Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

szeptember 2020
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (88) alagút (7) állat (8) amerikai (102) angolok (8) arabok (16) argentin (5) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (6) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (11) ejtőernyős (28) életrajz (41) elmélet (12) erdély (6) erőd (8) értékelőposzt (7) évforduló (53) fegyver (8) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (98) haditengerészet (54) hadsereg (16) hadtörténelem (162) hadtörténet (23) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (53) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (108) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (7) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (59) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) könyv ajánló (5) középkor (12) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (56) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lista (5) lovas (7) lovasság (11) lövészárok (5) magyar (158) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (68) nevezéktan (5) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (31) ostrom (7) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (11) rendvédelem (54) róma (13) román (9) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) spanyol (5) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (20) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (39) szovjet (63) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (71) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) usa (54) USA (7) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (7) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (76) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Királyok, hadvezérek 2.2 - Robert Bruce Vol. 2

2009.09.02. 07:25 Mentula

Legutóbb oly kétségbeejtő helyzetben hagytuk magára Robert Bruce-t, hogy az akkori fogadóirodáknál az „a még jól is kijöhet ebből a szarból” verzióra átlagosan 1:1100 lett volna az odds, míg a „még nagy skót király lesz” opció nem is szerepelhetett a választékban. És innen az út még mindig lefelé vezetett. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy Robert Bruce-nak határozott elképzelése volt arról, mit is kell tennie; igaz, ő sem fogadott volna magára. Néhány száz évvel később mégis az ő utódának uralma alatt egyesült a két ország.

 

Az egyház ugyan kiközösítette az oltár előtti csetepatéért, de - ugye emlékszünk a skót egyház hazafias irányultságára – a főpapok váratlan lépésre szánták el magukat, miután az egyértelműen Edwardot támogató pápai hatalommal szemben is komoly averzióik keletkeztek. Szóval Bruce, aki ugye már pár éve sütögette a maga pecsenyéjét, most vihartempóban felkereste a korábban titkos egyházi kapcsolatait, és elmondta, szerinte mit is kéne csinálni. A válasz gyors volt és igenlő. Három püspök közreműködésével, Lambertonnal (ex Guardian of Scottland) az élen, mit sem törődve a Pápa véleményével, 1306. március 27-én egy meglehetősen zártkörű rendezvényen – hét jelenlévő főrend előtt - skót királlyá koronázzák Robert Bruce-t. 

A koronát a király fejére helyező személy a hagyomány szerint csakis Fife Earl-je lehetett, azonban ez idő tájt ő az angolokat szolgálta. Szerencsére a honleányi hevülettől vezetett nővére helyettesítette (jobbra fenn a képen), annak ellenére, hogy egy Comyn volt a férje. Cserébe a finom lelkű I. Edward Berwick várában bezáratta, és halálra éheztette a kontesszát.

I. Edward nem akar hinni a koronázást taglaló beszámolóknak, és szokás szerint fel##ssza magát. Robert Bruce pedig tudja, hogy momentán nincs esélye az angolok ellen, így hát pár száz (más források szerint negyven) hívével észak felé menekül, lehetőleg kerülve mindenféle összecsapást. Az egyre fogyatkozó csoport után szabályos embervadászat folyik, az angol különítmények vérebekkel keresik őket. Ráadásul a helyiek többségében sem bízhatnak, nem tudni ki Balliol, vagy Comyn híve, és ki Edward fizetett bérgyilkosa. A végén egy Írországhoz közeli szigeten kötnek ki, és amikor már azt hinni, hogy tényleg nincs lejjebb, Bruce hírt kap felesége és lánya bebörtönzéséről, valamint három öccse meggyilkolásáról. 

A monda szerint Robert éppen azt fontolgatja, hogy feladja magát. Depisen fekszik valami kunyhóban, és egy pókot figyel, amely a gerendákra szövögetné a hálóját, de az egyik szálat nem tudja sehogy sem rögzíteni. Robert számolgatja a pók sikertelen próbálkozásait, amikor egy összefüggést vél felfedezni...”nahát, már hatszor elszúrta, és tényleg, engem is pont ennyiszer vertek el az angolok, nocsak, Hmm... Na de ha ez a kis baszom pók hetedszer is megpróbálja, akkor én, a koronás király sem fekszem itt tovább, telve önsajnálattal e kopár szigeten. Egy szó, mint száz, a pók hetedszer is megpróbálta, sikerült neki. Bruce pedig eligazítást tartott, mind a 34 követőjének.

