepiteni magyar ekezeteseket billentyuparancssal nem tamogot a szazas leuteshez. Nord, de nem effektiv.
Hatraarc, tavozhat.

lusta 2011.10.21. 17:01:38

Jó volt olvasni ezekről a dolgokról, bár ezek nagy része már nekem is csak történelem. Azért nem minden, mert 1988-89 körül még R10-en kezdtem Pascal-t tanulni a székesfehérvári Kandó Főiskolán.

na__most__akkor 2011.10.21. 17:19:53

@Noname Cowboy:

A zőld doboz követelmény volt...

A nyolcvanas évek végén résztvettem egy fejlesztésben, ami XT alapú gép volt, és radarokban, vagy a közelükben működött. A nagy elektromágneses térerő miatt vasdobozba kellett tenni. A billentyűzetet is árnyékoltuk, érdekes módon elég volt egy 1 mm vastag lemez a billentyűzet nyomtatott lemeze ALATT...

A fejlesztés eredményeképp haarmincegynéhány rádiótechnikai alegység kapott egy XT gépet, amikor még a minisztériumi főnökök asztalára sem jutott mindenhova.

Más...
/off
A seggfejezést fenntartom. Most is QWERTY billentyűzet van előttem, és a pontosvessző az "É" betű.
Persze egybites aggyal ilyesmit nehéz lehet megjegyezni.

A Hollandiában élő unokáink gépein három kiosztás működik.
Holland az iskolai feladatokhoz, angol az internetezéshez és magyar, hogy az idehazaszakadt csóró rokonok is értsék őket.
A régebbi gépüket innen vitték (magyar) a másik kinti beszerzés(holland)...

Back Jauer 2011.10.21. 17:27:32

Nagyon jó volt olvasni a posztot! Nekem is nosztalgikus volt, én is dolgoztam az MN-él 1985-88 között 1,5 évet polgári alkalmazottként 1,5 év sorkatonaság. A kiképzés után vissza a parancsnoki épületbe a számviteli osztályra. :) Ott egy Particomp4000 nevű csodával dolgoztam, amit a Egerben gyártottak a VILATI-nál. Szekrény méretű központi egység, 2 db 5,25-ös flopys másik egység és egy 256 kb-os merevlemez (MOM gyártmány) a konzol egy Consul márkájú irógép volt, az oprencert lyukszalagról olvastuk be. A hadsereg után állami céghez kerültem ott pár hónapig R40-en dolgoztam utána a cég vett egy IBM 4361-et. Szép idők voltak... :)

Back Jauer 2011.10.21. 17:30:48

Particomp4000 az Practicomp4000 akart lenni... :)

propcsi 2011.10.21. 17:57:46

@Noname Cowboy: Nálunk is volt belőle tesztelésen, csapatpróbán, Műszertechnika fejlesztette, gyártotta, a hozzátartozó szerverhez plaazmaképernyő volt, '88-ban, a perifériák az orosz "szabványú" vízmentes csatikkal csatlakoztak. Törzsbuszokba mozgó vezetési pontokhoz tesztelték, a térképészek gyártottak hozzá domborzati térképet pl.

propcsi 2011.10.21. 17:59:55

@Back Jauer: PC 4000, de szép is volt, ha a Dunától nyugatra szolgáltál, akkor találkoznunk kellett, abban az időben jártam én is szervízelni őket.

rudai gyerek 2011.10.21. 20:02:34

Azt hiszem, csak gratulálni tudok ehhez a hiánypótló (és a szokásos szórakoztató stílusban íródott) poszthoz!

tiboru · http://blogrepublik.eu 2011.10.21. 20:05:51

Ha már ennyi ex-katona ilyen szépen összegyűlt, kéretik a jó kis sztorikat ide küldeni:

milstory.blog.hu/

JoeP · http://mivanvelem.hu 2011.10.21. 20:06:25

Ah, a fiatalkorom. Amikor egy vidéki egyetemen fiatalok hátizsákban csempészték be a 370-es cocom-listás egységeit, hogy a külföldi egyetemről ajándékba kapott, kiherélt 370-est - mely az R55-öt váltotta fel - egy kicsit feltupírozzák.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2011.10.21. 20:16:17

@JoeP:

Ez a COCOM amúgy azt a kérdést veti fel bennem, hogy mit csinált (volna?) egy magyar vámos, ha ilyesmit talál(t)?

Mert ugye ezt a másik oldal tiltotta, nem mi...

Rosszindulatú Vászka 2011.10.21. 20:18:00

Ez jól esett, kösz.

A Vízműveknek is volt valami szobanagyságú gépe, azon kezdtem el tanulni, nem emlékszem a típusára, csak arra, hogy tizenvalahány terminálos volt, és állt a fal mellett egy téglaforma szekrénysor, ami az akkor zsírúj bolgás szalagos egységek voltak, meg üzemben a régi kerekdedebb formájú feleakkora jenki szaalgos egységek, merthogy azok működtek is, pedig már akkor is veteránok voltak (80-as évek elej), meg ott nég voltak vincseszter lemezek is, ahhoz nem engedtek nyúlni, csak nézhettem.

A vizsga (katunk bizonyítványt is meg minden) az volt, hogy önállóan be kellett kapcsolni a nagygépet(NEMRÖHÖG!), ehhez meg kellett nyomni egy kredenc méretű dobozon egy gombot, várni három percet, majd megnyomni a mellette lévő gombot és várni, semmihez sem nyúlni és kész is. Azon a dobozon más nem volt. Meg írni egy pársoros BASIC programot tollal papírra tíz perc alatt.

Szaagaokkal találkoztam otthon (zenebuzti felmenő okán) is, ugyanis az akkor elérhető magnószalagok rossz minőségűek, ellenben drágák voltak (Polimer), a nyugatiak meg ritkák és mégdrágábbak, a rádióból szerzettek tele voltak ragasztással, ellenben valaki lelt egy forrást olcsóért számítógépes szalagokhoz, a hosszuk jó volt, a szélességükkel volt gond, ugyanis nem volt elég simán hosszába kettévágni, hanem ki kellett belőle vágni is középről 1 mm körülit, hogy fogadja a negyedsáv sztereó AKAI. Tremészetesen ehhez kellet célgépet legyártani egy példányban, de akkoriban még volt az ilyesmikhez kedv meg erőforrás, de leginkább kényszer meg kreativitás.

