Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

augusztus 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

  • debreczenizoli: No! Egyrészt jól megbeszéltétek, hogy ha a nô sú... (2017.08.18. 20:04) Vitaposzt: a K-vonal
  • Minorkavidor: Az intranet nem lenne jó megoldás a vezetékes he... (2017.08.18. 11:28) Vitaposzt: a K-vonal
  • ROTFL Manó: @Untermensch4: Mit gondolsz, miért lett Tiborcz ... (2017.08.18. 10:05) Vitaposzt: a K-vonal
  • Untermensch4: @The Ghost Wolf: Amint Mészáros Lőrinc, a gazdas... (2017.08.17. 18:42) Vitaposzt: a K-vonal
  • András Horkay: @NAR: Unaloműzőnek :) en.wikipedia.org/wiki/Temp... (2017.08.17. 11:25) Vitaposzt: a K-vonal
  • Utolsó 20

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (11) ajánló (79) alagút (7) állat (8) amerikai (90) angolok (8) arabok (14) átirányítás (13) atom (10) ausztrál (5) ázsia (13) balkán (5) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (5) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (7) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (7) ejtőernyős (27) életrajz (37) elmélet (11) erdély (5) erőd (8) évforduló (53) fegyver (7) ferencjózsef (11) francia (24) görgey (13) görögök (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (81) haditengerészet (45) hadsereg (15) hadtörténelem (147) hadtörténet (19) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (43) híres bűnözők (8) honvédség (11) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (45) ii világháború (104) izrael (25) japán (21) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (5) kamikaze (6) kanada (5) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (57) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) középkor (10) közép amerika (6) kuba (8) különlegesek (66) légierő (48) légvédelem (6) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lovas (6) lovasság (10) lövészárok (5) magyar (140) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (62) nők (12) ókor (13) olasz (12) önvédelem (5) orosz (27) ostrom (6) osztrák (30) osztrák magyar (27) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (5) rendőrség (5) rendvédelem (49) róma (13) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (6) skót (6) sorozat (14) svéd (6) számítógép (9) szavazás (7) szerb (10) szlovák (5) szolgálati közlemény (36) szovjet (57) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (15) tengerészgyalogos (10) terror (20) titkosszolgálat (64) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) usa (50) USA (5) utánközlés (22) vadászgép (11) várostrom (6) vendégposzt (79) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (55) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

A huszadik század legnagyobb kémsztorija

2016.06.24. 10:20 tiboru

vetrovnyit.jpgIdeológiai irányultság, történelmi ismeretek és politikai szimpátiák függvényében a Szovjetunió megszűnését tulajdonították már Ronald Reagannek, Mihail Gorbacsovnak és a szabadkőműves világösszeesküvésnek egyaránt (hogy a gyíkemberekről és a Moszadról most ne is beszéljünk). Noha a kísértés óriási, a szerző nem kíván állást foglalni ebben a kényes kérdésben, azt viszont szükségesnek tartja elmondani, hogy a szabaddá lett népek örök szövetségének koporsójába egy korpulens, alkoholbeteg, sértődékeny KGB-főtiszt sokkal nagyobb szöget vert, mint tucatnyi melldöngető politikus és tábornok együttvéve. Mai posztunk Vlagyimir Ippolitovics Vetrov KGB-alezredesnek állít emléket, akinek történetét Reagan elnök – a tőle megszokott nemes egyszerűséggel és frappáns fogalmazással – így jellemezte: a huszadik század legnagyobb kémsztorija.


A történet szaftosabb részei előtt tekintsünk egy kicsit vissza és (főleg a nagyon fiatalok kedvéért) vessünk egy pillantást a hidegháború egyik szimbólumára.

A COCOM

A második világháború után a nyugati szövetségesek létrehozzák a COCOM (COordinating COMmittee for Multilateral Export Controls) nevű testületet. cocom1.jpgA Többoldalú Exportellenőrzést Koordináló Bizottság célja az volt, hogy meggátolja mindazon nyugati termékeknek, eljárásoknak, technológiáknak, egyszóval tudásnak a kommunista uralom alatti országokba történő exportálását, amelyek katonai célra is felhasználhatóak. A teljesen nyilvánvaló fegyvereken és haditechnikán túl ebbe a kategóriába tartozott minden komolyabb műszaki fejlesztés és csúcstechnológiai termék, a kompjúterek vezérelte szerszámgépektől a nagyteljesítményű számítógépeken át a digitális telefonközpontokig. A COCOM-lista kijátszására a keleti titkosszolgálatok (a Stasitól kezdve a Securitatén keresztül egészen a magyar III/I-ig) egész apparátust tartottak fenn, amelyek közül a leghíresebb a KGB Nyolcadik (műszaki felderítő, hivatalos iratokban csak "T" betűvel jelölt) Igazgatóságán belül működő, úgynevezett X ügyosztály volt. Itt, illetve szerte a nagyvilágban a klasszikus gumitalpúakon kívül általában természettudományos előképzettségű, főként mérnöki/műszaki területekre szakosodott kémek százai ügyködtek azon, hogy minél többet megszerezzenek a hőn áhított nyugati (és távol-keleti, azaz japán vagy dél-koreai) ipari és technológiai titkok közül.

Az X ügyosztály

spy1.jpgA COCOM-listát (eseti jelleggel) többféleképpen ki lehetett játszani, s a szovjet hírszerzők kreativitása nem ismert határokat: ragasztós talpú cipővel vettek részt amerikai gyárlátogatásokon (például a Boeingnél), ahol így szereztek anyagmintákat; megfigyeltek, beszerveztek, megvesztegettek és/vagy megzsaroltak tudományos kutatókat; szemétszállítással foglalkozó vállalkozást létesítettek, majd a célobjektum teljes szemét- és hulladékállományát grammonként és centinként vizsgálták át, hátha rábukkannak valami hasznosítható információra; jóvágású, önfeláldozó fiatal tisztek elhanyagolt ötvenes titkárnőket, dúskeblű kolléganőik pedig óvatlan, könnyű kalandokra nyitott főmérnököket és programozókat hálóztak be és csábítottak el Torontótól kezdve Párizson és Bonnon keresztül Canberráig; külföldi ügynökeik révén fedőcégeket hoztak létre nyugati államokban, amelyek alkatrészenként és részegységenként megrendelték a keletiek számára tiltólistás termékeket, majd odahaza a reverse engineering módszerrel megpróbálták ezeket reprodukálni és sorozatgyártani.

Reverse engineering:  az a mérnöki tevékenység, amikor egy szerkezet (gép, berendezés, vegyület, stb.) működési és elkészítési elvét, hatásmechanizmusát úgy fejtik meg, hogy magát a kész szerkezetet tanulmányozzák és reprodukálják, az eredeti tervrajzok, számítások, kísérletek és kutatási dokumentáció nélkül. A mai napig az ipari-technológiai hírszerzés egyik kedvenc (és roppant hatékony)  módszere, amit nem csak állami szervezetek, hanem gazdasági vállalkozások is előszeretettel alkalmaznak a versenytársak féltett titkainak kifürkészésére (lásd még competitive vagy business intelligence). Hogy ne menjünk túl messzire: egyes vélemények szerint a boldogult emlékezetű hazai Mikroelektronikai Vállalattól sem állt túl távol a reverse engineering, s talán pont ezért kellett leégnie kereken harminc évvel ezelőtt.

