Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

január 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

  • nulysses: Vonjuk össze őket: Trutyin! (Köszönöm, hogy ért... (2019.01.19. 23:41) Trump vagy Putyin?
  • rdos: Akinek trampli "tetszik" gyorsan szavazzon rá, m... (2019.01.18. 18:10) Trump vagy Putyin?
  • rdos: Az egyik sem "grammra" annyi mint az Eu átlag. E... (2019.01.18. 15:23) Trump vagy Putyin?
  • kukko: @Keresztény szellemiségű luxuskurva: ??? Mármint... (2019.01.17. 15:23) Trump vagy Putyin?
  • Hiryu2,01: Döntöttem- legyen Trump. Mármint az Ivanka. (2019.01.17. 07:04) Trump vagy Putyin?
  • Utolsó 20

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (84) alagút (7) állat (8) amerikai (99) angolok (8) arabok (15) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (5) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (66) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (10) ejtőernyős (27) életrajz (41) elmélet (11) erdély (5) erőd (8) évforduló (53) fegyver (7) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (91) haditengerészet (50) hadsereg (15) hadtörténelem (151) hadtörténet (19) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (49) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (46) ii világháború (106) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (6) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (58) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) középkor (10) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (53) légvédelem (8) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lovas (6) lovasság (10) lövészárok (5) magyar (147) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (66) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (30) ostrom (6) osztrák (30) osztrák magyar (27) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (8) rendvédelem (53) róma (13) román (7) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) svéd (7) számítógép (9) szavazás (14) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (38) szovjet (61) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (16) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (70) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) USA (7) usa (53) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (6) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (67) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

A moldvai kitörés és a székely Thermopülai

2011.08.01. 06:00 Titus Pullo Urbino

Augusztus elseje lévén Titus barátunk egy nem túl ismert hadjáratra és évfordulóra hívja fel a figyelmet, íme olvassátok három felvonásban az 1849-es moldvai kitörés (igen, jól olvastátok, külországi hadjárat 1849-ben!) és a székely Thermopülai történetét. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Előjáték: Varsó, nyári palota, 1849. május 21., díszvacsora 30 előkelőség részére:

-          Felséged egészen bizonyos abban, hogy Dembiński hadteste Galíciába kíván tartani, és az ottani lengyelséget tűzbe küldi a cári hatalom ellen?
-          Felség, tudomásunk szerint, amely megbízható, a gyalázatos trónfosztás híre miatt honvédból átállt császári tisztektől származik, a lengyel – magyar egységek már e hónapban tervezik a betörést Krakkó felé, hogy minden oroszok cárjának hadait kiűzzék Galíciából. Felséged tudomásul kell vegye, a magyar ribillióban részt vevő százezres nagyságú lengyel csapatok bármelyik pillanatban betörhetnek az Önök birodalmába, saját függetlenségüket előkészítendő.
-          Százezres lengyel haderő magyar zászlók alatt? Biztos számok ezek?
-          Kétségtelenül ekkora számú lengyel harcol. Ezen felül elutazásomkor aggasztó jelentést kaptam Budáról: lehet, hogy a magyar főváros azóta újra a lázadók kezében van. Az áprilisi negyedikei jegyzékünket ismételve - és azt kiegészítve jelenleg is - kérem Cári Felségedet, hogy a közös lengyel – magyar rebellió leverésére megfelelő magas számú cári hadsereget méltóztasson küldeni Galíciából magyarföldre és keletről Erdélybe.
-   Az áprilisi Schwarzenberg jegyzék kiegészítése pontosan mit jelent?
-   Csak egy apróság Felség, harmincezer helyett kettőszázezer cári katonát kérek a lázadók visszaszorítására, természetesen a hadikiadások is ilyetén arányban, 3 és fél millió rubelre nőnének, amelyet utólagosan meg is térítünk Felségednek...
 
Ugyanezen a napon Budavárban egy piszkos és egy tiszti ruházatú személy párbeszéde:
 
    -   Fiam, igaz-e, hogy háromnapos katona létedre elsőként te tűzted ki a negyvenhetesek zászlóját a budai vár falán?
    -    Tábornok úrnak jelentem, igaz, bár nem hittem volna, hogy ma itt állhatok épen és élve Nagysándor tábornok előtt, nagy durrogtatás volt reggel a falakon.
     -      Jól is van ezzel fiam, azonnal intézkedem a tiszti rangodról, Püspöki Grácián honvéd hadnagy leszel. A várható nagyobb orosz invázióról mit gondolsz, fiam, elegen leszünk kiszorítani a cár csapatait?
     -  Ha mindannyian így verekszünk, mint ma, akkor nem állhat ellent senki, aki e hazára tör.
     - Jól is van ezzel fiam, elmehetsz.
     -   Erőt, tisztességet tábornok úr!
  
Közjáték, amelyben feléled a remény, percekig Európa is keblére veszi a magyar ügyet:
 
Budán újra magyar zászló lengett, a diadalt mégis elhomályosította az orosz intervenció fenyegetése, a gyávák remegni kezdtek, de a bátrak sem kívántak szembenézni az eljövendő valósággal. Április után vihargyorsasággal követték egymást az események, egy hónap alatt megváltozott a harci helyzet, a győzedelmes tavaszi hadjárat a császári csapatok számára nem hozott ugyan teljes összeomlást, de szinte reménytelennek látszott az osztrák és szövetséges csapatok helyzete, minden hadszíntéren visszavonulás és nagy elfenekelés kilátásbeli vereség volt sorsuk. Isaszeg után az osztrákok nyugatra, a gyáva kezdeményezőkészségüket elvesztő horvátok (balra a lenti képen)  délre futottak, Bem erdélyi diadalai egymást követték, az oláh felkelés is lanyhult, sőt, a felek között írásbeli kiegyezés is létrejött (független államként Románia 1878 előtt nem létezik, a "román" szó is csak ekkor keletkezik, ezért használom 1849-es szóhasználat szerint az "oláh" szót, tisztázom magamat előre, még mielőtt pár jogvédő - harcosan az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülését követelve - zajosan felvonulást tartana az ideiglenes Lemil-főhadiszállás előtt), a szerbek kiszorítása is folyamatosan zajlott, a májusban északról betörő nem nagy számú orosz csapatokat is sikerült visszaszorítani.  E hadi sikereket kihasználva a politika is támadásba ment át, megtörtént a trónfosztás, amely ugyan nem minden katonafejben talált támogatásra, de a kossuthi radikalizmus szerint szükségszerű lépés volt. Klapka, Damjanich és Görgey (többi tábornoktársukkal egyetemben) legszívesebben a pokolba küldték volna a sok civilt nem minden esetben szimpatizáltak ugyan a politikusok nézeteivel, de ebben az időszakban nekik máson kellett törniük zseniális agyukat. Európa újra zúgott, Szászföldön, Franciaföldön, Itáliában, Galíciában forrongott a polgárság, ezen felbuzdulva Kossuth Budát akarta, hogy onnan mutathasson példát a forradalmi mozgolódásoknak. Függetlenség nem létezik szabad főváros nélkül, ezért a komáromi diadal után Görgey a Kormány utasítására május 4-én már Buda elfoglalásán dolgozik, számos kérdőjellel a fejében, mindemellett Guyon, Lenkey számos tábornoktársa intrikáitól övezve. Rajta! Most jött el a pillanat, hogy az ifjú császár elgondolkozzék, számot vessen, aztán nagy levegőt véve egy nagy keleti lásztminit utazásba ugorjék, irány Varsó, különben a feketesárga zászlók mind lehullanak a birodalmában. Arcátlan hazudozásai   A valóságot nem mindenben fedő  előadása meggyőzte Minden Oroszok Szlávok Cárját, hogy a sokszázezres egyesült magyar és lengyel haderő már a cár hatalmát is veszélyezteti. A letérdelt és kezet csókoló a császár egyenest a császárvárosba indul (mások szerint Olmützben bújt meg, félt Bécsbe menni), hogy újabb terveket szőjön a ”lázadás” vérbefojtására.
Egy világ ellen nem lehet sikeresen harcolni, csak késlelteni a vég bekövetkeztét és méltó feltételekkel tenni le a fegyvert, nagyjából 1849. júliusában így állt a világ, persze remény akadt az irtózatos túlerejű ellenség kiűzésére, de sem a kül-, sem a belpolitikai helyzet nem adott okot a túlzott bizakodásra, még a kormányhatározattal elrendelt június 6-án kihirdetett háromnapos országos böjt és keresztes háború sem állította meg a cári csapatokat. Ezidőtájt Görgey és Bem (képünkön) sikereit már csak taktikai és logisztikai sikerekként lehet értékelni, kicsúszni a gyűrűből, szervezetten, hadműveleti szinten a cél minél kisebb veszteséggel hátrálni és megakadályozni az ellenséges erők egyesülését. Ilyen szempontból nem is érheti szó a honvédsereget, minden egyes vereség ellenére a sereg megmaradt, Erdélyből a zseniális Bem – minden veresége ellenére – nem engedte az Alföldre kitörni az ellenséges erőt, sőt, néhány székely hős még Székelyföldre betörni sem, a legbátrabbak pedig a védekezés helyett külországba, Moldvába is betörtek. Lássuk csak, hogy is volt ez?
 
Végjáték, amelyben a világforradalom érdeklődés hiányában elmarad:
 
1849. június 18–19-én az orosz–osztrák csapatok a Déli- és Keleti-Kárpátok szorosait is áthágták, veszélyeztetve Székelyföldet és a magyar szabadságharc ügyét. Bem, érzékelve a veszélyt, toborzást rendelt el, kiáltványában így fogalmaz: ”Tehát fegyverre székelyek! fegyverre gyermekeim! Jelentékeny részével a magyar fegyveres erőnek jövök segítségtökre. De mivel a ti megmaradástuk forog kérdésben épen azért, minden egésséges s ép férfinak közülletek seregemmel egyetértőleg kell működnie: hogy az ellenség a legrövidebb idő alatt semmivé tétethessék. Nem elég Erdély határaiból kiűzni, hanem kergetni kell őt oláh, moldva s gallíciai földön mind addig míg tökéletesen semmivé tétetik. Gyűljenek tehát mindnyájak kik magukba erőt s készséget éreznek!" 
 A kiáltvány nem maradt hatástalan, az önvédelmi harcra ezrek jelentkeztek, az újoncozás után a felszerelésük és kiképzésük pár nap alatt zajlott. (az alaki kiképzés hiányát néhány métermázsa lelkesedés pótolta)  A székelység önvédelmi harcának Gál Sándor ezredes (Gálnak kivételes kisdiktátori helyzete volt, kizárólag Bem parancsnokolt neki, még a kormánybiztosok sem!!!) volt a főparancsnoka, Tuzson János őrnagy vezetésével a székely ”zászlóally” ilyen parancsnoklás alatt harcolt. Bem erdélyi főparancsnok kreatív stratégiai terve (támadunk, nem védekezünk) azonban kissé meglepőre sikeredett: némi brassói  és dél - székelyföldi kergetőzés után Ojtoznál meglepetésszerűen kitört Moldvába, kissé felforgatni az ottani világot, Lüdersz előnyben lévő csapatait az északi irány helyett délre fordítani, harmadrészt a 60.000 moldvai csángóból, bukovinai székelyből a legtöbb önkéntest befogadni, negyedrészt pedig a július 14-ei oláh  kiegyezést követően az oláhokat a magyar ügy mellé állítani. Az, hogy Bem ilyen túlerő láttán nem taktikai visszavonulási manővereket tervezett és nem alsónadrágjának cseréjét fontolgatta, hanem stratégiai támadást indított... nnna ezért volt zseni. Ezzel a húzásával az ellenséges tábornokok felét az őrületbe, a másik felét pedig hosszas visszavonulásra, majd korai nyugdíjba kényszerítette.  Az északi irány helyett az ellenséges csapatok kelet felé masíroztak, az alföldi betörés végleg meghiúsult. 1849. július 22-én Bem altábornagy a "Világforradalmár minden városba kell!" slágert énekelgette Ojtozból kiáltványt intézett Moldva lakosaihoz, ilyeténképpen:
 
„Az oroszok minden hadüzenet nélkül Magyarország területére és Erdélybe újra behatoltak. Európa hallgat ezen jogsértéshez, de a magyarok elég erősek arra, hogy ellenségüket legyőzzék… Midőn a magyarok az oroszokkal életre vagy halálra küzdeni kezdenek, azt akarják, hogy ezen viadal által az orosz járom alatt nyögő szomszéd országoknak is hasznot hajtsanak… Moldvaiak! Ha szabadok akartok lenni… keljetek fel!”
 
