Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (88) alagút (7) állat (8) amerikai (102) angolok (8) arabok (16) argentin (5) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (6) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (11) ejtőernyős (28) életrajz (41) elmélet (12) erdély (6) erőd (8) értékelőposzt (7) évforduló (53) fegyver (8) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (98) haditengerészet (54) hadsereg (16) hadtörténelem (162) hadtörténet (23) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (53) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (108) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (7) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (59) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) könyv ajánló (5) középkor (12) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (56) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lista (5) lovas (7) lovasság (11) lövészárok (5) magyar (157) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (68) nevezéktan (5) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (31) ostrom (7) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (10) rendvédelem (53) róma (13) román (9) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) spanyol (5) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (20) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (39) szovjet (63) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (71) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) USA (7) usa (54) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (7) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (76) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

A Magyar Királyi Csendőrség története, II. rész: ,,A törvény nevében!”

2015.11.12. 00:29 Fredddy

Múlt csütörtökön megismerkedtünk a csendőrség előzményeivel, megalapításának történetével, felépítésével éscsendorok.jpg a csendőri életpályamodellel is. Ebben a részben kicsit közelebbről vesszük szemügyre a csendőrök tevékenységét: a felszerelés és az egyenruha bemutatása után betekintünk a csendőrőrsök dolgos hétköznapjaiba, majd kimerészkedünk a laktanya kapuján és megnézzük, hogyan boldogult egy csendőrjárőr a sok huncut betyár kurafival a régi Magyarország nem minden esetben angyalian ártatlan viselkedésű polgáraival.

 

     7. Ahoj Kropatschek

 

Megalapításakor (pontosabban 1876-tól) a Csendőrség az osztrák csendőrök egyenruháját hordta, melyen csendor_102.jpgmegkülönböztetésül a jelvényeket cserélték csak le magyar címeresre, illetve a gombokat a Honvédségnél használtakra. Az osztrák jelvényekkel való szakításnak köszönhetően a világ csendőrségei között a magyar talán egyedülálló lett azzal, hogy nem az égő gránátot szimbolizáló hagyományos csendőrjelképet használta. Az

osztrák gyökerek elvágása és az új csendőrkerületek megalapításával bejövő egyre nagyobb egyenruházati káosz felszámolása céljából 1885-ben saját, magyar csendőregyenruhát rendszeresítettek: sötétzöld, elegáns kettős gombolású zubbonyt és kék nadrágot. Arra különösen vigyáztak, hogy nehogy valami praktikus ruhadarabot is engedélyezzenek (alulról jövő kezdeményezés volt pl a nyári zsávolynadrág, amiben meleg időben nem rohad meg az ember, de ez, legjobb tudomásom szerint csak a Horthy-csendor_dolmany_szazados_es_fohadnagy_captain_and_ist_lt.jpgkorszakban lett rendszeresítve). 

A tábori csendőrök az első világháborúba is ebben az egyenruhában mentek (egy fekete-sárga karszalaggal kiegészítve), később váltotta fel a ,,rendes” csukaszürke katonaruha. Az első világháború után a csendőrök egyenruhája jelentősen átalakult, szinte teljesen megegyezett a Honvédség akkori egyenruhájával, szabásában és színében is, persze voltak változatok ebből is, a monarchiás állógalléros zubbonyokat idővel felváltotta a kényelmesebb, korszerűbb (bár manapság újra visszatérni látszik az álló, az nem gyűrődik be a golyóálló mellény alá) fekvőgallér. Az 1919 utáni magyar egyenruha színét a francia gyarmati hadseregnek köszönhetjük, az ő készletükből kapott Horthy Nemzeti Hadserege ruhaanyagot- a magyar katona aztán kézen-közön a Kádár-korszak elejéig ilyen színű maradt. (A színcsendor_tiszt_heljetes_zubbonyok_nco_uniforms.jpg meghatározása a jelentős mennyiségű fennmaradt ruhaanyag ellenére is kavar vitákat, van aki szerint sárgászöld, és van egy olyan tábor, akik szerint barnássárga, csak mesterséges fényben, illetve a fényképezőgép lencséjén keresztül látszik zöldesnek. Bonyolítja a helyzetet a fennmaradt ruhák kora és elhasználtsága, illetve az újabb kori másolatok is. Makettezők jól elvitatkoznak ilyeneken, ahelyett, hogy kábszereznének, mint más normális ember). A képen egy őrsvezető és egy őrmester egyenruhája, láthatóak a rendfokozati jelzések a gallérhajtókán, az a kis bojtos zöld madzag pedig a síp zsinórja. A csendőrök fegyvernemi színe a sötétzöld-piros volt. (A fegyvernemi szín intézménye a XVIII-XIX. század színes egyenruháinak továbbélése; a magyar hadseregben, és így a Csendőrségben is hagyományosan a gallérhajtókán szerepelt, a Horthy-korszakban emellett a tábori sapka job oldalára rögzített kis posztóháromszögön is. A gyalogság fegyvernemi színe például a zöld volt, a tüzérségé piros, a harckocsizók pedig búzavirágkéket használtak, amit aztán a kommunista érában a szovjet tankosok feketéjére cseréltek. A fegyvernemi szín valamikor az 1970-80-as években kopott ki a mindennapi használatból, azóta csak a díszegyenruhán jelenik meg.).

Ami a csendőrséget fennállása során végig elkísérte, sőt, gránátos, vagy egyéb jelkép híján a testület jelképe lett, az a kakastollas fekete kalap volt. (nem mintha amúgy ez önmagában hungarikum lett volna, az osztrák és a bosznia-hercegovinai csendőrök is ilyet hordtak, sőt, ha valaki látta az 1931-es klasszikus Frankensteint, abban is ilyen kakastollas kalapos atyafiak csendorok_1915.jpgkergetik a Boris Karloff által alakított szörnyet. 1881-ben a honvédelmi miniszter fel is hívta a figyelmet arra, hogy ez amolyan német módi, de Török Ferenc hozatott neki egy székely kalapot, ami pont ilyen- így fogadták el). Az állomány szolgálatban és díszszemlén is a kalapot viselte. A csendőrkalap fekete keményített gyapjúlemezből készült, tartozott hozzá kalapzsinór (színe és hossza rendfokozattól is függött) és viharszíj is. A sárgaréz jelvény a magyar középcímert mintázta. A nagy költőnk által is megénekelt cicázó csendőrtollak kalapra kerülésük előtt egyébként valóban egy-egy kakas farát díszítették. (Karcagon az alacsony házban lakókat csúfolták azzal, hogy az ablakuk előtt ellépdelő kiskakast bentről csendőrnek nézik).

A tábori csendőrök az első világháború elején a kakastollas kalapot hordták, de később már ők is katonaság mindenkori tábori sapkáját viselték (balra): a Nagy Háború második felében a sildes osztrák-magyar csákót, oldalán egy kis fém gránátjelvénnyel megkülönböztetésül; 1919 után ugyanezt sild (és gránátjelvény) nélkül az említett zöldesbarnában (jobbra lent), 1944-től meg újra posztósilddel (balra még lejjebb), de csak csendőröknek volt egy bőrsildes, állszíjas változat is. A kakastollat legtöbbször a tábori sapka mellé is odatűzték, de különböző egyéb jelvényeik is voltak: a második világháború idején karszalagok (ez annyira átment a köztudatba,tabori_csendorok_1.jpg hogy az erdélyi bevonuláskor a szintén nemzeti színű karszalaggal rendelkező munkaszolgálatosokat is tábori csendőrként köszöntötte a nép), majd feltűzhető jelvények. A legjellegzetesebb azonosító jel azonban az 1944-ben bevezetett, láncon lógó, nyakba akasztható fémtáblácska volt, melyhez a német tábori csendőrök hasonló jelvénye szolgált mintául (a Feldgendarmeriet általában nagyon utáló német katonák ezt a cuccot megvetően csak kutyaláncnak becézték- a forrásokból arra következtethetünk, hogy a magyar hadseregben sem volt túl népszerű). Később ilyet kapott a Nemzeti Számonkérés is. A 2. vh alatt a melegebb helyeken szolgálók kaptak rohamsisakot is: a magyar katonaság által használt 35M rohamsisak az ikonikus ,,náci” német sisak licenszgyártott változata volt, a bélése magyar tervek szerint készült, és a tarkórészére került egy kis fül, amivel használaton kívül a málhára lehet rögzíteni. Színe a ruhánál világosabb, sárgás-zöldes-barnás volt. (az esetlegesen megtalálható zöldesszürke példányok már egy háború utáni átfestés eredményei, pár évig még használták így, aztán az ötvenes évek elején cserélték le a kisebb átlakításokkal máig meglévő orosz mintájú, félgömb alakú sapkasiltes_sapka_ezredesi_colonel_visor_cap.jpgacélsisakra).

Persze sokféle speciálisabb ruhadarab is volt, hideg időre nagykabát, amit szükség esetén prémes gallérral egészítettek ki, a lovasoknak lovaglócsizma, a tisztek a jellegzetes szilvamérőt viselték (a hengeralakú sildes kepi örök darab, az 1830-as évektől 1945-ig hordták a magyar katonatisztek), voltak különböző dísz- és társasági ruhák, az 1927-es SZUT szerint a kesztyű is kötelező volt, stb. A csendőrök mindig egyenruhában teljesítettek szolgálatot, így minden alkalomra és időjárásra megvoltak megfelelő egyenruházati cikkek. Kivételt csak a nyomozók jelentettek, az eredményesebb munka érdekében ők civil ruhát hordtak.

A csendőr fő fegyvere a szuronyos puskája volt. Az erdélyi és a horvát-szlavón csendőrség kezdetben a Lorenz-fruhwirth1.JPGféle huzagolt csövű elöltöltősökkel volt felszerelve. A Monarchia hadseregének utolsó elöltöltőse a maga korában (1850-es évek elején váltotta le a magyar szabadságharcban mindkét oldalon használt Augustin-féle simacsövű elöltöltőt) kiváló konstrukciónak számított, az 1870-es években azonban már a Romániából betörő rablóbandák is revolverekkel és hátultöltős puskákkal voltak felfegyverkezve, így a csendőrség is áttért a Fruhwirt-féle ismétlőpuskákra (jobbra). Ez volt a Monarchia első ismétlőpuskája, úgyhogy elég sok gyermekbetegséggel küszködött, pl előágytáras volt, azaz a lőszerek a cső alatt, egymás mögött kaptak helyet. Ez a XIX. század második felében népszerű elrendezés volt, de egyrészt nem lehetett a töltényeket gyorsan beletölteni, csak egyesével, másrészt lövöldözés közben folyamatosan vándorolt a puska súlypontja, harmadrészt pedig a legkorszerűbb, középen lévő csappantyúval és hegyes lövedékkel szerelt töltényekkel nem lehetett ilyen puskát üzemeltetni, mert a lövedék hegye a tárban előtte lévő csappantyút el tudta sütni. Utóbbi okból ma már szinte kizárólag csak sörétes puskáknál alkalmazzák ezt az elrendezést. A Fruhwitheket (800 darabot) 1878-tól szállították. 

A kiegyezés után felállított Honvédség már kimaradt az elöl töltögetésből, egyből hátultöltős puskákat, az 10_szurony_bayonet.jpgkrop81.jpgegylövetű Werndl-féle fegyvereket használta. Az 1870-es években a vármegyei pandúrokat is ezzel szerelték fel. A Magyar Királyi Csendőrség megalapításakor az újonnan felálló csendőrszervezetek pedig a Fruhwirthnél korszerűbb, ám még mindig előágytáras Kropatschek-féle puskákat kapták, fenti képen az 1881-es karabélyváltozat, amit a Csendőrség használt (a pandúrok Werndljeit átadták a fogházak őrszemélyzetének). A végső megoldás a magyar történelem legzivatarosabb évtizedeit végigszolgáló, korszerű Mannlicher ismétlőpuskák rendszeresítése lett, ez 1908-ban (a tábori csendőrségnél 1906-ban) történt meg, a csendőrség feloszlatásáig a Mannlichereket használta, igaz, a harmincas években egy korszerűbb, már-már önálló konstrukciónak számító változatot, a 31M-et, illetve a 35M-et. A(z eredetileg) 8*50mmR kaliberű, Magyarországon és Ausztriában is gyártott, jó minőségű forgózárfejes, egyeneshúzású zárral rendelkező ismétlőpuskát öt töltényt tartalmazó tárakkal kellett tölteni középen felül, a maga korában minden szempontból korszerű fegyvernek számított (a magyar hadsereg 1948-ban vált meg tőle, vadászfegyver-változatai ma is népszerűek). A szurony (jobbra) nem a katonai típus volt, azt külön a Csendőrség számára gyártották.

