Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

március 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (45) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (78) alagút (7) állat (8) amerikai (91) angolok (8) arabok (15) átirányítás (13) atom (11) ausztrál (5) ázsia (16) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (5) brazil (7) brit (66) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (7) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (8) ejtőernyős (30) életrajz (37) elmélet (11) erdély (5) erőd (7) évforduló (54) ferencjózsef (11) francia (24) görgey (13) görögök (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (81) haditengerészet (45) hadkiegészítés (5) hadsereg (14) hadtörténelem (146) hadtörténet (18) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (16) hidegháború (43) híres bűnözők (8) honvédség (9) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (44) ii világháború (104) izrael (26) japán (21) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (5) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (57) kiképzés (7) kína (5) kínai (6) kivégzés (6) könyv (5) középkor (10) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (79) légierő (47) légvédelem (6) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lovas (6) lovasság (10) lövészárok (5) magyar (130) makett (7) mesterlövész (6) monarchia (13) múzeum (12) német (67) nők (12) ókor (13) olasz (13) orosz (27) ostrom (6) osztrák (29) osztrák magyar (27) pestis (6) plakát (12) podcast (9) porosz (5) portugál (6) programajánló (9) reform (5) reklám (5) rendőr (5) rendőrség (5) rendvédelem (47) róma (13) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (13) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (7) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (38) szovjet (60) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (15) tengerészgyalogos (11) terror (25) titkosszolgálat (60) török (15) tűzfegyver (7) ünnep (5) usa (49) utánközlés (28) vadászgép (10) várostrom (6) vendégposzt (79) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (51) wysocki légió (11) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Görgey (alag)útjai

2014.01.09. 06:00 Titus Pullo Urbino

small_Debrecen-nagytemplom.jpgA forradalmi év decembere gyászos napokat hozott a friss magyar honvéderőre, támad az ellenség, a kormány Debrecenig fut, főparancsnok nincsen, a politikai vezetés szélsőségek között mozog (Bécset kéne támadni, az olmützi udvart, vagy netán visszavonulni?), a középparancsnokok ingadozók, a tisztek gyakran ellenségesek a forradalom ügyével, a legénység pedig éhes, rongyos és rosszul felszerelt. Ezek az okok

önmagukban csatavesztést

eredményeznek, összességükben pedig egy hadjárat, vagy az egész ügy bukását is okozhatnák. Az, hogy végül nem így történt, hogy 1849-ben újra fellángolt a szabadságharc, az pár elszánt és kitartó férfi akaratából történt.

A történetbeli főszereplők között Görgey, Aulich, Guyon (képen jobbra), Piller és Kmety, a térfél másik oldalán többek között Alfred zu Windisch-Grätz herceg, tábornagy, a svarcgelb guy.jpgfővezér és Csorich altábornagy. A januári kemény idő általában nem kedvezett a gyalogos csapatmozgásoknak, talán annyiból volt szerencsés a

fagyos idő,

hogy folyó, vagy patak átkelésekor január első felében nem kellett a hidat keresni. Görgey ”Feldunai” (később VII.) hadteste, amely a Pozsonytól folyamatosan hátráló Aulich Lajos (htpk. helyettes), a nagyszombati kudarcot nehezen megélő Guyon Richárd és a szárnyait próbálgató Kmetty György hadosztályából, valamint a Simonyi András ales. parancsnoksága alatt álló önálló hadoszlopból állt.

Teljes értéken 17 gyalogzászlóalj, 23 lovasszázad, 72 ágyú a hadtest felszereltsége. Bánlaky Józsefet idézve:

”Görgey hadtestét 4 két-két dandárból álló hadosztályra és 1 külön hadoszlopra osztotta;

Jobbszárnyhadosztály: Aulich Lajos ezredes alatt; állott 3 zászlóaljból, 8 lovas századból és 16 ágyúból, a Gáspár András alezredes és Klementisz Gábor őrnagy (azelőtt Görgey Kornél) dandárokra tagozva.

Középhadosztály: Kmety György alezredes alatt; ereje: 3 zászlóalj, 4 lovas század és 16 ágyú; az egyik dandár Szabó alezredes alatt, a másik egyelőre betöltetlen.

Balszárnyhadosztály: Piller János ezredes alatt, 3 zászlóalj, 7 lovas század és 16 ágyúból állott, s Kossuth Sándor őrnagy és Pöltenberg Ernő alezredes dandáraira tagozódott.

Tartalék hadosztály: Guyon Richard ezredes alatt 4 zászlóalj, 3 lovas század és 16 ágyúból állott; az egyik dandárt Petheo Vilmos őrnagy vezette, a másik egyelőre betöltetlen maradt.

Külön hadoszlop: Simonyi alezredes alatt; 2 zászlóaljból, 1 lovas századból és 8 ágyúból állott.

Az egész hadtest állománya 15 zászlóalj, 23 huszárszázad és 72 ágyú; létszáma 16.000 fegyveres.”kormocb6.jpg

A ~ 16 ezer főt számláló honvédsereg Vácról - a sikertelen decemberi nyugati törekvések irányát megváltoztatva, Bayer József vezérkari főnök javaslatára - a gazdag felvidéki bányavárosok felé vonult keletre, Körmöcbánya (képen balra), Selmecbánya és Besztercebánya a hadicél.