A fő- és mellékállású terepügynökök által beszerzett mintákat, információkat, papírfecniket, valamint a szerteágazó műveleti tevékenység egyéb tárgyiasult eredményeit aztán a moszkvai központ műszaki értékelőireverse.jpg és elemzői aprólékosan áttanulmányozták, majd – siker esetén – a szovjet tudomány és technika újabb diadalaként beharangozva átadták a szakminisztériumoknak további hasznosításra. A szocializmus meg épült, mint a veszett fene.

Vlagyimir Vetrov

Főszereplőnk 1932-ben született Moszkvában, s ha valakire rá lehet mondani, hogy mindent a szocialista rendszernek köszönhetett, akkor az ő: apja fizikai munkás volt, anyja egy írástudatlan takarítónő. Vlagyimir ennek ellenére sikeresen leérettségizett, majd a legtekintélyesebb moszkvai műegyetemen, a Baumanon szerzett gyengeáramú mérnöki oklevelet. A KGB már diákkorában felfigyelt a különösen tehetséges, ragyogó nyelvérzékkel rendelkező, kiváló politikai és származási pedigrével rendelkező srácra (aktív úttörő, lelkes komszomolec, munkásszármazás meg amit akartok), aki az államvizsga után egy állambiztonságivetrovfiatal.jpg szempontból kiemelt munkahelyre, egy – mai szemmel kezdetleges – számítógépeket gyártó üzem fejlesztési osztályára kerül.

A gyakornoki éveket követően az állampárti titkosszolgálat ajánlatot tesz neki, amely a visszautasíthatatlan kategóriába tartozott: 1960-tól Vlagyimir Ippolitovics tiszti rendfokozattal a tudományos és technikai hírszerzés hivatásos állományú tagjává válik. Politikai előéletének, szakmai kvalitásainak és angol, valamint francia nyelvtudásának köszönhetően olyan feladatra szemelik ki, amelyről a kágébések 95 százaléka csak legvadabb álmaiban ábrándozik: egy másfél évig tartó prevost.jpgintenzív nyelvi és szakmai továbbképzést követően 1965 tavaszán Franciaországba költözik, ahol diplomáciai fedéssel (hivatalosan ő lesz a párizsi szovjet nagykövetség kereskedelmi attaséjának egyik helyettese) igyekszik az X ügyosztály illetékességi körébe tartozó feladatokat végrehajtani.

Párizsban ismerkedik meg Jacques Prévosttal, a Thomson elektronikai cég egyik mérnökével, akivel a szakmai kapcsolatokon túlmutató baráti nexusba kerül. Hogy ez a baráti viszony Jacques részéről teljesen spontán módon alakult-e ki, vagy annak is volt valamiféle szerepe benne, hogy Monsieur Prévost időről időre a francia kémelhárításnak, a DST-nek is tett apró szívességeket, most ne firtassuk, de el bírjuk képzelni. A lényeg, hogy a két műszaki értelmiségi jól érezte magát egymás társaságában, s amikor Vlagyimir egyszer részegen összetöri követségi szolgálati autóját, Jacques segít neki szerelőt találni, aki még azelőtt kijavítja a járgányt, mielőtt botrány kerekedne az esetből.

Legyünk udvariasak és ne kérdezzük meg, hogy annak a szerelőnek mi volt a rendfokozata és hogy e derék ember elhelyezett-e egy diszkrét mikrofont az autó utasterébe. Ne kérdezzünk semmit, hagyatkozzunk inkább a kreatív fantáziánkra.

1970-ben lejárt az ötéves külszolgálati periódus, ennél hosszabb ideig csak roppant kivételes esetekben engedélyezték a szovjet állampolgároknak, hogy külföldön dolgozzanak. Mivel ez az előírás a diplomatákra és a hírszerzőkre is érvényes volt, Vlagyimir visszatér Moszkvába, ahol érdemei elismerése mellett az Elektrotechnikai Készülékek Minisztériumában (a szovjetek nem vicceltek, ilyen is volt!) kapott egy unalmas beosztást.

Államigazgatási alaptétel, hogy az unatkozó köztisztviselő legjobb barátja a szesz, legalábbis a Facebook és az online pornó előtti időkben így volt. Vetrov már Párizsban rákapott az ivásra, de alkoholizmusát a minden oroszok fővárosában fejlesztette tökélyre. Az avodka1.jpg kurva vodka derékba töri a következő külföldi kiküldetését: 1971-ben Kanadába küldik, ahol a montreali szovjet kereskedelmi kirendeltségen kellene nagyjából ugyanazt csinálnia, mint Párizsban (mínusz a szolgálati gépkocsik összetörése), de Québec fővárosa nem nagyon nyeri el Vologya tetszését. Annyit iszik, hogy még az ilyen téren elég harcedzettnek minősülő orosz külképviselet sem állja meg szó nélkül: alig tíz hónap elteltével a Központ visszahívja Moszkvába, mert azt a Lubjanka téren dolgozó fejeseknél kevesebben tudják jobban, hogy külföldön, ahol nincs szem előtt, egy iszákos diplomatánál csak egy alkoholista hírszerző tud nagyobb károkat okozni Oroszország Anyácskának.vpk.jpg
 
A hetvenes években az alkoholizmus bocsánatos bűnnek számított a Szovjetunió fegyveres testületeinél. Vlagyimir ír néhány szívhezszóló igazoló jelentést, amelyben a szesszel kialakított bensőséges kapcsolatát kizárólag a honvágynak tulajdonítja. Rövid hezitálás után elöljárói ezt elfogadják, s mivel szakmai érdemeit senki nem vonja kétségbe, kinevezik az X ügyosztály helyettes vezetőjévé. Feladatai közé tartozott a KGB és a közvetlen minisztertanácsi alárendeltségben működő Hadiipari Bizottság (VPK) közötti folyamatos információáramlás biztosítása. Új beosztása következtében nem csak arra lát rá, hogy kik a külföldön dolgozó szovjet kémek és ezek milyen nyugati újításokkal örvendeztetik meg a Rógyinát, hanem arra is, hogy a kormányzat részéről milyen hírigények fogalmazódnak meg a felderítők felé. Ez utóbbinak köszönhetően kevés olyan ember volt a Szovjetunióban, aki tisztábban látta volna a szovjet hadiipar aktuális helyzetét és stratégiáját, a terület gyengeségeit és erősségeit (főleg az előbbieket), mint Vlagyimir Ippolitovics.

Az átállás

1978-tól kezdve Vlagyimirban egyre csak nőtt a belső feszültség. Ez egyrészt saját sértettségének volt tulajdonítható (minden igyekezete dacára nem kapta meg az annyira áhított ezredesi harmadik csillagot, pedig beosztásához járt volna), másrészt pedig mind jobban és mind gyakrabban szembesült az államszocializmus visszásságaival. Két évnyi önmarcangolás és további több száz üveg Sztolicsnaja óvatos elszopogatása után meglépi azt, amit a világ összes értelmező szótára és büntető törvénykönyve egyaránt a következőképpen határoz meg és foglal össze: hazaárulás.

