Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (88) alagút (7) állat (8) amerikai (102) angolok (8) arabok (16) argentin (5) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (6) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (11) ejtőernyős (28) életrajz (41) elmélet (12) erdély (6) erőd (8) értékelőposzt (7) évforduló (53) fegyver (8) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (98) haditengerészet (54) hadsereg (16) hadtörténelem (162) hadtörténet (23) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (53) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (108) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (7) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (59) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) könyv ajánló (5) középkor (12) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (56) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lista (5) lovas (7) lovasság (11) lövészárok (5) magyar (157) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (68) nevezéktan (5) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (31) ostrom (7) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (10) rendvédelem (53) róma (13) román (9) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) spanyol (5) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (20) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (39) szovjet (63) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (71) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) USA (7) usa (54) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (7) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (76) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

A landsknechtek

2008.06.25. 07:10 Mentula

 

1513. október 17-én, a Vicenza melletti csatamezőn Joachim Löw Georg von Frundsberg, a sváb kisnemesből lett ladsknecht-kapitány, zsoldosai élén végigtekintett a velenceiek sokszoros túlerőben lévő seregén, és a kétkedőkhöz imígyen szólott: Viel Feind, viel Ehr' ! (Sok ellenség, nagy dicsőség), majd az arcoskodást tettre váltva elsöprő győzelmet aratott. Ez a mozzanat jól jellemzi a német landsknechtek dicső kezdeti időszakát. Hogy kik is ők, és mivé lettek, mai posztunkban utánajárunk.  

 

 

Először azonban visszatekintünk a 15. század végi Európába. Tapasztalhatjuk, amint a feudális rend recseg-ropog, a harcmezőkön pedig a hűbéri szisztémán alapuló hadviselés, és az ezzel együtt járó nehézlovas dominancia fokozatos térvesztése zajlik. Persze nem csak a társadalmi háttér okozza mindezt, hanem a tűzfegyverek terjedése is, nemkülönben az a körülmény, hogy a legkülönbözőbb csatatereken szívatták meg a derék lovagokat egyszerű gyalogos katonák. A nemesek ráadásul egyre több helyen választhatnak: továbbra is vérrel adóznak, esetleg háború ide vagy oda, otthon borozgatnak a kandalló előtt, miközben egy cselédlány masszírozza köszvényes tagjaikat. Meglepő, de egyre többen az utóbbira voksoltak. A nagy nemesi felkelések helyett tehát új megoldásokat kellett találni, ha már háborúzni továbbra is muszáj volt.
Voltak persze korábban is kivételnek tekinthető előképek, mint a már tárgyalt angol longbowman, vagy Jan Zizka huszitái (1419 - 1434 között). Mindkét társaság rendesen feladta a leckét a nehézlovasságnak, utóbbi elsőként tömegesen bevetve a puskásokat és a tüzérséget. Persze ezek az alakulatok speciális körülmények között jöttek létre, és kivételnek számítottak.

 

A legjelentősebb támadó jellegű gyalogsággal Svájc rendelkezett, melynek sajátos fejlődése miatt igazán ki sem alakult a lovagi harcászat, főleg a korai polgárosodás, és a terepviszonyok miatt. A 14. század során a Habsburgok elleni harcokban viszont tökélyre fejlesztették a gyalogság alkalmazását. A svájciak három, külön manőverező, több ezer fős zárt  négyszögbe tömörültek, a külső sorokban a 6-8 méteres pikával felszerelt katonák a lovasságot tartották távol, és e védelem mögött a nyílpuskások valamint a közelharcra felfegyverkezett alabárdosok várták a kedvező alkalmat. Sőt, ők már nem csak visszaverték a lovasság támadását, hanem maguk mentek a dolgok elébe, és ezen a módon számtalanszor ronggyá verték a Habsburgok lovagjait. A rokon blogban megénekelt terciók és az itt megéneklendő landsknechtek példaképei is a helvétek voltak, akik ebben a felállásban 16. század elejéig verhetetlennek bizonyultak.
                                                                                                                   