Olyan Primo-ra meg emlékszem az iskolából, meg HT1080Z-re, meg az ABC80-ra is. Ezekhez képest a C64 késöbb már űrhajó volt.

Rosszindulatú Vászka 2011.10.21. 20:22:06

@tiboru: én azt hallottam öregektől, hogy a KFKI egyik részlege volt a beszerző a nyugati technikákhoz, amik aztán többnyire vándoroltak a ruszkikhoz. Ezek eprsze nem egész gépek voltak, csak nagynehezen beszerzett részegységek. Nem tudom mi igaz ebből.

Amikor elkezdtem érdeklődni a számítógép iránt, Jóatyám kifejezte rosszallását, hogy ez teljesen felesleges és értelmetlen, mert Magyarországon úgysem lesz soha ilyesmi a COCOM listák miatt.

Rosszindulatú Vászka 2011.10.21. 20:26:39

@tiboru: ja és mesélte az arc, aki az első Mac-et behozta kis hazánkba (ezt többen is álítják természetesen, mármint az elsőséget),(retrogameandcomputer.com/img/computer
/macintosh-retro-computer.jpg) lóbálta a rátermett vámos az egeret, hogy ezmiez (a Mac egér nélkül nem működött akkoriban). Mondta az arc, hogy maúz, kell a számítógéphez. A válasz: na ne szórakozzon velem, menjen innen villámgyorsan!

Jani22 2011.10.21. 20:39:57

Köszönöm a postot, jó volt nosztalgiázni.

A VOLÁN Elektronika régi gépeit láttam kiállítva, mondhatom monumentálisak voltak.

A Fősulin PL/1-ben én is írtam progit, benne egy franyesz végtelen ciklussal. :-)
Katonai vonatkozásban az MN egyik háttérintézményének írtam raktárkészlet nyilvántartó programot C-64-re, feszített képernyő, F1-F8 bill. használat, adattárolás floppy-n relatív fájban, nyomtatás, stb.

A háttérintézet neve: Miskolci Likőrgyár.
:-)))

propcsi 2011.10.21. 20:52:34

@tiboru: Amikor a 80-as évek elején a Videotonban dolgoztam a Cocom listán szereplő gépekből egy egész raktárnyit őriztek az egyik eldugott raktárban, mindössze arról lehetett felismerni, hogy felfegyverzett őrség vigyázott rá....;)

Rosszindulatú Vászka 2011.10.21. 21:10:00

Sztem a Z80-as processzorért sem fizettek túl sok jogdíjat.

manager2008 2011.10.21. 22:00:46

Csak érdekesség, mert gondolom ez nem ismert, hogy Magyarországra az első Microsoft Word szoftvert a REVA hozatta be (én követtem el a tettet, mert az egyik programtervező valami komoly dolgozatot alkotott és vágyott valami rendes szerkesztőre). Az importáló cég nagy titokban kért róla egy másolatot, mert még ő sem látott ilyet közelről. Akkor még mindenféle, ma már elfelejtett kezdetleges programokkal írogatott a nép. A seregben szerzett tapasztalatok után terjedt el a kormányzatban, majd az önkormányzatoknál és a bankoknál is.

Bélabáttya (törölt) 2011.10.22. 00:58:44

Valahol fetreng még egy ferritgyűrűs „memoriamodul” valamelyik fiók mélyén. Mindjárt mellette egy rendes, téglaméretű, talán 2 vagy 4 Mb-os vinyócska is. Ritkaszép darab, üllőnek is használható.
Ha valaki vágyik rájuk, keressen meg magánban. Az ára egy sör a poszternek, vagy megbízott helyettesének a legközelebbi lemilbulin.
---
A poszthoz: Sajna nem sikerült kibulizni 85-ben a REVA-hoz kerülést, pedig viszonylag nyugis, de legalább szórakoztató katonásdi lett volna.

Rosszindulatú Vászka 2011.10.22. 08:56:30

@Bélabáttya: ez a komment kimeríti az izgatás minősített esetét.

Ferrit tárra már régóta vágyok, egyet leltem is a nagybátyámnál, de nem adja a galád, pedig annál szebb tárgyat még nem nagyon láttam sé küéömben is minek mikor csak porfogó az asztalán, igaz én is arra használnám.

REVA ügyben meg ne szokorkodj, egy csoporttársam a Zrínyin volt besorozott operátor és a hülyéje nem is örült neki, mert zenész lévén (azóta zenetanár) meg akarta úszni a bakalétet, de legalábbis a Honvéd zenekarba kerülni. Pedig ott azért aranyélete volt sztem.

hazitroll 2011.10.22. 11:22:07

@folti_: UAV és hack témájú írásomat megkezdtem :)

Bélabáttya (törölt) 2011.10.22. 16:45:01

@Rosszindulatú Vászka: Ok, az este felkeresem a fiókot és kifaggatom a mélyét.
---
Letenyét lengették be, híradós határőr, vagy mi meg nem szerettem volna lenni. Nem is lettem.

Rosszindulatú Vászka 2011.10.22. 17:44:32

@Bélabáttya: kösz, de azért még várjuk ki, hátha van más jelentkező is a stuffra, nem venném a lelkemre, ha miattam lenne valaki innen érzelmileg sérült (persze a sorsolást én fogom nyerni), zavargok itt így is épp eleget :)

Cserébe tudok neked küldeni Radics Béla meg Syrius meg KEX muzsikákat, ha kell.

