Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

augusztus 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

  • sirdavegd: Én csak azt nem értrm, hogy ha az egyetemek közö... (2017.08.19. 16:37) Vitaposzt: a K-vonal
  • Untermensch4: @debreczenizoli: "Azt mondja meg nekem valaki, h... (2017.08.19. 11:27) Vitaposzt: a K-vonal
  • Watchdog: Alighanem napirendre került a telekom piac újraf... (2017.08.19. 09:21) Vitaposzt: a K-vonal
  • debreczenizoli: No! Egyrészt jól megbeszéltétek, hogy ha a nô sú... (2017.08.18. 20:04) Vitaposzt: a K-vonal
  • Minorkavidor: Az intranet nem lenne jó megoldás a vezetékes he... (2017.08.18. 11:28) Vitaposzt: a K-vonal
  • Utolsó 20

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (11) ajánló (79) alagút (7) állat (8) amerikai (90) angolok (8) arabok (14) átirányítás (13) atom (10) ausztrál (5) ázsia (13) balkán (5) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (5) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (7) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (7) ejtőernyős (27) életrajz (37) elmélet (11) erdély (5) erőd (8) évforduló (53) fegyver (7) ferencjózsef (11) francia (24) görgey (13) görögök (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (81) haditengerészet (45) hadsereg (15) hadtörténelem (147) hadtörténet (19) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (43) híres bűnözők (8) honvédség (11) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (45) ii világháború (104) izrael (25) japán (21) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (5) kamikaze (6) kanada (5) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (57) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) középkor (10) közép amerika (6) kuba (8) különlegesek (66) légierő (48) légvédelem (6) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lovas (6) lovasság (10) lövészárok (5) magyar (140) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (62) nők (12) ókor (13) olasz (12) önvédelem (5) orosz (27) ostrom (6) osztrák (30) osztrák magyar (27) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (5) rendőrség (5) rendvédelem (49) róma (13) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (6) skót (6) sorozat (14) svéd (6) számítógép (9) szavazás (7) szerb (10) szlovák (5) szolgálati közlemény (36) szovjet (57) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (15) tengerészgyalogos (10) terror (20) titkosszolgálat (64) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) USA (5) usa (50) utánközlés (22) vadászgép (11) várostrom (6) vendégposzt (79) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (55) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Az első bull runi/manassasi csata, 1. rész

2014.10.30. 06:00 Fredddy

Az 1861-65 között lezajlott amerikai polgárháború története itthon nem túlságosan ismert, két okból is érdemes pedig a figyelemre: ebben a háborúban mutatkozott be a XX. századi hadviselést meghatározó legtöbb találmány, és ezek az események a mai napig alapvetően határozzák meg korunk talán legerősebb nagyhatalmának, az Amerikai Egyesült Államoknak a politikai életét. Ennek jegyében következzen most a northvssouth.jpgháború első jelentős csatája, az első bull runi csata. Egyes források manassasi csatának is nevezik: a Konföderáció a csatákat a helyszínhez közeli városról nevezte el (ez volt Manassas), az Uniónak bármilyen földrajzi név megtette, csak legyen minél közelebb- így esett a választás a Bull Run folyócskára. Mivel a történelmet a győztesek írják, utóbbi elnevezés terjedt el, és fontos hozzátenni azt is, hogy első, mert volt egy második is. (Eleve magának a háborúnak is csak Északon polgárháború a neve, a déliek két független ország közötti háborúnak tartják).

Nem terveztem hosszú cikket írni belőle, de evés közben jön meg az étvágy, végül a nyers szöveg 24 oldal lett. Ezt igazából már három felé kellene bontani, de jó arc vagyok, úgyhogy lemegy két részben. Az első rész tulajdonképpen csak az előizgatás a politikai és katonai előzményekkel, a fegyverekkel és a hadseregek rövid bemutatásával, a csata vastagját mához egy hétre tervezem megjelentetni. Ezeket a bevezető részeket a téma által indokolthoz képest talán kicsit bő lére eresztettem, de egyrészt sok olyan dolog van benne, ami csak a Bull Run utáni eseményekkel együtt lesz kerek, másrészt talán írok még a polgárháborúról (nagyon megszerettem a témát) és így akkor már nem kell ezekre a dolgokra külön kitérni.

És most irány a XIX. századi Amerika.

  1. Amerikai __________ Államok

 Az Amerikai Egyesült Államok 13 amerikai egyesült államból jött létre 1776. július 4-én, amikor ezek az eredetileg gyarmatnak számító területek kinyilvánították függetlenségüket az angol koronától, és fegyverrel is érvényt szereztek követelésüknek, melyet 1783-ban Anglia is kénytelen volt elismerni. A 13 állam eredetileg csak a mai keleti partot foglalta el, de a XIX. század során folyamatosan terjeszkedett nyugat felé, általában nem erőszakmentesen, sok földet az indián őslakosoktól hódítottak el, néhány mai államot pedig a többé-kevésbé európai berendezkedésű szomszédtól, Mexikótól. Floridát a spanyolok adták át, Louisianát pedig magától a nagy Napóleontól vásárolták meg. Az új területeken aztán előbb-utóbb az eredetiekhez hasonló államok szerveződtek, melyeket sorra fel is vettek a mainál sokkal kevésbé központosított államszövetségbe.

Az ország területével azonban a problémák is nőttek, melyek alapvetően az északi és a déli (az USA mai területét nézve inkább délkeleti, de mindegy) országrész közti gazdasági különbségekből adódtak. A déli országrész gazdasága a hatalmas ültetvényekre alapult, melyeken Afrikából elhurcolt négereket dolgoztattakHistory_Civil_War_America_Divided_SF_still_624x352.jpg rabszolgaként. Északon az ipar fejlődött, a hatalmas új földterületekre pedig európai telepesek özönlöttek folyamatosan, akik kisgazdaságokat hoztak létre. A déliek az ültetvényeken megtermelt áruk exportjából éltek, remek kereskedelmi kapcsolatokat kiépítve az Óvilággal, különösen magával az egykori gyarmattartójukkal, Angliával. Az északiaknak nem volt érdekük a szabad kereskedelem, a kifejlődőben lévő ipar védelmében komoly vámokat vezettek be- ez viszont oda-vissza működik, úgyhogy a vámemelések az exportáló déliek gazdaságát fojtogatták. Emellett a farmerek féltették földjeiket a tőkeerős déli nagybirtokosoktól. Ebben a légkörben minden egyes új állam felvétele tovább élezte a konfliktust, hiszen nem volt mindegy, hogy nagybirtokos-rabszolgatartós, vagy (nos hát) munkásos-parasztos társadalmi rendszerű jövevényekkel gyarapszik a demokratikusan, többségi szavazással működő döntéshozatali rendszer. Erre tettek rá egy-egy lapáttal a rabszolgaság ellen olykor fegyvert is fogó abolicionista mozgalmárok, mint pl az 1859-ben kivégzett John Brown. A keresztény államokban a sötét középkorban is már csak helyenként felbukkanó rabszolgatartást az óceánon inneni kortársak megdöbbenéssel szemlélték, a délieknek viszont a megélhetése függött ettől az emberi jogokat súlyosan sértő intézménytől, úgyhogy az abolicionisták minden lépését egyre növekvő aggodalommal figyelték. Az utókor hajlamos a kérdést leegyszerűsíteni, az események kialakulásában játszott szerepét pedig túlértékelni: természetesen azért Dél lakossága sem csak rabszolgakínzó nagybirtokosokból és halálra dolgoztatott rabszolgákból állt, északon pedig ugyan felszabadították a rabszolgákat, de a szabad feketék letelepedését és egyéb jogait sok államban komolyan korlátozták. (A rabszolgaság eltörlése után a négereknek még vagy száz évet kellett várniuk a teljes egyenjogúságra, hogy az amerikai törvények egyáltalán ne tegyenek különbséget bőrszín alapján az emberek között, azt csak az 1960-as évek fekete polgárjogi mozgalmai tudták kivívni. Néhány egykori rabszolga egyébként még a saját fülével hallhatta Martin Luther King híres beszédét, de persze csak nagyon kevesen értek meg ilyen magas kort.)

A végső szakításra 1861-belincoln_kep.jpgn került sor. Az előző év november 6-án a mérsékelt demokrata Buchanan helyére megválasztott republikánus elnök, Abraham Lincoln (képe balra, ha van olyan, aki esetleg nem ismerné fel) március 4-én lépett hivatalba, bár eleinte a rabszolgasággal kapcsolatban a status quo fenntartását szorgalmazta, egységesítési törekvéseinek kinyilvánítását a déliek az utolsó cseppnek tekintették abban a bizonyos pohárban (a mai terminológia szerint a republikánusok a konzervatívok, a demokraták a baloldal- ez a XX. században alakult ki, azelőtt fordítva volt). 6 állam (Dél-Karolina, Mississippi, Florida, Alabama, Georgia és Louisiana) bejelentette az unióból való kiválását és a Konföderáció (tisztességes nevén Amerikai Konföderációs Államok) megalakítását, Richmond központtal, davis.jpgJefferson Davis (jobbra, Mississipi egykori szenátora) elnöklete alatt. A politikai békéltető próbálkozások rendre kudarcot vallottak, a Konföderáció követelte az Unió csapatainak kivonását a déli államok területéről, addig-addig, hogy végül április 12-én egy északi kézen lévő dél-karolinai erődnél, Fort Sumternél eldördültek a háború első lövései. A déliek agresszív lépésére válaszul április 15-én Lincoln elrendelte az északi csapatok mozgósítását, és ezzel végképp megszűnt a politikai rendezés lehetősége- az északiak az állam egységének elvéhez, a déliek a szabad döntéshozás különválást is megengedő értelmezéséhez ragaszkodtak.

A viszonylag kis létszámú szövetségi hadsereget megerősítendő Lincoln 75000 önkéntest hívott fegyverbe 3 hónapra, nem sokkal később 50000 újabbat, ezúttal már három évre. Az északi flotta blokád alá vonta a déliek kikötőit.

  1. Erők, viszonyok

 Az Unió legalább 20 államot számlált, 19 millió fős lakossággal. A nem túl tudományosan hangzó ,,legalább 20” úgy jön ki, hogy 20 úgynevezett szabad állam volt, emellett néhány rabszolgatartó, de az államszövetségből ki nem vált állam; voltak vitatott államok is, a mai USA szövetségi államainak egy része pedig csak ilyen-olyan csatolt, jelölt, vagy egyéb területként létezett ekkor még, többnyire ezek is az Unió fennhatósága alatt álltak.

A Konföderáció Texas, Észak-Karolina, Virginia, Tennessee és Arkansas csatlakozásával 11 államra hízott, de lakossága így is csak 9 millió fő volt, ebből 3,5 millió rabszolga. (Hogy kicsit átállítsuk Európához szokott agyunkat: a német császárnak 1871-ben 40 millió alattvalója volt, kb félmillió négyzetkilométeren. A Konföderáció, tehát a kisebbik országrész durván kétmillió négyzetkilométer volt, ez majdnem a duplája Franciaország és Németország összesített területének, háromszorosa a Monarchia legnagyobb, 1914-es kiterjedésének.) A szétválás nem mindenhol ment simán a közigazgatási határok mentén, jó példa erre Kentucky: itt született Lincoln és Davis is, a helyiek több, mint 40%-a a Konföderációt, a többiek az Uniót támogatták.

Civil_War_USA_Map.png

Az északiak összesen 2,1 millió katonát mozgósítottak a konfliktus folyamán. Először csak önkénteseket, több körben és egyre hosszabb időre (először még azt hitték, három hónap elég lesz, aztán emeltek három évre), 1863-ban vezették be az általános hadkötelezettséget, de a hadköteles korúaknak (18-35) csak egy töredéke vonult be ténylegesen, a többiek éltek a lehetőséggel, és pénzzel váltották ki a szolgálatot.

american-civil-war-history1.gifA déli adatokról csak becslések vannak, a háború végén az irataik ugyanis megsemmisültek. 1862-ben már kénytelenek voltak sorozást elrendelni, összlétszámukat hatszázezer és 1,4 millió közé teszik, de a legtöbb szakértő szerint nem voltak 850-900000-nél többen. Nehezítette a helyzetüket, hogy a sereg egy részét széthúzták a határ teljes hosszában, tartva egy északi támadástól. Könnyítette viszont, hogy a vidéki életformához szokott embereik jobban viselték a tábori élet megpróbáltatásait, és a rabszolgák kordában tartása miatt már a háború előtt is sok katonai egységet tartottak fegyverben, az ő kiképzésük és összekovácsolódásuk már a háború előtt megtörtént. Igaz, a háború alatt is szükség volt ilyen jellegű szolgálataikra, a lázadásoktól való félelem értékes csapatokat vont el a frontról. Néhány szabad fekete is jelentkezett a déli haderőbe, de őket visszautasították. Csak a háború legvégén terjesztették ki rájuk is a hadkötelezettséget (a fehérekből ekkor már kezdtekAfrican-American-Soldiers-in-Civil-War-Hero-H.jpeg kifogyni, túl voltak a 35 éves felső korhatár 50-re emelésén és jelentősen szűkült a kivételek köre), de akkor már mindegy volt, nagy részükre már nem is került sor. Az északi hadsereg 15%-át alkották feketék.

Az önkéntesek egyébként mindkét táborba lelkesen jöttek (olyan lelkesen, hogy egyes becslések szerint egy normális orvosi ellenőrzés negyedüket ki is szórta volna), mint említettem, mindkét oldal mélyen meg volt győződve az igazáról és a másik oldal gonosz szándékairól- valamint arról is, hogy a háború gyorsan véget ér. A hadseregek felállítása azonban így sem ment probléma nélkül, hiszen nem volt sem egyenruha, sem fegyver elég (néha még kaja sem!), 4american-civil-war-history0.gif00000 déli önkéntes felét egyszerűen el kellett küldeni, amíg a haza kerít számukra egyenruhát és puskát. Az önkéntes egységek maguk választották a tisztjeiket, előfordult olyan is, hogy egy gazdagabb ember maga szervezett és szerelt fel katonai egységet, katonái ilyenkor persze őt választották parancsnokká.

A helyzet gyors eszkalációja a legtöbb katonát is felkészületlenül érte. A legtöbb tábornok nem vezetett még sereget csatában, kivéve kettőt, de azok meg már túl voltak a hetedik X-en. Nem csak a hadsereg, de a tisztikar is kettészakadt, 1098 tisztből 371 déli egyenruhát öltött. Központi vezérkar már a szétszakadás előtt se létezett, és például az északiaknak csak azért voltak Délről térképeik, mert egy Henry Wager Halleck nevű tábornoknak még idejében eszébe jutott venni párat egy könyvesboltban. A flották is hasonlóan fényesen álltak, az egy kivételével az összes hajógyárat birtokló északiaknak is csak mindenféle kereskedelmi hajó bevonultatásával és felfegyverzésével sikerült a blokád fenntartásához szükséges szintre fejleszteni.

 3. Egységek, kétségek

 A szövetségi hadsereget a háború elején mindössze 16000 hivatásos katona alkotta, ezen kívül az egyes államoknak, területeknek voltak milíciáik. Ezen intézmény gyökerei a függetlenségi háborúba, vagy még azelőttre nyúlnak vissza, a milíciák az adott állam fegyverbíró polgáraiból felállított védőcsapatok. Viszonylag hamar kiderült, hogy a rendes hadsereget nem váltják ki, hiszen gyakorlatilag tényleg nem jelentenek többet puskás embereknél, a milícia egységeinek kiképzése a fegyverhasználat mellett legfeljebb a parádékon való felvonulásra szorítkozott, nem voltak harci tapasztalataik (esetleg a vadnyugati területek időnként indiánokkal, vagy a mormonokkal összecsapó milicistái tudtak némi tapasztalatot felmutatni), nem tudtak más egységekkel együttműködve nagyobb szabású manővereket végrehajtani, nem voltak harcedzett, vagy legalább rendesen kiképzett tisztjeik, és nem voltak kiegészítő, vagy támogató egységeik sem. Jobb híján sokszor velük töltötték fel a hadsereget, bár persze azért távolról sem minden önkéntes tartozott közéjük. (A milícia intézménye többször átalakult az amerikai történelem folyamán, az 1903-as Dick-törvényig az sem volt megnyugtatóan tisztázva, hogy pontosan mikor tarthat igényt a szövetségi kormányzat saját államokukon kívüli szolgálataikra. Ma leginkább a Nemzeti Gárda tekinthető a leszármazottjuknak. A szabályozás államonként is változik, néhány államnak a Nemzeti Gárda mellett is vannak milíciaszerű tartalékos alakulatai, sőt, van, ahol államtól független milíciák is működhetnek, és működnek is)

northernsoldier.jpgA hadsereg alapegysége a gyalogezred volt, ezt tíz század alkotta, összesen nagyjából 1000, szuronyos puskával felszerelt vitézzel: a reguláris ezredek 843, az önkéntes ezredek 1045 katonából álltak (mindkét oldalon). A nagyobb létszámú ezredeket időnként két vagy több zászlóaljra bontva alkalmazták. 4 ezred alkotott egy dandárt, 3-4 dandár egy hadosztályt. Egy hadtest 2-3 hadosztályból állt, elvileg tehát 24-48000 emberből. Hangsúly az ,,elvileg” szón, általában vagy nem volt teljes a feltöltöttség, vagy a legénység egy része még a kiképzésnél tartott. És nem is csak lövészekre volt szükség, egy százezer fős hadsereg 2500 szekeret és 35000 igavonó állatot igényelt- az egész vándorcirkusz 600 tonna kaját falt fel naponta, és akkor még egy puskát el nem sütöttek. A nyugati part államaiban 1861-ben már egész vállalható vasúthálózat volt, de, ahogy fentebb említettem, a feladat se volt kicsi, Dél teljes elfoglalása logisztikailag kb ugyanaz, mint Moszkváé. Egy hadsereg 1-8 hadtestből állt, az északiak általában folyókról nevezték el őket,a déliek államokról, vagy más területekről. A déliek gyalogságát általában jobbnak tartották, persze nehéz erről általánosságokban beszélni.

A gyalogságnál kell szót ejtenünk az úgynevezett zuávokról is. Eredetileg a francia hadsereg észak-afrikai könnyűgyalogos alakulatait nevezték így. Ez a filing az amerikaiaknak is bejött, a háború előtt a milicistákat elkápráztatta a zuávok bátorsága, a díszes egyenruháik és a színpompás parádéik. Ezért a polgárháború során is szerveződtek önkéntes zuávalakulatok (északon egész ezredek, délen csak kisebb egységek). Ezek a gyorsan mozgó, laza alakzatban harcoló könnyűgyalogos osztagok természetesen amerikaiakból álltak, legfeltűnőbb jelegzetességük a zuáv-stílusú egyenruha volt. A háború során legtöbbjük fokozatosan beolvadt a normál gyalogságba.union cavalry.jpg

A lovasság 100 fős századokból állt, a déliek 10-esével, az északiak 12-esével szervezték őket ezredekbe, a déliek az ezredekből dandárokat formáltak, az északiak minden ezredet beosztottak egy gyalogoshadosztály mellé (később átvették a déli rendszert). A tipikus lovaskatona pisztollyal, karabéllyal és szablyával volt felszerelve, a déliek sokszor otthonhagyták a szablyát, és inkább egy második pisztolyt vittek helyette. A lovasságot eleinte csak járőrözésre, felderítésre és hasonlókra használták, később rákaptak a gyorsan manőverező csapatok használatának ízére (sokszor csak gyorsan mozgó lövészekként, a csatában lóról szállva vetették be őket), és nagyobb, önállóan is működni képes egységeket, lovashadosztályokat és a lovashadtesteket is szerveztek. A gyengébb infrastruktúrának köszönhetően a háború elején a déliek számítottak gyakorlottabb lovasoknak, ráadásul ők sokszor a saját lovaikat használták. Ennek persze megvolt az a hátránya, hogy a paci kidőlése esetén az apostolok lován kellett járni.

A tüzérséget ütegekbe szervezték. Az északiaknál hat löveg volt egy ütegben, egy százados parancsnoksága alatt. Egy löveget általában nyolc, egymás feladataira is kiképzett tüzér kezelt. Az ütegeket ötösével tüzérdandárokba szervezték, és minden gyalogos hadtest mellé adtak egy ilyet. A Konföderációnál egy ütegbe csak négy löveg jutott, és négyüteges zászlóaljakba szervezték őket, amelyeket 1-1 gyalogoshadosztály mellé osztottak be. A tüzérség az északiak erőssége volt, a déli tüzérség fölénye az első bull runi csatában inkább kivételnek számít. Annak ellenére igen fontos és sokszor csatadöntő fegyvernem volt, hogy a veszteségeknek csak elég csekély részéért volt felelős- a polgárháborús emberveszteség 90%-át puskatűz okozta.

confederate soldiers.jpgAz egyenruha Amerikában is sokat egyszerűsödött a napóleoni háborúk óta, a katonák egyszerű nadrágot és egy dísztelen, tunikaszerű zubbonyt viseltek (volt hosszabb és rövidebb változata is), hozzá sildes sapkát (kepi), esetleg valamilyen kalapot (inkább az előbbit, kényelmesebb volt, és olcsóbb volt gyártani). Az Unió egyenruhája sötétkék volt, a Konföderációé világosszürke (eredetileg a kadétok hordtak ilyen színű ruhát), de sokféle színű és szabású egyenruha volt használatban, a központi ellátás hiányosságai miatt sok egysézouav.jpgget szűkebb hazájának kellett felszerelnie, tág teret engedve a kreativitásnak és a téves azonosításnak. A new yorki 79. ezred például kockás nadrágot hordott, a virginiai 17-esek pedig zöld sapkát és zubbonyt. A legnagyobb gondot az okozta, amikor a szürke és a kék ,,helyet cserélt”, a déli oldalon küzdő 33. virginiai gyalogezred például kékben pompázott, az északiak 3. maine-i gyalogezrede pedig szürkében. És persze egyéni megoldások is előfordultak, a régi, fekete-fehér fényképeken sokszor el se lehet dönteni, hogy a tisztek vajon katonai egyenruhában vagy civil ruhában, esetleg kettő keverékében vannak-e. Az első bull runi csatában az északi egységek mindenhová kibontott zászlókkal vonultak (a konföderációs zászló első változata eléggé hasonlított az északiakéra, Bull Run után a déli fővezér, Beauregard tábornok szorgalmazta is erősen a jól ismert, vörös alapon kék András-keresztes megoldás általános bevezetését), a déliek pedig a richmondi asszonyok által küldött szövetet, illetve az ebből készített csokrokat viselték az egyenruhájukon. Dél 1861 szeptemberében aztán elő is írta mindenkinek a szürkét. Jellegzetes volt az ország nevének kezdőbetűivel ellátott övcsat, az északiaknál ,,US” volt rajta, a déliekél persze ,,CS”. A lovasság egyenruhája sem volt túlbonyolítva, nyoma sem volt az Európában még az első világháború harcterein is feltűnő zsinóros huszármentéknek, vagy fényes mellvérteknek. Az Európában csak a nehézlovasságra jellemző ormótlan, térdvédős lovaglócsizát viszont minden amerikai lovaskatona kedvelte. A zuávok fezt vagy turbánt, tarka, buggyos nadrágot és szűk kabátot viseltek, általában gazdagon díszítve mindenféle kis réz gombbal meg egyéb biszbasszal. Itt is van egy, jobbra fent.

