Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (88) alagút (7) állat (8) amerikai (102) angolok (8) arabok (16) argentin (5) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (6) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (11) ejtőernyős (28) életrajz (41) elmélet (12) erdély (6) erőd (8) értékelőposzt (7) évforduló (53) fegyver (8) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (98) haditengerészet (54) hadsereg (16) hadtörténelem (162) hadtörténet (23) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (53) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (108) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (7) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (59) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) könyv ajánló (5) középkor (12) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (56) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lista (5) lovas (7) lovasság (11) lövészárok (5) magyar (157) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (68) nevezéktan (5) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (31) ostrom (7) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (10) rendvédelem (53) róma (13) román (9) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) spanyol (5) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (20) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (39) szovjet (63) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (71) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) usa (54) USA (7) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (7) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (76) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Caesar, Vercingetorix és Alesia: a dupla ostrom

2014.08.28. 08:00 Titus Pullo Urbino

caesar.jpgÚjra idegen tollakkal ékeskedik a blogunk, fogadjátok érdeklődéssel törzskommentelőnk, Fredddy kitűnő írását! Át is adom a betűt a szerzőnek:

Az elmúlt hónapokban sokat olvastam Caesarról és koráról, ezt a kis ismertetőt a galliai háború legnagyobb csatájáról azért ütöttem össze, hátha más is kedvet kap hozzá.

Mindjárt az elején említeném meg (időnként hivatkozom majd rájuk), hogy két igen híres ember is sokat foglalkozott ezzel a témával. Az egyik maga Caesar, Commentarii de Bello Gallico című könyve ma is a galliai események kutatásának egyik legfontosabb forrása. A másik III. Napóleon francia császár, aki igyekezett értelmes szabadidős elfoglaltságot találni magának, és hát mi is lenne császárhoz méltóbb hobbi, mint Julius Caesar.

Julius Caesar története című könyvében párhuzamot vont a római hadvezér és a maga, illetve bácsikája uralkodása között, de, ami ennél fontosabb, Franciaországban komoly ásatásokat végeztetett az egykori csaták helyszínén.

Caesar

Gaius Julius Caesar, a nagy római politikus és hadvezér a legtekintélyesebb római patríciuscsaládok egyikének fia volt. A Juliusok Róma alapítójáig, Aeneasig, rajta keresztül Vénuszig vezették vissza családfájukat, de előkelő származásuk ellenére a Kr. e. 100-ban született kis Caesar Róma Suburának nevezett, rossz hírű negyedében (a mai Via Cavour környéke) nőtt fel. Azért nem túl rossz anyagi körülmények között- a Juliusok egykor városszéli rezidenciáját valószínűleg egyszerűen körbenőtte a rohamosan terjeszkedő Róma, a Palatinusra költözni meg jc.jpgnem volt pénzük. A Caesar cognomen dús hajút jelent (cognomenjüket a rómaiak valamilyen tulajdonságuk vagy cselekedetük alapján szerezték (voltak köztük elég durva csúfnevek is), Caesarék családjában némileg rendhagyó módon a vezetéknévhez hasonlóan öröklődött apáról fiúra), a kortársak által máskülönben magas, jó megjelenésű férfiként leírt Caesar pedig minden volt, csak dús hajú nem, ritkuló hajának alig tudtak a római fodrászok valami vállalható formát adni. Másik testi hibájaként az epilepsziára való hajlamot szokták említeni, de Plutarkhosz leírását nem minden történész értelmezi így.

Az ,,öreg” Caesar korán, Kr. e. 85-ben meghalt, ekkor 15 éves fia lett a pater familias, a teljhatalmú családfő. A nősülést se halogatta sokáig, Cornelia Cinillát vette feleségül, egy befolyásos politikus lányát. Caesar nagybátyja, Marius, éppen ekkor volt pályája csúcsán, és a jó képességű fiatalemberből flamen Dialis, azaz Jupiter magas rangú papja lett. Állam és vallás ritkán járt annyira kéz - a - kézben, mint az ókori Rómában, a papi tisztségek egyben fontos politikai posztok is voltak. Nem volt olyan szervezett egyház, mint a keresztényeknél, hivatásos papi ,,kaszt” helyett a főpapi pozíciókat is az államot vezető politikusok töltötték be. Mikor másik nagybátyja, Sulla átvette a hatalmat, csak anyja, Aurelia befolyásos családjának (a Cottáknak) köszönhette, hogy megúszta a papi tisztség alóli felmentéssel és a fejével a nyakán hagyhatta el Rómát. Újdonsült világiként már nem kötötték a főpapot a katonáskodástól eltiltó szigorú szabályok, belépett a hadseregbe, és már itt megmutatkoztak későbbi katonai erényei. Ekkoriban Róma Kisázsiában újabb és újabb háborúkba bonyolódott a Mediterráneum keleti felének legnagyobb bajkeverőjével, Mithridatész pontoszi királlyal; az ifjú Caesart erre a hadszíntérre vezényelték. Első feladata inkább diplomáciai volt, Bithünia királyához, Nikomédészhez küldték követségbe (Rómának szüksége volt a flottájára), és olyan ügyesen tárgyalt, hogy homoszexuális hírébe hozták vele. (Bizonyítani senki nem tudta, de Caesar egész életében görcsösen próbált rácáfolni erre a pletykára, sok nő örömére és sok felszarvazott férj bánatára. Bár a görög kultúra begyűrűzése nagyot lendített a dolog elfogadottságán, a rómaiak többsége azért megmaradt masszívan homofóbnak. A görögöket pedig a legtöbb római lenézte, férfiatlan, sunyi, puhány alakoknak tartották őket. Caesar tehát elbúcsúzhatott volna a politikai babéroktól, ha sokáig tűri,Cesare_prima_Gallia_58_a.C._jpg.jpghogy Bithünia királynőjének csúfolják.) Mütiléné ostrománál már csatában is részt vehetett, és egyből el is nyerte az egyik legrangosabb katonai kitüntetést, a corona civicát (annak járt, aki egy csatában megmenti polgártársa életét, megöli az ellenséget és a csata végéig kitart az esemény helyszínén). Sulla halála után visszatért Rómába,  ügyvédként működött, itt szónokként is hamar hírnévre tett szert, és lerakta később párját ritkító népszerűsége alapjait. Egyszer még járt Kisázsiában, Rhodoszon képeztette tovább magát egy retorikai iskolában. Ekkor történt, hogy kalózok fogságába esett, akiktől felháborodva követelte, hogy a szokásos váltságdíjnál többet számítsanak fel érte, nehogy már csak annyira tartsák, mint az átlagos rangjabeli macskajancsit. Kiváltása után hajóhadat toborzott, visszatért, és megölte őket. Mithridatész újabb akciójának elhárításában is sikeresen vett részt egy saját szakállára szervezett kisebb sereggel. Rómában aztán elindult a politikai pályája, katonai tribunussá, questorrá, majd pontifex maximusszá választották. Felesége meghalt gyermekszülésben, Caesar egy évre rá, Kr. e. 67-ben, questori megbízatása után házasodott meg másodjára, Pompeiát, Sulla unokáját vette feleségül. Öt évvel ezután, Kr. e. 62-ben pedig Hispánia kormányzója lett. Hispánia bányáinak köszönhetően gazdag ország volt, a nyughatatlan helyiek miatt viszont nem volt könnyű a rómaiak élete - egy Caesarhoz hasonló politikai és katonai zseni számára ideális terep volt a bizonyításra. Meg is csinálta a szerencséjét, és az itt szerzett tapasztalatoknak később nagyon jó hasznát vette

Galliában.

Dicsőséges hazatérése után consul lett, de sikerei és vagyona növelésével hatványozottan nőtt irigyei és ellenségei száma is; rendhagyó megoldásai bosszantották az optimatáknak nevezett befolyásos konzervatív szenátorcsoportot. Consulsága majdnem botrányba is fulladt, consultársa, Bibulus, az optimaták közé tartozott. A helyzetet az első triumvirátus stabilizálta, melyet két igen befolyásos politikustársával, Pompeiusszal és Crassussal alapított. Consuli évében, Kr. e. 59-ben házasodott meg harmadjára (Pompeiától elvált), Calpurniát, az előző évi consul lányát vette el.

Történetünk helyszínére tulajdonképpen akkor érkezett meg, amikor consulsága után proconsul lett a Birodalom északi részein. A proconsuli tisztség meghosszabbított consuli jogkört jelentett az adott területre vonatkozóan, magyarul a proconsul volt az itteni civil közigazgatás feje és egyben az itt állomásozó katonaság főparancsnoka is. Az évente választott két consulnak a hódítások miatt egyre több munka jutott, ezért hivatali évük végén gyakran megszavazták nekik a proconsuli megbízatást is, hogy az egyre növekvő Birodalom problémás zugaiban kellő eréllyel folytatódhasson a rendteremtés. További előny volt, hogy a tisztség birtokosát a consulokhoz hasonlóan csak a megbízatás lejárta után lehetett bíróság elé idézni, így időlegesen mentesítette az embert a politikai ellenfelei által nyakába akasztott vélt, vagy valós bűnöket számon kérő perektől. Korrupció, hatalommal való visszaélés, állam vagyonának kurtítása - a hatalomhoz és gazdagsághoz vezető úton könnyen megesett az ilyesmi bármelyik római politikussal, ha véletlenül mégsem, akkor még mindig ott voltak a hamis vádak és a részrehajló esküdtek. Hősünk szokatlanul hosszú, öt éves megbízatása tehát jó pozíciót jelentett a római hatalmi harcokban. Caesar proconsuli impériuma három provinciára terjedt ki, ő kormányozta Illíriát (a volt Jugoszlávia nyugati fele) és a két Galliát: Alpokoninnenit (a mai Észak - Olaszország), és Alpokontúlit (a mai Franciaország). Ezek nem voltak annyira elit helyek azért, a római urak általában a dús kalászt érlelő napfényes Dél vagy aMariusMule0.jpg kincsekkel teli Kelet valamelyik helytartói székére ácsingóztak. A nagyszájú suburai ügyvéd meg hadd hajkurássza csak a sok büdös barbárt azokban a csúnya, ködös erdőkben... - erre a feladatra négy légiót kapott.

A római sereg

A híres római légiókról már biztos mindenki hallott, úgyhogy csak röviden foglalnám össze a Caesar idejében aktuális tudnivalókat.

Marius reformjai után a római hadsereg profi hadsereg lett, a társadalom minden rétegéből (tehát jelentős részben a szegények közül) toborzott hivatásos katonákkal, akik a szolgálatért pénzt, leszereléskor pedig földet kaptak. Az alapegység a légió volt (teljesen feltöltve 5-6000 harcos, kiegészítő egységek létszámától függően), minden légió tíz cohorsra tagolódott, egy cohorst pedig hat centuria alkotott (az első cohorst esetleg több). A centuria 80 katonából állt, tartozott hozzájuk pár főnyi szolga (valószínűleg velük volt meg a 100 ember, amire a centuria neve utal), és 10 teherhordó öszvér. A centuriák élén a centuriónak nevezett tisztek álltak. Ők voltak a hadvezér legszilárdabb támaszai, mert érdem alapján léptették elő őket a katonák közül, ellentétben a magasabb rangú tisztekkel, a legátusokkal és prefektusokkal, akik politikai alapon kerültek a sereghez. A centuriák (és a centuriók)  közül cohorson belül az első volt a legtekintélyesebb, a légió élcsapata pedig az első cohors volt. Az első cohors első centuriájának élén a primus pilus állt, az egész légió tulajdonképpeni rangidős parancsnoka. A szolgák a katonák körüli csicskamunkát végezték: vízhordás, ételkészítés, stb (a római katonák igen elfoglalt emberek voltak, ha nem harcoltak vagy meneteltek, akkor ástak, vagy építettek valamit). Az ő tevékenységük is jól meg volt szervezve, így a római légiót nem lassította a korabeli hadseregeket sokszor szinte megbénító, családtagokból, kereskedőkből, kurvákból és mindenféle ingyenélőkből álló, lassan vánszorgó támogató oszlop.

lorica-hamata1.jpg
A római légionáriusok lorica hamatának nevezett lánctunikába öltöztek, fejüket bronzsisak védte, bal kezükben négyszögletes pajzsot hordtak, nagyjából, mint a bal oldali képen. Az acélsisak és a népszerű ábrázolásokon sokszor megjelenő acéllemezekből készült páncél (a lorica segmentata) csak később, talán Augustus korától volt jellemző viselet. A katonák lábbelije a jellegzetes római caliga, egy sűrű fonású, magas szárú, szöges talpú szandál volt. Hideg időben is ezt hordták, egy vastagon kitömött zoknival (a zokni - szandál kombó menőségének zenitjén volt ekkor). Gladiusnak nevezett rövid kardjuk szoros alakzatban is jól használható volt döfésre és vágásra is (a hegyénél kicsit megvastagították, így szinte hentesbárdként lehetett aprítani vele az ellent), ezt egy tőr, és néhány pilumnak nevezett hajítódárda egészítette ki. A hajítódárdának hosszú vashegye volt, a pajzsot átütve el tudta érni a mögötte álló embert, becsapódás után pedig elgörbült, hogy ne tudják visszadobni. (Csata után összeszedték és könnyedén egyenesre kalapálták őket, a felkészült római hadsereg természetesen vitt magával megfelelő kovácsfelszerelést).
A centuriókat keresztbe fordított sisakforgójukról lehetett megismerni, és egy szőlőtőkéből kialakított bunkósbot is a felszerelésükhöz tartozott. A tiszteknek a görög hoplitákéhoz hasonló lábszárvédőjük volt, a főtisztek (és gondolom, a vezérkar alacsonyabb rangú, de gazdag tagjai) pedig láncing helyett meztelen mellkas/has formájára kalapált, díszes és drága mellvértet viseltek.

A sereg estére

tábort vert,

Untitled_007.jpg
amit reggel lebontottak. Ezzel minden nap órák mentek el (ahogy a katonák hozzászoktak, persze egyre kevesebb, és mondani se kell, hogy az utolsó sátorcövekig pontosan meg volt szervezve, mi hová kerüljön), de nem sajnálták rá az időt, és sokszor bizonyult sorsdöntőnek ez az előrelátás. Az egyéjszakás tábort csak sánc és karófal védte (minden katona vitt magával sánckarót), a hosszabb időre szántat már árok és őrtornyok is, igazi kis vár volt. A személyes felszerelésnek sánckaróstul - páncélostul - élelmestül tekintélyes súlya volt, akár 30 kg is, ennek ellenére a légiók viszonylag gyorsan tudtak haladni. A tempót csak napi 4-5 óráig bírták (és tábort is kellett építeni), ezalatt 12-15 km-t tettek meg, Julius Caesar viszont hírhedt ,,hajcsár” volt, ő 20-25 km-t is megkövetelt katonáitól.

