Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (88) alagút (7) állat (8) amerikai (102) angolok (8) arabok (16) argentin (5) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (6) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (11) ejtőernyős (28) életrajz (41) elmélet (12) erdély (6) erőd (8) értékelőposzt (7) évforduló (53) fegyver (8) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (98) haditengerészet (54) hadsereg (16) hadtörténelem (162) hadtörténet (23) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (53) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (108) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (7) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (59) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) könyv ajánló (5) középkor (12) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (56) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lista (5) lovas (7) lovasság (11) lövészárok (5) magyar (157) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (68) nevezéktan (5) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (31) ostrom (7) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (10) rendvédelem (53) róma (13) román (9) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) spanyol (5) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (20) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (39) szovjet (63) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (71) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) usa (54) USA (7) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (7) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (76) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Vendégoldal - Helyi háborúk - Rhodézia

2008.02.29. 07:10 Lemilblog

Mike megint csak nem átallott utánajárni dolgoknak, amelyek mind történelmi, mind pedig hadtudományos oldalról közelítve felkeltették az érdeklődését. Ezt megosztotta velünk és úgy döntöttünk, kerül amibe kerül, publikáljuk. Talán ezzel elindul valami sorozat, amit az 1945 utáni "helyi háborúk" néven szokás emlegetni. Ezek a háborúk lehetőséget nyújtanak arra is, hogy bemutassunk jelentős személyeket, érdekes katonai egységeket, és ezek cselekedeteit.


Ismét a bőség zavarával küzdünk, amikor Rhodéziáról, majd a Selous Scouts-ról jelentetünk meg posztot. Az a könyvtárnyi irodalom, hivatkozás és kép-hegyek, amikkel Mike bombázott minket, akkor is elegendőnek bizonyulnának, ha könyvet szándékoznánk írni fekete-Afrikáról, a Nagy Sakktábláról, a nagyhatalmi érdekek gyakorlati érvényesítéséről. Egyszóval a valóságról. Könyvet nem írunk, de most két posztban igyekszünk összefoglalni – sajátos szemüvegünkön keresztül vizsgálva a történet mozzanatait – a Selous Scouts különlegeseit és azt az országot, amelyet Rhodéziának hívtak néhány évig, majd eltűnt a térképről. Előre bocsájtjuk: ez nem happy end-es sztori. Mike anyaga döntő módon határozta meg a posztokat, ezért a virágok nagyobbik részét az ő öltözőjébe kéretjük.
Néhány történelmi tényt itt fel kell villantanunk az értéséhez, ezért kezdjük csak a megszokott módon:

Egyszer volt, hol nem volt, az Afrikai kontinens dél-keleti végén, ahol a kurta farkú malacot az oroszlánok megették, az Óperenciás tengertől lényegesen délebbre, de még az Üveghegyen is túl volt egy ország, amit Cecil Rhodes után Rhodézia névre kereszteltek.

Rhodézia története a "boldog békeidők"-ben (Pax Britannica) kezdődik, amikor ha valaki becsukott szemmel eldobott egy krikett labdát, biztosan fejbetalált egy brit alattvalót. Viktória királynő uralkodott a birodalom felett, a gyarmatosítás pedig vállalkozási alapon dübörgött: ha a tőkésnek, gyárosnak megérte, a Buckingham Művek nem szólt bele – így az 1840-50-es évektől kezdve, amerre a britek járnak mindenütt felhúzzák az Union Jack-et. Néha persze szembetalálkoztak egy másik nemzet fiaival, akik szintén dolgoztak gőzerővel az afrikai népek civilizálásán, (lásd: Fashoda incidens, 1899) de ez történetünk szempontjából mellékszál.

Fordulatot hozott az egész délkelet-afrikai térség történelmében, amikor Karl Manch német utazó rábukkant a zimbabwei aranymezőkre, majd ennek motivációs bázisán 1888-ban megjelent ott Salisbury őrgrófja, egy bizonyos Robert Arthur Talbot Gascoyne-Cecil Rhodes gyarmatpolitikus, és szigorúan őfelsége az Angol Királynő megbízásából, ámde az általa alapított Brit Dél-afrikai Társaság nevében koncessziós szerződéseket kötött az utolsó Ndebele királlyal, Lobengulával, aki gyakorlatilag elajándékozta országát.

