Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

május 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (12) ajánló (79) alagút (7) állat (8) amerikai (91) angolok (8) arabok (15) átirányítás (13) atom (11) ausztrál (5) ázsia (16) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (5) brazil (7) brit (66) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (7) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (8) ejtőernyős (30) életrajz (37) elmélet (11) erdély (5) erőd (7) évforduló (53) ferencjózsef (11) francia (24) görgey (13) görögök (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (81) haditengerészet (46) hadkiegészítés (5) hadsereg (14) hadtörténelem (145) hadtörténet (18) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (16) hidegháború (43) híres bűnözők (8) honvédség (9) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (44) ii világháború (104) izrael (26) japán (21) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (5) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (57) kiképzés (7) kína (5) kínai (6) kivégzés (6) könyv (5) középkor (10) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (75) légierő (48) légvédelem (6) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lovas (6) lovasság (10) lövészárok (5) magyar (134) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (66) nők (12) ókor (13) olasz (13) orosz (28) ostrom (6) osztrák (29) osztrák magyar (27) pestis (6) plakát (12) podcast (9) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (5) reklám (5) rendőr (5) rendőrség (5) rendvédelem (49) róma (13) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (13) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (7) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (36) szovjet (59) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (15) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (63) török (15) tűzfegyver (7) ünnep (5) usa (49) utánközlés (28) vadászgép (11) várostrom (6) vendégposzt (79) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (54) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Párbaj a tengeren, 1914

2014.07.03. 08:00 Lemilblog

A Carmania és a Cap Trafalgar tengeri ütközete

Hogy is zajlik a filmekben a párbaj? Két (általában) férfi összetűzésbe kerül, egy félreeső - vagy éppenséggel zsúfolt – helyen találkoznak, háttal egymásnak állnak, majd néhány lépéssel eltávolodnak egymástól, és tűz. Csak ketten vannak, és a párbaj valószínűleg valamelyikük halálával, vagy súlyos sebesüléssel végződik. Mivel is szokták vívni a párbajokat? Szablyával, katanával, pisztollyal, ritkábban késsel, de (most így utána olvasva) voltak macsétával vagy puszta kézzel vívott párbajok is. Már ez a téma is nagyon érdekes, de most nem erről lesz szó. Ma olyan párbajról olvashattok, amit nem 9 milliméteres pisztollyal vívtak meg, hanem 120 milliméteres ágyúkkal. A szereplők nem 50-100 (150?) kilósak voltak, hanem 30 ezer tonnásak. Az egyik résztvevő 9 éves volt, a másik viszont alig 5 hónapos. És nem is férfiak, hanem (elvileg) nők. Ajaj, mi lesz itt…

Párbaj 1. kép.jpg

Magyar netes haditechnika-kedvelő körökben nem sokat lehet olvasni erről a nagyon különleges ütközetről, amely abban különbözött a klasszikus párbajoktól, hogy itt két hajó volt a főszereplő, és nem két ember. Utóbbinál a hangsúly a kettőn van, ugyanis a szóban forgó ütközetben kettőnél sokkal több ember vett részt. És sajnos kettőnél sokkal több is veszett oda. Az alábbiakban az I. világháború egyik legfurcsább ütközetéről, az 1914 szeptemberében lezajlott Trindade-i csatáról olvashattok.

A Trindade-i csata (Battle of Trindade) az I. világháború egyik első hajóscsatája volt. Különlegessége abban állt, hogy mindössze két hajó vívta meg, amelyek ráadásul nem igazi hadihajók voltak, hanem korábban személyszállítóként szolgáló ún. felfegyverzett segédcirkálók (angolul armed merchant cruiser vagy auxiliary cruiser, németül Hilfskreuzer). A csata az angolok és a németek között zajlott a Brazíliához közeli kicsiny Trindade-szigetnél (nem összetévesztendő a jóval északabbra, a Karib-tengeren fekvő Trinidad és Tobagóval) 1914. szeptember 14-én. Az ütközet két résztvevője brit részről a korábbi Cunard-gőzös, az RMS Carmania, német részről pedig a háború előtt a Hamburg-Südamerikanischen (Hamburg Süd) társaság tulajdonában levő Cap Trafalgar óceánjáró volt. Leírhatnám, hogy mi lett a csata kimenetele, de inkább olvassátok el az írást.

Előzmények

Éppen szombaton volt 100 éve, hogy egy bizonyos szerb fiatalember lelőtt egy bizonyos osztrák főherceget, amely incidens aztán egy bizonyos véres konfliktus kirobbanásához vezetett. A konfliktus neve később Nagy Háború lett, de mi inkább I. világháborúként emlegetjük.

1914 augusztusát írtuk, amikor Nagy-Britannia hadat üzent Németországnak. A hadüzenet egyik kiváltó okát a tengereken kellett keresni. A németek ugyanis ekkoriban készültek el a 7 éve tartó szélesítési és kotrási munkálatokkal a Jütland-félszigetet átszelő Kieli-csatornán. A vízi út elkészülése lehetővé tette, hogy a legnagyobb hajók is kijuthassanak az Északi-tengerre Dánia megkerülése nélkül. A brit hadvezetés első lépése ezért a hírhedt tengeri blokád kialakítása volt. A zár olyan jól működött, hogy a császárságba a vízen semmi nem jutott be, és ki sem jutott onnan. A német hajók, amelyek ekkor nem tartózkodtak a hazai kikötőkben, a háború végéig nem is tudtak hazatérni.

