Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

február 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (84) alagút (7) állat (8) amerikai (100) angolok (8) arabok (15) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (5) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (66) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (10) ejtőernyős (27) életrajz (41) elmélet (11) erdély (5) erőd (8) évforduló (53) fegyver (7) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (92) haditengerészet (52) hadsereg (15) hadtörténelem (154) hadtörténet (19) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (49) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (107) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (6) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (58) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) középkor (10) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (54) légvédelem (8) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lovas (6) lovasság (10) lövészárok (5) magyar (149) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (66) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (30) ostrom (6) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (9) rendvédelem (54) róma (13) román (7) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) svéd (7) számítógép (9) szavazás (14) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (38) szovjet (61) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (70) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) usa (53) USA (7) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (6) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (67) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Az Olasz Légió

2011.03.14. 14:00 Titus Pullo Urbino

Az Olasz Légió, avagy a csizma a sas farába rúg

 
A ’48-as magyar forradalom sikere számára létfontosságú volt, hogy a környező államokkal és nemzetiségekkel milyen külpolitikai viszonyokat tud kialakítani a függetlenedő magyar állam. A lüke Ferdinándot követő Ferencjóska felséges császár a bécsi forradalom gyors leverése után mindent elkövetett annak érdekében, hogy a magyarság egyedül maradjon függetlenségi törekvésével a birodalomban. Igyekezett tehát az összes nemzetiséget ellenünk uszítani. Ez sikerült is, a régi feszültséget újragerjesztették, ősi római példával éltek, a ”divide et impera” elvet követve először a szerbeket, majd a horvátokat, végül a románokat szították fel a magyarság ellen.
 
Három nemzetiség tartott csak ki a magyar ügy mellett, a hagyományosan magyarérzelmű ruszinok, a magyar ügyért vagyonukat, életüket és pénzüket is feláldozni hajlandó zsidók és nem utolsó sorban a szlovákok, akik tömegesen léptek be a Lengyel Légióba (és ezzel ellentétben csekély számban az osztrák zsoldban álló ”Szlovák Légióba”).
Az első ”külföldi” harcoló alakulat, a Lengyel Légió önkéntesei lélektani segítséget nyújtottak a honvédeknek, hiszen ”nem harcol egyedül a magyar, szövetségeseink vannak!” Persze a Német Légió harcosairól sem szabad elfelejtkeznünk, Jókai Mór számos regényében emléket is állít a Német Légiósoknak, gondolom a Kőszívű ember fiai című film légiós jeleneteire mindenki emlékszik. Nem ugrik be? Bécsi utcaharc, híd alatti átkelés, budai várostrom, létráról leeső poéta, csapjatok a homlokotokra, naugye! De most mégis egy másik nemzet önkénteseinek a sorsát tekintjük át, jöjjön a napfényes Itália délceg és csinos fiainak legendája!
 
A császári seregbe sorozott itáliaiak nagy része támogatta a magyar szabadságharc ügyét, a közös ellenség, a Habsburg Birodalom összekovácsolta e kettő nemzet érdekét. Teleki László, mint itáliai (mondhatjuk így ezután az egyszerűség kedvéért, bár nem teljesen valós: olasz) ügyekkel megbízott kormánybiztos 1848. október elején jelenti Kossuthnak, hogy a lombard és a velencei emigránsokkal – konspiratív eszközök segítségével - felvette a kapcsolatot.
E kapcsolatfelvétel egyik eredménye, hogy a diplomáciában szokásos úton Niccolo Tomasseo követtel sikerült véd- és dacszövetséget kötni Ausztria ellen. Ekkor már az olasz elszakadási törekvések miatt fegyveres harcok folytak Itáliában, kezdetben olasz eredményekkel: a custozzai siker önbizalmat adott a nemzeti elszakadás híveinek. A Radetzky marsall vezette osztrák soknyelvű megszálló sereg bomladozott, röplapok terjedtek, a különböző nemzetiségű katonák között dezertálási hullám alakult ki. Persze az alakulattól megszökött katonák nagy része olasz (értve ez alatt: lombard, piemonti, szárd, toszkán) nemzetiségű volt, ezért könnyen ment a dobbantás a seregből, ezzel ellentétben egy cseh bakának nehéz lett volna hazaverekednie magát, persze pár cseh katona így is megpróbálta, hátha sikerül a későbbiekben egy Hasek nevű prágai ficsúrnak előzetes példát mutatni a csehek fegyelméről.
Teleki tárgyalásai a kezdeti sikerek után megtorpantak, Tomasseo nem tudta Velencében aláíratni a kölcsönös támogatási nyilatkozatot, ezért Teleki később Alberto Ricci piemonti követtel vette fel a kapcsolatot. Ekkorra már megszületett az az országgyűlési határozat, amelyben felszólították a külföldön szolgáló magyar katonákat a hazatérésre. "A magyar nemzet nem engedheti meg, miszerint katonái a szabadságukért küzdõ olaszok elnyomására használtassanak" mondta ki a Népgyűlés 1848. április 9-én. Erre hivatkozva Kossuth rögtön hazarendelte Lombardiából a magyar katonákat. Ez a Tizenkét Pont tizedik követelésével esett egybe: "Magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk." A felhívásra 300 magyar katona meg is szökött, ám nem sikerült a hazatérésük, de hogy a dezertálás ne legyen hiábavaló, Türr István vezetésével, elsősorban az 1846. óta Lombardiában állomásozó 52. gyalogezred állományából önálló Magyar Légió alakult karácsony környékén, az olasz törekvéseket segítendően. Türr gyűlölte a császári hadvezetés polgári lakosságot rettegésben tartó eljárását, barbár módra, a népek közötti barátság jegyében a Habsburgok elleni szervezkedéssel vádolt olaszokat feleségük és gyermekeik szeme láttára lövették agyon, vagy kínozták halálra.
A Magyar Légió terveiben szerepelt egy fiumei partraszállás és hazatérés, de a gyenge fegyverzetű szárd - piemonti (inkább csak kereskedelmi hajókból álló) flotta nem vállalta ezt a rizikós hadműveletet, ezért Türr légiója Itáliában maradt. Hogy a kölcsönösség olasz részről is teljesüljön, az itteni olasz egységek magyar oldalra szivárogtak. A hozzánk átállt olaszok közül az első a 16. Zanini sorgyalogezred néhány százada volt, de ők Luigi Venturini őrnaggyal együtt (pár egység, köztük zenészek kivételével) Kápolnánál 1849. február 27-én fogságba estek, így nem sok idő jutott az osztrákokkal való szembenállásra. A Magyarországon állomásozó 23. Ceccopieri sorgyalogezred talján legényei az első időben többször konfrontálódtak a honvédekkel, 1848. június 11-én össze is tűztek a forróvérű talján legények a derék honvédeinkkel – crepa ongarese! felkiáltásokkal – ám a kocsmai csata egy erős döntetlennel zárult.
Ezután a verekedés után – érdekes módon - az egységből jópáran szimpatizálni kezdtek a magyar üggyel (hiába, a gyengélkedőn átgondolták a kapott pofonokat), dezertálás mégsem történt meg, de a tisztek érezték, hogy a legénység ingadozik. 1848. októberében Bécsbe rendelték volna az ezredet, de a forradalmi érzelmű altisztjeiknek köszönhetően 600 fő dezertált és átállt a magyarokhoz. Az egységből szerveződött a Frangepán - csapat, amely korábban Sréter Lajos szabadcsapatának alakulata volt, de ez a nagyszombati ütközetben kivérzett. A lipótvári erődbe (képünkön) az időközben parancsnokká kinevezett Gustavo Massoneri százados vezetésével mintegy négyszázötven fő tudott csak eljutni, ahol 1849. február 3-án, a vár sikeres császári ostroma után ők is fogságba estek.
Szerencsére nem ők voltak az utolsó dezertáló olaszok. A lombardiai kiegészítésű 7. Kress könnyűlovas ezred legénységéből mintegy 70 fő magyar oldalra állt, és Proetzl (1848 őszétől Peretzi) Mihály vezetésével svalizsér lovasként az erdélyi hadszíntéren küzdött meglehetősen nagy sikerrel a román dereguláris  irreguláris felkelők ellen. Később őket a Légió keretein belül 1849. július 29-ig egy 120 fős századdá szaporították, vezetőjük ekkor Giuseppe Decarlini százados volt.
A széttagolt olasz egységeket integrálandóan, felismerve a többi külföldiekből szervezett Légió (Lengyel Légió, Német Légió) előnyeit, 1849. márciusában Győzey (eredeti nevén: Nicoledon) Vince őrnagyot bízták meg az Olasz Légió megszervezésével. A Légió magvát a kápolnai csatából megmenekült Zanini - bakákból alakított 2 század alkotta. Győzey összegyűjtötte a svarcgelb hadseregből megszökött más olasz katonákat is, valamint jelentős számban vállaltak szolgálatot a magyar kézben lévő olasz hadifoglyok is. Áprilisban már a 3. századot szervezték meg, május végén az első két századot Zaránd megyébe küldték a román népfelkelők ellen.
A tavaszi hadjárat magyar sikereinek hatására egyre több olasz katona hagyta el a császári sereget, és a fogságba esettek közül is egyre többen álltak be a légóba, így 1849. június közepére már egy teljes, 6 százados zászlóalja volt a Légiónak. Már csak egy karizmatikus parancsnok hiányzott, de nem sokat késett a kinevezése. A piemonti – szárd kormány kiállította a legmegfelelőbb ember, Alessandro Monti (a Nemzeti Múzeum kertjében álló mellszobrának felirata szerint Báró Monti Sándor ezredes) bresciai származású (ab ovo szerethette Haynaut) ezredes megbízólevelét. A 30 éves katona gyors búcsúzkodás és málházás után szekérre is ült ”andiamo sulla terra di ongeresi, lesto lesto!” felkiáltással.
Kossuth szavait, miszerint "a magyarok ügye elválaszthatatlan az olaszokétól", Monti teljesen felvállalta azzal, hogy "felajánlja kardját, mint katona, a magyar ügy érdekében". Többhetes kalandos, rejtőzködős utazás után magyar földre érve felvette a kapcsolatot a kormány képviselőivel, majd hosszas előkészítés után Debrecenbe érkezve konkrét parancsot kapott az olasz egységek összevonására, Kossuth 1849. május 25-én adja át a parancsnoki megbízólevelet.  Az Olasz Légió ekkor egy szabályos - hat századból álló - valamint egy kétszázados zászlóaljból, továbbá a De Paoli százados vezette vadászcsapatból és egy könnyűlovasszázadból állt. Ezek lőfegyverekkel felszereltsége jónak mondható, karabélyok és puskák (képünkön: 1841. m. gyutacsos gyalogos puska) is nagy számban fordultak elő. A Légió élén Monti báró sikeres logisztikai munkát végez, de harcba csak a nyári hadjárat végén kerül, ahol a Légió szinte végig az utóvédben harcol. Szervezőmunkáját dicséri az általa írt levél:
 
