Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (88) alagút (7) állat (8) amerikai (102) angolok (8) arabok (16) argentin (5) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (6) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (11) ejtőernyős (28) életrajz (41) elmélet (12) erdély (6) erőd (8) értékelőposzt (7) évforduló (53) fegyver (8) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (98) haditengerészet (54) hadsereg (16) hadtörténelem (162) hadtörténet (23) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (53) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (108) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (7) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (59) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) könyv ajánló (5) középkor (12) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (56) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lista (5) lovas (7) lovasság (11) lövészárok (5) magyar (157) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (68) nevezéktan (5) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (31) ostrom (7) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (10) rendvédelem (53) róma (13) román (9) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) spanyol (5) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (20) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (39) szovjet (63) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (71) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) usa (54) USA (7) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (7) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (76) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Przemysl ostromai, I. rész - Akikért az oroszlán üvölt

2015.06.11. 01:01 Fredddy

 

Ha Budapestről és oroszlánszoborról van szó, az emberek általában a Lánchidat őrző nagymacskákra gondolnak,przemysl2.JPG egy híddal északabbra, a Margit-híd budai hídfőjénél van azonban van egy ötödik oroszlán is, mely az első világháborúban Przemysl (ejtsd: p-r-zs-emisl) váráért harcoló hős magyar katonák emlékét őrzi (és a budapestcity.orgról van a képe)- Alesia után tehát fogadjatok egy újabb ostromról szóló cikket, Caesar nagy csatája után 1966 évvel a gall oppidumtól 1776 km-re fekvő lengyel város ugyanis nem kevésbé érdekes, hősies és tragikus eseményeknek volt a helyszíne.

(Az archív képek eredete az utolsó rész végén lévő forrásjegyzékben lesz, a sajátokért meg bocs, szegény ember kézzel nőz.)

 

  1. Mein Land

 

Történetünk színhelye, a Galíciának nevezett terület Magyarországtól északkeletre, a Kárpátok karéján kívül fekszik, nem keverendő össze a Szent Jakabról elhíresült spanyolországi Galíciával (a földrajztudósok időnként kifogynak az ötletekből, kérdezzetek csak meg egy kolumbiait vagy springfieldit). Ma államhatár vágja két részre, nyugati része Lengyelországhoz, a keleti Ukrajnához tartozik. A középkorban ide-oda vándorolt a lengyelek és az oroszok aktuális államalakulatai között, még a magyar koronához is tartozott egy ideig Halics néven (II. András királyunk jóvoltából). 1340-ben végleg (,,végleg”) lengyel uralom alá került, de az élet továbbra sem volt unalmas, dúlták oroszok, svédek, törökök, Hmelnickij kozákjai és Wiśniowiecki tollas lengyel huszárjai, és persze régi ismerőseik, a tatárok is. Lengyelország első felosztásakor, 1772-ben aztán a Habsburg Birodalomhoz került, Mária Terézia éppen II. Andrásra hivatkozta nyújtotta be igényét a területre. Pontos határai többször is megváltoztak, 1815-ben Lublint visszaadták az oroszoknak (pontosabban a névlegesen létező lengyel államnak, melynek az orosz cár volt a királya), de visszakapták az 1809-ben elvesztett Tarnopolt, 1846-ban pedig megszerezték az addig szabad városnak számító Krakkót. A térképen az 1836-os állapot.

galicia1836.jpg

Galícia alacsony dombokkal tarkított, termékeny vidék, fővárosának általában Lemberget (Lwów, Lvov, Lviv, attól függően, hogy éppen melyik országhoz tartozik) szokták tartani. A lakosságot jórészt ukránok és lengyelek alkották, a Habsburgok a lassan nemzeti öntudatra ébredő ukrán parasztokat és lengyel földesuraikat egymás ellen kijátszva viszonylag stabilan ültek a nyeregben. Időnként persze megjelentek a pánszlávizmust hirdető, orosz zsoldban álló agitátorok, nézeteik a front hullámzását követő, általában sámlirúgással végződő árulási perek tanúsága szerint egyáltalán nem hagyták teljesen hidegen Galícia népét. Másrészről viszont annak ellenére, hogy Ferenc József országai közül a fejlődés és a szabadság ekéje talán nem Galícia földjét szántotta a legmélyebben, a dús pofaszakállú Habsburg-sarj sokszor reakcióssággal vádolt uralma még mindig maga a woodstocki hippifesztivál volt a cár vaskezéhez képest, főleg a lengyelek és a zsidók számára.galicia_administrative1914.jpg

 

  1. Stein um Stein

 

A történetünkben szereplő przemysli erőd születési, de legalábbis fogantatási évének 1819-et tekinthetjük. Ekkorra Európa lenyugodott a francia forradalom és a napóleoni háborúk mozgalmas negyed évszázada után, a bécsi kongresszus pedig tisztázta a Napóleon utáni korszak határait és politikai erőviszonyait. Az osztrák sógorok körülpislantottak az új Európában, és levonták a következtetést: a Birodalom határait meg kell erősíteni. Ezt erődök segítségével képzelték el: bár a haditechnika, elsősorban a tüzérség fejlődésével az erődök jelentősége csökkenőben volt, az emberiség várépítési kedve egyáltalán nem lanyhult a XIX. században, ha 70039.jpgzöldmezős beruházásként épült XIX. századi várat akarunk látni, csak pár lépést kell tennünk a bevezetőben említett oroszlántól a Duna felé, a Gellérthegy tetején van is egy. De a Trónok harcában szereplő Királyvárat se a Targaryenek építették ám, hanem azt is Ferenc Jóska: a sorozat váras epizódjainak jó részét a Monarchia egykori horvátországi hadikikötőit védő erődökben forgatták (képünkön Varys és Tyrion Dubrovnikban ármánykodik).

De vissza 1819-be, amikor János főherceg vezetésével részletes tervet dolgoztak ki a határok megerősítésére. Ebben 11 első-, 14 másod- és 15 harmadosztályú erőd, valamint 26 záróerősség megépítését írták elő. Az erődök (,,Festung”) nagyobbak, erősebb, állandó helyőrséggel megerődített helyek voltak, az osztályokba sorolás a vonathoz hasonlóan működött, minél kisebb a szám, annál jobb. Magyarországon pl Komárom volt első osztályú erőd, Arad másodosztályú. A békében is állandó helyőrséggel és vártüzérséggel ellátott erődöknél kisebb záróerősségeket (,,Sperrbefestigung”) háborúban tervezték aktiválni, ezek általában hágókat, és hasonló jól védhető útvonalszakaszokat zártak le. A Habsburgok erődítési kedve elsősorban itáliai területeikre koncentrált (jellemzően aztán ezek nagy részét harc nélkül bukták az egységes Olaszország megalakuláskor), csóri Galíciának összesen csak egy másodosztályú erőd jutott: Przemysl.

A Przemysl nevű lengyel kisváros a San folyó partján feküdt, ott, ahol a Felső-Visztulának ez a Kárpátokban eredő legnagyobb mellékfolyója a hegyek közül síkságra érve egy nagy kanyart tesz. A városon halad át az Oroszországból Magyarországra vezető egyik fontos út, és a két galíciai nagyváros között, Krakkóból Lembergbe is Przemyslen keresztül lehetett a leggyorsabban eljutni. Jó ideje nem volt említésre méltó erődítés a városban (pedig az első erődöt Przemyslaw herceg emelte itt, 750-ben), és most sem kapkodták el, némi földmunka és falazás készült csak el, néhol csak fagerendákkal megerősítve. Mikor ugyanis a politikusok meglátták János főherceg listájának a végén az összeget, máris nem volt olyan sürgős a dolog, sok projektet egy-az-egyben töröltek is (a legtöbb erőd ráadásul teljesen új építésű lett volna), ezért nem lett (harmadosztályú) erőd pl Tokajon se.
708.jpg

Az erődépítések második nagy szakaszát 1850-től számítják az okosok, ekkorra borulóban volt a bécsi kongresszus Európája (,,Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag...”), és a keleti szél is egyre erősebb izomszagot hozott, Szentpétervár feladta az európai status quo őrzőjének Waterloo után elfoglalt pozícióját, és egyre élénkebben érdeklődött a szétesőfélben lévő Törökországban megnyíló szlávfelszabadítási és szoroselfoglalási citadellalegifoto.jpglehetőségek iránt. Ebbe az irányba pedig a (nem szívesen vallották be maguknak, de szintén nem éppen problémamentes) Habsburg Birodalmon, vagy legalábbis a Habsburg Birodalom érdekein keresztül vezetett az út, és a krími háború is csak átmenetileg csökkentette a medve lekesedését (a Romanovok címerállata amúgy nem a medve, hanem szintén a kétfejű sas volt). Ráadásul mivel Lengyelország (a mai Lengyelország középső része) is az oroszokhoz tartozott, az Orosz Birodalom nyugati vége kb Budapesttel volt egy hosszúsági körön, és ez a Lengyelország formájában Németország és a Monarchia közé vágott sarkantyú széles potenciális frontot jelentett Magyarország északi része és Poroszország déli része felé.

Ekkor már egy bizottság (,,Befestigungs-Comission") foglalkozott a várüggyel. Az eltervezett új erődök jelentős részével a rebellis olasz és magyar népet tervezték boldogítani (a már említett és a bal oldali képen látható Citadella pl ezért épült), a többi lényegében az 1819-es koncepció felújítása és realitásokhoz szabása volt. A Galícia védelmére rendelt egy darab befejezetlen másodosztályú erőd egyre harmatosabbnak tűnt, ennyire egyszerűen azért nem kéne az oroszt a Kárpátokig ereszteni, úgyhogy a bizottság 1854-ben erre a témára is jobban ráfeküdt. A galíciai orosz határ védelmére egy öt védelmi pontból álló vonalat terveztek felhúzni, Krakkó-Przemysl-Tarnów-Zaleszcyki-Lemberg vonalon. Sőt, ezúttal már némi pénzt is kerítettek rá, úgyhogy jöhettek az építőbrigádok.

A legfontosabb szerepet Krakkónak szánták, Przemysl a sorban a második lett. Ezeket az erődített városokat már nem egy középkori várként kell elképzelni (a Citadella tehát pont rossz példa), inkább erődök láncolataként, a tüzérség fejlődése, elsősorban lőtávolságának növekedése miatt a védőövek külső szélét egyre kijjebb kellett tolni. Két ilyen védőöv készült el. A belső (,,Noyau”) közvetlenül a város köré került, 6 erődből állt, ezeket betűkkel jelölték, az óramutató járása szerint, a San északi partján álló legnyugatabbitól kezdve. A külső öv vazlat1.jpg(,,Gürtel”) ettől 5-7 km-re helyezkedett el, 34 és fél erőd alkotta (számozás ugyaneszerint az elv szerint, de arab számokkal). A fél úgy jött össze, hogy a várostól keletre, a San déli partján fekvő 34-es mögött nem sokkal volt még egy ugyanolyan, az volt a 34 ½ számú. Ezek az erődök sablon szerint épültek, tulajdonképpen földsáncokból kialakított nagy bástyák voltak, minimális falazással, fa palánkozással és tartószerkezetekkel, felülről nézve egy D-betű, vagy méginkább egy megkezdett nyolcszögletű torta alakjában. A D hasa nézett az ellenség felé, a bejárat hátra, a város felé nyílt. A tetején voltak lőrések és a mellvédek az ágyúk és a puskák számára, a belseje kicsit be volt süllyesztve további védelmül a tüzérségi tűz elől, az erőd elé pedig széles és mély árkot ástak- akkorát, mintha az egész erőd egy nagy gödörben lenne, az erőd teteje nem sokkal magasodott a széles árok fölé. Az erőd földbe süllyesztésének az volt a célja, hogy az ellenséges tüzérségnek ne jelentsenek könnyű célpontot a magas falak, éppen elég, ha a széles várárokba leereszkedő (le kellett, mert az áthidaláshoz széles volt), rohamozó gyalogság számára magasnak tűnnek, ők szerencsétlenek pedig ugyanúgy nem találtak fedezéket az árok túlsó partjáról tüzelő védők golyói elől, mintha nem is egy várárokban, hanem a puszta közepén rohamoznának. vazlat2.jpgSzóval ezek már nagyon nem a lovagkor égbe szökő Csipkerózsika-várai voltak, olyat ekkoriban már csak II. Lajos épített Neuschwansteinben, de hülyének is nézték érte. Hagyományos várra leginkább a belső erődöv déli részét alkotó, Fort Przemysl-nek nevezett (ezt nem betűvel jelölték) erőd emlékeztetett, ez kivétel volt a fenti minta alól, egy rendesen körbeérő egyszerű sánc volt.

Felmerülhet a kérdés, hogy egy ilyen erődrendszer ostromakor mi akadályozta meg az ellenséget abban, hogy 448px-alarm2.jpgfelemelt középső ujját az erődök legénységének irányába lóbálva egyszerűen bemasírozzon a védővonal belsejébe az erődök közötti üres placcon keresztül- ezt a problémát csak háború idején tervezték megoldani az erődöket összekötő további sáncok kiépítésével. Komoly gyenge pontja volt ez a koncepciónak, az ellenség ugyanis egyre kevésbé átallt vonattal jönni, a technika fejlődése így folyamatosan szűkítette az erődrendszer harckésszé tételére rendelkezésre álló időt.

Elődeihez hasonlóan Ferenc József sem úszott azonban Dagobert bácsiként a pénzben, így az 1850-es évek közepén elkészült tervek is csak részben valósultak meg, a külső övből a 2, 4, 6, 7, 9-15, 18-20, 25-28 számú erődök,a belsőből a C készült csak el. Ezek azonban kijelölték Przemysl további fejlesztésének fő vonalát.

Az 1870-es években a nemzetközi helyzet tovább fokozódott. A nyugati határokat a diplomácia segítségével biztosította az immár Osztrák-Magyar Monarchiának hívott birodalom, a csendes galíciai nyárestéken azonban egyre hangosabb medvebrummogás hallatszott észak és kelet felől. A lengyel sarkantyú fontosságával tisztában lévő oroszok maguk is erődöket emeltek, a Breszt-Litovszk-Ivangorod-Varsó-Novo-Georgijevszk erődnégyszög a németek felé, a Luck-Rovno-Dubno vonal pedig a Monarchia felé jelenttt védelmet Orosz-Lengyelországnak. Az orosz erődök több dologban is különböztek a Monarchiában, vagy a nyugati hatalmaknál megszokottaktól, egyfelől az erődgyűrű sokkal közelebb húzódott a városokhoz, így kitéve azokat is az orstromlók tüzének, másrészt pedig az oroszok főleg tábori erődítéseket építettek. Volt, ahol csak azt, de a rendes erődök előterét is rendesen beépítették lövészárkokkal és földből emelt fedezékekkel. Nyilvánvaló hátrányaik mellett ezeknek viszont megvolt az az előnye, hogy könnyen átalkíthatók, illetve újjáépíthetők, a világháborúban többször is előfordult, hogy amit a központi hatalmak tüzérsége nappal lerombolt, azt az oroszok inverz Kőmíves Kelemenként éjszaka visszaépítették. Másrészt pedig nyilván olcsóbb is volt, mint ugyanez betonból, csak ásó kellett hozzá, ember meg oroszoknál ugye volt elég.

