Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (84) alagút (7) állat (8) amerikai (99) angolok (8) arabok (15) átirányítás (13) atom (12) ausztrál (5) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (5) brazil (7) brit (66) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (10) ejtőernyős (27) életrajz (41) elmélet (11) erdély (5) erőd (8) évforduló (53) fegyver (7) ferencjózsef (11) francia (24) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (91) haditengerészet (50) hadsereg (15) hadtörténelem (151) hadtörténet (19) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (48) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (46) ii világháború (106) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (6) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (58) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) középkor (10) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (53) légvédelem (8) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lovas (6) lovasság (10) lövészárok (5) magyar (147) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (66) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (30) ostrom (6) osztrák (30) osztrák magyar (27) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (8) rendvédelem (53) róma (13) román (7) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) svéd (7) számítógép (9) szavazás (13) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (38) szovjet (61) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (16) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (70) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) USA (7) usa (52) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (6) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (66) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Légierő - a Messer 109 1.0

2008.07.03. 14:00 Zig Zag


A Luftwaffe vadászrepülő fegyvernem igáslováról lesz szó; ezt a gépet használták légifölény vadászgépnek, kísérővadásznak, éjszakai vadásznak, vadászbombázónak, csatarepülőnek és felderítőnek is. A prototípusokon kívül megélt tizenegy modell változatot és ezeken belül számtalan al-variánst. Ezek közül jóegynéhány pedig csak a tervezőasztalnak, illetve az asztalfióknak készült.


A 109-es nem csak a Birodalmi sas színeiben, hanem a II. világháború befejezéséig (a "kölcsönvett" gépeket nem számítva) tizenegynéhány további országban repült. A típus szolgált a finn, jugoszláv, magyar, román és a svájci légierőknél is repült. A háború után pedig Csehszlovákia (Avia S-99 és S-199 néven 1947-57), Spanyolország (Bf 109 és spanyol változata a Hispano HA1112 Buchón néven 1937-70), (képünkön)

 

 

 

 

 

 

 

és Izrael (1948-50) is rendszeresítette. Az érdekesség kedvéért a képeinken ezek közül is válogatunk.

Az izraeli légierő persze nem egészen authentikus ebben az időszakban az őket sújtó fegyverembargó miatt. Lényegében bármit rendszerbe állítottak, aminek szárnya volt és meg tudták szerezni - beleértve a pulykakakast is.


A géptípusból nagyjából 35 ezer példány épült (a klónokkal együtt), amelyekkel összesen a legtöbb légigyőzelmet aratták, bármely más típussal összehasonlítva a repülés történetében.

Magyar Me 109 G6
A géptípusnak terjedelmes szakirodalma férhető hozzá, köztük magyar nyelven is. Szintén több méterre rúg a géppel repült legendás vadászpilóták történetei. (A több métert Zig Zag könyvespolcán mérve kell természetesen érteni, egébként kilométerekről lehetne csak beszélni.) A szerző dilemmája természetesen most is az, hogy minden részletre kitérő abszolút alapos irásmű megírása helyett valami olyasmivel próbálkoznék, ami szerintem fontos, érdekes, néha pikáns. Az ínyencek meg úgyis vesznek maguknak újabb métereket a könyvespolcra a témából, elolvassák az Interneten hozzáférkető elképesztő mennyiségű anyagot, majd írnak belőle valami vaskos bölcsességet, esetleg a számítógépen bizonyítják rátermettségüket a gaz szövetséges nehézbombázók ellen.

 

Most sem vállalkoznék tehát a teljességre, hiszen ahhoz inkább a könyvírás lenne a megfelelő műfaj. Ajánlani tudok viszont két igen jó honlapot: az egyik a Wikipedia vonatkozó oldala, a másik, hogy a magyar vonatkozásokat is kellőképpen hangsúlyozzuk, a legendás Puma repülőszázad emléklapja és az mai Pumák gyűjteménye a régiekről. Mindkét honlaphoz csak gratulálni tudunk, olyan jól sikerültek.


Mielőtt azonban a gépről magáról szólanánk, kissé rávilágítunk a típus fejlesztésénék tágabb történeti előzményeire.

Jöjjenek tehát a történelmi előzmények:
A minap szót ejtettünk Giulio Douhet-ról, az olasz hadtudósról és légiuralom elméletéről - melynek köszönhetően nagy számú hadvezér, politikus és azok bölcs tanácsadói úgy gondolták, hogy stratégiai bombázókkal ez ellenség pikk-pakk legyőzhető. Ennek köszönhető, hogy a repülőgépek fejlesztése, tervezése és építése terén nagyjából a kétharmad a bombázóké, egyharmad a bármi másé elvet követték világszerte - tisztelet a kivételnek.