Mint látható, a légió gyalogos sereg volt, lovon csak a tisztek és a felderítők jártak (nagy hatást tett a katonákra, amikor Caesar csata előtt elvezettette a lovát - ezzel megfosztva magát a lehetőségtől, hogy meneküljön, vagy legalábbis katonáinál gyorsabban tegye ezt). Bár a kengyel feltalálása előtt a lovasság még nem volt olyan döntő fegyvernem, mint a középkorban, a rómaiak természetesen felismerték a jelentőségét (Galliában sok olyan csatát vívtak, ahol csak lovas egységek ütköztek meg egymással). A gond csak az volt, hogy Rómában a lótartás úri hobbinak számított, mert jó legelőből nem volt sok, gabonából meg a kétlábú lakosok is behozatalra szorultak. Róma ,,lova” a sokkal igénytelenebb öszvér volt, öszvérek húzták a fuvarosok szekereit, cipelték a katonák felszerelését, öszvérek csináltak mindent, amihez egy rabszolga ereje már nem volt elég, illetve egy catapulta.giffőemlős intelligenciája még nem volt szükséges. A seregeket kiegészítő lovasságot ezért nagyrészt az ilyen-olyan csatlós népek adták. De a segédcsapatok (auxilia) közt voltak íjászok, parittyások (nem a  szomszéd bácsi ablakát kicsúzlizó Pistikére kell gondolni, a parittya jó kezekben igen hatékony lőfegyver volt), sőt, többé-kevésbé római módra szervezett nehézgyalogság is, amit az adott helyen és politikai helyzetben a hadvezér össze tudott szedni.

Végül ejtsünk szót a

római tüzérségről.

Ez különféle torziós elven működő hajítógépeket jelentett, ostromoknál jó hasznukat vették, de egyes kutatók szerint nehézkességük ellenére néha nyílt csatában is bevetették őket. Caesar leírása szerint Avaricum ostrománál skorpiókkal (a legkisebb hajítógép neve) szedték ki a védőket az ostromlott fal egyik kulcspozíciójából, szóval pontosságuk akár azt is megengedhette, hogy a mai rombolópuskákhoz hasonlóan letöltés.jpghasználják őket.

Caesarnak tehát (kezdetben) négy római légiója volt: a VII, VIII., IX. és X. számúak, a sereg elitjének a  X. számított (,,Caesar nemcsak rendkívül kedvelte a tizedik légiót, de bátorsága miatt ebben is bízott meg a leginkább." - a saját szavait idéztem). Melléjük a szövetséges gall törzsek (főleg a haeduusok [egyes forrásokban aduusok] és a remusok, Róma régi barátai) és a germánok adták a lovasságot. Róma nem nagyon volt beszélő viszonyban a germán törzsekkel, ezek a lovasok valószínűleg saját szakállukra csaptak fel Caesar katonáinak- megszimatolták a vér és az arany szagát, ezektől a dolgoktól pedig hat ökörrel se lehet távoltartani egy igazi germán harcost. Az mindenesetre biztos, hogy Caesar jó hasznukat vette, már csak azért is, mert a letöltés (1).jpggallok politikai intrikái nem érintették őket, minden gall törzset egyformán utáltak. Félelmetes hírüket sokkal inkább szívós vadságuknak és nagy testi erejüknek köszönhették, mint fegyverzetüknek (karddal, pajzzsal és hajítódárdával voltak felfegyverkezve, páncélt és sisakot ritkán viseltek), a lovon néha egy gyalogost is magukkal vittek a csatába. Nem irigylem azt a lovat, amelyiknek két nagy termetű germán harcost kellett cipelnie a hátán, bár valószínűleg nem volt nagy távolságokról szó. (Az első világháborúban előfordult egyébként, hogy a kozákok két orosz gyalogost is vittek magukkal.) A germánokat Caesar a csaták elején általában visszatartotta, kivárta azt a pillanatot, amikor a legnagyobb hatást teszi a rohamuk, és csak ilyenkor eresztette a pihent és kellően felspannolt harcosokat az ellenségre. A germánok a saját apró, satnya, de szívós lovaikat használták, nyereg nélkül ültek a hátukon. Megvetették a nyerget használó puhányokat, ezért aztán nem ijedtek meg az általában létszámfölényben lévő gall lovasságtól. Sem.

Voltak egyéb kiegészítő egységek is, a források a krétai íjászokat, a baleári parittyásokat és a numidiai könnyűlovasságot tartják említésre érdemesnek. Nem tudjuk, mennyi gall segítette a római sereget fuvarosként, útikalauzként, kémkedéssel és hasonló dolgokkal, de az biztos, hogy egy ilyen hadjáratsorozatot nem lehet jelentős számú kollaboráns nélkül levezényelni.

Caesar sokat követelt a katonáitól, de igyekezett jól bánni velük, amit azok meg is háláltak. Avaricumnál például kikérte a véleményüket a visszavonulásról, és csak azután szánta rá magát az ostrom folytatásra, mikor a katonái megnyugtatták, hogy a nehézségek ellenére is hajlandóak a végsőkig harcolni.

Gallia

Alpokontúli Gallia, melynek Caesar a kormányzója lett, az egész mai Franciaországot és Belguimot magába foglalta, némi svájci, német és holland területtel együtt. Igen nagyvonalú megbízatás volt, mert ebből ekkor még csak a később Narbonensisnek nevezett Dél-Franciaország volt ténylegesen római kézen.

Gaul,_1st_century_BC.gif

(Augustus korában nevezték el így, Caesar idejében Provincia, vagy egyszerűen Gallia néven tisztelték, de az egyértelműség kedvéért a továbbiakban a Narbonensis nevet fogom használni.) Narbonensis a többihez képest viszonylag civilizált helynek számított, köszönhetően a korszak egyik legnagyobb városának, Massiliának (a mai Marseille), és a már fél évezrede ott tanyázó görög és főníciai kereskedőknek. Az igazi kihívás északon volt, ezt a nagyobbik részt Gallia Comatának, azaz Hosszúhajú Galliának nevezték. Hogy egyszerű legyen, később Augustus felosztotta három részre, a délnyugati rész lett Aquitania, az északkeleti Belgica, a kettő között pedig Celtica, avagy Gallia Lugdunensis.

Hosszúhajú Gallia a maga barbár módján gazdag tartomány volt, nagy városokkal, erődökkel, bányákkal. Nem volt azonban sem egységes, sem békés, lakói, a kelta származású gallok egy csomó kisebb-nagyobb törzsre oszlottak, amelyek között ritka volt a teljes egyetértés. Caesar Belgica népét tartotta a legharciasabbaknak, ami nem is csoda, igazi nem vénnek való vidéken éltek, jó messze a civilizációtól, és jó közel a germánokhoz (egyesek szerint volt is némi germán beütésük, de persze nem III. Napóleon ennek az elméletnek az élharcosa). Amikor nem háborúztak, a gallok azért viszonylag kényelmesen éltek, más népekkel élénk kereskedelmi kapcsolatokat ápoltak. A gall törzsek fanatikusan vallásosak voltak, (főistenükként Caesar Mercuriust nevezi meg, a mesterségek, utazás és a kereskedelem istenét), a druidáknak nevezett papi kaszt a törzsi viszályokon felül állt, ők adták szájról-szájra a gallok verseit, történeteit, és időnként emberáldozatokat is végeztek.

A gallok és a rómaiak jó viszonyát még Brennus gall vezér alapozta meg, amikor a Kr. e. 4. század elején feldúlta és kifosztotta Rómát. Ilyesmitől történetünk idején már nem kellett tartani, de a gallok mögött, a Rhenusnak nevezett Rajnától keletre fekvő sötét, baljós, végtelenbe nyúló erdőkből még veszélyesebb ellenség bukkant föl: a germánok. Istentelen (csak a napot, holdat, meg hasonló, szemmel látható dolgokat tisztelték), vad népség, akik egész életüket vadászattal, harccal és katonai gyakorlatokkal töltötték. A germán törzs számára a minél nagyobb gyepű jelentette a dicsőséget, így aztán szorgalmasan pusztították a szomszédaikat.  Bár Kr .e. 101-ben Marius letöltés (2).jpgvégül legyőzte és megsemmisítette a Róma felé nyomuló hatalmas germán hadat, létszámuk és megjelenésük puszta ténye megdöbbentette a rómaiakat. A szívós és kemény ellenfélnek számító, megzabolázhatatlan gallok fegyelmezett japán óvodáscsoportnak tűntek a germán törzsek mellett, és maradt még elég ott, ahonnan ezek jöttek! Nem tudni pontosan, hogy a Kr. e. I. század közepén mennyire voltak a germánok inváziós kedvükben (már azon túl, hogy a férfiak halála után gyakran nekik kellett kimenteniük az asszonyokat a Rajna-vidéki gall települések égő házai közül :P), és mennyit tett hozzá a történethez  Caesar, hogy a galliai beavatkozást igazolja; az azonban biztos, hogy egy komolyabb inváziónak Gallia Comata nem tudta volna útját állni. Annál is inkább, mert Caesar színre lépésekor még gall szemmel nézve is kaotikus viszonyok uralkodtak az országban. Ha pedig Gallia Comata elesik, a következő célpont Itália. (Bár Marius germán háborújában előfordult ilyesmi, elég valószínűtlen volt, hogy a germánok egyenesen átkelnek az Alpok vastagján. Inkább kerülőúton, Gallia, illetve a mai Magyarország felől jöhettek.)

Galliának nem volt állandó serege, a katonai erőt törzsenként, vész esetén gyűjtötték csak össze. Ennek ellenére bátor, szívós és ravasz ellenfelek voltak, az állandó törzsi háborúkban a köznép is hozzáedződött a kardforgatáshoz. A

gall sereg

magvát a törzseket vezető nemesek és harcosokból álló sleppjük adta, ők, ha tudtak, lovon, időnként harci szekéren vonultak csatába. (A gallok imádták a lovakat, a germánokkal ellentétben kiváló lótenyésztők voltak.) Volt pénzük bőrvértre vagy láncingre, és fémsisakra is. Pajzsot és hosszú kardot hordtak, és dárdát is használtak, amit közelharcban is forgattak, de szükség esetén az ellenségre hajították. A derékhadat a harcosok által nem sokba nézett, szegényebb gallok tömegei alkották, páncél nélkül, pajzzsal, karddal és hosszú lándzsával felfegyverkezve. A rendszeretet és a fegyelem nem tartozott a gall hadviselés erős oldalai közé, legtöbbször terv nélkül, fegyelmezetlenül rontottak az ellenségre. Ezt a jól szervezett és fegyelmezett római sereg könnyen a javára fordíthatta. A seregek utánpótlását se szervezték meg rendesen, mindenki vitt magával annyi élelmet, amennyit jónak látott, aztán vagy elég lett, vagy nem.

opidum.jpgA védekezés eszközei az oppidumnak nevezett várak voltak, ezek hegytetőkön, vagy hasonló, jó kilátást biztosító helyeken magasodtak. (A kelta La Tène kultúra kezdte őket építeni, a késői vaskorban a Pireneusoktól Anglián keresztül Magyarországig rengeteg volt belőlük. Nem egyszerűen erődök voltak, hanem inkább jól megerődített városok, a vad viszonyok miatt érdemes volt minden fontos dolgot védett helyre telepíteni, innen irányították a környéket, és a birtokló törzs státusszimbólumaként is szolgáltak. Általában többször tíz hektár nagyságúak voltak, a rekorder angliai Stenwick 350 hektár.) A falakat sokszor csak cölöpök közé döngölt föld alkotta, de Galliában a murus gallicusnak nevezett módszer terjedt el, itt vízszintesen keresztbe rakott gerendák közé töltötték be a kavicsot illetve a földet, kívülről pedig kővel burkolták. A kő és a föld megvédte a fát a tűztől, a fa viszont rugalmasságot adott a falnak, jól ellenállt a faltörő kosok ütéseinek.

A gall háború

Ott állt tehát Caesar pénzre (a politikai karrier sokban volt ám) és dicsőségre (triumvirtársai, Pompeius és Crassus már begyűjtöttek pár győztes hadjáratot) éhesen, három provinciával, és négy légióval, akik mellé nemsokára Alpokoninneni Galliában saját költségén felszerelt még kettőt, a XI-est és a XII-est.

Illíriából (a mai) Magyarország és Ausztria irányába lehetett volna hadakozni az Alpok környékén fészkelő germán törzsek ellen, Galliában meg ott voltak ugye a gallok. A dilemmát a  helvétek döntötték el, akik a mai Svájc területén éltek, de egyszercsak elegük lett belőle, és megindultak nyugatra új hazát keresni. A háromszázezres népvándorlás (ez bruttó szám, nőkkel, gyerekekkel, aggastyánokkal együtt) persze nem tetszett az útjukba kerülő gall törzseknek, akik Caesar beavatkozását kérték. Ő örömmel sietett a segítségükre, és visszakergette a helvéteket felperzselt falvaikba (maguk perzselték fel, hogy ne legyen kedvük visszamenni). Ezt egy germán támadás követte a Rajnán túlról, a suebusok törzse ruccant át egy kis rendetlenkedésre Ariovistus vezetésével. Caesar katonái nagyon féltek felvenni a harcot az ismeretlen tájon a  félelmetes germánok ellen, de a proconsul szónoklatában megfenyegette őket, hogy ha kell, szégyenszemre egyedül a X. légió élén áll ki Ariovistus seregével szembe. Erre persze összekapták magukat, és bebizonyították a vezérnek, hogy érdemesek a bizalmára- a germánok véres fejjel kotródtak haza, maga Ariovistus feleségeit és lányait hátrahagyva alig bírt hazacsónakázni a Rajnán túlra. A csata után a sereg téli táborba vonult a Rajnától nyugatra.
image.jpg

A táborverés már a

belga törzsfőnökök

agyát is beindította, lehet, hogy ezek az itáliai jóemberek nem ám csak úgy beugrottak Galliába szelfizni az Eiffel-toronnyal, hanem hosszabb távú terveik is vannak- üssünk egyet rajtuk, mielőtt nagyon ideszoknak. A döntő csatát Kr. e. 57-ben a rómaiak által Sabisnak nevezett Sambre folyónál vívták meg, Caesar majdnem veszített, de idejében gondoskodott az utánpótlásról: két újabb légiót toborzott saját költségén Alpokoninneni Galliában (XIII. és XIV.), akiket Titus Labienus legátus (A lovagi családból származó Labienus Caesar legtehetségesebb legatusa volt, komoly politikai ambíciókkal- mivel Picenumból - az olasz csizma vádlija - származott, Gallia után földijéhez, Pompeiushoz csatlakozott, és a Caesar-ellenes liga legtehetségesebb és legtovább ellenálló vezére lett.) Vezetésével lóhalálában a helyszínre rendelt és végül az ő megérkezésük fordította a rómaiak javára a csatát. A belga törzsek óriási vereséget szenvedtek, csak ötszázan élték túl a háromszázezerből (ezek Caesar számai, van, aki vitatja).