Cecil Rhodes (1853-1902) brit politikus és pénzember, brit gyarmati imperializmus jellegzetes alakja és ideológusa, Dél-Afrika gyarmatosítója. Létrehozta a Brit Dél-afrikai Társaságot (1889), amely hatalmas területekre tette rá a kezét, többek között tulajdonába vette a Rhodes-ról elnevezett Rhodesiát.

1893-1923 magasságában Rhodézia igazi pionírország volt, amely a bevándorlók, egyéni felelősség-hatékonyság-egyéni érvényesülés sarokpontjain nyugodott. Utak, vasutak, vízvezetékek épültek, bányászat, ipar született szó szerint a semmiből - fehér irányítással és fekete munkaerővel. A határokat gyakorlatilag Cecil Rhodes húzta meg, aki 1890-ben fehér telepeseket küldött a Limpopotól északra. Ez a terület szerényebb volt ásványkincsekben, de hatalmas mezőgazdaságra alkalmas területei voltak. Egész Afrika területén a termőföldek itt a legjobb minőségűek, területe - négyszer akkora, mint Magyarország - az emberiség történetének hajnala óta a térség éléskamrája volt; mindig bőséggel termett rajta gabona, gyümölcs, dohány.

Így egy puskalövés nélkül megszerzett területeken, amelyeket nem sokkal később az északi szomszéd mashonák földjével egészített ki a XX. század elejére Kenyától Fokföldig egy óriási brit gyarmatbirodalom alakult ki, ahol a fehér telepesek mindinkább kiszorították a termőföldekről az őslakókat. A termőterület felét kisajátították és ezzel elvetették a mai napig tartó konfliktus alapjait.

A Brit Dél-afrikai Társaság a terület teljhatalmú gazdája lett, rendelkezett minden földdel és ásványkinccsel. Az államigazgatást is a Társaság végezte. A fekete parasztok több mint fele kénytelen volt a fehérek farmjain munkát vállalni. Özönlöttek az európai telepesek túlnyomórészt Nagy-Britanniából, végül a brit kormány 3,5 millió fontért megvette a területet a társaságtól és dominiumi státust adott az országnak. A fehérek hozzáláttak az ország természeti adottságainak kiaknázásához, és a kiépített farmrendszer segítségével Afrika egyik legjobban működő nemzetgazdaságát hozták létre a XX. sz. közepére. Az ország önellátásán túl nagy mennyiségű exportra is termelt ahol a környező országoktól eltérően az időszakosan beköszöntő aszályok illetve áradások sem okoztak éhínségeket.

London 1923-ban átvette a társaságtól és koronagyarmattá nyilvánította Rhodesiát, nagyfokú önkormányzatot meghagyva a telepeseknek. Utóbbiak lassan „kinőtték” ezeket a kereteket, és az 1964-ben Dél-Rhodézia miniszterelnökévé választott Ian Douglas Smith 1965 novemberében Rhodézia néven egyoldalúan kikiáltotta országa függetlenségét Nagy-Britanniától. Ez lett az UDI, azaz Unilateral Declaration of Independence. Szép mozaikszó, ami számunkra csak azért fontos, mert a telepesek erőit gyakran ezen a betűszón hivatkozták.

Igen, akiknek feltűnt: vannak áthallások a mával. Itt most nem kimondottan a betűszavak egyoldalú szeretetére gondolok.