Bélabáttya (törölt) 2011.10.22. 18:16:36

@Rosszindulatú Vászka: Nem haladtam sokat a kutakodással, majd előkerül, de már felbukkant egy eddig alattomosan megbúvó, cirka nyolcad köbméteres VAX (vagy mija fene). Érthetetlen, hogy a fenébe bírt meglapulni eddig.
---
87-ben, az a mókus, aki a REVÁ-t próbált nekem intézni, egy kis számítástechnikával (is) foglakozó cégnél dolgozott (talán gmk, tudja már a fene, mi lehetett). A főnöke (egykori katonatiszt, talán ismerhettétek is, de szerencsére akkor se tudtam a nevét) meg egy igazi kötözködő idióta volt, aki állandóan fennszóval anyázta a gépet.
No, emberünk megunta, hogy állandóan belepiszkál a góré olyasmibe, amihez hülye, úgyhogy párnapi vergődés, kisérletezés után csak meggyőzte a - már elfelejtett típusú - gépét, hogy a jellegzetes hangmintára (hangerőváltozásra? - nem tudom, hogy tudta akkor megoldani) válaszoljon.
Sajna nem voltam jelen az első megdöbbenésen, amikor a „jó” főnök harsogó anyázására cincogó válasz érkezett a géptől: A tied!
De onnantól napokig senki se csinált semmit, csak boldogan anyázta a szgépeket.
87-ben...

fidesz = házmesterek pártja 2011.10.23. 08:49:59

Azért ez:

"Addig a rendszer az volt, hogy a programot meg kellet írni papíron, ezt valaki egy lyukasztógéppel lyukkártyára írta. A kártyacsomagot megint másvalaki beetette a gépbe, a fordítóval együtt. Az eredmény a nyomtatón keletkezett („Szintaktikai hiba a 48. sorban”), ezt megkapta a programfejlesztő. És kezdhette elölről. Egy ilyen átfutás akár napokig is eltarthatott, élmény lehetett így dolgozni."

Kiakasztott, nem is kicsit.
Egyrészt a "valaki", aki lyukkártyára írta, esetenként lehetett a programozó is (nekem megengedték - igaz, a rögzítőket, gépírókat leszámítva nem nagyon volt ember házon belül, aki nálam gyorsabban gépelt :D)
Másrészt igenis, élmény volt így dolgozni. Lassabban ment a fejlesztés, mint manapság, de valamivel jobban odafigyeltünk rá, hogy mit írunk, épp azért, mert lassan mentek a dolgok.
De rég volt... :-(

fidesz = házmesterek pártja 2011.10.23. 08:51:11

Apropo: és a fordító program nem soronként dobta vissza a hibákat, hanem végigment az egészen és kaptál egy szép, hosszú hibalistát, ha valamit elcsesztél!

Panzer 2011.10.23. 11:28:42

Hehe, jo volt ezt olvasni nagyon!

Edesapam a BME-n programozott ilyeneket a hoskorban. Csak homalyos, gyerekkori emlekeimben van meg, amikor egyetlen egyszer egyszer bemehettunk hozza (ma mar tudom, hogy akkortajt ok elegge nem nyilvanos dolgokon dolgozta, de ki tudja mar, miert, egyszer meglatogathattuk), es lattuk a kombinaltszekreny meretu gepeket, amikrol persze foglamunk se volt, hogy mik lehetnek, mire jok - viszont kisgyerekkent borzaszto izgalmas volt a latvany! :)
Kesobb is elojott egyebkent a dolog: a bolcseszkaron toltott ot evem soran vegig az otthoni lyukkartya-keszletekre (pontosabban ezeken mar szamok voltak, nem lyukak) cedulaztam, es meg mindig van beloluk...

fidesz = házmesterek pártja 2011.10.23. 11:48:28

@Panzer: a lyukkártyákon mindigis voltak számok. :)
0-tól 9-ig, plusz a két felső, jelöletlen sor.

És igen, tényleg izgalmas volt gyerekfejjel. Tizennégy évesen, a nyári szünetben egy hónapig operátorkodtam a későbbi munkahelyemen, a következő nyáron meg az adatrögzítőknél töltöttem egy hónapot. Nagyon szerettem, különösen az utóbbit, mert odaengedtek az akkor még relative ritka, sokterminálos RC3600-as adatrögzítő rendszer egyik termináljához adatrögzíteni. :)

Rosszindulatú Vászka 2011.10.23. 13:32:07

@Bélabáttya: ej ráérünk arra még, az én koromban már nem olyan sürgősek a dolgok. Egy-két kivételtől eltekintve.

Egyik rokonnak, mikor IBM kompatibilis személyi számítógéppel kezdett otthon dolgozni, elmagyarázták gazdagon illusztrált példákkal, miért is kell jelszóval védenie a gépét. Úgy is lett. De, hogy el ne felejtse - mert az is naygon fontos dolog - szépen kiragasztotta egy tacepaóra a monitorra.

kozi001 2011.10.23. 15:04:42

@xstranger: A képzést ismerem, magam is tanultam belőle számos tárgyat! A véleményem ugyanaz!

hazitroll 2011.10.23. 16:20:23

@kozi001: Lehet nem rugnek labdaba, csak ahogy manapsag nem loval szantunk, ugy az informatika vilaga is valtozott. Ha mi nem szoljuk le a ti generaciotokat, tan viszont sem kene... Ekezet meg juszt sincs.

Panzer 2011.10.23. 16:53:34

@al kotmány aláiro álamfö:

Ize... en abszolut hozza nem erto vagyok. Miert voltak a lyukkartyan szamok?
(Jobban meggondolva gaz, hogy ez az elmult husz evben nem jutott eszembe, de ez van. :) )

Koszonom elore is!

Rosszindulatú Vászka 2011.10.23. 17:21:06

@hazitroll: ez a degenerációs ellentét. Rajtam pl. mindenki röhög, meg vagy borzong vagy csak simán csodálkozik, mert a mai napig úgy írom a nullát kézírás esetén, hogy mindég áthúzom, ahogy azt a kőkorszakban megszoktam. Hát így megy ez.

Papírzsepi · http://lemil.blog.hu 2011.10.23. 17:36:27

@hazitroll: Milyen jót fognak röhögni rajtunk 30 év múlva az akkori fiúk, hogy aszongya:
- "Hogy lehetett 2011-ben agyi implant és gondolatolvasó készülék nélkül jó programot írni?!"
- "És azok a dög lassú és hatalmas gépek még nem is voltak kavantum-összefonódásos hálózatban? Hogy lehetett akkor élni?!"

