Jól ismert történelmi és geopolitikai okok miatt a haditengerészeti érdeklődésű magyar military-fanok úgy száz éve vannak nehezebb helyzetben, mint a másik két nagy haderőnem rajongói. Azt ugyanis sokan tudjuk (az újságírók zömére ez most nem vonatkozik), hogy mi a különbség egy vadászgép és egy bombázó, egy PSZH és egy harckocsi, egy karabély és egy géppisztoly között, de hogy miben különbözik egy romboló a fregattól, esetleg egy kutter a korvettől - na ez még azoknak is gondot jelent, akik röhögve felsorolnak tíz különbséget egy harmadik- és egy negyedik generációs könnyű vadászbombázó között. Paxton barátunk (aki régi motoros a szakmában) a lemiles ismeretterjesztés keretein belül most arra tesz kísérletet, hogy egy kicsit oszlassa a hadihajós homályt.

Előszóként fontos tisztázni, hogy az egyes hadihajó-típusok hierarchiában betöltött szerepe folyamatosan változik a történelemben, ahogy új hajóosztályok és típusok lépnek be, vagy tűnnek el. Például a fregatt a 18. században a sorhajó után közvetlenül a második legerősebb hajótípus volt, míg a 20. századra jócskán hátracsúszva az utolsó előtti a mélytengeri hadihajók sorában. Ellenpélda a romboló, ami eredetileg kicsi és gyenge torpedóhajó-romboló volt, de mivel gyors, raktak rá torpedót, később rakétát, hogy nagyobb hajók elleni feladatokat ellássa. Folyamatos fejlődése miatt a 20. század végére ezért az egyik legerősebb hadihajó, a legtöbb ország haditengerészetében zászlóshajóként romboló szolgál (például a kínai haditengerészetben is egészen a közelmúltig).

A fentiek fényében semmi meglepő nincs abban, hogy a távoli jövőben az Imperial Cutter méretben megelőzi a Federal Corvette-et, vagy egy „messzi-messzi galaxisban” a Birodalmi csillagromboló valójában csatahajó szerepet tölt be és Capital Ship-ként van jegyezve.

Jelen írás két történelmi korszakra hadihajóira koncentrál (némi kikacsintással a scifi elképzeléseire is). Elsőként a 18. századra, ami a vitorlás hadihajók aranykora volt, amikorra elérték azt a maximális potenciált, amit a tisztán fából épített, vitorlás hajók elérhettek. A második szakasz a II. világháború utáni besorolást ismerteti, ami azért jellemző korszak, mert ekkora a két világháború tapasztalataival a központi tűzvezérléssel rendelkező fémhajók funkciója és így a besorolása is letisztult.

A hadihajó-típusok megismeréséhez először vissza kell tekintenünk a 17. század közepéig, amikor a hadihajók valódi besorolása elkezdődött. Korábban is voltak különböző hajókategória-elnevezések, pl. galleon, karak, stb., azonban itt az egy típusba tartozó hajók a gyakorlatban csak „távolról, sötétben, egy parázsló cigaretta fényében” hasonlítottak egymásra. Ugyanis semmilyen szabvány nem volt, a hajó kialakítása a hajóács tapasztalatától, kedvétől és a rendelkezésre álló forrásoktól függött. Ezért a névleg azonos típusba tartozó hajók között óriási különbségek voltak.

Ezt az összevisszaságot szüntette meg egy új taktika, amit az első angol-holland háború (1652-1654) idején találtak fel. Ez az új taktika nem volt más, mint a csatasor. Az oldalt elhelyezett ágyúk tűzerejének optimális kihasználása végett a flottát egy egysoros vonalban állították fel, így egyik hajó sem akadályozta a másikat a tüzelésben, míg teljes oldalsortüzüket az ellenségre tudták zúdítani. A csatasort először 1653-ban alkalmazták a hollandok ellen a gabbardi csatában. Segítségével sikerült döntő győzelmet aratniuk, ezért a csatasor az angol flottában hamarosan a szabványos harceljárás rangjára emelkedett. Sikerét látva a módszert rövidesen más haditengerészetek is átvették. A csatasor bevezetésének egyik következményeként meg kellett válogatni az azt alkotó hajókat. A korábbi tengeri ütközetekben több kisebb hajó könnyedén összefoghatott egy nagyobb ellen. A csatasor esetén viszont minden hajó megőrizte pozícióját az ellenség csatasorában lévő ellenfelével szemben, bármennyivel volt is erősebb az ellenfél. Mindebből következik, hogy kicsi, gyengén felfegyverzett, avagy túlságosan könnyű építésű hajó nem vehetett részt a csatasorban. Hatásos csatasort csak olyan hajókból lehetett kialakítani, melyek elég erősek voltak ahhoz, hogy megállják a helyüket a csatasorban. Ezek a hajók voltak a sorhajók.

