Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (88) alagút (7) állat (8) amerikai (102) angolok (8) arabok (16) argentin (5) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (6) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (11) ejtőernyős (28) életrajz (41) elmélet (12) erdély (6) erőd (8) értékelőposzt (7) évforduló (53) fegyver (8) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (98) haditengerészet (54) hadsereg (16) hadtörténelem (162) hadtörténet (23) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (53) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (108) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (7) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (59) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) könyv ajánló (5) középkor (12) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (56) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lista (5) lovas (7) lovasság (11) lövészárok (5) magyar (157) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (68) nevezéktan (5) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (31) ostrom (7) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (10) rendvédelem (53) róma (13) román (9) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) spanyol (5) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (20) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (39) szovjet (63) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (71) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) USA (7) usa (54) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (7) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (76) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Közel-keleti képeslapok: A kis - burmai út

2012.03.29. 07:00 Hiryu 2,0

Ha azt mondom Közel-Kelet és háború?   Nos, az átlagolvasó felhördül, ha elég szélsőséges a gondolkodásmódja, /jobb-és balfele egyaránt/ közli velem hogy az amerikaiak az oka mindennek, meg az izraeliek, akik gyarmatosítani akarnak. Akad azért olyan is, aki emlékszik 1956-ra, a szuezi kalandra. Néhány megkérdezettnek beugrott még az egyiptomi légierő megsemmisítése  a földön, és 1973, amikor Izrael majdnem bevetette az atomfegyvert. Sőt, amikor leszedtem a polcról pár évjáratni magyar nyelvű "szaklapot", visszaolvasva azt kellett látnom, ők is szinte ugyanarról a pár ismert hadműveletről, bevetésről írnak újra és újra.  Pedig ha csak a XX. századi /had/történelmet nézzük, rengeteg olyen esemény bukkan fel, ami megérdemli hogy megemlékezzünk róla: a törökök oldalán harcoló osztrák-magyar alakulatok, az armageddoni csata, Jeruzsálem elfoglalása, az Arab Légió..... Hősi tettek, és hadászati baklövések, tragédiák, bevetések, amelyek máig kihatnak világszerte a katonai doktrínákra: jöjjenek a képeslapok a Közel-keletről.

/ui.: a képeslap, pici, színes, és kevés szöveget tartalmaz./


A kis-burmai út.

 Nem, itt nem  híres szövetséges utánpótlási vonalról, a burmai vasútról van szó, amit a halhatatlan film, a "Híd a Kwai folyón" tett emlékezetesé, sőt most nem is a budapesti iparvágányokról /kis- és nagy burmai vasút néven tisztelték ezeket a pályaudvari összekötő vonalakat/, hanem egy szó szerint évezredeken átívelő történetről, ami lehetővé tette a modern Izrael létrejöttét.

 

/ Külön köszönet Plieur és rudai gyerek kollégának az eredeti fórumról./

  Sokan mondják, az ENSZ első igazán nagy erőpróbája Izrael állam létrejötte volt. Mások szerint pedig az Egyesült Nemzetek Szövetségének állatorvosi lova, amiből azóta sem tanult semmit.

 A XIX. században létrejött cionista mozgalom alapköve a következő volt: létrehozni a zsidó nemzeti hazát Palesztinában.  Első komolyabb sikerük a Balfour-nyilatkozat volt:  a brit kormánynak egy bizalmas jelentése az Oszmán Birodalom háború utáni szétosztásának tervéről,  miután majd véget ér az I. világháború.

A levél a brit kabinet álláspontját mutatja, melyben a britek támogatják a cionista szervezeteket egy "zsidó nemzeti otthon" létrehozásában a palesztin mandátum területén, azzal a kikötéssel, hogy ez nem járhat együtt a területen élő más népek önrendelkezési jogainak csorbulásával.

A Balfour-nyilatkozat később később bekerült a párizsi békeszerződésbe, illetve a palesztinai brit mandátum megalakításáról szóló iratokba.

De a politikus szava….  A háború után a brit közel-keleti érdekek, az arabokkal ápolt jó viszony fontosabbá váltak holmi cionista ábrándoknál. /olaj, olaj, olaj..../ Itt most nincs időm kitérni Palesztina részletes, húszas/harmincas évekbeli történelmére, de dióhéjban: a brit birodalom hol együttműködött a cionista mozgalmakkal, felhasználva őket az arab lázongások leverésében, a stratégiai fontosságú moszuli kőolajvezeték védelmében, máskor pedig az arab nemzeti mozgalmaknak kedvezve ugyanezeket a cionistákat nyilvánította ellenségnek, és folytatott utánuk hajtóvadászatot.  A harmincas évek végére, hogy  megbékítsék az arabokat, korlátozták zsidó bevándorlást, föld alá kényszerítették a cionista mozgalmakat.  A második világháború előestéjére Palesztina kapui bezárultak az Európából menekülők előtt…

 A háború vége.  A Holokauszt borzalmai felébresztették a világ lelkiismeretét. Hosszú tárgyalások után az Ensz megszavazta Izrael Állam létrejöttét….  Na igen, a  felosztási tervezet: vessünk egy pillantást a mellékelt térképre.