A csendőr mindig feltűzött szuronnyal hordta a puskáját, egy járőrözésre a Kropatschekhez 15 töltényt vitt magával, további 15-öt az 1896-os szabályzat szerint tartalékban, az őrsön tartottak. A tölténytáskát 1881-től a derékszíjra fűzve hordták. A Mannlicherhez 20 éles töltény volt a járőr javadalmazása.3990w.jpg

Érdekes, és a dualista magyar állam sajátos darabos humanizmusára jellemző megoldás volt az úgynevezett béketöltények használata. Ezeket a Mannlicherből lőtték ki, első ránézésre a normál puskatöltényhez hasonlítottak, de ballisztikájukat a rendvédelmi használathoz igazították: sokkal nagyobb lángot és dörrenést produkáltak (hogy a parasztok jobban megijedjenek), rövid távra pontosabban célbataláltak (a faluban nem kellett olyan messzire lőni, mint a csatamezőn), hosszabb távon azonban elvesztették az erejüket és bukdácsolva repültek. Emiatt emberi testbe csapódva nagyobb stophatást értek el, és teljes energiájukat leadva a betyár testében maradtak- ellentétben a rendes katonai puskatölténnyel, ami simán átszakítja egy ember testét, és tovább repülve a célpont mögött állókat is megsebesíti. Katonáéknál ez csak kellemes bónusz, csendőri intézkedés során azonban mindenképpen kerülendő, a jelenlévők nagy része ugyanis feltételezhetően a lövés iránytól függetlenül békés polgár, illetve nemzeti vagyon, melyek károsodását mindenképpen el kell kerülni. Az első világháború után már nem használták ezeket a töltényeket, sőt, a magyar rendvédelem gondolkodásába csak a rendszerváltás után került újra vissza az ártatlanok ilyen jellegű védelme.13_photo_1.jpg

A tiszteknek és a lovasoknak kardjuk és pisztolyuk volt, kezdetben a közcsendőröknek is járt kard (az erdélyieknek az osztrák 1849M gyalogcsendőri szablya, majd 1881-től az egész csendőrség saját kardot kapott), de 1918 után csak a puskájuk maradt.

04_osztrak_rast_gasser_forgo_pisztoly_8mm_model_1898.jpgAz első pisztolyok tulajdonképpen zsákmányanyagból származtak, az orosz-török háború alatti székelyföldi szervezkedéstől zsákmányolt 255 darab revolvert rendszeresítette az erdélyi csendőrség. 1887-ben ezeket, mivel a hadsereg logisztikai rendszerébe nem illeszkedtek, elárverezték (vasúti pályaőrök kapták meg őket), ezután az osztrák gyalogsági (Gasser-féle), majd 1895-től lovassági revolvereket használták (balra egy Rast-Gasser revolver). 1912-ben tértek át a félautomata pisztolyra, a hires magyar fegyverkonstruktőr, Frommer Rudolf által tervezett, a FÉG soroksári üzemébenfrommer_stop.jpg gyártott pisztolyokat használták (jobbra az 1901-es pisztoly továbbfejlesztett változata), később áttértek a Frommer 29M-re (balra lent), ami 1945-ig megmaradt. A ma már röhejesen gyengének számító 9mm Browning Short lőszerekből 7 darab fért a tárba, ezt akkoriban 01_frommer_m29_pisztoly.jpgkielégítőnek tartották. A XIX. század végén a lovas csendőrök 12 revolvertölténnyel indultak szolgálatba, a tartalékadag 6 darab volt.

A csendőr minden esetben csak a fentebb felsorolt szolgálati fegyvereit használhatta, saját, vagy egyéb fegyver használata az 1900-as SZUT szerint például automatikusan kizárta a fegyverhasználat jogszerűségét. Potensebb eszközöket a 2. vh-ban tábori csendőrként szolgálók kaptak csak, igyekeztek őket géppisztolyokkal felszerelni, jaror_sip.jpgkésőbb lett golyószórójuk is.

bilincs.jpgA csendőrjárőr a fegyverzete mellett sípot, bilincset, zsebórát, járőrfüzetet, nyomozókulcsot (erről később lesz szó) és pecsétnyomót is magával vitt. A két háború között már a felszereléséhez tartoztak az ujjlenyomatvételhez (embertől és helyszínről) szükséges porok és papírok is.

A lovas csendőrök által használt lószerszám a katonaival egyezett meg. A lovakat leszámítva járművekkel nem images_1.jpgnagyon rendelkezett a csendőrség, a Horthy-korszakban megalakuló közlekedési csendőrség kapott motorbicikliket, majd 1936-tól Steyr 55-ös személyautókat. Az osztrák gyártmányú, 1200 köbcentis, 25 lóerős motorral szerelt, önhordó karosszériás kiskocsi akkoriban, a 30-as-40-es évek fordulóján elég jó konstrukciónak számított, a háború után is sokáig futottak még a hazai utakon, a nép szája ekkor is ,,csendőr Steyr”-nek nevezte a csendor_45_1.jpgtípust. A kocsi fel volt szerelve szirénával és színes jelzőlámpával is, utóbbit azonban közlekedésrendészeti szolgálat során nem volt szabad használni. A csendőrök vigyáztak a járművükre, minden szolgálat után akár két órát is eltöltöttek az ápolásával, illetve a karbantartásával. A gondosság mellett persze itt a 30-40-es évek technikai színvonalát is lássuk, ezek a gépek még nem mentek tizenezer kilométereket pusztán némi tankolással és egy olajcserével. A motorkerékpárok láncát például naponta, de legalább 150 kilométerenként át kellett kenni.

De voltak biciklis csendőrök is. A beavatkozást igénylő esemény helyszínére persze a csendőrnek akkor sem csendor_orsegen.jpgkellett gyalog mennie, ha nem volt lova, vagy járműve: tömegközlekedést,bicikli1.jpg esetleg kibérelt fogatot is igénybe vehettek, ennek költségét természetesen az esemény után megtérítették nekik. A második világháború idején a tábori csendőrséget már bőven ellátták motorokkal és biciklikkel.

A vízi csendőrség megalakulásakor bérelt hajót használt, 1943-ban három motoros őrhajót kapott (a roppant fantáziadús Csendőr I, Csendőr II és Csendőr III néven), a galántai sorcsendőr-zászlóaljnak pedig egy harckocsiszázada is volt, 10-10 Ansaldo kisharckocsival, Toldi könnyűharckocsival, illetve Csaba páncélautóval. Az aprócska, olasz gyártmányú CV-35 Ansaldokat (jobbra lent a galántai egység állománya) Magyarországon egy-egy 8mm-es Gebauer ikergéppuskával szerelték fel, 1941-re már minden szempontból (páncél, fegyverzet, sebesség, rádió hiánya) korszerűtlen volt, így csak hátországbeli feladatokra alkalmazták. A másik két típus a magyar ipar remeke volt. A 38M Toldi könnyű harckocsi svéd licensz alapján készült fürge, de gyenge fegyverzetű és páncélzatú jármű volt, melyet a fronton főleg blog125-19.jpgfelderítésre alkalmaztak, nagy hatótávolságú rádiójának köszönhetően ebben a szerepben be is vált (egy Gebauer géppuskával és egy másik toronyfegyverrel rendelkezett, nem sikerült kideríteni, hogy a csendőrök a 20 mm-es páncéltörő puskás alapváltozatot, vagy a 40
 mm-es ágyús Toldi II-t kapták-e). A 39M Csaba páncélautót a normandiai partraszállásnál használt úszó pontonokat is tervező Straussler Miklós terveit megvalósítva gyártotta a Weiss Manfréd-gyár (a brit-magyar kettős állampolgár erdeti páncélautóterve tcs_jarmuvek.jpgAngliában nem lett sikeres), egy jó terepjáró képességű, négykerékmeghajtású, könnyű páncélzatú jármű volt (volt egy hátrafelé néző vezetőállása, és ennek megfelelő sebességváltója is, ha valaki nem szeretett Y-ban fordulni ), szintén 8mm-es Gebauer géppuskával és 20mm-es páncéltörő puskával felszerelve, sőt, egy hátrafelé néző 8mm-es légvédelmi könnyűgéppuskája is volt. A bal oldali képen a három makett balról jobbra egy BA-10-es, egy Csaba és egy Toldi magyar színekben. A BA-10-es szovjet páncélautó egy zsákmányolt példányát a tábori csendőrség használta a második világháború alatt, de ezt csak egy kép és egy híradórészlet bizonyítja (az öt tonnás járművet két DT géppuskával és egy 45mm-es ágyúval szerelték fel, bár a háborúban nem bizonyult túl jó konstrukciónak, kedvelt zsákmánynak számított a tengelyhatalmak oldalán, akik általában hátországbeli feladatokra vetették be.).

Komolyabb kommunikációs eszközöket szintén csak a Horthy-korszakban kapott a Csendőpalotas_pal_1.jpgrség, ekkor szerelték fel őket rádiókkal: az őrsöket csak vevőkészülékkel, a kerületeket és osztályparancsnokságokat adóvevőkkel. A határcsendőrség a XX. század elejétől használt optikai jeladókat, a ,,zordon Kárpátok fenyvesekkel vadregényes tája”-n talán még ma sincs mindenhol normális telefonvonal.

Kutyákat először a határcsendőrség használt, már a XIX. század végén. Az első rendőrkutyákkal foglalkozó magyar könyvet 1908-ban adták ki, a VI. csendőrkerület szombathelyi kutyatelepét a vezetőség ellenkezése miatt azonban fel kellett számolni. A téma a Horthy-korszakban került elő újra, 1930-ban Csillaghegyen alapítottak kutyatelepet a csendőrség kutyáinak kiképzésére (Parádi József könyvében egy gödöllői kutyatelep szerepel). A laktanyában, ha szükséges volt, lehetett házőrző kutya is. Emellett macska, de akár énekesmadár is, más hobbiállatot viszont tilos volt tartani. Képünkön egy Palotás Pál nevű csendőr tanít kutyán lovagolni egy kisgyereket (fiát? lányát?  unokáját?).

 

   8. Csendőr lájf

 

Mint említettem, a csendőrség feladata a vidék rendjének biztosítása volt. A nagyobb városokban továbbra is csendor_10.jpgmegvolt a rendőrség, bár, ahol volt, legtöbbször ott is csak a lakott területen belül tevékenykedett- elsősorban anyagi okokból. Sok város adta át a csendőrség számára a külterületeinek őrzését, ezért persze fizetniük kellett a szervezetnek. Sőt, előfordult olyan is, pl. Baján, hogy a városi rendőrség megtartása mellett kérték a csendőrség hatáskörének a városra való kiterjesztését a belügyminisztériumtól. A félig rendőrséggel, félig csendőrséggel biztosított helyeken időnként hatásköri viták is kialakultak, a területi felosztás életszerűtlensége mellett ezek abból is adódtak, hogy a városok és a városi rendőrségek rendőrhatósági jogkörrel rendelkeztek, a csendőrség azonban csak rendőri közeg, azaz szigorúan csak végrehajtó szervezet volt. Ez szintén életszerűtlen megkötés volt, hiszen az ügyek megnyugtató rendezéséhez nem volt elég a puszta végrehajtói jogkör, az eredményes feladatvégrehajtás lehetőségét így a helyi önkormányzat és az illetékes csendőrparancsnok időnként hosszas tárgyalásokkal teremtette meg. A rendőröket néha más feladatokra is elvezényelték, a csendőrparancsnoknak minden esetben tisztában kellett lennie azzal, éppen mennyire számíthat rájuk.

Kezdetben a csendőrőrs egy egyszerű parasztház volt, később épültek direkt csendőrlaktanyának szánt épületek is. Helyének kijelölésénél ügyeltek arra, hogy mindig faluközpontban, könnyen megközelíthető helyen legyen. Itt laktak a csendőrök, itt tartották a lovaikat (azokban a laktanyákban, ahol lovas őrjárat is volt, nem mindenhol)- és, hát tulajdonképpen itt élték az egész életüket, ez ilyen bentlakásos buli volt, a nőtlen legénységcsendor_44.jpg részére legalábbis. A nős legénység lakhatott a családjával, de szükség esetén elöljárója számára elérhetőnek kellett maradnia. Családtagjai a laktanya lakóhelyiségeiből és irodáiból természetesen szigorúan ki voltak tiltva. A laktanyában a legénység körlete mellett helyet kapott egy parancsnoki iroda, egy fegyverszoba, az őrsfőzőnő szobája, és általában gazdasági épületek is, pl. kiskert, ahol a csendőrök gazdálkodtak. Az őrsök igyekeztek önellátók lenni, az élelmiszer nagy részét maguknak termelték, sőt, a rendszeres továbbképzés gazdálkodási ügyekre is kiterjedt, így a csendőrlaktanyában néha olyan növények is teremtek, amit még a helyi parasztok se ismertek. Emellett állatokat tartottak, 10-15 tyúk és valamennyi disznó a tipikus csendőrlaktanya felszereléséhez tartozott. Volt, ahol még méhészkedtek is.

A gazdálkodási felszerelés, rezsi, illetve az ételnek az a része, ami a kiskertben nem termett meg (sóbánya pl azért a jobban felszerelt őrökön se volt) a csendőrök által összedobott és szigorúan nyilvántartott kajapénzből
lett kifizetve. Az ételt az őrsfőzőnő, egy, a laktanyában lakó és követelmények szerint minden gyanú fölött állóan erényes asszonyság készítette el. És jól tette, ha igyekezett: ,, csendor_20.jpgOly főzőnők, a kik ízletesen főzni nem tudnak, őrsökön nem tűrendők, mert ily nők, eltekintve, hogy az ételekhez szükséges élelmi czikkek helyes feldolgozását nem értik -rendesen szükségtelenül többet használnak fel -tehát pazarolnak, ezen felül rossz főztükkel a csendőrök egészségét is veszélyeztetik, mert semmi sem támadja meg hamarább az ember egészségét, mint a rosszul vagy ízetlenül elkészített étel”- írja az 1896-os szabályzat. Ha minden jól ment, az őrs gazdaságából a járőrözni indulókat is felszerelhették útravalóval, kenyérrel és szalonnával.