A sorhajók voltak a későbbi csatahajók 17-18. századi megfelelői. Egy sorhajónak csak egyetlen, ember alkotta ellenfele volt: egy másik sorhajó. A kisebb hajóknak, például a fregattoknak a tűzereje nem volt elegendő ahhoz, hogy ágyúik lövedékei átüssék egy sorhajó vastag oldalát. Ezzel szemben a sorhajók nehezebb ágyúi könnyedén képesek voltak szétrombolni egy fregatt vagy más kisebb hajó jóval gyengébb testét. A sorhajó két évszázadon keresztül a tengerek ura volt, mint a hadiflották gerincét alkotó, a tengeri háborúk sorsát egyedül eldönteni képes alapvető harceszköz. A sorhajó név a sorhajók által alkalmazott taktikából, a csatasorból ered.

A megfelelően erős építés és fegyverzet mellett a csatasor megkövetelte az uniformizálást is. A kötött csatarend miatt a hajók sebességének és hajózási tulajdonságainak a lehető legegyformábbnak kellett lennie, ezért méretük, formájuk és vitorlázatuk csak nagyon kis mértékben térhetett el egymástól. Ettől a korszaktól datálható az egységesített hajótípusok megszületése (csökkenő méretben felsorolva):

- 1. osztályú sorhajó (Ship of the line, 1st class):
100-120 ágyús, 3 ütegfedélzetes, 32-24-12 fontos ágyúkkal. A franciáknál 36 fontos ágyú volt a 32 fontos helyett.

1765 - HMS Victory (angol 1. osztályú sorhajó, 104 ágyús)

- 2. osztályú sorhajó (Ship of the line, 2nd class):
90 ágyús, 3 ütegfedélzetes, 32-18-12 fontos ágyúkkal.

1715 - Man O' War (spanyol 2. osztályú sorhajó, 94 ágyús)

- 3. osztályú sorhajó (Ship of the line, 3rd class):
74 ágyús, 2 ütegfedélzetes, 32-24 fontos ágyúkkal. Méretei általában 60 x 15 méter. A sorhajók gerincét ez adta, például a brit sorhajó flotta háromnegyede ilyen hajókból állt.

1804 - Achille (francia Téméraire-osztály, 74 ágyús)

- Fregatt (Frigate):
28-32 ágyús, 3 árbocos, 1 ütegfedélzetes, 12 fontos ágyúkkal. Nagyon gyors járású hajó volt, mert kisebb méretei ellenére is a sorhajókhoz hasonló nagyságú vitorlázattal szerelték fel. A napóleoni háborúk idején már nagyobb, 36-44 ágyús fregattokat építettek, ezek fő fegyverzete általában 18 fontos ágyúkból állt.

1796 - HMS Surprise (angol fregatt, 24 ágyús)

- Szlúp (Sloop of war):
A franciáknál korvett néven ismerték. A 18. században három árbocos kisméretű (15-20 méter), 18-20 ágyús hadihajó, 1 ütegfedélzetes, 12 fontos ágyúkkal.

1773 - HMS Atalanta (angol Swan-osztály, 16 ágyús)

- Brigg (Brig):
10-18 ágyús kétárbocos hadi- vagy kereskedelmi hajó. Bár nagyobb, mint a szkúner (25-50 méter hosszú), de gyorsan és könnyen manőverezhető. Sebességük, manőverezhetőségük miatt igen népszerűek voltak a kalózok körében is.

- Szkúner (Schooner):
Alacsony merülésű kereskedelmi hajó, de sebessége és mozgékonysága miatt szintén nagyon népszerű volt a kalózok között is.

- Kutter (Cutter):
6-10 ágyús, speciális vitorlázatú egyárbocos hajó. A vitorlázata miatt minden más hajónál jobb mozgékonysággal rendelkezett, mivel a lehető legnagyobb szögben tudta befogni a szelet. Elsősorban parti járőrhajónak használták.