A Vácon történtekről

most nem ejtünk szót, az megér egy külön misét, posztot, lényeg az, hogy a váci események után egy kicsit magabiztosabb és célorientált sereg kelt hosszú útra. Az elérni kívánt cél hármas, egyrészt meg kellett óvni a sereget a széthullástól, másrészt a bányavárosok vert és

veretlen aranyát,

egyéb nemesfém kincsét (ezüst, ón, ólom, réz), nyersanyagát, felszerelését kellett a magyar kormány számára megszerezni, harmadrészt pedig újoncokat kellett szerezni a haderőbe. Ez a hármas cél persze csak azután alakult ki, hogy a katonailag teljesen dilettáns megkérdőjelezhető (Kossuth féle) decemberi parancs végrehajtását el sem kezdték, majd a január másodikán a fővárosban tartott haditanács határozatát sem sikerült, illetve csak félig sikerült véghezvinni.

A Lipótvár felmentését

előíró terv 1849. január 11-én, a verebélyi csatavesztésnél kudarcba fulladt, viszont Windisch-Grätz, Csorich, Simunich és Götz tábornokok csapatai Debrecen elleni felvonulásának meghiúsítását elérték, Perczel vezérőrnagy nem kis megkönnyebbülésére. Amíg a befagyott Duna feletti budai várban Windisch-Grätz felizgatva levelezgetett a bécsi udvar tisztségviselőivel, (talán Görgey Olmützöt akarja támadni?), addig Csorich, Jablonowski, Simunich és Götz tábornokok (jobbra) erői götz.pngSchlick csapatai felé vették az irányt, hogy egyesülve szétzúzzák a kisebb számú, rosszul ellátott és jórészt fegyelmezetlen honvédsereget. Görgey fejében azonban más tervek álltak, Olmütz és Bécs helyett más célra összpontosított, a futást és visszavonulást csak időnyerésnek tekintette, elképzelése szerint a fegyelmet helyreállítva, a felszerelést javítva számbelileg is gyarapodva a magyar hadtest jön ki győztesként az átcsoportosítással. Az elképzelések szerint, Bayer József vezérkari főnök javaslatára Aulich és Piller János hadosztályának Zólyomba, Kmety Györgyének Selmecbányára kell masíroznia, Guyon hadosztálya pedig Szélaknán bevárja az üldözőket és

szétveri azokat.

Az elképzelések feltételezték, hogy a sereg egységes, a tisztek alkalmasak és a fegyelem is szilárd. Volt még mit javítani, a hangulat rossz volt, a tisztek bizonytalanok és a fegyelem is romokban hevert.

gorgey.jpgAhogy Görgey az „Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben” című könyvében ír a fegyelemről: Guyon megkísérelte a támadást, ”de emberei – csakúgy, mint Hodrusnál az én embereim – már az első lövésekre kereket oldottak.”

Persze ebben a helyzetben szükség volt Görgey Artúr tehetségére és keménységére. Annyira már lehetett őt ismerni, hogy a fegyelmezés nem okoz lelki törést őbenne, pár botoztatás után sikerült hadosztályaiban megszilárdítani a rendet. Erről az oldaláról ismerték őt az osztrákok is, akik igyekeztek árulásra rávenni a hadtest parancsnokát, így bomlasztva a fegyelmet. Január utolsó napjaiban, Rózsahegynél Hrankay József nyugalmazott császárhű huszárkapitány – mint Windisch-Grätz követe - ultimátumot adott át, amelyben feltétel nélküli megadást kért a császári vezér. Természetesen Görgey elutasította a követelést, válaszában a

váci kiáltvány

egy példányát küldte az ultimátumot küldőnek. Ebből mindenki értette, nincs alku, a honvédsereg egységes és küzdeni fog. Közben egy másik úton a Guyon hadosztályt egy nála sokkal kisebb létszámú osztrák alakulat megugrasztotta lesből megtámadta, ezzel okozva újabb veszteségeket. Guyon – aki nehezen viselte a hátrálást és a csatavesztéseket – pálinkával igyekezett bátorságot önteni legényei szívébe, de nem sikerült. Erről Görgey így ír:

”Gróf Guyon ezredes ugyanis – félelem és meggondolás nélkül, mint mindig – alig ért a maga csatavesztett és fáradt hadosztályával Zólyombucsra, máris, kurta pihenés után, vissza akart fordulni Selmecnek, hogy a győztes ellenségnek még aznap visszafizesse a kölcsönt. De minthogy katonáiban ehhez a vállalkozáshoz szinte semmi harci szellemet nem észlelt, a hiányzó vitézséget pálinkával akarta feltámasztani bennük: de az emberek részegek lettek, nem pedig bátrak. A fegyelem, a Guyon-hadosztálynak különben sem legerősebb oldala, annyira megbomlott, hogy a szokásos vaklárma: „Jön az ellenség!” – olyan zavart idézett elő a táborban, hogy nagyobbat egy tökéletes vereség sem válthatott volna ki. A legriadtabbak egészen Besztercebányáig futottak.”