Arab és izraeli területek folyosókkal összekötve, Jeruzsálem városa pedig nemzetközi felügyelet alá helyezve.  Egy olyan tervezet, ami mind az arabok, mind a zsidók számára elfogadhatatlan volt. /Képzeljük el a trianoni békét úgy, hogy minden második megyénket a pirézeknek adnak, ráadásul Budapestet/Esztergomot is elveszik, nemzetközi felügyelet alá helyezik…

Minden érintett tudta, hogy háború lesz. Háború, amelynek a kulcsa Jeruzsálem. Akié Jeruzsálem, azé lesz a győzelem.

 Az izraelieknek papíron semmi esélyük sem volt a támadókkal szemben.  Létezett egy kidolgozott arab támadási terv is:

1. Az összes arab erőt egyetlen parancsnokság alá helyezik.

2. A szír és a a libanoni reguláris és irreguláris erők a part mentén haladva foglalják el Haifát

3. Az egyiptomiak a parti sávban támadva foglalják el Jaffát

4. Arab Légiónak és az irakiaknak jutott volna  Jeruzsálem elfoglalása, majd irány Tel Aviv .

 

Az izraeliek szerencséjére a támadók jó része viszont legalább annyira utálta a szövetségeseit, mint az ellenséget. Pld. :

- A transzjordán királyság illetve a brit palesztinai protekturátus előtt is átnyúltak a határokon a törzsi rokonságok,  Abdullahék rossz néven vették, hogy a palesztínai rokonságot folyamatosan ritkítják a jeruzsálemi mufti hívei.

- Szaúd-Arábia létrejöttével az iszlám két legszentebb helye az ottani dinasztia uralma alá került. Így felértékelődött Jeruzsálem vallási/politikai szerepe. Az arab vezetők közül mindenki magának akarta, de legalább ennyire akarta azt is, nehogy szövetségese kezébe kerüljön.

-  A jordán királyt nemigen érdekelte Tel Aviv, lehetőleg minél több, a megosztási terv szerint araboknak szánt területet akart elfoglalni.  Épp ezért megggyőzte az egyiptomiakat hogy indítsanak egy második oszlopot Hebron felé, ezzel megosztva az eredetileg partmenti akcióra szánt erőket.

 

   háború első fázisában (nevezzük gerillaháborúnak) az irreguláris csapatok harcoltak. A regulárisok ( egyiptomiak, szírek, stb.) a második fázisban léptek színre.

  És itt arabokról van szó, nem németekről, akiknek  a "Befehl ist Befehl"- ha a tábornok törpe és csákánya van,  ha akkor is végrehajtják a kiadott utasítását - magyarán ha nem volt presztizse a vezetőnek, vagy nem volt karizmatikus, a harcosok simán hazamentek vagy nem hajtották végre a parancsot. Példa: Abdul Kader, a jeruzsálem környéki irregulárisok tehetséges vezetőjének  halála  után egy másik unokatestvére vette át a parancsnokságot:  Khaled Husszeini,  egy rendőrtiszt. Az addig kb. egységes jeruzsálemi vezetés szétesett.

Ráadásul bármi harsogott is az arab propaganda, a lakosság jelentős része nem is akart harcolni az izraeliek ellen.

Ismail Safwat iraki tábornok, az Arab Felszabadítási Hadsereg (ALA – a függetlenség kikiáltását megelőző hónapokban ez volt a legerősebb arab fegyveres csoport) főparancsnoka például panaszkodott, hogy az ALA ötezer önkéntes katonájából csak nyolcszáz palesztin, és közülük is a legtöbb dezertált a kiképzés befejezése előtt, vagy közvetlenül utána. Fawzi Qawuqji, az ALA helyi parancsnokának véleménye nem kevésbé volt lesújtó: a palesztinokat „megbízhatatlannak, forrófejűnek, fegyelmezetlennek és hadviselésre alkalmatlannak” tartotta.

/A palesztin itt a palesztinai arab lakosságot jelenti/

 A palesztin átlagpolgárok  is csendesen szembeszegültek a felső vezetés politikájával. Abdul Kader Husseini, a jeruzsálemi kerület parancsnoka és a jeruzsálemi mufti közeli rokona, számos utat tett vidéken, és úgy találta, hogy a lakosság a harc iránt közönyös, gyakran többszöri felszólításra sem hajlandó fegyvert fogni. Hebronban egyetlen önkéntest sem sikerült toborozni, Nabluszban, Tul-karmban és Qalqiliyában is ez volt a helyzet. Az arab falusiak még kevésbé voltak fogékonyak felhívásaira. Egy településen, Beit Safafában pedig Abdul Kader elszenvedte a legsúlyosabb megaláztatást: a dühödt lakosok elkergették. Néhányan, akik mégis vele mentek, csak azért tették ezt, hogy személyes védelmükre ingyen fegyvereket szerezzenek, majd hazatértek.