Végül pár szót a tábornokokról, belőlük viszonylag sok fog szerepelni. A Zrínyi-kiadó féle, NATO-rendfokozatokról szóló könyvet használtam a fordításhoz (sztaki szótárban is ezek vannak amúgy), de egy helyen legyen meg az eredeti is. Az őrmester-hadnagy-százados-őrnagy-ezredes vonal kb ugyanaz, mint mindenhol, ezredes uram (Colonel) szintet lépve válik tábornokká. A legalacsonyabb tábornoki rendfokozat a dandártábornok volt (Brigadier General), ezután a vezérőrnagy jött (Major General), a legmagasabb rang pedig az altábornagy volt (Lieutenant General). A délieknél létezett egy még magasabb, egyszerűen csak Generalnak CSAGeneral.pnghívott szint is (magyarul is simán tábornok, majd külön kiemelem, ha konkrétan Generalról van szó). Délen minden tábornok háromcsillagos jelvényt viselt (lásd a képet), északon a ranggal egyenes arányban 1, 2, illetve 3 ezüstcsillagot. Északon a polgárháború után vezették be a négycsillagos tábornokságot, melynek pontos neve az idők során változott, ezt eleinte egyszerre csak egy ember kapta meg, elsőnek Grant, ma ezt hívják Generalnak. General of the Armynak nevezett ötcsillagos tábornokok 1944 óta vannak, a történelem során négy admirálist is beleértve összesen kilencen emelkedtek idáig, legutóbb Omar Bradley 1950-ben. A hatcsillagos General of the Armies leginkább csak elmélet, két ilyen van összesen: Pershing 1919-ben kapta meg, de négy aranycsillagot hordott hozzá, George Washingtont pedig posztumusz léptették elő 1976-ban. Ford elnök azt akarta, hogy se élő, se holt ne legyen magasabb rangú az államalapító tábornok-elnöknél, aki életében egyébként kimaxolta az akkori ranglétrát, de hát ez ugye még csak három csillag.

4. Puskát kellett volna hoznunk ehhez a melóhoz

 A katonák fegyverzetében megtalálható volt a kézi lőfegyverek XIX. századi fejlődésének minden állomása. A háború elején a legtöbb katonát a Napóleon és Nagy Frigyes korát idéző huzagolatlan elöltöltő puskákkal szerelték fel, egyszerűen azért, mert ezekből a megbízhatatlan, pontatlan és alacsony lőtávolságú (50-70 méteren túli célpontot már nem nagyon volt értelme megpróbálni eltalálni) fegyverekből mindkét oldal több ezret raktározott, és a bunkósbotnál egy fokkal még mindig jobbak voltak (az északi hadseregből a háború utolsó két évére pusztultak ki). Ekkoriban már az elöltöltős puskák sem a megbízhatatlan kovás szerkezettel működtek, a lövéshez szükséges szikrát kovakő helyett gyutacs (szép magyar szóval kapszli, egy apró, ütésre robbanó anyaggal töltött dobozka) biztosította, a még meglévő, eredetileg kovásként használatba vett fegyvereket is átalakították a XIX. század közepére ilyen, úgynevezett perkussziós szerkezetűre. Történetünk idején a .69-es kaliberű Springfield M1842-es volt a legelterjedtebb simacsövű hátultöltős (az USA hadseregének utolsó ilyen puskája). A Bull Run folyónál harcoló katonák szinte kivétel nélkül ezzel, vagy a még régebbi, M1816-os, M1822-es típusokkal voltak felszerelve.

springfield puskák.jpgAz elöltöltős puskák következő (2014-ben már kimondhatjuk: utolsó) generációját a huzagolt csövű, Minié-lövedékkel felszerelt fegyverek alkották. A huzagolt csövet már évszázadokkal Napóleon előtt is ismerték, ezeknek a fegyvereknek azonban igen alacsony volt a tűzgyorsasága, mert a golyót befelé is végig kellett passzírozni a huzagoláson (vagy kotyogott, de akkor meg oda a pontosság). A kúpos, üreges fenekű Minié-lövedék ezen segített, lövéskor az üregnél fogva szétfeszült, bele a huzagolásba, a forgásnak és a golyóénál ballisztikailag kedvezőbb formájának köszönhetően pedig igen pontos volt (ráadásul a csöve is hosszú volt, mert továbbra is követelménynek számított, hogy a sorokban álló katonák egymás válla fölött bizonságosan ellőhessenek). A polgárháborúban harcoló katonák legnagyobbrészt ilyen puskákkal voltak felszerelve, ebbe a kategóriába tartozott a háború legnagyobb számban (mindkét oldal által) használt fegyvere, a legendás .58-as Springfield M1861 is (a springfieldi fegyvergyár mellett több kisebb-nagyobb gyártó is készítette, a Konföderáció pl Richmond néven gyártotta régebbi, M1855-nek nevezett változatát). De volt bőven ilyenből importáru is, nagy számban érkezett az ország(ok)ba .577-es Enfield 1853 (angol versenyző) és Lorenz-puska (a ’48-as szabadságharc Augustin simacsövűit leváltó, Königgraetznél a porosz hátultöltők ellen leszereplő osztrák megoldás). A még meglévő simacsövűeket is sokszor átalakították huzagolt csövűvé, ilyenkor új irányzékot is kaptak, a huzagolt csövű puskákkal ugyanis akár 5-700 méterre is a találat reményével lehetett lőni. Az elöltöltős puskákkal (legyen szó huzagolt, vagy huzagolatlan csőről) a lövő ügyességétől függően 2-3 lövést lehetett percenként leadni, és természetesen levehető szurony is járt hozzájuk.

Sharps_1863_Carbine_.50-70_Calibre_antique_original.jpgA háború folyamán fokozatosan terjedtek el a hátultöltő egylövetű és ismétlő puskák is (csövük természetesen huzagolt ezeknek is). Az egylövetűek talán leghíresebbike az .52-es Sharps-karabély volt (balra), percenként 8-10 lövéses tűzgyorsaságával mindkét oldal lovasságánál népszerű volt (volt hosszabb, puskaváltozata is, az kevésbé terjedt el). Ismétlők közül pedig a két vadnyugati legendát kell megemlíteni, a percenként akár 20 lövést leadó .56-56-os Spencer-puskát (ebből is volt karabély), és a .44-es, 16 lőszeres tárral rendelkező Henry-puskát, amely komoly státusszimbólum is volt, ezekre mondták a déliek, hogy elég vasárnap megtölteni, aztán egész héten lehet vele lövöldözni. Persze ezek Bull Runnál még nem voltak ott, és a háború alatt nem is váltak általánossá. A hátultöltő puskák ugyanis kiporciózott puskapor Spencer-rifle.JPGhelyett egybeszerelt lőszerrel működtek, ezek előállítása komoly ipari hátteret igényelt (maguk a fegyverek se voltak egyszerűen gyárthatóak, a déliek megpróbálták másolni az északi típusokat, nem túl nagy sikerrel), és a hadiiparfejlesztésre készülő stratégák bevásárlólistájára előkelő helyre írták fel a rezet, mint szükséges nyersanyagot. A déliek leginkább zsákmányként juthattak hozzá ezekhez a nagy becsben tartott fegyverekhez (és remélték erősen, hogy lőszert is sikerül hozzájuk találni), de a jóval fejlettebb északi ipar is nehezen tudta volna katonák százezrei számára biztosítani a szükséges utánpótlást, úgyhogy sokszor az északi katonák is saját zsebből szerezték be őket- parancsnokaik a lőszerellátási nehézségeket általában túl komoly árnak 800px-1860_Henry_Rifle.JPGtartották a jelentősen megnövekedett tűzerőért cserébe. Talán a leghíresebb ilyen sztori Wilder ezredes Villámdandárjáé, amely 1863-ban teljes egészében Spencer-karabélyokkal lett felszerelve. Maga Mr. Spencer győzte meg az ezredest, hogy ezt válassza Henryé helyett. Wilder megszavaztatta a katonákat, beruháznak-e a Spencerekre (darabja 35 dollár), és az egyhangú igen után bankkölcsönt vett fel, amit aztán az emberek zsoldjából levonogatva terveztek kifizetni. Végül Uncle Sam állta a számlát, mert rájöttek, hogy egy feltörekvő nagyhatalom hadseregét azért mégiscsak elég gáz a katonák pénzéből korszerűsíteni.

A gyalogság tömegei a háború végéig Minié-lövedékes huzagolt elöltöltőkkel voltak felszerelve, a lovasságnál valamivel gyorsabban terjedt a hátultöltés, az elöltöltőkkel való nyünnyögésnél már csak az rosszabb, ha mindezt lóháton kell előadni (Gettysburg idejére az északi lovasságnál már a hátultöltő volt az általános).

A közelharc fegyvereinél a szuronyról már szóltam, ennek ekkoriban még komoly szerepet szántak, és condeferate-artifacts.jpgmegesett, hogy a tisztek sem dísznek hordták még a kardjukat (a legtöbbet talán a lovasság kardozott). Népszerű közelharci fegyver volt a hires Bowie-kés is, főleg a déli oldalon. Elöltöltős egylövetű, akár kovás pisztolyok is voltak még, de ezeket nagyrészt kiszorította Samuel Colt találmánya, a revolver, ami az 1850-es években széleskörűen elterjedt. ,,Isten teremtette az embereket, de Colt tette őket egyenlővé”- ekkoriban élőben mentek a westernfilmek, a nemlétező közbiztonság miatt sok helyen a klozettre is fegyverrel járt a nép, úgyhogy az apró, de nagy tűzerejű Coltokat vitték, mint a cukrot. Persze sok cég gyártott revolvert, a polgárháború idejére már megjelentek az egybeszerelt lőszerrel működő hátultöltők is -ezeket talán nem kell bemutatni-, de a legtöbb revolver még elöltöltő volt- ezeket talán igen: lőni 800px-Colt_Navy_Model_1851.JPGúgy kellett velük, mint a hátultöltőkkel, töltéshez viszont a dobot kiszeve a barátságtalanabbik oldala felől kellett beletunkolni a hatóanyagot a töltényűrökbe, mintha 6 (5, 7, annyi, amennyi) pici elöltöltős puskát töltene meg az ember. Pontosságról persze ezeknél a korai, polgárháborús revolvereknél nem nagyon lehetett beszélni. Derringereket, pepperboxokat és hasonlókat (ezek azok, amiket a westernfilmekben a cowboyok a csizmaszárból, a kurvák meg a harisnyakötőből szoktak előhúzni) is sok katona vett magának, az utolsó utáni esélyt biztosítandó.

M1857_Napoleon_front.jpgA tábori tüzérségnél nem haladt ennyire öles léptekkel az ipari forradalom, a háború során legnagyobb számban a jó öreg sima csövű, elöltöltős lövegeket használták, bár persze megjelentek a huzagolt csövű, és a hátultöltős lövegek is. Ágyúból a 6 fontos simacsövű elöltöltők voltak a legelterjedtebbek (az oldszkúl elnevezés a tömör lövedék súlyát adja meg, a 6 fontos űrmérete kb 93mm, a 12 fontosé 117mm), az íveltebb pályán lövő tarackokból a 12 fontos. A 6 fontosok 5 fokos irányzással kb 1400 méterig voltak hatásosak (1523 yard), a 12 fontos tarackok ennek kicsivel több, mint a kétharmadáig. A legnépszerűbb típus mindkét oldalon a 12 fontos M1857-es ágyú volt (kép jobbra), ezt Napóleonnak is nevezték III. Napóleon után, mert eredetileg a baráti francia néptől származott. Mindkét oldal gyártotta, a déliek még beolvasztott kisebb ágyúk bronzából is készítettek Napóleonokat. Nagy előnye volt, hogy nem kellett hozzá a 12-esekhez általában használt nyolclovas fogat, a 6 fontosok hatlovas fogata is el tudta húzni. Lőtávolsága 1619 yard (1473 méter).

A huzagolt csövű elöltöltős lövegek (a Parrott-féle megoldás volt a legelterjedtebb, különböző kaliberekben 20pdr_parrott.jpgkészült, de igen megbízhatatlan volt- balra egy húszfontos) messzebbre lőttek (a 10 fontos Parrott-löveg 1729 méterre 5 fokos irányzással, 35 fokos szögben pedig négy és fél kilométerre), ezért néhány sima csövűt is felfúrtak huzagolttá. A tüzérség királya az angol import Whitworth-féle 12 fontos huzagolt hátultöltő volt kivételes lőtávolságával (5/35 fokban 2366/4550 méter) és pontosságával. (Összehasonlításképpen: a magyar honvédtüzérség első világháborús M5-öse 7 kilométerre lőtt, a második vh-s 105 mm-es Göring tarack már több, mint 10 km-re, a ma használt 152 mm-es D-20-as tarack 17,4 km-re, rakéta-póthajtású lövedékkel akár messzebb is.)

Ez persze csak egy gyors áttekintés a legnépszerűbb típusokról, sokféle löveg volt használatban, voltak pl rövid csövű mozsarak, és mindenféle kísérleti típusok is. Fontos leszögezni, hogy ezek csak a tábori lövegek, voltak jóval nagyobb darabok is, azokat általában erődökben vagy hajókon használták. A legtöbb löveget bronzból és vasból is készítették, a bronz volt a jobb, a rideg vas ágyúk hajlamosak voltak a robbanásra.. Lőttek tömör golyókat, robbanógránátot, srapnelt (ez kb olyan, mint a robbanógránát, de a levegőben robbanva kis golyócskákat szór szét), és kartácsot (ez is sok kis golyócskát jelent, amik a csőből kijutva egyből szétszóródnak, rövid távolságra hatásos, de azon belül mindent letarol) is. Hátralökés csillapítás persze a kanyarban sem volt még, úgyhogy a lövegeket minden lövés után kézzel kellett visszatolni a tüzelőállásba.

Ennek a sokféle fegyvernek egy közös tulajdonsága volt: feketelőporral működtek, a biztonságosan használható füst nélküli lőpor feltalálására még kellett várni pár évet. Oly sok dologról lehet egy új lőporfajtát elnevezni, de nem véletlen, hogy a kortársak figyelmét a füstnélküliség ragadta meg leginkább; a feketelőporos fegyverekkel való tüzelésbe belefeledkezve (egy Henry-karabély eléggé csábított erre…) a lövész hamar átláthatatlan füstfelhőt generált maga elé, megnehezítve a célzást, parancsnoka számára a helyzet áttekintését, és persze az ellenség sem arra gondolt ilyenkor, hogy nézzétek azt a nagy füstöt, biztos Snoop Dogg olvas fel Bob Marley–verseket a Jamaicai Kenderbarátok Egyesületének, nosza, vigyünk nekik sajtos nachost. 

  1. Ember tervez

 A konfliktus tehát adott volt, és 1861 tavaszán már az is biztos volt, hogy fegyverrel kell megoldani. A stratégák neki is fogtak a haditervek kidolgozásának.

A népesség nagy része és az ipar szinte teljes egésze Északon összpontosult, ez hosszabb távon nem sok jót Unforgettable-American-Civil-War-Graphic-Images-27.jpgjelentett Dixie számára (a konföderáció közkeletű beceneve- az okosok máig nem tudják eldönteni, hogy egy Dixy nevű, legendásan jószívű rabszolgatulajdonos, a Maryland és Pennsylvania határát meghúzó Jeremiah Dixon, vagy a Louisianában nyomott tízdollárosok hátulján franciául szereplő címlet [dix] alapján), a délieknek gyorsan kellett cselekedniük, mielőtt a jenkik agyonnyomják őket (a yankee meg az északiak közkeletű korabeli beceneve, egyesen szerint indián eredetű szó, de valószínűbb, hogy a keleti parti holland telepesek körében gyakori Jan keresztnévből származik: Janke [Jánoska], Jan Kaas [Sajtos Jancsi], esetleg a gyakran adott páros keresztnév, Jan Kes [János Kornél]). Davis elnök erélyes intézkedésekkel látott hozzá a déli hadiipar kiépítéséhez, és a blokádtörés is nemzeti sporttá vált, sok külföldi hadianyag jutott be az országba a foghíjas északi flotta hajói között.

Pusztán katonai szempontból tehát Észak volt jobb helyzetben: ha a kezdeti balfaszkodást kinőve tisztességesen nekilátnak a hadsereg szervezésének, akkor akár többszörös túlerőt is kiállíthattak, melynek felszerelését és ellátását a saját iparuk biztosítja, nem veszélyeztetik az ellentábor ártó hatásai és az idegen politikusok hangulatváltozásai. Eggyel távolabb lépve azonban már nem ilyen egyértelmű a kép. A déliek csapatai pontosan azokon a határokon álltak, amelyeket maguknak követeltek, nem volt más dolguk, mint megvédeni ezeket a vonalakat az északiaktól, akik céljukat, az ország újraegyesítését csak Dél teljes elfoglalásával tudják elérni. Ráadásul még az sem biztos, hogy egyedül kell véghezvinniük mindezt: ne feledjük, italeri-6851-union-infantry-american-civil-war-132-scale-kit-30482-0-1299179639000.jpga XIX. század második felében, az európai imperializmus aranykorában vagyunk, a világ bármely lakójába teljes joggal fagy bele a barna maci, amikor arra gondol, hogy Queen Victoria húsos ujja vagy a nagy Napóleon Vercingetorix-rajongó unokaöccsének lovaglópálcája éppen az ő hazája fölött állapodik meg, mikor a megpörgetett földgömb megáll. Ha pedig a kék és a szürke mellett a piros (francia nadrág, vagy angol zubbony) is felbukkan Amerika csataterein, az aligha a külföldi árukat agyonvámoló Észak érdekében történik majd, Európa favoritja egyértelműen a textilipar megbízható nyersanyagszállítója, Dél volt. A háború elején még nem lehetett tudni, hogy,,Napóleon Lajos” egy polgárháborúval arréb, Mexikóban éli át a maga amerikai kalandját, Angliában meg csak a textilgyárosok favoritja Dél, a nép inkább Észak felé hajlik- miután a Trent-incidens (konföderációs diplomatákat Angliába szállító hajó elfogása) megoldódott, és az Emancipációs kiáltvány erkölcsi síkra terelte a konfliktust, a szigetország is inkább a kimaradás mellett döntött, Dél mindössze gazdasági jellegű segítséget kapott (amellett, hogy Anglia az Uniónak is szállított fegyvereket, business is business).

Bár a háború nagy területet érintett, a leghevesebb harcokra Virginiában lehetett számítani. Virginia alapvetően Délhez tartozott (Nyugat-Virginia a polgárháború alatt szakadt ki és vált különálló, Északhoz hű állammá, de mindkét oldalon harcoltak nyugat-virginiai katonák), a hegyes-völgyes, erdőkkel és folyókkal tagolt államban számos fontos földrajzi objektum csábítgatta a győzelemre vágyó katonatiszteket. Először is itt, mindössze 80 mérföldre Washingtontól, állt a déliek fővárosa, Richmond (május végétől legalábbis, addig az alabamai Montgomery volt). Virginia nyugati részén húzódott délnyugatról északkelet felé a Shenandoah-völgy, ezen végighaladva a déliek könnyen elvághatták Washingtont az Unió többi részétől. Virginia (illetve később Nyugat-Virginia) nyugati határán az Ohio folyó hömpölygött (ez jelentette a két világ határát, a szökött rabszolgák itt úsztak át, vagy legalábbis próbáltak átúszni a szabad földre), a folyó partján pedig a Baltimore-Ohio vasútvonal futott, amely szintén kulcsfontosságú volt Észak számára, ez kötötte össze a keleti partot a Középnyugat államaival (New Yorkból Philadelphián, Baltimore-on és Washingtonon keresztül St Louisig ment). A déliek több helyen is kijutottak a vasútig, elvágva az összeköttetést.

Végül Virginiában volt történetünk helyszíne is, Manassas Washingtontól mindössze harmincegynéhány mérföldre fekvő vasúti csomópontja. Az Orange-Alexandria vonalba itt torkollott be a Manassas Gap-vonal, ami beauregard.jpgnyugatról, a Shenandoah-völgyből jött. Nem akárki tanyázott itt: Beauregard déli tábornok, a fort sumteri győztes. A franciaajkú louisianai családból származó Pierre Gustave Toutant Beauregard (kép balra) nagy rajongója volt Napóleonnak (az elsőnek…), 22000 déli katonája élén várta, hogy bemutathassa, amit a világhódító francia császártól megtanult. További 11000 déli katona állomásozott Johnston tábornok parancsnoksága alatt Winchesterben, mindössze pár órai vonatozásra Beauregard táborától. (A jobbra lent megtekinthető Johnston szintén régi katona, részt vett a General-Joseph-Johnston.jpgmexikóiak és az indiánok elleni háborúskodásban is, sokat foglalkozott térképészettel. Dandártábonokként virginiai származása miatt hagyta el az északi sereget, ezzel a legmagasabb rangú lázadó volt.) Velük szemben Irvin McDowell északi tábornok serege állt 35000 emberrel Arlingtonnál (Washington déli részénél), ő Patterson tábornok seregére számíthatott, akik azonban Harper's Ferrynél azaz több napi járóföldnyire álltak.