A következő évek

kisebb csatákkal és békefenntartással teltek. Caesar megosztva-uralkodva próbálta a civakodó törzseket Róma aklába terelni: a lázadókat dulván a padlóla dobta, a menthetőnek ítéltekkel megpróbált szövetségeket kötni. Caesar egyébként nem volt vérengző ember, ellenségeivel viszonylag türelmesen és könyörületesen bánt Galliában és a polgárháborúban is- hitt abban, hogy jobb hasznukat veszi akkor, ha legyőzhetetlenségét és könyörületességét demonstrálva saját szolgálatába állítja őket, mint ha legyilkolásuk után bizonyítási vágytól égő örökösök és elvakult bosszúállók új nemzedékét szabadítja magára. (Azon a bizonyos Karl_Theodor_von_Piloty_Murder_of_Caesar_1865.jpgmárcius idusán aztán drága árat fizetett ezért a tévedéséért. Utóda, Octavianus, igyekezett tanulni az esetből...) Persze ez elég nehezen ment, ha valahol levert egy lázadást, a háta mögött kitört két másik. A légiók általában külön táboroztak, és gyorsan odasiettek, ahol szükség volt rájuk, mivel még Caesar sem tud egyszerre több helyen lenni (bár csapatai gyors menetelése miatt a gallok néha ezt hitték), ezekben a csetepatékban nagy felelősség hárult legatusaira is. A gallok megpróbálták a rómaiakat elvágni az utánpótlástól: az erődített légióstáborok kemény diónak bizonyultak, de a messzire bóklászó élelembeszerzők annál jobb célpontok voltak. A rómaiak azonban tanulékony népek, hamar rájöttek, hogy a szomszéd tehenének döglésére spekuláló honfitársakkal körülvett egyszeri gall putrifalu se nagyon szereti, ha nincs télen mit enni, így ők is sokszor alkalmazták a felperzselt föld taktikáját. Kr. e. 56-ban Caesar Armorica (a mai Bretagne, Franciaország északnyugati nyúlványa) ellen vezetett egy nagyobb hadjáratot, a venetusok törzse ellen, akik tehetséges hajósok voltak. Caesar katonáival hajókat építtetett (!!! igen, ennyi mindenhez értettek), és a tengeren verte meg őket, ezt a területet is biztosítva Róma számára. Ha a térképeknek hinni lehet, Asterix és Obelix is itt laktak, az letöltés (3).jpgosismiusok törzsének tagjaiként- biztos elfogyott a csodaszörp, de behódoltak ők is, nem kell mindent elhinni, amit a tévében mutatnak.

Az elfoglalt Galliából Caesar expedíciókat vezetett Britanniába és a Rajnán túlra is (itt csatlakoztak seregéhez a germán lovasok), így demonstrálta Róma felé, hogy légiós nem járta tájakra is el tudja vinni a sasokat, a gallok felé pedig, hogy a jó Császár Gyula bácsi képes a Gallián kívülről jövő fenyegetéssel is szembeszállni.

Időnként azért a gallok is értek el sikereket. Kr. e. 54-ben

Ambiorix

450px-Ambiorix.jpgvezetésével (szobra jobbra) az eburók és más hozzájuk csatlakozott belga törzsek 15 cohorsot (másfél légiónyi katonát!) mészároltak le, amikor az őket vezető, egymással vitatkozó két legátust (Sabinust és Cottát) csellel rávették, hogy hagyják el a jól megerődített táborukat. Már a következő évben egy másik legátus, Quintus Tullius Cicero (Marcus Tullius Cicero, a híres szónok öccse) táborát a nerviusok vették ostrom alá, de őt megmentette a Britanniából visszaérkező Caesar. Ha valaki látta az HBO Róma c. sorozatát, talán emlékszik a két főszereplő katonára, a becsületes Lucius Vorenusra és a heves vérű Titus Pullóra. Ők valóban létező személyek voltak, Caesar ír róluk A gall háborúban, ennél az ostromnál tűntek ki vitézségükkel. A XI. légió két, egymással a ranglétrán való emelkedés miatt állandóan rivalizáló centuriójáról van szó. Pullo, hogy társán túltegyen, kirontott az ostromlók közé begyűjteni pár frag-et, de megsérült, és körülvették a gallok. Vorenus, feledve sérelmét, önfeláldozóan társa segítségére sietett- mikor pedig ő került bajba, Pullo támadt önfeláldozóan a szorongatóira. A két katona a védők ovációja közepette kivágta magát a gallok közül, és visszatért a  sáncok fedezékébe. Ambiorix végül legyőzetett, de sikeresen elmenekült a Rajnán túlra, és senki nem tudja, mi lett vele. A XIX. században Belgium nemzeti hősévé fogadta. A XIX. századi nacionalizmus igyekezett felzárkózni az Attilára atyjaként tekintő magyar néphez, és más nemzetek is rátaláltak rómaiverő őseikre: a belgáknak Ambiorix, a németeknek a teutoburgi győztes Arminius/Hermann, a franciáknak pedig Vercingetorix. Decebalt már meg se említem.

Mint látható, kellett a hús a darálóba, úgyhogy Caesar menetközben tíz légiónyira hízlalta a galliai sereget: a XIV-et feltöltötték, felszerelte a XV-iket, és triumvirtársától, Pompeiustól kölcsönkapta az I. számút.

Vercingetorix

Kr. e. 53-ban Caesar feje fölött viharfelhők gyülekeztek. A triumvirátus felbomlott: Crassus elesett a párthusok elleni háborúban, A Mezopotámiában székelő Párthus Birodalom a germánok mellett Róma másik olyan nagy caesar-d.jpgellenfele volt, amelyet fennállása során soha nem tudott igazán legyőzni: a sivatag és a párthus lovasság (a szegények közül toborzott lovas íjászok és a lovastul tetőtől talpig láncingbe burkolt kataphraktaként szolgáló gazdagok) újra és újra megállította a légiókat. Pompeiust pedig egyre jobban behálózták Caesar ellenfelei, főleg miután felesége, Caesar lánya, Julia meghalt (még Cinillától született, ő volt Caesar egyetlen törvényes gyereke). A patríciusok a suburai Caesart se tartották sokra, de neki legalább a nevét elismerték, a gens Julia akkor is az egyik legősibb család, ha a helyi nyolcadik kerületben lakik. Pompeius viszont Picenumból származott, bár régóta római terület volt, a palatinusi fejekben afféle félgall Mucsaröcsögeként élt. Ez meg Nagy Pompeiusnak hívatja magát, oszt otthon nincs támlája a székeknek, hogy le tudjon ülni a permetezővel. A szemébe persze mosolyogtak, és bujtogatták Caesar ellen.

Tetézte a bajt,

hogy Caesar római emberét, Clodiust meggyilkolta Milo, egy másik demagóg. Publius Clodius Pulcher néptribunus volt, tehát vétójoga volt a szenátus határozatai ellen. Ez elég nagy hatalom, ha valaki nem fél használni - a Caesar pénzével vastagon kitömött Clodius meg nem igazán félt semmitől. A proconsuli kinevezés vége pedig rohamosan közeledett, meg kellett újíttatni, lehetőleg in absentia, azaz Caesar távollétében. Mint említettem, a proconsult nem lehetett hivatali ideje allatt büntetni. A szenátus tisztújító ülésein azonban személyesen kellett megjelenni, ehhez pedig be kellett lépni a pomeriumon, Róma városának megszentelt határán belülre. Aki itt belép, az viszont automatikusan elveszti a proconsuli imperiumot, azaz jönnek a perek.

Caesar végül úrrá lett a gondokon, ehhez azonban hosszabb időt kellett seregét hátrahagyva a Gallia Comatától távol eső Ravennában töltenie. A római politikai élet alapból meglehetősen konszolidált volt mondjuk a keleti vagy hellenisztikus királyi udvarok kígyófészkeihez képest, a nézeteltéréseket kultúrember módjára, politikai vitákkal és megvesztegetéssel intézték. Az elmúlt 50 évben azonban Itáliát polgárháborúk dúlták, és Sulla ténykedése miatt a politikai ellenfelekkel való erőszakos leszámolásnak is igen rossz sajtója volt. A proconsul ráérzett, hogy még a legelvakultabb Caesar - fanok is elgondolkodnának, ha egy újabb polgárháború, vagy egy második Sulla nézne ki az ügyből, ezért görcsösen igyekezett elkerülni, hogy becsvágyát diktátorságra, vagy pláne királyságra törésként értelmezzék. Emiatt nem lépett be Itáliába, hogy személyesen intézkedjen, hanem Alpokoninneni Gallia Rómához legközelebbi nagyvárosából, Ravennából cliensein és a zsebében lévő tisztviselőkön keresztül mozgatta celtic warriors.jpga szálakat. A galliai légiók jól megerődített téli táboraikban sértetlenül bekkelték ki a főnök távollétét, passzivitásuk azonban felbátorította a gallokat: Cenabum (a mai Orléans) lakossága megtámadta és lemészárolta a városban lakó római civileket, köztük Gaius Fufius Citát, Caesar fő gabonabeszerző emberét.

Ekkor látta elérkezettnek az időt Vercingetorix az

általános lázadáshoz.

A gall vezér életéről sokat nem tudunk. A remek harcosokként ismert arvernusok törzsébe tartozott, apja Gallia egykori első embere, Celtillus volt, akit királyi ambíciói miatt gyilkoltak meg. Az ,,első ember” szavakat Caesar használja rá, a rómaiaknál ez a fogalom olyan embert takart, aki nem tör ki a  fékekkel és ellensúlyokkal jól körülbástyázott hivatalos hatalmi rendszerből, pénze és befolyása révén azonban mégis akarata szerint tudja a köztársaság sorsát irányítani. Minden római politikusnak az első emberség volt az álma. Lehet, hogy (Arminiushioz hasonlóan) Vercingetorix is szolgált a vercingetorix érme.jpgrómai segédcsapatokban, de ha így is volt, mély nyomot nem hagyott itteni tevékenysége. Egy hiteles ábrázolás maradt ránk róla, egy érme az arcképével, ezen borotvált, rövidhajú fiatalember látható, nyoma sincs a modernebb időkben elterjedt, híres alesiai szobrán is visszaköszönő bajszos-hosszúhajú fantasy-barbárnak (a rossz nyelvek felhívják a figyelmet rá, hogy Vercingetorix ugyan valószínűleg tizenötpengés zsilettel lett férfiasan tökéletes, a modernkori kultuszát megalapozó III. Napóleon arcát viszont ökörszarv méretű bajusz ékítette). Akármekkora volt is a bajusza, a Caesar népnevelő eszközei által okozott sebeket nyalogató honfitársai először nem lelkesedtek a lázadás tervéért, rövid úton el is zavarták, nem hiányzik az újabb balhé. Ő viszont fegyveres csapatot toborzott, és annak élén tért vissza. Erre már mindenki felkapta a fejét, királlyá kiáltották ki, és gyorsan szárbaszökkent a lázadás Gallia-szerte. 50-60000 ember - köztük 10000 lovas - állt csakhamar a király szolgálatában, ez már Caesaréval összemérhető erő volt. Néhány törzs marad csak hű a rómaiakhoz, köztük a remusok és a haeduusok. A gyors siker hátteréről se sok tényt ismerünk, de a III. Napóleon-féle Vercingetorix - képnek megfelelően minden bizonnyal kivételesen karizmatikus ember lehetett. Terve az volt, hogy a tél folyamán gyorsan egyesíti Galliát, és a tavasszal megérkező Caesarral már így veszi fel a harcot, hiszen az eddigi események alapján összefogás nélkül nincs remény a szívós és ravasz rómaiak ellen.gallic-cavalryman-1st-century-bc.png

Caesar azonban mérgesen fújtatva, rohamléptekkel közeledett. Szó szerint rohamléptekkel - ő sem ma kezdte, átlátott Vercingetorix tervén, és eszében sem volt tavaszig várni. Két frissen szervezett légiójának (V. és a VI.) táborában a cornicernek

megfújták a kürtöket,

a katonák felvették a szandálhoz a zoknit, és egy iszonyatos tempójú téli meneteléssel Gallia Comatában termettek. A proconsul összegyűjtötte többi légióját is, és Franciaország középső részén haladt délről folyamatosan északra- először az arvernusok földjén, a felkelés szívében csapott le, majd a lázadó várost, Cenabumot büntette meg, katonái kíméletlenül kifosztották és felégették (nem volt komoly ostrom, a védők éjszaka ki akartak surranni, de a rómaiak észrevették őket). Vercingetorixet letolt gatyával érte a  hír, éppen az újsütetű galliai egységnek ellenálló boiusokkal (a haeduusokkal szövetséges kisebb törzs) hadakozott. Hogy lassítsa a rómaiak előrenyomulását, a felégetett föld jól bevált taktikájához fordult, a gerillák le - lecsaptak az elkóboroló élelemszerző különítményekre, a falvak helyén pedig csak üszkös romok várták a légiókat. Mit tesz ilyenkor egy Caesar? Természetesen megtámad valami olyat, amit a galloknak nincs szívük felgyújtani. Ez Avaricum (a mai Bourges) városa volt, a biturixek fővárosa. Vercingetorix ezt is fel akarta égetni, de erre már a biturixek mondták azt, hogy verje csak a csalánt a saját farkával, ők nem adják fel harc nélkül a jól ellátott és megerősített oppidumot (na jó, azért nem teljesen így történt, Caesar szerint leborulva könyörögtek Vercingetorixnak).

Avaricum ostroma

25 napig tartott, a rómaiak egy 9795_1.JPGhosszú, jól védett rámpát építettek, amin ostromtornyokat toltak a falakhoz. A gallok alagutakkal próbálták a rámpát összeomlasztani, folyamatosan magasították az érintett falszakaszt, és az ostromtornyokat is többször súlyosan megrongálták. Egy esős napon aztán alábbhagyott az éberségük, és a légiók ezt kihasználva bejutottak a városba, Vercingetorix közelben várakozó serege pedig nem avatkozott be. Avaricum gazdag készletei a súlyos ellátási gondokkal (ezért nem volt szokás télen háborúzni, de Caesarnak vállalnia kellett a kockázatot) küszködő rómaiak kezére jutottak, viszont az ostrom csak Kr. e. 52. április közepére fejeződött be, időt nyerve a galloknak. Akik amúgy egyre kevésbé találták jó ötletnek a felkelősdit, ha Caesar Avaricumot 25 nap alatt elfoglalta, akkor bármit el tud. Itt azonban Caesar követett el egy nagy hibát, azt hitte, Avaricum után nincs már komoly ellenállás. Seregét kétfelé osztotta: négy légiót Labienus vezetésével északabbra, a Szajna-vidéki törzsek ellen küldött, maga pedig hat légióval először az átállást fontolgató haeduusok között tett rendet (az arvernusok nagy pénzeket ígértek nekik az átállásért, de ekkor még sikerült lebeszélni őket erről), majd Vercingetorix Gergovia tövében letáborozó hadai ellen indult. 

Folytatása következik a jövő héten, tessék türelmesen kivárni!