A csendőrőrs épületét eleinte legtöbbször bérelték, sokszor azonban a közbiztonság miatt aggódó, maguknak csendőrőrsöt követelő települések ingyen ajánlották fel. Idővel a legtöbb csendőrőrs már állami tulajdon volt, az említett gazdálkodási tevékenység és a nem túl népes őrsszemélyzet miatt az új építésűek is leginkább egy nagyobb parasztportára hasonlítottak. A berendezést szigorúan, szinte a legapróbb részletig szabályozták, a XIX. század végi előírások szerint például az ágyak lábát feketére kellett festeni, az ágynemű csak fehér lehetett, a szalmazsák pedig legfeljebb 23 kg-t nyomhatott. A szekrényekberendezésére vagy az ágy megvetésére még ennél is szigorúbb szabályzatok vonatkoztak. Az utcára nyíló ablakokat ablaktáblával, a legrosszabb esetben átláthatatlan, zöld sötétítő függönyökkel kellett ellátni, és az épület csendőrlaktanya-voltát (kiegészítve az esetleges parancsnokságok jelzéseivel) szabványos tábla is jelezte. Az irodákban és a közös helyiségekbencsendor_19.jpg a falakon a mindenféle hasznos dolgok (mértékegységek jegyzékétől az őrs területén lévő települések távolságát bemutató táblázatig) voltak kifüggesztve, a fő helyről természetesen az államfő portréja mosolygott le országának rendjén ügyködő alattvalóira. Az istállók rendjére hasonló szigorú előírások vonatkoztak. A laktanyában egy csendőr 24 órás naposi szolgálatot látott el, nagyobb csapat csendőrnek napiparancsokat is kiadott az elöljárójuk.csendorok_laktanyaban_in_barracks.jpg

            Az 1927-es szabályzat szerint a csendőr napja nyáron reggel hatkor, télen hétkor kezdődött. (Török Ferenc 1881-ben már egy fél órával korábban felverte őket). Munkaidőben a csendőrök négyféle dologgal foglalkoztak:

            -normál bűnüldözés/megelőzés: A csendőrök mindennapjai főleg portyázásnak nevezett járőrözéssel, illetve ritkábban rajtaütésekkel teltek. Rajtaütésnél kitelepültek a betyárfertőzött helyre, jól elbújtak, és várták, hogy a betyárok felbukkanjanak.,,aztán kirontunk a nyúlból” és őrizetbe vették őket. Járőrözésnél másodmagukkal az őrzésükre bízott területet járták be. Ez utóbbinak külön fejezetet szenteltem.

            -rendkívüli teendők: ez általában biztosítási és karhatalmi feladatokat jelentett. Ilyenkor az ügyben érintett állami szerv kérte a csendőrségtől a beavatkozást. A kérést az illetékes tiszt bírálta el, és, ha úgy döntött, kirendelte a megfelelő számú emberét a megfelelő helyekre. Döntése ellen fellebbezésnek nem volt helye. Talán a leggyakoribb ilyen ügy az volt, amikor a bíróság kérte egy adott személy elővezetését.

            -belső ellenőrzés: a csendőrség fegyelme és megvesztegethetetlensége szinte legendás volt, de ez az állapot természetesen nem magától alakult ki, a válogatott állomány és a szigorú szolgálati szabályzat mellett a folyamatos ellenőrzésre is szükség volt hozzá. Az elöljárók gyakran boldogították szemlékkel és ellenőrzésekkel a hatáskörükbe tartozó őrsöket és egyéb létesítményeket. Itt érdemes megjegyezni, hogy a csendőrtisztekcsendor_29.jpg feladata kizárólag az állomány szervezésére, irányítására és ellenőrzésére szorítkozott, a bűnügyek megoldásába nem folyhattak bele- a lakossággal a kapcsolatot a legalacsonyabb rangúak tartották. A tisztek figyelmét így nem vonták el ezek az ügyek, a rendszer ezzel biztosította azt, hogy a szervezés és az ellenőrzés a lehető legalaposabb legyen. Ha egy őrsön a csendőrök nem megfelelő életvitellel, vagy egyéb módon szégyent hoztak a szervezetre, természetesen az őrsparancsnok is megkapta a magáét, főszabály volt, hogy az állomány elkanászodása minden esetben a nem kellően erélyes őrsvezetés eredménye- az erélytelenség pedig csendőréknél a legsúlyosabb szitikszónak számított. Az őrsvezetőnek általában havonta-kéthavonta be is kellett járnia az őrs felügyelete alá tartozó területet (a közlekedésiek tisztjei évi 1500 km-t vezethettek ebből a célból). A vezetők időnként összejártak tanácskozni, ez az adott parancsnokságon történt, időtartama nem lehetett több egy napnál, hogy így zárják ki ,,nem akarok dolgozni, összehívok egy meetinget”-módszer alkalmazását.

-továbbképzés. A laktanyabeli foglalkozást az 1927-es SZUT szerint 9-12 illetve 15-18 óra között kellett végezni, azon a nem laktanyában lakó (nős) csendőröknek is meg kellett jelenni. A felsőbb rendeleteket, közleményeket is ezen alkalmakkor hirdették ki.

            Ezek mellett a csendőrök feladatai közé tartoztak olyanok is, mint pl. az utazók kísérése veszélyesebb csendor_13_1.jpgútszakaszon, vagy a segítségnyújtás (és a rend helyreállítása) természeti katasztrófák idején. Ők feleltek az államhatárok védelméért, és a Csendőrség egyben a katonai rendőrség feladatait is ellátta, erről majd a háborúknál olvashatunk bővebben. Szigorúan ki volt kötve az is, hogy milyen feladatot nem végezhet a csendőr közigazgatási, vagy társhatósági kérésre sem: tilos volt pl. a csendőröket fizikai munkára igénybe venni, nem futárkodhattak (a pandúrok gyakran kaptak ilyen feladatot kenyéradóiktól, a vármegyei hivataloktól), nem biztosíthattak magán- és pártpolitikai rendezvényeket, és például a kurvákat sem állíthatták elő a kötelező orvosi vizsgálatra (a prostitúciót betiltó new yorki egyezmény előtti időkben a legősibb mesterség űzése Magyarországon legális volt, a nemi betegségek terjedésének megakadályozása céljából viszont minden altesti munkásnőnek rendszeres orvosi vizsgálaton kellett résztvennie).

            Bár komolyabb bűnfelderítői jogosítványokat és eszközöket csak a Horthy-korszakban kaptak (erről majd ott), a Csendőrség egy idő után már nem lehetett meg nyomozati szervek nélkül. A nyomozói jogkört 1900-ban kapták meg a csendőrök, de az intézményesítés csíráját a járásőrmesteri pozíció létrehozása jelentette 1903-ban. A járásőrmester tulajdonképpen egy nyomozó volt, aki főmunkaidőben foglalkozott a területén történt bűncselekmények felderítésével. 393-an voltak, a járások székhelyein, az illetékes szakaszparancsnokság alárendeltségében tevékenykedtek. (A budapesti rendőrség detektívtestülete 1885-ben állt fel egyébként, ezt a példát nemsokára vidéki rendőrségek is követték.)

            A Csendőrség bűnfelderítői hatékonysága párját ritkította: a szervezéssel töltött első pár évet és a háborúk idejét nem számolva a magyar csendőrök a bűnesetek 80-85%-át felderítették! Kortársaik közül csak az nyomozok_1_detectives.jpgargentin csendőrség büszkélkedhetett jobb statisztikákkal (88%). (A XX. század eleji Argentína jól működő, sőt, a világ egyik leggazdagabb országa volt, a mai államcsődközeli állapotokat a történelemben szinte egyedülálló módon teljesen saját erőből, a harmincas évek eleje óta egyik belpolitikai válságból a másikba bukdácsolva sikerült összehozni). A mai magyar rendőrség eredményességéről több forrásból találtam adatokat, olyan 50-60% között van. Természetesen akkoriban nagyon más volt a társadalom szerkezete, sokkal nehezebb volt például az utazás, és sok mai bűncselekmény nem is létezett, 1890-ben az alföldi tanyavilágban igen kevés autólopási, vagy szoftverhamisítási üggyel találkozhatott az átlagos csendőr. Persze azért aki bűnözni akart, tudott: 1909-ben Magyarországon 3303 életellenes bűncselekmény ügyében intézkedtek csendőrök, ebből 3250 ügyet eredményesen megoldottak. Ugyanekkor a 833 szemérem elleni erőszaktevőből csak egy (!) nyert egérutat a csendőrök elől. (Nehéz ezeket az adatokat a mai statisztikákkal összehasonlítani, egyrészt a csendőrök adataiban nincs benne a városi rendőröké, másrészt az ország harmadakkora lett, harmadrészt a statisztikai kategóriák sem feltétlenül ugyanazokat a cselekményeket fedik le. Napjainkban 100-200 ilyen-olyan kategóriába eső emberölés és 6-8000 szándékos testi sértés az éves adag).

            A falvak, városok egyéb rendfenntartó szervezeteivel való együttműködés, sőt, esetenként ezek felügyelete is a csendőrök feladatai közé tartozott. Így például települések éjjeliőreit is ellenőrizték. Az éjjeliőröket az adott település fogadta fel, fő feladatuk az éjszakai tolvajok elleni védekezés volt, de sok helyen még a XX. század elején is érvényben volt az egyik legősibb éjjeliőri feladat, a pontos idő kikürtölése is. Az éjjeliőrök nagy százalékban minden munkára alkalmatlan, alkesz vén trógerek voltak, akiket nem egyszer a csendőrnek kellett felébresztenie az őrhelyen való szunyókálásból. Esetenként fusiban csőszködtek, az elvetemültebbje pedig maga is lopott. A csendőröket ennek ellenére biztatták az éjjeliőrökkel való jó viszony kiépítésére, egy-egy használhatóbb példány értékes segítséget nyújthatott informátorként, hiszen minden esetben jól ismerte aeroor.jpg település környékét és lakóit.

            Az éjjeliőröknél sokkal hasznosabb segítséget jelentettek a közhatósági jogú személyek. A Monarchiában minden nagyobb vagyon- illetve műtárgyat, erdőt, tavat, stb.-t kötelező volt őriznie a tulajdonosának. Sok területen pontosan meg volt határozva, hogy mekkora terület/hosszegység után mekkora őrszemélyzetet kell alkalmazni, az erdők esetében a tulajdonosra bízták a pontos létszám meghatározását. Ezek az őrök egyértelmű jelzésekkel és fegyverrel is el voltak látva, az őrködés és a szakmai/karbantartó feladatok mellett a területükön előforduló bűncselekmények tetteseit és bizonyítékait is kötelességük volt visszatartani, és a kiérkező csendőrök számára átadni. A Monarchia idején összesen 35000 ilyen fegyveres őr volt az ország területén (emellett az ország tűzoltóságát alkotó 60000 főnyi önkéntes tűzoltó tartozott még a közhatósági jogúak közé, de ők nem vettek részt rendvédelmi feladatokban).

            A népek általában félelemmel vegyes tisztelettel tekintettek a csendőrökre, mindenki tudta, hogy ezekkel csendor_77.jpgnem lehet viccelni- kisebb rendbontásokat sokszor már a csendőr megjelenése is megfékezett. Persze sokan nem is szerették őket, pláne, mikor a Horthy-korszakban egyre inkább a hatalom öklévé vált a szervezet. Maguk a csendőrök nagy hangsúlyt fektettek a bajtársiasságra, a befelé is alkalmazott következetes szigor mellett ez az érzés is a szervezet magas morálját biztosította. Emellett volt bennük egyfajta elittudat is, hiszen (a sorozottakból álló, akciót ,,csak” háborúban látó katonasággal ellentétben) tulajdonképpen hivatásos katonák voltak, akik folyamatosan ,,a dróton túl” végezték feladatukat. A közcsendőr rendfokozata (,,csendőr”) emiatt a honvéd tizedessel, később a szakaszvezetővel számított azonos szintűnek. A büszkeség természetesen időnként arroganciába is átfordult, noha a szolgálati szabályzatok nyomatékosan felhívták a figyelmet az udvarias bánásmódra. aligha véletlenül maradt meg például a nép száján a ,,csendőrpertu” kifejezés a visszaszólni nem merő ember fölényes tegező megszólítására (ez ma is udvariatlanságnak számít, az IKEA kora előtt pláne az volt, a házastársak egymást, a gyerekek a szüleiket is magázták).

           Apropó, dróton túl. A szervezet tagjai 1914 előtt időnként Magyarország határain túl is megcsillanthatták képességeiket. Egyik ilyen feladatuk a galíciai (a Monarchiához tartozó lengyel-ukrán tartomány) bródi menekülttábor üzemeltetése volt: ide főleg zsidók érkeztek, akik az orosz antiszemita megmozdulások elől menekültek el. A tábor fő funkciója az egészségügyi karantén volt, itt tartották a menekülteket pár hétre, csak azután engedték őket szabadon, hogy letelepedjenek valahol a Monarchia területén, esetleg továbbmenjenek nyugatra. (Ausztriának és Oroszországnak egyezménye volt arról, hogy nem fogadják be egymástól a politikai menekülteket, ezt az egyezményt azonban Ausztria idővel felmondta, aminek főleg a pogromok elől menekülő orosz zsidók örültek. De Romániából is sok zsidó menekült a Monarchiába)

A másik, nemzetközi megbecsülést is hozó feladat az albániai misszió volt 1912-ben, ez a mai fogalmainkvasarnap_delutan_sunday_afternoon.jpg szerint egy békefenntartó művelet volt. Ide 150 csendőrt küldtünk, feladatuk tulajdonképpen ugyanaz volt, mint itthon, csak Albániában pár fokkal nagyobb volt a banditák aktivitása. De a csendőrök itt is helyt álltak.