Olasz Légió
A hadügyminisztériumnak
Van szerencsém beküldeni a hadügyminisztériumnak a Légió mellékelt bemutatását, amelyből kitűnik, hogy milyen szellem uralkodik annál. Egyidejűleg emlékezetbe kell idéznem azokat a feltételeket, amelyeket a Légió parancsnokságának átvétele előtt állítottam. Önállóság a kinevezésben és azoknak a tiszteknek az eltávolítása, akiket már az elődöm nevezett ki; valamennyi idegen nemzetiséghez tartozó tiszt áthelyezése; egy olasz könnyűdandár harcászati megalakítása piemonti mintára, figyelembe véve a magyar hadi körülményeket. A hadtest szabad megválasztása, amelyben a dandár működni fog. Jó ruházat és felfegyverzés, részben puskával, részben karabéllyal. A magyar hadseregben szolgáló valamennyi olasz és egyedülálló részleg átadása a Légió parancsnokságának, beleértve a Zanini - zenekart is. Sajnos arról győződtem meg, hogy ami a feltételek megvalósítását illeti, a Légió minél előbbi megszervezését gátló akadályokat kell leküzdenem, és amelyek például másfelől a minisztérium erélyes közbelépésére azonnal megszüntethetők lettek volna. A kiadott minisztériumi rendeletre támaszkodva tiszteket küldtem a különböző hadtestekhez katonáim elhozatalához. Dolgavégezetlenül kellett visszajönniük, vagy azzal mentegették magukat az egyes parancsnokok, hogy még nem kaptak ez ügyben rendelkezést, vagy a tetszésük szerint értelmezték azt. Az ígért 1000 puskát és 200 karabélyt még nem utalták ki nekem. A Zanini - zenekart már ide lehetett volna rendelni. Én és a legénység tisztikara eltökéltek vagyunk, hogy erről a drága tulajdonunkról semmi szín alatt se mondjunk le.
A Lukács biztos úr által szóban megígért 1000 nemzeti egyenruhához elegendő piros és zöld vásznat most, Fedrigoni őrnagy Pest, folyó év június 30-i jelentése szerint megtagadták. Az itteni kereskedő, Schönfeld József és társa kötelezettséget vállalt, hogy abban az esetben, ha Pesten nincs vászon a Légió felruházásához, akkor ő ezt a lehető legméltányosabb áron beszerzi.  Ami az olasz könnyűlovasságot illeti, mivel ez az olasz névre csak becsületet hoz, és hadműveletekben van, ezért nem rendelem Szegedre, annál inkább gondolok arra, hogy a Légióval, amilyen gyorsan csak lehet, hozzájuk csatlakozzam. Kérek azonban egy minisztériumi rendeletet, amely szerint ezt az osztályt a Légió integráns részének tekintik. Mivel a Légió több fiatal egyéne a lovassághoz jelentkezett, és jelenleg 15 jó kiképző van szintén a Kress - ezredtől, ezért létrehozok egy telepet, amelynek a parancsnokságát Del Bene kapitányra bízom, és kérem 40-50 darab remonda kiutalását a felszereléssel együtt. Merlo százados úr átveszi az 1. zászlólalj parancsnokságát, ezért kérem az előléptetését őrnaggyá, valamint az idemellékelt előléptetési javaslat jóváhagyását, továbbá a Légiónál található és az idecsatolt jegyzékben megnevezett idegen nemzetiségű tiszt urak áthelyezését honvéd zászlóaljakhoz. A magyar kormánynak teljes bizalommal kellett lennie velem és a honfitársaimmal szemben, amikor a Légió parancsnokságával tiszteltek meg, ezért veszem most igénybe a hadügyminisztérium tevékeny támogatását, amiről már bizonyítékokat szereztem. Az én és az alárendeltjeim óhaja, hogy - mihelyt csak lehet - a harctérre vonuljanak. Azonnal elállok azonban a [parancsnokság] átvételétől, ha nem kapom meg az eszközöket, hogy igaz célhoz vezessem őket. Elküldöm Beltrame százados Légió-segédtisztet teljhatalommal ellátva mind a még Pesten található valamennyi ember összegyűjtésére, mind az összes szükséges felszerelési tárgy felvételezésére.
Monti ezredes
 