Erkölcsi és filozófiai szempontból persze távolról sem ilyen egyszerű a képlet. Ráérő, fejlett morális érzékkel rendelkező olvasóink számos felmentő érvet sorakoztathatnának fel Vetrov döntése mellett, de az, hogy nyelvtani és jogi értelemben az alezredes elárulta hazáját (amit történetesen Szovjetuniónak hívtak), nehezen vitatható.

dst.jpgMert mit is tesz Vologya barátunk? Felveszi a kapcsolatot régi barátjával, Jacques Prévosttal, aki akkoriban (1980 márciusát írjuk) történetesen (?) a Thomson moszkvai kirendeltségének kereskedelmi igazgatója, s megkéri, hogy ajánlja be őt önkéntes forrásként a francia titkosszolgálatnak. A moszkvai francia nagykövetség hírszerzési referense, bizonyos Patrick Ferrant lefutja az ilyenkor kötelező köröket, s miután megbizonyosodik arról, hogy nem a KGB provokációjáról van szó, a szükséges konspirációs szabályok betartásával találkozik Vetrovval, aki már az első randira komoly anyagmennyiséggel érkezik. A filmtekercs (amelyet az elkövetkezendő két évben továbbiak követnek) valódi kincsesbányának bizonyul: a Franciaországban, az Egyesült Államokban és más nyugati országokban tevékenykedő szovjet hírszerzők beazonosítására alkalmas adatok mellett az általuk már megszerzett technológiai információk is ott sorakoztak a szigorúan titkos képkockákon.foto1.jpg Külön kategóriát jelentettek azok az átiratok, amelyek a legfelső szovjet politikai, gazdasági és katonai körök kívánságlistáját tartalmazták, amiből a nyugati szakértők – mindenféle kincstári kozmetikázástól mentesen – egészen pontosan be tudták lőni, hogy éppen hol tart a szovjet hadiipar, hol vannak komoly elmaradásaik és milyen csapáson kívánnak továbbhaladni. És ami a legjobban meglepte a francia hírszerzőt: Vetrov nem kért anyagi ellentételezést az információkért. Tettét azzal magyarázta, hogy a lehető legtöbbet akarja ártani az általa velejéig gonosznak és korruptnak tartott szovjet rendszernek.

A titkos információgyűjtés területén otthonosan mozgók jól tudják, hogy egy tégla beszervezésének (vagyis arra történő rábírásának, hogy információkat szolgáltasson) kábé négy fontosabb módszere (és ezeken belül további, legalább tíz almódszere) van:

- kényszer vagy fenyegetés (például zsarolás);
- belső meggyőződésre történő apellálás;
- pénz, esetleg más személyes érdek vagy előny meglobogtatása;
- bosszúszomj vagy más érzelmek kihasználása.

Ezek közül Vetrovnál főként a második és a negyedik játszott. Hogy ezek milyen arányban osztoztak a motivációin, ezt csak ő tudná megmondani, de nem valószínű, hogy most már megteszi.

A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy Vlagyimir tényleg nem kért ugyan pénzt, de a Ferrant által később felajánlott, s jóféle szovjet bankókkal kibélelt borítékokat nem utasította vissza. A franciák visszaemlékezései szerint az együttműködés nem egészen másfél éve alatt mintegy 25 ezer rubellel köszönték meg szolgálatait, ami Vetrov körülbelül három évnyi alezredesi illetményének felelt meg, cafetaria nélkül.farewell1.jpg

Vologya a tartójától a szándékosan angolszász hangzású fedőnevet, a Farewell-t kapta. A furfangos franciák úgy spekuláltak, hogy ezzel is csökkentik a rájuk utaló nyomokat; ha valaki valahogy meg is tudja, hogy egy információ forrása egy bizonyos Farewell, először inkább Londonra vagy Langley-re fog gyanakodni és nem Párizsra. Amint azt látni fogjuk, emberünk sorsa nem a fedőnév kiválasztásán múlt.

Vége a dalnak

Vetrov ales informátori pályafutása és kágébés karrierje 1982 februárjában ért véget, amikor egy intenzív, pezsgővel súlyosbított vodkázást követően (nem tudom, megfigyeltétek-e már ti is, de tapasztalataim szerint az oroszok imádják ezt a kombót) szóváltásba keveredik szeretőjével, a szintén céges hátterű Ljudmila Ocsikinával, akivel egy nyugisnak tűnő moszkvai mellékutcában parkoló gépkocsiban (más források szerint egy autópálya középső elválasztósávjában) próbálták csökkenteni a mindkettőjükre nehezedő nyomást. A turbékolást vita követi, a mattrészeg Vetrov őszinteségi rohamában éppen elkezdene beszélni a franciáknak végzett munkájáról, majd észbe kap, hogy mégse kéne, kést ránt, megsebesíti a sikoltozó nőt, majd pánikrohamában a hangoskodásra felfigyelő és a kocsihoz lépő, intézkedni akaró rendőrt is mellkason szúrja, aki belehal a sérülésbe.

Ezt még egy KGB-alezredesnek sem lehet elnézni: az X ügyosztály helyettes vezetőjét egy katonai törvényszék gyorsított eljárással 12 év kényszermunkára ítéli, s két hónappal később egy Irkutszk melletti munkatárborban elkezdi büntetése letöltését.irkutszk.jpg

A következmények

Időközben az általa szolgáltatott információkra rárepül a teljes francia elhárítás, majd az FBI is, mert François Mitterand elnök 1981 júliusában az ottawai G7 találkozón személyesen adja át Ronald Reagannek az USA-ban tevékenykedő szovjet ipari és tudományos hírszerzők tételes névsorát. 1983-ban a franciák 47 szovjet kémet lepleznek le, a diplomáciai fedéssel rendelkezőket azonnali hatállyal kiutasítják, a többit pedig súlyos évekre ítélik. Nyugat-Európában, Észak-Amerikában és Japánban egymást érik a letartóztatások, egy év alatt több, mint kétszáz technokém csuklójára kerül bilincs: az X ügyosztály (és ezzel együtt a szovjet ipari-technológiai hírszerzés) gyakorlatilag megszűnik létezni, s a Szovjetunió 1991-es felbomlásáig már magához sem tér. mittreag.jpg

Az amerikaiak (már megint) dörzsöltebbek voltak, mint európai kollégáik. Nem lepleztek le azonnal minden ismertté vált szovjet hírszerzőt, hanem – egy alaposan kidolgozott és a legmagasabb szinteken jóváhagyott terv alapján, az FBI, a CIA és a Pentagon szoros együttműködésével – elkezdték hamis információkkal és hibás termékmintákkal etetni a szándékosan szabadlábon hagyott szovjet kémeket, akik diadalmasan szállították haza az ily módon kezükre játszott technológiát és szoftvereket. Ezek aztán (a bennük elrejtett időzített hibáknak és csapdáknak köszönhetően) egy idő múlva felmondták a szolgálatot, hatalmas károkat okozva a szovjet nemzetgazdaságnak, főként a hadiiparnak. Amerikai illetékesek visszaemlékezései szerint ez történt például 1982 nyarán is, amikor az ily módon, Kanadán keresztül beszerzett, és a CIA programozói által ügyesen módosított amerikai szoftverrel irányított transzszibériai földgázvezeték szeleprendszere egyszer csak felmondta a szolgálatot, óriási túlnyomást idézve elő egy kritikus (szerencsére lakatlan területen futó) szakaszon.gaz.jpg A robbanás becslések szerint három kilotonnás volt, vagyis 3 millió kiló TNT-vel egyenértékű. Ezt, majd az ezt követő gigantikus tüzet az amerikai kémműholdak a világűrből dokumentálták, s a CIA Langley-i főhadiszállása felől napokig csak a pezsgőspalackok dugóinak diszkrét pukkanása hallatszott. Azt pedig, hogy milyen hangok szűrődtek ki az X ügyosztály párnázott ajtajai mögül, szerintem el bírjuk képzelni.