Párbaj 2. kép.jpg

A Carmania testvérhajója, a Caronia hadihajóvá átalakítva „dazzling camouflage”-zsal, azaz zavaró álcafestéssel ellátva

A világháború érdekes volt abból a szempontból, hogy milyen nagy volt a szerepe a békeidőben utasszállításra használt nagy óceánjárók hadihajóként való alkalmazásának. Mindkét részről bevett módszernek számított, hogy az új óceánjárókat úgy építették meg, hogy azok hadiállapot esetén viszonylag gyorsan átalakíthatók legyenek csapatszállításra, vagy akár komoly fegyverzet felszerelésére. A csapatszállítóvá vagy kórházhajóvá átalakított brit hajókról szerintem többen olvastatok már: Mauretania, Olympic, Britannic, Aquitania, mind-mind nagyon fontos eszközei voltak az új típusú háborúnak. Voltak azonban olyan óceánjárók is, amelyeket nemcsak csapatszállításra, hanem (viszonylag) komoly harci tevékenységre is alkalmassá tettek. Brit részről például ilyen volt a „Pretty Sisters”-nek nevezett Cunard-hajópáros, az RMS Caronia és a Carmania, vagy a White Star „Big Four” kétkéményesei, a Celtic és a Cedric (Előbbi kiejtése „Keltik” és nem „Szeltik” ). Német részről a korábbi legnagyobb négykéményeseket is átalakították. Hadihajóvá minősült át a korábbi sebesség- és méretrekorder Kaiser Wilhelm der Grosse, a Kronprinz Wilhelm, a Deutschland, a kisebb (de még mindig nagy) hajók közül pedig például az SS Berlin és a Cap Trafalgar.

A Carmania

Párbaj 3. kép.jpg

A brit ellenfél az ütközetkor már nem számított éppenséggel új hajónak. Az 1905-ben elkészült RMS Carmania kétkéményes, kétárbocos konstrukció volt, és az amúgy nem túl gyakori három hajócsavaros meghajtást alkalmazta. 198 méteres hossza, illetve 30 ezer tonnás vízkiszorítása egy évtizeddel korábban a legnagyobb hajó címéhez is elegendő lett volna, azonban az századfordulón átadott német, illetve a rivális brit társaság, a White Star Line legnagyobb óceánjárói nagyobbak voltak nála. A Carmania fontos mérföldkő volt a hajózás történetében. Ez volt az első olyan óceánjáró, amely kizárólag gőzturbinát használt meghajtásnak. Mivel az új találmány alig 8 évvel korábban mutatkozott be, két kézen össze lehetett számolni az ilyen meghajtást alkalmazó hajókat, de a többi gőzturbinás mind hadihajó vagy kishajó volt, sokkal kisebbek, mint a Carmania. Még a híres Dreadnoughtot sem kezdték el építeni, amikor a Carmaniát vízre bocsátották. Testvérhajója, a Caronia leginkább abban különbözött tőle, hogy azt nem gőzturbinák, hanem sima négyszeres expanziójú dugattyús gőzgépek hajtották, és az csak két hajócsavarral rendelkezett. A működtető Cunard a Carmaniát használta arra, hogy kiderítsék; a már épülő későbbi rekorderek – a Lusitania és a Mauretania – gőzturbinás, vagy dugattyús gőzgépes hajtást alkalmazzanak-e (vagy esetleg vegyesen mindkettőt). A teszt kimutatta, hogy az ugyanakkora szénfogyasztású gőzturbinákkal a Carmania több mint 1 csomóval nagyobb sebességre képes, mint a Caronia. A Carmania akár 20,5 csomóval is tudott haladni, míg a Caronia csak 19-cel (bár mindkettőnek 18 csomó volt a szolgálati sebessége). Mindkét hajó gyorsnak számított mérettársaihoz képest, a nagy négykéményesek mögött persze elmaradtak. A Carmaniát három hajócsavar hajtotta, a középső csavart a nagy-, a két szélső csavart a kisnyomású egységek (plusz a hátrameneti turbinák). A gépek összteljesítménye 21 ezer lóerő volt. A hajó egy helyen, és (közel) egy időben készült a híres Lusitaniával, a skóciai Clydebank-ben, a John Brown hajógyárban. Jó pár – a gyártás idején készült – fényképen együtt látható a nagyobb Cunard-gőzössel. A Carmania 1905 februárjában került vízre, és 1905 decemberében tette meg az első útját.

Párbaj 4. kép.jpg

Az RMS Carmania

A Carmania nem luxushajónak, inkább a szegény bevándorlók szállítására épült, ezt alátámasztja a különböző hajóosztályokon kiadható férőhelyek aránya: 300-an fértek el az első-, 350-en a másodosztályon, és 1000-1000 utas osztozott a harmad- és negyedosztályon. A 450 fős személyzettel együtt a hajón 3100-an utazhattak egyszerre, ami igen sok volt ebben a méretosztályban.

A hajó szolgálata a háború kitöréséig többé-kevésbé eseménytelennek mondható. A Lusitaniával és a Mauretaniával, valamint a Caroniával kiegészítve New York és Liverpool között szállította az utasokat, főként az ír, angol, skót és walesi kivándorlókat az Újvilágba. Kelet felé pedig általában a már állampolgárságot kapott bevándorlók utaztak haza családtagjaikhoz. 1910-ben volt egy nagyobb tűzeset a fedélzeten, de a legnagyobb esemény a hajó szolgálatában az volt, amikor 1913 áprilisában megmentette a süllyedő angol gőzös, a Volturno utasait, amiért a legénység több kitüntetésben részesült.

Párbaj 5. kép.jpg

A Carmania szürke festése, amit a háború kitörése után kapott

1914 nyarán a háború kitörése miatt a Carmaniát szárazdokkba rendelték, és átalakították felfegyverzett segédcirkálóvá. Ahhoz képest, hogy eredetileg nem volt hadihajó, egész komoly fegyverzetet kapott. 8 darab 4,7 hüvelykes ágyúval szerelték fel, ezek hatásos lőtávolsága 7000 yard, azaz kb. 6,5 kilométer volt (állítólag még a 15 évvel korábbi búr háborúból származó egységek voltak). A legkomolyabb hadihajóktól persze elmaradt ez a fegyverzet, a páncélzat hiányáról nem is beszélve, de akkoriban úgy gondolták, hogy a személyszállító óceánjárókból átalakítható „könnyű” és gyors hadihajók komoly tényezők lehetnek a tengeri hadviselésben, és akár az iszonyatosan drága csatahajókat is kiválthatnák bizonyos tekintetben.

