Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

szeptember 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (11) ajánló (80) alagút (7) állat (8) amerikai (93) angolok (8) arabok (15) átirányítás (13) atom (10) ausztrál (5) ázsia (14) balkán (5) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (5) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (7) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (7) ejtőernyős (28) életrajz (39) elmélet (11) erdély (5) erőd (8) évforduló (53) fegyver (7) ferencjózsef (11) francia (24) görgey (13) görögök (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (81) haditengerészet (46) hadsereg (15) hadtörténelem (147) hadtörténet (19) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (43) híres bűnözők (8) honvédség (11) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (45) ii világháború (106) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (5) kamikaze (6) kanada (5) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (57) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) középkor (10) közép amerika (6) kuba (8) különlegesek (70) légierő (48) légvédelem (6) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lovas (6) lovasság (10) lövészárok (5) magyar (140) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (63) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (27) ostrom (6) osztrák (30) osztrák magyar (27) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (5) rendőrség (5) rendvédelem (50) róma (13) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (6) skót (6) sorozat (14) svéd (6) számítógép (9) szavazás (7) szerb (10) szlovák (5) szolgálati közlemény (36) szovjet (57) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (16) tengerészgyalogos (10) terror (21) titkosszolgálat (65) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) USA (5) usa (52) utánközlés (23) vadászgép (11) várostrom (6) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (55) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

A sarajevói csata előkészítő hadműveletei - 1878

2014.07.24. 06:00 Titus Pullo Urbino

Sarajevo, vagy más nyelveken és írásmóddal Szarajevó, Szerájevó, Сарајево, Saraybosna. Ismerősen csengő városnév, az első reflexünk e név hallatán egy gondosan felkészített lövöldöző diákra (békésebb esetben egy téli olimpiára) irányítja agyhullámainkat, de most – bizonyára sokaknak csalódást okozva – sarajevo.jpgcsak a XIX. századi és azelőtti eseményekkel foglalkozunk. Szomszédunk, Bosznia és Hercegovina akkori területe már a rómaiak kedvelt provinciája volt,

Illyricum

ugyanis szerethető helynek bizonyult, bővelkedett a mészkőben, a fában, hegyei mélyén bányákat üzemeltettek, dombjain olajbogyót és szőlőt, pincéiben bort termeltek. Gazdag, de békétlen vidék volt akkoriban, az évszázadok során csak a gazdagsága múlt el, a békétlenség, úgy látszik konstans jellemzője e vidéknek a mai napig.

A népvándorlás korszaka sem telt békével, majd az államalakulatok megszilárdulása után

Bizánc, Velence

és az akkoriban még nagyhatalmi tényezőként regnáló magyar uralkodók között dúlt háború a terület uralmáért, főleg azután lett magyar szempontból is érdekes e terület birtoklása, hogy Szent László királyunk Horvátországot, majd Kálmán Dalmáciát csatolta uralom alá. Vak Béla királyunk éleslátása jó helyzetfelismerése következtében 1135-ben a magyar korona fennhatósága alá került ”Ráma”, vagyis az akkori Bosznia. A tartomány sem maradt ki a korabeli vallási megújítási mozgalmakból, a bogumil, illetve patarénus vallási irányzat sikeresen térítette híveit. Kálmán herceg IX. Gergely pápa támogatásával keresztes hadjáratot indított az ”eretnekség” ellen, a bogumilista mozgalmakat pillanatnyilag el is tiporták, ám a tatárjárás utáni időszak ismét kedvezett a vallási mozgolódásra. A vallási megosztottság csírái, úgy látszik, idáig gyökereznek és azóta is a viszálykodás megteremtői. Az akkori vallási széttagoltság kedvezett a politikai megosztásnak is, a velenceiek aljas, kalmári módon gátlástalanul használták ki az anarchiát és az ellentéteket saját helyzetük megerősítésére sarajevo2.pngés befolyásszerzésre használták. Velencei támogatással

Tvrtko

(sapkanélküli sisakja jobbra, a címeren), majd Dabisza István uralkodott, míg az Úr 1393. évében Zsigmond királyunk befolyása alá került a tartomány, de csak tucatnyi évre, mert délről a török kopogtatott és be is nyitott. Az első invázió 1415-ben következett be, a második 1463. tavaszán II. Mohamed uralkodása alatt. Mátyás – nagyapja (?), Zsigmond tetteit követve – újra uralma alá rendezte Boszniát, rendet tett pár évtizedre, de a nagyszerű királyunk halála után a harmadik török invázió és megszállás sikeresnek és hosszúnak bizonyult. 1528 után 1878-ig az igazhitű török bosnyák pasák uralkodása zajlott, ekkor ők kormányozták Boszniát. Az őslakos keresztény lakosságot nagyrészt kiirtották (ha nem volt hajlandó igazhitre térni) párszáz év alatt, alig maradt néhány túlélő. Ilyen előzmények után nem is csoda, hogy a mai viszonyokra jellemzően mecset (bocsi, nem bírom kihagyni, megvan a vicc, amikor egy zsidó és egy muszlim koldus ül a mecset előtt?), római katolikus templom, ortodox templom és zsinagóga is található a belvárosban, de ne ugorjunk ekkorát előre a történelemben. Saraybosna – t

(Bosnyák Szeráj, Palota)

Bosznia fővárosává 200 éve Kara (Fekete) Mahmud tette, azelőtt a főváros a későbbiekben is nagyvárosi Travnik volt. A sokszáz éves előzményekhez hasonlóan a XVIII. és a XIX. századot permanens lázadások kísérték, hol az éhség, hol a vallási fanatizmus robbantott ki fegyveres felkelést a térségben, Adriától a Fekete-tengerig bárhol. Az 1875-ös felkelésig ezek általában lokális konfliktusok voltak, igaz, sok halottal, de kicsiny területen zajlottak, az 1875-ös hercegovinai felkelés viszont nagy területekre terjedt át, megrengette a közbiztonságáról amúgy sem híres régiót, vilajetet. Szerbia és Montenegró hadat üzent Törökországnak, hadba is keltek, a keleti oldalon csatlakoztak és felkeltek a harcosan szabadságszerető bolgárok is. Ropogtak az elöltöltős fegyverek, hasítottak a handzsárok, de recsegett-ropogott a török katonai uralom is, megingott a közigazgatás, minden szomszédos állam érezte már a nagy vihar szelét, nem is kellett sokáig várni a vérzivatarra. Ilyen alkalmakra készülve az osztrák hadvezetés már előre kidolgozta a bosnyák megszállás operatív tervét, amelyet titkos körülmények között egyeztettek a