A lebukás

Mint az a hírszerzéstörténelemben oly sokszor előfordul, Vetrov dekonspirálódását is scheer.jpgegy túlbuzgó, ostoba politikus okozta. Ha a francia külügyminiszter kabinetfőnöke, François Scheer (itt jobbra) jobban odafigyelt volna a diplomaták számára minden országban kötelezően előírt nemzetbiztonsági felkészítésen, Vlagyimir 1994-ben szabadul, s talán addig él, amíg a mája végképp el nem veszíti a vodkával folytatott hősies, de egyenlőtlen küzdelmet.

Nos, nem így történt.

1983 áprilisában a fentebb említett François Scheer berendeli a francia külügyminisztériumba a párizsi szovjet nagykövetet, s felháborodottan számonkéri rajta a tucatnyi, Párizsba akkreditált szovjet diplomatakém tevékenységét. Julij Voroncov (itt balra lent) rutinos róka a szakmában (ő bezzeg nem szundikált a KGB-előadáson), ezért megjátssza az értetlent: ez csak valami tévedés lehet, Monsieur Scheer biztosan félreértett valamit, blablabla. A kabinetfőnök óvatlanul belesétál a lélektani csapdába. Odalép a páncélszekrényéhez, kivesz egy KGB-fejléccel ellátott dokumentumot (annak a közel négyezer lefényképezett oldalnak az egyikét, amit Vetrov már átadott a franciáknak) és diadalmasanvoroncov.jpg odacsúsztatja a szovjet nagykövet orra alá: na erre varrjon gombot, nagykövet úr, nincs itt semmiféle félreértés!

Voroncov igazi karrierdiplomata, ráadásul fotografikus memóriája van. A szeme se rebben, viszont amikor visszatér a nagykövetségre, rögtön felveszi a kapcsolatot Moszkvával és részletesen lediktálja a rejtjelző tisztnek, hogy egy órával korábban milyen bizonyítékkal szembesítették a quai d'Orsay-n. A KGB belső elhárításának innen kezdve gyerekjáték volt beazonosítania a szóbanforgó dokumentum eredeti forrását és származási helyét. Vetrovért azonnal katonai különgép indul a Moszkvától ötezer kilométernyi távolságban fekvő fogolytáborba (ettől a megtiszteltetéstől szerintem szívesen eltekintett volna), majd a közel másfél éven át tartó kihallgatássorozatot követően a papírforma érvényesül: a bizonyítékok alatt összeroppant Vologya bedobja a törölközőt és minden balhét visz.

Egy rendőr megölése egy dolog, a hazaárulás pedig egy másik: 1984 végén halálra ítélik, s 1985. január 23-án hajnalban a Lefortovo börtön pincéjében hagyományos szovjet módszerrel (tarkónlövés egy 9 milliméteres Makarov félautomata pisztollyal) véres pontot teszneklefortovo.jpg a Farewell-dosszié végére. Ahogy illik, testét jeltelen gödörbe temetik. Felesége, Szvetlána minden követ megmozgat, hogy legalább egy síremléket állíthasson, de a KGB nem a megbocsájtásáról vagy az empátiájáról híres: azt sem árulják el neki, férje melyik temető melyik parcellájában nyugszik.

Vetrov mozgalmas életéről és bukásáról könyv is született, sőt a témáról Az utolsó kém címen filmet is forgattak 2009-ben.

És hogy miért állítja számos szakértő, hogy a Vetrov-ügy jelentősen felgyorsította a Szovjetunió bukását? Nos, Farewell átállásának következményeit egyszerűen nem lehet túlbecsülni. farewellfilm.jpgAz általa átadott dokumentumok egyértelművé tették nem csak a szovjet hadiipar, hanem a teljes szocialista tervgazdaság siralmas állapotát, amelyet a kémek tömeges lebuktatása megfosztott az életfontosságú csúcstechnológiai vérátömlesztéstől. Talán az sem véletlen, hogy Reagan elnök 1983 tavaszán, Vlagyimir lebukásával nagyjából egyidőben hozza nyilvánosságra a huszadik század legnagyobb és legeredményesebb stratégiai blöffjének tartott csillagháborús tervét (az SDI-t), amely végül gazdaságilag roppantotta össze az akkor már minden ízületében recsegő-ropogó Szovjetuniót.

Hogy Vlagyimir Vetrovot hazaáruló féregnek tekintjük, aki bőven kiérdemelte azt a hat grammos lövedéket a fejébe, vagy pont ellenkezőleg, hazafias érzelmektől fűtött, tragikus véget ért hősnek nevezzük, aki életét adta azért, hogy több, mint 400 millió ember (az egykori Varsói Szerződés) megszabaduljon a kommunista pártok egyeduralmától és 1990/1991-től kezdve többé-kevésbé demokratikus keretek között folytassa életét, nos, ezt mindenki eldöntheti magában, miként azt is, hogy megérdemelne-e egy fejezetet a Kémek krémje új kiadásában. Azt azonban, hogy az államkommunizmus európai végéről szóló könyvekben megérdemelne egy kisebb fejezetet, senki sem vitathatja.  

Szavazz, majd kommentelj, kíváncsiak vagyunk a véleményedre! Előtte még elmondom, hogy ennek az írásnak az alapverziója először a 2016 júniusi Interpress Magazinban jelent meg, ahol rendszeresen találkozhatsz a cikkeimmel.

 

75 komment

Címkék: francia amerikai szovjet kémek és hírszerzők

A bejegyzés trackback címe:

http://lemil.blog.hu/api/trackback/id/tr758783214

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

molnibalage 2016.06.24. 10:43:07

Az SDI hatását a szovjetekre soha nem értettem, nekem inkább egy sztereotípiának tűnik. Az SDI-ból gyakorlatialg semmi nem valósult meg, a korai előrejelző rendszer anélkül is kiépült.

Semmiféle ellenlépésre nem vot szukség a Szu oldaláról és soha senki nem tudta nekem linkelni, hogy a szovjetek mibe és hogyan toltak sok pénzt. Mert a jenkik alapkutatásokkal szórakoztak kb. még az ASAT programot is törölték.

Az SDI az én meglátásom szerint egy duma, alig történt néhány komoly kapavágás az egészben.

A Szu olyan felesleges költekezések miatt omlott össze, amire már végképp nem futotta és teljesen értelmetlenek voltak.

-Typhoon osztály.
A Delta III/V miért is nem volt elég és jó? A Typhoonok a roncstelepen vannak ma, a Delta IV osztály több tagja meg még szolgál.

-Kirov osztály.
Hatalmas pénz légvédelemtől kezdve minden szarra, hogy összesen 20 db Gránit platfromja legyen? Egy Oscar tengó fényévkkel hatékonyabb nála.

-T-160.
Mire is kellett ez? A meglevő gépekre is integrálható lett volna a H-55, magára a platfromra semmi szükség nem volt. Persze oroszosan ez is a "mienk legyen a legnagyobb" elv mentén készült és az M2.0 képességről sem mondtak le, mikor a jenkik belátták, hogy ennek mi az ára és mennyit ér...