A 20-as, még inkább a 30-as évek a belső égésű dugattyús légcsavaros hajtású repülőgépek fejlesztése szempontjából reneszánsznak számított. A repülőgépek fejlődésében elképesztő előrelépések történtek. Az aerodinamika fejlődése hatására elkezdtek elfogyni a sokszor csak drótakadálynak csúfolt biplánok. Könnyebb, mégis merevebb és kisebb légellenállású sárkányszerkezeteket kezdtek alkalmazni, amit olyan új repülőgép építési anyagok, mint a duralumínium tömeges elterjedése tett lehetővé. Széles igényeket kiszolgálni képes szárnyak váltak elérhetővé, olyan megoldásokkal, amelyek a kis- és nagy sebesség, kisebb, vagy nagyobb felületi terhelés mellett egyaránt elfogadható manőverezést tettek lehetővé. Elterjedtek a változtatható állásszögű légcsavarok, viszonytag kis méretű, mégis addig elképzelhetetlen teljesítményű motorokat építettek. Elterjedtek a behúzható futóművek, nőtt a hatótáv és a hasznos szállítható tömeg egyaránt. És mindezek sorozatgyártásban váltak lehetővé, amivel nagy példányszám mellet relatíve alacsonyan lehetett tartani a költségeket.

A repülőgépipar mindazonáltal egy sor más iparágat is húzott magával, hiszen az elképesztő iramot diktáló fejlesztés, és maga a repülőgépgyártás egy sor alapanyag, alkatrész, vagy üzemanyag előállítását tette szükségessé nem is beszélve a terület emberi erőforrás igényéről. Gondoljunk csak bele: nem csak pilóta kell a repüléshez, hanem kiszolgáló személyzet, szerelő, irányítók, de kell a mérnökök kisebb hadserege, és armadányi gyári munkás, akiknek keze alól kikerül maga a repülőgép, lőszer, bomba, alkatrészek, bizgentyűk.

1933-ban Németországban mindeközben egy osztrák származású volt káplár lett a fényestekin-tetü vezető, aki rendet, boldogulást, meg jólétet ígért a választóknak, amit aztán később egyenként meg is kaptak kamatostul. Ez óriási lökést adott a repülőgépiparnak, meg a káplár egyik legjobb barátja, bizonyos Göring nevezetű, aki politikusi pályafutását megelőzően I. világháborús ászpilótaként tengette unalmasnak nem mondható életét. Az új menedzsment tehát nyíltan tojt az addig a katonai korlátokat (látszólag) tiszteletben tartó gyakorlatra, ugyanis a háborut lezáró békeszerződések kategorikusan tiltották magát a katonai repülést, nemhogy a légierőt. Kisebb sumákolások azért még így is előfordultak - utasszállítónak álcázott bombázófejlesztés, "potenciális ellenségek" és "ki tudja, meddig barátok" légifényképezés útján történő módszeres felderítése, más hatalmak repülőgépfejlesztéséről olvasmányos könyvecskék szerkesztése (mint képünkön). Mindezt szigorúan tudományos és technikai érdeklődési alapokon természetesen, melynek köszönhetően nem került a könyvbe egyetlen német típus sem - hiszen ott nem volt és nem is lehetett katonai repülés. Aztán természetesen volt sportnak álcázott hadirepülő képzés, álruhás intervenciókban való csibészes részvétel, katonai tanácsadás, ilyesmik. A Kedves Olvasó szíves figyelmét itt és most a kiadó nevére hívjuk fel. A jólcsengő név: "Verlag Offene Worte" azaz Nyílt Szavak Kiadó. Mókás, nem?

A projekt, ami nem jöhetett volna létre, ha nincs a pályázat
A Messerschmitt 109-es története 1933-ra nyúlik vissza, amikor az RLM (Reichsluftfahrtministerium – Birodalmi Légügyi Minisztérium) más repülőgépek mellett az együléses egy motoros alap-vadászrepülőgép pályázatát írta ki, amin a Birodalom sikeres repülőgép tervezői és gyártói közül sokan elindultak. A pályázati feltételek a következők voltak:

- teljesen fémből épült együléses egymotoros monoplán, amely 6000 méteren eléri a 400 km/h csúcssebességet, amit képes legalább 20 percig tartani, míg legalább 90 percig képes a levegőben maradni. A tervezett gépnek alkalmasnak kellett lennie a még akkor a tervezőasztalon is alig-alig létező Junkers-Jumo 210 jelzésű motor befogadására. Fegyverzete legalább három géppuskából egyenként 1000 db lőszerjavadalmazással, vagy egy darab 20 mm-es gépágyúból, 200 db lőszerrel kell legyen. A repülőgép szárnyainak felületi terhelése 100 kg/m2 érték alatt kell maradnia a jó emelkedési és manőverezési képesség érdekében. A kiválasztás szempontjai pedig - a fentieket teljesítő gépek közül - a sebesség, emelkedési képesség és a manőverezési tulajdonságok voltak ebben a sorrendben.