horvát és a cseh

politikusokkal. Miért pont velük? A pánszláv mozgalom célja szerint a Monarchia szláv népességének növekedése esetén elképzelhető a dualista állam trialistává alakítása. Legalábbis elméletben így okoskodtak, Prágában és Zágrábban jól jött volna a testvéri szláv nyelvű régió bekebelezése. A megszállás ideológiája még körmönfontabb volt, a helyi katolikus kisebbség ellen elkövetett bűnök felszámolása és a keresztények védelmezése volt az annexió okkupáció első számú hivatalos indoka. Persze Oroszország balkáni kiszorítása sem volt utolsó szempont, nyilván ezt nem hangoztatták olyan nyíltan, mint a béketeremtést. Érdekesen alakult a cári birodalommal történő alkuk sora is. sarajevo3.jpgAz általam eredetileg tévesen írt mondatot kitörölve átadom a szót betűt kommentelő szakértőnknek, Minorkavidor-nak, aki az alábbiakban látja a konfliktus lényegét. A külügyminiszter "Andrássy már kinevezése előtt is Oroszországtól tartott inkább és azt remélte, hogy Németországban támaszra lel az oroszokkal szemben. Ez azonban nem volt Bismarck ínyérére számára az volt a fontos, hogy mindkét keleti szomszédjával jó viszonyban legyen. Ami által megfosztja Franciaországot két értékes szövetségestől, ezért mindent elkövetett annak érdekében, hogy az osztrák-magyar-orosz feszültség enyhüljön. Ennek fő eszközét a

három császár szövetségében

látta. 1873. májusában katonai konvenciót írt alá Oroszországgal, melyben 200.000 fős sereget ígértek egymásnak egy harmadik fél általi támadás esetére. Ezt követte még júniusban egy Oroszország és Monarchia közti megállapodás, melyhez 1873 októberében Németország is csatlakozott. Franciaországot megfosztották esetleges szövetségeseitől. Ha valakinek a Szent Szövetség jut erről az eszébe, jó nyomon jár. Ez a szövetség a régi dinasztikus kabinetpolitika elvén működött. Bismarck számára eddig jól alakult minden, ám a balkáni népek beleköptek a levesbe. 1875-ben felkelés tört ki előbb Hercegovinában, majd Boszniában. Eleinte a hármas még közvetíteni próbált a felkelők és a Porta között, ám ez nem járt sikerrel. A törökök ugyanis nem akarták végre hajtani az ígért reformokat, a felkelők meg nem elégedtek meg a reformokkal. 1876. június 30-án Szerbia és Montenegró hadat üzent, ezzel a felkelés államok közötti háborúvá szélesedett. Ez arra késztette a Monarchiát és Oroszországot, hogy 1876. júliusában a külügyminiszterek reichstadti találkozóján egyezményt kössenek. Eszerint, ha a törökök győznek, megóvják Szerbiát a török megszállástól, és Bosznia-Hercegovina esetében ragaszkodnak a területi memorandumhoz. Török vereség esetén Szerbia területe nőhet, ám nagy délszláv állam nem jöhet létre, továbbá a Monarchia annektálhatja Bosznia-Hercegovinát, Oroszország pedig megszerzi Besszarábia déli részét. De a török súlyos vereséget mértek a szerbekre és szeptemberben már Belgrádot fenyegették. Erre az oroszok valódi háborút terveztek az Ottomán Birodalom ellen, de mielőtt elindították volna a seregeiket, megkérdezték

Bismarckot

számíthatnak-e Németország semlegességére, ha esetleg háborúba keverednének a Monarchiával. A világos 'nem' válasz után ismét leültek tárgyalni Ausztria-Magyarországgal, Budapesten. A Monarchia semlegességre kötelezte magát, a cári állam pedig arra, hogy nem terjeszti ki a hadműveleteket a Balkán nyugati részére. A területi változások tekintetében a reichstadti egyezmény maradt érvényben. A háború elsöprő orosz győzelemmel végződött, ám a megkötött San Stefanó-i békében semmibe vették a reichstadti és budapesti egyezményeket. Így például létrehozták Nagy-Bulgáriát, - mely 160.00 km2-nyi területtel és 5 millió lakossal rendelkezett - élére a cári család egy tagját állították. Ez természetesen kiváltotta a többi nagyhatalom ellenkezését. Az ellentéteiket 1878-ban megtartott berlini kongresszuson rendezték. Ekkor került sor Bosznia-Hercegovina okkupációjára (megszállására). Annexióra ekkor még egy külpolitikai és egy belpolitikai okból nem került sor, a külpolitikai ok az volt, hogy a berlini kongresszuson az okkupációban állapodtak meg, a belpolitikai okot a magyarok ellenkezése szolgáltatta. Az ellenkezés fő oka a liberálisok török barátsága mellett a nemzetiségi viszonyokban rejlett, nem akartak még több délszlávot a birodalomban. Bosznia-Hercegovina és a Szerbia Montenegro között fekvő Novibazari szandzsák megszállása 1878 július 28-án (!) kezdődött. Itt a magyar ellenkezés miatt 9 hónapot késett a katonai akció. A hadvezetés már 1877 végén birtokba kívánta venni a két tartományt, amire a reichstadti megállapodás jogosította fel a Monarchiát. Az okkupáció és az annexió között az a nem csekély államjogi különbség, hogy az okkupáció után is a terület formálisan még Törökországhoz tartozott- a szultán maradt a két tartomány lakosainak államfője-, míg annexió esetén a két tartomány államjogilag is birodalom része lesz, I. Ferenc Józseffel, mint államfővel. Ezzel magyarázható, hogy miért a közös pénzügyminisztérium igazgatta Bosznia-Hercegovinát."

Visszatérve az eredeti cikkhez: a berlini kongresszuson Bécs felhatalmazást kapott Bosznia és Hercegovina határidő nélküli megszállására. A Berlini Szerződés XXV. cikkelye így rendelkezik: Ferencjóska katonasága jogosult “Boszniát és Hercegovinát elfoglalni és kormányozni, a

Szandzsákban, Novibazarban

az állam hatalmi pozíciója biztosítása érdekében és katonai okokból helyőrséget tartani és az ottani katonai és kereskedelmi útvonalakat elfoglalni”. A megszállást csak az korlátozta, hogy a ”Szandzsák” (a novibazári szandzsák, a lenti térképen a "Montenegro" felirat mellett jobbra látható "Novipazar" jelöléssel) területén (amely majd 1908-ban a muszlim lakosságára figyelemmel visszatér Törökországhoz!) egyetlen kis létszámú, pár századnyi gyalogos helyőrséget engedtek létrehozni, amúgy megnyílt az út dél felé. A világverő Savoyai Jenő óta nem volt ehhez mérhető hódítás a törökkel szemben, a Száva folyam még mindig a határt jelentette Európa és a Török Birodalom között. Az oroszoktól vereséget szenvedő és a sebeit nyalogató török kormány XXV. cikkelyt tudomásul vette és nem tett ellene intézkedést, katonai védekező műveleteket sem indított (hivatalosan nem is, de titokban katonák és fegyverek átadása, valamint nagyszámú irreguláris osztagok harcba küldése mellett döntött). A török hadvezetés álszent módon utasította Bosznia és Hercegovina lakosságát, hogy a berlini utasítást tartsa tiszteletben és                                                                                                                                              
n e    h a s z n á l j o n       f e g y v e r t                                                                                                      

a bevonuló osztrák-magyar csapatok ellen.

sarajevo4.jpg

A bevonulást minden nagyhatalom és környező állam is biztosra vette, már csak az időpontja volt kérdéses. Az operatív tervet (ismétlésül: amelyet a csehek és a horvátok igencsak lelkesen támogattak) le kellett csak porolni, mozgósítás, felvonulás, majd bekövetkezett a július 27-ei hadtestparancsnoki parancs báró Joszip Phillippovics (ismerjük őt, aki Görgey ellen is harcolt már, horvát származású főtiszt) táborszernagytól:

”Katonák!