(Csak zárójelben jelzem, néhány szó módosításával 1956-os kiáltvány is lehetne e felkiáltás.) A Moldvába betörő székely egység összesen 2200–2300 főt számlált (kettő zászlóalj gyalogos, kettő század székely huszár, fél század árkász, utász, szekerész, műszaki), nyolc löveg kezelésére képzett kettő század tüzérrel (tüzéri életkor 12 - 18 év, csak a tisztjeik voltak idősebbek). Sósmezőnél kisebb győzelmet aratva, pár kozák század elűzése után Bákóhoz érve már felduzzadt, 8000 fős egységet parancsnokolt a lengyel tüzérből lett honvédtábornok. Július 23-án Bem nagyon megverte az elképedt Usztrugov vezérőrnagyot (nem értette szegény cári tábornok, hogy mit csinál ott egy ekkora magyar egység, felderítőknek sokan vannak, hadseregnek kevesen, ezt nem tanították neki a hadiakadémián), elfoglalta Ónfalvát és Aknavásárt, azonban a szállítási és utánpótlási nehézségek miatt másnap visszavonulót fújt  a lengyel tábornok. Jómaga a székelykeresztúri hadseregcsoportosulás  (amely majd utolsó csatájára Segesvárra indul) felé veszi az irányt, Gál nyugat felé fordul,  a harmadik, legkisebb csoportot pedig hátrahagyják, hogy tartsa fel minél hosszabb időre  az ellenséget, távoltartva Segesvártól. Tuzson őrnagy bátorsága  már korábban feltűnt Bemnek és Gálnak is, a legnagyobb felfordulásban is jól teljesített az általa parancsnokolt zászlóalj. Sorsszerű, hogy a moldvai hátrahagyott egység (8 század gyalogos és 4-6 ágyú) parancsnoka Tuzson lett, aki csak a török porta fenyegetésére volt hajlandó Erdélybe visszatérni. Omer pasa által kiadott utasítást Tefik ezredes adta át Tuzsonnak, aki rövid morfondírozás után a magyar csapatokat azonnal vissza is vonta Erdély határáig. A szemétláda és haszonleső kontinentális politikától távolmaradó angolok (akik hatalmasat kerestek a cári ármádia finanszírozásával,  a 31 millió rubeles kölcsönüzlettel) jóváhagyásával ("Végezzenek velük gyorsan!") az orosz és a török diplomaták megegyeztek abban, hogy a cári csapatok áthaladhatnak Moldván, erről a titkos egyezményről sem Bem, sem Tuzson nem tudott. Tuzson viszont sok puskaport szagolt rutinos katona volt, első osztályú a gerillaharcászatban a nagy túlerő elleni lecsapó és védekező harcokban. Tapasztalatait a szerb, majd az orosz csapatok elleni küzdelmekben szerezte, szolgált Szenttamásnál és harcolt Kökösnél, ahol Gábor Áron (a fenti ágyús képen látható a mester) halálos sebét kapta. Tuzson ismerte a cári lovas alakulatok különleges taktikáját is, ami akkoriban nagy szó volt, mert a dzsidás kozákok és az ázsiai lovasegységek is egészen egyedülálló harcmodort alkalmaztak (okoztak is nagy meglepetéseket; akit érdekel, az figyelje a kommenteket, ide terjedelmi okok miatt nem írhatom le). A török ultimátum másnapján, július 28-án Tuzson Bereckre vonul, majd Kézdiszentlélek érintésével Kászonújfaluba vonul. Itt már ütközik a Clam-Gallas (akit Bem csúnyán átvágott a palánkon, Erdély belsejéből keletre visszacsalogatva) vezette osztrák - orosz haderővel, majd a túlerő ellen 31-én este a 878 méter magas Nyerges-tetőn épített ki védekező hadállást, amely szinte folyamatosan támadás alatt állt.  A védművek elhelyezése zseniális, aki járt már azon az úton, elismeri, hogy Kászon és Csíkkozmás között csak a Tuzson zászlóaljon keresztül vezethet az út Székelyföld belsejébe. Az általam készített fényképek nem igazán adják vissza a hely hangulatát, de képzeljetek el egy 10 méter széles utat, amelyet kettő oldalt csak mély szakadék és járhatatlanul magas hegyoldal fog körül. A védők felszerelése változatosnak mondható, pár helyi gyártású ágyújuk is volt, korlátozott mennyiségű lőszerrel, lőfegyverekkel nem minden gyalogos rendelkezett, néhányan kizárólag hideg fegyverekkel voltak felszerelve (lándzsa, tőr, szurony), egyetlen előnyük a helyből, az út járhatatlan voltából adódott. Tuzson székelyei hősiesen verekedtek, méltó utódjaivá váltak Leonidas spártai király 300 katonájának, akik a thermopülai szorost védték a sokszoros túlerőben lévő perzsáktól. Kettejük története között rengeteg a párhuzam, maréknyi védő (zömében 40 éves családapák) a szorosban (a védősereg létszáma 200 fő körüli), sokszoros túlerő, hősies védelem, egy áruló hitszegése miatt körbezárás  és lemészárlás. Az elsejei csata során 7 frontális támadást vertek vissza a székely őrök, a nyolcadik azonban végzetes volt, mert hátulról ( Balázs dombja megmászásával, Lázárfalva felől tört elő hirtelen az ellenség egy oláh pásztor vezetésével) is támadást kaptak. Tuzson egysége kikerült a megsemmisítésből, ők túlélték a csatákat, de az utolsónak marad 200 székely halálig küzdött, egy sem kért kegyelmet. 1849. június 19-ei orosz betörés után 1849. augusztus 1-jéig tartották fel a székelyek túlerőt, ezáltal levegőhöz és manőverezéshez juttatva Bemet.  Gondoljunk bele, 44 nap elszigetelten, túlerő ellen hátrálva, állandó éhezésben, szomjúzással, folyamatos mozgásban, véget nem érő menetelésekkel tarkított visszavonulásban, az öngyilkos küldetés tudatában, kemény és bátor, mindenre elszánt emberek lehettek. A székely határvédők a spártaiakhoz hasonlóan méltó síremlékben (1897-ben állították a "bukuresti" székely szolgálók adományaiból, a kép jobb alsó sarkában látható) és búcsúversben (1965.) is részesültek, a lenti képen látható kopjafaerdőt azonban csak 1989. után állították, addig a sűrű erdő közepében nyugodtak a székely elesettek.
 
 
 
  
 Kányádi Sándor: Nyergestető
 
Csíkországban, hol az erdők zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüst hangú rigók énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar sem tudja másképpen, csak kettétörve,
van ott a sok nagy hegy között egy szelíden, szépen hajló,
mint egy nyereg, kit viselne mesebeli óriás ló.
Úgy is hívják: Nyergestető; egyik kengyelvasa: Kászon,
a másik meg, az innenső, itt csillogna Csíkkozmáson.
Nemcsak szép, de híres hely is, fönn a tetőn a nyeregben
ott zöldellnek a fenyőfák egész Csíkban a legszebben,
ott eresztik legmélyebbre gyökerüket a vén törzsek,
nem mozdulnak a viharban, inkább szálig kettétörnek.
Évszázados az az erdő, áll azóta rendületlen,
szabadságharcosok vére lüktet lenn a gyökerekben,
mert temető ez az erdő, és kopjafa minden szál fa,
itt esett el Gál Sándornak száznál is több katonája.
Véres harc volt, a patak is vértől áradt azon reggel.
Támadt a cár és a császár hatalmas nagy hadsereggel.
De a védők nem rettentek - alig voltak, ha kétszázan -,
álltak, mint a fenyők, a harc rettentő vad viharában.
Végül csellel, árulással délre körülvették őket,
meg nem adta magát székely, mint a szálfák, kettétörtek.
Elámult az ellenség is ekkora bátorság láttán,
zászlót hajtva temette el a hősöket a hegy hátán.
Úgy haltak meg a székelyek, mind egy szálig, olyan bátran,
mint az a görög háromszáz Termopüle szorosában.
Nem tud róluk a nagyvilág, hőstettükről nem beszélnek,
hírük nem őrzi legenda, dicsőítő harci ének,
csak a sírjukon nőtt fenyők, fönn a tetőn, a nyeregben,
s azért zöldell az az erdő egész Csíkban a legszebben.
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Székely hősök, nyugodjatok békében!

121 komment

Címkék: orosz erdély évforduló osztrák oláh bem görgey 1848 49 ferencjózsef világforradalom

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2011.08.01. 17:49:03

@Tyeplica: Kellenének a GPS kordináták, hogy beprogramozhassam a csapásérő ICBWB-be, /Intercontinental Ballistic Whiskey Bottle/ oszt útnak indíthassam a szeretetcsomagot...

MTi 2011.08.01. 18:01:36

@Titus Pullo Urbino: de jó volt ezt olvasni! :)

Titus Pullo Urbino 2011.08.01. 19:02:17

@neccharisnyás útonálló: "...szerbek kiszorítása is folyamatosan zajlott..." ha ez a kérdés, akkor itt a válasz: 1849. nyarán sikerült a szenttamási (mai Srbobran asszem) és a perlaszi sáncok mögül kiszorítani a szerb (szerviánus és crnagorac, sváb és román, egyéb délszláv nemzetiségű) irreguláris felkelőket, néhány heti nyugalmat teremtve Délvidéken. A szerbek betörése hónapokkal megelőzte a horvát inváziót, gyakorlatilag ez volt a leghosszabb háborús helyzet a szabadságharc történetében, 1848. júniustól 1849. májusig, amikoris Damjanich téli sikereit Perczel fejezte be. Karlócai gyűléssel kezdődött, polgárháború lett a vége, az osztrákok utólag csúnyán becsapták a szerbeket is (mint ahogy a románokat is), Temesvárt ígérték nekik, ha a magyarokra támadnak, mégse kapták meg a Bánság irányítását. Nagy vonalakban ennyi, meg néhány ezer civil halott, újszülöttek a templomajtóra szögezve, egyéb nyalánkságok. Persze bosszúra bosszú következett, mindkettő fél követett el bűntetteket polgári lakosság ellen, ez tagadhatatlan. Batthyány Kázmér végső elkeseredésében már a szerbek végleges elűzésében és erőszakos kitelepítésében is gondolkodott. Csúnya történet, még az erdélyi vérengzéseken is túltesz, az oláhokkal legalább sikerült asztalhoz ülni és megállapodni. Avram Iancu például magyar tábornoki rangban is részesült, de ez egy másik történet.

Omár mollah 2011.08.01. 19:16:57

@Titus Pullo Urbino: "Avram Iancu például magyar tábornoki rangban is részesült, de ez egy másik történet. "

Akkor arról a történetről is szívesen olvasnánk a jövőben :)

Ahol olvastam mindenhol egy mondatban le volt rendezve a román kiegyezés, holott biztos történt pár érdekes megállapodás. Ráadásul ha jól tudom Kossuthék Havasalföldi miniszterelnökkel (vagy mi a frász volt Balcseszku tisztsége) is tárgyaltak. Elég érdekesen veszi ki magát, miközben az egységesülő román állam egyik fejedelemségét támadjuk (Moldova), míg a másikkal tárgyalunk (Havasalföld), míg a harmadikat "bitoroljuk" (Erdély) :D

Titus Pullo Urbino 2011.08.01. 19:46:43

@Pigsy: hoppácska, Moldvában nem az oláhok ellen ment a harc, hanem az oroszok ellen, akik az osztrákok szövetségeseként, a törökök jóváhagyásával, az angolok pénzén támadták a magyar forradalmat, félve a lengyel felkeléstől. Teccikérteni? Az oláhok akkoriban szövetségeseink voltak, papír is volt róla, Iancu pedig tábornoki sarzsit kapott. Ha tényleg van rá érdeklődés, megírom az oláh - magyar kiegyezés sztoriját is. Erdélyt sose "bitoroltuk", Unióban álltunk vele éppen.

Omár mollah 2011.08.01. 20:14:02

@Titus Pullo Urbino: "Erdélyt sose "bitoroltuk", Unióban álltunk vele éppen."

Tisztában vagyok vele, azért is tettem idézőjelbe. A románok szemszögéből biztos kérdéses, hogy mennyire volt legitim a Pesten kikiáltott unió. Kezdetben gondolom semennyire, a kiegyezés után – mint mondottam – nem tudom.

Azt is tudom (hiszen elolvastam a posztot:), hogy az oroszok ellen küzdöttünk, de valami hatása csak volt annak, hogy Moldovát kvázi ütközőállamnak kívántuk használni.
Már ha létezett jogi értelemben olyan. Szerintem a kor embere sem látta tisztán, hogy mi Moldova státusza. Török vazallus vagy orosz terület?

Titus Pullo Urbino 2011.08.01. 21:05:51

@Pigsy: Moldva nem volt egységes államalakulat 1849-ben, 3 része szerint Bukovina osztrák közigazgatás alatt állott Lengyelország 1795-ös felosztása után, keleti része (Beszarábia) 1811 után cári fennhatóság alatti terület, délnyugati része pedig török hűbéres. Volt mit keresni ott a forradalmi kiáltvánnyal, Bem kihasználta a zavaros helyzetet, nem az ő hibája, hogy a moldvai népség nem ragadott fegyvert a magyar ügyért, kevés volt az idő, talán még a július 14-ei kiegyezésről sem tudtak, vagy csak homályosan. Iancu sem volt a prófétájuk, ő inkább az Érchegységben volt ismertebb, szegény, utolsó éveit is itt töltötte bolyongásával, elborult elmével, furulyázgatva az élelemre valóért. Írtam, hogy a világforradalom érdeklődés hiányában elmaradt, pedig Bem igyekezett a moldvai lakosságot is fellázítani az osztrákok és oroszok ellen.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2011.08.01. 22:19:31

Avram Iancu megítélése még a román (had)történészek körében is eléggé kettős. Van, aki szerint nemzeti hős, és van, aki szerint "a '48-'49-es erdélyi román ellenforradalom pszichopata vezetője".

