Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

július 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (12) ajánló (79) alagút (7) állat (8) amerikai (93) angolok (8) arabok (15) átirányítás (13) atom (11) ausztrál (5) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (5) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (7) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (7) ejtőernyős (30) életrajz (37) elmélet (11) erdély (5) erőd (8) évforduló (52) fegyver (7) ferencjózsef (11) francia (24) görgey (13) görögök (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (81) haditengerészet (46) hadkiegészítés (5) hadsereg (15) hadtörténelem (147) hadtörténet (19) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (16) hidegháború (43) híres bűnözők (8) honvédség (11) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (45) ii világháború (105) izrael (26) japán (21) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (5) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (57) kiképzés (7) kína (5) kínai (6) kivégzés (6) könyv (5) középkor (10) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (75) légierő (48) légvédelem (6) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lovas (6) lovasság (10) lövészárok (5) magyar (139) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (65) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (28) ostrom (6) osztrák (30) osztrák magyar (27) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (5) rendőrség (5) rendvédelem (53) róma (13) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (14) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (7) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (36) szovjet (59) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (15) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (65) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) USA (5) usa (53) utánközlés (27) vadászgép (11) várostrom (6) vendégposzt (79) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (54) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Amerikai milíciák és civil fegyvertartók, IV. rész: Redneck Rampage

2017.07.10. 01:36 Fredddy

 

3perc.jpgMint az előző részekben (1,2,3) láttuk, az eredetileg a szövetségi állam túlhatalmának visszafogására is hivatott milíciarendszer mára nagyobb részben a szövetségi állam irányítása alá került (Nemzeti Gárda), kisebb részben a használhatóság határáig, és azon túlra is redukálódott (SDF-ek). Egyesekben ezért felmerült a gondolat, hogy akkor menjünk vissza a Start mezőre, és csináljunk szépen újra milíciákat magunk, magunknak. A cikksorozat most következő, utolsó részében ezekről az emberekről lesz szó.

 

  1.) ,,That ain’t my America...”

 

Az amerikai törvények alapvetően nem tiltják a milíciaalapítást (ha más nem, az első és a második alkotmánykiegészítés garantálja ezt a jogot), de szövetségi forrásokról ezek a szervezetek természetesen nem nagyon álmodhatnak. Sokszor mondjuk kifejezetten nem is rajonganak a szövetségi államért, sőt, dedikáltan a szövetségi állam túlhatalma ellen, a hagyományos amerikai értékeket zászlajukra tűzve alakulnak meg. Ez a mozgalom ráadásul éppen az elmúlt pár évtizedben erősödött meg nagyon komolyan! A mainstream média általában elintézi a dolgot annyival, hogy ni a bolond redneckek hogy megnácultak meg katonásdit játszanak, csapjon szét köztük valaki gyorsan, mielőtt komolyabb bajt csinálnak. Aki viszont ebben a cikksorozatban idáig eljutott, nyilván kicsit részletesebben is kíváncsi a dolog hátterére. A sajtóból sajnos elég nehéz ezekről a dolgokról tájékozódni: a mainstream média, ahogy írtam, alapvetően ellenséges, a saját sajtójuk tömény propaganda, a szcénában jobban benne levők objektivitását pedig vagy a bajtársiasság, vagy a rivalizálás homályosítja el (a szokásos ökölszabály működik itt is: a magánál mérsékeltebbet mindenki gyáva fosnak tartja, a magánál szélsőségesebbet mindenki közveszélyes őrültnek tartja, a bármelyikükre kívülről érkező kritikára pedig mindenki egy emberként fújol.) Ezért szerintem a legjobb, ha az okok és indokok megismerésén keresztül szerzünk szilárd alapot a vizsgálódáshoz.

Bevezetésként egyszerűsítsük mi is a dolgot egy szóra: a félelem. Ezek az emberek félnek, elsősorban attól, hogy az állam védtelenül hagyja őket, illetve egyszercsak gondol egyet, átfordul diktatúrába, és rabbá teszi a szabad embereket. Láthattuk, hogy az USA történetének 250 éve alapvetően tényleg a szövetségi állam hatalmának növekedéséről szólt, és ha ezt a folyamatot valaki a történelmi-társadalmi kontextust elhanyagolva szemléli, akkor aztán bármekkora diktatúrát extrapolálhat belőle. (A szövetségi állammal szembeni ellenérzések pedig az arra fogékonyak körében a legváltozatosabb összeesküvéselméletek terjedéséhez vezetnek- ezt meghagynám Tiborunak.)

10377524_10152093684816493_7191189719068337381_n.jpgJellemző folyamat például, hogy a fegyveres szervezetek civilek felé mutatott arca mennyit durvult az utóbbi időkben. A mai emberek rendőr-képe már a háború utáni időkben alakult ki: ekkoriban (50-60-70-es évek filmjeiben szereplő rendőröket figyeljük meg) a rendőrbácsi fess egyenruhában, egy esztétikusan csillogó (a század elején .32-es, utána inkább .38-as) revolverrel az oldalán tartotta fenn a rendet, a rossz kölyköknek kiosztott egy-egy pofont (a nem olyan fehér színűeknek többet is, de ezt most ne keverjük ide), és mosolygott mindenki vakító Colgate-mosollyal, ahogy az a szabadság őshazájában el is várható. A hetvenes évek végére a drogok elterjedésének köszönhetően viszont nagyon eldurvult a bűnözés, a pofon már nem volt elég, megjelentek például a SWAT-alakulatok. A folyamat pedig ma is tart: a gettókban felnövő bűnözők újabb nemzedékei egyre reménytelenebbül belegabalyodnak a bűnözés és az erőszak örvényébe, legújabb fejleményként pedig a Mexikót vérbe borító drogháború tajtékja is át-átcsap a határon. A rendőrökre emiatt sokkal komolyabb veszélyek leselkednek: a rossz környékeken bárhonnan dördülhet lövés, és egy sima közúti ellenőrzés is nagyon veszélyes lehet, mert a körözött sofőrnek kétszázezer dollár utcai értékű kokainnal a csomagtartóban veszítenivalója nincs, Uzija viszont nagyon is van. A reakció erre persze az, hogy a rendőrök maguk is sokkal agresszívabban lépnek fel: a trigger-happy attitűd főleg a feketékkel kapcsolatban kerül be a hírekbe, de a rendőri túlkapások ettől még bármilyen békés polgárt kellemetlen érzésekkel töltenek el. Na, persze a bűnözés elfajulása önmagában se valami megnyugtató.

Emellett ott vannak a terroristák is. A legújabb kori terrorizmus problémája a 70-es évek közepén vált akuttá, ekkor azonban a terrorszervezetek még politikai szereplőkként léptek fel, és jól megfogalmazható célokért harcoltak. Mára viszont megjelent egy új típusú terrorista, a magányos ámokfutó, aki bárkit célpontnak tekint, a saját életét sem kíméli, és nem akar mást, csak pusztítani. Az Óvilágban ezt a vonalat szinte kizárólag muzulmánok viszik, de Amerikában vallástól-világnézettől függetlenül meglepően bőségesen teremnek olyan emberek, akik a túlvilágra igyekeznek és nem akarnak egyedül menni. A szervek az ilyenek ellen szintén a militarizálódás útját követve próbálnak védekezni (megjelennek az utcákon a golyóálló mellények, gépkarabélyok, sőt, MRAP-ek), az államok pedig titkosszolgálati eszközökkel és úgy általában a kontroll növelésével- jó példa rá a 2001-es Patriot Act. Ez már önmagában, pláne a kapcsolódó megfigyelési-és egyéb botrányokkal karöltve szintén sok ember számára ellenszenves, de a terroristáktól való félelem is a civilek fegyverkezését serkenti.