A galíciai védővonal korszerűsítése így elengedhetetlenné vált. A legfontosabb továbbra is Krakkó volt, de Przemysl földsáncai is sorra kerültek, még ha ez egy darabig nem is tűnt biztosnak, Jaroslau vagy Radymno városai szintén szóba jöttek egy újabb, nagyobb erődrendszer építésének helyszínéül. Végül Lipót főherceg javaslatára döntöttek a lengyel kisváros erődítési munkálatainak folytatása mellett. Az építkezés akadozva haladt (a szokásos kérdés merült fel: ,,miből építitek ti azt a várat b+, aranyból?”, 1881-85 között négymillió osztrák-magyar forintot költöttek Krakkóra, 3,7 milliót pedig Przemysl erődjeire), de azért haladt, kezdett az erőd erődformát ölteni. Főleg az elég foghíjas belső gyűrűt erősítették meg, mostanra már teljesen körbeért a városon. Ekkorra elhagyták a betűs-számos rendszert, a külső és a belső erődöket egységesen, római számokkal jelölték. A számozás a külső erődgyűrűnél kezdődött, a délkeleten fekvő Siedliska falunál I. számmal, az óramutató járásának megfelelően a legdélebbi a IV-es, a legnyugatabbi a VII-es, a legészakabbi a XI-es, a legkeletebbi a XV-es erőd volt, ez volt egyben a külső gyűrű legmagasabb száma. A belső gyűrűé a XVI-ossal kezdődött, a délre vivő főútvonaltól (kifelé menve) egyből jobbra, ez volt a belső gyűrű legdélebbi pontja. Az úttól balra fekvő XXI-es erőddel zárult a kör. A számok már nem sokat mondanak az erődök pontos mennyiségéről, sok erődöt egészítettek ki ,,a”,,,b” stb jelű alárendelt csatolmányokkal, az elnevezésekben rendszert kereső utókor dolgát megkönnyítendő ráadásul sokat száma helyett a legközelebbi falu, vagy az építtető tiszt nevén emlegettek. Ez a számozási rendszer volt érvényben az első világháborúban is (én igyekszem a számokat használni, egyszerűbb, a nyelvtörő lengyel falunevek meg úgyis csak annak mondanak valamit, aki ismerős arrafelé). Képünkön a végső, 1914-es állapot.

uebersichtskarte-przemysl-1914.jpg

A XVI. maga a már említett Fort Przemysl volt. Az egyszerű földsáncból háromszög alakú citadellát varázsoltak, mindegyik sarkán egy-egy bástyával (jellegükben a fentebb leírt, D-betű alakú erődbástyára hasonlítottak, az alakjuk volt kicsit más), így már hátulról sem lehetett könnyen bevenni. A legtöbb erőd továbbra is csak kifelé nézett, a belső gyűrűben kiépült viszont közöttük az összekötő sánc. Az 1850-es évek erődjeit ál032-twierdza-przemysl.jpgtalában kisebb-nagyobb mértékben átépítették, felhasználva amit csak tudtak a már meglévő dolgokból. A belső gyűrűben mondjuk nem sok ilyen volt, ott szinte mindent újonnan kellett építeni. Volt néhány olyan erőd is, ami teljesen kimaradt a szórásból, a külső gyűrű keleti oldalán az egykori 18, 19 és 20-as számúak változatlan formában várták az oroszokat.

Megnövelve és kicsit átalakítva ugyan, de az 1870-es évek fejlesztései lényegében még mindig csak dizájnos alakú földsáncok voltak, építésükkor azonban már figyelembe vették a masszívabb anyagokkal való megerősíthetőség követelményeit. Erre a munkára 1881 és 1886 között került sor, hét sánc alakult át vastag földréteggel borított téglaerődítménnyé (V, VII, VIII, XII, X, XI és XIV.), belsejükben fedett laktanyákkal és lőszerraktárakkal. A leginkább jövőbe mutató konstrukció az I. számú (Salis-Soglio-erődnek is nevezett) erőd volt, az ágyúállások itt nem az erőd peremének sáncain helyezkedtek el, hanem a belsejében, három nagy udvart (vagyishát, koffernak nevezett, nagy körbefalazott hombárt) körbefogva. Ez a kialakítás az erőd későbbre tervezett, páncélkupolákkal való megerősítésének irányába mutatott.

A páncélkupolák megjelenése a vártüzérség fejlődésének következő állomása volt. A várak ágyúi a XIX. század második felében egyre inkább kezdtek szopóágra kerülni az ostromtüzérség fejlődésének köszönhetően. Kezdetben ugyebár az Egri csillagokban is látható, csipkés szélű mellvédes megoldást alkalmazták, de az ágyúk rombolóerejének növekedésével ez már idejétmúlttá vált. Ezután inkább az ágyúk földbe süllyesztése vált a törekvések céljává, megszülettek először a jellegzetes magasított ágyúlafetták (hogy csak maga az ágyú lógjon ki a gödörből, a sérülékeny tüzérek és a még sérülékenyebb lőszer teljes takarásban maradhasson), majd az úgynevezett eltűnő ágyúk, ezek úgy voltak kialakítva, hogy a tüzeléskor bekövetkező hátrasiklás ne csak hátra, hanem lefelé is lökje őket, majd a pálya leghátsó részén egy szerkezet megakassza a mozgást (kb mintha egy teraszkorlátra könyöklő ember egyszercsak hátraesve seggre ülne), ilyen formán maga az ágyú is csak közvetlenül tüzeléskor emelkedett a mellvéd fölé. Ha azonban az ellenség nem átallott mozsarakat, vagy hasonló, meredek röppályán tüzelő lövegeket alkalmazni (mint ahogy nem átallott), akkor ez se sokat ért, a cucc beesett a mellvéd fölött a tüzérség gödrébe, és máris kevesebb emberre kellett fözni. Ez a probléma persze elég régóta ismert volt, általában egyszerűen egy felülről védett kazamatába helyezték a lövegeket, de ez két okból sem volt nyerő megoldás, egyrészt korlátozta a belőhető szöget (aminek növelésére a fentebb említettekkel párhuzamosan egyre jobban használható forgatható állványokat konstruáltak), másrészt a kazamata fölé egyre vastagabb plafon kellett, pláne, hogy a XIX. század második felében egyre újabb robbanóanyagtípusok jelentek meg. (Kezdetnek ott volt a füst nélküli lőpor, illetve Nobel dinamitja. 1880-ban kezdték zsíros pikrinsavval tölteni a tüzérségi lövedékekeket, ezt az anyagot nálunk ekrazit, Angliában lyddit, franciáknál mélinit, a japánok pedig simóhe néven ismerik. 1905-ben pedig jött a trinitrotoluol, az első világháborúban alkalmazott nehéztüzérségi gránátok jelentős részét már ezzel töltötték). (Képünkön Pola egyik erődje.)640px-fort_bourgignon_3.jpg

Na, itt jöttek képbe a páncélkupolák- mikor az ipar képessé vált ekkora darab vasak sorozatgyártására, az ágyúkat kő helyett vaslemezekkel megerősített mellvédekkel védték, majd az ágyút tartalmazó gödröt egy forgatható, félgömb alakú héjjal fedték be, amin csak az ágyú csövét dugták ki. Kb mint egy mai harckocsi tornya. Eredetileg angol találmány volt, egy Coles nevű mérnöké. Az Amerikai Egyesült Államok azonnal átvette, ezzel szerelték fel a partvédő erődjeiket (az angolok visszatérésétől tartó USA a XIX. század során viszonylag komoly erődláncolatot épített ki a keleti parton, amelyekért aztán végül saját magukkal kellett megküzdeniük a polgárháborúban), és a híres Monitort is, egyúttal a hadihajók képét is örökre megváltoztatva. A kontinensen természetesen a belgák, közelebbről egy Brialmont nevű mérnök épített először ilyeneket (azért természetesen, mert Belgium katonai koncepciója talán minden államnál jobban támaszkodott az erődökre, az 1914-es 180000-es hadseregükből 80000 katona erődök személyzeteként szolgált). A későbbi központi hatalmak arzenáljában pedig 1870-ben jelent meg, egy Schumann nevű német hadmérnök próbálkozásaként, de nem ez terjedt el, hanem a porosz hajógyáros, Gruson által gyártott változat. Ez viszont nagyon, Németország és a Monarchia mellett ilyeneket használt Hollandia, Belgium, Svájc, Olaszország, Dánia és Románia is, a franciák pedig ennek engedély nélkül gyártott változatait. A Gruson-páncéltornyok vaslemezből voltak összeállítva, egy alacsony, függőleges vasfalon vágott nyíláson tüzelt a löveg, efölé borult a kupola gömbhéja. Később mások is beszálltak a bizniszbe, pl a Skoda is. A kisebb ágyúkat vagy géppuskákat tartalmazó változatokat a gyárak standardizálták, és a tiszt urak gyakorlatilag katalógusból válogatták össze a családi sasfészkük csinosításához szükséges praktikus kiegészítőket. Meg persze csengettek szorgalmasan, de hát a háborúhoz továbbra is három dolog kellett- a 250mm fölötti kaliberű ostromlövegek fejlesztése és gyártása sem éppen a csórók hobbija, a megyeszékhelynyi erődökből álló védelmi vonalak up-to-date tartása meg még annyira se. A lelkesedés ettől függetlenül töretlen volt, ráadásul ekkoriban terjedt el a beton használata is, amire szintén örömmel csaptak le az erődépítők, Verdun erődeinél már acélt és vasbetont is használtak. Képünkön egy Gruson-páncéltorony.gruson_torony.jpg

A páncélkupolák aztán azért annyira nagyon nem váltak be, közvetlen találat esetén páncéljuk könnyen áttörhetőnek bizonyult az egyre nagyobb ostromlövegekkel szemben (és ezen a problémán az időközben megjelenő kiemelhető-besüllyeszthető páncélkupolák sem segítettek), ha pedig mellettük csapódott be a lövedék, akkor megsérülhetett a forgatómechanizmus, fix pozícióba beragasztva a löveget.

Az ostromlók életének megnehezítésére a várlövegek védettségének növelésével párhuzamosan egy másik irányzat is kialakult, az erődöveket megpróbálták néhány nagy helyett minél több kisebb erődből kialakítani. Így az ellenséges tüzérségnek több és nehezebben eltalálható célpontokat nyújtottak (és több időt maguknak, hogy a gondosan bemért-belőtt terepen megnyerjék a tüzérségi párbajt), és mérsékelték a lőszerkészlet egyszerre való felrobbanásának kockázatát.

A Monarchia természetesen erődépítés területén sem akart lemaradni az újdonságokról, az első világháborúhoz közeledve a lehetőségekhez (,,Hát szarom én a pénzt?”) képest egyre jobban felpörgették a katonai készülődés ezen ágát is, a huszadik század elejétől kezdve átlagosan évi hétmillió korona jutott az erődökre, ebből Przemyslnek is csurrant-cseppent valami.

Ferenc József országaiban már az 1860-as évektől kezdve foglalkoztak páncélkupolák tervezésével. A század végére több fő típust is kifejlesztettek, mint pl a 80M 15cm-es mozsarat (képünkön), a 94M 15cm-es tarackot panzer10.jpgtartalmazó kupolákat, vagy a 96M 12cm-es ágyút rejtő pajzsrendszert. A kupolák pedig már félgömb alakú, alacsony profilú kupolák voltak, nem az a medvesajtos doboz-alakú konstrukció, ami a Monitor jellegzetes fort_prinz_karl_gepanzerter_beobachtungsstand1893.jpgprofilját is adta. Természetesen voltak kisebb kupolák is, melyekben pl géppuska, vagy 8cm-es gyorstüzelő ágyú volt (ez a korabeli kifejezés nem sorozatlövést vagy ilyesmit takar, hagyományos ágyúkról van szó, melyeket méretük, a hátrasiklást elnyelő hidraulika és a modern lövegzár miatt gyorsabban lehetett tölteni, mint a 10+ cm-es nagy dögöket), és a megfigyelők számára is készültek apróbb páncélkupolák, ezek szolgáltak az erődök szemeiként, a bennük elhelyezkedő tisztek egy ügyes találmány, az úgynevezett telefon segítségével osztották meg lövegirányzással kapcsolatos észrevételeiket a rossz kilátást nyújtó páncélkupolákban gubbasztó tüzérekkel. Na persze semmi sem tökéletes, Przemysl kommunikációs vezetékeit nagy részben a földön, illetve föld fölött húzták ki, kevés földalatti vezetéket használtak. Igy mindössze egy-két orosz gránát kellett a vonalak megszakadásához. A képünkön látható megfigyelőkupola Ingolstadt egyik erődjében van.

Az erődépítéssel kapcsolatos új találmányok meghonosítása céljából egy öt tisztből álló bizottságot kértek fel a jövő erődjének megtervezésére, és a résztvevők ötféle elképzelését (,,Komittetyp”) tették végül az erődfejlesztések alapjává. A kis célpont koncepcióját ezek a tervek csak részben tették magukévá, a legtöbbjük elnyújtott D alakú állás volt, melynek a belsejében egymáshoz közel helyezkedtek el a 12 és 15 cm-es lövegtornyok, a D hasvonalát pedig árkok, megfigyelőállások és esetleg kisebb ágyúkkal felszerelt kupolák alkották, ezek a föld alatt össze voltak kötve a központi kupolákat tartalmazó résszel és természetesen az ez alatt elhelyezkedő kiszolgáló- és laktanyahelyiségekkel.przemysl_illustration_02.jpg

A bizottság egyik tagja, Moritz von Brunner élesben akkor próbálhatta ki az ötleteit, amikor 1894-ben Trebinjéből Przemyslbe helyezték, az erőd építését végző hadmérnöki stáb élére. Az északkeleti, XIII. számú számú erőd artilleriefort2.jpgaz ő eredeti, csúcsos D-alakú elképzelésének némileg módosított változata lett, bizottságbeli kollégája, Julius Vogl terveinek hatására a központi, három darab 150 mm-es, páncélkupolába rejtett tarackot tartalmazó rész egy egyszerű téglalapforma volt (kb 100*300 méteres), melyen sorban egymás mellett helyezkedtek el a kupolák, így széles területet tudtak egyszerre lőni. Maga a föld alá rejtett laktanyarész kicsit hátrébb helyezkedett el, és két oldalról földbe rejtett lőállások is biztosították az erődöt. A szárnyakon (a laktanyarésztől 150 méterrel kijebb) pedig egy-egy újabb kazamata volt, két-két 15 cm-es mozsárral. Ez természetesen már komoly eltérés volt a ,,Komittee-Type"-erődöktől, de von Brunner agyának virágzását ez nem annyira zavarta, pláne, hogy, mint látjuk, itt már az erődök széttelepítésének elvét is igyekezett belevinni a tervekbe.