Amúgy a magyargyűlölete nem terjedt ki a magánéletére, hiszen élete nagy szerelme egy Farkas Johanna nevű, római katolikus vallású, abrudbányai születésű magyar lány volt.

hunquintil 2011.08.01. 22:38:09

Gratu, csatlakozom az előttem szólókhoz, hiánypótló írás kerekedett ebből is. Ha nem bánjátok, bedobok ide egy személyes történetet Nyerges-tetőről:

Pár évvel ezelőtt elvetődtem Nyerges-tetőre; a történelmi előképzettségem hiányzott, egyszerűen kirándultunk a csajommal. Ködös, párás, felhős idő volt, amikor felértünk a nyeregbe, nagyon gyér látótávolsággal, távoli mennydörgéssel. Aztán elkezdett oszladozni a felhő, és lassacskán előbukkant a kopjafa-erdő és a székelykapu. "Mind letörtek, mint a szálfa' olvastam, és hirtelen az égzengés olyan volt, mint távoli ágyúdörgés, a köd pedig mint sűrű lőporfüst, és nagyon élesen magam elé tudtam képzelni, milyen elszánt tus folyhatott ott.

Így leírva nekem magamnak is teátrális a jelenet, de akkor végigszaladt a hátamon a hideg. Azóta morfondíroztam, hogy vajon milyen ütközet emlékére állították.
Kösz még egyszer, Titus!

"Gyopárt a Hargitáról hozzatok, a székely hősök halhatatlanok!"

Iustizmord 2011.08.01. 23:12:10

nekem már csak egy pezsgőt plz...

gardarak 2011.08.02. 00:24:30

Köszi szépen, ezt jó volt olvasni, legyen még sok ilyen! :)

Titus Pullo Urbino 2011.08.02. 05:54:34

@hunquintil: érdekes túra lehetett, ezért is szeretek Erdélyben időzni, minden négyzetméterre jut egy szívszorító történelmi eset. Az udvarhelyi "Vasszékely" szobor felirata is nagyon tetszik, Kézdivásárhelyen láttad a hadosztályparancsnok szobrát, a huszárlaktanyát és az emlékművet?

@tiboru: Iancu májusban elszakadt társaitól, elkezdte Kossuthtal a tárgyalásokat és kiegyezett vele, ezt nem tudják neki a történészek megbocsájtani. Szerencsétlen sors jutott neki, az osztrákok be akarták börtönözni 1850-ben, aztán csak megfigyelték, őrizték, nem is csoda, hogy megőrült. Érdekes téma az erdélyi nemzetiségi csatározások, de egy posztba biztosan nem férne bele, sajnos van anyag bőven szász, szerb és oláh részről is.

johnibyg 2011.08.02. 10:21:50

Gratula a poszthoz, a forradalom ezen részéről nem hallottam még sokat.
100.000 lengyel? Oroszok darálva mentek volna haza...

Off
Ezt el kell olvasnotok:
www.vezess.hu/hirek/harckocsival_taposta_szet_tilosban/32075/
On

Titus Pullo Urbino 2011.08.02. 10:22:51

@franta: én csak egy utolsó szerzőcske vagyok itten kéremszépen, ha az Alapító Atyák engedélyezik, akkor esetleg elkezdődhet a nemzetiségi konfliktusok poszt(sorozat) megírása. Érintőlegesen már foglalkoztunk a témával a Damjanich délvidéki diadalai írásban, de minden nemzetiség külön posztot érdemelne, az ellenséges szászok, horvátok, szerbek, oláhok, de a szövetséges szlovákok, ruszinok és zsidók is. Az olaszok és lengyelek történetét már megírtam itt, a Német Légióval még adós vagyok. Ha ennyi szabadidőm lesz, mint eddig, akkor talán 2018-ra végzek is.

MTI: segítesz?

Jockey11 2011.08.02. 10:41:50

@johnibyg: De kérem! Ez itt a Lemil: méghogy harckocsi (jó ez a vezess.hu faszsága) BTR-60PB
ha jól látom leszerelt KPVT-vel.

azVégek 2011.08.02. 14:21:12

@Titus Pullo Urbino: oláh - magyar kiegyezés sztorijára nagyon kíváncsi volnék. Ez olyasmi, amit szeretnek homályos utalások szintjén tartani.

Titus Pullo Urbino 2011.08.02. 14:51:08

@azVégek: látom, hogy lenne rá igény, ezzel nincs is baj, időhiányban szenvedek, de ha valaki felvállalja a szerzőtársak közül, akkor szívesen segítek. Kettő történet volt az írásban, amit lefogadtam volna, hogy felcsillan rá a művelt olvasótábor szeme, az egyik a Iancu féle kiegyezés, ez be is jött, a másik felvetésem viszont még senkiben sem keltett érdeklődést, ezt kicsit furcsálom. Azt hittem, mindenki rákap majd, de eddig visszhangtalan maradt. Kíváncsi vagyok, valaki rábukik-e a témára, vagy csend övezi, mint ahogy eddig sem beszéltek sokat róla.

Minorkavidor 2011.08.02. 15:58:20

@Nűnű:
3000 fő lengyel harcolt.

Plieur 2011.08.02. 16:08:06

Római katólikus? Tudtommal 48-ban 14 éves volt és az evangélikus lelkész lánya volt. Ezért úszta meg a család azt amit mások nem.

Minorkavidor 2011.08.02. 16:08:22

@Titus Pullo Urbino:
Sajnos nem, ui. az orosz betörés kezdetén, június 18-19-én rendelkezésre álló 150.241 katonánk 1/3-da a nemzetiségi felkelők ellen harcolt. PL. Bem, erdélyi hadseregének 7 hadosztályából 3-at kötött le az Érchegységben harcoló román felkelők elleni harc, összevetésül, a fentebb jelzett időpontban e hadseregben 37.626 fő harcolt.

Titus Pullo Urbino 2011.08.02. 16:17:58

@Minorkavidor: a "sajnos nem" - et mire mondtad?

Titus Pullo Urbino 2011.08.02. 16:38:44

@Plieur: mitől lett volna evangélikus? Apja unitárius, anyja római katolikus, így a korabeli kánonjogi szabályok szerint anyai vallást szerzett, tehát katolikusnak keresztelték. Furcsa szerelem volt ez, egyszer elbújtatta Jankót a nemzetőrök elől, hiába, a szerelem vak.

Strössner_Alfréd 2011.08.02. 16:47:23

A "Végezzenek velük gyorsan"-t ki nyilatkozta? Ez az angol(török) szál eddig számomra ismeretlen volt.

Strössner_Alfréd 2011.08.02. 16:57:43

Az orosz témához kapcsolódva mindenkinek ajánlom a júliusi Kapu magazinban Kéri Edit írását Petőfi barguzini jelenlétéről. Említve vannak a - feltételezhetően - elhurcolt fiatal székely és magyar honvédek, akikkel az első vh. alatt magyar hadifoglyok még találkoztak.

Titus Pullo Urbino 2011.08.02. 17:03:12

Ezt írtam feljebb: "Kíváncsi vagyok, valaki rábukik-e a témára, vagy csend övezi, mint ahogy eddig sem beszéltek sokat róla."

Helyes megfejtőnk:

@Strössner_Alfréd: a cár londoni megbízottja Palmerston külügyminisztertől - a demokrácia bajnokától - ezt hallotta: "Végezzenek velük gyorsan!" Ezen kívül egy angol bank finanszírozta a cári hadsereg kiadásait, 31 millió rubeles kölcsönnel. Plusz még a megrendelt kettő hadihajót is visszatartották, az előzetesen Széchenyi által befizetett pénzt is lenyúlták. Szemét, haszonleső, hullarabló angol banda. Nálam ez annyiszor veri ki a biztosítékot, ahányszor eszembe jut. Gyalázatos tettek Angliának is jutottak, ne felejtsük ezt sem el.

Plieur 2011.08.02. 18:26:11

@Titus Pullo Urbino: Kösz a helyesbítést, úgy látszik már kopott a memóriafelület.
Ja, és még valami mielőtt el nem felejtem: nagyon jó az írás:)