Szegény Guyonnak egészen Branyiszkóig várnia kell a babérra, de hát mit is érdemel a ”félelem és meggondolás” nélküli becsvágyó, de szerencsétlen sikertelen tiszt?

De ne ugorjunk ennyire előre, térjünk vissza 1849. január 17-ére. Aulich -Aulich_Lajos_1.jpgokosan járt el, hadosztályának Körmöcbányai bevonulásra szólt a parancs, amelyet teljesített is. A hadosztály Götz csapataival került Turcsek mellett csetepatéba, a csatában a tüzérség sajnos nem vehetett részt, a jeges út miatt lemaradt, a hadosztály kettő zászlóalja, mellettük egy-egy

utász és vadász

század került összetűzésbe a Götz dandár főleg lengyel nemzetiségű alakulataival. Mivel a császári és a honvéd egyenruha (még a piszkosfehér színű) közelről is hasonló volt, ezért előfordulhatott, hogy a császári, galíciai lengyel és a honvéd, szlovák nemzetiségű gyalogság saját bajtársait lövöldözte. Igazi zűrzavaros helyzet alakult ki, bellum omnia contra omnes, mindenki lőtt mindenre. A honvédsereg részéről 5 halott, 40 sebesült és 121 fogoly, az osztrák részről 7 halott, 33 sebesült, 18 fogoly (köztük a dandárpk.) a mérleg. Végülis veszteséggel ugyan, de a honvédsereg maradt Körmöcbányán, felszerelést igazíthatott, ehetett, ihatott, megszárítkozhatott és fűtött szobákban pihenhetett napokig, ez már önmagában csatanyertesség. A másik három hadosztályt nem kegyelte a sors, a folyamatos visszavonulásukat csatavesztések övezték, a hadtest másik három hadosztálya a január 21-ei szélaknai és a január 22-ei hodrusbányai ütközetben érzékeny veszteségeket szenvedett. Edmund Collery ezredes (4 század gyalogos, 3 szakasz utász és egy lovasszakasz) alakulata

rajtaütött Guyon hátvédjén

és szétszórta azt. A támadó gyalogság a magyar hadosztályt beszorította Selmecbányára, ahol súlyos utcai harc után a hadosztálytartalékból osztrák 12 löveg kezdte kartácsolni a védőket, mire azok kivonultak a városból. Másnap a makacs és a folyamatosan megvert frusztrált Guyon megpróbálta kiűzni a támadókat, de ismét vereséget szenvedett. Görgey Guyonnál okosabb taktikát követve védekezési kényszerben Besztercebányára irányította az összes emberét, az Aulich hadosztály kivételével ezt a parancsot könnyen teljesítették. Aulich és emberei viszont Körmöcbányán élték pihenőnapjaikat teljes bekerítésben, Jablonowski, Csorich.jpgCsorich (balra) és Götz csapatai által fenyegetve. Körmöcbánya és Besztercebánya között ráadásul hegylánc húzódott, az 1181 méter magas Szkalka (magyarul: Sziklácska) hegy. Kettő út közül egyik délen a Garam, másik északon a Túróc völgyén keresztül vezetett a kincses városba, ezeket tüzérséggel megerősített császári csapatok ellenőrizték. A parancsnok írása szerint:

A Turóc völgyébe Perken, Turcseken, Stubnyán át Mosóc felé, majd onnan jobbra kanyarodva Cseremosnyán, Bartoskán és a Hermaneci-hegyen át Besztercebányától északra egyesíteni az Aulich-hadosztályt a hadtest zömével, Götz vezérőrnagynak ezen a vonalon elfoglalt fenyegető állását, valamint a vidék lakosságának ellenséges indulatát figyelembe véve, még veszedelmesebb feladatnak tetszett.

Az egérfogóból

nem vezetett ki út, hacsak a Körmöci hegység magaslatain keresztül nem. A honvédsereg szerencséjére és a jó felderítés eredményeként sikerült egy beomlott alagutat találni, amely az 1830-as években tetőbeszakadás miatt járhatatlanná vált és azóta ember nem kelt át rajta. Más út nincs, ” a sziklagerinc olyan meredek és kopár, hogy csak egyenkint és gyalog juthat át rajta az ember.” A 14. században épített 30-40 méter hosszú alagúton keresztül szállították az aranyat a besztercebányai tárnákból a körmöcbányai pénzverdébe, a néphagyomány szerint a Rákóczi időkben a vezérlő fejedelem is ezen az alagúton keresztül bújt ki a hurokból. Rövid szemrevételezés után Görgey, aki a tullni utász iskolában szerezte első képesítését, kiadta Aulichnak a parancsot, miszerint holnap éjszaka indulás az alagúton át. Parancs az parancs, a kettő század utász megfeszített munkájával, egész napos robbantgatással, dúcolással és

