Történet Judy-ról, aki a japán hadifogolytáborokban segített kétlábú bajtársainak túlélni a borzalmakat.

Judy egy angol hadihajó, a Grashopper ágyúnaszád kabalakutyája volt, amelynek legénysége fogságba esett 1942 elején. A tengerészek magukkal vitték a kutyát a fogolytáborba, ahol az összetalálkozott Frank Williams repülős altiszttel, aki örökbe fogadta, megosztva vele a csekély fejadagját. A foglyoknak is sokat jelentett a kutya jelenléte, segített fenntartani a moráljukat, és Judy továbbra is hűen teljesítette kötelességet: jelezte, ha vadállatok közelítették meg a tábort és szorgalmasan vadászott a hadifoglyok életét megkeserítő patkányokra és kígyókra.

Mikor egy japán őr kishíján lelőtte, mert állatokat tartani a hadifoglyoknak tilos volt, Williams kihallgatást kért a tábor parancsnokától. Igencsak kockázatos lépés volt, de sikerrel járt: az épp jókedvű tiszt hivatalosan is felvette Judy-t a foglyok közé, az egész háború egyetlen hivatalosan is hadifogoly állataként.

 Amikor a tábort felszámolták, és foglyokat Szingapúrba szállították, Judy-t egy zsákban csempészték fel a szállítóhajóra. Judy, dacára kényelmetlen helyzetének, egy nyüszítéssel sem árulta el magát az őrök előtt.

A hétszáz foglyot szállító teherhajót egy szövetséges tengeralattjáró megtorpedózta, Williams kénytelen volt magára hagyni hűséges társát. Nem volt más választása, mielőtt a vízbe vetette magát, a kutyát is a tengerbe ejtette, több mint öt méter magasságból. A japán konvoj többi hajója felszedte a túlélőket, de Williams elvesztette Judy-t a szeme elől.  Nem is reménykedett benne, hogy újra találkoznak, bár a foglyok azt mesélték, láttak valakit, aki felsegítette a kutyát egy úszó roncsdarabra. A foglyokat eredeti úticéljuk helyett Szumátrára szállították.

Williams nem bízott abban, hogy valaha is viszontlátja négylábú barátját, így annál nagyobb volt a meglepetése amikor átlépett az új tábor kapuján:

"Nem hittem a szememnek! Egy vézna kutya futott felém, és egyenesen az ölembe ugrott! Soha nem örültem még ennyire semminek, mint amikor megláttam az öreglányt."

Egy hosszú éven át raboskodtak a szumátrai táborban.
"  Sokszor megmentette az életemet. Judy volt a legfőbb oka annak, hogy életben maradtam. Amikor már feladtam volna a reményt, ránéztem, figyeltem, néztem a fáradt, beszédes  szemeit. Arra gondoltam, mi lenne vele, ha a gazdája meghalna? Nem adhattam fel, bíznom kellett a jövőben, várnom kellett a csodát."

Amikor az őrök ráuntak a kutyára, és elhatározták hogy végeznek vele, Williams elrejtette a dzsungelben, úgy csempészett ki neki némi ennivalót.

 A hihetetlen nélkülözések ellenére mindketten túlélték a háborút. A kiszabadult hadifoglyokat hazaszállították, és ők felcsempészték Judy-t is a hajójukra. (Igen, háború véget ért, és a bürokraták előretörtek, egy kutya Nagy-Britanniába szállításához jónéhány bélyegzős papír kellett volna:( ) A szigetországba visszatérve hat hónapra karanténba került, csak azután költözhetett újra gazdájához.

De a hadsereg nem feledkezett meg érdemeiről: Judy 1946-ban megkapta a Dickin Medal-t a Viktória-kereszt állatoknak szánt megfelelőjét. Az indoklás szerint: "Kiemelkedő bátorságáért és kitartásáért, ahogy a japán börtönökben és hadifogolytáborokban kiemelkedő intelligenciával segített fenntartani a morált, megmentve ezzel számos életet."

Interjút is készítettek vele, és gazdájával, ugatását az 1946-os győzelmi ünnepségek részeként közvetítette a BBC.

Williams a PDSA, a brit állatvédő szervezet egyik legrangosabb kitüntetését, a "White Cross of St Giles"-t kapta meg mindazért, amit Judy-ért tett.

Ő és gazdája a háború utáni években meglátogatták azok családjait, akik nem élték túl a fogolytábort.

1948-ban Tanzániába utaztak, hogy egy állam által szponzorált élelmiszerprogramban dolgozzanak.

Két év múlva daganatot találtak Judy testében, 13 évesen el kellett altatni. Gazdája saját kezével épített neki síremléket, amin elhelyezett egy táblát, rajta feltünteve Judy életének történetét.

Judy kitüntetését az Imperial War Museum-ban állították ki.

Frank Williams 2006-ban hunyt el, 93 éves korában.