A polgárháború legborzasztóbb formája, a határainkon fanatikus módon vezetett vallási és fajtaharc százezernyi menekültet kényszerített arra, hogy osztrák-magyar földön keressenek menedéket a kegyetlen üldözés elől.

A császár Őfőméltósága, legfőbb hadurunk, nem lévén hajlandó saját területeit idegen anarchista törekvések játékterének rendelkezésre bocsátani és a végre is a mi nyugalmunkat és biztonságunkat komolyan veszélyeztető zavargásokat a szomszédos országokban tovább tűrni, Európa összes nagyhatalmával összhangban és a Porta hozzájárulásával úgy határozott, hogy ezen áldatlan állapotoknak Bosznia-Hercegovina megszállásával határozott módon véget vet.

A lojalitás alapján, mely ősidők óta politikánk irányultságát képezi, ezúttal sem a szerzési vágy, hanem a jólétünk feletti elháríthatatlan aggodalom az, mely birodalmunk határainak átlépésére kényszerít minket.

Katonák! Feladatotok pontosan adott!

Egy Veletek ismertetendő proklamációban Bosznia-Hercegovina lakosságának ünnepélyesen szavunkat adjuk, hogy őket az általam meghatározandó szabályokhoz való engedelmes alkalmazkodásuk esetén igazi barátokként kezeljük, minden nemzet és vallás jogait éppúgy, mint a fennálló erkölcsöket és szokásokat elfogadjuk, a tulajdont és a jogokat megvédjük.

A ti legfőbb haduratok parancsainak történő, mindig örömteli engedelmeskedésetek és példaértékű fegyelmetek biztonságot nyújtanak nekem ezen, a ti nevetekben adott ígéret betartásához.

A ránk ruházott feladat végrehajtása során nem tűrök beleszólást a bármely oldalról érkező ellenállással való szembehelyezkedésbe.

Katonák! Feladatotok, mely céljaiban nemes és nagyratörő, nehéz!

Az ország, melybe most beléptek, viszonyai miatt fáradságos meneteléseknek, hiányos szálláslehetőségeknek, nélkülözéseknek és mindennemű nehézségeknek néztek elébe.

Ennek ellenére teljes bizonyossággal hiszek akaraterőtökben és kitartásotokban, számotokra nincsen akkora akadály, melyet könnyedén le ne győzhetnétek! Katonák, még egyszer megismétlem, nem dicsőségre, hanem az emberiesség és a civilizáció szolgálatában végzendő kemény munkára vezetlek benneteket.

Ezek a szavak, melyeket oly sokszor lejárattak már, jussanak – általatok - új fényhez, valódi jelentéshez

a kétfejű sas

szárnyai alatt! ”

A parancs adott, minden utasítás világos, előre hát a kétfejű sas szárnyai alatt!

"A bevonuláshoz elég lesz egy katonazenekar" sajtóban megjelent véleményt (<-- ezt a korabeli újságoldalt mindenki olvassa el!) azonban nem tették magukévá a parancsnokok, a felvonulás komolynak volt mondható, mintegy 75.000 fő aktív csapat és 10.000 fős tartalék, így összesen 85.000 emberre rúgott a megszálló kontingens létszáma.

A korabeli békefenntartásra bevonulásra a XIII. hadtest egyes részei kaptak megbízást.

Bánlaky József hadtörténész összeállítása szerint így rendeződtek a csapatok (az általam érdekesnek tartott csapatokat aláhúzással jelöltem):

”A  6. gyalog hadosztály, a hadtest parancsnokságnak közvetlenül alárendelt csapatok és intézetek és a 39. gyalog dandár, összesen 20 zászlóalj, 81/4 lovasszázad, 8 üteg, 3 utász és 3 hadmérnök század, mintegy 25.000 főnyi létszámmal Bródnál.  A 39. gyalog dandár az 5. dsidás ezred 2 századával és 2 hadmérnök századdal már eleve azt a rendeltetést nyerte, hogy a főoszlop hadtápvonalát berendezze és biztosítsa.

A 7. hadosztály 1. hegyi dandára, mintegy 5000 fő, Kostajnicánál, a hadosztály többi része, körülbelül 15.000 ember, Ó-Gradiskánál.

A 20. hadosztály, kivéve a 39. gyalog dandárt, mintegy 10.100 főnyi létszámmal Samacnál.

A három csoport összege: 55.000 ember.

A 18. gyalog hadosztály, mintegy 20.000 ember, Dalmáciában Vrgorac–Dragljane–Imoskinál.

A megszálló csapatok hadrendje: Megszálló csapat- és egyúttal hadtestparancsnok: Báró Philippovics József táborszernagy; vezérkari főnök: Popp Leonidas ezredes; tüzérségi főnök: Frank Ede ezredes; hadmérnöki főnök: Nemetschek alezredes.

A Bosznia megszállására rendelt csapatok hadrendje.

6. gyalog hadosztály (vegyes hegyi felszereléssel), Tegetthoff Károly altábornagy; vezérkari főnök: lovag Guttenberg Emil őrnagy.

1. hegyi dandár, Polz ezredes: 52. gyalog ezred; 27. vadász zászlóalj; az 1. vártüzér zlj. 3. hegyi ütege.

2. hegyi dandár, Lemaic György ezredes: 38. gyalog ezred; 9 vadász zászlóalj; az 1. vártüzér zlj. 4. hegyi ütege.

3. hegyi dandár, Müller Jenő vezérőrnagy: 7. tart. ezred (2 zászlóalj); 27. tart. ezred 2 zászlóalj; 47. tart. ezred 2 zászlóalj; a 12. vártüzér zlj. 4. hegyi ütege;

Hadosztály-tartalék: a 7. huszárezred törzse és 4 százada; a 6. vártüzér zászlóalj 1. hegyi ütege; a 2. hadmérnök-ezred 4 százada; az 5. utász tart. század; 6. sz. hadoszt. egészségügyi intézet; 6. sz. élelmező oszlop; 1. sz. málhásállat-század; törzscsapatok: 1 gyal. század és 1 lovas szakasz.

banlaky-big_hadtortpic_2225.jpg

 A térképet nagyítható formában itt találod.

Összesen: 14 zászlóalj, 41/4 lov. század, 16 löveg, 3 önálló század, 16.602 ember, 2051 ló.

7. gyalog hadosztály (rendes hegyi felszereléssel), Würtemberg Vilmos herceg altábornagy. Vezérkari főnök: Albori Jenő alezredes.

1. hegyi dandár, Villecz Frigyes ezredes: 46. gyalog ezred; a 22. gyalog ezred 4. zlja; a 12. vártüzér zlj. 3 hegyi ütege.

2. hegyi dandár, János Salvátor főherceg (a későbbi nevén Orth János) vezérőrnagy: 17. gyalog ezred; 10. vadász zlj; a 10. vártüzér zlj. 1 hegyi ütege.

3. hegyi dandár, Sametz Béla vezérőrnagy: 22. gyalog ezred; 53. gyalog ezred; a 10. vártüzér zlj. 2. hegyi ütege, a 3. vártüzér zlj. 1. hegyi ütege; a 2. hadmérnök ezred 3. százada; 17. utász szd; 7. sz. hadoszt. egészségügyi intézet; 7. sz. élelmező oszlop; 5., 6. és 8. sz. málhásállat század.

