Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (88) alagút (7) állat (8) amerikai (102) angolok (8) arabok (16) argentin (5) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (6) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (11) ejtőernyős (28) életrajz (41) elmélet (12) erdély (6) erőd (8) értékelőposzt (7) évforduló (53) fegyver (8) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (98) haditengerészet (54) hadsereg (16) hadtörténelem (162) hadtörténet (23) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (53) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (108) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (7) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (59) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) könyv ajánló (5) középkor (12) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (56) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lista (5) lovas (7) lovasság (11) lövészárok (5) magyar (157) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (68) nevezéktan (5) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (31) ostrom (7) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (10) rendvédelem (53) róma (13) román (9) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) spanyol (5) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (20) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (39) szovjet (63) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (71) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) usa (54) USA (7) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (7) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (76) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

.I etenétröt sézelejtjer A

2015.01.20. 07:00 Papírzsepi

image002.jpg„A tehén egy rejtélyes állat, de én megfejtem!” mondja a klasszikus, most pedig eljött az idő, hogy a rejtjelezésnek és a titkosírások feltörésének művészet a Lemil hasábjain is megjelenjen. Már csak azért is, mert a XX. századig a rejtjelezés elsősorban a diplomácia és a katonaság játéktere volt – meg esetleg a „nemzetgazdasági szempontból kiemelt” területeké. Tehát a rejtjelezés alapvetően befolyásolta a történelem menetét.

Az első tárgyi emlék i.e. 1500 körülből származik: egy ékírásos rejtjelezett táblácska. Az agyagmáz-készítés titkairól szól.

A téma hatalmas; egy egész élet sem elég az alapos megismeréséhez. Ráadásul tele van érdekességekkel, melyek külön-külön is megérnének egy-egy posztot. Úgyhogy ezzel a két részes írással most csak annyi a célom, hogy elmeséljem az alapokat és felkeltsem az érdeklődést eme rendkívül érdekes terület iránt.

Szteganográfia

Ám mielőtt nekiesnénk a rejtjelezés történetének, érdemes pár szót szólni egy rokon tudományról: a szteganográfiáról. Ez a szöveg elrejtésének a technikája.

Azért is jó a titkos szöveget észrevétlenné tenni, mert sosem volt hálás dolog elfogott küldöncnek lenni. Egyes korokban és helyeken például a titkosítás úgy, ahogy volt be is volt tiltva (Avignon), a titkos üzenetet továbbító küldöncöket pedig igen gyorsan kivégezték. Ezért a rejtjelezéstől függetlenül is célszerű volt elrejteni az üzenetet. Meg azért is, mert ez is csökkentette az illetéktelen kezekbe kerülés kockázatát.

Plusz amiért még érdemes pár szót ejteni erről a területről, az az, hogy látványos: közepes gyerekkel felszerelt családokban például remekül lehet titkosírásosat játszani, és közben lehet villogni a gyerekek előtt a "szaktudással".

A legrégebbi módszer valamivel elfedni a szöveget: lefesteni, viasszal borítani, és esetleg ráírni valamit elterelésül. Ezt már az ókori görögök is használták, elég jó eredménnyel.

A kínaiak teljesen más megoldást alkalmaztak: selyemre írták az üzenetet. Ezt utána kis labdácskává gyűrték, és a küldönc lenyelte. Ilyen, amikor az embernek falják a szavait.

Aztán ott van a klasszikus megoldás: a kopasz fejbőrre írt üzenet, amit aztán a kinövő haj eltakar. Mondjuk nem valami gyors módszer.

A leglátványosabb megoldás persze a láthatatlan tinta alkalmazása:

  1. Keménytojás héjára írva az üzenetet timsó+ecet oldattal. Ilyenkor az üzenet a tojásfehérjén jelent meg, és a héj feltörése után volt olvasható.
  2. Klasszikus láthatatlan tinták: a tej, pitypang teje, hagymalé, vagy épp a vizelet. Ezek száradás után nem láthatóak a papíron, de hő hatására a szöveg előbújik.

 

A könyvnyomtatás megjelenésekor tűnt fel a Biliterális kód, de – pl. börtönökben - később is használták különféle változatait. Ez már átmenet a rejtjelezés felé: valamilyen semmit mondó szöveget úgy nyomtatnak/írnak le, hogy közben a betűk egy részét más betűtípussal (mondjuk dőlt betűvel) írták. A módszer Sir Francis Bacon nevéhez fűződik (nem, nem róla nevezték el a sonkát). Az ő eseben a sima/dőlt bek bináris kódot adtak ki (01100111), amit utána egy kódblával lehetett betűkké alakítani.

A fotográfia megjelenése is sokakat megihletett. Egy Dél-Amerikában dolgozó német kém az elrejtendő szöveget egyszerűen lefotózta, majd lekicsinyítette azt. kb. 1 milliméteresre. Ez lett a mondat végén a pont, ami száz szónál is többet mond. 

Itt egy nem látható szöveg van.

Az ötletek tárháza végtelen, de most inkább térjünk rá a rejtjelezésre.