 

Bízva övéi támogatásában, volt otthonában, Carrick grófságában szállnak partra, éppen egy különösen gonosz és kegyetlen angol középkáder illetékességi területén. Nem tökölnek, éjszaka lemészárolják a helyőrséget, fegyvert, élelmet és más fontos holmit pakolnak fel. A következő angol erővel látszólag véletlenül összeakadva színleg elmenekülnek, amazok négy részre oszolva utánuk iramodtak a nagy skót pusztába, persze hiába. Aznap este az egymástól jó távolra került egységek talajrészegen vihorásztak azon, hogy miképpen futamították meg a skótokat, nos, egyik angolra sem virradt új reggel. Még pár ilyen gerilla jellegű  rajtaütést terveztek, és hajtottak végre sikeresen, mindenféle hasznos dolgot zsákmányolva. Mindezeknél is fontosabb volt, hogy egész Skócia hírét vette a történteknek, és a rettegő, vagy apátiába süllyedt emberek kezdték előkotorászni fegyvereiket. Mindeközben Bruce személyes képességeit is megcsillanthatta párszor, több esetben férkőztek a bizalmába, majd törtek az életére a már említett ellenséges hívek vagy bérgyilkosok, akiket többnyire ő maga hatástalanított harci bárddal, karddal, íjjal. Mindezen történéseket számos monda őrzi, és még ha nem is így történt minden, annyi bizonyos, hogy I. Róbert táborába özönlöttek mindenfelől a korábban legkevésbé sem egységes skótok, így pár hónappal később több ezres nagyságrendű seregre tett szert.


Ezt már az öreg Edward sem bírta cérnával, és eltökélte, hogy az angol főerőket ő maga vezeti Skóciába. Ahogy azonban elvárható, a nagy történelmi személyiségeknek, így I. Róbertnak is kijárt már egy kis szerencse. A nagy angol sereg épp a határig jutott, mikor a Skótok Pörölye 1307-ben elhalálozott. Invázió lefújva. A következő évek relatív nyugalma alatt I. Róbert végre egy kis szervezőmunkát is végezhet, szervezgeti hadseregét, a sajátjai közt rendet teremt – ugye ki menne úgy csatába, hogy állandóan a hátsóját kell féltenie -, és a gerillataktika helyett fokozatosan áttér a megszokott középkori hadviselésre. Éveken át tart a harc, melynek során az angolokat fokozatosan kiszorítják a hatalmi központokból. 1313-ban a skótok már az egyik utolsó, stratégiailag igen fontos erősséget, Stirling várát ostromolják, kiéheztetéses módszerrel. A védők megegyeznek az ostromot vezető Edward Bruce-szal, a király öccsével, hogy amennyiben bizonyos időn belül – egy év múlva, Szent Iván napjáig – nem jön felmentő sereg, feladják a várat. Ez lesz az az alkalom, gondolta II. Edward, ideje minden erejét a skót ügyre koncentrálni, és személyesen hadba vezetni az angol seregeket. Pár száz mérfölddel északabbra I. Róbert nem volt elragadtatva öccse nagyvonalúságán, egyáltalán nem akart szembe kerülni a sokszoros túlerővel bíró angol fősereggel.


Pár dolog persze megváltozott. A skótok Bruce személyének köszönhetően kivételesen nem játszhatók ki egymás ellen (a nagy ellenlábas, Balliol, már nem tényező, sőt, éppen ebben az évben halálozik el), ugyanakkor az angol nemesek egy része finoman szólva nem kedveli II. Edwardot, és itt még szinte mellékszál, hogy milyen nemű személyt cipelt esténként az ágyába. Az a tekintély hiányzott belőle, amit az apja, meg még sok utódja magától értődően sugárzott.


