Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

november 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (80) alagút (7) állat (8) amerikai (94) angolok (8) arabok (15) átirányítás (13) atom (11) ausztrál (5) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (5) brazil (6) brit (64) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (7) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (7) ejtőernyős (26) életrajz (39) elmélet (11) erdély (5) erőd (8) évforduló (53) fegyver (7) ferencjózsef (11) francia (24) görgey (13) görögök (5) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (81) haditengerészet (47) hadsereg (15) hadtörténelem (146) hadtörténet (19) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (14) hidegháború (44) híres bűnözők (8) honvédség (11) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (45) ii világháború (106) izrael (25) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (5) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (57) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) középkor (10) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (48) légvédelem (6) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lovas (6) lovasság (10) lövészárok (5) magyar (140) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (66) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (28) ostrom (6) osztrák (30) osztrák magyar (27) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (5) rendőrség (5) rendvédelem (52) róma (13) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (14) svéd (7) számítógép (9) szavazás (7) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (36) szovjet (59) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (16) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (65) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) usa (53) USA (5) utánközlés (25) vadászgép (11) várostrom (6) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (55) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Egy lengyel romboló kalandjai a MVH-ban

2012.07.14. 06:00 Titus Pullo Urbino

kép5.pngTörténetünk a brit flotta ifjú büszkesége, a Bedale romboló vízre bocsátásával kezdődik, a szárazdokkból Scapa Flow vizébe 1941. májusában csúszott le a sólyáról a méltóságteljes hadihajó, ekkor még brit zászló alatt és HMS, Őfelsége Hadihajója besorolással. A hajó klasszikus feladatokat végzett 1941-ben, a 15. flotta kötelékében végzett kísérő és

járőr feladatokat,

kikötője Plymouth lett.

Számtalan bevetés és egy év elteltével a negyedik éve harcoló brit flotta kínzó emberhiányát egy frappáns ötlettel oldotta fel az Admiralitás, a szárazföldön magyar és román segítséggel Nagy-Britanniába menekült, vagy más, vízi úton odajutott lengyel haditengerészekkép3.jpg gondjára bízták, kölcsönözték a friss hajót. A lengyel tengerészek négy utat választhattak, átküzdhették magukat vízen szövetséges vizekre, vagy szárazföldön menekültek (mint például a hajó időlegesen másik kapitánya, Wronski, aki Budapesten át menekült Londonba), áthajóztak Svédországba, ahol kivárták a háború végét, illetve hadifogságba estek, német, vagy orosz lágerbe, de ez a negyedik szükségmegoldás volt a lehetséges legrosszabb választás az életben maradást illetően. A negyedik háborús évben egy havi betanítás és Csatornabéli kiképzést követően 1942. júniusában az átkeresztelés után a felső képen látható

fehér-piros haditengerészeti lobogót

húzott a hajó. A romboló Romuald Nałecz - Tyminski sorhajóhadnagy parancsnoksága alá került, második (lengyel) neve Ślązak lett. A Ślązak a Hunt II. hajóalosztály kísérő rombolójává vált, testvérhajói a Krakowiak és a Kujawiak lettek. Mindhárom hajó tájegységekről származó emberek nevét kapta, Sziléz(iai), Krakkói és Kujai (vagy mások szerint Kujai tánc) néven lehetne őket magyarul megnevezni. Technikai adatai szerint a hajó 1490 BRT vízkiszorítással bírt, hossza 85.3 m, szélessége 9.6 m, kép8.pngmerülés 2.4/3.9 m, sebesség 27 csomó (50 km/h), hatótávolsága 2,500 mérföld (4,600 km) 20 csomós sebességgel számítva, fegyverzete 6 x 102 mm QF 4 inch Mk XVI naval gun, (3 ikertorony), 4 x 40 mm pom-pom cannon, 4 darab 20 mm légvédelmi ágyú és 4 mélységi bomba kivető, a mozgatást 2 shaft steam turbina 19,000 LE (14,200 kW) biztosította. A három testvér között némi különbség adódott csak, főbb jellemzőik azonban nagyon hasonlítottak egymásra. 1942 augusztus eleje unalmas konvojkísérettel telt, míg egy szép napon, új borítékot bontottak, irány a nyugodt megszállt a mai napon éppen ünneplő Franciaország! A Jubilee hadművelet célja egyenesen egy kikötő erőszakos elfoglalása lett volna, de a németek ezt másképpen gondolták és