Kicsit szétnézünk Európában, hol és milyen csattanós választ adtak a kor kihívásaira.
  • A franciáknál láttuk, hogy nehezen tanulnak. A 100 éves háború végén állandó zsoldos sereg gyanánt 10.000 nehézlovast szerelnek fel (compagnies d'ordonnance), és angol mintára gyalogos íjászokat (france archer) toboroznak. Kár, hogy mindkét fegyvernem éppen kimúlófélben volt épp ekkor. Eredményként elkönyvelhetik, hogy az angolokat 120 év után végre kiebrudalták. A tüzérség fejlesztésében viszont ők jártak az élen.
  • Burgundia elég öszvér megoldással próbálkozik. Lovagjai mellé Merész Károly herceg egy rakat olasz, francia és angol gyalogos zsoldost toboroz, előbbiek számszeríjjal, muskétával, lándzsával, utóbbiak - úgy 3600 fő -  még mindig a longbow-al. Itt is megjelennek a gyalogos négyszögek, de csak védekezésre kiképezve. Az 1465-1477-ig tartó burgundiai háborúk a Berni Kanton ellen a svájci gyalogosok győzelmével végződnek, maga Merész Károly is Nancynál leli halálát 1477-ben.
  • Magyarországon Zsigmond próbálkozott a telekkatonasággal, majd Mátyás a híres fekete sereggel, mindkettő mellőzte a nagyszámú gyalogságot.
  • A spanyoloknál kezdettől fogva nagy szerepe volt a gyalogságnak, a nagy létszámú, de kispénzű nemesség jelentős része csak saját lábán tudott részt venni a reconquistában, és arrafelé ezt nem szégyellték. Később nagyszerű és harcedzett tiszt-alapanyagként szolgáltak a megreformált haderőben, a terciókban.
  • Az olaszok ekkorra már nem szerettek harcolni, a gazdag városok egész Erurópából zsoldosokat toboroztak, az egyes csapatok saját vezetőik alatt harcoltak, szabályos szerződést kötve a megbízókkal (condotta), innen a vezérek neve : Condottiere.

 

Habsburg (I.) Miksa, ezen a néven 1486-től német király, majd 1493-tól Német-Római császár, szintén a kor ütőerén tartja kezét. Már ifjú hercegként – felesége örökségéért, Burgundiáért – harcol a franciákkal, és lováról leszállva, pikával a kézben empirikus adatgyűjtésbe kezd, milyen is visszaverni egy lovasrohamot. Koronázása után körültekintve túl sok ellenséget lát – franciák, bajorok, svájciak, csehek, és még a törökök is. Elrendeli hát még a koronázás évében egy állandó zsoldos gyalogság létrehozását, és főleg dél-német tartományokból tízezres sereget fogad fel harmadszülött kisnemesek, szökött jobbágyok és karrierista polgárok köréből. A kiképzést Graf Eitelfritz von Hohenzollern végzi Flandriában. Kisebb csetepatékban meg is állják a helyüket, majd az ekkor már Landsknechtknek nevezett katonákat bevetik az un. sváb háborúkban, 1499-ben. A Miksa által támogatott Sváb Szövetség, kontra svájci kantonok összecsapásban azonban arcpirító vereséget szenvednek a helvét seregtől. Ekkor még. 

A landsknecht szó az 1480-as években tűnik fel, kezdetben a hegyvidéki svájci katonáktól való megkülönböztetésre használták – olyan gyalogos katona, aki a lankásabb dél-német területről származik. A Land szó a gyalogos mivoltára, míg a Knecht (paraszti szolgát, legényt jelentett), a katonai szolgálat kötelezettségeire utal. Pár évtized múlva egyszerűen a német zsoldos szinonimájává válik. Az ebből eredő Landser szó ma is a Heer, vagyis a szárazföldi erők katonáinak ragadványneve. 

 

E seregben ott toporgott Georg von Frundsberg (itt balra), az első nagy lansknecht kapitány, aki két vereség és menekülés közben alaposan kifigyelte, hogy a svájciak mit és hogyan csinálnak. I. Miksa őt bízta meg, hogy svájci minta alapján szervezze újjá, és képezze ki a gyalogságot, immáron gátlástalanul koppintva a mesterektől. A főpróba sem várat soká, a hamarosan kirobbanó, Itália birtoklásáért vívott háborúkban. Nézzük, mit alkotott a landsknechtek atyjának nevezett Frundsberg, szolgáltató jelleggel egy kis német nyelvleckével fűszerezve.
 
 
 
 
A legmagasabb szintű egység a regiment (ezred), 3-7000 fős létszámmal. Ez a Fähnleinokból (“zászlócska”, zászlóalj,  máshol ezt nevezik kompániának) áll, a Frundsberg-féle felállásban 18 tesz ki egy regimentet. A Fähnlein ekkor 380 fős, de később ez is változott 200-500 fő között. A legkisebb egység a Rotte (szakasz), 8-12 főnyi landsknecht alkotja. Egy regiment élén az Obrist (a későbbi Oberst, vagyis ezredes áll), míg a Fähnleinokat egy-egy Hauptmann (jobbra lovon) parancsnokolta, végül a szakaszt a Rottenmeister. (Igen, később az SS nevezte a szakaszait Truppe helyett Rotte-nak). A Hauptmannokat segíti egy Locotenens (hagnagy), egy Feldwebel (őrmester) és két Gemeinwebel (a feladatuk a harcban az őrmester segítése az alakzat tartásában, csak erre vagy harminc vezényszót tudtak rikkantani a dallamos-búgó német nyelven).
 