Az UDI ceremóniáról íme egy kép:
Ian Douglas Smith (1919-2007) Dél-Rhodéziában született, mely akkoriban angol gyarmat volt. Skót származású édesapja farmerként kereste meg kenyerét. A kiválóan sportoló Ian Dél-Afrikában járt egyetemre, majd a második világháborúban pilótaként szolgált a Brit Királyi Légierőnél (RAF).
1941-ben csapott fel a RAF vadászpilóta iskolájában - ahol emlékezzünk, ezidőtájt éppen túl voltak az Angliai légicsata megpróbáltatásain és pont volt néhány üres vadászpilóta státuszuk. Smith a 237-es (Rodéziai) Századhoz kerül és közép-kelet Anglia légterét védelmezi egy Hawker Hurricane pilótaüléséből. Aztán 1943-ban Egyiptomban szolgál, ahol egy hajnali őrjárat alkalmával Alexandriából szállt fel, majd a motorja leállt és kényszerleszállást kellett végrehajtania. A leszállás során a műszerfal és a célzóberendezés rendesen megsebesítette az arcát és állkapcsát és más súlyos sérüléseket is szenvedett. Öt hónap szupergyors lábadozás következik, meg a skót katonai korház ügyeskezű sebészeinek köszönhetően főként ismét csatlakozik vadászrepülő századához - ezúttal Korzikán találja őket. Teljesül álma: egy Spitfire Mark IX-es vadászgéppel kísérget bombázókat a III. Birodalom fölé, majd 1944-ben Smith százados az olaszországi Pó síkságon egy vasútállomás és a környező üzemanyagtartályok ellen vezetett egy támadást, amikor lelövik a gépét. Hibát követett el: az első sikeres hullám után visszafordul egy második körre. Ez a telhetetlenség. A légvédelmi tüzérek pedig húznak egy strigulát.
Ejtőernyővel kiugrik Smith a gépéből és megússza. Ismét mázlija van. Partizánok szedik össze és a háború végéig még öt hónapot Sasello mellett olaszul tanul, helyi földművesnek álcázza magát és vígan elkapálgat. Visszaemlékezése szerint ez volt élete legszebb időszaka. Aztán mégsem fér a bőrébe, és három menekült katonatársával átsétálnak az Alpokon a németek orra előtt, majd a nagy hegy túloldalán összeszedi őket egy amerikai őrjárat.
Még egy kép Smith-ről, barátairól, meg a Spitty-ről :)
A háború után hazatért Rhodéziába, ahol eleinte potom 87 négyzetkilométernyi (!) birtokán gazdálkodott, hisz' a taljánok földjén már jól belejött a kapálásba, majd képviselő és miniszter lett a fehér gyarmati parlamentben.

Az Egyesült Királyság azonnal semmisnek nyilvánította a függetlenséget, az ENSZ pedig - történelme során először - gazdasági szankciókat léptetett életbe egy ország, Rhodézia ellen. Az ország bukását azonban mégsem az izoláció, vagy a nemzetközi közösség szankciói, hanem a fekete lakosság 1972-ben - más források szerint jóval előbb - kezdődő gerillaháborúja okozta. A fegyveres harc, vagyis a chimurenga-háború (shona nyelven ellenállást, harcot jelent) a függetlenségi deklarációval (UDI) egy időben kezdődött ez utóbbi változat szerint, de az első két évben nem volt olyan gerillaakció, amelyben tíznél többen vettek volna részt. (Persze a gerilla hadviselésre egyébként sem jellemző a katonák tömeges bevetése) Ezek az akciók még elszigetelt és jobbára öngyilkos próbálkozások voltak: vasútrombolások, farmok elleni támadások, terménykárosítás. És nem is tűnt többnek, mint egy belbiztonsági probléma, amelyet a rendőrség kezelni tud. Itt azonban közbeszólt a nagypolitika. Emlékeztetőül: 60-as/70-es években járunk. Dúl a hidegháború! A Szovjetunió szeretné minél jobban kiterjeszteni a befolyását Afrikára is, ahol felkarolta a "haladó erőket" és igyekeztek rátenni a kezüket a nyersanyagokra/ásványkincsekre. Terjesztik a forradalmat, amennyiben ez forradalomnak számít. A két fő nacionalista ellenzéki erő, a ZANU és a ZAPU lennének azok a haladó erők, akiknek segítenek haladni. (Ezeket a csodás betűszavakat tessék azért memorizálni, mert zh-n visszakérdezzük.)
  • A ZAPU Zambiával ápolt szoros kapcsolatokat és a Szovjetuniótól kapott fegyvereket és kiképzést.
  • A ZANU-t a mozambiki felszabadítási fronthoz kötötték szoros szálak, és Kína szimpátiáját és a kínai elvtársak masszív támogatását élvezte.

Moszkva a ZAPU-ra támaszkodva, kelet-német és bolgár szakértőket is bevonva már a hatvanas években megindította befolyás-növelő akcióit. Ez részben fegyveres kiképzést jelentett (Tanzániában), részben káderképzést (Ghánában és Moszkvában), részben pedig fegyverszállítást (az Afrikai Egységszervezet közreműködésével). A moszkvai (ki)képzés a vájtfülűeknek újabb áthallást jelent. Akiknek nem, íme a híres intézmény a Havszkaja ulicáról.

A karizmatikus vezető, - ilyen mindíg akad legalább egy - Robert Mugabe viszont, aki nem tudni, hogy miért, de utálta az oroszokat, szintúgy a kelet-németeket - Peking, Belgrád és Bukarest felé tájékozódott. A barátokat itt is megtalálta. (Akinek kétségei lennének: a Conducator módszereiről ajánlott irodalmat itt olvashat. Módszertanában Tito elvtárs "el-nem-kötelezett" országa sem volt sokkal különb. Maót pedig el tudjuk már képzelni.)

