A szabadságharc remek alkalmat nyújtott a hazai polgárság számára, hogy felemelkedéséért anyagi és véres áldozatot hozzon, azonban a hazai arisztokrácia számos tagja is azonnal csatlakozott a nemes eszmékhez, a leggazdagabb főurak, Batthyány és Széchenyi, Kiss Ernő és Dessewffy példája mellett most egy alig ismert történetet mesélünk el.
Az előkelő családból származó Teleki Sándor gróf nevelésére nagy figyelmet fordítottak szülei, Táncsics Mihály gondolatművész volt a kisúrfi nevelője, így - arisztokrata léte miatt szokatlan módon - a
forradalmi eszméket
már gyermekkorában magáévá tehette. Marosvásárhelyen tanulta ki a jogászi szakmát, a királyi táblán jurátusként dolgozott, ahol ügyvédi vizsgát is tett. Korszokás szerint német egyetemekre ment, megfordult Berlinben, Halléban, Jénában és (a ma lengyel) Breslauban is. Furcsa módon a forradalmár vér és lelkiség elég hamar kiütközött a grófon, 1841-ben Felix Lichnowski herceggel került jó kapcsolatba, aki a felkelő seregek tábornokaként harcolt Spanyolországban. Telekit nem sok hadi siker vette körül a spanyol harctéren, Barcelonában elfogták és csak a francia főkonzul, Ferdinand de Lesseps kegyelmi kérelmére menekült meg az akasztófától (ez életében az első, de nem utolsó
sikertelen akasztási
kísérlet). A megszerzett kardforgatási és harctéri tapasztalatait békében és háborúban is megtanul majd alkalmazni a fiatal főúr, de ezt a képességét kis időre pihentetni lesz kénytelen. A gróf Franciaországon keresztül utazott hazafelé, de csak Berlinig jutott, ahol folytatta egyetemi és világfi tanulmányait. Hirtelen jött berlini kalandja, hogy barátságot kötött
Liszt Ferenccel,
aki zongorazseniként járta Európa gazdag városait, végigturnézva az előkelő hangversenytermeket. Liszt Ferencet manapság úgy képzeljük, mint félőrült tekintetű őszhajú aggastyánt, aki görnyedten borul a zongorára, de ez a kép téves, a művészt fiatalkorában inkább egy olyan mostani rocksztárhoz lehetne hasonlítani, aki végigturnézva a kontinenst folyamatosan botrányokba, italozásokba és szerelmi kalandokba keveredik. A kor zavargó lelkű zenészéhez csatlakozott hősünk, Teleki Sándor gróf. A legendárium szerint a nyugtalan gróf Berlinben 1843-ban
párbajt kezdeményezett
egy Nordhausen nevű kapitánnyal, a nagy zongoraművész becsületének megsértése miatt (helyettes párbajt vívtak, a zongoraművész a barátja útján kívánt elégtételt venni). Teleki a kardvívás során karcolásokat szerzett, a kapitányt úgy tudta lefegyverezni a kitűnő vívó, hogy a jobb karját egy nagyívű vágással lemetszette. Ettől kezdve mindkettőjük útját botrányok övezték, pár nyugati kalandozás után a kettő barát keleten folytatta koncertkörútját, Szentpéterváron ismét veszélyes kaland várt rájuk. Liszt szemet vetett Glasznap herceg csinos arájára, akit - a csapatmunka fontosságát felismerve - a féltékeny férj elől nem Liszt, hanem a pár nappal később távozó gróf szöktetett meg. A bohém kettős 1846-ig okozgatott közbotrányokat Európában, majd mindketten hazatértek Magyarországra. A híres zongoraművész Erdélybe, majd a moldvai fejedelemségekbe utazott hangversenyezni, Teleki Kolozsváron csatlakozott a művészhez, akit moldvai útjára,
Bukarestbe
és Jászvásárra is elkísért. A Hölgyfutár lapban Teleki így ír az első magyar rapszódia keletkezéséről:
„Lisztnek szemei kigyulladtak, ujjaival pattogtatott, s belekiáltott a nótába, mi pedig aprózni kezdtük, s hajtottuk reggelig. A nagy mester zongorája mellé ült, mi apróztuk, s ameddig mi hajtottuk, ő megírta első magyar ábrándját”.