A légvédelmi rendszer fronton is a '80-as években gyakorlatilag 5 (!!) különböző eszköz fejlsztése és rendszeresítése történt. Tunguzka, Tor, Buk, Sz-300P széria és Sz-300V.

Ezek roppantották meg a Szu-t és nem az SDI aminek semmiféle kézzelfogható outputja nem volt és első pillanattól kezdev látható volt, hogy blöff az egész. Még, ha az alapelv működne is a legegyszerűbb counter az, hogy építesz több rakétát és több csalit... Fillérkbe kerül az SDI-hoz. Már a '60-as évek végén is tudtam mindkét fél, hogy ABM rendszer fejlesztése esetén a másik fél nem hasonló rendszerrel áll elő, hanem több támadó fegyverrel, mert az az olcsóbb...

korxi 2016.06.24. 13:33:45

@molnibalage: Hát persze hogy blöff volt az SDI, ezt utólag mindenki tudja, de akkoriban nem lehetett tudni, pláne nem teljesen bizonyosan hogy az lesz.
És az nyilvánvaló volt a SZU számára, hogy egy ilyen versenyben aztán már végképp nem tudná tartani a lépést.
Nálam egyértelműen erre utal, hogy a 70-80 -as években pörgött fel a maximumig kommunista kommunista békepropaganda, meg a nyugati béketömegtüntetések szervezése és szponzorálása.

JanaJ 2016.06.24. 14:05:59

@molnibalage: Csernobil meg a 10 év afganisztáni húsdaráló is sok rubelt vitt el. Bár ugye ezek inkább kényszerből, nem pedig tervezetten vitték a pénzt.

Elég sok kém story kezdődik úgy, hogy rájött az illető, hogy mennyire "jó" dolog ez a szocializmus. :-)

David Bowman 2016.06.24. 14:49:11

Az orosz ÁBCben nincs iksz. Most akkor ez Iksz, vagy H ügyosztály?

David Bowman 2016.06.24. 15:21:41

Az ok-okozat összefüggéssel lehet egy kis gond a gázcső robbanásos sztoriban. (Vagy hiba volt a tér-idő kontinuumban.)
Ha 83ban adta át Miterand a kémek listáját, akkor nem ebből köbetkezett a 82es gázcsőrobbanás.
Különben az "Americans" egyik része egy ilyen hamis cucc szovjet kézre játszásáról szól.

molnibalage 2016.06.24. 16:35:25

@korxi: Én arról beszélek, hogy ezt akkor is lehetett tudni. Ezért nem lépett rá tudtommal semmit a Szu. Tehát az egy hatalmas UL, hogy a emiatt roppant össze a Szu. Nem. Minden más miatt.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2016.06.24. 17:56:51

@David Bowman:

???

Nincs itt semmi hiba :-)

"1981 júliusában az ottawai G7 találkozón személyesen adja át Ronald Reagannek az USA-ban tevékenykedő szovjet ipari és tudományos hírszerzők tételes névsorát."

Illetve:

"Amerikai illetékesek visszaemlékezései szerint ez történt például 1982 nyarán is, amikor az ily módon, Kanadán keresztül beszerzett, és a CIA programozói által ügyesen módosított amerikai szoftverrel irányított transzszibériai földgázvezeték szeleprendszere egyszer csak felmondta a szolgálatot..."

tiboru · http://blogrepublik.eu 2016.06.24. 18:04:50

@David Bowman:

Nem tudom, az elnevezést Gus W. Weiss-nél olvastam, lehet, hogy a CIA belső szlengjében hívták így, amit aztán mindenki átvett:

www.cia.gov/library/center-for-the-study-of-intelligence/csi-publications/csi-studies/studies/96unclass/farewell.htm

www.highbeam.com/doc/1P2-311613.html

e.hirschler 2016.06.24. 18:14:06

Erről az ostoba meggondolatlan francia politikusról Lázár János jut eszembe. Ő szokott titkosszolgálati adatokat kibeszélni.

tudi 2016.06.24. 18:39:46

Hogy hős volt e az fogós kérdés, a lelkiismerete szerint hozott egy döntést, meg a sértődöttség is bele játszhatott vastagon, a szovjet btk szerint meg áruló. A SZU bukásában az SDI szerintem sem játszott jelentős szerepet, a rendszer logikájában bele volt kódolva a bukás.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2016.06.24. 18:43:06

Egy rövid elemzés az SDI és a SZU bukásának összefüggéseiről:

www.nationalsecurityforum.org/newsletter/reagans-star-wars-and-the-collapse-of-the-ussr/

A lényeg: SDI was instrumental in the demise of the USSR, but was certainly not the sole factor.

Flankerr 2016.06.24. 19:17:45

A szokásos kiváló minőség, köszönöm :)

Cymantrene 2016.06.24. 20:23:37

Én nem bánom, hogy többek között "főhősünk" működése miatt mire leérettségiztem, már Antallék voltak kormányon.
De attól még hazaáruló volt.
A derék francia miniszternek hogy köszönték meg nagyszerű működését?

tiboru · http://blogrepublik.eu 2016.06.24. 20:30:54

@Cymantrene:

Később algériai, brüsszeli és bonni nagykövet lett, napjainkban a franciaországi Nemzetközi és Stratégiai Kapcsolatok Intézetének (az IRIS-nek) az egyik vezetője.

Szóval köszöni szépen, nagyszerű karriert tudhat maga mögött.

Kovács Péter dr 2016.06.24. 20:53:23

Érdekes és megmosolyogtató, hogy a legkevesebben tartották annak, ami valójában volt: egy mocskos hazaárulónak. Pedig hát az volt az istenadta, szánalmas kiadásban.

proletair · http://lemil.blog.hu 2016.06.24. 21:00:48

@molnibalage:
Nem utasítanám el ilyen mereven a dolgot. HA elfogadjuk azt a tényt, hogy az amerikai űrsikló program (igen nagy) részben katonai volt, akkor vehetjük ezt is a csillagháborús tervek részének. Erre pedig a szovjet válasz a Burán lett, ami tudjuk, hogy végezte.

Kovács II (törölt) 2016.06.24. 21:04:36

3 kilotonna az 3 ezer tonna. 3 megatonna az 3 millió tonna. A gázvezeték nyilván nem 3 millió tonnával robbant fel, az egy gyenge hidrogénbomba hatóereje.

Mikorka Kálmán okleveles duguláselhárító kisiparos 2016.06.24. 21:51:38

@Kovács II: A posztban 3 millió kg szerepel, ami helytálló, még ha nem is így szokás írni.

egysmás 2016.06.24. 22:10:11

@Kovács II: 3 kilotonna, az 3000 tonna, ami 3*10^6 kilogramm.
Ahogy a cikkben le van írva.

MR2 Sándor 2016.06.24. 22:13:17

Nem csúcstechnológia.
Csúcstechnika.
A technológia az az eljárás, ahogy a technikát gyártják.ű

Ami az SDI-t illeti: a szovjet elméleti tudósok nem voltak hülyék (sőt, konkrétan a legjobbak voltak a világon, még Amerika szerint is), ilyesmivel azért nem lehetett átverni őket, kapásból ki tudták számolni, hogy a terv kb. annyira megvalósíthatatlan, mint a kommunizmus (mármint az igazi).

tiboru · http://blogrepublik.eu 2016.06.24. 22:33:04

@MR2 Sándor:

Ó köszi.

