Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

május 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (12) ajánló (79) alagút (7) állat (8) amerikai (91) angolok (8) arabok (15) átirányítás (13) atom (11) ausztrál (5) ázsia (16) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (5) brazil (7) brit (66) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (7) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (8) ejtőernyős (30) életrajz (37) elmélet (11) erdély (5) erőd (7) évforduló (53) ferencjózsef (11) francia (24) görgey (13) görögök (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (81) haditengerészet (46) hadkiegészítés (5) hadsereg (14) hadtörténelem (145) hadtörténet (18) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (16) hidegháború (43) híres bűnözők (8) honvédség (9) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (44) ii világháború (104) izrael (26) japán (21) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (5) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (57) kiképzés (7) kína (5) kínai (6) kivégzés (6) könyv (5) középkor (10) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (75) légierő (48) légvédelem (6) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lovas (6) lovasság (10) lövészárok (5) magyar (134) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (66) nők (12) ókor (13) olasz (13) orosz (28) ostrom (6) osztrák (29) osztrák magyar (27) pestis (6) plakát (12) podcast (9) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (5) reklám (5) rendőr (5) rendőrség (5) rendvédelem (49) róma (13) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (13) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (7) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (36) szovjet (59) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (15) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (63) török (15) tűzfegyver (7) ünnep (5) usa (49) utánközlés (28) vadászgép (11) várostrom (6) vendégposzt (79) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (54) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Lengyel menekültek Magyarországon - I.

2014.09.17. 08:00 Titus Pullo Urbino

Ismét lehetőséget adunk vendégoldal rovatunkban, ezúttal egy régi olvasónk kért megjelenést a lengyel menekültek magyarországi viszonyainak feltérképezésére, az apropó a mai évforduló, a szovjet 250px-Id._Antall_József_politikus_1945-ben.jpgcsapatok 1939. szeptember 17-ei támadása. Ki volt idősebb Antall József (bal képen) és "három nemzet elfeledett hőse", Henryk Sławik, alias Szlávik Henrik? Milyen szerepet játszottak a lengyelek életében? Elsősorban ezekre a kérdésekre keres választ

Prohászka Zoltán 

első Lemiles írása. 

Ha valaki sétát tesz a varsói Óvárosban, az újjáépített városfalon, a királyi Várhoz közel észreveheti, hogy a lengyel nyelvű emléktáblák között – egyetlen külföldiként – egy magyaré is szerepel: idősebb Antall Józsefé. l01.jpgA felirat tanúsága szerint a táblát 1990-ben állították, annak kiemelt elhelyezésében és avatásában elévülhetetlen érdemei voltak Engelmayer Ákos akkori varsói magyar nagykövetnek.

Idén 75 éve annak, hogy Lengyelország 1939-es német és szovjet lerohanását követően több tíz-, egyes becslések szerint kb. 140–150 ezer lengyel civil és katona lelt menedéket Magyarországon. Ennek elengedhetetlen előfeltétele volt a közös magyar – lengyel határ megléte, amely a Lengyelországot ért német támadás előtt alig fél évvel, 1939. márciusában jött létre. A Csehszlovák állam teljes felszámolásával a cseh és morva területeket a Német Birodalom bekebelezte,

Szlovákia

ugyanakkor névleg független, de erősen németorientált állammá vált. Magyarország számára lehetségessé vált, hogy a Felvidék 1938-as első bécsi l03.GIFdöntéssel visszacsatolt déli része után – hallgatólagos német beleegyezéssel – újabb területeket szerezzen vissza. 1939. március 15. és 18. között a magyar honvédség bevonult Kárpátaljára, a magyar alakulatok már március 16-án elérték Vereckénél (képen a rögtönzött emlékmű) a Kárpátok vonulatát

len1.jpg

és a lengyel határt.

lengy3_1.jpg

1939. szeptember 1-jén Németország megtámadta Lengyelországot, majd - ma pont 75 éve - szeptember 17-én, a Molotov–Ribbentrop-paktum titkos záradékának megfelelően a Szovjetunió is megindította csapatait az elkeseredetten harcoló lengyel állam ellen.

l04.JPG{Egy kis zárójeles kiegészítés: Szlovákia 1939. március 14-én független állammá vált, a függetlenségnek azonban kettős ára volt, egyrészt újabb, magyarlakta felvidéki területeket kellett Magyarországnak átengednie. Persze ez - mint ahogy az 1938-as határmódosítás sem - nem ment simán, az 1939. márciusában, pár napig tartó "kis háború" is a határvonalak pontosításáért, a ruténok lakta Ung-völgy birtoklásáért zajlott. A másik árat Szlovákia akkor fizette meg Németországnak, amikor 1939. szeptember elsején, ebben az évben már másodszor hadviselő állammá vált, ugyanis a németekkel együtt megtámadta Lengyelországot.  Igen, jól olvastad, a "Bernolák Hadsereg" elnevezésű szlovák csapatok, amelyek öt gyalogos, három hegyi, két páncélos és egy könnyű hadosztályból álltak, a német Déli Hadseregcsoport 14. hadseregének alárendeltségében harcokat folytattak Zakopane körzetében a lengyel V. és X. gyalogos hadtestekből kialakított Kárpátok hadseregcsoport ellenében. Adolf Hitler annyira hálás volt a l05.jpgSzlovákia nyújtotta teljesítménnyel, hogy vaskereszttel tüntette ki Ferdinand Čatloš tábornokot (itt jobbra, nomen est omen), rajta kívül még kettő magas rangú tisztet is felvaskereszteztek, továbbá jutalmul Szlovákiához csatoltatott Zakopane járásban több települést, 35.000 lakossal. Érdekesség, hogy a szlovákok által lefegyverzett 1.350 lengyel hadifoglyot nem német, hanem szlovák hadifogolytáborban tartották és senki sem tudja a későbbi sorsukat. Illetve még nem tudjuk, majd a kommentelők talán kiderítik. Másik érdekesség, hogy az 1941-es szovjetek elleni háborúban is Ferdinand Čatloš vezette a szlovák hadakat, a harmadik érdekesség, hogy szívesen felajánlotta 1944-ben a szovjetek oldalára történő átállást és a németek elleni küzdelmet. Úgy látszik, nem volt finnyás, vagy túl lelkizős alkat. Kiegészítés: TPU}

Amíg Szlovákia fegyveresen harcolt a lengyelek ellen, addig Magyarország megnyitotta kapuit az harcok elől menekülő lengyel tömegek számára. A lengyel állami szervek jelentős része – így kormányával együtt Ignacy Mościcki elnök is – Bukarestbe menekült, a lengyel menekültek egy része Magyarország, másik része Románia felé vette az irányt. Az érkező lengyeleket „Witamy!” („Isten hozott!”) feliratú táblák fogadták a magyar határon. Gróf Teleki Pál miniszterelnök döntése alapján, Horthy Miklós kormányzó és a magyar társadalmi elit szimpátiájával kísérve, 1939. szeptember 18-án Magyarország megnyitotta Lengyelországgal közös határszakaszát a menekülők előtt.

A rendelkezésre álló megbízható források hiánya miatt csak óvatos becslésekbe lehet bocsátkozni az első menekültek számát illetően, Andrzej Przewoźnik, a 2010-ben Szmolenszkben elhunyt lengyel történész – számos kollégájára és magyar forrásokra is hivatkozva – 50–60 ezerre becsüli az 1939. őszén Magyarországra érkezett lengyelek számát. Gergely Jenő és Pritz Pál szerint összesen

130.000–140.000 lengyel

személy lelt menedéket a második világháború alatt magyar földön. A Magyarországra menekülés számos lengyel hazafi számára biztosította a németek elleni harc folytatásának lehetőségét.