Dieppe

mellett tengerbe szorították a kanadai és brit erőket. kép7.jpgA műveletet fedező rombolók vezérhajója 2 aknaszedő kisebb egység mellett hősünk, a Ślązak romboló volt, ez volt az igazi tűzkeresztsége, itt folyt először vér a hajó fedélzetén. A sikertelen és erőtlen felderítő akció fájdalmas véget ért, a "Bloody Landing" visszaverésével a németek egy időre elvették a direkt partraszálló műveleti hajlandóságot az angolszászoktól. A romboló partközelig hatolt, a kiürítéskor 20 sebesült kanadai katonát, egy vízreszállt angol pilótát és 5 sebesült német tengerészt szállított haza, mégsem ez volt a nap fénypontja. A hajó légvédelmi tüzérsége Z. Plezia légvédelmi tüzér hadnagy vezetésével 30 légicsapás vert vissza, ennek során leszedtek a támadók közül kettő Do 217-es bombázót, egy Ju 88 gépet és egy Me 109 Emilt is, ezen kívül volt még kettő valószínűsített, de nem igazolt találat is. A saját vérveszteség három halott és 13 sebesült volt, ők mindannyian a légitámadások alatt sérültek meg. A hajó úszóképes és harcképes maradt, némileg azonban sérüléseket szenvedett, ami miatt pár napig javították a balszerencsés akció után. A briteknek hosszútávúan már nem volt céljuk ilyen veszélyes felderítő akciókat bonyolítani, ezért kényelmesebb elfoglaltságot találtak a lengyel hajónak. A hajó a "Vízbehulltak mail.google.com.jpgPásztora" (Shepherd of the Dinghies) nevet azzal érdemelte ki, hogy az Atlanti óceánban ringatózó mentőcsónakokból pár hónap alatt 21 brit pilótát halászott fel. A sikeresebb manőverezés és a koordináltabb irányítás miatt a következő évben modernebb radarral szerelték fel, a 271 tipusú radaregységgel, e korszerűsítés során a hajó és legénysége (köztük Wacław Wiszenko, képünkön) kettő havi kimenőt kapott. A hajót 1943. májusában Tarik Szikláin keresztül  a Földközi tengerre vezényelték, ahol a máltai csata utóharcaiban nyújtott segítséget a szövetséges konvojok számára.

Szicília, Málta, Alexandria,

konvojkíséret, járőrözés, szép csendes, jórészt eseménytelen napok következtek be a romboló életében, mígnem a salernoi rácsapás és partraszállás V. számú egységének vezetését rá nem bízták. E csapásmérő egység 5 szállítóhajó, 2 cirkáló és 8 romboló úszóegységből állt. Salerno mellett, mihelyt megvetették a britek a lábukat, a hajót elvezényelték egy fontosabb feladatra, a sérült Warspite csatahajót kellett hazakísérnie, megóvva azt a további találatoktól. Októberben egy lelőtt német bombázó teljes négyfős kép1.jpglegénységét halászták ki a vízből, majd újra unalmas járőrfeladatokkal teltek a napok. Novemberben kettő izgalmasabb feladattal kellett a rombolónak megbirkóznia, először a Ville d'Oran francia csatacirkálót kellett biztonságos kikötőbe kísérnie, majd KMF. 26 konvoj mellett látott el eszkort feladatot a Colombo cirkáló és 8 romboló társaságában Tobruk felé. Itt már a konvoj erős támadás alatt állt, szerencséjükre mindösszesen egy szállítóhajót vesztettek csak el. Az 1944-es év unalmasan indult, konvojkíséret Alexandriából Nápolyba, s vissza, eseménytelen, német tengók elleni cikkcakkolásos napok következtek. Áprilisban Gibraltáron keresztül újra a Csatorna vízén találta magát a hajó, majd nagygenerál várt rá a kikötőjében, Plymouthban. Júniusban olyan parancsot kapott a kapitány, hogy alig hitt a fülének, egy 5.000 hajóegységes műveletben, az