És ha jól értem, szerinted csúcstechnológia nem létezik, csak csúcstechnika.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2016.06.24. 22:34:24

@Kovács II:

Beszélt itt valaki 3 megatonnáról? Úgy értem, rajtad kívül.

medium size devil 2016.06.24. 22:45:06

@Kovács Péter dr: Es megis milyen "hazat" arult el? A SZU egy fasisztoud rendszer volt, a nepek bortone, es nem egy "haza". A ficko oriasi szolgalatot tett es kizben vegig az eletet kockaztatta - szoval maradjunk annyiban, hogy hos volt. Az ipari kemkedes polgari viszonylatban is buntetendo.

PomberMaci 2016.06.24. 23:23:22

A francia hapsi volt az ítéletvégrehajtó. Az nem véletlen volt, szándékosan csinálták. Ilyen baklövést nem követ el egy diplomata. Nem véletlenül lett utána fényes karrierje.

Kis ember 2016.06.24. 23:25:56

Hehehe, a jó kis COCOM lista. Anyámmal 1989-ben csempésztük át a kétütemű Wartburgba rejtve a COCOM listás dolgokat, chipeket (mittudtuk mi, hogy mi az), számítógép alkatrészeket.
Mi ezzel járultunk hozzá a szocializmus bukásához és a pénzből vettünk egy négyütemű Wartburgot.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2016.06.24. 23:51:55

@PomberMaci:

Erre én is gondoltam már (mm hogy szándékosan csinálták), de a következő kérdésre nem tudtam válaszolni: miért? Miért volt az jó a franciáknak, hogy lebuktatták Vetrovot, ráadásul így? Ha nagyon meg akarnak szabadulni tőle, egy névtelen telefon a KGB-nek és még az arcukat is megőrizhetik.

Szóval miért és miért így?

egysmás 2016.06.25. 00:30:18

@PomberMaci: Ez valószínűtlen.
Ha direkt adnak fel egy önkéntes és hasznos kémet, a következő potenciális kém nem fog nekik dolgozni.
Valamint, értelmetlen dolog olyat feladni, aki semmi veszélyt nem jelent a folyó műveleteke, ellenben tud(hat) és elárulhat olyan dolgot, amit az ellenség nem tud.

atpijkamo111 · http://bestofhomar.blog.hu/ 2016.06.25. 06:28:27

Egy hős volt, egy velejéig romlott, korrupt elnyomó rendszer ellen dogozott. Meg is lett az eredménye, a SZU összeomlott. És az oroszok most egy velejéig romlott, korrupt elnyomó rendszerben élhetnek végre. Ami egy másik törénet.

Ugyanezért hazaáruló a fekete jános bankár, mert nagyrészt az ő munkásságának köszönhető, hogy nem ment csődbe a kádárrendszer, hanem hitelekkel felvételével sok évvel tudta meghosszabbítani az agóniáját. És végül is csődbe ment. Ja persze, a hiteleket meg vissza is kell fizetni. 2006-ban kitüntették, de a Sólyom legalább nem fogott vele kezet, nagyon helyesen.

kasu 2016.06.25. 06:49:10

Hol kezdjem? A ruszki kém hazaáruló volt, nem vitás. A sorsa beteljesedett. A francia "hibázó" diplomata pedig, mint vki helyesen írta, az ítéletvégrehajtó. Véletlenek nincsenek ebben a szakmában. Hiba az, amiről akarják hogy tudjál, hogy ne lásd mi történt, gondold csak hibának.
Az űrprogram, a fegyverkezés az amerikaiaknak üzlet, az oroszoknak a csőd felé vezető út, nem lehetett másképp. Az USA a hadiiparból épített jólétet, technológiát az országában, a SZU elvette a maradék vajat is a néptől, hogy töltényt csinálhasson. A mi keleti világunkban fordítva ültek a lovon, ma már tudható, csak kevesen ismerik be, mert annyira nevetségesek vagyunk miatta.
Szerintem Putyin sokat fejlesztett a mai Oroszo.ban, ma megint sokkal jobban működnek, mint a széthullás éveiben. Ezt majd az utódaink fogják tudni értékelni...

Kishableany 2016.06.25. 08:31:30

Erdekes iras, koszi. A hos vagy arulo vitahoz: miert 21. szazadbol visszatekintve iteljuk meg, a SZU bukasaval kapcsolatos osszes ismeret birtokaban? A szovjet rendszer szempontjabol es a hideghaboru legkoreben hazaarulo volt. A nyugat a sajat szempontjabol akar tekinthet ra hoskent, hiszen fontos adatokat adott at, siettette a keleti blokk bukasat, es kockazatot vallalt. En azt mondanam, egy hosnek kell pozitiv mozgatorugoja es a tevekenysegenek pozitiv eredmenye legyen. Ez itt nem allja meg a helyet. Inkabb azt mondanam, hogy egy eredetileg jo kepessegu fiatal, aki akar jot is tehetett volna, vegul elmerult az alkoholizmusban, es egy gyenge jellemu, ostoba felnott lett belole, aki sertodottsegbol rossz utra tert, es meg csak eszre sem vette, hogy mennyire kovetkezetlenul es butan cselekszik. Hihetetlemul sok kart okozott maga korul mindenkinek, es szerintem ilyen merteku alkoholizmusnal nem is nagyon tudhatta, hogy mit csinal, erzelmi alapon, sertodottsegbol stb, de nem sok korultekintessel es tudatossaggal.

Kovács Péter dr 2016.06.25. 08:52:04

Azért az érdekes lenne, hogy pontosan milyen nagy titkokat "játszott át" a szovjetektől a NATO -nak Vetrov, és ezen információknak milyen hatása lett a hidegháborúra.

Írod, hogy katonai titkokról is szó volt, de például az atomfegyverekről, támaszpontokról is? Vagy inkább a vadászgép fejlesztésekről szolgáltatott ki adatokat? MIRŐL szóltak ezek a jelentések?

BircaHang Média szerkesztősége · http://bircahang.org 2016.06.25. 09:16:27

Egyszerű ez.

Aki hazája ellen cselekszik, az hazaáruló.

Aki ezt politikai okból teszi, ott persze lehet mentség erre.

Aki anyagi okból teszi, ott nincs mentség.

Hős az, aki anyagiak nélkül árulja el hazáját, tisztán politikai, eszmei okból, s eközben még arra is ügyel, hogy ne ártson más embereknek.

BircaHang Média szerkesztősége · http://bircahang.org 2016.06.25. 09:20:44

@Kovács Péter dr:

Úgy tudom, hogy több nyugati szovjet ügynököt is átadott a nyugatnak. Ezzel okozta Vetrov a legnagyobb kárt a SZU-nak. Volt pár hónap, talán év is, amikor a szovjet hírszerzések egyes területeken minden ügynököket elvesztették.

proletair · http://lemil.blog.hu 2016.06.25. 09:32:51

@BircaHang Média szerkesztősége:

Második és utolsó mondata között jelentős ellentmondást vélek felfedezni.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2016.06.25. 13:14:47

@BircaHang Média szerkesztősége:

Nem kötözködni akarok, de elég nehezen tudok olyan hazaárulást elképzelni, amely "ne ártana más embereknek".