Bruce továbbá az elmúlt évek alatt összekovácsolódott veteránokra, tehetséges vezetőkre számíthatott, és mintegy (mondani sem kell, különböző források szerint) 5-10 ezer fő közötti skót haderővel, és végre pár száz fős könnyűlovassággal rendelkezett. II. Edward 15-30 ezer főt számláló seregében a skótokhoz mérten komoly nehézlovasság is volt (vagyis úgy forrásoktól függően 500-2000 fő). Akkoriban a nehézlovasság fölényét alapvetően az arrafelé schiltronnak nevezett alakzattal próbálták ellensúlyozni, ami tulajdonképpen egyfajta kör vagy négyzet alakú falanx, tagjai 4-5 méter hosszú lándzsáikat előre szegezve, kitámasztva, több sor mélységben várták a lovasrohamot. Ennek a megfelelőjét alkalmazták a svájciak a Habsburgok ellen, és később is láthatjuk a 16. század tercióinál, landsknechtjeinél. A másik ellenszer a longbowman-ek bevetése lehetett volna, de ezek éppen az angol oldalt erősítették. Végül a harmadik, különösebb erőforrást nem igénylő módszer olyan terep kiválasztása, amelyen a nehézlovasságnak nincs tere kihasználni adottságait (lásd Stamford Bridge-nél).

 

A terep itt adott volt: Stirling környéke. Ezen belül próbált kiválasztani Bruce egy olyan helyet, ahol lehetőleg sem széltében, sem hosszában nem volt elég hely a nehézlovasroham hatékony alkalmazására. A lehetőségekhez képest ezt az erdők, mocsarak, patakok és szurdokok határolta terpet választotta:

Az eredeti terv az lett volna, hogy az erdőben elrejtett sereg meglepetésszerűen pattan az angolok elé, akik így számbeli és technikai fölényükkel nem tudnak élni. De aztán másképp alakult. Az ostromlott vár angol parancsnoka az érkező királya elé oson egy rejtekúton, részint, hogy felfedje a skótok pozícióját, továbbá hogy némi erősítést vigyen a várba. Mintegy 500 angol lovassal indul vissza a parancsnok, de ezt a skótok is kiszúrják, a Thomas Randolph vezette balszárny megállítja, és visszaveri őket. Még egy közjáték zajlott a csata előtti napon. Az egyik főnemes, a de Bohun nevű cseh angol lovag, azonosítja az éppen csapait rendező skót királyt, és teljes fegyverzettel, előreszegezett lándzsával felé vágtázott. A mi Róbertünk egy kis felföldi pónin, páncél és lándzsa nélkül kényszerült szembe fordulni a támadóval. Kiváló ütemérzékkel az utolsó pillanatig kivárt, majd egy szolid mozdulattal kitért, de csak annyira, hogy harci szekercéjével még elérje, és ketté szelje a bohó támadó koponyáját. E két esemény (a térképen 1. és 2. alatt jelölt helyen) kellően feltüzelte a skótok harci kedvét. De nem ártott az angolok önbizalmának sem.

 

Másnap került sor a döntő ütközetre. Ki tudja miért, a longbowman-eket, akik Falkirk-nél elég jól szétzilálták a schiltronokat, maga az angol király hatástalanította, mivel leghátra pakolta őket. Az igen egyszerű terv szerint a néhézpáncélos lovasság megbontja a lándzsaerdőket, a többit a gyalogosok és az íjászok befejezik. Az angol bárók között ráadásul ádáz rivalizálás folyt, amelyet Edward nem tudott kézben tartani. Az egyikük – némely leírás szerint – kiadta a parancsot a rohamra, de csak az ő emberei indultak meg, majd le is álltak, mikor a többiek mégis elindultak. Nos hát így a kellő lendület már a roham elején megtört.

 

Az ütközet során a térképen jelzett négy schiltron végig állta a sarat, a lovasroham elakadását követő gyalogos közelharcban pedig a skótok lassan felülkerekedtek. Az angol íjász egység még felfejlődött, azonban mielőtt lődözni kezdhettek volna, a skót könnyűlovasság gyorsan elsöpörte őket. Inkább skót néphagyomány, de nem tudjuk kizárni, hogy így esett, miszerint a döntő mozzanat az volt, hogy hadat a kísérő több ezres bagázs megjelent az angolok oldalában, felföldi csatakiáltásokat harsogva. Erről az angolok okkal úgy vélték, hogy egy jelentős skót erősítés érkezett, ezért pánikszerűen menekülni kezdtek. Bárhogy történt is, az angolok megfutamodtak. Annyi szóljon az ifjú angol király mellett (vagy ellen), hogy nem akart visszavonulni, úgy kellett elrángatni a csatatérről, szóval gyáva biztos nem volt, a thébai különlegesek szívesen látták volna soraikban.