A pizsamarakétát Török Ferenc már 9-kor fellövette, az 1927-es szolgálati szabályzat szerint viszont a csendőrök nyaranta akár este 10-ig is fenn lehettek. A napirendtől természetesen indokolt esetben el lehetett térni, ahogy ismerték a szigorú készültség fogalmát is. Ezt lázongás, vagy más nagy mérvű közbiztonsági zavar esetén rendelte el az osztály- vagy kerületparancsnokság, ilyenkor az összes járőr bevonult az őrsre, és ott várták, hogy merre kell menni, mit kell csinálni.

Vasárnaponként és ünnepnapokon a szolgálatban nem lévő csendőröknek kötelező volt a felekezetük szerinti istentiszteleten megjelenni. Az 1927-es SZUT nem tér ki arra, hogy a zsidó vallású csendőrök ilyenkor mit csináljanak az üres zsinagógában.

 

     9. Bűnvadászok

 

Az előző fejezetben írtam a járőrözés fontosságáról, nézzük meg kicsit részletesebben, hogy is zajlott ez.

Ahogy említettem, a csendőrök a vidéki Magyarország, azaz a városhatárok, falvak rendjét védték. Ez nem kis területet jelentett! Az 1867-1945 közötti magyar város/faluhatárt ráadásul ne úgy képzeljük el, mint a mait, hogycsendor_115.jpg forgalmas főutak között hatalmas lakatlan mezőgazdasági területek húzódnak, ahol csak néhány traktoros, pecás, vagy vadász járkál: ekkor élte virágkorát a tanyavilág, a földek között lépten-nyomon tanyák álltak, ahol sok állandó lakos volt, és a településekről is sokan kiköltöztek a mezőgazdasági munkák idejére- a módosabb gazdák tanyáján alkalmazottak laktak, és tartottak rendet a gazdaság adott tanyához tartozó részén, szóval pezsgett az élet, terített asztalt kínálva a Babók Jóskáknak és a Vírcse Pistáknak. (A tanyasi életformát a kommunisták számolták fel a tsz-esítéskor- ,,ki tanyája ez a nyárfás, enyim-é, vagy tied, elvárs?”-énekelték szomorúan a saját földjükön alkalmazottként dolgozni kényszerülő egykori gazdák. Az elhagyott tanyákat aztán sokszor le is dózerolták, ne kelljen a traktornak kerülgetni.)

A nagyobb birtokokon az uradalmi cselédek tömegei éltek. Ők Illyés Gyula Puszták népe c. könyvéből lehetnek ismerősek, bár van, aki szerint nagy írónk kicsit túlzó számokat közölt róluk, de az biztos, hogy jelentős társadalmi csoport volt, akik szegénységükben és kilátástalanságukban sok munkát adtak a csendőröknek. Persze a házicselédekkel (Édes Anna) is bőven volt baj, ők általában a bevásárlópénzt rövidítették meg, ezen a lejtőn megindulva pedig nagyon mélyre csúszhattak. A régi magyar mondás szerint: ,,A cseléd fizetett ellenség”.

A századfordulós közvélemény óriási problémának tartotta a vándorcigányok (korabeli szóhasználattal csendor_cigany_telep.jpgkóborcigánynak is hívták őket) kérdését is. Az 1893-as népszámlálás adatai szerint hazánkban, a nagyjából húszmilliós Nagy-Magyarországon kb 275000 cigány élt, 90%-uk letelepedve, huszonpárezer huzamosabb ideig egy helyen élve, mintegy 9000 viszont vándorcigányként, szekérkaravánokkal az utakat járva. A cigánykaravánok keresztül-kasul járkáltak az országon, hol itt, hol ott bukkantak fel, jövendőmondással, koldulással és kisebb lopásokkal, betörésekkel tartották fenn magukat. A vándorcigányok nem rendelkeztek okmányokkal, abból a 9000-ből pedig csak 20-30 tudott olvasni. A vándorcigány kultúra sajtátossága volt az is, hogy egy cigánynak több neve is volt, a családi, törzsi, baráti kapcsolatoktól függött, hogy melyik társa melyik nevén szólitja, illetve ismeri. Tehát se okmányok, se lakóhely, és még a név is nehezen meghatározható- a csendőröknek nagyon nehéz dolguk volt velük, és a fentieken túl a csendőrségi kézikönyv külön felhívta a figyelmet a ravaszságukra, ügyességükre és vakmerőségükre is, amivel a csendőrök és egyéb hatóságok munkáját nehezítették. Az 1896-os szabályzatban így szerepeltek a gyanús elemek listáján: ,, f) a vándorczigányok, nemkülönben a megtelepedett czigányok is (a zenészeket és a teknővájókat kivéve), mert ezek a fentartáshoz szükséges kellékek egyrészét lopás útján is szerzik be és nem ritkán nagyobb büntetendő csendor_41.jpgcselekményeket is elkövetnek.”' Balra fent a csendőrök éppen egy cigánytábort ellenőriznek.

Egy adott terület járőrrel való ellenőrzését a szakzsargon a terület ,,leportyázásának” nevezte. A járőrözést/portyázást rendesen két-két csendőr művelte (így van az Indul a bakterházban is). Egy párost úgy raktak össze, hogy az egyik tapasztalt, vén róka legyen, ő a járőrvezetői beosztást viselte. Ezt 1895 óta egy kis aranyozott jelvény is jelezte, piros alapon a Szent Koronával. Egy főnyi csendőrre Magyarországon kb 50 négyzetkilométer terület és ezzel 2500 kordában tartandó lakos jutott, a járőrpáros feladata így durván száz négyzetkilométer bejárása volt. A felügyelt területről minden őrsnek szabványos térképe volt (az osztrák-magyar katonai szabvány 1:75000-szeres kicsinyítés az őrsöknek, 1:200000-es a szárnyparancsnokságoknak), a térképolvasást 1897-től külön is oktatták.

A járőrnek természetesen úgy kellett kinéznie és viselkednie, hogy ha a sarkon befordul Ferencz József/Horthy Miklós, ők se mondhassák, hogy ni, mit guberál ez a két pacuha alak Szaros Pista csűrje mögött. Az 1927-es SZUT így fogalmaz: ,, A csendőr szolgálati megjelenése komoly, tekintélyt és tiszteletet parancsoló legyen; feltétlenül kerüljön tehát minden olyan magatartást vagy cselekményt, amely fellépésének vagy megjelenésének komolyságát veszélyeztetné. Ilyen hibába esik többek között a csendőr, ha fennhéjázó vagy nyegle módon viselkedik, lényegtelen dolgokban fontoskodik, nevetgél, dévajkodik, fölösleges magánbeszélgetést folytat, testtartása katonátlan stb. Községekben vagy lakott helyeken való portyázás vagy más szolgálatteljesítés közben, hacsak arra szolgálati ok nincs, a járőr tagjai egymással se beszélgessenek. “. Miután az őrsparancsnok ellenőrizte a külsőségeket és megtartotta az eligazítást, a járőr elindult a portyaútra. Ez minden esetben az őrsről indult el, és oda is tért vissza, bár voltak bevett, előre kidolgozott útvonalak, érdemes volt ezeket időnként változtatni (nehogy a betyárok rátanuljanak, lásd Commandos), azt a járőr két tagján kívül mindig csak az őrsparancsnok tudta, hiszen az útvonalak kidolgozása az ő feladata volt. Ehhez a távolsági kimutatásnak nevezett, az őrs területének településeit és nevezetes ellenőrizendő pontjainak egymástól való távolságát mutató táblázatot hívta segítségül, és figyelembe vette azt is, ha például valahol nyári munkák, vagy hasonlók folynak, azaz olyan helyeken is meg kell jelennie a csendőrnek, ahol amúgy nincs semmi élet. Természetesen igyekeztek az őrs felügyelete alá tartozó területet minél jobban lefedni, mert, ahogy az 1896-os utasításban áll, ,,az ily esetleg kihagyott tereprészeket a csavargók és a kóbor czigányok mihamar menedékhelyül választják.“ A nevezetesebb csendor_47.jpgpontokon (posta, vasútállomás, stb.) a járőrkönyvecskébe pecsét került, visszatérvén ezzel igazolták a feladat teljesítését. De ebbe írták fel az összes rendkívüli eseményt, azoknak az embereknek a nevét, akivel útjuk során beszéltek, és mindenféle intézkedést is ebbe naplóztak. A járőrözés útvonala a gyakorlatban persze azért sok mindentől függött, hiszen az útközben látott dolgokra természetesen reagálni kellett: egy lövés, vagy segítségkiáltás eredetének kinyomozását, vagy az útközben felfedett bűncselekményeknek való utánajárást nem akadályozhatta az útvonalhoz való ragaszkodás. A járőrpáros tagjai nem válhattak el egymástól, csak nagyon indokolt esetben, például amikor egyikük hátramaradt helyszínt biztosítani, míg a másik segítségért ment. Egyedül csak nagyon ritkán rendelték ki a csendőröket szolgálatra, ilyen lehetett például egy személy védelme, kísérése, vagy a helyi (azaz a laktanyával ellátott községben való) járőrözés.

Egy járőrkör fél, de akár másfél napig is tarthatott (az 1927-es SZUT szerint 18-30, hegyvidéken 18-36 óra), mintegy 4 km/h-s sétatempóval, napi 50 km-rel számoltak Az osztrák-magyar szabvány szerint egy katona 115 lépést tesz meg percenként, a portyázó csendőrjárőr esetében 80-85 lépéssel számoltak. Hegyes terepen mindehhez az ökölszabály szerint másfélszer annyi idő kellett. Az 1927-es SZUT-ban síkvidéken percenként 90, lovon 110 lépéssel, dombos vidéken 60/90 lépéssel, hegyen percenként 45 lépéssel, biciklin 8,57 km/h-s sebességgel számoltak. A lépés a tárgyalt korszakban bevett hosszmérték volt egyébként, SI-ben 75 cm. Az csendor_57.jpgadatokat természetesen ne vessük össze mondjuk egy teljesítménytúrával, hiszen az útvonalon nem végigrohanni kellett, hanem mindent figyelmesen szemügyre venni. A járőrútvonalon pihenőszobák voltak kialakítva, a hosszabb járőrözések során itt tisztálkodhattak és alhattak a csendőrök. A pihenőszobákat az illetékes települések kötelessége volt fenntartani, de nem nagyon vitték túlzásba, ez sok konfliktus forrása volt (gyakran a községházán biztosítottak helyet).. Az 1900-as SZUT előírta a ló kímélését, sürgős esetet kivéve csak lépésben volt szabad közlekedni vele. Dohányozni csak pihenők alkalmával, illetve akkor volt szabad, ha a járőr településen kívül haladt. Később, mikor a csendőröknek már autójuk is volt, nagyobb távolságokat is megtehettek: az autós csendőröknek max. 40 km/h-s sebességet írtak elő (az autós üldözést szigorúan megtiltották). Az ő járőrkörük 50-200 km közötti távolság volt, melynek megtételénél 25km/h-s átlagsebességgel számoltak. A határon szolgáló csendőrök ugyanúgy járőröztek, mint az ország belső területein, de a járőrök jóval nagyobb szabadságot élveztek, a parancsnok csak a figyelőpontokat írta elő nekik, az útvonalat a járőrvezető maga választhatta.

A csendőrnek meg kellett figyelnie és ki kellett nyomoznia minden kis bűntényt, ami az útjába került, nem háríthatott el semmit azzal, hogy á, ez nem olyan veszélyes: a magától értetődő okok mellett ott volt az is, hogy csendor_37.jpga futni hagyott kis bűnözők vérszemet kaptak egy-két Level-Up után már bizony komoly problémát jelenthettek. A csendőrőrs magától értetődő feladata volt a területén történt minden bűntényről tudomást szerezni, a járőrök mellett ehhez besúgók és különféle ismertségek hálózatát is igénybe vették. Minden csendőrnek ismernie kellett a területén lakó bajkeverőket, és azokat a személyeket is, akiknek információira, segítségére adott esetben támaszkodhatnak. A besúgók pénzjutalmat kaphattak, kilétüket pedig a csendőrök kötelesek voltak titokban tartani, és információikat csupán iránymutatásként tekinteni- kivéve persze, ha az illető hajlandó volt nyíltan is tanúvallomást tenni. A terület földrajzi viszonyait, csendőri szempontból érdekes lakóit kocsmárosoktól a vadászjeggyel bírókig (jellemzéssel együtt) és persze a mindenféle bűnözőket egy előjegyzési könyv nevű (községenként egy-egy plusz füzettel kiegészített) dokumentumban rögzítettek amit mindig az őrsön tartottak. Az őrs igyekezett maga megoldani a felmerülő problémákat; nagyobb bajok, lázadás, súlyosabb bűncselekmények, más őrs területére való átlépés vagy fegyveres banda felbukkanása esetén értesítette a szakaszparancsnokságot; gyilkosság, meg ilyesmi esetén pedig a bíróságot. Emellett persze az őrs feladata volt a bűnügyi statisztikák elkészítéshez szükséges adatgyűjtés is.