waco.jpgÉs persze ott vannak azok az esetek is, amikor a félelem valósággá válik. Az 1992-es Ruby Ridge-i esetről volt már szó a blogon, a másik híres ügy, a wacoi ostrom alig egy évvel később történt. A texasi várostól pár kilométerre ütötte fel a tanyáját egy hetednapi adventista felekezetből kiszakadt, Branch Davidiansnak nevezett világvégeváró szekta a karizmatikus David Koresh vezetése alatt. A szektatagok egy Kármel hegynek nevezett épületkomplexumban éltek, és kevés kapcsolatot tartottak a külvilággal. Bár balhék korábban is voltak, 1993 február 27-én a Waco Tribune-Herald nevű újság robbantott képletesen bombát egy cikkével, amiben David Koresht poligámiával, és 12-13 éves szektatag lányok megrontásával vádolták (ezek a vádak később igaznak bizonyultak). Ekkoriban már a hatóságok is vizsgálódtak utánuk, Koresh ugyanis legális fegyverkereskedelemből élt, egyes információk szerint azonban félautomata M-4-eseket is alakított át sorozatlövővé. Ezt ugye megbeszéltük, hogy még Amerikában is tilos, emellett pedig meth készítésével is vádolták. Bár előbbi vád később igaznak bizonyult, ekkor még sem ez, sem a methfőzésé nem állt túl szilárd lábakon; arra viszont elég volt, hogy február 28-án házkutatást tartsanak a szektánál. Ők megneszelték ezt, és védelmi állásokat vettek fel- félautomata fegyverek mellett valóban voltak automata AR-15-öseik és Kalasnyikovjaik is. A házkutatási parancsnak 75, géppisztolyokkal és gépkarabélyokkal felfegyverzett ATF- illetve FBI-ügynök próbált érvényt szerezni a Nemzeti Gárda helikoptereinek támogatásával. Jött az ilyenkor szokásos történet: ,,úgy kezdődött, hogy visszalőttek”. Közel kétórás csata tört ki, amiben öt szektatag és négy szövetségi ügynök vesztette életét, és számos sebesült is volt, maga Koresh is megsérült. A szövetségiek a lőszer fogytával visszavonultak, és –a szövetségi halottakra tekintettel-a FBI vette át a parancsnokságot. Blokád alá vették Kármel hegyét. Néhány gyerek elhagyhatta az ostromlott erődöt (ők erősítették meg a gyermekabúzusról szóló híreket), majdnem 100 szektatag, köztük a sérült Koresh azonban kitartott. Húzdmeg-ereszdmeg játék kezdődött, a szektások eleinte még a helyi sajtóval is tudtak beszélni telefonon. Az FBI pszichológiai hadviselést alkalmazott, zenét, lemészárolt nyulak visítását sugároztak iszonyú hangerővel, szétlőtték Kármel-hegy víztartályait, kikapcsolták az áramot, Bradley páncélosokkal és Patton alvázas M728-as műszaki járművekkel taposták szét a védelmi berendezéseket és a szektatagok autóit. A bentiek esővízen és felhalmozott katonai élelmiszercsomagokon tengődtek, de nem adták fel. Koresh Jézus második eljövetelének nyilvánította magát, így egyre nehezebb volt tárgyalni vele. Az ostrom elhúzódott, és félő volt, hogy a szektatagok tömeges öngyilkosságot követnek el, így végül az FBI akcióra szánta el magát. Április 19-én nagyon durva könnygáztámadást intéztek az épületkomplexum ellen, majd Bradleyk, 2 Abrams tank és műszaki páncélosok bevetésével rohamra indultak (a tankokat csak faltörő kosként használták). Az épület máig megnyugtatóan tisztázatlan módon kigyulladt, és a szektások nagy része a tűzben pusztult el. A még ekkor is kitartó 85 szektatagból csak 9-en menekültek meg. Állítólag ki tudtak volna menni, de nem akartak, több gyereknek a felnőttek adták meg a kegyelemlövést, Koresht az egyik főszektás lőtte le, aki utána magával is végzett. A wacoi ügy hatalmas felháborodást keltett. A szektásokra se vetett valami jó fényt, de sokkal nagyobb hatást tett a szövetségi állam ellenségeire: Ruby Ridge-dzsel együtt a szövetségi rendfenntartás túlkapásainak szimbóluma lett. Ezzel indokolta tettét az oklahomai robbantó neonáci Timothy McVeigh (1995-ben pont április 19-én történt a helyi szövetségi létesítmény elleni autóbombás támadás, majd’ 170 halottjával csak 9/11 előzi meg az USA területét ért terrortámadások sorában- persze, van, aki szerint ezt is a kormány csinálta), és a columbine-i mészárosok is.

Európai aggyal persze még mindig azt gondolhatnánk, hogy a rendőr, ha hülye is néha, minket véd, a jólét pedig_70080554_poorpark_getty624.jpg minden pofát befog, márpedig az amerikaiaknál jobban aztán senki se él. Nos, átlagban valóban, ezt az átlagot viszont elég komoly szélsőségek adják ki. A globalizáció legnagyobb vesztese, mint az a híres elefántdiagramból tudjuk, a fejlett országok alsó-középosztálya, és ez Amerikában is így van. A posztindusztriális korszakba való átmenet az út szélén hagyta a klasszikus ipari munkásságot, 2008-as válság miatt önmagában is sokan csúsztak le (ez éppen a hagyományosan fehér középosztályt érintette a legkeményebben), és még a jól működő iparágakból is sokan kiestek azért, mert az egykori ipari munkahelyeket a harmadik világba telepítették át a tulajdonosok, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások által nyitott lehetőségekkel élve kihasználhassák az ottani olcsóbb munkaerőt. (Sok helyen hasonló a helyzet, mint nálunk volt a nehézipar rendszerváltás utáni leépítésekor. A magyar állam legalább korkedvezményes nyugdíjat adott az elbocsátott bányászoknak, Amerikában viszont nincs korkedvezményes nyugdíj- puska van.)

mud-splash-redneck-style.jpgA gazdasági zűrök mellett van egy komoly kulturális szembenállás is az amerikai vidéki és városi nép között. A szokásos népi-urbánus vita: vidéki tahók vs városi sznobok (ez minden országban megvan valamilyen szinten, de nálunk például a sokkal kisebb földrajzi távolságok miatt a lelki távolságok se akkorák falu és nagyváros között), főleg a hatvanas években erősödött fel, amikor a hagyományos értékeket valló vidéki népek végképp elvesztették a fonalat, hogy mi ez az egész balhé behívóégetéssel, kábszival, hülye zenével, meg mindenki mindenkivel dugással. Cserébe persze megkapták, hogy már nem 1855 van, nagyfater. Ezen kicsit meghökkentek, de -nyakas emberek lévén- a hatvanas-hetvenes évek fordulójára határozottan és az addiginál tudatosabban beleálltak a régi jó, ,,igazzy” amerikai értékek védelmébe, és kialakították a saját, vidékiamerikai identitásukat countryzenével, konföderációs nosztalgiával és -európai szemmel nézve időnként önmaga paródiájába forduló- cowboyromantikával. A mainsteram média, és az általa formált közvélemény viszont egyértelműen a városi vonalat viszi, a vidéki problémák egyrészt alig-alig érik el az ingerküszöbüket, (vö: ,,Nálunk vidéken úszkálhatsz a szarban- semmi, de ha Pesten elfingja magát valaki, az mindjárt benne van a híradóban!!”), a máskülönben oly nagy gonddal gyakorolt politikai korrektségük pedig mintha éppen csak a vidéki fehérekre nem vonatkozna.

Az ellenállás ,,bástyái” között a már említett konföderációs nosztalgia is megérdemel egy bekezdést. Arebel1_80daa425-396d-4c9c-8b37-80997c942586_280x_2x.jpg polgárháború végével Dél államait határozott kézzel terelték vissza az északi ideák szerinti Egyesült Államok keretei közé, az ellenállás eszméje és a nosztalgia azonban tovább él. A washingtoni vezetést ez nem zavarja, Appomattoxnál a sztori erőszakos részét lezárta, véleményt nyilvánítani pedig ugye mindenkinek szabad. A hajdani ellenállam hagyománya hivatalosan-félhivatalosan is eleven, a Lee harckocsitól a déli államok hivatalos jelképei között megjelenő konföderációs ikonográfiáig számos példája van ennek. A fentebb említett gazdasági problémák pedig talán a Dél államait sújtják legjobban: a polgárháborús győzelem után az északi vezetés nem sok gondot fordított az eleve korszerűtlenebb gazdaságszerkezetű, majd a háborúban is megtépázott országrész gazdasági felzárkóztatására, és ez a hátrány a mai napig megvan: az egykori konföderációs államok nagy része a tagállamok egy főre jutó GDP szerinti listáján az utolsó negyedben szerepel. A ,,southern spirit” persze megszüli a maga ellen-ellenállását, a mainstream média igyekszik a déli nosztalgia destruktív, rasszista oldalát kiemelni, a kulturkampf így ezen a fronton is keményen folyik: sok rasszista és szélsőjobboldali mozgalom a konföderációs hagyományoktól függetlenül is adoptálta a kék andráskeresztes zászlót, a 2015-ös charlestoni mészárlás után viszont komoly kampány indult a konföderációs jelképek ellen. Legjobban nyilván az szívja meg, aki hátsó szándékok nélkül, tényleg csak Lee tábornokra szeretne emlékezni. (Egy ae2.jpgmegjegyzés még ide, mert ezen is sokszor megy az okoskodás. Bár a Konföderációnak rövid fennállása során három hivatalos zászlaja is volt, és a motívum kettőben meg is jelent, a ma konföderációs zászlóként ismert, és az egyszerűség kedvéért általam is így emlegetett zászló nem tartozott ezek közé. Ez a zászló a konföderációs katonai zászlóból alakult ki, és a polgárháború után a veteránszervezeteken keresztül ment át a köztudatba, elhomályosítva a gyakori cserebere miatt kevésbé szívekhez nőni tudó hivatalos lobogó emlékét. A katonai alakulatok zászlói legtöbbször négyzet alakúak voltak, a nyújtott változatot a Tennessee Hadsereg, illetve a konföderációs haditengerészet használta 1863-65 között. A nyújtott forma viszont jobban illik más állami lobogók közé, így vált mára ez gyakoribbá.)

A milíciák létrejöttének okai között a faji ellentéteket is meg kell említeni. Vannak, akiket eleve nem nagyon kell erre biztatni, de a vagyoni egyenlőtlenségek, a bűnözési statisztikák és a feketék időnkénti zavargásai sem segítenek mérsékelni a helyzetet. Sok embert tölt el félelemmel Amerika etnikai arányainak megváltozása is. Egy ideje már több színesbőrű gyerek születik, mint fehér, ezzel, és a latin-amerikaiak további tömeges bevándorlásával az USA nagyjából az évszázad közepére megszűnik majd fehér többségű államnak lenni. A hagyományos feketeellenes rasszizmus mellett így a latin-amerikai bevándorlás is nagyon kritikus kérdéssé vált, a latinok ráadásul a határokon belül megtalálható trógerebb meló egy részét is elviszik (egy komoly részük ráadásul illegálisan van az országban, így foglalkoztatásuk költségeibe az államnak járó sápot eleve bele sem számolják), így a munkanélküliséggel sújtott amerikai vidék emiatt is neheztel rájuk. 9/11 óta emellett a muszlimellenesség is sokat erősödött. Obama elnökké választása pedig végképp betette a kaput sokaknál: egy külföldi, muzulmán környezetből jövő apától származó fekete az USA elnökeként- négy meggyilkolására szőtt összeesküvést lepleztek le, még mielőtt egyáltalán felesküdött volna.