Összesen 14 zászlóalj, 31/4 lovas század, 16 löveg, 5 önálló század; 17.724 ember, 3178 ló.

20. gyalog hadosztály (rendes tábori felszereléssel), gróf Szápáry László altábornagy:

39. gyalog dandár, Kaiffel vezérőrnagy: 79. gyalog ezred; 6. tart. ezred; 31. vadász zlj.

40. gyalog dandár, Deésy ezredes: 39. gyal. ezred; 61. gyal. ezred; 70. tart. ezred; a 12. tüzérezred 2. ütegosztály parancsnoksága, a 4., 5. és 6. sz. nehéz ütegek; 2. sz. lőszeroszlop; a 2. hadmérnök-ezred 2. százada; 20. sz. hadoszt. egészségügyi intézet; 20. sz. élelmező oszlop; 34. sz. vonat tábori század; 2. sz. málhásállat-század.

Hadtest-tartalék: 13. lovas dandár, báró Scotti ezredes: 7. huszár és 5. dsidás ezred; a 12. tüzér ezred 3. és 4. ütegosztály parancsnoksága, a 12. tüzér ezred 7. és 9. sz. nehéz ütege; a 12. tüzér ezred 10. és 11. sz. könnyű ütege; 3. sz. lőszeroszlop; 3. sz. tábori szerosztag; a 2. hadmérnök ezred 1. és 3. zlj. törzse és 10. és 11. százada; a 13. sz. sáncszeroszlop; az utász ezred 5. zlj. törzse és 19. és 20. százada; a 37–40. sz. hadi hídvonatok; a 3 tábori vasútosztag; a 60. sz. élelmező oszlop; a 48. sz. vonat-tart. század.

Hercegovina

megszállására rendelt csapatok hadrendje:

18. gyalog hadosztály (rendes hegyi felszereléssel), báró Jovanovič altábornagy. Vezérkari főnök: Slameczka őrnagy.

1. hegyi dandár, Thodorovich vezérőrnagy (régi motoros, ő szintén harcolt Görgey ellen) : 69. gyalog ezred; 11. vadász zlj.; a 12. vártüzér zlj. 1. hegyi ütege.

2. hegyi dandár, Klimburg ezredes: 27. gyalog ezred; 7 vadász zlj.; a 11. vártüzér zlj. 1 hegyi ütege.

3. hegyi dandár, Schluderer vezérőrnagy: 32. gyalog ezred; 19. vadász zászlóalj; 3. császárvadász zlj.; a 11. vártüzér zlj. 2. hegyi ütege; 2 szakasz lovasított dalmát országos lövész; a 12. tüzérezred 8. sz. nehéz ütege; a 12. tüzérezred 2. sz. hegyi ütege; a 2. hadmérnökezred 8. és 9. százada; 18. utász század; 18. sz. hadoszt. egészségügyi intézet; 18. sz. élelmező oszlop; 75. sz. vonat-tart. század; 3., 4. és 7. málhásállat-század.

Összesen: 131/4 zlj., 3 század, 3/4 lov. század, 24 löveg; 17.080 ember és 3270 ló.”

Hát nem egy átlagos méretű katonazenekar, az biztos.

Elindulhatott hát a menet,

a hosszú menet Bosna-Hercek fővárosa, Saraybosna felé, útjuk viszont nem volt sétagalopp. Igaza lett a parancsnoknak, "fáradságos meneteléseknek, hiányos szálláslehetőségeknek, nélkülözéseknek és mindennemű nehézségeknek ..."  tette ki katonáit. A felvonult és ugrásra készen álló csapatoknak a Száva folyam állta útjukat, ez volt az első akadály, kezdődhetett az átkelés. De csak a sorozat következő részében, így is hosszú lett a bevezető.

P.S.: Türelem, az évfordulókra figyelemmel még kettő folytatás következik július 30-án (szávai átkelés és benyomulás) és augusztus 19-én (hadműveletek és a szarajevói csata).

55 komment

Címkék: sorozat magyar török évforduló honvédség bosznia csata hadtörténelem megszállás ferencjózsef

A bejegyzés trackback címe:

http://lemil.blog.hu/api/trackback/id/tr516466277

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Titus Pullo Urbino 2014.07.24. 06:08:10

A szerzői jogok tiszteletben tartásával készült a poszt, az írásban található idézetek mellett feltüntettem, hogy kiktől származnak. Az írás során felhasználtam Bánlaky József elemzéseit és térképeit, a képek a netről vannak. Jó szórakozást!

Hadrian77 2014.07.24. 08:38:35

Nagyon érdekes olvasmány grat! Ilyen részletesen nem igazán találkozik vele sehol az ember. A Ballagó idő jutott eszembe, ahol Fekete István leírja, hogy Göllén, ahol gyerekkorában élt, a pap részt vett az okkupációban és irtotta a "vad rácokat".

Hadrian77 2014.07.24. 08:40:16

Ja, még valami! Megállj kutya Szerbia, nem lesz tiéd Bosznia!

Titus Pullo Urbino 2014.07.24. 09:08:36

@Hadrian77: "rácokat"? Ez biztosan valami félrehallás, vagy emléktorzulás lehet. És hogy került egy tábori lelkész kezébe fegyver?

Hadrian77 2014.07.24. 09:14:33

@Titus Pullo Urbino: ezek nincsenek részletezve. De másra nem nagyon tudok gondolni, mert 1900-ban született és 1910-ig laktak Göllén.

vén betyár 2014.07.24. 12:44:38

"...Öspörös bácsi különben
is szép piros övet viselt a derekán, amit a papok cingulusnak mondanak,
de ennek nincs semmi értelme. Ezenkívül Öspörös bácsi, akit én „pap bá-
csinak" tiszteltem, nemcsak pap, de katona is volt, és tábori pap is, amit a
boszniai csatákban szerzett szép medáliái bizonyítottak. ..."

staub-site.honlapepito.hu/tarhely/staub-site/dokumentumok/letoltesek/konyvpdfmegtek/fekete_istvan__ballago_ido.pdf

vén betyár 2014.07.24. 12:52:43

Az előbb idézett mű 24. oldalán: "...körülbelül 1905 körül, amikor Göllében Seidl Károly,
a volt katonapap az esperes, ..."

Hadrian77 2014.07.24. 12:54:21

Seidl Károly nyugodt, kemény ember volt, katonapap, aki három medáliát is hozott a boszniai okkupációból,amikor nemcsak gyóntatott, és eltemette a halottakat - megáldva magyart
és „vad rácot" egyaránt -, de ha kellett, puskázott is, mert „mi a fenét csináljon az ember, amikor a bajtársak verekednek, a rácok meg lűnek,
mint a jégeső?"...

Titus Pullo Urbino 2014.07.24. 13:30:49

@Hadrian77: így már érthető. Volt egy ilyen esetű munkaszolgálatos is, aki szintén kapott kitüntetést, itt olvastam a lemilen egy nemrégi kommentben.

tucano 2014.07.24. 14:14:40

kíváncsian várom a folytatást!