A menekültek koordinálására, megfelelő elhelyezésére, ellátására a Teleki-kormány (1939. február–1941. április) kiemelt figyelmet fordított, és rövid idő alatt teremtette meg a befogadás kereteit. A katonai menekültek számára l3.jpgországszerte fogadó-/internálótáborokat József és Henryk Sławik (itt balra) élete és tevékenysége hoztak létre, főleg a Balaton és Kalocsa környékén, illetve Észak-Magyarországon. A civil menekültek többségét magyar családoknál szállásoltak el, de számukra is hoztak létre táborokat.

A Teleki-kormány döntésének értelmében a menekültekkel idősebb Antall József, a Belügyminisztérium IX. Ügyosztályának igazgatója foglalkozott, akit nemsokára a menekültek gondozását szervező kormánybiztossá is kineveztek. Antall József kisnemesi származású birtokos családban született 1896-ban a Veszprém vármegyei Orosziban. Jogi és bölcsész végzettsége nyomán 1923-tól a Vallás- és Közoktatásügyi, majd a Pénzügyminisztériumban dolgozott, 1931-ben társaival együtt megalapítja a Kisgazdapártot. Kormánybiztosi pozíciójára készülve, már a Belügyminisztérium tisztviselőjeként, látogatta végig 1939 szeptemberében a lengyel menekültek táborait, feladata volt a menekültek igényeinek felmérése. Miskolcl4.jpg mellett járva az egyik ilyen ideiglenes gyűjtőponton egy németül kiválóan beszélő férfi kért szót társai nevében is, előadva igényeiket, panaszaikat. Ez az ember

Henryk Sławik

volt.

Sławik elszegényedett, sokgyermekes sziléziai lengyel család sarjaként 1894-ben született a sziléziai Szerokában, amely ma Jastrzębie Zdrój egyik kerülete. Mivel szülei nem engedhették meg, hogy tovább iskolázzák, a sziléziai fiúra rengeteg munka és önművelés várt, de kitartása nyomán sikerült a baloldali Gazeta Robotnicza főszerkesztőjévé válnia, később szakszervezetek, sportegyesületek elnöke és az ugyancsak baloldali Lengyel Szocialista Párt egyik sziléziai vezetője lett. 1939-ben, a német támadást megelőzően feleségét és kislányát katowicei otthonukból Varsóba küldte. Ő maga, mivel tudta: rajta van a bevonuló németek feketelistáján, Franciaországba szándékozott távozni, hogy folytassa a harcot a megszállók ellen. Magyarországra lengy06.jpgindult, és a Miskolc melletti menekülttáborba került, ahol találkozott későbbi barátjával és munkatársával, Antall Józseffel.

A két férfi (a jobb felső képen együtt) együttműködésüknek köszönhetően számos lengyel civil, köztük üldözött zsidók életét sikerült megmenteniük a vészkorszak idején. „A lengyelek Apója”,

Antall József

kormánybiztosi hivatalával élve mindent megtett, hogy a menekültek számára megfelelő körülményeket biztosítson az újrakezdéshez. A Belügyminisztérium IX. Ügyosztályán 1939 őszén létrehozták a „lengyel szekciót”, amely kifejezetten a menekültek ügyeivel foglalkozott. Az Ügyosztály tevékenysége sikeres volt: számtalan bajba jutott család, gyermek életkörülményein sikerült javítani. 1939. novembertől Sławik ezzel egy időben Antall segítségével megkezdte a lengyel menekültek mindenre kiterjedő ellátásának szervezését. A menekültek gondozásával megbízott Politikai Bizottság elnökeként – ez a szervezet a emigráns lengyel kormány magyarországi képviselőjének számított – munkája minden területre kiterjedt, kapcsolatot ápolt többek között a Magyar Királyságban Internált Lengyel Katonák Képviseletével, a Lengyel Egészségügyi Szolgálattal és a Lengyel Római Katolikus Lelkészi Hivatallal. Segítségük többek között nagyban hozzájárult ahhoz, hogy lengyel katonák ezrei távozhattak Jugoszlávián és Olaszországon keresztül Franciaországba, ahol csatlakoztak lengy04.jpgWładysław Sikorski (képen jobbra) tábornok emigráns lengyel hadseregéhez. A legnehezebb feladatot a zsidó származású lengyel polgári menekültek jelentették, akik még 1943 folyamán is érkeztek, a gettóba zárás és haláltáborba hurcolás elől menekülve. Számukra Sławik és Antall egész

konspirációs hálózatot

szervezett meg, hogy megfelelő papírokkal, például keresztlevéllel lássák el őket. Akik Antall munkacsoportjánál jelentkeztek, szállást, ellátást, sőt munkavállalási engedélyt is kaptak a magyar államtól. Ők szervezték meg a lengyel gyerekek magyarországi oktatását is, illetve ők osztották el a menekülteket, sokszor nem táborokba, hanem magyar családokhoz, akik lelkesen jelentkeztek vendéglátónak (igaz, ezért juttatást kaptak ezért az államtól). Barbara Czerwińska, aki varsói menekültként id. Antall József munkatársa volt, hálával emlékszik főnökére, aki lelkiismeretesen intézte a menekültek szervezett segítését. A segélyakció egészen 1944. március 19-ig, Magyarország német megszállásáig zavartalanul működhetett. Antall még Sławik feleségének és kislányának is szerzett magyar igazolványt, így biztonságosan Magyarországra érhettek a megszállt Varsóból. Sławik maga és családja számára rendelkezett útlevéllel Svájcba, de felelősségtudata nem engedte, hogy cserbenhagyja a rászorulókat. Lánya, Krystyna visszaemlékezése szerint utolsó találkozásukkor így magyarázta döntését: „nem hagyhattam csak úgy magukra azokat, akiket a sors a gondjaimra bízott”.

A németek bevonulása után Sławiknak bujkálnia kellett, de így is folytatta munkáját. Feleségét a Gestapo júniusban tartóztatta le, lányának sikerült megszöknie, de őt magát pár hónappal később a németek júliusban lengy03.jpgelfogták. A Gestapo börtönébe vitték, megkínozták, majd szembesítették a szintén elfogott Antall Józseffel. Itt minden vádat magára vállalt, megmentve ezzel Antall életét.

„Lengyelország így fizet”

– súgta oda barátjának a vallatás után Antall visszaemlékezése szerint. Sławikot a Gestapo a mauthausen–guseni koncentrációs táborba hurcolta, ahol 1944 augusztusában kivégezték. Idősebb Antall Józsefet a németek szabadon engedték. A politikus a háború után az újjáépítési minisztérium vezetője lett, és ebbéli minőségében igyekezett felkutatni barátja és megmentője bujdosó családját. Sławik lányát, az akkor 15 éves Krystynát (a képen még csak feleannyi idős) egy tanyán lelte meg, és len7.jpgvette saját gondozásába, s amíg kiderült: a lány édesanyja is túlélte a német fogságot, fogadott lányának tekintette őt. Krystyna 1945 júliusában térhetett haza édesanyjához Katowicébe. Óvatos becslések szerint Antall és Sławik munkájának köszönhetően legalább 5000 ember menekült meg a biztos haláltól. A két ember munkássága a háború után mély feledésbe merült, a kommunista hatalom kényelmetlennek érezte tevékenységüket. Bár 1946-ban Sławikról utcát neveztek el Katowicében, három nappal később az elnevezést megváltoztatták. Idősebb Antall Józsefnek és Henryk Sławiknak 1990-ben a jeruzsálemi Yad Vashem Intézet embermentő tevékenységük elismeréseként a „Világ Igaza” kitüntetést adományozta.