Ha valakitől valamit komolyabban akart, a csendőr az ,,A törvény nevében!" felszólítással vezette fel a  mondandóját. Persze a gyakorlatban ez okozott problémákat, ahogy az 1896-os szabályzat írja: ,, A csendőrségi szervezeti utasítás 9. §-a szerint szolgálati fellépés alkalmával használni rendelt alak-mondat »a törvény nevében« csak nagyobb fontossággal biró vagy veszélylyel járó esetekben alkalmazandó, nehogy a gyakori hangoztatás által e mindenkire nézve következményes fölszólitás a megóvandó csendor_36.jpghatályosságából veszitsen, mintegy szentségtelenittessék s így épen az ellenkező hatást idézze elő, vagy épen csőcselék és gyermekek által esetleg gúnyolódásul használtassék. Ez alakmondat, úgy szintén a megállítást czélzó rákíáltás: >>A törvény nevében, megállj<< mindig a vidéken dívó vagy a megszólított által értett nyelven alkalmazandó, mert különben nem lehet foganatja. “ A járőr mindig felkészült arra, hogy esetleg támadás érheti, különösen idegenekkel szemben viselkedtek óvatosan, a kellő távolságot megtartva. Az 1900-as SZUT szerint a szent felszólítás kimondásakor gyalogos csendőr az illetőtől legalább 3-4 lépés távolságot tartva, fegyverét készenlétbe helyezve, lovas csendőr pedig kardot, illetve revolver rántva várta a reakciót. A részegekkel szemben a csendőrök csak akkor léptek fel, ha részegségükből nagyobb baj veszélye is kinézett- de ilyenkor sem a csendőr birkózott vele, igyekeztek rokonai, vagy más civilek segítségét igénybe venni.

A járőr útja során igyekezett minden olyan helyet felkeresni, ahol emberek vannak, vagy lehetnek. Ellenőrizte az úton járókat és a fuvarosokat (nem visznek-e tiltott árut), elbeszélgetett a mezőgazdasági munkásokkal, nem tudnak-e valamilyen csendőri hatáskörbe tartozó eseményről a közelben. Településeken a járőr igyekezett minden utcát bejárni, különös tekintettel a bajkeverők (ismert bűnözők, frissen szabadult fegyencek) lakhelyeire és a forgalmas helyekre (boltok, kocsmák, ilyesmik). Az 1927-es SZUT még azt is előírta, hogy a járőrnek lehetőleg az úttesten kell haladnia. A község bejárása során a járőr begyűjtötte a településen lakó besúgók jelentéseit, és beszélgetett a baráti elemekkel: boltosokkal, kocsmárosokkal. Tőlük azonban persze semmilyen hidas_laktanya_garrison.jpgételt-italt nem volt szabad elfogadnia, a rossz hírű helyeken szolgálati célból sem volt szabad hosszan időzni, sőt, az 1900-as SZUT szerint az ilyen hely felkeresését a parancsnoknak utólag is jelenteni kellett. Az eképpen tudomására jutó vétségekkel, bűnesetekkel kapcsolatban a járőr persze azonnal intézkedett. Mikor végigellenőrizte a települést, a csendőrjárőr jelentkezett a községházán a helyi elöljáróságnál, ezután ehetett és pihenhetett kicsit, majd folytatta útját.

Fegyverhasználat esetén minden esetben az erélyesség követelménye volt a mérvadó. A csendőrnek mindig higgadtan kellett viselkednie, nem volt szabad kiprovokáltatnia a fegyverhasználatot. Amennyiben viszont az ellenszegülés, illetve a menekülés csak így volt megakadályozható, határozottan, a megfelelő helyre kellett vágni, szúrni, vagy lőni, hogy az ellenszegülőt minél előbb harcképtelenné tegyék. A fegyvert lehetőség szerint ,,katonai módon”, előírás szerint kellett használni; puskatussal verekedni, kard markolatával püfölni valakit csak végszükség esetén volt szabad. A kardot ,,enyhébb” fegyvernek tartották, mivel hatása kiszámíthatóbb, a szuronnyal és a golyóval nehezebb hatásos, de nem életveszélyes sérülést alkalmazni- természetesen az ilyen helyzetekben fellépő izgalmi állapot káros hatásait már a XIX. század végén is ,,beleszámolták” a fegyverhasználati szabályzatba. Fegyvertelen ellenszegülő ellen csak a legvégső esetben volt szabad fegyvert használni, az 1900-as SZUT szerint ha a csendőrt nagyobb csapat fegyvertelen személy fenyegeti, akkor igyekezzen kardjával a támadónak lehetőleg az arcába vágni. Ezután következhetnek a végtagok, a törzset csak a legvégső esetben célozza, hiszen annak sérülése a legveszélyesebb (itt most ne csak az anatómiára, hanem a sürgősségi betegellátás korabeli szintjére is gondoljunk). Ha a kard nem volt elég, akkor jöhetett a végtagok ellen irányított szuronydöfés. Fegyverescsendor_116.jpg bűnözők, pláne csoportok (ne csak lőfegyverre gondoljunk: fejsze, vasvilla, stb) támadása esetén viszont kifejezetten kerülendő volt a minden áron élve elfogással való próbálkozás, hiszen az a csendőrt is veszélybe sodorhatja. Ilyenkor bármi mehetett- vágás, lövés, szúrás, ahogy a hatékonyság kívánja. A fegyvert a csendőr nem hagyhatta hátra, a lefegyvereztetés pedig a legnagyobb gyalázat volt: a csendőrtől inkább az életét vegyék el, mint a puskáját. A fegyverhasználat jogosságát utólag minden esetben kivizsgálták.

A közbiztonsági zavarok mellett a járőrnek figyelnie kellett a katonaszökevényekre és a magukat igazolni nem tudó katonákra, a házalókra, a közlekedés biztonságára (közúti, és lehetőség szerint vízi), és az állami- és egyéb közhasznú létesítmények (gátaktól a távíróvezetékeken és címtáblákon át az erődítésekig) épségére is. A megfelelő helyen jeleznie kellett a tűz- és munkavédelmi veszélyeket, ragályos betegségeket, őrülteket, de akár az útközben észlelt beteg állatokat is. A csendőr emellett figyelt a felügyelet nélküli gyerekekre, sőt, az 1900-as SZUT szerint az állatkínzásra is: ,,Figyelmeztetőleg és, a körülményekhez képest, akadályozólag lépjen fel és járjon el, ha gyermekeket, magukkal tehetetlen, hülye, elmebeteg vagy részeg egyéneket vizparton, meredek mellett, tűz körül vagy más oly helyen talál felügyelet nélkül, hol veszélynek vannak kitéve; továbbá ha gyermekek vagy felnőttek állatokkal pajkoskodnak, azokat kinozzák vagy ingerlik.” Itt persze ismét a korabeli viszonyok legyenek a szemünk előtt: ne csak macskák kővel dobálására és a házőrző kutyákat megőrjítő, kerítésen végighúzott botra gondoljunk: egy ló, vagy pláne a falu bikájának felingerlése könnyen vezethetett halálos áldozattal is járó balesethez.

 

--------

Ennyi fért bele mára, jövő csütörtökön innen folytatjuk.

57 komment

Címkék: magyar rendőrség monarchia állat rendőr lovas haditechnika makett argentin csendőrség macskák albán határőrség betyár rendvédelem egyenruha etnikum osztrák magyar k.u.k. tűzfegyver bajonett szurony

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

samyadler 2015.11.12. 07:33:36

Egy éppen aktuális kérdés:

A Csendőrök ködös időszakban vittek lámpát (viharlámpát)?
Volt rendszeresítve?

Fredddy 2015.11.12. 13:43:48

@samyadler: Konkrétan ködös időszakról nem tudok, egy kis elemlámpájuk volt, amit a gomblyukba tudtak akasztani, de nem tudom, mikortól.

2015.11.12. 19:27:11

A macskák gondolom a kincstári vagyont védték a rágcsálóktól.
Ezekben az Ansaldokban hogyan lehetett elférni? Ezekről a fotókról mindig az jut eszembe, mintha hózentrógerral felcsatolt játékok lennének.

A megvalósult amerikai ólom.. 2015.11.13. 01:21:27

Vajon a western filmekben miért nem hord seki rövidnadárot?

A megvalósult amerikai ólom.. 2015.11.13. 01:23:04

Képzeljük el Bronsont meg Fondát rövidnaciban meg szandálban a végső nagyjelenetben..:)))))

teddybear01 2015.11.13. 03:52:38

@A megvalósult amerikai ólom..: Mert abban nem lehet lovagolni. A bokrok, tüskék szétvernék a lábadon a bőrt, a nyereg meg kidörzsölné a feneked. Sőt a hosszúnadrágra még lábszárvédőt is húztak bőrből, hogy a tüskebokros, kaktuszos területeken fokozottabban védjék a lábukat.
Szandálban meg egyáltalán nem lehet lovagolni.

csaki-de 2015.11.13. 03:59:14

Bocsátassék meg nekem, de a Rast-Gasser nem revolver hanem öntöltő pisztoly.

teddybear01 2015.11.13. 03:59:21

@Hadrian77: Abban az időben egyszerűen kisebb termetűek voltak az emberek, és az elhízás sem volt népbetegség. Különben meg mi a fenének kellene ilyen rövid utakra egy benzinzabáló amerikai országúti cirkáló?

Amúgy használtak páncélautót is a csendőrök, de csak a II. VH.-ban. Ezek persze nem Tigrisek voltak, hanem a katonáéktól leselejtezett, vagy zsákmányolt könnyűpáncélosok. A fegyverzetük többnyire géppuskákból, vagy ritkábban kis űrméretű ágyúkból állt.

csaki-de 2015.11.13. 04:06:33

A fenti komment semmis. Bocsánat éjszaka jobb lenne nem okoskodnom, amikor már alig értem amit olvasok. :-)

Uni1002 2015.11.13. 04:28:52

Nagyapám 1933-ban ment nyugdíjba a csendőrségtől, sokat mesélt apámnak, pl. mikor egy erdélyi faluban, kitört a verekedés a lagziban, berohant valaki az őrsre, hogy -János bácsi, ezek már ölik egymást!
Kiküldte a próbacsendőrt, hogy menjen oda, akassza a kalapját az előszobába a fogasra, aztán térjen vissza.
Mikor meglátta az egyik bicskás legény, beordított a szobába, hogy -itt vannak a csendőrök!
Pillanatok alatt véget vetettek a bulinak.
Mikor kiküldték az öreget a grófi földre, hogy verje le az aratósztrájkot, azok megmutatták neki, hogy milyen penészes, száraz kenyeret kaptak, és avas szalonnát fizetségre.
Bement a grófhoz, levágta az asztalra az ehetetlen kaját, és közölte, hogy az embereknek igazuk van.
A gróf azonnal süttetett friss kenyeret, kiosztották, ezzel vége lett a munkabeszüntetésnek.
Viszont nagyapámat elhelyezték egy másik kerületbe, mert a gróf feljelentette a csendőrparancsnoknál.
Úgy lett vége a csendőr életpályájának, hogy szilveszter éjszaka a méteres hóba kivezényelte a kerületi parancsnok menetelni az állományt, a nagyapám, mint osztagparancsnok, viszont hazaküldte a beosztottjait, miután a kapitány úr elkocsizott a gyakorlótérről, mulatni, társasági díszegyenruhában.
Másnap, a parancsnoka behívatta, és felelősségre vonta parancsmegtagadás miatt. Ö azzal védekezett, hogy ezek is emberek.
A parancsnok közölte, hogy:
-az ember csak az arany kardbojtnál kezdődik!
Erre az öreg ráborította az íróasztalt.
Leszerelték, nyugdíjba helyezték, és kapott egy kis bolt nyitási lehetőséget, a szolgálatára való tekintettel.
Évekig még a csendőr járőrök hozzá jártak tanácsot kérni, néhány nehezen kinyomozható ügyben.
Rablások, gyilkosságok felderítése a csendőrpárok dolga volt vidéken. Nem volt külön nyomozó egység.

Kafferbivaly Balambér 2015.11.13. 07:07:08

@Uni1002: Nagyapád erdelyi szuletesu volt vagy "csak" oda helyeztek?

(F)ordító · http://aztirjaa.blogspot.hu/ 2015.11.13. 08:18:55

köszi a posztot! öröm látni, hogy van még legalább egy értékes blog.

Terézágyú 2015.11.13. 08:51:12

"és beszélgetett a baráti elemekkel: boltosokkal, kocsmárosokkal. Tőlük azonban persze semmilyen hidas_laktanya_garrison.jpgételt-italt nem volt szabad elfogadnia"

És valóban így is történt...?

2015.11.13. 08:56:19

@teddybear01: azért annyival nem voltak alacsonyabbak. Ha megnézed a képet, aki a gép mellett áll, annak a feje nagyjából egy vonalban van a gépben állóéval. Ebből az összehasonlításból jött le nekem az, hogy bent semmi hely nincs.

Nem jut eszembe a regény címe, Fekete István írta, Retek erdőőr és családja a főszereplők. Abban is vannak csendőrök. Elég jól átjön, hol helyezkedtek el egy falu hierarchiájában.

Terézágyú 2015.11.13. 09:03:03

@Hadrian77:
Csurka Péter: A két strázsa c. regénye :)

Uni1002 2015.11.13. 09:07:15

@Kafferbivaly Balambér: Erdélyi székely. A falu nevét nem tudom, de egy völgyben született, olyan helyen, ahol csak délelőtt 10 és délután 3 óra között sütött be a nap.
1921 vagy 22-ben menekülniük kellett, a románok 1 órát adtak, éjszaka jöttek át a határon a kisgyerek nagybátyámmal. Azonnal lejelentkezett a csendőrparancsnokságon, mint családos szolgálati lakást kapott Nyíregyházán, a csendőriskola (most kultúrház a színház mellett) alagsorában. Pár év múlva tudott venni egy családi házat. 1947-ben Rákosi elvette a nyugdíját, annak ellenére, hogy 33-ban szerelt le. El volt keseredve az öreg, a testület 41-45 évi tevékenységétől, (zsidóüldözés), mondogatta, hogy szégyent hoztak a csendőrségre, a jog betartatására, és nem az emberek üldözésére esküdt fel, 1917-ben. A boltját kirabolták, be kellett zárni, éjjeli őrként tudott elhelyezkedni, ott baleset érte, ezért élete végéig kapott egy kevés rokkantsági nyugdíjat.