Titus Pullo Urbino 2014.07.24. 14:25:15

@vén betyár: @Hadrian77: a Wiki azt írja, hogy "az ortodox egyházhoz tartozó szerb betelepülteket nevezték rácoknak, köztük a görögöket és aromunokat is." Aromunok: makedorománok, Bosznia területén is élnek, "19. századi leírásuk alapján igen szegény, de harciasságáról híres nép volt. Többnyire szerény, nádtetős kőházakban laktak. Bútort alig használtak, és a lakásaikat többnyire megosztották a háziállatokkal. Híresek voltak szépen díszített fegyvereikről és a férfiak bíborvörös színű mellényének ezüst gombdíszeiről. A fejüket is vörös sapka fedte. Nyelvük és szokásaik lényegében már megegyezett a szerbekével és bosnyákokéval." Hát, lehet, hogy a katonai köznyelv a bosnyákokat nevezte így egyszerűen "vad rácoknak." Ez is egy lehetséges magyarázat.

@tucano: jönni fog a folytatás a megadott időpontokban.

Hadrian77 2014.07.24. 14:40:29

@Titus Pullo Urbino: elég zavaros ez az ügy. :) A szerbek megmaradtak ortodoxnak, a muzulmán hitre áttérteket nevezték bosnyákoknak. Kérdés, kiknek volt érdeke, hogy harcoljanak a bevonulók ellen? A muzulmánoknak, akik elkerültek a török uralom alól, vagy az ortodoxoknak, akik katolikus osztrák uralom alá kerültek? :)

Titus Pullo Urbino 2014.07.24. 14:57:52

@Hadrian77: a következő részből megtudhatjátok, volt itt 4 féle vallás, de ennél is több érdek.

vén betyár 2014.07.24. 15:55:49

@Titus Pullo Urbino:
Köszönet!Valószinű!
Köszönet a posztért is, rendkívül alapos, gondos, részletes munka, magas mérce a folytatásnak, kíváncsian várom.
Érdekesek és szépek Tömörkény novellái a témában, aki maga is személyes résztvevője volt az eseményeknek.Leírása szerint a muzulmán bosnyákok többsége a törökök ellen harcolt.

Minorkavidor 2014.07.24. 16:10:20

Szia, Titus!
Érdekes poszt, köszi! Ami a posztod katonai részét illeti az ül! De a diplomáciai résznél iszonyúan mellényúltál! Aehrenthal-Lexa gróf csak 1877-ben lépett külügyi szolgálatba, így 1878-ban zöldfülű kezdőként semmilyen jelentősebb szerepet nem játszott. Ellentétben 1908-al, amikor az annexió idején már ő volt a külügyér.
Az ekkori diplomácia eseménytörténete visszanyúlik a három császár szövetségéhez és Andrássy kinevezéséhez.
Beustot az idősebb Andrássy Gyula követte a külügyminiszteri székbe. Kinevezésére 1871 novemberében kerül sor.
Azért Andrássy mert a magyar liberálisok- Deák vezetésével-, a nagynémet egységgel kapcsolták össze már 1848-ban is Magyarországnak a birodalmon belüli különállását. Ugyanez mondható el az 1867-es kiegyezéssel kapcsolatban. Az 1866-os megoldást, noha eredeti elképzeléseiknek nem felelt meg, elfogadták, végérvényesnek tekintették.

Andrássy már kinevezése előtt is Oroszországtól tartott inkább és azt remélte, hogy Németországban támaszra lel az oroszokkal szemben. Ez azonban nem volt Bismarck ínyérére számára az volt a fontos, hogy mindkét keleti szomszédjával jó viszonyban legyen. Ami által megfosztja Franciaországot két értékes szövetségestől. Ezért mindent elkövetett annak érdekében, hogy az osztrák-magyar-orosz feszültség enyhüljön.

Ennek fő eszközét a három császár szövetségében látta. 1873 májusában katonai konvenciót írt alá Oroszországgal, melyben 200.000 fős sereget ígértek egymásnak egy harmadik fél általi támadás esetére. Ezt követte még júniusban egy Oroszország és Monarchia közti megállapodás, melyhez 1873 októberében Németország is csatlakozott. Franciaországot megfosztották esetleges szövetségeseitől. Ha valakinek a Szent Szövetség jut erről az eszébe, jó nyomon jár. Ez a szövetség a régi dinasztikus kabinetpolitika elvén működött.
Bismarck számára eddig jól alakult mi9nden, ám a balkáni népek beleköptek a levesbe. 1875-ben felkelés tört ki előbb Hercegovinában, majd Boszniában. Eleinte a hármas még közvetíteni próbált a felkelők és a Porta között, ám ez nem járt sikerrel. A törökök ugyanis nem akarták végre hajtani az ígért reformokat, a felkelők meg nem elégedtek meg a reformokkal. 1876. június 30-án Szerbia és Montenegró hadat üzent. Ezzel a felkelés államok közötti háborúvá szélesedett.

Ez arra késztette a Monarchiát és Oroszországot, hogy 1876. júliusában a külügyminiszterek reichstadti találkozóján egyezményt kössenek. E szerint, ha a törökök győznek, megóvják Szerbiát a török megszállástól, és Bosznia-Hercegovina esetében ragaszkodnak a területi memorandumhoz. Török vereség esetén Szerbia területe nőhet, ám nagy délszláv állam nem jöhet létre. Továbbá a Monarchia annektálhatja Bosznia-Hercegovinát, Oroszország pedig megszerzi Besszarábia déli részét.

De a török súlyos vereséget mértek a szerbekre és szeptemberben már Belgrádot fenyegették. Erre az oroszok valódi háborút terveztek az Ottomán Birodalom ellen. Mielőtt elindították volna a seregeiket, megkérdezték Bismarckot számíthatnak-e Németország semlegességére, ha esetleg háborúba keverednének a Monarchiával. A világos nem válasz után ismét leültek tárgyalni Ausztria-Magyarországgal, Budapesten. A Monarchia semlegességre kötelezte magát, a cári állam pedig arra, hogy nem terjeszti ki a hadműveleteket a Balkán nyugati részére. A területi változások tekintetében a reichstadti egyezmény maradt érvényben.

A háború elsöprő orosz győzelemmel végződött, ám a megkötött San Stefanó-i békében semmibe vették a reichstadti és budapesti egyezményeket. Így például létrehozták Nagy-Bulgáriát, - mely 160.00 km2-nyi területtel és 5 millió lakossal rendelkezett- élére a cári család egy tagját állították. Ez természetesen kiváltotta a többi nagyhatalom ellenkezését. Az ellentéteiket 1878-ban megtartott berlini kongresszuson rendezték. Ekkor került sor Bosznia-Hercegovina okkupációjára (megszállására). Annexióra ekkor még egy külpolitikai és egy belpolitikai okból nem került sor. A külpolitikai ok az volt, hogy a berlini kongresszuson az okkupációban állapodtak meg. A belpolitikai okot a magyarok ellenkezése szolgáltatta. Az ellenkezés fő oka a liberálisok törökbarátsága mellett a nemzetiségi viszonyokban rejlett, nem akartak még több délszlávot a birodalomban. Bosznia-Hercegovina és a Szerbia Montenegro között fekvő Novibazari szandzsák megszállása 1878 július 28-án(!) kezdődött. Itt a magyar ellenkezés miatt 9 hónapot késett a katonai akció. A hadvezetés már 1877 végén birtokba kívánta venni a két tartományt, amire a reichstadti megállapodás jogosította fel a Monarchiát. Az okkupáció és az annexió között az a nem csekély államjogi különbség, hogy az okkupáció után is a terület formálisan még Törökországhoz tartozott- a szultán maradt a két tartomány lakosainak államfője-, míg annexió esetén a két tartomány államjogilag is birodalom része lesz, I. Ferenc Józseffel, mint államfővel. Ezzel magyarázható, hogy miért a közös pénzügyminisztérium igazgatta Bosznia-Hercegovinát.