Az Obrist és a Hauptmann mellett külön “Staat”, azaz Stab működött. Ide a hadseregek egyéb kötelező kisegítői tartoznak: orvos, tolmács, írnok, szakács, a Fouriernek nevezett hadtápos, és a pap. A főtiszteknek külön testőrsége (Trabanten), szolgái, lovásza volt. Regiment-szinten működött a hadbíróság, a táborverést vezető szállásmester, a tábori kasszát kezelő Pfennigmeister, és a Provost által vezetett tábori rendészet és tűzoltóság. Ő őrködött a táborban a szerencsejátékra az és ivászatra vonatkozó szabályok betartása felett, ellenőrizte a kereskedelmet, gondoskodott az elítéltek őrzéséről. Mind a regimentnek, mind a Fähnleinnak voltak zászlóvivői, dobosai, furulyásai.
 
A nagyobb seregeket mindig kísérték vállalkozó szellemű civilek: kereskedők, kézművesek, kurázsi mamák és persze kurvák örömlányok. Sőt, mivel a zsoldosság akár évekig tartó távolléttel járó főfoglalkozás volt, a családosokat sokszor a feleség és gyerekek is elkísérték, máshogy az eltartásuk nem volt biztosítható. Ezt az eklektikus bagázst nevezték Tross-nak. A civileket Provost alá tartozó Trosswebel felügyelte, és ha kellett rendet vágott köztük, olyan szakemberek segítségével, mint a Rumormeister vagy a Hurenwebel (zajfelügyelő és kurvamester, utóbbi a jobb oldali képen), akik alabárddal őrködtek a tábor erkölcsei felett. Hehe. 
 
A landsknechtek kezdetben a fegyverzetük szerint három fő típusba sorolhatók. A svájciakénál rövidebb, 4-6 méteres lándzsával felszerelt - ezáltal könnyebben mozgó -pikások, a közelharcra specializálódott alabárdosok, és az arkebúzzal, később a nagyobb muskétával felszerelt puskások. Ez utóbbi fegyver használatát maga Miksa császár rendeletileg tette kötelezővé már 1507-ben, pedig akkor még nem volt igazán megbízható eszköz. Az arányok Frudsberg idején: 50-50 muskétás és alabárdos, valamint 280 pikás, mely megoszlás folyamatosan a puskások javára módosul. Jó 100 évvel később már 160 muskétásra jutott 100 pikás és 40 alabárdos, utóbbiak végül teljesen eltűnnek. Az alabárdos és a lövész ténykedését veszélyesebbnek és nagyobb képzettséget igénylőnek vélték, ezért ők Doppelsöldner-ként szolgáltak, azaz dupla zsoldban részesülők voltak. Az alabárdok úgy két méteres, szúrásra, vágásra és ütésre is alkalmas eszközök voltak, a kampós-cafrangos részek a lovasok nyeregből való lerántását szolgálták. A landsknechtek a Katzbalger nevű rövid tőrkardot viselték főszabályként, de némelyek, ha a kor átlagtermetét úgy két fejjel meghaladták, a legalább 1 m 60 cm pengehosszúságú kétkezes karddal vagdalkoztak, sokan ennek egy speciális, hullámos pengéjű fajtáját, a Flamberge-t használták – ezek az alabárdosokkal együtt harcoltak és ugyanúgy dupla zsoldban részesültek. Ugyancsak feltűnt még a kétkezes csatabárd is, ez sem a cingárabb harcosok kezében volt hatékony. Komolyabb páncélzatot csak a tisztek viseltek, a többiek láncinget, vagy mellvértet, illetve brigantint hordtak (ez egy olyan vászonzeke, amelybe sűrűn fémlapocskákat varrtak). Sisakként ugyan használták a moriont (a köztudatban a spanyol sisak) vagy a vaskalapot, mégis szinte az összes ábrázoláson a korabeli díszes, nagy méretű barettet viselik. A kétkezes kardról még annyit, hogy mérete miatt nem lehetett máshogy, mint a képen látható módon viselni, azaz hüvely nélkül a vállon átvetve. Egyes források szerint jól megsuhintva egyszerre három ellenséges kollégát lehetett vele elmetélni. 
 
A harcmodor eleinte a svájci mintát követte, pár különbséggel. A taktikai alapegység nem a sokezres négyszög volt, hanem a kis Fähnlein, amely önállóan, de más csapattestekhez alkalmazkodva is mozgatható volt, így tetszőlegesen variálhatták egy-egy ütközetben az aktuális erő-, terep- és egyéb viszonyokhoz igazodóan a csapatok elhelyezkedését. A négyszögalakzat persze gyakori, de nem kizárólagos, variálhatták a négyszögek méretét és számát, egyszóval rugalmasabbak voltak a svájciaknál. Lényeges különbség, hogy Európában - a spanyolok mellett elsőként - tűzfegyvereknek is jelentős szerepet szántak, ráadásul egyre nagyobb arányban, míg a svájciak erre többnyire nem voltak hajlandók. További sajátosság a landsknechteknél, hogy a fő erők elé – szemben a terciókkal - nem csak puskásokat helyeztek ki, hanem alabárdosokat és főleg kétkezes karddal küzdőket is, akik – büntetésből vagy extra pénzért – elsőként rohanták meg az ellenséget, megbontandó az ellenség lándzsásainak sorfalát. Ők a vörös színű Blutfahne (kb. véres zászló) alatt indultak harcba, és túlélési esélyeiket kifejezendő "az elveszett csapat" névvel illették őket. Ez után indult a főerő, a pikások fedezte puskások sortüzeivel, végül a pikások fala mögött várakozó alabárdosok, és az egyéb közelharcos fegyveresek rohama következett. Esetleges visszavonuláskor a még megmaradt kamikázék dolga volt fedezni a fegyelmezett hátrálást. A terciók sikere láttán azonban hamarosan teljesen átvették a spanyolok rendszerét is, pontosabban azt is tudták, ha arra volt szükség.
 