A déliek előrenyomulásától félő, Északhoz hű virginiaiak Washingtontól további katonai segítséget kértek, végül azonban Ohio kormányzója segítette ki őket: átküldte Rosencrans, Cox és McClellan tábornokokat a fenyegetett szomszéd államba. Ők mindhárman régi katonák voltak, és a saját maguk szervezte ezredük élén álltak. George Brinton McClellan kitüntette magát a mexikói háborúban, és, bár 1857-ben leszerelt, az üzleti életből a háború kezdetén visszatért a hadsereg kötelékébe, ahol először az ohioi milícia parancsnoka lett, majd a közös hadseregbe tábornoki rangban átlépve annak pár héten belül egyik legmagasabb beosztású és legbefolyásosabb tagja lett. Tapasztalatára nagy szükség volt, és ismert is pár embert a megfelelő helyeken- nem is volt egyébként rossz katona, hajlamos volt viszont saját helyzetét a 421px-Irv_mcdowell.jpgkelleténél gyengébbnek látni, az ellenség erőit pedig túlbecsülni. Nem tétovázott sokáig, 3000 emberével május 26-án elfoglalta Graftont, a Baltimore-Ohio vasútvonal egyik déliek kezén lévő állomását, az itt lévő déli 1500 katonát pedig megfuttatta. A mókának Lee tábornok (igen, a harckocsitípus és a Duke testvérek ’69-es Chargerének névadója, a déliek legjobb tábornoka, ez idő szerint a virginiai fegyveres erők főparancsnoka) vetetett véget, amikor Robert Selden Garnett tábornok 4500 (gyengén kiképzett és felszerelt) katonájával lezáratta a veszélyeztetett hágókat. Ez volt a háború első komolyabb összecsapása, az északi közvélemény a csata jelentőségét messze meghaladó ünneplésben részesítette McClellant és katonáit.

Közben kezdett formát ölteni a haditerv is. A legtöbb északi azonnali támadást és gyors győzelmet várt a seregtől, ezt a tervet támogatta McClellan és Irvin McDowell dandártábornok is (a balra látható McDowell lett a déliek ellen induló Északkelet-virginiai Hadsereg parancsnoka, régi katona, de nem olyan régen léptették elő tábornokká. A háború előtt főleg adminisztratív feladatokkal foglalkozott, mostani beosztását inkább kapcsolatainak köszönhette. Egyébként Beaurgard volt osztálytársa az akadémián). Gyorsan odacsapunk a délieknek, dirr-durr, piff-puff, és mire a Buckingham palotában elhangzik az első whattefuck, Yankee Joe már a Mexikói-öböl vizében mossa a kapcáját, a déli problémát pedig újra házon belülre hozván, a politikusok okosan megoldják majd. Ennek a tervnek azonban nem csak a ,,politikusok okosan” szókapcsolat volt az egyetlen gyenge pontja, néhányan feltették például azt a kérdést, hogy ki a tökömmel akarunk mi Richmondig, pláne Floridáig menetelni, a porosz hadsereggel talán sikerülne, de az Unióé kábé úgy áll, hogy amelyik katonának van puskája és még töltény is general winfield scott.JPGbele, az nem tudja, hogy melyik végével kell a déliek fel tartani. És nagy hekatombát se kéne csinálni, mert minden csepp kiontott testvéri vér csak még jobban elmarja a délieket az amerikai államok egyesültségének eszméjétől. Ezért a vezérkari főnök, Scott altábornagy (jobbra, régi bútor a háznál, az 1812-es és a mexikói háború hőse, az első háromcsillagos George Washington óta, aki elnök is nagyon szeretett volna lenni, de 1852-ben elbukta a whig előválasztást) megfontoltabb megoldást javasolt A kikötők blokádját kiterjeszteni, a folyami útvonalakat is hadihajókkal lezárni, a hadsereggel pedig szépen sorban, egyenként elszigetelni és térdre kényszeríteni a déli államokat, akár még a lakóik kardélre hányása nélkül is. Hajókat megépíteni, embereket szépen-ügyesen kiképezni, lássukcsak…lássukcsak… november tájékán akár meg is indulhatunk. Lassan fojtogató természete miatt a tervet Anakonda-tervnek nevezték (nem ez volt az amerikai hadtörténelem utolsó Anakondája, Afganisztánban is volt egy Anakonda-hadművelet 2002. márciusában), és kiszivárgott a sajtónak, az újságírók és a közvélemény pedig nem győzte hányni rá az epét. A katonai dolgokban való járatlanság természetesen senkit nem akadályozott meg a katonai dolgokkal kapcsolatos véleménynyilvánításban, és novemberre már mindenki rég túl akart esni az egész balhén.

A tábornokok vitáját végül Lincoln elnök csendesítette le, ő is a gyors beavatkozást támogatta (július huszadikán ül össze a Konföderáció kongresszusa, milyen szép lenne, ha addigra már északi katonacsizmák csattognának Richmond utcáin), de megnyugtatta az Anakonda híveit, hogy az ő tervüknek is jót tesz majd, ha a megindulása soldiers_1.gifelőtt egy kicsit paráztatják a délieket (akik amúgy semmivel nem tapasztaltabbak vagy jobban felszereltek). Mondjuk például azzal, hogy a Washingtonhoz kellemetlenül közel fekvő Manassasből el lesznek zavarva. Scott végül rábólintott a tervre, aminek el is kezdődött az előkészítése. A nehézségeket ilyen hamar azonban nem lehetett felszámolni, a felszerelés továbbra is hiányos volt, a kiképzés nem fejeződött be rendesen (a tapasztalt tisztek nagy része szürkében az ellentáborban), a 90 napra behívott önkéntesek pedig szolgálati idejük végéhez közeledtek, és persze senki nem akar leszerelés előtt, vagy pláne utána pár nappal fűbe harapni (a legtöbbjüknek a bull runi csata előestéjén járt le a szolgálata, voltak olyan alakulatok, amelyek testületileg otthagyták a csatát). Hiányos kiképzés, hiányos felszerelés, rossz morál, ez így háromból semmi- annyit találtak ki, hogy a tapasztalatlan önkéntes alakulatokba is a reguláris hadsereg tisztjeit osztották be, egyvalaki legyen legalább a csapatban, aki tudja, mere van az előre. Az önbizalom továbbra is töretlen volt, legalábbis azoké, akik nem látták közelről a sereget. McDowell maga is elbizonytalanodott katonái harckészségét illetően, de ,,vannak, akik ezt jobban tudják”, ,,menet közben kell az önbizalmat megszerezni", meg hasonló Virág elvtársos szövegekből nem volt hiány ott se, gondolom. 

  1. A vonat nem vár

 Beauregard terveiben viszont nem szerepelt a beszarás, egyelőre legalábbis. Nem is nagyon volt rá oka, a Shenandoah-völgyet Johnston tábornok továbbra is tartotta, ő pedig számíthatott a Harper’s Ferrynél álló segítségre (ennél a városnál farkasszemet nézett a két fél, itt ömlött a Shenandoah a Potomacbe, és itt csatlakozott a Winchester-Potomac vasútvonal a Baltimore-Ohio vasúthoz), és magára Manassas vasútállomására, ahová bárhonnan kaphatott vonaton utánpótlást. Lassan készülődtek az északiak, McDowell 30000 (+10000 fős tartalék, sok helyen 35000 fő szerepel, gondolom, attól függ, hogy a támogató egységeket minek számoljuk) emberével oldalba akarta támadni Beauregardot, miközben McClellan Nyugat-Virginiában akciózott 25000 katonával, akik közül 6000 az újra birtokba vett Baltimore-Ohio vasutat őrizte. A déliek lassan, a komolyabb összeütközést elkerülve hátráltak előlük, az északi közvélemény meg nem tudott hová lenni az örömtől a győzedelmes előrenyomulást látva.

First_Bull_Run_Campaign.png

A nagy összecsapás előtt kisebb összeütközések jelezték a helyzet komolyra fordulását. Butler tábornok északi csapatai Big Bethel temploma mellett akartak egy déli üteget elhallgattatni június 10-én, de az éjszakai menetelésben kifáradt, tapasztalatlan katonák az egyenruha kavalkád miatt a csata első részét tulajdonképpen egymás ellen vívták. Persze attól se lettek boldogabbak, amikor a csata második felében a déli ágyúk fejezték be a megkezdett munkát- 66 északi halt meg, a déliek mindössze 8 embert vesztettek.

McClellan több szerencsével járt, három dandárral a már említett Garnett tábornok csapatait támadta meg, és kényszerítette menekülésre. A csata folyásáról nem volt tiszta képe, ezért tétovázott üldözőbe venni a futó ellenséget, végül az utóvédjüket mégis elérte, és itt maga Garnett is elesett (ő lett az első, polgárháborúban elesett tábornok, nem keverendő össze unokatestvérével, Richard Brooke Garnettel, aki szintén konföderációs tábornok volt).

220px-Robert_Patterson.jpgPatterson tábornok Potomactől északra álló 14000 emberének feladata volt a Harper’s Ferry környékén álló déli csapatok lekötése, nehogy Beauregard segítségére siethessenek. A 69 éves, alkesz tábornok (balra egy tizenpár évvel korábbi kép róla) azonban sem megállítani, sem szétverni nem tudta őket, a déliek (Jackson egy virginiai ezredekből álló dandárja, némi tüzérség és lovasság) kicsúsztak a kétszer akkora északi sereg szorításából, és elindultak Beauregard táborába. Nem is akárhogy: bár az északiak mindent megtettek azért, nehogy a lázadók kezére értékes vasúti járművek jussanak, 40 mozdonyt (a 44-ből ennyit sikerült megmenteni) és 386 kocsit közúton, lovakkal vonszoltak át a Baltimore-Ohio vonalról a Manassas felé menő vonalra (közelebbről Strasburg vasútállomására), felrakták őket a sínre, Piedmondnál beleültek, és elölűla masiniszta, kiagőzöstkiagőzöst igazíccsa, irány Manassas. Lee egyébként nem akarta kiüríteni a kedvező stratégiai helyzetű Harper’s Ferryt, de Johnston úgy ítélte meg, hogy nem tudja a nyugatról közeledő McClellan és az északról támadó Patterson ellen megtartani, ezért utasította Jacksont a város kiürítésére.

 Az első rész itt véget ér. Hogy megérkeztek-e rendben a vonatok, ha igen, mit csináltak az utasok, hogy sikerült-e McDowell jól kidolgozott tervének végrehajtását a büszke Beauregardnak, az állhatatos Jacksonnak és az alkoholista Evansnak megakadályoznia, mi az a Rebel Yell, tényleg aranyat lel-e, aki korán kel, és sok más hasonló izgalmas kérdésre jövő csütörtökön kaphattok választ.

 

 Szerk: legyen itt egy link a menet közben elkészült második részhez

imgO5zcQXlocomotive.jpg

 

110 komment

Címkék: usa amerikai haditechnika fegyver polgárháború hadtörténelem egyenruha

A bejegyzés trackback címe:

http://lemil.blog.hu/api/trackback/id/tr806845769

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Fredddy 2014.10.30. 16:16:46

@Titus Pullo Urbino: örülök, hogy tetszik:) A polgárháborúhoz szerencsére rengeteg anyag van, itt nem egy 2000 éves könyvből meg három rozsdás sisakból kell levezetni a sztorit, mint Caesarnál.

Az északiak messze nem voltak azért hétszeres túlerőben, még akkor sem, ha Dél összes rabszolgáját hozzájuk számoljuk. Legfeljebb a háború végén, amikor már nagy déli területeket foglaltak el. A háború egészét tekintve kétésfél-három a reális szám, de a háborús célok is különböztek, ahogy írom is :)

Titus Pullo Urbino 2014.10.30. 16:36:37

@Fredddy: a katonakorú férfi népesség tekintetében ilyen statisztika volt pedig. Tudom, statisztika...

Még egy kérdés: a "zászlóalj" szervezeti egység tehát nem létezett, csak kivételes esetben? Ezt így kell érteni?

Fredddy 2014.10.30. 16:59:13

@Titus Pullo Urbino: igen, de nem soroztak be mindenkit katonának, és maga a ,,katonakorú férfi" definíciója is sokat változott. Egyrészt sokáig nem is volt sorozás, másrészt változott a katonaköteles életkor, harmadrészt meg sok kivétel volt alóla, északon ki lehetett váltani pénzzel, amit sokan meg is tettek, délen meg például attól is függött, hogy hány rabszolgája van a családnak, ennek arányában kellett férfinépet hagyni a háztartásban.

Zászlóaljakra való utalást nem sokat találtam. Magyarországon ugye jó ideig az volt az alap, nekem úgy tűnik, Amerikában egyből ezredekben gondolkodtak. Ha egy ezrednek egy része megy valahová, akkor sem úgy írják, hogy ennyi vagy annyi zászlóalj, hanem egyszerűen azt, hogy hány század. Az általam talált legrészletesebb hadrendben is egyből századokra vannak osztva az ezredek. A zászlóalj mindenhol egy ilyen külön valami, ,,félezred", ,,kisezred". Bull Runnál is voltak zászlóaljakba szervezett egységek egyébként, mint majd látni fogjuk, de ezek sem egy ezred részei voltak, hanem csak így külön, egy zászlóalj.
A kivételes esetet úgy kell érteni, hogy, főleg a háború elején, alig volt nem kivételes eset. Leírtam ugye szépen, hogy papíron négy ezred alkot egy dandárt. Ehhez képest a Bull Runnál bevetett 12 déli dandárból egy darab volt, amelyik ténylegesen négy ezreddel rendelkezett, volt, amelyik öttel, a legtöbb viszont kettő-hárommal. Evans 7. dandárja pl úgy nézett ki, hogy egy darab ezred, egy darab zászlóalj, és szevasz. Úgyhogy nezéz erről általánosságban beszélni.
+ehhez jött, hogy általában fel se voltak töltve az egységek rendesen, így szinte csak nézőpont kérdése volt, hogy egy gyenge ezreddé, vagy egy erős zászlóaljjá szervezik a katonákat.

Fredddy 2014.10.30. 17:08:42

@Titus Pullo Urbino: ...a gyalogsággal ellentétben a gyakran gyalogos egységek között kisebb csoportokban szétosztott lovasságnál viszont bevett, létező dolog volt a zászlóalj, a déli tüzérség alapegysége is ez volt, ahogy írtam is.

Trónkövetelő 2014.10.30. 20:25:27

@Papp Sanyi:
OFF
Az altertöri blogot én is sajnálom, nemrég visszanéztem oda, van két új cikk, az egyik illeszkedik a fő profilba, a másik a bloggazda irodalmi blogjáról áthozott, folytatásokban közölt sci-fijének egyik epizódja (????). Kár érte, de az elmúlt 2 évben sajnos meghalt az a blog, pedig még én is írtam oda vendégposztot 100 évvel ezelőtt.
ON

Trónkövetelő 2014.10.30. 20:29:24

Alulról a 4. képen Custer tábornok látható (ő az, aki a kutyával fekszik), aki később Little Bighornnál fog elesni a polgárháború után.

Trónkövetelő 2014.10.30. 20:56:46

John Keegan Amerikai Polgárháborújában van még egy fontos részlet, ami a hadviselés jellegét alapvetően meghatározta: ez pedig a vasút, illetve annak hiánya a déli oldalon. Hiába volt észak jobban ellátva vasúttal, mivel a vasútvonalak alapvetően az északi bánya-és iparvidékek kiszolgálására épültek, és gyakorlatilag mintha egyenesen úgy épültek volna, mintha tudták volna, hogy itt polgárháború lesz, azaz Dél későbbi határainál mintha elvágták volna őket. Komoly problémát jelentett továbbá mindkét oldalon a vasúti szállításnál, hogy ekkoriban még bőven magántársaságok építették a vasutakat, olyan nyomtávval, amilyennel éppen nekik tetszett, tehát az egyes vasúttársaságok területei nem képeztek egységes hálózatot. Egyszerűen nem volt olyan, hogy bevagonírozták a katonákat Bostonban vagy Detroitban, és utána kipakoltak a Potomac partján, folyamatosan egyik vonatról le, a másikra föl. Ráadásul ez csak a Washington és Richmond között elterülő hadszíntérre volt igaz, hiszen a "mély délen" alig volt vasút, ami kevés volt, az az egyes államok közepéből vezetett az óceán partjáig (a gyapotexport érdekeinek megfelelően), az északiak hadseregének hozzáférhetetlenül. Ráadásul ezt az úttalan, óriási térséget még kettészelte DNY-ÉK irányban a hatalmas Appalache-hegység, amely vidéket - bár eddigre "indiánmentes" volt - még alig derítettek föl, teljesen vakon kóvályogtak az erdőkben-völgyekben mindkét fél seregei. Úgyhogy ezt a háborút is ugyanúgy nagy gyalogmenetekkel vívták, mint Napóleon idején kivéve a Washington-Richmond közötti "központi" csatákat. Ezek a "központi" csaták voltak a leghíresebbek, és álltak az érdeklődés középpontjában, de igazából nem hoztak döntést, bármilyen véresek is voltak, a háborút csak úgy tudták megnyerni az északiak, ha valahogy átvergődnek a fent sorolt földrajzi akadályokon és nem mellesleg az ottani déli hadseregeken.

Untermensch4 2014.10.30. 23:05:07

@Papp Sanyi: lysander spooner: a kormány nem nyugszik közmegegyezésen

Fredddy 2014.10.31. 00:03:24

@Titus Pullo Urbino: hazaérvén megnéztem az okos könyvben, a reguláris gyalogezredekben voltak rendes zászlóaljak, zászlóaljparancsnoksággal, meg mindennel. Az önkéntes ezredekben nem volt ilyesmi, csak a 10 század ,,ömlesztve".
Viszont ugye az ezredek túlnyomó része önkéntes ezred volt.

Titus Pullo Urbino 2014.10.31. 04:53:42

@Crip Lee: jó képek! köszi!

@Fredddy: igazi amatőrizmus, ahogy a déliek belevágtak, hűbelebalázs módra, leakasztották a puskát, aztán gyerünk! Ez tulajdonképpen az akkori viszonyok között egy népfelkelés volt, kb olyan, mint nálunk a XVIII. században szokásos nemesi felkelés. Kész csoda:

1. hogy 4 évig tartott a háború
2. hogy a környező államok nem avatkoztak be, kihasználva a gyengülést
3. hogy ebből az unióból nőtt ki a XX. század egyik legjelentősebb militáns hatalma.

Hadrian77 2014.10.31. 10:16:04

@Titus Pullo Urbino: környező államok? Kanada épp alkotmányozó gyűlésezett, a mexikóiak meg a franciákkal szórakoztak.

Garren 2014.10.31. 10:44:55

@Fredddy: Az USA-ban máig szentként tisztelt Lincoln igazából egy törvénysértő diktátor volt, aki az addig meglehetősen önálló államokat akarta tűzzel-vassal centralizálni. (Megérne egy kis kutatást, hogy támogatták/mozgatták a színfalak mögül.)

A déli államoknak pont ugyanannyi joguk lett volna kiválni a szövetségből, mint amennyi joguk volt csatlakozni hozzá, de a jog az amerikaiakat sosem érdekelte túlságosan. Kizárólag anyagi érdekeik mozgatták őket (pontosabban a mindenkori gazdasái elit anyagi érdekei), illetve a nyers hatalmi arrogancia. Ezért volt a bostoni teadélután is: azért keltek fel, mert kevesebb adót akartak fizetni. Mondjuk ebből még nem következik egyenesen, hogy az amúgy lenézett déli államokra miért tekintettek meghódítandó területként, de talán ugyanazért, amiért egész Észak-Amerikát így kezelték (semmibe véve az indiánok, mexikóiak emberi jogait és önrendelkezését).

Egy jogkövető elnök a déli államok bejelentésére, miszerint kilépnek az Unióból, a félreértések elkerülése céljából másnap bejelenetette volna a déli államokban állomásozó csapatoknak a függelmi viszonyok megváltozását, esetleg hozzátéve, hogy aki nem kíván a Konföderáció állampolgára lenni, azt tárt karokkal várják északon.

Ehhez képest Sherman tábornok valóságos irtóhadjáratot rendezett a déli államokban nem hadseregekkel csatázva, hanem civileket öldösve.

Fredddy 2014.10.31. 10:47:59

@Titus Pullo Urbino: a cikkben benne is van, igazából egyik fél sem volt felkészülve a háborúra, a tapasztalt katonát és tisztek jelentős része délen volt, és nem kellett mást csinálniuk, csak védekezniük. 1861-ben egyáltalán nem volt ez veszett és reménytelen ügy.
A XX. század legjelentősebb hatalma meg pont azért lett az USA, mert az északiak győztek, és az ő útjukat, az ipar fejlesztését és a népesség növelését választották. Ezzel hamar a ritkán lakott Kanada és a mezőgazdasággal foglalkozó Mexikó fölé nőttek, így 10000 km-es körzetben nem maradt ellenségük, viszont volt egy saját, nagy piacuk, és mellé még mindenféle természeti erőforrásaik is.

Titus Pullo Urbino 2014.10.31. 10:56:21

@Fredddy: "10000 km-es körzetben nem maradt ellenségük" ezzel most az indiánok (tűzzel, vassal, himlővel) kiirtására gondoltál?

@Hadrian77: konkrétan Mexikóra gondoltam, a franciáknak nem lett volna ellenére a 3 (megye, állam, régió?) elvesztett terület visszaszerzése.

Hadrian77 2014.10.31. 11:07:57

@Titus Pullo Urbino: a franciák a mexikóiakat sem tudták leverni rendesen. 1863. április 30-án volt a camerone-i balhé, nagyjából a polgárháború félidejében.