 

EPILÓGUS

 

A csata után Bruce volt oly pofátlan, hogy megtámadta Észak-Angliát, végül a felesége és a főrendek által is khm..., hátba támadott II. Edward kért fegyverszünetet. Béke köttetett hát a felek közt, és bár törékeny volt, Skóciát nem hódította meg angol király később sem. Sőt, a nőgyógyászati rejtélyként érintetlenül maradt I. Erzsébet halála után a két ország úgy lépett perszonálunióra, hogy a Skótok Pörölye forgolódhatott egy sort ólomkoporsójában: Robert Bruce-t tisztelhette őseként az első közös király, angol számozás szerint I. Jakab.


És még egy adalék. 1320-ban kelt az un. Declaration of Arbroath. Nem veszem a bátorságot műfordításhoz. „...for, as long as but a hundred of us remain alive, never will we on any conditions be brought under English rule. It is in truth not for glory, nor riches, nor honours that we are fighting, but for freedom – for that alone, which no honest man gives up but with life itself...”


Na jó, egy érthetőbb, európai nyelven: „...Niemals, solange auch nur einhundert von uns überleben, wird man uns, zu welchen Bedingungen auch immer, unter englische Herrschaft bringen. Wir kämpfen weder für Ruhm, Reichtum oder Ehren, wir kämpfen für die Freiheit – das Einzige, das ein ehrenhafter Mann nur zugleich mit seinem Leben aufgibt...”


Ezt a pápának írták, Bruce és a főrendek, hogy ugyan ismerje el már Skóciát független államnak, és mellesleg felejtse el azt az affért, az oltárnál. De a lényeg itt fent olvasható, talán az első olyan európai dokumentum, amelynek fő motívuma a nemzeti érzület. Fontos még az itt most nem idézett rész, mely szerint azonnal el lehet hajtani a királyt, ha nem tesz meg mindent a skót függetlenségért. Ez meg afféle korai megnyilvánulása a „népfelség” elvének. A jelentős személyiség-fejlődésen átesett király 1329. június 7-én halt meg, a trónon fia, II. Dávid követte. 

 

70 komment

Címkék: angolok skótok hadtörténet robert bruce ii. edward bannockburn

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mr nemo 2009.09.02. 08:27:25

Ez nagyon jó volt.

lojzi1 2009.09.02. 08:44:13

Jó arc volt ez a Bruce, de felmerül, hogy ő győzött vagy inkább II. Edward veszített inkább. A papa nagyon tökös legény volt, fiatalon a Szentföldön is villogott, de a fiacskája...
Remek írás, köszönjük. II. Edward-ról is szívesen olvasnék egy összefoglaló cikket, ő épphogy nagyon ismert, sokan feldolgozták, Chris Marlowe drámát írt róla, Derek Jarman filmet (na vajon miért?), és Druon Elátkozott királyaiban is jól részletezett mellékszereplő. De épp ezek miatt érdekelne a reális kép, ez a cikkben említett bátorsága pl. kimondottan meglepett.

flashbang 2009.09.02. 08:56:34

Buliwoodban nem szokott bejonni, de most sikerult. A folytatas jobban sikerult az elso resznel. Gratula!!!
Annyi kiegeszites, hogy a schiltron landzsak kozul a kisebbek voltak 5 meteresek es onnan fel 7-8 m volt az atlag.
( az angolok persze erre is azt mondjak, hogy ehhez a fegyverhez nem kell sok esz letamasztod a veget es varsz es ok nem tudtak ennyire primitv szintre lemenni azert vesztettek :)
Lehet, hogy esz nem kell hozza batorsag es ero annal tobb.Mondjuk egy vidam lovasrohammal szemben mikozben a fejedre is hullik ez az.

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2009.09.02. 10:15:27

Ez a Bruce nagyon tökös fickó volt :) Gratula Mentulának a posztért.