- Ágyúnaszád (Gunboat):
15-20 méter hosszú, 1-2 darab 24 fontos ágyúval. Kifejezetten parti célpontok nehéztüzérséggel való leküzdésére tervezték. Rendkívül alacsony merülése miatt nem csak a parti, de folyó menti városokat/erődöket is tudott támadni.

A hadihajókat 20. század első felében még feladatkörük (hajó-hajó elleni csata, tengeralattjáró-elhárítás vagy légvédelem) szerint definiálták különböző osztályokba és típusokba. Ezt a besorolást azonban az Oliver Hazard Perry osztályú fregatt 1977-ben elavulttá tette, mivel ezek mindenre veszélyt jelentenek, kb. 150 km-en belül, akár a felszínen / alatta / felette tartózkodik. Innentől kezdve elsősorban a tömeg alapján sorolták be hajókat, mivel mindegyik többé-kevésbé alkalmas volt bármilyen célpont elleni harcra.

Eddig is találkozhattatok a szövegben a hajóosztály szóval. Nos, a hajóosztály annyiban különbözik a hajótípustól, hogy ezt (mármint a hajóosztályt) az azonos osztályba sorolt hajók közül az először lefektetett hajógerincű/vagy vízrebocsájtott hajóról nevezik el. A "fregatt" vagy a "brigg" az egy hajótípus, az pedig, hogy az előbb bemutatott HMS Atalanta egy "Swan-osztályú szlúp", ez azt jelenti, hogy ebből a kategóriából a Swan készült el először, az összes többi hozzá hasonló (például az Atalanta) később. Reméljük, követhető volt. És köszönjük Zig-Zag aa-nak a pontosítást.

A 20. századi hajótípusok, csökkenő méretben:

- Capital Ship:
Ez nem hajóosztály, hanem fogalom, a legnagyobb hajókategóriák összessége. Nem összetévesztendő a zászlóshajóval. Az 1922-ben megkötött Washingtoni Haditengerészeti Egyezmény szerint csatahajó vagy csatacirkáló minősül Capital Ship-nek. Ezt 1942-ben kiterjesztették a repülőgép-hordozókra is. A Capital Ship gyakorlati definíciója: "Ha a Capital Ship-et legyőzik, a flottát is legyőzték. Ha minden más egység már elveszett, de a Capital Ship még harcképes, akkor a csata még nincs eldőlve."

- Zászlóshajó (Flagship):
Ez is még fogalom, nem típus és nem merev kategória. Arról kapja a nevét, hogy a flottaparancsnok zászlóját hordozza. Általában csatahajó vagy repülőgép-hordozó, de a Capital Ship-pel ellentétben a flotta aktuális méretétől függően lehet kisebb hajó is, akár cirkáló vagy romboló. Például a Midway-i csatában Nagumo admirális átvitte a flottaparancsnoki zászlót a Nagara könnyűcirkálóra, miután a korábbi zászlóshajó, az Akagi repülőgép-hordozó végzetes találatot kapott.

- Csatahajó (Battleship): 35.000 tonna felett
Angolszász területeken a dreadnought kifejezést is használják, mivel az 1906-ban szolgálatba lépett HMS Dreadnought volt az első igazi csatahajó. Fő jellemzői a minden mást felülmúló nagy ágyúk és páncél. Egyetlen funkciója a másik hajó elleni csata. A csatahajók a tengerek vitathatatlan urai voltak, egészen  a repülőgép-hordozók megjelenéséig.

Scifi-példák: Imperial Star Destroyer (Star Wars), Battlestar Galactica, Kilimanjaro dreadnought (Mass Effect), MCRN Donnager (The Expanse)

1988 - BB-61 Iowa (amerikai Iowa-osztály, 57.000 t)