@al kotmány aláiro álamfö: igen, nyilván élmény volt. A megfogalmazásom kétértelmű.
Egyszer megpróbáltam egy gőzmozdony-szimulátorral elindulni. Hááát, élmény volt. Két napig nyomtam a dolgot, mire egyáltalán a menetrend közelébe tudtam kerülni. És élveztem. Aztán kipróbáltam egy szuper-expressz-szimulációt is. Egyetlen kar, amit előre kell tolni, és ennyi. De élmény volt a virtuális száguldás. Viszont egészen más élmény, mint a gőzmozdonynál. Máshoz is kellett érteni hozzá: fél napig tartott, mire a gőzös egyáltalán elindult nekem, de az is fél nap volt, hogy a szuperexpressnél ne az állomás után 2 km-rel sikerüljön megállnom... más világ. A poszt egyben tisztelgés is a "nagy generáció" előtt.

teddybear01 2011.10.23. 18:01:32

@Rosszindulatú Vászka: Jé, én is mindig így írom, és volt már amikor a hivatalnoknő inkább átmásolta a kérdőívet, mert nem értette minek húzom át a nullát.

Rosszindulatú Vászka 2011.10.23. 18:10:24

@teddybear01: én egyszer próbáltam elmagyarázni egy amúgy rokonszenves hölgynek, de csak rosszabb lett. Utána már került is.

teddybear01 2011.10.23. 18:15:45

@Rosszindulatú Vászka: Először a seregben a század kurva anyja, a szolgálatvezető őrmester csinálta a másolósdit, neki sem lehetett elmagyarázni. Aztán később egyre többen lettek. Mostanában inkább az interneten intézek mindent, amit lehet. A számítógép legalább nem értetlenkedik.

fidesz = házmesterek pártja 2011.10.23. 18:41:08

@Panzer: talán, hogy könnyebb legyen olvasni, ha nincs a tetején feliratozva. Nem tudom...

fidesz = házmesterek pártja 2011.10.23. 18:43:03

@Rosszindulatú Vászka: én már leszoktam róla... nagyon-nagyon régen. Igaz, lassan már aláírni sem tudok úgy, hogy az felismerhető legyen.

Rosszindulatú Vászka 2011.10.23. 18:54:25

Ez az egy dolog, ami miatt jobban szerettem a HT1080Z-t, mint az ABC80-at, hogy a magyar gyártmányúban áthúzott nulla volt. A sima nulla azért tudott diverzálni még egy pársoros BASIC cuccban is, fojt ki a júzer szeme néha, mire rájött arra a SYNTAX ERROR-ra.

teddybear01 2011.10.23. 21:35:27

@Rosszindulatú Vászka: Én a z-80-as proci gépi kódú programozásakor szoktam rá, mert nem mindegy, hogy az a karakter 0, vagy ó.

Rosszindulatú Vászka 2011.10.23. 21:53:45

@teddybear01: én is ezt mondtam, illetve a HT-ben a monitoron is áthúzott, de az ABC-n meg nem. Na így már érthető vagyok talán.

Továbbá még az jutott eszembe, hogy ez vicces módon sok embernek okozott akkoriban problémát, mert ugye az írógépen meg mindegy volt :)

fidesz = házmesterek pártja 2011.10.24. 07:00:23

@Rosszindulatú Vászka: és azt tudtátok, hogy az áthúzott 0 előtt (v. vele párhuzamosan?) volt egy olyan "divat" is a COBOL programozók körében, hogy nem a 0-t húzták át, hanem az O betű belsejébe húztak egy vízszintes vonalkát?

Jani2 2011.10.24. 10:33:51

@Panzer: Az értő szem ( :-) ) megvezetéséhez, aki le tudta ellenőrizni, hogy nincs-e elronva a lyukasztás a leírt programhoz képest.

fidesz = házmesterek pártja 2011.10.24. 11:11:03

@Jani2: ennek ellentmond az az apróság, hogy többnyire feliratozva voltak a lyukkártyák... ;-)
(már úgy értem, a lyukasztó gép nyomtatta a lyukak felé a lyukasztott kódot)

mérnök_05 2011.10.24. 12:39:39

Csak egy kis pontosítás: a VT20-at megelőzően, a VIDEOTON R-10 (R sorozat ez is, de messze nem IBM 360 kompatibilis) Székesfehérváron a "törzsnél" egészen jó kiépítésben (64Kbyte ferrit memória, 800 kbyte fixfejes diszk, 3 v. 4 NML 67 (bocs. az ESZR számára már nem emlékszem) mágnes-szalagos egység, 132 karakteres dobnyomtató, kártya- ill. lyukszalag (8 csatornás) olvasó, és persze lyukasztó működött kb. '73-tól. Aztán még beépítették ugyanezt a típust a törzsbusznak nevezett teherautóba...
Egyébként ott ehérváron volt agy GAK/REVA egység, ami közvetlenül a hadsereg törzset szolgálta ki.

mérnök_05 2011.10.24. 12:41:15

Bocs, a klaviatúrám rendetlenkedik:-) ehérvár = Fehérvár; agy = egy

Noname Cowboy · http://www.rosevalley.hu 2011.10.24. 13:19:24

@mérnök_05: Ilyen REVA egység szerintem minden kerületi parancsnokságon volt. A fő feladata a kerülethez tartozó informatikai ellátás illetve onnan ment a 1001-es harcérték jelentés.

mérnök_05 2011.10.24. 13:37:42

@Noname Cowboy:

Most hogy írod, jutott eszembe, hogy ezt a harcérték jelentést pl. egy ASCOTA könyvelőgépen csinálták, és az elsők között került át az R-10 re.
Persze, voltak azért ennél komlikáltabb dolgok is.