A sok kis szakaszra osztható itáliai háborúk (1494-1559) egy-egy csatája tökéletesen leképezi a tendenciákat, tulajdonképpen ezeket a harcokat a formálódó hadművészet kísérleti laborjának is tekinthetjük, hiszen mindenki ott van, aki számít, és igazi ki-ki meccseket játszanak. Jelen van a híres francia nemesi nehézlovasság, a svájci zsoldossereg, a spanyol terciók és a német landknechtek. (Persze voltak ott mások is, főleg olaszok, de most velük nem foglalkozunk.)
 
Az első években még a svájciak fölénye tapasztalható, de a francia lovasság és tüzérség is villant párat, 1511-ben Milánónál, 1515-ben Marignanonál a svájciakat, majd Ravennánál a spanyol gyalogosokat győzték le (igaz nagy veszteségekkel, miközben a svájciak és spanyolok rendezett visszavonulása minimális véráldozattal járt).
 
De lezajlik két ütközet, 1522-ben Bicoccánál, majd 1525-ben a Páviánál, amelyek igazából megmutatják az erőviszonyok változását. A franciák ezúttal a svájciak szövetségesei, szemben a Habsburgok seregével, benne a spanyolokkal és Frundsberg landsknechtjeivel. A bicoccai csata az első eset, hogy a sváb háború után a landsknechtek a svájciakkal meccselhettek, és vágytak is a revansra. A svájciak, ahogy szoktak, zárt négyszögekben megindultak és támadtak. A ladsknechtek ekkor már mintegy 20% körüli puskással álltak ki, és a feléjük menetelő seregből 2000 svájcit lőttek le mielőtt összecsaptak. Ezután dühödt közelharc következett, végül a történelem során először a svájciak fejvesztett menekülésre kényszerültek. Közben nem mellékesen lepattant a spanyol-német gyalogságról a szokásos francia lovasroham is.
 
Páviánál I. Ferenc francia király vezetésével lezajlott a hadtörténelem utolsó nagyszabású lovasrohama. A francia lovagok támadását a landsknechtek ugyancsak a muskétásaiknak köszönhetően már a roham közben hatástalanították. Ezután a francia zsoldban álló német regimentet mészárolták le, kemény közelharcban, végül a puskásokat újraszervezve a svájciak támadását is sikeresen hárították, sőt immár másodszor rommá verik a “tanítványok” a "mestereket", úgy, hogy ezúttal még csak nem is került sor érdemi közelharcra. E háború során tehát két nagy múltú alakulat is búcsút int a harctereknek: nemesi nehézlovasság, és az éppen ellene kialakult svájci gyalogság.
 
Zsoldosokat felfogadni persze kétélű fegyver. Miksa és Frudsberg kezdetben ügyelt arra, hogy a zsoldon kívül legyen valami magasabb rendű motiváció, és közösségi szellem, melyek a harci morálnak sem ártanak. Így esküt tettek a császárra, külön a Regiment és a Fähnlein zászlójára, továbbá ünnepélyesen megfogadták a hadi törvények követését. Mint láttuk, ezek betartatására külön stáb szolgált. Az egészből azonban még papíron sem teljesült semmi, az egyetlen cél a pénzszerzés maradt. A gyakran elmaradó zsold híján, vagy azt kiegészítendő értelemszerűen raboltak, fosztogattak. Az egyik legelképesztőbb fellépésük volt a Sacco di Roma néven elhíresült több napos gyilkolás és rablás Rómában, 1527-ben, ahol megmutatkozott, hogy bizony e zsoldosoknak semmi sem szent. Pedig ekkor még utoljára az apjukként tisztelt Frudsberg vezette a sereget, természetesen fellépve az erőszak ellen, de fegyvert fogtak rá is. Szegény öreg hadvezért ez annyira megviselte, hogy agyvérzést kapott, majd a következő évben meghalt. (Nevét viselte egyebek mellett - nem tehet róla - a Waffen SS 10. páncélos hadosztálya.)
 