A levélből kitűnik, hogy a karabélyok mellett zenekar és díszes öltözet is szükségeltetik, talján módra, piperkőcen lehetett csak háborúzni. A Légió 1024 (gondolom a rendszergazdák most felkapták a fejüket) emberének Szegedre irányító parancsa (”Legio, avanti, marsc! A cavallo, rapidamente! Lesto lesto, non sei a casa sei in Toscana!”) 1849. nyarán kelt, július 29-én már Guyon ezredes táborában főzik a macskás babot az olasz legények a IV. hadtest alárendeltségében, persze a magyart bort kortyolván így fakadtak ki: ”Questo non é vino, è possibile bere vino vero a casa solo!”. Pár nap múlva, augusztus 5-én a szőregi sáncok védelemben, zárt négyszögben lovasrohamok visszaverésére hasznosították tudásukat. Itt a lengyelekkel és Dessewffy tábornok lovassági csapataival harcolnak együtt (igazi szabadságharcos szövetségi haderő küzdött) az osztrák felvonulás visszaszorítására. A csata elveszett ugyan, de az Olasz Légió egyben maradt, és ezt a kohéziós tulajdonságát a későbbiekben sem veszítette el. Temesvárig 5 napos utóvédharcba keverednek, étlen-szomjan kitartanak, de a temesvári csata után nincs már hely számukra, ezért augusztus 20-án (az utolsó honvédek után) Orsovánál, zárt egységben török földre emigrálnak. Az alakulat létszáma a vesztes csatákat követően 465 fő (kiszámolható, 1024 fő volt a feltöltés után), a török földre 450 lép, 15-en dobbantottak mindössze, a többiek halottak, sebesültek, vagy foglyok.  Monti báró török földön is fegyelmet tartott katonái között, nem engedte szétszéledni őket.
 
Katonás fegyelmére példa Burchard-Bélaváry Jules-Conrad: A törököknél című visszamlékezésének részlete:
 
”…Hamarosan az Olasz Légióbeli bajtársaink is otthagytak minket, a szárd kormánynak a szultánnál való közbenjárása révén. Bár a csapat kevés embert számlált, fegyelme és viselkedése bámulatos volt. Gyalogságból és könnyűlovasságból állt, ami valaha az osztrák hadsereg itáliai kontingensét képezte, az, amely nem tudott csatlakozni honfitársaihoz a lombárdiai csatatéren. Vezetőjük, Monti ezredes büszke és jótulajdonságokkal felvértezett tiszt volt. Légióját rendkívül lendületesen, határozottan és előrelátó szeretettel irányította. Igen különleges módszereket alkalmazott: a törökök nem voltak valami pontosak a takarmány kiosztásában; egyik nap, mivel kevesebbet kaptak, Monti lóra ültette az embereit, Viddinbe vezette őket és csatarendbe állította őket az udvaron, a kormányzó pasa házával szemközt. Egy török tiszt sietett oda hozzájuk: "Mit óhajtanak? - Az abrakot. - Megvárjuk, míg parancsot nem kapunk. - Mi is." Négy óra elteltével, hogy megszabaduljanak ettől a kellemetlen csapattól, teljesítették az ezredes kívánságát. Mivel ez a módszer hathatósnak bizonyult, az Olasz Légió többször is alkalmazta…”
 
Pár hónap múltán a Légió tagjai Gallipoliból hazahajóztak Itáliába, ahol Cagliariban kikötve 1850. június 14-én feloszlatta az egységet. ” Abbiamo combattuto con onore, ma non c'è una finalitá già prima di noi. Arrivederci amici miei!” szólt morcos katonáihoz, majd hazaküldte mindannyiukat. Monti báró később is levelezett a magyar emigráció tagjaival, elsősorban Batthyány Kázmérral és Kossuth Lajossal, idős korában is egyre csak tervezgette a szabadságharc folytatását, karddal kelt és azzal is aludt. Hiába, a forradalmár nem öregszik, nem lanyhul, céljai nem tompulnak, csak a dereka fájdul meg gyakrabban és a reggeli tornája megy egyre nehezebben.

 

60 komment

Címkék: olasz légió osztrák 1848 49

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jockey11 2011.03.14. 14:30:47

Jó lett, ismét egy olyan szelete a szabadságharcnak, amiről itt hallok először!

(Mivel az olaszom vetekszik az urdummal, azért némi fordítást elbírtam volna helyenként.)

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2011.03.14. 14:34:01

Arról én is hallottam, hogy Garibaldi vállakozásában egy csomó "szabadságos" 48-as magyar vett részt - meg utána a világjáró magyar katonák (lásd Nagy Miklós Mihály azonos című könyvét), de arról én sem hallottam, hogy talján barátaink minálunk is jeleskedtek. Köszi Titus a posztért!

Titus Pullo Urbino 2011.03.14. 14:46:31

@Jockey11: @Zig Zag: köszi. A Német Légiót is illene már megírnia valakinek, arról sem sokat tudunk.

Garibaldi: A törökhöz szökött honvédtisztek először az oroszok ellen harcoltak a szevasztopoli harcokban, majd Itáliában, ezután pedig az északiak (zömmel északiak oldalán, de néhányan a déli oldalon is) oldalán az amerikai polgárháborúban. És hogy mindez még ne legyen elég, volt egy betörési kísérlet Trencsén vármegyében is, de nem akarom lelőni a poént előre, ezt is meg kéne már írni.

GeoThrasher 2011.03.14. 15:00:20

Nagyon rendbe van a poszt, tényleg kevéssé ismert ez a szagmens.
Egy kérdés: az a dereguláris nem inkább irregurális?

Kismy 2011.03.14. 16:38:46

elvonási tüneteim voltak, szóval már az admin-felületen elolvastam a posztot :)
köszi Titus!

Titus Pullo Urbino 2011.03.14. 16:39:15

@GeoThrasher: "úgy is lehet mondani", az irreguláris a helyes szó, köszi. Először kombattáns erőt akartam írni, de az sem lett volna jó fogalmilag.

Cecco Beppe 2011.03.14. 18:18:26

Mi szükség van ilyen sok gagyi magyar wikipédiás linkre? Komoly értékcsökkentő hatása van.

Titus Pullo Urbino 2011.03.14. 18:29:48

@Cecco Beppe: a linkre nem kötelező rákattintani, csak egy plusz lehetőség. 24 link van, ebből egy belső, lemiles, a Lengyel Légió írása, másik egy olasz szótár, ami szerintem hasznos, ha fordítani akarod az ittlévő szavakat, a harmadik egy visszaemlékezés eredeti irata, a többi wikipédiás (szerintem nem gagyi) szócikk.

@Kismy: köszi Kismy!

hazitroll 2011.03.14. 18:42:19

@Titus Pullo Urbino: Rá se ránts! Inkább igyál rá egy pohárral, majd mindjárt iszom Házitrollnéval úgyis, az egészségedre is. Köszi az írást!

Titus Pullo Urbino 2011.03.14. 18:47:18

@hazitroll: egészségetekre H.T. és H.T.né :-) Csatlakozom a feleségükkel koccintók táborába, ma már harmadik pár leszünk. A többieknek mondom, barátnő is ér. Stílszerűen: alla tua salute amici!