Szélsőséges eszméket természetesen nem csak faji alapon lehet követni. A konstitucionalizmust például szinte tetszőleges mértékig túl lehet tolni: vannak csoportok, akik már az amendmenteket sem fogadják el, ezen az alapon például a négerek egyenjogúságát és a nők szavazati jogát se. Ennél is tovább megy a common-law mozgalom, ők úgy en bloc a szövetségi intézményrendszer legális voltát tagadják. A ,,sovereign citizen”-mozgalom tagjai pedig egyenesen az USA-tól különálló, az USA törvényei fölött álló felsőbbrendű polgároknak nyilvánítják magukat, és igyekeznek is ennek megfelelően élni (amíg a bütykös taxi ki nem jön rájuk). Ez utóbbi eszmének több százezer követője van Amerika-szerte, sőt, egy afroamerikai változata is létezik.

Nem mindenki aprózza azonban ennyire el a dolgokat: sokan egyenesen a világvégére készülnek! Járvány, atomtámadás, napkitörés által okozott, elektromos berendezéseket tönkretevő elektromágneses anomália, a politikusok megőrülése (khm...), vagy egy óriási gazdasági válság- rengeteg olyan dolog lehet, ami a mostani, jól szervezett, sok ember ellátását biztosító társadalmi rendszer összeomlását, végét jelenti. Folyamatosan működő áruszállítás nélkül a nagy metropoliszoknak csak pár napra elegendő élelmük van például, a víz- és áramellátás fontosságáról nem is beszélve. Mostanában különösen sok fenyegető dologról hallhatunk: Y2K, 9/11, a 2008-as válság, Katrina, a globális felmelegedés, a zombifilmek reneszánsza és a maja naptár működésének félreértésén alapuló, 2012 körüli hiszti beemelte a közbeszédbe a társadalmi rendet elpusztító katasztrófák témáját. A világvége miatt aktívan aggódó, régebben ,,survivalist"-nek, újabban inkább ,,prepper”-nek nevezett emberek pedig készülnek szorgalmasan, bunkert építenek a kertben, konzerveket halmoznak fel, gázálarcot vesznek, van egy rétegük, amelyik az erdőben bushcraftol, az előremutatóbb gondolkodásúak rendszerfüggetlen energiahálózatot és hidroponikus kertészetet létesítenek, stb- néhányan egész életmódjukat a felkészülésnek rendelik alá. (Nyilván itt is megjelenik az üzlet, vannak vállalkozások, akik az ő ellátásukra szakosodtak, például élelmiszertartósításhoz szükséges felszerelést, de akár komplett előregyártott bunkereket is árulva.) A prepperek természetesen fegyverkeznek is, sokan akár egy kisebb háború megvívására elegendő arzenált is felhalmoznak. Ennek oka az a (megalapozatlannak semmiképpen sem tekinthető...) vélekedés, hogy bármi okoz is társadalmi-gazdasági összeomlást, a szerencsés túlélők jelentős része viszonylag rövid időn belül civilizációs gátlások nélküli, ám annál éhesebb fosztogatóvá züllik. A posztapokaliptikus imposztorok számára ideális célpont a prepper gondosan felszerelt hörcsögvára, ezt azonban Hörcsög úr nyilván nem tervezi ölbe tett kézzel nézni.article-2296472-18ce7b2c000005dc-537_964x634.jpg

A prepperség alapvetően nem politikai mozgalom, alapját a telepesek életmódjával kapcsolatos hagyományok és némi vallásos elem adja: Jézus második eljövetelét a Biblia szerint nehéz idők fogják megelőzni, és erre a vonalra néhány kisebb amerikai keresztény felekezet eléggé rá is állt. (A népesebb keresztény irányzatok szerint inkább az első eljövetel tanulságaira kell koncentrálni, a világvégén túl sokat agyalók pedig a lényeget szem elől tévesztve elég messze juthatnak a helyes úttól, lásd pl a wacoiak viselt dolgait.) A modernkori prepperség pedig a hidegháborús atompara következményeként jelent meg: Eisenhower idején amerikaiak tömegei építettek a hátsó kertbe kis bunkereket, mert mi van, ha ,,hájfej Hruscsov” tényleg megmutatja a kuzka anyját. A nagy bajra való készülés és a társadalomból való állig felfegyverzett kivonulás eszméje azonban jól rímel a szövetségi állammal szembenálló ideológiákra, így a szélsőjobboldal gondolatvilágába elég sok ponton beszivárgott- láthattuk Ruby Ridgeben is. Emiatt aztán a nem politizáló prepperek ugyanúgy sokat magyarázkodhatnak, mint a nem politizáló konföderációs hagyományőrzők. (A kivonulósdinak egyébként van egy szélsőbalos változata is, de a hippikommunákat aránylag kevéssé érdekli a konstitucionalizmus és a szabad fegyvertartás.)

Végül pedig érdemes megemlíteni az amerikaiak sajátos lelkesedését és idealizmusát is. Mi itt Európában, pláne Kelet-Európában sok nagy ötlet bukását átéltük, bőven láttunk öröklétre szánt birodalmakat összeomlani és világhódító seregeket megverve hazakullogni. Az x+1-edik nagy megfejtést emiatt egészséges szkepticizmussal fogadjuk. Az amerikaiaknak viszont jóval kevesebb ilyen élményük volt, így jóval kevésbé kudarcorientáltan állnak hozzá például az államellenes milíciák szervezéséhez is. Emellett úgy általában a fő ellenfélként megjelölt diktatúráról is jóval kevesebb ismeretük van: ha rosszmájú lennék, akkor azt mondanám, hogy ezeknek az embereknek fogalmuk sincs, milyen az, amikor egy ÁVH-ról, vagy pláne NKVD-ről úgy igazából leveszik a szájkosarat- a mindenkori amerikai állam és az átlagos diktatúrák között ugyanis az az egyik fontos különbség, hogy utóbbiaknak még elméleti fenntartásaik sincsenek a belföldi ellenségeikkel szembeni nyíltan erőszakos fellépéssel kapcsolatban. Na persze az amerikaiak egy sikeres függetlenségi háborút már vívtak, szóval ki tudja.

 

   2.) ,,I’m mad as hell and you know I still bleed red white and blue...”

 

Szóval ok és indok bőven van háztáji fegyveres szervezetet alapítani- nézzük hát, hogy sikerült! Az állami szervektől függetlenül létrejövő milíciákra sajnos nem találtam megfelelő magyar szót, a ,,civil milícia” olyan cicamicásan hangzik, ezennel elkeresztelem őket magánmilíciáknak, és ezt a szót fogom használni. Ha valaki tud jobbat, írja meg kommentben. Bár, mint majd látni fogjuk, az ideológiai alapokat elég nehéz szétszálazni, és a szervezetek tagjai között is bőven van átfedés, ez a cikk csak az eredeti amerikai értékeket zászlajukra tűző, milíciák hagyománya alapján milíciaformában működő, konstitucionalista szellemi alapokon álló fegyveres szervezetekről szól. A faji kérdésekre fókuszáló csoportok, mint a KKK, vagy az Árja Nemzetek, vagy a másik oldalról a Fekete Párducok ezért most kimaradnak. Szintén kimaradnak a Blackwaterhez hasonló zsoldoscégek, és például a Trump kampányrendezvényeit védő, félig politikai, félig biztonsági brigád is.

A történelmi gyökerekről elég sokat írtam, a mai magánmilíciák világa némi nyolcvanas évekbeli előjáték után a hidegháború végére alakult ki. Egy ilyen jellegű, Posse Comitatus nevű mozgalom már korábban létezett, szimbolikus kezdőpontul azonban idősebb Bush híres új világrend-beszédét szokták megadni. Ez részben egy afféle győzelmi beszéd volt a hidegháború megnyeréséről, részben a kuvaiti helyzettel kapocslatos tennivalókról szólt (a ,,kritikus tartalom" pedig mindössze egy bekezdés benne), de sokan úgy értették, hogy na most aztán az amerikai állam megállíthatatlanná vált, és belföldön is elhúzza a nótáját mindenkinek, aki nem ért egyet vele. Ez az értelmezés már önmagában is végtelen mennyiségű összeesküvés-elméletet szült, számunkra fontosabb, hogy ennek hatására terebélyesedett ki a tömeges milíciaalapításba torkolló Patriot (Hazafi)-mozgalom. A hagyományos keresztény amerikai értékeket képviselő, konstitucionalista, kisebb államot akaró, globalizációkritikus, adóellenes, helyenként fehér felsőbbrendűséget hirdető rasszista és melegellenes mozgalom volt talán az első olyan országos szerveződés, ami döntően az elektronikus média underground csatornáit felhasználva hintette a magvait. A kilencvenes években saját rádióhálózatukon és egymásnak passzolgatott videokazettákon terjesztették az okosságot, ma pedig az internet nyújt gyakorlatilag korlátlan lehetőségeket. A toborzásban felhasználták a fegyvertartók korlátozástól való félelmeit (a korlátozásokat a belopakodó zsarnokság első lépéseiként láttatva), a keresztény fundamentalisták ehhez hozzátették a maguk világvégével kapcsolatos elképzeléseit, a nácik pedig némi antiszemita összeesküvéselméletet, így több vasat a tűzben tartva a jobboldalon elég sok emberhez elértek. A bajokra megoldásként pedig fegyveres milíciák szervezését ajánlották, aminek pedig, mint láttuk, bőven megvolt a maga vonzó romantikája és történelmi-kulturális beágyazottsága. Az előzőekben tárgyalt kicsit is hivatalos milíciák (Nemzeti Gárda pl) persze minden alkalmat megragadnak, hogy elhatárolódjanak ezektől a nem hivatalos csoportoktól. Természetesen távolról sem minden kormányellenes csoport működik milíciaformában, de most csak ezekről van szó. Emellett pedig távolról sem minden magánmilícia szélsőséges annyira, hogy ellenségnek tekintse az állam képviselőit- többen éppen a törvényes rend fenntartására és a hatóságoknak való segítségnyújtás céljából kívánják a gyülekezés és fegyverviselés jogát alkalmazni.

