Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

augusztus 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

  • sirdavegd: Én csak azt nem értrm, hogy ha az egyetemek közö... (2017.08.19. 16:37) Vitaposzt: a K-vonal
  • Untermensch4: @debreczenizoli: "Azt mondja meg nekem valaki, h... (2017.08.19. 11:27) Vitaposzt: a K-vonal
  • Watchdog: Alighanem napirendre került a telekom piac újraf... (2017.08.19. 09:21) Vitaposzt: a K-vonal
  • debreczenizoli: No! Egyrészt jól megbeszéltétek, hogy ha a nô sú... (2017.08.18. 20:04) Vitaposzt: a K-vonal
  • Minorkavidor: Az intranet nem lenne jó megoldás a vezetékes he... (2017.08.18. 11:28) Vitaposzt: a K-vonal
  • Utolsó 20

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (11) ajánló (79) alagút (7) állat (8) amerikai (90) angolok (8) arabok (14) átirányítás (13) atom (10) ausztrál (5) ázsia (13) balkán (5) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (5) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (7) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (7) ejtőernyős (27) életrajz (37) elmélet (11) erdély (5) erőd (8) évforduló (53) fegyver (7) ferencjózsef (11) francia (24) görgey (13) görögök (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (81) haditengerészet (45) hadsereg (15) hadtörténelem (147) hadtörténet (19) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (43) híres bűnözők (8) honvédség (11) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (45) ii világháború (104) izrael (25) japán (21) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (5) kamikaze (6) kanada (5) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (57) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) középkor (10) közép amerika (6) kuba (8) különlegesek (66) légierő (48) légvédelem (6) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lovas (6) lovasság (10) lövészárok (5) magyar (140) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (62) nők (12) ókor (13) olasz (12) önvédelem (5) orosz (27) ostrom (6) osztrák (30) osztrák magyar (27) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (5) rendőrség (5) rendvédelem (49) róma (13) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (6) skót (6) sorozat (14) svéd (6) számítógép (9) szavazás (7) szerb (10) szlovák (5) szolgálati közlemény (36) szovjet (57) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (15) tengerészgyalogos (10) terror (20) titkosszolgálat (64) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) USA (5) usa (50) utánközlés (22) vadászgép (11) várostrom (6) vendégposzt (79) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (55) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Magyar segítség a lengyel civilek számára 1939-1945.

2015.03.23. 06:00 Titus Pullo Urbino

lengyelek_31.jpgVendégposztunk szerzője, Prohászka Zoltán a sorozat harmadik részét is közzéteszi, íme, feltesszük az íre a pontot, éppen a lengyel-magyar barátság napján, március 23-án. A korábban már közölt két bejegyzésben rövid áttekintést adtunk a II. világháború idején a Magyarországra került lengyel menekültekkel foglalkozó szervezetekről, részletesen bemutattuk idősebb Antall József és Henryk Sławik tevékenységét, illetve írtunk a lengyel katonák magyarországi helyzetéről. A katonain kívül a menekültkérdésnek civil vonulata is van – az alábbiakban ennek a bemutatására vállalkozunk. Az 1939. szeptemberében Magyarországra érkezett menekültáradatra az ország nem volt felkészülve, az első menekülteket magánszállásokon, családoknál helyezték el.

Számos visszaemlékezés beszéli el az első magyarországi benyomásokat: a hosszú úttól és az elkeseredéstől elcsigázott menekülteket a magyar lakosság gyümölccsel, étellel fogadta. Emellett civil szervezetek közvetítésével rengeteg segélyadomány érkezett a rászorulók részére. bogl2.jpgA magyar kormány rövid időn belül hatékonyan megszervezte a menekültáradat fogadását. Korábban megemlítettük, hogy a Belügyminisztérium IX. Ügyosztálya már 1939. szeptemberében elkezdett a menekültekkel foglalkozni, ahol később külön lengyel szekció jött létre. A Magyarországra kerültek megfelelő ellátása nagyon sokrétű feladatnak bizonyult. A magyar hatóságok határtól nem messze