Minorkavidor 2011.03.14. 19:12:29

Nos, kedeves Titus Pullo Urbino, Custozzánál 1848. július 25-én Radetzky aratott nagy győzelmet a piemonti-szárd csapatok felett, augusztus 4-én Milánó előtt Károly Albert ismét veresegét szenvedett, augusztus 9-én 6 hetes fegyverszünetett kötött Radetzkyvel. Ezt többször renszeresen meghosszabbították, egészen 1849 március 12-ig. Ekkor a piemonti uralkodó felmondta a fegyverszünetet, március 20-án átlépte Lombardia határát, de Radetzky már várta és március 23-án Novaránál (milyen ismerős név!) döntő vereséget mért rá.

Titus Pullo Urbino 2011.03.14. 19:27:46

@Minorkavidor: köszi az infót, most már ezeket is tudjuk. A Novara név többeknek ismerős lehet Horthy miatt is, a K.u.K. flottában szokás volt a hadihajókat nagy csaták helyszíneiről elnevezni. A teljesség igénye nélkül: Szigetvár, Zenta, Uzsok, stb. Custozzára visszatérve azért nem volt ez annyira egyértelmű, Károly Albert komoly eredménynek és nem vereségnek tartotta a csatát, elfoglalta Milánót és nagy lelkesedést váltott ki az elszakadásra váró északi itáliai népekben. Ha már az előbb Szigetvár cirkálót említettük, Szigetvárhoz hasonló szimbolikus csata volt szerintem.

Minorkavidor 2011.03.14. 20:10:26

Ezt írod:
" "A magyar nemzet nem engedheti meg, miszerint katonái a szabadságukért küzdõ olaszok elnyomására használtassanak" mondta ki a Népgyűlés 1848. április 9-én. Erre hivatkozva Kossuth rögtön hazarendelte Lombardiából a magyar katonákat. Ez a Tizenkét Pont tizedik követelésével esett egybe: "Magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk."

Ezzel csak az a probléma, probléma, hogy 1848. április 11-én a Batthyány-kormány alakul meg (melynek Kossuth volt a pénzügyminisztere) és nem a Kossuth-kormány. A Batthyány-kormány hadügyérét Mészáros Lázárnak hívták, de ő csak május 23-án érkezett meg Pestre, még aznap letette hivatali esküjét a nádor és a miniszterelnök előtt. Addig is Batthyány látta el ténylegesen Mészáros teendőit, noha ideiglenes miniszterré Franz Ottinger vezérőrnagyot is kinevezték.
Batthyány 1848. május 1-jén közölte Esterházy Pál király személye körüli miniszterrel (a Habsburg Monarchia egyköri angliai nagykövetével, hogy a kormány nem tart igényt az Itáliában harcoló ezredek hazahozatalára, ellentétben a Galicíában, Cseh- és Morvaországban, vmint az örökös tartományokban állomásozó ezredekével. Álláspontja az 1723.évi Pragmatica Sanctióból következett, amely kölcsönös védelmi kötelezettséget írt elő. Egyáltalán nem mellesleg támogathatott egy a birodalom egységét veszélyeztető akciót.
Ezt az álláspontot erősítette meg a magyar országgyűlés 1848. július 22-én kelt határozata. A képviselők 233:36 arányban megszavazták az újoncmegajánlást az itáliai tartományokban kitört felkelés leveréséhez.Ennek 3 oka volt:
- a már említett Pragmatica Sanctió
- az uralkodó ehhez a feltételhez kötötte Battyány június elején előterjesztett kérelmének a teljesítését, miszerint V. Ferdinánd tegye át székhelyét Bécsből Budára. A miniszterlnököt ebben az ország újonnan nyert státusjogai, a forradalom eredményei és vívmányai megerősítésének és legalizálásának szándéka vezette.
- végül, de nem utolsósorban Jellacsics és felajánlott 10.000 horvát katonát a császárnak.
A kormány már elég korán, 1848. július 5-én meghozta döntését az " olasz segély" ügyében. De ezt azzal a jegyzőkönyve is foglalt feltétellel adta, hogy az osztrák fél csak azt követően számíthathat, ha Magyarországon rend és nyugalom lesz. Továbbá a magyarországi katonaság csak olyan céllal használható fel, hogy általa olyan egyezség köttessék amely "egyrészt a király méltóságának, az olasz nemzet jogainak, szabadságának, s méltányos kívánatainak egyaránt megfelel."
E javaslatokat, a kormány egyetértésével Kossuth fogalmazta meg és neki kellett a vitában a kormányt képviselni vmint a határozati javaslatott elfogadtatnia. A vita július 20-án kezdődött Kossuth felszólalásával.
A határozatnak az osztrák hadsereg Custozzai győzelme miatt nem lettek gyakorlata következményei, az Udvar a győzelem után már nem kérte a magyar csapatok segítségét
A július 25-ei Custozzai győzelemnek azonban súlyos következménye lett. A bécsi udvar szeptemberben felvállalta a fegyveres konfrontációt Magyarországgal, de ez egy másik történet.

Minorkavidor 2011.03.14. 20:25:44

@Titus Pullo Urbino:
Az, hogy Károly Albert sikernek tartotta Custozzát, annak legfeljebb propaganda értéke van.
Milánót már 1848. március 26-án elérték (a hadüzenet március 23-án kelt), de az augusztus 4-i vereség után a király harc nélkül feladta- saját királyságát akarta védeni- noha a milánóiak védeni akarták.
A király propagandájának hazug jellegét sztem mindennél jobban bizonyítja, hogy a bécsi udvar ezután felmerte vállalni a nyilt fegyveres harcot Magyarországgal. Egy valódi olasz siker esetén elmaradt volna mind Jellacsics, mind Windischgraetz támadása, mind az orosz intervenció. A békés fejlődésre nem kellett volna várni 1867-ig, hanem már 48-49-ben elindulhatott volna. Ez Custozza igazi jelentősége.

Titus Pullo Urbino 2011.03.14. 21:15:06

@Minorkavidor: Windischgraetz és a horvát, román, szerb csapatok verve voltak 1849. áprilisban, csak az orosz intervenció mentette meg a császárt. Ez tény. Azután, ami történt, az a magyar függetlenedés tragédiája, orosz segítség nélkül nem lett volna magyar király. Custozza "egy másik történet". Igazad van, itt buktak az olaszok és magyarok is. Az olaszok sikeresebbek voltak az ezutáni történelemben (1859. után), de ez már nem hadtörténet, hanem diplomácia, mi akkor buktunk el igazán, az olaszok meg akkor emelkedtek fel. Románok, szerbek szintúgy, jó diplomácia, osztrák-ellenesség, európai államiság, mi meg "kiegyeztünk" és buktuk a következő 80 évet.

Titus Pullo Urbino 2011.03.14. 21:18:53

ZZ, Tiboru! Köszönöm a kettő évet, 2009. március 14-én ismerkedtünk meg az első Lemilbuliban. Köszönök mindent Nektek kettő év múltán. Sok sikert a Lemilnek és Nektek is!

tiboru · http://blogrepublik.eu 2011.03.14. 22:45:57

@Titus Pullo Urbino:

Részemről (részünkről) a szerencse! És kiemelten köszönjük a magyar (had)történelemmel foglalkozó posztjaidat!