Minorkavidor 2011.08.02. 18:39:15

@Titus Pullo Urbino:
Hát a szerb kérdés ritka bonyolult és sajna nem olyan egyszerű, mint amilyennek Hagrid látja. Erről a következő információval tudok szolgálni, ha nem új akkor bocs. Íme az info:
1844 az az évszám, amely a kiindulópontunk. Ekkor Ilija Garasanin (1812-1874) volt az autonóm szerb fejedelemség belügyminisztere. E minőségében 1844 tavaszán titkos memorandumot juttatott el fejedelmének, Karagyorgyevics Sándornak, amely „Szerbia 1844-es kül- és belpolitikai programja” címet viselte. A történeti szakirodalomban „Nacertanije” („Vázlat”) néven ismert, 1906-ban e címen tette közzé a belgrádi „Delo” című folyóiratban Milenko Vukicevic történész. A memorandumot azonban mind Bécsben, mind Budapesten már az 1880-as években ismerték.
A „Nacertanije” születésének vizsgálatakor megállapították, hogy a mű 90%-ban olyan íráson alapul, amit a cseh Franz Zachtól kapott, aki az akkori lengyel emigráció vezetőjének Czartorisky herceg környezetéhez tartozott. Azonban lényeges különbségek vannak a két mű között, Garasanin lényeges fejezeteket elhagyott, más terminológiát használt, ahol Zach föderalizmusról beszél, ő ott központosító-hegemonisztikus programot készít
Megfogalmazta „Szerbia nemzeti céljait”, abból indult ki, hogy az ország „ugyan kicsi, de ez az állapot nem maradhat fenn.” A nemzeti egység elvének legfontosabb parancsa az összes szerb egyesítése egy államon belül. A memorandumban természetesen kísérletet tesznek az új állam történelmi legitimálására. Ezt Dusán István (úr. 1331-1355) középkori államában találta meg. Szerinte az 1389 június 28-i rigómezei vereség csupán megszakította az államszervezet folytonosságát, ezért restaurációja jogszerű és a „szent történelmi jog alapján áll.
A szerbek által lakott valamennyi területnek a Karagyorgyevics-dinasztia által történő egyesítése miatt definiálnia kellett a nagyhatalmakhoz fűződő viszonyt is. Meg volt győződve az Oszmán Birodalom közeli széteséséről, valamint arról is, hogy az oszmán területeket a Habsburg Monarchia és a cári birodalom kívánja felosztani a Viddin-Szaloniki vonal mentén. Ezt megakadályozandó a szerbeknek minél nagyobb területet kell elfoglalni az oszmán örökségből. Számított Franciaország és Anglia támogatására a Habsburg Monarchia és Oroszország ellenállására. A két utóbbi nagyhatalomhoz való viszont úgy határozta meg, hogy „Ausztriának… mindenképpen végleg a szerb állam ellenségének kell maradnia.
Szerbia számára emiatt a megegyezés és az egyetértés Ausztriával politikai lehetetlenség.” Az oroszokkal kapcsolatban azonban nem tekintette kizártnak, hogy együtt lehet működni. Ennek feltétele, hogy Oroszország tartsa tiszteletben az önálló szerb érdekeket. az új szerb állam a fejedelemség akkori területén kívül kiterjedt volna Bosznia-Hercegovinára, Montenegróra, az észak-albán területekre és Bulgáriára, az államot Belgrádból irányítanák. Ez program már meghatározta az 1860-as évektől Obrenovic Mihály herceg, majd az 1900-as évektől Nikola Pasics által irányított Radikális Párt nézeteit. (majd hatott Karagyorgyevics Sándor király „jugoszlávizmusára” a múlt század végén pedig Milosevic és Seselj elképzeléseire is).
Ami 1848-at illeti a pesti Tekelijánum (Thökölyeanum) udvarán, március 17-18-án a szerbek gyűlést tartottak tartottak. Ezen a Józse-napoi vásárra érkező szerbek közül 300-400-an vettek részt, soraikból 30 fős bizottságot választottak, amely kidolgozta követeléseiket, amit 19-én el is fogadtak.
Ebben, mint írják 2tiszteletben tartjuk a magyar nyelv diplomáciai méltóságát", de követelik a saját nyelvük szabad használatát: egyházakban, iskoláikban, kultúrális intézményeikben, politikai és egyéb közügyi tanácskozásaikon, továbbá kérték saját nemzetiségük elismerését. Eddig semmi különös, a követelések elfogadhatóak.
De most jön a csavar: "jogunk legyen nemzetgyűlésünkből a nemzet minden kérelmét egyenesen őfelsége elé terjeszteni"
De nemcsak Pesten volt ünnepi gyűlés, hanem Újvédiken is, melyen pl. részt vett Stratimirovic, mellén magyar kokárdával, a gyűlésen üdvözölték a pesti forradalmat. Azonban már ekkor itt tevékenykedett Matija Ban, a szerb fejedelemség ügynöke. Ő szerbeket nemcsak önkormányzatuk kivívására biztatta, hanem népi bizottságok létrehozására, valamint a horvátokkal történő összefogásra is a szerbek vezette délszláv egység reményében. ( A délszláv összefogásnak volt horvát vezetésű változata is, ami a máig virágzó szerb-horvát konfliktus alapját teremti meg.)
A pest szerb gyűlés hatására 27-én újabb gyűlést tartanak, melyen nagyrészt megismétlik a 8 nappal korábbi pesti határozatokat, egy ponton mérsékeltebbek: ők közvetlenül nem kívánnak az uralkodóhoz fordulni, hanem az országgyűléssel kívánják elismertetni jogaikat.
Ugyanekkor erről a gyűlésről Ban az alábbiakat írja 31-i jelentésében:"Újvidiken a legnagyobb izgalom uralkodik, s a szerb szellem erősen kifejlődött. Másról sem beszélnek, mint Ausztriáról, a nemzetiségről, a horbátok patriotiozmusáról. Szerbiáról és amagyarok iránti ellenszenvről. Általánosan hiszik, hogy a szerbek és a horvátok a magyarokkal harcba fognak elegyedni."
Az újvédi gyűlés határozatait áprlis 9-én ismertette Alekszandar Kosztics, Újvidék aljegyzője.
Egy nappal korábban erről a peticíóról István nádor Kossuthhal tartott megbeszélést, melyen Kossuth támogatta a peticíó Országgyűlés elé kerülését.
Visszatérve a peticíóra, az aljegyző úr díszmagyarban, hibátlan magyarsággal adta elő a kéréseket.
Ezután közvetlenül Kossuth emelkedett szólásra.
Először is emlékeztette a küldöttséget arra, hogy követelésük egyrésze már eddig megvalósült, illetve a közeljövőben kerül megvalósításra (öt nappal később 14-én fogadták el az áprilisi törvényeket). Támogatta az egyházi gyűlés összehívását, a szükséges egyházi reformok ügyében. Nyelvügyekben kijelentette, hogy a magyar nyelv az ország hivatalos nyelve, de a mindenkire kiterjesztett szabadság garanciája, hogy minden nemzetiség belügyeiben, egyházi ügyeiben a maga nyelvét használhassa.
Amit elutasított az a területi autónómia. Még mielőtt nagyon nekimennénk ezért Kossuthnak tudnunk kell a következőket:
1, a magyar reformerek által mintának tekintett Nyugat (elsősorban Franciaország)is az egységes nemzetállamot tekintette a politikai élet alapjának (a föderalizmus mintájának tekintett Svájcban 48 decemberében- tehát 8 hónappal később- fogadják el azt a nevezetes alkotmányt).
2, Ők ekkor a területi autónomiákban nem a többnemzetiségű államok szükségszerű berendezkedését látják, hanem a rendi-feudélis partikularizmus ósdi kellékét, a népképviseleten alapuló parlamentáris rendszer ellenfelét (lásd az erdélyi rendi országgyűlés megszűnését az Únió kimondása után). Kossuth szavait idézve:" Valódi értelme pedig a szabadságnak az, hogy nem kasztokat, nem privilégiumokat, hanem a honnak lakosait összesen ismerve, azok nyelvi-és valláskülönbség nélkül részesítessenek a közszabadság közáldásában." Azt se felejtsük el, hogy nemcsak a Nyugat és a magyarok gondolkoztak egy politikai nemzetben, nemzetállamban, haem a hsz-m elején idézer Garasanin is, vmint a többi nemzetiségi vezető is.
3. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Kossuthék történelmileg rövid idő alatt korrigálták hibájukat, 1849. július 29-én fogadták el Aradon hazánk első és előremutató nemzetiségi törvényét. Azaz 16 hónap kellett a korrwkcióhoz. Hogy akkor késő volt? Igen, de a dualizmus idején 51 év is kevés volt a peobléma kezeléséhez, 1918 után az útódállamok 93 év alatt sem tudnak mit kezdeni a problémával.
A híres kard ki kard jelenetre másnap áprlis 10-én került sor. Ekkor kereste fel Kossuthot a Stratimirovic vezette küldöttség, amely a szerbség nemzetiségként való vaéó elismerését kérte. Kossuth azonban politikus társaihoz hasonlóan úgy látta, hogy ha- a horvátok kivételével- vmennyi nemzetiség nemzetiségként törnő elismeréséből fakadó területi autónómia kormánnyal jár, amely a szeparatizmus első lépcső foka is lehet.
Magunk között megjegyezve ez nem is akkora ostobaság, gondoljunk csak Spanyolországra. 1975 után létrejövő demokráciában 17 jelentős jogkörrel rendelkező tartományra osztották az országot, az ország tkp. szövetségi királyságnak tekinthető. Ami spanyol az a közjogi értelemben vett király és a labdarugó-vállogatot. Ennek ellenére az ETA mind a mai napig terror próbálja kiharcolni a teljes függetlenséget. Több mint 800 áldozatának 90%-a 1975 után halt meg (igaz itt is többsége az első, zűrzavaros években)
A FÖDERALIZMUS PROBLÉMÁJÁNAK LÉNYEGE UI. AZ, HOGY NEM ELÉG, HOGY A TÖBBSÉGI NEMZET LEMOND NEMZETÁLLAMI SZUPREMÁCIÓJÁRÓL, HANEM A KISEBBSÉGEK IS LEMONDANAK A SAJÁT NEMZETÁLLAM MEGTEREMTÉSÉNEK IGÉNYÉRŐL.
És június 12-én lezajlott az ún.délvidéki kisháború első ütközete, a karlóca ütközet.
Azóta is sokan Kossuth áprlis 9-10-i viselkedését teszik felelőssé a konfliktusért. Azonban 2 hónap kevés fegyveres konfliktus kirobbanásához, ahhoz évek, évtizedek kellenek...
Garasanin híres emlékírata óta 4 év, még a szerb nemzeti érzés felébredése óta 50-60 év is eltelt.

P.S.:
Azon, hogy a szerb nemzeti követeléseket először Pesten fogalmazták meg senki ne lepődjön meg Pest volt ui. a szerb nacioanalizmus egyik bölcsője. De nemcsak a szerbbé, hanem a szlováké, románé is. Tkp. a Kárpát-medencében "minden út Budára vezet.

Minorkavidor 2011.08.02. 18:41:25

@Titus Pullo Urbino:
Arra, hogy 40.000 ezer +lengyel elég lett volna, az egyesült osztrák-orosz seregek visszaverésére.

Plieur 2011.08.02. 19:24:48

@azVégek:
Majd jön a Titusz és kijavít ha valamit rosszul írok le, látszik az írásán hogy alaposan beleásott a témába és szívesen fogadom a javítást.
A ro történelemírásban nagyon sokat emlegetik a második, májusi balázsfalvai román népgyűlést ( lelkesedéstől függően már 100000 főnél is tartanak:)), de amit kihagynak hogy a radikális vonal mellett a résztvevők között ott volt a mérsékeltebb szárny is ( Baritiu,Barnutiu, Lemeni), illetve a hegyen túliak közül Rosetti, Russo, Maiorescu, + kevésbé neves személyek akik már az elejétől kifogásolták a császár iránti hűségesküt.
A havasalföldi forradalom első mozzanata a 48 júniusi craiovai forradalmi bizottság, de 48 novemberében a törökök leverték a havasalföldi forradalmat, a forradalom alatt csak 2 kisebb csata volt a törökökkel ( Dealu Spirii szept13 és Craiova 48 nov29).
Moldovában a forradalom kirobbantása gyakorlatilag nem sikerült,azaz 48 végére nem volt már szervezett regáti mozgalom. A balázsfalvai gyűlésen részt vevő regáti ( csak megszokásból használt kifejezés, mint a Tisztelt T leírta, a királyság később lett)forradalmárok 49-ben már menekültek voltak, már nagyon valószínűnek tűnt hogy a még létező erdélyi román mozgalmat a magyar forradalmi hadsereg leveri vagy annyira kimeríti hogy magától bukik el. Az emigráció tehát bevetette a teljes befolyását ( Ghica, Balcescu) hogy mentse a menthetőt.

Titus Pullo Urbino 2011.08.02. 19:44:39

@Minorkavidor: @Plieur: kalapot emelek nagyságotok előtt, ezért szeretek a lemilre írni, ilyen színvonalas kommentek bármelyik hadtörténész fórumon megállnák a helyüket. Igazi profik vagytok, semmi szubjektum, csak a tények, nincs is vita. Ez a szakmátok? Én csak amatőr szinten kutatom a múlt nagy dolgait, de gondolom Ti ebben profik vagytok.

panoz (törölt) 2011.08.02. 19:47:45

Lehet tájékozatlanságom miatt, de engem kurvára idegesít hogy nincs egy rohadt korabeli fotó a szabadságharcról.
Érdekes ez annak fényében hogy már egy Petőfi-féle éhenkórász költő is megengedhette magának a fényképeszkedést.

teddybear01 2011.08.02. 20:15:24

@panoz: Nem fotót készítettek róla, hanem dagerrotípiát. Nem ugyanaz.
A kép ezüstlemezre készült, esetleg ezüstözött rézlemezre, de egyes esetekben ezüstözött üveglemezt használtak. Nem volt másolható, minden kép egyedi és a mostaniakhoz képest fordított volt. A kép jobb oldala felcserélődött a ballal. Ez az eljárás olyan egy-két perces expozíciós időt követelt meg, illetve az összes műveletet a helyszínem kellett azonnal elvégezni. Ez a katonai műveletek közben természetesen nem volt kivitelezhető.

A mostani fotóeljárást később, az amerikai polgárháborúban használták először a harctéren, de akkor még rengeteg felszerelésre volt szükség hozzá, a leghíresebb fotós két szekérrel járta a hadműveleti terepet.

Titus Pullo Urbino 2011.08.02. 20:20:15

@panoz: Zeyk Domonkosról is van dagerrotypia, aki a segesvári csatában halt meg, rajta kívül több honvédtisztről is készült már akkoriban ilyen kép. Listázzam? Csatakép nem készült, ha ez a kérdés, arra nem volt még technika. Pár perces mozdulatlanság nem volt kivitelezhető akkoriban.

Plieur 2011.08.02. 20:20:36

@Titus Pullo Urbino: Nem, nem vagyok profi, én is amatőr vagyok. És nem kell kalapot emelni.

Minorkavidor 2011.08.02. 20:56:00

@Titus Pullo Urbino:
CSatlakozom Plieur nicktársamhoz: én sem vagyok profi.

panoz (törölt) 2011.08.02. 21:49:22

@teddybear01: Nekem az fotózás marad akárhogy hívjuk, az írás is írás mindig, hiába agyagtáblával kezdték.
@Titus Pullo Urbino: Persze, különlegesség volt akkoriban háborúban fotózkodni, de én a két lövés közötti képekre gondoltam amikor pózolnak a díszes mentéjükben pl. egy ágyú társaságában.

Ha található a képek között jól öltözött korabeli (nem 99 évesen) huszár vagy valami harcidíszben pompázó honvéd vagy császári, akkor szívesen megnézném.

Titus Pullo Urbino 2011.08.02. 21:53:44

@Minorkavidor: @Plieur: akkor is elismerésemet fejezem ki az általatok leírtak miatt, öröm ilyen magas színvonalú hozzászólásokat olvasni. Remélem a témába ásva Kossuth megítélésében is azonos nézeteket vallunk.

Plieur 2011.08.03. 01:10:11

@Titus Pullo Urbino:
Hát, ahhoz hogy Kossuth megítéléséről vitatkozzunk, kellene ismerni egymás nézeteit is.:)
Addig is egy kis kötelező olvasmány, amelyet ajánlanék mindenkinek aki utólagosan kígyót/békát kiált a 48-asokra. A másik oldalról szól, érdemes figyelmesen átolvasni .
adatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf3485.pdf

Titus Pullo Urbino 2011.08.03. 07:19:33

@Plieur: tanulságos és tényszerű írás megdöbbentő (általam eddig nem ismert) szálakkal. A forradalom nem március 15-én Pesten kezdődött és Világosnál nem ért véget, gyakorlatilag 1918-ban fejezték be az erdélyi és a délvidéki, bánáti harcokat. Hiába, egységes vallású és törekvéseiben nagyhatalmak által támogatott románság legyőzte a (vallásilag is) megosztott és külpolitikailag sem támogatott magyarságot. A császár és cár támogatását 1848-tól 1916-ig élvező románság egy gyorsan átváltott antant támogatásra, hiába, mindig tudni kell, merről fúj a szél. A mérleg nyelvének tartott szászok, akik románpártiak voltak kezdettől, na őket végleg elintézték hálából a románok, talán párezer maradt Erdélyben. Sic transit gloria mundi.

stoppos76 2011.08.03. 10:29:38

@Titus Pullo Urbino: Marha nagy poszt. Sehol nem olvastam még erről, persze csak műkedvelő vagyok a témában. Csak úgy értek hozzá, mint a focihoz mindenki. :)
Olvasáskor viszont rendesen borzolódott a szőr a karomon.