járatszélesítéssel

sikerült elérni, hogy a beomlott 30-40 méter hosszú alagutat használhatóvá tegyék még a tunel.jpgfogatolt tüzérség számára is. Ez nem kevés tett, minden utász szívét megdobogtatta a dicsőség érzése, amikor a hadosztály és az utánpótlást, valamint élelmiszereket (kávé, cukor) szállító társzekerek átkeltek Besztercebánya felé az 1181 méter magas hegy gyomrában 1849. január 23-ról január 24-ére virradó éjszaka. Azoknak ajánlom végiggondolásra, akik kicsiny tettnek gondolják a 30-40 méter hosszú alagút járhatóvá tételét, hogy télen, hóban, jégben, rossz bakancsban, ellenség által üldözve, fáradtan, éhesen, igazi felszerelés nélkül mekkora tett egy ilyen beomlott járat 2.5 méter szélességűvé bővítése (a tucatnyi ágyú és száz társzekér miatt) és feldúcolása

1181 méter magasan,

egy nap és egy éjszaka alatt.

”Így aztán nem maradt egyéb hátra, mint a Körmöcbánya és Besztercebánya közti hegyháton átvivő igen kétes utat használni, még a poggyász és az ágyúk egy részének kockáztatásával is.

Mind Körmöcbányától, mind Besztercebányától meredek erdei utak visznek a hegység legfelső tarajáig; a sziklagerinc azonban olyan meredek és kopár, hogy csak egyenkint és gyalog juthat át rajta az ember. A környék lakói télvíz idején csakis kivételesen szokták használni ezeket az utakat, akkor is csak könnyű kézi szánokkal, a szirttető lábánál a szánt a szállítmánnyal együtt széjjelszedik és darabonként cipelik át a sziklatetőn a túlsó lejtőn levő útra, ott megint összerakják, úgy ereszkednek le túloldali úticéljukhoz.

Hogy ezt a már csak meredek volta miatt is nehezen járható utat legalább az utóbbi kínos megszakítás nélkül lehessen használni: valamikor régen átfúrták a sziklagerincet annak legkeskenyebb pontján; idő múltával azonban ez a kis alagút részben megint beomlott.

Ezt kellett tehát kitakarítanunk és tetemesen kibővítenünk, hogy ágyúkkal is járható legyen.

Január 24-ére elkészültünk, s a rá következő éjjel az Aulich-hadosztály csapatai szerencsésen át is vonultak az alagúton- ámbár kimondhatatlan erőfeszítésekkel.”

A folytatásban felragyog a szerencse csillaga a honvédseregre, a bányavárosok vidékén 2 zászlóaljnyi szlovák nemzetiségű honvéd csatlakozik a négy hadosztályhoz, hogy aranyat, értékes nyersanyagokat (ón, réz, ezüst), szállítson végtelen hosszú szekérsoron, Atkeles_Stureci_hagon.jpgstratégiai élelmiszereket (cukor, kávé) utaztasson Debrecenbe, valamint hogy részese lehessen a branyiszkói csodának. Az átkelés történetét egy külön posztban tárgyaljuk majd ki, most ugorjunk egy nagyot, 18 évet.

Görgey Artúr tábornok a szabadságharc leverése után osztrák földön tölt kényszerűségben ennyi évet, majd a kiegyezés évében szabadul kényszerű száműzetéséből. 1867. november harmadikai hazatérte után polgári állás után néz, így kerül a Pesti Téglagyár és Kőszénbánya Rt. építkezései irányítója pozíciójába, majd később Erdélybe, Segesvár mellé, ahol

újra alagutat építhet 

4000 emberrel közös erőfeszítéssel.  Az építésben betöltött pozícióját nem ismerjük, valószínűleg az építésvezetői hierarchia felső negyedében található az utászi tanulmányait újból hasznosító tábornok. Az alagút építkezési munkálatainak befejezte után a nyughatatlan Görgey Pozsony melletti vasúti építkezésre kerül, ahol mint csapatvezető a pozsonyi vasúti alagút kivitelezésének egyik irányítója lett.

Ez volt harmadik alagútja, többröl nem tudunk. A pozsonyi építkezésenidőskori.jpg egy felheccelt munkás ásójával felé sújtott - bízva abban, hogy így megbünteti az "árulót" - ám Görgey kivédte a csapást és így reagált:

"Megbocsájtok, mert nem tudja, mit csinál."

Három alagút, az elsőnél sikert ér el az építéssel és a harcmezőn is, a másik kettő lehet szimbolikus helyszín is, Segesvár és Pozsony, a kettő gyászos hely. Miért így alakult a sors? Ki tudja? Az utókor emlékezete néha kihagy, a segesvári és a pozsonyi alagút kivitelezője feledésbe ment, ám a Körmöcbánya és Besztercebánya közti mű ma is megtekinthető egy sárga jelzésű turistaúton,

"Görgeyho tunel"

néven. Egy legenda szerint 1944. októberében a besztercei felkelők 183 kilogram aranyat, 4534 kilogram ónt és egyéb értékes nyersanyagokat rejtegettek az alagút rejtekében.

Ezt ellenőrizni nem tudjuk, annyi biztos csak, hogy a Görgey Alagút ma is áll, talán még azokkal  a fadúcokkal, ahogy az Aulich hadosztály utászai megácsolták.