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2009.09.02. 10:32:46

Most képzeljük el, mi lett volna, ha megmarad a házvezetőnője és azon a bizonyos napon gondosan kitakarítja a pókot a királyi lakosztályból...

paranoid T.R. marcipan 2009.09.02. 10:48:01

a pókos sztori külön üt. nem termett arrafelé egy kicsit sok vadkender?

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.09.02. 10:59:34

@paranoid marcipan:

Hát a kenderen kívül azért a skót whisky is tud parafenomenális jelenségeket produkálni.

Egy céltalanul fel s alá rohangáló fehéregér didaktikus feladatokra kevéssé alkalmas, mint a szorgalmas és kitartó pók, úgyhogy a történet teljesen OK.

Akárcsak a poszt maga. Derék munka volt, köszönjük, Mentula!

Mentula 2009.09.02. 11:09:42

@paranoid marcipan: én sem tudom ezt kizárni:)

De viszkit biztos toltak akkor már is, bár lehet, hogy nem így hítták.

Bozótnéger · http://vadonszava.blog.hu 2009.09.02. 11:11:22

Egyébként tudjátok mit kérdeztek az angolok, amikor elfogták és megkínozták William Wallace-t?
- Viliem, vallasz?

Mentula 2009.09.02. 11:13:58

@lojzi1: bizony, én a Druon-ciklust olvastam. Elég plasztikusan ábrázolta, miképp nyírták ki szegény Edward the Gay II-t...

juditmanó 2009.09.02. 11:19:23

@Mentula: Erre én is emlékezem, és ha nem csal a memóriám egy felforrósított ökörszarvat helyeztek bizonyos testrészébe, mert az nem hagy nyomot kívül....

juditmanó 2009.09.02. 11:20:50

@Mentula: És természetesen nagyon jó a poszt :)

lojzi1 2009.09.02. 11:23:25

@paranoid marcipan: ez a pókos sztori szerepelt valamilyen nyelvkönyvben még az angoltanulásom hajnalán. Baromira nem értettük, a tanárnak kellett elmagyarázni, így aztán jól megragadt. De hogy a történetbeli fószer, ez Bruce király, meg a Rettenethetetlen Brúsza egy és ugyanaz, persze csak most esett le :)

laziorom 2009.09.02. 11:30:54

mi a tarka f-ert nem tudom kinyomtatni rendesen a cikket a jobb vege mindig lemarad, tudom hogy nem vagyok " Jessy a waltdiznibemutassabol" de akkor is, segitsetek kösz.

paranoid T.R. marcipan 2009.09.02. 11:37:58

a viszkis változatot is készséggel elfogadom:)

kvarcman 2009.09.02. 11:44:34

Micsoda kiváló történet ez arról, hogy soha nem szabad feladni! Micsoda pozitív jellemfejlődés egy skót póknak köszönhetően!
Nagyon köszönöm a postot, igazán remek volt! A skótoknak amúgy is respect az "élet vizéért"

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.09.02. 11:49:12

@laziorom:

Nem próbáltad a nagyon egyszerű módszert: poszt szövege és képei kijelöl, másol, ezt követően word megnyit, beilleszt, majd egy háromperces tördelési utómunka után (mert egyik-másik kép elcsúszik...) nyomtat?

Egyszer régen ezt javasolta az egyik olvasónk egy hasonló kérdésre. Nem tudom, összejött-e végül a kérdezőnek...

Atrox 2009.09.02. 11:58:59

@juditmanó: Erre én is emlékezem, és ha nem csal a memóriám egy felforrósított ökörszarvat helyeztek bizonyos testrészébe, mert az nem hagy nyomot kívül....


