Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

augusztus 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (86) alagút (7) állat (8) amerikai (100) angolok (8) arabok (15) argentin (5) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (6) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (11) ejtőernyős (27) életrajz (41) elmélet (12) erdély (5) erőd (8) értékelőposzt (6) évforduló (53) fegyver (7) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (95) haditengerészet (52) hadsereg (15) hadtörténelem (157) hadtörténet (21) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (51) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (107) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (7) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (59) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) könyv ajánló (5) középkor (10) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (56) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lovas (6) lovasság (10) lövészárok (5) magyar (151) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (68) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (30) ostrom (6) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (10) rendvédelem (54) róma (13) román (8) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) spanyol (5) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (16) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (38) szovjet (63) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (71) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) USA (7) usa (53) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (6) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (71) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Lassan és alacsonyan

2013.03.01. 07:00 proletair

startimage.jpgA következő posztban olyan repülőgépekről lesz szó, amelyek a vietnami háborúban lettek bevetve, olyan feladatkörben, amire a gyors, modern sugárhajtású repülőgépek nem voltak alkalmasak. A megemlített típusok közül néhány kifejezetten civil használatra volt tervezve, mégis derekasan helytálltak a hidegháború legvéresebb konfliktusában. A felsorolt repülőgépek közös ismertetőjegyei: légcsavarosak, lassúak, és mindig a harctér felett repültek, rendszerint igen alacsonyan. Noha nem kifejezetten csapásmérő repülőgépekről van szó, személyzeteik bátorsága és tettei sokszor voltak döntő hatással egy-egy ütközet kimenetelére.

A második világháborút követően a haditechnika rohamos fejlődésnek indult. Az egyik leglátványosabb fejlődés a légi eszközöket-repülőgépeket, helikoptereket -érintette. Pár évente állították hadrendbe a mind modernebb harci repülőgépeket, volt hogy a pilóták és a műszakiak meg sem tudták szokni az adott technikát, már kaptak is egy korszerűbb gépet. A koreai háborúban még szép számmal harcoltak a második világháború idején kifejlesztett és mustang.jpgbevált repülőgépek, elég, ha csak a P-51 Mustang-ra gondolunk (lányoknak és újszülötteknek itt balra), vagy a B-29 Superfortress bombázóra. A vietnami háború idején már a sugárhajtású harci gépeké volt a főszerep. Második világháborús és koreai háborús elődeikhez képest jóval nagyobb és pusztítóbb fegyverarzenált tudtak szállítani, sebességük is egyre nagyobb lett, műszerezettségük a korabeli hi-tech csúcsa volt. Az amerikai csapatokat azonban kellemetlenül érintette, hogy a (szerintük) jóval elmaradottabb észak-vietnami hadsereg sorra lövöldözi le ezeket a modern gépeket, ráadásul a nagy sebességű harci gépek egyéb hátránya is kiütközött. A földi csapatok támogatása esetén a nagy sebesség pont hátrányként jelentkezett, hiszen a csapásmérő repülőgép pilótájának roppant kevés ideje maradt a pontos célzásra. Sőt, volt hogy a sűrű növényzet miatt nem is látták az ellenséges állásokat. Egy ilyen esetben egy félredobott napalmtartály borzasztó veszteségeket tudott okozni a saját csapatok soraiban, hogy a morálromboló hatást már ne is említsük. Nyilvánvalóvá vált, hogy olyan repülőgépekre van szükség, amik a harctér felett lassan és alacsonyan repülve figyelemmel kísérik az eseményeket, segítik a földi csapatok és a csapásmérő repülőgépek közti kommunikációt, figyelik a saját tüzérség csapásait, és jelentik, ha tűzhelyesbítésre van szükség. Szóval ott kell, hogy legyenek a harcok sűrűjében, (vagyis felette) előretolt légi irányítóként (forward air control- FAC). Ilyen feladatra a háború előtt az amerikai fegyveres erők nem rendszeresítettek külön repülőgép típust. Természetesen tüzérségi megfigyelésre voltak gépeik, de azokat sem arra találták ki alapvetően. Így a vietnami háború elején is egy kis futárrepülőre esett a választásuk. Ez volt a Cessna Modell 305A ami a katonai birddog2.jpgkeresztségben előbb az L-19, később az O-1 Bird Dog nevet kapta. Igen, jól látja mindenki, hogy ezt a kis kétszemélyes repülőgépet szánták a dzsungel fölé. Maga a géptípus már a koreai háború idején is bizonyított, mint futárrepülő és kiképzőgép, de az tisztán látszik, hogy nem harctéri bevetésekre szánták. (Zárójelben: a maximális sebessége alig érte el a 200km/h-t) A dolog mégis működött. A légierő (USAF) a szárazföldi hadsereg (U.S. Army) és a tengerészgyalogság (U.S. Marines) is bevetette a gépet. Számtalan esetben segítették a szorongatott földi csapatokat, irányították a vadászbombázókat a célokhoz, és figyelték a tüzérség munkáját. Ha a dzsungelben harcoló amerikai katonák meghallották a jellegzetes boxermotor hangját a fejük felett, tudták, hogy nem fognak saját bombát kapni a birddog1.jpgnyakukba. Az O-1-est később felszerelték füstjelző rakétákkal is. Ez a „fegyverzet” a célmegjelölést segítette: A Bird Dog pilótája észrevette a célt, odapörkölt egy rakétát, a csapásmérő gép pilótájának pedig csak erre az általában színes füstpamacsnak a közepére kellett céloznia. A Bird Dog korlátozottan, de alkalmas volt sebesült szállításra is, bár ebben a feladatkörben a helikoptereké volt a főszerep. Az éremnek van azonban egy másik oldala is. A Bird Dog-ból nagyon sok veszett oda harc közben. Az USAF 122 darabot, a hadsereg 297-et, a tengerészgyalogság 7 darabot veszített. Az összes veszteségből csak 3 darabot lőttek le légvédelmi rakétával, a többit csöves légvédelem vagy a kézifegyverek tüze intézte el. Ennek fényében kijelenthetjük, hogy az O-1 személyzetei igen bátor emberek voltak.