Overlordban

szántak a lengyel rombolónak szerepet. A partraszállást biztosítandóan egy brit és egy norvég egység mellett, az aknaszedő hajók után adtak neki biztosítási feladatokat. A partraszállás napján a Juno (egyes lengyel források szerint a Sword) part sekély partközeli vizein szelte hősünk a hullámokat, meglepően szárazföldi tüzérségi rácsapást biztosítva a parton lévő erőknek. Ez a műfaj, vízről nagykaliberű 102 mm-es tüzet borítani beásott védelemre, ez elég ritka, nem is gyakran alkalmazták, viszont ezen a napon senki sem csodálkozott az ilyen irányú bevetésen. A hadműveletet karcolás nélkül úszta meg a hajó, persze ebben az is közrejátszott, hogy a parti védőütegek nem a hajókat lőtték, hanem a gyalogságot, a Luftwaffe pedig már alig jelentett veszélyt a hadihajókra. Az Overlord utáni harmadik napon a romboló járőrtevékenysége során egy német Schnellboat útját vágja el, majd pontos lövések után a majdnem a tenger fenekére küldi a német csónakot, ami nem süllyedt el, de súlyosan megsérült. kép2.jpgA csata másnapján a tengók elleni védekezés fokozására ASDIC készülékkel szerelték fel, és kapott egy rohamcsónakot is a fedélzetére. Ezt a lépést nem nagyon értem, de az Admiralitás egyes parancsait néha szivarfüstös homály fedte. Egy hónappal később a júliusi napsütésben (és persze az ASDIC segítségével) egy mini tengó alakját fedezték fel, majd azt megsemmisítve kihalászták a vízből a német kezelőt, aki bevallotta, hogy a Neger nevű minitengót sikerült elsüllyeszteniük. Ezt a mutatványt 1945. januárjában is megismétlik (az Ekins brit cirkálóval közös munkában), akkor egy Seehund osztályba tartozó tengót sikerül a tenger fenekére küldeni. Hősünk, a Ślązak a háború utolsó hónapjaiban konvojkíséretet látott el, ekkor a szövetségesek már holland és francia kikötőkbe szállították a hadianyagot. A

háború végeztével

testvérével, a Krakowiak rombolóval együtt fut be a szebb napokat is látott Wilhelmshavenbe, ahonnan pár apróbb javítás után visszatér a Royal Navy kikötőjébe, hogy felvegye a tartalékos szolgálatot. Újabb névcsere és átadás után a lengyel zászlót levonták, a brit flotta lobogóját visszahúzták, a nevet visszafestették Bedale - re. Itt megszűnt a lengyel matrózok mandátuma is, fájó szívvel hagyták el a rombolót és tértek haza Lengyelország vizeire. Romuald Nałecz - Tyminski kapitányról még annyit, hogy 1905-ben született, az ORP "Generał Haller", "Czajka", "Wicher", "Smok", "Iskra", "Gdynia", "Błyskawica", "Pomerol", "Gdynia" és a "Błyskawicy" hajókon is szolgált, a háború kitörése után pár nappal casablancai kikötőbe kormányozza a lengyel flotta "Iskra" hajóját, majd a francia haditengerészet, ezután a Royal Navy kötelékébe lépett. A háború után visszatér lengyelhonba, majd kép6.jpgKanadába menekül a szükségállapot idején. A rendszerváltást követően hazatért, majd Aleksander Kwaśniewski államfőtől ellentengernagyi kitüntetést kap, visszaemlékezésit

"Zagle staw, bandere spusc!"

címmel írja (Vitorlát feszíts, zászlót fel!), a küzdelmes és szép élet után 98 éves korában evez a túlvilági vizekre a vén tengerész. Egy kis kitekintést téve, összességében 47 brit egység szolgált lengyel zászló alatt, persze ebben nemcsak a 2 cirkáló, 10 romboló és 5 tengó találtatott, hanem számos kisebb rocsó is. A kölcsönzött harceszközök 1.213.000 mérföldnyi távolságot úsztak le a világ számos részén, 787 kíséretet láttak el, 1162 járőrözés jutott számukra, 665 harcérintkezésük volt az ellenséggel és ezalatt 7 hajót, 2 tengót és 39 szállítóhajót süllyesztettek el, 2 tengó és 3 romboló saját veszteség mellett. A Bedale további sorsa is ismert, 1952-ig állt brit szolgálatban, majd az Indiai Hadiflotta vette át a kölcsönt, Godavari néven úsztatták a rombolót, amelyet 1959-ben megvásároltak Nagy-Britanniától és 1979-ig ringott az indiai vizeken.