Minorkavidor 2014.07.24. 16:11:12

Ha nagyon őszinték akarunk lenni, akkor be kell valljuk, hogy Andrássy külügyminiszter és a Monarchia politikai elitje (a magyarokkal az élen) a Monarchia és benne a történelmi Magyarország sorsára kiható, döntő hibát vétettek. Ugyanis ha az oroszok mellé állnak és elfogadják Nagy-Bulgária létét akkor ezzel 3 legyet üthettek volna egy csapásra:
1: annektálhatták volna Boszniát, megkímélve magukat az 1908. évi zűröktől.
Ennél a 2. és3. lehetőség még fontosabb volt:
2. Nagy-Bulgária léte sértette mind a szerbek, mind a románok érdekeit, mind rövid, mind hosszútávon, a szerbek esetében azzal az érzelmi plusszal, hogy szembeköpték a pánszláv ideológiát (a bulgárok persze mást gondoltak volna ez esetben). Ennél fogva a Monarchiához gravitáltak volna, mégpedig tartósan, hiszen elestek a területnövekedés lehetőségétől.
3. Ugyanakkor Nagy-Bulgária támogatásával elnyerték volna Oroszország tartós szövetségét.
Röviden összefoglalva: a Monarchia, benne Magyarországgal lehetett volna a nevető 3. fél.

Titus Pullo Urbino 2014.07.24. 16:20:56

@Minorkavidor: jó pap holtig tanul. Köszönöm a pontosítást, még ma kijavítom a tévedésemet. Ezért szeretem a lemilen a kommenteket, nagyon tartalmasak és tanulságosak. Azt hiszem, hogy a külpolitikában nem volt sikerágazat Ferenc József kora, de azóta sem jeleskedünk.

Titus Pullo Urbino 2014.07.24. 19:59:39

@Minorkavidor: így javítottam ki a hibát, remélem beleegyezéseddel.

gigabursch 2014.07.24. 20:21:05

Csak annyit tennék hozzá az elejéhez, hogy Zsigmondot nem áthúzni kell, csak kérdőjelezni.

Uyganis Hunyadi jános származása nem eldöntött tény, meglehtősen sok eredetmonda/reg/ének/stb elég különböző képet ad.
Szó se róla Bán Mór a Hunyadi ciklusában vagy 14 féle verziót összegyűjtött a függelékekben és alakitott ki egy újabbat.

Szóval szerencsésebb oda kérdőjelet tenni.

Vszont az biztos, hogy Zsigmondnak, kinek 72(?) lánya volt, csak Hunyadiról monhatta el teljes magabiztossággal, hogy "fiam".

Titus Pullo Urbino 2014.07.24. 20:27:14

@gigabursch: Javítottam, köszi az észrevételt. Ez egy igazi történészi feladat, a rokonság felderítése, nem is tudom, milyen bizonyítékok alapján lehetne teljes mértékben meggyőződni valamelyik verzió igazáról. DNS? Hogyan?

Minorkavidor 2014.07.24. 20:46:23

@Titus Pullo Urbino:

:)))

Amúgy most komolyan, ha megadod, hogy milyen témában kívánsz írni, anyag gyűjtésbe besegítek, már ha van anyagom. Kb. 2.000 kötetes könyvtáram van, 3 könyvtárba is beiratkoztam és érdekel a töri, nem csak a hadtöri, hanem a diplomácia és gazdaságtörténet is.

Titus Pullo Urbino 2014.07.24. 20:48:43

@Minorkavidor: szép! Önálló szerzőket toborzunk ide, mikor jelenik meg az első írásod a Lemilen?

Cymantrene 2014.07.24. 21:54:54

Nahát. Épp most olvastam a Híd a Drinán-t Ivo Andrictól. Elég depresszív, de érdemes a föntihez hozzáolvasni. Meg a Travniki krónikát/Vezírek és konzulokat. Meg a többit. Szerbnek vallotta magát mindig, de alapvetően boszniai nézőpontból írt, nem tesz különbséget nemzetiség szerint.
hu.wikipedia.org/wiki/Ivo_Andri%C4%87

Titus Pullo Urbino 2014.07.24. 22:06:50

@Cymantrene: Andric-nak szerencséje volt, hogy nem élte meg a kilencvenes éveket, így nem kellett az ideológiáját feladni, vagy meghasonulnia a boszniai háborúk és az azt követő "béke" miatt.

polovcev1 2014.07.25. 09:48:48

Nagyon jó cikk, bár arra felhívnám a figyelmed, hogy az oszmán birodalomban sohasem törekedtek a keresztények kiírtására vagy áttérítésére. Ennek a fő oka az volt, hogy a muszlim hitüek alapvetően adómentességet élveztek. Persze a jog eléggé megnehezítette a Reaya-k mindennapi életét ( pl. voltak kézműves ágak melyeket nem muszlimok nem gyakorolhattak, nem viselhettek semmit ami zöld stb.), de soha nem volt cél ezeknek a csoportoknak az erőszakos megsemmisítése.

Titus Pullo Urbino 2014.07.25. 10:01:38

@polovcev1: komolyan mondod? A teljes országra vetítve a Mátyás korabeli 4.000.000 fős népesség 3.300.000-ra csökkent a karlócai békére (1699). A Dunántúl egyes részei és az Alföld teljesen elnéptelenedett, ne mondd, hogy elmenekültek, mert akkor jelentkeznének a teljes országbeli adatokban.

Titus Pullo Urbino 2014.07.25. 10:07:15

@polovcev1: arról nem is szólva, hogy ez idő alatt Európa lakossága átlagosan 50-60 %-al nőtt, a lakosság valamennyi alföldi megyében 10 fő / km2 alatt volt de akadtak a legdélebbi részeken olyan megyék is, ahol csak 1-2 főt tett ki, ahhoz képest, hogy ma a népsűrűség kb. 100-110 körüli. Voltak megyék, ahol a teljes lakosság mindössze 5-6000 fő volt, ráadásul a népességgel együtt a települések is elpusztultak, vagy lerombolták, vagy magától sorvadt el.

polovcev1 2014.07.25. 10:26:43

Először is elnézést kell kérjek, mert nem tettem egyértelművé, hogy a Balkáni területekről beszélek. A korabeli magyar területek, mint hadszintér és többszörös felvonulási terület értelemszerűen komolyabb veszteségeket szenvedett el. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az oszmán "kormányzati politika" nem törekedett a különbőző vallások kiírtására. Éppen elég megnézni, hogy 500 évnyi jelenlét után sem tűntek el sem a katolikusok, sem a görögkeletiek a balkánról. Sőt Pireus és Konstantinápoly több tízezres zsidó közösséget tűrt meg akik éppen, hogy spanyolországból és Nyugat-Európából menekültek el. Az örmény miaphisita egyház is jóval nyugodtabban működhetett, mint Bizánc alatt.