Betűkeveréses és rostélyos módszerek

image004.gifAz első titkosírások jellemzően a betűk (vagy szavak, sorok) összekeverésével működtek.


I.e. 400 körül a spártaiak szkütalét használtak a hadi titkok őrzésére. Ezek alapvetően hosszú szalagok voltak, melyeken betűk vannak - látszólag össze-vissza. Övként viselték. De ha megfelelő átmérőjű rúdra tekerték fel, akkor a betűk átrendeződve értelmes szavakat adtak ki. Itt a rúd átmérője a kód kulcsa.

 

Egy másik ismert átrendezős kód Sándor Mátyás rostélyos titkosítása a regényből. Ugye emlékszünk:

R

H

G

A

A

Z

Ü

Y

G

G

R

É

A

F

X

S

G

M

N

T

L

Á

R

É

E

Z

L

F

T

É

S

E

R

É

O

G

A rostély (X=lyuk):

 

X

 

X

 

X

 

 

 

 

X

 

 

 

X

 

 

 

 

X

 

 

X

 

 

 

 

 

 

X

 

 

 

X

 

 

A rostélyt a betűkre helyezve a lyukakban felbukkanó betűket kellett leírni, majd a rostélyt negyed fordulattal elfordítani, s megint kiírni a betűket. Majd így tovább.

A megoldás: …FELMAGYARORSZÁGFÜGGETLENSÉGÉÉRTXRZAH (a regényben meg volt fordítva a szöveg, de ez nem sokat számított.)

 

Az a helzeyt, hgogy ez a rejjtelzeési tehcinka – az öszses áternedőzs tásrváal eütgyt – anirnya gyegne tiktotsíás, hgoy Torontál Simon rosétly nléükl is smián fel ttuda vonla tönri Sándor górf üzenetét. Hisz alapvetően csak egy anagrammáról van szó. Az előző, kevert betűs szavakból álló mondat olvasása sem jelentett sok problémát, ugye?

Amúgy ha már a maszkoknál tartunk: az alábbi szövegbontó sablonos titkosírás Johannes Baptista Porta nevéhez fűződik, 1563-ból.

image006.jpg

Az ilyen módszer nagyon látványos, de használni kínszenvedés: kódoláskor az üres papírra a maszkon át beírjuk a titkos üzenetet, majd megpróbáljuk a betűtöredékek közét értelmes szöveggel megtölteni. Ez macerás, és rossz hatásfokú dolog. Nem véletlen, hogy professzionális alkalmazási területeken az ilyen módszerek nem terjedtek el. (A Sándor Mátyás-féle titkosítást sem használták a valóságban.) Viszont amatőr körökben (és ezt most nem derogáló értelemben írom) sokféle találékony módszer megjelent.

Most viszont térjünk vissza a professzionális megoldásokra.

Mono-alfabetikus kódok

A leggyakoribb, és egyben legtriviálisabb megoldás nem más, mint az üzenet betűinek helyettesítése valamilyen más szimbólummal. Így a betű-szimbólum összerendelés ismerete nélkül -elvileg- nem lehet az üzenetet elolvasni.

Azt a titkosítási rendszert hívják mono-alfabetikusnak, melynél az ABC betűi egyértelműen megfeleltethetők a titkos szimbólumoknak, és fordítva. Egészen biztos vagyok benne, hogy ilyen titkosítással mindenki –aki elég hosszú időt élt már – találkozott. Pár Sherlock Holmes regényben is volt ilyen, fel is törte a híres detektív.

Létezik belőle olyan, amelyik mindenféle kriksz-krakszokat használ a titkosított üzenetben, van olyan, amelyik a normál ABC-t, olyan is, amelyik számokkal dolgozik, de létezik olyan verzió is, ahol számok és/vagy betűk párosa feleltethető meg a titkosítatlan ABC egy-egy betűjének.

Nézzük is mindjárt a legismertebb mono-alfabetikus titkosítást, a Caesar-kódolást.

Ebben az esetben annyit teszünk, hogy az ABC-t valamennyivel eltolva rendeljük össze magával. Az eltolás mértéke maga a kulcs, ez Caesar esetében 3 volt:

Nyílt ábécé:    A B C D E F G H  I  J  K L M N O P Q R S  T  U V W X Y Z

Rejtjel ábécé: D E F G H I J  K  L M N O P Q  R S  T U V W X Y Z  A B C

Tehát titkosításkor az A helyett D-t írunk, az F helyett I-t, a Z-nek meg a C fog megfelelni. Egyszerű, hatékony, és gyors módszer. Caesar nagyon sikeresen alkalmazta.

Feltörni viszont nem túl bonyolult: az eltolás értéke (a kulcstér) 1 és 25 között lehet, ennyit még bután próbálkozva is gyorsan végig lehet próbálni. Ha meg még gondolkodunk is, akkor még gyorsabban megy. Persze annyit azért kell hozzá tudni, hogy Caesar-kódról van szó.

Augustus császárnál az eltolás értéke 1 volt, de az A helyett AA-t alkalmazott.