26 komment

Címkék: brit német lengyel hadtörténelem haditengerészet ii világháború partraszállás Dieppe Salerno D-day

A bejegyzés trackback címe:

http://lemil.blog.hu/api/trackback/id/tr54644155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Ramones1965 2012.07.14. 10:39:37

Érdekes írás volt, köszi!

Zoltan895 2012.07.14. 11:10:41

Szia, örülök, hogy megint címlapos lett a blog.
De:
a "magyar és román segítséggel Nagy-Britanniába menekült" megfogalmazás rendkívül bántó és alaptalan, persze gondolom nem szándékosan. Konkrétan:
Błyskawica: ma is megtekinthető a Gdynia-i kikötőben, gyönyörű, hatalmas hadihajó, mindenkinek ajánlom. Szó sem volt menekülésről, a Błyskawica hatékonyan vett részt a város bombázásakor annak védelmében, majd parancsra hajózott szabályosan Angliába, ahol lengyel parancsnokkal, lengyel zászló alatt, de az angol flotta részeként harcolt tovább, legalább 3 tengeralattjáró és 2 hajó van a csak általa elsüllyeszetett ellenséges hajók listáján, és számtalan a részben általa leküzdöttek száma.

Még egy kis pontosítás a 4 féle "menekülési út" kapcsán az elején: Miután a Szovjetúnió is megtámadta Lengyelországot, szó sem volt menekülésről, parancsra, rendezetten vonult vissza a hadsereg magyar területre, onnan magyar segítséggel Jugoszlávián keresztül nagyrészt Szíriába, majd onnan Franciaországba. Egyébként mind létszámban, mind hatékonyságban Franciaországot is felülva vett részt a lengyel hadsereg végig a háborúban, mind a külföldi frontokon, mind a hazain, harcolva mind a németek, mind az oroszok ellen. A civil lakosság esetében beszélhetünk csak menekülésről, szintén Magyarországra, ahol a magyar állam által biztosított kiképzés és zsold után szintén délfelé folytatták sokan útjukat, immár katonaként. Romániába egyedül a politikusok menekültek, ahol internálták őket, majd angol nyomásra szabadon engedték őket.
Forások:
-Jerzy Robert Nowak-Tadeusz Olszanski:"Barátok a bajban", Európa Könyvkiaadó, 1985
-wikipédia
-www.muzeummw.pl/

Titus Pullo Urbino 2012.07.14. 12:07:17

@Ramones1965: köszi

@Zoltan895: Uram, ez egy nagyon alapos hozzászólás volt, köszönöm, bántó szándékom nem volt a leírtak során, a magyar és a román hozzáállás különbségéről is van egy "kis tudomásom" ez egy külön poszt témája is lehetne. Az biztos, barátok a bajban ismernek meg. A francia, cseh és a lengyel háborús hozzállás is nagyon más volumen, lehetne itt a légicsatára, Monte Casinora is gondolni. Köszönöm a hozzászólást!

Alonee 2012.07.14. 15:37:51

Érdeklődve olvastam, nagyon tetszett, maradok a blogon. Üdv.

Minusz 2012.07.14. 20:56:05

Ha már lengyelek és II.VH, ajánlom azok figyelmébe ezt a könyvet akik érdeklődnek a repülés iránt is :)
www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/konyv/r/bibJAT00151614.html

Szerintem érdemes utánajárni és beszerezni valahol!

xylon 2012.07.14. 21:59:07

@Minusz: ez nekem is meg van, a nagypapamnal talaltam a padlason egy kupac egyeb konyv alatt, meg ott a helyszinen elolvastam.