Az O-1-esek sikerén felbuzdulva a hadvezetés új, nagyobb teljesítményű repülőgép után nézett. A Bird Dog váltótípusa a Cessna 337 jelzésű civil gép lett, ami a seregben O-2 Skymaster néven állt szolgálatba. A szokatlan törzsű repülőgépet két motor hajtotta, egy az orrban, egy a törzs végében kapott helyet, így a meghajtása is rendhagyó lett, toló-húzó légcsavarpárral. A futóművei behúzhatóak voltak, és már nem csak két ember fért el benne, hanem kényelmesen négy, szűkösen pedig hat. Főleg előretolt légi irányító szerepkörben o-2-1.JPGhasználták, vagyis pont mint az O-1-est. A gép nagyobb teljesítménye, teherbírása már lehetővé tette a komolyabb fegyverzet szállítását. Na nem kell több tonnányi bombára gondolni, csupán két géppuskára, és nem irányított, földi célok elleni rakétára. Így az O-2 ha kellett, korlátozottan bár, de tudott segítséget nyújtani a földi csapatoknak, míg a fő csapásmérő kötelékek meg nem érkeztek. Az O-2-est használták pszichológiai hadviselésre (PSYOPS) is, hangszórókkal felszerelve, röpcédulázásra felkészítve. Aki látta az Apokalipszis most című filmet (aki nem az sürgősen pótolja) annak feltűnhetett egy Skymaster, mikor a tengerparti jelenetben a támadás végére a légierő F-5A gépei tesznek pontot párezer liter napalmmal. Itt a földi egységek parancsnoka kéri a támadást, és azt egy FAC O-2-es közvetíti az F-5-ös rajnak. A harci veszteségek a Skymastereket sem kerülték el. A légierő 82 darabot, a haditengerészet 7-et veszített bevetés közben ebből a típusból.