97 komment

Címkék: légió római ostrom hadtörténelem caesar germán gall vendégposzt hadmérnök vercingetorix utász

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2014.08.28. 09:23:11

Nagyon jó írás, gratula!
A lovassághoz csak annyit, hogy lovast kiképezni és felszerelni igen drága mulatság, ezért Róma is inkább az ebben járatos népeket használta.
A keltákkal kapcsolatban a társadalmi struktúra az érdekes. A legfelső szinten a druidák, a papok voltak. Emiatt nem tudott kialakulni olyan erős törzsi vezető réteg, akikre alapozva kialakulhatott volna szorosabb egység. A széthúzás és az egyéni érdekek érvényesítése fenntartotta a törzsek közötti állandó ellentéteket.

proletair · http://lemil.blog.hu 2014.08.28. 09:33:35

Ez igen jól sikerült írás lett! Gratulálok!

Titus Pullo Urbino 2014.08.28. 09:41:09

@Hadrian77: igen, így van, de nem csak az volt az ok, hogy drága, hanem az, hogy Itália nem volt gazdag lovakban, az első provinciák sem voltak lovasnemzetek otthonai, ezért kellett a "barbárok" lovait és lovastudományát hasznosítani. Ugye így jöttek képbe az afrikai és szíriai lovak, a gall és germán pacik, a pannoniai szarmata és jazig (arab) lovakról már nem is beszélve.

@proletair: szerintem is nagyon jó lett, gratula a szerzőnek, Fredddynek!

proletair · http://lemil.blog.hu 2014.08.28. 09:45:13

(Ha már Asterix: valamelyik részben az egyik atomrészeg gall hazafi Vercingetorixot elitorokból üvöltve élteti Róma belvárosába éjjel, frászt hozva ezzel a két főhősre)

Untermensch4 2014.08.28. 09:55:51

"Nagy Pompeiusnak hívatja magát, oszt otthon nincs támlája a székeknek, hogy le tudjon ülni a permetezővel"
ezen nagyon jót kacagtam :DDD
nagyon várom a jövő hetet...

Titus Pullo Urbino 2014.08.28. 10:02:23

@proletair: sokszor azért mentem könyvtárba (óh, Istenem, micsoda szentségtörés!) hogy Asterixet "olvassak", márminthogy képregényt nézegessek. Ez még alsó tagozatban volt, bocsánatot kérek minden könyvtől és szerzőtől.

@Untermensch4: hétfőn lesz az etnikai változás második része, csütörtökön pedig Alesia második rész.

2014.08.28. 10:18:30

@proletair: van egy Asterix képregény, amiben Vercingetorix pajzsa körül zajlik a cselekmény. Az azzal kezdődik, hogy amikor Vercingetorix megadja magát Cézárnak, a lábára b***sza a pajzsát. :)

A témával foglalkozik a Druidák c. film is. Vercingetorixet Christofer Lambert játsza, a fődruidát pedig Max von Sydow.

2014.08.28. 10:26:59

@Titus Pullo Urbino: az érdekes, hogy nagyjából a galliai eseményekkel egy időben lovasságilag bucira pofozták a rómaiakat Carrhaénák.

tucano 2014.08.28. 10:35:15

nagyon jó, gratula! Jöhetnek a folytatások, addig meg gyorsan lenyomom Vercingetorixot a Total Warsban, biztos, ami biztos :D

Titus Pullo Urbino 2014.08.28. 10:48:33

@Hadrian77: nincsen ebben semmi érdekes, egy lovas hadi nemzet, akik ismerik a lovasíjászatot, legyőznek egy gyalogos sereget. Ezért kellett a pártus harcmodoron elgondolkodni, a rómaiak gyalogos íjászokat és könnyűlovasságot használtak segédcsapatként, aztán "lenni meglepetés":

1. a lovasíjász sokkal gyorsabban mozog, mint a gyalogos

2. a lovasíjászok nyilai átütik a láncvértet.

Kellemetlen vereség volt, el kellett gondolkodni pár fegyvernemi reformon, meg azon is, hogy érdemes-e a pártusok bajuszát ráncigálni?

Fredddy 2014.08.28. 12:30:13

Köszönöm a Titus Pullonak a szerkesztést (van is egy cameoja a cikkben:)), örülök, hogy elnyerte a tetszéseteket, én is várom már a folytatást, ez az első rész tulajdonképpen csak a bevezetés a nagy csatához:)

Kis érdekesség (a cikkbe már nem akartam beleírni, így is elég csapongó): Caesar Kisázsiában egy híresember keze alatt szolgált: Lucius Licinius Lucullus húsz éven keresztül vezette a rómaiak térségbeli hódításait. Csodált és eredményes hadvezér volt, az utókor azonban a lucullusi lakomák fogalmának köszönhetően ismeri a nevét.

@tucano: én hétvégén fejeztem be a TW Rome 2-ben a Caesar-os DLC-t :)

@Titus Pullo Urbino: a párthusok ellen nem csak a lovasság miatt volt nehéz hadakozni, a lovasság önmagában nem autowin button a római légiók ellen, [spoiler] Galliában is látni fogjuk [/spoiler], és a párthusok is le lettek győzve azért párszor.
A térségbeli politikai helyzet legalább ilyen akadály volt. A Párthus Birodalom nem volt annyira központosítva, mint Róma, az iraki-iráni párthus törzsterületet vazallusállamok gyűrűje vette körbe, akiknek hűsége leginkább attól függött, milyen intenzitással csattogtatja a hátukon a párthus király az ostort. Ha nagyon csattogott, akkor a Párthus Birodalom nagy és erős ellenfél volt. Ha kevésbé, akkor ezek a vazallusállamok elszabadultak, és vidáman lóbálták a szaros kanalat a Róma, Alexandria és Ekbatana közötti senkiföldjén, amíg a három nagyhatalom egyike oda nem suhintott nekik. Ha a rómaiaknak sikerült pár ilyen királyságot befogniuk, akkor felbátorodtak és nekimentek a párthusoknak, viszont újdonsült szövetségeseik hozzájuk sem voltak hűségesebbek, mint előző urukhoz. A semmi közepén menetelő római sereg mögül hipp-hopp eltűnt az addig biztosnak hitt hátország, és az egykori szövetségeseikkel kiegészült párthusok hirtelen újra elég félelmetessé váltak.

Crassus ellenfele, II. Orodész párthus király elég keményen fogta a gyeplőt, olyan igazi minden hájjal megkent keleti-hellenisztikus zsarnok volt. Surenast, a Crassus fölött Carrhae-nál győzelmet arató és a római vezér fejét Ekbatanába vivő hadvezérét is meggyilkoltatta, nehogy veszélyt jelentsen a hatalmára, szóval ilyen jó arc volt.
Ezekről Kr. e. I-II. századi hellenisztikus királyi udvarokról amúgy kibaszott jó tévésorozatot lehetne forgatni, mintha a Tudorok, a Spartacus és a Trónok harca legjobb részeit gyúrnánk egybe.

Fredddy 2014.08.28. 12:31:03

@Fredddy: ,,Köszönöm a Titus Pullonak a szerkesztést"

*Köszönöm Titus Pullonak a szerkesztést

,,a" nélkül.

MuellR · http://cartoonheroes.blog.hu 2014.08.28. 12:52:50

Hú. Kiváló anyag, nagyon tetszett! Az előttem szólókhoz hasonlóan én is kedvet kaptam egy kis Totálvórhoz :)

2014.08.28. 12:57:27

@Fredddy: a római párthus konfliktus egy elég hülye háborúskodás volt, átütő sikert egyik fél sem tudott elérni, egy pár száz km-es zónában mozogtak oda vissza a hódítások

2014.08.28. 13:19:08

Akit egyébként érdekel a gall háborúról és a polgárháborúról írt könyv, az itt megtalálja:

mek.oszk.hu/05000/05020/index.phtml

Nem tudom kinek rémlik még, de az Egri csillagokban is van egy rész, amikor Bornemissza Gergely a gall háborúról szóló könyvet olvassa. :)

Fredddy 2014.08.28. 13:26:55

@Hadrian77: nekem egy hatvanas évekbeli magyar kiadás van meg, valami hétszáz forint volt. Ajánlom mindenkinek, mert érdekes olvasmány, pont a szigorúan tárgyilagos stílusa miatt a mai olvasó számára is teljesen élvezhető.

Ami Bornemissza Gergelyt illeti, éppen akkoriban, a reneszánsz idején fedezték fel újra Caesar írását, kb azóta számít újra alapműnek a hadvezérek és a hadtörténészek számára egyaránt.

Fredddy 2014.08.28. 14:33:45

@Untermensch4: azért nem az Operabálon lila zakóban, makkos cipőben, fekete keretes körömmel orrot turkálva megjelenő fajta újgazdagra kell gondolni, a Pompeius-család régóta szerepet játszott Róma politikai életében.
Annyi volt, hogy nem voltak tagjai a Róma városában csoportosuló elitnek, hanem otthon, nagy kiterjedésű picenumi birtokaikon döbrögiskedtek. Ennek köszönhették az erejüket is, míg Rómában elég változékony volt a helyzet, a picenumiak mind stabilan a Pompeius-family cliensei voltak- katonaként is. A mi Pompeiusunk apja, Gnaeus Pompeius Strabo polgárháborúban halt meg, három légióját az ifjú trónörökösre hagyta. Három légiónyi hűséges veterán katona royal flush volt Sulla aktuális polgárháborújában, a diktátor ezért elhalmozta kegyeivel Pompeiust: az ambíciózus ifjú csak oldalazva fért be Róma városkapuin, akkora arca lett. Ekkor kezdett szóra sem érdemes vidéki senkiből veszélyes és antipatikus törtetővé válni a római elit szemében, és ezt az ellenszenvet csak egy előkelő származása ellenére még veszélyesebbnek ítélt törtető tudta enyhíteni...

Minorkavidor 2014.08.28. 16:14:08

Szóval, Titus Pullo létező személy volt. Ez ugye nem jelent mást, hogy Titus Pullo Urbino több, minimum 2100 évre tudja visszavezetni családfáját:)) Hány szobába fér be az ősök imagoja (viaszból készült képmása),ez legalább 70 nemzedék?:))

Titus Pullo Urbino 2014.08.28. 16:23:22

@Minorkavidor: ez csak egy legenda, nincsenek lómai felmenőim, Trencsénből származó, betelepített szlovák ősökkel rendelkezem. 1743. Mária Terézia uralkodása alatt kellett a frissen felfedezett dorogi szénbányák mellé bányaműveléshez értő szlovák bányászokat telepíteni, így jöttek az ősök. De ez inkább a Te posztodhoz illő történet, nem pedig idevaló. Ami idevaló: Titus Pullora igen hasonlítok belsőleg, hasonló karakter, sok közös belső (és kevés külső) vonás, ezért kaptam innen a nevem. Az Urbino meg a vezetéknevemből adódik.

Trónkövetelő 2014.08.28. 18:21:05

@Titus Pullo Urbino:
OFF
Nekem a Marcibányi téri gyerekkönyvtárban egy másik francia képregény, egy bizonyos "Rahan" volt a kedvencem. Egy szót sem értettem az egészből, de lenyűgöztek a képek. Rahan valamiféle francia "Conan, a barbár" volt, amennyire szövegértés nélkül meg tudtam ítélni. Fogalmam sincs miért volt belőle a Marcibányi téri könyvtárban több évfolyamnyi eredeti francia kiadás belőle.
ON

Trónkövetelő 2014.08.28. 18:28:28

@Fredddy:
Ó igen, hogy a generációkon átívelő vérfertőzés nemes szokását igen gyorsan elsajátító Ptolemaioszokról ne is beszéljünk :)

Trónkövetelő 2014.08.28. 18:34:33

@Fredddy:
A parthusokat követő, sokkal erősebb centralizációt alkalmazó szasszanidák ennek megfelelően jóval veszélyesebbek is voltak, Valerianus császár pl. egyenesen I. Sápúr fogságában halt meg, a rabszolgává vált légionáriusai által épített Bisápúr városában.

Fredddy 2014.08.28. 18:54:35

@Trónkövetelő: igen. De a kortól, nemtől és rokonsági foktól független szexuális viszony csak egy volt a hellenisztikus udvarok életét színesítő mókás dolgok közül, ugyanezen emberi kapcsolatok mentén legalább annyira fantáziadús módszerekkel végrehajtott gyilkosságok is könnyen történhettek.
Úgyhogy nem volt unalmas az élet.

Minorkavidor 2014.08.28. 19:06:11

@Hadrian77: @Fredddy:

Ami ebben a két könyvben a legzseniálisabb írói vagy inkább politikai húzás, hogy egyes szám harmadik személyben írja le mondandóját. Jó néhány emlékiratot, visszaemlékezést, memoárt olvastam, De Gaulle-tól, Speerig, Horthytól Rákosiig de egyikük sem használt I/3 személyű elbeszélési módot. Pedig szerintem zseniális, jól kelti a tárgyilagosság látszatát, jól el lehet rejteni a propagandát, az önmaga mentegetését. De nem mindenki Caesar:)) Caesar ui. nem csak egy történelemformáló politikus és hadvezér, hanem a római latin nyelvű próza aranykorának mestere. Az irodalom történészek az ő két művének köszönhetően tartják Caesar korát az ókori, római latin próza aranykorának.
Mondjuk ezt tényleg nehéz überelni, nehéz ilyen eltérő műfajokban nagyot alkotni. Szerintem az politikus és vagy hadvezér utódok közül csak Churchillnek sikerült:)) Nem véletlen, hogy II. vhb-s emlékirataiért irodalmi Nobel-díjat kapott.

@Titus Pullo Urbino:

Urbino a Várossal kapcsolatos jelentést is hordoz.

2014.08.28. 21:16:04

@Minorkavidor: ha jól emlékszem Xenophon is I/3-ban írta az Anabázist. Nekem az is tetszett, bár más stílusban íródott.

Trónkövetelő 2014.08.28. 22:32:52

@Minorkavidor:
Ugyanezt megcsinálta Churchill is a "Második világháborúval".
Sajnos a teljes 6 kötetes sorozatot sosem adták ki magyarul, csak egy egykötetes összefoglalást, holott ezért irodalmi Nobel-díjat kapott. Ő mondta, még a háború alatt, hogy "Nem félek az utókor ítéletétől, mivel azt én magam fogom megírni"
:)

Fredddy 2014.08.28. 23:42:50

@Minorkavidor: én az E/3-at betudtam a Caesarra jellemző tökéletességre törekvő precizitásának. A legtöbb római tudott ugyan olvasni, de könyvekhez csak gazdagabbak juthattak hozzá, mert elég drágák voltak (a római ,,nyomda" sok másolórabszolgából állt) Azokat a művelt embereket, akik kifizették a könyv árát, valószínűleg nem lehetett ilyen egyszerű trükkel átejteni, ha saját gondolatait külső szemlélő szavaiként igyekezne a közönséggel elfogadtatni, minden bizonnyal álnéven jelentette volna meg a művet (rengeteg cliense és rajongója közül bizonyára könnyen szerezhetett volna megbízható segítőket egy ilyen manőverhez- ha az én cikkemet is eredetileg Caesar írta álnéven, soha nem jönnétek rá ;)), és éppen ellenkezőleg történt, a Galliát bemutató részeket valaki más írta az ő neve alatt.
Szerintem egyszerűen egy minden szempontból tökéletes leírást akart, és volt olyan öntelt, hogy ezt ne merje másra bízni.
A polgárháborúról írt könyvében jobban tetten érhető az általad említett magyarázó jelleg, de azért ott sincsen túlpörgetve.