A széttelepítési elv legtisztábban az úgynevezett ,,Panzerpost"-ok építésénél jelent meg. Ezek egy Maximilian Schumann nevű porosz főhadnagy fejlesztései voltak, kicsi, mindössze két darab, kupolába szerelt 8 cm-es ágyút tartalmazó ,,közelharci"erődök voltak. Przemysl 1897-es fejlesztési terveiben több is szerepelt belőlük, de végül nem valósították meg őket.

A századforduló táján összesen tizenhárom erődöt alakítottak át, többé-kevésbé a fent leírt elvek szerint. Az erődök általában elnyújtott B-betű-alaprajzúak voltak, a B szárát egy földbe süllyesztett laktanya alkotta, középen,merőlegesen ebből egy járat vezetett előre a B hasában elhelyezett lövegeket kiszolgáló helyiségekhez és folyosókhoz. Ezeket a lövegeket részben páncélkupolákba helyezték, részben pedig a kazamaták ablakain át tüzeltek velük, de az ablakokat általában páncéllemezekkel erősítették meg, amikből csak a löveg csöve lógott ki. Pár helyen az erőd tetején hagyományos lőállások is voltak.artilleriefort1.jpg

-I1 (Gürtelvorwerk Jaegerhaus Byków): az egyik utolsóként megépített páncélerőd. Két darab 8cm-es 1902M löveggel rendelkezett, melyek süllyeszthető páncélkupolákban kaptak helyet, két darab 1998M 8cm-ese pedig kazamatában, páncélpajzsok mögött.

-I5 (Gürtelvorwerk Popowice)

-I6 (Gürtelvorwerk Dziewieczcye): egy kombinált erőd két 8cm-es ágyút tartalmazó kupolával és négy darab, páncélpajzzsal védett kazamatába épített 12cm-es 1896M ágyúval, ezenkívük négy darab 8mm-es mitrailleuse is a fegyverzethez tartozott

-II. (Gürtelhauptwerk Jaksmanice)

-IV. (Gürtelhauptwerk Optyn): az erőd trapézalakját egy rövidebb, és egy vele párhuzamos hosszabb kazamata alakította ki. Az erőd tetején hagyományos lőállásokban hat darab 15 cm-es 1861M ágyú volt, ezt egészítette ki oldalt két-két 8cm-es ágyút rejtő páncélkupola. Az erőd oldalában, két oldalra 4-4, páncéllemezzel védett 1896M 12cm-es kazamatalöveg nézett. Optynban 8 tiszt és 442 katona szolgált, közülük 232 gyalogos, 202 tüzér volt.A védelmet 4 darab 8mm-es mitrailleuse is erősítette, mindez 1237307 koronájába került az osztrák-magyar adófizetőknek. Az erőd kiemelkedő helyen, a 319-es magassági ponton épült, jól szét lehetett látni, de egyben azt is jelentette, hogy könnyű célpont volt, és a többi erőd sem tudta kellő mértékben támogatni.

-IX. (Gürtelhauptwerk Brunner)

-IXa (Gürtelzwischenwerk Beim Kreuz): két darab, 8cm-es ágyúval felszerelt kupoláját egy megfigyelőkupola és két másik, páncélpajzzsal védett kazamatába állított 8cm-es ágyú egészítette ki

-X. (Gürtelhauptwerk Orzechowce): egy betonerőd, falakra helyezett 15cm-es 1861M ágyúkkal, a szárnyakon pedig két-két páncélos kazamatába rejtett 8cm-es 1894M ágyúval, két 8cm-es gyorstüzelőt rejtő kupolával, a kazamatákban pedig 2*4 6cm-es, szintén páncéllemezekkel védett ágyúval

-Xa (Gürtelzwischenwerk Pruchnikerstrasse): a kétemeletes kaszárnyát négy 1894M 8cm-es ágyú, és két további páncélozott lövegállás védte jobb-, illetve bal oldaláról.

-XI. (Gürtelhuptwerk Dunkowiczki): nagyjából megtartotta az eredeti, nyolcszögletű földerőd formáját, de a mélyben jelentős korszerűsítések történtek, főleg a fegyverzetet illetően: két, 1902M 8cm-es ágyúval felszerelt süllyeszthető páncéltornyot kapott, az oldalain pedig 3-3 1894M 8cm-es, páncéllemezek mögé rejtett ágyú várta az ellenséget, melyeknek tüzelését egy-egy megfigyelőkupola is segítette.

-XIII. (Gürtelhauptwerk San Rideau): erről fentebb írtam.

-XV. (Gürtelhauptwerk Borek): a falakon négy 12cm-es 1861M ágyú, a kazamatákban két, páncéllemezzel védett 8cm-es 1894M ágyú, a kaszárnyáktól és az előkészítő helyiségektől elkülönítve pedig két 8cm-es ágyút rejtő páncélkupola volt.salissoglio1915.jpg

-egy még hiányzik a felsorolásból, én ennyit találtam, aki ki tudja egészíteni, ne fogja vissza magát, kommenteljen bátran. (oldalt a képen az I. sz. erőd, a csata után)

Przemysl keleti oldalán további különálló ütegállásokat is kialakítottak, összesen hat darabot. Ezekben 4-4 12-, vagy 15 cm-es ágyúnak volt nyitott tüzelőállása, két-két földbunker pedig a legénység, illetve a muníció elhelyezését szolgálta.

Történetünk idején tehát az erőd elég vegyes képet mutatott, voltak nagyon korszerű részei is, de olyanok is, amelyek felett már eljárt az idő. A külső vonal 37 kisebb-nagyobb erődjéből a fentebb említett 13 volt újabb, páncélkupolás fajta (ezek a veszélyes délkeleti, illetve északnyugati részeken összpontosultak), a többi a régi, kőből épült várszerű megoldás volt. Legsűrűbben délkeleten és északnyugaton álltak az erdődök, legritkásabban a nyugati oladlon, itt sűrű erdő akadályozta a nagyobb arányú ellenséges felvonulást. A belső öv 19 erődje egy kivételével egyszerű földsánc volt, viszont, mint említettem, itt folyamatos volt a védővonal. A külső erődök összekötésére 42 napos, úgynevezett felszerelési időszakot határoztak meg. Ekkor kellett letarolni a vár környékének elbújásra alkalmas kisebb erdeit és településeit is, nehogy a gaz ellen ott találjon fedezéket a vártüzérség lövései elől.

A védősereget a háború eleji hadrend szerint két népfölkelődandár (egy magyar, illetve egy osztrák), 43 vártüzérszázad, 49 népfölkelő tüzérosztag, 8 műszaki század, valamint a kiegészítő egységek: 65 munkásosztag, híradósok, vasúti és egészségügyi alakulatok alkották. Egy-egy erődben kb 10-20 ágyú és egy századnyi katona volt, a védelmet néhány géppuska egészítette ki, voltak fényszórók is, és a telefonvonalak mellett optikai jelzőberendezések is. A 875 löveghez lövegenként átlagosan 500 töltény volt, a számítások szerint ez három hónapra elég lesz.

A tervek szerint az erőd nyolc védőkörletre oszlott, az I-II a belső rész volt a tartalékokkal, a többi a külső kör, mindegyikben 5-8 zászlóalj, 15-20 géppuska és 80-150 löveg várta a támadókat.vedokorletek.jpg

Az erődöt úgy alakították ki, hogy védelmi funkciója mellett egy tábori hadsereg bázisául is szolgálhasson, a fentiekbe ez a hadsereg nincs beleszámolva.Az 58. és a 77.gyalogezredek állomásoztak itt egyébként.

Maga Przemysl városa sokat profitált az erődből, a háború idejére 58000-es várossá növekedett, a sok katonatisztnek köszönhetően élénk társadalmi élettel, polgári és tiszti kaszinókkal, múzeumokkal, közkönyvtárakkal, elegáns üzletekkel. Az alacsonyabb rangúaknak meg persze mindenféle kocsmákkal. Volt is nagy nyüzsgés már békeidőben is, a borozó magyarok, a söröző csehek és az őket hajkurászó osztrák tisztek miatt sose volt unalmas az élet.710.jpg

Meg kell még említenünk, hogy a híres áruló, az 1913 júniusában lebukott és öngyilkosságot elkövető Redl ezredes a przemysli erőd terveit is az oroszok kezére játszotta. Az ostrom haditerveit az oroszok ezek alapján készítették el, a Redl által ellopott tervekben leggyengébb láncszemként szereplő keleti és délkeleti védőállásokat viszont közben az osztrák-magyar hadvezetés igyekezett megerősíteni a háborúig hátralévő csekély időben.

A 95 évi készülődés 1914-ben nyert értelmet, amikor az orosz hadsereg tényleg megindult Ausztria-Magyarország felé. A bezető rész második felében az erődért birokra kelő hadseregeket mutatom be egészen röviden.

 

  1. Wiener Blut

 

Az Osztrák-Magyar Monarchia hadereje három, különálló hadseregből tevődött össze, a közös, k. u. k. csapatokból, a Magyar Királyi Honvédségből és az osztrák Landwehrből. A közös hadsereg számított az erősebbnek (a közös gyalogezredek három helyett pl négy zászlóaljból álltak), a másik kettőt a háború előtti években kezdték rohamosan fejleszteni. A Monarchia különböző népeit sokszor komoly kulturális különbségek és politikai érdekellentétek választották el egymástól, és ez a fegyveres erőkben is nagy gondokat okozott (pl. ma sem sok olyan hadsereg van, ahol katolikus tábori pap, református és evangélikus tábori lelkész, tábori pópa, tábori rabbi és tábori imám is szolgál), Svejk, az erősen túlértékelt derék katona tevékenysége élőben annyira nem volt vicces, gyakran nem csak cserbenhagyta, hanem gátlástalanul el is árulta hősiesen küzdő magyar, osztrák, vagy bosnyák bajtársait. Nem minden nyugati szláv volt persze ilyen aljas, a pánszláv szólamok paravánja mögött kíméletlenül suhogó orosz kancsukát 150 éve élvező lengyelek közül az orosz területekről is sokan beálltak Ferenc József zászlói alá. A hadsereg így elég vegyes képet mutatott, a kemény, elhivatott, magas morállal rendelkező alakulatok mellett mindig voltak olyanok, amelyek kezelhetetlenül gyávák, fegyelmezetlenek, sőt, később nem egyszer nyíltan árulók voltak. A hadsereg nemzetiség szerinti megoszlása százalékosan: 25% német, 23% magyar, 13% cseh, 8-8% lengyel és rutén, 9% délszláv, 7% román, 4% szlovák és morva, 2% szlovén, 1% olasz. A tisztikar több, mint fele németekből állt.kuk_infanterie_1898.jpg

A Monarchia seregének másik nagy hátránya a háborús tapasztalatok szinte teljes hiánya volt. Az igyekezet nem hiányzott, a katonai dolgokért rajongó Kaiser und König minden év őszén hatalmas hadgyakorlatokat tartatott, csak hát ott nem lőtt vissza senki élessel. 1914-ben aztán rengeteg drága magyar-osztrák (horvát-bosnyák-cseh, stb) vér ömlött ki fölöslegesen, mire a rossz beidegződések (nyílt terepen felállított tüzérség, szoros alakzatban végrehajtott roham) eltűntek.franz_joseph_beck-rzikowsky_1897_bistritz.jpg

Tehát, a Monarchia hadserege három részből állt, a közös, császári és királyi hadseregből (kaiserliche und königliche, k. u. k., bár volt ötlet a k. k. rövidítés bevezetésére, de a magyarok élénk tiltakozása miatt lefújták, annak ,,und” szócskának komoly elméleti jelentősége van), a Magyar Királyi Honvédségből, és az osztrák honvédségből, a Landwehrből. Ez az elrendezés a kiegyezéskor, egy bonyolult alkusorozat eredményeképpen, egy báró Friedrich Beck nevű, a császár-király katonai irodáját vezető ezredes ötletéből született meg: a magyarok saját hadsereget akartak, az osztrákok pedig nem szerették volna a közös hadsereget kettészakítani- erre jött az az ötlet, hogy a közös hadsereg megmarad, de létrejön a Magyar Királyi Honvédség, és akkor, hogy szimmetrikus legyen, az osztrákok is gründolnak egy saját honvédséget is. A közös és a Landwehr-csapatokat német nyelven vezényelték, a Honvédséget magyarul (kivéve néhány horvát egységét, őket horvátul). A Landwehr kicsit nagyobb volt a Honvédségnél, és több szempontból korszerűbb is, a tüzérségének fejlesztése előnyt élvezett a Honvédségével szemben, hegyi csapatai pedig még a közös hadseregénél is jobbnak számítottak.ah_earlywar_unifs.jpg

Általános hadkötelezettség volt, a férfiak 21 éves korukban vonultak be, és 12 évig tartott igényt rájuk a hadsereg: két éves szolgálat, és tíz éves tartalékos idő (a közös hadseregbe tartozó flottánál négy év volt a szolgálati idő, Bosznia-Hercegovinában 3). A tényleges szolgálatot nem teljesítő hadkötelesek póttartalékosok lettek, nekik csak háború idején kellett bevonulni a veszteségek pótlására. Azok a 19-42 éves kor (később felfelé és lefelé, 18 évesekre is kiterjesztették ezt) közti hadkötelesek, akik a három hadsereg egyikébe se kellettek, népfölkelők (az osztrákok Landsturm) lettek. A Honvédség és a Landwehr minden ezrede háború esetén állított fel egy-egy népfölkelő ezredet. A népfölkelőket elvileg csak hátországi feladatokra szánták, de ebből nem lett semmi, annak ellenére, hogy legtöbbször a felszerelésük is gyengébb volt a rendes hadseregénél, simán bevetették őket első vonalban is.

A gyalogság alapegsége a gyalogezred volt, melyet általában ezredes, vagy vezérőrnagy vezetett. Egy gyalogezred hadilétszáma 4000 fő volt, az ezredtörzs mellett 3-4 zászlóaljból állt: a közös hadseregben 4, a Landwehrnél és a Honvédségnél 3 volt a szokásos, de előfordultak öt zászlóaljas ezredek is. Később viszont egységesítették a 3-at, és az így kialakult fölösleget újabb ezredekké szervezték. Egy zászlóaljat 3-4 gyalogszázad alkotott, és egy géppuskás osztag, két géppuskával. A gyalogszázadok létszáma változott, a hadiállomány mindhárom hadseregben kb 250 fő volt, a harc tervezésénél pedig kerek 200-zal számoltak, előrelátóan belekalkulálva, hogy a fullos létszámból mindig van, aki beteg, sebesült, nem ér rá, stb. A századok békeállományának létszáma hadseregenként, sőt, akár alakulatonként is különbözött: a közös hadseregben 92 (fölemelt békeállomány: 128) fő és 5 tiszt volt. A honvédszázadok békeállománya elvileg 4 tiszt és 81 katona, az alakulatok nagy része nem volt teljesen feltöltve a háború előtt, volt 64 és 124 fős század is. A Landwehrnél még kisebb békeállományú századok voltak, 60-80 fősek.

ah_unif_ew_col4.jpgMinden egység kiegészítése az előre kijelölt kiegészítő körzetéből történt. A honvédségnél ez pl azt jelentette, hogy a gyalogezredek rendelkeztek egy pótzászlóaljkerettel is, és ezek szolgáltak arra, hogy a veszteségek pótlására időnként úgynevezett menetszázadokat/zászlóaljakat küldjenek anyaezredük után. A menetszázadokból azonban több esetben külön menetezredeket szerveztek. Mint említettem, minden honvédezred köteles volt megszervezni maga mellé egy népfölkelő ezredet is (aminek szintén megvolt a maga pótkerete), ezek egy részét azonban már a háború elején szétszedték, és más alakulatok veszteségeinek pótlására osztották be.