A Patriot-mozgalom tagjai tehát szorgalmasan szervezték maguk köré a milíciákat országszerte, a megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb magánmilíciának a kilencvenes években 20-60000 tagja volt, és ez a szám azóta valószínűleg csak növekedett. Az egyes milíciák, illetve milicisták sokféle elvet vallanak, vannak közöttük keresztények és állam-egyház szétválasztásáért küzdők, fehérek felsőbbrendűségért vívott faji háborút hirdetők, és háborútól rettegők, kisebb államot akarók és adóellenesek, konstitucionalisták és politikaellenes jobboldali anarchisták- és persze ezek tetszőleges arányú keveréke. Az aktív milíciákat és tagságukat szinte lehetetlen számba venni, folyamatosak a változások. A létszámon általában jól nyomonkövethetőek az amerikai belpolitika eseményei: az AWB-hez hasonló fegyverellenes törvények általában megdobják a létszámot, Obama elnökké választása miatt pedig rengeteg rasszista került milíciaalapító hangulatba.

A magánmilíciák persze csak nagyon távolról emlékeztetnek egy reguláris hadseregre, általában tényleg csak terepszínű ruhákhoz vonzódó fegyveres magánemberek havi összejöveteleket tartó politizáló és célba lövöldöző klubjai. Szó sincs viszont arról, hogy a csősz majd mindenkit hazazavar az erdőből: bár a legtöbb milicista azért nem rohan fejjel a kormány elleni háború falának, bőven megtalálhatóak közöttük igen elszánt emberek is.

A fegyverek pedig ugye minden esetben igaziak- a képek alapján leginkább az AR-15-ösöket kedvelik, ez az amerikai fegyveres erőkben fél évszázada szolgálatban lévő .223-as kaliberű M-16-os gépkarabély civil változata. A típusnak Amerikában hatalmas kultusza van, és rengeteg gyártó rengeteg féle változatban kínálja. Meglepő módon viszont AK-t is sokat látni milicistakezekben- a kelet-európai hidegháborús arzenálok felszámolásából származó fegyverek a civil piacon aránylag olcsón beszerezhetőek. Természetesen –elvileg- minden esetben félautomata (az AK-k esetében azzá alakított) gépkarabélyokról van szó, a magánmilíciákra a magánemberekre vonatkozó fegyvertartási szabályok érvényesek. Komolyabb hardver persze nincs, esetleg egy-két terepjáró, vagy teherautó. Emellett a két- vagy négyszemélyes, jó terepjáróképességű platós pickupok évtizedek óta szorosan hozzátartoznak az amerikai vidék képéhez, valószínűleg a milicisták jó része is rendelkezik ilyen járművekkel. (A katonai ruhához egy megjegyzés: ma már nem úgy van, mint mondjuk Czinege elvtárs MN-jében, hogy van 1965M sapka-zubbony-mikádó-surranó-szimatszatyor, és minden vitéz azt hordván, a hadsereg akár évtizedekig is szép egységesen néz ki. Az amerikai hadsereg külön is közröhej tárgyává vált az elmúlt pár év sokszori komplett egyenruhacseréjével [a közbeszerzési eljárások nyertesei persze nem röhögnek- ők csak csendben mosolyognak], a legváltozatosabb helyekre és időjárásokra specializált alap ruhadarabok mellett pedig rengeteg egyéb felszerelési elem is létezik: táskák, war beltek, chest rigek, málhamellények, és a moduláris MOLLE-rendszerrel rájuk kombinálható legkülönfélébb kiegészítők, ezekből a hadsereg is rengeteg félét használ, a direkt civileknek gyártott változatok és klónok száma pedig gyakorlatilag nyomonkövethetetlen. A modern katonai ruházat és kiegészítők gyűjtögetésével-próbálgatásával foglalkozó ,,geardo”-ság önmagában is terebélyes szubkultúra, és a fegyverbuzulással kéz-a-kézben járva alakítja a magánmilíciák arculatát is.)

A kormány sajátos tojástáncra kényszerül a magánmilíciákkal szemben, hiszen bármilyen akció könnyen kontraproduktívvá válhat, a mártírok vére itt tényleg magvetés. Ráadásul a dolog alapból veszélyes, ha valaki gyűlöli a szövetségieket, fegyver van a kezében, és már eleve többet ül majd a Buddha-szobornál, az könnyen művelhet bármilyen őrültséget. Ettől függetlenül már a nyolcvanas években is voltak fegyveres összecsapások a szélsőjobboldaliakkal: 1983-ban Gordon Kahl adóellenes aktivista esett áldozatul ennek, 1984-ben pedig Robert Mathewst, a The Ordernek nevezett, fehér felsőbbrendűséget hirdető szervezet vezetőjét ölték meg tűzharcban. A törvénnyel való összeütközések ma is gyakoriak, bár Waco-ig és Ruby Ridge-ig ritkán fajul a történet, de a katonai cuccok illegális felhalmozása, illetve a szövetségi intézmények elleni és/vagy rasszista támadásokra való szervezkedés sűrűn felmerülő vád. Más kérdés, hogy a bíróság előtt mi áll meg belőle: az amerikai összeesküvés- és szeparatizmusellenes törvényekkel utoljára az Eisenhower-éra kommunistapánikja idején foglalkoztak komolyabban, emiatt különösen fura helyzetet szokott eredményezni, amikor szélsőjobboldali milicisták ellen alkalmazzák őket. Egy 1988-as arkansasi ügyben még az ötvenes évek kommunistapereinek leghíresebb védőügyvédje, Arthur Kinoy is felszólalt az Árja Nemzetekhez tartozó vádlottak védelmében, akiket végül fel is mentettek. A többi milícia az ilyen ügyekre persze vérmérséklettől függően reagál: egyesek a felháborodást kihasználva toborzásba kezdenek, mások még jobban elrejtőznek. Az oklahomai robbantás után a hivatalos szervek jól a körmére néztek a milicistáknak, de a megnövekedett szigor miatti tiltakozás ugyanakkor újabb szervezetek létrejöttéhez is jó alapnak bizonyult.

A milíciamozgalomnak nincs egységes vezetése, a milíciák inkább egymástól független sejtekként működnek. Ennek eszmei alapját talán egy 1983-as neonáci irományban találhatjuk meg, ami, a kormány dolgát nehezítendő javasolja az ellenállás decentralizálását. Na persze aztán gyakorlati okok is vannak, majd látni fogjuk. 1994-ben egy Linda Thompson nevű, magánmilicista-körökben rádióműsorairól jól ismert aktivistanő megpróbálta egybefogni és Washington ellen vezetni a magánmilíciákat, de azok esztelenségnek tartották a tervet és egyiknek sem akaródzott menni, így az akció kudarcba fulladt. 1995-ben létrehozták a Tri-States Militia nevű ernyőszervezetet a milíciamozgalom összefogására, de a dolog hamar összeomlott, mikor kiderült, hogy az egyik alapító az FBI ügynöke.

A kilencvenes évek végére a hatóságok sok milíciaszervezetbe beépültek és felszámolták őket, azóta viszont a számuk újra rohamosan nő. Sokuk viszont azóta igyekszik minél kevesebb figyelmet magára vonni. A Southern Poverty Law Center nevű jogvédő szervezet szerint 2011-ben volt az eddigi csúcs 334-gyel, 2014-ben 202, 2016-ban már újra 276 ilyen csoport volt. Ha az összes milíciát fel tudnám sorolni rövid bemutatással, akkor valószínűleg az FBI ajánlana valami nagyon jól fizető pozíciót, egyelőre megelégszem néhány ismertebb, illetve tipikusabb magánmilícia ismertetésével.

A Michigan Militia Corpsot, a leghíresebb civil milíciát 1994-ben alapították, a csúcson több ezer tagja volt, ma néhány száz van. Célja természetesen a szövetségi kormány túlhatalmának megtörése, de a korai, neonáci eszmékkel kacérkodó szélsőségesség mára sokat mérsékelődött. A milícia kabalaállata a rozsomák, és Michigan területén működik. Régen négy, ma 9 területalapon szervezett hadosztályból norm_olson.JPGáll, ezek megyénként (7-13/hadosztály) vannak dandárokra osztva (létszámban itt se a 12000 fős osztrák-magyar gyaloghadosztályra gondoljunk persze). A dandárok élén a tagság által választott alezredes, a hadosztályok élén az alezredesek által választott ezredes áll. A tagok persze magánemberek, akiket az eszméhez való hűség visz a milíciába.

Hírhedtté az oklahomai robbantás tette őket, a robbantók ugyanis részt vettek a szervezet néhány rendezvényén. Az egyik alapítónak,. Norm Olsonnak (jobbra :P) egy szenátusi bizottság előtt is meg kellett jelennie, hogy néhány más milíciavezérrel együtt meséljen kicsit erről a katonásdiról. A meghallgatáson terepszínű katonai ruhában jelent meg, panaszkodott a szövetségi kormány túlhatalmára, és kijelentette: egy jó nagy fenekelésre lenne szükségük.

militiababes.pngOklahoma után a Michigan Militia Corps kettészakadt egy meztelen nős naptár miatt. Nem röhögni: a tagok pénzt akartak gyűjteni a szövetségiek kavarása miatt kicsit megzuhanó szervezetnek, ezért kiadtak egy Militia Babes című, fegyveres-zászlós-katonai ruhás lenge öltözetű csajokat bemutató naptárat. Ezt páran méltatlannak tartották a magasztos célokhoz: berágtak, leléptek, és megalapították a Southeast Michigan Volunteer Militia nevű szervezetet.