@Trónkövetelő: nekem egy két, jó vastag kötetből álló változat van meg, érdekes olvasmány, de azért a Nobel-díjába nem tudom nem belelátni a politikai állásfoglalást is.

Ha már irodalom, Colleen McCullough Róma urai-sorozatát olvasta valaki? Egy hét, egyenként jó vastag történelmi regényből álló sorozat (a másodikat nem tudtam megszerezni:P), Marius feltűnésétől Augustus végső győzelméig kiváló stílusban mutatja Róma történetét ebben a mozgalmas évszázadban (elsősorban a politikai machinációkat). Óriási kutatómunka van mögötte, és iszonyúan élvezetes olvasmány.

Titus Pullo Urbino 2014.08.29. 06:09:02

@Fredddy: Colleen McCullough Róma urait eredetileg belinkeltem ebbe a posztba, élvezetes írás, régen kedvet kaptam hozzá, ismertem, de egyet sem olvastam el végig, elég időigényes mű.

@Trónkövetelő: igen őszinte mű Churchill-é, bevallja az igazság felét Katynról, Drezdáról, Monte Cassinoról és Varsóról. A teljes igazságot nem merte azért leírni, az túl durva lenne, de pár cinikus mondatára felkapja az ember a fejét.

Ha már Rahan:

www.scribd.com/collections/3763247/kockas

Ez itt az összes Kockás, 36 szám, 1981-1989.

@Minorkavidor: voltam Urbinoban, van is egy fénykép, ahogyan a táblára támaszkodom, ez még 1993-ban volt, gyermekkoromban.

2014.08.29. 09:10:07

@Titus Pullo Urbino: Rahan, Asterix, Pif. Mindegyik francia képregény, magyarul csak ezek jelentek meg a nyugati termésből. Illetve az eredeti francia Pif újság, amiben mindig volt valami plusz bigyó is. :)
Ennek az volt az oka, hogy a francia baloldal adta ki ezeket odakint, és a Képregénykiadó velük bizniszelt. :)

proletair · http://lemil.blog.hu 2014.08.29. 09:28:52

Bocsánat a szerzőtől, hogy Asterix felelmlegetésével kicsit beleoffoltam a kommentfolyamba. Az Asterix idehaza az IPM újság ifjúsági változatában, az Afában jelent meg először, folytatásokban (kéthavi lap volt, nehéz volt kivárni, míg megjelenik) és a kiváló humorista, Tímár GYörgy fordította, rengeteg frappáns szóviccel és beszélő névvel. Az egyik Alfa évkönyvben (különszámban) viszont Caesar galliai háborújáról volt egy terjedelmes képregény, a de bello gallico nyomán. Ott olvastam erről először. Aztán gimnáziumban a latinórákon (fickó volt a latintanár, így nem volt unalmas). Aztán meg most itt :)

Titus Pullo Urbino 2014.08.29. 11:23:52

@proletair: @Hadrian77: a képregénnyel kapcsolatban csak annyit, hogy az Asterix olvasása, film nézése közben mindig eszembe jut, micsoda frusztáció működteti a franciákat a vesztes ókori és újkori csatáik miatt. Így lett náci a római katona az Asterixben...

Fredddy 2014.08.29. 12:08:03

@Titus Pullo Urbino: így van, az Asterix a franciák Rambo 2-je. De legalább vicces. Mondjuk én Rambót is bírom.
Viszont ők legalább egyetértenek abban, hogy mikor mi történt velük, egyes közép-európai országokban pl a ,,dúlás" szó elé a nép egy része odateszi, hogy ,,felszaba".

proletair · http://lemil.blog.hu 2014.08.29. 13:59:45

@Titus Pullo Urbino:

Náci?? Nem értem. A rómaiak az Asterixben mindig félkegyelmű idióták voltak ("Dilisek ezek a rómaiak" mondá mindig Obelix)
Ráadásul volt némi önirónia is a történetekben, hiszen Lutécia (Párizs) állandó forgalmi dugóit szapulták, és hát Gallfalva lakói is szinte mind karikatúrái a francia (gall) népségnek. (A vén kujon Sokadikix a fiatal feleségével, az állandóan hőbörgő munkás kovács Automatix, a muzikálisan tragédia bárd Hangianix, a lusta nagyétvágyú törzsfőnök Hasarengazfix, stb)

2014.08.29. 14:05:13

@proletair: ha megnézel egy belga, vagy svájci történtet, akkor ott a szomszédnépek is szép ki voltak karikírozva rajzban és szövegben egyaránt. :)

Egyébként a germánok hogyan harcoltak lóhátról? Nyereg nélkül, megtámasztás nélkül nagy erőt nehéz kifejteni.

proletair · http://lemil.blog.hu 2014.08.29. 14:18:00

@Hadrian77:
Az Asterixben is kaptak a többi népek hideget meleget. Főleg a görögök meg a vikingek. A vikingek kétszer is.

Fredddy 2014.08.29. 14:42:10

@Hadrian77: ,,Egyébként a germánok hogyan harcoltak lóhátról? Nyereg nélkül, megtámasztás nélkül nagy erőt nehéz kifejteni."

A gyakorlottságuk gondolom, ellensúlyozta a felszerelés hiányosságait, sokkal előrébb a gallok se lehettek a kengyel nélküli lószerszámokkal: a derekukat talán kicsivel jobban megtámasztotta, de a lábuk nekik is lelógott.
A lovas birkózás amúgy népszerű sport a lovasnomád népek között (olyan, mint a sima birkózás, csak egy-egy lovon ülnek, és aki tovább marad a ló hátán, az veszt) lószerszámot ott se nagyon használnak, és az ellenfél mesterkedése ellenére elég sokáig a ló hátán tudnak maradni.
Valószínűleg ezért használtak a germánok hajítódárdát, ahhoz nem kellett betámasztani, csak lendületből eldobni. A lovas hajítódárdázás mesterei egyébként a cikkben is említett numidiaiak voltak. (A gall háború idején már Rómát szolgálták, de ezt összehozni sem volt egy egyszerű menet, Marius nevéhez fűződik)

Trónkövetelő 2014.08.29. 15:09:57

@Fredddy:
Az arabok meg egészen a gépesített hadviselésig szívesen harcoltak tevehátról, azokra pedig kengyelt ugyebár egyáltalán nem lehet rakni, de egészen jól elboldogultak vele. Ráadásul a tevéknek van két előnye, amikor lovasok ellen harcol velük az ember:
- a tevék nagyobbak a lovaknál, így a harcoló ember magasabban van a lovashoz képest;
- a lovak féltek a tevéktől, megriadtak tőlük

Fredddy 2014.08.29. 15:43:25

@Trónkövetelő: meg a sivatagi viszonyokat nagyságrendekkel jobban bírja, mint a ló.

Aludni is szoktak a teve hátán menet közben, állítólag ennek a szokásnak köszönheti Pakisztán, hogy megmaradt a bal oldali közlekedés. A tevekaravánok az évszázadok óta megszokott útvonalakon haladtak- éjszaka is mentek, mert a karavánt vezető öreg tevék tudták az utat, a hajcsárok nyugodtan alhattak a nyeregben ülve. De az öreg tevék azt is tudták, hogy az út melyik oldalán kell menni, ezért, amikor a felszabadulás után a KRESZ-ből is száműzni akarták az angol örökséget, a karavánok által használt utak mentén, nos, mondjuk úgy, hogy jelentősen megnőtt tevehús és a bontott autóalkatrész mennyisége. Ezért végül úgy döntöttek, hogy jobb ezeket a régi beidegződéseket nem bolygatni.
Bár ezek kétpúpú tevék, nem olyanok, mint amilyeneket az arabok használnak.

Fredddy 2014.08.29. 16:08:37

@Fredddy: ,,olyan, mint a sima birkózás, csak egy-egy lovon ülnek, és aki tovább marad a ló hátán, az veszt"

természetesen az nyer. Aki előbb leesik, az veszt.

teddybear01 2014.08.29. 17:19:31

@Fredddy: Lehet harcolni a szőrén megült lóról is, de csak kisebb erővel mint a kengyeles lószerszámról.

Különben a kelták(germánok) egy speciális nyerget használtak, ami eléggé megfogta a lovas tomporát. Így azért nehezebb volt leesni a lóról.

A numídiai lovasok meg az ellenséges gyalogosok vagy lovasok nyakába ugrottak, majd egy hosszú késsel leszúrták őket.

A legtöbb lovas ezidőtájt ugyan lovon kezdte a harcot, de többnyire gyalogosan fejezte be. Sőt nagyon sok lovas inkább lovon szállított gyalogságként szolgált.

Minorkavidor 2014.08.29. 20:40:12

@Fredddy:

Lucullus joggal eresztette búnak a fejét, ui. a politika ránézve kedvezőtlen változása miatt Pompeius Magnus kapta hadvezéri posztott és az eredményeket ő takarította be, ővé lett a dicsőség. Lucullus nem csak ínyecségéről volt híres nyugdíjban, hanem csodaszép kertjeiről is, melyet a köznek javára felajánlott.
Colleen McCullough Róma urai-sorozatán azt érted ami Róma első emberével c. 2 kötetessel kezdődik és Antonius és Kleopátra c. egykötetessel végződik?
Ami Caeser művének hatásosságát fokozta, az, hogy csak Rómában 28 közkönyvtár volt. Egy sem engedhette volna meg magának, hogy ilyen alapmű hiányozzon. Valamint a gazdagok közül sem volt mindenki az ellensége.
Ami Vaesarnak a média iránti fogékonyságát illeti, ő alapította meg a világ első napilapját az Acta Diurma-t (A Diurma szó bizonyítja, hogy naponta jelent meg. Ebből lett a mai olaszban az giornále, a franciában jourmal) Az alapítás ideje 59. január 1. nyomukat találjuk még Symmachusnál, ez i.sz. 402. évet jelenti. Azaz kb 461 évfolyamával mind a mai napig az a világ leghosszabb életet megélt napilapja. Caesar konzulságának első rendeletei egyikeként született meg a napilap. Ui elrendelte, hogy naponta jegyezzék fel és adják ki a szenátus és a népgyűlések tárgyalásainak anyagát. Az Acta hivatalos kiadvány volt, de nem rendeletek gyűjteménye, mert az ediktumokat ezután is a szokásos módon, nyilvános kiszögellés útján tették közzé. Tkp egy lapcsaládot hozott létre, mert az első években a szenátus és a népgyűlés anyagait külön lapban tették közzé. Az előbbit az Acta Senatus, az utóbbit az Acta Populi hozta nyilvánosságra. A családnak volt még egy 3. tagja az Acta Urbis, amely mai nyelven a bulvárt hozta. Később a két politikai lap természetesen "egyesült", azaz egy újságban tették közzé a két intézmény híreit.
Voltak előfizetők akik a napi reggeli pohár boruk mellé megkapták az újságot. Ezt Cicerótól tudjuk, aki i.e. 51-ben Cilicia kormányzója volt és felháborodva írta egyik barátjának, hogy a lapban nem olvasott Ocella hármas házasságtöréséről!:)) ó, mily szörnyű, egy magánlevélből kellett megtudnia:)) Ez nem kevesebbet jelent, hogy a futárpostával mindig megkapta az előző posta óta megjelent számokat! Pedig az állami posta csak Augustus alatt kezdi meg működését.
Csassius Dio is megerősíti Caesar médiatudatosságát: az ő utasítására került főhelyre az a tudósítás, miszerint a neki felajánlott koronát visszautasította!

@Titus Pullo Urbino:

Annyit azért tegyünk hozzá, hogy Crassus pocsék katona volt, Spartacus legyőzése is legalább annyira köszönhető Pompeius katonáinak. Spariért ovatiót szavaztak meg neki, mondván csak rabszolgahadat győzött le.
Kár, hogy nem ápolod a legendát:)) Azzal kezdhetnéd, hogy őseim ezt tették a római, majd a frank, később a német-római birodalomért. Hont és Pázmány bajtársakkal Gizella kíséretében Magyarországra jöttek, később segítettek Béla bácsinak, majd a következő században Zsigának lelécelni. Ott voltak Nándorfehérvárnál, Mohácsnál. A török elfoglalta ősi birtokunkat, de a Habsburgoknak tett szolgálatokért. 48-ban Bem oldalán harcoltak, és jött a kiegyezés és egy mulatós kedvű ős elmúlatta a 2. birtokot is. Munkát kellett válalni, de összebalhézott a hivatali főnökével, az ország minden hivatalából kitiltották, így került a bányához:)) Ehhez már csak egy címert kell alkotni a heraldika szabályai szerint, a kutyabőr... az elzabrálták a ruszki 45-ban:)))

@Trónkövetelő:

Ennek volt egy gyakorlatias oka: Az őket szolgáló nemesi, főnemesi családok ne nyújtsák be igényüket a trónra. Ez bukta volt, Egyiptom esetében kb. 3000 év alatt (i.e. 30-ig) 30 dinasztia váltotta egymást. egyre 1 évszázad jutott átlagban.
Ideológiai ok: ők istenek voltak és a gyakorlatban az istenek nem kavarnak a pórnéppel. A mitológiában persze igen:))
A köztudatban az él, hogy az arabok arabs paripákon hódítottak Hispániától Kínáig. Valójában az arabs telivér akkor is igen drága volt. Az előkelők harcoltak azon, a középosztály tevén, a társadalom többségét kitevő szegényebb rétegek gyalog. Ez utóbbi talán furcsa, de igaz.

Greg36 2014.08.29. 21:05:13

@teddybear01: Bár, azt se felejtsük el, hogyha a lovasságnak nincsenek 'messze hordó fegyvereik', legyen az hajítódárda, íj vagy puska, akkor azért a lélektani szerepük egy valódi gyalogság elleni ütközetben (ahol nem másik lovassággal csapnak össze és nem üldöznek) jóval nagyobb, mint ami fizikai hatást el tudnak érni. A ló sem megy neki szívesen egy pajzsfalnak, ha az kitart...

2014.08.29. 21:18:05

@Greg36: ha meg nincs pajzsfal, akkor a harcedzett gyalogosok lerángatják a lovas és felaprítják.

Crip Lee 2014.08.29. 21:20:32

@proletair: Zseniális volt. Pl a névadásai. Az olimpiai részben a görög szakács pl. Kosztaz Fenerosz:)))))

teddybear01 2014.08.29. 23:10:54

@Hadrian77: Igen, erről voltak híresek a janicsárok is. Mikor lovassággal harcoltak, a soraik közé engedték a lovasokat, és aztán jatagánnal elvágták a lovak lábinait. A földre zuhant lovasokat aztán egyszerűen lemészárolták.

teddybear01 2014.08.29. 23:12:50

@Hadrian77: A pajzsfal önmagában kevés, kell valami hosszú szálfegyver is. Pl. alabárd, amit kifejezetten páncélos lovasok ellen fejlesztettek ki.

proletair · http://lemil.blog.hu 2014.08.29. 23:22:01

@Crip Lee:

Vagy a panziós: Hamarelmész Hamegszálsz. De rémlik még az Abroszonkosz név is, de ebbe ne is menjünk bele, mert ezekről a nevekről külön posztot tudnék írni :D

teddybear01 2014.08.29. 23:43:01

@proletair: Én Asterix-szet először magyar nyelven egy Újvidéken kiadott sorozatban olvastam, jóval az Alfás megjelenése előtt. Viszont az Alfa változatnak sokkal jobb volt a szövege.