A gróf erdélyi visszatérése során újabb művésszel ismerkedett meg, Petőfi Sándorral, aki a "vad gróf" jelzővel illette barátját. Ön az első élő gróf, akivel paroláztam, jegyezte meg a költő az első kézfogás alkalmával, mire a vicces kedvű arisztokrata így riposztozott: "És
halott gróffal
hányszor parolázott?" A találkozásuk nagy hatással volt mindkettőjükre, Petőfi elismerte és méltányolta Teleki arisztokratákra nem jellemző felvilágosultságát, a "vad gróf" pedig értékelte Petőfi irodalmi munkásságát. Akkor még nem sejthette egyikük sem, hogy a békés napok után mennyi időt fognak majd harcolva egymás mellett tölteni, mint Bem József törzskari tisztjei. A gróf annyira megkedvelte a fiatal költő modorát, hogy felajánlotta koltói birtokát a mézeshetekre, Petőfi és Szendrey Júlia a nászútjukat Teleki Sándor gróf vendégeként töltötték, e termékeny időszak alatt a lánglelkű poéta 28 verssel gyarapította a magyar irodalmi kincset, leghíresebbje a Szeptember végén című vers. Az idilli napokat és a békés utazgatásokat megszakította a szabadságharc, amelynek hírére az izgága gróf rögtön hadba szállt, Kővárvidék kapitánya és a magyar közjogi hagyomány szerint ezzel együttjárólag főispánja lett. A közhonvédi rangban (!) lévő újonc arisztokrata a 10-ik honvédzászlóaljban szerzett újabb harci tapasztalatokat, Becskereken hadakozott
Damjanich seregében,
a rác front véres harcai (Perlasz, Titel, Écska, Tomasevác, Szenttamás) után Bem tábornok erdélyi seregébe rukkolt, ahol őrnaggyá majd ezredessé, az erdélyi hadsereg felügyelőjévé emelkedett. A vesztes kissajói ütközetben három társával együtt csak úgy tudott elmenekülni, hogy 300 oláh harcoson keresztül kellett kitörniük a gyűrűből. A virtust később is módja lett gyakorolni, a nagyszebeni előcsatározások során több közelharci gyakorlatban vett részt. A leghíresebb viadala a Szőkefalva és Gálva melletti csata vált, ahol magát a bajba került Bem tábornokot kellett kimentenie a rájuk törő császári vértesek támadása elől. A lovasegység parancsnoka észlelte, hogy a hadseregparancsnok egy kis időre elszakadt a magyar erőktől, ezért fogságba kívánta ejteni a lengyel tábornokot. Teleki azonban, mint törzskari tiszt Bem mellett figyelte a csata alakulását, a lovassági támadás sem hozta zavarba, nem menekült el, hanem véres közelharcban szorította vissza a lovasegység tagjait. Vitézségét Bem nagyra értékelte, nem is csoda, a hadtörténelem nem sok olyan esetet ismer, amikor törzskari tisztek bátor csoportja közelharcba bocsátkozott nagyszámú túlerővel. A sok győztes csata után hamar lejtőre került a szabadságharc ügye, a
sokszoros túlerő
lenyomta a honvédsereget. Világosnál a vad grófra is várt a fegyverletétel kínja, sok tiszttársával együtt őt is Aradra szállították, börtönéből követte a kivégzéseket és a kisebb tragédiákat is. Írói hajlamai is kezdtek kiütközni (nemhiába, Stancic nevelése), buzgón jegyezte a szabadságharc történeteit. Az aradi távozására kettő variációt is ismerünk, a legenda szerint ugyanannak a Glasznap tábornoknak köszönheti a szabadulását, akinek a feleségét korábban Liszt számára megszöktette, paritásos alapon, szabadság a szabadságért. Ennél valószínűbb és életszagúbb az a történet, miszerint ötven arany árán egészségügyi szempontból
"untauglich" papírral
távozott a fogságból. A távozás után sem volt biztonságban a gróf, bujdosnia kellett, ezért egy kocsis gúnyáját magára öltve menekült el az országból. A legenda szerint Knicsanin szerb tábornok bakosaként menekült Belgrádba, majd török földre, szerencséjére ez még azelőtt történt, hogy halálos ítéletét Aradon kézbesítették volna. Életében másodszor is megúszta a kötelet a gróf, de azért a hibát nehezen viselő svarcgelb hatóságok távollétében felakasztották ("in effigie” akasztás és tényleges jószágvesztés). Mint oly sok katonatársának, franciaországi önkéntes száműzetés jutott osztályrészül, ám nem sokáig tartott a francia kiküldetés, III. Napóleon államcsínye után itt is száműzték. Londonban talált menedéket, majd Jersey szigetére távozott, a híres francia száműzött íróval, a rokonlelkű romantikus Victor Hugoval került barátságba. Az író rábeszélte az irodalmár hajlamokkal is megáldott grófot, hogy vesse papírra visszaemlékezéseit, ezen felbuzdulva a gróf a kis szigeten megírja az aradi kivégzések történetét 1854-ben. A brit szigetre visszatértekor Jane Frances Bickersteth, Lord Langdale leánya mellett talált boldogságot, akit később feleségül is vett. A házasélet és a ház körüli munkák nem kötötték le a nyughatatlan grófot, ezért egy év házasság után
