Syllabux kolléga (akinek a mai poszt a székfoglalója, de van ígéret rá, hogy lesz még további is!) egy nem mindennapi (sajnos elég rövid) csemegével örvendezteti meg a Lemilblog népes olvasóközönségét. Egy olyan hírszerzőről ír, akinek szakmai pályafutása arra ugyan nem alkalmas, hogy hosszú előadásokon keresztül oktassák a kémiskolákban, arra viszont ragyogó alkalom, hogy bemutassuk: mint minden szakmának, úgy a hírszerzésnek is megvoltak (megvannak?) a maguk idiótái, akik kizárólag arra alkalmasak, hogy az ember fuldokolva röhögjön (vagy röhögve fuldokoljon) történetük olvastán.

Boldogult gyerekkoromban mindenki tudta, hogy a német kémek ostobák, gonoszak és kétbalkezesek. Nem csoda, hiszen egész iparág dolgozott azon, hogy ezt a fejünkbe verjék – és nem sokat agyaltunk a dolgon, hiszen elég bizonyítéknak tűnt, hogy a Harmadik Birodalom elveszítette a háborút. Ettől függetlenül az 1942 novemberében Kanadába ledobott Waldemar (vagy Werner?) von Janowsky kapitány jó eséllyel indulhat a Darwin-díjas kémek versenyében.

Az akció kezdete pont olyan regényes volt, ahogy a korszak elképzelte a beszivárgó német kémeket. A kapitányt német egyenruhában tette partra egy tengeralattjáró. Sikeresen elkerülték a parti őrség figyelő tekintetét, pedig addigra az egész észak-amerikai kontinens a beszivárgó német kémektől és diverzánsoktól rettegett, és ennek megakadályozására viszonylag hatékony megfigyelőrendszert építettek ki. Janowsky elásta egyenruháját, és immár civil öltözékben, Mr. Braunterként folytatta útját.

Hogy miért német egyenruhában lépett Kanada földjére, az ma már megfejthetetlen. Ugyanúgy lehetett egyfajta romantikus gesztus, mint egyszerű ostobaság. A kapitány feladata a montreali diverzáns akció előkészítése volt, de nem került sora rá, hogy érdemben tevékenykedjen. Küldetése első napjaiban lebukott, amikor a New Carlisle-i Anett Hotelben forgalomból kivont bankjegyekkel próbált fizetni. A québeci Gaspé-félszigeten mindenki az éj leple alatt partra szálló náci kémektől rettegett, úgyhogy a szezon elmúltával a turistaövezetbe érkezett idegen rögtön szemet szúrt az ott élőknek. A gyanút fokozta a kapitány kiejtése, illetve az őt körüllengő masszív gépolajszag. Mindenesetre értesítették a Kanadai Királyi Lovasrendőrséget, amelyik azonnal akcióba lendült. A Montreálba tartó vonaton igazoltatták a magát torontói rádiókereskedőnek valló Mr. Brauntert, aki a kihallgatás során hamar megtört, és bevallotta igazi nevét, illetve azt, hogy valójában az Abwehr ügynöke. Ezt követően készségesen megmutatta a helyet a tengerparton, ahova az egyenruháját elásta, és némi győzködés után abba is beleegyezett, hogy a továbbiakban kettős ügynökként dolgozik – „Mégpedig önként!”, ahogy Sztálin elvtárs mondaná.

A Királyi Lovasrendőrség kötelékében ekkoriban egyetlen főállású titkosszolgálati tiszt teljesített szolgálatot, Gottfried Treviranus, aki rávette főnökeit, hogy vegyék fel a kapcsolatot az MI5-val. A briteket érdekelte a kettős ügynök, és Moobean néven besorozták a legendás Garbo ügynökhálózatába. Janowskyt átszállították Montreálba, ahol Treviranus házában szállásolták el. A kapitány átadta fogvatartóinak rádiója biztonsági kódját, titkos jelét, és elfogadta, hogy a továbbiakban az irányításuk alatt folytatja tevékenységét. A dolog közel sem bizonyult egyszerűnek – a Királyi Lovasrendőrség 15 méter magas antennát emelt Treviranus hátsó kertjében, és a kanadai hadsereg hatalmas átjátszójára is szükség volt, hogy kapcsolatot tudjanak teremteni Hamburggal, ugyanis a német kém felszerelésében található rádió használhatatlannak bizonyult.

Janowsky végtelenül pedáns és anyagias ügynök volt. Minden apró kiadást gondosan feljegyzett és visszaigényelt. Az már Berlinben is kiverte a biztosítékot, amikor a kapitány eltakaríttatta a háza elől a havat, és leszámlázta a csekélyke összeget. Megkérdőjelezték a kifizetés jogosságát, mire a kapitány kapásból kontrázott: hogyan várhatják el tőle, hogy információkat gyűjtsön, ha egyszer nem tud kimenni a házból? Az Abwehr azonnal kapitulált, és fizetett, mint a katonatiszt.

Az ügynököt 1943 nyarán inaktivizálták a britek, és az MI5 őrizete alatt Angliába szállították.