Az O-2-es sikeres alkalmazása arra ösztönözte a hadvezetést, hogy most már egy kifejezetten katonai célra tervezett géppel lássa el a FAC feladatokat ellátó egységeket. A pályázaton a North American Rockwell cég OV-10 Bronco gépe nyert. A szintén dupla faroktartós gépet már két légcsavaros gázturbina hajtotta, a pilóta és a megfigyelő egymás mögött ültek, egy remek kilátást biztosító kabinban. A kabin mögötti tehertér szükség bronco1.jpgesetén átalakítható volt, így öt ejtőernyős is befért, bár ez esetben a megfigyelő ülését ki kellett szedni. Ezzel a megoldással különleges alakulatokat lehetett az ellenség vonalai mögé kidobni, és a Bronco ha kellett, saját fegyvereivel segítséget is tudott nyújtani. Szükség esetén két hordágyon fekvő beteg és egy szanitéc is befért. Az OV-10 elsődleges feladata még mindig a földi csapatok harcának támogatása volt, pont, mint az elődeinek, tűzerőben azonban jelentős felülmúlta azokat. Négy 7.62-es beépített géppuskával, és öt fegyverfelfüggesztési csomóponttal rendelkezett, amikre bombákat, nem irányított földi célok elleni rakétákat vagy póttartályokat lehetett aggatni. Felderítésre, tüzérségi tűzvezetésre, konvojkísérésre, helikopterek védelmére és könnyű teherszállításra is használták. A Bronco azon ritka repülőgépek közé tartozik, amik a haditengerészet, a tengerészgyalogság és a légierő kötelékében is repültek. A gép a COIN hadviselés egyik emblematikus tipusává vált. Aki erről a COIN dologról többet szeretne tudni, annak ajánlom a katpol testvérblog kiváló cikksorozatát. Az OV-10 állomány is megszenvedte a háborút, a légierő 47 darabot, a tengerészgyalogság 10-et, a haditengerészet 7 darabot veszített el harc közben. 

A hidegháború amerikai sajátossága volt, hogy szinte mindegyik fegyvernem foglalkozott saját fejlesztéssel. A szárazföldi haderő is szeretett volna egy saját megfigyelő-felderítő, könnyű csapásmérő repülőgépet. Így született mohawk2.JPGmeg a Grumman OV-1 Mohawk, ami hát nem nyerne egy repülőgép-szépségversenyen. Ezt a gépet is két gázturbinás-légcsavaros hajtóművel látták el, és érdekességként három függőleges vezérsíkkal. A Mohawk személyzete kétfős, a pilóta és a megfigyelő egymás mellett ültek, katapultálható ülésekben. Mindkettejüknek remek kilátást biztosított az erősen domború kabintető. Az OV-1 is felfegyverezhető volt, de csak korlátozottan. A szárnyak alatti felfüggesztő pontokra inkább a bevetési idő meghosszabbítását lehetővé tevő pót üzemanyag tartályokat akasztottak. A Mohawk komoly elektronikai felderítő berendezésekkel rendelkezett, többek közt oldalra néző radarral (SLAR) amivel a terepet figyelték főleg éjszakai bevetések során. A radar jeleit egy képalkotó berendezés a megfigyelő monitorára varázsolta, és ezt a képet még a bázisra visszatérés előtt akár elő is hívhatták. (Nem nyomtatásról van szó, hanem filmelőhívásról) Mivel a Mohawk személyzetek inkább éjszakai felderítő repüléseken vettek részt a veszteségeik is jóval alacsonyabbak voltak. Mindössze 5 OV-1 veszett el ellenséges tűztől.