(Mostanság különös figyelem fordul Sławik életútja felé, szűk pátriájában, Sziléziában a 2014-es évet neki szentelik, Sławik-év lett az idei. A magyar országgyűlés sem felejt, folyamatban van egy határozati javaslat az Antall-Sławik duó közös emlékének megörökítéséről.)

Ma már emléktábla őrzi mindkettejük nevét Budapesten és Varsóban is. Idősebb Antall József budapesti sírkövén pedig máig lengyel - latin felirat hirdeti: POLONIA   SEMPER   FIDELIS. (Lengyelország mindig hű marad.)

F I G Y E L E M!

A második rész, amely a nyugatra szöktetéssel foglalkozik, 2014. szeptember 22-én, hétfőn jelenik meg.

Felhasznált irodalom

Antall, József, id.: Schronienie uchodźców. Fronda, Warszawa, 2009.

Antal László (szerk.): Barátok a bajban. Európa, Budapest, 1985.

le2.JPGDavies, Norman: Lengyelország története. Osiris, Budapest, 2006.

Idősebb Antall József életrajza. In: Országgyűlési Almanach 1947–1949. Magyar

Országgyűlés, Budapest, 2005, 20.

Łubczyk, Grzegorz: Három nemzet elfeledett hőse: Henryk Sławik. Széphalom Könyvműhely,

Budapest, 2009.

Łubczyk, Grzegorz: Lengyelország így fizet! In: Múlt-kor történelmi magazin, II. évf. 2011/2.

szám, 70-75.

Przewoźnik, Andrzej: Polacy w Królestwie Węgier – Lengyel menekültek Magyarország területén 1939–1945. K.n., Budapest, 2006.

Szenyán Erzsébet (szerk.): Menekült-rapszódia. Lengyelek Magyarországon 1939–1945.

Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2000.

Szokolay Katalin: Lengyelország története. Balassi, Budapest, 1996.

47 komment

Címkék: sorozat magyar lengyel szovjet zsidó évforduló szökés ii világháború internálás

A bejegyzés trackback címe:

http://lemil.blog.hu/api/trackback/id/tr426699927

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Titus Pullo Urbino 2014.09.17. 09:11:01

Gratulálok Prohászka Zoltánnak, ígéretes első résszel jelentkezett és kíváncsian várjuk a második részt (szöktetések).

Akit komolyabban érdekel a "lengyel Wallenberg" élete:

www.szephalom-konyvmuhely.hu/?a=B&kid=979

Titus Pullo Urbino 2014.09.17. 10:00:55

Dr. Csúcs Lászlóné lengyel nemzetiségi szószóló és Dr. Kövér László országgyűlés elnöke által beadott határozati javaslat itt olvasható:

www.parlament.hu/irom40/01270/01270.pdf

Hadrian77 2014.09.17. 11:09:39

Érdekes és jó írás! Csak így tovább!

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2014.09.17. 11:11:57

A történelmi hitelesség kedvéért:

Idén 75 éve annak, hogy Lengyelország 1939-es német-SZLOVÁK és szovjet lerohanását követően több tíz-, egyes becslések szerint kb. 140–150 ezer lengyel civil és katona lelt menedéket Magyarországon.

Titus Pullo Urbino 2014.09.17. 11:21:20

@Zig Zag: igen, Mester, erről az "apróságról" hajlamos elfelejtkezni a történésztársadalom.

Erről már nem is beszélve:

"... a szövetséges Szlovákia nácibarát kormányától kértek néhány csapategységet, nem törődve azzal, hogy másféle a sisakjuk meg a kardjuk, sőt azzal se, hogy nem lengyelül, hanem szlovákul kiabálnak, mert a célközönség ezt úgysem vette észre. És azt sem, hogy a hős Luftwaffe által képi trükkel legyőzött lengyel repülőgépek is szlovákok voltak, átfestve, de más típusúak, mint az igazi lengyel légierőé."

www.168ora.hu/globusz/lengyelorszag-ii-vilaghaboru-lovassag-118786.html

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2014.09.17. 11:23:09

Most látom, hogy TPU beelőzött. Egyébként is gratulálok a poszthoz a szerzőnek!

NAR 2014.09.17. 12:32:40

@Zig Zag: "1939-es német-SZLOVÁK és szovjet lerohanását"

Ez olyan, mint amikor az egér szól az elefántnak a hídon, hogy "Hallod, hogy dübörgünk?" :-)

Titus Pullo Urbino 2014.09.17. 13:46:40

@NAR: Szlovákia nemcsak, mint hadviselő fél volt fontos német szemszögből, az ország földrajzi fekvése miatt fontos volt a vasúthálózat használata a felvonulásra és az utánpótlásra. Ezért lett volna Magyarország is fontos, de Horthy visszautasította a német kérést. Így már egészen más az egérkés hasonlat, ugye? Egyébként nem kevés 11 szlovák hadosztály, főleg, ha német parancsnokság alatt támad.

NAR 2014.09.17. 14:21:31

@Titus Pullo Urbino: A Wikipédia 3 szlovák hadosztályt ír, ami a 90+ német+szovjethez képest kerekítési hiba... A vasúthálózat biztos fontos volt, akár csak a magyar vasúthálózat Jugoszlávia megszállásánál.

Titus Pullo Urbino 2014.09.17. 14:33:43

@NAR: ha a Wikipédia írja, akkor biztosan úgy is volt.

Titus Pullo Urbino 2014.09.17. 14:49:23

@NAR:

"A német csapatösszevonásokkal összhangban a szlovák–lengyel határon 1939. augusztus 24-én rendelték el a harckészültséget. 26-án és 30-án három, majd újabb öt tartalékos évfolyamot hívtak be. A szlovák–magyar határ őrzését a Hlinka Gárda egységei vették át. Az összesen 51306 mozgósított katonát 30-án vezényelték az északi határhoz. A szlovák tábori sereg, amely öt gyalog-, három hegyi, két páncélos és egy könnyűhadosztályból állt, a Bernolák nevet viselte. A szlovák alakulatot a német Déli Hadseregcsoport 14. hadseregének rendelték alá. A határ túloldalán az V. és X. hadtest gyalogos alakulatainak részeiből kialakított Kárpátok hadseregcsoport várta a támadást. A hadműveletek előtt a szlovák sajtó éles propagandát fejtett ki a területek visszaszerzését követelve.
A támadás szeptember 1-jén öt órakor indult. A három alakulat különösebb ellenállás nélkül hatolt be Lengyelországba és vette birtokba a nemrég még Szlovákiához tartozó falvakat. A szlovák sereg az elkövetkező napokban sem találkozott nagyobb ellenállással, mintegy 60–90 km mélységig foglalta el Dél-Lengyelország középső vidékeit. Az előretörést csak Tylicze falunál akasztották meg. Szeptember 5-én egy ún. gyorscsoportot alakítottak ki Homonna mellett kerékpáros, lovas, páncélgépkocsis és páncélos egységekből. A határt 8-án lépték át, de harcokba már nem avatkoztak be.
A harcok korán elcsendesedtek. Egy hadosztály már 9-én, a gyorscsoport 21-én tért vissza az országba. A háború október 1-jén ért véget. A csapatokat nemsokára leszerelték.
A harcokban a szlovák hadsereg 18 katonát veszített, 46 volt a sebesültek száma, 11 az eltűnteké. A háborúban mutatott teljesítmény elismeréseként Adolf Hitler vaskereszttel tüntette ki Ferdinand Čatloš tábornokot.
1939. október 17-én Hitler úgy döntött, hogy Szlovákia Lengyelországtól megkaphat 770 négyzetkilométert csaknem 35 ezer lakossal. Felajánlotta, hogy kiegyenesítheti az északi határt Zakopane megszerzésével, de ezt Tiso visszautasította."

ujszo.com/napilap/szalon/2010/01/16/adalek-lengyelorszag-1939-es-lerohanasahoz

Titus Pullo Urbino 2014.09.17. 14:51:11

@NAR: 11 hadosztály, 51.306 katona. Nem kevés.