Kullancs1983 2011.03.14. 23:12:44

@Titus Pullo Urbino: Kellemes meglepetés, forradalmi cikket csak holnapra vártam. Ja, és a téma is jó, én hallottam ugyan az Olasz Légióról is, de csak annyit hogy léteztek..:D

tucano 2011.03.15. 00:02:06

Hát ez megint nagyon jó volt! Tudtam persze a lengyeleket, a bécsi diáklégiót, de az olaszokról nem tudtam semmit. Köszönet nekik, Türr és Tükröry, meg a többiek se hiába harcoltak. Garibaldi meg szerintem bármikor jött volna a vörösingesekkel. Ha engedték volna neki...

Titus Pullo Urbino 2011.03.15. 05:47:42

@tiboru: köszönöm
@Kullancs1983: köszönöm
@tucano: Garibaldiról egy érdekes tény: Velencében, Lombardiában, Toscanaban egy-egy sikátor viseli a nevét, de minél délebre mész, egyre nagyobb közterületeket neveznek el róla, északon nem nagyon szeretik. A másik érdekesség, hogy tolmáccsal érintkezett az északi népekkel, a XIX. században nagyon különbözött a déli és az északi nyelvjárás.

@Kismy: valami ilyesmi:

img.bulvarsport.hu:8080/news/big/125e256168f1faf7996e01a1a6292f5a.jpg

szs. · http://martinluther.blog.hu 2011.03.15. 09:56:15

Néha az az érzésem, hogy ez a 48-49-es másfél év kimeríthetetlen érdekes (és nem közismert) témák szempontjából.

tucano 2011.03.15. 10:52:39

@Titus Pullo Urbino: Hú, erről már folytattunk egy diskurzust vhol, talán a Csurtos blogon. Szóval a mai olasz nyelv (már látom, ahogy megrohamoznak a nyelvtudósok és golyóstollakkal döfködnek), szóval az maga a firenzei dialektus. Minden városnak megvan a maga nyelvjárása. Délen 50 kilométerenként teljesen eltér a beszéd, de legalábbis nehézségeket jelent a megértése. A leccese például még aránylag értelmezhető Brindisiben (ahol már brindisino a nyelv), de Ostuniban (ostunesi) már nem, a távolság a három város között kb. 30 km. Egy ideig nagyon baxta a csőrömet, hogy nem értem az embereket, de aztán rájöttem, hogy a brindisno például abszolút portugál nyelv, csak sok albán és görög szóval. Ezt is alá kellett írni, hogy egyáltalán érthető legyen:
www.youtube.com/watch?v=LsTQM4t76r8&feature=related
Garibaldinak egyébként óriási kultusza van lent délen. Nem a politikai vörösingesség, hanem a jó értelemben vett forradalmiság. Ha valaki jó olasz vígjátékot szeretne nézni az olaszok megosztottságáról és arról, hogyan látják a nagy egybesülést, akkor ez kihagyhatatlan:
www.youtube.com/watch?v=OXElyI8JTZI
Tele van utalásokkal a magyar-olasz barátságra, meg Itália szétszakad, lesz Szicíliai Szultánátus, meg Római Kommunista Köztársaság, nagyon beteg film.

tucano 2011.03.15. 11:13:43

@tucano: Na, ennek a számnak az értelmezése is kedves lenne egy Rigó utcai középfokon:)
www.youtube.com/watch?v=0jryWN38HfQ&feature=related
hogy ne legyen annyira off, benne van a scherma, Puglia bicskás harcművészete (meg a skorpió (pók) marta leányzó, aki megőrül a méregtől, ha nem táncolhatja ki magát, ez a pizzica)

Kullancs1983 2011.03.15. 13:13:25

@tucano: Érdekesnek tűnik ez az olasz film (Ránézésre úgy a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójára saccoltam volna, erre 2007-es. Hmmm.) az egyetlen probléma hogy egyetlen általam értett nyelven sincs hozzá felirat... A zenék közül viszont csak a pizzica(?) tetszik, de az tényleg. (Valami furcsa egybeesés következtében reggel is olasz zenével borzoltam a szomszédok idegeit, de az egészen más stílus..:D)

Titus Pullo Urbino 2011.03.15. 14:11:41

@szs.: gyorsan követték egymást az izgalmas események, ráadásul Galíciától Itáliáig forrongott a világ, és ezek csak a szomszédos államok (akkoriban szomszédos), Párizsról már ne is beszéljünk. Kimeríthetetlen téma, igazad van. Hermann Róbert és szerzőtársai írtak egy könyvet (1849-1849 címmel) ahol napról napra követik a történéseket, egy átlagos nap 2-3 oldal, bámulatos.

@tucano: ongerese és nem ungherese az akkori szóhasználattal, alakult is és egyenletesedett is a nyelv, most már nincsen olyan nagy eltérés, mint 160 éve. Az ajánlott filmet ma nincsen időm megnézni, de talán majd a közeljövőben. Köszi a tippet, szeretem az olasz témákat etruszk időktől kezdve.

Minorkavidor 2011.03.15. 15:03:57

@Titus Pullo Urbino:
Amit állítasz az lett volna Vágó István kvízműsorában a 40 millió+ kérdés. Mi a job?
Kiegyezni és 47 éves békésfejlődés, vagy nem kiegyezni, várni az európai háborút és bízni a szerencsében, hogy mi leszünk a nyertesek a Kárpát-medencében.
Egyszer ezen a bklogon (ha jól emlékszem) az egyik kommentemben azt fejtegettem, hogy térségünk története az utólsó 200 évben a felbomlás története, melyben Trianon vhol középen van.

Titus Pullo Urbino 2011.03.15. 15:15:56

@Minorkavidor: 1956. októbere és novembere kivételével ez nagyjából így is van, erre a kettő hónapra megállt a bomlás és nagyon sikerült magasba emelni a megbecsültségünket a külvilág szemében. Amúgy igazad van, de 56-ról ne felejtkezzünk el. És milyen érdekes, ezen már sokat gondolkodtam, hogy pont Ausztria segített a legtöbbet az oroszok bevonulása után. Miklós cár követelte a haynaui megtorlások leállítását 1849-ben, orosz védte a magyart az osztrák ellen, 56-ban meg fordult a kocka. Érdekes, furcsa fintora a történelemnek.

vén betyár 2011.03.16. 08:58:34

Már nagyon vártam a kitűnő szerző hagyományos, "megszokott", időszerű "mártziusi" forradalmi, szabadságharcos irását.
Sajnos, csak most jutottam hozzá, de kárpótolt a késlekedésemért.
Köszönet!
Gratula!

Hullafotós 2011.03.16. 12:28:11

@Titus Pullo Urbino: Titus vazz, belecsúsztunk a böjtbe, legfeljebb teázni tudunk addig, mint két öregúr.
Ellenberger már két éve az első Lemil bulinak...? És ha jól rélik ott is vmi olasz légió csatlakozott az önfeledt magyar urakhoz...:-)

Titus Pullo Urbino 2011.03.16. 12:57:36

@Hullafotós: ami késik nem múlik. Igazad van, kettő éve találkoztunk először és tényleg ott voltak az olaszok a körúti sörözőben, bár ők nem véletlenül kerültek oda szvsz, hanem VALAKIK küldték őket.

dr. Pascal 2011.03.17. 00:56:41

@Titus Pullo Urbino:
valóban, az ember hajlamos elfelejteni: 100 év alatt a tündöklő schwarcgelb birodalomból egy kb légypiszok, független ütközőállam vált, míg a kozákokból T-72esek, akiket a világ 2/3a kiemelten számon tart (vagy hogy nehogy jöjjenek, vagy hogy nehogy elmenjenek :) ).