Nagy-Britannia 1914 augusztusában üzent hadat Vilmos császárnak, és azonnal megkezdődött a felfegyverzett korábbi személyhajók bevetése mindkét félről (néhány héttel a háború kezdete után a híres SS Kaiser Wilhelm der Grosse el is süllyedt egy csatában – hogy pontosan hogyan, az külön cikket érdemelne.)

Párbaj 6. kép.jpg

A Carmania és a Cap Trafalgar csatájához némileg hasonló volt a világháború egyik első hajóscsatája, a Kasier Wilhelm der Grosse és a brit HMS Highflyer cirkáló csatája 1914. augusztus 26-án. A német óriásgőzöst Nyugat-Szahara partjainál támadta meg az ellenséges hadihajó, az ütközet a Grosse felborulásával végződött. A németek és az angolok a mai napig nem értenek egyet abban, hogy miért süllyedt el.

1914 szeptemberében a Carmaniát Bermudába irányították Liverpoolból, onnan pedig Trinidad és Tobagóba ment szénfelvételre (ez még nem a csata helyszíne ). A kis karibi szigetcsoprortról Dél-Amerika partjai mentén haladt tovább a későbbi csata helyszínéül szolgáló Trindade-szigetre, mert ott a németeknek titkos támaszpontjuk volt. A feladat az út közben észrevett ellenséges teher- és a kisebb hadihajók elsüllyesztése volt.

1914. szeptember 14-én délelőtt 11 órakor a 16 csomóval haladó Carmania egy másik, hasonló méretű kétkéményes gőzöst, és két kisebb hajót (szénszállítókat) vett észre. A személyzet tudta, hogy egy hozzájuk hasonló méretű ellenféllel, azaz vagy a Cap Trafalgarral, vagy a Berlinnel van dolguk…

A Cap Trafalgar

Párbaj 7. kép.jpg

A Carmaniával ellentétben a Cap Trafalgar vadonatúj hajó volt. Mindössze 4 hónappal a háború kezdete előtt készült el Németországban, az AG Vulcan hamburgi hajógyárában. A Cap Trafalgart a Hamburg-Süd hajótársaság használta (volna) a Németország és Dél-Amerika (főleg Uruguay, Brazília és Argentína) közötti személyforgalom kiszolgálására. Ugyan közel sem számított nagy hajónak (kb. feleakkora volt, mint az akkor a világ legnagyobbjának számító – nem mellesleg szintén német, és szintén vadiúj – SS Vaterland), méreteit tekintve a déli féltekén szolgáló óceánjárók legnagyobbjai közé tartozott. A Cap Trafalgar által kiszolgált kikötők közül sokban meg sem fordult ekkora (és ilyen nagy luxust kínáló) hajó azelőtt.

A német óceánjáró méreteit tekintve ugyan kisebb volt, mint a Carmania, de nem sokkal. 187 méter hosszú volt, vízkiszorítása 24 ezer tonna, 6 ezerrel kevesebb, mint a brit gőzösé. A Cap Trafalgar szintén a három hajócsavaros meghajtást alkalmazta. A két szélső hajócsavart négyhengeres, háromszoros expanziójú dugattyús gőzgépek, a középsőt pedig az ezekből kiáramló fáradt gőzzel táplált kisnyomású gőzturbina hajtotta (ez a megoldás egy az egyben ugyanaz, mint a Titanicon, persze kisebben). Ezzel az elrendezéssel a Cap Trafalgar 18 000 lóerőt tudott kifejteni, és 17 csomós utazósebességre volt képes (maximális sebesség 18 csomó). A hajónak három kéménye volt, de ezek közül csak az első kettő volt igazi. A harmadik csak a gépház szellőzéséért felelt, illetve a kinézetet javította. A fedélzeten 400 első-, 280 másod- és 900 harmadosztályú utas fért el.

Párbaj 8. kép.jpg

Az SS Cap Trafalgar német háromkéményes, kétárbocos, három hajócsavaros gőzhajó

Amikor a háború 1914. augusztus 4-én kitört, a Cap Trafalgar akkor is éppen Dél-Amerikában volt. Azonnal Montevideóba irányították (egy hadihajó kíséretében), ahol lefoglalták, és elkezdték átalakítani hadihajóvá. Szürke festést kapott, és eltávolították a harmadik kéményét. Utóbbira azért volt szükség, mert egy terv részeként a Carmaniára amúgy némileg hasonlító Cap Trafalgart úgy alakították át, hogy még jobban emlékeztessen a brit gőzösre. Így nagy távolságból egy ellenséges hajó esetleg összetéveszthette vele. Mindezek egyébként „véletlenek” voltak, arra, hogy néhány héten belül a Cap Trafalgar nemhogy összetalálkozik, hanem össze is csap „hasonmásával”, senki nem gondolt (ekkor a Carmania még Liverpoolban volt). A Cap Trafalgar a Carmaniához hasonló fegyverzetet kapott. 2 darab 4,1 hüvelykes ágyút, és hat darab egyfontos (a hangja miatt „Pom-pom”-nak becézett) gépágyút. A majdani ütközet azért is volt különleges, mert a szembenálló hajók szinte egyforma méretűek voltak, és (közel) egyforma tűzerővel rendelkeztek.

Párbaj 9. kép.jpg

Mivel a Cap Trafalgar mindössze néhány hetet töltött átalakított hadihajóként, alig van olyan fotó, amely így ábrázolná. A képen már két kéménnyel, Argentína partjainál horgonyzás közben látható

1914. szeptember 13-án a Cap Trafalgar szintén a Trindade-sziget felé vette az irányt, ahol titkos szénkészletek voltak elrejtve. A feladat az volt, hogy szénfelvétel után ellenséges hajókra vadásszon a Dél-Atlanti-óceánon. Az odaúton azonban a füst elárulta a hajó helyzetét, és a Carmania észrevette az akkor még nagy távolságra levő Cap Trafalgart.