 Nem volt egységes logisztikai hátterük sem , a fegyverellátás is kérdéses volt. Ha az ígéreteket nézzük, több hadianyaggal rendelkeztek, mint Montgomery, de a valóságban sokszor épp úgy az innen-onnan összekapart fegyverrel harcoltak, mint az izraeliek. Ezért kellett kidolgozniuk egy olyan, egyszerű haditervet ami a rendelkezésre álló emberanyaggal és fegyverzettel végrehajtható volt. Az ötlet pedig tálcán kínálta magát.  Nézzük a térképet: Jeruzsálemet, ahol a palesztinai zsidóság hatoda élt ekkor, Tel-Avivval és Haifával, a legnagyobb lélekszámú zsidó közösségekkel és utánpótlási bázisokkal lényegében egyetlen konvojokkal is járható útvonal kötötte össze: az autóút Jeruzsálembe. Ha az arab irreguláris erőknek sikerül elzárniuk ezt az utat, kiéheztethetik Jeruzsálemet, az ottani védők meg kell hogy adják magukat, ez pedig az arab győzelmet jelenti.  Az útvonal melletti arab falvak pedig támaszpontként szolgáltak az felkelőknek.  A zsidók számára egyetlen megoldás maradt: házilag páncélozott teherautókból álló felfegyverzett konvojokkal áttörni az ostromzárat.  Ezek a konvojok azonban minimális eredménnyel jártak: ahogy az arab erők erősödtek, egyre nagyobb sikerrel zárták el az utat  a Jeruzsálembe áttörni próbálók elől, nem egyszer majdnem utolsó emberig lemészárolva a csapdába esetteket.  Az útvonal kulcsa, a latruni erőd is arab kézre került. /Az 1930-as évek arab lázadásaira válaszul brit hadmérnökök rendőrségi betonerődök sorát emelték a stratégiai pontokon. Ezek az erődök akár ezer katonát is képesek voltak befogadni, tüzérségükkel pedig uralták a környéküket./ A latruni erődöt a felosztási tervezet szerint a izraelieknek kellett volna megkapnia,  de  a britek az  Arab Légió kezére játszották.  Az izraeliek támadások sorát indították az erőd ellen, de sikertelenül. Nemsokára elesett a zsidó Óváros is.  Itt már csak a csoda segíthetett, de Mózes óta tudjuk, Jahve népe ebben profi.  Sikerült feltárniuk Jeruzsálemben az ókori ciszternákat: még mindig tele voltak ivóvizzel, így ha szűkösen is, de sikerült a legalapvetőkkel ellátni a lakosságot.  De csak idő kérdése volt, hogy kénytelenek legyenek feladni az Újvárost is.  Ekkor találtak egy másik lehetőséget.  Az ókori időkben volt  errefele egy másik út, áldassék érte  a rómaiak neve, akik  hódítottak és/vagy utat építettek mindenhová... Sikerült megtalálni ennek az  útnak a maradványait, és mint kiderült: elkerüli az arab falvakat, ha nehezen is, de járható, legalábbis dzsipekkel. Igaz akadt több probléma: volt egy szakasz amit Latrunból ellenőrizni  lehetett, volt két arab település az út mellett, és teherautók számára járhatatlan .

De mindenre van megoldás: támadást indítottak az arab falvak ellen, menekülésre késztetve a lakosságot.  Mindkét irányból építőcsapatok láttak munkához, puszta kezükkel megtisztítva az utat,a  teherautók számára egyenlőre járhatatlan helyeken dzsipekkel, öszvérekkel és emberi erővel, háton szállították tovább a konvojok rakományát.

  Ahogy a zsidó hadsereg, a Hagana megerősödött, folyamatosan támadta Latrunt, nehogy az Arab Légió elzárhassa az utat.

Megjelenhettek a nehézgépek, egyrészt hogy kiszélesíthessék az utat, másrészt hogy felvontathassák a teherautókat a nemegyszer több mint 12%-os lejtőkön.

 

 

 Az út 1948 juniusára készült el teljesen, lehetővé téve a város folyamatos ellátását.

Jeruzsálem számára a csoda a legjobbkor jött, mikor az első dzsip megérkezett a legoptimistább számítások szerint is legfeljebb egyheti ellenállásra volt lőszer, élelmiszer pedig szinte semmi.

 

Sokak szerint maga az Úr tett itt csodát.  Vagy a nekem jobban tetsző változat szerint: az emberi akaratnak a sziklák sem állhattak ellen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Napjainkban: 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Az út a a nevét Mickey Marcus (1901-1948) - David Daniel Marcus, a zsidó hadsereg első tábornoka adta, a híres "burmai Út" után.

 

24 komment

Címkék: izrael

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2012.03.29. 13:48:03

Khm... inkább csak azon járt a fejem, irodalmat, netet böngészve találtam egy csomó/érdekes tragikus eseményről anyagokat ráadásul olyanokról, hogy sorra csapkodtam a homlokom: jé erről már hallottam, hogyezeddignemjutotteszembe...

Titus Pullo Urbino 2012.03.29. 15:46:35

@Hiryu 2,0: veszélyes vizek ezek, ha leírod, amit gondolsz könnyedén rádtapad az antiszemét és náczi bélyeg. מנחם בגין nevű illetőre (aki később Begin - ként izraeli elnök lett) például a britek elfogadóparancsot adtak ki a szállodai robbantásos merénylet után, ahol százas nagyságrendű halott maradt a romok alatt, katonák, civilek, bárki. A britek Begint terroristának tartották és elég magas fejpénzt is fizettek volna érte, ha sikerült volna elkapniuk. A poén az egészben, hogy az illetőt a szovjet NKVD exportálta Palesztínába, ki tudja, miért? Furcsa dolgok történtek Izrael állam kialakulásakor, ez a fenti történet csak egy epizódja ennek a piszkos háborúnak, ami azóta is tart és valószínűleg sosem lesz vége. Az ENSZ fellépését csak viccből írtad, ugye?