Pascal · http://torzskocsma.blog.hu/ 2015.11.13. 09:18:05

@csaki-de: de mi ezt nem bocsátjuk meg.

www.youtube.com/watch?v=I-bZLPDIm_8

(nézzétek meg, egy klasszikus Smith&Wessonhoz vagy egy brit Webley-hez képest milyen különleges)

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2015.11.13. 09:21:40

jó kis poszt, köszi. jövök jövő héten is!

átlátó 2015.11.13. 09:32:06

A csendőrökhöz képest a mai rendőröcskék csupán gyászhuszárok,hogy opció is legyen, - paprikajancsik...ne a kivételek sértődjenek, hiszen mindenki ismer legalább egy rendes cigányt is. Engem az általánosság érdekel e tárgyban.

átlátó 2015.11.13. 09:39:11

@átlátó: khm...jut még eszembe... bácskai öreganyám, aki született 1900-ban és 92 évet élt, működtetett falusi kocsmát... elmondása szerint alkonyat után, amikor az ablak alatt elballagott a csendőrjárőr, az ittasabb férfiak elcsöndesedtek, kiitták a borukat és haza mentek lefeküdni. :D

Terézágyú 2015.11.13. 09:50:37

@átlátó:
Igen, és ez jó volt így...?
Az ötvenes/hatvanas években itt se mertek cicózni a rendőrökkel...

Éhes ló 2015.11.13. 10:10:35

Ismét egy alapos és jó post.
Köszönöm.

30-06 2015.11.13. 10:21:33

1996-ban amikor leszereltem még voltak fegyvernemi színek és nem a dísz, hanem a köznapi egyenruhán. Felderítőké pl. fehér
Még megvan a parolim.

30-06 2015.11.13. 10:28:19

Az un csőtáras huzagolt csövű puskákat ma is gyártják, különösen alsó emelőkaros változatban, tehát nem csak sörétesben. Persze nem teszünk bele hegyes lőszert, de vadászatra nem is kell

martineden 2015.11.13. 10:43:53

@Uni1002:,, Mikor kiküldték az öreget a grófi földre, hogy verje le az aratósztrájkot, azok megmutatták neki, hogy milyen penészes, száraz kenyeret kaptak, és avas szalonnát fizetségre.
Bement a grófhoz, levágta az asztalra az ehetetlen kaját, és közölte, hogy az embereknek igazuk van.
A gróf azonnal süttetett friss kenyeret, kiosztották, ezzel vége lett a munkabeszüntetésnek. "...mese,mese,matka,ha szepen akarom kifejezni magam.

2015.11.13. 10:48:59

@Terézágyú: Igen az úgy jó, ha van tekintélye a rendőrnek. Nem ám , mikor 3-4 kigyúrt fasz megfélemlíti, mert tudják, hogy nem sok minden védi....

qwertzu 2015.11.13. 10:55:42

A felderítési hatékonyságot szerintem nem lehet összehasonlítani a maiakkal.

Pl:
hu.wikipedia.org/wiki/Nagyr%C3%A9vi_angyalcsin%C3%A1l%C3%B3k

Vajon hány hasonló súlyos bűncselekmény maradhatott észrevétlen?

♔bаtyu♔ 2015.11.13. 11:03:18

"A Csendőrség bűnfelderítői hatékonysága párját ritkította: a szervezéssel töltött első pár évet és a háborúk idejét nem számolva a magyar csendőrök a bűnesetek 80-85%-át felderítették!"

Na most akkor képzeljünk el egy csendőrszervezetet vidéken és Kunczéék 20.000 Ft-os lopáshatárát.

Nem véletlenül kaptak kiütést a libsik a csendőröktől, a zsidók deportálása csak indok volt, hiszen azt rendőrök, katonák is végezték.

Fredddy 2015.11.13. 11:56:24

@Hadrian77: igen, a macskatartás célja akkoriban a rágcsálóirtás volt.
Az Ansaldónál direkt az volt a koncepció, hogy kicsi legyen, ugyanis nem az ellenséges páncélosok ellen szánták, hanem a gyalogság támogatására. Volt egy ilyen gondolat a két háború között, hogy mobil géppuskafészket kell építeni, kb mindenki rárepült, angoloktól a lengyeleken át a szovjetekig, az Ansaldo meg ugye az olasz megoldás. Aztán már a harmincas években kiderült, hogy nem fog összejönni, a kis harckocsik páncélzata gyenge volt, és úgy általában jóval több szarakodás volt velük, mint amennyit egy mobil géppuskafészek ér. Az Ansaldoban két ember volt egyás mellett. Ha nem volt eksön, általában kinyitották a felső búvónyílást, és a képen is látható módon, a kocsiból félig kilógva ügyködtek. Csak makettről találtam képeket most így hirtelen (nekem is megvan, csak még nincs összerakva, azért nem tettem oda a három másik mellé a képre).
Itt egy építés, látszik a belső tér:
www.militarymodelling.com/forums/postings.asp?th=23412&p=4
Meg egy magyar harckocsizó figurája, látszik, hogy nagyon nem tud nyújtózkodni:
www.armorama.com/photos/news/17647/35057-2.jpg

@A megvalósult amerikai ólom..:
1.) a vadnyugaton sincs mindig meleg
2.) a rövidnadrág akkoriban illetlennek számított, nyilvánosan csak gyerekek mutatkoztak benne.
3.) Képzeld el azt a lovagló jelenetet, szembeszélben, szemből felvéve, megy a rövidgatyás kovboj nagy keményen, oldalt meg kificcen a kolbász csücske.

@Uni1002: de, általában volt nyomozó egység, max nem mindenhová azt hívták. A csendőrjárőrnek a kevésbé bonyolult uhgyekkel magának is el kellett bírnia. Az említett járásőrmestereket az első világháború után megszüntették, aztán 30-as évek elején alapították meg a szárnyparancsnokságnak alárendelt nyomozó alosztályokat. De erről bővebben majd a maga helyén.

@Terézágyú: a szabályzatban ez állt, és a szabályzatot általában szigorúan betartották. Persze a gyakorlat sokmindent felülírhatott, de enni általában adtak a csendőrnek a laktanyából, piálnia meg amúgy se nagyon volt szabad.

@30-06: én úgy láttam,a nyolcvanas években jöttek be a terepszínű ruhák, azoknál már nem erőltetik. De sokféle egyenruha volt, biztos van, amelyiken még rajta van. Köszönöm a kiegészítést!

Puskából kb mindenfélét gyártanak, mindenféle kombinációban, de ahol a hatékonyság a cél, ott általában Mauser-rendszerű golyósokat használnak. Az alsókaros Winchester- és egyéb replikáknál, valamint az ezeket idéző modernebb konstrukcióknál a nosztalgia a fő húzóerő (függetlenül attól, hogy nem csak cowboy shootingra használják). Más kérdés, hogy Amerikában ez is simán elad pár százezer darabot.

Terézágyú 2015.11.13. 11:57:21

@Singer Varrógépértékesítő és orosz kémhálózat Kft:
"Igen az úgy jó, ha van tekintélye a rendőrnek. Nem ám , mikor 3-4 kigyúrt fasz megfélemlíti"

csak éppen a fentebbi sztoriban az volt, hogy a kocsmában iddogálók féltek tőle...

Terézágyú 2015.11.13. 11:58:37

@Fredddy:
"a szabályzatban ez állt, és a szabályzatot általában szigorúan betartották."

ma is tilos a rendőrnek kenőpénzt elfogadnia a szabályzat szerint...
tehát ma lehetetlen megvesztegetni a rendőrt.

Fredddy 2015.11.13. 12:10:09

@martineden: a szocialista mozgolódásokkal kapcsolatos útmutatásokban benne volt, hogy a csendőrnek a munkások panaszainak jogosságát is ki kellett vizsgálnia.

@qwertzu: ez lesz majd, itt kifejezetten politikai nyomásra lőtték le a nyomozást, mikor a body count kezdett ijesztő méretűvé hízni. A gyilkosságoknál máskülönben olyan nagyon nagy látencia nem lehetett,a mérgezést még csak-csak el lehetett kummantani, de a hulla az hulla. Másfelől meg látencia ma is van.
Én inkább arra tudok gondolni, ami a cikkben is van, ma sokkal könnyebb az utazás, sokkal könnyebben el lehet tűnni. Meg persze a rendőrség alulfinanszírozott és túlbürokratizált.

---------------
Amúgy köszönöm mindenkinek a kommenteket, jövő csütörtökön a járőrözést folytatjuk, és jön majd egy tanulságos betyártörténet is a betyárok korának alkonyáról.

Uni1002 2015.11.13. 12:14:23

@martineden: Ott voltál, biztos jobban tudod. :-)))

Fredddy 2015.11.13. 12:16:21

@Terézágyú:
1.) van ott egy másik mondat is, azt is olvasd el.
2.) a mai rendőrségen tudtommal nincs minden őrsön egy olyan tiszt, akinek a szabályzat betartásának ellenőrzése a fő feladata.

Terézágyú 2015.11.13. 12:30:30

@Fredddy:
"a mai rendőrségen tudtommal nincs minden őrsön egy olyan tiszt, akinek a szabályzat betartásának ellenőrzése a fő feladata. "

hanem mindenki dolgozik.
úgy-ahogy :)

egyébként nyilván az a tiszt sem tudta meg sose, hogy a csendőr bizony megivott egy pohár bort a kocsmában, meg kapott egy rúd kolbászt - hacsak fel nem jelentette valaki. akárcsak ma.

Nézd, az a bajom az egésszel, hogy - ahogy a régi rendszerben csupa rosszat kellett mondani a csendőrökről - most meg csupa jókat hallunk. Részben a szabályzatból levezeted, hogy milyen szuper munkát végeztek - mert benne volt a szabályzatban hogy ezt kellett tenniük, na ja. Részben persze jönnek az ilyen visszaemlékezések a leszármazottaktól, amelyek persze biztos igazak, de...
És a történetek, hogy elment a kocsma előtt a csendőr és a bent ivók már beijedtek és hazamentek... Ha ugyanilyen sztorik előkerülnek az ötvenes/hatvanas/hetvenes évekből, akkor éppen ellenkező a hangsúlya: "békésen iszogattunk a kocsmában, pémobilt hallgattunk, és bejött egy szemét komcsi fakabát, és..." stb.

Tény és való te is leírod, hogy "Persze sokan nem is szerették őket, pláne, mikor a Horthy-korszakban egyre inkább a hatalom öklévé vált a szervezet."

Mint Kádár alatt.

De ha az egyiknél előkerül, akkor kerüljön elő a másik esetben is.

Fredddy 2015.11.13. 12:42:09

@Terézágyú: Nem akarok beállni azok sorába, akik a csendőrséget kritikátlanul a mennybe menesztik, tényleg nem, sőt, kifejezetten elutasítom és kárposnak tartom azt a történelemszemlélehet, ami a mindenkori x-1-edik rendszerben csak a szart, az x-2-edikben meg csak a jót látja. Ha csendőrségről van szó, a csendőrpertunak és a heringetetésnek is szerepelnie kell. De ha egy jó tulajdonsága volt a csendőrségnek, az tényleg a fegyelemhez és a hierarchiához való ragaszkodás volt, amit nagyon szigorú, a mainál jó eséllyel jóval szigorúbb belső ellenőrzés biztosított. (És a bajok is ebből származtak egyébként,a csendőr akkor sem állhatott le akadékoskodni, amikor pl a tömegbe kellett lőni).

2015.11.13. 12:58:42

@martineden:

Ne is hidd el, hisz ott mindenkit elnyomtak a hortifasiszta gazok, téged is, engem is, lajost, a bélát is mind elnyomták, (ha ugyan tudod, nagyjából miből idézek :) ) debezzeg a ruszki szoldát az aztán kenyérrel a hóna alatt jött, osztogatni a pincékben rettegőknek, naugye. Ennél nagyobb meséket szoktak beszlopálni a csendőr-nemkedvelő térfélen, ahol pl. elhiszik azt, hogy a magyar is lehet kapitalista, úgyhogy ne magyarázz ... :)

2015.11.13. 13:28:38

@Terézágyú:

A tiszteletet mégis minek kéne szülnie, miféle tekintélyt mutasson fel egy rendfenntartó személy mondjuk potenciális alkoholos befolyásoltságúak felé? Olyan helyen, ahol a kellő befolyásoltság általános szintje mindig eléri atzt a pontot, amikor minden nap minimum egyszer kitörhet valami bunyó? Nem kávéházakról, meg eszpresszókról beszélünk, és nem cizellált, mélységben rétegzett és magasan árnyalt entekllektüellekről.

Hogy lehet elérni, hogy a rendfenntartótól óvakodjanak, és ne csináljanak semmi balhét, ha nem lehet tekintélyre szert tenni az azonnali, határozott, és kemény fellépés útján, azt KIZÁRÓLAG a renitens, avagy a tiszteletlen, de SOHASEM az ártatlan, a törvénytisztelő viselkedést tanúsító személlyel szemben?

Amúgy, ha a TÖRVÉNY maga, mint olyan, JÓ, azaz nem helyezkedik szembe a többségitársadalom morális értékrendjével, és ítéletével, akkor azt általában tisztelni szokták. Félni köztörvényes cselekményekkel szemben fellépni hívatott hatóságoktól pedig csak azok félnek, akik hajlamosnak érzik magukat ilyesmik elkövetésére.