Fredddy 2014.08.30. 01:06:40

@Minorkavidor: Crassus alapvetően üzletember volt, annak viszont kifejezetten ügyes. Spartacus legyőzésének ügyében nehéz igazságot tenni, mert Pompeiussal ellenfelek voltak, így mindegyikük kisebbíteni igyekezett a másik érdemeit. Pompeius viszont hajlamos volt a háborúkba másodiknak érkezni, és a diadaloknál megfeledkezni róla, hogy a más által előkészített talajon győzött- Hispániában, Spartacus ellen és Ázsiában is ez történt.
A triumphust tiszta szívvel csak az idegeneket legyőzőknek szavazták meg, polgárháborús győzelemért kicsit ízléstelenség volt. Hogy Crassus csak ovatiot kapott, abban persze legalább ekkora szerepe van a római politikai játszmáknak is.

,,Colleen McCullough Róma urai-sorozatán azt érted ami Róma első emberével c. 2 kötetessel kezdődik és Antonius és Kleopátra c. egykötetessel végződik?"
Igen.

@teddybear01: a fegyelmezett, alakzatot tartó gyalogság mindig képes volt a lovasrohammal szemben megállni, viszont a lovasság aranykorában, a középkorban Európában senki nem rendelkezett eléggé fegyelmezett gyalogsággal. Persze trükkök azért voltak, Agincourtnál a francia lovasság támadása ellen az angol íjászok pl karófallal védekeztek.

@proletair: Farbatosz gondolom, a 18+-os verzióban szerepelt :) Nekem a filmbeli nevek is tetszettek egyébként, Tisztaszesz, mint egyiptomi név önmagában is zseniális.

Titus Pullo Urbino 2014.08.30. 06:53:31

OFF

Van egy Natgeo-s hírem. A National Geograpfic szerint „Kr. u. 106 után, az akkori helytartó, Hadrianus utasítására épített együttes ismert főépülete százhúszszor százötven méteres négyszöget formál. Az épületben a korábbi feltárások adatai szerint száznál több helyiség volt. A palota – amely a helytartó székhelyeként Pannonia Inferior provincia közigazgatási központja volt – a köré épült hivatalokkal valóságos hivatalnokváros lehetett, amelynek nyugalmát egyre bővülő létszámú (végül már ezer főt számláló) őrség vigyázta”.

Állítólag megépítik a szigeten.

ON

@Fredddy:

1. én is úgy olvastam, hogy Pompeius akkor szállt harcba, amikor már látszott, ki lesz a nyertes. Ezért volt nagy politikus és nagy taktikus. Jó volt a sajtója, nem sajnálta a pénzt a saját imidzsének építésére, így lett ő a MAGNUS. Nem elhanyagolható tényező, hogy Rómában a híreket nem az objektivitás határozta meg, azt hirdették a fizetett kikiáltók, amire a gazdáik utasították. Az, hogy mi történt éppen Szíriában, vagy Hispániában, az mellékes volt, azt tudta a nép, ami "publikus" volt. Más kérdés, hogy nem is ngyon érdekelte őket a távoli provinciák sorsa. Béke legyen és gabona, a többi lényegtelen. A legobjektívebb híreket a veteránok szolgáltatták, ha volt kedvük beszélni a szolgálati élményekről.

2. Tevéről eszembe jutott, hogy hová tűnt Nagy Teve? Teve, jelentkezz!

3. A gyalogos csak akkor tud eredményesen védekezni alakzatban támadó lovasok ellen, ha fegyelmezett, nem fut meg, különben legázolják. Ez már Nagy Sándor korában, de még hamarabb is kialakult, a falanx egysége szinte megbonthatatlan, ha kitart. Ez a taktika az íjászat fejlődésével módosult, de még a XIX. században, a fejlett kézilőfegyverek megjelenésével is nagyjából változatlanul kitartott, a napóleoni háborúkban is bebizonyosodott, hogy hiába a lovassági fölény, az angolok négyszögén bizony elvéreztek a francia lovasok. Ez volt a "lovagkor vége", aztán jött a sorozatlövő fegyver, az meg a gyalogság vége lett.

4. Asterix. Hú, láttam egy filmet, Delon volt a császár, nem bírtam végignézni, annyira fájó, erőltetett kínrímekkel volt tele. A képregényi humort azt bírtam, az nagyon bejött, de a filmes poénoktól besírtam, annyira fájt.

Keresztény szellemiségű luxuskurva 2014.08.30. 10:40:27

Ezt a zoknit szandállal nem értem, térdig érő hóban, esőben meg mocsárban is ezt hordták?

Cymantrene 2014.08.30. 11:11:07

@Titus Pullo Urbino:
4. a filmek nagyon különböznek egymástól. A Kleopátra küldetésnek még adhatsz egy esélyt.

Cymantrene 2014.08.30. 11:16:15

@proletair: Falaidnahisz, az egyiptomi építész :-)
De sokat hozzátett még, hogy a felét versre fordította, kecske- és kancsal rímekkel dúsan megszórva, a francia eredeti szöveg közel sem olyan ütős.

"Rájöttem egy ízben,
hogy készíthetem több ízben"
Magicoturmix az epres és homáros varázsitalról (és még ő sem az eredeti ványadt Druidixa :-)

Vagy a szintén Alfás Villám Willből (Lucky Luke)
"Bison Bison
Az ember egy-két golyót bölényom,
s máris kevesebb a bölénynyom"

Cymantrene 2014.08.30. 11:19:52

Jó cikk!
Csak így tovább, csatlakozzunk Raevius ezredes utazásához!

teddybear01 2014.08.30. 11:29:38

@Keresztény szellemiségű luxuskurva: Igen, ezt használták.
Minden légiós bezupálásnál kapott egy pár szandált, amit a lábához szabott a légiós szandálkészítő, és ennek ki kellett tartani az egész légiós pályafutása alatt. Képzelheted milyen gondos munka lehetett, illetve a légiósnak is gondosan kellett ápolnia.
Csizmát esetleg a lovas segédhadakban szolgálók viselhettek, de az sem volt általános.

teddybear01 2014.08.30. 11:32:41

@Fredddy: Tudod, azért kellett a hosszú szálfegyver a pajzsfal mellé, mert valahogy távol kellett tartani a lovakat a pajzsoktól.
Nincs ember, aki megtud tartani egy pajzsot, ha a ló páros patával belerúg.

Fredddy 2014.08.30. 12:50:48

@Titus Pullo Urbino: az egy és a három nem olyan jó, a kettő viszont nekem iszonyúan tetszett!

@Keresztény szellemiségű luxuskurva: ezt. Ne egy mai zoknira gondolj, egy magas szárú, vastag anyagból készült, kitömött/bélelt cucc volt, valószínűleg elég meleg. Ha volt is rá panasz, a korabeli iparnak ez volt a maximum, nem volt még műbőr, gumi meg szintetikus ragasztó, teljesen vízálló katonai bakancsot még ma is alig tudnak gyártani.

@teddybear01: a csizmát ismerték, állítólag Caesar is felvette néha Alba Longa királyainak vörös csizmáját (nem vették jó néven a kortársak, de a Juliusoknak joguk volt viselni, Vénusz után, de még Róma előtt ugyanis a Rómától nem messze fekvő Alba Longa királyai voltak.) A korabeli csizmák viszont nem voltak olyan kényelmesek, a szandál sokkal kevésbé törte a lábat menetelés közben.
Télire a légiósok egyébként nadrágot is húztak, ezt vsz a galloktól vették át és bracae volt a neve. Általánossá soha nem vált, meg nem is hadakoztak télen olyan sokat, a cikkben leírt hadjárat inkább kivétel volt.

@teddybear01 persze, ez így van, de a szálfegyver barátságosabbik végére fegyelmezett, az alakzatot lovasroham esetén is tartó katonák kellettek, Róma bukása után viszont ezer évig tartott, mire Európa újra képes volt ilyeneket kiállítani (landsknechtek, svájci pikások és társaik)

2014.08.30. 14:11:08

@Fredddy: a fegyelmezett gyalogság Bizáncban is megvolt. KÉpesek voltak napokig zárt alakzatban erődként mozogva polgári lakosságot kimenekíteni Kis-Ázsiából miközben folyamatosan lovastámadás alatt álltak. Az évszám most hirtelen nem jut eszembe.

A rómaiak zoknija vastag gyapjúzokni volt száraz fűvel bélelve. Láttam egyszer egy műsort valahol, ahol az angliai viszonyokat mutatták be, abban szerepelt.

Minorkavidor 2014.08.30. 15:34:39

@Fredddy:

Annyira ismerték, hogy a 3 császárt csizmácskának azaz Caligulának hívták. Neki támadt az a fantasztikus ötlete, hogy kancáját kinevezte konzulnak:))

A nevét az apja, Germanicus alatt szolgáló veteránoktól kapta.. A papa a germán határszakaszon vívott váltakozó sikerű harcokat, már a teutonburgi vereség után.

Fredddy 2014.08.30. 15:48:19

@Minorkavidor: caligula a caliga, a katonai szandál nevének becézett alakja. A gyerek Caligulának volt egy pár ilyenje kicsiben, Germanicus katonái afféle két (caligába bújtatott) lábon járó szerencsehozó talizmánként tekintettek rá.
Felnőttkorában már kevésbé volt szeretetreméltó.

Néhány forrás csizmaként fordítja a caligát is, de ugyanezt a dolgot értik alatta, szerintem egyértelműen szandálnak kell nevezni, de az biztos, hogy sokkal sűrűbb fonású és magasabb szárú, mint az a lábbeli, amit mi értünk ez alatt a szó alatt.
A ,,sandalia" szót egyébként használták a rómaiak maguk is, de egy caligánál könnyebb, benti cipőként használt szandálra.

teddybear01 2014.08.30. 19:55:31

@Fredddy: Mindenképp ismerték a csizmát a rómaiak, de nem volt mindennapos viselet. Nem is szorultak rá, az általános ruházatuk inkább a mi nyári, lenge ruháinkhoz volt hasonló a korukban. A csizma meg kissé meleg a mediterrán időjárás nagyobbik felében. Főleg kapcával.

Ami pedig a csizmáik használhatóságát illeti, vízálló csizmájuk volt, csak nem éppen gumiból. Azt nem ismerték, de a bőrt annál inkább, cserezve és nyers állapotban is. Elsőrangú susztereik voltak, a régészeti leletek között sok olyan cipőt, szandált találtak, ami a mostani átlagos lábbelieket is felülmúlják kidolgozottság és forma terén. Egyáltalán nem a kínai gagyi kategóriája.

A rómaiak idejében len, gyapjú pamut és kenderszövetet viseltek az emberek, mert nem volt más többnyire. A selyem igazán drága volt, szó szerint aranyárban mérték. Pamutot csak a gyapot megismerése után kezdtek használni Európában, de nagyobb mennyiségben már inkább a császárkorban kezdték termelni Észak-Afrikában és a Közelkeleten.

teddybear01 2014.08.30. 19:59:18

@Fredddy: Fegyelmezett gyalogság a történelem során sokfelé előfordult, de a pajzsfalnak csak akkor van értelme lovasság ellen, ha van hosszú szálfegyverük is, pl. lándzsa.
A megfelelő szálfegyver akár magában is elég a kézifegyveres lovasok ellen, lásd a pikás csapatok sikereit a támadó lovasok ellen.

Fredddy 2014.08.31. 12:19:50

@teddybear01: ja igen, a szövet. Ezt se akartam a cikkbe beleírni már, de a római katonák ábrázolásán általában szép egységes, élénk pirosban pompáznak. Ezt a képet az 50-60-as évek hollywoodi szandálos filmjei hozták be, kevéssé valószínű, hogy tényleg így volt. A ruhafestés ugyanis viszonylag drága volt, valószínűbb, hogy valami fakó színt, leginkáb a natúr vászon szürkés-sárgás-barnás színét hordták. A Passió c. filmben már így ábrázolják őket.
(A tógát meg krétaporral fehérítették)

És ha már Jézus, egy másik érdekesség: ismert, hogy a kereszten, mikor vizet kért, egy ecetes szivacsot nyújtottak fel neki. Ezt azonban valószínűleg már nem a kínzások részének szánták, a római katonák maguk is ecetes vizet ittak (amelyik rómaianak volt pénze borra, az meg azt vizezte, tisztán csak akkor itták, ha direkt gyorsan be akartak rúgni).

2014.08.31. 14:11:53

@Fredddy: a rómaiak a nyilvános vécékben is ecetes szivacsot használtak.

Minorkavidor 2014.08.31. 16:04:26

Mióta a posztsorozat fenn van, azóta többször ránéztem Cézire. Nem tudom, ez egy idealizált kép? Mintha több haja lenne, mint más ábrázolásokon:))

Az epilepszia felette valószínű.
www.egeszsegkalauz.hu/keresok/betegseg-es-tunet/epilepszia-112999.html

Caesar pályáját ismerve, valszeg az enyhébb lefolyású epilepsziában szenvedett. E betegségcsoportot az ókorban "szent " betegségnek tekintették, de hősünk félhetett a súlyosabb rohamoktól. Ez lehet a magyarázata annak, hogy nem sokkal meggyilkolása előtt elbocsátotta testőrségét, noha a készülő merényletről mindenféle hírek terjengtek. Ennek ellenére az ilyenkor szokásos titkosrendőri munka és a testőrség megerősítése elmaradt. Caesar feltehetőleg úgy gondolkozott, hogy jobb ha összeesküvők végeznek vele, mintha a parthusok elleni hadjárat kapja el a végzetes roham.

Caesarnak Marius és Sulla nagybátyja lett volna? Sztem nem, mert nem apja férfi tesói voltak, hanem Caesar lánytestvéreinek férjei. Júlia a nála 30 évvel idősebb Mariusé, Julilla (az ifjabb Júlia) pedig Sulláé. Az első házasság jól sikerült, a második katasztrófába torkollott: Julilla öngyilkos lett.

A Flamen Dialis tisztsége ugyan nagyon előkelő, nehéz, mert mint a linkből is kiderül sok kötöttséget tartalmazó hivatal volt. De a link csak a tabuk vallási tartalmára fókuszál, így háttérbe szorul az a tény,hogy akit Flamen Dialissá választottak meg, az egyet jelentett azzal, hogy vége a politikai karrierjének. Caesar azzal megspékelve, hogyha megmarad e tisztségben el sem kezdődhetett volna. Pl. az a tabu, hogy lóra nem ülhetett és nem szemlélhetett meg fegyveres erőket a város határain kívül, ez egyenértékű volt azzal, hogy nem lehetett consul sem! Caesar nemhogy nem bánta, hogy megfosztották e tisztségtől, hanem kifejezetten örült neki, sőt ő kérte.