Plieur 2011.08.03. 13:03:32

@Titus Pullo Urbino: A császár és cár támogatása nagyon relatív volt, éppen 48-49 miatt, megtapasztalták a híres Habsburg hálát:)
A Habsburg hála :) nem csak az értelmiséget rázta meg, hanem a tulajdonképpeni vérveszteséget elviselő tömegeket is. Az addig élő "Jó Császár" mítosz ( az orosz "Jóságos Cár Atyuska" megfelelője :))hatalmas pofont kapott, illetve hasonló hatással volt a "Hegyek Királya" eszmére is. Aki egyszer népmesei hős ( aranyhintón jár és aranykereszttel a kezében, csak ezüstgolyó fogja, fekete kecske jár előtte:)) hirtelen ugyanazon uralkodó által lesz eltaszítva akire felesküdött, ehhez társult a rágalomhadjárat.
A politikai reményeket meg éppen a kiegyezés ölte ki, innentől kezdve az egyetlen lehetőségnek a havasalföldi/moldvai segítséget tekintették. Az első konkrét tervezet egy belső felkelésre (amennyiben a Kárpátokon túlról katonai segítséget kapnak ) 1872-ből származik,a szerzője Axente Sever

Titus Pullo Urbino 2011.08.03. 14:28:16

@Plieur: erről a Sever féle dologról nincsen valami írásod, az előző is nagyon jó volt.

Plieur 2011.08.03. 18:41:53

Ez neolatin könyvből van, de megnézem netes verzióban megvan-e valahol.

Titus Pullo Urbino 2011.08.03. 19:35:44

@Plieur: lekötelezel. Nagyon ráizgultam erre a témára, igyekszem körbejárni, "audiatur et altere pars" elven. Nagy fehér folt ez a 48-as irodalomban, pedig muszáj megismernem.

Plieur 2011.08.03. 19:50:23

Nem leltem, megpróbálom röviden összefoglalni a több szálon futó történetet.
1860: Al Papiu-Ilarian elkészít egy titkos tervezetet egy erdélyi felkelésre, ezt Cuza elé terjeszti, de nincsenek meg a feltételek.
1867: Bukarestben megalakul az "Societatea Iredenta Romana"-azaz a román irredenta:) egyesület, a vezetője C.A. Rosetti, aki akkor éppen miniszterelnök volt:), alelnökök Gh Secasani és Gh.Ocasanu, utóbbiak "elüldözött román diákok". A társaság 1882-ig működött ezen a néven, akkor átalakult, új neve "Societatea Carpati". Ez a társaság publikálta azt a híres térképet (1881) a Tisza-Dnyeszter határokkal:)
A társaság fő profilja 1867-1882 között az erdélyi románok anyagi támogatása, röplapok terjesztése, stb-stb, illetve némi ismeretszerzés :)
-1872-ben Axente Sever, aki akkor épp Boroskrakkón volt bérlő, külső rendelésre felvázolja az említett tervet, ez megint terv marad.

Minorkavidor 2011.08.03. 20:03:35

@stoppos76:

Köszönöm és szeretnék két kiegészítést tenni.

Az egyik az 1849.év április 14-én kinyilatkoztatott trónfosztáshoz kapcsolódik. Ezt sokan elítélik, mondván ez vagy ez is hozzájárult a cári intervencióhoz. Ez azonban sztem két okból is téves feltételezés:
1, Az intervenció az 1833-ban Münchengtatzban tartott titkos tanácskozás alapján történt. Ekkor ui. az akkor még létező Szent Szövetség tagállamai egyeztették a forradalom esetén történő teendőket.
2. Az áprlis trónfosztó nyilatkozat közvetlen jogi előzménye az 1849. március 4-én kihírdetett ún.olmützi okrojtált alkotmány. Kihírdetésének közvetlwn oka Windischgratz csapatainak február 2627-én a kápolnai ütközetben aratott győzelme volt amit az Udvar döntő csatában elért győzelemnek értékelt. Ennek hatására I.FERENC jÓZSEF manifesztumban feloszlatta a birodalmi gyűlést és kiadta ezt az alkotmányt.
Magát az alkotmány A. Franz Stadion belügyér és Felix Schwarzenberg miniszterelnök dolgozta ki. Egyszerre jellemezte a birodalmi centralizáció és alkotmányosság szelleme, az utóbbit viszont szűk keretek közé szorították. 48 vívmányai közül megtartották a népképviseletet, a jogegyenlőség elvét és a jobbágyfelszabadítást. Esküdtszéki bíróságok elé kerülnének a súlyos bűntények, politikai és sajtóvétségek, a közigazgatást alsó szinteken is elválasztanák a bíráskodástól. Ez szépen hangzott, ez volt a mézesmadzag, azonban ezeket a jogokat nem védték alkotmányos garanciák.
AZAZ bármikor visszavonhatóak.
A lényeg a birodalmi centralizáció volt. E szerint a birodalom koronatartományokból áll, amelyek együtt képezik "a szabad , önálló, oszthatatlan és felbonthatatlan alkotmányos ausztriai monarchiát." Hogy eme megfogalmazás ellentmondásokkal teli? Igen, de az a döntéshozókat nem érdekelte. Magyarország tkp. megszünt volna, hiszen területéből kiszakítják az egy tartománnyá szervezendő Horvátországot, Szlavóniát, Fiumét, valamint Dalmáciát és a Tengermelléket (ez utóbbi kettő nem volt Magyarország része). Bácskából és a Temesközből létrehoznák a Szerb Vajdaságot, koronatartomány lenne a történeti Erdély a Részekkel (Partim). Negyedik koronatartomány lenne a Határőrvidék. Ezek a magyar királyságtól függetlenül alkotják a Császárság részeit. Az 5. koronatartomány a megcsonkított Magyarország.
Ez az alkotmány objektíve lehetetlenné tett mindenfajta kompromisszumot, csak a trónfosztó nyilatkozat. A kiegyezéshez ui. ketten kellenek.
A második észrevétel Buda bevételéhez kapcsolódik. Te hivatkoztál Herman Róbert 1848-1849 A szabadságharc hadtörténete c. könyvére. Elmondtad a politikai érveket, de lehagytad a katonaiakat Ezek a következők:
1, a sikeres tavaszi hadjárat ugyan kiűzte a császáriakat az országből ugyanakkor az addig elkülönülten operáló hadtesteket egy helyre is összpontosította. A Komárom alatt összpontosuló magyar csapatok 27 ezer katonát és 107 löveget számoltak. A Bécs alatt álló császári fősereg- Jellasics Délvidékre távozó hadrestje nélkül is -ennek több mint2-szerese. Ezt az eőfölény még az sem egyenlítette ki ha a támadáshoz igénybe veszik a komáromi helyőrség csapatait, vagy annak túlnyomó részét.
2, Jellasics 16-18.000 fős hadtestének szándékairól a magyar hadvezetésnek ekkor még nem voltak biztos értesülései, így joggal feltételezték, hogy értesülvén a császári főerők elleni támadásról felmenti a várőrséget, másrészt.
Ezenkívül más munkáiban, valamint más szerők a fenti érveken kívül megemlítik az utánpótlás szállításának kérdését is. A honvédség Nagyváradról kapta az utánpótlást, azaz a vonalak erre az időre amúgy is nagyon megnyúltak. Buda császári kézen hagyása esetén csak nagy kerülővel lehetett volna az ekkor már Komáromon is túl operáló magyar sereget ellátni. Valamint nem szabad figyelmenkívül hagyni azt a tényt, hogy a fővárosban volt az ország egyetlen egész évben álló hídja, a Lánchíd. Nem véletlen, hogy azaz Alnoch nevű pasas is felpróbálta robbantani.
Más, az interneten is olvasható írásaiban megjegyzi, hogy nem érti mivégre ez "nem vállalt győzelem" Mint írja ekkor okozta a Honvédség a legnagyobb veszteséget a császáriaknak: 5.000 halott és fogoly, 6.000 puska és 1 millió db töltény, plusz a vár tűzérsége.
Létszámban Ozoránál az ellen ugyan többet vesztett, 9.000 főt és 12 ágyutt, de azok harcértékét össze sem lehet hasonlítani azzal a 4 elsőrendű zászlóaljéval, amelyek a helyőrséget alkották.

Plieur 2011.08.03. 20:06:53

@Titus Pullo Urbino: Ezekre a különféle kultúrcsoportokra van egy nagyon jó forrás, ha nem is román ( náluk pld a mai napig nem lelni kimutatást az anyagiak mozgására), de megbízható: a korabeli O-M rendőrségi, csendőrségi, határrendészeti jelentések:)

Titus Pullo Urbino 2011.08.03. 21:14:54

@Minorkavidor: mindenben igazat adok Neked, egy dolog kivételével: a Lánchíd felrobbantási kísérlete nem volt több, mint puszta bosszú, mint ahogy Pest lövetése is. Csepelen 2 nap alatt épített hidat a honvéd műszaki (utász) alakulat, ez tény. Barbár tett volt a felrobbantási szándék, mint ahogy a katonailag nem indokolt polgári célpontok ágyúzása is. Ha Heintzi, vagy Allnoch nem éli túl a budai ostromot, akkor könnyen fellógatta volna őket Görgey a bűneik miatt. Mint ahogy Király századost is, aki a budai védők között életben maradt. Knézich (vértanúnk) testvére is budai horvát seregben szolgált, ő megúszta, de csak azért, mert nem volt magyar. Leiningen unokatestvére Aradot védte svarcgelb zászló alatt, érdekes fordulatokat tudott hozni a szabadságharc. 500 fő volt a katonai veszteség a magyar oldalon a budai ostromban, hatalmas nyereség volt a vár bevétele (fegyver, hadifogoly, ezredpénztár), bár értékes 17 nap ment el az ostrommal, de megérte. Görgey taktikai sikert aratott, Guyon nagy bánatára, aki mindent megtett Görgey háttérbe szorítására és az ostrom szabotálására. Egyszer meg kéne írni, ki is volt Guyon és mennyit ártott féltékenységéből és emberi gyengeségből a magyar ügynek.

BatkaManó 2011.08.03. 22:37:06

@Titus Pullo Urbino: Van, és természetesen köszönöm szépen a post-ot.

