Ha a "különleges" szót halljuk meg egy katonai alakulattal kapcsolatban, lelki szemeink előtt szinte biztosan  izmos fiatalemberek jelennek meg, akik  mesterei a halálnak. Ők azok, akik csúcskategóriájú fegyvereikkel kezükben, kiváló kiképzésüknek hála képesek az ellenséget pillanatok alatt halottá változtatni. Ez az alakulat nem ilyen. Állománya sorozottakból áll, kiképzése, felszerelése talán épp csak átlagos. Viszont a halottakat jobban ismerik, mint a legtöbb elitkatona. Feladatuk sem az, hogy másokat megöljenek - épp ellenkezőleg: ők a halottakat adják vissza az élőknek.

Valóban még a nagy orosz hadvezér, Szuvorov mondta, hogy a háború nincs befejezve, amíg nem temették el utolsó elesett katonáját. A hadisír-gondozó tevékenység pedig nem fejezhető be, amíg nem állapítják meg minden elesett katona nevét. „Senkit nem felejthetünk el, semmit nem feledhetünk el.” Nem szabad, hogy ez csak üres szó legyen.

 

Sokat gondolkoztam, hogy  a Don-kanyarról akár csak érintőlegesen is, írjak-e valamit. Nem akartam, arra gondolva hogy a média tele lesz  a témáról szóló cikkekkel. Igazam is volt, de akkor belebotlottam egy blogbejegyzésbe a fenti alakulatról, és az egyik dolog hozta a másikat...

Pénzt is szánnák rá. Ha elvinnének engem egyszer oda. Mondtam is a fiamnak, sehova nem vágyok, csak oda (sír). Ahol eltűnt...amit írnak. Mert én ide kimegyek a szovjetok sírjához, viszek virágot. A férjem sírját látom, s találom örömem őbennük. Mert hátha talán ott is tesznek az én férjem sírjára. Ott is gondozzák. De még máma is várom... „

http://annyit.blog.hu/2013/01/14/mert_en_ide_kimegyek_a_szovjetok_sirjahoz_viszek_viragot

 

 Nem fogok adatokkal zsonglőrködni, mekkora volt pontosan a második világháborús emberveszteség a Szovjetunióban a hadviselő felek részéről.. Mindkét oldalon vannak olyanok, akik ezeket a veszteségeket megpróbálják kisebbíteni, vagy épp az  íróasztal  mellett ülve zsonglőrködnek a számokkal. Lelkük rajta. Az én véleményem róluk csak ennyi:

 Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka-keresőket. 

 

 A második világháború idején a Vörös Hadseregben ez az utasítás volt érvényben:

Rendelkezés a pótolhatatlan személyi veszteségről és a Vörös Hadsereg személyi állománya háborúban hősi halált halt tagjainak temetéséről” irányelve,és a Szovjet Honvédelmi Népbiztosok Parancsnoksága 1941 Március 15 én kelt № 38 utasítása szabályozza .Ezért ez a parancs „Alapokmány” melyet a parancsnok ad ki, foglalkozott a roncsok felkutatásával, összegyűjtésével, és a földi maradványokkal a halálozás helyszínén. A temetés megtörténte előtt a halottak ruházatából kivették személyi irataikat (Vörös Hadsereg katona könyvüket, párt tagsági és komszomol tagsági igazolványaikat és így tovább)ezeket a dögcédula egyik felével együtt összeszedték és elküldték az egység adminsztrációs részlegének, a dögcédula másik fele a holttesttel kellett maradjon. A halottakat megfelelő mélységű sírba kellett eltemetni. (ennek mélysége nem lehetett másfél méternél kevesebb). A sírhalom fölé másfél méterre piramis alakú  obeliszket állítottak, tetején csillaggal, ezek együttes magassága másfél méter volt.Általában szinte törvény szerűen a rendelkezésre álló olcsó anyagokból, fából és kőböl készültek. A piramisra vagy beleégették, vagy ráfestették a sír sorszámát. Az esetek többségében az ilyen típusú temetések katonai temetőkben történtek. Tömegsírba való temetkezés során, a temetési könyvben, az elhunyt családnevével szemközti oldalon pontosan meg volt határozva a holttest helye a sírban,például " a tömegsír déli peremén, az első sorban, az északi szélétől a második sorban a harmadik, jobbra a felső „ és így tovább.A tábori egészségügyi intézményeik épületeinek háta mögé temették el a sebesüléseikbe belehalt szovjet katonákat, az Egészségügyi Intézmény vagy Kórház parancsnokának utasítására, pontosan az előbb említett szabályoknak megfelelően. A nehéz védelmi harcok során, melyekben a katonai egységek súlyos vereségeket szenvedtek, néha sietve kellett visszavonulni, nem volt alkalom a holtak tisztességes eltemetésére. Az offenzívák kezdetekor nem lehetett mindent elvégezni. Azokban az esetekben, ha az említett rendelkezéseket maradéktalanul végrehajtották, tervezett temetésről beszélhetünk, a holttesteket előre megtervezett helyen temették el, egyéni- vagy tömeg sírokban. Ilyenkor a sorállományt és a tiszteseket koporsó nélkül, a tiszteket pedig koporsóban helyezték végső nyugalomra.