zum trucc 2012.03.29. 17:30:00

@Titus Pullo Urbino: Én egyértelműnek és sikeresnek tartom Hiryu fenti írott produkcióját, ő ugyanis régi megrögzött szokása szerint ismét a tényeknél maradt.
1. Begint az angolok tényleg és okkal kőrözték, nem egy zsidó elvbarátját kivégezték, dehát ott évtizedekig alacsony-közepes intenzitással háromszereplős polgárháború folyt. A Népszövetség mandátuma alapján Nagy-Britannia volt a kinevezett gyarmattartó, de Palesztina tulajdonképpen saját államiság nélküli föld volt. A Török Birodalom maradéka, darabkája.
Anglia de facto hadban állt zsidó és arab fegyveresekkel is, de nem az összes arabbal. Sőt nem is az összes zsidóval.
Begin szovjet kém/diverzáns lett volna? Hát, elég meredek állítás, lehet, hogy átdobták, de későbbi életútja fényében aligha tudták tartósan kézben tartani.
Az ENSz egyébként központi szerepet játszott az eseményekben, de az már egy másik történet.
Egy kiegészítés: bár a zsidók, a későbbi Izrael Állam vezetősége sem kapott röhögőgörcsöt a felosztási térképek láttán, de mint még elfogadható kompromisszumot, elfogadta a felosztást. Ha az arabok is így tesznek, akkor ma máshol húzódnak esetleg a határok.
Dehát a történelem tele van példákkal, amikor a magát erősebbnek hívő fél ahelyett, hogy kiegyezne, háborút kezd. Aztán szív, mint a torkos borz.

Minorkavidor 2012.03.29. 20:45:58

Az 1917. december 2-án nyilvánosságra került levéllel , mely Balfour-nyilatkozat néven vált ismerté a következőket hagyják ki a tankönyvek: Balfour később úgy pontosított, hogy szó sincs a zsidó állam megalapításának elismeréséről, csak önkormányzattal bíró brit protektorátus létesítéséről. A britek egyszerűen csak biztosítani akarták Palesztina, Moszul és Észak-Mezopotámia feletti uralmukat, másrészt a cionista mozgalmat is felakarták használni a Központi hatalmak ellenében. Felette tanulswágos, hogy a nyilatkozat céljaihoz nemcsak a francia és az olasz külügyér, Pichon (1918. 02.14.) és Sommini (18.05.09.) hanem még Wilson amcsi elnök (18. 08.21.) is csatlakozott (népek önrendelkezése a Közel-KEleten, brrr!).
A nyilatkozat az Oszmán Birodalommal Sévresben kötött béke szövegébe került bele.
A gáz ebben a nyilatkozatban az volt, hogy őfelsége titkosszolgálata már 1914 előtt önálló államot igért Ibn Ali Husszein mekkai imámnak és 5 fiának fejenként egy-egy országot az északi szélesség 37 fokától délre eső területen. Ellentételezésként Szent Háború indítását kérték a törökök ellen. Amúgy ez az imám lett a mai Jordániában uralkodó dinasztia alapítója.
A brit titkosszolgálattal kötött megállapodást egészítette ki az imám és McMachon főbiztos által kötött egyezmény, melyben a britek elismerték a leendő arab államok függetlenségét és az imám megigérte a dzsihád elindítását. Husszein nagyétkű krapek volt: az Arab-félszigetet, Irakot,Kilikiát, Palesztinát és Sziriát igényelte. Ez ugyan "csak" 5 "állam", -ők ugye 6-an voltak-, de az Arab-félsziget elég nagy ahhoz, hogy 2 állam létezzen. Mivel a területet nyersanyagokban szegény területnek ismerték (a kőolaj és földgázkészletek valódi nagyságát csak később ismerték fel), a britek rábólintottak azzal a feltétellel, hogy Husszein elismeri a brit protektorátust és annak biztosításaként a kormányok kulcstárcáit brit állampolgárok kapják. Az imám erre nemet mondott, de a dzihád 1916. június 5-én elindult.
Nagy-Britannia persze cinkelt lapokkal játszott, mert a franciákkal e területek felosztásáról 1916. május 16-án megkötötték a Syces-Picot egyezményt. E szerint a fracia fennhatóság Szíriára Damaszkusszal együtt, Kilikiára, Moszulra és É-Mezopotámiára terjedt volna ki míg a briteké Mezopotámia déli része Bagdaddal, valamint az amúgy nemzetközi terülnek szánt Palesztinában Haifa és Jaffa kikőtője. Hogy a britek Moszulra és É-Mezopotámiára is szemet vetettek, mint fentebb írtam? Jah, kérem tervezni lehet, majd a háború utáni erőviszonyok eldöntik a kérdést.
A többi területen arab államok létrejöttét tervezték, persze felügyeletük alatt. Északon francia, délen brit ellenőrzéssel.
Az oroszok beleegyezését a Trabzon-Erzurum-Bitlis-Van vonaltól ésdzakra fekvő területek "átadásával" nyerték meg. Így nézet ki egy "nagy zabálás" ekkor. Mr. Sykes akkor parlamenti képviselő, Monsigneur Picot korábban Franciaország sziiai főkonzulja volt.