Michiganben azonban egy jóval kisebb milícia is volt (van?). Adrian városában élt a Stone család, ők, és barátaihutaree.jpgk alapítottak egy Hutaree nevű keresztény szélsőséges csoportot (,,hutaree” elvileg keresztény harcost jelent valamilyen nyelven). A csoport Stone-éknál gyűlt össze havonta, és harci gyakorlatokat tartottak a környező erdőkben, egyesek szerint például azt próbálgatták éjszakánként, milyen közel tudnak lopózni valakinek a házához észrevétlenül (később az ügyvédek azzal érveltek, hogy rossz idő miatt a gyakorlatokat időnként le is mondták, szóval ennyire volt komoly). A szomszédok semmi rosszra nem gondoltak, hiszen fura barátai és elhanyagolt udvara bárkinek lehet, az erdőben lövöldözni pedig arrafelé simán belefér a kulturált szórakozás fogalmába. A helyi gyülekezetben mondjuk elég ritkán jelentek meg, gyerekeik is magántanulók voltak. A csoport viszont a vádak szerint egy rendőr megölését, és a temetésen egy további támadás végrehajtását tervezte. Egy velük gyakorlatozó szövetségi 366px-suspected_members_of_hutaree_militia.jpgtégla buktatta le őket, menekülés közben pedig a Michigan Militia Corps adriani halljakendjétől, Matt Savinotól kértek segítséget. Savino inkább a milícia konszolidálásában hitt, ráadásul talán ő a csoport egyetlen muszlim hitű tagja (áttért), így feldobta őket a rendőrségnek. A Stone-birtokon több, mint száz fegyvert, köztük illegális lefűrészelt csövű söréteseket és sorozatlövőket; repeszvédő mellényeket, kevlársisakokat, éjjellátókat, álcaruhákat, bombakészítési útmutatókat és 148000 darab lőszert találtak. Stone-ék azzal védekeztek, hogy ők nem készültek háborúra, ez a cucc csak úgy felgyűlt 30 év alatt. Végülis, könnyen összegyűlik a lom a sufniban... Kilenc tagot tartóztattak le, de végül a legsúlyosabb vádak alól felmentették őket, hetet szabadon eresztettek, ketten kaptak kisebb büntetést. Az illegális fegyverek kivételével az arzenál nagyját is visszaadták.

A montanai Militia of Montana bezzeg jóval nagyobb gondot fordít a píárra! Az északnyugati állam ideális terepetrochman_050601_can.JPG a gerillaháborúnak, négy Magyarországnak megfelelő területen egymillió ember él, a keleti rész hatalmas préri, a nyugatin pedig ott a Sziklás-hegység. A milíciát egy John Trochmann nevű férfi és testvére alapította 1992-ben, Ruby Ridge-re válaszul, és egyáltalán nem akartak elbújni, mindenfelé terjesztették nézeteiket az amerikai népet rabságba döntő összeesküvésekről és az Y2K veszélyeiről. John Trochmann 620 ezer mérföldet tett az egyik kocsijába előadásról-előadásra utazva. A csoport kereskedelmileg is aktív, gun showkon és survivalist eseményeken kínálják a jórészt prepperkellékekből és könyvekből álló portékájukat. Sőt, még egy Taking Aim című hírlevelük és mail order-katalógusuk is volt, emiatt megkapták a Mail Order Militia csúfnevet is. Azon a bizonyos kongresszusi meghallgatáson ő is ott volt, a milíciamozgalmat pedig egy globális ,,neighborhood watch”-ként írta le a szenátoroknak. A Militia of Montana 1999-ben volt a csúcson, aztán, mivel a dátumváltás komolyabb problémák nélkül lezajlott, Trochmann kasszandrai jóslatai hitelüket vesztették.

Montanában volt egy másik, hírhedtebb magánmilícia is. A Montana Freemen egy keresztény alapokon álló, ám aaeg001106.jpgrasszista és antiszemita, szélsőségesen konstitucionalista common-law csoportosulás, amit egy LeRoy Schweitzer nevű jóember vezetett. Hamis csekkek tömegeit (18 milliárd dollárnyit, amiből 1,8 milliót sikerült is beváltaniuk) készítve próbálták eldugítani a bankrendszert, sőt, egyszer egy rövid időre elfoglaltak egy bíróságot is, ahol vérdíjat tűztek ki az egyik tag földvitájában érintett hivatalos alkalmazottakra, és a saját common-law bíróságukat akarták beüzemelni, mondván, hogy megyei szint fölött minden szövetségi intézmény illegálisan működik. Aki ennyire keresi a bajt, előbb-utóbb persze meg is találja: országos hír akkor lettek, amikor 1996 márciusában Schweitzert elvitte a meseautó, és emiatt 10-20 milicista egy farmon fegyveres tiltakozó akcióba kezdett. A nagy erőkkel (100 ügynökkel) felvonuló FBI 81 napig nézett farkasszemet velük, de az előző fiaskókból okulva csak békés módszereket alkalmaztak. A csoport végül megadta magát, és jópár évet kiosztottak köztük, Schweitzer a börtönben halt meg 2011-ben. A csoportnak még maradtak szimpatizánsai, de ’96 óta nem aktívak.

Nem ez az egyetlen common-law aktivisták által végrehajtott bíróságfoglalás, 2010 áprilisában egy Walter Fitzpatrick nevű veteránt tartóztattak le, amikor ő meg egy tennessee bíróságon az esküdtszék vezetőjét tartóztatta le egy American Grand Jury nevű szervezet képviseletében, mert az nem akarta Obamát árulásért perbe fogni. Később egy, őt embereivel kiszabadítani akaró georgiai milíciavezér kezén is bilincs kattant.

Montanaban ettől függetlenül továbbra is történnek érdekes dolgok. Egy Flathead Valley nevű helyen 2011-ben kezdtek neonácik földvásárlásba, hogy a Patriot mozgalom helyi tagjaival együttműködve törvényesen alakítsanak ki egy csak fehér közösséget. Craig Cobbot, a Pioneer Little Europa néven ismert projekt vezetőjét azonban 2013-ban letartóztatták, amiért fegyverrel fenyegetett egy helyi lakost.

Nem minden milicista vall azonban rasszista nézeteket. A milíciamozgalom nagy öregje, a Patriot mozgalommike-vanderboegh.jpg egyik vezetője, Mike Vanderboegh keményen kiállt a rasszista-neonáci vonal ellen, nem akarta, hogy a mozgalom konstitucionalista és fegyvertartáspárti irányát félrevigyék. Polkorrekt megalkuvónak ennek ellenére nehezen nevezhető, gyújtó hangú nyilatkozatait és írásait sokan tartják a magánmilíciákhoz köthető erőszakos cselekmények előidézőjének.

-Ebben a pillanatban is a polgárháború kibaszott arcába bámulunk az egész országban- nyilatkozta 2014-ben például. Vanderboegh az elmúlt 25 évben több milíciát is alapított: először a Sons of Liberty nevű szervezetet, majd a hosszú nevű 1st Alabama Cavalry Regiment Constitutional Militiat. Legutóbbi nagy tette pedig a Three Percenters nevű, egész országra kiterjedő milíciaszervezet alapításában való részvétel (nevét arról kapta, hogy az angolok szerint a függetlenségi háborúban az amerikai népnek mindössze 3%-a szállt szembe velük fegyveresen- de ugye ez már elég volt; a nyitóképen az ő zászlójuk látható). Az írásokra visszatérve, Vanderboegh először azzal lett híres, hogy Oklahoma után megalapította a The John Doe Times nevű, összeesküvéselméleteket terjesztő újságot, utóbb pedig blogot vezetett, ahol egy, a központi hatalom ellen harcoló milíciáról szóló regényt írt. Egy georgiai terrorista összeesküvés kapcsán ez az Absolved c. mű elő is került, mint lehetséges felbujtó iromány, de Vanderboegh kivágta magát:

-Elolvasták az első fejezetet, és meglátták a tükörben a mumusukat. Melyik része nem érthető annak, hogy fikció?-kérdezte az őt támadóktól. Az öregtől a trollkodás se állt távol, nagy kapacitású tárakat postázott az azt betiltó kormányzóknak, majd szólt nekik, hogy tartóztassák le magukat. Vanderboegh rákos volt, tavaly, 64 évesen távozott az örök szabadfegyvertartás-mezőkre, a magánmilícia-mozgalom egyik legeredetibb és legintelligensebb vezéregyéniségét vesztette el vele.

A Missouri 51st Militia nevében az 51-es szám bizony egyenesen a wacoi 51 napos tragédiára utal. 1994 végén alapított szervezetnek a csúcson 400-700 tagja volt. Rendszeresen tartottak zászlóalj-összejöveteleket, ahol a vészhelyzeti készülődésről beszélgettek. Ők szintén nem féltek a nyilvánosságtól, nyilvános rendezvényeken, gun showkon árulták a könyveiket, egyes rendezvényeken pedig biztonsági és elsősegélynyújtási feladatokat láttak el. Emiatt a szélesebb nyilvánosság szemében leginkább elfogadott magánmilíciák egyike voltak. Ma a csoport inaktív, a tagok nagy része ugyanis már kiöregedett az aktív szolgálatból. Megszüntetni persze nem akarják, Mike McKinzey, a szervezet PR-osa a régi milíciákéhoz hasonlította a helyzetüket: a milícia csak akkor állt össze, ha szükség volt rá, egyébként mindenki a saját tanyáján művelte a földet.

-Most földet művelünk- mondta 2015-ben.