A csata

A Carmania – miután észrevette – teljes sebességgel elindult a Cap Trafalgar felé. A két hajó egy ideig egymással közel párhuzamosan haladt, mert megfelelő helyet kerestek a „birkózáshoz”. A csatához ugyanis nagy hely kellett, több kilométer széles vízfelület, a kicsi sziget kikötője tehát nem felelt meg erre a célra. Amikor a Carmania 8500 yardra (kb. 8 kilométerre) megközelítette a német hajót, 12 óra 10 perckor tüzet nyitott.

Párbaj 10. kép.jpg

A Carmania egyik 4,7 hüvelykes ágyúja

Az első lövedék célt tévesztett, ráadásul túl messze is voltak még egymástól. Ezután a Cap Trafalgar lőtt rá a Carmaniára az egyik tatfedélzeten elhelyezett ágyúval. Az első német lövések túl magasak voltak, csak a brit hajó kéményét, kötélzetét és árbocait találták el. Eközben a két hajó már elég közel került egymáshoz, és mindketten teljes tűzerővel lőni kezdték a másikat. A Cap Trafalgar egyik lövése eltalálta a Carmania navigációs hídját. A lövedék gyakorlatilag megsemmisítette, ráadásul fel is gyújtotta a helyiséget, így a személyzetnek a hajó hátuljánál levő segédkormánykerékkel kellett irányítania a Carmaniát. Aki nem a tűz eloltásával foglalkozott, az a géppuskákkal az ellenséges hajón tartózkodókat lőtte. A csata elején a Cap Trafalgar vitt be több találatot. A Carmania igen súlyos sérüléseket szerzett, több találat érte a vízvonal alatt is (szerencsére nem súlyosak), a becsapódó lövedékek több nagy tüzet is okoztak, ráadásul a tűzoltó-berendezések sem működtek. Ahogy egyre csökkent a két hajó távolsága, a brit ágyúk egyre pontosabb és súlyosabb találatokat vittek be a Cap Trafalgarnak. Mintegy 70 percnyi ágyúzás után, fél 2 körül a német hajó fegyverei elhallgattak, ahogy kezdett egyre jobban megdőlni. A Cap Trafalgar menthetetlen volt, és orral előre, jobb felé dőlve süllyedni kezdett. Több súlyos találat érte a vízvonal alatt, a lemezelés néhány helyen szétnyílt a találatok mentén, és a fenékszivattyúk nem tudtak megbirkózni a bezúduló vízzel. A csata „egyenlőségére” jellemző, hogy mindkét hajó nagyjából 400 lövést adott le az ellenfelére. 1 óra 50 perckor a Cap Trafalgar felborult, és elsüllyedt.

Párbaj 11. kép.jpg

A csatáról számos festmény készült, a fenti képen a Carmania van az előtérben, a háttérben a Cap Trafalgar, amely már éppen süllyed

A Carmania sem volt sokkal jobb állapotban, a német ellenfél gyakorlatilag szitává lőtte a brit segédcirkálót. A későbbi javítások során 79 közvetlen találatot, és 304 lyukat számoltak össze a kétkéményesen. Az egyik gépházban tűz ütött ki, de azt szerencsére sikerült eloltani, és 4 óra alatt elfojtották a többi fedélzeti tüzet is. Szerencsére a hajó mozgásképes és irányítható maradt. A szó szoros értelmében szerencsére, mert a Cap Trafalgarnak a süllyedés előtt még sikerült leadni a helyzetét, és az ütközet tényét a közelben járó óriás segédcirkálónak, a korábbi sebességrekoder SMS Kronprinz Wilhelmnek. A Carmaniánál jóval gyorsabb, erősebb, az övénél komolyabb fegyverzettel felszerelt, és persze nem épp az elsüllyedés szélén álló ex-óceánjáró 120 és 88 milliméteres ágyúival, illetve géppuskáival valószínűleg néhány lövéssel a Cap Trafalgar sorsára juttathatta volna a gőzöst. Már lehetett látni a négy kéményéből kitörő füstöt, amikor a Carmania Brazília felé vette az irányt. Szerencsére a Kronprinz Wilhelm kapitánya azt hitte, hogy a menekülő segédcirkáló csapdába akarja csalni, és más ellenséges hajók is vannak a környéken, így nem kockáztatta meg a támadást.

Párbaj 12. kép.jpg

A Trindade-i ütközetben/ről nagyon kevés fénykép készült. Ezen a ritka fotón a Cap Trafalgar látható felborulva

A csata után

A hivatalos adatok szerint a csatában 5 ember veszítette életét a Carmanián, és 16-51-en a Cap Trafalgaron. A német hajó adatai ezért ilyen pontatlanok, mert a pontos veszteségeit a mai napig nem tudjuk, a sérültek számát egyik hajó esetében sem ismerjük. Nem tudjuk azt sem, hogy a Cap Trafalgaron hányan haltak meg a csatában, és hányan a süllyedés következtében. A csónakban levő 280 tengerészt a korábban említett német szénszállítók vették fel, és Buenos Airesbe vitték őket.

A Carmania személyzete másnap a romok eltakarításával volt elfoglalva. A sérült hajó ekkor találkozott két brit hadihajóval, a HMS Bristollal és a HMS Cornwall-lal. A Cornwall egészen a brazíliai Pernambuco kikötőjéig kísérte a Carmaniát (az út során még 4-en haltak bele sérüléseikbe, így az áldozatok száma 9-re emelkedett – 2 halottat a tengeren temettek el). A hajó 19-én érkezett meg Pernambucóba, ahol a sérülteket ellátták.