A szokásos fekete-afrikai recept összeállt: kész a hamisítatlan afrikai polgárháború a nagyhatalmak sakktábláján. (vö. Angola)

Robert Gabriel Mugabe (1924-) egy Matibiri nevű faluban látta meg a napvilágot Rhodéziában. A római kat. Mugabe a Jezsuitáknál tanul és mélyen elsajátít olyan elveket, miszerint bűnbocsánat, a felebarátok szeretete, kevés paráználkodás, ilyesmik. Könyvmoly volt és olyan anyu szoknyáján ücsörgő típus. Tanár lett belőle, majd mindent elkövetett azért, hogy népének nagy tanítója válhasson belőle. Szülőföldjén túl Dél-Afrikában is járt egyetemre, majd a Londoni Egyetem padjait is kitartóan koptatta. A marcista tanfolyamok, továbbképzések hiányoznak az önéletrajzból. (Nem nála egyedül ugye.) Egyszercsak már a Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió (ZANU)  gerilláinak karizmatikus vezetőjeként üdvözölhetjük, midőn hevesen munkálkodik a fehérek ritkításán. Figurája valahol félúton Gavroche és Che Guevara között húzható meg. A Bozót háború időszakában 1964-1979 lehetősége van tökéletesíteni hadtudományos ismereteit a gerilla hadviselésről, de a témáról nagy elődeivel ellentétben nem ír könyvet. 1980-tól Zimbabwe miniszterelnöke 1987-ig, majd az ország elnöke lesz.

Innen folytatjuk a jövő héten, amikoris a polgárháborúról és végre a Selous Scouts műveleteiről esik majd végre nagyba' szó.

 

20 komment

Címkék: afrika brit hadtörténelem vendégposzt helyi háborúk

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Flat · http://flat.freeblog.hu 2008.02.29. 09:29:33

Szeretlek benneteket olvasni. Ez a poszt is nagyon jó, olvasmányos, informatív.
De:
ezidőtályt - ezidőtájt
külömb - különb

Köszi, és további ugyanilyen jó irományokat, hű olvasótok, Flat.

kidpompeii 2008.02.29. 11:59:13

Fu vartam mar az uj poszot :)

Egyebkent, Rhodezia sztorijahoz az is hozza tartozik az emlitett nemzetkozi szankciok ellenre a - Del-Afrika mellett
(ahol ugye szinten csunya, elnyomo apartheidt volt) - messze a kontinens legerosebb gazdasaga volt. Aztan atvettek a hatalmat a feketek Mugabe vezetesevel, es az orszag teljesen osszeomlott. A tortenelem legnagyobb inflacioja, 85%-os munkanelkuliseg es hasonlo finomsagok...

Lehet errol bovebben olvasni Wikipedian es itt: mindennapiafrika.blog.hu/tags/zimbabwe

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2008.02.29. 12:40:24

Flat, köszi. Javítottam. Van ez így néha. Néha ha nagyon elfáradok, még magyarul sem tudok megszólalni. Írni meg még annyira sem.

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2008.02.29. 12:48:16

kid,
igen, elég erős volt a gazdaság R-ban, a youtobe-n lehet találni jó filmeket az országról - kb olyan életszínvonalat látunk, mint ugyanakkor Dániában (kis túlzással)

Zoli 2008.02.29. 20:05:35

Kedves Uraim, nagyon jó blogot üzemeltetnek! Ugyanakkor a frissítések gyakorisága nem éri el a kívánt mértéket. Javaslom, mondják fel munkaviszonyukat, szüntessék meg élettársi kapcsolataikat, és helyezzék előtérbe az újabb postok kidolgozását.
Az interneten ritka az olyan írás, amelyre szánok időt, és végigolvasom.

Üdv
Zoli
ps: szíven ütött az "Innen folytatjuk a jövő héten" amikor pont belejöttem.

Neoprimitív 2008.02.29. 20:47:43

Nagyon jó a poszt (nem meglepő), egy apró megjegyzés: az a Spitty nekem inkább Hurri-nak tűnik (osztott üvegezésű a hátsó kabintető, a futóműburkolat a szárny hegye és nem a töve felé esik és a Mk IX. Spit-nek négytollú légcsavarja volt).