Fredddy 2014.10.31. 11:42:54

@Titus Pullo Urbino: nem, külpolitikai értelemben gondoltam. Az USA szárazföldi területét senki nem fenyegette, nem az volt, mint nálunk, hogy fejre is állhatunk, 50 évente akkor is megjelennek a németek-törökök-oroszok egymást ölni és lerombolnak mindent.
Az indiánok a XIX. század közepén már bőven nem veszélyeztették az amerikai állam létét katonai értelemben.

Fredddy 2014.10.31. 12:41:34

@Garren: Lincoln és Davis sztorija gyakorlatilag teljesen ugyanaz, mint Szent Istváné és Koppányé, csak íjak helyett Springfield M1861-esekkel.

Titus Pullo Urbino 2014.10.31. 13:24:31

@Fredddy: az az érdekes, hogy az 1848-49-es szabadságharcot ma Ausztriában "polgárháború" - ként említik a történészek, nyilván a történelemoktatásuk is ehhez igazodik.

Fredddy 2014.10.31. 13:28:16

@Titus Pullo Urbino: még mindig jobb, mint ha a korabeli terminológiának megfelelően zendülésként emlegetnék, mint Haynau&tsai.

Titus Pullo Urbino 2014.10.31. 13:34:04

@Fredddy: jobb, persze. 2011-ben kezdeményeztem egy konferenciasorozatot magyar és osztrák történészek részvételével, Katona Tamás védnöksége alatt, sajnos nem jött össze, az egyik fő ok ez volt, a mai napig nem tudtunk közös múltat kialakítani. Pedig izgalmas téma volt, "osztrák szabadságharcosok a magyar forradalom harcaiban". Már a cím is vitás volt (milyen forradalom? tiltakoztak hevesen a tokosok), aztán hagytuk az egészet az enyészetnek.

bloggerman77 2014.10.31. 13:36:39

@Garren:

A keleti part titkon royalista népessége már 1812-re megbánta, hogy az USA független lett, és megpróbáltak csatlakozni újra a britekhez. Ennek az tett keresztbe, hogy a brit-amcsi háborút az amerikaiak - meglepetésre - megnyerték, kis híján elfoglalták Kanadát is.

Ezután a royalistáknak menekülniük kellett, nem mentek messzire, csak a határ túlfelére, jórészt az ő leszármazottai a mai angolszász kanadaiak.

Titus Pullo Urbino 2014.10.31. 13:37:45

@Fredddy: Visszatérve a témához: a korabeli elöltöltős fegyverek töltésénél azt írtad, hogy a lövész ügyességétől függően percenként 2-3 lövés leadható? Ezzel én vitatkoznék, a percenként kettő lövéshez is iszonyú gyorsnak kell lenni, hármat elképzelni sem tudok.

bloggerman77 2014.10.31. 13:40:14

A cikkhez csatolt térképhez: Kalifornia és Oregon déli, konföderációs állam volt, ahol a spanyol telepesek örömmel csatlakoztak a "nigrók" elleni háborúhoz.
Amikor az Uniónak sikerült stabilizálni a helyzetet a keleti parton (tehát végre a déliek nem Washington külvárosában álltak), akkor egy villámgyors katonai akcióval lerohanták nyugaton Oregont és Kaliforniát. Attól kezdve lettek ezek az államok unionisták, azaz északiak...

Fredddy 2014.10.31. 14:09:19

@Titus Pullo Urbino: még nem lőttem ilyennel, de több helyen ezt írják. A perkussziós puskáknál már nem kellett felporzó lőporral szenvedni, és a puskapor is ki volt adagolva lövésenként papírtokokba (ez a következő részben benne is van).

Fredddy 2014.10.31. 14:10:55

@bloggerman77: igen, a térkép színezése nem pont a háború eleji állapotot mutatja, Nyugat-Virginia is külön állam már.

Fredddy 2014.10.31. 16:39:05

@Titus Pullo Urbino: találtam a tecsövön egy videót a puska használatáról, betettem a cikkbe. Kicsivel több, mint fél perc alatt kényelmesen megtölti és elsüti a csávó.

Trónkövetelő 2014.10.31. 17:55:09

@Fredddy:
Nem igazán. Davis ugyan jó szellemi képességekkel rendelkezett, de meglehetősen középszerű politikus volt, karizmával pedig egyáltalán nem rendelkezett. Nemcsak a fizikai megjelenésében törpült el Lincoln mellett. Mondták is akkoriban, hogy a katonák a déliekkel, az államférfiak az északiakkal tartottak. másrészt meg Koppány az egész országot meg akarta szerezni, nem csak egy részét, pl. Somogyot akarta függetlenné tenni. A délieknél hiányzik a "vezérfigura", ez az északiaknál megvolt. Amiben talán megállhatja a helyét az összehasonlítás, az az, hogy a déliek - bár egy nyelvet beszéltek - kulturálisan különböztek az északiaktól (ez a különbség ma is fennáll). A déliek hadserege azon emberek lázadása volt akik ezt a kultúrát követték, csakúgy, mint ahogy a mi tudatunkban Koppány is egy, az istvánitól, a latintól eltérő kultúrát képviselt (amiről persze nem tudhatjuk, hogy ténylegesen így volt-e, hiszen Koppány több, mint 1000 éve volt, nem tudható, hogy ténylegesen mit képviselt, azon túl, hogy a főhatalomra tört).

tudi 2014.10.31. 18:34:54

Érdekes írás, várom a folytatást. Azért az meglepett, hogy a polgárháború kitörésekor az USA reguláris hadereje 16000 fő volt + milíciák. Európai hatalmakkal összehasonlítva nagyon kevés.

hCsaba61 2014.10.31. 19:37:42

Bocsi,de a fegyverek vonatkozásában van egy kis rálátásom, mivel elég régen lövök elöltöltős fegyverekkel. Egy Tryon Target 45-ös vadászpuskát -ezt mesterlövész fegyvernek használták- és egy 36-os Remington revolvert használok. Hidd el, apercenkénti 3lövés álom. A lövésenként külön csomagolt lőpot és lőszert már a 17. sz-ban ismerték lényege éppen az volt, hogy a papír csomagolóaag egyúttal fojtásként is funkcionált. Ez ugye huzagolt fegyver esetén nem működik,ráadásul a lövedék peremét faggyúval be is kell/ett kenni, tehát nem csomagoltták egybe a polgárháború időszakában. A Sharps amúgy csak nagy jóindulattal nevezhető hátultöltősk. Igaz, hogy a lőszer bizonyos részét hátulról töltötték be -,épzeljünk el egy hüvelyt,amiben nincs csappantyú,csakegykis lyuk, ezt egy vékony papírlappar lezárják, erre öntik a lőport, majd beleszorítanak egy lövedéket. A csappantyú a cső végén levő csőrre kerül, erre csap le a kakas. A 7-8 lövés/percitt. kérdéses.
Ami a ruhát illeti. Az Elfújta a szél déli gentlenanjai szépek, de nem felelnek g a valóságnak, bár biztos voltak ilyenek is .A valóság más volt. Tavaly lóvésztársaim galapították a Konföderációs Haderő I. Texasi Ezredének magyar akulatát. Ezen ezred beceneve a Rongyosok voltak. Nomen est omen. Legkedvesebb ellenfelünk a pest-környéki lövésztársak által alapított 39. New Yorki ezred, a Garibaldisták, A kék unionista egyenruhához vörös garibaldista inget viseltek.

Csokis · http://csokis.blog.hu 2014.10.31. 19:50:31

@Papp Sanyi: A Műegyetemen nem tanítanak történelmet, és nekem már az is rég volt, de valami olyan rémlik, hogy az északiaknak volt mindenük, ami a fejlődéshez kellett, csak épp munkáskezük nem. Pedig délen ott volt a sok rabszolga, csak hát ők a gapotot szedték az ültetvényeken. Csak a felszabadított, szabad néger mehetett oda, ahová akart: a jobban fizetett gyárba. (Ez egyébként nem egyedi, tessék elolvasni Fekete István Gyeplő nélkül című regényét, az épp arról szól, hogy szipkázza el a bánya pont a legjobb embereket a gazdaságból azért, mert a mezőgazdaság nem versenyképes, míg a szénbánya igen.)
Szóval ahogy egykori töritanárom modta: ideológiákért még soha, egyetlen hadsereg sem indult meg, az mindig csak a duma volt. A valódi ok mindig kőkemény gazdasági-pénzügyi volt. És ez rohadtul igaz a rómaiaktól kezdve a kereszteseken át a nácikig, meg a komcsikig.

Hadrian77 2014.10.31. 20:13:06

@tudi: Az amerikai sereg létszáma az I vh-ig komoly kilengéseket mutatott. Háború esetén felduzzadt a létszám aztán lecsökkent.

Trónkövetelő 2014.10.31. 20:15:37

@Csokis:
De az ideológia szükséges a tömeghadseregek korában, azért, hogy a katonák harcoljanak. Az északiak harcoltak a rabszolgaság erkölcsileg elfogadhatatlan intézménye ellen és az Unióért, a hazáért a zendülők ellen, a déliek pedig azért, hogy az északiak nehogy szabadjára engedjék a nigrókat (akiknek a bosszújától generációk óta rettegtek), és a szülőföldért a betolakodók ellen. Sőt továbbmegyek, valószínűleg mind Lincoln, mind Davis teljes szívéből meg volt győződve ügyének helyességéről.

Norden 2014.10.31. 20:34:24

A nagy rabszolga felszabadítás csak szlogen volt. Az északi államok között is volt 4 rabszolgatartó. Volt amelyikben csak a háború után 1865-ben törölték el a rabszolgaságot. (Az 1863-as proklamáció csak a déli területekre vonatkozott.) Lincoln álítólag mellesleg full rasszista is volt.

Csokis · http://csokis.blog.hu 2014.10.31. 22:40:12

@Trónkövetelő: Teljesen igazad van. Csepp kétségem sincs afelől, hogy Sztálin Józsi és Dolfi is szentül hittek abban, hogy amit csinálnak, az valami k...a jó dolog. Sőt, meglepne, ha Chuchill valaha is álmatlanul forgolódott volna az általa hiába halálba küldött rengeteg angol tengerész (mint az admiralitás első lordja, sok orbitális hibát vétett), vagy az élve megégetett drezdai civilek miatt. De ettől még egy a szöveg, és egy másik a valódi ok és cél. (A legjobb példa talán Lengylország 1939, vagy Ukrajna 2014. Duma van, ígéretekkel tele a padlás, valódi segítég azonban nincs, mert anyagilag nem éri meg.)

Trónkövetelő 2014.10.31. 23:14:00

@Csokis:
Churchill, amikor 1940-ben a németek bekerítették Calaist, az ottani brit csapatoknak megparancsolta, hogy harcoljanak a halálig, és azt is közölte velük, hogy nem tudja megmenteni őket, azért van szüksége a kitartásukra, hogy a Brit Expedíciós Hadsereg zömét evakuálni tudja Dunkerquenél.
Miután ezt a parancsot kiadta, feljegyezték, hogy a jelenlevőkkel közölte, hogy emiatt a parancs miatt fizikai rosszullét lett rajta úrrá, és napokig nem tudott aludni. De nem vonta vissza a parancsot, és később is helyesnek tartotta.
Vagy a másik ilyen Szuvorov tábornok volt, amikor 1790. december 22.-én lemészároltatta Izmajil városának valamennyi lakóját, negyvenezer török férfit, nőt és gyereket. A látottak annyira felkavarták, hogy meglett felnőtt ember, sokat látott katona létére sírógörcsöt kapott, de nem vonta vissza a parancsát, pedig csak egy szavába került volna.
H. és Sz. urak tartózkodtak az ilyen érzelmi kitörésektől.

Fredddy 2014.10.31. 23:45:47

@hCsaba61: miért nem működik a papír fojtásként a hozagolt csövűeknél? A videókban is úgy használják. A Minié-lövedék meg van zsírozva előre, úgy van becsomagolva.
A mesterlövészpuskáknál el tudom képzelni, hogy máshogy volt, azok ma sem ugyanolyan minőségű lőszert lőnek, mint az egyszerű bakák fegyverei.

molnibalage 2014.11.01. 10:29:49

@Trónkövetelő: Mi volt az okot a török mészárlásra?

Trónkövetelő 2014.11.01. 10:46:10

@molnibalage:
Ha jól tudom, többször is sikertelen rohamot indított az erődváros elfoglalására, de látta, hogy a védősereg is jelentősen meggyengült, ezért ultimátumot adott a törököknek a megadásra, ellenkező esetben földdel teszi egyenlővé a várost, és mindenki a halál fia. Mivel a törökök nem adták meg magukat, úgymond kénytelen volt betartani az adott szavát.

GépBalta 2014.11.01. 11:31:21

@Hadrian77: Még a II. világháború elején is nevetségesen alacsony létszámú és kifejezetten gyengén felszerelt hadseregük volt.

Fredddy 2014.11.01. 13:17:53

@GépBalta: pontosan azért, mert nem volt a közelben velük egyenlő erejű nagyhatalom (ez persze nem jelenti azt, hogy nem háborúzgattak). A mai brutálerős, anyahajós, szupevadászgépes, 24óránbelülbárholbevethetőkülönlegesalakulatos amerikai hadsereg alapjait a második világháború alatt rakták le.

Hadrian77 2014.11.01. 13:30:54

@Fredddy: Inkább csak egyszerűen magába fordult és nem érdekelte máshol mi folyik. Ebben közre játszott a gazdasági válság és az, hogy belső megoldást kerestek rá nem külső expanziót.

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2014.11.01. 14:47:52

Gyönyörű munka! Végre egy tisztességes leírása a hadvezetésnek (század-zászlóalj-ezred stb.), mert ezeket sok helyen látni, de, hogy mégis hány ember, mennyire feltöltve arról alig esik szó.
A másik ami tetszik az a távolságok érzékeltetése - ez nem ilyen közép-európai csim-bumm cirkusz, ahol pár nap alatt be lehetett járni az országot (mint Petőfi), hanem keresztül kellett mászni a susnyáson. Ebből a szempontból nem különbözött sokban a függetlenségi háborútól, ahol a hadmozdulatok első lépése úgy kezdődött, hogy irtsuk ki az erdőt (bocs nem, az első lépése az volt, hogy szerezzünk egy indiánt, aki megmondja, merre irtsuk ki az erdőt - ennyi változás pl volt). Szóval logisztika: a probléma még mindig ugyanaz, mint 2000 éve (egy könyv és 3 rozsdás sisak társaságában) - hogyan vonjunk össze kellő méretű hadsereget úgy, hogy a emberi és lóerőforrások ne zabáljanak fel mindent a környéken? A gépesítés később ezen úgy változtatott, hogy oké most már olajat és tartalékalkatrészt kell utánszállítani - Eisenhower a könyvében elég sokat szentel annak, milyen macerás volt észak-francia honban előrenyomulni a német határig, miután kiverekedték magukat Normandiából. A vasútvonalak nem adekvát irányba húzódtak (és/vagy korábban ők bombázták szét), a teherautós szállítás nyomán pedig szétmállottak az utak. Persze sokkal jobb volt a helyzet, mint két évvel korábban Algériában, amikor az egyik tisztje kifakadt, hogy miért nem tanították az akadémián mit csináljon az ember egy rakás hadifogollyal egy rozsdás vasútvonal végén. Szóval itt még ennyi sincs, az amerikai közúthálózat csak száz év múlva épül ki, vasutat értelmes ember csak gazdasági érdek mentén épít (ugyebár azért van, hogy sok árut szállítsunk vele A-ból B-be nem túl lassan), nem azért, hogy Szilvabarackosat és Békaprütyögőt összekösse valami mondvacsinált indokkal két határ között úgy, hogy van körben három folyó és két hegygerinc :) . Még Transport Tycoonban sem. Amin én igazából csodálkozom, hogy az északiak miért nem raktak hajóra egy csomó embert (több hajóra), mentek délnek a part mentén és küldték be Richmondba. Tengeri szállítóflotta megvolt, az utazás nem tartott volna túl sokáig, bár nem tudom a város mennyire volt megerősítve ilyen támadással szemben.

@Titus Pullo Urbino: jó hónapja voltam a kroměříži érseki palotában (Olmütz mellett), ahol a kiírás szerint alkotmányozó gyűlés volt 1848-1849-ben :) .
Számomra a legmókásabb az amerikai függetlenségi háború - brit szemszögből, mint pl ez: www.redcoat.me.uk/Rev-War.htm

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2014.11.01. 15:43:42

@Fredddy: @Hadrian77:
Szerintem mindkettő és egyik sem :)
Való igaz, hogy az amerikai szárazföldi hadsereg az 1938-as lengyel harmada volt, de a flotta azért elég izmos volt, legalábbis számszakilag összevetve a brittel:
www.history.navy.mil/branches/org9-4.htm
www.naval-history.net/WW2CampaignRoyalNavy.htm
15-15 (US,UK) csatahajó, 5-7 hordozó, 112-184 romboló, 54-60 tengó, plusz a briteknél 66 első vh-s cirkáló.
Az amerikaiak hittek az "óceánpajzsban", szárazföldi fenyegetettség pedig sem kanadai, sem mexikói oldalról nem állt fenn (Mexikó addigra nagyon szépen ledarálta magát). Bizonyos szempontból még jobban is jártak azzal, hogy nem ruháztak be túl sok hardverbe a háború előtt, mert így nem ragadtak bele a korábbi technikába (mint a fenti posztban is látható) - ehhez persze fölös termelési kapacitás is kellett, de az történetesen bőven akadt. Az M3 és M4-es tankok (+alváltozatok) tömegtermelése is erre vezethető vissza - hogy klasszikusat idézzek: kissanime.com/Anime/Girls-und-Panzer-Fushou/Episode-003?id=80018

Hogy hasznos és ON is legyek, utána néztem az unionista flottának. Elvileg 40 hadihajóról és néhány ágyúnaszádról(?) (gunboat) beszélhetünk meg egy 2500 mérföldes konföderációs tengerpartról. Délnek meg nem voltak hadihajói kezdetben. A hajóhiányt az északiak hajóépítéssel (fából!) és kereskedelmi hajók felfegyverzésével (ebbe beletartoztak vitorlások, new yorki kompok is) hidalták át. Továbbá szert tettek néhány déli kikötőre is (Hatteras, North Carolina és Port Royal). A déliek ironclandek építésébe kezdtek, ami igen hatásosnak bizonyult a fából épített hajókkal szemben, így az északiak elkezdtek monitorokat gyártani (alacsony magasság, forgatható lövegtorony): www.civilwar.org/education/history/warfare-and-logistics/warfare/navy.html

Trónkövetelő 2014.11.01. 17:13:59

@sirdavegd:
"Amin én igazából csodálkozom, hogy az északiak miért nem raktak hajóra egy csomó embert (több hajóra), mentek délnek a part mentén és küldték be Richmondba. Tengeri szállítóflotta megvolt, az utazás nem tartott volna túl sokáig, bár nem tudom a város mennyire volt megerősítve ilyen támadással szemben."
Volt ilyen elképzelés, McClellan nevéhez fűződik. Azért pont McClellan, mert ő részt vett katonai megfigyelőként a Krími Háborúban, tehát látta, hogy milyen egy működőképes partraszállás. Ami miatt mégis gondban lehettek a kétéltű hadművelettel, hogy Dél partvidékén meglepően kevés partraszállásra alkalmas terület van, többnyire mocsaras, lagúnás partokról van szó, ahol tüzérséget, nehéz felszerelést kirakodni lehetetlen, azt a néhány helyet, ahol ez mégis lehetséges volt meg erődök őrizték, amiket az amerikaiak még a britek ellen építettek, most hirtelen az Uniót gátló tényezőkké váltak. Nem mertek továbbá a fő frontokról katonákat elvonni egy ilyen kockázatos műveletre, mert politikailag elfogadhatatlan lett volna, ha központi frontról hiányzó csapatok miatt a déliek beveszik Washingtont. ráadásul akkor még az amerikaiak nem tettek szert olyan félelmetes jártasságra a kétéltű tengeri hadműveletek terén, mint a XX. században, a hadviselés ezen módja számukra ismeretlen volt, tehát az amúgy is amatőr katonákra még ezt a terhet is ráhárítani, főleg a háború elején túlzás lett volna. Ennek ellenére mégis sor került egy komoly kétéltű műveletre, az ún. "Urbana-terv" keretében. Ebből lett végül a "félszigeti hadjárat", amelyet McClellan katasztrofálisan vezetett (pl. miután sikeresen, ellenállás nélkül partra szállt seregével a Monroe-erődnél, nem merte megtámadni az akkor még alig védett déli sáncrendszert, ami egyébként nem volt más, mint a függetlenégi háborúban a britek által Yorktown védelmére emelt sáncrendszer), hanem két hétig toporgott, és naponta küldte az erősítést kérő leveleket Washingtonba, valójában pedig akkor még alig volt közte és richmond között konföderációs katona). Amikor végre-valahára megérkezett Richmond alá, addigra már tényleg komoly konföderációs erősítések voltak ott, és a "Hétnapos Csata" elnevezésű ütközetsorozatban a konföderációsok erősen visszaszorították az északiakat. Ekkor Lincolnnak elege lett, és parancsot adott a hadsereg behajózására és Washington térségébe való visszaszállítására. Ez volt az egyetlen nagyobb szabású kétéltű offenzíva a polgárháború alatt, ás a kudarca miatt nem is indítottak többet.