gondozóállomásokat

hoztak létre, ahol a menekültek megkapták a legszükségesebbeket. Innen kezdetben legtöbbjük Budapestre érkezett, de ahogy számuk nőtt, új fogadóhelyek kiépítésére volt szükség.  A szmolenszki légibalesetben (?) elhunyt Andrzej Przewoźnik lengyel történész szerint 1939. őszén összesen negyvenhét civil tábor működött az ország területén, és összesen 114 olyan település létezett, ahol szervezett formában tartózkodtak lengyel civilek. A polgári menekültek elhelyezését azonban – ellentétben a katonai internálótáborokkal – nem lehetett a szó szoros értelmében táboroknak nevezni, mert a menekültek legtöbbször saját lakrésszel, lakással, szobával rendelkeztek, és részt vettek a helyi társadalmi életben, az adott településen és könnyen megszerezhetőto194fit226.jpg engedély ellenében egész Magyarország területén is szabadon mozoghattak. Nem kevés lengyel emigránst a Balaton környékén telepítettek le, ugyanis a számos üresen álló üdülő, panzió, szálloda magától értetődő szálláslehetőséget biztosított számukra. A Balaton déli partja mellett sok lengyel dunántúli, Kalocsa környéki, dunakanyari és – szétszórtabban – észak-magyarországi településeken talált otthonra. A civil menekültek gondozásával és érdekvédelmével több hivatalos szervezet is foglalkozott. A legfőbb intézmények lengyel oldalról – 1941. január 1-jei bezárásáig – a Leon Orłowski által vezetett budapesti lengyel követség, illetve az 1940. nyaráig működő

ungvári lengyel konzulátus

voltak. 1940 januárjában alapították meg a Lengyel Menekülteket Gondozó Polgári Bizottságot Henryk Sławik vezetésével, amely a diplomáciai képviseletek megszűnése után átvette azok érdekvédelmi feladatait. A Politikai Bizottság így de facto az emigráns lengyel kormány magyarországi képviseleteként működött. Magyarország hathatós támogatást nyújtott a lengyel kulturális élet fenntartásában. A magyar kormány engedélyezte a lengyel sajtó működését, amely nem csak a lengyel nyelvű kultúra szempontjából volt kiemelkedő jelentőségű, de hiteles híreket közvetített a világháború eseményeiről is. A hivatalos magyarországi lengyel újság, a Wieści Polskie (Lengyel Hírek) egészen a német megszállásig, 1944-ig hetente többször megjelent, érdekesség, hogy mint engedélyezett magyar sajtótermék, még Németországba is eljutott (!)lengyelek_71.jpgAz 1939-ben megnyitott Lengyel Intézet is folytatta tevékenységét, működtette könyvtárát, és még 1944-ben is jelentetett meg könyveket. A Lengyelország számára adott magyar segítségnyújtás példa nélküli aspektusának a lengyel nyelvű oktatás megszervezése bizonyult. A menekültek között nagy számban jelen voltak, gyerekek, fiatalok, akik szerették volna folytatni tanulmányaikat. Számukra a magyar intézmények segítségével, a hatóságok jóindulatától kísérve hamarosan megszervezték az emigráns lengyel iskolahálózatot. 1939 novemberében alakult meg az első lengyel gimnázium és líceum a Balaton melletti Zamárdiban. 1940 júliusában a középiskola a közeli

Balatonboglárra

költözött, és a déli part kisvárosa hamarosan a lengyel oktatás fellegvára 1_042a.jpglett, Przewoźnik szerint fénykorában hatszáz diák tanult itt. A boglári iskola megszervezésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Varga Béla helyi plébános, országgyűlési képviselő, aki politikai befolyását is felhasználva mindent megtett a tanintézmény létrehozása érdekében. Varga plébános úr így vélekedett a háborúról: "Teleki halálának most lesz az ötvenéves évfordulója, áprilisban. Csináltok-e valamit? Ő volt a legnagyobb magyar a háború alatt. Ez a kis ember szembeszállt Hitlerrel. Nem engedte a csapatait átvonulni Magyarországon. Magyar földről akarták megtámadni a lengyeleket is. Horthy hozzájárult volna, mert

gyenge volt Hitlerrel szemben,

legalábbis a kezdet kezdetén. Teleki azonban ellenállt. És akkor Hitler meggyőlölte. Ettől kezdve érkeztek hozzánk Boglárra a lengyel menekültek. Remélem, a magyarok megünneplik Telekit! Szegény parasztgyerek vagyok, már mondtam, nem hódolok a grófok előtt, nehogy azt gondold, hogy arisztokratatisztelet beszél belőlem, de ritka magyar ember volt." Varga a Thassy Jenő íróval folytatott beszélgetésében kiemeli, hogy Balatonboglár azért jelentett ideális helyszínt a gimnázium számára, mert a helyi lakosság az átlagosnál is nagyobb segítőkészségről tett tanúbizonyságot, és az általános hangulat németellenes volt. (A településen egyébként francia közösség is élt, kb. kétezer főt számlálva.) A gimnáziumban és líceumban lengyel tanárok tanítottak lengyel tanrend szerint, és az otthonival megegyező érettségi bizonyítványt adtak a végzősök számára, így az itt végzettek előtt nem csak Magyarország, de Európa összes egyeteme nyílt meg. Az intézmény kezdetben különböző épületekben lett elhelyezve, Lengyel Ifjúsági Tábor fedőnév alatt, de 1941-ben új, modern iskolaépületbe költözött. Edward Debicki visszaemlékezése: "1941-ben a magyar cserkészek egy La Paloma nevő vitorlást ajándékoztak cserkészcsapatunknak. Mi átkereszteltük, és a Lengyel Cserkész Szövetség háború előtti híres vezérhajójának tiszteletére a Zawisza Czarny nevet adtuk neki. Sok iskolatársunk ezen