Valamivel jobban sikerült a pályázat, mint a postai bicikliké. Ez tény. A pályázaton Willi Messerschmitt is indult, aki ekkor a Bayerische Flugzeugwerke AG-nél kezdte el tervezni azt, amitől később sokakat jobb esetben csak rémálmok gyötörtek. Szerencsés volt annyiban, hogy csak előkapta az asztalfiából az addig figyelmet nemigen kapó Bf 108 Taifun tervét, amelyet futár és kiképzési célokra tervezett. Kicsit átfaragta és már kész is volt a 109-es pályázati anyag. A repülő kezdeti típusai ezért a Bf-109 típusjelzést kapta, melyből a Bf a cég nevére utalt.

A cég elnevezésében a következő állomást a dolgos 1938-as év forró júliusa hozta, mikoris a főkonstruktőr után Messerschmitt AG-re keresztelték át. Minden olyan fejlesztés tehát, amely ezt követően kapott típusszámot, az Me kezdőbetűket kapta a Bf helyett. (Az új Cég címerét lehet itt látni.)

Rövid áttekintés következik a fő modellekről. Akit részletekbemenően érdekel a dolog: click ide és a kalandozás közben tanulmányozhatja a legapróbb nüanszokat is. Szóval egy vadászgépnek, legyen az bármilyen kor szülötte, néhány alaptulajdonsággal és számtalan egyéb jellemzővel írható le - lásd magát a pályázati feltételeket is. Ezek a tulajdonságok itt alant tetszés szerint és rendezetlenül lesznek kiemelve, ráadásul úgy ahogy nekem tetszik. Tudom, ez így nem tudományos megközelítés annyira, de erre a kompromisszumra itt és most hajlandó vagyok.

Modellválaszték

V

- Prototípusok: V1, V2, V3. Nem ezek nem szárnyasbombák és rakéták, hanem a Versuchsflugzeug - kísérleti repülőgépből rövidített jelzés. A gép - mivel addig nem lett kész a Junkers Jumo 210-es motor, (pontosabban Erhard Milch, Messerschmitt befolyásos ellenlábasa gondoskodott róla, hogy ne kapjanak a motorból) ezért a Rolls-Royce Kerstel IV jelű 525 lovas (a tervezettnél erősebb) motorját kapta meg, amely egy kétágú fix falégcsavart hajtott. Az akkor erősnek számító motor ugyan jól teljesített, mégsem volt képes kihozni a gép sárkányában rejlő lehetőségeket, bár a prototípus simán ugrotta a pályázatban rögzített és elvárt értékeket. Elérte ugyan a 410 km/h sebességet, mégis érezték, ezen lehet még javítani. Még a prototípus kísérletek során a gépre fel is próbálták a RRK V-ös változatát is, ami már 695 lovacskát teljesített. Aztán 1935-ben elkészült a Jumo, ami könnyebb volt és még erősebb, amivel sikerült a 430 km/h száguldásra bírni e remek repülőt.

 

A, B, C

- Korai változatok: Anton, Berta, Cezar. A Jumo 210 B és D és G motor alváltozataival szerelik fel ezeket a gépeket amelyek (B) 19,7 literes fordított V elrendezésű 12 hengeres motor volt (képünkön). Szárazon 442 kg volt a súlya és 2700-as fordulaton 640 LE-t teljesített köszönhetően a mechanikus befecskendezésnek (!) és a kompresszoros feltöltésnek (!). (Csak emlékeztetőül, 1936-ot írunk.) A G variáns már érdemi súlynövekedés nélkül 21 liter lökettérfogatú volt, de ugyanezen a 2700-as fordulaton már 730 lóerő leadásával kényeztette a pilótákat. Ami azt illeti, kellett is a teljesítmény, mert ezek a repülők már a Condor légióban részt vettek a spanyol polgárháborúban. Fegyverzetüket tekintve itt már megjelentek a motorborítás alá beépített iker, légcsavarkörön át tüzelő MG 17-es 7,9 mm-es géppuskák és a motor főtengelyébe épített 20 mm-es MG FF gépágyu. Ime néhány kép:

Egy frankóista Bf 109 B1-et láthatunk itt a repülőtéri nyűgözőn. (nehogy ellopják)

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt pedig német festéssel látható szintén egy B1 változat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ellenfélről sem illik megfeledkezni. A képen a szovjet Polikarpov I-16 vadászgép látható, ami kicsi, erős, gyors mit a villám, (szovjet) pilótáik pedig kemény ellenfélnek bizonyultak.

 

 

 

 

 

 

  

A polgárháború alatt egy Bf 109 B kényszerleszállt a köztársasági oldalon. Mivel a fél világ így, vagy úgy részt vett a háborúban, nem csoda, hogy Párizsba is eljutott az esetről a hír. A francia (titkos) diplomácia hamar elérte, hogy egy kis létszámú szakértői különítményük a gépet tanulmányozhassa visszaadás előtt. Az erről készült jelentésben leírták a szakértők, hogy egy jelentéktelen és kiforratlan típusról van szó, amely messze alulmarad a francia típusokkal szemben. Később kiderült: mindezt nagyon rosszul tették.