NAR 2014.09.17. 15:14:49

@Titus Pullo Urbino: Mihez képest? A kétmillió német+szovjethez képest kerekítési hiba.

Titus Pullo Urbino 2014.09.17. 15:30:48

@NAR: nyilván nem ők döntötték el a csaták sorsát, ebben igazad van. Csakhogy:

1. Szeptember elsején a Vörös Hadsereg még nem támadott, hanem kivárt 17.-éig.
2. A német hadvezetés kemény csatákkal számolt, szükség volt minden puskásra, lóra, lovaskocsira is.
3. Politikailag sokat számított, hogy Németország nem egyedül, hanem szövetségessel vívta a háborút, amelyet akkor még védelmi háborúnak könyvelt el a világ, hiszen 1939-ben még úgy tudták, hogy lengyel agresszió történt Gleiwitz-nél.
4. Kellett a vasút, bármit is mondasz, fontos volt.
5. Nem lehetett tudni, hogy a nyugati front megmozdul-e a lengyelek védelmében, az, hogy nem így történt, azt még elsején nem lehetett tudni.

Tudom, kerekítési hiba.

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2014.09.17. 15:37:47

@NAR: Nem az. A tény tény, hogy a fiatal szlovák állam egy nagyhatalom oldalán agresszorként lépett fel egy szomszédjával szemben. Ezt nem azért mondom, mert példa nélküli a történelemben, hanem azért, mert hajlamosak az emberek erről megfeledkezni. Sztálin et. pedig taktikusan később támadott (akárcsak Musszolini 40-ben Franciaország ellen) és így kerülte el a második világháború kirobbantója kétes címet. Pedig Hitler, Tiso és Sztálin egyaránt kvalifikálták magukat erre a címre.

Titus Pullo Urbino 2014.09.17. 15:49:08

@Zig Zag: pontosan. Ezért volt marha kínos a cseheknek a háború végén az ismételt összeborulás a szlovák testvérekkel, ha nem lett volna SNP, akkor talán megdőlhetett volna az összebútorozás. Vagy a fene tudja, Jugoszlávia is összeállt, nem sok vizet zavart az usztasa horvát múlt.

Minorkavidor 2014.09.17. 16:11:36

@Zig Zag: @Titus Pullo Urbino: @NAR:

Üdv, mindenkinek!

Szép kis vita alakult ki! Ami itt is tény, a töri itt is bebizonyította, hogy nem fekete-fehér hanem a szürke valamelyik változata. Tudniillik, mielőtt a szlovák csapatok átlépték volna a lengyel határt, Lengyelország részt vett Csehszlovákia felosztásában: Teschen és környéke került lengyel kézbe, kb. 1.000 km2. Ez a határváltozás 1945 után és érvényben maradt.

A poszt érdekes, várom a hétfői 2. részt.

Minorkavidor 2014.09.17. 17:08:32

A létszámokról:

A németek 1,5 millió fővel (más források szerint 1,8 millió katonával) támadtak míg szovjet részről 750.000 (más források szerint 1.000.000) katona támadott.
Érdekesség, hogy haditechnikai szempontból (ami a darabszámot illeti) a szovjetek jóval erősebbek voltak, mint a németek. A németek 2.700 páncélost és 1.900 repülőt vetettek be, szovjet oldalon 5.000 harckocsi és páncélautó, 3.300 repülő harcolt. Az oroszok technikai ellátottsága azért volt ennyire fölényes mert míg német oldalon az 51 bevetett hadosztályból csak a 6 páncélos hadosztály és részben a 4 gépesített hadosztályvolt ellátva páncélosokkal, addig szovjet oldalon a 38 lövészhadosztály, sőt a 7 lovashadosztály is.A Szovjet harckocsizó erők 1 harckocsi hadtesttel és 7 harckocsi dandárt tettek ki. A lövészhadosztályok 1 harckocsi zászlóaljjal a lovashadosztályok 1 harckocsi ezreddel rendelkeztek. Ez utóbbi inkább csak elnevezés, mert az ezred két századból, 21 harckocsiból állt. a századok 10 harckocsiból álltak, a 21. harckocsi volt a parancsnoki harckocsi. A lövészhadosztályok 26 harckocsival és 13 páncélkocsival rendelkeztek.
Még egy megjegyzés:
Bár a forrásom harckocsihadtestről írt, sztem összevont valit. A harckocsihadtesteket ui. a nagy tisztogatás idején megszüntették, csak 40-ben szerveztek ismét hadtestszintű erőket, 20 gépesített hadtest megszervezését rendelték el, a franciaországi tapasztalatok alapján.

csabika25 2014.09.17. 20:39:28

Dédapám ezen az ügyosztályon dolgozott (igaz "csak" pénzügyi vonalon), nagymamámnak is itt volt az első munkahelye. Örülök, hogy a családi alulnézet után kicsit a felülnézetről is olvashattam!

Fredddy 2014.09.17. 22:00:01

Érdekes cikk egy eléggé alulpublikált témáról, köszönjük!

Nem minden lengyel menekült jött amúgy gyalog, voltak katonák, akik harci járművükkel érkeztek, néhány pilóta pedig repülőgépével szökött át a biztonságos magyar területre. Általában nem valami korszerű cuccok voltak ezek, de a mindenből hiányban szenvedő magyar hadsereg örömmel vette őket használatba, ha másra nem, kiképzésre jók voltak. így került magyar használatba például a TKS kisharckocsi vagy az RWD-8-as kiképző repülőgép.

Valandil 2014.09.18. 13:02:39

@Fredddy: Repülővel főleg a románokhoz érkeztek, az amúgy sem túl homogén román légierő még vegyesebb gépállománnyal rendelkezett ebben az időben.

Fredddy 2014.09.18. 13:50:32

@Valandil: a tengelyhatalmaknál mindenhol így volt, a németek se dobtak ki se tankot, se repülőt, pedig a Pireneusoktól a Volgáig elég sokmindent begyűjtöttek.
Én amúgy maketteket építek, a magyar hadsereg eszközeit próbálom a teljesség igényével összegyűjteni. Mikor elkezdtem, nem tűnt túl nehéz feladatnak, de jobban belemerülve gyorsan hízott a lista, az orosz T-28-as mondstrumtól az angol Bren Carrierig minden volt a Magyar Királyi Honvédségnél 1-2 darab- lengyel menekültek, szlovák zsákmány, orosz zsákmány, németek által át- és eladott francia, belga, cuccok, oroszoktól zsákmányolt amerikai tank, stb.
Repülőknél ugyanez, még egy Il-2-esünk is volt.

nick grabowski · http://fpa-mcc.blog.hu 2014.09.18. 14:35:09

@Fredddy: úgy tudom, a háború után az akkori lengyel kormány hivatalosan is Budapesthez fordult, hogy vagy adják vissza nekik a Magyarországra került hadieszközöket, vagy fizessék ki. A magyar válasz annyi volt, hogy ez esetben szívesen kiszámlázzák a lengyel katonák után felmerülő összes költséget Varsónak -- ezek után a lengyelek jegelték a témát..

luftwaffe44 2014.09.18. 14:43:37

@Minorkavidor: Heh... már éppen írni akartam ezt :)

Fredddy 2014.09.18. 14:50:34

@nick grabowski: a visszaadásnak sok értelme nem lett volna, már átadáskor sem voltak korszerűek, és a háború viharaiban olyannyira elvesztek az utolsó szálig, hogy az 1945-ben újjáalakuló magyar hadsereg teljes járműparkját egy ideig öt darab, oroszoktól kapott személyautó jelentette.
Gondolom, inkább csak némi pénzt akartak lehúzni.

luftwaffe44 2014.09.18. 15:07:02

@Fredddy: " a németek se dobtak ki se tankot, se repülőt, pedig a Pireneusoktól a Volgáig elég sokmindent begyűjtöttek."