tanult meg 96-solyom-cserkeszcsapat-csepel.jpgvitorlázni.

A háború után az egyik vitorlázóbajnokunk ugyanaz a Podolski lett, aki ezen a vitorláson ismerkedett meg a hajózással. Szeptemberben megint összegyűltek a diákok Magyarország minden részéből, és megkezdődött az 1941-42-es iskolaév. Ez nyugalmas tanév volt. ... Segített bennünket az apostoli nunciatúra, és ezt a pénzt élelmezésünk kiegészítésére fordították. Attól fogva ugyanis, hogy Magyarország 1941-ben belépett a háborúba, rosszabb lett az ellátás. Kevés volt a hús, a zsír, a kenyér, bevezették a jegyrendszert. Mi mint nem dolgozók, csekély fejadagokat kaptunk. A kenyér nyúlós volt, szinte odaragadt a kezünkhöz, és egyszerre befaltuk. Nagyon csekély volt a napi hús- és zsíradagunk is, alig elég heti egy-két húsos ebédre. ... Akkoriban fő táplálékunk a tökfőzelék volt. (Azóta sohasem eszem tökfőzeléket, pedig nem is olyan rossz.) Egy-egy kemény tojást is kaptunk naponta, és sok káposztát, babot, borsót. Iskolánk igazgatósága azon a pénzen, amely részünkre érkezett, élelmiszert vásárolt, és megszervezte kosztunk kiegészítését. Még disznót is vásároltak titokban. Tízóraira mindennap kaptunk egy jókora adag sűrű levest, gyakran hússal. A pénz egy részét ruházatunk kiegészítésére fordították."

A világháború idején a balatonboglári és a zamárdi tette ki az összes lengyel középfokú oktatási intézményt, ugyanis a Főkormányzóságban a német megszálló hatóságok csak az alapfokú lengyel nyelvű oktatást engedélyezték. A német megszállást követően a gimnázium bezárta kapuit, tanárainak és diákjainak nagy részét a német letartóztatták, elhurcolták. Néhány diák és a fiatalabb gyerekek vagy elmenekültek, vagy távoli településeken mezőgazdasági munkát vállaltak. A túlélők számára örök életre megmaradt a boglári gimnázium emléke, és a mai napig boglarczykoknak, bogláriaknak nevezik magukat. (A már idős boglarczykok legutóbb, 2014. július 14-én is szép számmal vettek részt idősebb Antall József a varsói Óváros falán található emléktáblájának megkoszorúzásakor, illetve szerveztek kiállítást 2014 szeptemberében a varsói Magyar Kulturális Intézettel közösen.) Az ország más településein is létesültek lengyel iskolák, elsősorban alapszinten, így például Püskiben, Egerben, Kiskunlacházán, Keszthelyen és Zalaszentgróton. A

lengyel cserkészek

is aktív tevékenységet folytattak az emigrációban, már 1939 októberében megalapítva helyi szervezetüket. Központjukat kezdetben Somlószőlősön, majd Szikszón rendezték be. Fontos megemlíteni a Magyarországra menekült zsidó származású lengyelek fogadását is. Becslések szerint az 1939-ben érkezettek közül 10–15 ezerre tehető a zsidó származásúak száma, 1943-ban, a varsói gettófelkelést követő német bosszú elől menekülve újabb kb. ötezer zsidó menekült érkezett Magyarországra. Számukra az idősebb Antall József által vezetett Menekültügyi Hivatal lengyel szekciója a lengyel menekültekről gondoskodó Politikai Bizottság segítségével (amelynek élén Antall barátja, Henryk Sławik állt) magyar igazolványokat, keresztény származást

lengyelek_52.jpgigazoló keresztleveleket állítottak ki, és új nevet kaptak.

