Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

augusztus 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (86) alagút (7) állat (8) amerikai (100) angolok (8) arabok (15) argentin (5) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (6) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (11) ejtőernyős (27) életrajz (41) elmélet (12) erdély (5) erőd (8) értékelőposzt (6) évforduló (53) fegyver (7) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (95) haditengerészet (52) hadsereg (15) hadtörténelem (157) hadtörténet (21) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (51) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (107) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (7) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (59) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) könyv ajánló (5) középkor (10) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (56) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lovas (6) lovasság (10) lövészárok (5) magyar (151) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (68) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (30) ostrom (6) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (10) rendvédelem (54) róma (13) román (8) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) spanyol (5) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (16) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (38) szovjet (63) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (71) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) usa (53) USA (7) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (6) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (71) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Plakátpropaganda 5.0: Amerika szárnyai

2011.04.11. 08:00 proletair

A mai blogbejegyzéssel folytatódik az amerikai háborús plakátokat bemutató posztsorozat. Mint az a címből és a nyitóképből kiderülhetett, mai alanyunk az Egyesült Államok Légiereje, vagyis annak minden féle nevű jogelődjei. Gondolhatná a nyájas olvasó, hogy ilyen légierős plakátokból könnyedén lehet válogatni az interneten, de sajna nem így van. Engem legalábbis meglepett, mennyire kevés igazi háborús propaganda plakát lelhető fel a világhálón. Aki talál olyan oldalt, ahol még legalább ennyi légierős plakát van, ne szégyellje kommentben belinkelni. És akkor lássuk a kissé sovány eresztést.  