Ez nem teljesen így történt, ugyanis a forró ökörszarv azért hagyott volna nyomot. Az ökörszarv nem volt forró, azonban levágták a végét, amelyen átfért egy újnyi vastag vasdarab. Nos, erre a szarvra ültették rá szegény Edwardot. Ez még nem lett volna baj, sőt, talán örült is volna neki, azonban egy izzásig hevitett vasdarabot toltak át ezen a szarvon, és a szarvat utána kihúzták. Na, az a lángvörösen izzó vasdarab már tényleg nem hagyott nyomott, lévén kb 20 cm mélyen, Edward belsejében érintkezett először a testével. Mondjuk nem lehetett kellemes halál...

laziorom 2009.09.02. 12:07:58

köszönöm a nyomtatastechnikai felvilagositatast, de szerintem mas olvasnivalo utan nezek ha klora megyek, es a gep elött követlek titeket, kösz a posztert

flashbang 2009.09.02. 12:56:24

1494
Az elso írasos emlék Skociabol. IV. Jakab skot kiraly penzügyi jegyzeke szerint Friar John Cor szerzetes 8 hordó malatat kapott a kiralytal „aqua vitae” (kelta nyelven „uisge beatha”, azaz az elet vize) eloallítasa celjabol. Ez a mennyiseg körülbelül 1.500 palack akkori whisky keszitesere volt elegendo.

Az irek mai napig buszkek ra, hogy a legangolabb ital a whisky is ir talalmany.

Mivel az tortenet szerint Irorszag kozeleben volt a pokos/ uisga beatha/ sztori az ilyen iranyu magyarazat is teljes egeszeben elfogadhato :)

juditmanó 2009.09.02. 12:57:46

@Atrox: köszi a pontosítást, látod csak az ökörszarv meg a forró valami maradt meg, mentségemre kb. 15 éve olvastam a regényt :)

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.09.02. 13:35:22

@juditmanó:

15 éve?! De hát az nem lehet, hisz akkor maximum alsós lehettél...

Mentula 2009.09.02. 13:48:01

www.youtube.com/watch?v=NPI57GdS_aQ&feature=related

/az a jó, hogy ebben a filmben minden ütközet ezen a mezőn zajlik:)/

bónusz: a német butametált játszó Grave Digger is rákattant a témára, egy rakat témába vágó opuszt jegyez:

www.youtube.com/watch?v=KzHR5L0W22s

juditmanó 2009.09.02. 14:31:47

@tiboru: :))) köszönöm, most mondjam ,hogy már 9 évesen olvastam az Anna Kareninát is (de komolyan), na jó, már nem alsós voltam...

Atrox 2009.09.02. 14:37:53

@Mentula: az a Grave Digger nem is annyira buta metál. Több albumuk is egy történelmi eseményt dolgoz fel. A skótok történelmét például a Tunes of War nevű albumukon követhetjük végig. De feldolgozták például a keresztes hadjáratok (Knight of the Cross) vagy az Excalibur történetét is.

M65od 2009.09.02. 15:00:50

Na igen, a szeszlepárlós előállítást már a 12. században is alkalmazták a brit szigeteken. Nem tudom, hogy milyen lehetett az akkori végtermék de arra lehet következtetni, hogy a skótok miért bírtak ki mindent ilyen bátran a sikerig:))

limbekcs 2009.09.02. 15:33:57

@flashbang: béka- ill. macskaevő testvéreink máig eau de vie-nek ill. acquavitének hívják a pálinkát...

a dánok meg akvavit néven azt hiszem nem ilyen általános tömény kategóriát tisztelnek, hanem valami speckó lokális (viking? :) eredetű párlatot.

csak szegény János vitéznek kellett csalódnia, mikor odaírta neki Petőfi az élet vizével teli tavat :)

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2009.09.02. 15:35:24

Grat a posztért!

Nem is Te lennél, ha a nem linkeltél volna metált:P Apopó, van valami fejlemény a fellépésetekről?

Mentula 2009.09.02. 15:51:44

@Atrox: nem is tartalmilag értettem, szokás így illetni zeneileg az ilyen stílust, nekem régen nagyon bejött.

@Thaddeus Griffin: visszamondtuk, egész nyárom próbálni kellett volna:)

Nebameg 2009.09.02. 16:27:08

Mentula! Köszönjük!