Ide most egy kis kiegészítésként Henryk Sławikról pár fényképet beszúrok, pont a napokban jutottam hozzá egy katowicei újsághoz, amelyben az összes cikk Sławikkal foglalkozik, a kiadvány címe is ez: "Rok Henryka Sławika", ami a mi nyelvünkön annyit jelent: Szlávik Henrik emlékév. Sławik egy szegény sziléziai lengyel család sokadik gyerekeként nem jutott gimnáziumba, már gyerekkorától kezdve kemény munkával kereste kenyerét, 20150318_095410.jpgmajd a Lengyel Szocialista Párt egyik sziléziai vezetője lett. 1939-ben a bevonuló németek feketelistáján szerepelt, ezért menekülnie kellett. Hová máshová, mint hozzánk? A fenti képen Sławik és Antall egy lengyel plébánossal és egy ismeretlen katonatiszttel pózol. A két férfi együttműködésüknek köszönhetően számos lengyel

üldözött zsidó

életét sikerült megmenteni a vészkorszak idején. 1939. novembertől (!) Sławik Antall segítségével megkezdte a lengyel menekültek mindenre kiterjedő ellátásának szervezését, nem sok idő telt el a menekülésük és befogadásuk után. 20150318_095522.jpgA menekültek gondozásával megbízott Politikai Bizottság elnökeként – ez a szervezet a emigráns lengyel kormány magyarországi képviselőjének számított – munkája minden területre kiterjedt, kapcsolatot ápolt többek 20150318_095607.jpgközött a Magyar Királyságban Internált Lengyel Katonák Képviseletével, a Lengyel Egészségügyi Szolgálattal és a Lengyel Római Katolikus Lelkészi Hivatallal, akik a magyar püspöki karral is együttműködve folytatták tevékenységüket (a felső képen Hász István altábornagy, tábori püspök beszélget lengyel katonákkal). A zsidómentésre visszatérve: a hivatalnokok által adott új névnek köszönhetően a lengyel zsidókat hivatalosan
katolikus lengyelként tartották őket nyilván, és többségük túlélte a vészkorszakot, nem úgy, mint megmentőjük. A képen a Világ Igaza kitüntetés látható, amit Sławik 5.000 élet megmentése jutalmául kapott.  A lengyel zsidók közül majdnem százat az észak-magyarországi Vámosmikolán katonai internálótáborban helyeztek el – mindegyikük elkerülte az 1944-es elhurcolást. Vácon

Lengyel Tiszti Árvák Háza

fedőnév alatt otthont alapítottak a menekült zsidó árvák számára (a képen a Ház udvara látható zsíroskenyeret kenő gyerkőcökkel). A Duna-parti kisvárosban eleve sok lengyel menekült tartózkodott, így nagyobb esély volt elrejteni az árvák származását. A galíciai pogromok elől sokszor az utolsó pillanatban megmenekült gyerekek,

20150318_095503.jpgfiatalok barátságos, családi légkörben, biztonságban élhették életüket, Antall gondoskodott a helyi rendőrség jóindulatáról is. Az árvák túlélték a nyilas rémuralmat is, és később Lengyelországba, Németországba, és Palesztinába távozhattak.

Székelyhidi Ferenc tollából származó kiegészítés: "Lengyelország német megszállását követően a menekültek 10 %-át zsidók tették ki. A magyar hatóságok azon intézkedései, hogy a határon átszökötteket állampolgárságra, származásra és vallásra való tekintett nélkül nem szabad visszatoloncolni, illetve a Lengyelországból érkezetteket egyértelműen katolikusnak kell bejegyezni, sok ember számára az életben maradást jelentette. A menekülteket az ország különböző területein helyezték el, ... voltak külön zsidó iskolák is, de ezeket 1943-ban, német tiltakozásra, hivatalosan megszüntették.  Titokban – Vácott - "Lengyel Tiszti Árvák Háza” néven létrehozták a zsidó gyerekek bentlakásos iskoláját. Henryk Slawik, a Lengyel Polgári Bizottság elnöke és idősebb Antall József, a Magyar Belügyminisztérium IX. közjóléti és szegényügyi osztályának vezetője határozta el a váci árvaház megnyitását. A