Itt érdemes egy pillanatra megállni: a kódtörés egyik legfontosabb lépése a környezet elemzése. Mielőtt elkezdenénk feltörni egy titkosírást, célszerű minél többet kideríteni a hátteréről. Ki küldte? Kinek? Milyen környezetben? Milyen nyelven készülhetett? Minek kapcsán született az üzenet? Mikor? Mindennek óriási jelentősége van. Később még ez sokszor elő fog kerülni.

A Káma-szútra kis tartalmaz egy rejtjelezési leírást, ami szintén az ABC bizonyos betűinek felcserélésén alapszik. A könyv szerint a titkosítás a nők feladata, egyfajta művészet. Hát lehet benne valami, nem könnyű férfiként megfejteni az alábbi női titkosítást: 

Asszony morcos.,

Én: - Mi a baj, drágám?

Feleségem: - Semmi!!!!!!

????

Dekódolva: "Semmi!!!!!!" = "Megsértődtem, mert nem vetted észre, hogy ma fodrásznál jártam. Kárpótlásul kérek egy csokor virágot."

 

Minden esetre hamar kiderült, hogy a Caesar-kódolásnál erősebbre van szükség. Itt is van mindjárt a Polybios rendszer. Polübiosz a harmadik pun háború nagy római hadvezérének, Cornelius Scipionak volt a tanácsadója. A róla elnevezett titkosítási rendszerben az ABC betűit egy táblázatba írják be.

image007.png

A titkosítás során mindig a kódolandó betű sor-oszlop koordinátáit írják le, betű-párokban. Például a G betűnek titkosítva EE-felel meg, a V-betű helyett UE-t, az O helyett meg IU-t írunk a papírra. Persze a táblázatban az ABC tetszőlegesen összekeverhető, sor-oszlop hivatkozásként meg bármilyen szimbólum jó lehet. Akár számok is.

Érdekes, hogy például a híres német ADFGVX-kód erre a Morse-ABC-ben egymástól leginkább megkülönböztethető karaktereket használta fel (na melyeket…?), hogy csökkentse a hibalehetőségeket.

 

Az ADFGVX kód a Polybios után még össze is keveri az eredményt, hogy még nehezebb legyen feltörni. Ám jól mutatja a módszer erősségét, hogy az 1918 márciusában kitalált kódot júniusban már fel is törték. Béke poraira.

Az eredeti Polybios magánhangzókat használt, melyeket utána mássalhangzókkal értelmesnek látszó szöveggé egészítettek ki. Így igyekezett a rejtjelező eltakarni a lényeget.

Például a fenti táblázat alapján a titkos „ITT ALUDT, AKI ELADOTT EGY UBORKAGYALUT. ITTHON CSÜCSÜLÖK. U” mondat valójában „IA UA IE AO EU OA AU IO UU OU.”, ami meg azt jelenti, hogy „KULDJ PENZT”.

image009.gif

Ez a kódolás már sokkal hatékonyabb, mint a Caesar-féle, de feltörni bizony ugyanolyan egyszerű. Hogy miként, arra már i.sz.750 körül rájöttek az arabok.

Történt ugyanis, hogy akkoriban megszaporodtak a szent iratok, már minden sarkon lehetett „eredeti”, „hiteles”, "egyenesen Mohamedtől származó" írást venni. Valahogy el kellett dönteni, hogy ezek közül melyik igazi, és melyik hamis.

Ezért azt találták ki a neves vallástudósok, hogy analizálni kezdték a Koránt: statisztikát készítettek a szavairól és a betűiről, majd ezeket hasonlították össze a vizsgálni kívánt irat ugyanilyen statisztikáival. Ez a módszer elég hatékonynak bizonyult, ám mellékhatásként rájöttek: egy adott nyelvben az egyes betűk előfordulása a szöveg jellegétől függetlenül viszonylag állandó. Akkor is, ha a szöveg mono-alfabetikus kódolással titkosítva van. Így tehát a statisztika segítségével az ilyen titkosítású szöveg feltörhető.

Ez pedig nagy gond volt, mivelhogy abban az időben ők is egyszerű helyettesítéses titkosítást használtak az államigazgatásban.

Az ábrán egy kódoló-dekódoló segédeszköz látható.

A titkos szöveg feltöréséhez tehát elegendő egy gyakoriság-analízis: meg kell számolni, hogy melyik szimbólumból mennyi van, és összehasonlítani az adott nyelvre jellemző gyakoriságokkal. A magyar nyelvben például az "e" kiugróan a leggyakoribb betű, de itt van a teljes ábécé:

image012.jpg

A statisztika összehasonlítása után elég sok betűnek simán megfeleltethető a párja, a többi betű meg utána kitalálható. Persze az fontos, hogy kellő mennyiségű szöveg álljon rendelkezésre a vizsgálathoz, mert a statisztikához mindig mennyiség kell; de ez több rövidebb üzenetet összevonva is elérhető. Ezért is veszélyes sok üzenetet küldeni ugyanazzal a kódolással.

 

Egyébként vannak más, algoritmikus módszerek is. Ilyen például a Sukhotin-algoritmus – ez segít megtippelni, hogy hol vannak magánhangzók a szövegben. 