 
Az első hármas sorozat még a repülés hőskorából származik, meg is látszik a grafikai megjelenítésen az akkori időkre annyira jellemző romantika. Az első plakáton a szöveg felhívás, miszerint menjen mindenki a Légi Szolgálathoz, és szolgáljon Franciaországban. Központi elem a repülő masina és két katonaember. A két következő kép is a Légi Szolgálatot reklámozza: léghajók, repülők, emberek, marha nagy felségjelzések. Tanulj, keress… Így a felhívás. Amerikásan tömör, és lényegretörő.
A második sor első plakátja már határozottan izgalmas. Szintén a Légi Szolgálat hív minket, hogy legyünk mi is Amerika sasmadarai. A képen Amerika címerállata éppen lenyomja a rút fekete, vélhetően német címerbeli fajtársát. A második plakát nem is kifejezetten pilótáknak szól, ugyanis kiszolgáló személyzeteket keresnek. Többek közt ácsokat, asztalosokat, fényképészeket. Hát igen, akkoriban még kellettek ezek a szakemberek is egy repülőhöz, és akkor a vászon borítás karbantartásáról nem is beszéltünk… Az utolsó plakáton a fiatalember nem lelopni, vagy letörni szeretné azt a légcsavart, hanem csak megpörgetni, hogy ilyen módon röffentse be a gép motorját. 
E következő sorozat már az Amerikai Hadsereg Légierejét (U.S. Army Air Forces) propagálja. Nem csak a név változott meg, hanem a világ is, és ez meg is látszik a grafikai megjelenítésen. Az első kép elsőre nagyon komoly, fiatal srác önbizalommal telve néz a messzeségbe, körülötte kék ég, pajkos felhők, kötelékben repülő bombázók, kezeiben egy bomba… Nos, szerintem egy ekkora bombát nem hiszem, hogy ilyen könnyedséggel tudna megtartani, meg hát minek is szorongatná. A képnek ez szerintem a gyengéje. A középső plakát még a boldog békeidők stílusában készült, de már feltűnik rajta a lány, aki hozzábújik hős kedveséhez, a jobb felső sarokban pedig a nemzeti színbe lobogózott Szabadság istenasszony helyeslően bólint. A harmadik kép egy szövegileg és képileg is lényegre törő darab. Azt mondjuk nem értem, a pilóta kartárs miért vörös fejű, de hát ők tudják. A repülőgép-fetisiszták kedvéért: a képen látható gép egy korai gyártású B-17 Flying Fortress.
A második világháborúban jelentősen felértékelődött a légierő, és ez meg is látszik az ekkor készült plakátokon. A következő három szép és színes plakát büszkén hirdeti, hogy az USAAF a legnagyobb csapat a világon. Az első képen egy bombázótiszt épp leoldani készül a bombákat. Hogy miért nem a feladatra koncentrál, érthetetlen. A háttérben láthatók az ellenség keresőfényszóróinak sugarai és a légvédelem füstpamacsai. A második kép már igazi eksön: egy B-24 Liberator bombázó küzd az ellenséggel, épp bombát dob, miközben bátor lövészei a rájuk törő vadászgépeket lövik meglehetős eredményességgel: bár nehezen vehető ki, három támadó zuhan le égve miattuk. Na persze… Az utolsó képen egy köteléknyi B-26 Marauder bombázó csap rá egy ellenséges repülőtérre. Potyognak a bombák, robbannak az ellenség felszerelései, és a repülők minden fegyverükből ádázan tüzelnek. Ez a plakát is túlzó lett, nem kicsit.
Maradunk még az USAAF névnél, de az már a következő hármas széria első darabjából láthatjuk, hogy a tervezők eléggé elszálltak. Valahogy arra akarhattak kilyukadni, hogy pilótának lenni jó, ehhez repülni kell, és akkor rendkívül büszkén hordhatod majd a szárnyas pilótajelvényt. Oké, de azért ez az infantilis ábrázolásmód eléggé fájó. Szerencsére a légierőre az ilyen plakátok nem voltak jellemzőek. A második plakát fénykép alapú, amin három vidám pilóta tekint a napfényes égre. A plakát nem csak pilótákat, hanem bombázótiszteket és navigátorokat toboroz. A harmadik plakát elég rejtélyes darab. A plakát főszereplője ugyanis Amerika első sugárhajtású vadászgépe, a P-59 Airacomet, ami egyrészt (eleinte) rendkívül titkos volt, másrészt annyira nem is lett jól sikerült konstrukció, harcban sosem vetették be. Arra mondjuk jó volt, hogy tanuljanak a hibáiból, és kezdjenek felkészülni a lökhajtásos korszakra. És persze pompás plakátfőszereplő. 