elhagyta első nejét
és 1858-ban Nizzába, a forrongó Itáliába költözött, valahogyan érezte, hogy rövidesen puskaporszagot találhat e helyen. Giuseppe Garibaldi hű kísérőjeként Szicíliában, Calabriában és Nápolyban is harcolt az olasz tábornok mellett. Az itáliai csatározásokban az elit egység, a Magyar Légió ezredeseként (balra a képen) vett részt a csatákban, 160 honfitársunkkal egyetemben. A harcok végeztével 1860-ban Párizsban ismét megnősült, felesége Mathilde Litez - Tiverval frank leány, akitől négy gyermek született (három fiú és Blanka aki nem azonos azzal a Teleki Blankával, akire elsőre gondolnánk). A kiegyezés után hazaköltözött, bónuszként a halálos ítélet mellékbüntetéseként elkobzott vagyonát is visszanyerte. Az idősödő gróf hazatérte után már nem hadakozott, gazdálkodott és írogatott, nagyrészt koltói birtokán tartózkodott, de Nagybányán, Kolozsváron, Debrecenben és Budapesten is hónapokat élt. A társadalmi életbe nem csak mint katona, hanem mint irodalmár is belépett, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság is tagjául választotta.
Irodalmi munkássága (Wikipédia): cikkei a Honvéd-Naptárban (1874. Első találkozásom Bem apóval), a M. Polgárban (1877. 248. l. Egy az Isten. Jókai Mórnak szíves köszönet), a Pesti Hírlapban (1879. 150. sz. Petőfi Koltón, székfoglaló a Petőfi Társaságban), a Koszorúban (III. 1880. Petőfi mint koma Koltón, V. 1881. Egy karácsony estém Hugó Viktornál), a Fővárosi lapokban (1881. 123. sz. Lendvay Marcziról), a Vasárnapi Ujságban (1881. Sámi Lászlóról, Visszaemlékezés Mészáros Lázárra [1]), a Budapesti Hírlapban (1882. 203., 206. sz. Haray Viktor honvéd százados, 248. Levél Petőfi Sándorhoz, 296. Koszorú-zápor, 298. Morzsák Petőfiről, 1883. 3. sz. Sámi László arczképe előtt, 1884. 268. Találkozásom George Sanddal, 316. Lónyay Menyhértről, 1885. 56. Hugo Viktor születése napján, 1887. 26. Mikor engem fölakasztottak, 57. Utolsó találkozásom Petőfi Sándorral, 1888. 327. Garibaldi mint költő); levelei: K. Papp Miklóshoz, Koltó szept. 26. 1876. (Hölgyfutár 1876. 2. sz.); Feleki Miklósnak szives üdvözlet (M. Polgár 1877. 82. sz.); Koltó máj. 22. 1879. (Szabadság, Nagyvárad, 1879. 133. sz.); Prielle Kornéliának, Kolozsvár ápr. 14. 1881. (P. Hírlap 1881. 105. sz.).
Amit még köszönhetünk a grófnak, az a
"Teleki-gyűjtemény",
amely méltó módon állít emléket a szabadságharc résztvevőinek, Teleki számtalan emléktárgyat gyűjtött magához, a hősök ruhadarabjaitól kezdve, negyvennyolcas ereklyékig és iratokig, festményekig. Aradi napjait is azzal tölti, hogy szerez egy-egy forgácsot a tábornokok bitófájából, sőt, egy Damjanich-emléket is megszerez. Később Bem tábornok kócsagtollát, lótakaróját és fekete bőrkulacsát is megveszi, Leiningen gróf íróasztala is a gyűjtemény darabja lett. Egy visszaemlékezés szerint gazdagította a kiállítást "számos ágyúgolyó, fegyver- és ruhadarab, több szép honvédfogoly-faragvány, pecsétnyomók, golyóöntők, egykorú és közel egykorú rajzok, metszetek, szabadságharc-kiadványok, pénzek, s az aradi vértanú-szobor reliefjeinek természetes nagyságú másolata...” Olasz emlékei sorába kerül Garibalditól kapott pecsétnyomóját, és azt a famankót is, amelyet a sebesülése alatt használt. Garibalditól ajándékként őrzött egy vörös inget is, valamint azt az ágyúgolyót, amely Capuánál majdnem életét oltotta. Ezeken az emléktárgyakon kívül Salvator Rosa, Velasquez, Murillo, Tiepulo festményei díszítették a múzeumszerű kastély falait.