Titus Pullo Urbino 2012.07.14. 22:13:24

@Minusz: ha már lengyel és repülős, ajánlom:

www.wysocki.hu/irasok/dok/szeptkat.pdf

Szeptember katonája, Máté Endre könyve, Nizalowski Ernő bácsi, 96 éves, ma is él, szép történet.

@Alonee: érdemes itt olvasni, köszi!

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2012.07.14. 23:57:47

Titusz, csillagos ötös a poszt!

GépBalta 2012.07.15. 22:45:05

Örömmel olvastam a cikket mert a magyar nyelvű szakirodalomban ritkán térnek ki a lengyel emigránsok háborús szerepére. Két apróbb kiegészítést tennék. Az egyik, hogy a Ville d'Oran, legjobb tudomásom szerint nem csatacirkáló, hanem segédcirkáló, vagyis felfegyverzett szállítóhajó volt. A Marine Nationale hajói közül talán a Dunkerque osztály két tagját lehet a csatacirkálók közé sorolni, de ezt a két hajót is inkább gyors csatahajóknak szokták nevezni.
Az Overlord hadműveletben játszott tüzérségi támogató szerep szintén csak azért nevezhető ritkának, mert brit erők igen ritkán végeztek partraszálló műveleteket. A csendes óceáni hadszíntéren, ilyen szerepkörben nem csak apró rombolókat, de valóban hatalmas 352 vagy 406mm-es ágyúkkal felszerelt csatahajókat is bevetettek. Valószínűleg az itt szerzett pozitív tapasztalatok alapján döntöttek úgy, hogy Koreában, majd később Vietnámban szintén hasonló szerepkörben alkalmazzanak csatahajókat. Természetesen az általam kiemelt csatahajók mellett cirkálóktól rombolókig mindennel lőtték a japán szigeteket ami csak ott volt.

Titus Pullo Urbino 2012.07.16. 07:15:56

@GépBalta: újra átfésültem, igazad van, az angol nyelvű szakirodalom "auxiliary cruiser Ville d'Oran" szöveget ír, ez valóban az általad írt segédcirkáló. A szárazföldi tűzcsapás brit alkalmazása valószínűleg a sikeres amerikai flottabeli tapasztalatoknak köszönhető, a britek nem voltak finnyásak, átvették a jenki okosságokat, ők már 1943-tól kezdve folytattak ilyen irányú kísérleteket a japánok ellen.

tucano 2012.07.16. 17:56:27

köszi, jó kis poszt volt! Lengyelekről nekem mindig a "Híd túl messze van" ugrik be, meg a Heydrich féle sztori. Megint tanultam vmi újat:)

forestwalker 2012.07.16. 20:00:09

Szegeny lengyelek a gyoztes oldal legnagyobb vesztesei! Azok utan, hogy hosiesen vegigharcoltak a haborut sajat meg idegen zaszlok alatt ugyanarra a sorsra jutottak mint mi akik vegig a ,,roszfiuk,, oldalan voltunk.

Minorkavidor 2012.07.17. 20:32:08

@XJ8:
Nem egészen! Igaz, hogy ők is a "béketábor" tagjai lettek a Curzon-vonaltól keletre eső mintegy 188.000 km2 területetet át kellett engedniük Joe bácsinak, de 112.000 km2-nyi német területtel gyarapodtak. Amíg a keleti területek gazdaságilag értéktelenek voltak (mocsár és erdő, ami legfeljebb a vadász-* és okóturizmus számára kedvező) plussz többségében belurusz és ukrán lakossággal terhelt, addig a nyugati területek gazdaságilag fejlett területnek számítottak. Itt a problémát a nagyszámú német lakosság jelentette. Őket vagy elúzték, vagy legyilkolták. A Visszatért Területekről kb. 2-szer annyi németet távolítottak el, mint Csehszlovákiából. Ezzel persze maguk alatt is vágták a fát, mert így jóval kevésbbé tudták hasznosítani a területet. Visszatért Területnek azért nevezték a megkapott területeket, hogy ezzel utaljanak a német kolonializáció (XII-XIII. sz.) előtti szláv népességre.
Más:
Érdekes, hogy a brit építésű romboló kis BRT VÍZKISZORÍTÁSA. A 30-as években a lengyelek 3000 BRT -s rombolókat építettek, ami akkora volt mintegy I.VHB-S könnyűcirkáló súlya ( a Novarra 3500 BRT-t nyomott), ahhoz is szabták a rombolóik feladatait.
TPU!
jÓ cikk , kösz! Meg tudnád mondani, hogy mi lett a sorsuk a háború után? (nyugat-kelet, emigráció, otthoni szolgálat, vagy börtön, kitelepítés stb.)

forestwalker 2012.07.17. 23:56:23

@Minorkavidor: a terulet vesztes-gyarapodassal jol jartak ugyan de a 45 ev kommunizmust ok is vegigszoptak, en igazabol csak erre gondoltam.