Két gyalogezred alkotott egy gyalogdandárt.

Egy gyalogos hadosztályba két gyalogdandár (=4 gyalogezred) tartozott, emellett két lovasszázad, egy ötüteges (egy üteg: 6 löveg) tábori ágyús ezred, egy 12 löveges tarackos osztály, meg persze a különféle törzsek és támogató egységek, összesen 12-16000 katona, 42 löveg, 24-32 géppuska.(Aggházi Kamill és Stefán Valér könyve szerint az 1914-ben Galíciában harcoló közös hadosztályok is csak 13 zászlóaljból álltak). Sokszor csatoltak a hadosztályokhoz tábori vadászzászlóaljat is. Az elsőként elvonuló honvédhadosztályok két-két menetezredet is kaptak.

Egy hadtest három hadosztályból állt (2 közös, egy honvéd/Landwehr), ah_unif_ew_col2.jpgvolt egy nehéz tarackos osztálya, meg persze mindenféle kisegítő/támogató egységei és intézményei. 44000 katona, 134 (más források szerint csak 96) löveg és 84 géppuska. A Monarchia területét 16 katonai körzetre osztották, mindegyik egy hadtestet volt köteles kiállítani, így kiszámolhatjuk, hogy összesen 32 közös, 8-8 honvéd- illetve Landwehr-hadosztály kezdte meg a háborút 1914-ben, később újabbakat szerveztek.

A legnagyobb formáció a tábori hadsereg volt, ebben a hadtesteken (2-3-4 darab) kívül még egyéb tüzér-, lovas- és támogató alakulatok is voltak- a 16 hadtestet összesen hat, 1-től 6-ig számozott tábori hadseregbe osztották. A háború során aztán újabb tábori hadseregeket is állítottak fel, volt köztük olyan, amit vegyesen német és osztrák-magyar alakulatokból, majd lesz szó erről a maga helyén.

Na persze ezek csak az alapok, volt bonyolítás rendesen. Voltak pl hegyi dandárok is, ezek az egyes ezredektől kikülönített, összesen 5-6 zászlóaljból álltak, akik hegyi kiképzést kaptak. Ezek egy részéből, szintén kettesével, hegyi hadosztályokat alakítottak, de pár hegyi dandár önálló maradt.

ac9b86e27aa4.jpgAz osztrák-magyar hadsereg vezérkari főnöke (tulajdonképpeni parancsnoka, bár a legfőbb hadúr persze Ferenc József volt) báró Franz Xaver Josef Conrad von Hötzendorf (a korabeli magyar sajtóban: ,,Hötzendorfi Konrád”) altábornagy volt. Maga Ferenc Ferdinánd protezsálta be 1906-ban a vezérkari főnöki tisztségbe, amit 1917-ig látott el (‘11-12-ben volt egy rövid szünet). A rebellis hajlamú magyarokat nem túlságosan kedvelő osztrák tiszt életét a Monarchia erejének helyreállítására tette fel, és tehetséges stratégának számított, aki igyekezett felvenni az új kor tempóját (édesapja még szolgált a napóleoni háborúkban!- ő akkor tinédzser volt, a későbbi vezérkari főnök meg kései gyerek), és mindent megtett a hadsereg korszerűsítése érdekében, bár konkrét eredményeinek megítélése elég vegyes (nem mintha ez utóbbi nem lenne igaz majdnem az összes első világháborús hadvezérre). Fiai révén személyesen is érintett volt a galíciai eseményekben, Herbert 1914 szeptemberében, a galíciai harcokban halt hősi halált, Konrad pedig éppen Przemyslnél sebesült meg. Összese négy fia volt első feleségétől; megözvegyülve egy olasz hölgyet vett el, amiből óriási botrány lett, a sok erkölcsös nagysága nem tudott napirendre térni sem afelett, hogy a régi ágyú is elsül még, ha megfelő a célpont, sem afelett, hogy Virginia asszony Conrad miatt vált el előző férjétől.

A fegyveres erőket persze nem egyedül irányította, ez a hadsereg-főparancsnokság feladata volt, mely eleinte Bécsben, majd egy ideig Przemyslben székelt, 1914 novemberében pedig Teschenbe költözött. Elvileg Frigyes főherceg vezette, de az igazi főnök Conrad volt.

A Monarchia katonái az 1908-ban (MKH 1909-ben) bevezetett, csukaszürkének nevezett világosszürke színű ah_ew_unifs_wien_8.jpgegyenruhát hordták, ez a szín a napóleoni hárborúk óta megvan a Habsburgok seregében a vadászcsapatok színeként (az 1848-as szabadságharc honvédvadászai is ilyet hordtak). Terepszínnek szánták, az elképzelések szerint az olasz front mészkőhegyei között rejtené jól a katonákat. A buja zöld-barna-sárga galíciai földön szolgálók erre az indoklásra csak a Topolinóba beszálló Torrentét idézhették (a háború közepétől aztán bevezették azt a tábori szürkének nevezett zöld színt, amiben a németek harcolták végig mindkét világháborút). A szükséges ruhamennyiséget meglehetősen alultervezték a világháború előtt, mire azok a bizonyos falevelek lehullottak, a csukaszürke bevezetése előtti, sötétkék egyenruhadarabok is előkerültek a raktárakból, főleg a népfölkelők hordtak nagy számban ilyeneket. A gyalogos katonák fűzős bakancsot hordtak, fejükön pedig kényelmes, sildes tábori sapkát, melynek lehajtható oldala a hideg ellen is védett szükség esetén (ha nem is olyan jól, mint egy kucsma, vagy usanka). A morale patchek korabeli megfelelőjeként a katonák szívesen tűztek sapkájuk oldalára kis fémből készült jelvényecskéket (akár 4-5 darabot is), volt, hogy az egyes egységek csináltattak ilyet minden tagjuknak, de voltak különösebb jelentőség nélküli, jelszavakat, vagy az uralkodókat ábrázoló példányok is. Persze az ilyesmi hivatalosan tilos volt (később engedélyezték, de akkor se az első vonalba), de igazából leszarták, ha ennek örülnek a fiúk, hát hadd gyűjtögessék őket. Sajnos a 23. honvédhadosztály nem készített saját jelvényt. A hadra kelt sereg sapkáira egyébként hagyományosan egy-két cserfalevelet tűztek. A sapka, jelvénnyel, vagy anélkül, védtelenül hagyta a fejet a lecsapó lövedékek nyomán szétrepülő kövekkel és repeszekkel szemben, a világháború jellegzetesen bumfordi, bográcsforma rohamsisakjait azonban csak 1916-ban vezették be. Egy saját próbálkozás mellett legnagyobb számban végül a német rohamsisakokat gyártotta licenszben az osztrák-magyar ipar, 16M rohamsisak néven. A magyar hadseregben a harmincas évek közepéig szolgált. Történetünk idején gyalogosok közül egyedül a német hordott sisakot, a jellegzetes Pickelhaube azonban bőrből készülvén legfeljebb a kardcsapás ellen védett, lövészárokban többet ártott, mint használt, mert a tetejéből kiálló tüske jól nyomon követhetővé tette viselője jövésmenését.

ah_ew_unifs_wien_7.jpgA különböző seregrészek egyenruháiban voltak bizonyos egyediségek: a bosnyákok fezt hordtak, a lengyelek a csapkának nevezett hagyományos lengyel katonai fejfedőt (kb egy olyan tányérsapka, aminek négyszögletű a teteje), a magyar honvédbakák pedig egy slim fit, hímzett nadrágot (ez a XVIII. század óta a magyar gyalogosok jellegzetessége, általában kék volt, de 1909-től már csukaszürkében, palaszürke hímzéssel készült), a háborús anyaghiány és a vezetőség egységesítő törekvései azonban lassan megszüntették ezeket. Hideg időben a katonák nagykabátot (,,köpeny") viseltek, melyet nem olyan hideg időben a borjúnak (egyes katonák által bornyúnak) nevezett, szőrös tehénbőrből készült szögletes hátizsákjuk (két darabból, a hátbőröndből és az alá rögzített tölténybőröndből állt) köré csavarva hordtak. Érdekes, hogy a borjú a következő világháborút is megérte, annak ellenére, hogy már 1915 elején használták helyette a kényelmesebb és persze sokkal könnyebben gyártható, úgynevezett ,,tiroli” vászonhátizsákokat.A hideg elleni védekezésben a civilek is segítettek, rendeztek gyűjtéseket a katonák számára praktikusan használható meleg alsóruházatból.

A felszereléshez tartozott a csajka (,,evőcsésze"), kenyérzsák (tkp. egy vászontarisznya), és a jellegzetes bádogkulacs is. Egy gyalogos teljes felszerelése 26-30 kg volt. Amikor az egység ellenséggel találkozott, a katona nehéz borjúját a földre hajítva lépett akcióba- a szerencsés túlélők csak a harc csitultával tértek vissza a csomagjukhoz. Przemysl második ostroma idején, újév táján, 6000 bornyút szőrmellénnyé alakíttatott a várparancsnokság a hideg elleni védekezésül.

A katonákat felszerelték gyalogsági ásóval is, a harcba lépő katona ennek segítségével pár perc alatt ah_unif_ew_col1.jpgkészíthetett maga elé valami kis fedezéket, majd az ásást folytatva, és a lyukat szomszédaiéval összekötve már ki is alakult a lövészárok, amit aztán tetszőlegesen mélyíthettek, bővíthettek, kiegészíthettek, berendezhettek, pláne, hogy akár hónapokra is benne ragadhattak. Persze a lövészárokásásnak nem ez az egy technikája létezett, volt, ahol egy fúrógépként előrehaladó négyfős team ásta előrefelé, és persze voltak a front mögött előre elkészített lövészárokrendszerek is. Ahol tudtak, igyekeztek a kis gyalogsági ásók helyett rendesebb szerszámokat használni, de a gyalogsági ásóknak igen fontos szerepük volt, ez meg is látszott pl a huszárok veszteségein, akik lóról szállva, de az első időkben gyalogsági ásó nélkül harcoltak, így még egy pár centis, hasaló embert úgy-ahogy megvédő fedezéket sem túrhattak maguknak a harcmezőn. A lövészárkok elé meg a hírhedt szögesdrót került, végtelen hosszúságban, időnként áramot is vezettek bele, melyet hordozható generátorokkal termeltek. Az ellenséges szögesdrótakadályokon különféle drótvágó ollók segítségével jutottak át a katonák..

austrian_soldier_with_m95_wwi.jpgA gyalogság fő fegyvere az (18)95M Mannlicher puska volt, 8*56mmR 8*50mmR kaliberben (az első szám a lövedék átmérője, a második a töltény hossza, az R pedig azt jelöli, hogy a hüvelyfenék kiálló peremmel rendelkezik.), Budapesten és Steyrben is nagy számban gyártották. A kor színvonalának megfelelő, jó minőségben gyártott ismétlőpuska, a gyors ismétlést (egy jól képzett lövész percenként akár 15 lövést is leadhatott) lehetővé tevő forgó zárfejes, egyeneshúzású zárral rendelkezik- ismétléshez a puska hátulján lévő kart kell rángatni, a zár hátramozogva elpöccinti (,,kiveti") a használt töltényhüvelyt, visszanyomva pedig betolja az öt töltényes tárból feladott újat, és persze mindeközben felhúzza az elsütőszerkezetet. A fegyvert öt töltényes tárral (90M tölténytár) lehetett tölteni, melyet a zár hátrahúzott állapotában felülről kellett a fegyverben erre kialakított helyre tolni. Az utolsó töltény betöltésekor az üres tár egy alul kialakított nyíláson kiesett. A töltényt a katonák a hasuknál, a derékszíjra fűzött kis zsebekben (jobbra az 1888M-nek nevezett változat, a fentebbi múzeumi képen a későbbi kettős tölténytáskák láthatóak) tartották, kúszni kényelmetlen így, de amúgy jól kézreáll, úgyhogy az összes korabeli hadsereg ezt a megoldást alkalmazta (Ferenc József katonái 40 töltényt vittek magukkal ezekben a tölténytáskákban, 60 további, bedobozolt töltény pedig a borjúban kapott helyet. Az egyéves önkéntesek részére kiadott tankönyv szerint papíron 120 töltény volt a hadi javadalmazás, az altiszteknek és az utászoknak 40-nel kellett megelégedniük). A Mannlicher igen potens fegyver, elméletileg akár másfél kilométerre lévő embert is le lehet küzdeni vele, az irányzékok, a lőszer minősége, de mindenekelőtt a katonák képeségei azonban nem tették lehetővé, hogy 5-600 méternél távolabbról bármilyen értelmes dolgot sikerüljön eltalálni, Przemysl védelmi irányelvei a jól látható célpontokra tüzelő kiváló lövészek számára engedélyezték, hogy 600 méteres távolságra is tüzet nyissanak. A katonákat egyébként elég rendesen megtanították a fegyver használatára, a háború előtt meglepően sok és meglepően életszerű lőgyakorlat szerepelt a kiképzés programjában (persze a háborús anyag- és időhiány mindezt megváltoztatta). Az 95M-hez egy felcsatolható szurony járt, mely leszedve késként/tőrként is használható volt, olyannyira, hogy alacsonyabb rangú elöljárók sokszor kardbojttal díszített szuronyt hordtak oldalfegyverként..

A teljes méretű puska mellett Mannlicherből volt karabély és kurtály is, mind a két elnevezés a rövidített változatot takarja, kettejük között a szíjazat volt a legfontosabb különbség, ami a felhasználók igényei szerint készült: kurtályt azok a nem lóháton járó katonák kaptak, akiknek nem a puskával való lövöldözés volt a fő feladatuk (utászok, tüzérek, stb), a karabélyokat a lovasság használta. Emiatt a stahlhelm1.jpgkarabélyokra szuronyt se lehetett felszerelni, és az irányzék beosztása is eltért kis mértékben. Képünkön rohamosztagosok karabéllyal.