 

 

50 komment

Címkék: évforduló alagút szabadságharc görgey branyiszkó utász

A bejegyzés trackback címe:

http://lemil.blog.hu/api/trackback/id/tr395737842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Titus Pullo Urbino 2014.01.09. 06:07:04

A szerzői jogok tiszteletben tartásával készült a poszt, az írásban található idézetek mellett feltüntettem, hogy kiktől származnak. Az írás során felhasználtam Bánlaky József hadtörténeti írásait, Görgey Artúr „Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben” című könyvét, valamint Gerendás Lajos Görgey Artúr élete és működése Magyarországon című gyűjteményes művét, a képek a netről vannak. Jó szórakozást!

gatsy 2014.01.09. 09:50:44

Remek poszt ismét! Köszi!

Bár pontos infó nincs róla, de igen valószínű, hogy az Görgey-alagút kibővítésénél a selmecbányai Bányászati Akadémia diákjai is kivették a részüket a munkálatokból, mivel a diákság jelentős része csatlakozott akkor Görgey csapataihoz.

proletair · http://lemil.blog.hu 2014.01.09. 10:00:34

@Titus Pullo Urbino:

Erre a posztra mit lehet mondani? Hogy : "Ez igen"? Az olyan elcsépelt :)

Köszönjük!

Titus Pullo Urbino 2014.01.09. 12:07:10

@gatsy: @proletair: köszi

Az utász csapatok, ugyanúgy, mint ahogy a képződő tüzérség fontos szerepet kapott, itt kellett a matek, jól jött a fogékony diákság, aki ráadásul fejben számolt tangenst. Igen, ha az ilyen fickókhoz hasonlóakon múlna, három hónap alatt kész lenne a négyes metró. :-)

szellőszél 2014.01.09. 12:47:12

Érdekes poszt. Én pl. nem tudtam hogy Görgey utász volt. A későbbi tevékenységéről pedig ezt a részt nem ismertem. Grat.

Titus Pullo Urbino 2014.01.09. 13:10:37

@szellőszél: ha érdekel az utászok működése, akkor ajánlom figyelmedbe ezt:

lemil.blog.hu/2013/04/18/az_5_komaromi_arkasz_zaszloalj_aknarobbantasa

1848-as tisztek közül Tullnban tanultak: Görgey, Bayer, Stein, Ivánka, Kazinczy, ők mind itt kezdték hadapródként.

Görgey Artúr 1832 és 1836 között tanul a tullni akadémián, mint a cs. kir. 60. gyalogezred hadapródja. Végbizonyítványában ezt olvashatjuk: „mindig a legkitűnőbb tanuló volt a maga osztályában; az egész tanfolyamot a legteljesebb megelégedésre fejezte be, és a legjobb ajánlásra érdemes”.

Komáromi híd története, Görgey újból utász tudását kamatoztatja:

"Új hidat készíteni egyik napról a másikra képtelenségnek tetszik, hadihídkészlete a hadseregnek nincs. Bayer ezredes nem is akar átkelni, a Duna bal partján akar tovább nyomulni Pozsonyig. A tábornokok végül mégis az átkelés mellett döntenek. Görgey nemhiába járt Tullnban az utászakadémiára: tutajhidat akar rögtönözni a Dunára a Komáromba a Vágon nagy számban leúsztatott szálfákból. Thaly Zsigmond mérnök, ekkor már honvéd alezredes és Komárom helyi erődítési igazgatója, röviden képtelenségnek nyilvánítja a tervet, de mert Görgey mégis ragaszkodik hozzá, a komáromi ácsok és hajósok segítségével elkészítteti. 26-án hajnalban a hadsereg átkel a déli partra, felsodorja az ostromló hadtest vonalait, elveszi öt ostromlövegét, és Simunichot csak az menti meg, hogy az ütközetbe beavatkozik a visszavonulása során éppen idáig jutó osztrák fősereg."

Kismy 2014.01.09. 13:53:45

Titus, szépen indult 2014!:)

egy legemlékezetesebb vizsgám egy Magyarország történelme szigorlat volt, ahol a vizsgáztató keresztkérdésként feltette nekem a Branyiszkói-hágón történt ütközet dátumát. sosem voltam otthon a évszámokban, de annyira csak emlékeztem, hogy téli hadjárat. mondtam: 1849. mire a prof: pontosabban?! én meg törpöltem, hogy mi legyen: január vagy február? ránéztem a tétele fölött izzadó kollegára, de ő is csak megvonta a vállát. kiböktem, hogy február. a prof persze azonnal rákérdezett: hányadika? nekem meg zakatolt az agyam, hogy a fenébe is, van 28 nap abban a süket hónapban, mégis melyiket mondjam??? jelképesen a hasamra ütöttem, és rávágtam, hogy "ötödike!"
azóta sem tudom melyikünk lepődött meg jobban, hogy eltaláltam: én vagy a prof?:)

Titus Pullo Urbino 2014.01.09. 15:09:48

@Kismy: gratulálok az ötöshöz! :-) remélem azóta álmodból ébredve is tudod a dátumot!