Tömpe utcai zsidó iskola

épületét választották ki. Mintegy 100 tanuló és felnőtt állandó tartózkodására átalakították. 4 és 16 év közötti gyerekek, gondozóik és tanáraik laktak itt. A ház vezetését Frantiszek Świder lengyel pedagógusra és cserkészre bízták, aki már 1939 óta Magyarországon élt és elég jól megtanult magyarul. A tanárok között voltak: lengyelek, (az igazgató mellett) Maria Tomanek Waśkowska; a Felvidékről (Szlovákiából származó) Boharcsik Pál piarista atya magyart tanított; Csorba Elvira magyar énekórát tartott (a festőművész Csorba Tibor testvére, akinek közeli rokonai laktak a városban, és sokat segített az árvaháznak); és voltak lengyel zsidók (Władyslaw Bratkowski és Anna Bratkowska, azaz Izaak és Mina Bettler az édesanyjával és lányukkal; Jan Kotarba, vagyis Mojżesz Osterweil orvos feleségével és lányával.) Az első lakói 1943. júliusában érkeztek, nagyobbrészt Kelet-Lengyelországból, lelki teherként magukkal hozva az átélt borzalmakat. A „lengyel gyerekek” váci tartózkodását bizonyítja az az 1943. november 17-én kelt levél, melyben a polgármester értesítette a városi rendőrkapitányságot, hogy a lengyelszeptember2009_h8.jpgHirschfeld internátusnak a honvédségi beszállás alóli „kivételezése ügyében” a szükséges utasításokat kiadta. Az internátus teljes egészében a lengyel menekült gyermekek rendelkezésére áll és a helyszíni megállapításuk szerint a Vácott tartózkodó 35 fiúgyermek, a gazdasági központ és az iskola elhelyezésére elégséges lesz. A 30 leánygyermeket a Széchenyi utcában helyezték el, és ott a rendelkezésre álló helyiségekhez egy újabb szobát csatoltak. A gyerekekkel megismertették a helyi templomban az istentisztelet különböző elemeit, a legismertebb katolikus imádságokat. Hittanból vizsgáztak. Vasárnaponként és minden ünnep alkalmával az árvaház lakói részt lengyelek_53.jpgvettek a szentmisén. Így a helyi hatóságok és németbarát lakósság előtt is hétről - hétre tudatosították az árvák

katolikus

voltát. Ugyanakkor a tanítás alkalmával – bár igyekeztek feledtetni velük a korábban átélt megpróbáltatásokat, nem feledkeztek meg identitásuk megtartásáról. Hét tanulócsoportot alakítottak ki. Az otthonban gyermek – és diákönkormányzat működött. 1944. március 19. után megváltozott az élet. 1944. május 8-ig még fennmaradt az iskola – de a lengyel menekültügy vezetőjének tudtával – szép csöndben, kisebb-nagyobb csoportokban eltűntek Vácról. Az egykori zsidóiskola épülete ma óvoda."

A lengyel menekültek magyarországi befogadása a két nemzet közös huszadik századi történelmének kiemelkedő epizódja. A lengyel katonák Nyugatra való továbbutazásának biztosítása mellett hazánk a civil menekültek gondozásában, elhelyezésében is óriási szerepet vállalt. Példa nélkül áll a világháború történetében, ahogyan a hatalmi logika szerint ellentétes oldalon álló nemzet ekkora segítséget nyújtson a másiknak. A lengyel állami szervek ugyan  Nyugat - Európába emigráltak, de a lengyel kultúra továbbélése nem utolsó sorban Magyarországnak köszönhető, amit többek között a balatonboglári iskola létrehozása is mutat. 

21 komment · 1 trackback

Címkék: magyar német lengyel zsidó titkosszolgálat hadtörténelem ii világháború vendégposzt vészkorszak lengyel magyar barátság

A bejegyzés trackback címe:

http://lemil.blog.hu/api/trackback/id/tr757274275

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2015.03.23. 16:52:06

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Titus Pullo Urbino 2015.03.23. 05:55:52

A cikk szerzője Prohászka Zoltán, ami dőlten van jelezve, azt én toldottam bele. Az idézetek mellett feltüntettük a szerzőt, a cikk megírása során felhasznált irodalom:

Antal László (szerk.): Barátok a bajban. Európa, Budapest, 1985.

Cséby Géza: Boglarczykok. Lengyel középiskola Balatonbogláron a második világháború

alatt. In: Múlt-kor történelmi magazin, II. évf. 2011/2. szám, 76-81.

Gergely Jenő – Pritz Pál: A trianoni Magyarország. Vince, Budapest, 1998.

Horthy Miklós: Emlékirataim. Európa, Budapest, 1990.

Łubczyk, Grzegorz: Három nemzet elfeledett hőse: Henryk Sławik. Széphalom Könyvműhely,

Budapest, 2009.

Przewoźnik, Andrzej: Polacy w Królestwie Węgier – Lengyel menekültek Magyarország

területén 1939–1945. K.n., Budapest, 2006.

Szenyán Erzsébet (szerk.): Menekült-rapszódia. Lengyelek Magyarországon 1939–1945.

Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2000.

Szokolay Katalin: Lengyelország története. Balassi, Budapest, 1996.

Thassy Jenő: Posztumusz interjú. Balassi, Budapest, 2004.