Minorkavidor 2014.11.01. 18:55:29

Freddy! Érdekes és jó poszt, kár, hogy csak 24 oldal! Máskor írj többet lécci, kérem az olvasási adagomat!:)))
A tréfát félre téve:
Az USA eredetileg konföderációként jött létre, tagállamait az 1777. november 17-én elfogadott Konföderációs Cikkelyek (Articles of Confederation and Perpetual Union) fűzték össze. Ez igen laza volt, mivel a Konföderációnak sem törvényhozó testülete, sem végrehajtó hatalma nem volt. A Kontinentális Kongresszus csak ajánlásokat tett a tagállamok számára. Hogy ez mit jelentett a gyakorlatban arra itt egy példa: Az eset nem kisebb emberrel, mint Georges Washingtonnal esett még. 1789-ben, még az alkotmány érvénybe lépte előtt ellátogatott Massachusetts államba. A protokoll és az illem úgy kívánja, hogy az állam kormányzója elsőként tegye tiszteletét az Elnöknél. . John Hancock, - aki megsértődött amiatt, hogy nem lett alelnök – úgy próbálta felsőbbségét éreztetni az Elnökkel, hogy nem ment el. Washington erre úgy reagált, hogy a Hancock által szervezett estélyt kihagyta. Erre a kormányzó, - felismerve, hogy a népszerűsége megsínylené a hőssel való konfliktust – sietve tiszteletét tette az Elnöknél. A helyzet akkor változott meg, amikor 1787. szeptember 17-én, a philadelphiai konvenció elfogadták az USA (módosításokkal máig érvényes (!) ) alkotmányát, amely 1789-ben lépett érvénybe. Mivel sokan féltek egy mindenható állam létrejöttétől, ezért az ő megnyugtatásukra alkották meg a 9. és 10. cikkelyt. A 9. egyéni szabadságjogokról szólt, a 10. azokat a jogokat, melyeket az alkotmány nem tilt, ill. nem ad át az Uniónak, a tagállamoknak tartotta fenn. E cikkely feladata az volt, hogy korlátok közé szorítsa a kp-i hatalmat, mégis a kp-i állam már nemcsak azokat a jogokat élvezte, amelyeket „kifejezetten” neki delegált. Ez hatáskör növekedést jelentett, ami elvetette a hk-i viták magvait is. Az alkotmány szövege:
hungarian.hungary.usembassy.gov/constitution_in_hungarian.html
E szerint Garren és Freddy finoman fogalmazva elnéztetek valamit. Az alkotmány nem biztosította (és nem biztosítja kiválás jogát). A polgárháború kitörésének egyik oka éppen ez volt.
Visszatérve az ellentétek növekedésére, megemlítem a szövetségi adótestület 1788. évi felállítását. Ez magával hozta az egyes tagállamok csoportjainak földrajzi különbség szerinti, -ún. szekcionális – ellentéteit. Erre egyik első példa az 1807-1814 között lezajló események. Jefferson, majd Madison elnökök különféle sérelmek miatt gazd-i háborút viseltek NBr. ellen. Az első embargó törvényeket 1807-ben fogadták el, majd az embergót kiterjesztették Franciaországra is. Ez háborúhoz vezetett, bár fatális okból. NBr. ugyan visszavonta a szankciókat, csakhogy Madison ezt már a háború megszavaztatása után tudta meg. Politikailag a föderalisták, földrajzi elhelyezkedés szerint az Új-Angliai államok ellenezték a háborút. Nyiltan elszakadási törekvéseket mutattak, mert a háború veszélyeztette kereskedelmi kapcsolataikat. A háború alatt élelmiszerrel és egyéb készletekkel látták el a brit erőket. Majdnem a háború végéig kereskedtek NBr.-val és Kanadával, brit kincstárjegyekbe fektettek, cserébe a britek 1814-ig nem vonták blokád alá az New-England-i államokat. Bloggerman77 állításával ellentétben mégsem beszélhetünk ezen államok titkos royalista többségéről- annak ellenére, hogy néhányan felesküdtek a királyra, mert a royalisták már 1783-ban Kanadába menekültek. Kb. 125 ezren, ami az USA akkori, 2 milliós népességének több mint 6 %-a volt. Egyszerűen csak eltértek a gazd-i érdekeik + zsarolás. Ilyen szekcionális ellentétre 1870-es évek elején is sor került, fordított felállásban. A polgárháborúból származó,- NBr.-val szembeni- amerikai követelések rendezése váltotta ki a vitát. A 2 állam közti vita rendezése azért okozott gondot, mert e kérdést összekötötték az USA halászati jogaival a kanadai partok mentén. E kérdés csak az Új-Angliai állomoknak volt fontos. A részérdek azért kerekedhetett „az általános jólét”, azaz angol-amerikai kiegyezés fölé, mert szenátus külügyi bizottságának elnöke Charles Summer Új-Anglia érdekeit képviselte.
Szekcionális ellentét miatt került a főváros oda ahol most van. A függetlenségi háború után vita folyt arról, hogy az Unió átvállalja a tagállamok adósságait. Ebbe az alacsony adóssággal rendelkező déliek csak úgy egyeztek bele, ha W.D.C. szomszédságukban épül fel.
Louisiana megvásárlása szintén ellentéteket szült, az északi államok féltették befolyásukat a törvényhozásban. A déliek viszont támogattak, mivel az e területeken létrejött ny-i államokban szövetségesre találtak. Később e régió is megfogalmazta a saját gazd-i és pol-i érdekeit.

Minorkavidor 2014.11.01. 18:56:27

Mire az USA 1789-ben, hivatalosan létrejött (azaz föderáció lett) voltak olyan államai, amelyek fenntartottak a rabszolgaságot, míg mások eltörölték. Az alkotmány a rabszolgaság konkrét megnevezése nélkül, 3 esetben utalt az intézményre, tudomásul véve azt. Az 1. cikkely 2-szer is. Egyrészt mikor a képviselő helyeknek a lakosságszám elosztásánál úgy rendelkezett, hogy a szabad emberek számához, -az indiánokat kivéve-hozzáadják „minden egyéb személy számának háromötödét.” Másrészt e cikkely kimondja, hogy „olyan személyek bevándorlását, vagy behozatalát”, akiket a jelenlegi tagállamok alkalmasnak találnak bebocsátásra, a Kongresszus 1806-ig nem fogja megtiltani. A 3. utalás a IV. cikkely tartalmazza. E szerint olyan személyt, aki „egy államban szolgálatra vagy munkára van kötelezve”, de olyan államba menekül ahol nincs rabszolgaság, „ki kell adni annak a félnek a kérelmére, akit az ilyen szolgálat vagy munka megillet.” Mivel az eredeti alkotmány túlzottan a hatalmi ágakra koncentrált, így már 1789-ben felmerült, hogy az egyéni jogokat is be kell emelni az alkotmányba. Erre már 1789 őszen sor került, a Kongresszus által elfogadott 12 kiegészítésből a tagállamok 10-et ratifikáltak, ezek Bill of Rights néven, 1791-ben, csatolták az alkotmányhoz. A X. Cikk szerint: „Az alkotmány által az Egyesült Államokra át nem ruházott, de az egyes államoktól meg nem tagadott jogok az államokat, illetve a népet illetik.” Mivel a rabszolgaságot az alkotmány nem tiltotta, nem is nevesítette, így ahol fennállt alkotmányosnak kellett tekinteni. Az 1787. évi, az ÉNy-i Területek benépesítéséről szóló rendelkezés kimondta, hogy az ott létrejövő 3-5 államban tilos a rabszolgaság. A déliek nem tiltakoztak ellene, mert érdekeiket nem sértette. A „szabad államok” a rabszolgaság létét nem kérdőjelezték meg, hanem tudomásul vették. A konfliktust nem a rabszolgaság léte, hanem annak kiterjesztése okozta.
Eleinte, akár jóindulatból, akár önáltatásból sokan hittek „a szükséges rossz” intézményének elhalásában. Így vélekedett a rabszolgatartó Jefferson elnök és sok más ültetvényes is. A gazd-i fejlődésre hivatkoztak. Csakhogy épp a gazd-i fejlődés volt, amely megszilárdította rabszolgaság intézményét. Angliában ui. az p-i forradalom hajtóereje a textilipar volt, amely sok gyapotot igényelt. Ez önmagában nem volt elég, kellett hozzá Eli Whitney 1793. évi találmánya. Ez egy igen egyszerű, kézi erővel hajtott szerkezet, mely megsokszorozta gyapottisztító munka hatékonyságát. A gyapot vette át a dohány és indigó vezető helyét. Míg 1792-ben csak 13.000 bála gyapotot termeltek, addig 1860-ban 4,8 milliót. 1793-ban csak Georgia és Dél-Karolina államokban termeltek gyapotot, 1830-ban Alabama és Mississippi államok voltak a termelés központjai, az 50-es években már Texasban is megjelentek az ültetvények. Az így létrejött Cotton Kingdom területén összpontosul a rabszolgák 65-70 %-a. A cukornád, a dohány, a rizs és a kender termelésének értéke együttesen sem tette ki a gyapot értékének a felét. Akadt egy probléma: A Kongresszus 1806-ban tényleg betiltotta a rabszolga behozatal. Maradt a természetes szaporulat némi illegális behozatallal. 1850-re, egy mg-i munkára alkalmas férfi ára 1600-1800 dollár volt. Mire kielégítette luxus igényeit nem sok tőkéje maradt. Mivel a föld olcsó volt, ezért lehetősége nyílt az extenzív termelésre. Ez külpol.-i problémákat is jelentett (Texas).
A kvékerek már 1790-ben petíciót nyújtottak be a négerek emancipációja érdekében, de a Kongresszus 1820-ig érdemben nem foglalkozott az üggyel. Akkor Missouri felvételét kérte az Unióba, mint rabszolgatartó állam. Mivel ez felborította volna az egyensúlyt (11:11), úgy döntöttek, hogy ha felvesznek egy rabszolgatartó államot, akkor egy szabad államot is fel kell venni. Így vált ki Maine Massachusettsből. Mivel Missouri egy magasságban volt a Mississippi k.-i partján fekvő ÉNy-i Területtel, ahol már 1787-ben tilos volt a rabszolgaság ezért úgy döntöttek, hogy Louisiana-vétel többi területén a 36ᴼ30’ szélességtől É-ra tilos a rabszolgatartás. A kompromisszumot elősegítette, hogy mind a Demokrata, mind a Whig Párt közömbös volt a rabszolgaság kérdésében, mert mind2 pártnak voltak É-i és D-i tagjai, választói. A vita morális szinten folyt 1846-ig. Ekkor került sor a NBr.-val „közösen” birtokolt Oregon megosztására és Mexikó elleni háborúra. Oregon ideiglenes kormányzatáról már 1848-ban tv.-t, mely megtiltotta a rabszolgaságot. Mivel O. jóval 36ᴼ30’ É-ra feküdt így Dél nem vitázott.

Minorkavidor 2014.11.01. 18:58:00

Azt azonban nem sikerült elérni, hogy a rabszolgaság É.-i határvonalát hosszabbítsák meg a Csendes-óceánig, így vált izgalmassá a Kalifornia körüli vita. 1848-ban aranyat találtak, a lakosságszám már 1849-ben túlhaladta a 60.000 főt, így lehetővé vált államként történő felvétele az Unióba. 1849 szeptemberében összeült az Alkotmányozó Konvenció, melynek tervezetét novemberben népszavazás hagyta jóvá. Szabad államként kérte felvételét az Unióba. Mivel 15:15 volt az arány, így az egyensúly ismét megbomlott. A déliek haragját fokozta, hogy az állam értékes mg.-i terület volt. A Kongresszus mind2 házában szenvedélyes vita folyt. 1850 nyarán Nashville-ben a déli küldöttek összegyűltek, hogy megvitassák a kérdést. Már ekkor felmerült, hogy kilépnek az Unióból. A mérsékelteknek viszont sikerült létrehozni egy újabb kompromisszumot. Kalifornia szabad államként csatlakozik, Új-Mexikóban és a belőle alakított Utah területen engedélyezik a rabszolgaságot. Nem tudom, hogy Bloggerman77 és Freddy honnan vette, hogy Oregon és Kalifornia valaha is rabszolgatartó állam volt)
Az optimisták azt remélték, hogy ezzel a kérdést végleg megoldották. E reményüket az 1850. évi időközi és 1852. évi elnökválasztás igazolni látszott. Azonban a délieket aggasztotta, hogy az északiak akadályozzák szökött rabszolgáik kiadását, ráadásul a radikális abolicionisták agitációja is egyre erősödött. Ennek legmérhetőbb jele Tamás bátya kunyhója c. mű megjelenése. Aggodalmukat csak fokozta, hogy az aranyláz jelentősen megnövelte a bevándorlást, hozadékát viszont az É.-i államok élvezték. Ennek a képviselői helyek megoszlása miatt volt jelentősége. Dél most már veszélyeztetve érezte életvitelét és legfontosabb vagyontárgyait, a rabszolgákat is. A világpiaci konjunktúrának ’hála” a rabszolgaság intézményére már nem volt „szükséges rossz”, melynek meg kell szűnnie, hanem isteni áldás. Az ezt alátámasztó ideológia szerint, a Gondviselés a néger fajt eleve szolgaságra teremtette. Sőt, a rabszolgaság humánusabb, mint az északi bérrabszolgaság, mert ők halálukig gondoskodnak a négereikről, ott meg a gyáros bármikor utcára lökheti munkásait. Hogy a bevándorlók miért nem akartak rabszolgának állni)
A délieket megnyugtatandó Stephen A. Douglas illinoisi szenátor azt javasolta, hogy oldják fel a rabszolgaság tilalmát az 1820. évi kompromisszum által érintett, de még állammá nem szervezett területeken. 1854 januárjában azt javasolta, hogy rabszolgatartó Missouri és a szabad Iowa államiktól ny.-ra fekvő Kansas Területen bízzák a telepesekre, hogy milyen államként kívánnak csatlakozni az Unióhoz. Douglast saját pártjának, a Demokrata Párt északi és déli szárnyának egységét kívánta biztosítani az 1856. évi elnökválasztás sikere érdekében. Másrészt a térségben építendő vasútvonal terve is ott volt a háttérben. 3 hónapos vita után tervét elfogadták. Kansas Területet kettéosztották: Kansas és Nebraska territóriumokra. De törvény elfogadása nem megnyugvást hozott, hanem felgyorsította a polgárháború kirobbanását. A Whig Párt már az 1852. évi elnökválasztás után kettészakadt: az É.-i ún. „lelkiismereti” és a d-i ún. „gyapot”whigekre. A Kansas-Nebraska tv. most a Demokrata Pártot szakította ketté. 1854-ben így jött létre a Republikánus Párt. Céljai közt szerepelt a Kansas-Nebraska törvény, a szökött rabszolgákról szóló 1850. évi tv. visszavonása, a rabszolgaság megtiltása W.D.C. területén. Ezek a célok a későbbiek fényében szerények voltak, ám a RP létrejötte azt jelezte, mivel egyesítette a rabszolgaságot morálisan és/vagy pol.-i és/vagy gazd.-i okokból ellenzőket, a radikális abolícionistákat és azokat, akik csak a rabszolgaság kiterjesztését ellenezték. A párt az 1854-es kongresszusi választáson még gyengus volt, ám az 1856. évi elnökválasztáson már 11 szabad államban nyert. A választást James Buchanan nyerte, mert ő neki mind délen, mind északon voltak támogatói. A RP így is 20 szenátori és 92 képviselői hellyel rendelkezett.
Közben a Kansas-Nebraska tv. ellenére vagy éppen ezért Kansasban tovább durvult a helyzet. Kvázi polgárháborús helyzet alakult ki, 2 kormánnyal, az amcsi történelemben „vérző Kansas” ezen esemény neve. A helyzetet tovább súlyosbította a Legfelsőbb Bíróságnak a Dred Scott-ügyben hozott ítélete. Scottot gazdájával éveket töltött szabad államban ill. területen. Miután visszatértek Missouriba, bírói úton kérvényezte polgárjogának elismerését, az 1846 óta húzódó ügy végül a LB elé került. A testület úgy döntése leszögezte, hogy a Kongresszusnak 1820-ban nem volt alkotmányos joga, hogy a territóriumokban megtiltsa a rabszolgaságot. Az ítélet északon kiverte a biztosítékot, mivel már az LB ítélete is legalizálta a rabszolgaságot. John Brown 1859. októberi kísérlete délen keltett haragot.

Trónkövetelő 2014.11.01. 19:41:02

@Minorkavidor:
Az utolsó, Afrikából behurcolt rabszolgák a XIX. szd. közepén születtek, nem egy közülük megérte a XX. századot, úgy, hogy még emlékeztek a joruba, ibo stb. nyelvekre.

Minorkavidor 2014.11.01. 21:31:44

Így került sor az 1860. évi elnökválasztásra a RP jelöltje Lincoln volt, a Demokrata párt látványosan, északi és déli szárnyra szakadt, 2 külön elnökjelölttel és megjelent egy 4. párt is, mely az Unió egységének megőrzését tűzte zászlajára. E párt létrejöttét az indokolta, hogy a déli demokraták között futótűzként terjedt az a nézet, hogy L. győzelme esetén el kell szakadni az Uniótól. A választási eredmények végletesek voltak: L. hozta mind a 18 szabad államot, a déli demokraták jelöltje 11, míg a másik két jelölt 4 rabszolgatartó államot hozott.
Erre a déli „tűzevők” beváltották fenyegetésüket: 1860 decemberében Dél-Karolina kilépett az Unióból, majd 03.04-ig, -L. beiktatásáig – Mississippi, Florida, Alabama, Georgia, Louisiana, Texas követte. Áprilisban Virginia, májusban Arkansas, júniusban Észak-Karolina és Tennessee követte őket.
Pedig L. mérsékelt politikus volt, azokhoz tartozott, akik csak a rabszolgaság további elterjedését kívánták megakadályozni. Pártja politikusainak többségéhez hasonlóan el akarta kerülni a polgárháborút. Beiktatási beszédében közölte, hogy ő nem kíván erőszakot alkalmazni, amennyiben a déliek támadnak, akkor fegyverrel fogja megvédeni az Unió egységét. Amelyre esküje is kötelezte.
A déliek viszont hibás számításukra alapozva április 12-én kirobbantották a polgárháborút. Úgy számoltak, hogy NBr., akinek mint tudjuk nincsenek állandó szövetségesei és ellenségei, hanem csak állandó érdekei oldalukon belép a háborúba, a „gyapotéhség” elkerülése érdekében. A gyapotfegyver viszont besült. Mert igaz, hogy az angol textilipar zabálta a gyapotot, de:
• Miután 1807-ben betiltották a rabszolga kereskedelmet, és 1843-ban illegálisnak minősítették a rabszolgatartást a választókban erős abolicionista hangulat alakult ki.
• Ekkor kezdett felfutni az indiai gyapottermelés.
Az Unióban előbb 22, majd 1863-tól 23 állam maradt. E furcsa számtan úgy jön ki, hogy a 18 szabad állam mellett 4 határvidéki rabszolgatartó állam is az USA része maradt: Kentucky, Missouri, Maryland és Delaware. Virginiában az állam népének jelentős része nem értett egyet a szecesszióval, az Unióban maradt. 1863-ban e területekből alakult meg Nyugat-Virginia állama. Nyugat-Virginiát az Allegheny-hegység választja el Virginia többi részétől. A 4 határállam közül Kentucky volt a legfontosabb, mert ha ez az állam kiválik, Missouri biztos követi őt. Kentucky szülötte volt mind L., mind ellenfele, Davis is. Az állam eredetileg semleges akart maradni, de ez egyik hadviselő félnek sem tetszett. A pol.-i játszmában L. volt ügyesebb, ezért 1861 szeptemberében K. az Unió mellett foglalt állást. A többség Missouriban is semleges kívánt maradni, ám az állam kormányzója a déliek híve volt. A problémát az északi csapatok bevonulása oldotta meg, a déliek hívei a Konföderációba vágtattak. Marylandben viszont a szakadárok voltak fölényben. Baltimmore-ban megtámadták a Massachusettsből érkező csapatokat, de Butler északi tábornok hamar úrrá lett a válságon. Delaware törvényhozásában csak néhány déli szimpatizáns ült, kísérletet sem tett az elszakadásra.
L. hosszú ideig azon az állásponton volt, hogy a háború célja kizárólag az USA egységének a helyreállítása. Erre a 4 határállam hűségének biztosításán túl az is ösztönözte, hogy e 4 állam segítségére lehet a lázadókkal kötendő kompromisszum létrehozásához. Ennek lényege a rabszolgatartók kártalanítása (mint pl. nálunk a jobbágyfelszabadításnál 1848-ban) mellett a feketék fokozatos emancipációjával. Csakhogy az elszántan küzdő déliek sikerei új stratégiát tettek szükségessé, amit az antietami győzelem tett lehetővé. A csata után pár nappal deklarálta az előzetes, majd 1863. január 1-jén a végleges Felszabadítási Nyilatkozatot. E nyilatkozat hatálya a 4 határállamra pol.-i okokból nem terjedt ki. Tkp. L. a lázadók elleni katonai rendszabályként alkalmazta, ez annyit tesz, hogy a proklamációt hadsereg főparancsnoki minőségében adta ki. A rabszolgaságot az USA egész területén az 1865. évi XIII. alkotmány kiegészítés szüntette meg.

Mannlicher 2014.11.02. 00:15:48

Nagyon jó írás lett.
Nem tartozik szorosan ide, de nemrég olvastam egy cikket, ami szerintem nagyon jó kiegészítés a fegyverzetről szóló részhez:
kapszli.hu/a-hatfontos-tabori-agyu-a-szabadsagharc-igaslova/

@Minorkavidor:

Ezt akár külön cikként is megjelenthetted volna. Az 1600-1800 dollárt akkori árfolyamon kell érteni?

Minorkavidor 2014.11.02. 09:22:36

@Mannlicher:

Igen, akkori árfolyamom.

Kösz! Csak megjegyzem, hogy az enyém előtörténet, bevezetés, nem pedig hadtöri. Politika, gazdaságpolitika, alkotmányossági kérdések...

Mannlicher 2014.11.02. 11:29:21

@Minorkavidor:

Megpróbáltam inflációs kalkulátorral kiszámolni, csak 1913-ig lehetett visszamenni. Így jött ki olyan 43k dollár, ha viszont azt vesszük, hogy akkoriban a föld olcsó volt és a rabszolga tette ki a legnagyobb értéket felvetődik a kérdés, hogy miért nem próbálták meg kiváltani napszámosokkal, főleg miután elözönlötték Amerikát az Európából bevándorló olcsó bérmelósok. Persze ahol már adottak voltak a viszonyok, ott ez biztos nem érte volna meg annyira, de a terjeszkedés során elvileg folyamatosan jöttek létre új birtokok, ott már életképes lett volna rabszolgák helyett bérmunkások toborzása.