Titus Pullo Urbino 2014.07.25. 10:40:44

@polovcev1: www.hebraisztika.hu/szovgyujt/KG_chrest_061.pdf

Schulhof Izsák Budai krónikájában (1686) szépen le van írva, hogy a törökök megtűrték az izraelita kereskedőket, sőt ostrom idején még fegyveresen is harcoltak a keresztények ellen. Örményekről nincsen infóm, valahogy erről a témáról mindig a XX. századi örmény holokauszt jut eszembe, biztosan azért, mert túl sokszor olvastam a Werfel könyvet, a Musza Dag negyven napját.

polovcev1 2014.07.25. 11:02:09

@Titus Pullo Urbino: Lenyűgöző módon a középkori oszmán birodalom -legalábbis ebből a szempontból- jóval "liberálisabb" volt, mint a későbbi 19.-20. századi verziója. Ugyanakkor az örméynek és görögök ellen elkövetett atrocitások- a balkáni szláv népek egymás elleni acsarkodásáról nem is beszélve- már a némileg eltórzított nacionalista szellem következményei. Némi túlzással még arra is merészkedek, hogy a 17. századi oszmán "valláspolitikát" enyhébnek ítéljem meg annál a folyamatnál, ami most zajlik Erdogan alatt.

A Werfel könyvet viszont nem olvastam, mit javasolsz érdemes lenne megszereznem?

Titus Pullo Urbino 2014.07.25. 12:22:23

@polovcev1:

bookline.hu/product/home.action?id=2101723417&type=10&_v=Franz_Werfel_A_Musza_Dagh_negyven_napja

590 Ft, nem tétel, antikváriumban mégolcsóbb.

Érdekes olvasmány, de egyoldalúan törökellenes, nem hiszem, hogy tetszene Neked.

Minorkavidor 2014.07.25. 13:30:38

@Titus Pullo Urbino:

Már tavaly elküldtem, a népesség változásról szólt, amúgy Mátyás idején volt 3.300.000 lakosa az országnak, a karlócai béke időpontjára lett 4 milla, ezekről írtam.

Fredddy 2014.07.25. 13:48:00

@Titus Pullo Urbino: Ferenc József büszkén volt szar politikus, önmagára mindig katonaként tekintett. Ha a Monarchia nagyon borult már valamerre, akkor hirtelen elcsapta az addigi politikusgarnitúrát, és előhúzott valakit, aki rúgott egyet bele a másik irányba. Legnagyobb tévedése az volt, hogy elvárta a népektől, a két szép szeméért szeressék a dinasztiát, miközben ezt a játékot utoljára talán Mária Terézia tudta eljátszani, még a nacionalizmus feltalálása előtt, az abszolutizmus virágkorában.
Persze az vesse rá az első követ, aki abban az iszonyatosan bonyolult bel-és külpolitikai helyzetben jobban eligazodott volna. Más nemzeteknek se nagyon sikerült, különben nem lett volna első világháború.

A törökök a békés keresztény alattvalóikat az adózás miatt tényleg nem nagyon bántották (bár azért voltak olyan sztorik, mint a betlehemi Születés Temploma, ahol a jó nagy templomnak azért van olyan kis budiajtaja, mert a törökök szerettek belovagolni és karddal csapkodni az imádkozókat), a lázadókat és a politikai ellenfeleiket viszont nem kímélték, és a magyarok inkább az utóbbi csoportba tartoztak. + a krími tatár szövetségeseik is végigmentek az országon párszor.

Ha kerestek szerzőket, egy vendégcikket amúgy én is elkezdtem írni nemrég, (Caesarról és Alesia ostromáról). Befejezzem, elküldjem?

Titus Pullo Urbino 2014.07.25. 13:51:00

@Fredddy: hogyafenébene? várjuk, küldd!

Fredddy 2014.07.25. 14:02:18

@Titus Pullo Urbino: Szerepel benne Titus Pullo is!

Hadrian77 2014.07.25. 14:11:26

@Titus Pullo Urbino: az oszmán uralom alatt a Közel-Keleten időnként kitörtek keresztény ellenes pogrom félék. Az izraeliták ott is beszálltak karddal a muszlim oldalon.

Minorkavidor 2014.07.25. 15:11:54

@Titus Pullo Urbino:

Még a Kizil Alma csatája c. tavaly május 23-án felrakott posztod kommentelésénél beszéltünk róla (2627-én). Mellesleg az csak az 1. rész volt, a többi hol van?

Június 5-én el is küldtem erre a címre a demográfiai poszt 1. részét (két részesre sikerült az anyag):

blog.lemil(at)yahoo.co.uk

Még meg is kérdeztem, hogy jól értelmezem az (at)

jelentését:))

A cím Etnikai változások 1526-1787 között volt. Az első részét küldtem el.

Minorkavidor 2014.07.25. 15:13:22

Átment, nem pattant vissza.

Titus Pullo Urbino 2014.07.25. 19:39:05

@Minorkavidor: nem nálam landolt, utánakérdezek a gazdáknál :-)

A folytatatlan sorozatok: Buda felszabadításánál elakadtam, késik a folytatás. Nem sok időm van mostanság. Türelem!

Cymantrene 2014.07.26. 14:00:01

@Titus Pullo Urbino: Nem tudom, mikor olvastad a könyveit, de szerintem sem nem adta volna föl az ideológiáját, sem nem hasonult volna meg, még csak meg se lepődött volna. Számára ez is csak a boszniai történelem egy szokásos eseménye lett volna, amikor külső hatalmak és főleg külső, értelmetlen eszmék forgatják föl ideiglenesen a boszniai létezést, "természetesen" rengeteg szenvedést és halált okozva, de lényeget, az alapokat nem képesek érinteni. Végül is, amikor írta a Híd a Drinán-t a II. VH alatt-után, akkor is lejátszották kb. ugyanazokat a meccseket, mint a '90-es években, csak azóta sem kaptak igazi publicitást az események.

Titus Pullo Urbino 2014.07.26. 15:10:25

Hát ez erős volt, ezerszámra legyilkolt civilek híre azért nem mindennapos, arra sem kapta volna fel a fejét? Azért ez mégsem Ruanda, hogy 50 évente ezerszám kiirtják egymást a szomszèdok.

gigabursch 2014.07.28. 19:17:08

@Titus Pullo Urbino:
Örülök, hogy hasznos észrevételt adhattam.

gigabursch 2014.07.28. 19:22:45

@Minorkavidor:
Előrebocsátom, ne vedd kötekedésnek:
Ezzel a számmal csak ott van a gond, hogy csak az M3 építésének uszkve 35 éve alatt olyan mennyiségű települést tártak fel (főleg az utolsó tíz évben), hogy elég sok régész van, aki szerint ezt a számot ugyancsak felül kéne vizsgálni.
Vastagon.
(S nem csk az M2 esetében)

Konkrétan NIF-es ismerőseim mondták, hogy "már a hócipőjük tele van a 86. lovas sírral, mert építtetnének", szóval olyan mennyiswégű régészeti anyagba azaladtak bele, hogy hónapokra fogta az ütemtervet.