http://szovjet-katona.ucoz.hu/publ/stati_na_vengerskom/az_orosz_szovjet_haborus_sirok_magyarorszagon_szerzo_elena_bole_part_2/2-1-0-127

  Legalábbis elméletileg. Ez az írás is szemérmesen céloz arra, hogy erre nem minden esetben került sor. Valójában tömegsírok sora maradt hátra, bennük a  sebtében elhantoltakkal.  Ez is egy olyan téma volt, amit a "virágzó szocializmusban" nem feszegetett a politikai vezetés, messze nem tettek meg annyit, hogy kiderítsék katonáik sorsát, mint például az amerikaiak Vietnam után.

De az idők változtak:

A Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságának állásfoglalása 1989/01/17 felszólítást tartalmaz "az elesett katonák felderítetlen sírjainak, neveinek azonosítására,továbbá a temetetlen holttestek felkutatására azokon a területeken, ahol harci tevékenység folyt, a tömegsírokban eltemetettek névsorának pontosítására " . A Szovjetunió valamennyi régiójában katonai komisszárok és katonai alakulatok , komszomolisták , veteránok és a társadalmi szervezetek  részvételével adatgyűjtő munka kezdődött: a katonai archívumokban, katonai népbiztosságokban a Nagy Honvédő Háború harcmezein a harci tevékenység során el nem temetett holtak maradványainak exhumálására és eltemetése, személyazonosságuk megállapítása céljából, a földi maradványok eltemetése végett a végső tiszteletadás megadásával.

 

  Felgyorsították az eseményeket azok a nemzetközi megállapodások, amelyeket a Szovjetunió, és jogutódjai kötöttek más országok kormányaival.

Jelenleg az Orosz Föderáció az 1949-es genfi konvenció alapján 12 országgal kötött egyezményt a külföldi katonai sírhelyek gondozásáról. Vonatkozik ez többek között Finnországra, Németországra, Magyarországra, Szlovákiára, Csehországra, Romániára. Az okmány egyebek között előírja a hadifogságba esett és a lágerekben meghalt, és az Orosz Föderáció területén eltemetett hadifoglyok sírjai gondozását.”

Az okmány értelmében Oroszország fedezi a sírok és emlékhelyek gondozását. Az emlékhelyek kialakítása viszont az elesett katonák hazájának joga. Németország  kivétel, mert kötelezettséget vállalt a temetkezési helyek fenntartása és  hazai, illetve oroszországi új emlékhelyek kialakítására vonatkozólag.

„A katonai sírok gondozása érdekében létesült német szövetség 1918 óta foglalkozik a problémával. Oroszországban 1992 óta, amikor egyezményt írtak alá, az orosz szakemberekkel közösen 250 ezer német katonai személy földi maradványait exhumálták, de nem küldték azokat a katonák hazájába, hanem orosz területen létesített külön temetőkben újratemették. Jelenleg 21 ilyen temető létezik, legtöbbjük a mai Kalinyingrád megye területén.”