Azt is elég egyszerű belátni, hogy a fenti módszernek mindegy, hogy a titkosírás betűket, számokat vagy épp grafikus szimbólumokat használ.

image014.jpgKódfejtői körökben a módszer eléggé gyorsan ismertté, a mono-alfabetikus kódolás meg elavulttá vált. Így igencsak meglepő, mikor valaki bő 700 évvel később egy ilyenre teszi fel az életét. Márpedig Stuart Mária így tett 1586-ban, mikor összeesküvést szőtt I. Erzsébet angol királynő ellen.

A Babington-összeesküvés szervezése során Mária egy grafikus szimbólumokból álló behelyettesítéses titkosítást használva adta jóváhagyását a puccsra, ráadásul ezt jó hosszan részletezte is.

image015.jpgManapság a célszoftverek, sőt, egyes webes alkalmazások másodpercek alatt feltörik az ilyen kódolást (plusz megállapítják a valószínű nyelvet is), de ez a kód már akkorra  is annyira elavultnak számított, hogy abban az időben sem kellett pár napnál több az üzenet visszafejtéséhez. Olyannyira egyszerű volt a feladat, hogy a feltörés után még hozzá is írtak egy bekezdést a többi áruló kilétének felderítéséhez. Így aztán az összeesküvés bebukott, Mária pedig fej-ejtős lett.

Egyébként a szimbólumokat használó titkosítások kétségkívül meglehetősen látványosak; ellenben nem nagyon praktikusak. Gondoljunk csak arra, hogy a betűkre és a számokra van sorba rendezés, tehát egyszerű őket szótárazni. A krikszkrakszokra ilyen nincs, ami lelassítja a desifrírozás folyamatát.

image017.gifPersze van kivétel, amikor a grafikus szimbólum valamilyen pozíciót ad meg. Ilyen például a Szabadkőműves- titkosítás.

image019.gif

Az ABC-t beírjuk egy vagy több táblázatba. Kódoláskor meg csak azt jelöljük, hogy melyik táblázat melyik rubrikájáról van szó. A kulcs a betűk elrendezése a táblázatban.

Megjegyzem a masonok nem használták ezt a technikát, ráadásul a módszer sokkal régebbről datálódik. Csak akkor még pigpen rejtjelnek hívták. Többféle változata is létezik, például a lovagkeresztesek is hasonlót használtak - a saját szimbolikájukkal).

Látványos kód, de persze a gyakoriság-analízist ez nem hatja meg. Amúgy itt érdemes megjegyezni, hogy a kisvalószínűségű betűknél a gyakoriságok egyre kevésbé érvényesülnek, főleg rövid üzenetnél. Ezért ilyenkor sokat kell találgatni. Ha viszont nem ismerjük a nyelvet, akkor ez igen nehéz.

Ez akkor is gond, ha történetesen számítógéppel akarunk kódot törni: honnan tudja a gép, hogy többféle, hasonlóan valószínű megoldásból melyik a jó? Nos, Ilyenkor további matematikai eszköztárakat szoktak bevetni, például Markov-láncokat és a Metropolis-algoritmust. De ezekbe most inkább ne menjünk bele, csak ijesztgetésnek szántam a megjegyzést.

Mono-alfabetikus++ 

Amikor a mono-alfabetikus kódok problémái kiderültek, elkezdték betömködni a biztonsági réseket.

A legelső megoldás az volt, hogy a gyakoribb betűkhöz több titkos szimbólumot is rendeltek, és hol ezt, hol azt használták a titkosítás során. Extraként be lehet vezetni a semmit sem jelentő, de a szövegben véletlenszerűen szétszórt karakterek, az úgynevezett nullitások használatát is.

Ez a két módszer - jól alkalmazva - azonnal tönkreteszi a gyakoriság-analízist. Ezért mielőtt nekiesnénk statisztikát gyártani, elsőként célszerű megszámolni a titkos karakterek fajtáit. Ha több van, mint az ABC hossza, akkor gyanakodni lehet valamilyen disznóságra. Ilyenkor valahogy ki kell találni, hogy mely szimbólumok jelentik ugyanazt a betűt (praktikusan a gyakori betűknél csináltak ilyet, tehát az e, a esetén várhatunk többféle rejtjelet). Ha vannak (látható) szóközök, akkor ismétlődéseket lehet keresni a szövegben, és ahol két ugyanolyan formájú szó csak egy karakterben tér el egymástól, az gyanús. Az 1-2-3 karakteres szavak keresése is sokat segíthet.

Vagy elő lehet venni a kódtörők egyik legerősebb fegyverét, a „valószínű szó” módszerét. Magyarul: meg kell tippelni, hogy egyes szavak mit jelenthetnek (megszólítás, udvariassági formulák, aláírás, dátum, stb.), és ez alapján azonosítani a nullitásokat, valamint az ugyanazt a betűt jelentő szimbólumokat – melyeket egyébként homofonoknak hívnak.

A magyar nyelvben például a kettős betűk, más nyelvekben a gyakran együttfutó betűpárok adhatnak támpontot. Így előbb-utóbb (és sok-sok próbálkozással) a gyakoriság-analízis újra üzembe helyezhető, onnantól kezdve már nincs esélye a kódnak.