A Mannlicher kiállta az idők próbáját, 120 éve gyakorlatilag folyamatosan gyártásban van, persze mai rajongótábora jórészt vadászokból áll. A magyar hadsereg a Rákosi-korszak első éveiben vált meg tőle (igaz, a 30-as évektől már a 8*56mmR lőszerre átalakított, a kurtályváltozatból kialakított altípust, a 31M-et, illetve a már szinte önálló konstrukciónak tekinthető 35M-et használták), ha nem számoljuk azt a néhány darabot, amit pár éve vettek díszelgő fegyverenek.

 

A képen felül egy 95M, alatta a korábbi, 1888M változat, a harmadik egy orosz  Moszin-Nagant.

austria-hungary001.jpg

 

Részek: 1, 2, 3, -->

74 komment

Címkék: orosz lengyel monarchia lovas haditechnika honvédség hadsereg csata hadtörténelem bunker népfelkelés i. világháború osztrák magyar mozsár k.u.k. huszár hadtörténet lovasság hadvezérek várostrom hadmérnök lövészárok bajonett csatabemutató szurony landwehr

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2015.06.11. 10:30:53

Nagyon jó írás, gratula!

Azért a páncélkupolában tüzérkedni nem túl hallásbarát dolog.
A bakák és huszárok közötti baráti kapcsolatról volt az a mondás, hogy a huszár megkérdezte a bakát, nehéz-e a borjú? Mire a baka azt válaszolta, hogy a lovát kérdezze inkább ez ügyben. :)

Fredddy 2015.06.11. 10:46:49

@Hadrian77: a második ipari forradalom idején az ergonómia és a munkabiztonság még nagyon mást jelentett.

A huszárok és a bakák állandóan húzták egymás agyát, egy huszáros-bakás sztorival terveztem lezárni ezt a fejezetet, de nem fért bele sajnos, majd jövő csütörtökön.

2015.06.11. 11:29:16

Egy baka kiképzése gy év, egy huszáré három év, egy tüzéré öt év. A tüzérségnél az emberanyag kiképzése is drága.

luftwaffe44 2015.06.11. 11:55:57

Jó kis cikk!

Szeretettel várjuk a folytatást.

Hiryu2,01 2015.06.11. 13:02:55

Gratulálok. a cikkhez!

Anno a padláson meg volt a Tolnai Világlapjának(?) ha jól emléxem 1928-ban kiadott polcnyi könyvesorozata a "Világháború története"

Prezmysl külön kötet volt...,

Kimaradt volna a gyalásó "aktív kikapcsolódás" üzemmódja?

Hiryu2,01 2015.06.11. 13:04:06

Wiśniowiecki tollas lengyel huszárjai,

Ezt el is higgyem?
Hát tollas az én hátam?

Fredddy 2015.06.11. 13:14:21

@Hiryu2,01: Tolnai is szerepel a források között, meg a Révai-sorozat is, az én első vh-s addikcióm Tolnai 1915-ös nagykönyvével kezdődött, azóta igyekszem beszerezni ezeket a régi könyveket. Durva, hogy van pár oylan dolog, ami magyarul kb ezekben volt leírva utoljára.

Az aktív kikapcsolás eszközei közül egyedül a Mannlicher fért be, a többi jövő csütörtökön jön, a gyalásó és a csákánybalta is említve van, persze:)

Combat Gear Admin · http://combatgear.blog.hu 2015.06.11. 13:38:09

Jó-jó, de a Rammstein hogy jön ide ?

Fredddy 2015.06.11. 13:56:11

@Combat Gear Admin: kíváncsi voltam, mikor jön egy művelt ember, aki észreveszi :) Van egy link hozzád egyébként.

1.) Rammstein mindig, mindenhol, mindenkor aktuális.
2.) A címek azért lazán kapcsolódnak a témákhoz, ha eltekintünk a rammsteines áthallásoktól (hogy tudniillik mindig valakinek a megdugására/megölésére/megevésére kerekedik ki a történet)

Mein Land (Az én földem/hazám/országom)-Galícia földjéről úgy általában
Stein um Stein (egyik követ a másikra): az építkezés
Wiener Blut (bécsi vér): Bécs fegyveres erői

Ami majd még jön:
Moskau (Moszkva): az oroszok hadserege
Feuer frei! (Tűz!): Galícia lángba borul
Eisenmann (Acélember): az első ostrom, és akik visszaverték
Mein Herz brennt (lángol a szívem): a második ostrom
Zerstören (pusztítás): röviden a gorlicei nagy áttörésről
Rein, raus (ki, be): az oroszok betelepedése és a harmadik ostrom általi kiűzetése
Frühling in Paris (tavasz Párizsban): befejező rész, Oroszország és a Monarchia bukása és széthullása
Ohne dich (nélküled): befejező rész 2, a főbb szereplők sorsa Przemysl után

johnibyg 2015.06.11. 14:13:27

@Fredddy: Elején még gondolkoztam is, hogy honnan ismerősek a címek. Az írói humorod nagyon ott van, amit a környékemen aludni próbálók bántak :-)

Titus Pullo Urbino 2015.06.11. 16:45:08

Nem tudtam még sajnos a cikket elolvasni, majd este. Előlegzett gratula Fredddynek, gondolom a szokásos remek színvonalú, könnyen fogyasztható, vicceket sem nélkülöző írás. Mi a Lengyel Légióval most májusban 4 napot voltunk kint az erődöknél, van többszáz fényképem, meg rengeteg élményem.

Fredddy 2015.06.11. 16:51:03

@johnibyg: ne aludjanak, olvassanak:)

@Fredddy: (Eisenmann vetrmészetesen Vasember, Rein, raus meg fordítva, befelé, kifelé)

@Titus Pullo Urbino: Lengyel Légiót az ismertetésbe már nem akartam beleírni, de lesz pár sor Limanowáról, ott szerepelnek majd.

9mmPara 2015.06.11. 18:24:52

Hozzá lehet valahol rendes Augustin-replikához, no meg a belevalót készítő holmihoz jutni elöltöltős durrogtatáshoz?

Fredddy 2015.06.11. 21:55:22

@9mmPara: Kaliberben egyszer volt, szóval létezni létezik.

Trónkövetelő 2015.06.11. 23:43:31

A Mannlicher puskákat ábrázoló képhez: felülről a második és a harmadik nem igazán stimmel. Helyesebben felülről a 3. biztosan egy Moszin-Nagant, eléggé "kultikus" fegyver az is, az is megérte szolgálatban a II. világháborút, sőt, utána még a magyar Néphadseregben is rendszeresítve volt. És mintha felülről 2. sem stimmelne, de azt nem ismerem föl :)

Trónkövetelő 2015.06.11. 23:45:03

@Trónkövetelő:
Helyesebben, ha már fegyverkockulást követek el, akkor azok természetesen nem puskák, hanem _karabélyok_ ;-)

Fredddy 2015.06.12. 00:22:30

@Trónkövetelő: jogos, köszi, pontosítottam kicsit azon a részen. A Moszin-Nagantról bővebben az oroszoknál írtam. Az ötvenes években gyártották is Magyarországon egyébként, érdekes, az 50-es évek elején kiadott kézikönyvében még szerepel a lovasroham elhárítása. A hatvanas évek elejéig használta a magyar hadsereg a PPS géppisztolyok mellett, aztán beköszöntött a Kalasnyikov-korszak. Mesterlövészpuskaként pedig a hidegháborút is végignyomta, a Munkásőrségtől is csak a rendszerváltáskor selejtezték ki.

Fredddy 2015.06.12. 00:27:39

@Fredddy: na, így meg a befejezés nem fért már ki. Mindegy, szóval sok rész lesz, 65 oldal a teljes iromány.
Csütörtökönként jönnek majd az epizódok.

Tranquillius 2015.06.12. 09:42:22

A földrajzi neveket elenyésző esetben adják földrajztudósok. ;)
Jellemző a korra, hogy a grünwaldi emlékművet is csak a "népek börtönében", azon belül is Krakkóban tudták felállítani a lengyelek. www.kozterkep.hu/~/11413/a_grunwaldi_csata_krakkoi_emlekmuve_krakko_krakow_antoni_wiwulski_1976.html

wawarich 2015.06.12. 10:14:46

Hű, de jó cikk! Gratula!

Titus Pullo Urbino 2015.06.12. 10:31:27

@9mmPara: egy ilyen Augustin replikával szoktunk járni lőtérre, ha érdekel, írj nekem.

@Fredddy: szuper lett a cikk, nagy gratula!

Tyeplica 2015.06.12. 12:35:45

Ez egy ilyen romantikus kis regényecske, de nagyon sok katonai jellegű információt leír, pld. fegyverzet, eszközök, felszerelés, harcászat:

Kurt Matull: A przemysli repülő

Természetesen van egy jelenet az erődben is, amiről a post szól.

Itt van elektronikus változatban:

mek.oszk.hu/05600/05676/05676.pdf

Ez meg a borítója:

marvin.bookline.hu/product_images/1073/1111010104363G.JPG

Fredddy 2015.06.12. 12:52:11

@Tranquillius: igen, Amerikában is azért van minden görbe fánál egy Springfield, mert amikor jöttek az arcok az ekhós szekéren kitikkadva a prérin, a forrás ragadta meg leginkább a figyelmüket :) A földrajztudomány aztán csak rögzítette ezeket.

A népek börtönét meg sokan visszasírták, miután a XX. század kiosztott pár nem várt méretű pofont a kiszabadult fegyenceknek :P

@Tyeplica: repülőkről lesz szó még, nagy szerepük volt a körülzárt Przemysl életében sőt, a vár elestekor egy repülő személyzete úszta csak meg a fogságba esést, akik arra kaptak parancsot, hogy az utolsó megmaradt géppel kimenekítsék a legfontosabb iratokat.
A linket köszönöm, nem ismertem ezt az írást. Szeretem az ilyen korabeli okosságokat amúgy, ha kitalált, illetve propagandatörténetek is, sok olyan kis nüansz van bennük, amit csak azok tudtak leírni, megfigyelni, akik akkor éltek, ott voltak.

Keresztény szellemiségű luxuskurva 2015.06.12. 13:47:06

Marha jó cikk, várom a folytatást!

Naiv kérdés: minek kellett egyáltalán az ostrommal szórakozni? A tüzérség volt már elég fejlett, hogy biztos távolból ronggyá lőjön mindent, ha volt elég idő és lőszer. Vagy nem?

Titus Pullo Urbino 2015.06.12. 13:53:40

@Keresztény szellemiségű luxuskurva: hát nem. A legvékonyabb betonfal 120 cm-es volt, a cári tüzérség pedig 24 cm-es mozsarakkal próbált ezeken rést ütni. Nem sikerült. Még közvetlen találat esetén is csak karcolgatták az erődöket, ha egyáltalán ráláttak az erődre. A 30.5 cm-es Skoda mozsarak eléggé hatékonyan védekeztek a 24 cm-es orosz mozsarak ellen. Persze voltak nagyobb kaliberű hajólövegek, vagy partvédő lövegek, de az ez első ostrom során kiderült, hogy nem ezzel veszik be az erődrendszert. Így hát maradt a hermetikus ostromzár, egyszer csak elfogy az élelem, gondolták a cári vezérek. igazuk lett, de erről bővebben majd a folytatásokban.

2015.06.12. 14:03:09

@Fredddy: A "népek börtöne" kifejezés megalkotásakor és később is hosszú ideig kizárólag csak az Orosz (cári) Birodalomra vonatkozott. Az OMM-re csak később kezdték alkalmazni (elsősorban már bukása után) és akkor is csak ritkán és abból a célból, hogy az utóbbihoz való hasonlóságát emeljék ki.
(mint ahogy ma is megtesszük, mikor azt írjuk, hogy az I. vh. és a 20. század eleje a klasszikus, kontinentális birodalmak végét jelentették, mint az Orosz Birodalom, az Oszmán/Török Birodalom és az OMM).
Magyarországi toposza inkább a vulgárkommunista oktatásnak köszönhetően terjedt el és gyökeresedett meg (a "gyarmatosítás", "elnyomás" mítoszához hasonlóan - amelyet szeretett vezetőnk mai beszédében éppen támogatásáról biztosított, de elég ennyi a napi politikából).
www.nyest.hu/hirek/nepek-bortone

hCsaba61 2015.06.12. 14:17:16

@9mmPara: Amennyiben a "belevalót készítő holmi" alatt lövedék öntőformára gondolsz, ajánlom figyelmedbe a www.kapszli.hu honlapot. Néhány éve még gyártottak hazánkban Augustin-replikákat, nekem is volt szerencsém lőni ilyennel (puska-karabély-pisztoly). Be kell, hogy jelentkezzél a Kapszlira, a fórumon hirdetnek eladó fegyvereket. Ha nagy-nagy szerencséd van, akkor találsz olyan Istentől elrugaszkodottat, aki eladja, ezt a vasat ugyanis nem nagyon adja el egy fekete lőporos.
Úgy érzem, még nem lőttél elöltöltős fegyverrel. Hidd el, megvan a varázsa, egy modern szerelt lőszeres a nyomába sem ér. Mivel nagyon kevesen űzzük, a társaság is meglehetősen sajátos. Ez nem sport, életérzés és életmód. Ha nem haragszol érte, egy virtigli elöltöltősnek ne mondd, hogy durrogtat. Nem csikósostor az a vas:::))) Tudom még figyelmedbe ajánlani a kalandlövészet.hu oldalt is.

Fredddy 2015.06.12. 14:46:36

@Titus Pullo Urbino: köszönöm, van bennük pár érdekes részlet, amivel még majd kikerekítem az enyémet :)

@Keresztény szellemiségű luxuskurva: egy erődöt földig legyalulni ma sem egyszerű, elvileg persze puskával is le lehet, csak ugye idő és lőszer kérdése:)
Előfordult olyan, hogy pusztán tüzérséggel végeztek az utolsó krumplihámozóig mindenkivel, de ilyenek jellemzően nagy frontáttöréseknél történtek, ahol csak lövészárkok voltak, melyeket akár több ezer ágyúval is lőttek napokig, folyamatosan. Ennyi ágyúja és lőszere az otromlóknak nem volt.
A másik módszer a gigászi ostromlövegek bevetése volt, ezekkel tényleg napok alatt lehetett iszonyatos károkat okozni, cserébe nagyon drágák, ritkák és nagyon nehezen mozgathatóak voltak. A támadó németek ilyenekkel foglalták el pár nap alatt a Przemyslnél sokkal korszerűbb francia és belga erődöket a háború elején, az oroszok viszont nem nagyon rendelkeztek ilyen fegyverekkel. Következő részben lesz róluk szó.
A tüzérség legtöbbször annyit próbált tenni, hogy kellően meggyengítette az erődöket, a falaik között védekező védők kifüstölése a gyalogság feladata maradt.

Egyébként háborúban nagyon ritka, hogy emberek százezrei ráérnek tégláról-téglára szétlőni egy ekkora várat, mind az ember, mind a tüzérség nagyon hiányzik a front más részein. Przemysl falai között ráadásul egy százezer fős hadsereg is meghúzhatta maggát, akiket nem hagyhatnak a front mögött rosszalkodni. Jó eséllyel nem volt tehát más választás, mint az ostrom, lehetőleg a gyors és sikeres ostrom, kerül, amibe kerül.