Számottevő német katonai sírhely található Pszkovban, Novgorodban, Krasznodar  megyében és Rzsev környékén, ahol 1942-1943-ban a rzsevi csata bontakozott ki. Ott máig újratemetik a német és szovjet katonák földi maradványait..

 

„A Rzsev alatt elesett német katonák temetője kétségtelenül különleges hely. Rendezett temető, ott napjainkban is katonák földi maradványait temetik, a temetőben vagy közvetlenül a szovjet katonák sírjai mellett. Amikor csak kezdődött a munka, minden olyan problematikus volt. De mégis ésszerű döntés született, hogy ott egymás mellett temessék el a szovjet és német katonákat. Hadd lássa mindenki, hogy mihez vezetett ez a háború.”

 

 

Bár legyünk őszintén, ennek sokan nem örültek:

http://english.pravda.ru/news/russia/02-10-2002/13786-0/

Vagy épp ami halottjaink:

Miután a boldirevkai MKKT – méretei folytán – nem volt képes további exhumált maradványokat fogadni, a kijelölt Kormányközi Hadisírgondozó Vegyesbizottság 1999-ben döntött egy újabb oroszországi magyar központi temető létrehozásáról.
Az oroszországi partnerszervezet, a „Vojennije Memoriáli” Katonai Emlékmegőrző Nemzetközi Együttműködési Társaság – eleget téve a magyar fél felkérésének, – 1999. szeptemberében négy lehetséges változatot nyújtott be elbírálásra. Közülük a Vegyesbizottság a Rudkino település melletti 3,5 hektár területen megépítendő temető-emlékhely megvalósítása mellett döntött. A Honvédelmi Minisztérium Humán Intézményrendszert Felügyelő helyettes államtitkárának jóváhagyását követően, 2000 tavaszán kezdődtek meg az építési munkálatok.
A központi temető építése 2002 tavaszán fejeződött be. Az objektum műszaki szemrevételezése 2002. június 25-én történt meg. A területen található temetkezési helyeken kívül a terveknek megfelelően megépült a kiállítási és gazdasági épület, a kápolna és a központi sétány.
A II. Magyar Központi Katonai Temető az egykori hadműveleti területen, illetve a felvonulási- és visszavonulási körzetekben életüket vesztett katonák végső, méltó nyughelye. 
A 2003. május 28-án felavatott rudkinói II. Magyar Központi Katonai Temetőben eddig 19.110 elhunyt magyar honvéd földi maradványi kerültek újratemetésre. Az elmúlt esztendőben végrehajtásra került 205 magyar katona földi maradványainak exhumálása, újratemetésükre 2011. november 15-ig került sor.
A hősi temető területén eddig 1267 gránittábla került felállításra, amelyeken 12.595 elhunyt magyar honvéd és munkaszolgálatos, illetve 44.331 eltűnt magyar katona neve van felvésve. Határozott szándékunk, hogy folytatjuk az orosz hadműveleti területen elesett és eltűnt magyar katonák neveinek gravírozását. Ennek eredményeként 2011-ben további 5012 eltűnt magyar katona neve került gránittáblára.

 

 Ezzel párhuzamosan Oroszországban is megerősödött az elvárás a társadalom részéről, hogy rendezzék halottaik és az eltűntek sorsát. Így jöhetettek létre olyan alakulatok, mint például  a speciális feladatkörű 90. önálló zászlóalj. Sajnos róluk  nagyon kevés információt találtam, az utolsó hírem is 2010-es keltezésű. amiben az illetékes épp azt a hírt tagadta, hogy feloszlatnák őket. 