Párbaj 13. kép.jpg

A Carmania kiégett, megsemmisült parancsnoki hídja a Trindade-i ütközet után. Jól látható a három elégett géptávíró (a 3 géphez)

A Carmania ezután Gibraltárba ment, ahol 2 hónap alatt hozták rendbe. A háború későbbi éveiben főként csapatszállítóként szolgált. A világháború után brit(-kanadai) katonákat szállított vissza Kanadába, majd 1918 decemberében visszaszolgáltatták a Cunardnak. 1923-ban felújították a Carmaniát, amelynek során az alsóbbrendű osztályokat megszüntették; a 2650-es befogadóképesség 1440-re esett vissza. A hajó kazánjait átalakították olajtüzelésűvé, gépeit kicserélték. A Carmania így még 9 évig szállította az utasokat Liverpool és New York között, végül 1932-ben a világválság és az utasszám megcsappanása miatt az amúgy is már nagyon öreg hajót leselejtezték. A világháborús veterán gőzöst az óceánjárók egyik hírhedt „elefánttemetőjében”, az északkelet-angliai Blythe-i hajóbontóban bontották le.

A két „hasonmás” óceánjáró csatáját a még épp csak elkezdődő háború későbbi borzalmai, valamint a konfliktus során elvesztett nagyobb és híresebb hajók katasztrófái (pl. Lusitania, Britannic) elhomályosították, a Trindade-i ütközet ezért a frontokon lezajlott nagyobb hajóscsatákhoz képest alig ismert. Az egyik ilyen csata, amely a világháború alakulása szempontjából fontosabb volt, már néhány nappal később lezajlott. Szeptember 22-én ugyanis az addig komolytalan fegyvernek tartott tengeralattjáró „kimutatta a foga fehérét”, amikor Otto Weddigen sorhajókapitány egy óra alatt elsüllyesztett három brit cirkálót, az Aboukirt, a Cressyt és a Hogue-ot. Az incidensben 1200 ember halt meg, de még ennél is nagyobb pánikot keltett a brit hadvezetés körében, hogy a nagy és erős hadihajók milyen védtelenek az új fegyverrel szemben. Ez azonban már külön történet.

Párbaj 14. kép.jpg

A csatáról angolul nagyon sok helyen lehet olvasni (a Carmania hajónaplója a források között), de magyarul csak igen kevés forrás lelhető fel a neten. Az egyesek szerint a 100 évvel korábbi napóleoni háborúkban vívott vitorláshajó-csatákra emlékeztető ütközet mégis a világháború elejének egyik különleges eseménye volt, ezért minden haditechnika-rajongó számára érdekes fejezet.

Párbaj 15. kép.jpg

A Carmania és a Cap Trafalgar jellegrajzaiért óriási köszönet jár Dr. Balogh Tamásnak, a TIT Hajózástörténeti-, Modellező és Hagyományőrző Egyesület (TIT HMH) elnökének.

A LEMIL blog szerkesztősége köszöni az alapos gyűjtőmunkát és nem különben a remek cikket walter sobchak barátunknak, a Techstory blog alapító atyjának, e poszt szerzőjének.

28 komment

Címkék: brit német haditengerészet i. világháború

A bejegyzés trackback címe:

http://lemil.blog.hu/api/trackback/id/tr766453477

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Titus Pullo Urbino 2014.07.03. 08:45:05

Gratula a cikkhez, érdekes volt. Ami elsőnek eszembe jutott: a tengerészbabonák szerint Montevideo kikötője nem hozott szerencsét a német hajóknak a XX. században, az Admiral Graf Speet is itt érte a végzet, ha jól emlékszem. Ami a második gondolatom: szerencsére kevés tengerész áldozata volt a csatának, ez a pár tucat ember egy minimális veszteség ahhoz képest, hogy 400 - 400 lövést leadtak egymásra, az egyik hajó elsüllyedt és a másikat meg szilánkosra lőtték. A harmadik gondolat egy kérdés: "kettő halottat a tengeren temettek el", a többit miért nem ott?

Az írás kitűnő volt, köszi!

Hadrian77 2014.07.03. 10:43:00

Nagyon jó cikk, gratula! Azt azért meg kell jegyezzem, nem túl jók ezek a "szerencsére ez meg az történet a Carmaniával" megjegyzések. Ettől nekem elveszik az objektivitás, mintha a szerző az angoloknak drukkolt volna.

walter sobchak 2014.07.03. 11:37:52

Köszönöm szépen mindenkinek! :)

@Titus Pullo Urbino: Én se tudom pontosan, miért csak azt a kettőt temették el a tengeren. A Bisset-kapitány által írt hajóskönyvekben esik szó róla (a Caronián halt meg valaki természetes halállal egy út közben). Eszerint ilyenkor ha úgy rendelkezett korábban, vagy a család azt kérte, vagy nem volt senkije, és nem volt más lehetőség, a tengeren temették el. El tudom képzelni azt is, hogy nem tudtak gondoskodni a holttestek elhelyezéséről. De ez nem biztos.

@Hadrian77: Nem az angoloknak szurkolok, igazából nem örülök, amikor hajók elvesztéséről olvasok. A Cap Trafalgarnál egyszerűen csak nem volt olyan tényező, amire rá lehetett mondani, hogy szerencsére (na jó, persze ha a süllyedésben többen odavesznek, vagy nincsenek a közelben a szénszállítók, az még szerencsétlenebb körülmény lett volna). A Kronzprinz Wilhelmnél azért írtam, hogy szerencsére, mert teljesen felesleges lett volna ezután, hogy a Carmania is elsüllyedjen, és esetleg még a Wilhelmen is legyenek plusz halottak.