Minorkavidor 2011.08.04. 18:29:22

@Titus Pullo Urbino:
Válaszodat köszönöm és lenne néhány észrevételem:
1, a 17 napnyi késedelemről:
- a lényegesen gyengébb Arad várát a magyarok 1848 oktober 21-től 1849. júlis 1-ig ostromolták. Arad A 6 ÓRÁNYItávolságra lévő Temesvár támogatásával tudott ilyen sokáig kitartani. Pl.1848 december 14-én a második ellátmányt a Leiningen-dandár biztosította. A mi leiningenünk fivére, ő Temesvár parancsnokának, Rukavinának az egyik helyettese volt. Ennek is volt "köszönhtő", hogy a magyar ügyért harcoló fivérben sokáig nem bíztak, leveleit felbontották. Az ellátmány egyébként további 2 hónapnyi készletet jelentett a várnak.
- Temesvár:
A már említett Rukavina tábornok 1848. október 10-én mondta fel a magyar kormány iránti engedelmességet. A vár azonban 1849 áprlisáig nyugodtan élte életét, ekkor 9000 fős védőőrsége volt. A helyzet Bem csapatainak áprlis végi megjelenésekor változott meg, az első roham azonban nem sikerült, így rendszeres ostromra volt szükség, amely május 12-én kezdődött el, igazán nagy lendületet Arad bevétele után vett és tartott augusztus 10-ig, amikor is Haynau csapatai felmentették. Vécsey V. hadtestének majdnem sikerült bevenni az erődött,- a harcképes védők száma 6000 főre csökkent- de az összeomlás megakadályozta a sikert.
- Gyulafehérvár ostroma: 1849. április 02- július 25. Az ostrom sikertelen. Erdélyben csak a jelentéktelenn Déva várát sikerült bevenni.
Láthatod, hogy a 17 nap a legrövidebb és legsikeresebb ostomműveletünk volt.
Ami miatt sokan azt gondolják, hogy ez a 17 napos "késedelem" okozta a vereségünket az a cári intervenció. E nézet szerint ha akkor tovább megyünk Bécs fele, akkor még az intervenció bekövetkezte előtt lehetőségünk lett volna döntően megverni a császári sereget.
Ennek tarthatlanságáról már beszéltünk.
Visszatérve az intervencióra. Ezt a nézetet népszerűsítette a Jókai Mór Kőszívű ember fia c.regényéből készített film is. A 2.RÉSZBEN hangzik el az a mondat, mikor a császári hadvezetés értesül Buda ostromának a megkezdéséről: "a magyarok dicsőséget akarnak!"
Magyarországon a politikusok többsége már 1848 márciusa óta tisztában voltak az orosz beavatkozás veszélyével. Kossuth már 48 március 3-án elhangzott híres beszédében utalt erre (maga a beszéd nem erről lett híres, hanem a polgári átalakulást és az alkotmányosság helyreállítását követelő részei miatt, azokon is volt a hangsúly).
Amikor a Batthyányi-kormány értesült a dumai román fejedelemségek megszállásáról első dolga volt megkérdezni a bécsi orosz követet a lépés indokairól. A válasz azonban megnyugtató volt: "e lépésre a birodalom belső nyugalma érdekében kényszerült. s a magyar nemzettel szomszédságos jó jó egyetértésben lenni kíván, és Magyarország irányában semmi ellenséges lépést nem fog tenni mindaddig , míg a magyar nemzet kebelében valamely oly összecsoportozásokat s fegyvergyűjtéseket nem fog látni, melyek által ő magát fenyegetve érezni."
Maga a követ júlis végiég némi elismeréssel ír a magyar törekvésekről, azonban véleménye Jellasics rehabilitálása után megváltozik.
Miklós cár két okból nem lépett korábban fel hazánkkal szemben:
1,: katonai: megnyugtatták Windischgratz téli sikerei.
2,: politikai: Miklós figyelmének központjában a német egyesítési törekvések álltak. Egyáltalán nem mellesleg az európai politikát 1848-1990 között a németkérdés határozta meg
- az egyesítés korszaka 1848-1870 ( egyesítési háborúl: 1864: porosz-osztrák-dán, 1866:porosz-olasz-osztrák, 1870: porosz-francia)
- a két világháború
- a hidegháború benne a berlini fallal és annak leomlásával. A németkérdés alakulása határozta meg egyébként a k-európai népek- benne a magyar- nép sorsát.
Azonban a tavaszi hadjárat győkeresen megváltoztatta a feltételeket. A hivatalos segítségkérés már 1849.április 21-én megtörtént. Az osztrákok (Windiscgratz) elegendőnek ítélt egy 50.000 fős segélyhadat, de a cár úgy döntött akkora haderő kell, amekkora egyedül is képes leverni a magyarokat. Ezután május 9-én a cár kiáltványban jelenti be, hogy fegyveres segítséget nyújt I. Ferenc Józsefnek, május 21-én az a híres kézcsók márcsak megpecsételte a segítségkérést. Az oroszok az első lépcsőben 192.902 katonát és 584 tábori löveget vetettek be. A tartalék 75 ezer katonájának (60 ezer Galicíában, 15 ezer Havasalföldön) bevetésére nem került sor.
Ami azt az ominózus palmerstoni nyilatkozatot "Talán igazuk van, de végezzenek velük gyorsan" illeti, az a történelmi háttere, hogy az oroszok az intervenció előtt diplomáciailag is biztosították magukat. Május 1-jén Baltalimában szövetséget kötöttek Törökországgal. Ebben mindkét félnek egyenrangú szerepet biztosított a két dunai fejedelemségben.
Angliát aggasztotta az oroszok balkáni előretörése, ennek ellensúlyozására szüksége volt a restaruált Habsburg Monarchiára.
Bár ami azt illeti, ha győzelmet nem is, de kompromisszumot, de legalábbis a megtorlások elkerülését jelentette volna a komáromi összpontosítás tervének az elfogadása. A Görgei által felvázolt terv lénye, hogy a magyar fősereg (I-III. ÉS a VI-VII hadtest, a Knetty-hadosztály Komáromnál összpontosul, a IX. hadtest addig tartja fel az oroszt amíg lehetséges, lassan Komáromig hátrál. A Honvédség többi része a bácskai és erdélyi csapatok a Tisza vonalánál foglalnak állást Nagyvárad központtal. Mivel az osztrák és orosz főseregek találkozásáig van 2-3 hét, ezt az időt kihasználva a magyar fősereg előbb az osztrák fősereget veri meg és szorítja vissza, majd az oroszt. A kormány vagy Komáromba vagy Nagyváradra költözzön, amennyiben Nagyváradra megy úgy Görgey mellé nevezzenek ki 3 kormánytagból állóbizottságot, mely teljhatalommal bír a pénzkibocsátás és sereg ellátásához szükséges rendeletek kiadása érdekében. Végül javasolta, hogy az orosz előrenyomulás lassítása érdekébeb tárgyaljanak az orosz vezetéssel. A tervet megküldték Bemnek, aki teljes mértékben egyetértett vele. A terv fő előnye, hogy Közép-Európa legerősebb erődjére támaszkodva biztosíthatta volna a nagyon szükséges időt a tárgyalásokhoz.
Végül is a Henryk Dembinski szegedi összpontosítási tervét fogadták el, ami azt eredményezte, hogy felgyorsult az osztrák és orosz főerők egyesülése, a következmények ismertek... Dembinski egyébként a menekülést tartotta szem előtt.

Végül lenne egy kérdésem. Mivel igen gyakran előjöttek a románok e hónap 27-én lesz 95 éve, hogy Románia hadat üzent a Monarchiának. Lesz-e poszt(sorozat)? Te, vagy mások írtok-e erről? Neked, mint szerzőnek milyen infód vannak?

HarrisonBergeron 2011.08.04. 20:40:48

Iskola. Azaz, innen lehetne tanulni tanítani. Köszönöm.

Titus Pullo Urbino 2011.08.04. 21:47:12

@Minorkavidor: nagyon jókat írtál, nem is ellentétes azzal, amit én írtam, csak ezerszer részletesebb. A posztban ezeket nem lehet ilyen részletesen leírni terjedelmi korlátok miatt. Köszönöm az írásod, nagyon részletes és objektív.
Kérdésedre visszatérve: nem az én területem a huszadik század, sosem írtam még 19. század utáni történelemről. Talán valaki rácsap a témára, én biztosan nem, nem értek hozzá, még amatőr szinten sem, mint a 48-as témákban. Rákérdezek a szerzőtársaknál, talán lesz érdeklődő. Fényképekkel tudok segíteni, tele van a gépem ojtozi és sósmezői képekkel.

xaba101 2011.08.05. 21:06:00

,@Plieur:
A havasalföldi forradalom első mozzanata a 48 júniusi craiovai forradalmi bizottság, de 48 novemberében a törökök leverték a havasalföldi forradalmat, a forradalom alatt csak 2 kisebb csata volt a törökökkel ( Dealu Spirii szept13 és Craiova 48 nov29).
a dealul spirii csata elég érdekes és egyoldalú csata volt én azt olvastam róla , hogy a bukaresti tűzoltózenekar vonult ki a törököket fogadni.A törökök valamit félreértetek mert a dombon álló fogadó bizottságot ellenségnek nézték és gyakorlatilag lemészárolták azokat.
Így elég egy sanszos volt az egész nem kellett izgulni azon ki győzz, egyébként az egész olyan balkános volt,amennyiben tényleg így történt .

xaba101 2011.08.05. 21:17:50

@Titus Pullo Urbino:
a szászok a 80 as években tűntek el majdnem teljesen, Erdélyből, amikor Ceaușescu vezér eladta őket az NSZK nak.markáért
Majdnem 800 évig egész jól elvoltak Erdélyben aztán az új szelek elfújtak őket és mára a számuk alaposan leapadt , leghíresebb képviselőjük a Nagyszebeni polgármester , Nagyszeben ahol a varos lakosságának talán 7 százaléka szász.

azVégek 2011.08.05. 23:44:38

@xaba101: akiket még Ceausescu nem tudott elpattintani valamerre, azok a 89-es események után úgy gondolták, hogy elég a cirkuszból, s odébb álltak. A XX. sz. úgy mindenestől megkeserítette az életüket (megérne 1 posztot), nem csak a "Kárpátok Géniusza" űzte őket innen. Ismerek elmagyarosodott, elrománosodott, Németországba települt embereket/családokat, s itthon maradtakat is. Utóbbiakon sosem tudtam eligazodni...magyar fejjel kicsit érthetetlen, hogy nem habzik a szájuk, mikor a többség szemtelenül sajátítja ki a nagyvilág előtt azt, amit az ő felmenőik építettek.

azVégek 2011.08.06. 00:12:00

@Titus Pullo Urbino: hát egy pillanatra az angolok említésénél azért valóban fennakadtam, de aztán elhessegettem a gondolatot. Mennyire városi legenda, hogy (fél)hivatalosan is megkeresték őket 48-ban, de lekoptatták a ~lázadókat~? Nagyon mélyre van itt a kutya elásva, azért nem érezzük a szagát :p

xaba101 2011.08.06. 07:38:23

@azVégek:
Brassó,Nagyszeben, stb.
Elég volt néhány évtized és az etnikai arányok, amiket a szászok évszázadokon keresztül megőriztek,teljesen felbomlottak az ősiek által épített varosokban mar nem ok voltak többségben, otthon lettek kisebbség, mint a magyarok Marosvásárhelyen 90 után

Plieur 2011.08.06. 17:17:50

@xaba101: Nem így történt. A 20000 fős török intervenciós erő szept 9-én indult Giurgiu-ból,ennek hírére a román tüzér, lovas és gyalogsági egységek elkezdtek taktikailag visszavonulni :) Rimnicu Vilcea felé, ahol a Troianu falu melletti megerősített táborban akarták kivárni a tárgyalásos megoldás eredményeit. A fővárosban rendfenntartási céllal csak a 2-es gyalogezred 5 százada és az 1-es gyalogezred 1 százada maradt, akiknek megparancsolták hogy szept 13-án reggel a Dealu Spirii ( Spirii domb)kaszárnyában kell ünnepélyesen fogadni a török seregeket, miközben a metropolita, bojárok, stb-stb találkozóra mennek a török parancsnokhoz. Aztán zászló leadás, stb-stb:)
A valóság másként alakult:
12-én megérkezik a török sereg, 9000 fő, pk Kerim Pasa
13-án reggel a gyalogosok díszegyenruhában várják a kaszárnyában a törököket, akik délután 4-kor érkeznek meg, az élükön Kerim pasával. A várakozás közben a gyalogosok megtagadják a bukaresti civilek kérését hogy adjanak ki fegyvert a török elleni harcra.
Kölcsönös udvariaskodás után ( megvolt-e a zászlóátadás, régi-új zászlók cseréje, stb) a törökök kérik a bebocsátást a kaszárnyába, a román gyalogosok pk-a ezt megtagadja, a törökök ezt nem erőltetik, hanem megint udvariaskodás után ráfordulnak a dombról a városközpontba vezető útra.
16,30: az elvonuló törökök szembetalálkoznak az éppen érkező tűzoltószázaddal, akik délben kaptak parancsot hogy díszegyenruhában jelenjenek meg a kaszárnyában, elkéstek.
A török oszlop összefut egy ismeretlen egyenruhájú csapattal egy szűk úton. A törökök félrehúzódtak hogy szűkön és lökdösődve átengedjék a tűzoltókat. A mai napig tisztázatlan okból a román és török legénység között kitört a lökdösődés/verekedés, amely aztán lövöldözésbe csapott át. Ekkor a török oszlop többi része hallva a csatazajt és csapdától tartva megrohanta a kaszárnyát, itt is kitört a lövöldözés, ezúttal a gyalogsággal amely a kaszárnyát próbálta megvédeni.
A csatát a török tisztek megpróbálták leállítani, sikertelenül. Az eredmény: 500 román katona 21/2 órán keresztül fenntartott egy 6000 fős török hadosztályt.
Este 7-kor a román sereg letette a fegyvert büntetlenség és szabad elvonulás fejében, másnap a tisztikart behívták szolgálatra a megszállt városba.
Eredmény: ro oldal 48 halott és 57 sebesült
törökök: 158 halott és sebesült.
A Troianu-i táborban állomásozó csapatok harc nélkül feloszlottak vagy letették a fegyvert.

killercsiga 2011.08.06. 20:26:16

Ez zseniális.
Mármint zseniális a poszt, és utána hihetetlen jók a kommentek is.
Rengeteg infóval lettem gazdagabb, köszi!

Titus Pullo Urbino 2011.08.07. 16:28:22

@azVégek: Széchenyi anglomániája határtalan volt, de ez nem volt kölcsönös, az angolokat piszkosul nem érdekelte Hangöri, ők az oroszokkal voltak egy szövetségben, azért csak a pénzünk kellett nekik, a szabadságunk már nem. Az egyik posztban említettem, hogy a kettő befizetett hadihajó árát sem utalták vissza a demokrácia és a piacgazdaság bajnokai.

Plieur 2011.08.07. 20:15:16

@Titus Pullo Urbino: Azért ne feledkezz meg arról sem hogy Palmerston a klasszikus brit "egyensúlyozó" elmélet tökéletes képviselője volt, e szerint a világ úgy kellett kinézzen hogy a brit érdekeknek megfeleljen. Azaz a kontinensen szemben álló erők közül egyik se jusson döntő előnyhöz, de nem is szabad kiesnie a ringből egyiknek sem. Ha a magyar forradalom tönkreteszi az osztrák császárságot, akkor megnyílik az út a német egységnek is, illetve nő az orosz befolyás.

Titus Pullo Urbino 2011.08.07. 21:20:13

@Plieur: mint ahogy 1956-ban sem volt időszerű a magyar függetlenség, a főszereplők ugyanazok. Világos, érthető, amit mondasz, nem is gondolom én sem másképp, csak gyomorforgató.

Titus Pullo Urbino 2011.08.09. 07:52:50

@Plieur: jók benne az összehasonlítások, ki hogyan vélekedett ugyanarról a kapcsolatról 30 év múlva, hogyan lesz az oroszból ellenség és a törökből barát. Az angolok oroszimádata csak az anyagi haszonból adódott, szegény Marx jól lerántotta a leplet, kár, a történelem fintora, hogy nem az angolok fogadták meg ideológiáját, hanem az oroszok és közvetve mi is, de ez már huszadik századi történet.