A számtalan csatát túlélő ezredest is utolérte a vég, a spanyol, magyar és olasz harcok hősét 1892 májusában temették el Koltón, hosszú élete kettő sikertelen akasztás után csendes halállal ért véget. Végrendelete szerint „Teleki László gróf bejelentette, hogy Teleki Sándor gróf ezredes szabadságharcbeli emlékeket gyűjtött, s a család ezeket az országos ereklyemúzeumnak ajándékozza. [...] A sok érdekes emlék közt van [...] néhány
tépett zászlódarab,
karkötő és törött penge, az elhunyt ezredes minden érdemjele, hivatalos pecsétnyomója és sok más érdekes emléke a szabadságharcnak.”
És hogy hol láthatóak ezek az ereklyék? A Budai Vár Hadtörténeti Intézet és Múzeumban nemrég látogatható volt egy kiállítás az aradi ereklyékből, de az igazi élményt egy aradi látogatás jelentheti, érdemes időt áldozni a szabadságharc hősei emlékének.
Titus Pullo Urbino 2013.02.07. 08:02:04
Jó szórakozást!
2013.02.07. 08:44:42
"1860-ban Párizsban ismét megnősült, felesége Mathilde Litez - Tiverval frank leány, akitől négy gyermek született (három fiú és Blanka" - itt a linkkel valami gond lesz, mert a wikis Blanka 1806-1862-ig élt!
Titus Pullo Urbino 2013.02.07. 09:08:07
2013.02.07. 09:28:39
Titus Pullo Urbino 2013.02.07. 09:41:23
www.primariacoltau.home.ro/Hun/Tortenelmi_mult.htm
A másik Blankáról én is csak az évszámot tudom, meg annyit, hogy apja halála után őrizte és gyarapította a gyűjteményt, de a hagyaték fő gondozója János lett, Blanka testvére. Ennyit tudtam most meg.
yenoee 2013.02.07. 10:00:47
Hehe :)))
Ismét egy nagyon élvezetes írás, köszönet érte!
Combat Gear Admin · http://combatgear.blog.hu 2013.02.07. 11:27:01
Ez jutott eszembe így elsőre elolvasva. Tényleg szép kis karriert futott be a gróf úr.
A harcoló törzs tisztekről jutott eszembe Rommel, aki jó pár alkalommal elveszett a fronton vagy a frontra igyekezve, utána harmad vagy másod magával kellett vissza kocsikáznia a vezetési pontjára.
Titus Pullo Urbino 2013.02.07. 11:54:03
@Combat Gear Admin: Rommelnek nem adatott meg a hosszú élet, de vele ellentétben vannak olyan emberek, akiket nem fogott a golyó, mostani hősünk mellett talán Görgey lehet erre jó példa, mindig ott járt, ahol nagy volt a verekedés, egyszer olyan fejsebet kapott, hogy csoda az életbenmaradása, mégis megélt 98 (!) évet.
charlie 2013.02.07. 13:21:45
Titus Pullo Urbino 2013.02.07. 13:31:02
é. sz. 47° 36′, k. h. 23° 31′
bővebben:
hu.wikipedia.org/wiki/Kolt%C3%B3i_kast%C3%A9ly
Ma Petőfi Múzeum működik a leharcolt épületben (TSZ épület volt sokáig)
Chouwen · http://doufukuai.blogspot.com 2013.02.07. 14:08:20
Rosszindulatú Vászka 2013.02.07. 16:46:20
stoppos76 2013.02.07. 16:51:28
Nagyszerű írás, köszönjük.
NAR 2013.02.07. 18:42:15
Sausage 2013.02.07. 18:43:22
lost hope 2013.02.07. 19:13:02
Samu1 2013.02.07. 19:42:29
lost hope 2013.02.07. 19:44:31
doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.02.07. 20:06:54
Titus Pullo Urbino 2013.02.08. 07:15:07
@doggfather: @lost hope: @Samu1: @Sausage: @stoppos76: @Rosszindulatú Vászka: @skandallum: köszönöm, lesz még ilyen, ha időm engedi.