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2008.02.29. 21:50:05

Neo, köszi. Nem Mk. IX, az biztos, de Spitty szerénynyomottvéleményem szerint. Emlékezetem szerint a IX-esnek volt még 2 szárnyból kinyúló 20mm-es gépágyúja extraként. Én is nézegettem jódarabig. Viszont valamelyik muksó Smith a képen. De hogy melyik, talány. Mike esetleg megmondja. Spitfire fun-ok figyelem, jöhet a bölcsesség!

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2008.02.29. 21:59:01

Hiteles lapok:
www.bbmf.co.uk/images/news062701.jpg
www.bbmf.co.uk/archive.html
a közepén...

Szóval az emberek sokat takarnak a képből. Az igazi kérdés, hogy Mk IIa Hurricane, vagy Mk Vb Spitfire van a képen? Mert mindkettönek 6 lángrejtője van 2x3 oldalanként a kipufogón.

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2008.02.29. 22:05:59

Zoli, ez nem hivatásos vállalkozás - legalábbis nem a blog megközelítésében. Eddig heti 2-3 poszt jött. Most, hogy aa társam túlvállalta magát a gyárban, 1-2 heti posztra estünk vissza. Most ennyi telik tőlünk. Vendégposzt jöhet ide: blog.lemil(at)yahoo.com -
magunktól viszont egyelőre nem megy több. Örülünk viszont annak, hogy sokan jeleztétek: olvasnátok/várjátok az új posztokat. Ez azt jelenti, másoknak is tetszik, amit csinálgatunk, eredetileg a saját szórakoztatásunkra. :))

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2008.02.29. 22:17:36

Neo,
Nálad a pont. A képen Huricane van. Most már én is úgy látom. a motor borítás felül nem egyenes, hanem íves, a kabintető (deck) nem csepp alakú, de könnyű összekeverni őket. Nem látszott például a H-ra jellemző vízszintes csíkok a törzsön (a vásznazás feszítése miatt), a farok/oldalkormány sem értékelhető. Itt jobban látszik, miről gagyarkok.
www.bbmf.co.uk/images/news060701.jpg

Neoprimitív 2008.03.01. 01:03:19

Zig Zag,
köszi, de igazából a kabintető és a futómű volt az árulkodó. A Hurri-é osztott, kazettás üvegezésű ez jól látszik az általad most belinkelt képen és a cikkben lévőn is a jobbról második-harmadik pilóta között. A futómű pedig a Hurrinál a szárnyban volt rögzítve és a törzs felé csukódott be, ezért a burkolat a képen a fotós felé van, takarja a futóműszárat. A Spit-é pont fordítva, a törzsnél volt bekötve és a szárnyba csukódott (hasonlóan a Me-109-hez), itt látni kellene a főfutó szárát, mert a burkolólemez és a fotós között lenne.

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2008.03.01. 10:59:19

Voila, egy Spitfire/Hurricane szakértő. Gratula.

Mike 2008.03.01. 13:16:31

Kicsit összekeveredhettek a amiket küldtem,vagy nem voltam egyértelmű a képekhez küldött leírásban.
Itt valóban egy Hurricane látható+rhodéziai pilóták.Van egy I.Douglas Smith + Spitfire kép is.

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2008.03.01. 22:29:50

tistedur,
jók a filmek. asszem most már kell írnom egy Spitfire/Hurricane/Me109/FW190-es posztot. Esetleg több darabban. az anyag is gyűlik, jobbnál jobb szakirodalmat kapok, meg linkeket :)

tistedur 2008.03.02. 07:55:53

:DD így könnyű kedves ZZ

Mentula 2008.03.02. 19:24:47

Kéremszépen, címer, zászló leszarva ? :)

en.wikipedia.org/wiki/Image:Rhodesiancoatofarms.png

en.wikipedia.org/wiki/Image:Flag_of_Rhodesia.svg

A mostaniban önkényuralmi vöröscsillag van.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2008.03.02. 19:35:01

Mentula,

holnap lesz zászló! Meg persze Selous Scouts.

Brod · http://npvg.sfblogs.net 2008.03.03. 09:46:13

Aki esetleg tobbet akar tudni Lobengularol es Rodeziarol, ajanlom nekik Wilbur Smith kalandregenyeit, amelyek megorokitik Matabelefold elfoglalasat, Rodezia letrejottet es bukasat. Zsenialisak.
süti beállítások módosítása