Minorkavidor 2012.03.29. 21:14:39

@zum trucc:

Az egyik legérdekesebb és egyben legszomorúbb és legtanulságosabb dolog a palesztin menekültek kérdése. AZ 1948-as háborúban elszenvedett vereség után a többszázezer menekült nem is annyira az izreeli üldözések elöl menekült, bár kétségkívül volt ilyen is, hanem az arab rádiók felhívására hagyta el otthonát. Eredetileg arról volt szó, hogy egy következő győztes háborúban visszatérnek és a tengerbe szorítják a zsidókat. Ez a dicsőséges gyíőzelem mind a mai napig várat magára. Igen ám, de a fenti propaganda hatására az érintett arab államok elitje semmit sem tett a menekültek beilleszkedése érdekében akik mára 5 millióan vannak. Például Szaud-Arábiában palesztin munkások és mérnökök müködtetik a királyság infrastruktúráját ("palesztin vízvezetékszerelő"), de mind a mai napig nem állampolgárok és így nem részesülnek az állam szociális, oktatási és egyéb ellátásából. Vagy mondhatjuk Jordániát is, ahol az elégedetlen palesztinok, pontosabban a PFSZ 1970 szeptemberében puccsot szervezett, melyet a királyhoz hű különleges alakulatok levertek "fekete szeptember". Ezt megbosszulandó a Fekete Szeptember nevű terrorszervezet 2 évvel később a müncheni olimpián mészárolt izraeli sportolókat.
Miután a PFSZ-t kiűzték Jordániából, Libanonba települtek át, tkp. ők a felelősek az 1975-ben kirobbant polgárháborúért. Libanont addig a Közel-Kelet gyöngyszemeként, a vallási és politikai béke szigeteként, Bejrútot a kelet Párizsként tartották számon.
Ami számomra még külön érdekes a 48.évi néhány százezer, de még a mostani 5 milliós népesség gond nélkül elhelyezhető és beilleszthető lett volna ekkora területen, különösen az olajállamokban 8elsősorban a szaúdi királyságban), a terület mellett az anyagi erőforrások is megvoltak és vannak erre. Az akarat, az nincs.

zum trucc 2012.03.30. 00:08:57

@Minorkavidor: Lényegében posztértékű két hozzászólásoddal 99%-ban egyetértek, sok érdekes részletet tudtam meg, köszi.
Hát igen, az előfordul a közel-keleti (stb.) politikában, hogy valaki nem tartja be az ígéretét. (Éppen söralátétet töltök ki, és még mindig nem stimmel.)
Talán két megjegyzés: ugye akkor (1917 körül) még azt sem lehetett tudni hány arab államot milyen határokkal és milyen néven alapítanak a (Törökország elleni) győzelemben egyre indokoltabban bizakodó Antant-országok. Nem voltak ott korábban országok, nomád törzsek vándoroltak ide-oda, egy zűrzavar volt a török gyarmatosítás.
Juthatott volna ország ott számos önjelölt királynak, az új arab királyok egyébként közeli rokonok (testvérek?) voltak. Az országhatárokra meg a vonalzó nyomta rá, olyikra mai napig a bélyeget.
Abban is mélyen egyetértünk, hogy a palesztin menekültek ügye nagy fontosságra tett szert. Ezek a szerencsétlenek az arab politika túszai.
Ha most eltekintünk a propagandától, akkor azért az is látszik, hogy ezeket a saját vezéreik által cserben hagyott, amúgy akkor (1948-ban) még igen primitív, hiszékeny, szegény tömegeket semelyik arab ország nem fogadta be, nem hagyta integrálódni, jogokat és állampolgárságot szerezni, pedig az 1948-1956 közötti zsidó kivándorlás az arab országokból alig néhány százezerrel volt kisebb, mint ahány palesztin arab lépett erre a rögös útra. De persze a zsidó menekültekkel a sajátjaik nem úgy bántak, mint az arabok szintén a sajátjaikkal.

Villy 2012.03.30. 10:00:51

"Képzeljük el a trianoni békét úgy, hogy minden második megyénket a pirézeknek adnak"

Akkor még mindig jobban járunk, mert a kétharmadát vették el...

rudai gyerek 2012.03.30. 10:54:38

Köszi az újabb remek posztot!

zum trucc 2012.03.30. 12:22:17

@Villy: Minek a kétharmadát? Az ókor óta nem létezett palesztin állam. Az ókori meg zsidó lakosságú volt.(A palesztin mandátum nem véletlen nem volt állam, nem volt autonómiája, helyi kormánya stb.) 1948-ban a terület egésze vegyes lakosságú és vitatott volt.
1948-ban az ENSz közgyűlés mondta ki, hogy egy arab és egy zsidó államot kell létrehozni, mert az együttélés lehetetlen. A korábbi, egyállami próbálkozásokból egyértelművé vált, hogy az arabok szerették volna a zsidókat kiszorítani, (a tengerbe leginkább) fordítva ez nem állt fenn.
Az ENSz felosztási tervét egyik fél sem kívánta aggályos pontossággal betartani. Mindenki tudta, hogy majd a fegyverek döntik el a konkrét vitát. És lőn.
Erre a legeklatánsabb példa Jeruzsálem nyugati fele, óvárosa, amelynek nemzetközi státuszúnak kellett volna lenni (a város keleti részével egyetemben). Itt kb. százezer zsidó élt, kisebb számú arab, örmény stb. mellett. A jordán "Arab Régió" elfoglalta, a zsidókat maradéktalanul elűzték. Még jól is jártak, mert másutt általában megölték az arab kézre került zsidó lakosságot.
Az arab állam azóta sem jött létre. A zsidók azonnal kikiáltották a saját államukat. Az arabok a szokásos arab hősiességgel támadtak, (a helyi erők+ Libanon, Szíria, Jordánia, Egyiptom, sőt még a térségtől távoli Irak is küldött csapatokat.
Na ekkor jött az araboknak a meglepetés (azóta is minden háborúban meg szokott érkezni), vagyis az orbitális szívás. Az arabok nagy mellényüket méretes zakóra cserélték.
Nem minden arab ország járt rosszul. Jordánia lenyúlta Ciszjordániát, fél Jeruzsálemet, Egyiptom Gázát.Sokáig senkinek nem hiányzott arra arab állam.