Trónkövetelő 2014.07.03. 19:57:34

@Titus Pullo Urbino:
Nem igazán járatos a kérdésben, de az szöget ütött a fejembe, hogy hogyan volt lehetséges, hogy egy semleges állam kikötőjében egy másik ország átépítsen egy civil hajót hadihajóvá és azt fel is szerelje?
Törökország esetében pl. a Goeben és a Breslau megvásárlása volt az utolsó csepp a pohárban az Antant hadüzenethez. Uruguay esetében majdnem ugyanez meg nem számított, pedig itt még formális felségjelváltásra sem került sor, mint a törökök esetében, a központi hatalmak oldalán történő beavatkozás részükről egyértelmű volt.

sby 2014.07.04. 10:04:53

Köszi a cikket, érdekes volt.

A tengeri temetéssel kapcsolatban: az elhunyt tengerész vallása is befolyásolhatta, hogy - már amennyire az adott helyzet engedte - a tengerbe temették vagy megpróbálták partra juttatni a holttestet.

(Nem lehetne odahatni az index2 cikkajánlóját szerkesztőre, hogy módosítsa a "1914: rögtönzött csatahajók párbaja a tengeren" címet? Engem kicsit zavar a "csatahajó" szó. :-) )

Jordan G 2014.07.04. 10:19:26

James Bissett kapitány könyvét olvasva Comodore már ismerös volt nekem a Carmania. Mindenkinek javaslom olvassa el a könyvet. 2012ben jelent meg magyarul nagyon jó fordításban.

Littlewood · http://mslittlewood.blogspot.hu/ 2014.07.04. 10:53:56

Tényleg nagyon jó és alapos cikk. Köszi.

Minorkavidor 2014.07.04. 15:02:56

Az angol-német konfliktusnak valóban köze van a tengerekhez, de nem a kieli csatorna kibővítése okozta.
Hanem a Belgium elleni német támadás, no nem egy kis semleges állam megtámadása váltotta ki a brit válaszlépést, ez csak osztályon felüli propaganda ok volt, hanem egy kikötő város. Antwerpen. Antwerpen jelentősége abban áll, hogy már több évszázad óta a kontinentális Európa kapujának számított, Európa 2. legnagyobb kikötője, csak Rotterdam előzi meg. A múlt század elején már csak pár órányi távolságra Londontól, és a németeké a világ 2. legnagyobb hadiflottája a brit után....

Dreadnought megépítésének az volt a jelentősége, hogy a válaszként megépített német dreadnoughtoknak kicsi volt a kieli csatorna, amelyet ezért ki kellett szélesíteni és bővíteni. E miatt sem kezdhettek a németek korábban háborúba: pl. ezért fogták vissza a Monarchiát mikor közel került a preventív háború az OMM és Szerbia között, 1908-1913 közti időben 3-szor is felmerült a háború terve. Fő szorgalmazója Conrad volt.

Minorkavidor 2014.07.04. 15:16:22

Ez lemaradt:

Pedig a németeknek tisztában kellett volna lenniük Belgium és benne Antwerpen stratégiai jelentőségével a brit biztonságpolitika szempontjából is.
Nem nagyon ismert, hogy a Angliában sokan üdvözölték a Nagy Francia Forradalom kirobbanását és sikerét, a 2 ország közti viszony javulását várták tőle. Azonban ez az óhaj nem teljesült, mert a konvent 1792-ben háborút indított. Ennek eredményeként Dumouriez tábornok kiverte Belgiumból az osztrákokat (Jemappes, 1792. november 6.) Csakhogy ez a nemzetközi egyensúly megbomlásával fenyegetett, ezért Anglia 1793-ban megszervezte az első francia ellenes koalíciót...

teddybear01 2014.07.04. 15:27:35

@Trónkövetelő: "örökország esetében pl. a Goeben és a Breslau megvásárlása volt az utolsó csepp a pohárban az Antant hadüzenethez. Uruguay esetében majdnem ugyanez meg nem számított, pedig itt még formális felségjelváltásra sem került sor, mint a törökök esetében, a központi hatalmak oldalán történő beavatkozás részükről egyértelmű volt. "

Ez már tényleg csak a formai indok volt. Törökország azért lépett be az I.VH.-ba, mert a cári Oroszországnak mindenáron kellett a Boszporusz+Dardanellák szoros, hogy a déli flottáját ne tudják bezárni a Fekete-tengerre. Az, hogy a két "megvásárolt" hadihajó támogatásával a törökök támadták meg először az oroszokat, szinte mellékes, az oroszok az egész előző időszakban folyamatosan nyomultak déli irányba. Folyamatosan "szabadították fel" a különböző szláv országokat(vonták a saját befolyási övezetükbe), a Török Birodalom gyakorlatilag elvesztette az európai területeinek túlnyomó többségét.

Cymantrene 2014.07.04. 20:24:54

Az "ugyanolyan fegyverzetű" kitételt a csata leírásánál nem egészen értem, az angol hajónak 4x annyi ágyúja volt, és kicsit nagyobb kaliberű is, ahogy ez a hajók ismertetésénél is írva van. Az egy fontos ágyúk sokkal kisebb, kb. 37 mm-s űrméretűek voltak, valószínűleg nem sok vizet zavartak a 3x akkorákhoz képest.
A csata egyébként röviden le van írva Horváth Zoltán oldalán is a coroneli és falklandi csaták kiegészítéseként. acelmonstrum.host22.com/cor.html

walter sobchak 2014.07.04. 20:45:19

@Cymantrene: Köszi a kiegészítést, igen, én is láttam, hogy az egyfontos ágyúk csak 37 millisek, de gondoltam, hogy mivel ezek nagyobb percenkénti lövésszámra voltak képesek, összességében összemérhető pusztítást tudtak okozni ugyanannyi idő alatt. Ha megnézed az ütközetről szóló angol írásokat, elég sok helyen le van írva, hogy mennyire passzolt egymáshoz a két óceánjáró ("most evenly squared duel"). Ezt átvettem, mert annyira nem értek a fegyverekhez, hogy felülírjam ezeket.