A császár hivatásos zsoldosai hamarosan vállalkozókká, egyfajta Regiment Zrt-vé alakultak, ahol az Obrist, mint vezérigazgató, áruba bocsátotta a Regiment harci szolgáltatásait. Az itáliai háborúkat végig harcolták, ha érdekelt volt benne a Szent Birodalom, ha nem. A landsknechtek lényegében az összes európai háborúban vagy 150 évig fellelhetőek, sőt, még Dél-Amerikában is exponálják magukat. Gyakran akár egymás ellen is harcolnak, míg a svájciak ennél érzékenyebbek voltak: ha mindkét ellenséges fél seregében voltak svájci zsoldosok, a csata előtt külön összeültek, némi szorzás-osztás után eldöntötték, melyikük lesz az, aki otthagyja a megbízóját, így szinte sosem harcoltak egymás ellen. Szegény Sforza Ludovico pl. így járt. A császári szolgálat után a legnagyobb állandó landsknecht csapat a francia királyt szolgálta. És persze mi is jól ismerjük őket, a mohácsi csatától kezdve, mint szövetségest éppúgy, mint az ország hírhedt fogosztogatóit.
 
A ladsknechtek komoly hagyományőrző egyesületeket ihlettek meg német nyelvterületen. Akit érdekel egy alapos link, rengeteg képpel, leírással : http://www.st-max.org/
 
Nemkülönben ide datálhatjuk a német katonai indulók első aranykorát, számos Lied maradt fenn a 16. századból, egy példa :

https://www.youtube.com/watch?v=0szqSd0osoE  (Jörg=Georg)

49 komment

Címkék: német középkor hadtörténelem svájci landsknecht frundsberg

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mr nemo 2008.06.25. 09:02:21

Páran majd biztos kötözködni fognak az elgépelések miatt, de rá se ránts. A tartalom a lényeg, az meg csillagos ötös.

Balfake 2008.06.25. 09:28:12

"Arkubúz", höhö, van ilyen magyar szó? AD&D-ben arquebusnak hívták...

Az elgépelésekre viszont figyeljünk, ne legyenek szépséghibák ilyen fasza cikken.

ati · http://notv.hu 2008.06.25. 11:03:58

"A főtiszteknek külön testőrsége (Trabanten)" - ebből jön mind a darabont kifejezés, mind a nagyszerű (NÁT!) keletnémet gépkocsi elnevezése.

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2008.06.25. 12:12:31

Mentula, ismét egy szuper poszttal örvendeztettél meg bennünket. Gratula és köszi.

Mentula 2008.06.25. 12:53:17

Köszönet a szép szavakért. A youtube-os linket azé raktam be magam, mer tistedur mostanában e téren megbízhatatlan :)

Gondolkoztam Rutger Haueren és a Flesh and Blood-on is...

tiboru · http://blogrepublik.eu 2008.06.25. 13:20:53

Mentula,

a nagyvonalúságod már-már irritáló; én ebből legalább két posztot rittyentettem volna...

Gratulálok én is persze, csak az zavar, hogy ilyenkor óhatatlanul ez a poszt lesz a viszonyítási alap jó ideig...

sóskatáska 2008.06.25. 13:29:30

nagyon tetszett

irhatnál egyszer a kétkezes kard használatáról is

Condottiere 2008.06.25. 14:49:04

Nagyon ütős kis poszt, rengeteg információval. Soha nem volt nekem teljesen tiszta, hogy mozgatták támadás közben a négyszögeket, most már ez is tisztább valamelyest.

A katzbalger amúgy szerintem a világtörténelem legpofásabb kardjainak egyike, a maga egyszerűségében.

"Magyarországon Zsigmond próbálkozott a telekkatonasággal, majd Mátyás a híres fekete sereggel, mindkettő mellőzte nagy számú gyalogságot." Ez utóbbi viszont nem elírás véletlenül? A fekete sereg döntően ugyanis tudomásom szerint nehézgyalogságból állt, főleg az igen erős huszita hatásnak köszönhetően.

Condottiere 2008.06.25. 14:52:14

A link pedig iszonyú jó a végén.

Mentula 2008.06.25. 16:08:11

Tiboru, kérem ne túlozzunk :) Tényleg hosszú lett, de nem volt szívem elfelezni.

Condi, 1485-ben 20000 lovas mellett szolgált 8000 gyalogos. Ez persze a korábbiakhoz képest nagy fejlődés, de európai összehasonlításban tényleg nem nagy szám, ráadásul a szerepük is másodlagos volt. És valóban érződött huszita hatás, abban, hogy a gyalogság szinte csak a védekezésben játszott szerepet, és hogy a számszeríjasok mellett megjelentek a puskások is. Őket fedezték a nehézpáncélos, vaskalapos - főleg cseh - zsoldosok, az embermagasságú állópajzsot, a pavazét szorongatva. A főszerep viszont még a nehézlovasságé és a török portyázásokat megtorolni hivatott "félkönnyű" lovasságé volt.

Mentula 2008.06.25. 16:46:58

Bár ha úgy vesszük, hogy a fekete sereg szűkebb értelemben a cseh gyalogos zsoldosokkal azonos, akkor persze más a helyzet :)
De a teljes sereg Mátyás alatt úgy nézett ki, ahogy írtam.