A következő három plakát első darabja is rejt egy érdekességet. Persze a fehér fejű címersas nem maradhatott ki a kötelékből, aminek négy másik példánya a Seversky P-35 nevű vadászgép. Ez volt az USA haderejének első teljesen fémépítésű, behúzható futóműves, zárt pilótafülkéjű vadászgépe. De sajnos csak ezekkel tudta beírni magát a repülés nagykönyvébe, mert más egyéb tulajdonságaitól nem voltak a pilóták felhőtlenül boldogok. Nem volt egy jól sikerült konstrukció. A középső plakát szintén az egyszerűséggel operál. Pár szó, nagyjából rajzolt pilótafej, arcán derű, mögötte csillagok, sávok. Kiváló plakát. A harmadik plakát szintén a leendő kadétoknak szól, rendhagyó grafikai elemekkel, körbe írt felhívással. A kör közepén három P-39 Airacobra hasít. Érdekes adalék, hogy a P-39 a szovjet légierőben nagyobb karriert repült be, mint Amerikában, és ilyen gépekkel a Magyar Királyi Honvéd Légierő pilótái is szembekerültek. 
Az alábbi három plakát első darabja megint egy pilótafej, de láthatjuk, hogy orra előtt ott a térkép. A középsőn vélhetőleg egy gépszemélyzetet látunk, akik szintén egy térképet nézegetve tárgyalják meg a bevetést. Vagy az ezt megelőző görbe estét… Fejük felett B-17-esek húznak el… A hármas sorozat záró darabja igazi patrióta plakát. Csillagos-sávos lobogó előtt elhúzó B-17-es. 
Mint említettem már fentebb, nem lehetett dúskálni a légierős plakátokban, azonban szerencsére akadt egy a szélesebb fajtából. Ezen vörös háttér előtt egy P-47 Thunderbolt vadászgép lövi szét a német ellenséges gépet. Természetesen a nyolc géppuska pont az ellenség pilótafülkéjébe csap bele. Amúgy a P-47 valóban az egyik legsikeresebb amerikai vadászgép lett, Magyarország felett is harcoltak ilyen gépekkel.
A következő hármas széria is a géptípusokra koncentrál. Az elsőn a lelkes pilóta egy köteléknyi P-38 Lightning vadászgépnek integet. Mondani sem kell, hogy a híres kéttörzsű vadászgép szintén tiszteletét tette a magyar légtérben, de egy ilyen gép felderítő változatát repülve halt hősi halált egy Antoine de Saint-Exupéry nevű kiváló francia író is. A középső képen a már említett Airacobra győzedelmeskedik a német vadászgép felett. A harmadik plakát zseniálisan reklámozza a P-47 Thunderboltot, méghozzá úgy, hogy nem is látjuk magát a repülőt. Látjuk viszont a sapkájával integető jómunkásembert, az égre felnéző asszonyt és a tettrekész pilótát. 
A második világháborút az USA megnyerte, de a legnagyobb győztes a légierő lett, ami kiszakadva a hadsereg alárendeltségéből, külön önálló haderőnemmé válhatott. Ennek örömére nevet is váltott, és a mai napi így is hívják: United States Air Force, vagyis USAF. A technikai fejlődés is talán itt volt a leginkább kézzel fogható. Kellettek is a jó szakemberek az egyre modernebb technika hadrendben tartásához. Az egyik ilyen háború utáni plakát már ebben a szellemben készülhetett: egy délceg és sármos tizedes és egy délceg és sármos pilóta fog közre egy csinos és szöszi katonalányt (aki tuti nem pilóta). Mosoly, fiatalság, kék egyenruha. A középső plakát már a koreai háború árnyékában készülhetett: a képen a szorgos földi kiszolgálók épp egy F-86 Sabre vadászgépen munkálkodnak, mikor fejük felett elhúz egy ilyen kötelék. Hiába, ez már a légierő aranykorának kezdete, a korai jet-korszak. És hát aranykora volt ez a képregényeknek, és az 50-es évekre jellemző grafikai stílnek is. Az utolsó képen is egy ilyen kedvesen minimalista plakát hívja fel a figyelmét a gyengébbik nemnek arra, hogy mennyire jó választás a légierő.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

26 komment

Címkék: usa haditechnika plakát légierő ii világháború

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rudai gyerek 2011.04.11. 08:49:35

Lehet, hogy az internet nincsen tele USAF-os plakátokkal, viszont nagyon jó példányokat sikerült találnod, gratulálok!

Nekem amúgy az a plakát tetszik a legjobban, amelyiken a két sas összecsap.

Viola, a ló 2011.04.11. 09:23:49

Szerintem azért néz hátra, mert már a bombakioldás utáni pillanatban vagyunk. Erre utal a BOMBS AWAY! felirat is.

szs. · http://martinluther.blog.hu 2011.04.11. 10:27:05

@Szent Zebulon főállású szociálinkvizítor: Pont ezt akartam írni, de megelőztek.

A "more p47s" plakát meg lehet, hogy egy sorozat volt és az összes épp termelni vágyott gépre elkészítették. :)

Kullancs1983 2011.04.11. 11:08:46

Vajon azért van csak kevés légierős plakát, mert kevés maradt fenn (netán lett digitalizálva) vagy azért, mert kevés is készült? Elvégre a légierőbe (fegyvernemi sovinizmus ide vagy oda) nem annyira az utcáról kellettek emberek, hanem inkább a mindenféle szakiskolákból, nem?

Az a vörös pilótafej meg nem Doolittle ezredes? Na jó, lehet hogy nem, de akkor is láttam már valahol...

hazitroll 2011.04.11. 11:19:06

A korabeli nyomdatechnika nem volt képes olyan jó színreprodukcióra, olykor előfordult, hogy más lett a végső szín, mint az eltervezett. Ez lehet, hogy csak árnyalatokat jelentett, néha színeltérést is. A Hulk képregények első kiadásában a Hulk szürke volt, mert a nyomdában úgy sikerült a zöld... Szóval ez is bejátszhat a nagyon vörös fejbe.
Egyébként klassz írás továbbra is, hogy úgymond példaképem voltál a címeres alkotásomhoz :)

molnibalage 2011.04.11. 11:25:55

Szerintem elképesztően jó színviláguk van többnyire ezeknek a plakátoknak.

Fura módon, nekem a bombát tartó tetszik a legjobban. igazi TITÁN az ipse. :)

Professor Pizka · http://raerunk.blog.hu/ 2011.04.11. 11:28:01

@hazitroll: Ugyanez volt a helyzet a korai hajfestékekkel. Valika, anyukám fodrásza (huszonöt éve) hamvas szőke hajat akart. Ezüst-kékes-lila lett.

Greg36 2011.04.11. 12:45:45

@hazitroll:
Sőt, állítólag a télapó is ettől lett piros, mert a könyvbe már pirosban jelent meg a barnásvörös kabát.

molnibalage 2011.04.11. 14:05:45

@Greg36: Én úgy tudom, hogy a Coca Cola miatt lett.

Minorkavidor 2011.04.11. 14:33:10

Az a szöszi katonalány nem a női kisegítő légierő tagja? A briteknél mindkét vhb-ban volt ilyen. Az elsőben ráadásul a hölgyek feladata volt a vászon javítása.

Jockey11 2011.04.11. 14:36:15

Gratula! Ezek is nagyon tetszettek...
De az a nagyfejű szárnyas-jelvényes rettenet tényleg büntet!

rudai gyerek 2011.04.11. 15:42:03

@Kullancs1983: Vagy olyan sokan akartak csatlakozni a különböző repülőcsapatokhoz, hogy nem kellett nekik komoly propaganda...

Titus Pullo Urbino 2011.04.11. 16:31:15

Jól van Prol, ügyes cikket írtál, gratula! A P-39 Airacobra gépeken repülni a legnagyobb megtiszteltetés volt a szovjet légierőben, ilyen gépen csak az ászok repülhettek, a magyar pilótákkal nagyon megtanultatták a gép sziluettjét, hogy időben felismerjék és még le lehessen borítani. Egy ilyen géptől nagyon kellett félni, mert nemcsak a gép volt jó, hanem a pilótája is. Asszem Tobak Tibor volt az egyetlen magyar pilóta, aki lelőtt egy ilyen gépet, de ezt az ő visszaemlékezésében olvastam, szóval nem biztos, hogy így is van, lehet, hogy más magyar pilóták is értek el sikert a P-39 Airacobra ellen.

Kérdés: ugye amerikai önkéntes pilóták már 1917 (USA hadbalépés) előtt is harcoltak francia fronton?

proletair · http://lemil.blog.hu 2011.04.11. 17:05:47

@Titus Pullo Urbino:
A P-39 azért annyira nem volt jó repülő, nem véletlen, hogy az amerikaiak olyan könnyen ajánlották fel a szovjeteknek. A javított Kingcobra sem hozta az elvárt eredményeket, ráadásul elég bonyolult konstrukciónak bizonyult mindkét Cobra. HA jól rémlik, valami könyvben olvastam, hogy egy magyar Stuka kötelék védőkört alkotva lőtt le Airacobrát. Amúgy a fegyverzet tekintetében kemény ellenfél lehetett. De hátha akad itt az olvasók közt olyan, aki többet tud erről a mellőzött vadászgépről.

Greg36 2011.04.11. 17:32:14

@molnibalage:
Thomas Nast 1863-ban, meg C.C. Moore és L. Frank Baum (kb. 70 évvel a Coca-Cola előtt). A CC később csak kihasználta, hogy egyeznek a színek - és egyben az egy elterjed urban legend alapja lett.
Egyébként Nast maga az amerikai őspropaganda, hogy ne legyen nagyon off a téma :) (Övé a Republikánus Elefánt, A Demokrata Szamár, Uncle Sam szakála, etc).

molnibalage 2011.04.11. 17:51:12

@proletair: Alacsony és közepes magasságon még úgy ahogy jó volt 1942/43 táján egy Me-109E/F elett, de magasan már ezek ellen is kevés volt. Földi célok ellen szerették, mert stabil volt a gép. Ebből egyenes arányban következik, hogy miért nem volt jó vadász...

1943 közepétől végképp röhejesen elavult volt minden elsővonalas géppel szemben. Még egy Spit V is jobb volt nála.

szs. · http://martinluther.blog.hu 2011.04.11. 19:50:11

Magyar vadászpilóta vs P-39: Tóth "Drumi" Lajos saját beszámolója szerint lelőtt egyet. (Tobak: Pumák és a többiek, 82. oldaltól.) Ugyanitt TT írja, hogy annyira azért nem volt ász gép, csak a súlypontja miatt jól fordult és oda kellett rá figyelni - de melyik gépre nem?

SchA · http://katpol.blog.hu 2011.04.11. 22:08:49

@proletair:

Én a te álláspontodat osztom. Asszem Günther Rall írta a visszaemlékezéseiben, hogy egyszer közelről, 6 óráról alulról kilőtt egy P-39-et, mire a gép olyan intenzitással kezdett égni, hogy leperzselte Rall gépének orrát. Ezután megjegyezte, nem csodálja, hogy a szovjeteknek csak ilyen szarokat adnak az amcsik.

BTW - a britek is kaptak egy típusából, ők is utálták.
Az egyik alverziója a P-400 volt. Arra volt a PTO-ban a következő vicc:
Mi a P-400? - Az egy P-40 egy zéróval a seggén.

P-35 - nana, az a gép másról is híres! Ez ihlette (vagy erről másolták) a Reggiane Re.2000-t

Kullancs1983 2011.04.12. 00:41:29

@rudai gyerek: Az is lehet, még ha furcsállom is... (Gyalogság über alles! :D)

proletair · http://lemil.blog.hu 2011.04.12. 07:02:57

@SchA:
Azért tegyük hozzá, hogy a P-39 rendelkezett néhány érdekes, hovatovább előremutató technikai megoldással.

A Seversky cégből lett a későbbi Republic, és már el is értünk a P-47-ig, aminek a szárnyformája nagy hasonlóságot mutat a P-35-tel. Ha jól emlékszem, az amerikai és a magyar pilóták rendszeresen összekeverték a Thunderboltot meg a Héját a levegőben, aminek aztán súlyos következményei lettek.

@hiryu2,0:
Ez igen, köszönjük!

hiryu2,0 2011.04.12. 13:43:32

khmm..... Cobra nem helikopter.... Ugye ott volt a sajátságos elrendezése miatt a kortársainál jóval erősebb fegyverzet...

Gondolom bejáccott az angolszáz el nem ismerésbe az az apró tény, hogy a futóművét nem igazán tábori reptérre tervezték++ arra nyugaton ugye ha memom nem csal jóval magasabban folytak a légiharcok mint keleten...

Rall pilóta visszaemlékezéseihez: persze a benzintankot a pilóta segger alá tervezni sokkal biztonságosabb...//mostan idézzünk szöveccséges pilótákról akik Zippoként égő Késkovácsokról írnak?//

tudi 2011.04.12. 18:02:34

Gratula érdekesre sikeredet, azért látom 1-2 plakáton a nyomdafesték sok mindent elbírt.