- Csatacirkáló (Battlecruiser): 20.000 tonna felett
Neve ellenére semmiképpen nem összetévesztendő a többi cirkálóval. Méretét tekintve csatahajó nagyságú és fegyverzetű, de csak nehézcirkáló-páncélzat és ennek eredményeként nagyobb gyorsaság jellemzi őket. Brit találmány, első példánya a HMS Invincible volt, ami 8 db 305 mm-es ágyúval rendelkezett, de védettsége csak 200 milliméteres gránátok ellen volt elégséges. Ezért a csatacirkálók már Jütlandnál is szépen robbantak, mert ugye nem az a legény, aki adja, hanem aki állja. A tervezők úgy gondolták, hogy a hajó bármely cirkálót képes megsemmisíteni, ha pedig csatahajóval kerül szembe, akkor sebessége révén bármikor könnyen elmenekülhet. Ezzel az volt a baj, hogy ha egy parancsnok számára ilyen hajóegységek állnak rendelkezésre egy csatahajókkal vívott küzdelemben, akkor biztos, hogy beállítja őket a flottája tűzvonalába, így ott nem érvényesül sebességi fölényük. Ennek ellenére nagyon népszerű volt, mert a páncélzat spórolásával sokkal olcsóbb a gyártása a csatahajónál.

Nevezéktani tévedések: Itt a legnagyobb a zűrzavar, mert a csatacirkáló megléte értelemszerűen feltételezi a nála erősebb páncélzattal rendelkező csatahajó létezését. Ennek ellenére nagyon sok helyen a flotta legerősebb hajója csatacirkáló megnevezést kap, ami így önmagában hibás. Ilyen hibás elnevezés például Farragut csatacirkáló (Elite Dangerous), Harrower csatacirkáló (Star Wars), Daedalus csatacirkáló (Stargate). Ezért alternatív megoldásként elfogadható a csatacirkáló definíció minden olyan, kizárólag hajó-hajó elleni csatára tervezett járműre, ami saját tűzerejének ellenállni nem képes páncélzattal rendelkezik.

2010 - Pjotr Velikij csatacirkáló (orosz Kirov-osztály, 28.000 t)

- Repülőgép-hordozó (Aircraft Carrier):
Amolyan fogadott mostohagyerek a hadihajók között, elméletben és gyakorlatban is egy úszó katonai repülőtér. Ezt alátámasztandó az Egyesült Államok haditengerészetében egy 1930-as években hozott törvény miatt repülőgép-hordozó kapitánya a mai napig is csak repülőgép-pilóta (!) lehet, akit egy gyorstalpaló tanfolyammal képeznek ki az alapvető hajózási ismeretekre. Megjelenésével teljesen felborította az addigi erőviszonyokat, mivel a fedélzetén szállított repülőgépeinek hatósugara több 100 km. A repülőgép-hordozók többek között a világ legnagyobb csatahajójának, a Yamatónak az elsüllyesztésével bebizonyították, hogy a saját osztályukon kívül már nincs méltó ellenfelük a nap alatt. A víz alatt persze még akad...

2003 - CVN-76 Ronald Reagan repülőgép-hordozó (amerikai Nimitz-osztály, 101.000 t)

- Cirkáló (Cruiser): 9.500 tonna felett
Mint napjainkban minden hadihajó, ez is multifunkciós (hajó-hajó elleni csata / tengeralattjáró-elhárítás / légvédelem), azonban fegyverzetében túlsúlyt kap a másik felszíni hajó elleni fegyverzet, illetve a légvédelem.

1988 - CG-57 Lake Champlain cirkáló (amerikai Ticonderoga-osztály, 9.600 t)

- Romboló (Destroyer): 5.000-9.500 tonna között
Eredetileg torpedóhajó-romboló, majd torpedóromboló. Folyamatos növekedése miatt és fegyverzetének erősödésével végül egyszerűen már rombolónak nevezték. Napjainkra az abszolút multifunkciós hadihajó, fegyverzetében tökéletes egyensúlyt képez minden feladatra. Ezért általában minden flotta gerincét ez a hajótípus képezi.

2012 - DDG-97 Halsey romboló (amerikai Arleigh Burke-osztály,  9.300 t)

- Fregatt (Frigate): 3.000-5.000 t
A 2. világháborúban még egyértelműen konvoj-kísérőhajó, ma már önálló multifunkciós hadihajó, ami fegyverzetében némi tengeralattjáró elleni túlsúllyal rendelkezik. Érdekesség, hogy az amerikai haditengerészet a 2000-es években összes (55 db) Oliver Hazard Perry osztályú fregattról leszedte az Mk 13 rakétaindító rendszert, megfosztva ezzel az összes (40 db) légvédelmi és felszíni rakétájától. Azután 2015-ben valamennyit kivonták a szolgálatból. Ki érti ezt?