Mentula 2008.06.25. 21:05:43

Joachim Löw, führt uns an !

csurtus · http://csurtus.blog.hu 2008.06.25. 23:06:08

Mentula,

ne haragítsd magadra Atatürk, akarom mondani Fatih Terim gyermekeit...

gatsy 2008.06.26. 10:49:56

Jóóó!!!
Jöhet a következő, mondjuk a francia muskétásokról. Remélem beleférnek a spec-ek közé:D

klingon 2008.06.26. 11:27:49

gratulalok, nagyon jo cikk.

az elveszett csapat = verlooren hoop?

ErrorFlynn 2008.06.26. 11:32:44

ez tényleg tök jó volt! de engem is érdekelne, hogy a nyavalyába mozgatták hatékonyan azokat a kétkezeseket.

Nebameg 2008.06.26. 11:53:04

A kétkezesek átmenetet képeztek a szálfegyverek és a kardok között. Valahogy úgy használták, mint egy extra nagy pengéjű lándzsát,ami ha kell, akkor kard, ha kell, akkor lándzsa. Használata nem pusztán lóbálásból állt. Európai harcművészetek rulez:)) Ebben sajnos mostanában csak a keleti áramlatot tudjuk értékelni, holott semmivel nem tudtunk kevesebbet, csak nálunk volt technikai fejlődés, és feledésbe merült a (ez a fajta) tudás.

gatsy 2008.06.26. 12:19:47

A hosszúkardról:
hu.wikipedia.org/wiki/Hossz%C3%BAkard

Mennyire hasonlíthatott a használata a japán naginatához szerintetek?

gatsy 2008.06.26. 12:29:14

Illetva a fenti linkről künnyen el lehet jutni ide: sword.sg18.net/library/oakeshott.pdf
De azért bemásolom:D

Mentula 2008.06.26. 12:29:16

Csak egy adalék. Ha megfigyelitek, főleg a Flambergénél sok ábrázoláson a markolat után a penge első 20-30 centije nem éles, sőt egy újabb keresztvas van odabiggyesztve. Így az amúgy is hosszú markolat mellett a penge felső részét is meg lehetett ragadni. Így fogva a két kéz közti távolság nagyobb volt, ezzel az erő-erőkar-irányíthatóság, meg ilyen mittomén mik optimálisabbak lettek. Érdekes, hogy kb. 4 és 7 kg közöttiek voltak, tehát nem olyan vészes a súlyuk sem. Ráadásul több méret volt forgalomban, a használó fizikumához igazítva.

Mentula 2008.06.26. 12:32:33

Klingon: ez inkább hollandusul hangzik. A "Verlorene Haufen" = elveszett tömeg megjelölést használták. De értelem szerűen itt egységről, csapatról van szó.

Markgraf · http://www.militia.hu 2008.06.26. 13:59:30

Jó kis cikk!

en.wikipedia.org/wiki/Forlorn_hope

Kedvenc landsknechtnótám:
www.youtube.com/watch?v=75oM6gTVRYM

Illetve egy Faludy vers a témában (tudom, tudom ez alapvetően másról szól de szvsz nagyon jellemző )

Német zsoldosdal

Mink volnánk hát a foltozott
irhájú hirhedt zsoldosok,
kiknek egészen egyremegy,
hogy völgybe, avagy hegyre megy,
parasztra, úrra, papra megy,
bitóra vagy csak babra megy.
Háltunk már puszta ég alatt,
füvet kaszáltunk jég alatt,
láttunk Brédában lángokat
s űztünk tízéves lányokat,
mert mink vagyunk a foltozott
irhájú német zsoldosok.

Láttatok zsenge gyermeket,
akit a strázsa kergetett?
Így verbuváltak minket is,
kaptunk páncélt és inget is,
korbáccsal vert a hadnagyunk,
így nőttünk fel s most itt vagyunk,
nem kímélünk férfit, se nőt,
falhoz kenjük a csecsemőt
és elfoglaljuk ágyadat,
aztán rád gyújtjuk házadat,
mert mink vagyunk a foltozott
irhájú német zsoldosok.

Kiirtottunk már hét megyét,
s megmásztuk Róma hét hegyét,
kullogtunk őszi sáron át,
vérfürdőt vettünk nyáron át,
úsztunk már téli réteken
s patkánymód át a Weseren,
izzadtunk lenn a Pó megett,
s hörböltünk szomjan hólevet,
ettünk sáskát, döglött lovat,
s hallottunk szörnyű átkokat,
mert mink vagyunk a foltozott
irhájú német zsoldosok.

Nem ismerünk apát, anyát,
kivágunk minden almafát,
megmérgezzük a kútvizet,
s azt szolgáljuk, ki megfizet,
annyit se mondunk: jónapot,
s kinyitjuk a hordó-csapot,
széthordjuk ingóságodat,
kurvának visszük lányodat,
s ha nem mondod, hogy: köszönöm
lebunkózunk a küszöbön,
mert mink vagyunk a foltozott
irhájú német zsoldosok.