És egy másik kérdéscsoport: mit nevezünk hazának? Mondjuk Sorge doktornak Németország vagy a Szovjetunió volt a "hazája"? Vagy hogy ne csak hírszerzőkről beszéljünk: Szilárd Leónak Magyarország vagy az USA? Janics Natasának Szerbia vagy Magyarország? És akkor az aradi tizenhármakról vagy a francia Idegenlégióról nem is esett szó.

BircaHang Média szerkesztősége · http://bircahang.org 2016.06.25. 13:28:17

@tiboru:

A híres dél-afrikai szovjet kém, Gerhardt tábornok esete pl., aki majdnem 20 éven keresztül adta át a legtitkosabb adatokat a SZU-nak a dél-afrikai atomprogramról, valamint a dél-afrikaiknak átadott NATO-titkokról.

Ismerte több nyugati kém nevét is, akik beépültek a szovjet titkosszolgálatokba, de az ő nevüket SOSEM adta ki, azt mondta azért nem, mert nem bírta volna elviselni, hogy az ő infói alapján ítélnek bárkit is halálra.

Azaz a humanitás mindig szempont volt számára a meggyőződése mellett.

Vetrov esetében nem kérdéses mi a hazája, azaz nem érdemes idekeverni Janicsot.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2016.06.25. 14:24:50

@BircaHang Média szerkesztősége:

Azért vezettem fel így a kérdésem: "És egy másik kérdéscsoport:"

Hogy egy ember meggyőződése a legfontosabb-e a "haza" meghatározásánál, esetleg az érdek, vagy a születési-családi-vérségi kötelékek, na ez volt a kérdés. És nem Vetrovra értettem, megpróbáltam általánosítani. De ha nem megy, hát nem megy :-)

tiboru · http://blogrepublik.eu 2016.06.25. 14:31:53

@BircaHang Média szerkesztősége:

Ami pedig Gerhardtot illeti: szerinted azzal, hogy átadta a szovjeteknek a nyugati fegyverkezésről szóló információkat, senkit sem veszélyeztetett?

És hogy őszinték legyünk, az a közel egymillió svájci frank se jött neki rosszul, amit a GRU-tól kapott szolgálataiért. Ennyit a humanitásról, mint motivációról :-)

David Bowman 2016.06.25. 18:30:36

@medium size devil: A homo szovjetikusz még a szétesés napján is többségben volt. A Baltikumon kívül még köztársaságonként is.

medium size devil 2016.06.25. 18:44:27

@David Bowman: A szeteses napjaig MINDENKI homo szovjetikusz volt. Amugy nem tudom mit akarsz ezzel. Egy rendszert arult el amit a rendszert fenntarto kizsakmanyolt es elnyomott embereknek nem volt modjaban megvalasztani es megvaltoztatni. Ez nem haza.

BircaHang Média szerkesztősége · http://bircahang.org 2016.06.25. 20:06:12

@tiboru:

Alapvetően nincs kifogás arra, hogy harcolok a saját országom ellen, mert nem tetszik annak politikai rendszere. Vigyázat: a polgárháború más kérdés, de ott nem idegen hatalomnak harcol az ember.

Vetrovnál sokkal fontosabb emberek sem harcoltak Ororszország ellen, pedig nagyobb ellenfelei voltak a kommunizmusnak.

Amikor 1941-ben Hitler felajánlotta több neves orosz emigránsnak, hogy harcoljanak vele együtt a szovjet rend ellen, elutasították ezt. Sőt, egyesek még arra is képesek voltak, hogy ehelyett segítséget ajánljanak Sztálinnak. Pl. Gyenyikin tábornak, aki nagyobb ellensége volt a szovjet rendszernek, mint Vetrov. De Gyenyikin azt mondta: ő hazafi és sosem fogja az ellenséget segíteni, még akkor se, ha mélyen utálja a hazában hatalmon lévő rendet.

molnibalage 2016.06.25. 20:47:33

@BircaHang Média szerkesztősége: Szerinted. Ha egy olyan országról van szó, ami saját állampolgárait elnyomja és korlátozza szabad mozgását és önrendelkezését, akkor az az áram és összes híve ott rohadjon meg, ahol van.

BircaHang Média szerkesztősége · http://bircahang.org 2016.06.26. 08:41:24

@molnibalage:

Tehát azt mondod, a rossz politikai rend gyógyszere az, ha az országot átadjuk idegen államoknak?

molnibalage 2016.06.26. 10:11:03

@BircaHang Média szerkesztősége: Az egészet nem tudja egy ember átadni, de ha máshogy nem megy a gyengítés... A Szu a gazdasági versenyképtelensége miatt csődölt be és omlott össze, így engete el a kelet-európai államokat is.

Az más kérdés, hogy a jelek szerint orosz néplélek igényel valamiféle autokratikus rendszert, mert jelenleg a komolyan demokratikus államokkal összemérni az orosz állapotokat kb. kabaré szintú felvetés...

BircaHang Média szerkesztősége · http://bircahang.org 2016.06.26. 10:33:18

@molnibalage:

Az orosz néplélek fő igénye, hogy Oroszország legyen független állam, s az orosz nép által megtermelt profit az orosz népnek hozzon hasznot. Csak ez a 2 fő igény van.

Ha úgy gyengítem a politikai rendszert, hogy országomat az ellenségnek kiszolgáltatom, az kb. olyan, mintha öngyilkossággal gyógyítom a rákomat.

Pilotax 2016.06.26. 11:07:54

@kasu: Kasu nemcsak neked szól a kérdésem, de így volt a legegyszerűbb belekotyogni a felmerült polémiába a hazaáruló volt e Vetrov, avagy nem volt hazaáruló.
Mi volt Puskás (Öcsi) Ferenc? Hazaáruló vagy nem hazaáruló?
Részemről röviden, hazaáruló volt, mert egyértelműen önös érdekekből szegte meg az esküjét.

Super 64 2016.06.26. 11:24:38

Figyelembe véve, hogy az ipse a "megvilágosodása" után is vígan élvezte a rendszer által neki biztosított előnyöket, be kell látni, hogy mindösszesen egy irigy, bosszúálló alkeszről van szó, mindenféle hősies és antikomcsi vonás nélkül. (Az nyilván hasznos volt, hogy az árulásával siettette a SZU bukását, de erősen kétséges, hogy valóban ez lett volna a célja.)

tiboru · http://blogrepublik.eu 2016.06.26. 11:47:09

@Pilotax:

Hú, ez érdekes felvetés... Vitára bocsájtva betehetem a FB-oldalunkra?

tiboru · http://blogrepublik.eu 2016.06.26. 11:48:48

@tiboru:

Vagy nem is... Mi lenne, ha vitaposztot nyitnánk erről itt, a Lemilen?

Pilotax 2016.06.26. 12:11:40

@tiboru: Ezért dobtam be a kérdést :), mert a baráti körömben többször generált a dolog eldöntetlen vitát. Nyugdíjas főtiszt katonabarátom teljesen ambivalens a kérdésben, mert mint focistát istenítette az Öcsit, de mint ízig vérig katona ember hazaárulónak tartotta egyszer, másszor meg nem.

Pilotax 2016.06.26. 12:12:45

@tiboru: Ha lehet a lemilen szeretném látni, mert nekem nincs FB oldalam és nem is akarok, de a vita érdekelne!