A másik, hogy (már meg nem mondom hol olvastam/halottam), de csak az alatt a két és fél évszázad alatt, ami a török betörésekkkel kezdődött és Karlócával végződött csak a Kárpát-medencéből többszázezer foglyot hurcoltak el és alighanem legalább ennyit lemészároltak és alighanem legalább ennyien meghaltak a harcokban.

Minorkavidor 2014.07.29. 15:10:22

@gigabursch:

Nem veszem kötözködésnek:))

De azt is tudni kell, hogy a középkori falvak-különösen az Árpád-korban- vándoroltak, ahogy kimerült adott helyen a termőföld, arrébb cuccoltak. Az ásatási példáidnál először azt kellene tudni, hogy mely korszakból való a kiásott falu. Szűcs Jenő kutatásaiból azt is tudjuk, hogy a 11.században a falvak 58 %-a 5-10 házból állt, mivel a demográfusok 4,5-5 emberrel számolnak házanként, így ez 18-50 fős lélekszámot jelentett ebben az esetben az államalapítás századában. Szent István nem véletlenül rendelte el, hogy 10 falu építtessen egy templomot. A 13. században ugyancsak Szűcs szerint ezek az aprófalvak már csak kb. 1/4-dét teszik ki a faluhálózatnak. Ekkorra már meghatározó lesz a középkori "átlagfalu" (mint ahogy Európa nagy részén), ami 25-50 házat jelent, kb. 108-250 lakossal.

A több százezer fogoly igaz, egyes források szerint csak 1526-ban 200.000 embert vezettek el rabszíjon.
Ami meg a török kori népesség mozgásokat, változásokat nézzük a máig élő közhittel és a régebbi kutatásokkal ellentétben, az utóbbi évtizedek kutatásai egész más képet rajzolnak elénk. A régebbi történeti munkák és az általuk megalapozott közhit szerint Magyarország rohamos népesség vesztése már 1526 után megindult és a karlócai béke idejére a 4 milliós népesség 2 millióra csökkent. Ezzel szemben Hegyi Klára A török berendezkedés Magyarországon c. munkájában úgy összegzi kutatásainak eredményeit, hogy a drinápolyi békét (1568) követő egy évtized után a török hódoltság önfenntartóvá vált, nem szorult rá Isztambul támogatására. Ez az állapot az 1580-as évekre jellemző maradt, majd csak 15941 után változik meg a 15 éves háború megindulása miatt. Ezután már a hódoltság már veszteséges a korszak végéig. Nyilvánvaló, hogy adót csak attól lehet szedni aki él, sőt az adóteher még növekedett is a 16. században. A vérveszteség csekélyebb voltának okát abban látja, hogy a 1526-tól a 15 éves háborúig nagy mezei csaták nem volt, csak várostromok. A vár környéke persze pusztult, de az embereknek volt hová menekülniük. A helyőrségek mindkét oldalon csekély számúak voltak, míg a 15 éves háború alatt a seregek összlétszáma elérte a 150-200.000 főt is.
Pálffy Géza a Rubiconban írt cikkében 3,5 millió főre becsülte a népességszámot a 16. század végén, és 4 millióra a karlócai béke idejére.
Tkp. a törökkor azt a népességgyarapodást fölözte le amiről már TPU is írt.
Azt se hagyd ki a számításból, hogy a veszteséget csökkentették a bevándorlások is, csakhogy mást ne említsek a szerb 8rác) népesség gyarapodott, jöttek a törökkel. A török helyőrségek katonáinak nagy része balkáni szláv eredetű volt és nem nemzetségére nézve "igazi" török.Ű:))

Titus Pullo Urbino 2014.07.30. 09:41:03

@Minorkavidor: a ruméliai hadtest állománya nagy részben bosnyák (vagy albán) volt, Magyarországon a "török" elnevezés általában bosnyák, vagy albán nemzetiségűt takart. A pasák és a főkatonák nagy része is bosnyák volt, persze volt itt "igazi" török is (anatóliai), de a párkányi csatában többezer friss erősítésként behozott fekete egyiptomi "török" is harcolt, szegények mind a Dunába fulladtak. Az is érdekes, hogy az 1990-es években, a balkáni háborúkban a szerb katonák csak "turci" - ként emlegették a bosnyákokat és a koszovói albánokat.

Titus Pullo Urbino 2014.07.30. 09:43:31

@Minorkavidor: Uram, leköteleznél, ha mégegyszer elküldenéd a cikket, mert nem találjuk.

Cymantrene 2014.08.04. 20:18:25

@Titus Pullo Urbino: pedig.
OK, egy országgal odébb, de a Csele Kulát én is láttam Nisben. Koponyatorony: eredetileg 952 lefejezett (többnyire) szerb koponyáját falazták bele egy viszonylag kevésbé sikeres felkelés után. Pár tucat még meg van.
hu.wikipedia.org/wiki/%C4%86ele-kula
De olvasd el a könyvet.

Cymantrene 2014.08.04. 20:23:52

@Cymantrene: el ne feledjem: Tito is módszeresen kijátszotta a nemzetiségi kártyát, hogy a partizánháborúja támogatására kényszerítse a falusiakat. De a az emlegetett könyvben is rendszeres az, igaz, csak alkalmanként csak pár embert érintő, de külső erők által nemzetiségi alapon alkalmazott erőszak.

Titus Pullo Urbino 2014.08.05. 10:25:22

@Cymantrene: már beszerzés alatt van a könyv, nagyon felkeltetted az érdeklődésemet.

Cymantrene 2014.08.05. 13:07:50

@Titus Pullo Urbino: Jó olvasást! Kíváncsi vagyok, Te is hasonlót olvasol-e ki belőle, mint én. Amúgy elég depresszív, készíts be valami vidámítót hozzá, akár egy rész Forró szelet :-) A szerb nacionalista nézőponthoz meg ajánlom a Kazár szótárat Milorad Pavictól en.wikipedia.org/wiki/Dictionary_of_the_Khazars de van egy pár magyar ismertető meg elemzés is róla a neten.

Minorkavidor 2014.08.05. 14:36:11

@Cymantrene: @Titus Pullo Urbino:

Ha már kazárok, akkor Arthur Koestler: Tizenharmadik törzs c. könyve. A világhálón is meg van:

terebess.hu/keletkultinfo/13torzs_1.html

Cymantrene 2014.08.05. 21:59:18

@Minorkavidor: ez már teljesen OFF, de kösz a linket, elolvasom. De a tavasszal olvastam Sándior Klárától a Nyelvrokonság és hunhagyományt (Interkönyvnél kb 1700 Ft elektronikusan), abban elég részletesen leírja a sztyeppei népmozgásokat a honfoglalásig, és ennek kapcsán elveti Koestler ötletét (sőt inkább tekinti az "írói munkásság" részének, mint komolyan vehető műnek).
A Kazár szótárban ez a vonal nem játszik szerepet. Abban a kazárok intő példák a szerbeknek, hogy ne hagyják, hogy a szárnyuk alá vett népecskék visszaélve jóindulatukkal szétcincálják a birodalmat. Hallgattak rá és/vagy jól kifejezte a szerb közhangulatot, sajnos. '84-ben jelent meg, aztán '87-ben Milosevic koszovói beszéde és tovább a nagyszerb álmok útján...