Rosszindulatú Vászka 2013.02.08. 10:05:39
blacklord 2013.02.08. 15:22:16
Minorkavidor 2013.02.08. 15:26:30
Csak egy kérdés? Mivel a blognak kb.25 szerzője van nem lehetne időben úgy elosztani a munkát hogy hetente legyen 1 poszt. Egy emberre így csak 2 esne (2-nek lenne 3), mert van úgy, hogy valamikor 2-3 naponta jönnek a posztok, máskor meg eltelik akár 1 hónap is. Ráadásul így az egy emberre eső teher is csökkenne, mert van aki 6-8 posztot is bevállal, van aki meg nem is jelentkezik.
Ellenvetésként felmerülhet, hogy munka mellett írjátok a műveiteket. Ez tény. De a posztokat szabadidőtökben írjátok, el lehet tárolni és a megbeszélt időben feladni.
Csak azért jutott eszembe, mert hosszabb szünet után sokszor előfordult, hogy engem rendkívül érdeklő poszt jött, de mire észleltem, már 1-2 poszttal előrébb voltatok, így nem volt értelme hhozzászólnom és kérdeznem.
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2013.02.08. 16:08:06
Az én időgépem ugyanis csak úgy az 1930-as évekig megy visszafele. De Bruce Willis már dolgozik az ügyön:)
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2013.02.08. 16:16:48
ez nagyon...leben und leben lassen...vagy mi...
vagy korabeli csapatépítő tréning?
Tocvarek 2013.02.08. 19:37:40
Ő lehet esetleg a szuezi csatornás Lesseps papája vagy csak egyéb rokona?!
Titus Pullo Urbino 2013.02.10. 12:37:14
@Minorkavidor: jó volna, ha beállnánk egy olyan rendszerre, ami szerint minden csütörtökön megjelenik egy írás, de ezt az általad is említett okok miatt nehéz kivitelezni.
@Hiryu 2,0: valszeg Lisztnek kínos lett volna elrabolni a hölgyet, így maradt a másodzongorista szöktetőnek
@Tocvarek: nem tudom, utánanézek.
Minorkavidor 2013.02.11. 15:25:16
A csütörtök v. péntek rényleg nem lenne rosszDD Mármint a szabad(abb) hétvége miatt. DDd
Rosszindulatú Vászka 2013.02.12. 00:09:08
Amúgy csak szép szerénbe jelezném, hogy az első írástudó, akinek fenn maradtak sirámai, hogy régen minden jobb volt, még az értékek is, az konkrétan Arisztotelész volt :)
Liszt ügyében meg valószínűbbnek tartom, hogy épp akkor más nőt szédített, azért maradt ki abból az inkriminált lányszöktetésből.
@Minorkavidor: micsoda hülyeség az a posztrendszeresség, mi ez itt, kaszárnya?
Titus Pullo Urbino 2013.02.12. 09:37:04
@Rosszindulatú Vászka: értékrend? mi az manapság? Sajnos ma nem szükséges bármilyen erkölcsi rendszer ahhoz, hogy valaki sikeres legyen munka, tanulás és gyakorlat nélkül. Elég a Megasztár, vagy a Való Világ hőseire gondolni, hogy meglássuk, percemberek koráról van most szó. Teleki Sándor gyűrte a virtust 70 éves koráig, manapság mégse hallott róla a magyarság 99 %-a, bezzeg Zámbó Krisztián, hehehehe...
Amúgy meg igen, jó lenne rendszeressé tenni a megjelenéseket, a kiszámíthatóság sokak számára vonzó, még ha kaszárnyai jelleget is ölt. Sosem olvasott Maga Örkényt? Még a lágerek is a kiszámíthatóság rendszerében működtek, igaz, ott volt idő mindenre.
folti_ 2013.02.12. 11:05:31
Titus Pullo Urbino 2013.02.12. 13:25:47
folti_ 2013.02.12. 14:01:52
Titus Pullo Urbino 2013.02.12. 15:40:38
Rosszindulatú Vászka 2013.02.12. 23:53:43
Azokban a novelláiban fejti ki azt is, hogy a szerencse részrehajló. A kenyérosztósban. Érdekes meglátás.
Dharma 2013.03.01. 15:20:33
Titus Pullo Urbino 2013.03.05. 11:27:19