A téma terjedelme igényli, hogy itt egy rövidke szünetet tartsunk. A hamarosan következő folytatásban a Dora változattal kezdünk. Szó lesz még néhány érdekességről is, úgy mint a motoroknál miért ily nagy lökettérfogat és kis fordulatszám? Miért cumiztak végülis az Angliai légicsata során az Emil változatot repülő vadászpilóták? Milyen trükköket találtak ki a magassági teljesítmény növelés, meg a nehézbombázók .50-es kaliberű géppuskái ellen? Néhány kiemelkedő személy, és szaftos pletykák részletek. Ilyesmik.

 

65 komment

Címkék: német vadászgép légierő ii világháború

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Condottiere 2008.07.03. 14:47:26

Zsííííír!

Mondjuk az IL2-ben ráment egy fél napom mire le tudtam úgy tenni egy 109-est, hogy a kerekeit ne talicskán kelljen utánam hozni.

Remélem lesz majd cikk a Luftwaffe másik hírhedt, emblematikus madaráról is, gondolom tudod melyikre gondolok.

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2008.07.03. 14:50:37

Előbb befejezném a 109-es publikálását - Tistedurnak igaza van, már régóta készülök erre. Persze, h tudom mire gondolsz. Személy szerint nekem az A8 a kedvencem. De a Dora, meg a Ta152 is nagyon jó gépek voltak. Azokról is kell írni egyszer.

A 109-es futóművével rengeteg gond volt - sorra csuklottak össze, ha a pilóta kicsit durvábban tette le.

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2008.07.03. 14:53:16

Meg a farokkerekes 109-es szűk pilótakabinnal párosítva azt hozta, hogy gurulás közben folyamatosan S vonalban kellett menni, mert mindenfelé láttál belőle, csak épp az orrod elé nem.

Condottiere 2008.07.03. 15:01:57

Igen bár ha jól melékszem ezen a téren (legalábbis a szimulátorban) a FW-190-es ha lehet, még rosszabb volt.

Mondjuk pont nem a 190-esre gondoltam az előbb, hanem a JU-87-esre. Mikor elküldtem akkor esett le, hogy a 190-es is simán belefér a szórásba (hírhedt és embelematikus).

tiboru · http://blogrepublik.eu 2008.07.03. 15:08:26

Biztos elfogult vagyok, de ez Index-címlapra méltó! Gratulálok, megérte a hosszas várakozás :-)))

Mentula 2008.07.03. 15:50:56

Az igazán jó munkához idő kell :) Ez a tétel most
bizonyítást nyert.

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2008.07.03. 15:52:12

Amit el lehet végezni hamar, azt épp úgy el lehet végezni hosszabb idő alatt is.

cyd 2008.07.03. 17:19:09

A világ legszebb és legjobb (szubjektív vélemény) vadászgépe. Szép felvezetés, de mikor jön a folytatás? :)

Mentula 2008.07.03. 17:42:26

Ekkerjoz, itten van még egy link, egy teljesebb, még a ladsknechtekhez komentelte Markgraf :

ingeb.org/soldaten.html

(Páran már itt megtapasztalhatták a - többek szerint perverzió számba menő - vonzódásomat a fritz katonadalok iránt :)), amit persze véletlenül se keverjen senki világnézeti kérdésekkel.)

ekkerjoz 2008.07.03. 17:47:28

A Vörös Hadsereg kórusától is van pár(száz) indulóm, még a Tipperaryt is éneklik.
Az összes katonaindulók közül a németek hatnak a legjobban, biztos, mert sváb vagyok, oszt genetikailag belénk van ültetve a 3/4 metronóm, vagy tudja a fene.

tiboru · http://lemil.blog.hu 2008.07.03. 18:33:44

Mentula,

nálam elkötelezettebb antifasisztát keresve is nehezen lehet találni a lakott világokban, de a második világháborús német katonadalok... Ó. Istenem...

_forgatja a szemét_

Mentula 2008.07.03. 18:40:01

Hát akkor kezdjük - itt a sör a kezemben - , és há :

Ob's stürmt oder schneit,
Ob die Sonne uns lacht... :)))

ekkerjoz 2008.07.03. 18:41:17

Ob's stürmt oder schneit,
Ob die Sonne uns lacht,
Der Tag glühend heiß
Oder eiskalt die Nacht.
Bestaubt sind die Gesichter,
Doch froh ist unser Sinn,
Ist unser Sinn;
Es braust unser Panzer
Im Sturmwind dahin.
Mit donnernden Motoren,
Geschwind wie der Blitz,
Dem Feinde entgegen,
Im Panzer geschützt.
Voraus den Kameraden,
Im Kampf steh'n wir allein,
Steh'n wir allein,
So stoßen wir tief
In die feindlichen Reihn.
Wenn vor uns ein feindliches
Heer dann erscheint,
Wird Vollgas gegeben
Und ran an den Feind!
Was gilt denn unser Leben
Für unsres Reiches Heer?
Ja Reiches Heer?
Für Deutschland zu sterben
Ist uns höchste Ehr.
Mit Sperren und Minen
Hält der Gegner uns auf,
Wir lachen darüber
Und fahren nicht drauf.
Und droh'n vor uns Geschütze,
Versteckt im gelben Sand,
Im gelben Sand,
Wir suchen uns Wege,
Die keiner sonst fand.
Und läßt uns im Stich
Einst das treulose Glück,
Und kehren wir nicht mehr
Zur Heimat zurück

stokersmith 2008.07.03. 18:41:58

Egy német pilóta mondotta régen: "Egy Bf 109-at le és felszálláskor sosem szabad letegezni."