Homofonikus rejtjelek

A XV. századra a klasszikus mono-alfabetikus kódok teljesen elavultak, így a fejlett diplomáciával rendelkező területeken gőzerővel folyt a módszer felturbózása. A titkosírás-fejlesztők elkezdték a páros betűket, a gyakran előforduló betű-kombinációkat, később a gyakori szavakat, szótagokat, sőt, komplett szavakat is külön szimbólumokkal (praktikusan: számokkal) jelezni. (Ez utóbbiakat hívják nomeklatoroknak.) Gyakran többel is.

Az így létrejött módszer, amit a sok ugyanazt jelentő szimbólum miatt homofonikus rejtjelezésnek hívnak, Itáliából indulva gyorsan elterjedt a nyugat-európai országokban, majd szép lassan a kevésbé fejlett diplomáciával rendelkező országokban is (például hazánkban is – lásd még Zrinyi Miklós kódolását). A pár oldalas kódtáblákra, úgynevezett clavisokra épülő homofonikus rejtjelezési módszerek a XV. századtól egészen a XVII. századig uralták a diplomáciai és a katonai hírközlést.

 

A clavisokra épülő rejtjelezés aránylag egyszerű, de hatékony módszer. A jól felépített clavis fegyelmezetten használva ellenáll a gyakoriság-analízisnek, a gyakori szavak vagy szótagok keresésén alapuló módszereknek, de még a valószínű szó megtippelése is csak erősen csökkentett hatékonysággal üzemeltethető.

Nem is csoda, hogy sok homofonikus titkosítással írt iratot mind a mai napig nem tudtak feltörni.

A módszer persze fokozatosan fejlődött ki, a csúcsát a XIV. Lajos által használt, - amúgy Antoine Rossignol nevéhez fűződő - Grand Schiffre jelentette. Ez 587-féle kódot tartalmazott, köztük betűket, szótagokat, teljes szavakat, nullitásokat és persze rengeteg homofont. Csak számokkal dolgozott, és kitűnően felépített rendszer volt.

Jó-jó, de akkor hogyan lehet egy ilyen kódot feltörni? Mármint a clavis ellopása, a titkár megvesztegetése, és az egyéb triviális módszerek nélkül?

Nehéz kérdés.

image021.jpgMindjárt ott van példának a Kryptos. Ez, a CIA egy belső udvarán álló szobor 4 kódolt táblát tartalmaz, melyekhez kizárólag 1650 előtti titkosítási módszereket használt Jim Sanborn és Ed Scheidt. Ugyan mind a CIA mind az NSA ráugrott a táblák feltörésére, eleddig csak az első három adta meg magát.

Pedig profik próbálták feltörni az utolsót is. Nem rossz egy régi titkosítástól nem?

 

 

Először is tisztázni kell: a clavist okosan és fegyelmezetten kell használni, különben sebezhető. Márpedig az okos és fegyelmezett használat nem mindenkinek az erőssége. Ráadásul rengeteg hibalehetőség van:

  1. A clavis legyártása drága, a küldözgetése kockázatos, a használata fárasztó volt. Ám ha nem cserélték elég gyakran, akkor gyorsan össze lehetett szedni elég nyersanyagot a szavak intuitív kitalálgatásához.
  2. A nullitások is csak akkor érnek bármit is, ha egyenletesen használják őket – nem csak a mondjuk sorok végén.
  3. A sok egyforma jel –homofon- is azért van, hogy használják őket. Ha valaki lustaságból nem használja ki a clavis-nyújtotta lehetőségeket, akkor elég hatékonyan le tudta butítani a titkosítás erősségét.
  4. Még az sem triviális kérdés, hogy mit is akarunk titkosítani, és mit nem. Ha például egy politikus mindig úgy kezdi a beszédeit és a leveleit, hogy „Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim!”, akkor ezt a mondatot érdemes NEM titkosítani. Ugyanis sok hasznos infót nem ad az ellenségnek, ellenben ha sikerül ezt a köszöntést titkosítva is megtalálni az üzenetben (na, hol lehet…?), akkor a mondat minden szimbóluma máris fel van törve. Szóval megszólítást, aláírást, dátumot nem titkosítunk. Csak a lényeget. De ezt is el lehet szúrni, például ha a sok nem titkos körítésből valahogy kilogikázható a titkos tartalom…

 

De persze a kódolási rendszernek is lehet gyenge pontja: a Grand Schiffe ugyan 200 éven át (!) ellenállt a támadásoknak, de Etien Bazaires 1893-ban (3 évnyi munka után), mégis talált rajta fogást. Kiszúrta, hogy a 124-22-125-46-345 számkombináció sokszor ismétlődik. Úgy tippelte, hogy ez a „les ennemis” (az ellenség) lesz, és igaza volt. Ebből pár szám jelentése azonnal kiderült, amelyek alapján más szavakra is tippelni lehetett. Azok feltörése mentén tovább haladva szép lassan feltörhető  majdnem az egész.image023.jpg

Szóval igencsak pepecs munka volt a kódtörés, gyakran sokkal egyszerűbb volt a clavist ellopni, lemásolni, megszerezni. Ennek ellenére a kódtörés művészete egyre fontosabbá vált a európai birodalmak számára, így szép lassan intézményesíteni kezdték.