pallee 2014.01.09. 17:02:15

Aki esetleg regényként szeretne erről (is) olvasni annak szívből ajánlom Somogyvári Gyula: Pirossapkás kislány, A hadtest hű maradt, Katonacsillag megfordul és a Tűzoszlop című regényeit, ami gyakorlatilag egy félelmetesen jó Görgei életrajz 1846 és 1849 tavaszi hadjárat (komáromi csatáig). Az alagútépítésről a 3. kötetben van szó, Rákóczi alagútjaként hívják és két bányász segíti az utászokat.
Hihetetlen betekintés nyílik a reformkor végi és a szabadságharc alatti magyar társadalomba, némi Görgei kultusszal. Szégyen-nem szégyen ennek a regényfolyamnak nyomán jöttem rá, hogy amit tanultam erről az egészről, az minimum véleményes, de inkább arra, hogy az igazságnak nagyon sok oldala van.
A negyedik kötet története maga is regényszerű, mivel a kézirat eltűnt (1952?), majd hiányosan előkerül végül csodába illő módon meglettek a hiányzó lapok.

Titus Pullo Urbino 2014.01.09. 17:54:57

@pallee: kedvenc könyveim. Ha rajtam múlna, ezeket tenném kötelezővé az ifjúságnak, nem Móriczot, a légyjómindhalálig depresszív f...sság helyett. Hazaszeretet és küzdelem, van miért büszkének lenni, ehelyett a siránkozás megy a kötelező olvasmányban. Szégyen.

pallee 2014.01.09. 18:07:54

@Titus Pullo Urbino: Nekem is, bár erősen versenyben van a "Fűzfa trilógia" és az "És mégis élünk is..."
Karácsonykor kezdtem el újraolvasni az egészet, most vannak Léván, indulóban Selmecbánya felé. :)
Ha kötelező olvasmány lenne, lehetne újraírni a történelem könyveket, de hosszútávon megérné, mert az a példa, amit mutat az iszonyatosan jellemnevelő.

Titus Pullo Urbino 2014.01.09. 18:32:30

@pallee: nekem gyermekkorom óta (1984 után) a szabadságharc tanulsága ad tartást és erőt, a gyermekeimet is eszerint nevelem, nem a valóvilág retekkettő erkölcsi tanulságai szerint. Ez egy misszió, ami miatt ezeket a posztokat írom, ha csak pár tucat embernek ad erőt az itt olvasott anyag, már megérte. Erőt, tisztességet!

Hadrian77 2014.01.09. 18:45:55

Kiváló poszt, gratulálok! Ha jól emlékszem a Hazajáró c. műsor ide vonatkozó részében bemutatták az alagutat és a történetéről is meséltek.

teddybear01 2014.01.09. 19:58:20

A poszt jó, de nem igazán lehet ezeket az alagutakat Görgey alagútjainak nevezni.

Az elsőhöz csak annyi a köze, hogy a parancsára hozták helyre. Ettől még nem ő tervezte és építette, szóval nem az övé. A helyiek sem Görgey-alagútnak, hanem csak Rákóczi-alagútnak nevezik.
A másodiknál nem ismert az építkezésben betöltött pozíciója, de mondjuk ez már inkább az övé, a 4000 többi munkással együtt. De ez sem igazán az övé, mert nem ő tervezte, és építette.
A harmadik pedig szintén nem csak az övé, bár itt már nagyobb szerepet vállalt, mint csapatvezető.

Titus Pullo Urbino 2014.01.10. 06:34:30

@Hadrian77: @Zig Zag: köszi

@teddybear01: igazán érdekes megközelítés, elgondolkodtam azon, hogy a Lánchídról mit gondolsz, az kié? A törvénycikké, Széchenyié, vagy Clarké, de lehetne másé is? Egyébként ilyen alapon miért Rákóczi alagút? Mert egyszer átment rajta a fejedelem? Ugyan. Görgeynek sokkal több köze van az alagúthoz, ezért nevezték el róla.

bystrica.dnes24.sk/tip-na-vikend-g-rgeyho-tunel-51716

"Najdramatickejšie bol tunel využitý počas revolučných bojov v rokoch 1848–1849, keď sa maďarská armáda dostala do obkľúčenia cisárskymi vojskami v Kremnici a generál Artur Görgey, ktorý ju viedol, sa rozhodol pre jediný možný únik cez Skalku."

"Az alagút a legdrámaibb feladatát az 1848-1849-es szabadságharcban kapta, amikor a magyar sereg a Körmöci hegységen kelt át a császáriak üldözése elől Görgey Artúr tábornok parancsára, aki egyedül látta, hogy ez az egyetlen lehetséges út a Szkalkán át."

Egyébként nem hívják már Rákóczi alagútnak.

Hadrian77 2014.01.10. 09:24:56

@teddybear01: ezen az alapon a Rákóczi alagút elnevezés sem jó. Olyanok ezek mint Béla király forrása vagy Mátyás király fája.

Neander 2014.01.10. 11:45:38

Nagyon komoly, köszönöm!