Tudom, hogy nem lehet túlbecsülni a két világháború pusztítását és a technikai fejlődést, de hirtelen nem ugrik be a történelemből hasonló eset. Makedónia/Perzsia before/after Nagy Sándor? :)

Titus Pullo Urbino 2011.03.17. 08:20:44

@dr. Pascal: ez jó: nehogy jöjjenek, vagy hogy nehogy elmenjenek, ez teccik.

Nagy Sándor az ismert világ töredékrészét, negyedét, ötödét uralta, a többivel kereskedett. Nem volt olyan nagy, mint a szovjet befolyás a csúcson, Brezsnyev idejében.

s3.images.www.tvn.hu/2006/11/03/04/18/www.tvn.hu_0c2afd6b1fbff30345a823129fe13caf.jpg

Róma viszont uralta az ismert világot, azokkal, akikkel érdemes volt kereskedni, az a határon belül volt. Csak az ő szemükben barbárokat (piktek, kelták, germánok, sarmaták) hagyták a limesen kívül.

Augustus idejében:

www.lemontree.hu/egyebkep/linkkep/history/map/okor/empire_45_claudius.gif

Asszem Hadrianus, vagy Titus idejében volt a legnagyobb a birodalom, most hirtelen nem ugrik be.

Titus Pullo Urbino 2011.03.17. 08:32:58

@dr. Pascal:

"A Római Birodalom legnagyobb kiterjedése idején (Traianus) a birodalom kb. 5 900 000 km² kiterjedésű hatalmas szárazföldi területet uralt. Ekkor a rómaiak kezében volt Itália, az Alpok, a Duna legalább egyik partvidéke végig a folyam mentén, a mai Franciaország, Nagy-Britannia nagy része (Anglia, Wales és Dél-Skócia), az Ibériai-félsziget, Észak-Afrika a mai Marokkótól egészen Egyiptomig, a Közel-Kelet egészen Mezopotámiáig, Kis-Ázsia, a teljes Balkán és a Kárpát-medence nyugati és keleti része, illetve függő területek a Fekete-tenger északi partvidékén. Ezzel a Római Birodalom Nyugat-Eurázsia lakosságának kb. a felét foglalta magában és az ókori közel-keleti, európai, illetve afrikai birodalmak történetében a legnagyobb kiterjedésű volt, amit csak a Hun Birodalom múlt felül az ókor legvégén."

Szóval az Aldunára kőhidat építtető Traianus volt a maximus és őt csak a hun birodalom múlta felül az ötödik században.

Titus Pullo Urbino 2011.03.21. 08:35:57

@MTi: A vér nem válik vízzé, sajnos Damjanich nagy szálka a szerbek szemében, aki Damjanić helyett Damjanich mert lenni és magyar oldalon harcolt a szerbek ellen. Nyilván ezt nem tudják lenyelni, ezért ilyen hangos a kórus. Mit lehet tenni az ügyben szerinted?

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2011.03.21. 09:30:23

Annyira jó cikk MTi egyik linkje, hogy teljes terjedelmében ide másolom Friedrich Anna írását:

2011. március 20. [0:11]
Mondjuk már ki!

Mondjuk már ki, hogy a történelem folyamán a magyaroknak és szerbeknek többször voltak ellentétesek az érdekeik, mint azonosok. Vagy legyünk még meredekebbek, és mondjuk ki: a szerbek és magyarok mindig szemben álltak egymással – és tegyünk pontot. Fogadjuk el, hogy ez így van, kezeljük megváltozhatatlan tényként – hiszen a múltat megváltoztatni nem lehet - aztán menjünk tovább: előre.
Itt a magyar déli végeken, a Délvidéken (a szerb történelmi írások is így fogalmaznak: južni krajevi Ugarske) az ezeréves Magyarország történelmének röpke ötszáz éve alatt lassan-lassan Észak-Szerbia lett. Ennyi elég, hogy az emberi impressziók szintjén még Afrikában is megértsék, traumatikus élmények sorozata játszódott itt le, és ha félre is tesszük a Jung által megfogalmazott kollektív tudatallati élmény hatását, a Freud-féle elfojtott vágyakat, a családtörténetekben generációról generációra szálló be nem teljesedett és valakitől cselekvést váró indulatokat, akkor is világos: a történelmi tények szemléletében nem lehetünk azonos véleményen, hiszen szemben álltunk egymással.
A történelmi tényekhez kapcsolódóan sok ilyen történetünk van, csak meg kell ragadni egy eseményt, s elmondani, hogyan látjuk az egyik oldalól. Most is.
Damjanich. A tiszteletére Adán felállított dombormű vihart kavart, mégpedig olyan felállásból, ahonnan hallgatni lenne illő: szerb pártok szerb nemzeti érzelmeket emlegetve tiltakoztak. De átgondolták-e igazán, hogy miért is tiltakoznak? Inkább hallgatnának!
Damjanich János szerb származású honvédtábornok, aradi vértanú, az 1849-49-es szabadságharc és forradalom hőseként miért is harcolt? Mit is mondott a 12 pont? Például, hogy a szabadságharccal egyenlőséget akarnak polgári és vallási tekintetben. Meg az úrbéri viszonyok eltörlését, hogy végre ne földhözkötött nyomorultak legyenek a jobbágyok. Meg azt, hogy a Habsburg uralom ne vigye külföldre harcolni a magyar katonákat, s hogy a börtönökből engedjék szabadon a politikai foglyokat. A magyarok ezekért a célokért ragadtak fegyvert a Habsburgok bécsi udvara ellen, s velük együtt sokan. S itt, a déli végeken mit csinált a szerbek nagy része, a Szávától és a Dunától délebbi vidékekről ide érkező szerbekkel megerősödve? Összeállt a bécsi udvarral az itteni szomszédai ellen! Azért, mert úgy érezte, itt az idő a Szerb Vajdaság kikiáltására, és fegyvert ragadott nem egy hódító hadsereg ellen, hanem a vele együtt élők ellen. Pedig a területi autonómia az 1690-es nagy szerb népvándorláskor nem is szerepelt a kikötésekben: úgy jöttek ide akkor a magyar déli végekre (meg tovább) az I. Lipóttal kötött megállapodás értelmében Csarnojevicsék, hogy az egyházuk és az iskolájuk lesz önálló csupán. A korábbi bevándorlók, az 1389-es rigómezei csata után a török elől menekülők, s főként a XV. században Mátyás király alatt ide érkezettek megelégedtek azzal, hogy itt jobb, mint a törökök alatt... És mégis, amikor 1848-ban a magyarok a szabadságért harcoltak, fegyvert fogtak ellenük Bécs oldalán. A harc vége az lett, hogy Bécstől jutalmul ugyanazt kapták, amit a magyarok büntetésül – szóval nem járt igazán jól se szerb, se magyar, de az 1848-49-es szerb szerepvállalás nem tartozik a szerb történelem dicső fejezeteihez. Mégis, jött egy fél évszázados viszonylagos béke, amikor meg lehetett volna tanulni békében együtt élni, de a szerb oldalon a cél nem az együttélés, hanem a Szerb Vajdaság, a kiválás volt. Az alkalom el is érkezett az első világháborúval, amelyet egy szerb terrorista golyója indított el Szarajevóban, amikor lelőtte a bécsi udvar trónörökösét, azét az udvarét, amelynek oldalán 1848-49-ben a szerbek egy része a magyarok ellen ragadott fegyvert, és amelynek „emlékműveként” – hogy a szerb szomszéd a magyar szomszéd ellen indul a bécsi udvarral szövetkezve – ma is ápolják Szenttamás szerb nevét, a Srbobrant...
De visszatérve Damjanichhoz, és személye által az egyén szerepéhez a történelemben, amelynek vonatkozásában már nem győztes vagy vesztett csaták, helyes vagy téves csatatérek vannak, hanem egyéni elhatározás, szerepvállalás, erkölcs, méltóság, emberi tartás... Damjanich katona volt, a magyar honvédség katonája, aki csatákban harcolt. A nevét napipoliltikai célzattal most azért veszik a szájukra a pártok az adai emléktábla kapcsán, okosabb ötlet hiányában, mert szerb volt. Ha magyar lett volna, semmi kifogásuk sem lenne...Irracionális módon a nemzeti identitást nézik, aminek az adott szerepvállalás tekintetében nem perdöntő a súlya. Vannak erre példák újabbkori történelmünkben is, egyik ilyen hogy amikor a délszláv háború utáni újabb fegyveres konfliktust, Szerbia koszovói háborúját a NATO bombázással állított le, éppen egy magyar nemzetiségű, szerb zubbonyban levő tiszt volt az, akinek neve bejárta a világot: le tudta lőni a lopakodót! ... Ez már annak a tíz évnek a záróeseménye volt a huszadik század kilencvenes éveinek a végén, amikor a szerbek a horvátokkal, a bosnyákokkal meg a koszovóiakkal háborúztak, és az első sorokban vitték harcba a magyar regrutákat a szerbbé lett déli végekről, mégpedig kényszer hatása alatt, mit sem törtődve a logikus kérdéssel, hogy a délszlávok egymásközti háborújában miért a más nemzetiségűek a golyófogók...
De pont. El kéne indulni előre. A történészek tegyék a dolgukat, és tegyék a politikusok is: Európában van hasonló történet, aminek a végére azt írták: francia-német barátság. Innen nézve lehet, hogy nem is barátság. Csak közös érdek. De az is jó, mert nem bántják egymást.
Friedrich Anna