Nem buksisimogató tanítóbácsi a csendőr, vagy a rendőr annak is megvan a maga helye és a dolga a szisztémában. NORMÁLIS ORSZÁGOKBAN MŰKÖDÖTT AZ ELV, és ma is működik, milyen érdekes. Alapállapotban a teljes közösség együttműködik, és a többség a rend pártján áll, hiszen a rend az ÉRDEKE, akkor tud működni, prosperálni, akkor van haladás, meg békés egymás mellett élés.

Az embereket ez esetben nem nevelik se a filmek, se a slágerek, sem egyéb médiaelemek a szándékos, direkt szabályszegésre, nem sugallják azt, hogy a rend meg a törvény, és annak fenntartója fasiszta bunkó, és a rend ellen tenni BÁRMIVEL IS, tök menő, trendi, meg művészi, igazi lázadó ifjonti gesztus. Ott nem nevel egy "ellenkultúra" direktben senkit se bűnözőnek, se punknak, ez van.

Hogy érnéd el, hogy a renitenskedésre hajlamos egyedek tiszteljék a rend mindenkori őrét, ajánlanád pl. a szokásos 'liberális' módszertanokat, mint a tanároknak, a purgyékkal szemben szokták a libbancsok pl, tehát a rendőrök is tegyék ugyanezt, megértéssel, odafigyeléssel, toleranciával, mert ha nem tud rendet tartani, akkor, ugye, "alkalmatlan" ???

Bezzeg a manapság "toleranciatréningekre" küldött fakabátok aztán értenek hozzá, hogyan is hagyják magukat kiccsaládok vagy 15+ éves csínytevők által megveretni, lefegyvereztetni (!!!), életveszélyesen megfenyegettetni, ebben már nagyon ott vagyunk. Látszik is a közrenden, meg a közbiztonságon, épp eléggé ... :)

wraith42 2015.11.13. 13:33:49

@csaki-de: Szerintem te kevered a Roth-Steyerrel, vagy valami másikkal. A Rast-Gasser teljesen klasszikus revolver:

www.kaliberinfo.hu/cikkek/rast-gasser-m1898

csaki-de 2015.11.13. 13:59:44

@wraith42: Így van. Éjszakai "deliriumomban" A Roth-Steyr öntöltő pisztollyal kevertem a dolgot, ami egyébként nagyjából kortárs volt, de úgy látszik a csendőrség nem használta. :-)

Garren 2015.11.13. 14:14:37

@Terézágyú:

Az egyik egy legitim államhatalom legitim jogszabályai szerint működő, önmagával szemben is szigorú szervezet volt, a másik egy nem legitim, saját törvényeit sem betartó államhatalom erőszakszerve, amelyre vonatkozó (sokszor figyelmen kívül hagyott) "jogszabályok" jelentős része ráadásul nem is volt nyilvános.

Az is megérne egy részletesebb elemzést, hogy nagyjából ugyanabból a társadalmi rétegből mennyire másként viselkedő testület jött létre a dualizmusban / Horthy-korszakban (ezek között nem volt jelentős különbség) és a kommunizmusban.

De össze lehetne hasonlítani egy átlagos huszártisztet is egy átlagos AVH-tiszttel (viselkedés, testtartás, műveltség, nyelvismeret, öltözködés, fogalmazási készség stb.). Jól mutatná a két államhatalom színvonala, működése közti különbséget.

2015.11.13. 16:12:00

@Garren:

A gáz az, hogy az ÁVH-ban is voltak agyasbubu kategóriájú pszichébúvár mélyenszántók, fíloszok és rabráby-kutatók :) lévén ahonnan, amilyen közegből, társaságból, nemzetiségből jöttek, ugye, a rengeteg belterjes frusztrációval és antimagyarista-antikeresztényista gyűlölettel, lelki torzulásból fakadó szadizmussal persze jó alaposan megpakolva.

Volt ott is egyfajta beteges utánzása azoknak az "osztályellenségeknek", akiken bosszút álltak, hisz a fölényüket akarták szándékosan kimutatni azokkal szemben. Pl. a különféle nyelvek tudásában is természettől fogva igen járatosak lévén, hogy a delikvens csak nézzen, hogy honnan tud ez ezen-és-ezen a nyelven? Esetleg az szakterületén hogy mozoghat ilyen otthonosan? ... Ez sokszor a taktikázás, a megtörés egyik eszköze volt.

1956 után nem egy állt át közülük "értelmiségi" pályákra, ment el sajtóba, újsághoz-rádióba-tévébe, filmekben köreműködni, vagy állt neki regényeket-verseket-dalszöveget írni, stb. S hogy gyermekkorunk avatott ecsetelője, akit minden érző, gondolkodó gyermek a szívébe zárt, Janikovszky Éva egy ávósnak volt képes a b. neje lenni, hát az se semmi.

Hogy aztán miféle lumpeneket, piti bűnözőket, teljesen tuskó, vérbuta vogonokat vettek föl ezen díszes egyletekbe még előszeretettel, hogy az akadémikus, meg a zeneszerző és a gróf, meg báró urakból, a szerzetesekből, meg az apácákból a sz@rt is kiveressék velük, az már egy másik kérdés, de mint tudjuk, 1919-ben sem voltak ezek már annyira finnyásak. Kádár meg már pont leszarta, hogy pronyó a rendszere, meg a rendőrzete, neki ugyanis az volt a taktikája, hogy a pronyókból építse ki valódi, s máig is ható tömegbázisát, mert azok még külön ezért is szerették.

A megvalósult amerikai ólom.. 2015.11.13. 18:52:32

@Terézágyú: Kádár alatt nem voltak parlamenti pártok és választások..

A csendőrség módszereit ma egyesek kegyetlenségként mutatják be. Elfelejtik, hogy akkoriban a művelt nyugat rendőrégei is keményebb kézzel nyúltak adott esetben az állampolgárokhoz.

A francia rendvédelmi szervek pedig éppoly hatékonynak bizonyultak a zsidók koncentrálásában, mint a magyar csendőrök.

átlátó 2015.11.13. 19:01:31

@Terézágyú: Öööö...szerintem kevered a rendet a magyar zárójelben(és zsidó)moszkovita kommunistákat támogató ruszki megszállók diktatúrájával tesó... akkor ezt megbeszéltük, - amúgy pedig a konkrét kérdésedre megválaszolva. Igen, nem volt az rossz. Ha úgy veszem, hogy van Magyarországon a Budapestország és a Vidékország, hát lakozzál tesó egy kicsinykét kicsinyke falvakban is. Jót tenne a tapasztalat szerzésednek. Megint zárójelben...lakoztam vidéken kicsinyke falvacskában, lakoztam Budapestországban, lakozok életvitelszerűen külföldi fővárosban, lakozok életvitelszerűen Burgenland és a hűségfalvak közvetlen határán, fölváltakozva...tudod, a Prónai Pali bá'...

átlátó 2015.11.13. 19:04:07

@átlátó: ...a picsába...elbasztam. Prónay.

átlátó 2015.11.13. 19:14:36

@Terézágyú: ...ezt azért még a szíved alá nyomom...:D az '50-es, '60-as években akikkel nem lehetett "cicózni", azokat úgy hívták, hogy karhatalmisták, - kék paroli, meg ÁVH-sok...melyik évben születtél tesó? :D

Untermensch4 2015.11.13. 19:23:00

@Terézágyú: Nem a csendőrpertu meg a tömegbelövés hiányzik a jónépnek. Hanem az olyan sztorik mint amikor a lovascsendőr talál a földeken egy indiánt akinek se földje nincs ott, se nem bérese egyik tulajdonosnak sem, mégis aratáshoz van készülve... no hát kardlappal addig terelte amíg ki nem ért a közútra az eltévedt turista. Ha csak belépett volna a kukoricásba vizelni akkor nyilván addigra visszaugrott volna az útra mire a csendőr a kardjáért nyúl...
Másrészt kádár-kori eset: volt vala egy "Talpas" becenevű (mérete és arányai alapján két csendőrt kiadott volna, olyan "tenyeres-talpas" testalkat) kmb-s vmelyik jászsági faluban. Amikor fizetés után az egyik kocsmában a munkásvonattal hazatérő vidám kisebbségiek túlzásba vitték a mulatozást, hítták a rendőrséget merthogy a Talpas továbbképzésen volt. Amikor a két pehelysúlyú rendőrt látták eltűnni a tömegben majd az egyiknek a fegyverövével meglátták az egyik asztalon táncolót, mégiscsak elment az egyik atyafi a Talpashoz, hátha hamarabb hazajött a fejtágításról. Így is történt, hősünk amúgy melegítőben fogta a gumibotot és a helyszínre sietett. Ott azt mondta hogy amikor bemegy lakatolják le a külső vasrácsot és csak akkor nyissák ki ha ő mondja.
Percnyi idő múlva ott szaggatták volna a rácsot a menekülők...

2015.11.14. 10:58:50

@Terézágyú: Valószínűleg megvolt rá az okuk.

SzLH 2015.11.14. 16:18:41

Lehetne a "kajapénz" helyett a csendőrséghez méltó szót találni?

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2015.11.14. 16:47:19

Nagyszerű poszt ismét. Számomra a két emberre jutó járőrzési távolság elég nagynak tűnik. Viszont nincs se telefon se rádió, szóval a látencia csökkentéséhez valóban oda kellett mennie az államot képviselő uraknak. Csak durva abba belegondolni, hogy míg én csak barátkozom azzal a gondolattal, hogy le kéne futni azt a 28 kilométeres Kardoskút-Vásárhely országutat, addig nekik ez napi rutin részét képezte.
Napjaink rendőrségével én sem hasonlítanám össze a századforduló csendőrségét. A leírás alapján az egy végletekig szabálykövetésről szóló, de ehhez a kor színvonalán megfelelő támogatást nyújtó szervezet volt, amely biztosította a csendőr lét és fajfenntartását. Napjaink rendőrségét csak bizonyos aspektusokból ismerem, ez a kapcsolat jónak mondható, de sajnos a szervezetet jellemzi az államigazgatás alsó felére (=bármi, amit közalkalmazottak és nem köztisztviselők látnak el) jellemző alulfinanszírozásból fakadó rohadás. Ilyen körülmények között csak a fanatikusok maradnak, meg akinek nincs jobb lehetősége, de van, aki a járőrködés mellett mondjuk asztaloskodik. Ebből a posztból is süt a korabeli magyar államnak az a szándéka, hogy a rendfenntartó erő arra koncentráljon, amire való és megteremtette ennek az anyagi, tárgyi és humán feltételeit. Ha az ember bemegy a városi kapitányságra, akkor azt látja, hogy az állomány szíve a helyén van, de annyira le van rongyolódva minden, hogy azt nem lehet egy költségvetési évben meg "két hét alatt" rendberakni.
Stílusról meg... Volt már tapasztalatom jónéhány rendőrrel, és sajnos vagy nagyon pengék voltak, vagy nem annyira pengék (de még mindig nem annyira polarizáltak mint az 2-3 szem frankó polgárőrünk meg a 30 tök fogalmatlan félnótás akit ránk sóztak), de legalább a jószándék és a tisztelet megvolt. A jogszabályok ismerete is meg szokott lenni, de találkoztunk olyan esettel is, amikor a jogász kollégát kellett csatasorba küldeni, hogy hozzon fényt a sötétségbe - nem túl bonyolult ügyekben.
Legaranyosabb idei nyári történet:
4-es kötelékben húztunk át éjszaka egy 25km-re lévő kistelepülésre, hogy tegyünk egy bő 80km-es kört az éjszakában. Adott főúton útépítés, a kerékpárút de facto nem létezett (=a tükör volt kiásva, vagy keretben volt kiárkolva, az országúti meg nem AT-AT lépegető, senem kenguru, senem helikopter - elől meg már így is akkora lámpáink vannak, hogy az elől haladó kerékpárosnak a száján jön ki a fény...), szóval a jó alaposan kiszélesített, forgalom nélküli úton gurulunk üzemi tempóban, amikor elhúz mellettünk valami szakadt zöld Niva, majd a következő buszmegállóban kiindexel és megáll. Második vagy harmadik voltam a sorban, eleje megáll, szépen érkezik be mindenki, mert a jármű emlékeztet egy valamikori határőrjárműre. A bóbita viszont nem volt felkapcsolva, mi meg az utat világítjuk nem az eget. Kiszáll egy csávó zoknira húzott szandálban, melegítőszerű nadrágban, meg valami kinyúlt csíkos pulóverben, és azt mondja, "szia!" Gondoltam Flottánk Mozdonyának köszön, mert ő ismer mindenféle vidéklakót, vagy ha meg nekem (évente átmegy rajtam 200 hallgató), szóval vissza köszönünk, hogy "szia" (mégis illetlen dolog lenne visszakérdezni, hogy ki a frásznak teccik lenni, mert eddig nem jöttem rá - hallgatókat úgyis mindig azzal nyösztetem, hogy tegezzenek az ilyen buta jónapotozás helyett, mert nem vagyunk a feudalizmusban). Erre kezdi a mondókát, hogy miért nem a kerékpárúton megyünk? Hát, mert nincs (nem, nem tettem hozzá, hogy igény esetén odaadom a Lidércet, menjen el vele az M5-ig és vissza, ha túléli kartörés nélkül, akkor eltekintek a javítás költségétől - márcsak azért is, mert egyik barátunk épp ügyeletben volt és nem akarom, hogy ezért ne tudjon pihenni). Ennek tényéről kissé győzködni kellett, mert még csak olyan 5 hónapja tartott az útfelújítás és azóta a migránsokkal együtt mindenféle rendfenntartót a környékre fújt a szél. Végül anélkül, hogy elárulta volna, hogy végül is mi lenne (rendőrség, polgárőrség, mezőőrség, TEK, mittomén már hányféle közeg létezik ebben az országban, ahol a zoknira húzott szandál az egyenruha részét képezi), visszaszállt a kocsiba és elhúzott. Mi meg azon gondolkoztunk, hogy felhívjuk az őrsöt, hogy megvan-e minden autó.
A sors fintoraként jóval később, néhány településsel odébb egy negyed rendű országúton csak utólért minket az útépítés szelleme és egy szép felütéses defekt miatt cserélhettünk belsőt országútin (ennél csak a mosogatóban végrehajtott szifoncsere jár több anyázással) az össze-vissza felmart aszfaltnak hála.
Későbbi rendőrös sztori volt, amikor Szentiván és Szeged között a kerékpárúton migránsozó rendőrt ütöttünk el majdnem, mert szegény nem volt kivilágítva, miket meg elvakított a velünk szemben az út mellett leállított rendőrautó. Egyes látta, kikerülte, kettes követte, hármas csak nagyjából, én meg jó hangos "B+ - Jézus! - Jó estét" kombináció mellett próbáltam kikerülni a kerékpárút közepén őgyelgő közeget. Onnantól csak nappal és csak kelet felé :D

Fredddy 2015.11.15. 12:27:25

@SzLH: a termelős-kajapénzösszedobós rendszer hivatalos neve ,,közgazdálkodás", a kajapénzé ,,közgazdálkodási pénztár", a befizetéseké ,,étkezési napidíj".