Mr. Rustical 2014.01.10. 15:13:01

Nagyon jó volt, köszönet!

Titus Pullo Urbino 2014.01.10. 15:54:08

Egy kis ajánló, Tóth Kálmán picasaweb albuma tartalmaz pár jó képet az alagútról és környékéről.

picasaweb.google.com/102610268420970163761/SkalkaGorgeyAlagut?noredirect=1#5757853727063541970

no_successful2 2014.01.10. 16:31:42

Nem gondoltam volna, hogy a harci morál ennyire kritikán aluli volt.
Ennek tükrében dupla gratuláció a Görgeyéknek, hogy egyáltalán egyben tudták tartani a brancsot.
Szegény Guyon, pálinkával akart az emberekbe lelket "önteni", erre beseggelt az egész csapat :))) Képzelem mennyi party arc lehetett ott :)))

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2014.01.10. 16:34:33

Mégiscsak jó ez a nap!!Felébredtem, ránézek az index-re és ez az írás fogad!
@Titus Pullo Urbino:

ja és én a Himnuszt is lecserélném....:)
valami, "mi vagyunk a legkirályabbak, nincs lehetetlen, és a ha velünk kötözködsz, rácseszel haver, de nagyon!" féle indulóra...

A régi szovjet himnusz,pld még mindig, álomból ébresztve is megy...

A dallamra kiválóan énekelhető Petőfi S. alanyi költő Szeptember végén c.verse, hogy a cikkhez is kapcsolódjak.

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2014.01.10. 16:37:04

Ja igen, külön köszönöt az ilyen kevéssé ismert történetekért.

Jó dolog az ilyen hadi teljesítményekre büszkének lenni.

Titus Pullo Urbino 2014.01.10. 16:39:13

@no_successful2: újoncok voltak, tapasztalatlan vezetéssel, folyamatosan hátrálva, győzelmi remény nélkül. A főtiszteknek pedig a vereség és az arany elvesztése azt jelentette volna, hogy vége a szabadságharcnak. Ezért áhítoztak görcsösen a győzelemre. Guyon pedig lelkiismeret furdalás nélkül saját embereibe is belekartácsolt, ha megfutottak. Görgey botoztatott az első időszakban, hiába, nem volt más út a rend fenntartására.

Titus Pullo Urbino 2014.01.10. 16:43:13

@Hiryu 2,0: ez tulajdonképpen nem is hadi siker, az majd később jön a tavaszi hadjáratban, az átkelés és a sereg (na meg az arany) megmentése inkább logisztikai művelet. Az alagúton átkelés főleg az utászokat dícséri, de a bakák is kitettek magukért, emberi erővel húzták az ágyúkat és a szekereket, a lovakat nem tudták a meredek úton befogni, azokat vezetőszáron vitték át a hegyeken.

no_successful2 2014.01.10. 16:50:48

@Titus Pullo Urbino:

Mint a Rómaiaknál a decimálás. Hát igen, ott ahol vissza is lőnek, akadhatnak olyanok, akik inkább a hátukat mutatnák az ellenségnek.
A fegyelmet minden eszközzel tartani kell.
Azonban szerintem a legnagyobb összetartó erő a siker, a győzelem lehetősége.
Napóleont szerették a katonák, mert dicsőséget hozott nekik.
Görgey belátta, hogy az adott viszonyok mellett győzelemre nem sok esély van, hát úgy kreált sikert, hogy egyben tartotta a sereget, és a kitűzött célt megvalósította.

N48 2014.01.10. 17:07:28

Tolkien is innen vehette az ötletet Moriához :)

Május 40. 2014.01.10. 17:08:35

@pallee: és vajon hol lehet az ötödik (hatodik...) kötet kézirata? Maradt ideje egyáltalán megírni? A regények cselekménye során többször hivatkozik időben jóval későbbi eseményekre.

Bloodscalp 2014.01.10. 17:53:12

@Kismy: igazán konzultálhatnánk majd totó-ügyben öregem:)

vontod75 2014.01.10. 18:57:27

@Titus Pullo Urbino: Mint ahogy az ünnepek között is kellene már egy nagy takarítás. Az összes csatavesztést+Trianont tegyük az Elesett magyar hősök és tragédiák emléknapjának. Legyen viszont magyar tudósok és találmányok napja, Innováció és tudomány napja, az adófizetők napja, A magyar győzelmek napja, stb, stb. A lényeg, hogy ne legyen már annyi búvalbaxott ünnep és emléknap. Legyünk már pozitívabbak.

Titus Pullo Urbino 2014.01.10. 19:29:49

@vontod75: az adófizetők napja kivételével egyetértek.

@no_successful2: és Kassán leadta az aranyat, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni.

tucano 2014.01.10. 21:49:48

hù, de jò kis poszt!

Flankerr 2014.01.11. 01:16:05

A szokásos hézagpótló kiváló poszt. Kérem, engem itt elkényeztetnek..:)

Mj · http://www.archiregnum.blog.hu 2014.01.12. 20:38:16

@pallee:

Nahát, én is Somogyváry Gyulát akartam ajánlani, megelőztél!:) Nekem még olyan A hadtest hű marad példányom van, amit 1942 karácsonyára kapott egy akkor harcoló alezredes, akinek a lányától örököltük.