Noname Cowboy · http://www.rosevalley.hu 2011.10.24. 13:40:13

@mérnök_05: Háát azt, hogy mivel csinálták nálunk azt nem tudom. Oda nem engedtek be :( Pedig ott 'szolgáltam' a REVA-n.

mérnök_05 2011.10.24. 14:26:17

@Noname Cowboy:
Hogy nálatok hogy volt, azt persze nem tom :-)
Nálunk olyan high-tech volt, hogy szerintem senki el nem hinné:
1.voltak megfelelő űrlapok, amin az adott szervezetnek jelentenie kellett az adatokat: ez úgy volt megoldva, hogy egy üres úrlapot egy műanyag lappal letakatak, és erre a műanyagra naponta, ceruzával ráírták az aktuális adatokat (ha nagyon lusták voltak, vagy nem értek rá, akkor előfordult, hogy telefonon diktálták be, vagy azt mondták, hogy mint tegnap...), és odahozták feldolgozásra - persze, volt aki késett, azt b..ni kellet, esetleg jelenteni, h nem érkezett meg! Húúú...
2. Ezeket az adatokat aztán egy spec program összesítette (könyvelőgép, ill később a computer).
3. persze a kitöltőknek sikerült néha/gyakran a számokat nem jól felírni, és akkor persze javítás, hogy akkor mi mennyi is..
4. A különféle szinteken összesített eredményt aztán el kellett küldeni a parancsnokságokra.
Persze, volt aki nem hozta időban, volt, akinak javítgani kellett, szóval kb. az aktuális harcérték jó, ha délre (na, jó, talán 10-re már elő is állt).
Mondom, nagyon szofisztikált és high-tech dolog volt az egész - dióhéjban.

Papírzsepi · http://lemil.blog.hu 2011.10.24. 19:51:32

Érdekes, hogy a ferritgyűrűs memória (félvezetős változatban persze) nem halt ki. Pár éve még komoly versenytársként tekintettek rá mind a flash, mind a DRAM-ok területén. Ugyanis gyors és nem illékony. Tehát egy ferritmemóriás PC-nél vagy mobiltelefonnál a készenléti fogyasztás zéró lehetne.... de mégsem terjedt el a dolog. Biztosan azért, mert egy kis fekete IC már messze nem néz ki olyan jól, mint a rengeteg ferritgyűrű a pókhálóban...:)

xstranger 2011.10.24. 20:46:17

@Papírzsepi: Azert ezen csodalkozom, az illekonysag tuti meretfuggo, es ha kelloen kicsik a gyuruk mar tuti mashogy viselkedik, foleg ekkora meretben mar egyeb technologiai problemak is lesznek az tuti.

Rosszindulatú Vászka 2011.10.24. 22:05:53

Erre az adatillékonyság dologra remek scifi-horror filmet lehetne alapozni. Megy az űrhajó a Marsra és félúton elkezdenek eltűnni az adatok. Tisztára, mint a HAL cselendzs az Ürodüsszeiában.

Papírzsepi · http://lemil.blog.hu 2011.10.25. 08:01:29

@Rosszindulatú Vászka: @xstranger: háát, azért ez nem így működik. Az illékonyság persze méretfüggő, de a remanens mágnesesség nem rosszabb, mint a Flash-eknél a statikusan feltöltött (mindössze pár száz többlet-elektront tartalmazó) fémréteg. Sőt! Tehát technikailag nincs vele gond. Amúgy a gyűrűk olvasása törli őket, tehát mindjárt vissza is kell írni az adatot, de ugyanez van a mai dinamikus memóriákkal is. Sőt!
Amúgy olyankor használnak ferritmemóriát, ahol kímélni kell a Flasht-t. Például egy pendrive esetén a file-allokációs tábla sokkal több átírást kap, mint a többi rész. Ezért célszerű lehet ezt az egyetlen szektort ferritmemóriában tárolni (persze más módszer is van, ezért ritka ez a megoldás).
Szóval a dolog elég jól működik, és évről évre előkerül, mint csoda-megoldás. Lassan megint aktuális lesz a dolog...

matchbox 2011.10.25. 11:08:59

Jó volt visszaemlékezni:-)
Az emlitett 1+3 gépes halózaton dolgoztam 1,5 évet mint sorállomány.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2011.10.26. 20:54:30

Off-topic: a Berijás posztot miért töröltétek? Sehol sem találom.

teddybear01 2011.10.27. 11:12:31

@Papírzsepi: Olyan húsz éve terjedt el a buborékmemória. Ez is a mágnesességen alapult, de akkori szemmel kifejezetten nagy(megabyte-os) kapacitású volt. Aztán eltűnt a régi találmányok süllyesztőjében.
Ez alkalmasabb lehetne a ferritmemóriánál, egyrészt a sokkal nagyobb kapacitása, másrészt a könnyebben gyárthatósága miatt.

Még a nyolcvanas években jártam Wroclav -ban, és láttam, hogyan szerelik össze a fiatal lányok a ferritgyűrűs memóriapaneleket. Hát sem gyors, sem pedig könnyű nem volt....

munkamacskák gazdija 2011.10.27. 13:36:57

1980-ban a szombathelyi laktanyában a 3715 gépesített lövész ezred tanyázott, majd átneveződött, ereje alapján jogosan gépesített dandárrá.
1980-ban Sz. Miklós főhadnagyként törzsfőnök lett.
A dandár korszakában már egy egész osztályt is vezethetett.
Vagy üteget kapott, mint a három nővér c. bohózat tüzér ezredese:))

kozi001 2011.10.27. 16:15:08

@hazitroll: Nem a generáció a lényeg hisz magam is csak 32 éves lenék! Hanem h akkor még nem volt tömegképzés...!

lérakos 2011.10.28. 10:26:13

@Papírzsepi:

A nagy generációból éppenséggel véletlenül az édasapád nem a

Papp Zsigmond ?

Öregebb Papírzsepi 2011.10.29. 16:19:23

lérakoos:
Nem tudom hogy találtad ki, de kvázi eltaláltad.
Csak azért nem a tied a főnyeremény, mert majdnem 70 évvel ezelőtt egy vélhetően részeg anyakönyvvezető megspórolt a nevemből egy p-t, így nem három csak két p-vel írom a nevem. De így is gratulálok a megfejtéshez. Ha régi ismerős vagy jelentkezz, majd nosztalgiázunk.