@Piere de La Croix: én főleg a Monarchiára hallottam alkalmazni eddig.

2015.06.12. 15:08:29

@Fredddy: Igen, de ahogy írtam, "rosszul" (mert az Orosz Birodalmat hívták így a kortársak és az OMM-re használva a vele való hasonlóságot emelték ki és nem

A végén azt is írtam, hogy a magyar - főleg az ismeretterjesztő irodalomnak és elsősorban a közoktatásnak köszönhetően - végül is miért rögzült így (szakmai, tudományos szövegben alkalmazása "hiba": vajon mennyi tintát pazaroltak el rá és fognak elpazarolni a bértollnokoknak köszönhetően még? T.i.: Jó, jó, az OMM társadalmi, politikai stb. berendezkedése lehet, hogy nem volt modern, nem tartották be a nemzetiségi törvényeket stb., de "legalább" nem volt olyan mint az Orosz Cári Birodalom. Ellenben mégis "minket" neveztek a népek börtönének a "gonosz nyugat/álnok zsidók/sátánista szabadköművesek" stb)

2015.06.12. 15:13:05

@Piere de La Croix: Vagyis az OMM és a "népek börtöne" tematika a szalmabáb-érvelés egy tipikus, meggyökeresedett - és igen sikeres! - példája (amivel még olyan felkészült egyéneket is képesek megvezetni, mint te).
a.te.ervelesi.hibad.hu/szalmabab
(Ami nem jelenti azt, hogy az OMM maga volt a földre szállt paradicsom, de a jelzett kifejezésen való "rugózás" rossz - és ideológiai - irányba viszi el az elemzéseket)

2015.06.12. 15:17:50

@Piere de La Croix: (Elnézést, nem szoktam egyszerre ennyi hozzászólást írni, mert kerülni akarom a shipping vádját, de a fenti hozzászólás egy része lemaradt)
"...vele való hasonlóságot emelték ki és nem azt akarták mondani, hogy az OMM a "népek börtöne" volt - mert ez az orosz állam "epitheton ornans"-a volt"

Fredddy 2015.06.12. 15:27:08

@Piere de La Croix: rosszul, persze, azt nem vitatom.

A Monarchia megítélése indokolatlanul rossz egyébként, természetesen nem volt egy földi paradicsom se jogi, se semmilyen értelemben, de alapvetően egy működő, legalapvetőbb jogokat többé-kevésbé garantáló állam volt. Amíg nálunk azon ment a vita, hogy a szlovén gyerek milyen nyelven tanuljon, addig az állítólag felvilágosultabb uralom alatt élő írt mesterségesen halasztották éhen, az aborigint vadászták, mint az állatot, a búrt koncentrációs táborba zárták, stb.

2015.06.12. 15:36:34

@Fredddy: "indokolatlanul rossz egyébként" - Lehet, hogy más körökben mozgunk, mert én sok "túlságosan" pozitív véleményt is hallok (se nem pokol, se nem mennyország nem volt egyébként - ahogy a legtöbb korabeli állam sem egyébként. Különben az aboriginal/búr/stb. témák felhozását értettem az alatt, hogy egy vitában, hozzászólásban vagy cikkben "Valaki népek börtönének nevezte az OMM-t" felhozása szalmabáb érvelés: mert amellett lehet érvelni, hogy az OMM mennyire hasonlított vagy mennyire nem az Orosz Birodalomhoz/a Brit Birodalomhoz - mivel az általad felhozott példák mind gyarmati státuszhoz kötődnek, jobb hasonlítás lenne az ír kérdés egyébként - /bármi egyébhez, de a "népek börtöne" mellett és ellen csak érzelmileg lehet érvelni.)

Fredddy 2015.06.12. 15:44:33

@Piere de La Croix: magyarok véleménye is eléggé szélsőségesen eltérő, pláne mostanában, hogy újból aktuálpolitikai kérdéssé emelkedett a dolog.
A példákat nem véletlenül hoztam az angoloktól, legjobban talán A. J. P. Taylor könyvén ütődtem meg, mennyire durva kettős mércét alkalmaz, mikor a Monarchiát a korabeli Brit Birodalommal hasonlítgatja össze.

2015.06.12. 15:59:27

@Fredddy: Taylor művei (talán még a Bismarck életrajz használható valamennyire) manapság - tudományos szempontból - "vállalhatatlanok". Ennek pedig csak egy kis részét adja az eltelt idő, ami az ismeretterjesztő célzattal megírt mű eredeti megjelenése óta eltelt. Ha hasonlót keresel (nyugati szerző ismeretterjesztő célzattal írt műve), amely szakmai szempontból is elfogadható, ezt ajánlom:
moly.hu/konyvek/simon-winder-danubia
Egyébként ha Taylor-t hasonlítani akarod valamihez, akkor az magyar oldalról Nemeskürty és társai munkái (Nemere és Földi nem, mert ők legalább őszintén gagyik - filmben az Asylum stúdióhoz lehetne hasonlítani őket, míg Taylort és Nemeskürty-t inkább az Elment az öszöd, a kis Vuk 2-höz és az Álom.net-hez, vagyis szeretnünk kéne, mert amiről szólnak, ahhoz érzelmileg kötődnünk illene)

Fredddy 2015.06.12. 22:23:52

@Piere de La Croix: igazából látszik rajta, hogy Károlyi Mihály barátja volt, gondolom, az infói nagy részért tőle szerezte.

+amúgy mi van, hová lett az utolsó bekezdés?

2015.06.12. 22:47:35

@Fredddy: Inkább a korabeli angolszász ismeretterjesztés korlátainak köszönhető mindez (lásd a Gyalog Galopp jelenetét a "Híres brit történészről") és a - ott és Japánban máig népszerű - "marxista" alapú történetírás (amelynek felfogását és egyben részben meghaladását E. P. Thompson műveiben szakmailag jobban megalapozottabbak, illetve E. H. Carr, Eric Hobsbawm stb. munkásságát) nézeteinek volt számára nagyobb hatása [Gondolom azt nem kell itt hangsúlyoznom, hogy a marxista megközelítés ott mást jelent, mint jelentett nálunk 1990 előtt].
Egyébként ha megnézzük az eredeti mű kiadását, akkor még viszonylag visszafogott értékelésű és szakmailag mégis megalapozottabb, mint azok a munkák, amelyek a korban Magyarországon kijutottak a szűk szakma keretein túl, vagyis már az ismeretterjesztéshez, oktatáshoz tartoztak (ezért nem voltam valami kedves, hogy Nemeskürty-vel és másokkal helyeztem egy csoportba: hozzájuk képest azért valamivel megalapozottabb voltak művei)

Piere de La Croix (törölt) 2015.06.12. 23:00:40

@Piere de La Croix: Az megint más kérdés, hogy Nemeskürty és a korszak hasonló kurzus-ismeretterjesztőinek (Antall József és sok más kutató munkássága nem kerülhetett ki az egyetemek falain túl) köszönhetőek megint más mítoszok az OMM-mel kapcsolatban (amelyek a "pozitív legenda" alapjait képezték - lásd Nemeskürty pálfordulását a rendszerváltás után). Pl.: Nemzetiségi törvény (illetve éppen ők kezdik a "népek börtöne" kifejezést népszerűsíteni és cáfolni. Ez mindig együtt járt). Persze, mert a Kádár-korszaknak szüksége volt a kiegyezés (és más hasonló események) átértelmezésére saját legitimációja érdekében ("szívünk Koppányé, de eszünk Istváné"). Tehát már nem a legnagyobb rossz (mint nemzeti és marxista alapon a Rákosi-korszakban kritizálták a Mód-Andics-félék), hanem az adott időben elérhető legkisebb rossz (nem jó - ez a Kossuth-féle függetlenség lenne, de ez elérhetetlen - ekkor még/már).
Ehhez a diskurzushoz volt szükség a "népek börtönének" kifejezés népszerűsítésére, mert könnyen lehetett cáfolni (ugyanazon szerző által azon nyomban) azzal, hogy mégsem volt annyira rossz (vagyis "legvidámabb barakk" volt akkor is. A rendszerváltás után pedig a széljobbnak elég volt, ha a hangsúlyt a barakkról - amely azért mégis jelen volt, hiszen Habsburg-imádattal nem vádolhatóak manapság sem - elég volt, ha végleg áthelyeződik a "legvidámabbra").
Mivel pedig a nemzetközi publikációkra a lehetőségek korlátozottak és ellenőrzöttek voltak, ez a Nemeskürty-féle megközelítés terjedt el.
Ehhez képest Károlyi Mihály még egy viszonylag objektív és kiváló forrásnak számított...

butyko 2015.06.13. 04:21:06

A régi nóta ...

"császári és királyi hadseregből (kaiserliche und königliche, k. u. k., bár volt ötlet a k. k. rövidítés bevezetésére, de a magyarok élénk tiltakozása miatt lefújták, annak ,,und” szócskának komoly elméleti jelentősége van)"

"butyko 2014.07.02. 20:45:17

a K.u.K. 1868-ban nem létezett,hiba bármit is így említeni.Ne menjünk vissza Árpád vezérhez,kezdjük a közepén.
Kezdetben volt(i.sz.1290)a Habsburg Birodalom,ami fennállt 1867-ig.(kiegyezés).Ekkor jött létre két ország szövetsége,melynek hivatalos neve: Ausztria-Magyarország,másképp Osztrák-Magyar Monarchia.Hivatalosan az Osztrák Császárság és a Magyar Királyság államszövetsége.A politikai szövetség mellett létrejött egy gazdasági szerződés is,melyet a két ÖNÁLLÓ és EGYENRANGÚ fél 10 évenként újratárgyalt .megújitott.Az osztrák császár egyenrangú félként kezelte a magyar királyt.(Saját magát,naná! )A perszonálunió egyfajta tudathasadásos állapotba hozta Ferenc Józsefet,pláne trónutódját,I.Károly osztrák császárt ill. IV.Károly magyar királyt.
Mivel a két ország között hivatalosan határvonal is húzódott,javarészt a Lajta(Leitha)folyó medre,így a két területet Cisleithania-nak és Transleithania(ez a magyar) is nevezték.
Tehát osztrák - magyar,császári - királyi , k.-k. ! Ez Ferenc József személyiségét határozta meg,mint abszolút uralkodóét.
1889.október 17.én (tehát több,mint 20 évvel később!)kelt Legfelsőbb Kézirat rendelte el,hogy ezután a császári kötőjel királyi hadsereg és haditengerészet,valamint EZEK intézményei a császári ÉS királyi elnevezést kötelesek használni!Ez az "és" szócska (hivatalosan leírva) alkotmányjogilag tökéletesen kifejezte,hogy ez a két fegyveres erő nem a császár ill. király tulajdona,hanem a két önálló jogokkal rendelkező országé.Ám őfelsége(mindkettő,aki egy személy),mint Legfőbb Hadúr rendelkezett a hadüzenet és békekötés jogával a közös hadsereg erejéig."

Tehát előbb volt a K.K. és csak utána a k.u.k. ! Ettől eltekintve tökéletes az írás,várom ,várjuk a folytatást!!!

Thomas Dantes 2015.06.13. 11:48:43

Hötzendorf mint tehetséges stratéga? Hát, ezt azért nem mondanám.
Bár érdekes, vannak vélemények, amik szerint nagyon jó stratégia volt, de én az ellenvéleményekkel értek egyet. Az eredményei a gyakorlatban, hát...mondjuk úgy nagyon szépen kitalált haditerveket, maik elméletben szépek és jók, gyakorlatban meg jó nagy kudarcok voltak.

Piere de La Croix (törölt) 2015.06.13. 12:01:32

@Thomas Dantes: Az I.vh-ban valamilyen okból kifolyólag nem nagyon tolongtak a jó stratégák (legalábbis ami a gyakorlatot illeti).
Talán mert még ahhoz a régi iskolához tartoztak, amely szerint egy sikeres stratégia nagy emberáldozatot jelent - és ha nagy része ennek az ellenség vesztesége, az csak kellemes bónusz.
(Terry Pratchett nyomán)

Thomas Dantes 2015.06.13. 14:45:31

@Piere de La Croix: Ahogy vesszük. Luddendorf és Hindenburg-ot általában jó stratégának tartják.

Ezzel együtt igaz, általános probléma, hogy régi iskolához tartoztak. Meg aztán hiába jelentek meg új eszközök is, még nem érték el azt a szintet hogy kiforrottak legyenek, illetve a korabeli körülmények miatt, általában a csata kezdetétől az egész egy nagy átláthatatlan káosz lett. De ez más dolog.

De, Hötzendorf,a vezérkar vezetőjeként, hát nem igazán brilírozott. Eleve, a Monarchia egyetlen! nagyobb ütközetet leszámítva önállóan jelentősebb sikert nem ért el. jó ezt is lehet sok mindennel magyarázni.
De Hötzendorf döntéseit? Jó pár alaposan elbaltázott döntést hozott, és lehet elméletben, a terepasztalon nagyszerű stratégiákat talált ki,de a gyakorlat a lényeg. Az alapján meg, sok mindennek nevezném, csak épp jó stratégának nem .

De teszem hozzá, vannak történészek akik annak tartják ennek ellenére is.

Trónkövetelő 2015.06.13. 16:18:46

@Piere de La Croix:
Érdekes módon a kanadai Curryt és az ausztrál Monasht szokták jó stratégának tartani a nyugati fronton. Talán mert kisebb, és ezáltal kezelhetőbb kontingensek fölött parancsnokoltak, ugyanakkor kanadaiként és ausztrálként nagyobb önállóságot élveztek, mint egy hasonló nagyságú sereg fölött parancsnokló bármelyik másik brit tábornok. Meg Haiget is annak tartják, no persze még véletlenül sem a Somme meg Paschendaele miatt, hanem azért, mert 1918 második felében az újból mozgóvá vált hadviselésben nagyon jól kiismerte magát.

Trónkövetelő 2015.06.13. 16:25:39

@Trónkövetelő:
Sir Arthur William Currietől ezúton kérek elnézést a nevének helytelen leírása miatt :)

Trónkövetelő 2015.06.13. 16:29:00

@Thomas Dantes:
Esetleg Kemal pasa, igaz, ő inkább az I. vh. után "alkotott"

savaz 2015.06.13. 16:29:33

@Thomas Dantes: A probléma az volt, hogy ezek a "stratégák" teljesen leragadtak a saját területükön. Nem voltak képesek átlátni az általuk vezényelt háborúk egyéb (társadalmi, gazdasági, politikai) hatásait és ezek hatását az eredményességükre. Ha ezeket Luddendorf számításba veszi még idején békét köt. Mondjuk ő rájött, hogy hogyan lehet túllépni a lövészárok hadviselésen és áttörni a frontot. Odáig nem jutott el (vagy csak túl későn), hogy amíg a katonái gyalog támadnak, addig az erősítést vonaton szállítják, ezért hiába tud áttörni, nem ér vele el semmit.