Sztem sokszor az előtörténet is van olyan fontos. Az is fontos kérdés, hogyan jutottunk el oda.

Fredddy 2014.11.02. 11:35:20

@sirdavegd:
,,Gyönyörű munka! Végre egy tisztességes leírása a hadvezetésnek (század-zászlóalj-ezred stb.), mert ezeket sok helyen látni, de, hogy mégis hány ember, mennyire feltöltve arról alig esik szó. "
Köszönöm! Az Alesiáról szóló cikkben és itt is (meg a még írás alatt álló, Przemyslről szólóban is) igyekeztem bemutatni a szembenálló hadseregek szervezetét, fegyvereit és egyenruháit is- szerintem így kerek a cikk, meg makettezőként engem érdekelnek is ezek a dolgok. +lehet, hogy egy része alapműveltség, de egy hadosztály, vagy egy dandár felépítése országonként és időszakonként eléggé eltérhet egymástól, úgyhogy nem árt, ha az adott helyre és korszakra vonatkozó információk benne vannak a cikkben. A csatás részben csak úgy röpködnek majd az ezredek, dandárok és hadosztályok:)

@Minorkavidor:
Köszönöm a kiegészítéseket! Gondolkoztam, mennyire menjek bele az államok csatlakozásával és nemcsatlakozásával kapcsolatos vitákba, de végül győzött a lustaság, letudtam pár sorral, mondván, a csata a lényeg.

,,Érdekes és jó poszt, kár, hogy csak 24 oldal! Máskor írj többet lécci, kérem az olvasási adagomat!:)))"
Úgy 8-10 oldal egy kényelmes méretű blogposzt, sőt, vannak itt rövidebbek is. Ha háromfelé vágom, akkor kb Jackson megérkezésénél lenne a második rész vége, az egy elég gonosz cliffhanger lenne:)

,,E szerint Garren és Freddy finoman fogalmazva elnéztetek valamit. Az alkotmány nem biztosította (és nem biztosítja kiválás jogát). A polgárháború kitörésének egyik oka éppen ez volt."
Igen, ezt a kommentben rosszul írtam, igazából nem magába az alkotmányba kapaszkodtak (bár... az államok függetlenségét behatárolja, de kiválásról nincs szó benne, így a IX-X. kiegészítések még akár rá is húzhatóak), hanem abba, hogy az ,,intolerable oppression"-nal szembeni ellenállás joga fölötte áll-e az alkotmánynak, illetve magában foglalja-e a kiválást. És ez nem csak afféle zugügyvédkedés volt, maga az alkotmány egyik létrehozója, a negyedik elnök, James Madison is így értelmezte: press-pubs.uchicago.edu/founders/documents/v1ch3s14.html

,,Nem tudom, hogy Bloggerman77 és Freddy honnan vette, hogy Oregon és Kalifornia valaha is rabszolgatartó állam volt?) "
?? Egyikünk sem írt ilyet, mindkét állam az Unió cikkben is említett 20 szabad állama közé soroltatik. De Kaliforniában elég jelentős Dél-barát mozgolódás volt, az északiak katonákkal biztosították az államot. Még Dél-barát fegyveres csoportok is alakultak, azok aztán átmentek Texasba. Sőt, egy délieknek pénzt gyűjtő rablóbanda is volt.

@Mannlicher:
Köszönöm a kiegészítést!
A 48-as szabadságharc hadseregéről, szervezetéről, fegyvereiről tervben van egy nagyobb lélegzetvételű cikk(sorozat), abban majd szerepelnek ezek az ágyúk. A magyarok a szabadságharc alatt legtöbbször hat fontos ágyúkat és hét fontos tarackokat használtak, a 12 fontosokból csak nagyon kevés volt. Eleinte négy ágyú és két tarack alkotott egy üteget (ez volt a Habsburg standard), utána hat ágyúból és két tarackból nyolclöveges ütegeket alakítottak, ez annyira bevált, hogy az osztrákok is átvették.

Fredddy 2014.11.02. 11:39:03

@Mannlicher: szerintem senki nem mezőgazdasági bérmunkásnak jött Amerikába, akinek a rabszolgával éppencsakhogy versenyképes uradalmi zsellérbér volt az álma, az maradt Somogyban. Aki mezőgazdasággal akart foglalkozni, azt a vadnyugaton osztogatott földek érdekelték, ahol mindenkinek saját farmja lehetett.

Mannlicher 2014.11.02. 12:58:15

@Fredddy:

Az amerikai milíciákról nem tudsz vmilyen magyar nyelvű forrást? Azt tudtam, hogy a nemzeti gárda tulajdonképpen a jogutódja, de az meglepett, hogy a mai napig működnek csoportok az eredeti felállásban.

Valószínűleg, hogy a gyárakban bagóért robotló bérrabszolgák sem így képzelték, de addig is kellett a pénz amíg megvalósították az amerikai álmot.

Fredddy 2014.11.02. 13:29:38

@Mannlicher: magyar nyelven nem nagyon tudok forrást, angolul a wikipédia jó kiindulóalap a kutatáshoz, az ottani kifejezésekre érdemes ráguglizni. en.wikipedia.org/wiki/Militia_(United_States)

A magánmilíciák általában a helyi széljobberek szerveződései (nem szkinhedcsoportokra kell gondolni, inkább olyanokra, akik szerint a szövetségi kormánynak túl nagy a hatalma, és legyen inkább minden úgy, mint a good ol' times-ban, amikor a paraszt csak a Henry rifle-jében bízhatott, de adóbevallást se kellett anyjanevekétpéldányban leadni), a szabad fegyverviselést megengedő híresneves második alkotmánykiegészítést néhány államban úgy értelmezik, hogy a szervezett fegyverviselésre is lehetőséget ad. Az állam erőszakmonopóliumára féltékenyen ügyelő Európában ez talán meglepőnek hathat, de az amerikaiak nem izgulják túl ezt a kérdést. Azt persze mondanom sem kell, hogy ezeknek a milíciáknak az ereje együttesen is eltörpül a szövetségi hadseregé mellett.

Hadrian77 2014.11.02. 14:04:39

@Fredddy: aki bérmunkásnak ment (a magyar kitántorgók komoly része ilyen volt), az gyárakba ment dolgozni. A húsgyárak pl. nagyon mentek akkoriban. Annyit dolgoztak, hogy haza térve a keresett pénzen telket, földet tudjanak venni és házat építhessenek.

Minorkavidor 2014.11.02. 14:17:45

@Fredddy:

Akkor az alábbiakat hogyan értelmezed:

"bloggerman77 2014.10.31. 13:40:14
A cikkhez csatolt térképhez: Kalifornia és Oregon déli, konföderációs állam volt, ahol a spanyol telepesek örömmel csatlakoztak a "nigrók" elleni háborúhoz.
Amikor az Uniónak sikerült stabilizálni a helyzetet a keleti parton (tehát végre a déliek nem Washington külvárosában álltak), akkor egy villámgyors katonai akcióval lerohanták nyugaton Oregont és Kaliforniát. Attól kezdve lettek ezek az államok unionisták, azaz északiak..."

Erre, Te ezt válaszoltad:

"Fredddy 2014.10.31. 14:10:55
@bloggerman77: igen, a térkép színezése nem pont a háború eleji állapotot mutatja, Nyugat-Virginia is külön állam már."

Bloggerman77 azzal kezdte, hogy Kalifornia és Ohio déli, konföderációs állam, csak később lett uniónista. Te helyben hagytad, azzal, hogy térkép nem a háború eleji állapotokat mutatja.
A fenti párbeszédre írtam, azt, hogy sem Kalfornia, sem Oregon nem volt soha konföderációs állam, mindkettő a kezdetektől szabad állam volt. Oregon esetében vita sem volt, annyira északra feküdt a határvonaltól. Kalifornia esetében volt vita, de kompromisszumot kötöttek. Kalifornia végül szabad államként csatlakozott az USA-hoz, cserébe más területeken ismerték el a rabszolgaságot. Ezekről részletesen írtam.

Minorkavidor 2014.11.02. 17:04:04

@Fredddy: @Hadrian

No, igen a Vadnyugat, ahol jó képű cowboyok osztják az igazságot, lövik le egymást, az ingyiánokat és a banditákat) Így lett a Winchester 1873-as modelljéből ’a Nyugatot meghódító lőfegyver”. A cowboy-mítosz sokat köszönhet John Wayne-nek, aki több mint 80 westernben képviselte a Jókat, puffantotta le a Gonoszokat.
A valóság kissé prózaibb. Az igaz, hogy erőszakos világ volt, ahol könnyű volt fegyverhez jutni. Tény az is, hogy Dodge City, Tombstone és Elisworth olyan bandák terepe volt, mint a Dalton-banda, Jesse James és Billy, a Kölyök és társaik. Lansford Hastings 1845-ben megjelent Bevándorlók könyve az Oregon-ösvényen utazóknak, hogy puskát is pakoljanak a szekérre. De! A létrejött települések vezetői hamar békebírákat fogadtak, fegyverviselési rendszabályokat vezettek be. A nebrakai Ogalallában, amely várost a „szarvasmarha-ösvény Gomorrájának” mindössze 6 gyilkosságot jegyeztek fel 1875-1884 között a „régi szép időkben”, amikor marhatenyésztő városként ismerték. A több westernfilmben is főszereplő, hírneves Wyatt Earp az 1878-1882 között pár évet rendőrbíróként dolgozott Tombstone-ban. munkaidejének nagy részében kéménytüzek eloltásával, kóbor sertések befogásával foglalkozott. Ma úgy mondanánk, hogy tűzrendvédelmi és közegészségügyi feladatokat végzett. Az a híres párbaj megtörtént, de csak kb. 30 másodpercig tartott, az esküdtszék felmentette, igaz utána a túlélők bosszújától tartva továbbköltözött. Üzletember lett, ingatlanok adásvételéből, lóversenyből, bányából származó jövedelmekből tett szert vagyonokra. A westernfilmekben gyakran feltűnő Dodge City „Boothill” temetőjét áthelyezte és kipofozta, hogy jobban kihasználja a konjunktúrát. (A „boothill” elnevezést több temető is viselte viseli, a név arra utal, hogy „lakói” csizmában haltak meg.) . A város akasztófáját 1876-1878 között használták, utána már nem. 1938-ra belőle is turistalátványosság lett.
Wyatt Earp hosszú életének köszönheti, hogy a törvény igazságos ökleként vált ismerté. 1848-ban született, 1929-ben halt meg Los Angelesben. Szoros barátságot ápolt Hollywood első hírességeivel. K Életrajzát Stuart Lake 1931-ben jelentette meg Wyatt Earp, a határvidék rendőrbírája címen. Az anyag nagy része az öregúrtól származott) Az önéletrajz felhasználásával készült el 1957-ben az Újra szól a hatlövetű c. westernfilm.
Nem csak Earp tett sokat a vadnyugati mítosz kialakításáért, hanem kortársa William Frederic Cody, ismertebb nevén Buffalo Bill. Ő szintén hosszú életet élt, 1846-ban született és 1917-ben halt meg, azaz szintén megélte Hollywood születését. Ő vadnyugati roadshowjával formálta a mítoszt. Még Európában is fellépett társulatával.
3. mítoszformálóként egy nőt, a Bajkeverő Jane-ként elhíresült Martha Jane Cannaryt (1852-1903) említem meg. Hiteles infóként annyit lehet tudni róla, hogy az 1860-as években költözött a montanai Virginia Citybe. Korán árvaságra jutott, kenyerét szállítóként, táncosnőként, prostituáltként, mosó- és szakácsnőként kereste. Becenevét elmondása szerint úgy kapta, hogy amikor az 1870-es években markotányos nőként követte a sereget, megmentett egy tisztet az indiánok támadásától!)) a tény, hogy izmos nő volt, aki imádott férfiruhában járni, lőni és whiskyt vedelni. Egyfajta regionális híresség lett a határvidéken. Olyan regényekben, mint F. McDaniel a birodalom eljövetele c. könyve szarvasbőrbe öltözött „vadnőként” ábrázolták. Jane Buffalo Billhez hasonlóan maga is felismerte a marketing és a sztori, azaz a Vadnyugat, mint elképzelt amcsitáj jelentőségét. Saját fényképeit árusította a Yellowstone Nemzeti parkban, vadnyugati show-kban lépett fel. Olyan történetekkel traktálta a nagyérdeműt, hogy hogyan cserkészet Custerrel, mentette meg deadwoodi postakocsi szállítmányát, hogyan tartóztatta le Vad Bill Hickok gyilkosát. Mindez kitaláció, melyet filléres füzetek népszerűsítettek. Még önéletrajzát is megíratta (mivel maga írástudatlan volt) Így lett belőle Bajkeverő Jane, a „síkság hősnője” Mozivásznon 1853-ban jelent meg egy musicalben, melyben Doris Day alakította őt.

Trónkövetelő 2014.11.02. 19:19:09

@Minorkavidor:
Az angolszász-ír folklórnak visszatérő szereplői a női kalandor- és rablóvezérek. 1-2 generációval a vadnyugat előtt ugyanezek az archetípusok még kalózok voltak, mint Anne Bonny, Maria Lindsey, Charlotte de Berry stb-stb. Calamity Janehez hasonlóan róluk sem lehet tudni még azt sem, hogy léteztek-e egyáltalán.
A róluk szóló történetek nagyjából egy kaptafára íródtak, nem lenne meglepő, ha ezek ihlették volna Calamity Jane történetét is. Sőt, mintha a Calamity Jane néven Martha Jane Cannary előtt már "futott" volna egy női kalóz is, de ebben most nem vagyok biztos.

Hadrian77 2014.11.02. 19:25:10

@Minorkavidor: ha jól emlékszem a a Dalton banda volt az utolsó a sorban, akiket 1892-ben kaptak szét. Addigra a többi nagy név már mind halott volt. A vadnyugatnak ez az ága nagyjából itt le is zárult és nem volt hosszabb 15 évnél (az indián háborúkat ne soroljuk ide). Hollywood jól kihasználta az ebben rejlő lehetőségeket.

Minorkavidor 2014.11.02. 20:43:04

@Valandil:

Ha érdekel az Unió Hadseregének hivatalos adatai szerint a polgárháborúban 2.128.948 ember szolgált: ebből 75.215 fő volt hivatásos, 1.933.779 önkéntes és 119.954 sorozott katona. A sorozottak az USA Hadseregének egyedüli behívottai voltak a XIX. században. A sorozottak száma mindössze 5,6 %-át tette ki az egész állománynak. Alacsony részaránynak 2 oka volt: A sorozást szégyennek tartották, másrészt magas prémiummal ösztönözték az önkéntesek jelentkezését
A halottak hivatalos száma 359.528, de a jelentés szerint 'a feljegyzések zöme hiányos". A halottak közül 67.058 fő a harcban esett el, 43.012 fő a sebesülésébe halt bele, 224.586 fő betegségekben hunyt el, 24.872 fő baleset vagy egyéb ok miatt halt meg. A Hadsereg nem rendelkezett pontos adatokkal a sebesültek számáról (a túlélőkről), számukat,- nem hivatalos becslés alapján 300.000 főben adják meg. A déliek hadifogságába 211.411 katona került.
Az összesített veszteség lista mminimum 870.939 fő, ami az összállomány 40,9 %-a. Ebből halott 16,9 % ( minden 6. ember), a túlélő sebesülteké 14,1 % (minden 7. ember), a hadifogságba esetteké 9,9 % (minden 10. ember)
Ezek a veszteségek nem tartalmazzák a déliekét, amelyek a polgárháború természeténél fogva még hiányosabbak. Ők halottakban ezer főre kerekítve 260.000 katonájukat veszítették el. Ez iszonyúan magas adat, mert a 9 milliós össz dli népesség 2,9 %-át, az 5 milliós fehér népességen belül 5,2 %-át jelentik. Összehasonlításul az EVH-ban vesztes Osztrák-Magyar Monarchia össznépességének 2,2-2,3 %-át veszítette el halottakban a frontokon.
A Ppolgárháború civil áldozatait eddig még nem mérték fel pontosan, becslések 300.000-nél többre teszik a civil veszteségek számát.

Trónkövetelő 2014.11.02. 20:58:31

Érdekes jelenség a polgárháborút követően az immár szabad négerek és korábbi fehér uraik gazdasági kapcsolata (politikai-jogi, ugyebár viszonylag közismert, a szegregáció, a Ku-Klux-Klan, a fajkeveredés tiltása stb-stb.):
A háború után ugyan a négerek szabadok lettek, de továbbra is ott laktak a korábbi fehér uraik földjén, annak művelésével foglalkoztak. Nekik maguknak nem volt pénzük arra, hogy földet béreljenek, pláne arra, hogy vásároljanak, ugyanakkor a korábbi gazdáik is eléggé legatyásodtak a háború miatt, ezért nekik meg arra nem volt pénzük, hogy a korábbi rabszolgáikat bérmunkásokként foglalkoztassák. Így aztán az volt a jellemző, hogy a négerek a fehér földtulajdonos földjét művelték, és a termény egy részét a földbérlet ellenértékeként odaadták a tulajdonosnak. Ez az érdekes, az európai jobbágyságra emlékeztető állapot kb. a századfordulóig állt fönt, némely helyeken tovább is, egészen addig, amíg a fehér tulajdonosok meg nem erősödtek gazdaságilag annyira, hogy immár bérmunkásokat alkalmazzanak pénzért, a néger bérmunkások meg a pénzből vonatra szálltak, lakást béreltek valamelyik fellendülő északi ipari központban, Chicagoban, Clevelandban, Buffaloban, Detroitban, és gyári munkások lettek.

Trónkövetelő 2014.11.02. 21:03:16

@Minorkavidor:
Igen, a konföderációs hadügyminisztérium iratai elégtek Richmond bevételekor, még az is meglehet, hogy maguk a déliek égették el.

Fredddy 2014.11.02. 22:53:02

@Minorkavidor: ja, nem, én csak a térkép pontatlanságára helyeseltem úgy általában, a háború elején Kaliforniát is be lehetett volna jelölni ingadozónak, Nyugat-Virginia meg még nem volt külön állam.

Minorkavidor 2014.11.03. 17:42:11

@tudi:

A US Army 1861. január 1-jén 1.098 tisztet és 15.259 legénységi állományú katonát számlált. Ezen erőt 19 ezredbe: 10 gyalogos, 4 tüzér-, 2 dragonyos-, 2 lovas-, és 1 lovasított gyalogezredbe szervezték. Az ezredekben összesen 198 század alkotta. 183 század 79 különféle helyőrségben állomásozott a határvidéken, 15 az Atlanti-óceán és a kanadai határnál levő garnizonokban és az arzenálokban teljesített őrszolgálatot.

@Titus Pullo Urbino:

Az Unió és a Konföderáció népességének az aránya 22:9, ha leszámítom a déli feketéket, akkor 22:5
Ellenben a gazd.-i és kat.-i potenciáljukban összesítve meg volt a 7:1 különbség.
1. Katonakorban (18-45 év), levő fehér férfiak száma 1861 tavasza:
Unió: 3.500.000 fő, Dél:1.000.000 fő
2. Bevonultak száma:
Unió: 2.128.948 fő, Dél: 900.000 (becslés)
Itt már látható, hogy ez volt az első totális háború, a déliek vereségének egyik okát is jól mutatja. A katonaköteles korú férfiak 90 %-át mozgósították. A háborús gazdaság működtetésére alig akadt munkaképes korú férfi. Ez nem csak az ipart jelentette, hanem a mezőgazdaságot is. Az afrok zöme ugyan a mg-ban dolgoztak, de az ültetvényes gazdaságok a fő termék a gyapot mellett, a cukornádra, rizsre, indigóra álltak rá. A gabonát és húst viszont a rabszolgával alig, vagy egyáltalán nem rendelkező fehér kisfarmerek állították elő, őket viszont felszippantotta a szürkeruhás sereg. Az északi államokba meg folyamatosan érkezett a bevándorlók több százezres serege (akik zömmel férfiak voltak).
3. Az erőviszonyok alakulása (fő):
1861 végén: Unió: 575.917 Dél: 326.768
1862 végén: Unió: 918.181 Dél: 449.439
1863 végén: Unió: 860.737 Dél: 464.646
1864 végén: Unió: 959.460 Dél: 400.787
1865 Unió:1.000.516 Dél: 358.692
Ezek csak névleges adatok, mert az Unióban (főleg a háború elején) a katonaszökevények száma időnként elérte a 35 %-ot, míg a Konföderációban időnként (főleg a háború végén) meghaladta az 50 %-ot.
4. Közlekedés, szállítás (1860):
Vasútvonalak (km):
Unió: 35.542 Dél: 13.745 össz: 49.287
Lovak:
Unió: 4.417.130 Dél: 1.698.328 össz:6.115.458
A lovak megőrizték fontosságukat, amikor 1864 májusában Grant 125.000 fős serege átkelt a Rapidanen 56.000 ló és öszvér is velük tartott.
Igavonó állatok:
Unió: 1.712.320 Dél: 1.657.308 össz: 3.369.628
5. Mezőgazdasági területek (1860):
Feljavított mg-i ter. (kh.):
Unió: 74.638.844 Dél: 40.134.012
Feljavítatlan mg.-i ter. (kh.):
Unió: 75.860.204 Dél: 98.435.092
Délen a feljavított és feljavítatlan mg.-i területek aránya közel 1:2,5 volt köszönhetően a gyapotra alapozott, monokultúrás, extenzív mg.-nak. Északon jobb, közel 1:1 arány alakult ki.
6. Ipar (1860):
Ipari létesítmények:
Unió: 110.274 Dél: 18.026 össz: 128.300
7. Tőkeberuházás $:
Unió: 949.335.000 Dél: 100.665.000 össz: 1.050.000.000
Észak ipari kapacitására jellemző, hogy míg 1860-ban, a polgárháború előtt 1 évvel „mindössze” 50.000 db kézifegyvert állítottak elő, a háború utolsó éveiben évi 2,5 millió db-ot! A déliek kevés fegyvert gyártottak, a blokád ellenére 600.000 db-ot importáltak és nagyszámú fegyvert szereztek a csataterek átfésülése során. A délieknek egy figyelemre méltó fegyvergyáruk azért volt, a Tredegar Vasmű Richmondban. A déliek által a polgárháború alatt gyártott 2.200 lövegből, 1.100 ebben a gyárban készült, ez évi 275 db-os átlagnak felel meg. Összehasonlításul a Krupp- Művek 1870-1900 között 15.000 db löveget gyártott, ami évi 500 db-os átlagnak felelt meg.
A fentebb írt mindössze azért szerepel idézőjelben, mert a poroszok az 1841-ben rendszeresített Dreyse-puskából évente csak 10.000 db-ot gyártottak az első időben, 1866 tavaszára csak úgy tudták teljesen átfegyverezni seregüket, hogy még 3 gyárat építettek.
A nagy Helmuth Moltke, - aki egyébként nem volt buta gyerek- nagy kárt okozott hazájának a XX. században, mikor arra a kérdésre, hogy miért nem tanulmányozza az amerikai polgárháború tanulságait, hamisítatlan porosz gőggel azt felelte, hogy minek tanulmányozza 2 csőcselék őserdei kergetőzését. Pedig figyelemre méltó volt, ahogy Észak pár év alatt megötvenszerezte kézifegyver gyártását. Az amúgy gazdaságilag elmaradott Dél legnagyobb fegyvergyára Krupp Művek éves lövegtermelésének közel 60 %-át, évtizedekkel korábban. A németek hibás USA politikája, mind az EVH-ban, mind a MVH-ban visszavezethető Moltkéra.
Más:
Miért nem a lovasságot tartjátok Freddyvel együtt a déliek legerősebb fegyvernemének? Az északi lovasság csak 1863-ban a Brandy Station-nál vívott lovassági ütközetben lesz egyenrangú ellenfele a délieknek. Elvégre a déliek mind lovas nép volt, az északiaknál a városlakó munkások viszont nem tudtak lovagolni.