A nagyobb európai birodalmakban komoly gyűjteményt halmoztak fel clavisokból és kódtörési szakirodalomból. Továbbá megfelelő embereket is kerítettek a munkára, akikből később egész kódtörő-dinasztiák alakultak ki. Ebben a korban már intézményesítetten törtek fel minden bejövő és kimenő üzenetet. Az egyik legismertebb ilyen kódtörő centrum Bécsben üzemelt, ez volt az úgynevezett ”fekete szoba” (azóta is így hívják az ilyen műhelyeket). De Párizsnak, Londonnak, sőt, a Vatikánnak sem kellett szégyenkeznie.

A kialakult idillt a rádió távíró feltalálása borította fel, innen fogjuk tehát folytatni a következő részben.

 

A folytatásban: Beale-kód, Enigma, és modern titkosítások.

A képeket a netről szereztem, a felhasznált források listája a második rész végén lesz.

30 komment

Címkék: haditechnika hadtörténelem Rejtjel

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2015.01.20. 08:19:48

Kiváló írása! :) Ezt még most sem tudtam visszafejteni:
"A pár oldalas kódtáblákra, úgynevezett clavisokra épülő homofonikus rejtjelezési módszerek a XV. századtól egészen a XIV. századig uralták a diplomáciai és a katonai hírközlést."
Mit jelenthet a - 100 év? :)

Papírzsepi · http://lemil.blog.hu 2015.01.20. 08:39:36

@Hadrian77: Kösz az észrevételt, javítottam.

Titus Pullo Urbino 2015.01.20. 08:56:27

أصحاب العربية جن الإنس، يبصرون ما لا يبصر غيرهم جن الإنس، يبصرونالعربية جن الإنس، يبصرون ما لا يبصر غيرهمس، يبصرون ما لا يبصر غيرهم جن الإنس، يبصرونالعربية يبصرون ما لا يبصر غيرهمس، يبصرون ما لا يبصر غيرهم جن الإنس، يبصرونالعربية ا لا يبصر غيرهم جن الإنس، يبصرونالعربية جن الإنس، يبصرون ما لا يبصر غيرهمس، يبصرون ما لا يبصر غيرهم جن الإنس، يبصرونالعربية يبصرون ما لا يبصر غيرهمس، يبص غيرهم جن الإنس، يبصرونالعربية ا لا يبصر غيرهم جن الإنس، يبصرونالعربية جن الإنس، يبصرون ما

MuellR · http://cartoonheroes.blog.hu 2015.01.20. 12:33:52

Jó volt, várom a folytatást! Viszont Ferenc barátunk nem sonka volt, hanem szalonna! Angol szalonna.

Geronim0 2015.01.20. 16:10:56

Tetszett, jó kis összefoglaló jó volt így összeszedve olvasni a titkosírásokról. Nekem a szteganográfia egész új volt.

Egy elírást nem ártana javítani, az arabok a Polübiosz kódot i.e 750-ben nem törhették fél mert még nem létezett.
A Vigénere féle titkosítást hiányoltam egy kicsit, szerintem az is egy érdekes formája volt a késő középkori titkosításoknak.

Papírzsepi · http://lemil.blog.hu 2015.01.20. 16:23:24

@Geronim0: Nyugi, lesz még második rész is. A Vigenere ugyanis már egy másik generáció tagja. Jövő héten elmesélem.
(Hol kell javítani? Az arabok nem a Polübiosz-kódot törték fel, hanem módszert adtak minden monoalfabetikus kód megtörésére. Akár volt akkor még, akár nem.)

Geronim0 2015.01.20. 16:58:57

Hopp bocs rosszul emlékeztem a szövegre. Az i.e 750-et itt kellene javítani:
"Ez a kódolás már sokkal hatékonyabb, mint a Caesar-
féle, de feltörni bizony ugyanolyan egyszerű. Hogy
miként, arra már i.e.750 körül rájöttek az arabok."

Ekkkoriban még nem tudták a Koránt elemezni, még nem létezett.

Bocs a szőrszálhasogatásért, de szúrta a szemem :)

Papírzsepi · http://lemil.blog.hu 2015.01.20. 17:47:05

@Geronim0: Igazad van, látom már. Javítottam, köszönöm.
Az i.sz. 750 (ahogy később már jól is írtam).
A dolog Abu Yusuf Yaqub ibn Ishaq al-Sabbah Al-Kindi nevéhez fűződik (IX. század), de már hamarabb is ismert volt a módszer.

2015.01.20. 17:52:31

Eszembe jutott a Svejkből az Apák bűnei. Ugye az üzenet számpárokból állt. Az első az oldalszámot, a második a szó számát jelentette. A hadvezetés a második kötetet írta elő, amit Svejk elhagyott és az első kötetet vitte az ezredhez, mert efy könyvet a második kötettel kezdeni hülyeség. :)

Neoprimitív 2015.01.20. 22:17:37

Köszi, ez most az Imitation Game után nagyon aktuális volt! :)

wjozsi 2015.01.20. 22:27:26

Persze hogy nem a sonkát nevezték el Sir Francis Baconről. Hanem a szalonnát!