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2012.03.30. 15:32:56

@Titus Pullo Urbino:
.... @Hiryu 2,0: veszélyes vizek ezek, ha leírod, amit gondolsz könnyedén rádtapad az antiszemét és náczi bélyeg..

Hát Baruch Goldsteines írásért már megkaptam.... :)

ott voltam kommentelők szája ízétől függően antiszemét és ciánista egyszerrre..
De a következő anyag, ha sikerül beüzemelni otthon is végre a mobilnetet, arab győzelemről szól:)

Ensz az egy érdekes bogár.... Itt írja a szoc hadtörténész, /Arab-izraeli háborúk, 1982, ha jól emléxem kiadás évére, az a pici sárga/ hogy anno nekiestek Egyiptomnak is, merhogy amikor békét kötött Izraellel, azzal megsértett vmely /1972-es?/ elítélő zenszhatározatot.....

Minorkavidor 2012.03.30. 19:37:52

@Villy:

Akár hiszed, akár nem, de Trianon után a 63 (Horvátországgal együtt 71) megyénkből 33 maradt a trianoni országterületen: ebből 10 teljes, 23 csonka. A 23 csonka megyét 15 megyébe vonták össze, akkor még úgy vélték ideiglenesen. Ahogy hivatalosan mondták és írták: közigazgatásilag ideiglenes egyesített megye, röviden, k.i.e. megye. Így lett 25 megyénk. 1949-ben jött létre a mai napig meglévő 19 megyénk.

Minorkavidor 2012.03.30. 20:07:50

@zum trucc:

Még az ókorban sem létezett palesztin állam. Salamon halála után az addig egységes zsidó állam ketté vált: az északi része Szamária fővárossal lett Izrael, ez az állam i.e.722-ben veszítette el a függetlenségét, déli részéből lett Júdea, Jeruzsálemmel, mint fővárossal, ez az állam i.e.587-ben veszítette el a fügetlenségét. Az előbbit az asszír Szanrehibb, az utóbbiut a babilóni Nabukadnecár foglalta el. A függetlenséget majd a Makkabeusok szerzik vissza.
Majd jöttek a rómaiak. a 2. Bar-Kohba féle fölkelés (130-135) leverése után Hadrianus adta a területnek a Palesztína nevet, Júdea, mint terület megnevezés "eltörlésre" került. A palesztin név választása szándékos volt, a zsidók ősellenségére a filiszteusokra utal. A filiszteusok mögött a legtöbb szaki a tengeri népek uódait sejti. Az ókorban voltak az araboknak is államai: Petra központtal a nabateusok állama, illetve a tömjénút déli végén, a mai Jemen területén.

zum trucc 2012.03.30. 20:28:37

@Minorkavidor: Poszt értékű újabb csivitelés, köszönöm.

Minorkavidor 2012.03.30. 20:55:54

@zum trucc:
Folytatva a gondolatmenetedet és visszatérve a tegnapi bejegyzésemre, részletessen írnék az arabok rendelkezésére álló erőforrásokról, melyeknek csakl egy töredékét kellett volna a palesztínok beilleszkedésének támogatására fordítani. Nézzük:
Az ARAB OPEC tagok a következők:
1. Algéria: 1971-ben vették állami kézbe az olajipart.
2. Kuwait:1975
3. Libia: 1971
4. Katar:1974
5. Szaud-Arábia: 1976
6. Irak 1973
7.Egyesült A. Emírségek:
Ez azért lényeges, mert egy HG-ben megjelent tanulmány szerint az 1973-as olajválságot követő 3 évtizedben minimum 3ezer, max. 5 ezer milliárd dollár származott csak az arab félnek a kőolajból.
Az arabok mai létszáma 300 millió, egyfőre 10-17 ezer dollár. 1972-ven 23 milliárd dollárt kaszíroztak, 74-ben egy évvel az első válság után, már 140 milliárd volt az évi bevétel, de 2004-ben az OPEC tagállamok bevétele már 338 milliárd dollár, többsége az arabok zsebében.
Mikor 92-93-ban létre jött az ún. oslói megállapodás létrehozta az autonóm palesztin "államot" akkor a terület rehabilitációs költségét 40 milliárd dollárra becsülték.
Azonban a Palesztin Hatóság finanszírozásának 80 %-át ,mind a mai napig az EU ÉS AZ usa ÁLLJA. Az EU PL. jelenleg havi 10 millió eurót költ a közigazgatás finanszírozására. Ebből az Ál-Aksza Mártírjai nevű brigadnak is jut, akik most az autonóm terület rendfentartó erői kötelékében tevékenykedik. Tavaly nagy gondot jelentett, hogy a válság következtében többszázmillió dollár hiányzott a várt 1 milliárd dollárból.
Összehasonlítás:
a 10 volt szocialista országnak( Lengyelo. 40 millió lakos, Magyarország és Csehország 10-10 millió lakos, Szlovákia 5 millió, Románia 20 millió, Bulgária 8 millió, Ltvánia 3n millió, Lettország 1,5 millió , ÉAZTORSZÁG 1 millió, összesen 98,5 millió lakos) az EU 2000-2006 KÖZÖTTI ÉVEKRE aZ ALÁBBI CSATLAKOZÁSI támogatást adta:
PHARE: évente 1,56 milliárd euró,
ISPA: ÉVENTE 1,04 MILLIÁRD,
sHAPARD: évente 520 millió eurő.
Oszáma bin-Ladennek,- akit szeptember 11-e után az egész moszlim világban istenítettek- egyes források szerint 300 millió, más források szerint 3 milliárd dollár vagyona voplt. Ez azért lényeges mert e vagyon profitját a nyugat elleni terrorra fordította. A NASDAQ 200 májusi összeomlásáig az ún. e-gazdaság a tőzsdéken 80-100%-os profitot termelt. Tehát OSLOTÓL számítva 200-ig évente min. 240 millió max. 3 milliárd dollárt dollárt azaz összesen min.1,680 milliárd max. 21 milliárd dolcsi. Mennyiről szólt a palesztin területre vonatkozó becslés? 40 milliárdra, csak ő a költségek min.4,2%-át, max.52,5/-át állhatta volna. Senki sem kérdezte meg tőle, hogy miért nem a békébe fektetett bele. Ezt az arab államok vezetőitől sem kérték számon népeik.
Ja, és ne feledjük, hogy az autonómia területén kb. 3 millió palesztin él.
Végül hol van az írdatlan pénz amit az a gonosz Nyugat fektetett be? Pl. Arafatnál, aki milliárdosként halt meg. Őt sem kérdezte senki, no meg a klikkjét sem. Hiába a transparencí (átláthatóság) és az accoumtability (elszámoltathatóság) ott sem követelmény a vezetőktől. Se az EU, SE az USA nem tudja követni a pénz útját. Nem csoda, hogy egyes rebublikánus szenátorok 50 millió dolcsiban maximálnák a kölföldi segélyek összegét.