A nyolcvanas-kilencvenes években harcba kezdő generáció kihalása azonban távolról sem jelenti a mozgalom végét, nyomukban ott vannak a fiatalok, akik már ráadásul sokkal aktívabban használják ki az internet által nyújtott lehetőségeket is. A mai 25-30-as korosztályban emellett sok tapasztalt katona is van- a War on Terror ,,áldásos” hatása. Őket pedig könnyű beszervezni a milíciába, hiszen itt megkaphatják azt a bajtársias szellemet, ami a seregből kilépve sokuknak nagyon hiányzik. (A veteránok beilleszkedési nehézségeiről szintén könyveket lehetne írni: csak 2014-ben több veterán lett például öngyilkos, mint ahány amerikai katonát Irakban és Afganisztánban az ellenség a 15 éves háború alatt összesen megölt.) A volt katonák milíciába áramlását a már említett Norm Olson hatalmas áldásként fogja fel a mozgalom számára- az első kézből szerzett harci tudás és tapasztalat nagy ajándék a hivatalos fegyveres szervezetekkel szemben a kölcsönös elzárkózás politikáját folytató, sokszor csak laikusok okoskodására alapozó magánmilíciák számára. A michigani milíciaalapító most egyébként Alaszkában tevékenykedik, tapasztalatait felhasználva létrehozta az Alaska Citizens Militiat. Alaszka sokkal alkalmasabb egy gerillaháborúra (17 magyarországnyi, jórészt nehezen járható hegyvidékekkel teli és részben sarkkörön is túli területén csak háromnegyedmillió ember él), az Olson elmondása szerint főleg ex-katonákból álló új szervezet pedig sokkal kevésbé központosított, mint a michigani; inkább kisebb, önálló sejtekből áll.

-Már beásták magukat. Megszerezték a felszerelést, a kiképzést és az információkat. Már csak a szövetségi kormány hibájára várunk, hogy mindent felrúgjunk-nyilatkozta nagy keményen 2015-ben.

citadelartistmap.jpgA legambíciózusabb beásási projekttel azonban a Three Percenters egyik tagja, a többszörösen büntetett (a fegyvertartási ügy ezekben a körökben nem para annyira, de zsarolásért is) előéletű Christian Kerodin állt elő 2013-ban. Ő Idahoban (a ritkán lakott Benewah megyében) szeretne építeni egy 7000 ember befogadására alkalmas várat, ami menedékül szolgálna az igaz hazafiaknak baj esetén. A The Citadel, illetve III Citadel néven emlegetett projekt egy várszerű erődítményváros lenne, ahol a lakosok egy szerződés alapján élnek. A beköltözés feltétele a megfelelően hazafias világnézet, a szövetségi és tagállami alkotmány követése, a betöltött 13 éves kor, egy AR-15-ös karabély, öt tár és ezer darab lőszer hozzá, ezzel, és pisztollyal pedig megfelelő lőni tudás- mivel a kinézett hely a Sziklás-hegységben, 1000 méterrel tengerszint felett van, valószínűleg a meleg ruha is ajánlott. A fallal és bástyákkal körülvett településen lakók számára kötelezőek lennének az elsősegélynyújtó- és fegyverekkel kapcsolatos kurzusok, egy évnyi ellátmányt tartanának otthon, a város központi létesítményét csak töltött fegyverrel az oldalukon látogathatnák. A saját életük, illetve a projekt finanszírozásáról egy kézifegyvereket gyártó üzem gondoskodna a vár területén, ahol a lakók nagy része is munkát kapna. A projektre elindult a pénzgyűjtés, de valahol homokszem kerülhetett a gépezetbe, mert a honlapon még e sorok írásakor is csak annyi van, hogy 2013/14-ben előreláthatólag megvesszük a földeket. Van, aki szerint csak lehúzás volt az egész...

A faipar összeomlása miatt 20%-os munkanélküliséggel sújtott hegyes-völgyes Idahoban azonban nem csak a Three Percenters várépítői aktívak, 2009 óta létezik egy Idaho Light Foot Militia nevű csoport is, 100 körülabc_idaho_militia_100330_wmain.jpgi tagsággal, köztük néhány nővel (nők nem csatlakozhatnak a harci egységekhez, de fegyveres kiképzést ők is kapnak). A csoport 2014-ben 11 aktív egységgel rendelkezett, főleg a kanadai határ melletti Észak-Idahoban tevékenykednek. A milicisták havonta jönnek össze, 16 év az alsó korhatár, kötelező az amerikai állampolgárság, a puskáikhoz (a képek alapján AR-15-ösök valamilyen változata) pedig 6 tár és 2000 töltény javallott a harc megfelelő színvonalú folytatásához. A milícia szintén elutasítja a rasszizmust, a fő csapásirány a 2nd amendment védelme.

-A szabad sajtó, a szabad véleménynyilvánítás és a szabad vallásgyakorlás a szovjet alkotmányban is szerepelt- a szabad fegyverviselés viszont nem...- mutatott rá a dolog fontosságára 2010-ben a csoport vezetője, Jeff Stankiewicz őrnagy (egyébként katonai tapasztalat nélküli munkanélküli hegesztő). Az Idaho Light Foot Militia nem bujkál, tagjai felveszik a kapcsolatot a helyi sheriffel, hiszen a kisebb településeken őt a nép közvetlenül, helyben választja, jó amerikaiként így eszükben sincs az illetékességét megkérdőjelezni. A helyi hatóságok megerősítették, hogy az erdőben gyakorlatozó milicisták semmi törvénytelent nem csinálnak, igaz, mivel a kiképzettségükről nincs pontos információjuk, attól viszont elzárkóztak, hogy vészhelyzet esetén a segítségüket kérjék. A kormányzónak elviekben lehetősége van erre, az idahoi törvények ismerik az ,,unorganized militia” fogalmát.

Az amerikai álmot azonban nem csak a a diktatúrára törő washingtoni nagyokosok fenyegetik, ne feledkezzünk meg a kívülről jövő támadásokról se: Alaszka és Idaho hegyei közül irány a napfényes Arizona! Az Arizonaarizona.jpg Border Patrol nevű magánmilícia a tagállam sivatagos déli részén húzódó országhatár védelmét tekinti feladatának, elsősorban az innen érkező illegális migráció megállítását, de az utóbbi időben már a drogcsempészetét is (előfordul, hogy a droggal megpakolt futárt a kartell terepruhás fegyverese biztosítja). A csoportot egy Tim Foley nevű, 2008-as válság miatt munkanélküli sorsra jutó veterán ejtőernyős alapította 2011-ben. 5 állandó tagja és 200 önkéntese van, nagyrészt szintén veteránok. Az országhatár amerikai oldalán járőröznek AR-15-ösökkel, 12-es pumpálós sörétesekkel, pisztolyokkal és éjjellátókkal felszerelkezve. Az esetleges illegális határátlépőket feltartóztathatják, átkutathatják fegyverek után, és persze értesítik a határőrséget, hogy őrizetbe vegye őket. A fegyveres határsértőket felszólítják fegyvereik letevésére, miközben a saját puskájukat készenlétben tartják. Lőniük persze csak végszükségben szabad. Foley elmondása szerint több száz határsértőt tartóztattak fel, és vagy 100-at meg is mentettek (a magukra hagyott, esetleg sérült emberekkel a forró sivatagban hamar végez a kiszáradás). A hatóságok reakciója vegyes, a jogvédőkéről inkább ne is beszéljünk, ennek ellenére több hasonló magán-határőrcsoport is működik a déli országhatár államaiban. Arizonában nemrégiben be is nyújtottak egy hivatalos önkéntes határőrmilícia felállításáról szóló törvényjavaslatot, ezt azonban elutasították.

Nem Foley-é az egyetlen hivatalos elismerésre pályázó milícia természetesen, mások is vannak, akik az államellenes eszmék helyett inkább segíteni próbálják a hivatalos szerveket. A Pennsylvania Military Reserve bejegyzett nonprofit szervezet, mely a tagjainak katonai kiképzést nyújt, és szeretne hivatalosan is Pennsylvania állam SDF-jévé válni, miután az itteni SDF a második vh. végével megszűnt. A szervezet 18 és 65 év közöttiek jelentkezését várja, katonai tapasztalat előny, de nem követelmény. Minden hónapban egy vasárnapot szánnak az összejövetelekre.

Nem minden milícia vár a hegyek között, vagy a sivatagban az ellenségre, vannak, akik maguk keresik az akciót. Az Oath Keepers nevű országos milíciaszervezetet 2009-ben alapította egy Elmer Stewart Rhodes nevű, Yale-en jogi diplomát szerzett veterán ejtőernyős katona, aki libertariánus eszméket vall, és Ron Paul stábjában is helyet 55c9a4bc58a1d_image.jpgkapott. A szervezet neve (,Eskütartók”) az Alkotmányra letett eskü megtartására utal, pontosabban arra, hogy semmi baj nem lenne itt, ha azt mindenki betartaná. Ennek szellemében elvileg csak felesküdött rendőrök, katonák, tűzoltók és hasonlók, illetve ezen szervezetek veteránjai lehetnek tagok. A gyakorlatban ezt viszont nem tudják hatékonyan ellenőrizni. (A civilek elvileg csak pártoló tagok lehetnek).