Pilotax 2016.06.26. 12:20:29

@tiboru: Kíváncsivá tettél. Régen kíváncsi vagyok rá, hogy mi erről a szélesebb nyilvánosság véleménye. Az enyémet tömören már megírtam.

egysmás 2016.06.26. 12:46:59

@Pilotax: Az eskü egy gyerekes dolog. Egy kényszereskü megszegésének nincsenek erkölcsi vonatkozásai sem.

zanzibear 2016.06.26. 14:05:04

@David Bowman: Az orosz ábécében ugyan nincs "iksz", de van "X", amit előszeretettel használtak itt is a titokzatosság növelésére, pl. az "X" (Kh-) sorozatú cirkálórakétáknál, robotrepülőgépeknél.
A KGB-n belül a "T igazgatóság" volt a technológiai-tudományos felderítés helye:
Управление Т - научно-техническая разведка

zanzibear 2016.06.26. 14:07:01

A fickó egyszerűen megsértődött, elfogyott alóla a termik, copy-paste B. I. esete csak nagyban. Azért egy sértett rendszerszolgából elég merész fordulat nemzeti hőst faragni.

wazelin 2016.06.26. 14:09:58

Végre megint egy kémsztori :)
Hogyhogy ide írtad?

A remek francia szakemberrel mi történt?

Titus Pullo Urbino 2016.06.27. 11:13:14

Gratula Mester!

Az írás igen erős erkölcsi kérdéseket vetett fel bennem, meg ahogy látom, nem csak bennem. A kémsztorik amúgy is izgalmasak, de a Puskás példa is megmozgatja az emberi fantáziát. Meddig lehet elmenni, mi az a határ, ahol már árulást követne el az ember? Nyilván mások a határok egy katonánál és más egy sportolónál. Vlaszov tábornok fogságba esése után átállt a német oldalra, ha nem teszi, sokezer orosz fogoly hal éhen a fogolytáborban. Így még élhettek, valaki haza is jutott élve. Áruló volt? Igen, nyilván, mert átállt. Görgey? Na, meddig fognak még ezen vitatkozni? Vetrov? Minden bizonnyal igen, az volt, cselekedete szerint igen, esküjét megszegte, ezzel árulóvá vált. Ez nem is kérdés, hanem az, hogy utólag felmentik-e? Nem, nem is fogják. Itt most csak az a kérdés, hogy a cselekedetének okát EMBERILEG megértjük-e? Erkölcsilag adható-e felmentés egy olyan embernek, aki jog szerint bűnöző?

Tzp 2016.06.28. 04:18:22

A Gonosz Birodalmát elárulni sosem bűn.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2016.06.28. 08:07:17

@Titus Pullo Urbino:

Köszönöm!

Hajlok arra, hogy az utolsó kérdésedre ("Erkölcsilag adható-e felmentés egy olyan embernek, aki jog szerint bűnöző?") egy tétova "igen"-nel válaszoljak...

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2016.07.02. 18:07:52

Vetrov hazaáruló vagy sem kérdéskörnek van egy másik vetülete is. Ha a negyed századdal ezelőtti "módszerváltások" gyökeres szakítást jelentettek a bolsevizmussal, akkor a mai utód rendszerek szemében az átkosbeli hazaárulók autómatikusan hőssé kéne hogy magasztosuljanak.

Ha nem akkor nem.

Kitalálom, máig nincs rehabilitálva Vetrov. Akkor nem szakítottak az utódállamok a bolsevizmussal?

Volt valami magyar katonatiszt is aki az átkosban a NATO-nak vagy az amiknak adott át hadititkokat, ő is lebukott, őt sem rehabilitálták a módszerváltást követően.

Janos Mohacsi 2016.07.05. 14:49:38

Nem o volt azbelso, sem nem az utolso. De akkor Snowdent is tarthatuk hosnak!!!

Janos Mohacsi 2016.07.05. 14:52:40

@Janos Mohacsi: Mindenesetre Sztalin elvtars paranoiajat igazolja a fenti cikk!!!
(Akkor ia nagyon piszkos jatszmak voltak pl.angol titkosszolgalat vs. Raszputyin vagy vs. Lenin).

tiboru · http://blogrepublik.eu 2016.07.06. 14:24:44

@rdos:

Nem is egy ilyen volt, hanem több. És valóban, egyiket se rehabilitálták.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2016.07.07. 12:35:08

@tiboru: Akkor azt hiszem bátran kijelenthetem hogy a Kelet-európai módszerváltások szó szerint "nem jelentettek gyökeres szakítást" a bolsevizmussal vagy a létezett (és eszerint kishazánkban még ma is létező) szocializmussal. :-(

medium size devil 2017.03.12. 18:27:21

@BircaHang Média szerkesztősége:

"Az orosz néplélek fő igénye, hogy Oroszország legyen független állam, s az orosz nép által megtermelt profit az orosz népnek hozzon hasznot. Csak ez a 2 fő igény van."

Mekkora egy bargyu kijelentes.. az off-shore-ozo orosz oligarchak elukon a krozus gazdagsagu Puyinnal biztos a legnagyobb kozmegelegedesre tesznek eleget ennek a magasztos elvarasnak..

Pont a ruszkik voltak akik kizsakmanyoltak a kelet-europai gyarmati piacot, ja meg ez a cikk pont arrol szol, hogy a ruszkik lopkodtak masok munkajanak eredmenyet, szoval az allitasod hitelessege egy ki nem nyomott szellentes erejevel se er fel.

medium size devil 2017.03.12. 18:35:00

@BircaHang Média szerkesztősége:

Vetrov nem az orszaga ellen harcolt hanem a fennallo rendszer ellen! Kurva nagy kulonbseg es egy piszkos demagog csusztatas egybemosni a kettot. Vetrov nem hagyta ott Oroszorszagot, a leiras alapjanegy izzig-verig orosz karakter volt, nem menekult el es vallalta a martirsorsot. Egy fasisztoid rendszert "arult el", hos volt, Te megegy senkihazi ferfiatlan csicska seggdugasz. Nem vagy abbana helyzetben, hogy learulozz barkit is, komcsi birka.

MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes · http://www.bircahang.org 2017.03.12. 18:35:06

@medium size devil:

Putyin sikerének egyik titka éppen az oligarchák likvidálása volt.

Putyin gazdag ember, az átlagoroszhoz képest az, hiszen 2-3 millió eurós vagyona van. De aligha krőzusi méret ez.

A SZU volt a világ első gyarmatbirodalma, ahol a gyarmatok lakossága jobban élt, mint a gyarmattartó lakossága. Azaz nem igaz a kizsákmányolás. De eleve ennek semmi köze a mai helyzethez.

MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes · http://www.bircahang.org 2017.03.12. 18:37:44

@medium size devil:

Aki az ellenséget segíti, hogy az legyőzze a hazádat, majd azt uralma alá helyezze, az áruló, s nincs erre mentség.

Vetrovék tevékenységének eredménye az lett volna, ami be is következett Oroszországban a 90-es években: az ország teljes leigázása a nyugat által. Ha ezt akarta Vetrov, akkor vagy elmebeteg vagy aljas áruló...

medium size devil 2017.03.12. 18:40:21

Nem tudom a szovjet kozvelemenyt tajekoztattak-e rola, hogy a kommunista rendszer fennen hirdetett gazdasagi folenyeben talan megse voltak anyira biztosak a vezetok es egy egesz ugynoksereg dolgozott, hogy lenyulja a gaz kapitalistak szellemi javait.