tiboru · http://lemil.blog.hu 2008.07.03. 18:43:34

ekkerjoz,

esetemben a sváb vér csak 1/16-od, van továbbá 1/8-ad tót (he-he), némi szerb (horvát?), a többi lótolvaj alföldi magyar (kicsi kun talán még, esetleg besenyőpistabácsi), de az Ich hatte eine Kameraden például a mai napig megrezegteti a génjeimet, hiába hallottam már kábé tízmilliószor (a Die Fahne hoch-ról meg végképp nem lenne PC nyilatkozni).

És hogy gyorsan a másik oldalnak is adjak: a Szláv induló is ott van a topon!

www.youtube.com/watch?v=ACALcnQPc0U

tiboru · http://lemil.blog.hu 2008.07.03. 18:46:57

Nagyon komoly igény lenne a legfontosabb II VH-s katonanóták lemil-szintű feldolgozására...

Ha jól számolom, úgy két hét múlva talán be tudom vállalni...

Mentula 2008.07.03. 18:54:03

Tiboru, a Jóisten áldjon meg előre is, és segíjje munkásságodat :)

A fentebb idézett művet mellesleg - hellyel-közzel - interpretáltam e blog néhány törzstagja jelenlétében, így tiboru is kénytelen volt elszenvedni :)

tiboru · http://lemil.blog.hu 2008.07.03. 18:54:51

Nem akarok visszaélni a türelmetekkel, de ezt a verziót is meg kell nézni:

www.youtube.com/watch?v=wK-QfwKszeQ

Mentula 2008.07.03. 18:56:25

Amíg nem jön senki a Poljuska Poljéval, az én türelmem végtelen.

ekkerjoz 2008.07.03. 18:58:22

A Panzerliedet (és még párat) szoktam énekelni, ha eleget iszom előtte. De a Póljuskát is...
Világnézettől függetlenül, hacsak drámai nyomot nem hagyott valakiben a II. világháború, ilyen indulókra valamilyen végtagja kénytelen mozdulni. Szerintem.

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2008.07.03. 19:00:37

stokersmith,
Igazad van. De egyik repülőgéppel sem jó tegező viszonyba kerülni. Ezt az egyik oktatóm előszeretettel hajtogatta úgy 20 évvel ezelőtt.

Volt egy másik gyakori mondás, valahogy így:
Két féle pilóta van: a bátor, meg az öreg.

Hát ezek lennének a pilótabölcsességek egy-egy gyöngyszemei.

ekkerjoz 2008.07.03. 19:13:00

Húsz éve már modern vitorlák voltak, mi még Esztergomot és már Jantart repültünk. 1981-83.

Raskolnikov 2008.07.03. 19:19:24

Üdv! Kitűnő Blog! Az én most indult blogom is foglalkozik (illetve fog, mivel csak egy napos) hadászattal, légierővel. Szeretnélek meghívni titeket, már csak azért is, nehogy hülyeségeket írjak!

Mike 2008.07.03. 20:32:03

Ezt már máshol is olvastam:Spanyolország(Bf 109 és spanyol változata a Hispano HA1112 Buchón néven 1937-70(1970!!!)
Mégis mire használták a Messert a 60-as években???Az 50-es évek második felében még elmegy másodvonalbeli gépnek,de a mach 2-es gépek korában?Erről van valami infó?(egy tippem van:felderítés?)

mr nemo 2008.07.03. 21:17:00

A panzerlied tényleg félelmetesen jó. Nekem pl.az a csengőhangom :-)

Condottiere 2008.07.03. 21:17:51

"Két féle pilóta van: a bátor, meg az öreg." Ezt én motorossal ismertem :D

Amúgy best of indulók közt nálam ez viszi a prímet
www.youtube.com/watch?v=jj9yqnJsrEM

Vörös hadsereg férfikórusánál amúgyz szerintem nem sok profibb kar létezik. Gondolom ha valaki elb.szott egy hangott, azt elvitte az NKVD.