S ha egyszer majd megvénülünk
és lócákon hülyén ülünk,
s lábunkat köszvény marja már,
s nehéz lesz Frundsberg kardja már:
obsitba küld a hadnagyunk
és várról várra baktatunk,
s azt lessük, hogy a szeretet
hol nyes egy darab kenyeret,
s így érünk oda, hol az út
végén azt kérdezi Belzebúb:
hol jönnek már a foltozott
irhájú német zsoldosok?

Itt jönnek már a foltozott
irhájú hirhedt zsoldosok,
kiknek egészen egyremegy…
(Elölről)

(Budapest, 1937)

gatsy 2008.06.26. 15:13:24

Mentula:
Az igazán jó kardokat mindig is a használójához igazították, mindenhol. Gondolom a tucatáruban is voltak méretek, de az fizetőképes keresletben akkoriban is nagy igény volt a személyre szabott árúra.

A második "keresztvas" szerintem még inkább a naginatához teszi hasonlatossá.

Karikásostor · http://sirasok.blog.hu/ 2008.06.26. 18:45:45

Hát ez nagyon-nagyon jó lett! Őszinte gratuláció!

Markgraf!

Jó volt újra olvasni ezt a verset, már vagy 15 éve nem láttam!

(Gondolom ebből lett a Süsü a sárkány zsoldos dala is. :)))

Mentula 2008.06.26. 18:47:03

Üdv, Markgraf, nagyszerű a link és a vers is.

A jútyúbot nézve egy tematikus CD-ről töltöttek fel ezt-azt. Még fenn van egy tetszetős darab :

www.youtube.com/watch?v=W5Z6Aez6T3c&feature=related

a szép asszonyokról :)

Markgraf · http://www.militia.hu 2008.06.26. 19:49:33

Köszönöm! A vers kedvenceim egyike :)

A Zweihändereknél (a Flamberge kifejezét tudtommal csak a "lángos" pengékre alkalmazzák) a keresztvas feletti bőrözött részt egyébiránt ricassonak nevezik.

Német katonanóták:

ingeb.org/soldaten.html

Lehet mazsolázni ;-)

Schäfer Zsolt · http://budaitalpasok.hu 2008.06.27. 12:12:57

A cikk valóban szép, és köszönöm, hogy végre valaki vette a fáradságot, és megírt magyar nyelven egyet ebben a témában.

A landsknecht szó jelentésével kapcsolatban szeretnék hozzáfűzni egy megjegyzést. A jelentése szó szerinti fordításban valóban a fenti, ám az 1480-as megjelenésekor még nem katonát jelentett. Miksa békeidőben kezdte el toborozni a hadseregét, és hogy ne keltsen nagy feltűnést, hogy zsoldosokat fogad, habár nincs háború, az egyébként állami alkalmazásban álló, adószedésre és egyéb rendőri feladatokra alkalmazott fickókra használt elnevezéssel, a Landsknecht szóval jelölte meg a ezeket a tételeket a kiadásai között. A Landsknecht szónak sok másik magyarázata is ismert, a legérdekesebb talán az, amely a "Lanze", azaz lándzsa szóból eredezteti, ám ez etimológiailag helytelen, ugyanis a szálfegyver neve már akkor is "Pike" vagy "Spieß" volt.
(Forrás: Hans Delbrück - Geschichte der Kriegskunst: Das Mittelalter. Die Neuzeit: Von Karl dem Großen bis zum späten Mittelalter. Vom Kriegswesen der Renaissance bis zu Napoleon. ISBN 3937872426)

Kaif · http://toriblog.blog.hu 2008.06.27. 12:25:17

Gratula Mentula kollgának, profi a poszt:)
azt már nem is írom, hogy hiánypótló, mert elbízod magad:)

Mentula 2008.06.27. 14:30:08

Zsolt, köszi ez etimológiai kiegészítést.
Markgrafnak meg a zseniális linket. És hogyan van a magyar fordítás ? Ezen meglepődtem, vagy magyar az oldal ?

A Flamberge persze csak egy speckó Zweihänder, a hullámos, láng-szerű pengéről elnevezve, de nekem az tetszett a legjobban, meg a sváciak és a landsknechtek is csipázták. A skótok meg a Claymore mellet tették le a voksukat, még a 17. szd-ban is. Lásd a filmet Liam Neeson vs Tim Rot...

Markgraf · http://www.militia.hu 2008.06.27. 20:10:17

Mentula: melyik zseniális linkre gondolsz? :)

Condottiere 2008.06.28. 02:19:56

A kétkezest ha jól rémlik, Magyarországon is használták a végvárakba vezényelt német zsoldosok a bástyák védelmére.

cromwell 2008.06.28. 07:21:51

Mentula, gratulálok! Szép, alapos és teljes munka.

Kaif · http://toriblog.blog.hu 2008.06.29. 23:07:07

Hát, azért ma a terciók lenyomták a landsknecheteket:)!

Viva Espana!