Mj · http://www.archiregnum.blog.hu 2014.01.12. 20:39:22

@Titus Pullo Urbino:

A légy jó mindhalálig kapcsán szerintem Móricz is forog a sírjában, mert kifejezetten felnőtteknek írta. Egyébként egyetértek.:)

teddybear01 2014.01.12. 23:40:54

@Hadrian77: Hiába újították fel a Margit-hidat Demszky utasítására, attól még nem lett az övé...

Titus Pullo Urbino 2014.01.13. 09:07:18

@Mj: nahát, ez egy igazi kincs, nagyon vigyázz rá, nehogy kölcsönadd bárkinek is!

@teddybear01: pár évtized távlatából kell az elnevezéseket megítélni, a Görgey alagút elnevezés ebből a szempontból időtállónak bizonyult, hiszen magyar világban és szlovák világban is megmaradt a neve. A szlovákok híresek az átkeresztelésekről, mégse adtak ennek új nevet, lehetne Bányász alagút, Partizán alagút, vagy SNP alagút is, mégis megmaradt a Görgey alagút név.

Mj · http://www.archiregnum.blog.hu 2014.01.13. 17:15:44

@Titus Pullo Urbino:

Már adtam kölcsön - azért a borítót levettem róla:) -, de vissza is kaptam.:) A lényeg, hogy csak arra érdemes, megbízható emberek jöhetnek szóba.:)

Nyáron egyébként szeretném megnézni a Görgey-alagutat, lehet még tudni valamit a megközelíthetőségéről - azon kívül, hogy sárga jelzésű turistaút visz oda?

pallee 2014.01.13. 17:43:53

@Mj: mázlista.
OFF
Nekem egy 1914-es menetrendem és egy 1912-es közlekedési térképem van a Monarchiáról és ezekből szoktam követni, amikor "Fűzfa" menetrendszerinti vonattal utazik. Ha katonavonattal megy, akkor csak a térképen... :)

Mj · http://www.archiregnum.blog.hu 2014.01.13. 18:04:42

@pallee:

Meg kell válogatni az ismerősöket.:)
Az tök jó, nekem csak egy Magyarország 1942-es határait mutató Kogutowicz Manó térkép van a falamon - meg megvan az ugyanebből az időből származó Kárpátalja, Székelyföld és Radnai-havasok térkép is -, de azon csak az úthálózat van jelölve, meg hát mégiscsak 25 évvel későbbi. Úgyhogy ilyenkor inkább a Magyar Élettér Autóatlaszt veszem elő, mert azon elég részletesen és pontosan rajta vannak a vasút-, de még a keskeny nyomtávú vasútvonalak is, és így nagyjából szokott menni a rekonstrukció.:)

Titus Pullo Urbino 2014.01.13. 18:31:12

@Mj: mi januárban tervezünk egy ilyen túrát. Körmöcbánya, vagy Besztercebánya az indulás, a másik városba lehet átmenni. 20 km a teljes táv, érdemes Besztercéről indulni, oda jobb az út kocsival, Ipolyságnál a 77-es úton fel kell menni, de vigyázzatok arra, hogy BB és Zólyom között van egy fizetős autópálya szakasz, amit Sliac felé lehet elkerülni. Mi is arra járunk Lengyelbe, párszor mégis rámentünk már a fizetős pályára, eddig még nem buktam meg egyszer sem, de jobb a békesség, inkább kerüljetek.

Mj · http://www.archiregnum.blog.hu 2014.01.13. 18:38:10

@Titus Pullo Urbino:

De jó nektek.:)
Ismerem a helyet, 6 éves korom óta arrafelé járok síelni, másrészt kirándulni is szoktam arra.:) Engem közelebbről érdekelne a megközelíthetőség: Besztercebányánál vagy Körmöcnél konkrétan hol kell rácsatlakozni a sárga jelzésre?

Titus Pullo Urbino 2014.01.14. 11:57:12

@Mj:

www.gps-tour.info/en/tracks/detail.104182.html

itt egészen pontos GPS koordinátákat találsz. Jó túrázást, fényképeket kérünk!

Albu 2016.07.10. 19:48:47

@Mj: Szia! Voltál végül? Sajnos azt olvastam, beomlott, pl. itt: www.geocaching.hu/caches.geo?id=1992

Mj · http://www.archiregnum.blog.hu 2016.07.10. 20:04:29

@Albu:

Sajnos nem, meg kisgyerkőccel most már nem is lenne egyszerű.

Titus Pullo Urbino 2016.07.16. 18:51:39

@Mj: jövőre felhúzzuk a picurt egy szánkón :-)

Mj · http://www.archiregnum.blog.hu 2016.07.16. 19:38:52

@Titus Pullo Urbino:

Benne vagyok, csak a kisasszony is legyen benne.;-)

Titus Pullo Urbino 2016.12.14. 12:16:06

@Mj: @Albu: 2017. január 21. lesz a következő túra időpontja.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu