Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

október 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (83) alagút (7) állat (8) amerikai (99) angolok (8) arabok (15) átirányítás (13) atom (12) ausztrál (5) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (5) brazil (7) brit (66) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (10) ejtőernyős (27) életrajz (41) elmélet (11) erdély (5) erőd (8) évforduló (53) fegyver (7) ferencjózsef (11) francia (24) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (91) haditengerészet (50) hadsereg (15) hadtörténelem (151) hadtörténet (19) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (48) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (45) ii világháború (106) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (6) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (58) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) középkor (10) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (53) légvédelem (8) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lovas (6) lovasság (10) lövészárok (5) magyar (147) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (65) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (30) ostrom (6) osztrák (30) osztrák magyar (27) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (8) rendvédelem (53) róma (13) román (7) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) svéd (7) számítógép (9) szavazás (13) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (38) szovjet (61) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (16) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (70) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) USA (7) usa (52) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (6) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (65) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Vendégposzt - A "Galvanic" hadművelet

2011.03.16. 08:00 Lemilblog

Van egy kis szigetcsoport a Csendes-óceánon, amelyet ma Kiribati Köztársaság néven ismerhetünk. Területe összesen 811 km², de az általunk említett kis sziget (konkrétan a szigetcsoport fő szigete), amiért a második világháborúban elkeseredett harcok dúltak: Betio. Néhány focipályányi a területe; amiről beszélünk: 2 és fél mérföld hosszú, fél mérföld keskeny földdarab.

Végeredmény: 76 óra pokol, 5532 halott, 2188 sebesült
Az akció fedőneve: GALVANIC

Machaerophorus kolléga erről rittyentett egy posztot nekünk.


A Kiribati Köztársaság fővárosa: Tarawa
Hivatalos nyelvek: angol, gilbert-szigeteki.
Lakosság összetétele: mikronéziai 99%, egyéb 1%
Vallás: római katolikus 52%, protestáns 40%, egyéb 8%

1765-ben vidám brit tengerészek kötöttek ki partjainál, csócsálták meg a helyi bennszülött lányokat és a gazdag kókuszdiótermést. Ez a fő szigetlánc, melynek 1820-ban Adam von Krusenstern orosz admirális és Louis Duperrey francia kapitány annak az angol Thomas Gilbertnek a tiszteletére adta a ma is ismert Gilbert-szigetek nevet, aki 1788-ban először hajózott át a szigetvilágon.

Mivel Rejtő-mániás vagyok, engem azért másra is emlékeztet.

"Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak  helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban."

Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában

A hússaláta (pontosabban egy jelképes húsdaráló) történetünkben különösen fontos szerepet kap. A 19. században Tarawa mint bálnavadász-központ működött. Ekkor még nem volt Greenpeace, tehát a bálnahúst fogyasztották, s mivel nem voltak luxusautók, a bálnapénisz-bőr sem volt nagyon forszírozva... 1892-ben a Lagúna-szigetekkel együtt (a mai Tuvalu) brit protektorátus, majd 1915-1975 között brit gyarmat lett. 1979-től független köztársaság.

A katonai előzmény: Guadalcanal

1942-ben az amerikai légi felderítés jelentette, hogy a japcsik piszkosul melóznak, nyomják a betont és a döntik a kókuszpálmát az általuk megszállt Guadalcanalon. Nem volt kérdéses, hogy megkezdték egy repülőtér kiépítését. Komoly katonai erő nem volt jelen a támogatásukra, ezért az amerikai stratégák vártak.
Mire is ?

Hát a repülőtér elkészültére... Nem voltak hülyék, csak előrelátók. Guadalcanal jelentősége abban rejlett, hogy azon az útvonalon volt, melyen az USA, Ausztrália és Új-Zéland irányába lehetett (volna) vonulnia a japán erőknek. A dolog azonban fordítva is működött, tehát az amerikaiak arra készültek, hogy bázisokat nyerjenek a további támadó műveleteik számára a térség központja, Rabaul elfoglalásához, mely viszont Japán felé biztosította a felvonulási lehetőséget. Hagyták a japcsikat, melózzanak csak, építsék csak a kis homokozójukat. BANZAI!

1942 augusztusában, amikor már majdnem kész lett a reptér, lerohanták a tengerészgyalogosok. Hamar nevet is kapott: Henderson Field lett a neve, a Midway-i csatában elesett Lofton Henderson őrnagy emlékére. Minimális veszteségekkel foglalták el a területet és az amerikai 1. tengerészgyalogos hadosztály partraszállt a szigeten. Ez volt a II. világháború első amerikai offenzívája a csendes-óceáni hadszíntéren. Ekkor még senki nem gondolta, hogy ez egy nagyon durva, ide-oda ingadozó, valódi húsdaráló lesz, amelyben az egymással szembenállók felváltva értek el kisebb-nagyobb sikereket. Eleinte szinte csak ezért a néhány száz méteres kifutópályáért tombolt a harc, hisz a japánok az első pofon után sietve erősítést hoztak és többször megkísérelték a reptér visszafoglalását. A harc persze eszkalálódik és a csaták egyszerre zajlanak a szárazföldön, a tengeren és a levegőben. Fél évvel (!) később Guadalcanal amerikai kézre került.
 
Minden amerikai tábornok álma volt anno egy ilyen komplex háborús gépezet vezénylése, de szerencséjükre Douglas MacArthur tábornok és Chester Nimitz vezényelte le a stratégiát, amelyet Roosevelt talált ki.
A guadalcanali hadjárat során három nagyobb szárazföldi ütközet, öt tengeri csata és (egészen 1942 végéig) elkeseredett légi háború dúlt. A harcok a dzsungelben, a szigeteken szinte állandósultak, mindennapivá váltak, a maguk szörnyűségével és kilátástalanságával.

A japán hadvezetőség tisztán látta:

"Guadalcanal visszafoglalásának sikere vagy kudarca az az útelágazás, melynél vagy ők, vagy mi indulunk a győzelem felé."

Novemberben, a döntő tengeri csaták után a japánok feladták; az elszenvedett vereséget igazából soha nem tudták kiheverni és decemberben megkezdték csapataik visszavonását a szigetről, ami 1943 januárjában fejeződött be.

Sok japcsi ekkor maradt hátra és akár még 30 évig "harcolt" a birodalomért.

Nem tudom, mennyire ismert dolog, de a II. világháború idején az amerikai magyarokat a seregben nem az európai hadszíntéren, hanem itt vetették be. Kisebb létszámban Európában csak a hírszerzés foglalkoztatott magyarokat.

Egy magyar katona beszámolója, aki 3 évet szolgált, többek közt a Csendes-óceáni hadszíntér "paradicsomában", az amerikai hadseregben:

"Előttünk egy domb volt, a japánok meg a domb mögött. Szóval nem láttuk egymást. Éjjelente viszont a japánok átkúsztak hozzánk, behajítottak egy pokolgépet, az fölrobbant. Ekkor minden fény kigyulladt, kerestük a japánt, nem találtuk, kialudtak a lámpák, és tíz perc múlva robbant a következő pokolgép. Rettenetesen kínos volt. Húsz méterre voltunk egymástól az árokban. De tulajdonképpen úri helyzetben voltunk, mert táviratozhattunk egymásnak.

A szomszédom, egy indián azt táviratozta, hogy nagyon fél, menjek át hozzá. Erre azt válaszoltam, hogy akkor már negyven méter maradna őrizetlenül, ez a japánoknak igazán kitűnő helyzet lenne, ezért nem megyek. De erre azt felelte, hogy menjek, mert ő sakkozni szeret, és van neki zsebsakkja. Ez vonzott, és átmentem hozzá. Egész éjjel sakkoztunk. Hajnalban visszakúsztam a saját helyemre és láttam, hogy telitalálat érte."

"Egy-két háborús verset írtam; ha csak lehetett, nem írtam az egészről, amit undorítónak találtam. Ugyanakkor a szigeteket gyönyörűnek láttam. Egyszer lementem a Koráll-tengerhez Új-Guineában. Átlátszó, kék halak úsztak köröttem. Fantasztikus volt. De még izgalmasabb új-guineai élmény volt, hogy minket, vagyis a 242-es tankcsapatot meghívta egy pápua törzsfőnök ebédre valahová a sziget közepére. Tizenkét tankkal elmentünk. Két harckocsiban benne maradtak az emberek, arra az esetre, ha valami baj lenne.

Mi pedig kiszálltunk, és velünk szemben ott állt talán harmincöt pápua. Négyszögletű fejűek, meztelenek, fekete-fehér-piros festéssel a testükön, ezek a régi német, császári színek, mert 1918-ig Új-Guinea német volt, aztán lett angol. Teljesen meztelenek voltak, csak egy ágyékkötő volt rajtuk, és ezen az ágyékkötőn Hitler arcképét láttuk. Az történt ugyanis, hogy megették a prédikátorokat, és más németeket, akik a vallást hirdették, ami pedig maradt belőlük, azt a farkuk elé tűzték. Váratlan látvány volt. De nagyon élveztem."

A katonát Faludy Györgynek hívták! :)

A mi kis véres helyszíneink: Makin atoll (Butaritari) és a Tarawa atoll (Betio)

Az óceán kellős közepén (körülbelül 2500 mérföldre délnyugatra Hawaiitól) fekszik a festői Tarawa korallzátony, amely ekkor katonai szempontból pokolian megerősített szigetek láncolata volt; különösen igaz volt ez a fő szigetre. A japánok fő védelmi erőiket a Betio-szigeten összpontosították, ott volt a repülőtér is. A japán hadvezetés a guadalcanali fiaskó után tökéletesen tisztában volt a Gilbert-szigetek stratégiai jelentőségével, s 1942 óta (anyagot és energiát nem kímélve) dolgoztak a sziget megerősítésén. Előtte, 1942 augusztusában a USMC már egyszer lerohanta Makin szigetét, elpusztította az ott kiépített japán bázist. 9 foglyul esett tengerészgyalogosukat a japánok később egyszerűen lefejezték.

1943-ra Betio tele volt alagutakkal, speciálisan megerősített bunkerekkel, amelyeket gyakorlatilag bombabiztossá tettek, megerősített lövegtornyokkal, lövészárkokkal és géppuskafészkekkel. A géppuskafészkek számát úgysem találnátok ki... 500 darab volt belőlük! A japánok  beépítettek tizennégy védelmi ágyút a sziget körül, továbbá negyven egyéb tüzérségi löveget. 14 darab 95-ös típusú könnyű harckocsi is a védők rendelkezésére állt. A lehetséges partraszállási területeken betonból, acélból készült harckocsi- és szögesdrótakadályok voltak, aknamezőkkel megerősítve. A sziget ezen felül még körbe volt kerítve szögesdrótakadályokkal is, egymástól 50 és 100 yardos távolságra. A partot külön gyalogsági aknákkal telepítették tele.

A japán védművek maradványai a mai napig a szigeten láthatóak és ezek a fő turisztikai látványosságok is.

Szóval a szigetnek olyan kiépítése volt, amilyennel azelőtt az amerikai tengerészgyalogosok még soha nem találkoztak.
Itt, ezen a keskeny, két és fél mérföldes földdarabon, 1943. november 20-án Keiji Shibasaki altengernagy és Takeo Sugai parancsnok irányítása alatt 4700 japcsi készülődött. A 7. Sasebo különleges tengerészeti partraszálló erők 2500 elit tengerészgyalogosa, 1000 japán munkás és 1200 koreai kényszermunkás kezdte meg reménytelen harcát a partraszálló amerikaiakkal szemben.

A japán tengernagy szerint "Tarawa-t még 1 millió emberrel, 100 év alatt sem lehetne bevenni!".

A tengerészgyalogság 3 nap alatt megoldotta...

Igaz, ezért nagy árat fizettek: 978 halott és 2188 sebesült amerikai tengerészgyalogos maradt a csatatéren. A japánok közül tizenheten és néhány koreai munkás maradt életben; egészen pontosan 1 tiszt, 16 katona és 129 koreai kényszermunkás.

1943. november 23-án a füstölgő romok felett elindultak az amerikai buldózerek, hogy betemessék a bunkerekben és lövészárkokban lévő japán hullahegyeket.

A csata

A Makin atollon kiépített japán tengerészeti bázis volt (806 fő), melyet szintén megtámadtak és elfoglaltak. Az amerikai veszteség 763 fő volt... A sziget központjának elfoglalása 66 fős amerikai veszteséggel járt, a többi haláleset balesetek, tüzek és egy tengeralattjáró támadása miatt következett be. Nem kis részben az I-175-ös japán tengeralattjáró torpedója által elsüllyesztett USS Liscome Bay (itt alul a képen) veszteségei játszottak ebben különösen jelentős szerepet. Nem volt egy szerencsés hordozó, hisz fél évet sem élt meg: egy japán torpedó telibe találta a bombatárát.

A Tarawa atollhoz felvonuló amerikai haderő elég impozáns volt: 17 – különböző típusú – hordozó, 12 csatahajó, 8 nehézcirkáló, 4 könnyű cirkáló és 66 romboló, továbbá a 2. tengerészgyalogos hadosztály és az amerikai hadsereg 27. gyalogos hadosztálya. Összesen mintegy 35.000 amerikai (18.600 tengerészgyalogos), Julian C. Smith vezérőrnagy és Raymond Spruance admirális parancsnoksága alatt.

Néhány név a hajók közül, hátha látunk "ismerőst":

USS Yorktown, USS Lexington, USS Enterprise, USS Cowpens, USS Belleau Wood, USS Monterey, USS North Carolina, USS South Dakota, USS Massachusetts, USS Idaho, USS Mississippi, USS New Mexico, USS Pennsylvania, USS Bunker Hill, USS Essex, USS Independence, USS Saratoga, USS Princeton, USS Barnes, USS Suwanee, USS Chenango, USS Sangamon, USS Nassau, USS Maryland, USS Tennessee, USS Colorado, USS Indianapolis...

Szép kis lista.
..

A felvonuló amerikai egységek hadihajói 1943. november 20-án hajnali 0505-kor megkezdték a parti ütegek és megerősített állások ágyúzását. A hihetetlen fény- és hanghatásoktól megdöbbent tengerészgyalogosok ekkor még a hadihajók fedélzetéről nézték a becsapódó lövedékeket, ahogy azok a szárazföldön robbannak. A másodlagos robbanások robaját ujjongással ünnepelték, örömük fékezhetetlennek tűnt. Mindenhol narancsszínű lángnyelvek csaptak fel, a hajóágyúk ontották lövedékeiket, hogy megpuhítsák a védelmet. Csatahajók, nehézcirkálók, könnyűcirkálók, rombolók kapcsolódtak be és nyitottak tüzet minden fedélzeti fegyverükből, lőve a parti védműveket. A sziget körülbelül fél mérföld széles volt csak, sok lövedék egyszerűen átszállt a szigeten, s nem ott kötött ki, ahová szánták.

Amikor a hajnali fények feltűntek, a hajóágyúk hirtelen elhallgattak, s megjelentek a bombázó repülőgépek. Először csak kis csoportokban, alacsonyan húztak el a hajók felett, majd hihetetlen mennyiségben tűntek fel és a sziget fölé érve ledobták bombáikat, közben gépágyúikkal pásztázták a szigetet. Azután jöttek a zuhanóbombázók, melyek magasról lecsapva lebuktak, ledobták bombáikat, felemelték az orrukat és elhúztak. Öreg SBD-k, új Helldiverek, gyors SB2C-k.

Ahogy eltűntek, már ott is voltak az új gyors vadászgépek, a Grumman Hellcat-ek, melyek ötvenes kaliberű lövedékeiket köpködték mindenre a szigeten, ami megmozdult.

A hajókon mindenki azt hitte, hogy ezt lehetetlen túlélni.
Reggel 0635-kor történt meg az első Marines egység behajózása (2. tengerészgyalogos ezred, 3. zászlóalj), azaz az első támadó hullám indítása, melynek 0830-kor kellett volna partot érnie. Azonnal problémáik támadtak a partraszálló hajókkal. Ugyanis apály volt (rosszul számolták ki és nem vették figyelemben a pontos vízállást), így a kétéltű hajóknak túl messze (a parttól kb. 500-700 méterre) kellett kirakniuk az egységeket, akik viszont fennakadtak a borotvaéles korallokon és a lápos, mocsaras területeken. Sok tengerészgyalogost a lőszerövek és a málhák húztak le a víz alá. A túlélők azonnal kiváló célpontjai lettek a japán mesterlövészeknek és a tüzérségi támadás túlélt part menti ütegeknek.

Ekkor már elég nyilvánvalóvá vált, hogy a szigeten a japánok nagyon is túlélték a támadást. A géppuskaállásokat (ne feledjük, 500 darab!) is pillanatok alatt kijavították és lemészárolták az első támadóhullám több mint 50 százalékát! Akik a partra jutottak, azok a néhány méteres homokos parton, félig a vízben, fejüket a homokba fúrva reménykedtek a következő támadó hullám megérkezésében. Hiába.

A tankszerű, könnyűpáncélzatú kétéltű (LVT) Amtrac-ok voltak csak azok, melyek képesek voltak kijutni a partra, vagy a part közelébe, de ezekre is vadásztak a japán 75 mm-es lövegek, egymás után pusztítva el őket. Nem egyet a partraszálló legénységgel együtt találtak el. A normál (úgynevezett Higgins) partraszálló hajók könnyű célpontok voltak; nem is lehetett ezekkel a partközelbe jönni. A mesterlövészek a rádiókapcsolatot is hamar kilőtték,  ami tovább nehezítette a már partra jutottak dolgát. Az első támadóhullám (úgy 10 óra után) a parton mindegy 250 méteres területet tudott magának a RED2 és RED3 zónában megszerezni! Ezt a területet este 6 óráig egy körülbelül 600 méteres hídfőállásra sikerült kibővíteniük, miközben minden teljes csúszásban, totális káoszban volt. Ezek a srácok valami hihetetlen tettet hajtottak ott végre.

A sziget északi csücskében is sikerült egy 120-130 méteres sarkot elfoglalni és tartani. Az utánpótlást és a következő támadó hullámokat viszont nem tudták elindítani (20-30 perces indulásokkal számoltak, de az első hullám kudarca láttán lefújták a többit.) Az egyetlen váratlan (bár igen komoly) eredmény a szerencsének volt köszönhető: délután egy tengerészgyalogos észrevett egy kisebb csoport, szabadban álldogáló japánt. Tüzérséget kért, a Ringgold és a Dashiel rombolók pedig megszórták a területet a 127 mm-es lövegeikből. Utólag derült ki, hogy a csoport Shibasaki tengernagy és a törzse volt, így a japán ellenállás az első nap délutánjára elvesztette irányítóit.

Mire a valóságban az első támadóhullám maradéka is kivergődött a partra, a terv szerint már a negyedik támadóhullámnak is ott kellett volna lennie. Az első napon partra tett 14 Sherman-ból a nap végére csak egy maradt ép és másik kettőt sikerült legalább működő képessé tenni.

Robert Sherrod haditudósító – aki jelen volt az Aleut-szigetek lerohanásakor és a Wake-szigeti haditengerészeti rajtaütésnél is – azt mondta később erről a támadásról, hogy ennyire szörnyű és véres csatát még nem látott.
Az ő szavait olvashatjátok itt alul:

"Ez a pokol ott! - mondta az egyik Amtrac vezető. Beugrottunk az Amtrac-ba és gyorsan elhelyezkedtünk a fedélzeten. "Ó, Istenem, én félek!" mondta egy kis tengerész, a telefonos operátor, aki mellém ült előre. Reszkettem, de megpróbáltam magamra kényszeríteni egy mosolyt, hogy ne lássa. Megpróbáltam megállítani a reszketésem. Hogy megnyugodjon, azt mondtam, hogy én is félek. Soha életemben nem voltam olyan őszinte, mint akkor."

A kikötő mólójánál egy öreg, elsüllyesztett japán áruszállítót a japánok átalakítottak lőállásnak és géppisztolyokkal és golyószóróval innen, oldalról lőtték a partraszálló egységeket. Végül egy bombázónak sikerült telibe találnia. A tengerészgyalogosok az első napon tragikusan beragadtak a parton, az utánpótlás akadozott, a támadóhullámok elakadtak. Az éjszaka folyamán szinte semmit sem sikerült partra juttatni. A felszerelések 90%-a a vízbe veszett a próbálkozásokkor, s gumicsónakkal csak elhanyagolható mennyiségű utánpótlás jutott ki.

November 21-én, reggel 0600 órakor újabb 800 fő indult a hajókról; közülük mindössze 450-en jutottak élve ki a partra. A többit már a vízen kilőtték, az általuk szállított nehezebb fegyverzettel, utánpótlással együtt. A túlélők is szinte csak a rajtuk lévő fegyverzettel jutottak ki, mivel minden nehezebb felszerelésük (lángszóró, aknavető) mind a vízben maradt. A partraszálló hajókból kiugrálva ők is több száz méter a vízben gyalogolva tettek meg. 1100 óra körül az LCP-knek már csak a fele volt hadra fogható.

Kicsit később – szerencsére – megjött a dagály. A víz emelkedni kezdett, a partraszálló egységek könnyebben át tudtak kelni a zátonyokon, a Higgins csónakok is el tudtak jutni a parthoz. Elsődlegesen felszerelést szállítottak a parton lévő egységek számára. Ekkor még működtek a japán 75 mm-es ágyúk és több harkocsit ki is lőttek. A gyalogság támogatásával azonban sikerült elhallgattatni az ágyúkat, majd így egymás után ki tudták lőni a nagyobb megmaradt bunkereket, állásokat. A második nap délutánjára a kifutópálya vonaláig tudtak előrenyomulni.

Alkonyatra a 6. tengerészgyalogos ezred néhány speciális rohamegysége is végzett a parti részen, a szomszédos atollon, Makin.
Igaz ugyan, hogy ott a tisztogatások még 2 napig zajlottak, sőt a leghevesebb ellenállás a sziget belsejében alakult ki november 22-én, de a rohamegységek így már abból az irányból is, együttesen támadhatták a japán állásokat.

A déli parton (22-én) az első és a hatodik tengerészgyalogos ezred küzdött keményen. Egymás után foglalták el és rombolták le a megmaradt erődítményeket és füstölték ki a japcsikat. A nap hátralévő részében az ellenséges mesterlövészeket vadászták le és a fennmaradó bunkereket fésülték át, hogy kifüstöljék a még megmaradt ellenséget. Este 8 óra körül a japán csapatok (mintegy 300 fővel) tettek még egy utolsó, kétségbeesett kísérletet: egy ellentámadást intéztek a 6. tengerészgyalogos ezred egységei ellen. Bár eléggé kimerültek voltak, a tengerészgyalogosok vissza tudták verni a támadást. Noha kértek erősítést, nem kaptak, mégis kitartottak. Szerencséjükre a japán tisztek nagy része eddigre már vagy halott volt, vagy öngyilkos lett, ezért a japán támadás nem volt valami túlzottan összehangolt. Még az éjszaka folyamán kifulladt és 23-án reggel a szigeten már csak elszórt gócokban, pár bunkerben volt ellenállás. Az amerikai csapatok folyamatosan vadászták le a még mindig kitartó japánokat, s a délelőtt folyamán a harci cselekmények be is fejeződtek. Estefelé már a talajgyaluk dolgoztak.

A hatalmas amerikai veszteség miatt Nimitz hivatalát elárasztották a dühös levelek. A USMC itt kemény leckét kapott, ami előrevetítette, hogy mire számíthatnak a japánok elleni harcban.
Miután elfoglalták Tarawát, az amerikaiak egyből levonták a következtetéseket és gyorsan tanultak hibáikból. Azonnal gyakorló bunkereket építettek és fejlesztették az új (támadó, a hasonló szituációkra alkalmazandó) taktikájukat. Innentől kiemelt hangsúlyt helyeztek az előzetes bombázásokra, a bunkerromboló fegyverek fejlesztésére. A hadiipari szállítók több és jobb Amphtrackre kaptak megrendelést, erősebb páncélzattal és komolyabb fegyverzettel. Az egész taktikát módosították és gyorsan tanultak az elszenvedett veszteségből.

Egy Tarawa-i veterán oldal, a "bőrnyakúak" emlékére.

Volt még egy kis érdekes kitérő - Abemama (Abamama, Apamama, Dundas, Hopper Island, Roger Simpson Island vagy másnéven Simpson Island) felé. Ez Tarawától 152 kilométerre délkeletre fekvő atoll és ez lett a fő ellátási központja a Csendes-óceáni flottának a Japán elleni hadműveletei során. Az amerikai egységségek 1943. november 21-én kezdték meg az atoll támadását, de a 25 fős (!) japán véderő ellenére csak 4 nap múlva, november 25-én tudták jelenteni, hogy az atoll a kezükön van! A japánok egy része így is öngyilkos lett.

79 komment

Címkék: usa japán ii világháború tengerészgyalogos vendégposzt

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Titus Pullo Urbino 2011.03.16. 08:43:44

Banzáj! Jó volt a poszt, gratulálok. A film is nagyon izgalmas, 2.41-kor tényleg egy menekülő japán gyalogost látható? Ezek a haditudósítók is bátor gyerekek lehettek, mint ahogy a bőrnyakúak is. Szerintem az amerikai stratégák PH megtámadása után az első időszakban azt gondolták, hogy a 40 kilós, kapafogú, szemüveges gizda japán katona harcértéke nulla. Tévedtek és nagy árat fizettek érte, ez kábé olyan véres volt, mint az orosz front, jól írta a szerző, Machaerophorus kolléga, hogy húsdaráló volt.

vén betyár 2011.03.16. 08:47:22

Történészi alaposságú, irodalmi igényességű izgalmas feldolgozás.
Nincs olyan helye a földnek, nincs olyan kor, hogy magyar résztvevője ne lett volna az eseményeknek.
Sajnáljuk vagy legyünk rá büszkék?

Neoprimitív 2011.03.16. 10:26:47

Gratulálok, nagyon jó lett a poszt. Elnézést kérek a szerzőtől, hogy pár helyen az utolsó pillanatban belejavítottam (rövidítések, néhány téves időpont), de ezek semmit nem változtattak az eredeti érdemein.

Akit érdekel, a posztban szereplő filmrészlet lényegesen hosszabb eredetije ingyen és legálisan letölthető innen:

www.publicdomaintorrents.net/nshowmovie.html?movieid=640

GrG 2011.03.16. 10:26:58

@Titus Pullo Urbino: Ha jól látom 2:01 valakit éppen fejbe lőnek:-(((

Kismy 2011.03.16. 11:44:53

nem lettem volna ott... remek poszt!
engem csak a "japcsizás" zavar benne. "amcsi" miért nincs?

Machaerophorus (Zoli) · http://usbayonet.blog.hu 2011.03.16. 12:26:06

@Neoprimitív: Köszönöm a javítást! A japcsi szó túl lazára sikeredtt, bocsi!!!

molnibalage 2011.03.16. 12:44:56

A szomszédom, egy indián azt táviratozta, hogy nagyon fél, menjek át hozzá. Erre azt válaszoltam, hogy akkor már negyven méter maradna őrizetlenül, ez a japánoknak igazán kitűnő helyzet lenne, ezért nem megyek. De erre azt felelte, hogy menjek, mert ő sakkozni szeret, és van neki zsebsakkja. Ez vonzott, és átmentem hozzá. Egész éjjel sakkoztunk. Hajnalban visszakúsztam a saját helyemre és láttam, hogy telitalálat érte."

Ez nem Faludy György lenne?

molnibalage 2011.03.16. 12:48:10

@molnibalage: Bocs, nem vettem észre azt az egy sort. :)

Shed 2011.03.16. 12:50:49

Nagyon nem akarom a japán erőket megbántani, de az összes szigetet beépítették, bebunkerozták. Tüzérség, géppuskafészkek, akna, minden volt. Ehez képest az amerikai tengerészgyalogosok nem szenvedtek el szinte sehol egy reális, 5-8-szor nagyobb veszteséget, mint a védők. Ráadásul több szigeten meglepően gyorsan értek el eredményt. A japán vezetésben vagy az állományban nagyon komoly szervezési, személyi problémák lehettek. Elhiszem hogy kemény dolog a felmentő erők érkezésének reménye nélkül harcolni, kilátástalan csatát vállalni, de mégis...

molnibalage 2011.03.16. 13:00:31

@Titus Pullo Urbino: Hát ilyen partaszállás során tökmindegy, hogy az ellenfél milyen "kemény legény". Egyszerűen nincs hova bújni, taktika = 0. Lényegében I.Vh reloaded volt szerinem. Amíg volt lőszer és ember, addig ellenálltak.

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2011.03.16. 13:55:22

Nekem viszont a nemrég játszott The Pacific - 10 részes minisorozat jutott eszembe, ahol konkrétan ezeket az ütközeteket is feldolgozzák. Nagy hatást tett rám.

theo 2011.03.16. 15:25:29

Gratula a szerzőnek.
Leon Uris Meghalsz, tengerésze foglalkozik részletesen az egész csendes-óceáni hadszintérrel, és konkrétan a fent említett partraszállással. Mindenkinek ajánlom, akinek kimaradt volna :)

csibirkas 2011.03.16. 17:55:46

"mert 1918-ig Új-Guinea német volt, aztán lett angol. Teljesen meztelenek voltak, csak egy ágyékkötő volt rajtuk, és ezen az ágyékkötőn Hitler arcképét láttuk. Az történt ugyanis, hogy megették a prédikátorokat, és más németeket, akik a vallást hirdették, ami pedig maradt belőlük, azt a farkuk elé tűzték"

Miféle példátlan előrelátás késztethetett arra 1918-ban egy távoli gyarmaton térítgető német misszionáriust, hogy országa sok ezer őrvezetője avagy festője közül valamelyikről képet vigyen magával a küldetésére?

tiboru · http://blogrepublik.eu 2011.03.16. 19:03:03

@csibirkas:

Lehet, hogy én értem félre, de a történtek a második világháborúban játszódnak le, nem 1918-ban. Faludy (akinek a naplójából idéz a poszt szerzője) legalábbis a negyvenes években volt amerikai katona.

Az, hogy Új-Guinea 1918-ig német gyarmat volt, 1942-ben is igaz volt.

Machaerophorus (Zoli) · http://usbayonet.blog.hu 2011.03.16. 19:20:36

@csibirkas: Üdv! Végre hazaértem. Faludy arra utalt, hogy a misszionáriusok a régi császári színeket használták, hisz 1936-38 körül a volt német gyarmatokat próbálták újra evangelizálni és ekkor voltak ezek a hittérítő és "kémkedési hullámok". A misszionáriusok rosszkor voltak azután rossz helyen, pont egy éhínséges időszakban, amikor aztán hmm... szóval pápuáék felelevenítették a régi hagyományokat, ha már kevés volt a malacka a környéken. Pech! Azért aranyos lehetett, nem véletlenül maradt 2 tankban ott a személyzet! A zabszem ott és akkor is szorult rendesen!

Machaerophorus (Zoli) · http://usbayonet.blog.hu 2011.03.16. 19:22:23

@theo: Na azt meg én nem olvastam! Köszi, hogy említetted, majd megszerzem. :)

CDX 2011.03.16. 20:00:21

@csibirkas: ugy látszik sokan nem értik az általad éles szemmel felfedezett a logikai bakit Faludy sztorijában.
Engedelmeddel segitek: ha Pápua már 1918 óta angol gyarmat volt, vajh honnan tettek szert Hitler képre, aki 1933 előtt viszonylag ismeretlen volt, még a németeknél is. Az kevéssé valószinü, hogy az angolok ilyen kicsinyes módon áltak volna bosszút a bajuszkirályon, hogy a bennszülötteknek Hitler-kép viselését ajánlották volna az ágyékkötőjükön. Talán inkább Faludy füllentett/képzelgett...

Machaerophorus (Zoli) · http://usbayonet.blog.hu 2011.03.16. 20:17:04

@CDX: Szerintem nem olyan bonyolult! Mivel azért egy elszigetelt és nem túl vendégkedvelő közösségről beszélünk, nem túl sűrűn voltak olyan naívák, akik odamentek és hirdették az igét. A '36-38 közötti időszak ebből a szempontból reális, a szín és a kis "festő" által is képviselt színkavalkád is stimmel. Faludy életét lehet kritizálni, de meg kell próbálni felülmúlni! Messze több benne a realitás, mint a füllentés. Egyébként ő nem itt Tarawa-nál harcolt, a Korall-szigetek és környéke volt a hadszíntere. Azt hiszem a 3 évből 1, vagy 1,5 évet szolgált a fronton. Ha valaki kevesli, próbálja ki, van jelenleg is rá lehetőség, amerikai harcoló alakulatoknál...

NAR 2011.03.16. 21:30:09

Hello!

Szerintem a bálnákat inkább az olajuk miatt vadászták, nem a húsuk miatt. A poszt azért tetszett :-)

milliliteratura · http://milliliteratura.blog.hu/ 2011.03.16. 21:30:56

@Shed: ja, ez nekem is feltűnt. azért egy vízen ringatózó csónak meg egy bunker közt nagyobb különbségnek kéne lenni. a finnek "ügyesebben oldották meg".

bloggerman77 2011.03.16. 21:53:29

@CDX:

A Csendes-óceáni szigetvilágban a németek jelentős számban voltak jelen 1918 után is, külön volt egy iakola, ahol képezték a misszionáriusokat. Ezek között lehetett, akiket megihletett az "eszme" annyira, hogy Dolfi képét vigye magával.

Amúgy 1944-ben, amikor már rosszul áltak a japánok, ők is kivégezték a német (és magyar) misszionáriusokat - fehér-fehér alapon...

sfc 2011.03.16. 22:12:47

@Shed: Ez azért ebben a formában nem teljesen igaz.
Ne felejtsd el hogy az esetek nagy többségében a tengeri és légi fölény az amerikaiak oldalán volt, bár kétségtelenül van némi igazad. Ahol a japánok nem a megszokott taktikájukat alkalmazták (lásd Iwo Jima) azért képesek voltak nagyobb veszteséget okozni az amerikaiaknak, mint amekkorát elszenvedtek. Amúgy az USMC történetében ez volt az első és azóta is az utolsó ilyen ütközet.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2011.03.16. 23:25:10

@CDX:

Szó volt itt róla, hogy a harmincas évek második felében német hitérítők jártak arrafelé. Adolf akkoriban már elég ismert volt ugye, pláne Németországban.

Apafarkas 2011.03.17. 09:21:26

@Shed: Ez az "alacsony" amerikai vezteségi ráta nekem is feltűnt már sok esetben. A japánok mindig jóval nagyobb számban estek el, mint az amerikaiak. Ennek vajon mi az oka? A Csendes-óceáni hadszíntér harcai (és ha már itt tartunk az európai nyugati fronté is) azonban sokkal kevésbé tűnnek véresnek és elkeseredettnek, mint a keleti hadszintér éveken át tartó vérfürdője.

Papp Sanyi 2011.03.17. 09:59:47

Jó írás, grat!
A japán tankok milyen szintet képviseltek az amcsi technikával szembeállítva?

teddybear01 2011.03.17. 11:34:10

@Papp Sanyi: Baromi alacsonyt. A japánok legnehezebb tankja is csak egy könnyű, páncélozott lánctalpas volt, a toronyban csak géppuskával. Kifejezetten a nyílt, fedezéken kívüli gyalogság ellen.
A Shermanok tankágyúi úgy aratták, mint a Párducok a Shermanokat.

Egyébként a japán lőfegyverek is gyatrább minőségűek voltak, sem kidolgozottságuk, sem pedig a tervezésük nem érte el a többi hadviselő fél fegyvereinek minőségét. Több mint meglepő, hogy ennek ellenére némelyik fegyverük azonban párját rikító minőségben készült el. Gondolok itt a tiszti kardra, illetve egyik-másik harci gépükre.

teddybear01 2011.03.17. 11:44:51

@Apafarkas: Főleg feltűnő, ha figyelembe veszed, amit az oroszok műveltek Mandzsúriában.

Az még a szokásos taktikájukhoz tartozott, hogy kb. kétszeres létszámbeli túlerővel mentek neki a japánoknak, de a Kvantung-hadsereggel ellentétben az oroszok főleg elit, harcedzett gárdahadosztályokat vetettek be, olyanokat, amelyek végigverekedték az egész keleti frontot, Leningrádtól, Sztálingrádtól Berlinig. Ráadásul ez az orosz haderő modern, nehézfegyverzettel és tankokkal(T-34,ISZ-1) volt megerősítve.

Sunna-summárum, mintegy egy hónap alatt Az Amúr folyótól elértek a Koreában húzódó 38. szélességi fokig. Ez kb. akkora távolság, mint Kijevtől Berlinig.

A szamuráj szellem ide, a szamuráj szellem oda, az oroszok parádésan szétrúgták a japánok hátsó felét.

Machaerophorus (Zoli) · http://usbayonet.blog.hu 2011.03.17. 12:34:21

@teddybear01: ... ami pedig az egyik oka is lett annak, amiért az "amik" atomot nyomtak Japánnak. Féltek ugyanis attól, hogy a VöHadsereg partraszáll Japánban és területeket hódít meg. A másik okuk persze a túl nagy amerikai emberveszteségek voltak ezeken a frontszakaszokon. Ha Japán nem áll le, még potyogott volna pár "Big X".

gardarak 2011.03.17. 12:48:28

@theo: Imádom, nagy kedvencem... :) Mondjuk azért van Guadacanal is a könyvben, de nyilván Tarawa kicsit részletesebb.

@Machaerophorus (Zoli): antikvárban még megkapható az első kiadása ezen a címen, aztán később már Csatakiáltás néven adták ki. Mondjuk ez az eredeti címe, de a Meghalsz tengerész! azért kicsit drámaibban hangzik.

teddybear01 2011.03.17. 12:51:00

@Machaerophorus (Zoli): Már el is kezdték. Szahalin szigetének fővárosát augusztus 25.-én foglalták vissza, a mandzsúriai hadjárattal párhuzamosan. Ha elérnek Korea déli csúcsárhoz, nem lesz a Koreai Háború, helyette viszont lehetett volna egy Japán Háború.
Japánt viszont az amerikaiak mindenképp saját maguk akarták elfoglalni, viszonzásul Pearl Harbor-ért. Ez egyfajta magánbosszú volt.

molnibalage 2011.03.17. 14:18:42

@teddybear01: Lényegében egy olyan haderőt vertek meg, aminek nehezéfegyverei a '38-as lengyel színvonal táján lehettek? Mármint a hiperkönnyű hk és a páncélkocsi táján?

Volt bármiféle pct. eszköze a japánoknak egyáltalán ami legalább egy '42-es közepes hk-t kilőtt volna? Egy 30-40 tonnás szörny ellen elvben tehetetlenek voltak?

Nincs valami jó részletes oldal erről a hadműveletről? Sajnos itt Európában minden egzotikus, ami a Távol-Keleten történt...

Azért elég fura lehetett Ivánnak, hogy májusban még Berlinnél harcolt 3 hónap múlva meg a Távol-
Keleten.

Az is elég vicces lehetett, hogy hogyan nyomtak át annyi embert és felszerelést 3 hónap alatt. Nem semmi mutatvány lehetett.

bz249 2011.03.17. 15:03:17

@molnibalage: Az M3Stuart minek szamit? 1942-re a japanok megoldottak, hogy a Fulop-szigeteki harcokban veluk szembeszallo amerikai nehezharckocsik (ez lenne a Stuart) panceljat tobb-kevesebb magabiztossaggal atussek. Mivel a kovetelmeny teljesult ugy ereztek, hogy a pancelos-fegyvernem fejlesztese a tovabbiakban felesleges.

Na jo 1944-re eloalltak a 3-as tipusu harckocsival
18.2 tonna, 75mm L/38 agyu, 12-50 mm pancelzat (az optikarol, ergonomiarol es az igazan fontos dolgokrol nem nagyon van adat, de az agyuja elvileg eleg lehetett egy Sherman ellen... elvileg, valoszinuleg ez is meszarszek lett volna). Ebbol keszult 166 darab.

en.wikipedia.org/wiki/Type_3_Chi-Nu

Prototipus szintjeig (2 db) jutottak a 4-es harckocsival. Ami 30 tonnas 75 mm L/56 mm-es agyuval szerelt jarmu volt, hegesztett pancelzattal 12-75 mm pancelzattal. Szoval ebbol akar meg egy jo kozepes harckocsit is ki lehetett volna hozni (megbizhatosag, harcra foghatosag, toronyforgasi sebesseg, az optika itt is passz)... mondjuk so-so egyenerteku egy Shermannal.

en.wikipedia.org/wiki/Type_4_Chi-To

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2011.03.17. 15:41:26

@molnibalage:

Parancsolj:

www.cgsc.edu/carl/resources/csi/content.asp

www.rkkaww2.armchairgeneral.com/battles/Japan45.htm

Amennyire én tudom, a felszerelést a szibériai hadiipari központokból szállították a Bajkálontúlra.

Apafarkas 2011.03.17. 16:51:42

Azért a távol-keleti hadszintér a maga számtalan szigetével, irdatlan tengeri távolságaival, dzsungeleivel nem igazán kedvez a páncélos-offenzíváknak, így eme remek fegyvernem fontossága némiképp elmarad az európai hadszíntéren mutatottól. Ellenben a légierő, a flotta és a könnyű, gyorsan mozgó gyalogság sokkal fontosabb. Egy Berlin-Moszkva meccset le lehet játszani egy árva anyahajó nélkül is. Egy Tokió-Pearl Harbour rangadót bajosan.

teddybear01 2011.03.17. 16:51:43

@molnibalage: A japánok Kvantung-hadserege olyan 800-850 ezer fős, gyalogos hadsereg volt. A felszerelésük kb. a harmincas évek eleji, főleg karabéllyal, géppuskával,58mm-es aknavetővel kézigránátokkal felszerelve.
Tábori ágyúik is voltak, főleg kis űrméretűek. Ezek 47mm-tól 100 mm-ig terjedő űrmérettel rendelkeztek, és kb. talán a tizede lehetett az oroszokéhoz képest.
Tankjaik, csak a K-92-es, és a K-96-os típusú volt, abból is csak elenyésző mennyiség. Ezek a tankok vékony páncélzatú, közepes űrméretű géppuskákkal voltak felszerelve, gyakorlatilag a német Panzer-1-nél is gyengébb kivitelűek.
Ezen kívül rendelkeztek minden stratégiai ponton előre felépített és álcázott vasbeton erődökkel, és tüzérségi állásokkal.

Velük szemben állt a Vörös hadsereg kb. 1,6-1,7 millió embere, elsőrangú felszereléssel. Mintegy 5 ezer tankkal, mintegy ezerötszáz rohamlöveggel, olyan 10 ezer körüli tüzérségi löveggel, kiegészítő felszerelésekkel. stb. Erejükre jellemző, hogy Szahalin (japán nevén Shumshu)szigetére a fő támadással párhuzamosan sikerült partra szállniuk, és a teljes szigetet menetből foglalták el. Ehhez mintegy 7 ezredet vetettek be, mintegy 8800-8900 fővel. A japánok 5 gyalogosezreddel, kb. 8 és fél ezer védekeztek, de augusztus 25.-ére megadták magukat.

A csapatok egy része a legkiválóbb gárdahadosztályokból adódott, a többi részben a távol-keleti, részben a közép-ázsiai utánpótlási körzetekből lett áthelyezve. A Transzszibériai Vasúton az első alakulatokat még Berlin eleste előtt kivonták, és a Távol-Keletre szállították.

Az oroszok teljes mandzsúriai vesztesége 6800-6900 fő halott, mintegy 25-30 ezer sebesült mellett.
Elvesztettek: 78 repülőgépet, 54 tankot, 32 járművet.

A Kvantung-hadsereg teljes felszerelése és személyi állománya részben megsemmisült, részben fogságba esett.

teddybear01 2011.03.17. 16:57:59

@bz249: A hármas típusú harckocsiból csak az anyaországban került felfegyverzésre 3 tankezred, összesen 166 darab készült belőle. Mindössze 18,2 tonnás volt, a Sherman súlyának nem egészen kétharmada, és sokkal gyengébb műszakilag. Be sem vetették.
A 4.-es tankból meg csak prototípus létezett, aztán ment a kohóba.

A Kvantung-hadsereg egyikből sem kapott egyet sem.

teddybear01 2011.03.17. 17:01:10

@Apafarkas: Ráadásul a Csendes-óceán térségében túlnyomórészt az amerikai Tengerészgyalogság harcolt. A hadsereg ugyan be-beszállt, de a szigetről-szigetre ugrálást főleg a bőrnyakúak végezték, persze a Flotta támogatásával.

bz249 2011.03.17. 17:38:25

@teddybear01: ha kaptak volna szamitott volna? Ezek a cuccok mar 1942-ben is rettenetesen elavultak lettek volna, plane, ha figyelembe vesszuk a japan pancelos doktrinat es a tapasztalatokat (vagyis egy csomo fontos dolgot nyilvan eleve rosszul csinaltak meg, mert nem lattak, hogy mi mukodik es mi nem).

De teny, tenyleges harcokban ennel is hasznalhatatlanabb dolgok vettek reszt.

(amugy a Sherman 30+ tonna volt, tehat meg a ketharmada se, nem mintha szamitana a japan jarmu remenytelenul elavult volt... de ez volt az egyetlen, amelyiknek legalabb nemi eselye lett volt)

teddybear01 2011.03.17. 17:50:44

@bz249: Nem. A 3-as tank, kb. a T-26-tal egyezett meg szerkezetileg és súlyban. A T-34 mind páncélzatban, mind mozgékonyságban verte, még az első(76 mm-es ágyújú) változata is.

Machaerophorus (Zoli) · http://usbayonet.blog.hu 2011.03.17. 17:54:34

@bz249: A japán négyes tankokat német páncélos veteránokkal egyeztetett tapasztalatok alapján készítették. Viszont a "nagyarcoskodás" és gőg mellet, nem igazán helyeztek hangsúlyt a fejlesztésekre más fegyvernemeknél és verzióknál. Amiben hihetetlen fejlettek voltak és sehol nem találok magyar anyagot róla, az a tengeralattjárók. Elég sokat olvastam róla. Ha senki nem írta meg még, akkor nekiálljak???!!! :)

gardarak 2011.03.17. 18:31:31

@Apafarkas: ezt akartam én is válaszolni, megelőztél. Szeritnem a partraszálló amerikai tgy-ok azért többnyire gyalogos egységek voltak, azok ellen remek fegyver a könnyűpáncélos is, legalábbis az első hullámban érkezőknek.

A japán fegyverekkel kapcsolatban hagyatkozva Leon Uris könyvére: a 150 mm-es Pisztoly Pete (Type 89) azért eléggé rettegett volt, Guadalcanalon általában alaposan álcázva, és elég pontosan működtek.

Boli – Ch.T. is, meg hát! 2011.03.17. 18:57:00

@gardarak: Oké... kb. 2 hetet kérek, mert van pár más dolgom. Megírom!

molnibalage 2011.03.17. 19:07:30

@bz249: M3, az a hiperlight katgória. A linkelt japán cucc valahol egy eltolt Pz IIIE szintjén lehet. Ez 1944 magasságában édeskevés.

Minorkavidor 2011.03.17. 19:16:33

Machaerophorus:

Jó poszt, gratula!

Sztem a veszteség sem volt túl magas: 36.000 katonából (ebből 18.600 tengerészgyalogos) 978 fő halt hősi halált és 2.188 fő sebesült meg, írod. Az összes véres veszteség 3.166 fő, ami 8,78 %. Ha külön vesszük, a 978 halott az összlétszám 2,71 %-a, míg a 2.188 sebesült az összlétszám 6,07 %-át tette ki.
Ha csak a tengerészgyalogosokat nézem (a veszteség az övék volt), akkor az összveszteség a létszám 17,02%-át tette ki. Külön számolva: a halottak a létszám 5,2á%-át a sebesültek 11,76%-át adják.
II. vhb-us, különösen keleti front mércéjével mérve nem rossz arány! Különösen, ha az összlétszámhoz mérjük, hisz a veszteség 10% alatt marad. De ha csak a bőrnyakúakat nézem a halottakban mért végleges veszteség alig lépi túl az 5%-ot!

A magyar hadtörténelmet nézve nekünk sajna nem sikerült ilyen alacsony szinten tartani a veszteség rátánkat.

A fentiek miatt én jogtalannak érzem a USMC-t ért kritikák többségét (persze volt néhány jogos is). Sztem a kritikusokra nagyban hatott Hollywood szelleme. A hollywoodi filmekre már akkor is az volt a jellemző, hogy a „rossz fiúk” százával hullnak, míg a „jó fiúk” épségben túlélik. Ha van is veszteségük az mindig (!) csekély!

nomad · http://szkaresz.blog.hu/ 2011.03.17. 19:17:07

A szigetnek van egy filmbéli párja, egy híd. Azt hiszem minden utána készült háborús film buta pénzpocsékolás.
www.youtube.com/watch?v=F7ZN9nFBvIY&feature=related www.opensubtitles.org/hu/subtitles/3475431/die-brucke-hu
A sok háborús idiótának lehetne vetíteni plázamoziban, teljes hangerővel.

Machaerophorus (Zoli) · http://usbayonet.blog.hu 2011.03.17. 19:29:33

@Minorkavidor: Azért egy dolgot ne felejtsünk! AZ amcsik sokszor tévedtek, de azonnal igyekeztek azt visszaforgatva tanulni és profitálni belőle. Lásd pl előző Moscskos 13 poszt. Az angol példa viszont sajnos, akár magyar, bár mi még annál is...
A hatékonyság és tanuláskészség mindig is az USMC erőssége volt! (Az erőforrások rendelkezésére állása mellett! :) )

tudi 2011.03.17. 19:31:35

Jó és alapos kis olvasmány. A japánok nagy veszteségei főleg azért következtek be, mert általában soha nem adták meg magukat, vagy csak nagyon kevesen, valamint mindig öngyilkos rohamokat indítottak az amerikai állások ellen. Másrészt nem is igazán volt más választásuk, egy szigeten nem igazán, vagy csak korlátozottan lehet mobil védekezést folytatni, mivel a szigeteket az amerikai flotta körbe vettem, ezért előbb utóbb érvényesült az amerikai számbeli, technikai, tűzerőfölény, főleg egy ekkora pár fudball pályányi területen. Bár a japánok elég jók voltak a dzsungelharcban, kihasználták annak minden előnyét.
@Machaerophorus (Zoli): Szerintem igen, én is hallottam, meg olvastam is a japánok tengeralattjáróiról, volt egy két elég fejlett és előremutató konstrukciójuk.

szs. · http://martinluther.blog.hu 2011.03.17. 20:15:46

A japán veszteségekben az ellátásuk hiányos volta is szerepet játszhatott, nem? Nem mindegy, hogy teli hassal, jó kondícióban, vagy éhezve és különféle betegségektől gyötörten megy valaki az ütközetbe.

xstranger 2011.03.17. 20:59:50

Meg azt se felejtsuk el hogy a japan szellemiseg is neha belekop a levesbe. Lehet a tank nem elegge szamurajszellemisegu ezert nem annyira "meno" fejleszteni. A repcsi/torped/repulo meg igen.

Japanban mar akkor se volt sok nyersanyag hogy tankgyartasra pazaroljak, kivancsi vagyok mekkora az elettartama egy harcteri tanknak a 2vhban. Gyanitom viccesen keves.

Boli – Ch.T. is, meg hát! 2011.03.17. 21:08:10

@xstranger: A '80-as években, csatában 15-20 percesre terveztek...

Peter Shark 2011.03.17. 21:30:27

A japánok sokkal magasabb veszteségének elsősorban a szellemiség volt az oka. Hajszolták őket az öngyilkos rohamokba, a bakának meg gondolata sem lehetett arra, hogy ne engedelmeskedjen. Elpazarolták a világ legfegyelmezetteb katonáit és baromi mennyiségű fegyverzetet. Szerintem ezen múlott...
A felszerelésük annyira nem volt rossz, mint amennyire a Hollywoodi propaganda beállítja. A háború kezdeti szakaszában még egyenértékű volt az ellenfeleikével.

Peter Shark 2011.03.17. 21:40:46

Én úgy olvastam, hogy egy harmadik atombomba volt még készen, de többre nem volt elegendő hasadóanyaguk. Ha a japánok nem kapitulálnak, akkor azt a harmadikat Tokióra vagy Oszakára dobták volna. Ha akkor sem adják meg magukat, akkor 46 márciusában invázió. 47 közepéig becsülték mind a 4 sziget elfoglalását és annyi sebesülési érmet rendeltek meg, hogy máig azt osztják raktárról és bőven van még...

Iustizmord 2011.03.17. 22:42:38

a Meghalsz tengerész (Battle cry) by Leon Uris is feldolgozz, gimis korom meghatározó műve...

Neoprimitív 2011.03.17. 22:55:50

Pár dolog, vegyesen:

1. Japán fegyverzet: A 47 mm-es könyű páncéltörő lövegük pl. meglepően hatékony volt a Sherman-ek ellen is, főleg mert szinte kizárólag közvetlen közelből, álcázott fedezékből használták. Ha úgy is száz méterre lehet csak ellátni a növényzet és a terep miatt, akkor nem jelent különbséget, hogy egy korszerű löveg már 1500 m-ről is hatékony lenne.
A tankjaik valóban sokkal gyengébbek voltak mint az amerikaiaké, a korszerű Type 3 már nem játszott szerepet.

2. Veszteségek: Nagyon sok oka van, a legtöbb már említésre került. A japán harci morál alapját képezte a dicső halál a megadás helyett. Ez tette lehetővé a banzáj-támadásokat, a harckocsivadász gyalogosokat, stb. Ezen kívül mivel a harcok jellemzően szigeteken folytak és az amerikai tengeri erő minden esetben (a Fülöp-szigetek kivételével) elsöprő fölényben volt, esély sem volt a menekülésre. Az amerikai tengeralattjáró-doktrína (amelyik az utánpótlást akarta első sorban elvágni) az el nem foglalt, de a front mögött rekedt helyőrségekben is nagy áldozatokat szedett, a hiányos ellátás miatt. (Rabault pl. csak rommá bombázták, aztán ott hagyták, pedig papíron még hatalmas erőt képviselt - tudták, hogy a japánoknak esélyük sem lesz ellátni a helyőrséget.) Azt sem szabad elfelejteni, hogy barlangok és fedezékek mellett is az amerikai légi és tüzérségi fölény ellen semmit sem tudtak tenni és egy idő után a tengerészgyalogosok is inkább előbb lőttek és csak aztán kérdezősködtek, hogy nem akarja-e valaki megadni magát?

A Pacific sokak szerint gyengébb sorozat lett, mint az Elit alakulat, de ez szerintem nem igaz, csak másról szólt. Érdemes megnézni, hogy azok a szereplők, akik az elején még egészen "normális" katonák, az utolsó előtti részben már mennyire embertelenül ölnek. Nem kegyetlenül, hanem automatikusan, a biztonság kedvéért. Ha valakit véletlenül életben hagy, akkor komoly esélye van rá, hogy akár az utolsó mozdulataként, de meg fogja próbálni megölni, tehát nem bíz semmit a véletlenre.

A tarawai amerikai veszteség pedig nem azért maradt meg súlyosként, mert százalékosan kirívóan magas volt, hanem azért, mert a döntő részét az első hullám és a támadás első fél napja alatt szenvedte el. Ott bőven 50% fölött volt az arány.

Iustizmord 2011.03.17. 23:18:47

@theo: na a kommenteket most olvastam.

igen, fenntartom, heo vallomása a valóságot fedi.

tucano 2011.03.17. 23:42:26

Nagyon korrekt írás, bocsánat a késésért, de már korábban elolvastam a rendszerben és már akkor is nagyon tetszett! (ez az előreolvasási lehetőség a szerkesztők legtutibb jutalma szerintem:)

@Neoprimitív: Szerintem a Pacific teljesen jó folytatása az Elitnek. Amikor néztem folyamatosan azon gondolkodtam, hogy nem-e az volt a rendezők egyik szándéka, hogy bebizonyítsák az amerikaiak is szenvedtek eleget, nemcsak a keleti front volt dara. Ha volt ilyen cél, akkor nálam elérték.

xstranger 2011.03.18. 01:48:33

@Neoprimitív: Szerintem is jo volt a Pacific. Jol emlekszem hogy a tengeralattjarozas a japanoknal nem volt egy megbecsult haderonem? Ugymond szamuraj-dokotrina szerint.

en.wikipedia.org/wiki/Surrender_of_Japan#August_13.E2.80.9314

Eszerint ket het mulva mehetett volna a kovetkezo, aztan meg ket het mulva a negyedik.
Gyanitom arra mar rohadtul nem lett volna szukseg.

@Peter Shark: Azokat a Purple Heartokat termeszetesen csak megrendeltek, illetve amit legyartottak azokat beolvasztottak. Ketsegtelen hogy azota se kellett kiosztani annyi amennyit akkor akartak.

molnibalage 2011.03.18. 08:27:38

@Peter Shark: Tokióra bizotsan nem. A gyújtóbomba támadások addigra már porig égették a nagy részét. Nem volt értelme még hagyományos bombákkal sem megszórni, nemhogy atommal.

molnibalage 2011.03.18. 08:30:43

@Neoprimitív: Az ilyen nagy veszteségeknél szoktam azon gondolkozni, hogy hogyan dönötték el, hogy melyik alakulat száll először partra és szenved el gigantikus veszteséget? Sorlosál? Volt rotációs elv? Teáhát az, aki már egyszer 1. hullámban az akár többször is lehetett ilyen "szerencsés"?

molnibalage 2011.03.18. 08:32:21

@tucano: Ehhez nekem nem kellett a sorozat. Viszont semmi nem jött át abból a bajtársias szellemiségből, amit a BB adott.

bz249 2011.03.18. 12:00:31

@molnibalage: hiperlight barki mas ellen. De nem a japanok ellen. Ott bizony komoly nehezharckocsinak szamitott. :)

Machaerophorus (Zoli) · http://usbayonet.blog.hu 2011.03.18. 13:00:57

@molnibalage: Milyen alakulat szállt először partra? Tapasztalat és szükség alapján. Az ekkor partraszálló USMC első hullámában mindig voltak speciális rohamegységek, amelyek tapasztalt katonákból, továbbá logisztikai és híradós részekből álltak. Leginkább a klasszikus PATHFINDER feladatok voltak az első hullámnak, de itt rohamegységeknek nevezeték. Max. pár géppuska volt támogatásra, kézigránátok, közelharci tapasztalat. Nehezebb fegyverzettel nem voltak ellátva, azt a második hullámnak kellett volna hoznia. Mint említettem lángszórókat, aknavetőket, majd tankokat. Itt ez elsőre, több tervezési hiba miatt nem jött össze. A légicsapások előkészítésénél pedig a betonbunkerekkel sem jól kalkuláltak, hisz egy csomón alig voltak sérülések a becsapódó lövedékek által, nem tudták átütni azokat!

Neoprimitív 2011.03.18. 18:01:08

@molnibalage: Nagyon mások voltak a körülmények a Csendesen, mint Európában. Ha jól emlékszem, akkor Okinawa elfoglalásánál pl. az első hullámban partra szálló egyik alakulat a harcok végéig, majd három hónapig az első vonalban harcolt. Jött közben feltöltés, de soha nem vonták őket hátra. Ez az európai hadszíntéren elképzelhetetlen lett volna.

A film sem egy alakulatról szólt, így aztán nem is lehetett volna hitelesen a barátságokat előtérbe tolni. Azt hiszem Spielberg nyilatkozta, hogy nem a szenvedéseiket vagy a hőstetteiket akarták kihangsúlyozni, hanem azt, hogy mitől érezték ezek az egyébként teljesen hétköznapi emberek jó (nem szükséges, hanem jó) dolognak azt, ha minél több japánt megölnek? Az utolsó részben, mikor az aknavetős srác megy állást keresni, az az egész sorozat egyik legdurvább része volt a számomra.

A partraszállásnál Tarawán még a véletlen hozta, hogy ki megy elsőnek, hiszen még senkinek sem volt gyakorlata. (most nem a különleges feladatú egységekről beszélek, azokból nem volt nagy választék, ezért nekik sem volt választásuk - igaz, ezekben jellemzően önkéntesek voltak.) A későbbiekben - bármennyire is hihetetlenül hangzik ma - a tapasztalatlanabb alakulatok parancsnokai inkább azért küzdöttek, hogy mehessenek, mint ellene. Egy magát egyre inkább elitnek, a "normál" gyalogságnál keményebbnek tartó fegyvernemen belül ciki volt, ha valakit többször is hátra soroltak. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Higgins-csónakokban éppen a part felé tartva ne örült volna a legtöbb bőrnyakú, ha más ül a helyén.

xstranger 2011.03.18. 18:34:13

@Neoprimitív: D-daykor a friss alakulatokat kuldtek elore, legalabbis ezt hallottam. Egyreszt ok kevesebbet "ernek", masreszt kevesbe felnek/tagadjak meg a parancsot, mivel nem tudjak hogy mennyire ertelmetlen amit csinalnak, meg meg lelkesek.

Neoprimitív 2011.03.18. 21:11:55

@xstranger: Az amerikaiak akkor még alig másfél éve harcoltak csak erre felé és nem is nagyon tudtak volna mást küldeni, mint újoncokat. A csapatok átszállítása sok időt vett igénybe. Arra, hogy mondjuk Olaszországból hadosztály szintű erőt visszavigyenek Angliába, hogy ott feltöltsék, újrafegyverezzék, nem nagyon volt szükség, mikor az Államokból jöttek a friss alakulatok.

Az angoloknál nagyon sok veterán alakulat is volt a D-napon, de ennek főleg az volt az oka, hogy az olaszországi hadjáratot jelentős részben a nemzetközösségi csapatokkal vívták (új-zélandi, indiai, ausztrál plusz emigráns lengyel, cseh), az Afrikában korábban leharcolt angol egységek pedig 43 közepén vissza tudtak térni Angliába.

molnibalage 2011.03.18. 23:04:33

@Neoprimitív: Bevallom én nem bírtam cérnával. Azóta sem néztem végig. Az 5-6 rész magasságban meguntam. A 9. részből láttam még valamennyit. Attól sem esetem hanyatt, de legalább egy normális jelenet volt már benne.

iRONM4N 2011.03.19. 16:58:44

Van még infótok Faludy-ról, hogy melyik csatákban vett részt illetve a naplóját online el lehet-e olvasni.

Szívesen olvasnék olyan cikket arról, mikor magyar emigránsok az usa vagy más szövetséges oldalon vettek részt a második világháborúban.
Tudomásom szerint Kóreában, vietnámban is voltak magyarok az usa oldalán.

manes 2011.03.19. 18:40:17

@nomad: Az egyik szereplő mintha Fritz Weppert (Derrick társa) lenne ha jól látom. Csdak még taknyos kölyök:):)

xstranger 2011.03.19. 22:27:42

@iRONM4N: En hatarozottan emlekszem hogy egy interjuban azt mondta hogy a limerickjeit Tokiot bombazva irta, ami a foldfelszini akcioi tekinteteben kicsit furcsa lenne. Persze lehet az en memoriam csal.

eMM2 2011.03.30. 13:49:24

@xstranger:
Jól emléxel.Fakudy saját bevalása szerint (Forrás a saját magáról készült doksi film a Faludy György költő) B-29 es bombázón volt hátsó lövész.És azzal dicsekszik hogy 3 hónap alatt megkapta volna katonaként az ami állampolgárságot de neki nem kelett mert haza akart jönni.Na persze.
Szóval nagy mesélő volt az Öreg.

eMM2 2011.03.30. 13:54:12

@Machaerophorus (Zoli):
A Japán tengókról elég sok infót találsz Sárhidai Gyula tengerek szürke farkasai c. művében.(CSak nehéz hozzájutni valamikor 1989 tájékán jelent meg)
Szerinte egyébként nem voltak kiforrott konstrukciók max középszerűek ezt a rengeteg alváltozat is bizonyítja.
Ezzel együtt képesek voltak érzékeny veszteségeket okozni, híres példa ugye a Yorktovn anyahajó vagy az Indianapolis cirkáló elsüllyesztése.

David Bowman 2015.08.27. 16:51:11

@teddybear01: A tiszti kardból nagyon kevés. A többség kikalapált vasúti sinből volt.

David Bowman 2015.08.27. 17:04:06

@tudi: Állítólag a legjobb torpedó is az övék volt.