Lucius Flavius Arrianus 2009.09.02. 17:07:48

@limbekcs:
mivelhogy fogyasztásában - réges-régen - egészen jelentős eredményeket tudtam felmutatni, állíthatom, hogy a rendes dán akvavit cca. 40-40° maligános köménypárlat. Finom a Bommerlunder, a Bornholmer, hidegen a legjobb. A Wiibroe sör mellé kísérőnek sem utolsó... :-)

Lucius Flavius Arrianus 2009.09.02. 17:08:45

Pardónn, 40-45 fokos, elírtam.

lojzi1 2009.09.02. 17:27:19

@Lucius Flavius Arrianus: a dán Akvavit nagyon gáz. Koppenhágából kaptam két üveggel, egyet sikerült kb. 1 éva latt abszolválni, a másik még mindig megvan. A kömény meg a tömény nem jön össze.

Lucius Flavius Arrianus 2009.09.02. 17:45:08

@lojzi1:
de gustibus non est disputandum, gondolom én.

Mentula 2009.09.02. 17:53:53

@Lucius Flavius Arrianus: @lojzi1:
Én még nem találkoztam olyan röviditallal, amit ne tudtam volna jóízűen nyammogva meginni. Igaz nem nagyon szeretem őket, de vannak szituációk, amikor nem lehet kitérni a feladat elől.

limbekcs 2009.09.02. 17:56:34

@lojzi1: ne már, az erdélyi köményes pálinka nagyon itatja magát (meg engem is... :)

Lucius Flavius Arrianus 2009.09.02. 18:18:09

@Mentula:
bizony, voltaképpen bármit meg lehet inni, még ha az ember szeme elkerekedik is (vö. "olyan nincs, hogy valami nem sörnyitó!") :-)

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2009.09.02. 22:08:40

Világbajnok sztori!

Ja, ünnepnap!

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.09.02. 22:11:22

OFF

Bocsánat, Mentula mester, de engedd meg, hogy belinkeljem az egyik testvérblog mai posztját:

milstory.blog.hu/2009/09/02/szolgalati_kozlemeny_vendegposztok

Nem azért, mert én írtam :-) de szerintem érdemes átfutni :-)

Bocs még1x...

APImásik 2009.09.03. 12:25:15

:)
szép volt:)
köszönet!:)

Bokszos 2009.09.03. 12:35:15

Gratula a poszthoz, és magához a blog-hoz, sajnos csak nem rég találtam rá, azóta fő olvasmány :D

Titus Pullo Urbino 2009.09.03. 12:45:38

Ez jólesett, köszönjük. A pókos történet igazából is megtörtént, vagy csak egy legenda?

lojzi1 2009.09.03. 13:30:56

@Lucius Flavius Arrianus: 'de gustibus non est disputandum, gondolom én.' ott a pont

lojzi1 2009.09.03. 13:33:20

@Titus Pullo Urbino: én betudtam a gyevi bíró és társai Mátyás király lenegendárium angolszász megfelelőjének
Lehet, hogy nem is élnek pókok Skóciában :))

globocnick 2009.09.03. 17:34:23

Bohun nem kozák volt?

Lucius Flavius Arrianus 2009.09.03. 18:13:48

@globocnick:
a szóban forgó uraság Henry de Bohun, Humphrey de Bohun (Hereford negyedik earl-je, Anglia főistállómestere) unokaöccse. Normann bárói család volt.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.09.03. 18:26:12

@Lucius Flavius Arrianus:

Nem tűnik egy kifejezett kozák pedigrének :-)

Lucius Flavius Arrianus 2009.09.03. 18:41:05

@tiboru:
...háááát, a család egyik őse egy bizonyos Richard de Mari(!!!) volt Normandiában, aki a de Bohon és a de Meautis (Meótisz!!!) apátságokat alapította 950 körül.
Szóval, Mariska, Meótisz... hát mi lehetett volna más az istenadta, mint magyar? :-)

globocnick 2009.09.03. 20:04:32

@Lucius Flavius Arrianus:
Köszönöm szépen, igazából a cseh tréfára gondoltam, mert Ivan Bohun ugrott be, nem Vaclav...

Kismy 2009.09.03. 20:23:54

remek post, akárcsak az első része. számomra hiánypótló is volt, mert - szégyen ide-vagy oda - erről az időszakról és erről a térségről ölég keveset tudok (ja és most letagadom a töris diplomákat :P)

Mentula 2009.09.03. 20:42:48

@Titus Pullo Urbino: @lojzi1: Igen, a kollektív népi emlékezet őrzi a sztorit:) Hozzátéve, hogy a skótok nagyom zokon veszik, ha valaki kilapít egy pókot. Igaz nálunk is van valami hasonló babona, csak más forrásból.