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2008.07.03. 21:19:47

A csehszlovák gyártás is kifutott jó egy darabig. Csak találgatok, mikor megpróbálok válaszolni a kérdésedre. Egyik ok az, hogy míg az első vonalbeli elfogó vadászok rég a sugárhajtású technológiával operáltak, még mindig egy sor olyan (harc)feladat maradt a légierőnél, amire egy dugattyús-légcsavaros gép kitűnően megfelelt. Pl csatarepülő feladatok - lásd a koreai háborút. Másrészt pedig a pénz, hiszen egyszerűbb volt hadrendben tartani e kifutó típusokat, mint cserélni mindent.
Harmadrészt pedig kitűnő iskola és gyakorló gépek lehettek a sugárhajtású gépek előtti átképzés előtt, vagy egyes harceljárások begyakoroltatása céljából. Példaként: a svájci Pilatus Pc9-es turbólégcsavaros gázturbinás gyakorlógép az egyik legnépszerűbb gyakorlógép ma is. Bár vannak légierők, ahol a hasonló típusokra függesztményeket akasztanak és bevetik őket szárazföldi, vagy vízfelszíni célok ellen.

mr nemo 2008.07.03. 21:24:58

Szerintem azért maradt olyan sokáig szolgálatban, mert Spanyolország nem vett részt aktívan a hidegháborúban, lokálisan meg nem volt semmi olyan közvetlen veszély, ami miatt olyan nagyon kellett volna fejlesztenie a légierejét.

Ne feledjük, csak 1982-ben lépett be a NATO-ba. Na meg aztán Franco frankón begyűjött minden német tudóst és technikát, amit csak tudott és megbecsülte azt. Pl. az isten Heckler und Koch G3 is rendelkezik némi hispán gyökérrel, azóta is HK virít a spanyol bakánál.

ekkerjoz 2008.07.03. 21:33:05

Ne feledjük el a Jak-52 gépet és a Jak Akadémiát...

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2008.07.03. 21:47:20

nemo, ebben is van nagy okosság.
ekkerjoz, nem felejtjük, hát hogy felejthetnénk. bár én Zlin 142-essel nyomtam.

ekkerjoz 2008.07.03. 22:34:42

A jó öreg Z142, bár mikor mhsz-kedtem, újnak számítottak, vontattak, később még növényvédőnek is használták, permetezni. Telik ez a nyavalyás idő.

Mike 2008.07.03. 22:48:51

Keresgéltem egy kicsit:
When Professor Willy Messerschmitt and a number of German technicians arrived in Spain, further developments followed...(személyesen W.M. prof fejlesztette a spanyol verziókat!)

Its armament consisted of two 20 mm Hispano-Suiza cannons and two Oerlikon or Pilatus eight-packs of 80 mm rockets.Photo-recon,and fighter-bomber versions remained in service until 27 December 1965.During this last year the Me-109's flew alongside the F-104 Starfighters of the Spanish Air Force!
Ezzel meg is oldódott a talány.

neoprimitív 2008.07.04. 09:00:06

Gratulálok, nagyon klassz lett a cikk, megérte kivárni!
A futóművel két fő gondja volt a Messereknek. Egyrészt a törzsközéphez közel voltak a bekötési pontjaik, így kicsi volt a nyomtávjuk. Egyenetlenebb talajon nagyon könnyen lebillenhetett a gép egyik szárnya. (Hasonló volt a Spitfire futóműve is, ott is voltak gondok.) A FW190 és pl. a Hurricane vagy a P51 viszont a szárnyba rögzített futóművet kapott, sokkal nagyobb nyomtávval, így a rossz talajú reptereken is kevesebb volt a baleset.
A másik gond pont az eredeti Bf 108 koncepciójából származott, vagyis ez egy korszerű, gyors gép volt, de nem vadászgép. A kezdeti sikerek magyarázata a sokkal elavultabb ellenséges gépekben, másrészt a felkészültebb pilótákban keresendő. Az egyre erősebb fegyverzet, majd a szükségessé váló páncélzat túlterhelte a könnyű sárkányt. Ezzel együtt egy tapasztalt pilóta kezében még a háború végén is komoly fegyver volt, csak ugye addigra már kevés ilyen maradt.

tistedur 2008.07.04. 10:42:42

egyszer akkor is belinkelem a kazakit :P

Condottiere 2008.07.04. 13:28:38

Neo,

Picit vitatkoznék, amit leírsz az igaz egyfelől másfelől viszont a második világháború elejének teljes haditechnikájára igaz. Szerintem a háború kitörésekor nagyon nehéz megfogni, mi volt elavult és mi nem, hisze senki nem tudta milyen lesz az a háború ahol ezek a haditechnikai eszközök megmérkőznek egymással. Ezért volt rengeteg féle repülő, melyek más-más elméletbe illettek bele. Elavultságról szerintem már csak a háború második felétől beszélhetünk, amikor hadrendbe állnak a harctéri tapasztalatok tanulságai alapján fejlesztett újjabb technológiák, és vannak akik ekkor sem tudnak lépést tartani. Persze etől függetlenül voltak valóban nevetségesen elavult haditechnikai eszközök (Ansaldo :) például ), de szerintem a harci repülésre ez kevésbé jellemző. A spitfire is először sportgépnek készült. A Zero-kon nem volt páncélvédettség, a Hurricane tele volt pakolva géppuskával, de nem volt olyan mozgékony. Egyszóval mindegyiknek megvoltak az előnyei és hátrányai. A Bf-109-es lehet, hogy sportrepülőgépnek épéült, de mégis vadászgépként a legjobban beváltak között volt a maga korában. Az pedig természetes, hogy idővel elavult, amikro megjelentek, a másik oldalon a jobbára már pont ellene kifejlesztett korszerűbb vadászgépek. No csak arra akartam kilyukadni, hogy szerintem vajmi keveset számíytott, hogy nem kimondottan vadászgépnek készült.