A képek a netről vannak, jó olvasgatást!

gmihaly 2015.03.23. 17:10:13

Biztos, hogy lengyel barátaink nem feledkeztek meg ezekről? Vagy csak a média lőtt túl a célon? Mert mintha az OV elleni fenekedés kezdene "kitejesztődni" országunkra és annak népére. Nyugtassatok meg, hogy tévedek.

Untermensch4 2015.03.23. 17:35:43

@gmihaly: Akik tudnak róla, nem feledkeztek meg. Ahogyan koszovóban is voltak olyan albánok akik máshogy gondoltak a magyar békefenntartókra mint a többire... Az újságírókról és a politikusokról egyébként megvan a magánvéleményem csak sajnos a felbujtás is bűncselekmény.

gmihaly 2015.03.23. 17:57:21

@Untermensch4: Miféle felbujtás? Nem elég elküldeni őket "oda"?

Titus Pullo Urbino 2015.03.23. 20:14:18

@gmihaly: a köztársasági elnökünk most avatott a hétvégén egy Slavik-Antall közös emlékművet Katowicében. Holnap teszek fel képeket az ünnepségről. Voltak hűvös pillanatok a viszonyban, mostanra normalizálódik a helyzet. Ezer év közös múlt sem úgy telt, hogy kisebb viták ne lettek volna.

zackie 2015.03.24. 08:51:24

@gmihaly: Nagyon úgy néz ki, hogy elfeledkeztek róla. Volt lengyel kollégám... A mi részünkről ez a viszony hangsúlyosabb.

bonfred 2015.03.24. 12:54:10

Lengyelországban élek és dolgozom, nyugodtan merem állítani, nem lett hűvösebb a viszony. Szerencsére akikkel én beszélek, beszéltem erről, felfogták, hogy a bosnai duce által vitt cirkusz nem azonos az egyes ember véleményével. Ők inkább most kezdenek rájönni, orbánovics csak kihasználta a jóindulatukat.

bonfred 2015.03.24. 13:00:26

Ja, köszönet a posztolónak, sok érdekes tényt tudtam meg a cikkből.

gmihaly 2015.03.24. 16:49:40

@zackie: Az elvtársvilág idején náluk is agyonhallgatták, bővebben erről Szilágyi Szabolcs mesél a mek.oszk.hu honlapon megkereshető memoárjában, a "boglarczyk" nemzedék már nagyon-nagyon öreg. A "szükségállapot" idején az elvtársak és az elvtársi média miatt az itt dolgozó lengyelekkel kapcsolatos "szolidarizálásról" nehezen lehetet tudomást szerezni. Másrészt ők is nagy vodkások és szlávosan mulatók, mencsak az oroszok, e témakörben lakószomszédi panaszról azért tudok. Másrészt a nyugati lengyel lobbi- történelmi okok folytán - a magyarénál erősebb, így komoly "rásegítéssel" érték el a mai gazdasági fejlettséget. Persze, most a ruszkik miatt fegyverkezni kénytelenek, úgyhogy arra sok zsé megy el. Persze obskurus araboknak és másoknak is tudnak eladni fegyvert, a mérleg kedvezőbbé tétele céljából, amivel pedig a globális helyzetet rontják, a terrorizmust erősítik.

zackie 2015.03.25. 16:14:55

@gmihaly: Köszi a Szilágyi Sz. ajánlót. Olvasmányosnak ígérkezik.

gmihaly 2015.03.25. 21:26:55

A balti térségről és az ottani orosz veszélyről szóló kombinációk mutatják, hogy nagy az ijedtség. Szomorú, hogy így van. De Európa nem ma rontotta el a dolgot. A korabeli németek marhára örültek, amikor Konstantinápolyt bevették az oszmán törökök (1453), mert így megszűnt a Kelet-Római császárság, és ők, mint Német-Római császárság maradtak a placcon. Rögtön kitalálták Bizáncot, és rákezdtek a balánozásra, hogy eltakarják azt a csúnya "közönyt", amellyel hagyták, hogy mindez bekövetkezzen. 1456-ban volt a diadalmas nándorfehérvári csata, amely után továbbra is a babérjain ült Európa. Nándorfehérvár már jó ideje Belgrád, szerb főváros. Európában pedig lett quattrocento, cinquecento, nagy földrajzi felfedezések, Hansa kereskedelem, stb., délkeleten pedig török hódoltságok. Oroszország vissza akarta szerezni Konstantinápolyt, az igaz (ortodox, pravoszláv) (keresztény) hit nevében. Persze addigra a város Isztambul néven a Török Szultánság fővárosa lett. Az oroszok ezért számolták fel a déli tatár kánságokat, majd ezt elvégezvén a nyugati és északi területek felé gravitáltak, ami a lengyeleknek - hogy úgy mondjam - rosszul jött. Lengyelország későbbi felosztása egyenes következmény volt. Ezzel azt akarom mondani, hogy már Konstantinápoly eleste után jobban kellett volna Oroszországra figyelni, a késlekedés napjainkra a jelenlegi hatalmas bajjá nőtte ki magát.