Így igaz. A Barbarossa idején pl. a német tankok jelentős része cseh modell volt, valamint a gépesített egységek nagyszámú francia teherautót használt. Később meg teljes T-34-es harckocsiszázadokat üzemeltettek.

Emlékezetem szerint még a híres 30,5-es mozsarakat is használták pl. Szevasztopol ostrománál.

"Én amúgy maketteket építek, a magyar hadsereg eszközeit próbálom a teljesség igényével összegyűjteni. Mikor elkezdtem, nem tűnt túl nehéz feladatnak, de jobban belemerülve gyorsan hízott a lista"

Remélem Tigris már van :)

www.ww2incolor.com/hungary/7+Tarczay__s+Tiger_+Galicia_+1944.html

Fredddy 2014.09.18. 16:35:03

@luftwaffe44: ,,Remélem Tigris már van :)"
Egyelőre csak alkatrészek formájában van meg, összerakva még nincs :) Makettező szempontból nagy kár, hogy a magyar Tigrisek időhiány miatt az eredeti német festéssel és jelzésekkel kerültek bevetésre (legalábbis még olyan fénykép vagy infó nem került elő, ami az ellenkezőjét bizonyítaná). A magyar Párducok szintén, ráadásul azokról összesen 2 vagy 3 ismert kép van.

A németeknek valóban sok cseh tankjuk volt, a Skoda a megszállás után a saját típusait készítette tovább a német hadsereg számára. (nem semmi diplomáciai manőver volt Csehszlovákiát győztessé avatni, miután puskalövés nélkül engedték be a németeket, utána az egyik fele tankokat gyártott nekik, a másik fele meg csak simán háborúba lépett az oldalukon).

Autók terén meg aztán végképp káosz volt; a németeknél is, de Magyarországon már a háború előtt is. A háborúban a magyar katonák is mindent felhasználtak, ami a kezükbe került, de még ez is kevés volt, úgyhogy bevonultatták a polgári járműveket is. Ezt igyekeztek úgy intézni, hogy az autó tulajdonosának (rokonának, ismerősének, cselédjének, stb) bevonulásával egyszerre történjen, és aztán az illető bakaruhában vezethette a saját, katonai rendszámal ellátott kocsiját. Az üzemeltetési gondok egy részét ez megoldotta, de az alkatrészellátás így is óriási nehézségekkel járt.

Az oroszok is gyűjtögettek egyébként, bár nem nagyon dicsekedtek vele, de volt pl Párducokkal felszerelt orosz alakulat is.
A nyugati szövetségesekre nem volt annyira jellemző, néha ők is bohóckodtak egyet sebtében fehércsillagosított német járművekkel, de ezeket hamar hátraszállították, és a jól működő ellátóhálózatuk küldött helyette rendszeresítettet.

NAR 2014.09.18. 17:57:24

@Zig Zag: Az a fiatal szlovák állam mennyire is volt önálló? Tiso kimehetett a vécére Hitler engedélye nélkül?

NAR 2014.09.18. 18:07:42

@Titus Pullo Urbino: Politikailag mennyire számított? A világ mennyire hitte el, hogy Gleiwitz-nél lengyel agresszió történt? Pár nappal később a britek úgy üzentek hadat, hogy "[...]Poland, who is so bravely resisting this wicked and unprovoked attack on her people." Szlovákiát hadüzenetre sem méltatták, ugyanis el sem ismerték a létét. Azt nem vitattam, hogy a vasútvonalak fontosak voltak, de ettől eljutni oda, hogy Szlovákia robbantotta ki a második világháborút, elég erős...

luftwaffe44 2014.09.18. 18:41:13

@Fredddy: "nem semmi diplomáciai manőver volt Csehszlovákiát győztessé avatni, miután puskalövés nélkül engedték be a németeket, utána az egyik fele tankokat gyártott nekik, a másik fele meg csak simán háborúba lépett az oldalukon"

Hát igen... Egyébként már az első világháborúban is bemutatták, hogy mennyire szeretnek harcolni - szinte a kezdetektől fogva teljes cseh ezredek sétáltak át az oroszokhoz Galíciában.

De a "csúcstartó" kétségkívül Románia az első világháborúban:

1. 1916 előtt elvileg szövetséges
2. ezt megszegve hadat üzen a Központi Hatalmaknak, miután előtte lepaktált az Antanttal
3. elveszti a háborút és megköti a bukaresti különbékét bár az Antanttal kötött egyezmény ezt kifejezetten tiltja
4. egy nappal (!) a német fegyszerszünet előtt és 8 nappal az osztrák-magyar fegyverszünet után hadat üzen Németországnak
5. 1918 november 18.-tól kezdve elkezdi megszállni Erdélyt
6. győztes társult hatalom

"Az oroszok is gyűjtögettek egyébként, bár nem nagyon dicsekedtek vele, de volt pl Párducokkal felszerelt orosz alakulat is."

Igen, helyenként pedig Párducokat osztogattak jutalomként a sikeres orosz harckocsizóknak.

Minorkavidor 2014.09.19. 07:25:44

@luftwaffe44:

Csak annyi megjegyzés, hogy a románok nem ratifikálták a bukaresti békét.

Untermensch4 2014.09.19. 09:58:25

@Minorkavidor: én sem ratifikáltam a legtöbb nemzetközi egyezményt amit a nevemben kötöttek 8D

Titus Pullo Urbino 2014.09.19. 10:07:28

@NAR: "Szlovákia robbantotta ki a második világháborút" sose mondtam ilyen, nem is gondoltam. Félreértesz. Itt a Lemilen ehhez a cikkhez hozzátartozik ez a téma is, hogy megértsük, minden oldalról szorongatott ország kevés barátot talált a bajban. A hozzászólások sajnos nem Slawikkal, hanem a szlovák szereppel kapcsolatosak, szerintem már kibeszéltük a témát, most már jöhetnek a menekültügyi hozzászólások. Egyébként nem baj, hogy beszéltünk a Bernolák Hadseregről, ez egy unikum, egy hadtörténelmi csemege, igazán forró téma.

@Fredddy: Prohorovkánál a német harckocsizók igen eredményesen alkalmazták a szovjet festésű T34-eseket nagyobb alakzatban is, komoly sikereket értek el, messzebbre tudtak előrenyomulni, mintha Párducokkal mentek volna. És most nem a "T34aviláglegjobbharckocsijasokkaljobbmintapárductigrissörmen" urbanlegend pártján állok, a meglepetés erejét használták ki.

Nem tudom ilyenkor mit mond a hadijog? Ha német egyenruhát viselnek, akkor ez nem szankcionálandó? Hogy van ez?

Ezen kívül német festésű T34 századok is harcoltak, de ezeket páncélvadászként vetették be:

"A 2. SS-páncélgránátos hadosztály azonban kapott egy zsákmányolt és német irányítással részben átalakított, T-34/76 típusú, szovjet harckocsikból álló (III.) páncélososztályt. Az alakulat két T-34-esekkel és egy német gyártmányú könnyű harckocsikkal felszerelt századból állt. Az egységet később nem a 2. SS-páncélosezred kötelékében, hanem a hadosztály 2. SS-páncélvadász-osztá­lyában vetették be.[4] A németek a zsákmányolt T-34 harckocsikat páncélvadászként alkalmazták; többek között azért is, mert a német harckocsikkal közös terepszakaszon bevetve a páncélosütközetek hevében - a jól látható német felségjelek ellenére - könnyen német páncélgránát végezhetett volna velük."