Kitűnő írás amúgy, élvezet volt olvasni. Annak idején a 80-as években (általános iskolás koromban) még GW-Basic-ben (vagy Turbo Basic?) olyan titkosírásba kódoló és dekódoló programot írtam, ami egy tetszőleges hosszúságú kulcs karakterein és a szövegen egyszerre lépkedve a szöveg soron következő betűjét a kód soron következő karakterének ASCII kódjával eltolta az ABC-ben (Z után körbefordulva).

Ezzel leveleztünk az egyik barátommal. Szerintem még ma is gyakorlatilag megfejthetetlen, ha elég hosszú a kód.

Asidotus 2015.01.20. 23:27:10

Ez tetszett, jó volt.
Én még olvastam volna egy kicsit többet az üzenet elrejtéséről.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2015.01.21. 00:38:13

Igen jó írás, köszönet érte.

Papírzsepi · http://lemil.blog.hu 2015.01.21. 06:40:44

@wjozsi: Következő rész....

Spoiler: az általad használt Vigenere kódolás elméletileg lehet feltörhetetlen, ha:
1. a kulcs olyan hosszú, mint az üzenet ÉS
2. egy kulcsot egyszer használtok (OTP) ÉS
3. a kulcs véletlen karakterekből áll (nem értelmes szó/mondat)
Ellenkező esetben -ha nem is egykönnyen, de- törhető.

2015.01.21. 07:56:19

@wjozsi: minden kódolás feltörhető amiben van valami rendszer, csupán idő és erőforrás kérdése. :) Ha másképp nem, ki kell verni a kulcs létrehozójából.

Roan 2015.01.21. 09:31:08

Jó írás. A sonka-szalonna problémát már mások is megírták. Ugyanakkor a kódeltolásnál Augustusnál az AA-t nem tudtam értelmezni, ez praktikusan A=B, nem?

Roan 2015.01.21. 09:34:19

@Hadrian77: A könyvkódról szokták mondani, hogy a kulcs (könyv) ismerete nélkül lehetetlen feltörni, ez nem tudom, így van-e, de az biztos, hogy a sima Vigenére-kódoláshoz képest bonyolultabb.

Papírzsepi · http://lemil.blog.hu 2015.01.21. 12:35:28

@Roan: a könyvkód és a Vigenere is a következő részben lesz. Sok mással együtt.
Augustusnál az eltolás egy volt, tehát A helyett B-t írt, B helyett C-t, ... az X helyett pedig AA-t. Hogy miért, azt nem tudom.

Papírzsepi · http://lemil.blog.hu 2015.01.21. 12:41:40

@Hadrian77: A fő probléma a történelmi iratokkal van. Ott a kulcs összes tudója már rég halott, clavis/kódtábla vagy bármi más nincs hozzá (rég elveszett). Ráadásul ezek géppel nehezen kezelhetők, az irat papír alapon, védett helyen van (múzeumban), és sokszor még az eredeti nyelv és a szerző sem ismert. Ráadásul hibák is vannak benne, mert kézzel rejtjeleztek.
Szóval itt a legegyszerűbb kód is elszórakoztathat vagy egy tucat embert évekig.

2015.01.21. 15:28:48

@Nűnű00: @Papírzsepi: mondom, idő kérdése minden :)

A Vojnich-kézirat születésének okát nem ismerjük, nem tudni van-e benne releváns információ és a létrejöttének a célját. Viccből lehet olyat kódolni, amit még a szerző sem fejt meg.

wjozsi 2015.01.21. 18:55:48

Nem dicsekvésből mondom, de az a vicces, hogy amikor a korábbi hozzászólásomban említett titkosítóprogramot írtam, fogalmam sem volt arról, hogy ez egy létező metódus. Akkoriban azt hittem, hogy én találtam fel :-)

@Hadrian77: A kulcs kiverése a létrehozójából nem is annyira poén kategória. Épp a napokban cikkeztek róla, hogy kipróbálták az utca emberén, hogy a jelszavaikat úgy lehet a legegyszerűbben megszerezni, hogy megkérdezzük tőlük. Sokan simán elmondják...

2015.01.21. 19:12:15

@wjozsi: na ja, rendes helyen a szemetet is elégetik és kilövik az űrbe.

Minorkavidor 2015.01.21. 22:19:30

@Papírzsepi:

Jó poszt, kössz4

Két megjegyzés:

1: A nyelvnek nem kell másnak lennie. Elég, ha az illető nyelv más korszakát vesszük. Csak a magyar nyelvnél 4 van:
- ősmagyar nyelv 1000 előtt (nincs nyelvemlék)
- ómagyar nyelv 1300-ig Halotti beszéd, tihanyi nyelvemlék stb. Tényleg milyen erősségű kódot lehetne ezekre építeni?
- közép magyar nyelv a nyelvújítás kezdetéig
- új magyar nyelv: a nyelvújítástól máig
Ráadásul vannak olyan kifejezések melyek ma már nem jelentenek semmit, sőt első hallásra idegen nyelvű kifejezésnek hat. Ilyen a fékom szó. Ez echte magyar kifejezés. Egy 15. századi periratban található. Egy mondat ugyanis így hagyta el a vádlott száját: "Fékom a húgodat!" Nagyjából sejthető, hogy ez egy trágár szexuális kifejezés, de, hogy konkrétan melyik mai kifejezésnek felel meg ez kérdéses.