Plieur 2012.03.30. 22:15:50

@Villy: Tiszteletem
Kissé erőltetett a hasonlat. Ugyanis azt a híres felosztási térképet érdemes egybevetni a kor közúti, vasúti és domborzati térképével, akkor kiderül egy érdekes tény ( amit akkor a zsidók és arabok egyöntetűen észrevettek és ritka egyetértésben tiltakoztak is:)), mégpedig az hogy gyakorlatilag védhetetlen határok jöttek volna létre, de ugyanakkor egy támadó hadművelet is logisztikai és harcászati rémálom lett volna. Ugyanakkor konzerválta volna a 47 előtti lakosságon belüli leszámolásos vérengzés hagyományait, megfejelve hogy nem csak etnikai, hanem gazdasági feszültségeket is tovább fokozott volna.
A felosztás egy ritka kemény patthelyzetet hozott volna létre.

Plieur 2012.03.30. 22:34:29

@Hiryu 2,0: Jó munka, jó téma, csak így tovább.
A csákányos törpe kifejezés saját tapasztalat alapján született.:) Kerti törpe mindenhol akad, de majd' hanyatt estem anno nagyon régen :) amikor egy Düsseldorf melletti faluban megláttam az udvar közepén centire felsorakozott kerti törpéket, a rajban különféle szakfeladatúak ( söröskorsó, vízhordó, bányászlámpásos, usw.) élén egy pár centivel magasabb csákányos Zugführer volt...:)

Plieur 2012.03.30. 22:48:46

@zum trucc: Van egy lényeges körülmény, amely hirtelen kinyitotta a britek szemét 17 után...
Az első vh-ú előtti időkben az amcsi ( Ohio, Texas, Oklahoma, Alaska), orosz ( Kaszpi tenger vidéke), román ( Prahovei völgy) olajmezők adták a termelés zömét ( akkor csak Iránban folyt olajkitermelés, britek 1905 óta), ez 1944-ben sem volt másképp: a Közel-kelet olajmezői az össztermelés 5%-át adták csak ( Irak 1927 után, brit fúrások, de előbb meg kellett vívniuk egy igazi olajfelkeléssel).
Viszont a háború alatt az amcsik és britek komoly kutatásokat végeztek,ekkor született a De Golyer jelentés, amely tulajdonképpen előrevetítette a mai olajtérképet:)
Na ekkor kapcsoltak a britek hogy mit is írt le az a Balfour...:)

Plieur 2012.03.30. 23:11:44

@Titus Pullo Urbino:
Volt rá okuk, nagyon is nyomós. Egyiptom hagyományosan pihenő és kiképző zóna volt, de 44-ben kissé változott a helyzet, nem csak az arab nemzeti mozgalom miatt...
Lássuk csak a brit hadosztályok mozgását:
1 brit: Tunézia, Anzio, Gót vonal, majd egy hosszabb frontvonal mögötti pihenő után irány Palesztina, 45 január-február.
5 brit: Anzio után Róma, majd irány Egyiptom
46 brit: Monte Cassino, utána Palesztina
Tehát legalább 3 hadosztály amelyet a szokásos frontvonal mögötti hosszabb pihentetés/feltöltés helyett át kellett helyezni hogy kissé csillapítsák a helyiek kedélyét.
3 hadosztályt így megmozgatni azért nem csekélység, különösen akkor amikor még nincs vége az olasz hadjáratnak és bizony ott is jól jöttek volna.:)