Titus Pullo Urbino 2011.03.21. 09:54:12

@Zig Zag: Friedrich Anna szépen összefoglalta a lényeget, bár kissé pesszimista a hangvétel, vagy csak realista?

MTi 2011.03.21. 16:09:57

@Titus Pullo Urbino:@Zig Zag:
nos, Szerbia EU tagjelölt-várományos (és nem túl nagy kedvenc: lásd pl. Hollandia hozzáállását), Magyarország az EU soros elnöke!
Szerintem diplomáciai úton MOST sok mindent ki lehetne kényszeríteni, ami pl. Szlovákia vagy Románia esetében elmaradt.

Titus Pullo Urbino 2011.03.21. 17:01:24

@MTi: hajrá! bizakodjunk! nem rajtam fog múlni, jeleztem a viharfelhők közeledtét a meterológiai szolgálatnak.

MTi 2011.03.21. 17:11:09

@Titus Pullo Urbino: ebben bíztam is - mármint hogy pozíciódnál fogva - jelezni fogod valamelyik "főmeterológusoknak" az "időjárás" pillanatnyi állását.
az MTi pedig majd leneteni fog, pl. ezt is:
www.vajma.info/cikk/kertelesnelkul/134/Fajdalmainkrol.html

Titus Pullo Urbino 2011.03.22. 08:17:28

@MTi: nagyon jó a cikk, ügyes fiú Márton Attila. Egyébként ki az a Kostreš?

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2011.03.22. 10:28:03

@Titus Pullo Urbino: Miolyen jó, hogy van köztünk, aki az időjárásra is figyel és ismeri a meteorológia számát ;-)

Titus Pullo Urbino 2011.03.22. 10:33:32

@Zig Zag: jelmondatom: eső előtt köpönyeg.

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2011.03.22. 13:10:26

@Titus Pullo Urbino: No igen. Volt a Kémjátszma c. film Robert Redforddal és Brad Pittel. Abban van, amikor Redford CIA ezeréves rutinos csocsesz mondja a titkárnőjének: "Noé mikor építette a bárkát? Az eső előtt!"

Titus Pullo Urbino 2011.03.22. 14:13:36

Kicsit hosszú lesz, de érdemes végigolvasni, ez a tegnapi napon történt ülés jegyzőkönyvéből szószerinti idézet:

"DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Államtitkár Úr! Ez év március 13-án felemelő ünnepség keretében leplezték le Adán a Damjanich János tábornokunkat ábrázoló emlékművet, amelyet a budakalászi polgárok ajándékoztak testvértelepülésüknek. Jómagam abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy az elmúlt év október 6-án, az aradi 13 mártír kegyeleti napján letehettem a most leleplezett dombormű alapkövét. Mind a budakalászi, mind az adai képviselő-testület hosszas egyeztetést követően egyhangú döntéssel választotta Damjanich János hős honvéd tábornokot, hisz Damjanich egész életével és mártírhalálával nemcsak a két népnek, hanem Európának is példát mutatott.
Damjanich János szerb határőrcsaládból származott, s 1848. március 31-én összeszólalkozott a magyar átalakulást gyalázó Haynau altábornaggyal, ezért az itáliai hadszíntérre vezényelték. 1848 júniusában belépett a magyar honvédségbe, s a bánsági hadtestnél több győzelmet aratott a szerb felkelők fölött. 1848 decemberében már vezérőrnagyként Versecnél visszaverte az őt üldöző szerb csapatokat. Kiváló parancsnok, katonái rajongtak érte, a veressipkások a szabadságharc legkitűnőbb alakulata. Ő vívja ki 1849-ben a diadalt Szolnoknál, Hatvannál, Isaszegnél, Vácnál és Nagysallónál. 1849. október 6-án a 13 tábornok közül nyolcadikként halt meg, és amikor ketten maradtak Vécseyvel, ezt mondta: „Azt gondoltam, én leszek az utolsó, mert a csatában mindig az első voltam. Éljen a haza!”
Tisztelt Államtitkár Úr! Március 19-én Adán a felavatott Damjanich-emlékműnél a Szerb Haladó Párt a dombormű eltávolítását követelte, és Damjanichot a sajtóban, a médiában gyilkosnak nevezték. Ha Ferenc József húsz évvel Arad után eltűrte a vértanúk szobrának felállítását, a szerb nacionalisták 90 évvel Trianon és 67 évvel a bácskai vérbosszú után milyen jogcímen és erkölcsi alapon tiltakoznak? (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Válaszadásra megadom a szót Németh Zsolt államtitkár úrnak. Öné a szó.