jonnglenn 2008.07.04. 14:37:40

Asszem lesz kiállítva Kecskeméten a statikus soron

neoprimitív 2008.07.04. 15:56:29

Condi,

az elavultnál én olyanokra gondoltam, mint PZL-11 vagy akár az I-15, de valóban, az Ansaldo is ide tartozik. Ezeknek a technikai színvonala még a Messer 1933-as kiírási feltételeit sem teljesítette, tehát 6-8 évvel később már egyértelműen elavultak voltak. Az, hogy ennek milyen koncepcionális háttere volt, érdektelen, koncepcióval nem lehet lőni.

Az, hogy a Messer őse sport / futárgép volt az nem hiba (valóban, a Spitfire is ilyenből indult), de a későbbi fejlesztéseknél korlátokat jelentett. Messerschmidték ezek között a korlátok között igyekeztek a lehető legtöbbet kihozni a gépből, nem is sikertelenül, hiszen a késői G típusok még a háború végén sem számítottak könnyű ellenfélnek, de az ellenfél legjobb gépei már valóban túlhaladták őket. Ettől függetlenül fenntartom, hogy a háború első felének Messer-fóbiájának egyszerre volt feltétele a korszerű gép és az olyan, jól képzett pilóta, aki a maximumot tudta kihozni belőle.

cyd 2008.07.04. 17:02:00

Panzerlied-et hallgatni igazán a Halál 50 órája-beli változatot jó. Ahogy közben oda-odaverik a csizmájukat...
Hátborzongató.

tiboru · http://lemil.blog.hu 2008.07.04. 18:32:46

cyd,

most direkt utánanéztem. Tényleg ütős.

www.youtube.com/watch?v=Bi3Rh4TDDlo

Condottiere 2008.07.04. 19:07:24

Neo,
A koncepciót kicsit másképp értettem. Talán legjobban egy tankos példán tudom szemléltetni. A Matilda harckocsi páncélvédettsége bőven meghaladta a konkurens német tankokét, de abból kifolyólag hogy a brittek a páncélosokat, mint a gyalogsági előrenyomulás támogató fegyvernemét képzelték el, nem gondolták, hogy iszonyatos lomhasága később problémát jelenthet. Ám a jövő az önnáló páncélos ékeké volt, így a matilda hiába nem volt korszerűtlen technikailag, nem az a doktrína uralta a harctereket, amire tervezték. Na de persze ez csak elméleti szőrszállhasogatás

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2008.07.04. 22:09:38

ekkerjoz,

miért lenne on?! Abszolút releváns!

Nash vs. Keynes 2008.07.04. 23:27:43

Köszi a cikket. A katonazenéről szabadon asszociáltam egy jót a műfaj mai orosz klasszikusára a Ljube-ra
ru.youtube.com/watch?v=kC8S3COqNzw&feature=related

neoprimitív 2008.07.05. 10:17:28

Condi,
tényleg elméleti, de nem egyről beszélünk. A példádnál maradva, az angol "gyalogsági tank" koncepció valóban zsákutca volt, viszont a Matilda valóban alkalmas volt az ebben leírt feladatra, képes volt állni az akkor legjobb páncéltörők lövéseit és a saját ágyúja elég volt az ellenséges tankok kilövéséhez. (Megjegyzés: koncepcióról is két értelemben kellene beszélni, az egyik az alkalmazás módja, pl. Bader és Dowding ellentéte a nagy repülőosztályok kapcsán, a másik a feladatkör. A harckocsiknál a németek is egészen kb. 42-ig a gyalogság elleni harcot jelölték meg elsődleges feladatnak, bizonyíték erre, hogy csak az utolsó Pz III sorozatokon és a Pz IVF2 típustól kezdve jelentek meg hatékony páncéltörő lövegek a tankjaikon.) A Messerrel szemben álló, általam említett vadászgépek viszont a sebesség-fegyverzet-manőverező képesség közül mindben elmaradtak tőle, sőt sok esetben a német bombázóktól is. Vagyis mindegy, hogy milyen koncepció alapján akartak harcolni, nem voltak rá alkalmasak, és ezen legfeljebb a pilóta esetenként kivételes szerencséje vagy bátorsága tudott változtatni.

SchA · http://katpol.blog.hu 2008.07.06. 12:13:08

AFAIK a Bf-109 a helyes megnevezés, és nem az Me. A típust az RLM így könyvelte el még 1938 előtt, és Willy minden igyekezete ellenére sem volt hajlandó változatni ezen.