Minden elismerő véleményt köszönettel vettem, érdekes idők és feladatok voltak, de megérte a fáradságot. Sajnos a hajdani kollégák nem igen jelentkeztek kiegészítésekkel, pedig bőven lett volna mit hozzátenni. Valószínűleg nem ismerik ezt a blogot, vagy már megöregedtek és nem foglalkoznak a régi időkkel.

lérakos 2011.11.02. 13:02:51

@Öregebb Papírzsepi:

Én nem vagyok régi ismerős , de az édesapám valószínű az volt . Ő a KFKI-ban kezdte a számítógépes ténykedését még a TPA-70-nel , 1974 után került a ZMKA kötelékébe polgári tanárként , a REVA tanszéken is több éven át dolgozott . Édesapádat is ő tanította , apám rögtön felismerte az arcát azon a fekete-fehér képen , a monogramjából aztán eszébe jutott a név .

smirna 2011.11.11. 20:55:27

@Öregebb Papírzsepi: a hosszú évek alatt most tudtam meg a legtöbbet a REVA-ról. Apám, Farkas József, valszeg a kezdetektől ott dolgozott, úgy 86-87-ig, nyugdíjba is onnan ment. A Berkics, Kisjuhász nevek ismerősen csengenek. Szóval köszi a posztot, szívmelengető volt olvasni!

manager2008 2011.11.15. 21:00:03

@Öregebb Papírzsepi: Egy informatikus nem öregszik, mert nem ér rá.

Öregebb Papírzsepi 2011.11.17. 17:30:03

@manager2008:
Jó lenne ha igazad lenne,de az idő múlásával múlik a lelkesedés is (régebben én sem gondoltam, de 70 körül már így működik). Persze a legfontosabb, hogy az öregkori butulás ne érjen el, így tornásztatni kel egy kicsit, nagyon jó például a heti kétszeri bidzs-parti.

dibbler 2011.11.18. 19:06:28

83-ban sorkatona voltam, a suli után már a gyárban dolgoztam egy évet számítógépekkel.
Az egység akkor kapta a VT gépet, valamilyen 8080-as volt, 64kbyte ram, basic és assembler, bulgár lemezegységek (2 x 1 MByte!) és sornyomtató.
Erre írtam nyilvántartó programot.
Persze csinálni kellett a sorkatonai dolgok nagy részét is, a századparancsnokom nem tartotta semmire a munkámat, állandóan nagyon fáradt voltam.
Meg kell mondani, 23 évesen brutális munkabírásom volt.

GlaP 2011.12.26. 00:17:00

Hát, elismerésem a poszthoz, meg az öregek munkájához is. Nagyapánk még tudott programozni :)

Teljesen meglepődtem egyébként, hogy pont a lemilen futok bele egy, a hazai számítástechnika-történet meghatározó részletét bemutató írásba. Ráadásul a körülményekhez képest szakszerű és sok részletre kiterjed.

Az is meglepő, hogy a rendszeres kommentelők között milyen sokan vannak, akik így-úgy kapcsolatban voltak/vannak ezzel a témakörrel. tiborunak külön respekt a FORTRAN-tanulásért (a FORTRAN természetesen CSUPA NAGYBETŰ, ahogy az Igazi programozó c. alaptételből megtudhatjuk: www.caesar.elte.hu/progmat/kultura/humor/igazi.html :)

Ha már így előkerült ez a téma, akkor még ajánlanám a közönség figyelmébe a TPA számítógépek történetét. Úgy gondolom, hogy az is óriási dolog volt, talán a hazai számítástechnika történetének legnagyobb (és legsikeresebb) vállalkozása: mek.oszk.hu/07400/07472/07472.pdf

GlaP 2011.12.26. 00:17:53

TPA-s link újra :(

mek.oszk.hu/07400/07472/07472.pdf

fidesz = házmesterek pártja 2011.12.26. 10:45:26

@GlaP: a FORTRAN és a COBOL valóban csupa nagybetű, ha helyesen akarod írni (ahogy pl. a GPL is).
A FORTRAN = FORmula TRANslation, a COBOL=COmmon Business Oriented Language.
(és remélem, hogy nem keféltem el, mert emlékezetből írom :D )

fidesz = házmesterek pártja 2011.12.26. 10:50:26

Egyébként abban az "Az igazi programozó..." című írásban rengeteg igazság van. Illetve volt a 80-as évek elejének programozóival kapcsolatban.
Mondjuk megabájtos dumpot nem fejtettem, de 256K-st igen. Azért az se volt rövid, papírra nyomtatva! :D

hadmer 2012.01.19. 10:41:06

Ezen a témához hozzátartozik a felderítő szolgálatnál rádiófelderítő eszközök fejlesztése területén végzett munka, melyről a Dékány István – Szőnyi István 2009-ben megjelent könyve beszámol.
www.libri.hu/konyv/a-magyar-katonai-radiofelderites.html
Kis csavarként ebben a munkában sikerült részt vennem.
Www.hadmer12.atw.hu

manager2008 2012.02.18. 15:33:05

"ASCOTA könyvelőgép", eszembe jutott erről a kaszniról egy történet. Egy gyakorlatra vezényeltek ahol törzsbuszba szerelt ilyen gépezetekkel kínlódtak és a "harc" közben rettenetesen számoltak vele mindenfélét (amit ma egy laptoppal semmi idő alatt meg lehetne oldani persze). Azért sikeres volt a gép is, idő meg volt mint a tenger. Volt hozzá szerelve két leányzó, akik polgári alkalmazottak voltak, és nagyon csinosak is (egy gyakorlathoz képest). Egy baj volt velük, hogy nem voltak barátságosak. Hiába udvariaskodtunk, és főztünk nekik teát, stb. nulla volt az eredmény. Egyik este viszont, késő őszi időben, hatalmas esőzés után, elindultak vacsorázni a sötétben az étkezősátor irányába. Mivel nem vették észre a nagy teherautók által létrehozott árkokat, ami tele ment vízzel, sikerül nekik elmerülniük kb. állig a sáros vízben. Zokogva estek be a törzsbuszba és nem tudtak mit kezdeni magukkal. Ötletem alapján pár liter forró tea segítségével sikerült őket tetőtől talpig lemosni egy szivaccsal (a yoni masszázs licensz sértő alkalmazásával), ami elég érdekes művelet volt (nem siettük el mert egy REVA tiszt az precíz ilyen dolgokban). Így kezdődnek a nagy barátságok..