zum trucc 2012.03.30. 23:38:52

@Plieur: Igazságod vagyon, a Közel-Kelet az olajról szól 1948-ban már. A nafta a palesztin-izraeli konfliktusban erősen, de csak közvetve játszik: a térségnek ebben a szegletében csak olajfinomító van, egy óriási Haifában, ide érkezik az olaj vezetéken Irakból. Meg ez a bagdadi vasút egyik állomása. Sokáig végállomása.
Olajkút az nincs Haifán, mert olaj sincs a földben, legközelebb közel-keleti mércével nem is túl sok olaj Szíriában akad. Ott a MOL ma is aktív, hát most már nem tűnik vállalható befektetési helyszínnek Szíria.
Állítólag most találtak gázt az izraeli és a ciprusi felségvizeken. A térképre nézve, ez a felségvíz-dolog nyilván kiterjesztő értelmezés, a szomszédok meg persze vitatják. Ahogy az arrafelé szinte kötelező.)
Amit Villynek írtál, az is jogos. Az a felosztás, ha egyáltalán, csak békében működött volna, talán még akkor sem. És hát a béke az nem tört ki. Más szavakkal, aki kirobbantotta az izraeli terminológiával Függetlenségi Háborút, ami arabul nakbah, vagyis "katasztrófa" utólagos nevet kapta, na szóval a támadó tette ad acta az ENSz térképét.
Vagyis ez az arabok sara, konkrétan. Véletlenül.
Vérengzés és kölcsönösség ügyben utalnék Hiryu egészen kiváló Deir Yassin-i posztjára.

Plieur 2012.03.31. 01:14:06

Bizony Haifa, olajvezeték vége, vasútvonal vége, meg az egyik legjobb mély vizű kikötő a környéken, a 42-es nagy pánik idején oda tervezték áthelyezni a brit flottát ha Port Said és Alexandria elesett volna.
A megosztási terv a zsidóknak juttatta volna, az arab országok nagy örömére, egy ellenséges ország kezében a fő exporttermék kiviteli pontja: a Moszul-Hajfa olajvezeték vége, a másik vezeték az Al Haditha-Tripoli volt, a francia szakasz.
Mert akkoriban az volt, még messze volt a későbbi arab országok infrastruktúrája ( terminálok, finomítók, stb-stb).
Érdekes hogy a nagy etnikai motiváció erőltetése mellett valahogy elfelejtődik az akkori valós gazdasági helyzet.És már mingjárt nem olyan nagy rejtély miért engedték ki olyan gyorsan a francik a főmuftit, miért támogatták a britek az arabokat, miért ...:)

zum trucc 2012.04.01. 12:02:23

@Plieur: Hát igen, kicsit sem volt tökéletes az ENSz felosztási terve, nem is valósult meg.
Mondjuk Haifa kifejezetten zsidó nagyváros volt, az sem lett volna jó (végrehajtható) ha az araboknak jut papíron.
A gondot egyébként az arab fél szokatlanul hatékonyan, szinte elegánsan oldotta meg: felrobbantotta a vasutat és az olajvezetéket kicsit odább, azóta iraki kőolaj nemigen járt Izraelben.
Amúgy arrafelé tényleg nagyban ment a szarkavarás, erre kedvenc példám, hogy 1956 októberében (!) az amerikaiak a szovjetekkel karöltve, együtt fenyegetőzve érték el nemcsak az Egyiptom elleni, amúgy rendkívül sikeres izraeli-angol-francia támadás megállítását, hanem a szokatlan hármas koalíció gyors visszavonulását is.
Az oroszok egyébként kifejezetten atombombával ijesztgettek, hogy aztán ez mennyire volt reális, azt csak isten tudja. Az amerikaiak akkor és ott nem tiltakoztak a nukleáris fenyegetés ellen.

George Sand 2012.04.04. 02:27:24

@Hiryu 2,0: Gratulálok, remek írás, mint ahogy Deir Yassin is. Köszönöm.

Plieur 2012.04.06. 08:28:13

Na végre gép előtt:)
Tehát vissza a plieuri elmélethez: bármilyen prozsidó-proarab médiaháború is zajlok, megtámogatva a szokásos lecionistázással/leantiszemitázással, a véres való világ az hogy ott nagyon is játszottak a hatalmi érdekek, kezdve jóval a háború előttről, lásd az ottomán birodalom kétoldali szétrobbantásától ( arab nemzeti mozgalmak+Balfour nyilatkozat), a nagy franci végtermék kavarás Szíriában és Libanonban, az USA játszmája kétfelé, majd a CCCP levesbe köpése ( ha már a zsidó baloldal nem felelt meg az elvárásoknak, jók lesznek a egyiptomiak is Szuez megkaparintásához:)).
A helyzet ma sem változott valami sokat, még érvényes a brit és franci stratégák régi megállapítása: aki ellenőrzi a levantei partokat, ellenőrzi a Földközi tenger teljes keleti részét és az olajutak egy részét( ezért is estek neki annyira a britek és szabad francik a Vichy-híveknek 41-ben...).
Vissza Hajfához: arab város volt, addig ameddig Herzl Tivadar nem lépett színre:)
Ugyanis ha valaki megfigyeli az első bevándorló hullámtól kezdve volt egy tudatos, módszeres államépítés, kezdve a leendő gazdasági infrastruktúrától, folytatva a stratégiai helyek benépesítésével, na meg az önfenntartó közösségek létrehozása. Hajfa épp adottságai miatt vált úgy 1890-től kezdve zsidó bevándorlási célponttá.
Mindez történt a török hatóságok és arabok orra előtt, :) majd csúnyán megbosszulta magát a hanyagság 47-48-ban.
süti beállítások módosítása