Mentula 2009.09.03. 20:48:37

@Lucius Flavius Arrianus: és köszönjük a Bohun-család bemutatását :)

Nem akartam nagyon tévútra - és Dan Brown-i mélységekbe - vinni a sztorit, ezért ki is hagytam a templomosok vitatott szerepét Bannockburnnél, és egy bizonyos Sinclair család gyors felemelkedését. :)

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.09.03. 20:53:07

@Mentula:

A pókokat személy szerint csípem - azaz csíptem, mindaddig, amíg nem indították be a lakás riasztóját és nem érkeztem meg lóhalálában 35 kilométerről, kezemben lőfegyverrel, torkomban dobogó szívvel és be nem hatoltam a saját házamba...

... ahol senki sem volt, csak egy pók, ami (aki) elmászott az érzékelő előtt és beindította a 120 decibeles riasztót és a bevetési egységet a különleges Opel Astrával.

Mentula 2009.09.03. 22:33:21

a kis genyó, már ha tényleg a pók okozta, és nem a betörők tipliztek. miután elhelyezték a macskaszart, valamelyik jól sikerült ckiffhanger után :)

Lucius Flavius Arrianus 2009.09.04. 06:34:43

@Mentula:
nem is rossz ötlet. A következő alkalommal, mikor hőn szeretett tiborunk - nem bírván alantas ösztöneivel - megint ronggyá cibálja az idegeinket, néhány madárpók segítségével, több részletben lehetne telepíteni ama matériát. Jelentős mennyiségű matériát!

Markgraf · http://www.legiobrigetio.com 2009.09.04. 13:39:18

Másfélmilliós kérdés: mi köze a bannockburni csatának kishazánkhoz? :)

Árpádka 2009.09.04. 15:19:51

@Lucius Flavius Arrianus: Bakker ezt valaki komolyan gondolja? Még a Bibliából is idéz bár ha minden nép a Kárpát-medencéből származik és a kelták elég ősiek.:) Lol

Markgraf · http://www.legiobrigetio.com 2009.09.04. 15:21:42

@Lucius Flavius Arrianus: Anyám, dehogy! Amire én gondolok az is legenda. bár nem ennyire elborult...

Lucius Flavius Arrianus 2009.09.04. 15:29:13

@Árpádka:
ejj, hát nem tudtad, hogy Ádám és Éva a Paradicsomban magyarul beszéltek? :-)))

Lucius Flavius Arrianus 2009.09.04. 15:30:10

@Markgraf:
hmhm, akkor Szent Margittal kapcsolatos?

Mentula 2009.09.04. 19:19:49

@Markgraf:

szabad a gazda. nekem sem ugrik be más közös pont, mint Skóciai Szent Margit, de az korábban volt. ha csak nem ő végzett valami szenthez méltó jelenést vagy mittomén.

Markgraf · http://www.legiobrigetio.com 2009.09.04. 20:54:38

@Mentula: Najó:) Szóval a történet szerint Bannockburnnél a Drummond klán harcosai voltak oly előrelátóak hogy nagy mennyiségű sulymot vittek magukkal és szórtak szét a csatamezőn, ami eléggé betett az angol lovasságnak.
E jeles haditettet megörökítendő a sulyom látható a klán zászlóján, sőt a rossz nyelvek szerint a klán jelmondata (Gang Warily - kb. járj óvatosan) is e különös fegyverre utal:)

A magyar vonatkozás pedig annyi, hogy a klán (általuk is elismerten fantasy) eredetmondája szerint a Drummondok ősapja magyar, mégpedig I. András király egyik törvénytelen fia.

Mentula 2009.09.04. 21:20:27

@Markgraf:
nocsak... ennek van inverz változata is, e szerint a Báthoryak meg skót eredetűek. és Tyrkir meg magyar volt. :)

köszi!

Lucius Flavius Arrianus 2009.09.05. 08:04:19

Kár, hogy ezek a zabigyerekek akkortájt nemigen írogattak memoárokat; a Blikk kutyaf@sza se volna hozzájuk képest :-)