Before · http://azbeszt.blog.hu 2012.09.23. 16:15:47

Nahát, ez nem semmi poszt!
Éljenek a volt Hámánosok! :)

fidesz = házmesterek pártja 2012.09.23. 17:27:43

@Before: ez a Hámán hogy jön ide? :-)
(hűűűű, de rég volt... Már a Kalmár sincs meg :-((( )

fidesz = házmesterek pártja 2012.09.23. 17:29:27

@Before: egyébként ismerek olyan ex Hámánost, akiről legszívesebben még azt is letagadnám, hogy egy évfolyamra jártam vele. :-(

Before · http://azbeszt.blog.hu 2012.09.23. 17:33:57

@A fidesz a betegek kiirtására készül: hát úgy jön ide, hogy a Hámánban volt egy huszaska, és láttam a kommentek között, hogy más volt hámános is betévedt anno. :)
Nyilván mindenki ismer ilyet, akit letagadna. Őket nem éljenzem akkor, oké? ;P

fidesz = házmesterek pártja 2012.09.23. 17:38:25

@Before: Oké :D
Egyébként csak azért értetlenkedtem, mert nem emlékeztem rá, hogy itt is emlegettem volna néhai kedvenc iskolámat (az egyetlen iskola volt, ahová szerettem járni - leszámítva a humán tárgyakat ;-) ) és nem vettem észre, hogy száznál több hozzászólás érkezett, így a Ctrl-F nem talált hámános hivatkozást. Most, hogy újra végiglapoztam, már megvan...
Nem is tudtam, hogy az R20 után még volt a sulinak nagygépe. Azt hittem, utána közvetlenül jött a PC korszak.

fidesz = házmesterek pártja 2012.09.23. 17:39:22

@Before: ja, az lemaradt, hogy én csak egyet ismerek... Végeredményben elég nagy részben hozzájárult, hogy most nincs munkám. De a hátrahagyottaknak sincs túl jó véleményük róla. :DDD

Before · http://azbeszt.blog.hu 2012.09.23. 20:09:20

@A fidesz a betegek kiirtására készül: én se tudok másik nagygépről, az R20-ról írtam. ;)
Nekem a humán tárgyakkal se volt bajom, inkább a könyvvitelt (Kádas), meg az oroszt nem szerettem... Mondjuk a Kádas nem volt igazán hülye, de nála nagyobb kockát azóta se láttam. :))

fidesz = házmesterek pártja 2012.09.23. 23:00:50

@Before: én is csak itt láttam említeni valami IBM szerkezetet. Kádast csak a folyosókon láttam, egyébként nem volt hozzá szerencsém. Nekem a Farkas Edit tanította a könyvvitelt.
Legszebb(?) emlékem: nappalin Bányi Gyula volt az ügyvitel tanárunk és mellesleg az ofőhelyettes is. Aztán én átmentem estire és pont őt kaptuk osztályfőnöknek. Azt az arcot, mikor meglátott... :-DDD
Másik kedvenc Márkus Vera néni(asszem, őt csúfolták Molekulának) volt a fizika órákon, mikor jött a kis színes gömböcskéivel... (nem tudom, végül zártosztályra került-e szegény, mert egyébként kedves, aranyos volt)

Before · http://azbeszt.blog.hu 2012.09.24. 07:55:06

@A fidesz a betegek kiirtására készül: akkor nagyon eltérő szortimentben voltunk, nekem a Bányi csak helyettesítőként volt a tanárom, de mai napig emlékszem a szájszagára... :)
Hámánba járni és Kádast kihagyni... :)) Nem mellesleg ő volt a "kisgép" tanárunk is, ahol valami programozható számológépet kellett nyüstölni, ritka lélekemelő volt az is.

fidesz = házmesterek pártja 2012.09.24. 09:08:28

@Before: azért az évfolyam az nagyjából azonos lehetett... :-)
(+/-5 év)

Sőt... gyanús vagy te nekem... a blogodat még más nicken nyitottad, nem? Valami rémlik, hogy egy évfolyam, csak te A-s vagy B-s voltál.

Before · http://azbeszt.blog.hu 2012.09.24. 09:38:34

@A fidesz a betegek kiirtására készül: nincs másik nickem, nem is volt. 85-89 volt az évfolyamom.

fidesz = házmesterek pártja 2012.09.24. 10:57:48

@Before: kisfiú! :-)
Akkor tévedtem. Emlékszem egy blogra, amit valami hasonló címmel indított a gazdája, de az eredetileg a panelházak azbesztjének egészségkárosító hatásairól, meg ilyesmikről szólt.

svisor 2013.10.25. 12:16:21

Csak most értesültem erről a bejegyzésről, amit nagyon jónak, pontosnak találok. Jómagam 1977-1990 között voltam tagja annak a csapatnak, amit revásoknak nevezn(t)ek. Jól ismertem és nagyon tiszteltem PZs-t, akinek a visszaemlékezésére ez a hiánypótló visszaemlékezés épül. Én az MNAK-ból kinőtt "másik oldalon", az üzemeltetésnél dolgoztam, mi "etettük be" 3 műszakban az olvasóba a lyukszalagokat, majd később már csak a lyukkártyákat. A programozás akkoriban valóban nagyon sokáig tartott, mivel általában naponta 1 vagy legfeljebb 2 alkalommal sikerült lefuttatni egy-egy programot, olyan leterhelt volt a gépidő. Arról kevesen tudnak, hogy ezt időnként próbáltuk gyorsítani, például az egyértelmű JCL-errort (JCL=Job Control Language) javitottuk, néha még a nagyon egyértelmű programhibát is kibogarásztuk (ha nagyon unatkoztunk).
Sok mindent lehetne még arról az időszakról mesélni, és minden visszaemlékezés ma már technikatörténeti emléknek számítana.
Ha most elkezdeném kiegészíteni ezt a bejegyzést, az talán hosszabb lenne, mint az eredeti.
Jó volt olvasni.
Talán csak egy kiegészítés, ha már az első parancsnokok neve meg lett említve: az MNAK parancsnoka Zsila József alezredes volt.

svisor 2013.10.25. 16:09:26

Két kiegészítés, talán érdekes a téma számára érdeklődőknek:
A napi harcérték (HKSZ) jelentést az akkor még nagyon új (talán az országban első, de mindenképpen elsők között megvalósított) távadatátvitel útján továbbították Székesfehérvárról a HM-II-be. Az R-10 géphez kötött "Stalker" nevű eszköz végezte az adatok fogadását és feldolgozását. A Stalkerben egy EPROM tartalmazta a programot, aminek módosítása úgy volt lehetséges, hogy az EPROM-ot egy erre a célra szolgáló eszközzel törölték (kiégették), majd újra ráírták a programot.