Minorkavidor 2015.03.25. 21:39:34

"A világháború idején a balatonboglári és a zamárdi tette ki az összes lengyel középfokú oktatási intézményt, ugyanis a Főkormányzóságban a német megszálló hatóságok csak az alapfokú lengyel nyelvű oktatást engedélyezték."

Egy fontos szó kimaradt: legális. Az illegális hálózat, mind a középfokú, mind a felsőfokú oktatásban működött. Karol Wojtyllát is ekkor szentelték pappá, ehhez prdig szemináriumot kell végezni.

@gmihaly:

Figyelj, nem kell szeretni az előző rendszert. A bonyhádi Solymár Imre Könyvtárban (Bonyhád egy 14.000 fős város, könyvtára is ehhez mérhető:
1. Jerzy Robert Nowak és Tadeusz Olszanszkiszerk:
Barátok a bajban, Lengyel menekültek Magyarországon 1939-1945 (antikvár könyvként még most is kapható a Librinél és a Jófogáson 645-1410 Ft közötti árakon). Itt a teljes könyv erről szól.

2. Juhász Gyula: A Teleki-kormány külpolitikája 1939-1941 1964-ben jelent meg.
3. "-" : Magyarország külpolitikája 1919-1945, 1969
3. "-" : A háború és Magyarország 1938-1945, 1986

A legelső amiben foglalkozott vele:Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához (DIMK) IV. kötet; Magyarország a második világháború időszakában Bp 1962
Persze ez a forrásgyűjtemény ilyen kisvárosi könyvtárban nincs meg:)) Vagy felutazol érte, vagy könyvtárközin keresztül kéred ki.

Untermensch4 2015.03.25. 21:41:51

@gmihaly: Miféle, miféle... Ugye elméletileg a bűncselekményre való felhívás is hasonlóképp büntetendő mint maga a bűncselekmény. Az elmélet és a gyakorlat között pedig van némi különbség, a gyakorlatban nem mindig valósulnak meg a szép, idealisztikus leírtak (az megvan hogy leírva a szovjetúniónak egy nagyon szép és demokratikus meg minden alkotmánya volt), sőt egyesek visszaélés-szerű dolgokat is művelnek. Ezeket egy olyan ismerősöm magyarázta akinek eme gyakorlati "furcsaságokra" is volt rálátása. Ugyanő, mindenféle olyan ötletem kapcsán amiben még akármire való felhívás sem volt, mondta hogy ha nálunk egy ember miatt állítják vissza a halálbüntetést akkor esélyes hogy én lehetek az... :)
Ezek után használd a fantáziádat, milyen elképzeléseim lehetnek a politikusokkal művelendő dolgokról amit inkább nem írok le... :)

Minorkavidor 2015.03.25. 22:12:16

@gmihaly:

A Bizánci Császárság akkor már de facto gyakorlatilag nem létezett, Konstantinápoly csak egy városállam volt. A Császárság gyakorlatilag 1205-ben megszűnt, mikor a IV. keresztes hadjáratban Velence biztatására a keresztes hadak elfoglalták Konstantinápolyt és létrehozták a Latin Császárságot, ezzel kettészakították a Birodalmat. A nikaiai császároknak idővel sikerült egyesíteniük a birodalom 2 részét, de az csak árnyéka volt önmagának.
A Német-Római Császárság is csak jogilag létezett már a 15. században, tényleges ereje ekkor már nem volt. A birodalmat az 1356-os Aranybullától már a választófejedelmek irányítottak. E Császárság a tényleges erejét már a 12. században elvesztette a pápasággal vívott invesztituraharc következményeképp. Magyarország tényleges fenyegetettsége már Szent László uralkodása idején megszűnt.
A Bizánci és a Német-római Császárság között valóban volt rivalizálás, a 10.században. Ennek Theophanu hercegnő és a későbbi II. Otto császár között kötött házasság vetett végett 972-ben, mely által létrejött a 2 állam szövetsége. E szövetség elsősorban a magyar törzsek ellen irányult. A veszély elhárítása miatt küldte Géza 12 főemberét Quedlingburgba, hol megígérték a császárnak, hogy felveszik a kereszténységet is a békéért cserébe.