A kalózos sztori nem mindennapi. Mikor sikerült feltornásznia a váltságdíját 20-ról 50 talentumra (mai pénzen számolva 5 millióról 12,5 millió dollárra), ezzel sikerült elnyernie a kalózok bizalmát, amit ő jól ki is használt. Felolvasta nekik szónoklatait, költeményeit, igaz ebből ők semmit sem értettek:)) Közben többször megfenyegette őket, hogyha kiszabadul kereszre feszíti a bandát. Ezen a brigantik jól mulattak, hiszen, hogyan is találhatna rájuk:)) Caesar nem lett volna az aki, ha a táborban található nőket nem nyűgőzi lesz szexuális vitalitásával:)) Mikor eljött a búcsú, a kalózok könnyeztek. Caesarnak úgy sikerült hamar rájuk találni, hogy egyszerűen megszámolta az útközben látott öblöket.

Ami vagyonát illeti az neki sose volt! Többször szerzett hatalmas vagyont, de mindig elköltötte politikai pályafutása finanszírozására. Mikor megcélozta a Pontifex Maximusi tisztséget, anyjának azt mondta, hogy vagy pontifexként tér haza, vagy sehogy (tudniillik a hitelezői markába kerül). Ezt a vagyont a questori tisztség elnyeréséhez használta fel. Hispánia kormányzói székébe Crassus kölcsönének köszönhetően került (úgy tűnik, hogy Crassus barátunk a normál bankügyletek mellett politikai hitelezéssel is foglalkozott:)).A Hispániában gyűjtött vagyonból részben a kölcsönt törlesztette, részben a consuli tisztég elnyerésébe fektette bele. A 2 consul, Caesar és Bibulus között annyira elmérgesedett a viszony, hogy Bibulus az év második felében már ki sem lépett a házából. A gúnyos kedvű rómaiak úgy emlegették ezt az évet, hogy "Julius és Caesar konzulságának az éve ( normál esetben Caesar és Bibulus konzulságának az éve lett volna a megnevezés). ÉS bi Utána megint Crassus segítette ki, hogy megkezdje proconsuli pályafutását. Gallia meghódítása rendezi majd végleg anyagi helyzetét. Amikor létrejött az első triumvirátus, akkor a katonai erő (Pompeius), a népszerűség (Caesar) és pénz (Crassus) egyesült és e 3 dolog volt hatalmuk alapja.

Először csak Gallia Cisalpinára és Illirycumra kapott proconsuli hatalmat. Az i.e. 123-ban meghódított Gallia Narbonensisre csak később.

A centuriához 20 rabszolga tartozott.A 10 öszvér a 10, egyenként nyolc főt számláló contuberniumhoz(ma rajnak hívjuk) tartozott, a raj tagjai egy sátorban is aludtak. Minden rajt két rabszolga szolgált ki.
Az első cohors a tárgyalt időszakban ugyanannyi emberből állt, mint a többi. Majd az i.u. 1. századtól a centuriák létszámát megduplázzák, 160 főből állnak, de centuriák száma száma 6-ról 5-re csökken, így az első cohors létszáma teljes feltöltöttség esetén 800 fő. Vegetius késő római kori szakíró szerint ide a veteránokat osztották be, egyfajta elitegységnek számított a légión belül. A teljes feltöltöttséget azért kell hangsúlyozni, mert a poszt által tárgyalt időszakban, Caesar légióinak tényleges ereje,- az elvezénylések, betegségek és véres veszteségek leszámításával- 3-4.000 katona volt. Ez nehezebb hadjáratok pl. Pharsalos után a létszám 2.800-3.000 főre is csökkenhetett.

teddybear01 2014.08.31. 16:05:00

@Fredddy: Bocs, a szöveteket főleg savanyú tej+napsütés kombinációjával fehérítették ki a szövés után. A nagyanyám is ezt a módszert használta.
A mosáshoz meg pisit használtak a rómaiak, az fehérítette ki a foltokat, gondolhatod, hogy egy tógamosoda nem volt igazán kívánatos szomszéd, épp mint egy cserzőműhely. A Suburra is innen kapta a rossz hírét, meg a szagát....

A festés nem volt olyan bonyolult és drága általában, mint ahogy hiszed. Pl. diólevéllel egészen tartós barna színt lehet elérni, de akad mindenféle más színt adó növény a kertben, mezőn, erdőben. Mostanában kezdik újra felfedezni ezeket.

Persze a szenátorok bíborcsíkos tógája vagyonokat ért, de az nem is volt mindennapos viselet.
Diokletiusz árjegyzéke szerint 1 darab tiszti(piros) katonaköpeny 4000 denariust ért újonnan, de már egy bíborköpeny 32 ezer denáriusba fájt annak, aki rangjából kifolyólag ilyesmit vett.

Persze az egyszerű nép asszonyai többnyire saját maguknak fonták a fonalat, szőtték a szöveteket. Így volt olcsóbb.

Fredddy 2014.08.31. 16:33:32

@Minorkavidor: szerintem a nagybátyjai voltak, nem a lánytestvéreinek, hanem a nagynénjeinek a férjei (nem csak Caesar apját, de a nagyapját is gaius Julius Caesarnak hívták egyébként).

A kalózos sztori a Róma uraiban is nagyon jól meg van írva, külön poén, hogy valaki (azt hiszem, pont Clodius) utána szintén megpróbálkozik ezzel, de röhögve elhajtják a picsába és csak az eredeti, kisebb összeget adják érte.

A flamen dialis és a hadvezetés összeférhetetlensége egy félmondatos utalás erejéig benne van a cikkben, kommentben akartam hozzátenni a teljes listát, de látom, hogy a szerkesztő belinkelte, úgyhogy felesleges.
Meg milyen már, hogy nem simogathat kutyát.

A háborúzás mellett a kormányzóság volt Rómában a meggazdagodás leggyorsabb módja, a kormányzó simán kifoszthatta a provinciáját (ebből rengeteg balhé volt). Ezért jött jól Caesarnak is Hispánia.

A hadseregben szolgáló szolgákról én azt is olvastam, hogy ők is pénzért szolgáló szabadok voltak, akik nem voltak alkalmasak, vagy nem akartak harcosok lenni. De sok helyen rabszolgáknak írják őket, valószínűleg ez is attól függött, mikor milyen lehetőségek voltak.

@teddybear01: a krétapor a végső, szinte csillogóan fényes hatáshoz kellett.

Minorkavidor 2014.08.31. 21:04:23

A római hadsereg normál körülmények között napi 20 mérföldet (30 km) menetelt, amit 7 óra alatt tudott le. A 12-15 km és 4-5 órás menetteljesítmény különösen nehéz körülményeket feltételez. De van arra is adat i.e. 2. századból, hogy egy római hadvezér több napon keresztül napi 44 mérföldes tempóban meneteltette katonáit, majd menetből vetette harcba őkét, természetesen győzött! A rómaiak menetteljesítménye sokkal inkább függött málhás állataik állapotától és állóképességétől, mint a menettáborok építésének idejétől. Időben számolva a menettábor kiépítése alig vette több időt igénybe, mint amikor napjaink gyalogosa "beássa" magát. Ezt úgy érték el, hogy a táborverés helyét az előre küldött centuriók és hadmérnökök választották ki. A feltételek: a tábor szilárd talajra épüljön, jól védhető, biztosítható legyen, a közelben legyen víz, takarmány, tűzifa legyen a közelben. Előny ha a tábor bejáratával szemben természetes akadály: árok, vízfolyás segített a meglepetésszerű támadás elhárításában. Miután kijelölték a tábor helyét, a táboron belül többek közt a cohorsok helyét is kjelölték. Volt egy nagyon hatékony szeraszámuk, a dolabra, amely a kapa és a csákány funkcióját egyesítette! Ez azért is érdekes mert a II. VB-ban az amcsi katonák nagyra értékelték a németek azon szerszámát, amely az ásó és a csákány funkcióját egyesítette: egy csavar segítségével lehetett a 2 funkció között váltani. Az amiknál az egyik katona ásót használt, a másik csákányt.

Tegyünk említést arról, hogy az Ariovistus ellen csatát nyert sereg lovassági parancsnoka az a Publius Crassus volt, aki 6 évvel később apja oldalán hal meg Carrhae-nál. Az ifj ú Crassus nem csak itt, hanem az atlanti partoknál élő törzsek elleni hadjáratban is kitünt, ő pacifikálta őket.

A helvétekkel Caesar azon bölcs belátásból volt kegyes, mert őket "ütköző" államként kívánta felhasználni a germán betörésekkel szemben. Tkp. a helvétek csak a germánok állandó fenyegetése miatt indultak el új hazát keresni.

Ami a clementia ceasaris-t illeti igen érdekes az a köztársaságinak 8vagy republikánusnak) nevezhető 18-19. századi hozzáállás mely C. gyilkosait egyszerűen ünnepelni való zsarnok gyilkosoknak tekintette. Csakhogy ez a politikai gyilkosság 1750 évvel visszavetette a politikai kultúrát Európában. Ugyanis csak az 1688-1689-es ún. "dicsőséges" forradalom után valósult meg angliában, hogy a legyőzött politikai ellenfél, nem kivégzendő, elűzendó, kifosztandó ellenség, hanem csak ellenfél, amely ún. "őfelsége ellenzéke", melynek a következő választáson lehetősége lesz kormányra jutni, így "őfelsége ellenzékévé" tenni a jelenlegi kormánypártot.

A belga törzsek

Joggal vitatható a 300.000 fős adat, a logisztikai problémák miatt, a sereg létszámát ezek a kutatók 40.000 főre teszik. De a krónikások számára mindig jobban hangzottak a legalább 1 nagyságrenddel nagyobb számok, ami propagandának sem volt rossz. A történeti demográfiával foglalkozók szerint Galliának Caesar korában max. 8 millió lakosa lehetett.

A venéteket legyőző római flotta parancsnoka az a Decimus Brutus volt, aki majd az egyik gyilkosa lesz.

Érdekes lista: Publius Crassus, aki elesik Carrhae-nél, Labineus, aki átáll Pompeius oldalára, majd Hispániában elesett, Decimus Brutus előbb végigharcolja vele a polgárháborút, majd az összeesküvőkhöz csatlakozva gyilkossá lesz.

A 2-szeri britanniai partraszállásnak okai között a szokványosokon kívül akad meglepő is:
Miután a szigetlakók segítették segítették galliai tesóikat, így volt büntető jellege is, ugyanakkor személyes becsvágyát is kiakarta elégíteni, ezek a szokványos okok. Ami nem szokványos ( de pl. Nagy Sándort is erőteljesen motiválta) a felfedezés öröme, Bizalmasát Gaius Volusenust felderíteni küldte, míg Comminus törzsfőnököt, szövetségesét, azzal a diplomáciai feladattal küldte a brit vezetőkhöz, hogy szívélyes hangnemben tárgyaljon velük. Erre az késztette, hogy már néhány törzs békeküldöttséget küldött hozzá. Érdekes, hogy a britek egyik partraszállás sem kísérelték meg még az átkelés közben megállítani. Vagy ők is veszítettek hajókat a venetusok oldalán, vagy e nép veresége késztette őket flottájuk kikötőben tartására. További érdekes momentum, hogy könyvében nagy elismeréssel ír a brit harckocsizókról. Ez azért érdemel említést, mert a keleti fronton bevetett harci kocsi egységekről a rómaiak lekezelően nyilatkoztak.

Minorkavidor 2014.08.31. 21:27:17

@teddybear01: @Fredddy:

Az előkelők bíborköpenyéhez a bíborcsigák szolgáltattákn az alapanyagot, a főniciai tenerpart közelében volt az egyik fő élőhelyük. Pompeius nagy arcáról: ő diadalmenetében elefántháton akart bevonulni a városkapun, csak hát az ormányos túlnőtte a kapu méretét, így bánatára be kellett érnie a lovakkal.

@Hadrian77:

A germán lovasság (a gyalogsággal együtt) egy lovasból és egy gyalogosból álló párokban harcolt. Ez több történészt a középkori lovag és fegyvernöke közti kapcsolatra emlékezteti, ezért a lovagi harcmodor győkereit egészen idáig vezetik vissza. A gyalogos ha elfáradt a lő sörényébe kapaszkodva segíthette magát egy hosszabb úton. Itt is szerzett tapasztalataikat felhasználva hozták majd létre a lovasságból és gyalogságból vegyített cohors equitata néven ismert segédcsapatokat.

Fredddy 2014.08.31. 21:40:29

@Minorkavidor: A legátusok közül terjedelmi okokból csak Labienusra tértem ki részletesebben, egyrészt Caesar könyvét olvasva határozottan az volt a benyomásom, hogy ő az, akire a legtöbbet merte bízni, másrészt későbbi szerepe miatt.
De ha összeszedjük a Caesar legátusaként szolgáló fontos embereket, ne hagyjuk ki Treboniust, aki szintén a gyilkosa lesz, és Marcus Antoniust, akinek Caesarral való egyiptomi lyuksógorsága talán még Alesiánál is híresebb sztori.
Ők és Brutus amúgy azért említve vannak a második részben.

Ami a létszámokat illeti. Természetesen nem csak a bevezetőben említett két forrásmunka foglalkozott a témával azóta (a teljes lista kb olyan lenne, mint egy telefonkönyv:)), sokat tett hozzá egy híres német történész, Hans Delbrück is. Ő (saját korának, a XIX. század második felének hadviselési szemléletétől nem függetlenül) logisztikai alapon viszonyult ezekhez az ókori történetekhez, és egyik fő elmélete az volt, hogy a jobb logisztika miatt a rómaiak akár túlerőben is lehettek ezekben a csatákban. Tudtommal a belgák 300k helyett 40k-s létszámának elmélete is tőle származik. A cikkben ezért írtam oda a számadatokhoz, hogy Caesartól származnak, az ezzel kapcsolatos kétségeknek szintén a második részben, az alesiai felmentősereg létszámánál szenteltem 1-2 mondatot.

Tök jó amúgy ez a sok tartalmas ON hozzászólás.

Trónkövetelő 2014.08.31. 22:01:07

@Minorkavidor:
"Ugyanis csak az 1688-1689-es ún. "dicsőséges" forradalom után valósult meg angliában, hogy a legyőzött politikai ellenfél, nem kivégzendő, elűzendó, kifosztandó ellenség, hanem csak ellenfél."
Nos ez nem egészen így van, a hírhedett angol, felségárulásért alkalmazandó büntetést, a "hang, drown and quarter"-t utoljára egy ír lázadóval, Robert Emmettel szemben szabták ki 1803-ban.

Trónkövetelő 2014.08.31. 22:45:46

@Fredddy:
Az ókori kínai belháborúkban meg időnként 6-700 ezres seregekről írnak. A kínaiak már akkor is sokan voltak :) Mindazonáltal nem gondolom, hogy képesek lettek volna akkora seregeket tartani, amekkorákra az európaiaknak az ipari forradalom előtt esélyük sem volt. Azért a logisztika szabályai vonatkoznak a kínaiakra is.