Elolvastam a linket, nem találkoztam még vele, de örülök, hogy azért fellelhető más forrás is. Egy apróság, a Carmaniára nem festették fel a Cap Trafalgar nevét, ez egy "legenda" az ütközettel kapcsolatban. A Carmaniát nem is akarták a Cap Trafalgarhoz hasonlóvá tenni, hiszen akkor plusz egy kéményt kellett volna építeni rá.

Trónkövetelő 2014.07.04. 21:29:20

@Trónkövetelő:
@teddybear01:
Közben utánanéztem, a cikkből nem derül ki, sőt úgy tűnik, tévesen szerepel benne az, hogy a Cap Trafalgar lefoglalása Montevideoban történt. Montevideoban csak a szénkészleteit töltötték fel, és a nyílt tengeren, az Atlanti-óceán közepén találkozott az Eber nevű ágyúnaszáddal, akik hozták a haditengerészettől a tiszteket, ezek leváltották az addig ott szolgáló civil tiszteket, valamint ez a hajó hozta az ágyúkat és a muníciót is. A hajó átalakítása és felszerelése is tehát a nyílt tengeren történt. Úgyhogy Uruguayt alaptalanul vádoltam meg a semlegesség megsértésével :)
A törökökre visszatérve, egymástól függetlenül, teljesen véletlenül ugyanaznap támadta meg a török flotta az oroszokat, mint amikor a brit flotta bombázta Izmirt, úgyhogy a brit beavatkozás mindenképpen bekövetkezett, függetlenül attól, hogy a törökök is megszegték a semlegességüket, erről ugyanis a britek a saját támadásuk idején még nem tudtak.

Asidotus 2014.07.04. 21:30:10

@Cymantrene: nem lehetséges, hogy eme hajók "páncélozottsága" miatt az egyfontos ágyúk is ugyanúgy veszélyesek voltak?

teddybear01 2014.07.05. 13:36:28

@walter sobchak: Az egyfontos ágyúk lövedéke ugyan át tudta ütni a páncélozatlan hajótesteket, de jóval kisebb pusztítást okozott. A II. VH.-ban a hasonló kaliberű német páncéltörő ágyút a kezelőszemélyzete nevezte el "kopogtatónak", mert a modernebb orosz tankok ellen semmit sem ért. A 3 hüvelykesnek megfelelő űrméretű 76 mm-es ágyúk viszont gond nélkül átütötték azt a páncélt, amit a kisebbe ágyúk nem tudtak.

Egyszóval, ha másfélszer nagyobb ágyút veszel, kb. 3X akkora pusztítást kapsz. Itt az egyfontos ágyú hatásához képest a 4,1 hüvelykes olyan kilencszeres pusztítást okozott.
Ráadásul a kisebb kaliberű ágyú nagyobb tűzgyorsasága sem tudott hasonló károkat okozni, mert a kisebb lövedék hamarabb elakadt a hajó szerkezetében. Nehezen érte el az igazán fontos alkotórészeket(kormányszerkezet, hajógépek, stb.)

teddybear01 2014.07.05. 13:39:13

@Trónkövetelő: A törökök nem is titkoltan a központi hatalmakkal szövetkeztek. Azóta volt előre leosztva ez a szerepük, amióta az oroszok beléptek az Antantban.

Hogy mi volt az indok, gyakorlatilag sohasem számított.

Trónkövetelő 2014.07.05. 19:37:20

@Nűnű:
Meg ezek a hajók a puszta méretüknél fogva veszélyesek lehettek a náluk jóval kisebb járművekre, ezek nagyok és gyorsak voltak, simán utolértek és legázoltak egy kisebb hadihajót egyetlen lövés elsütése nélkül. Amikor a németek elsüllyesztették a Lusitaniát, az akkori tengeri jog szerint meg kellett volna mutatniuk magukat a Lusitaniának, és felszólítani őket a megadásra, csakhogy volt rá precedens, hogy ilyenkor egy nagy hajó egyszerűen ráfordítja a kormányt a tengeralattjáróra/torpedónaszádra. Úgyhogy biztonságosabb volt megtámadni, mielőtt észreveszik őket.

walter sobchak 2014.07.05. 20:17:51

@Trónkövetelő: A tengeralattjárók inkább a Q-hajók miatt féltek felmerülni, illetve a Lusitanián (a németek szerint) fel voltak szerelve a hathüvelykes ágyúk (összesen 12-t terveztek rá). De valóban, fennállt a veszélye a legázolásnak is. '18-ban a Titanic testvérhajója, az Olympic is gázolt egyet (az U-103-ast). A tengót középen kettészelte a hajócsavar, az Olympic meg... hát egy kicsit elhajlott a fenéklemez az orrnál.

Cymantrene 2014.07.05. 21:41:13

@walter sobchak: Az angol 4,7 hüvelykesek 45 fontos lövedékeket lőttek, ezzel egy egy fontos össze sem hasonlítható. A német 10,5 cm-esek (4,1") kb 17 kilós (35-38 fontos) lövedékeket lőttek.
A német és a francia Wikipedia oldalon nem emlegetik a hajóknak ezt a nagy egyenlőségét. Én ezt betudom angolszász propaganda fogásnak, valahogy magyarázniuk kell, hogy a Carmania is majdnem ott maradt.
Azért valószínűleg ezeknek a páncélozatlan és egy rendes hadihajóhoz képest gyenge tűzvezetésű hajók összecsapásánál a tűzerőt valamelyest kipótolhatta az öngyilkos hajlam és a szerencse. Ha valaki hajlandó volt otthagyni a fogát a másik elpusztításáért, akkor szép postumus kitüntetéseket kaphatott... Pl. a Stier és a Spehen Hopkins csatája. en.wikipedia.org/wiki/German_auxiliary_cruiser_Stier

walter sobchak 2014.07.06. 02:24:22

@Cymantrene: Hm, igazad van, teljesen logikus egyébként :). Össze sem hasonlítható egy 20 kilós lövedék energiája egy félkilóséval. De ha nem egyenlőség, akkor mindenképp a Carmania vezet, hiszen azon 8 ágyú volt, a Cap Trafalgaron csak 2 + az egyfontosok. Szóval inkább a Cap részéről volt öngyilkosság. Az egyik oldalon egyébként azt is írták, hogy a Carmania ágyúi hamar túlmelegedtek, ezért dobott egy fordulót, és a másik oldali ágyúival kezdett tüzelni, a Cap Trafalgarnak gyakorlatilag szétlőtte a felépítményét.