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2014.11.03. 17:52:26

@Trónkövetelő: Ezt az "ellenállás nélkül partraszállunk, majd bambán várunk, míg az ellenség összekapja magát" című színjátékot később Gallipolinál is sikerült eljátszani.

Hadrian77 2014.11.03. 19:07:36

@sirdavegd: Gallipoli azért kicsit más volt. Eleve nem sík vidék, ráadásul az antant célja elsősorban a török erők lekötése volt, nem területszerző támadás.

Fredddy 2014.11.03. 19:15:37

@Minorkavidor: ismét csak köszönöm a kiegészítéseket.

A németek nem voltak azért teljesen vakok Amerika ügyeire, voltak megfigyelőik mindkét oldalon. Kérdés persze, hogy aztán mennyire figyeltek oda a tapasztalataikra. A vasúti szállítás használatát pl Moltke nagyon jól megtanulta.

,,Miért nem a lovasságot tartjátok Freddyvel együtt a déliek legerősebb fegyvernemének?"
Az benne van a cikkben, hogy a háború elején a déliek voltak a gyakorlottabb lovasok, meg majd látjuk is a második részben Jeb Stuart működését.
Az északiaknál viszont jobban meg volt szervezve a kidőlő lovak utánpótlása, idővel egyre korszerűbb fegyverekkel szerelték fel a lovasságot, és a jobb gazdasági helyzetük is elkezdte éreztetni a hatását egy idő után: egy normális hátasló elég drága volt.
Ezért a háború egészére én nem jelenteném ki, hogy a déliek jobbak voltak.

Crip Lee 2014.11.03. 19:29:50

@Fredddy: Mikor jön? Mármint a második rész.

Trónkövetelő 2014.11.03. 20:59:32

@Fredddy:
Azt is fontos tudni, hogy a déliek lóállományának jelentős része Texasban volt, aminek a hadszínterekre való eljuttatása elég gyorsan lehetetlenné vált.

Hadrian77 2014.11.03. 21:43:54

@Fredddy: az mennyire igaz, hogy az északiak a magyar nyelvet használták rejtjelezésre?

Fredddy 2014.11.03. 22:50:59

@Crip Lee: terveim szerint csütörtökön.
@Hadrian77: nem hallottam még erről.

vén betyár 2014.11.04. 08:54:34

Nagyon alapos, kiváló írás, a hozzászólásokkal együtt szinte teljesen feldolgozza az időszakot.Köszönet és nagyon nagy elismerés!

vén betyár 2014.11.04. 09:04:34

@Hadrian77: "...Frémontot rendkívül aggasztotta a konföderációs hírszerzés tevékenysége Missouriban.Üzenetei titkosságát biztosítandó, Washingtonba vagy Cairóba távírón küldött üzeneteit úgy "kódólta", hogy magyar nyelvre fordítatta őkat, majd a célállomáson szolgáló magyar tisztekkel visszaültette azokat angolra. ...Asbóth Sándor a távíratokat a Postahivatali Minisztériumba küldte, ahol egy szintén magyar hivatalnok, Zeyk Albert angolra fordította őket, s úgy továbította Lincoln elnöknek.Hasonlóképpen, Cairóban Grant tábornok Rombauer hadnagy szolgálatait vette igénybe, s vele fordítatta a Frémont főhadiszállásáról érkező üzeneteket /erről lásd a képmellékletekben a 2.tételt/." Világostól Appomatoxig Vida István Kornél Hadiakadémia sorozat Akadémia Kiadó 2011 105.oldal

hCsaba61 2014.11.04. 15:29:26

@Fredddy: Ne haragudj, hogy eddig nem válaszoltam. Az a helyzet, hogy a huzagolt elöltöltős fegyvereknél, amennyiben nem gömblövedékeket lőnek ki, nincsen szükség fojtásra. A gömblövedéket is tapasszal lövik ki, amely egy vászondarab és a golyóval együtt verik bele a fegyverbe, előtte jó alaposan megnyálazva :) (Nem vicc, komolyan!), tehát az is a lőpor és a golyó között van. A kompressziós lövedékek lényege éppen az, hogy gyakorlatilag kilövéskor annyira kitágulnak, hogy felesleges. A papírhüvelynek a sima csövű fegyvereknél van jelentősége, ahol a lövedék "lötyög" a csőben. A polgárháborúban nem használtak külön mesterlövész fegyvert, mint ahogy speciális lőszer sem volt. Ugye a Nagy Háborúban is a "sorbakák" által használt Mauser, Moszin-Nagant, Lee Enfield, Lebel puskák távcsővel ellátott változatait használták a hozzá rendszeresített lőszerrel, amiben ugye benne volt a 4-600 m-es célzott lőtávolság lehetősége technikailag. Amúgy normál irányzékkal egy korabeli hadipuskával 100-200 méterre célzott lövést lehetett leadni, 20 cm-es szórásképpel. Egy akkori revolverrel ugyanez 25 méter körül van.

Fredddy 2014.11.04. 17:23:40

@hCsaba61: tehát akkor a zacskó megvan, csak a golyót úgy teszik a csőbe, hogy csak a golyó mögött legyen fojtás, a golyó elé már ne kerüljön papír? Többféle töltési módot is láttam hagyományőrző videókban, van, ahol nincs papírtasak. Hagyományőrzőknek céllövéshez nem is nagyon van rá szükségük.

Egyébként meg dehogynem használtak mesterlövészpuskát, a délieknek voltak külön mesterlövészalakulataik az angol Whitworth-puskával felszerelve, tobb északi tábornokot is megöltek: www.americancivilwarstory.com/whitworth-rifle.html

(a témában egyre jobban elmélyedve kezdek rájönni, hogy nincs olyan, hogy az amerikai polgárháborúban valami nem volt. Ott egyszerűen minden és mindennek az ellenkezője is megtörtént :) )

Fredddy 2014.11.04. 17:24:16

@Fredddy: ,,golyó". Szóval, a lövedék.

hCsaba61 2014.11.04. 18:29:50

@Fredddy: Nincs szükség a papírhüvelyre. Expanziós lövedéknél már nem szükséges a folytás. Amúgy meg ugye ott van a lőporflaska, adagolócsőrrel. Ma is ezt használjuk szituációs lövészetnél. Ott pedig időre is megy a játék. Mesterlövész fegyverek.
Persze,voltak. Abba azért gondolj bele - a Konföderációnak rendes puskája sincs elég, azt használják, ami van. Sörétes vadászpuska is bejátszott, minden, amivel lőni lehetett.

Minorkavidor 2014.11.04. 21:22:23

@Fredddy: @Hadrian77:

A cowboyokra visszatérve (az első hsz.-om elment a vadnyugati mítosz kialakítása felé) a filmekben,- a főhősök kivétel nélkül, markáns arcélű, jóképű fehér férfiak – az életük ugyan nehéz, de romantikus, némi law-val fűszerezve. A valóságban a cowboyok 1/3-da mexikói és afro volt, kb. fele-fele arányban, a filmekben max. statisztaként jelennek meg, ha megjelennek, főhősként soha.
Az átlagos cowboyok élete minden volt csak nem romantikus. Már tinédzserként elkezdték pályafutásukat, zömük 20-on éves fiatalember volt. A valóságban, többnyire a marhatenyésztő-farm jószágigazgatója alá tartozó vándormunkások volt. Fizetésük napi 1 $, ezért 14-16 órát kellett dolgozniuk. Munkájuk tavasszal kezdődött, amikor Texasban lóra pattanva bejárták a hatalmas bekerítetlen legelőket, begyűjtve a gazdák marháit, amelyek billogjaikról ismertek meg. Mivel sok borjú született, azokat meg kellett jelölni. E jelöléseknél viszont gyakran jelen voltak a szomszéd farmok megbízottjai, akik igazolták, hogy csak a gazdasághoz tartozó állatokat jelölték meg.
A csordák minimális nagysága 500, az átlagos csorda 1.500-2.000, a rekord, 1869-ben 15.000 állatból állt. Általában 250 marha/cowboyjal számoltak, de a pénzéhesebbek 400 állatra szántak egy embert. A legrövidebb úton is 2 hónapig tartott egy terelés, San Antonio-Abilene útvonalon már 90 nap, Montanaba már félév volt a menetidő. A terelés az ösvényfőnök (Trail boss) irányítása alatt állt. Ő lehetett a tulaj is, vagy egy jól fizetett szakember. A terelés megszervezése tkp. egy logisztikai művelet megszervezését jelentette. A Tb ismerte az útvonalat, az itató-, és pihenőhelyeket, a gázlókat, ő határozta meg, hogy hány mérföld utat tesznek meg naponta és hol térnek nyugovóra. Az első néhány napban 15-20 km-es tempót diktált, hogy szokták az állatok, utána már csökkenthette a tempót. Ő tárgyalt az indiánokkal és a farmerekkel, adta el a marhákat és fizette ki a fiúkat az út végén. A 2. legfontosabb ember a szakács volt, aki egy speciálisan felszerelt szekéren, a chuck wagonon utazott. A cw-ban a lámpától kezdve, a kávédarálón át a szerszámokig és az élelmiszerig, a cowboyok takaróig és hálózsákjaiig minden volt. A jó szakács mindig megelőzte a csordát, mire a cowboyok elérték a pihenőhelyet, vacsora várta őket. A cowboyok közül 2 point rider lovagolt elől a széleken, feladatok, hogy az élen járó marhák ne térjenek le az útvonalról. A csorda akár fél mérföld hosszú is lehetett, így a 2 oldalán 1-1 swing rider, mögöttük 1-1 flank rider száguldott föl-alá, hogy az oldalt kitört marhákat visszaterelje a csordába. A lemaradó állatokat drag riderek ösztökélték, mivel minél hátrább lovagolt vki, annál több port nyelt, ide a kezdőket, vagy az idegeneket osztották be. A cowboyok nyeregben voltak, de a lovaknak is kellett a pihenés. Ezért 1 cowboy több lóval rendelkezett. A szegényebb, vagy smucigabb gazdák csak 2 lovat, míg a módosabbak 6-ot is adtak egy cowboy alá. A csordát követő ménest spanyol szóval, Remudának hívták, rá a wrangler (lovászfiú) vigyázott. A legjobb lovak kistermetű, szívós és kiváló terelőérzékű állatok voltak, amelyek sosem buktak fel normál körülmények között. A létfontosságú volt azon a terepen. Gyalog hamar a vadállatok vagy a banditák áldozatává válhatott, saját csordája is csak lovon ismerte, gyalog eltiporta volna. A filmekben békés, barna, kövér marhákat terelnek a színészek, a valóságban a hódító spanyolok csordáitól elszakadt állatok keveredéséből kialakult fekete, szőrös, csontos, nagyfülű longhornnal kellet megküzdeniük. 2 szarva közti távolság meghaladhatta az 1 m-t is, lába a versenylóéhoz hasonlított, nyugtalan, ideges állat volt. Ha régóta nem ivott, ha megérezte a víz szagát, vagy szokatlan dolog megriasztotta, fejvesztve rohanni kezdett. Gyakran éjszaka riadt meg a csorda, ilyenkor a fiúk felpattantak legjobb lovukra, imádkoztak, hogy felbukjanak a csorda közepén, és ismeretlen terepen, tök sötétben vágtattak, hogy valahogy a csorda elé kerülve megállítsák a riadt marhákat. Ilyenkor volt, hogy nemcsak tucatnyi borjú, hanem társuk is odaveszhetett. Őket a prérin temették el. Ez az éjszakai rohanás volt a rettegett stampede. A folyókon való átkelés is stresszes volt. Nemcsak, hogy olyan gázlókat kellett keresni, ahol nem voltak gödrök vagy mélyedések a parton, ahol a marhák békésen le tudtak ereszkedni a vízbe és túlparton kimászni. Ha a nap a longhorn szemébe sütött, úszni sem volt hajlandó, sodortatta magát a vízzel, olykor csak mérföldekkel lejjebb mászott ki a partra.

Minorkavidor 2014.11.04. 21:22:59

A viseletük, - noha a filmekben túldíszítetnek, ábrázolják – praktikus munkaruházat volt. Fejükön olyan kalapot kellett viselniük, amely nagy „űrtartalma”révén hűvösen tartja a koponyájuk feletti levegőt, szükség esetén vízmerítésre is alkalmas. A kalapnak széles karimája volt, hogy viselőjét ne vakítsa el a Nap, de nem lehetett olyan széles, mint egy sombreró, amelyet egy enyhe szél is lefújt a fejről. Leginkább a Stetson Kalap Társaság Termékeit kedvelték. A sál, melyet terelés közben a szemükig felhúztak, nem csak a felvert portól, hanem a porban szálló rovaroktól is védte őket. A gyapjú v. flaneling izzadság felszívó hatású. A chaps a tövises bokrok ellen védett. A kesztyű és a bőr csuklóvédő a lasszózásnál védte a kezet. A hátul felvágott kabát az esőtől és a portól védett. Csizma magas sarka segítette a cowboyt, hogy földbe mélyesztett sarokkal jobban megvethesse a lábát a lasszó használata közben. A sarkantyúkra erősített kis csilingelő fémdarabkáknak az ún. „jingleboboknak” nem volt hasznos szerepük, azok valóban díszek voltak.
A cowboyok kora 1866-ban kezdődött, amikor először tereltek föl egy nagyobb csordát a Sedalia- vagy Shawnee-ösvényen, az Indián Territóriumon át (ma Oklahoma) Missouriba. Ekkoriban kb. 5-6 millió marha senkitől sem zavartatva legelészet Texas legelőin. Felnevelésük olcsó volt, egy borjúért 3-4 $-t adtak. Ellenben Északon 40 $ volt az ára. De az ezer mérföldes út veszélyes volt és sok gazda a marhavészre hivatkozva nem engedte át a csordát birtokán. Joseph G. McCoy, illinoisi üzletember felismerte a marha bizniszben rejlő aranybányát. Hatalmas karámot építtetett a kansasi Abilene-ben, ahonnan már vasúton tudta az állatokat továbbszállítani. 1870-ben már 700.000 marhát tereltek a város karámjaiba. Ahogy a vasút haladt nyugat felé egymás után jöttek létre a filmekből is jól ismert „marhavárosok”: Wichita, Caldwell, Ellswotrh, Dodge City. Charles Goodnigth és Oliver Lovning úgy döntöttek, hogy az Indián Territóriumot megkerülve, Új-Mexikón át fogják a csordákat fölhajtani Coloradóba. Bomba üzlet, mert az aranyásó városok lakói és az erődök katonái minden pénzt megadtak a régóta nélkülözött marhahúsért. A Goodnight-Lovning-ösvényen végül Kanadáig is eljutottak a csordák. a marhakereskedelem búsás hasznot hozott a nagyvállalkozóknak kiket csak cattle barons-ként, azaz „csorda báróként” hívtak. Alexander Hamilton Swan skót bankárok tőkéjével olyan részvénytársaságot szervezett, amely 120.000 állat felett rendelkezett. A fénykor 1885-ig tartott. A prérit az 1880-as évekre egyre több vasút hálózta be. A vasúttal együtt jöttek a farmerek, akik már a nemrég feltalált szögesdróttal kerítették be birtokaikat. Ezt a „csorda bárók” és a cowboyok személyes sértésnek vették, legjobban a birkatenyésztőkre haragudtak. Úgy vélték, hogy a birka megfertőzi az ivóvizet és úgy legeli le a füvet, hogy az többi nem nő ki. Továbbá mivel ők voltak itt előbb bizonyos előjogokat élveznek. Több ezer juhot mészároltak le és fegyveres harcokra is sor került. A kormány azonban a farmerek oldalára állt és fellépett a „csorda bárók” illegális földfoglalásai ellen. Az üzletet saját sikere is fenyegette, mert egyre többen szálltak be és egyre több állat került piacra, ami azonban árcsökkentő hatású volt. + még lépfene is tizedelte a marhákat. A végső csapást maga a természet mérte a bárók és cowboyaik világára. Mivel a prérin akkor meleg nyarak és enyhe telek követték egymást, tavasszal meg bőven volt ivóvíz, így a bárók nevettek, azon, aki azt javasolta, hogy az állatoknak esetleg téli szállásra szükségük lehet. 1885/86 telén azonban ítéletidő tombolt, tízezrével fagytak meg az állatok, a telet követő tavasz és nyár szárazságot hozott, a marhák éhen és szomjan haltak. A marhatenyésztők előbb abban reménykedtek, hogy a kevesebb állat majd feljebb viszi az árakat, de a pánik miatt sokan igyekeztek eladni maradék állataikat, hogy mentsék a menthetőt, de ez még inkább levitte az árakat. Néhányuknak sikerült talpra állni, de a régi világ már véget ért. Belátták, hogy a marha segítség nélkül nem képes túlélni a telet, ezért ranchokat hoztak létre, istállókat építettek és maguk is szögesdróttal vették körbe birtokaikat.
Mindazonáltal bevonultak az amcsi legendáriumba. A szarvasmarha-birodalomban fejeződött ki a Nyugat vállalkozó szelleme, a hozzátartozó szabadságvággyal és individualizmussal. A cowboy márkával sok mindent ellehet adni, még az elnököket is: Theodore Roosevelt, Ronald Reagan, George W Bush, mind cowboyként vonult be a Fehér Házba.

Fredddy 2014.11.04. 23:06:03

@hCsaba61: korabeli csomagolt Minié-lövedék, a Springfieldhez:
www.fototime.com/2B91D085E1001E5/standard.jpg

@Minorkavidor: már ennyire nem akartam elvinni a témát, de én is írni akartam a cowboyok bőrszínéről kialakult közvélekedés és a valóság közötti ellentétet. Igazából abból adódik, hogy a westernek aranykorában, az 50-es években néger még nem nagyon
szerepelhetett filmekben, pláne főszereplőként.
Ma is vannak egyébként cowboyok, attól, hogy bekerítették a legelőket, a marhákkal még foglalkozni kell. Szarul fizetett, kemény meló, de a westerneken felnőtt generációk attól még romantikusnak tartják. ,,because all America loves a cowboy!"
www.youtube.com/watch?v=27Wx2Uh1aRs (off offjának az offja: GTA San Andreast már csak a rádiók miatt is megérte megcsinálni! ,,all my ex's live in Texas, and that's why I hang my hat in Tennessee" !)

Vicces egyébként, az egész kontinensen keresztüli marhahajtás nálunk 2-300 évvel korábban volt divat, a cowboy magyarul igazából hajdú :)

Amit még nagyon szerettek a cowboyok, az a prérikutya volt. Ezek az ürgeszerű állatkák nagy családokban élnek, föld alá fúrt alagútrendszerekben. Egy prérikutyacsalád területe a lovasnak olyan, mint az aknamező, a járatokba beleszakad a ló lába és eltörik, és mivel a lóláb nem gyógyul, a nemolcsó hátas mehet is azzal a lendülettel a bográcsba.

Trónkövetelő 2014.11.05. 00:04:48

@Minorkavidor:
A cowboy elnökök közül kihagytad a legcowboyabbat, LBJ-t, aki jó texasi lévén 1100 hektáros ranchán 400 hereford-marha büszke tulajdonosa volt :)

Hadrian77 2014.11.05. 10:05:16

@Minorkavidor: és max 38-as láb volt az ideális.

Minorkavidor 2014.11.05. 21:01:44

@Fredddy:

Ha összevetjük a filmeket a valósággal a következőket láthatjuk:
1. A színészek általában 2-szer idősebbek, mint az átlag cowboyok, annyi idős max. az Trail Boss volt
2. A főhősök mind fehérek, noha a cowboyok 1/3-da mexikói v. afro volt.
3. A cowboyok és család az a valóságban 2 különböző dolog volt. Max kurvákhoz jártak, ami 5-6 $-ba került (5-6 napi bér) nekik. Az ismert mondás szerint egy c. 2 dologtól félt leginkább: a tisztességes asszonytól és attól, hogy elbotlik a lova.
4. Az indián támadások kivételesek voltak. Ha annyi támadás történt volna valóságban, mint a filmekben összesen, az üzlet nem virágzott volna 20 évig.
5. Munkájuk összehangolt csapatmunka volt, de 2. legfontosabb ember a szakács vmint a wrangler soha nem jelenik meg. A filmekben, ha nagy totált mutatnak, úgy látszik mintha egy cowboyra akár több ezer állat jut, pedig a legzsugoribb gazdák is 400 után fogadtak fel 1 embert.
6. A farmerek és a csordabárók közti harcot kivételesen viszonylag valósághűen mutatják be. Annyi eltérés van, hogy a farmerek élvezték az állam támogatását, a „csorda bárók” legfeljebb megyei szintű támogatást kaptak. A cowboyok nem harcoltak a „bárók” ellen, mert a megélhetésük függött tőlük. Ha főnök bukott ők is mentek a levesbe,
+1 Ha az amerikai és az olasz ún. spagettiwesterneket összevetjük, akkor sokak számára fura, de valójában érthető módon a „spagettik” ábrázolják valóság hűbben a Vadnyugatot. Lásd Sergo Leone Volt egyszer egy Vadnyugat c. filmjét. Az amcsi westernnek ui a fehér férfiakra alapozott vadnyugati mítosz megteremtése, majd fenntartása volt a céljuk, a profit mellett.
A fentiektől függetlenül, annak, aki westernt jó szórakozást kívánok!