2. A ViasatHistoryn többször vetítették Stuart Mária összeesküvésének történetét. Ott hosszabb idő szerepelt. A megoldást az egyik futár átfordítása hozta meg.

Carradine a gardróbszekrényben 2015.01.31. 01:08:14

@wjozsi: Véleményem szerint ez azért nem ennyire egyértelmű. Nekem a munkahelyemen (szolgáltató cég) vagy hat rendszerhez van nyolcféle jelszavam, mely rendszerek autentikációját sajnos nem lehet LDAP/AD szerűen összehozni. Most kimondok ezek közül egyet. Találd ki, hogy
- helyileg hol van ez a rendszer
- melyik rendszer a sok közül
- fizikailag hogy férsz hozzá (belépés a portán)
- mi egyéb dolog kell a jelszó mellett (ujjlenyomat, retinascan, hang, token, stb)
- milyen nyelvű rendszer
- szóban kimondva nem hallod a kis/nagybetűket

...és még sorolhatnám, de már ittam egy sört.

Szóval az, hogy az emberek az utcán megmondják a jelszavukat, ez a félelem szerintem egy kicsit túl van misztifikálva, ugyanis számos egyéb dolog is kell ahoz, hogy ezt te sikeresen fel tudd használni.

Carradine a gardróbszekrényben 2015.01.31. 01:15:23

* Kimaradt, hogy csak a jelszavam mondtam meg. A hozzá tartozó belépési név a gép biztonsági házirendje miatt szintén beirandó, nem jegyzi meg az utoljára beírtat.

Papírzsepi · http://lemil.blog.hu 2015.01.31. 08:56:22

@Carradine a gardróbszekrényben: Szerintem alábecsülöd a hackereket.
1. Az, hogy valaki megmondja a jelszavát, azt jelenti, hogy a kis- és nagybetűket és egyéb trükköket is (júzer név...) megmondja. Általában véve is az ember a leggyengébb láncszem, a támadások valami 70%-a emberi hibából sikeres.
2. Azt, hogy mi a felhasználói neved meglehetősen gyorsan megmondják egyéb módszerekkel. Ez ugyanis nem titkos információ, nem védett. Sok cégnél a pl. a nevedből kikalkulálható, mert algoritmikusan generálják. Szóval ez nem akadály.
3. Ha csak annyi az információ, hogy a jelszó "valami ilyesmi", akkor is lecsökkent a kipróbálandó kódtér a 0.0000001%-ra. Vagy még bőven az alá. Még hacker-oklevél és IT-tudás sem kell, hogy próbálgatva megtalálja a helyes írásmódot.

Amúgy én is csináltam már ilyet. Lebetegedett kolléga júzer nevét kiderítettem (ez Linux volt, simán megnéztem a home könyvtárban), majd a szájhagyomány útján terjedő "így szokta képezni a jelszavát" mód alapján 5-6 kísérletből beléptem hozzá. (mivel 2-3 havonta kötelező volt új jelszót adni, mindenki algoritmikusan generálta a jelszavát - Pl. "Jelszó.2015.03" Jól látható volt, hogy a túl gyakori jelszó-váltás-kényszerítés mennyire legyengíti a védelmet. Tkp. egy hajszálra voltunk attól, hogy post-ittel a monitorra ragasszuk...)

Carradine a gardróbszekrényben 2015.01.31. 21:01:02

Nekem más srófra jár az agyam. Ha azt kérik, hogy MONDJAM meg, akkor kimondom. De nem fogom külön kihangsúlyozni, hogy kis elemér, nagy cecil, mert a beszédben nincs kisbetű, nagybetű. Amikor mondatot kezdek, akkor se úgy mondom, hogy jó napot kívánok nagy jével! Ha viszont azt kérik, hogy írjam le, na, akkor az írásból kiderült volna.

(Na és ha azt válaszolom, hogy az ujjlenyomatom?)

:-D

Amúgy idegenként hogy mész be egy céghez, hogy lépsz be egy gépbe, hogy megnézd a home könyvtárban a lúzerek belépési nevéből képzett személyes könyvtárak nevét? Mondjuk ez is csak olyan rendszernél számít, ahol van ilyen. Egy speciális műszaki, szakmai rendszernél, célszámítógépnél nem lesz.

Igen, post-ittel a monitor kávájára ragasztani a jelszót az nagy hülyeség, ezen nincs vita. Nem lehet elégszer hangsúlyozni a józan paraszti eszet, az óvatosságot. De azt a véleményemet továbbra is fenntartom, hogy az utcán megmondott jelszó miatti sikítófrász kissé túl van hájpolva.
süti beállítások módosítása