Számvéber

Fredddy 2014.09.19. 10:31:55

@Titus Pullo Urbino: az ellenfél jelképeivel való visszaélést a hadijog elvileg szankcionálja, kérdés, hogy kit érdekelt ez Prohorovkánál, pláne, hogy a Szovjetunió ezeknek az egyezményeknek egy részét alá sem írta.

A zsákmányolt harcjárműveket, pláne, ha eredeti tulajdonosaik ellen vetették be őket, miden harcoló fél igyekezett jól azonosíthatóvá tenni, ez a gyakorlatban legtöbbször pingpongasztalnyi méretű felségjeleket jelentett a jármű minden szabad felületén :)
A németek egyébként át is alakították a zsákmányolt T-34-esek egy részét, jobb kilátást biztosító parancsnoki kupolát szereltek rájuk.
Galíciában magyar felségjellel is harcolt pár T-34/76. (1948-ban rendszeresjtettük hivatalosan a T-34/85-öt, és az utolsó példányokat 1994-ben selejtezte a honvédség, úgyhogy ez volt talán minden idők leghosszabb ideig szolgáló magyar harcjárműve)

+ha már zsákmányolás,ki ne hagyjuk a finneket se, ők szinte teljes járműparkjukat az oroszoktól zsákmányolták.

Fredddy 2014.09.19. 10:35:20

@Titus Pullo Urbino: az orosz járműjelzéseket egyébként nem volt nehéz hamisítani, a legtöbb orosz harcjárművön nem volt felségjel, csak a jellegzetes, kézzel festett, többnyire fehér azonosítószám.

luftwaffe44 2014.09.19. 11:19:10

@Minorkavidor: Kösz a kiegészítést.

Annyit tennék még hozzá, hogy emlékezetem szerint a román parlament ratifikálta, de a király nem írta alá.

luftwaffe44 2014.09.19. 12:08:39

@Titus Pullo Urbino: Amit a Das Reich-ban alkalmazott T-34-esről írtál, nagyon érdekes.

Ma is tanultam valamit, ezért szeretek ide járni :)

Minorkavidor 2014.09.19. 22:26:27

Lengyelhon 4. felosztásának előzményei:

Hitler hatalomra jutásakor Molotov azon reményének adott hangot, hogy a 2 ország közti jó viszony fennmarad. Ennek ellenkezője következett be: Hitler bezáratta az 1922. áprilisban megkötött rapallói egyezmény után a SZU-ban létrehozott német katonai bázisokat. A változás első szele 1938 novemberében, München után kezdett fújdogálni. Ekkor Moszkvában Vlagyimir Potyomkin, a külügyi népbiztos helyettese a francia nagykövet és más diplomaták előtt kijelentette: „Számunkra nincs más megoldás, mint Lengyelország negyedik felosztása.”
Ugyanebben az időben Ribbentrop javaslatot tesz Józef Lipski lengyel külügyérnek, miszerint Lo. beleegyezik abba, hogy Danzig betagozódik, No.-ba, és a Lo.-nak tengeri kijáratot biztosító pomerániai folyosón exterritoriális autópálya és vasút épülhessen, no. elválasztott 2 része, Kelet-Poroszország és Pomeránia között. Cserébe 25 évvel meghosszabbítják a megnemtámadási szerződést és tiszteletben tartják a határokat. December közepén viszont a szovjetek udvarolták körbe a lengyeleket: a balti országokkal és Csehszlovákiával együtt legyenek tagjai a Hitler-ellenes szövetségnek. A polyákok- Pilsudski által örökül hagyott- egyenlő távolságtartás doktrínájából következően mind2 ajánlatot elutasították. Hitler még 2 kísérletet tett: Szlovákián kívül fekete-tengeri és krími kijáratot ajánlott fel, de a lengyelek ebből sem kértek.
Hitler gondolkodásának „változására” az 1939. 01.h. beszédjéből következtetni, ui. nem rohant ki a SZU ellen. Sztálin ezt érzékelve 03.10-én az SZK(b)P XVIII. kongresszusán kijelentette, hogy „a nyugati sajtó rontja a nemzetközi légkört” és „konfliktust produkál Németországgal, anélkül, hogy ennek alapja volna.” H. 04. 28-án felmondja az 1934-ben Lo.-gal kötött megnemtámadási szerződést, majd Sz. lépett, zsidó származása miatt kirúgta Litvinovot és a „keresztény” Molotov lépett a helyébe. M. 06.28-i beszélgetésük során közölte Werner von der Schulenburg nagykövettel, hogy a fagyosabb időszak ellenére az 1926.04.24-én megkötött német-szovjet „semlegességi és baráti” egyezmény még hatályos. 1 nappal előtte Georgij Asztahov szovjet chargé d’affires a német külügy tanácsosával, Karl Schmurrével folytatott megbeszélésen azt sugalmazta, hogy ha a kapcsolatokat új alapokra helyezik, akkor meg kellene állapodni a k-eu-i befolyási övezetekben. Továbbá megkérdezte azt is, hogy érdekli-e őket az egykori Kelet-Galícia, amely ukrán lakossága miatt a SZU-nak sem közömbös. (A lengyelországi ukránok gyűlölték lengyel uraikat, a lengyel uralom kevés jótéteménye közül a legjelentősebb, hogy elkerülték azt az éhínséget, melyet Sz. szabadított rá a SZU-ban élő ukránokra.) Kb. 1,5 hónapig alacsonyabb szinten folytak a tárgyalások, majd 08.10-én jött H. válasza, melyből azt lehetett kiolvasni, hogy elképzelhető lenne Lo. 4. felosztása. Ezen válasz összefüggésben áll azzal, hogy H. tudomására jutott, hogy 11-én brit-francia delegáció jön Moszkvába szövetségkötési céllal. A SZU részéről ennek logikus feltétele az volt, hogy a Vörös Hadsereg átvonulhasson Lo.-n, ekkor még nem volt közös szovjet-német határ. 08.14-én WvdSch olyan utasítást kapott miszerint közölje M.-val, hogy No. a SZU összes javaslatát elfogadja, melyek a Baltikum és a Fekete-tenger közti térséget érintik. Erre M. úgy válaszolt, hogy a további tárgyalások feltétele a megnemtámadási szerződés megkötése.
H. volt időhátrányban, mert 08.26-ára tervezte Lo. elleni invázió megindítását, ráadásul ekkor még a nyugatiak is versenyben voltak. Úgy kb. 19-ig, ekkor írták a n-sz. kereskedelmi megállapodást és WvdSch. is e napon adta át feletteseinek a megnemtámadási szerződés szovjet tervezetét. Ehhez tartozott volna egy utóirat melynek szövege az alábbiakat tartalmazta: „Az alábbi paktum csak akkor érvényes, ha egyidejűleg aláírják az azokat a pontokat tartalmazó jegyzőkönyvet is, amelyekben a Magas Tárgyaló Felek a külpolitika terén érdekeltek. A jegyzőkönyv a paktum szerves része.” A jk. Lo. felosztását tartalmazta. A francia küldöttséget Daladier ugyan felhatalmazta, hogy hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a VH megszállhassa Lo.-t, ha ez a szövetség ára. H. viszont többet ígért: ½ Lo., a Baltikum és Besszarábia. Sz-t erősítette, hogy 11-én lezárta a Japánnal vívott háborút.
H.-nek viszont sürgős lett, 20-án személyes levelet írt Sz-nak, ebben 6 pontban foglalta össze javaslatait. Az 5. pontban arról írt, miszerint No. és Lo. között a feszültség elviselhetetlen. Lo. viselkedése olyan, hogy minden percben válságot idézhet elő. „Ezzel az arcátlansággal szemben – úgymond - Németország kész minden eszközzel megvédeni érdekeit.” A 6. pontban azt kérte, hogy Sz. 22-én, vagy legkésőbb 23-án Sz. fogadja R.-t. Sz. 21-én válaszolt:

Minorkavidor 2014.09.19. 22:34:02

„Nagyon sürgős!
A Német Birodalom Kancellárja, Hitler úr.
Köszönöm a levelet.
Remélem, hogy a német-szovjet megnemtámadási szerződés hozzájárul az országaink közötti politikai kapcsolatok komoly javulásához.
Nemzeteinknek szükségük van a kölcsönösen békés kapcsolatokra. A Német Kormány hozzájárulása a megnemtámadási szerződéshez, alapul szolgál a politikai feszültségek felszámolásához és az országaink közötti béke és együttműködés megalapozásához.
A Szovjet Kormány felhatalmazott, hogy közöljem Önnel: hozzájárul ahhoz, hogy Ribbentrop úr augusztus 23-án Moszkvába jöjjön.”
Sz. e levélben említést sem tett a titkos jk.-ről. Miután vette Sz. üzenetét H. diadalmasan jelentette ki tábornokai előtt 22-én, az obersalzburgi főhadiszálláson tartott beszédében: „Lengyelország most olyan helyzetbe került, amilyenbe szerettem volna, hogy kerüljön. Semmilyen blokádtól nem kell tartanunk. A Kelet ellát bennünket búzával, vágómarhával, szénnel, ólommal, cinkkel. Nagy feladatok állnak előttünk, amelyek nagy erőfeszítéseket követelnek. Attól tartok csak, nehogy az utolsó pillanatban. ez vagy az a disznó közvetítési tervvel álljon elém[…] Az Oroszországgal kötendő megnemtámadási szerződésről szóló bejelentés bombaként hatott. Nehéz előre látni a következményeit. Sztálin szintén arról nyilatkozott, hogy ez mindkét állam hasznára válik. A következmény Lengyelországra nézve szörnyű lesz.” (A disznó Mussolini lett, de most nem sikerült a közvetítés.)
A titkos jk. szerint a finn, észt és a lett állam szovjet, míg Litvánia német érdekeltség lesz. A 2. pont szerint: „Amennyiben territoriális politikai változások következnének be a lengyel államhoz tartozó területeken, a Németország és a Szovjetunió közötti érdekszféra határa többé-kevésbé a Pisa, Narva, Visztula és San folyók vonala képezné.” Arra a kérdésre, hogy a feleknek érdekében áll-e egy új lengyel állam létrehozása és milyen határokkal, egyértelmű választ csak a pol-i események további alakulásának függvényében lehet adni. A 3. pont Európa dk-i részét- különös tekintettel Besszarábiára- a SZU érdekeltségének tekinti. A 4. pont a jk. teljes titkosságáról szólt. Ez nem sikerült teljesen. A német nagykövetség egyik fiatal, antifasiszta hivatalnoka, Hans von Herwath ui. azonnal, még a háború kitörése előtt beavatta az általa ismert részletekbe az ami nagykövetségen szolgáló Charles Bohlent.
A tervezett invázió nem ment simán, mert 25-én 17 órakor jött a hír: aláírták a brit-lengyel szövetségi szerződést. Így néhány órával a támadás előtt elnapolták az inváziót. 31-én a SZU Legfelsőbb tanácsa ratifikálta a paktumot. Ebből az alkalomból M. beszélt. A nyugatiak szemére vetette, hogy őszintétlen magatartást tanúsítottak a tárgyalások során. Közölte, hogy a SZU e szerződés megkötésekor saját biztonsági érdekeit tartotta szem előtt, valamint a No.-gal kibontakozó együttműködés kölcsönös gazdasági előnyökkel jár. A németek vették a jelzést.

Minorkavidor 2014.09.19. 22:36:55

A SZU magatartása attól függött, hogy mit tesznek Lo nyugati szövetségesei. Nem tettek, de igazából nem is tehettek semmit. A franciák már a háború előtt világosan közölték, hogy a mozgósítás ideje 15 nap, ez a MHV-ban már sok volt. A németek kezdettől fogva sürgették a szovjet támadást. Szeptember elején a tervek egyeztetése miatt fogadták a VH magas rangú tisztjeinek küldöttségét. Bizonyos szintű együttműködés kialakult: a minszki rádióadó jelei segítségével irányították a német légierő egy részét. A SZU vezetése azonban óvatos volt, a nyugati szövik hadüzenete után kivárt. M. 09.05-i R.-nak küldött üzenetében ez áll: „Egyetértünk abban, hogy a megfelelő pillanatban feltétel nélkül meg kell tennünk a konkrét lépéseket. Az azonban a véleményünk, hogy ez a pillanat még nem érkezett el. Lehet, hogy tévedünk. Mégis az az érzésünk, hogy a túlzott sietség árt az ügynek és hozzájárul ellenfeleink összefogásához. Megértjük azt, hogy a hadművelet során ez vagy az a fegyvernem megsértheti az érdekterületeket elválasztó vonalat és időlegesen át is lépheti azt, ilyen esetek azonban nem zavarhatják a megállapított terv végrehajtását.” R. 09.09-én éjfél után 5 perccel adott választ, WvdSch. nagyköveten keresztül, igyekezet megnyugtatni M.-t, de ő is nyugtalan volt: „Természetesen egyetértünk a szovjet kormánnyal abban, hogy katonai hadműveleteink helyi kibontakozása nem sérti a Moszkvában kötött megállapodásokat. A lengyel hadsereget ott kell megvernünk ahol érjük. Ez azonban mit sem változtat a moszkvai egyezségen. A katonai hadművelet gyorsabban halad előre, mint vártuk. A lengyel hadsereg- minden jel szerint- széthullóban van. A körülményekre tekintettel kérem, azonnal vegye fel a kapcsolatot Molotovval, s tudakolja meg mik a szovjet kormány katonai szándékai.” M. 51 perc múlva gratulált Varsó elfoglalásához és közölte, hogy a VH néhány napon belül kész az akcióra. A hír téves volt, M. pókerarccal azt üzente másnap Berlin, hogy a bevonulásra még pár hetet várni kell.
Válaszul Brauchitsch tábornok üzent: a német hadsereg további tevékenységére nincsen szükség a keleti határon. Ezt R. azzal kontrázta meg 11-én, hogyha az oroszok nem foglalják el „érdekterületüket”, a német fél a „politikailag légüres tér” kialakulásának elkerülése érdekében új államokat fognak létrehozni, 3 államban gondolkodtak: Belorusszia, Ukrajna és egy kisebb Lo. A szovjetek vették a lapot: a VH „a vártnál korábban eléri készenléti állapotát, ezért a szovjet akció korábban elkezdődhet, mint ez az utolsó beszélgetés során feltételezhető volt.” De M. azt is R. tudomására hozta, hogy a szovjet akció politikai motiválása szempontjából rendkívül fontos, hogy addig ne kezdjen semmiféle akciót, amíg Lo. kormányzati központja el nem esik. Ezért is kéri M., hogy a lehető legpontosabban tájékoztassák őt, arról, hogy „mikorra lehet számítani Varsó bevételére.” (Nota bene a magyar kormány is hasonlóan játszott 41 áprilisában.)
A szovjetek ekkor már tudták, hogy a lengyel kormány és a vezérkar először a volhíniai Stuckba, majd a román határ menti Kutyba települt. Ezzel kapcsolatban Beck külügyérnek volt a legátgondoltabb javaslata. Ő már 09. h. elején azt javasolta, hogy Lembergbe települjenek, mely város erős légvédelemmel és rádióállomással és jó telefonhálózattal rendelkezett.
A németeket 2 dolog aggasztotta. Az első, hogy 15-ke és 18-a között várták a nyugati szövik támadását, másrészt lőszerkészleteik csak 09. hó végéig voltak elegendőek. Ezért R. 09.15-én 20 órakor szig.titk. táviratban utasította WvdSch-t, hogy tájékoztassa M.-t. Az 1. pont szerint: „a lengyel hadsereg megsemmisítésének folyamata, mint ezt szeptember 14-i hadihelyzetet elemző információkból kiderül gyorsan befejeződik. Varsó elfoglalása napok kérdése.”
A 2. pont a paktumban kialkudott érdekszféra létrehozása érdekében kérte az ehhez szükséges szovjet hadműveletek megindítását. Amennyiben ez nem történik meg, úgy kénytelenek lesznek a lengyel haderőt a szovjet-lengyel határig üldözni. A 4. pont szerint a németek számára kulcsfontosságú volt, hogy a SZU milyen formában hozza a világ tudomására a kelet-lengyelországi területekre való bevonulását. El szerették volna kerülni, hogy a szovjetek a belorusz és ukrán lakosság fenyegetettségére hivatkozva vonuljanak be, mivel No. nem fenyegeti e 2 népet, valamint ’ez a két állam között kiépítendő baráti kapcsolatok Moszkvában rögzített alapelveivel” sem egyezik.
WvdSch. 16-án 22.30-kor fontos táviratot küldött felettesének. E szerint M. közölte, hogy a „Szovjetunió katonai intervenciója néhány napon belül”, de lehet, hogy már másnap, vagy harmadnap bekövetkezik. (A híres orosz bizalmatlanság és titkolódzás, még a szövetségesnek sem áruljuk el, hogy pár óra múlva indul az akció). A táviratból kiderült az is, hogy szovjetek nem engedtek a német kérésnek, az inváziót:„A Szovjetunió kötelességének érzi, hogy az ukrán és belorusz testvéreinek védelme érdekében bevonuljon, valamint e szerencsétlen lakosságnak biztosítsa a nyugodt munka lehetőségét.”