A másik érdekesség a COCOM-listás optikai bizonylatolvasó "hadrendbe" állítása volt, amit csak kellő konspirációval lehetett megoldani. Ez az eszköz nem is egy HM objektumban lett elhelyezve, hanem a KERSZI Dózsa György úti épületében. A gépterem igénybe vételének fejében a KERSZI annyi óra gépidőt kapott az eszközön, amennyibe a terembérlet került volna. Ennek érdekessége, hogy amikor a honvédség részéről már kevésbé használták az eszközt, akkor a terembérlet, és ezzel párhuzamosan a gépóra díja éppen 10-szeresére emelkedett :) Egyébként ez az optikai bizonylatolvasó csak előre meghatározott nyomtatvány adatait tudta értelmezni, leginkább írógéppel kitöltött karakterek felismerésével, de még ezeknél is gyakran kellett a beolvasott karaktert javítani. Szóval elég kezdetlegesnek volt tekinthető, de azért nagymértékben gyorsította az adatrögzítés és adatbevitel idejét.

Még egy harmadik adalék ahhoz a részhez, hogy az R-család gépei milyen mértékben egyeztek meg az IBM megfelelő szériáival (az R-40-re és az R-55-re gondolok elsősorban). A javítást-karbantartást végző műszaki kollégák egy része - mindenki nagy irigységétől övezve - nyugaton vett részt tanfolyamon. Ahol nyilvánvalóan nem az R-család gépeire képezték ki őket :) Az "ős" rendszerszalagok és -lemezek pedig eredeti IBM operációs rendszert tartalmaztak. Biztos, ami biztos alapon :)

stoppos76 2013.10.26. 10:26:42

@svisor: Wow. :) Szerintem a Zsepivel vedd fel a kapcsolatot és írjatok erről még. Én szívesen olvasnám a hőskort. Ez az R-40 IBM azért meglepett.

lérakos 2014.01.30. 15:21:30

@svisor: Egy kérdést tennék fel , mégpedig kíváncsi vagyok az MNAK szerevezet rövidítésére .

svisor 2014.02.02. 17:45:35

@lérakos: MNAK = Magyar Néphadsereg Adatfeldolgozó Központ

lérakos 2014.02.03. 10:50:22

@svisor: Köszönöm a választ .

Akkor ezek szerint jól ismerted a Pap Zsigmodot... Esetleg rémlik Kötél Gyula neve is ?

svisor 2014.02.06. 20:52:44

@lérakos: Pap Zsigmondot nagyon jól ismertem. Több évig dolgoztunk együtt. Kötél Gyula neve is nagyon ismerősen cseng, de vele kevesebb kapcsolatom lehetett, mert most hirtelen nem tudom hová tenni...

lérakos 2014.02.14. 08:16:13

@svisor: Szervusz !

Akkor néhány név , ami talán ismerős lehet neked :

Munk Sanyi , Seebauer Imre , Dékány József , Horváth Antal , Cserni Bandi , Seres Laci , Magyar Laci , Vörös Miklós , Vad Gyuri , Stiegelmayer Sanyi , Molnár Misi , Mézes Pityu , Szalma Laci , Misik Tibi ........

Vgyuri · http://www.compumap.hu/vargagy 2014.07.26. 09:01:32

De örülök, hogy a topic hellyel-közzel még él:-)

Nagy lehetett a titkolózás a HM különböző informatikai szervezetei között, ha a Fő-Papirzsepi sem tud mindent:-(

Humorizál az eredeti írásban azzal, hogy valaki egy belvárosi pincében tervezett egy egyetlen példányban készült számítógépet. Nos, ha a Vilati Ó utcai részlegére gondolt, akkor téved. Az ott tervezett Practicomp 4000 harmadik generációs gépből 100+ példány készült Lászlófy Balázs és Kaiser Mihály vezetésével. És ebből 40 darab a MH állományába került. A ceglédi laktanyában volt a központ, oda hívták be tartalékos szolgálat címén a civil Practicomp felhasználók programozóit. (Még a feleségem is szóba került az akkor új honvédelmi törvény alapján:-) Talán egyenruha-raktári célra használták az első tisztán hazai fejlesztésű és gyártású harmadik generációs (ic-s) számítógépet.

Talán korrigálhatná az ifjabb Papírzsepi édesapja tévedését.

Vgyuri · http://www.compumap.hu/vargagy 2014.07.28. 23:34:53

@Back Jauer:
A méltatlanul elfelejtett Practicomp 4000 történetével foglalkozom, mert a Google pl sehol sem talál rá direkt leírást, legfeljebb említést. Most írtam egy Wikipedia szócikket, holnaptól már talán nyilvános lesz. De ez csak az én 1975-76os emlékeimet tartalmazza, mi az Alföldi Nyomdában már 1978-ban tovább léptünk, így a mágneses perifériákról nem i tudok. Ezek a Prepamatban voltak (mint a Floppymatban?)
Megköszönném, ha beszélnél erről, akár magánban is.

ecpec831 2017.08.12. 17:37:37

Kimaradt az Számítástechnikai Koordinációs Intézet(SZKI) által fejlesztett IBM 370/125 kompatibilis R15-ESZR gép,
ezen kívül az Elektronikus Mérőműszerek Gyára(EMG) által önállóan fejlesztett EMG 830/840 sorozat, amely gyártásba is került.
itf.njszt.hu/23r4r23r/uploads/2012/09/SZKI_konyv.pdf