A szerencse pedig biztosan közrejátszott. Akár abban is, hogy a Wilhelm nem kezdte el követni. Vagy hogy a visszaúton nem került viharba.

neutor 2014.07.06. 09:18:51

@walter sobchak: "...az öngyilkos hajlam és a szerencse." Azt hiszem mindkettő. Az öngyilkos hajlamról már semmit sem tudhatunk meg ennyi idő után, de a szerencse: egy hajó mindig mozog a vizen minden irányban. A tenger sohasem sík mint egy asztal - az óceán meg különösen nem - hiába hívják tükör-, vagy olajtengernek. A közvetlen irányzású lövegeknél ( szerintem ) nagyon sokat számít a tűzér gyakorlata/érzéke és a szerencse, hogy eltalálja -e a közös hullám periódust. Ebben segítség volt a korabeli ágyúk - viszonylag - kis lőtávolsága is.
Az 1 fontosok jelentőségét abban látom, hogy élég nagy zavart tudtak okozni a "nagy" tűzgyorsaságuk miatt a fedélzeten/felépítményen. Szar érzés lehet egy nyitott ágyúállásban dolgozni, vagy a hídon kuksolni, amikor tucatszám robbannnak ezek az apróságok. Az okozott tüzekről már nem is beszélve. Egy hajón rengeteg - felkent - festék van, ami nagyon rondán tud égni undorító, fekete füstöt fejlesztve.

Cymantrene 2014.07.07. 09:14:01

@walter sobchak: a lényeg, hogy írj máskor is!

Cymantrene 2014.07.07. 09:27:20

@neutor: Szerintem a lőtávolsággal nem volt gond, a nagyobb kaliberek bőven 10 km fölött voltak (mekkorának látszik a tihanyi komp mondjuk a világosi magaspartról? nem célozgatnék rá...), és páncélozatlan cél ellen valószínűleg hatásosak is. A célzás már inkább. Azt nem tudom, ezek pontosan milyen célzókészülékkel voltak ellátva, valószínűleg csak egyedivel. De a komolyabb hadihajókon már az első világháború előtt is rendes mechanikus számítógépeket használtak az optikai irányzékkal csatolva (később a radarral is kombinálták őket), ezek talán még a hatvanas évekig is fönnmaradtak az addig élő hajókon. Pl. www.youtube.com/watch?v=s1i-dnAH9Y4

teddybear01 2014.07.07. 14:25:38

@neutor: Ami azt illeti az angol hadihajók kapitányai mindig hajlamosak voltak belemenni egy közelharcba. Ha megnézzük a 17.-19. századi tengeri ütközeteket, az angolok mindig a közelharcot erőltették, amiben aztán a gyorsabban tüzelő angol ágyúlegénység szétlőtte az ellenfelet.

Ha megnézzük az ágyúk számát, tulajdonképp előre vetíthetjük a végeredményt.

Carmangia: 8 db 4,1 hüvelykes ágyú
Cap Trafalgar: 2 db 104 mm-es ágyú(kb. 4,1 hüvelyk) és 6 db egyfontos gyorstüzelő ágyú(pom-pom)

Akárhogy is nézem, ez jelentős tűzerőfölény az angolok javára.

neutor 2014.07.07. 20:49:55

@Cymantrene: Kösz a linket. Attól tartok csak "sima" célzókészülék volt felszerelve. A posztban szereplő 4.7 hüvelykest megtaláltam valahol a neten, mint a Kanadai Haditengerészetnél (is) rendszeresített löveget. Öreg darab volt már 14-ben az 1880-as évekbeli tervezésével. Max lőtávra 12000 yard van megadva. Előszeretettel szerelték fel segédcirkálókra, mondván tengeralattjárók és ( fegyvertelen ) kereskedelmi hajó ellen még megteszi.

neutor 2014.07.07. 20:58:31

@teddybear01: A 8-2 arányról én tök megfeledkeztem!

Cymantrene 2014.07.11. 10:29:22

@teddybear01: Hát, a viktoriánus gentlemanok előtt angol urak mint kimondottan erőszakos fickók voltak ismertek (ezt pl. a véres hús evéssel magyarázták (very rare), akik okoskodni akartak), ez azért a fölszín alatt tovább élt. De a flottáról beszélve azért tartsuk meg a Byng admirális emlékpercet is: en.wikipedia.org/wiki/John_Byng

mann 2014.07.19. 12:18:46

féloff
A török haditengerészetet érintve meg kell jegyeznem, hogy az általuk az angoloktól megrendelt, azokkal Angliában építtetett és éppen elkészült két dreadnoughtot a Resadiye-t és a Sultan Osman I-et a háború küszöbén a jó britek lefoglalták és megtartották maguknak. Mikor lezavarták az angol fegyveresek a török haditengerészeket a hajókról, nem sokat foglalkoztak azzal, hogy ezek a hajók részben a török nép közadakozásából épültek.
A törökök ezek után nem rajongtak a britekért, jól jött nekik a Goeben a németektől.

A Sultan Osman I eredetileg a braziloknak készült és félúton került török tulajdonba, hogy aztán végül HMS Agincourt néven vegyen részt a Jütlandi Csatában. Ahol aztán fantasztikus látványt nyújtott a 7 toronyból (14db 305-ös ágyúval) leadott sortüze. Pedig néhány előzetes vélekedés szerint a hajógerinc nem volt alkalmas ennek elviselésére, de aztán mégis.
uff