Az alakulat

Az egység létrehozását a 2006. december 26-án rendelték el, és 2007 április elsején alakult meg. Feladata a második világháborús sírok feltárása a leningrádi és a a kalugai körzet területén. Maga a zászlóalj kifejezés igencsak megtévesztő: hivatalosan 180 főből áll, de legtöbbször alig van az állomány félig feltöltve. Nem harcoló alakulat, fegyvereiket a legközelebbi katonai egység őrzi, Állomáshelyük Szt.Pétárvár közelében, Mga városban egy felszámolt légelhárító ezred laktanyájában található.

A leírások szerint abban az időben szállásuk, ellátásuk jobb volt mint sok alakulatnak az orosz seregben. Ennek az alakulat elzártságán és kicsiségén kívül /így a tisztek nem különültek el annyira a sorállománytól/ az is az egyik oka, hogy a munkájuk a tavaszi olvadásoktól a fagyok beköszöntéig tart, sokszor nagyon nehéz körülmények között.

A képen az alakulat újoncai, eskütétel után.

A feladat

"...A tiszteletteljes magatartást az elesettek földi maradványaival szemben kifejezi a kihantolási folyamat alapos régészeti elvégzése, melynek végeztével az ásatás, kihantolás helyén nem maradnak földi maradványok, lehetővé teszi a maradványok külön konténerekbe való elhelyezését, az emberi csontváz felépítésének rendjében,a szállítás és a későbbi eltemetés maximális kegyelettel való végrehajtását.

Különösen fontos az archeológia szabálya szerint elvégezni a kihantolást, mivel enélkül a katona személyazonosságát pontosan nem lehet megállapítani, és más fontos információk is elvesznek.

A temetkezések dokumentálásak fontos lépései vannak, mint például a munka megkezdésétől az exhumálás befejezéséig, az áthelyezés idején, ugyanígy a végső tisztelet adás elvégzése után is.
 Szabványos dokumentumok mellett a a felek hivatalos levelezésének, melyben lehetővé teszik az áthelyezést , tartalmaznia kell részletes tájékoztatást a temetkezés állapotáról az exhumálási munka előtt, beleértve a helyi lakosoktól szerzett feljegyzések rögzítését. Nagy értéket képviselnek az exhumálásokról készült jegyzőkönyvek

Az orosz hadisírkutatók meggyőződése, ha tömeges temetkezésről van szó, nagyon fontos minden egyes holttest pontos elhelyezkedésének meghatározása, a csontváz sérüléseinek feltárása, valamint a személyes és más tárgyak megőrzése.

Az ilyen alapossággal végzett munka gyakran lehetővé teszi  az áldozatok  egyedi azonosítását.

Az exhumálási munka végső fázisában  a jogi aktus lezárul, melyben megnevezik az áttemetés pontos dátumát, annak helyét és formáját, az áttemetett és újra elhantolt holttestek mennyiségét, a végső búcsúztatási szertartás  időpontjával együtt.

 
Minden dokumentum fontosságát a benne őrzött információ jelentősége határozza meg, ami a jövőben hasznosnak tűnhet, és nagyon értékes lehet az elesett katonák hozzátartozóinak, valamint a parancsnokságok által felhatalmazott azon személyeknek, akik a temetkezések kérdésével és nyilvántartásával foglalkoznak. A visszaállított nevek  sorsát a listán feltétlenül  ellenőrizni kell, és a forrásokban is . (az OBD "Memorial" is rendelkezésre áll). Mindez azzal függ össze, hogy a halott katonák névsorának összeállítása során is voltak tévedések, és  az ilyen esetek nem ritkák. Lehetséges, hogy  az exhumálás  során  kihantoltak  száma  eltér az ismert adatalistáktól..."

forrás: http://szovjet-katona.ucoz.hu/publ/stati_na_vengerskom/az_orosz_szovjet_haborus_sirok_magyarorszagon_szerzo_elena_bole_part_2/2-1-0-127

A zászlóalj 2006-2010 között feltárta 5417 szovjet és két ellenséges katona sírját.

Megtalált 166 kitüntetést, azonosított 360 holttestet akik közül hétnek sikerült felkutatni még élő rokonait.

Feltárt és hatástalanított 5278 fel nem robbant robbanószerkezetet 176 kézifegyvert.