Az I-19 Rata
"kicsi, erős, gyors mit a villám, (szovjet) pilótáik pedig kemény ellenfélnek bizonyultak."

A kicsit aláírom, de hogy erős? Meg gyors? A polgárháborús ócskavasakhoz képest, mint a Fiat Cr.32, talán.

Collingwood 2008.07.06. 15:17:25

SchA,

Tudomásom szerint a Messer korai változatait Bf jelöléssel rendszeresitette a Luftwaffe, ugyanis Willy Messerschmitt professzor 1938 végéig a Bayerische Flugzeugwerke nevű cégnél dolgozott. így B-től d-ig Bf-109 néven kerültek a gépek a Luftwaffe állományába. 1938 végén a céget átkeresztelték Messerschmitt AG -re, így az E (Emil) változattól a Luftwaffe hivatalos jelölése Me-109.

A Polikarpov I-16 Rata-ról csak néhány szó: valóban lassabb volt vízszintes repülésben, mint a Bf-109 B (Bertha) változat, amit a Condor légió a polgárháborúban használt, de de a fegyverzete semmivel sem volt gyengébb (I-16 Type5: 2*7,92mm, I-16 Type6: 23*7,92mm, Bf-109 B-2: 2*7,92mm).

A katonazenével kapcsolatban:
nekem ők a kedvenceim:
www.youtube.com/watch?v=2xgwRitTgU4

Collingwood 2008.07.06. 15:27:45

Bocs, javítás:

Az I-16 Type5 fegyverzete 3*7,62, nem 23*7,92.
A Type5-é 2*7,62

Sheriff · http://www.pumaszallas.hu 2008.07.06. 19:05:03

Collingwood abban igazad van, hogy a cég nevet váltott és ettől fogva elvileg a "Me" elnevezés lett volna a hivatalos, de ezt a váltás előtt készült típusokra nem alkalmazták (Bf 108, 109, 110). Az 1944-ben kiadott Flugzeug Handbuch is Bf 109 néven említi a gépet. A háború utáni szakirodalom jelentős része is a Bf 109 elnevezést használja (Squadron-Signal, Monogram, Osprey, stb. kiadványok).

Csak kiegészítésképpen: a német terminológiában nem használták a kötőjelet a tervezőre vagy gyárra utaló betűkód és a számkód között (Do 217, FW 190, stb...)

SchA · http://katpol.blog.hu 2008.07.06. 20:05:59

Bf vs Me: Sheriff megelőzött, de lényegében erre gondoltam én is.

I-16: (csak most nézem, hogy az előző kommentben I-19et írtam, sry)

Gyorsulás, emelkedés, max. zuhanósebesség tekintetében mind - mind gyengébb gép volt, + hajlamosabb volt az átesésre gyakorlatlanabb pilóta kezében.

Collingwood 2008.07.06. 22:39:27

Sheriff, SchA,

én úgy tudtam, hogy a Bf jelölést hivatalosan csak a 108, és a korai 109-es, 110-es modellekre használták. De ahány forrás, annyi vélemény. Hívjuk Me 109-esnek, Bf 109-esnek, a lényeg, hogy repüléstörténeti jelentőségű típusról van szó, és ez az egyik kedvenc repülőgépem. A jövő héten megyek a hendoni Royal Air Force Museumba, ahol két Messer is van kiállítva, majd megnézem, az ánglusok hogy hívják őket...:)

A Ratával kapcsolatban nem azt állítottam, hogy jobb gép volt, mint a Me 109 B, csak annyit, hogy a fegyverzete hasonló volt a korabeli Messerekéhez.

jonnglenn 2008.07.07. 16:03:10

ez lesz, nem a 109-es
- Messerschmitt Bf 108

XY 2008.07.15. 00:50:36

Remek cikk lenne, csak a helyesíráson +nyelvhelyességen kellene még kicsit csiszolni.

ekkerjoz 2008.07.03. 17:47:28
Ezeket az indulókat hol lehet elérni?

Kurtz ezredes · http://gyuloltellensegeink.blog.hu 2008.07.27. 15:38:56

Csak egyetlen apró észrevétel, az amúgy korrekt cikkhez. A Me-109-es tipikusan "versenylónak" számított a német tervezők szemében, az "igásló" - avagy németesen katonaló - szerepkörébe a Fw-190-es lett tervezve.

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2008.07.28. 11:59:00

Az igáslovat itt abban az értelemben használom, hogy többcélú, általánosan elterjedt. Kb valahogy így értem. Egyébként jó az észrevétel. Úgy látom szintén kollega - a nicked alapján - bár a bombázóktól.

Kurtz ezredes · http://gyuloltellensegeink.blog.hu 2008.07.29. 21:20:49

örülök, h észrevetted :) belőlük szakdolgozom éppen

Jason Bourne 2009.02.18. 21:06:53

heló!
azt írja a szerző hogy a légcsavartengelybe épített mg ff gépágyú már a korai b változatnál megjelenik. lehet hogy én tudom rosszul de szerintem csak az f variánstól alkalmazták ezt a megoldást.