Bemre visszatérve: kényszerből, diplomáciai zűrzavart kihasználva menekült az iszlám vallásba, különben kiadták volna az oroszoknak, annak meg kötélen imbolygás lett volna a vége. Körülményeiből kényszerítve vált mohamedánná, csak hogy harcolhasson az oroszok, a fő ellenség ellen, sajnos nem sokáig, elvitte a malária. A sírja is érdekes, nem temethették katolikus temető szentelt földjébe, ezért a síremléke 6 oszlopon nyugszik és 5-6 méter magasan látható:

bagyinszki.eu/archives/378

Jól látta a dolgot, Lengyelország önállósága a fő ellenség, az oroszok elleni harccal lehetséges, de ez szintén huszadik századi történet.

Plieur 2011.08.09. 10:58:12

A többi emigráns sorsa és török benyomásai sem utolsóak:)
www.terebess.hu/keletkultinfo/szalczer1.html

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2011.08.09. 12:04:19

Khmm.... olvasom itt a kommenteket.
1. Ég az arcom, hogy pld a cikk témájárólés az itt előjött dolgokról szinte semmit sem tudtam.
-Oké, az erdélyi hadjárat tananyag volt-

2. Nektek kéne a témáról tankönyvet, vagy ismeretterjesztő filmet csinálni, csak ne engedjétek meg az ötpercenkénti reklámokat.
National Geographics csak jelenthetne:)))

Titus Pullo Urbino 2011.08.09. 13:30:39

@Plieur: hihetetlen tudással rendelkezel, gratulálok a kiműveltségedhez! Ezt az anyagot különben már olvastam, amikor az Olasz Légióról írtam, ebben van leírva, hogyan bántak a török tisztek az olaszokkal, amíg Alessandro Monti pk nem állt a sarkára. Sokan ugródeszkának (Franciaország, Amerika felé) tekintették a török tábort a magyarok közül, de páran, pl. Guyon maradni akart, hogy harcolhasson tovább. Bem is így tett, az olaszok viszont haza akartak menni, tovább harcolni az osztrákok ellen. Hiába, a forradalmár nem egy megnyugvós fajta.

@Hiryu 2,0: filmet? hogyan? mikor? én inkább egy hagyományőrzős felvonulást terveznék, ahol Ojtozból kitörne a honvédsereg Moldvába. Nagyszerű látvány lenne, a Székely Huszárok Kézdivásárhelyen állomásoznak, ismerem is őket, az ötleted felkavarta bennem a vállalkozószellemet. Hasonló lehetne a szőregi ütközethez, csak egy kicsit messzebb történne, bár ha belegondolok, a székelyeknek nem sokat kéne utazni, nekik Szőreg, meg Isaszeg van messze, mégis eljönnek. Hasonló lehetne, mint ez a rendezvény:

tv2.hu/tenyek/video/ujravivtak-a-szoregi-csatat

Plieur 2011.08.09. 19:03:49

A tudás mulandó ha nincs átadva, messze vagyok én attól hogy kiműveltnek tartsam magam vagy annak tartsanak:)
Annak hogy a 48-asok nem voltak megnyugvó fajta volt egy járulékos következménye is: jókora osztrák titkosrendőrségi erőket és forrásokat kötöttek le a kiegyezésig:)

Titus Pullo Urbino 2011.08.09. 20:17:16

@Plieur: futotta a sok besúgó fizetésére az elkobzott birtokokból. Kiss Ernő vagyonelkobzása felért egy főnyereménnyel, a leggazdagabb 10 - ben biztosan benne volt (ezért is úszta meg a kötelet).

Plieur 2011.08.09. 21:43:49

@Titus Pullo Urbino:Hát, lett is új földesúr, a Haynau...

Titus Pullo Urbino 2011.08.10. 07:28:53

@Plieur: Haynau tájidegenként viselkedett abban a kis időben, amíg élhetett a magyarok között, a legjobb az egészben, hogy nem értette, miért nem szeretik. Heintzi, aki akár magyarként is viselkedhetett volna, ő sem értette, miért bűn a megtorlás (pesti polgári célok ágyúzása)? Nagyon furcsán járt a császári katonatisztek agya, a szovjet tisztek 56 után legalább tisztában voltak azzal, hogy ellenséges közegben kell tevékenykedniük, de a besúgógépezet olajozott működése mindkettő rezsimet jellemezte.

Plieur 2011.08.10. 10:04:51

@Titus Pullo Urbino: Így, ennyi idő után már nehéz felfogni a Haynau/Hentzi/Bach huszárok -félék mentalitását. Mindenesetre ha igaz a történelmi monda és tényleg a hatóságok tussolták el a valós körülményeket, megérdemelte az élveboncolást:)

Titus Pullo Urbino 2011.08.11. 07:19:13

@Plieur: sajnos ez csak legenda, nincsen valós alapja, Haynau meghalt, mielőtt boncolták volna. Csúnya halála volt, de az élveboncolás nem igaz. Népmesei folklór, ezt így szerette volna sok ember, mint ahogy azt is, hogy Kádár János haldoklásakor papot hívatott és meggyónt.

neozsivany 2011.08.14. 23:15:14

Hentzi többször cáfolta az állítólagos magyar származását. (lásd a Görgeynek küldött válaszlevelét) Magyarországon született ez tény, de nem volt magyar. Amúgy pedig az én tudomásom szerint méltatlanul haragszunk Hentzire, ugyanis Pest bombázásáért a felelősség nem őt, hanem báró Weldent terheli aki igen részletekbe menő és határozott parancsokat adott Hentzinek a vár védelmét illetően.

Ráadásul még kirívó eset sem volt amit tett, hiszen báró Berger is bombáztatta Aradot nem is egyszer az ostrom során és az az ostrom 9 hónapig tartott.

Visszatérve azonban Hentzire azt gondolom, hogy egy kiváló képességű katonatiszt volt aki az utolsó pillanatig hidegvérrel védelmezte a rá bízott várost. Erre a legkifejezőbb bizonyíték az a katonai pompa amivel Görgey eltemettette...

Amúgy az van, hogy ilyen kutyafuttában olvasgatom csak a kommenteket és annyi mindenre írnék, úgyhogy bocs az inkoherenciáért.

"Egyszer meg kéne írni, ki is volt Guyon és mennyit ártott féltékenységéből és emberi gyengeségből a magyar ügynek."

Hasznos egy téma volna. Bár véleményem szerint legalább ugyanannyit is használt. (Branyiszkó, Kishegyes)

Trónfosztás és az intervenció.

Vannak akik azt mondják, hogy a trónfosztás váltotta ki a cári beavatkozást, vannak akik azt mondják, hogy anélkül is jöttek volna az oroszok az 1833-as münchengrazti szerződés alapján. Én úgy gondolom, hogy valahol a kettő között van az igazság. Ugyanis Miklósnak a Szent Szövetség tagjaként - az mindegy, hogy akkor az már erőteljesen kimúló félben volt, de hivatkozási alapnak még igen jól jött - meg kellett szereznie az angolok és a franciák jóváhagyását is az akcióhoz, amit véleményem szerint a trónfosztás miatt adtak meg. Ha átgondoljuk, hogy az európai politikának ekkorra már egy komolyan sarkalatos pontja volt, hogy a terjeszkedő oroszokkal szemben legyen egy erős kelet-közép európai hatalom, ami ekkor a Habsburg Birodalom volt és hozzávesszük a tényt, hogy a trónfosztás az lényegében a Habsburg Birodalom széthullásával lett volna egyenértékű akkor láthatjuk a különbséget a Habsburg Birodalmon belül a korlátozott önrendelkezésért hősies harcot vívó magyarokat kísérő szimpátia és április 14.-e után az európai status quo-t felrúgni készülő ország megítélése között...

Hullafotós 2011.08.15. 10:52:23

Az ilyen méltatlanul ismeretlen témák és olvasói gyönyört okozó írások miatt gondolom, h zseniális gondolat volt anno a blog indítása.

Titus, dicsértelek már eleget (tartok tőle, foglak is), így e helyütt magasztost már nem mondhatok, a T. kartácsok elmondtak minden elmondhatót előttem.

A hétvégén kifőztük a kajszit. Még hangos, mint forradalmár az első napokban, de ígéret rejlik benne, mint jó szablyában a hadi dicsőség. Idén tiéd az első kupica, csak nevezz meg egy helyet és időt, vmint szerény számú kísérőt.

hk

Titus Pullo Urbino 2011.08.15. 11:15:10

@neozsivany: Hentzi tényleg képzett műszaki katona volt, de barbárságra hajló dolgokat művelt. Sok ember életét megmenthette volna (pestiekét és saját embereiét), ha nem lövet polgári célokat. A tüzéreket helyben felkoncolták a betörő honvédek, a horvátok (őket nagyobb ellenszenv övezte, mint az osztrákokat) között is kevés volt a fogoly, a lengyeleket és az olaszokat viszont nem bántották. Milyen temetésre gondolsz? Pompa? Nem így tudom, tömegsír, fakoporsó, nem volt semmi ünnepi. Szerencsétlen Allnoch koporsójában meg csak a bal kéz maradt épen, a többi egy alaktalan, füstös húscafat. Kifejezetten egyszerű temetés volt, persze volt díszsortűz, meg tiszteletadás, de ez minimális volt. A halott katona már nem ellenség.

@Hullafotós: Lemilbuli, ősz, lemil vezérkar. Köszi!

neozsivany 2011.08.15. 12:22:11

@Titus Pullo Urbino: Igazad van abban, hogy Görgey azt írja az emlékirataiban, hogy példát tervezett statuálni Hentzin Pest bombázása miatt, viszont az is tény, hogy egy császári királyi vezérőrnagy hadbíróság elé állítása és elítélése egy olyan döntés volt ami meghaladta a hatáskörét. Ezt az a tény is bizonyítja, hogy amikor báró Haynau átvette a császári csapatok feletti parancsnokságot és elrendelte a lipótvári tisztek (Mednyánszky és Gruber) kivégzését ezt nem követte hasonló lépés magyar oldalról Görgey és Klapka határozott követelése ellenére sem.

" Sok ember életét megmenthette volna (pestiekét és saját embereiét), ha nem lövet polgári célokat."

Nem hiszem, hogy egy katonának a várvédelem lehetőségeinek latolgatása közben az ellenség jóindulatát is számításba kellene vennie. Amúgy pedig, mint ahogyan már utaltam rá korábban Arad várának parancsnoka ugyanúgy bombáztatta a várost és ennek ellenére mégis szabad elvonulást biztosított számára és serege számára gróf Vécsey.

"Szerencsétlen Allnoch koporsójában meg csak a bal kéz maradt épen, a többi egy alaktalan, füstös húscafat."

Nem hiszem, hogy ennek bármi köze is lehetne a temetés milyenségéhez, annál inkább ahhoz, hogy Alnoch a vár eleste miatti kétségbeesésében balfaszul próbálta felrobbantani az amúgy sem túl profi módon aláaknázott Lánchidat...

"Kifejezetten egyszerű temetés volt, persze volt díszsortűz, meg tiszteletadás"

Nálam ez már erőteljesen a háborús körülmények között adható katonai pompa felé tendál.

Titus Pullo Urbino 2011.08.15. 18:05:31

@neozsivany: ellenség jóindulata? a civilek nem lehet ellenség, vagy ha az, akkor háborús bűn azok lövetése. Hentzit ért lövés sebéből ki lehetett volna gyógyulni, persze csak akkor, ha valaki élni akar. Egyébként az Aggházy könyvben részletesen le van írva a meglövése, kettő bácskai honvéd jelentkezett is a 40 forintjáért, amit a pk lelövése esetére ajánlott fel Nagysándor. Ők lőtték meg, meg is kapták a pénzt. A bemeneti és a kimeneti sebek oldalt voltak, a bal alsó bordánál ment be a golyó (22 mm) és a jobb felső bordánál jött ki, ez az akkori orvostudomány szerint nem volt feltétlenül halálos seb, ha akart volna, életben maradt volna. Abban igazad van, hogy első osztályú orvosi ellátást kapott, meg tisztességet, hagyták csendben meghalni, nem volt lincselés és köpködés. A temetése szerény körülmények között zajlott, ahogy már írtam, nem bosszúálló nép a magyar.

Araddal kapcsolatban igazad van, ott is voltak civil áldozatok. Egyébként Hentzinek is megadatott a szabad elvonulás lehetősége, nem élt vele.

A Lánchíd témája mutatja a sógorok esztelen barbárságát, Csepelen kettő nap alatt épült meg a hadihíd, ezt tudták a Várban is, nem volt stratégiai jelentősége a hídnak. A Lánchíd esetleges felrobbantása esztelen, barbár, bosszúszomjas tett lett volna. A kísérlete is az.

neozsivany 2011.08.15. 21:16:40

@Titus Pullo Urbino:

"a civilek nem lehet ellenség, vagy ha az, akkor háborús bűn azok lövetése."