Az Oath Keepers vezetői szerint nem az állam ellen harcol, a 35000 fős tagság azonban nem feltétlenül ilyen egységes. A szervezet akkor került be a hírekbe, amikor tagjai a feketék zavargásától sújtott Fergusonba utaztak, és a boltok tetejére mászva álltak őrt, illetve készültek a gyújtogatások miatt elharapódzó tüzek oltására. Persze mindezt rendesen felfegyverkezve, demonstrálva, hogy itt ám nem csak a várost szétverő és kifosztó néger tiltakozók tudnának erőszakosan fellépni. Missouri tagállam törvényei alapvetően engedélyezik a nyílt fegyverviselést, viszont a fenyegető fegyveres fellépést, illetve tiltakozás helyszínén való fegyveres megjelenést nem, így a rendőrök végül békésen eltessékelték az egyébként nyugodtan viselkedő milicistákat (a feketék viszont nehezményezték, hogy bezzeg őket már a fegyver gyanújáért is lelövik időnként a rendőrök). A milícia tagjai több, nagy nyilvánosságot kapó eseményen is megjelentek: őrizték például a szavazófülkéket Trump választási csalásos figyelmeztetéseinek szellemében, de ott voltak a Bundy-féle földügynél is.

blekfzaiiaazn5e.jpgNa, nem mintha Missouriban nem lenne milícia. A 2010-ben alapított Missouri Citizen Militianak 400-1000 tagja van, vezetője egy Jeremy Decker nevű, ,,General Officer” rendfokozatot viselő férfi. Az államot 37 zónára osztva megszerveződő milícia egységei legalább havonta egyszer gyakorlatoznak, 90 naponta pedig egy államszintű megmozdulást tartanak. A gyakorlatokon alaki gyakorlatok vannak, elsősegélyt és túlélési ismereteket is oktatnak, a fegyverekkel kapcsolatban a biztonságos fegyverkezelésre fókuszálnak. 17 éves kortól (akkor még csak szülői engedéllyel) bármely büntetlen előéletű fegyverbíró ember beléphet. A jelöltek online nyilatkozatait ellenőrzik, és a szexbűnözők adatbázisában is utánuk néznek: a kormányellenes eszméket vallókat, rasszistákat, vagy az55aee06281353_image.jpg összeesküvéselméletekbe túlságosan belebonyolódókat kivágják. Noha a legtöbb tag jobboldali nézeteket vall, a milíciának hivatalos politikai krédója nincs, az összejöveteleken kerüli a politizálást. A Bundy-ügynél viszont ők is ott voltak. A Missouri Citizen Militia úgy általában próbál javítani a magánmilíciák imázsán, volt, hogy játék- vagy pénzgyűjtő akciót szerveztek gyerekek karácsonyi ajándékára, fiataloknak oktatnak például vadászati ismereteket, és önkéntes segítőként vesznek részt katasztrófák elhárításában. A hatóságokkal ők is felvették a kapcsolatot, de hivatalosan még nem kérték a segítségüket (Missouriban a helyi Nemzeti Gárda jelenti az állami milíciát). Mindössze egy MCM feliratú felvarrójuk van, egyenruhára nincs kötelező előírás- bizonyos katonai színkombinációkat maga Decker sem hajlandó felvenni, mondván, hogy nem szolgált a hadseregben, így nincs joga ilyet viselni (ehelyett egy helyi viszonyokhoz megfelelő terepszínű ruhát hord). A képen a milíciát alapító Aaron Penberthy látható egy farmingtoni katonai toborzóiroda előtt 2015-ben- az Oath Keepers két tagjával együtt őrt állnak az intézmény előtt, hogy ne ismétlődhessen meg a pár nappal azelőtti, chattanoogai katonák elleni terrortámadás.

-Bátornak kell lenni ahhoz, hogy az ember szabad lehessen-vallja Penberthy.

Az Ohio Defense Force bezzeg komoly gondot fordít az egyenruhára és a felszerelésre! Az Ohio állam területén négy zászlóaljba szerveződő, havonta gyakorlatozó 300 fős mérsékelt milícia honlapján komoly listát találunk, igaz, az új tagnak egy évet azért adnak a felszerelés beszerzésére:

-woodland/BDU mintájú (ilyet biztos mindenki látott, ez az a fekete-barna-drapp-zöld terepszín, amit az amerikai katonák a nyolcvanas évektől a múlt évtized közepéig hordtak) egyenruha, ugyanilyen színű kabáttal, kalandkalappal és téli felszereléssel

-fekete katonai bakancs, málhamellény, esőfelszerelés: poncsó, vagy esőkabát, kesztyű és kötött sapka

-katonai fegyver hat tárral, megfelelő mennyiségű vaktölténnyel és az ezekhez való adapterrel. A fegyver mindenkinek a sajátja, a képek alapján itt is az AR-15 és az AK a menő, de van, aki vadászpuskát hoz, és az egyik tagnak van M-60-as géppuskája is. A taktikai gyakorlatok vaktölténnyel folynak, de évi több ezer éleslőszert is ellőnek.

-személyi elsősegélyfelszerelés, zsebnotesz két fekete tollal

Vannak, akik magányos farkasként támogatják a milíciamozgalmat: egy Dick Wolf ezredesnek nevezett veterán kiképzőőrmester például az országban körbejárva oktatja a legkülönbözőbb milíciák tagjait például késharcra és konvojokkal kapcsolatos manőverekre.

 

...még sokat lehetne írni ezekről a  dolgokról, de sajnos elértük a bloghu cikklimitjét.

33 komment

Címkék: önkéntes usa önvédelem gerilla fegyver erőd rendvédelem szabadságharc fiaskó USA

A bejegyzés trackback címe:

http://lemil.blog.hu/api/trackback/id/tr2512625987

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Fredddy 2017.07.10. 01:40:25

...szóval, a végét leharapta a bloghu, de akkor legyen itt:

És természetesen olyanok is vannak, akik a maguk részéről már túl vannak a nagyon vad időszakukon. Az észak-karolinai Jack Dailey először hatévesen sütött el puskát: a tusát akkor még az apja tartotta. Később jogi végzettséget szerzett, Vietnamot kihagyta, de az 1969-es hippimegmozdulásokon részt vett. A 70-es évek válsága prepperré tette, majd Waco és Ruby Ridge után kormányellenes nézetek uralkodtak el rajta, sőt ENSZ-ellenes készülődésbe is fogott (a narratíva szerint ők lettek volna az elnyomó világuralmi szervezet). Ma már lenyugodott, és a ,,ballots, not bullets” elvét vallja (,,szavazócédulák, ne golyók”- de magyarul nem hangzik olyan jól). Hogy az amerikai nép harcképességét fenntartsa, egy Appleseed Project nevű szervezetet alapított, ami hagyományos lövészetoktatással foglalkozik, konstitucionalista alapokon, de saját bevallása szerint politikamentesen, némi hagyományőrzési mellékízzel. Daily eredetileg ,,Fred” álnéven (a kutyáját hívták így) írt cikkeket egy Shotgun News című fegyveres újságba, fő motívumként a ,,Szakács, vagy lövész vagy?” kérdést feltéve- a szakács nála az az ember, akinek van ugyan puskája, de túl béna a rendes használatához.
Ebből nőtt ki a múlt évtized második felében a mozgalom: országszerte lőkiképzőket toboroztak, és ,,szakácsok” tízezreit képezték ki ,,lövésszé”. Ahogy az golyós lövészetnél szokás, egy .22-esel kezdenek, onnan lépkednek tovább a komolyabb fegyverek felé. Az elérendő célként meghatározott megfelelő lőni tudást úgy definiálták, hogy az illetőnek standard katonai fegyverekkel el kell tudnia találni egy emberméretű célt 500 yardos (~457 méter) távolságról (AR-15-össel ez, gondolom, kicsit már necces, de használnak Garandokat is). A szervezet hétvégéi céllövő táborai olcsó áruk (70$) miatt is népszerűek. Dailey elhatárolódik a milicistáktól, de ,,nem megy az könnyen faluhelyen”, hiszen a programok nyilvánosak, sokféle ember részt vesz rajtuk, a fegyveres erők aktív tagjai mellett persze milicisták is.
Cikksorozatom végére talán megfelelő zárszó lesz a New York Times Appleseed projektről írt riportjában szereplő beszélgetésrészlet, ami a szervezet egyik kiképzőtáborában hangzott el:
-Minden férfinek szüksége van puskára.-mondta Gordon Wade [civilben egyetemi matematikaprofesszor]-És nem csak egy .22-esre. Ahogy egy jó öltönyre, úgy egy AR-15-ösre is egyszerűen csak szükség van. Nem tudok olyan helyzetet elképzelni, ahol az AR-15-ösömet úgy használom, ahogy egy AR-15-öst kell. Nem is tudom megfogalmazni- ez most olyan, mintha meg akarnék indulni zombikkal, vagy szövetségiekkel harcolni. Nem akarok. De, ha egyszer, Isten ne adja, majd kell- képes akarok lenni rá. De nem, nem –megrázta a fejét- még ez sem. Ez egyszerűen csak olyasmi, amiről úgy gondolom, hogy egyszerűen kell. Fred, miért kell nekem egy AR-15-ös?
A karba tett kézzel álló Dailey így válaszolt:
-Mert meg akarják nekünk mondani, hogy mit csináljunk. És mi nem akarjuk, hogy ők mondják meg, mit csináljunk.

enpera · http://c64blog.wordpress.com 2017.07.10. 06:59:20

Huhh, asszem mégegyszer el kell olvasnom :)

Martin Kali 2017.07.10. 11:22:14

Ismét kitettél magadért Tibor, óriási gratula! :) nagyon élvezetes olvasmányt kreáltál!

tiboru · http://blogrepublik.eu 2017.07.10. 11:26:55

@Martin Kali:

Ööö, a szerzőkolléga, Fredddy volt az elkövető, a nevében is köszönöm (amíg erre nem jár) :-)

TheQuestion 2017.07.10. 12:06:28

Én azért hiányoltam a Bundy-milícia nevadai stand-off-jának és az oregoni táborozásnak az elemzését.

Hadrian77 2017.07.10. 13:06:02

Alapos és jól összerakott sorozat, grat hozzá!

Cymantrene 2017.07.10. 19:36:06

Gratulálok, ez jó lett!

Cymantrene 2017.07.10. 20:17:48

Azért megnéztem, hogy a bicskám megfelel-e a texasi szabályozásnak, de kiderült, hogy májusban visszavonták az eredeti szigorú változatot. Mondjuk amúgy sem lett volna érintett, ez csak egy munkára való svájci bicska.

Mannlicher 2017.07.10. 21:51:04

Érdekfeszítő volt mind a 4 rész, de valahogy ezt éreztem a legrövidebbnek. Talán azért, mert Magyarországon ez a magánmilícia témakör a legkevésbé ismert. Szerintem az itt felsorolt csoport majd mindegyike megérne egy külön cikket.
Például mintha ez az Idaho Light Foot egy nagyobb csoport része lenne nem?

Fredddy 2017.07.10. 23:26:07

@TheQuestion: sajnálom, hogy csalódást okoztam.

@Hadrian77: @Cymantrene: köszi!