NagyTeve · http://www.uniforminsignia.org 2012.07.18. 06:12:16

@tucano: Heydrich-et csehek nyírták ki, Prágába (a fővárosba, nem Varsó elővárosában) :P

@Titus Pullo Urbino: megint a szokott kíváló színvonal, gratula :)

Titus Pullo Urbino 2012.07.18. 06:26:28

@Minorkavidor: Lengyelországot hamarabb ráterelték az oroszok a lenini útra, mivel nagyobb befolyási övezet volt, mint Magyarország, vagy Csehszlovákia. A lengyel "brit" egységek harcosaira különböző sors várt, ugye az oroszok nem ismerték el a londoni brit kormányt, csak a kézivezérelt varsóit. A hazatérni kívánó lengyelek előtt nem tagadták meg a visszatérési lehetőséget, de azt tudták, hogy az oroszok főellenségként tekintenek rájuk, ezt persze ki is érdemelték az 1939. szeptember 17-ei támadás és Katyn miatt is. A negyvenes és az ötvenes években tisztek többsége nem tért haza, a legénység közül is csak alig. Aki hazatért, vizsgálati fogság, kihallgatás, börtön várt, nem engedték vissza a civil életbe a hazatérőket. Hírszerzési (?) céllal pár személyt visszacsábítottak és meghagytak békében, még a tiszti rangját is megtarthatta a saját hadseregben, gondolom ennek is ésszerű okai voltak, egyrészt kellett a harci tapasztalat, másrészt kirakatban tartották őket, persze rövid pórázon. A 60-as és 70-es években már nyugodtabb idők következtek, kényelmesebb volt már kettős állampolgárként (a brit útlevél adott némi védettséget) Lengyelországban maradni, a rokonság, nyugdíjas kor, ilyesmi miatt. De ez nagyon ritka volt, a zömük kint maradt, a kapitány is furcsa életet élt. a 70-es években Lengyelországban, majd a szükségállapot után Kanadában élt a rendszerváltásig, rövid időre újra hazatért (ki is tüntették), majd újra visszatért Kanadába, ahol meghalt. Katyni bűnök elismerésére Jelcinig kellett várni, a brit tisztek rechabilitálása is sokáig húzódott. A nyugdíjakat nem tudom, hogyan kapták, gondolom kettő helyről.

@XJ8: az lehet, hogy a 45 évet ők is megszívták, de nem voltak megszállt ország, a szükségállapot idején pedig a legnagyobb ellenállási mozgalmat működtették, ennek arrafelé komoly hagyományai voltak. Ma pedig el lehet menni csodálkozni Lengyelországba, felemelt fejű és büszke népet látsz, büszkék a harcaikra, a gazdasági állapotukra és a pápájukra is. A 45 év végigszopása után pedig leszámoltak a kollaboránsokkal, lakótelepi lakásra száműzték a kommancs rendszer kiszolgálóit és haszonélvezőit, vagyonelkobzás mellett.

tucano 2012.07.18. 07:24:06

@NagyTeve: :D hát ez az, ennyire nem tudtam a lengyelekről semmit, hogy még azok is csehek voltak:)

Chuikov 2012.07.18. 12:05:52

@tucano: God bless field marshall Montgomery! :D:D:D

xylon 2012.07.18. 12:25:24

@Titus Pullo Urbino: Apam meselte hogy Lengyelorszagban kiterjedt "dollarbolt" halozat volt hogy osszeszedje a nyugatrol zsoldot (nyugdijat) kapok fontjat. Gondolom amit irsz az foleg tisztekre vonatkozott, egy atlag baka ha kussban maradt gondolom nem bantottak. Persze ez csak feltetelezes.

teddybear01 2012.07.18. 18:39:32

@xylon: Nem egészen. Míg nálunk nem lehetett nyugati, sőt semmilyen valuta nálad, kivéve bizonyos hivatalos körülményeket, addig a lengyelek bármennyi dollárt, stb. birtokolhattak.