Nem is a civilekre értettem, hanem a bombázás következményeire a vár védőinek egészsége szempontjából. Azonban Hentzinek parancsa volt báró Weldentől arra, hogy ostrom esetén bombázza Pestet és a katona a parancsokat végre szokta hajtani.

Amúgy nem akarok az advocatus diaboli szerepkörében tetszelegni ugyanúgy elítélem a történteket mint te, csak úgy gondolom, hogy egy háborúnak mindig voltak és mindig is lesznek civil áldozatai, viszont a katonákat nem csak ezen egy szempont szemüvegén át kellene vizsgálni.

Vagy vitassuk el Julius Caesar kitűnő képességeit és nagyszerű húzásait csak azért mert beszólt a gall ombudsman? Esetleg Bonaparte is kisebb volumenű hadvezérnek tűnik aztán, hogy kiirtotta fél Spanyolországot?

Persze nem akarom Hentzit ilyen magas piedesztálra emelni, pusztán arra szerettem volna rávilágítani, hogy a közvélekedéssel ellentétben Hentzi nem saját hatáskörében hozta meg Pest bombázásáról a döntést, hanem parancsa volt rá, illetve, hogy az volt a feladata, hogy a magyar főerőket minél tovább lekösse Buda alatt, amit sikerrel végrehajtott, bár igen jelentékeny segítséget kapott hozzá Guyontól.

Titus Pullo Urbino 2011.08.16. 06:21:54

@neozsivany: sikerült egy olyan kommentet írnod, aminek minden betűjével egyetértek, köszönöm. A "gall ombudsman" kifejezés külön is tetszett, ez már akkoriban is kellemetlen állás volt.

eMM2 2011.08.16. 06:27:04

@neozsivany:
Azért az is számított hogy elindultak ostromágyúk nélkül várat ostromolni.Aztán beletelt pár napba mire az ágyúk odaértek Komáromból.

eMM2 2011.08.16. 06:28:55

@neozsivany:
Azért az is számított hogy elindultak ostromágyúk nélkül várat ostromolni.Aztán beletelt pár napba mire az ágyúk odaértek Komáromból.

Titus Pullo Urbino 2011.08.16. 07:33:37

@eMM2: Budavár utolsó ismert állapotában egy ósdi, védhetetlen erőd volt, januártól májusig azonban volt rá idő, hogy egy jól védhető erődöt alakítsanak ki belőle, ráadásul Hentzi műszaki tiszt volt, értett az erődítési munkákhoz. Feljegyezték róla, hogy alig aludt, fanatikusan dolgozott a vár erősítésén, ami sikerült is, főleg a vízmű fedettségén és védettségén. Görgey utolsó infőja még olyan Budáról szólt, ahol elég elvágni a vízvezetéket és kettő nap múlva az őrség megadja magát. "És lenni meglepetés", május negyedikén a magyarok egy megerősített Budavárat találnak, nagy az elképedés. Futár megy Komáromba, Guyon küldi a réstörő üteget, DE MUNÍCIÓT NEM KÜLDÖTT. Szabotálta az ostromot, mindegy, milyen okból, féltékenységből, vagy félreértésből adódóan, azért nem írom le a privát véleményemet, mert nagyon nem szeretem Guyont. Ráadásul 4 elit zászlóalj védte a várat, ebből csak egy ingott meg, de az is csak a betöréskor, az olaszok. Így is csoda volt, hogy 17 nap alatt bevették a Várat, minimális (cca. 470 halott honvéd) veszteséggel. Görgey nem hibázott azzal, hogy réstörők nélkül ment Budára, Guyon hibája viszont megkérdőjelezhetetlen.

neozsivany 2011.08.16. 10:54:34

@Titus Pullo Urbino: Amúgy piszkosul furcsa, hogy az ilyen engedetlenségekkel szemben Görgey gyakorlatilag mint hadügyér is tehetetlen volt. Érdekes, hogy sem Guyont sem Hatvanit nem tudta haditörvényszék elé állíttatni. Guyonnal szemben annyit tudott csak elérni, hogy leváltotta a komáromi vár éléről, míg Hatvani röhögve megúszta az abrudbányai mészárlást, amivel végérvényesen elúszott minden esélye a román-magyar kiegyezésnek...

Titus Pullo Urbino 2011.08.17. 14:43:25

@neozsivany: Klapka, Görgey, Damjanich. Ők hárman bármilyen pozícióra alkalmasak voltak, ahogy ezt Görgey le is írta. A három katonai zseni, de Görgey vitán felül a legzsenibb, ha van ilyen kategória. Hatvani és Guyon tárgyalást érdemelt volna, ebben igazad van.

neozsivany 2011.08.17. 15:27:18

@Titus Pullo Urbino: Görgey esetében egyetértünk, azonban nálam legfőképpen Klapka, de azért valamilyen szinten Damjanich alkalmassága is kérdéses a "bármilyen pozícióra".

Damjanichról legkedvesebb barátja a szabadságharc véleményem szerinti egyik legjobban felkészült hadtestparancsnoka gróf Leiningen is azt mondja, hogy egy hadtest élén tökéletesen megállta a helyét, azonban a nagyobb seregeket átlátni nem tudta. Ezzel nincs is gond, mivel jó hadtestparancsnokból kevéssel rendelkeztünk és ezek közül Damjanich kiemelkedő volt, azonban seregvezérként véleményem szerint nem tudta volna megállni a helyét.

Klapkával kapcsolatban pedig kifejezetten ambivalens érzelmeim vannak, egyrészt a már-már politikusi mélységekbe süllyedő simulékony modora és az ehhez elengedhetetlen jellemvonás, miszerint sokkal szívesebben adjusztálta vágyaihoz a tényeket, sem mint vica versa - lásd a háromszor kiadott emlékiratait - eléggé antipatikus személlyé tették nálam.

Tény, hogy kiváló képességű, elméleti szinten maximálisan felkészült katona volt, viszont a gyakorlatban legalább annyiszor mondott csődöt, mint aratott sikereket. Tápióbicskénél - mely csatának meg sem szabadott volna történnie - a felderítés mellőzése következtében kis híjján szétverette a hadtestét egy gyönge horvát dandár ellenében.

Isaszegnél Damjanichot cserben hagyva meghátrált és, ha Görgey személyesen a leghatározottabban neki parancsba nem adja ott a helyszínen az előrenyomulást, úgy visszavonul a csatatérről és másképpen végződik az isaszegi csata.

Vácnál elkésett, mert nem jutott eszébe vezetőt fogadni a helység megkerüléséhez, így Damjanichnak egyedül kellett bevennie a várost.

Önálló seregvezérként is felsült, amikor a július 11-i komáromi csatában nem tudott áttörni az osztrákokon, pedig akkor már az I. hadtest is megérkezett a táborba, így négy hadtesttel szenvedett ott vereséget, ahol Görgey egy héttel korábban hárommal győzött...

Ha már katonai zseniket keresünk a honvédségben az én jelöltjeim a higgadtságáról és katonai felkészültségéről mindig híres Aulich, persze Görgey, illetve a cinikus rossz természete és előrehaladott alkoholizmusa miatt a kortársak által megvetett, méltatlanul elfelejtett Bayer József ezredes, aki lényegében a feldunai hadtest, később hadsereg logisztikai zsenije volt.

Titus Pullo Urbino 2011.08.17. 23:05:44

@neozsivany: Bayert kihagytam, második vonalban állók között tényleg tehetséges volt, de ebben a sorban ezer (tényleg ezer) volt, aki nevét tanulnunk kell. És nem volt alkesz, csak szerette a bort, de csak akkor ivott, amikor már túlvolt a műveleteken. Nem ivott többet, mint hasonló tiszttársai. Sose volt alkalmatlan állapotban, amikor a feje kellett, lehetett rá számítani. Lenkey gőzösebb volt józanul is.

neozsivany 2011.08.18. 00:46:10

@Titus Pullo Urbino: Csak azért mert nem volt tábornok még nem sorolnám másodvonalba, hiszen a felvidéki hadjárat agyáról beszélünk... Amúgy pedig pont a rendszeres beszámíthatatlansága miatt (értsd hullarészegség) váltotta le Görgey a debreceni csata után (asszem augusztus 4.-én) és Görgey Ármin lett az utolsó napokra a feldunai hadsereg vezérkari főnöke...

Titus Pullo Urbino 2011.08.18. 07:15:29

@neozsivany: akkorra már mindegy volt, augusztusban már világosan látszott Világos. Azért kár az emberért, mi lett aztán vele? Török út, vagy börtön? Pia egyik helyen sem volt...

neozsivany 2011.08.18. 10:27:20

@Titus Pullo Urbino: Végigment az ezredesek nagytöbbségét érintő procedúrán. Halálra ítélték, majd utolsó pillanatban kapott 18 év börtönt. A sitten amúgy nem volt rossz dolga, mivel belement, hogy tagja legyen annak az osztrák illetve volt honvédtisztekből álló csoportnak akik Wilhelm Ramming ezredes - Haynau vezérkari főnöke volt a harcok idején - vezetése alatt megírták a nyári hadjárat történetét Der Feldzug in Ungarn und Siebenbürgen im Sommer des Jahres 1849 címmel. Nyilván a katonai tényeket még Ramming meglocsolta egy kis svarczgelbizmussal és Bayeréket is elfelejtette megemlíteni a szerzők között, de valószínűleg ez arra elég volt, hogy a böribe járjon egy kis tütüke is, mivel azért Görgey vezérkari főnökeként egy ilyen munkából Bayert nem lehetett negligálni. Amúgy 1850-ben már szabadul, utána próbálkozott versírással, illetve katonai szakirodalommal is (megírta Buda várának 1686-os és 1849-es ostromait), de végül 1864-ben nyomorban halt meg. Érdekesség még személyéhez, hogy a nagy színésznő Bajor Gizi nagyapja(vagy dédnagyapja?) volt.

"augusztusban már világosan látszott Világos."

Én úgy gondolom, hogy amíg a kretén Dembinski nem küldte el Lugosra a teljes lőszerkészletet, aminek köszönhetően Bem elvesztette a temesvári csatát addig ez nem volt ennyire kikristályosodva. Nem volt egy "sejjdejó" helyzetünk, viszont ha betapossuk Haynaut az Alföldbe és ez a hír egyesül azzal, hogy Klapka megette az ostromlóit reggelire és éppen Győrben és Fehérváron újoncozik (aug 3) valószínűleg el lehetett volna kezdeni tárgyalni az osztrákokkal (gondolj csak bele, hogy Klapka kitörése elég volt ahhoz, hogy a minisztertanács komolyan fontolóra vegye az általános amnesztiát, amit csak a világosi események hírére nem hirdettek ki).

Titus Pullo Urbino 2011.08.18. 20:31:37

@neozsivany: 1850-ben szabadult? olcsón megúszta, belegondolva abba, hogy ennél sokkal kevesebbért is kötél járt. Ez a Ramming féle történet nekem új, megvan ez a könyv magyarul is?

Dembinski nagy vakvágány volt, ebben egyetértünk, Kossuthnak volt egy pár ilyen stratégiai tévedése. Hiába, civil volt, a Görgey féle utólagos mocskolódás pedig megmutatta, milyen ember.

neozsivany 2011.08.18. 23:15:12

Meglepően sokan szabadultak egyébként 1850-ben és ehhez volt valamicske köze Görgeynek is. Ő ugyanis menteni próbálván bátyját Görgey Ármint és unokatestvérét Görgey Kornélt azzal érvelt valamelyik Bach-hoz írt levelében, hogy az ő megkegyelmezésében is biztos sokat nyomott a latban, hogy nem volt tagja a hadseregnek a szabadságharc kirobbanásakor, így ezt tudják be enyhítő körülménynek Árminéknál is. Ezt az érvelést Bach kontrasztba állította a Haynau féle vérengzéssel és Ausztriának a már így is két lábra sántító reputációjával és 1850 júniusában amnesztiát hirdetett azon volt császári tisztek számára akik úgy töltöttek be állást a honvédseregben, hogy még 1848 márciusa előtt kiléptek a Habsburg ármádiából. Bayer is ebbe a kategóriába esett.

A Ramming könyvvel kapcsolatban annyit tudok, hogy az összes valamire való hadtörténeti munkában idézik, mint forrást, de magyarul még sehol sem láttam, szerintem ki sem adták. Viszont német nyelven beszerezhető antikváriumokból.

Amúgy nem tudom megvan-e de ha érdekel '48 a források tükrében akkor szívesen ajánlom ezt a válogatást: mek.oszk.hu/01300/01344/html/tart.htm

iovianus 2011.08.23. 12:13:47

@neozsivany: Azért az is érdekes, hogy ugyanaz a Ferenc József kért segítséget az orosz cártól, aki majd pár évtized múlva hadat üzen az orosz birodalomnak.

Titus Pullo Urbino 2011.08.24. 09:17:10

@iovianus: és ennek a császárnak az a gróf Andrássy (momentán nádorhelyettesi méltóságban) teszi majd a fejére a Szentkoronát, akit 1849-ben halálraítéltek. Sic transit gloria mundi.

hetivalasz.hu/data/cikk/3/35/83/cikk_33583/koronazas.jpg

A császár térdel a halálraítélt huszár előtt, mókás.