@Mannlicher: erről könyvet lehetne írni, részletesen a különféle akciókkal és rendőri intézkedésekkel, de a cikk fizikai limitjét így is elértük, és remélem, hogy legalább elképzelése már mindenkinek van a témáról, többre nem mertem vállalkozni.
Én úgy tudom, a Light Foot Militia egyfajta modell, amit több helyen is követnek a milíciaalapítók, de a magánmilíciásdi alapvetően se szabályzatok, se együttműködési megállapodások tekintetében nem a formalitások világa.

tucano 2017.07.11. 11:14:25

hu de jo volt. Ehhez embertelen mennyisegu gyujtomunka kellett, es megsem volt unalmas egyik resz sem a reszletes ismertetes ellenere, gratula

Fredddy 2017.07.11. 17:18:33

@orangeman: @tucano: köszönöm nektek is! Igen, sok dolognak kellett utánanézni, de igazából a kutatást is élveztem.

tudi 2017.07.11. 17:46:38

Én is csak csatlakozni tudok, hogy nagyon jó lett, bár szerintem ez a téma simán elférne egy regényben is. Ami plusz pont, hogy eléggé tárgyilagos volt, egyik oldalnak sem adtál igazat benne, de rámutattál a mögötte meghúzódó okokra.
Egy kérdés, a milíciák hány százaléka tartozik a White power fan klubba és a mérsékeltekben vannak e más nemzetiségek, vagy ez inkább a fehérek sportja?

Fredddy 2017.07.11. 18:41:30

@tudi: a konstitucionalista magánmilíciák között (a csak faji kérdésre koncentrálókat, ahogy írtam, most kihagytam) én nem találkoztam színesekkel- a színesbőrűek általában inkább baloldaliak. Emellett nagy részük városlakó, azt pedig a 2. részben láttuk, hogy a nagyvárosokban a fegyvertartás sokkal szigorúbban van szabályozva. A latinok közül pedig nem mindenkinek van rendes állampolgársága, ez kicsit megnehezíti a (legális) fegyverkezést.
Otis McDonald viszont például fekete, de ő is egy szigorú fegyvertartási szabályokkal rendelkező nagyvárosban él.

És igen, a cél a tárgyilagos, okokra koncentráló bemutatás volt, ahogy a legelején írtam, Magyarországra ezek a témák szinte kizárólag csak duplán torzítva (Xoldali újság hírét veszi át Xoldali újságíró), nem ritkán egyszerűen fogalmatlan hőbörgés formájában jutnak el, az okok megismerése nélkül egyszerűen semmilyen szinten nem lehet értelmesen beszélni róluk.

Flankerr 2017.07.11. 22:06:34

1. kiváló cikk és sorozat, köszönöm :)
2, "amíg a bütykös taxi ki nem jön rájuk" Ez mit jelent? nem vágom ezt a hasonlat..

Fredddy 2017.07.11. 22:51:59

@Flankerr: bütykös taxi = rendőrautó
:)

tudi 2017.07.12. 16:11:22

@Fredddy: Köszönöm a választ. Mondjuk csak úgy a 2.-3. elolvasásra jutottam el odáig, hogy feltűnjön LeRoy Schweitzer neve, mint antiszemita milicista vezér, kicsit gyanús :).

meatclone 2017.07.12. 18:13:19

Csak ket apro dolog, a rendoroknek .38-as revolveruk volt es nem .32 -es. A masik az idezet ,,I’m mad as hell and you know I’m still bleed red white and blue...” Ennek nem sok ertelme van. A helyes ,,I’m mad as hell and you know I still bleed red white and blue...”

Fredddy 2017.07.12. 21:18:30

@meatclone: igaz, az idézetet elírtam, a .32-es meg inkább a századfordulón volt divat, utána a .38-as jobban elterjedt.

Fredddy 2017.07.12. 21:21:30

@tudi: a LeRoy névről nekem a Sons of Anarchy sorozat ugrott be, ahol így hívták a Kilencesek főnökét:)
Itt egy kép a milicista LeRoy Schweitzerről: bloximages.chicago2.vip.townnews.com/belgrade-news.com/content/tncms/assets/v3/editorial/6/77/677081b8-e611-11e0-bdb4-001cc4c03286/4e7ccf1485b87.image.jpg?resize=300%2C426

Combat Gear Admin · http://combatgear.blog.hu 2017.07.13. 22:46:08

Köszönjük, hogy említés szintjén mi is belekerültünk :)

Elég derék munka volt ezt így összegyűjteni! Gratulálok.

Látom nem csak idehaza divat minden 12 fős csoportosulást dandárnak hívni, és dandárnyi rendfokozati csillaggal ellátni. A szakasz meg a század erő már szégyen ?

Hiryu2,01 2017.07.15. 22:32:46

@Fredddy: bütykös taxi...hát . én gondoltam hullaszállítóra, a hadsereg nehéz vasára....(Waco után szabadon)

Köszönet a cikksorozatért.

Trónkövetelő 2017.07.17. 19:09:38

Az egyik ismerősöm járt Texasban, egxy kisvárosban. Igazi klasszikus texasi tahófalva, kertváros, a fűre ki volt sok helyen táblázva, hogy itt kezdődik a birtokunk, aki rálép a fűre, azt lelőhetjük. Látott igazoltatást is, az úgy ment ebben a texasi kisvárosban, hogy a két néger rendőr leintette a kocsit, az félreállt, a sofőr letekerte az ablakot, és az egyik rendőr már tolta is be a shotgun csövét a csávó halántékához. Aztán ellenőrizték a papírokat, "további jó utat kívánok" és elengedték Isten hírével. Arrafelé a rendőrök fellépése néha ijesztően agresszív, de meg lehet érteni, sok a teljesen idióta, de cserébe jó nagy tűzerővel rendelkező ember :)

Kullancs1983 2017.07.18. 11:40:53

@Trónkövetelő: Na itt látszik a különbség a fegyverTARTÁS és a fegyverVISELÉS között, amiről beszélni szoktunk. Errefelé is majdnem annyi a fegyver mint Texasban, de a rendőrök ugyanúgy csak a markukat nyújtják, mint máshol. :)

Fredddy 2017.07.18. 14:18:43

@Combat Gear Admin: gondolom, igyekeznek az ideálisnak tartott, nem pedig a gyakran változó valós létszámhoz szerveződni, emellett -de ez már nagyon spekuláció- a területalapú szerveződésnek is lehet valamilyen -akár történelmi példákon alapuló- befolyása a dologra. Mittudomén, egy megyéből egy zászlóaljat toborzunk, aztán, hogy ez 1200, 120 vagy 12 fős, az már részletkérdés.

Off, de éppen most olvastam Bugyonnij szovjet (utóbb) marsall emlékiratait, ő egy lovashadsereget vezetett a polgárháborúban- a legjobban az tetszett benne, ahogy a szervezést leírta: először csak egy százada volt a kaotikus dél-orosz kozák vidék (alapvetően végtelen semmi néhány tanyával) közepén, aztán ahhoz toborzódott a többi, katonaszökevényekből, veteránokból meg mindenféle gyülevész népből, kiválogatva a kevésbé áruló/alkoholista arcokat tisztnek, folyamatosan küzdve a rossz ellátásból és túlterheltségből fakadó morálproblémákkal- és így növekedett szépen hadsereg-méretig a csapat, közben folyamatosan harcolva. Szóval nem egyszerű egy ilyen seregszervezés.

Kinai cuccok blog · http://kinaicuccok.blog.hu 2017.07.18. 14:34:23

Zseniális volt, köszönjük!
Csak két nekifutásra tudtam elolvasni, nagyon sok idő lehetett megírni is!

Minorkavidor 2017.07.20. 19:28:44

@Fredddy:

Csatlakozom az előttem gratulálókhoz!

Ezt a szakácsos dolgot nem a Steven Segall filmekből (Úszó erőd, Száguldó erőd) vették?

A polgárháború utáni Rekonstrukción érdemes elgondolkodni. Ez, mint tudjuk politikai rekonstrukciót jelentett, az elbitangolt déli államok visszaterelését.
Ha gazdaságit is jelentett volna, akkor az verte volna ki a biztosítékot, mint ahogy kiverte 1933 után a New Deal esetén (a legfelső bíróság is jó néhányszor közbeavatkozott). Gondoljunk bele 1865 után rögvest Keynes-i elveket alkalmazni! Valszeg egy 2. függetlenségi és polgárháború együttese indult volna el!
A történetet tudjuk hogy alakult:10-15 év után a "négerkérdés" kezelése visszakerült a déli államok hatáskörébe, mert ahogy akkor fogalmaztak " ők jobban értenek a kérdés megoldásához."
A szegregációban rejlő lehetőséget a MVH-ban a német propaganda is igyekezett kihasználni, némi sikerrel. Nem is kissé ironikus helyzetet teremtve.

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2017.07.22. 10:36:13

Nagyon jó ez a cikksorozat megint, gratula. Biztos sokan fognak innen lopni/idézni forrásmegjelölés nélkül.

Ami még érdekesebb, hiába volt indexcímlapra kihelyezve, és a téma igen puskaporos, mégis elmaradt a trollinvázió..

Fredddy 2017.07.25. 11:44:32

@Kinai cuccok blog: köszi! Igen, sokáig tartott megírni, de nagyon élveztem az anyaggyűjtést is:) Készül a következő sorozat is, az magyarokról fog szólni- és atombombákról...

@Minorkavidor: ja, ez nálunk is megvolt a kommer érában. Ha kulák volt az apád, leverjük a vesédet, de a buszon ülhetsz előre akkor is, ha néger vagy, mert egyébként ez egy kultúrország.

@Sigismundus: köszi neked is. Meg ne tudjam, hogy valaki tőlem lop:) A trollinvázió elmaradásán én már a csendőrös cikknél is csodálkoztam, pedig ott is adott volt minden hozzá (címlap, kisebbségek, stb). Na, nem mintha baj lenne.