Hötzendorf, ha jó stratéga lett volna, kézzel lábbal ellenzi a háborút. A Monarchia hadereje nem volt alkalmas arra, hogy akár csak védekezzen Szerbia és az oroszok ellen. Plusz számíthattak még az olaszok és a románok köpönyegforgatására is. Arra tettek fel mindent, hogy gyorsabbak lesznek, mint az orosz mozgósítás. Na ez nem jött be és ezt már 2 hét után tudták.

9mmPara 2015.06.13. 16:31:50

@Titus Pullo Urbino: @hCsaba61: Köszönöm! Még nem tudom, mikor és hogyan, de élni fogok a lehetőséggel. A mi lőterünkön -- amennyire meg tudom ítélni -- az elöltöltősök/történelmisek inkább az amerikai vonalat nyomják, illetve van néhány specialista, aki nem replikával, hanem modern elöltöltőssel zajong és kifejezetten versenyre gyakorol.

Thomas Dantes 2015.06.13. 18:23:34

@savaz: Persze, de sok esetben lehetősége se volt több katonai vezetőnek mindezt átlátni.

De ettől függetlenül, a konkrét katonai döntésekben is hát inkább leszerepelt Hötzendorf, mint hogy valami nagyot villantott volna.

Maga Lenin 2015.06.13. 19:33:02

Nagyon jó, köszönjük szépen!

Abatoire 2015.06.13. 22:06:41

Gratulalok a cikkehez, erezni benne a sok hatterkutatast ami kulon ertekesse teszi!
Harom evvel ezelott elmotoroztunk arrafele es volt szerencsem szemelyesen megnezni azt ami maradt az erodrendszerbol... sajnos nem sok.
- Turista szemmel legalabbis elegge elhanyagoltak, alig vannak kiepive es informaciot is nehezen talani helyben. Eleinte mergelodtunk is de kesobb gondoltunk bele hogy talan a Lengyelorszagnak ez inkabb egy szomoru idoszakot es az erodok meg inkabb megszallas eszkozeit jelenthetik. Igy eddig nem igazan volt erdekuk rengeteg penzt beleolni. Talan most a turizmus fellendulesevel ez is megvaltozik, hiszen Auschwitz es a Wolfsschanze szepen kiepult.
Amugy a Borek szepen rendbe van szedve es a Letownia-ban van egy kis helyi muzeum, bar eppen zarva volt.
- Ennek ellenere a varosi muzeum legfolso szintjen egy igenyes kiallitas talahato az erodrol es az ott tortent harcokrol, elesett katonakrol... Igaz a Magyar HM tamogatasal jott letre.
- Ezen a kiallitason lattam egy kepet amin mehek szarnyara irt uzenetekkel kommunikalnak egymassal az egysegek. Tud errol valaki tobbet?
- Gyoni Gezarol lesz szo a kesobbiekben?

Fredddy 2015.06.14. 13:26:12

@Piere de La Croix: Nemeskürtyvel szerintem inkább az lehet a baj, hogy a korszak azért nagyon meghatározta azt a narratívát, aminek a keretein belül ezekről a dolgokról beszélni lehetett- és vagy így, vagy sehogy. Ez leginkább talán a Don-kanyarral kapcsolatos munkásságán látszik.

@butyko: köszönöm a kiegészítést!

@Thomas Dantes: abban a pár mondatban inkább arra a tévhitre próbáltam utalni, ami szerint az első világháborús hadvezérek kivétel nélkül kontraszelektált kóklerek voltak, és azért volt minden úgy, ahogy. De nem, Hötzendorf és társai tényleg a szakma csúcsát képviselték akkoriban, csak sajnos a szakma csúcsa úgy általában bukott meg a valósággal való találkozáskor.

@Abatoire: egyszer én is szeretnék elmenni oda, személyesen is megnézni, ha már ennyit foglalkoztam vele. Spoiler: a harcokban szinte teljesen elpusztult egyébként, azután pedig az volt, mint a Monarchia többi erődjével, egyszerűen megszűntek a határok, amiknek a védelmére épültek, így feleslegessé váltak. Ezért nem maradt sok belőle mára.
A méhes sztorit nem hallottam még, Gyóni Géza pedig természetesen szerepelni fog.

Thomas Dantes 2015.06.14. 16:05:32

@Fredddy: Hötzendorf mint a szakma csúcsa? Mégis melyik döntése mutatja azt hogy a szakma csúcsa?

Fredddy 2015.06.14. 18:44:50

@Thomas Dantes: a háború előtt jóval felismerte, hogy az olaszokkal nagyon kell vigyázni, és azt is, hogy baj lesz, ha nem korszerűsítik gyorsan a hadsereget.
A galíciai haditerve sem volt teljesen rossz, csak nem számolt a korán elkezdett orosz mozgósítással, így pont abból futott ki, ami kritikus volt: az időből.

Piere de La Croix (törölt) 2015.06.14. 18:55:29

@Fredddy: A szakmai közösségben inkább sarkosabb kifejezésekkel szokták megnevezni és illetni N. "tudományos" tevékenységét...

Fredddy 2015.06.14. 22:16:55

@Piere de La Croix: hát, a Requiem egy hadseregért elsőségét nem lehet elvenni tőle, amúgy meg bokszolják csak le a történészek egymás közt, úgy fejlődik a tudomány :)

Pár dolgot javítottam a cikkben, a Mannlicher töltényét benéztem, plusz pár helyre bekerült néhány szakmaibb kifejezés, ha máshogy nem, zárójelben, ne érje szó a ház elejét.

Titus Pullo Urbino 2015.06.15. 08:41:36

@Fredddy: megkaptad a képeket? Kilenc csomagot küldtem.

@9mmPara: mi 1844 mintájú Augustin replikával lövünk egy Aszód melletti lőtéren, lőlapra. Idén még nem voltunk, ha gondolod...

Fredddy 2015.06.15. 10:14:57

@Titus Pullo Urbino: meg, igen, most nézem őket. Az a baj, hogy ide már nem tudom betenni egyiket se, mert a plusz képek is kinyomják a szöveg végét a limitből. De majd a későbbi részekben benne lesznek!

Thomas Dantes 2015.06.15. 19:40:51

@Fredddy: Ezt elég sokan felismerték. Sőt. Gyakorlatilag, hiába volt meg a Hármasszövetség, például a flotta is kimondottan az olaszok ellen fegyverkezett.
Az egy dolog, hogy kifutott az időből. De nézzük a gyakorlati részét:
Szerbek elleni támadás: kudarc.
Aztán az ide-oda vonatoztatott csapatok, szintén nem nevezhető valami remek ötletnek-
Olyan támadások erőltetése keleten, amik se az ellenséget, se terep , időjárási viszonyokat nem vette figyelembe, de legalább már a háború elején óriási emberveszteséget okozott a Monarchiának.

Minorkavidor 2015.06.16. 16:31:22

Szia, Freddy!

Gratulálok az 1. részhez! Jó voolt olvasni! Kérdés: részletezed majd az erőd lövegeinek megoszlását?

Fredddy 2015.06.16. 18:11:40

@Minorkavidor: Köszi! A lövegtípusokról a következő részben lesz szó, ha arra gondolsz, hogy melyik típusból mennyi volt az erődben, az szerepelni fog, persze.

Minorkavidor 2015.06.16. 20:13:57

A gratuláció után jöjjenek a kiegészítések)

Galícia földrajza:

Galícia 78.000 km²-nyi területe főkét nagy részre osztható: a Kárpátok magashegységi körzetére és a hegységtől északra, északkeletre elhelyezkedő 200-400 tszm dombvidékre. Ez utóbbi folyókban gazdag (Visztula, Bug, Dnyeszter és mellékfolyóik Dunajec, Wiskola, San, Szeret, Zbrucz, Zlota Lipa, Grila Lipa), a folyók felső folyásuknál széles, lapos, gyakran mocsaras völgyeket alkottak. A középső (és a kisebb folyók) alsó szakaszán kacskaringós, meredek partok között folytak. A vízforrások legtöbbje e korban igen szennyezett volt. A folyókon való erőszakos átkelés igen húzós, a hídverést a meredek partok és az árterek nehezítették meg. A nagykiterjedésű erdők a kilátást és a tűzvezetést akadályozták, a mocsárvidék ősszel és tavasszal nehezítette a mozgást. A talaj nagyrészt agyagos, homokos és feketeföld, szilárd burkolatú út alig, a közlekedés zömét a Krakkó-Przemyśl- Lemberg, a Lemberg-Stryj-Munkács és az Ungvár-Turka-Przemyśl irányú, hadászati rendeltetésű vasúti vonalak bonyolították le. Az éghajlat szélsőségesen szárazföldi, a meleg nappalokat hideg éjszakák váltják. A települések szórtak, áttekinthetetlenek, nagyobb katonatömegek beszállásolására alkalmatlanok. A Kárpátokban szintén kevés az út, a hegyeken való átkelés csak a hágókon és a szorosokon lehetséges, a településhálózat viszont ritka. A természetföldrajzi viszonyok a védőknek kedveztek. Támadás esetén az oroszokat segítette, hogy Orosz-Lengyelország út- és vasúthálózata a felvonulást és az ellátást jobban megoldotta, mint a Sziléziából Krakkón át, Lemberg-Brody irányába vezető 2 vágányú vasút, vagy a Magyarországról a Kárpátokon át épített 4 nehéz hegyipályás vonal. Az OMM csapatok Visztula és Bug közötti támadását a Tanew folyó erdős-mocsaras medencéjének (a „Tanew-régiónak”) kivételével kevés természetes akadály hátráltatta.
A lakosság

A többség lengyel, a kisebbség rutén (ukrán), a németek száma elenyésző. A lengyelek többsége a Monarchia iránt közömbös, illetve jóindulatúan semleges, kisebb része támogatta. Az ukránok hozzáállása ellenséges. A lakosság száma 1910-ben 8.025.675 fő, nemzetisége szerint: lengyel 4.672.500, ukrán 3.208.092, német 90.114, cseh-morva-szlovén 8.718, egyéb/ismeretlen 45.198. (A hiányzó 1.053 fő a Révay nagy lexikona összeadási hibája miatt hiányzik )

Közlekedés földrajz:

A közlekedési hálózat igen gyér. Mindössze 15.000 km hosszú közút, döntően földes út, 3.936 km vasút és 2.102 km hajózható vízi út. Az akkori statisztikák megkülönböztettek gőzhajóval és evezős hajóval hajózható vízi utakat (Visztula, Dnyesztr, San, Dunajec, Sztrij, Viszloka), az RNL jelen esetben nem közölte, hogy a fenti adatból mennyi esik a csak evezős hajók által hajózható szakaszokra. (a folyók nevei RNL helyesírása szerint). A vasútvonalak közül a legjelentősebbek a Károly-Lajos, a Lemberg-Csenovic-Jaszil vasút, mely ekkor már állami tulajdonban volt, a galíciai transzverzális, a magyar-gácsországi és a Ferdinand-északi-vasút.

Gazdasági élet

A többi örökös tartományhoz képest elmaradott agrárjellegű, kevés iparral. Az ipara mezőgazdasági jellegű, meghatározó a szesz-, és sörgyártás. 1910-ben 850 szeszüzeme 80.000 hl szeszt, 100 sörgyára 1,6 millió hl sört állított elő, ennek majd a harcok során lesz némi jelentősége. Ezen kívül még jelentős a cukor- és dohányipar, 1 cukorgyára 80.000 q cukrot, 5 dohánygyára, 17 beváltó hivatala és raktára 5.000alkalmazottat foglalkoztatott. A nem mg-i iparágak közül a fa-, agyag-, bőr- és posztóipar érdemel említést.

Iskolaügy, műveltség

A nyugati örökös tartományoktól elmaradt, de a Magyar Királyságéval egy szinten van, illetve néhány területen meghaladta.
Volt 1 Tudományos Akadémiája Krakkóban, tudományegyeteme szintén Krakkóban és Lembergben, ugyanitt műegyetem is működött. 1910-ben ezen kívül még volt 4 teológiai iskola, 1 művésziskola, 77 gimnázium és reálgimnázium, 14 reáliskola, 13 tanító-, és 5 tanítónőképző, 1 műipar-, 12 zene-, 19 földmíves és erdésziskola, 1 állatorvosi iskola, 2 bányász- és 100 polgári iskola, 5.024 népiskola. Írástudatlan volt a 6 éven felüli férfinépesség 27,5%, a nők 31,3 %-a. (A magyarországi összesített adat 1913-ban 68,7%)

Minorkavidor 2015.06.16. 20:32:18

@Fredddy:

Arra+ műszaki paraméterekre. Az orosz hadsereg felépítéséről írsz-e?

Minorkavidor 2015.06.16. 22:13:40

Przemyśl fontosabb erődjeinek a nevei:

Külső öv
I. Salis-Soglio
I/1. Lysica
I/2. Byków
I/3. Pleszowice
I/4. Maruszka erdő
I/5. Popowice
I/6. Dziewieczyce

II. Jaksmarice
II/a. Mogilki
II/b. Cyków

III .Luczyce
III/a. Hermanowice (vasút)