Minorkavidor 2015.11.15. 20:24:48

„Sőt, előfordult olyan is, pl. Baján, hogy a városi rendőrség megtartása mellett kérték a csendőrség hatáskörének a városra való kiterjesztését a belügyminisztériumtól.”
Baja egy 22.000 lakosú, 87 km²-en város volt, nagy külterülettel rendelkező törvényhatósági jogú város volt, ez ma megfelel a megyei jogú városnak. A tjv.k tartottak önkormányzati rendőrséget. A községek többi kategóriájába, - rendezett tanácsú város (rtv.), nagyközség (nk.), kisközség (kk.)- a csendőrség tartotta fenn a rendet. A 2 vhb. között a csendőrség az alföldi tjv.-k külterületein jelent meg.

„A laktanyában a legénység körlete mellett helyet kapott egy parancsnoki iroda, egy fegyverszoba, az őrsfőzőnő szobája, és általában gazdasági épületek is, pl. kiskert, ahol a csendőrök gazdálkodtak. Az őrsök igyekeztek önellátók lenni, az élelmiszer nagy részét maguknak termelték, sőt, a rendszeres továbbképzés gazdálkodási ügyekre is kiterjedt.”
A parancsnoki iroda mindjárt a bejárattal szemben volt, a technika fejlődésével rádió,- és telefonszobával is gyarapodott a laktanya (érdekes, hogy nem a parancsnoki irodába szerelték a telefont). Az elméleti oktatás is külön helyiséget kapott, a gyakorlótér pedig az épület mellett.
Az őrsök az ún. közgazdalkodás keretében gondoskodtak a nőtlen tagjaik ellátásáról. Ez nemcsak az étkeztetésre, mosatásra és tisztálkodásra terjedt ki, hanem a körletfenntartásra (takarítás, fűtés, világítás, festés), valamint a laktanyába ideiglenes vezényel járőr-, vagy nyomozószolgálata miatt ott megszálló legénységi állományra is. A közgazdálkodás a csendőrség demokratikus intézménye volt, mindenki egy szavazattal rendelkezett, döntéseiket egyszerű szótöbbséggel hozták. Természetesen a magasabb rendfokozatú és/vagy idősebb tagok szavazata többet számított. A közgazdálkodás legfontosabb feladata a tagok napi, 3-szori bőséges étkeztetésének biztosítása, erre 1-2 kh. földterület állt rendelkezésre, mely veteményesre, gyümölcsösre és esetenként szőlőre tagolódott. Az állattartásban a baromfi-, nyúl- és sertéstartás vitte a prímet. A takarításnál a takarítóeszközök és szerek vásárlása és pótlása, fűtésnél a fa kivágása, kuglizása és behordása, világításnál a petróleumolaj vásárlása, villanyvilágítás esetén az áramszámla fizetése, festésnél a festékek és festő szerszámok beszerzése tartozott a közgazdálkodás körébe. Még a kávé és a dohány árát is a közösből fedezték. A közgazdálkodás vagyonából (termények, állatok stb.) a tagok egyenlően részesedtek. Ha az egyikük megnősült vagy áthelyezték, akkor kifizették a neki arányosan járó részt. Amennyiben új kolléga érkezett, úgy neki meg kellett váltania a rá eső részt, amit a zsoldjából vontak le. Általános panasz, hogy kilépés esetén alul, míg belépéskor fölé értékelték ezt az összeget. A közös kasszából fizették az őrsfőzőnő fizuját is. Hallgatólagos megállapodás szerint 40+ életkorú, tenyeres-talpas nőket fogadtak fel. Ritkán volt önálló szobája, a „polgári” háztartásokban dolgozó cselédekhez hasonlóan legtöbbször a konyhában aludt. Őket szintén lekáderezték: családi háttér, előny a férjezett, vagy özvegyi státusz, erkölcsi feddhetetlenség, nemzethűség, megfelelő vallási háttér, szűkszavúság. További előny, ha már szolgált más őrsökön, illetve jó úri házakban sajátította el a házvezetőnői állás minden csínját-bínját. A legénységhez hasonlóan szintén más környékről származott. Nemcsak a konyha volt az ővé, ő mosott fel a körletekben (a felsöprés a csendőr feladata volt), valamint a háztájiban végzett munkák jelentős része is az ő feladata volt. Mivel a nőket hagyományosan pletykafészeknek tekintették, ezért a legtöbb nő szabályos laktanyafogságban élt, de az ínséges időkben a biztos jövedelem, a szállás és teljes ellátás elég vonzerőt jelentett, mindig lehetett válogatni a jelentkezők közül. A nagyobb és/vagy gazdagabb csendőrőrsök földet is béreltek, ahol már napszámosok dolgoztak.

„A berendezést szigorúan, szinte a legapróbb részletig szabályozták”
0lyannyira, hogy még azt is meghatározták, hogy a hálókörletben milyen képek kerülhetnek a falra: a vallásos témájú, a kormányzóról vagy a feljebbvalókról készült képeket engedélyezték. A családi fotóknak az ágy melletti kisszekrényen volt a helyük.

Minorkavidor 2015.11.15. 20:26:26

„Munkaidőben a csendőrök négyféle dologgal foglalkoztak:”
Az általad említetteken kívül még:
- Pénzügyőri feladatok ellátása. Ők néztek utána annak, hogy egyrészt befizették-e fogyasztási adót a különféle áruk után és ezen áruk törvényes eredetűek-e.
- Közegészségügyi feladatok ellátása. Szintén ők néztek utána, hogy nem romlott vagy fertőzött az élelmiszer, valamint, hogy az élő állatok nem hordoznak-e fertőző betegségeket.
- Adóhatósági feladatok. Ellenőrizték az árusok engedélyét, a boltok, kocsmák és egyéb italmérések nyitvatartási idejét, ti. ne lépjék túl az engedélyezett nyitva tartást.
- Politikai feladatok. A politikailag gyanús személyek megfigyelése. Mivel vidéken vagyunk. Itt nem a komcsik (és szocdemek) megfigyeléséről volt szó, hanem a különböző agrárpártokhoz tartozó személyek és aktivisták ellenőrzéséről. A legfontosabb agrárpárt a Független Kisgazda Polgári és Földmunkás Párt (FKGP) volt amely a nyílt szavazás ellenére (vidéken ez volt) néhány jelöltet sikerült bejuttatnia a parlamentbe. Titkos szavazás esetén simán a kormánypárt lehettek volna a 30-as évek választásain. A csendőrség feladata „a választások tisztaságának védelme”. Ez legtöbb esetben, mivel nyiltan szavaztak garantálta a kormánypárt jelöltjeinek védelmét. A csendőr jelenléte a választási helyiségben legtöbbször vagy jobb belátásra késztette, vagy távol tartotta az ellenzéki szavazókat. Amennyiben nem úgy a közigazgatás a csendőrséggel karöltve fizikai és pszichikai terrorhoz fordult: állás, család, jelölt egészsége, a leggyakrabban előkerült nyomásgyakorló eszközök. A másik agrárpárt melyre nagy figyelmet fordítottak az a Nemzeti Parasztpárt (NPP). E párt nem politikai befolyása miatt volt veszélyes a rendszerre nézve, hanem szellemi hatása miatt, itt tömörültek ui. a népi írók.
A karhatalmi feladatok közül a leggyűlöltebb az adóbehajtásban való részvétel. Sok esetben a szegényebb parasztcsaládokat az utolsó állataiktól, gabonájuktól fosztották meg. Ilyenkor az elkeseredett emberek gyakran kaptak kaszára-kapára, ez esetekben gyakran előkerült a szurony és a lőfegyver is. Ekkor a tragédiák elkerülhetetlenné váltak, jól járt az a paraszt, aki csak megsebesült, de jó néhányan meghaltak. Általában azonban elég volt a csendőrök látványa, hogy, ha fogcsikorgatva is, de odaadják vagyonkájuk utolsó morzsáit. Adóbehajtás biztosítása szempontjából a legrosszabb helyzet az 1930-as években volt.
Míg 1925-29 között évi átlagban 1.990, addig 1929-33 között 6.718, 1934-37 között 7.487 birtokot, - többnyire paraszti kisbirtokot- vertek dobra. Mégpedig az egy birtokra eső adósságteher megugrása miatt, amely következőképpen alakult:
1925: az éves termésből származó bevétel 10%-a.
1928-29:az éves termésből származó bevétel 79 %-a,
1930-31:az éves termésből származó bevétel 200 %-a,
1932: az éves termésből származó bevétel 250 %-a,
1933: az éves termésből származó bevétel 300 %-a.

Mindezzel azért foglalkoztam ilyen részletesen, mert 1945 után nem csak a holokauszt és a munkásmozgalmak elleni harc miatti részvétel miatt oszlatták fel a csendőrséget (ez esetben a rendőrséget is fel kellett volna oszlatni), hanem a társadalom többségét adó parasztság elleni elnyomásban való szerepe miatt is. Röviden: 1945-ben egyetlen társadalmi-politikai erőnek sem állt érdekében a csendőrség megtartása. Biztos szó lesz a megszűntetés miértjéről, szerintem röviden ennyi.

„A Csendőrség bűnfelderítői hatékonysága párját ritkította: a szervezéssel töltött első pár évet és a háborúk idejét nem számolva a magyar csendőrök a bűnesetek 80-85%-át felderítették! „
Ezt elősegítette Magyarország településszerkezeti megoszlása és a társadalom mobilitásának alacsony foka. Az 1911. évi népszámlálás adatai szerint a 18.264.533 lakos 12.427 községben élt. A 12.427 községből,- amely itt közigazgatási egységként szerepel- 27 volt törvényhatósági jogú város ahol az önkormányzati rendőrségek működtek, összesített lélekszámuk 2.191.010 lakos volt. A fennmaradó 12.400 nagy és kisközség összesített lélekszáma 16.073.523 lakos, egy településen átlagban 1.300 lakos él (kb. 250-300 család). Azaz zömmel nem nagy lélekszámú települések, ahol mindenki mindenkit ismert (az Alföldön voltak 10.000 lakosnál nagyobb községek). Ráadásul e társadalmak igen zárt közösségeket alkottak, melyek mobilitása igen alacsony volt. Az ide vonatkozó szakmunkák megjegyzik miszerint a mobilitás és polgári fejlődést jelzi, hogy a XX. század fordulóján már 1 millió ember nem abban a megyében él, ahol született. De azért lássuk be ez az előző korszak mobilitási adataihoz mérve fejlődés.
Az eredményességet az is növelte, hogy az őrsök kisebb súlyú bűncselekményekkel találkoztak: kocsmai verekedés, tyúklopás. Minősített esetekhez, mint a rablás, szándékos emberölés a szakaszparancsnokságokról, a 30-as években a kerületi nyomozóalosztályokról küldtek ki a modern kriminológiában, pszichológiában jártas nyomozókat.

Minorkavidor 2015.11.15. 20:27:09

„A nagyobb birtokokon az uradalmi cselédek tömegei éltek. Ők Illyés Gyula Puszták népe c. könyvéből lehetnek ismerősek, bár van, aki szerint nagy írónk kicsit túlzó számokat közölt róluk, de az biztos, hogy jelentős társadalmi csoport volt,”
A társadalom bő 1/3-dát adták az agrárproletárok.

„Egy adott terület járőrrel való ellenőrzését a szakzsargon a terület ,,leportyázásának” nevezte. A járőrözést/portyázást rendesen két-két csendőr művelte”
A korabeli statek szerint egy csendőr évente 2.860 km-t gyalogolt, mire elérte az őrmesteri rangot 11.400 km volt a lábában, mire tiszthelyettes lett már 28.600 km volt a háta mögött. Havi fejadagjuk órában számolva 180 + 60 órát egyéb nyomozással kellett eltölteniük.
A fegyverhasználatról érdemes megjegyezni, hogy tömeggel szemben más volt a parancs.

Fredddy 2015.11.16. 12:15:34

@Minorkavidor: köszönöm a kiegészítéseket itt és az előző cikkben is!

A politikai feladatokról, adóbehajtásról és a tömeg elleni fegyverhasználatról majd a csendőrség népelnyomó tevékenységét taglaló részben lesz szó.
süti beállítások módosítása