Minorkavidor 2014.09.19. 22:41:25

A nagykövet távirata így folytatódik: „Molotov hozzátette, hogy a szovjet kormány tervezett közlemény- a német érzékenység szempontjából- hajszálnyi kellemetlenséget tartalmaz, de kéri, hogy a szovjet kormány nehéz helyzete miatt e hajszál ne jelentsen akadályt . A szovjet kormány sajnos más ürügyet nem lát, mivel ez ideig a Szovjetunió nem törődött a Lengyelországban élő kisebbségeinek helyzetével, és a külföld számára valamiképpen igazolnia kell bevonulását.” 17-én éjfél után 2 órával Sz. M. és Vorosilov társaságában fogadta WvdSch-t, közölte, hogy reggel 6 órakor a VH egységei átlépik a Polock és Kamenyec Podolszki között húzódó több mint 1.000 km-es határt, ezért kérte, hogy Luftwaffe egységei e naptól kezdve ne repüljenek a Bialystok, Breszt, Lemberg vonalon túl. Közölte azt is, hogy a hadműveletek egyeztetésére kijelölt szovjet bizottság másnap Bialystokba érkezik, majd felolvasta a lengyel követnek és a többi követségnek átadandó jegyzék tervezetét. Ez 3 ponton elfogadhatatlan volt a németek számára, amit WvdSch. szóvá is tett. Nagy meglepetésére Sz. javította az inkriminált pontokat. Az aktuális katonai kérdésekről V. és Köstring tábornok katonai attasé egyeztetett ezek után.
M. jegyzékét a népbiztos helyettese, Vlagyimir Potyomkin 1 órával később olvasta fel a Külügyi Népbiztosságra kéretett lengyel követnek, Wachav Grzyhowskinak:
„ A német-lengyel háború felszínre hozta a lengyel állam csődjét. A tíznapos hadművelet során Lengyelország elvesztette összes ipari körzeteit és kulturális központjait. Varsó, mint Lengyelország fővárosa nem létezik már. Lengyelország kormánya szétesett, életjelet nem mutat. Ezért a Szovjetunió és Lengyelország között megkötött szerződések érvényüket veszítik. A sorsára hagyott és vezetőitől megfosztott Lengyelország könnyű terepe lett mindenféle-fajta veszélyes és váratlan akcióknak, amelyek a Szovjetunió számára is fenyegetést jelentenek. A szovjet kormány amely eddig semleges volt, ezen tények hatására a továbbiakban már nem maradhat semleges.
A szovjet kormány azon tények előtt sem lehet közömbös, hogy Lengyelország területén lakó vérrokon ukrán és belorusz származású lakosság védtelen és sorsára hagyott.
A szovjet kormány a fentebbi körülmények miatt utasította a Vörös Hadsereg főparancsnokságát, hogy rendelje el csapatainak a határ átlépését és védje meg Nyugat-Ukrajna és Nyugat-Belorusszia lakosságának életét és javait.
A szovjet kormány szándéka szerint minden eszközzel azon lesz, hogy a lengyel nemzetet megszabadítsa a szerencsétlen háborútól, amelybe hebehurgya vezetői taszították, s így biztosítsa számára a békés életet.”
(Újabb téves infó Varsó elestéről, de ezúttal már nem korrigáltak. A varsói rádió ideiglenes elnémulásából következtettek a város elestére.)
Grzyhowski önérzetesen nem vette át a sértő és hazug jegyzéket, melyet így közönséges levélként adták fel a lengyel követség részére. A VH hajnali 3 és 6 óra között valamennyi ponton átlépte a közös határt.

Titus Pullo Urbino 2014.09.20. 06:13:23

@Minorkavidor: szép anyag!
Megvilágosodtam pár kérdésben, egy csomó új infóval gazdagodtam. A mostani ukrán helyzetre is alkalmazható pár akkori elv, úgy látszik, spirális a történelem. A vezetők cinizmusa sem változik. "Hebehurgya" szó használata, nem kicsit cinikus. És nyugat hallgatott akkor is, most is csak a szájkarate megy, nem mintha mást várnánk.

Hadrian77 2014.09.20. 22:26:07

@Fredddy: talán valamelyik 2000 évi Hadtudományi szemlében volt egy cikk egy német alakulatról, akiknek az volt a feladata, hogy orosz felségjelű harckocsikkal, orosz egyenruhában átruccanjanak, információt szerezzenek és zavart keltsenek. Magyarországon is bevetették őket Fehérvár és Budapest környékén.

Hadrian77 2014.09.20. 22:44:30

@Hadrian77: eh, Hadtörténelmi Közlemények, nem Hadtudományi Szemle.

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2014.10.05. 10:17:36

@luftwaffe44:

Szevasztopol ostroma NAGYON lassan, de készülget a lemilre, ígérem. A harmincésfelesek ott aknavetők voltak. Tudtommal.
Mozsár: 280 und 420 mm

Deak Tamas · http://valtozomult.blog.hu 2014.11.02. 17:54:30

Litvánia is részt vett egyébként a szeptemberi támadásban...
A tescheni területen pedig 1945 után a 38 előtti határokat állították vissza.