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm, képviselő úr, hogy fölvetette ezt a kérdést. 1848, illetőleg március 15-e általában az egész Kárpát-medencében némi hullámot szokott vetni. Szerbiában ez történik, és azt kell mondanom, hogy ilyenkor el kell tudnunk különíteni a különféle megnyilvánulásokat egymástól. Szeretném leszögezni azt, hogy a szerb állam, a szerb kormányzat, a vajdasági hatalom és kormányzat az égvilágon semmilyen formában nem kommentálta a Damjanich-szobor, illetőleg a Damjanich-emlékmű fölállítását.
Másodszor: szeretnék gratulálni a budakalásziaknak, illetőleg az adaiaknak, hogy ilyen döntésre jutottak egyhangúlag, és hogy Damjanich így a történelmi távolból is két település testvérkapcsolatai építésének a hídjaként tud szolgálni. Azt gondolom, hogy ma is szolgál bennünket Damjanich azáltal, hogy ezt a két települést összeköti. Fölhívnám a figyelmet arra, hogy egyhangúlag támogatta mind a két önkormányzat, és ez azt is jelenti, hogy például Adán a szerb ortodox egyház is jelen volt az emlékmű fölállításán, és például Budakalászon a szerb kisebbségi önkormányzat is támogatta ezt a döntést. Tehát ez mindenféleképpen erősíti a testvér-települési kapcsolatot.
Harmadsorban arra hívnám föl a figyelmet, hogy alapvetően az adai önkormányzatnak - 80 százalékos magyar településről van szó - magyar a polgármestere, magyar a többsége, az ő hatáskörükről van szó. Egyébiránt pedig, ami a média hecckampányt illeti: utasítottuk a belgrádi magyar nagykövetséget, hogy lássák el a megfelelő tájékoztatási kötelezettségüket a szerb média irányába, különös tekintettel ’48-ra, illetőleg az aradi hősökre.
Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Viszontválaszra megadom a szót Varga István képviselő úrnak. Öné a szó.

DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, államtitkár úr, a korrekt választ. Említettem, hogy október 6-án Adán részt vettem az alapkőletételnél. Ezt az ünnepséget az adaiak a temetőben tartották. Azért tartották a temetőben, mert féltek, mert félnek ma is az ott élő magyarok; államtitkár úr nagyon jól tudja, hogy miről beszélek. Úgyhogy engedje meg, hogy itt a Házban azért emlékeztessek mindenkit és a külügyi vezetésünket is arra, hogy elég régen megírta már Cseres Tibor idevágó irodalmát, s 45 ezer lemészárolt, bestiális kegyetlenséggel megölt magyar emléke kiált a bocsánatkérésért, amelyet a mai napig nem tettek meg a szerb politikusok. Kérem és követelem, hogy mielőtt Európába belépnének, tegyék ezt meg. Ez a legkevesebb, amit Szerbia megtehet.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Államtitkár urat viszontválasz illeti meg. Öné a szó, államtitkár úr.

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! A képviselő úr fölvetett itt egy másik kérdést is a válaszában, a ’44-45-ös magyarellenes vérengzéseket. Itt van az ideje az emlékezésnek. Szeretném fölhívni mindenkinek a figyelmét a Terror Házában megnyílt kiállításra; még megtekinthető.
Ami pedig a politikusoknak, a magyar-szerb megbékélésnek a kérdését illeti: itt vannak jó hírek is, amiről szeretnék beszámolni. Megkezdődött egy akadémiai vegyes bizottságnak a munkája. A szerbiai, illetőleg a magyarországi Tudományos Akadémia indította el, és ennek az akadémiai vegyes bizottságnak feladata az adatok összegyűjtése, megfelelő javaslatok megfogalmazása, és a politikai színtéren is, meggyőződésem, hogy ez elő fogja segíteni ezeknek a tisztázatlan kérdéseknek a rendbetételét.
Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)"

Bizakodjunk, hogy még az eső előtt vagyunk.

MTi 2011.03.22. 16:16:38

@Titus Pullo Urbino: @Zig Zag:
igen, valami ilyesmire gondoltam és én is bizakodok!
a tovabbi fejlemények:
magyarszo.com/fex.page:2011-03-22_Politikai_indittatasu_incidens.xhtml
Kostres a liberális beállítottságú Vajdasági Szociáldemokrata Liga alelnöke.
És még egy információ: a napokban fejeztem be a korabeli dokumentumokból álló forráskiadvány összeállítását, amely a Bácskában 1944/45-ben regnáló jugoszláv-kommunista katonai közigazgatás "munkáját" hivatott illusztrálni (beleértve a megtorlásokat is). Ha minden igaz, a szegedi kollégák segítségével őszre könyv lesz belőle - szerénytelenség nélkül állítom, hogy érdemes lesz odafigyelni rá!
Bízok benne, hogy széles körben is bemutatásra kerül majd, hiszen végső ideje, hogy ezeket a dolgokat tárgyilagosan a közvélemény, és a döntéshozók elé tárjuk.

Titus Pullo Urbino 2011.03.22. 16:24:18

@MTi: szóljál lécci időben a könyvbemutató előtt, mindenképpen szeretnék ott lenni. És előre is gratulálok, tudom, hogy színvonalas és feltáró munka lesz, ismerlek.

Titus Pullo Urbino 2011.03.23. 16:31:41

Csak jelzem, ha már szóba került, egy újabb eredmény:

A Külügyminisztérium utasította a belgrádi Magyar Nagykövetséget, hogy lássák el a megfelelő tájékoztatási kötelezettségüket a szerb média irányában. Igen, jól gondoljátok, írásban utasították a szerbiai nagykövetet erre. Ő pedig a jelentésében fog erre hivatalosan válaszolni a Külügyminisztériumnak, reméljük pozitív eredménnyel.

Titus Pullo Urbino 2011.03.25. 08:39:31

@MTi: A Jóisten ezt is elrendezte, letakarták az emlékművet, de a szél elfújta a fóliát, hehehe. A Csorba írásban ott van a lényeg, hogy hiába akar a szerbek egy értelmes rétege magyarbarát politikát folytatni, mindig is kisebbségben maradnak a véleményükkel. Délről már kiszorították őket az albánok, a szlovének, bosnyákok, horvátok leváltak, crnagorácok és a makedónok is otthagyták őket, nem is csoda, hogy a magyarok ellen ilyen erélyes a fellépésük, gyakorlatilag az összes frusztrációjukat kiélhetik a délvidéki részeken. Damjanich emlékműve csak egy ürügy, ha ez nem lenne, csinálnák a műbalhét más miatt. Sokáig el fog tartani, amíg béke lesz a kettő nemzet között.

MTi 2011.03.25. 09:06:50

@Titus Pullo Urbino: szerintem Adán lesz koszorúzás október 6-án rendesen - ha addig le nem rombolják az emlékművet :(

Titus Pullo Urbino 2011.03.25. 11:31:56

@MTi: a választás után szerintem tiszta közöny lesz szerb részről, vagy legalábbis szeretném ezt hinni.

Titus Pullo Urbino 2011.03.28. 09:09:48

@MTi: a naivitás halálos lehet, lehet, hogy az ottani rácok ismerték a gazdát és nem bántották volna, de ezek a martalócok egészen crnagorai területről jöttek, a zsákmányolás reményében, nem volt irgalom, aki nem rác volt. Könnyen mérték a halált 1848-ban (is). Valami ilyesmi ismétlődhetett meg 1944-ben is, de ez már egy másik történet.

MTi 2011.03.28. 10:01:08

@Titus Pullo Urbino: Mészáros Zoli barátom kicsit másként közelíti meg az ügyet:
magyarszo.com/fex.page:2011-03-27_Potora.xhtml

Titus Pullo Urbino 2011.03.28. 13:06:58

@MTi: ezt írja: "A Szerbiából érkező Knićanin önkéntesei pedig nem önfeláldozásból mentek harcolni, hanem – az örök háborús cél – a zsákmány reményében. Szerbia ekkoriban meglehetősen kiéheztetett állapotban volt, mély szegénység és reménytelenség jellemezte, sokan a katonáskodásban látták a lehetőséget; "

Ezt mondtam én is