IV. Opryn

V. Grochówce
VIa. Grochówce vadászlak

VI. Iwanowo Gora (Helicha)
VI/b. Lipnik

VII. Pralkowce
VII/1/2 Tarnawce

VIII. Lętownia
VIII/a Lętownia vadászlak

IX. Brunner
IX/a. „A keresetnél”

X. Orzechowice
X/a. Pruchniki út
X/b. Zagrodna

XI. Durikowiczki
XI/a. Téglagyár

XII. Werner
XII/1/2 Zurawica

XII. San Rideau
XIII/a. Zablocie
XIII/b. Bolesstraszyce

XIV. Hurko

XV. Borek

Belső öv

XVI. Zniesiwnie

XVII. Ostrow

XVIII. Lipowica
XVIII/b. Glebowka

XIX. Winnagóra

XX. Przekopana

XXI.Bakonczyce

A közbeeső állás támpontja

Buszkowicki
Lapajowka
Krowniki
Nehribka
Krubel
Durikowiczki-sánc

A belső övnél jelzett kivétel kőépítmény volt. A dk-i részt még egy, körkörös védelemre is berendezett erődkörzet is erősítette. Az öv átmérője ny-k-i irányban kb.15, é-d-i irányban kb. 12 km volt. Ezt a területet már az EVH elején rendszerben állt korszerű ellenséges lövegek többsége teljes mértékben tűz alatt tudta tartani. az első erőd 1874-ben épült. A nagyszabású tervek a korabeli haditechnika minden vívmányával felszerelt rendszer kiépítését irányozták elő, ami azonban, - a pénzügyi finanszírozás elégtelensége miatt- csak részlegesen valósult meg. A tervezéskor az övvár vagy más néven táborvár felépítése mellett döntöttek. Mégpedig azért, hogy az erődrendszer ne csak a passzív védelemre legyen alkalmas, hanem segítse a tábori seregek támadó hadműveleteit.
Az ebben az időben elterjedt erődrendszereket övvárrendszernek hívjuk. Az övárrendszerű formát Henri Alexis Brialmont belga hadmérnök-tábornok dolgozta ki és alkalmazta a belga határvárak és Antwerpen erődítéseinek kiépítésénél. De ő vezette Bukarest erődítését 1883-ban és a Dardanellák megerősítését 1892-ben. A lényeg, hogy a védendő objektumot överődök veszik körül, melyek kereszttűzzel támogatják egymást. Az erődláncot hívták övvonalnak. Az áttörése, - ha nem kiéheztetéssel próbálkoztak - nem kíván nagy mesterségbeli tudás, hanem „csak” nagymennyiségű lőszert. A menet a következő volt: kiválasztották a bevenni kívánt erődöt. A mellette álló, őt támogató másik 2 erődöt nagy erejű tűzzel lefogták, majd ugyancsak nagy erejű tűzzel „rohamérett” állapotba hoztak, majd az erre kiképzett rohamcsapatokkal bevettek. Ez tüzérségi szempontból azt jelenti, hogy az első erőd bevételéhez 3-szoros muníciót használtak, a 2. és a többi erőd bevételéhez elég volt csak 2-szeres lőszer felhasználással számolni. Az övvárrendszer az EVH végére elavulttá vált. Azért mert az erődök túl nagy célpontot jelentettek, az ellenállás tkp. egyetlen vonalba az ún. övvonalba koncentrálodott, ha azt áttörték vége volt a dalnak. Ráadásul e rendszerek már a háború elején hátrányba kerültek, mert a védők a korlátozott területen (Przemyśl 200 km²) nem tudott annyi löveget felállítani, mint az ostromlók. A háború tapasztalatai alapján az erődítés követelményei megváltoztak: a védelmet egy megerődített mélységi övben kellett kiépíteni és a védelem összes létesítményének a támadok számára láthatatlanná kellett válnia. Ebbe a láthatatlanságba majd a légierő köp be

Némi diplomáciai előzmény:

1950.XII.23-1951.V.15: drezdai konferencia: Schwarzenberg „nagyosztrák” terve: Ausztria valamennyi tartományát be akarta léptetni a Német Szövetségbe (Deutscher Bund) és a Vámszövetségbe (Zollverein), hogy ez által létrejöjjön a Habsburgok vezetése alatt álló erős Németország kb. 70 millió lakossal. Ez nemcsak Poroszországnak és a nyugati nagyhatalmaknak nem tetszett, hanem Oroszországnak sem. I. Miklós finoman kollégája értésére adta, hogy ezt a lépést a német status quo egyoldalú megszegésének és agressziónak tekinti. Ausztria ”hálája” a krími háborúban nem is maradt el) Csakhogy ez a rossz viszony felvetette egy orosz-osztrák háború lehetőségét, ez pedig Galícia megerősítését. A visszavágó visszavágójára nem kellett sokat várni. 1859.03-03-i orosz-francia szerződés értelmében, Oroszország ígéretet tett, hogy visszatartja a Német Szövetség államait – főként Poroszországot – a beavatkozástól. Az orosz vezetés ugyancsak jóindulatúan viszonyult Bismarck terveihez is.

Fredddy 2015.06.16. 23:28:46

@Minorkavidor: köszönöm a kiegészítéseket!
Az ágyúkról lesz szó a holnaputáni második részben, az orosz hadsereget is viszonylag részletesen ismertetem, de azt majd csak jövő csütörtökön.

Titus Pullo Urbino 2015.06.17. 15:27:18

A przemysli idegenvezetőnk szerint akkoriban a városi lét szépsége akkoriban a 120 korcsmát, a 43 tiszti bordélyt és a számtalan legénységi kuplerájt jelentette.

Fredddy 2015.06.17. 16:24:26

@Titus Pullo Urbino: hát igen, az még az Aids és a new yorki egyezmény előtt volt :)

Minorkavidor 2015.06.17. 21:03:18

„ és a megfigyelők számára is készültek apróbb páncélkupolák, ezek szolgáltak az erődök szemeiként, a bennük elhelyezkedő tisztek egy ügyes találmány, az úgynevezett telefon segítségével osztották meg lövegirányzással kapcsolatos észrevételeiket a rossz kilátást nyújtó páncélkupolákban gubbasztó tüzérekkel.”

Ez nem teljesen volt így. Lévai Jenő így ír Éhség, árulás, Przemyśl c. visszaemlékezése 31-32. oldalán (továbbiakban Lévai i.m.):
„A 29-es tüzérségi megfigyelő állomás vezetőjeként – mellékfoglalkozás: mozgóüteg-parancsnokság – hét hónapot töltöttem el egy 12-szeres és egy 15-szörös Zeiss-távcső néma társaságában. A vár ostromának megkezdésekor 0 jelzéssel láttam át a távcsöveken, a vár átadásakor a 6-os vonalkát a kellett már állítani a modern eszközöket. Hat dioptriát romlottak szemeim azért, hogy sokezer hős honvéd véres halált hallhasson…
A tüzérségi megfigyelő csak kevés esetben figyelt meg ugyanis tüzérséget. Hét hónapon keresztül leváltás nélkül, szinte éjjel-nappal fontosabb teendője volt: az ellenséges felvonulás szemmel tartása. A kis homok-erőd, a Werk VI/A egyik keleti kiszögellésében állott a megfigyelő maga berendezte „laboratóriuma”. Egy kis fedezék, „gránátmentes” homokbavájba. tetejére jó naivul vékony 1 mm vastag bádoglap, rajta föld és fű: „bonnet” ahogy katonai nyelven hívták. A kiugró elején három oldalra nyílás, spárgára járó bádogletakarókkal – saját találmány – ez minden.
Ez a csendben dolgozó tüzérségi megfigyelő közvetlen vonalat kapott a várparancsnoksághoz és éjjel-nappal ontotta megfigyelései tömegét. A hatalmad Zeiss-távcsövek szeme elé hozták az orosz csapatok legfőbb Stary Sambor-Sanok-felé irányuló felvonulási vonalát. S ha a kis tüzér-zászlós jelentette:
„auf der Linie zu Sanok marschieren Jeindliche Kolonnen Infanterie, Artillerie und Train seit 24 situnden…’
megindult a nagy tanácskozás mélyen a város belsejében Kusmanek Hermann tábornok és hűséges vezérkara között. S csakhamar megjelent a hadparancs:
„Az ellenség nagy erőket vont el a vár körzetéből. Felvonulás Sanok a kárpáti hadsereg támogatására. A vár főtartaléka kirohanást intéz az elvonuló ellenséges haderők lekötésére a Pod-Mazurami és Helicho irányába.
S másnap a derék honvédek – a vár főtartaléka – Tamásy Árpád tábornok 23. hadosztálya kirohant. Oroszlánként verekedett 1-2 napig a vár környékén elszenvedve veszteségeit s csak akkor tért vissza hadállásaiba, ha a 29-es tüzérségi megfigyelő jelentette:
- Feindl ziecht seine Trappen zurück, Aufmarsch hörl auf, Trappen kehren zurück…”

Fredddy 2015.06.17. 22:28:03

@Minorkavidor: a tüzérségi megfigyelőpontoknak természetesen sok fajtája volt, hiszen nem csak a modern erődöknek volt szüksége szemekre, hanem a régebbieknek, a nem erődökben elhelyezett tüzérségnek, és a többi csapatnak is. A tüzérségi megfigyelő egyébként nem az ellenséges tüzérséget figyeli, hanem a sajátnak keres célpontokat :)

A cikkben szereplő kis kupolához hasonlóval Przemyslben pl az I1, I6, IX, XIIIa és XV. erődök rendelkeztek. A Xa erődben tényleg nem volt ilyen. De valószínűleg a modern kupolás erődök majdnem mindegyikében volt, a felsoroltakról találtam normális alaprajzot.

Minorkavidor 2015.06.18. 17:56:35

@Fredddy:

Tudom, ha máshonnét nem, Lévaitól) Ha figyelmesen olvasod az idézetet, akkor feltűnik, hogy Lévai nem a tüzérekkel való kommunikációt említette elsőként, hanem a várparancsnokság tájékoztatását. Sztem fel is turbózta legalább egy nagyságrenddel az ellencsapások elrendeléséhez való hozzájárulását)

Más:

Az ezredet ezredes vezette, a vezérőrnagy, mint dandárparancsnok (kivételesen hadosztályparancsnok) funkcionált. A hadosztályparancsnoka alapesetben altábornagyi rendfokozatot viselt.
Más:
Az általad említett évi 7 millió korona éves erődítési költség mai folyó áron kb. 6.700 millió Ft.

Más:

Mindig mondtam, hogy nagyon hiányzik egy jó több kötetes magyar nyelvű összefoglaló az EVH-ről. (A BBC Historyban olvastam, hogy egy brit szerző írt egy 3 köteteset, melyből 1 teljes kötet a háború alatti hátországgal foglalkozik, de ugye ez elsősorban brit és nem a magyar szempontokból lényeges eseményekre fókuszál)
Miért mondom?
Mert Te a gyalogezredek kellálladékát (mai nyelven 100%-os feltöltöttség) 4.000 főben adod meg, míg Magyarország az Első Világháborúban Lexikon A-ZS (továbbiakban MEVL) 4.500 főben adja meg. Ha ez nem lenne elég ugyanez a lexikon a gyalogzászlóaljak hadilétszámát 1.400-1.500 főben adja meg! Ez még akkor is sok, ha tudjuk, hogy a zászlóalj 4 százada, 1 géppuskás osztaga és zászlóaljtörzse mellett tartalmazott 1 pótszázadot, mely a hátországban maradt és a veszteségek pótlására szolgált. Az általad említett menetszázadok létszáma 300 fő volt.
A hadosztály létszámok megadásánál ugyancsak ez a helyzet. Te nagy valószínűséggel Szabó László: A nagy temető c. könyvére támaszkodtál, de a MEVL a következő adatokat adja meg: a gyalogos hadosztály esetében 26.000 gyalogos,600 lovas, 4.000 ló, 24 löveg (ez utóbbi úgy jött ki, hogy a dandárok rendelkeztek 1 kétüteges tüzérosztállyal is). Az alakulatoknál is van eltérés, a MEVL 4 lovasszázadot add meg, egy,3 üteges tüzérosztályt.
Az eltérés (részleges) feloldása, Szabó valszeg csak az ütközet létszámokat adta meg, míg a MEVL a támogató alakulatokkal együttes létszámot. Az OMM haderejében normál esetben 70:30 volt a harcos és támogató alakulatok aránya, ami a magashegyi viszonyok között 1:7-re változott az ellátók javára. A tüzérséget viszont én sem értem. A békehadrend szerint minden hadtest rendelkezett egy tüzérdandárral, amely 3 ágyús-, és egy tarackos ezredből és egy nehéztarackos osztályból állt. Csakhogy így nem jön ki!:)) A MEVL a hegyi hadosztályokról a következőket írja: a szabályzatok nem állandó hadrendi elemként lehetővé tették felállításukat. 1 hegyi hadosztály az alábbiakból állt: 1 hadosztály parancsnokság, 3 hegyi dandár (4-5 gyalogos és/vagy vadászzászlóalj), 1-2 hegyi tüzérüteg, 1 gyalogos törzsszázad, 1 lovas törzsszakasz, 1 lőszerkocsi oszlop, 2 élelmező oszlop, 1 egészségügyi intézet.
Az OMM gyalogos hadosztályainak száma nem 48, hanem 49 volt. Az MEVL-ben megadott békehadrend szerint a K.U.K. II. hadtest (Bécs): 4 gyalog hadosztály szerepel, a 4., 25., 49., K.U.K. és a 13. Lw. Azaz 33 K.U.K. 8-8 honvéd és landwehr. Nem csak a MEVL, hanem a munkák többsége is 49 gyaloghadosztályról beszél, Szabó László a kivételek közé tartozik, de Pollmann 52 hadosztályról beszél a Magyarország az Első Világháború c. rövid összefoglalóban, de ő megadja az eltérést, a népfelkelőkből 3 hadosztályt szerveztek. Ez szerepel Szabó könyvében is Kummer-csoport néven, igaz ennek erejét ő 2 gyalog- és egy lovashadosztályban adja meg. Az eltérés oka a hadműveleti tervek ismertetéséből következhet. A 3 részre osztott haderő adatait a következőben adják meg (még a MEVL is): A-Staffel 28 hadosztály (minden körülmények között Oroszország ellen vonul fel), Minimalgruppe Balkan 8 hadosztály (minden körülmények között Szerbia ellen vonul fel), B-Staffel 12 hadosztály (ingázik a helyzettől függően). Eddig csak Bencze László Az állóháború harcászati és hadászati előzményei c. könyvében szerepel a 49. hadosztály, jelesül a keleti fronton.
A hadseregek. No ez valami rettenetes) A keleti fronton felvonuló 1., 3. és 4. hadsereg 29, és az ingázó 2. hadsereg 12 gyaloghadosztálya,az oké. De a szerb fronton harcoló 8 gyaloghadosztálya amit két hadseregbe, az 5. és 6. hadseregbe szerveztek, az hogyan jön ki? A XIII. hadtest 3, a XV. és XVI.hadtest 2-2 hadosztálya és a 20. honvéd gyaloghadosztálya megvan. Ezen kívül ide tartozott a k.u.k. 10. lovashadosztály, a 36. Landsturm gyalogdandár, a 104., 107. és 109. honvéd gyalogdandár valamint a 4.m.kir. népfelkelő menetezred. Dehogy ezek hogyan oszlottak el a két hadsereg között?

Fredddy 2015.06.18. 18:15:04

Én találtam egy viszonylag fullos hadrendet, este elküldöm majd, a védősereg összeszedéséhez azt használtam, de nem mindenkit találtam meg benne.

Az alapvető problémát én abban látom, hogy még a nagyobb lélegzetvételű munkák sem feltétlenül következetesek abban, hogy ,,az osztrák-magyar haderő a világháború kezdetén" kifejezés pontosan mi a faszt is jelent. Mert van pár variáció:

-a mozgósítási terv, még mielőtt Gavrilo meghúzta a ravaszt
-a konkrét parancsok, miután Gavrilo meghúzta a ravaszt
-ami a parancsokból megvalósult a szerbeknek küldött hadüzenet után
-parancsok, amiket azután adtak ki, miután kiderült, hogy az oroszok ellen is háborúzni kell
-a tényleges állás mondjuk 1914 augusztus első felében

A levéltári kutatások tipikusan a parancsokról szólnak, a visszaemlékezések a tényleges számokról.

Ha ezt eldöntöttük, csak azután kezdhetjük cifrázni azzal, hogy hová számoljuk a hegyi csapatnak kikülönített zászlóaljakat, a máshová beosztott menetszázadokat, vagy pl a támogató egységeket.
És akkor még mindig sehol nem vagyunk, mert rengeteg egyedi eset is volt.
süti beállítások módosítása