gmihaly 2015.03.26. 09:18:14

@Minorkavidor: Hát ez az! De másképp is értelmezhetők a történések. "Bizánc" egyebek közt attól zsugorodott össze, hogy a "nyugatiak" kvázi "védelmi pénzként" minden értéket kiszivattyúztak onnan, mivel a keresztes lovagok szentföldi projektje teljesen becsődölt, később Rodoszról is Máltára kellett menekülniük. Maradt a Baszileión Romanión (Rómania), amit kifacsartak, mint a citromot, ami érték volt, azt mind átsíbolták "Nyugatra", majd a délkelet-európai államokkal és hazánkkal együtt odadobták a töröknek martalékul. Ebből lett a trecento, quattrocento, cinquecento, reneszánsz, humanizmus, Amerikává átalakult indiai átjáró felfedezési projekt, stb.,stb. Amikor ennek az intenzív szakasza elcsitult, a "piszkos pénzeket" felváltó "mosott pénzből" virágzott fel pl. Németalföld, a Német-Római, immár egyedüliként placcon maradó birodalomnak is jutott belőle a török elleni harcra való hivatkozással beszedett hatalmas összegű különadót kiegészítendő. Ugyanis a császári címet a Habsburgok kaparintották meg. De a többi német kis-nagy uralkodónak is jutott a suskából. Már pedig ez a "tőke" csak halmozódott, halmozódott, a Fuggerek helyére befurakodtak a Rotschildok, akik már eurpóai "kis-globalizációban működtek. És egyéb agyonhallgatott csibészségek is vannak a "Nyugat" rovásán, amiket "befejezett ügy" állapotában szeretnének megtartani, mert különben qrvasokat kellene visszafizetniük a "károsultaknak". "Bizáncot" is ezért találták ki a német humanisták, a görögök is csak a Hitleréknek folyósított, vissza nem fizetett államkölcsönökkel tudják a "fritzek" mogyoróit szorongatni - ez akár veszélyes "precedens" is lehet a jóvátételi-kárpótlási "üzletágban". Mellesleg 972 és 1453 között azért elég sok idő eltelt...

Valandil 2015.03.27. 10:36:19

@Minorkavidor: Inkább III. Bélától. Addig a XII. szd. arról szólt, hogy német vagy bizánci függésben vagyunk-e éppen.

kugi · http://kugi.blog.hu 2015.03.27. 22:49:04

Sok lengyel férfi (főleg korábbi katonák) vidéki uradalmakban kapott elhelyezést, és azzal együtt munkát. Közülük sokan itt találtak társat maguknak. Tudok egy ilyen konkrét esetről.

Bicepsz Elek77 2015.04.09. 01:36:44

Megemlitendo, hogy Magyarorszag mellett a balti allamokba is szoktek, de a tobbseguk az NKVD fogsagaba esett(ha szerencses volt nem Katynban vegezte). Lengyelorszagot gyakorlatilag hetek alatt osszezuzta a nemet~szlovak~szovjet szovetseg. A masik segito allam a volt Kis-Antant alapito Romania volt, amely jo pontokat akart Nyugaton, es egyarant ellensege volt Oroszorszagnak(Besszarabia) es a versailles-i bekerendszer megkerdojelezoinek(Magyar-es Nemetorszag, bar utobbi nem akarta Romania ugyeit bolygatni).
Veguk sokan tudtak elszokni Franciaorszagba es Angliaba.
A nemetek megszallta teruletek nyugati reszerol brutalisan kitelepitettek a lengyeleket a fokormanyzosagba, a boltjaikat es lakasaikat pedig az Oroszorszagbol(Baltikumbol) atszallitott nemetek kaptak meg. Keleten elobb a kommunistak, majd 1941 juliusatol az ukran es egyeb nemet parti nacionalistak irtottak oket(amugy mindenki mindenki ellensege lett de a baltiak tomegesen alltak be a Waffen SS-be(es oroknek a koncentracios taborokba, mivel az atlag nemeteknel "jobban birta a gyomruk") a kommunistak(es zsidok)ellen is. Az 1944-es varsoi felkelest peldaul belorusz/ukran WSS esek vertek le olyan kegyetlenseggel, hogy a nemet parancsnoksagnak is sok volt). Szoval nagyon szerencsesek voltak azok a lengyelek, akik ide menekulhettek.

Titus Pullo Urbino 2015.04.09. 14:56:55

@Bicepsz Elek77: és még a nyilas hatalomátvételt követően is biztonságosabb volt Magyarországon élni, mint bárhol máshol Európában (Svájcot és a többi semleges szigetet kivéve). Egyszer meg kéne írni azt is, hogy 1945 májusában nem ért véget a háború a lengyelek és a balti népek számára, komoly partizánháború folyt a szovjetek ellen egészen sokáig.