Fredddy 2014.08.31. 23:00:08

@Trónkövetelő: hogy a rómaiak a politikai ellenfelet nem ölték meg, az a társadalmi-politikai rendszerükből is adódott. A pozíciók betöltéséhez ugyanis vagyon kellett, aminek meglétét a censorok szigorúan ellenőrizték (ugyan meg lehetett kenni őket, de vagyon nélkül azt is nehéz :P). A cikkben említett pereskedésnek pont az volt a célja, hogy a nyakába akasszanak a polgárnak egy teljes vagyonelkobzással felérő pénzbüntetést, aztán már hiába ugrál. Ha nem tud fizetni, akkor pedig száműzetés, még jobb.

Flankerr 2014.08.31. 23:01:51

Két okból (is) szeretem ezt a blogot:
1. A hossz és részletes, tök érdekes témákat feldolgozó posztok
2. És az ehhez méltó színvonalú hozzászólások miatt.
Az elkövetők és érintettek mindkettőhöz beírhatnak egy piros pontot :)

nandras01 2014.09.01. 00:15:53

nagyon jó poszt, várom a folytatást!

ezen pedig hangosan felnevettem:
"A gallok és a rómaiak jó viszonyát még Brennus gall vezér alapozta meg, amikor a Kr. e. 4. század elején feldúlta és kifosztotta Rómát"
ehhez az eseményhez egy híres -és gyakran idézett- mondás kapcsolódik.
miután brennus elfoglalta róma városát, a maradék védők a capitoliumba húzódtak vissza, de nagyjából tisztában voltak az esélyeikkel és a saját túlélésükre nem fogadtak volna túl nagy összeggel- még úgy sem, hogy a ludaik azért még voltak :)
miután meghányták- vetették a lehetőségeket, úgy döntöttek, hogy francba azzal nagy római önérzettel, kiegyeznek brennussal.
jól számoltak, a marcona hadfinak sem volt ellenére, ha inkább alku útján jut az áhított aranyhoz, mint ha véres és sok áldozattal járó csetepaté útján szerzi meg. hosszú alkudozás után (a római büszke istenek minden bizonnyal szégyenkezve fedték el szemeiket) ki is egyeztek egy méltányos összegben, amit a capitolium előtt felállított legszebb vásár és ünnepnapi mérlegen kezdtek el méricsgélni. nem is volt különösebb gond, míg a rómaiak észre nem vették, hogy brennus piszkos lapokkal játszik, hamis súlyokat használ.
ez már sok volt az önérzetüknek, zokon vették a csalást és nagy hangon szóvá is tették brennusnak, aki ahelyett, hogy szégyenkezeve bocsánatot kért volna, lecsatolta a kardját és belevágta a felhalmozott arany közé, és állítólag ekkor hangzott el a nevezetes mondat:
- jaj a legyőzötteknek! (persze művelt ember volt, tudott latinul, ezért a mondat így hangzott: vae victis!)
na, ekkor a rómaiaknak végképp elborult az agyuk, hogy nem elég, hogy szarrá vert bennünket ez a barbár, még genyózik is velünk?? gyorsan megbocsátottak hát az akkoriban a száműzetés keserű kenyerét falatozó camillusnak, aki meg is hálálta a nagylelkűséget(?) és seregével nagyhirtelen a meglepett brennus hátában termett, s szapora kardcsapások kíséretében magyarázta el, hogy azért mindennek van határa és szerinte ezt a határt ezzel a kardos pökhendiskedéssel brennus bőven átlépte.
így menekült meg róma- és lett egy szállóigével gazdagabb az emberiség.

Tehéntőgy 2014.09.01. 07:46:32

@Minorkavidor: @Fredddy: Tényleg ad egy pompás plusz ízt az E/3 a Caesar-szövegnek, de az ókori történetírásban ez egyáltalán nem volt egyedi, és nem Caesar invenciója, sőt. Már több mint háromszáz évvel korábban Thuküdidész is "A pelloponnészoszi háború"-ban E/3-ban emlegeti magát (bár neki messze nincs olyan központi szerepe a saját szövegében, mint Caesarnak, de azért szóba kerül, mint cselekvő hadvezér). Xenophón Anabaszisza egy háborús emlékirat, de végig E/3-ban emlegeti önmagát, a Perzsiában küzdő görög zsoldosvezért. Már Caesar után, de Josephus Flavius is ugyanígy E/3-ban írja le a saját hadműveleteit meg politikai húzásait A zsidó háborúban (érdekes módon az ugyanezen eseményeket tömören összefoglaló önéletrajzában már E/1, de ennek műfaji okai vannak: utóbbi nem történetírói munka, hanem vitairat volt egy "rágalmazója" ellen.) Ez a fogalmazásmód egyfajta irodalmi hagyomány volt az antik történetírásban, nem arról van szó, hogy bárki olvasót megtéveszteni akartak volna. Persze az is igaz, hogy Caesar profin használja ezt a lehetőséget arra, hogy az objektivitás érzetét kölcsönözze a sorainak.

Fredddy 2014.09.01. 10:37:36

@nandras01: úgy emlékszem, ez volt az a támadás, amikor az a bizonyos ludas eset történt: a kutyák elaludtak, ezért Juno istennő szent ludai ébresztették fel a Capitolium őrségét, mikor a gallok támadtak.

Brennus egyébként nem Gallia Comatából, hanem Alpokoninneni Galliából jött. Ahogy írtam is, Caesar idejében ez az észak-olasz terület már a rómaiakhoz tartozott, olyannyira, hogy Kr. e. 49-ben a római polgárjogot is megkapják, pár évvel később pedig megszűnik a provincia-státusa, és Itália részévé válik.

nandras01 2014.09.01. 11:15:16

@Fredddy:
"úgy emlékszem, ez volt az a támadás, amikor az a bizonyos ludas eset történt"

jól emlékszel :)
amint azt már említettem az előző kommentemben, a rómaiak brennus serege által porig alázva, végső menedékként a római fellegvárba, a capitoliumba húzódtak vissza, amely rendelkezett a fellegvárak szokásos előnyével- nem lehetett csak úgy lerohanni.
brennus ezért az akkoriban igen divatos eljárást választotta, elkezdte kiéheztetni a védőket. ez a metódus általában bevált, de kissé macerás volt, mivel nagyjából semmit nem kellett csinálni, mindössze az időt kellett valamivel agyonütni*
ez a brennus viszont türelmetlen hadfi volt, meg aztán nem is érezte olyan nagyon biztonságban magát, ezért úgy gondolta, hogy kissé meggyorsítja az eseményeket, és egy helyi dezertőr útmutatása nyomán megtalált eldugott ösvényen kívánta seregét a hőn áhított végső csapásra és az annak nyomán fellehető méltó jutalomra** vezetni.
a számítás be is vált volna, ha az előrelátó rómaiak nem teszik meg junot (latinosan iuno) egyik fontos istenüknek***, akinek a szent állata a lúd volt.
nos, miközben a gallok osontak és lopakodtak, a római védők az igazak álmát aludták, abban a tudatban, hogy amíg van kaja, addig bajuk nem eshet. szerencséjükre a ludakat álmatlanság gyötörte, így idejében meghallották a nehéz terepen való mászkálástól ziháló gallok zaját és miután hiába várták, hogy a védők előpattanjanak, ők léptek a tettek mezejére és éktelen gágogást csapva verték ki az álmot a rómaiak szeméből.
ezután már ment minden, mint a karikacsapás, a védők védekeztek, a támadók támadtak, majd kis idő múltán véres fejjel botorkáltak vissza a táborukba, miközben egymás között azt tárgyalták, hogy "pedig eleinte jó ötletnek tűnt"

a folytatást már ismerjük, alku, mérleg, csalás, máig élő szólás kiötlése, majd elpáholás camillus által.
a rómaiak pedig hálából junot a moneta, azaz a figyelmeztető névvel tüntették ki- ludait pedig szent állatként tisztelték.

*rossz vicc alert!!!
meg az esetleg kitörni szándékozó ostromlottakat...
** értsd: összerabolni amit csak lehet
***juno nem volt egyszerű gyalogisten, lévén a legfőbb isten, juppiter (iuppiter) felesége és feladata a női erény, az anyaság és a szülés védelmezése volt

Titus Pullo Urbino 2014.09.01. 11:56:36

@nandras01: nálunk, Csepelen, Királyerdőben is van egy távoli szomszédunk, aki egy nagy gúnárral őrzi a házát. Nem eszik annyit, mint egy kutya, de sokkal többet iszik, medenceigénye van és mindent megcsipked, nem lehet biciklit sem kint hagyni, lecsípi a szelepet, mobiltelefont megbökdösi, igen udvariatlanul viselkedik a tárgyakkal. Meg az idegen állatokkal is, verebeket, macskákat, kutyákat, embereket sziszegi, feléjük kap. Ráadásul a közvetlen szomszédok is utálják már a fickót, meg a lúdját, mert nagyon hangos éjszaka az állat. Még egy egér zajára is rikácsolással válaszol, szegény nem túl toleráns. De házőrzőnek kitűnő.

nandras01 2014.09.01. 12:06:02

@Titus Pullo Urbino:
olvasott ember lehet az a szomszéd :)

Titus Pullo Urbino 2014.09.01. 12:24:11

@nandras01: nyugállományú rendőr, így beszélik

nandras01 2014.09.01. 12:43:24

@Titus Pullo Urbino:
a kettő még nem zárja ki egymást, bár sanszos.
amúgy pedig nem tudom, hogy mi az idegesítőbb- egész éjszaka lúdgágogást, vagy kutyaugatást hallgatni...

Fredddy 2014.09.01. 12:53:00

@Titus Pullo Urbino: aztán nehogy egyszer Márton napkor meglepődjön :)

Titus Pullo Urbino 2014.09.01. 12:58:30

@Fredddy: az az érdekes, hogy már kábé 10 éve ott van az a gúnár. Ha valakit érdekel: Komáromi utca, nagy turisztikai csemege. Nem fogják levágni, családtag.

Minorkavidor 2014.09.01. 14:33:57

@Fredddy: @nandras01: @Titus Pullo Urbino:

A lúd azért jobb a kutyánál házőrzőnek, mert megvesztegethetetlen. A kutya megvesztegethető: hússal, vagy párzási időszakban az ellenkező nemű egyeddel.
Persze a lúd is támadható rókával, menyéttel stb. ott tehát olyan ketrecet kell építeni, hogy fent nevezett állatok és társaik ne tudjanak neki ártani:))

proletair · http://lemil.blog.hu 2014.09.01. 16:15:35

@nandras01: a ház (vár, erőd, atombunker stb) védelmére tényleg jó a liba. De az igazi psyops anyámék szomszédjának gyöngytyúkjai voltak. Na azok kibírhatatlanul csinálják...

Titus Pullo Urbino 2014.09.01. 16:31:30

@proletair: a gyöngytyúkokat régen azért tartották, mert a patkányok és az egerek elmenekültek az elviselhetetlen hangjuktól, aki már hallott ilyet, az meg is érti, miért.

nandras01 2014.09.01. 17:02:56

@Titus Pullo Urbino:
viszont a legfinomabb levest gyöngytyúkból készítik.
(igaz, kutyából készültet még nem ettem, így nincs összehasonlítási alapom)

Titus Pullo Urbino 2014.09.01. 17:26:48

@nandras01: kicsit visszakanyarodva az eredeti ösvényre, Alesia-hoz. A gallok, ha éheztek, a kutyákat megették, de a lovat nem, azokat inkább kiűzték az ostromlott területről, hogy ne fogyasszák a vizet és a szénát. Persze a kiűzött lovakat a rómaiak befogták és hasznosították, ilyen skrupulusaik nem voltak a lovakkal kapcsolatban. Ez is egyfajta káros babona, gallokra káros történet.

nandras01 2014.09.01. 19:24:53

@Titus Pullo Urbino:
ezt nem tudtam.
a gallok soha nem voltak igazából racionalisták.
(még napóleon sem)

Fredddy 2014.09.01. 19:44:09

@nandras01: legfinomabb leves fácánból készül.

A gallok kutyánál cifrább dolgot is esznek, ha meg vannak szorulva, majd meglátjátok csütörtökön.

nandras01 2014.09.02. 00:45:40

@Fredddy:
amit el lehet készíteni ételnek, abban semmi "cifra" nincs. nekem személy szerint a kutya ellen sincs semmi kifogásom, mindössze megjegyeztem, hogy még nem ettem. (legalábbis nem tudok róla)
amerre eddig jártam a világban, mindenütt fenntartás nélkül fogyasztottam a helyi ételeket, mondván, hogy amit elfogyaszt néhány millió ember, az nem lehet rossz- és eddig még nem csalódtam.
na jó, amerikában kissé ízetlenül főznek, legalábbis a magyar szokásokhoz képest, de ezért az ottani kaják sem rosszak :)

várom a folytatást :)

vaki78 2014.09.02. 18:45:31

@Fredddy: Nekem megvan az egész sorozat, olvastam többször is és nagyon szeretem.
Olvasmányosnak kétségtelenül az, sőt szerintem remek sorozatot lehetne belőle forgatni. 2 hibája van: az egyik hogy itt-ott látványosan elfogult a római néppárt (gyk. Marius-Caesar) irányába, a másik, hogy fogalmam nincs hogy mennyire minősíthető tárgyilagosnak...
Pl. ami itt is említve lett, hogy Pompeiustól kapott "kölcsön" egy legiót, az a könyvben a VI. számot viseli, itt pedig az I.-est (valószínűleg Caesar könyve alapján)

Fredddy 2014.09.04. 11:39:24

@vaki78: utánanézek majd, az I. számot nem Caesar könyvéből, hanem egy másik, Alesiával foglalkozóból vettem. Az is lehet, hogy közben átszámozták.

Fredddy 2014.09.04. 22:32:27

@vaki78: Frédéric Bey: Alesia 52BC c. könyvében volt az I. légió.

Bicepsz Elek 2014.10.08. 23:13:51

@Trónkövetelő:
Olvastam valahol, hogy a kínai polgarhaborúk vegeig(kb. Kre. 240-220- Rómaban ez a pun haborúk kora) kb. 20 millio főn volt a lakossag. Amikor bekoszontott a beke, akkor nott meg 80-100 ev alatt 80 milliora (otszorosere).
Egyreszt az ontozeses gazdalkodas bovebb termest hozott, masreszt a kinai parasztok igenytelenebbek is voltak, harmadreszt a falukozossegek miatt sok volt a 14 ev utani gyors gyerekcsinalas.
A tul nagy sereg atka az elelmezes es a zsold volt, masreszt a "kemeny magot"(a hivatasos katonakat)leszamitva a hatalmas fegyelmezetlenseg. Nem csoda, hogy a sokkal kevesebben levo(de vasfegyelmet fenntarto) hunok vagy mongolok nagy fenyegetest jelentettek.
süti beállítások módosítása