Más:

Sirdavegdnek írt válaszodban említetted, hogy írsz a szembenálló felek szervezeti abc-jéről.
Ez engem is felette érdekel, mert még nem tudtam összerakni, hogyan állt fel pl. egy osztrák-magyar gyalogos v. lovashadosztály. Pl. a legrészletesebb anyagban, amit furcsamód a Magyarország az Első Világháborúban A-ZS találtam az alábbiak vannak:
Egy gyaloghadosztály kellálladéka (ma 100 %-os feltöltésnek mondják) 26.000 gyalogos és 600 lovas, 24 löveg, 4.000 ló. De nem írtak semmit arról, hogy jött ki pontosan. Mert az leírták, hogy a gyalogos ho. ho. parancsnokságból, 2 dandárba szervezett 4 gyalogezredből, áll, a gyalogezredek 4 zászlóaljból, a zászlóaljak 4 századból, a századok 4 szakaszból, 4 lovas századból, 1 önálló tüzérosztályból (3 üteg), 2-3 műszaki, 1 vonat századból, 1 gyalogsági törzsszázadból, 1 lovas törzsszakaszból, 1 lőszertelepből, 2 tábori élelmező oszlopból és 1 egészségügyi intézetből áll. A lovas hadosztálynál 7.000 lovas katonáról és 12 lövegről írnak. A hadosztályt 2 dandárparancsnokság, 4 lovas ezred, 1-2 géppuskás osztag, és 1 lovas tüzérosztály alkotta. A lovas ezredek 6, 150 fős lovas századból, 1 utász szakaszból és 1 távírójárőrból állt. Már a századnál meg vagyok lőve). A Gyalog század létszámát 250 főben, a többiét 100-150 főben adja meg. Jó de akkor a szakaszok 60 főből álltak és volt még egy 10 fős századtörzs is? A gyalogsági zászlóalj hadilétszámát 1.400-1500 főben adja meg: 4 században és egy, 2 géppuskával rendelkező géppuskás osztagban adja meg. Jó, 4 század összlétszáma 1.000 fő, marad még 4-500 fő a ? főből álló gp. osztagra, a ? főből álló zászlóaljtörzsre és még ? Az ezredről azt írják, hogy3-4 zászlóaljban 12-16 század alkotta, 4.500 fővel, Jó, előbb mit írtak a zászlóaljnál? AZ ezref pk-a az ezredes volt, akinek munkáját törzs segítette. ? főből állt. Az 1914-es gyalogdandár parancsnokságból, 2 ezredből (8 zlj), 1 tüzérosztályból (2 üteg), 1-1 lőszertelepből, élelmező oszlopból és egészségügyi intézetből áll vmint szükség szerinti lovas és műszaki alosztályokból (századokból) állt.
A hadosztály tüzérségénél más munkákban ( pl. Magyarország Hadtörténete II. kötet, Galántai) egy rendelkezett egy 5 ütegből, ütegenként 6 ágyúból álló ágyús tüzérezreddel és egy 2 ütegből, ütegenként 6 tarackból álló tarackos osztállyal. De pl. Magyarország az első világháborúban c. könyv (nem a lexikon) 48 löveget említ a gyalog hadosztályonként. ? Hogy is nézett ki egy OMM. gyalogho. Szervezete 1914-ben???
Ugyanez a kavarodás van a lovas osztályok (500 fő), ezredek (1.200 fő) esetében is.
A tüzérség?
aZ omm-nek 2.842 lövege,volt:1734 táb. ágyú, 420 tarack, 296 hegyi löveg, 112 közepes táb.löveg, 208 köz.ostromlöveg és 72 nehéz o.löveg.A 471 üteg viszont nem fedi le a 208 közepes és 72 nehéz ostromlöveget, őket hova szervezték? A 112 közepes tábori löveget A Lexikon tüzérség hadszervezete szócikke nehéz tarackokként említi
A 2.842 lövegbe benne van a Przemyslben 1914. szeptemberi e szócikk szerint a 42 hadosztály 5-5 üteges tüzérezrede 222 üteget tett ki.875 db-os lövegállománya? Ha nem, akkor érthető Az első világháború és a forradalmak képei c.
könyv által megadott 3.684 db-os lövegállománya.

Egyelőre ennyi:))

Fredddy 2014.11.06. 00:58:18

@Minorkavidor: most hirtelen annyit találtam, hogy egy honvédszázad 1890-ben 51 főnyi legénységből és 4 tisztből állt, 1913 tavaszán emelték 64 főre.
Már ekkor voltak olyan alakulatok a déli határnál, ahol a balkáni para miatt 120 főre (+4 tiszt) emelkedett.
És éppen az ilyenek miatt nehéz erről általánosságban beszélni, mert csak a Jóisten tudja, hogy hány ilyen kivétel volt. Alapból volt ugye három hadsereg (közös, Landwehr, MKH), mind különböző szervezettel, a Honvédségnél például egy ezred csak három zászlóaljból és a pótzászlóaljkeretből állt, de volt olyan, amelyik tényleg négy zászlóaljból, a közös hadsereghez hasonlóan. A honvédzászlóaljak egy részében csak három század volt, a negyediket csak mozgósításkor állították fel. Voltak menetzászlóaljak, három ilyenből állt egy menetezred, amiből kettőt-kettőt kaptak (legalábbis) az elsőként elvonuló hadosztályok. Az ezredeknek külön voltak menetszázadaik is. Voltak aztán népfelkelő ezredek, amiket összeolvasztottak a honvédezredekkel, és népfelkelő pótzászlóaljak, amik az ezred pótzászlóaljával olvadtak össze, már a háború első hónapjaiban. És akkor jöttek még olyanok, mint a biciklis századok, amikből volt valamennyi, és beosztották őket oda, ahol a legnagyobb szükség volt rájuk.
Szóval nem lehet megmondani, hogy egy hadosztály pontosan mennyi emberrel rendelkezett. Pontosan melyik hadosztály, napra pontosan mikor, mennyire volt feltöltve, és hová számoljuk a népfelkelő- és a menetalakulataikat, ha egyáltalán rendelkeztek ilyenekkel. És akkor neki lehet állni levéltárban kutatni.

Tüzérségnél ugyanez a káosz, egy honvéd gyaloghadosztály egy ágyúsezreddel rendelkezett, de nem mindegyiknek volt ugyanannyi ütege, és néhány közös tüzéralakulatot is a honvédséghez vezényeltek. És akkor még ott vannak az erődök, a lövegek egy része ezekben volt. Páncélkupolába épített lövegeket minek számoljuk? Meg az utászok, akik az aknavetőket kezelték. Aknavető lövegnek számít-e?

Ja, és persze a háború során minden folyamatosan változott. Papíron is, gyakorlatban meg napi szinten jöttek az olyanok, hogy egyes alakulatokban 50% fölötti veszteség, ha ember van, akkor meg tiszt nem maradt elég, de itt van xy alakulat menetakármije, akik szintén szenvedtek veszteségeket és igazából 400 kilométerrel arrébb kellene lenniük, de a vasutat felrobbantották a kozákok, úgyhogy úgyse tudnak ott lenni, és holnap reggel hatkor támad az orosz, úgyhogy addig csatarendbe kellene állni.

Egy géppuskás osztagban 1 tiszt, 15 katona, 5 ló és két géppuska volt, mozgósításkor meg megemelték 38 főre és 21 lóra a létszámot.

Minorkavidor 2014.11.06. 17:50:25

@Fredddy:

Tudom.

Engem a 1914. augusztus 1-i hadilétszám érdekel.
Tudom, hogy a Honvédség ezredei 3 zászlóaljból álltak anna. 8 honvédhadosztályba 32 ezredet szerveztek, az ezredekben 97 zászlóalj volt (azaz 1 4 zászlóaljból álló ezred volt). A béke létszámról is van adat Magyarország hadtörténete 2. kötetében, csak épp a hadilétszámú honvédhadosztály hogyan épült fel teljes részletességgel. Nem tudom, hogy miért maradt ki?
Ha a tüzérséget nézem, akkor a Magyar Tüzérség 100 éve 1913-2013 igen jó kiadvány, de van hiányérzetem.
Megadja a honvédütegek beosztását, a hadva vonult h. hadosztályoknak szánt 26 k.u.k üteg beosztását (így egy honvéd ho. 66-9 üteggel rendelkezett), ír mind a gyalog, mind a lovas ütegek, béke és hadi állományáról, sőt megadja a 4 üteges honvédtüzérezred és a 3 üteges lovas tüzérosztály hadi létszámát is, valamint az ezred- és osztálytörzs létszámát is. Az ellentmondások itt kezdődnek:
1914-ben a tábori ágyús üteg hadilétszáma 6 tiszt, 1 zászlós, 167 legénységi állományú, 137 ló, 6 löveg és 13 jármű, míg a lovas tüzérütegeké 5 tiszt, 1 zászlós 170 legénységi állományú katona, 178 ló, 11 jármű volt. Az ágyús ezred törzsét 17 fő és 8 ló, míg a lovas tüzérosztály törzsét 24 fő és 12 ló alkotta. A mozgósítás után egy 4 üteges honvéd tüzérezred több mint 800 katonával, 650 lóval és 52 járművel rendelkezett, a menetoszlopának hossza a vonattal együtt 2.100 lépés volt. A vonat az őszi csapatgyakorlatok illetve a hadra kelt tüzérség felszerelését szállította, vezetője egy gazdászati tiszt volt. Az 1. honvéd lovas tüzérosztály 470 főt, 530 lovat és 33 járművet számlált, menetoszlopának hossza 1.700 lépés volt.
A legnyilvánvalóbb ellentmondás az 3 üteges 1. honvéd lovastüzérosztálynál van ui csak emberből 552 fővel kellett volna rendelkezni a 47 fő helyett, lóból csak 12 paci az eltérés, a szekerek száma, jó amennyiben az önálló osztály nem rendelkezett trénnel.
A tábori ágyús ezred adatainál már jobb a helyzet. A létszám és ló adatok rendben vannak, de a jármű (szekér) adatok viszont nem.Mert az igaz, hogy 4*13752, de említenek vonatot is (a létszámát ugyan nem adták meg, de kiszámítható) és a vonatnak meg voltak járművei.
Ami meg teljesen hiányzik, az a k.u.k.-tól átvett tüzérség hadiállományú adatai, mert pl.a 39. honvédhadosztályhoz tartozó 3. honvéd tábori ágyús ezredét (3 üteg) a k.u.k. 18. tábori ágyús ezred (mind az 5 ütege) egészítette ki. Milyen volt egy teljes k.u.k tábori ezred teljes hadiállománya? Semmi nincs róla! Ugyancsak teljes tüzérezredet kapott a 38. honvédhadosztály, de már a 40. hadrendi számot viselő honvédhadosztály már csak 2 üteget. Úgyhogy nem ártott volna a k.u.k. ütegek hadiállományát is közölni, már amennyiben eltértek a honvéd ütegektől, ha nem akkor jelezhették volna, hogy megegyezik. Ugyanígy közölhették volna az 5. lovas hadosztály mellé a k.u.k. lovastüzérségétől megkapott lovas üteg adatait ha eltért.
A fentiekben szeretnék tisztább képett kapni.

Fredddy 2014.11.06. 18:48:13

@Minorkavidor: nem tudom, hogy egyáltalán kutatta-e ezt valaki ilyen részletességgel, és, ha igen, publikálta-e olyan formában, ami 2014 őszáén egy hobbiszintű érdeklődő számára elérhető. Az a baj, hogy az 1945 előtti irodalom már alig megtalálható valahol, 1945 után meg elhomályosította a témát a második világháború. Nekem van pár 45 előtti könyvem, de azokban sem sokat írnak konkrétan a hadsereg szervezetéről. Esetleg osztrák/német szakirodalomban kellene utánanézni, írtak pár elég részletes könyvet (pl azt az erődöset, amit a majdani cikkemhez használok), csak azokhoz kell egy osztrák pénztárca.

Ennyire mélyen nem tervezek belemenni a témába a Przemysl-es cikkben egyébként. Kényelmes leírni, hogy xyz osztag pontosan 1234 emberből, 56 lóból és 7 macskából állt, de ha tudjuk is napra pontosan, hogy mikorról van szó, a gyakorlatban akkor sem nagyon volt két egyforma egység, az is lehet, hogy még papíron se. Hamar elérjük azt a szintet, amikor már nincs értelme általánosságokról beszélni, hanem az egyes alakulatokról kell egyenként, az meg egy könyv per ezred. Még csak egy stanadard legókocka se volt, láthattuk, hogy századszinten is változott a létszám, volt, ahol 64, volt, ahol 124. És ahogy megyünk egyre följebb, úgy nő a diverzitás a különböző speciális alakulatokkal, meg, hogy melyik körzetnek mije van, vasútbiztosítóktól az éppen kiérő pót- és menetalakulatokig. Nem lehet ezt úgy megírni, hogy két oldal, és abban benne van a tuti, és két oldalnál sokkal többet még a komolyabb könyvek se nagyon szánnak rá. Persze leírhatod, hogy papíron mennyi volt a létszám és papíron hogy nézett ki egy ezred vagy hadosztály, de akkor viszont nem kell csodálkozni azon, hogy a valóságból kiindulva nem fog kijönni a matek. (És itt tág tér nyílik a szarkeverésre a szakirodalomnak is, ha nem pontosan ugyanonnan jön a létszám és a szervezeti leírás, máris kész az ellentmondás) Kérdés az is, hogy volt-e egyáltalán egy ilyen papír, amit Ferencz Jóska aláírt, hogy márpedig így legyen, és az utolsó krumplihámozóra lebontva benne volt egy teljes hadosztály leírása.

A tüzérségnél semmit nem tudunk az egyes lövegekről, ezekből simán volt 10-15 fajta, és a 8 cm-es ágyúhoz egyáltalán nem biztos, hogy ugyanannyi ember kellett, mint a 15 cm-es tarackhoz- már ha csak a fogatolásukra gondolsz.

A honvédségnél ráadásul a háború előestéjéig sok volt a keretjellegű alakulat. Ezeket például vajon mennyire töltötték fel aug 1-ig? Létezett egyáltalán olyan, amelyiknél megvolt a teljes létszám?

terat 2014.11.09. 19:40:47

Írtad, hogy másképp értelmezték a jogi hátteret a Konföderációs Államok kilépését illetően. Az amcsik mindig is szerettek a joggal (alkotmánnyal) játszani (vagyis komolyan vették). Kérdésem az lenne formálisan kinek volt inkább igaza, amennyire én ismerem a hátteret, inkább a délieknek.

Fredddy 2014.11.10. 11:44:23

@terat: ezt az amerikaiak is megrágták azóta párszor, nekem az jött le, amit fentebb is írtam: jogi síkon tulajdonképpen abban nem tudtak megegyezni, hogy az elnyomás elleni lázadás joga erősebb-e, mint az alkotmány (déli álláspont szerint ugye ők el voltak nyomva az északiak által).

Bicepsz Elek 2014.11.13. 21:04:45

Erdekes cikk. Tetszett. Amugy 1848-9 es magyar szabadsagharcrol is erdemes lenne leirni iyeneket(nem politikai vonatkozasokat, hanem azt, hogy honnan szereztek fegyvereket, mennyire vettek igenybe katonai szempontbol az addig elkeszult vasutvonalakat Szolnok fele). Bar gondolom joval kevesebb a forras..

Bicepsz Elek 2014.11.13. 22:55:29

Meg olvasom a kommenteket. A polgarhaboruban sok erdekesseg van. pl. az Unios Hadsereg vezerkarat 1860 elott foleg deli szarmazasu tisztek alkottak(pl. Lee tabornok, akit Lincoln is fovezerseggel bizott volna meg). Igy jelentosebb harci tapasztalataik voltak az eszakiaknal(1840 es evekben pl. a Mexiko elleni haboruban szereztek ezeket. Altalaban mindenki a sajat "allamahoz" volt huseges igy alig volt eszaki tiszt. Ennek kovetkezteben ujsagokban hirdettek meg tiszti allasokates Grant tabornok is valahogy igy kerult be.
Erdemes megnezni a New-York bandai cimu filmet is: sok erdekuk fuzodott a Delhez igy Lincoln ellen is lazadtak. Mig az uj bevandorloknak foldet igertek szolgalati idoert cserebe(mejegyzendo azpk foldert mentek ki az USA ba nem berrabszolgalkodni, mert azt otthon is tudtak volna).

Fredddy 2014.11.14. 12:41:12

@Bicepsz Elek: tervben van egy nagyobb lélegzetvételű cikk(sorozat) az 1848-as magyar szabadságharc hadseregéről.

Titus Pullo Urbino 2014.11.14. 14:17:53

@Bicepsz Elek: ha már kérted, a szabadságharc nyersanyagszükségleteiről egy érdekesség:

lemil.blog.hu/2014/01/09/gorgey_alag_utjai

a vasútról:

lemil.blog.hu/2012/11/15/vasut_es_kosut

Itt találhatsz érdekességeket a világ első katonai alkalmazású "pályamerényletéről", amikor a honvéd utászok kisiklatták Abonyban a Buda gőzöst.

Bicepsz Elek 2014.11.14. 20:22:00

Erdekes volt a vasutas resz. Koszonom!!@

Minorkavidor 2014.11.17. 19:42:52

@terat:

Az északiaknak. Korábban már belinkeltem az alkotmányukat. Sem a megalkotásakor, sem 1861-ben, sem ma nem tartalmazza az unióból való kiválás jogát.

Fredddy 2014.12.16. 23:37:12

Kis kiegészítés a negyedik fejezet végéhez.
Nem véletlenül szerepel a füst nélküli lőpornál a ,,biztonságosan használható" kitétel, nem annyira biztonságosan használható formájában ugyanis már az 1840-es évek közepén is ismerték.

És most olvastam egy cikket a Kaliberben, hogy ki is próbálták az elöltöltő puskákban a polgárháború alatt, az északiak, 1863-ban. Osztrák gyártmányú lőszer volt, a Lorenz-puskákba való. A Minié-lövedék mögött egy kis farúdra volt felcsavarva a lőgyapot, ezt kellett a puskába tölteni így egyben. Nem volt papírhüvely se, a lőgyapot, ha nedves lesz, csak ki kell szárítani, és újra használható.
Ez így egy nagyon kompakt és kézreálló megoldás volt, gyorsabb is volt tölteni a puskát vele, nem is volt füst, nem is maradt nagyobb mennyiségű szilárd égéstermék, könnyebb is volt (sokkal nagyobb a robbanóereje, így kevesebb is elég belőle), a tesztek után azonban mégsem rendszeresítették általánosan, mert hátrányai is bőven voltak: érzékenyebb a hőmérsékletre, és sokkal meredekebb a gáznyomás növekedési görbéje is, emiatt jóval kevésbé bolondbiztos (rátöltési balesetek) és hamar tönkrevágja a gyengébb, fekete lőporhoz méretezett puskákat.
Persze ezeken a dolgokon lehetett volna segíteni a logisztika átalakításával és lőgyapotra méretezett elöltöltő puskák gyártásával, de ebben már senki nem látott fantáziát, 1863-ban már világosan látszott, hogy a jövő az egybeszerelt töltényes hátultöltőké.

Objektív Igazság 2016.03.31. 23:44:02

@Minorkavidor: a fő kérdésekben szerintem azt az - eltorzított - szemléletet írod meg, amit a győztesek írtak, írtak át.
"A déliek viszont hibás számításukra alapozva április 12-én kirobbantották a polgárháborút. " - írod. De:

1. Nem polgárháború volt, hanem függetlenségi háború. A Dél célja nem az volt, hogy a teljes USA területén megszerezze a hatalmat és azután a saját szempontjai szerinti gazdasági-uralmi rendszert vezessen be. Hanem csak az volt a céljuk, hogy nyugodtan, egymást békén hagyva élhessenek külön az Északiaktól. Önként társultak velük, hát önként el is válhatnak, ha úgy érzik, elnyomják őket. Akkor lett volna polgárháború, ha az első mondatban foglaltak lettek volna igazak. Az Észak viszont elhatározta,hogy a különválást bármilyen eszközzel, gazdasági kényszerrel ill. akár háborúval is, megakadályozza. A Függetlenségi Nyilatkozat és az Alkotmány szellemének biztosan nem az Észak, hanem a Dél céljai feleltek meg. A józan észnek és természetes jogérzéknek is. Az Északiak viszont földrészállamot, hódító nagyhatalmat akartak létrehozni, és a Déliek törekvéseiben ennek nagy akadályát látták. A rabszolgatartás kérdése kitűnő mozgósító-ideológiailag magyarázó faktor volt abban, hogy a renitens Délieket megrendszabályozzák és a központi kormányzat szolgálatára kényszerítsék.

2. Az Alkotmányban úgy van, hogy azok a jogkörök, amiket nem delegálnak explicit a szövetségi kormányzathoz és nem tiltanak, a tagállamoknál maradnak. Ilyen a kiválás is. Nincs az alkotmányban olyan, hogy a szövetségi kormányzat, kongresszus dönthet a kiválás kérdésében és olyan sincs, hogy meg van tiltva. Ergo a tagállamok maguk dönthetnek róla - és a Déliek csak ezzel akartak élni.