2004 - FFG-60 Rodney M. Davis fregatt (Oliver Hazard Perry-osztály, 4.100 t)

- Parti harci hajó → Fregatt (Littoral Combat Ship): 3.100-3.500 t
Az amerikai haditengerészetnél a mostanra kiöregedett fregattok helyett érdekes módon egy új összevont hajókategóriát alkalmaznak, ami egyszerre veszi át a US Navy-ben a korvettek és fregattok szerepét. Végül 2014-ben úgy döntöttek, hogy a Littoral Combat Ship megnevezés túl hosszú, és ezek is a "fregatt" megnevezést kapják. :) Ebből összesen 26 db-ot terveznek üzemeltetni (13 db Freedom osztályút és 13 db Independence osztályút).

2016 - LCS-1 Freedom fregatt (amerikai Freedom-osztály, 3.500 t)

- Korvett (Corvette): 500-3.000 t
A legkisebb mélytengeri hadihajó-típus. Az idők folyamán többféle funkciója is volt, kezdetben konvojkísérő, majd partvédő szerep jutott neki. A többi hadihajóhoz képest relatív kis mérete miatt komolyabb tengeri csatára nem alkalmas, ellenben gyorsasága miatt ideális kalóztevékenység elleni fellépésre.

2008 - Magdeburg korvett (német Braunschweig-osztály, 1.810 t)

- Kutter (Cutter): 100-500 t
A legkisebb és nem-mélytengeri hadihajó. Ezért jellemzője, hogy nem szeretnek kikötőn kívül éjszakázni. Jellemzően parti járőrhajónak használják, csempészek és kalózok ellen.

2015 - WPC-1112 Isaac Mayo kutter (amerikai Sentinel-osztály, 353 t)

És nézzük, hogy mi az első 3 tengeri nagyhatalom elképzelése az ideális flotta arányairól:

Megjegyzések:

A zárójelben látható szám jelzi az összes hadihajót, ami jelenleg aktív vagy inaktív állományban, de létezik.

Az orosz és kínai haditengerészet számai egyenlőre nem relevánsak az igényeik szempontjából, mivel az oroszok soha nem rendelkeztek melegvízi óceáni kikötővel. Vagyis csak Szentpéterváron, Murmanszkban és hasonló hideg helyen építhetnek hadihajókat, ahol a klíma erősen visszaveti a projektet. A másik lehetőség a fekete-tengeri Szevasztopol, de ott csak olyan hajó épülhet, amit a NATO előzetesen jóváhagyott, különben az idők végezetéig rostokolhat a Boszporusz előtt. A 4 db Kirov osztályú csatacirkáló közül egyedül a Pjotr Velikij aktív, a többi a mólónál rozsdásodik mindaddig, amíg lesz pénz a biztonságos felújításra.

A kínai haditengerészet pedig a gazdaság korábbi állapota miatt nem rendelkezik komoly múlttal. Például rombolók adták egészen a közelmúltig a kínai flotta zászlóshajóit. Ez csak 2016-ban változott meg, amikor az oroszoktól vásárolt Admiral Kuznyecov osztályú Liaoning repülőgép-hordozót üzemkésznek nyilvánították.

Az amerikai csatahajók jelenleg nincsenek aktív állományban, mivel a diesel-meghajtás miatt irdatlanul költséges folyamatosan mozgatni 57.000 tonnát... Amerikai korvettek nem léteznek, helyettük az új LCS fregattok vannak összevont hajóosztályként. Továbbá az amerikai kutterek valójában mind a parti őrséghez tartoznak (US Coast Guard). Eddig 19 db készült el a tervezett 58-ból.

Mint a számokból látható, a US Navy a nagyobb hajótípusokkal a mostani csökkentett állapotában is egyidejűleg tudja leverni az utána következő két nagyhatalom haditengerészetét. Érdekes... Még az angolok sem voltak ennyire megalomániások a klasszikus imperializmus korában. Bár az igaz, hogy őket nem két óceán fogta közre...

xxx   XXX   xxx

Eddig tartott Paxton posztja. Ha kérdésed volna a szerzőhöz, vagy ha vitatkoznál vele, ne tartsd vissza magad, miként annak is örülnénk, ha további hadihajó-taxonómiai ismeretekkel rendelkezőként ezeket velünk is megosztanád. Mert navigare necesse est - állítólag.