Mentula 2008.06.29. 23:53:50

Hááát, ez így volt igazságos. (A németek amúgy ünnepelnek, mint állat, még a négy közé sem várták magukat. At ARD riporterét épp most csomagolták be Madridban egy spanyol zászlóba :))))

Amúgy kerestem olyan szituációt, amikor anno spanyol-német megmérettetés volt, de még nem találtam, nyilván mert Habsburg Habsburgnak nem farkasa. De az egyéb helyekre, főleg a franciákhoz szegődött zsoldosokkal lehetett dolguk...

Kaif · http://toriblog.blog.hu 2008.06.30. 12:45:14

Spanyol-német megmérettetés V. Károly protestáns háborúi alatt (Mühlberg és társai), illetve a 30 éves háború idején is bőséggel.
A legnagyobb probléma az, hogy ugye a "spanyol" seregek inkább a spanyol király seregei voltak, mint etnikai spanyolok... De erről bővebben írtam az általad is belinkelt terciós cikkben.

neoprimitív 2008.06.30. 23:44:16

Nagyon jó lett a cikk, gratulálok!

A képek alapján nekem a ruhájuk volt mindig is érthetetlen. Akkoriban ugye még nem létezett díszegyenruha, tehát ezeket a marha nagy kalapokat, mindenbe beleakadó, tűzésekkel, rátétekkel díszített buggyokat viselték a tisztes mezei hentelésekhez is. Viszont pont a ruha alapján nem jövedelmezhetett rosszul a szakma, mert az ilyen színes, sok anyagból készült, különleges szabású ruhák szép pénzbe kerültek abban az időben.

Condottiere 2008.07.01. 01:05:43

Neoprimitív,

A hatalmas buggyoknak, amellett, ahogy mentula is írta, hogy vértdarabkák voltak ráerősítve, volt más gyakorlati haszna. Az ilyen bő, bélelt buggyos cuccok viselete állítólag hatékony védelmet nyújtot a a zúzódások és törések ellen. Meg aztán abban sem vagyok biztos, hogy több ilyen díszes munkaruha is sorakozott a derék iparos ládájában. Valószínűleg egyszer beruházott rá, és azt hordta jó hosszú ideig. Legalábbis mifelénk így ment a dolog, bár idehaza már akkoris klasszisokkal csóróbbak voltak a vitézek nyugati kollégáiknál.

neoprimitív 2008.07.01. 21:01:27

Condi

félreértettél, én is úgy gondoltam, hogy addig hordta a ruhát, amíg szét nem ment, de azért még elég húzós lehetett az ára az ilyen "haute couture" daraboknak. A vértdarabkákon átsiklottam, ez némi értelmet ad a dolognak.

Mentula 2008.10.01. 18:10:59

Elő kellett keresnem a moderáló bunkósbotot. Mégilyet. Hogy valaki egyszerre antiszemita, cigányozós és egyben még pornográf képet linkeljen ide, mindezt 11 példányban...?!

limbekcs 2010.09.18. 20:47:09

boccsrácok

ide kénytelen vagyok beszúrni pár keresőszót abból az alkalomból, hogy ma 9-kor az m1-en (azaz reklám nélkül! :) megtekinthető az Alatriste kapitány c. film - és hogy ezúttal már min. harmadjára szenvedtem "site:lemil.blog.hu" kezdetű keresésekkel, mert persze a tercio szó sose jut eszembe... :)

szóval:

lándzsa
spanyol
itália
mitmivan
kisfröccs
köszi

limbekcs 2010.09.18. 20:49:12

ja persze mert "szomszédos" blog cikkébe volt beágyazva a már el sem érhető csatajelenet:

toriblog.blog.hu/2008/05/15/a_kora_ujkor_elitkatonai_a_spanyol_tercio

én kérek elnézést, de ahol kevés a memória, a keresés még segíthet... :)

limbekcs 2010.09.19. 00:47:35

duplaplusz mellnézést

vigo

morteinsten
mordorizé
gutenmorgen

najó elolvasom

Viggo Mortensen (Diego Alatriste y Tenorio)

nem mondom, hogy mind a négy gyerek hagyta, hogy végignézzem percről percre

de ettől még az a benyomásom, hogy a terciós jelenet megvágták kissé a töriblogoshoz képest

de ha nem, hát nem

még egyszer a elnézéstet, sok ez így egy embernek :)

eMM2 2010.12.09. 14:18:42

Róma kifosztásáról ír nagyon szemléletesen Mika Waltari Mikael c. regényében.
A másik kötelező olvasmány James Clawell: A Völgy c. műve azért is ajánlgatom mert a regényt sose volt szerencsém elolvasni és már a film sincs meg.Pedig érdekelne.

Gem Kapocs 2013.07.26. 08:34:15

Kétkezes kard használata:
www.youtube.com/watch?v=Mr3H2Zynesc
www.youtube.com/watch?v=6fZH2GgHZDs
www.youtube.com/watch?v=QNVojNVs2XE

Az utolsónál a kard felemelése langetortba hibás, ott egy rövidéles vágásnak kellene lennie. Van még jópár forma, most hirtelen ezeket talátam meg.
süti beállítások módosítása