Nálunk is volt dollárbolt, nem sok persze. Kicsi volt a vásárlóközönség.

Emlékszem egy dolláros boltra a Váci utcában, meg volt Tihanyban is a butiksoron, a templom közelében.

Greg36 2012.07.20. 07:53:59

@Titus Pullo Urbino: Nem kellett semmiféle amerikai példa. 1915-ben Gallipolinál logikus módon mind a partraszálláskor, mind a teljes hadjárat során a flotta adta a tűztámogatást a hadseregnek. Ha jól rémlik, külön emiatt vittek a csatahajókra srapnel gránátokat is, ami azért nagyon durva lehetett, 15 hüvelykes repeszgránát, bele sem merek gondolni... A flottának meg elég jó a memóriája ilyen szempontból, pár kadét aki az I. vh-ban ott szolgált, a II. vh-ban már az Admiralitásban üldögélhetett.

janos900 2012.07.20. 08:35:22

@Greg36: Egyetertek, a brit flotta mindig is adott tuztamogatast a szarazfoldre, semmi kulonleges nincs ebben. Tokmindegy milyen urmeretrol beszelunk, a kikotoi eroditmenyeket szokas volt rombolni agyuval, a mi K.u.K. flottank is vegiglotte az olasz partvideket az I. Vh-ban.

Kentaur67 2012.07.24. 02:20:32

@Minorkavidor:

Ha valakit érdekel a ”lengyel kérdés„, érdemes elolvasnia W. S. Churchill művét: A második világháború-t. (Nobel díjat kapott érte az öreg.) Ebből kiderül, hogy az angolok speciálisan álltak a lengyelekhez,ugyanis őértük léptek be a mádodik világégésbe, egyfajta személyes ügynek tekintették Lengyelország függetlenségét.

Churchillnek hihetetlen morális problémát okozott, hogy Joe Bácsi (Sztálint hívták így Roosevelttel levelezésükben) láthatóan saját érdekszférának tekintette Lengyelországot, amit az angolok semmiképp nem fogadhattak el. Valószínűnek tartom, hogy ha a választók nem küldik el az öreget pihenni, Lengyelország is jobban járt volna. De ugye, a történelemben nincsen ha.

OFF

Egyébként a fent említett művet – amely gyakorlatilag egy (háborús) napló – ajánlom mindenkinek, mivel egyrészt hihetetlen izgalmas a kulisszák mögé látni, másrészt rengeteg olyan információ van benne, ami így utólag meglepő. (Pl., hogy a Szudéta területek átadása azon túl, hogy tovább növelte Hitler étvágyát, és igazolta számára, hogy pofátlansággal és fenyegetőzéssel bármit el lehet érni, azért is hiba volt, mert a Skoda művek hadipari kapacitása megegyzett az angolok akkori TELJES hadipari kapacitásával.)

ON

Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2012.12.09. 00:31:41

@Zoltan895: Én mást olvastam ki ugyanabból a könyvből...

Tény, hogy katonák is jöttek, de értelemszerűen nem jöhettek fegyverrel, katonaként, és mindet internálták is a magyar hatóságok (nem is tehettek egyebet, hiszen bármilyen más magatartás német bosszút válthatott volna ki, még azt is erősen kifogásolták, hogy mi éppenséggel szemet hunytunk az internáltak szökdösése fölött). Látszatra üldözték a megszökő internáltakat, még olyan is volt, hogy egyet-kettőt lelőttek (főleg, ha a szökevény nem állt meg, netán erőszakkal próbálkozott). A két szerző mindezt megemlíti futólag, de hangsúlyozzák, hogy az ilyen incidensekért a lengyelek voltak felelősek, a magyaroknak nem volt más választásuk. Mellesleg az egyetlen lengyel középiskola a háború alatt a Balaton mellett működött...