A szárazföldi csapatok különleges erői sokszor vették igénybe a légierő gépeit, hogy azokkal jussanak el a u10.jpgműveleti területre. A vietnami háborúban a különleges műveletekhez sokszor nem kellett nagy befogadóképességű teherszállító gép, lévén kis, pár fős csoportokat kellett szállítani. A légierő Helio U-10 Courier tipusú repülőgépe kiválóan megfelelt erre a célra. A pilótán kívül négy katona fért még be a gépbe. Az U-10 ráadásul nagyon rövid nekifutás után már a levegőben is volt. A nagy felületű szárnyai miatt a legalacsonyabb sebesség, amivel még irányíthatóan a levegőben maradt, 43 km/h volt. A legnagyobb sebessége viszont 260 km/h körül alakult. Természetesen ezt a típust is használták előretolt légi irányítónak, könnyű teherszállításra, és röpcédulaszórásra. Felfegyverzett változata azonban nem volt. A légierő ebből a típusból 1 darabot vesztett el harc közben.

Közhely, hogy a vietnami háború alatt az amerikai haderő minden lehetséges harceszközt kipróbált, amiben fantáziát látott. Így került harci alkalmazásra egy vitorlázó repülőből kifejlesztett repülőgép. A Lockheed YO-3 Quiet Star kifejlesztésénél elsődleges szempont volt, hogy a repülőgép rendkívül halk legyen, és kétfős YO-3A 1.jpgszemélyzetével képes legyen éjszakai bevetésekre. Mivel a nyomasztó amerikai légifölény miatt a vietnami utánpótlás jórészt éjszaka zajlott, a Q Star gépek feladata volt ezeknek a konvojoknak a felderítése. A felszereléshez éjjellátó eszközök, infravörös tartományban működő kamerák tartoztak. A gép annyira halkra sikerült, hogy a konvojban utazó katonák sosem hallották meg, ha a közelükben elsuhant egy YO-3. A sikeres felderítés eredményét, a konvoj helyét a Q Star személyzete továbbította egy, a közeli légtérben várakozó AC-130 Spectre csapásmérő gépnek, az pedig irdatlan tűzerejével elvégezte a piszkos munkát. A Q Star gépekből 9 darab lett bevetve, személyzeteik a vietnami háború alatt rendkívül sikeresen tevékenykedtek, 1116 bevetésük alatt egyetlen gépet sem vesztettek.

Manapság sok szó esik a pilóta nélküli repülőgépekről, vagy katonás megnevezéssel drónokról. Pedig már a vietnámi háborúban is szép számmal vetettek be ilyen repülő eszközöket, jórészt felderítő szerepkörben. Ezeknek a drónoknak a vietnamiak fő utánpótlási vonalait, a híres Ho Shi Minh ösvényt kellett figyelniük. De nem csak drónok figyelték az ösvényt, hanem az ösvény(ek) közelébe telepített szenzorok is. Ezek a szenzorok qu-22-1.jpgérzékelték a gépjárműforgalmat , (ravasz módon a gépjárműben üzemben lévő gyújtástrafó alapján) és az adatokat rádiójelek formájában továbbították, akárcsak a levegőben repülő drónok. Ezeknek a rádiójeleknek a fogadására, rendszerezésére és a megfelelő csapásmérő repülők felé történő továbbítására szintén egy külön repülőgépet rendszeresített a légierő. A Beechcraft 33 Bonanza nevű civil gépre esett a választás, ami a légierőben a QU-22 Pave Eagle nevet kapta. A QU-22 a drónok célterületének közelében, vagy a szenzoroktól nem túl messze repült. Ha értékelhető volt az adatmennyiség, akkor a gép személyzete értesítette a csapásmérő repülőgépeket, hogy melyik körzetben melyik szenzor jelzett gépjárműforgalmat. A Pave Eagle motorját is úgy alakították át, hogy a lehető legkevesebb zajjal repüljön, akárcsak a Q Star gépek. A 27 bevetett gépből 7 veszett el ellenséges tűz által.

A vietnami háború évei alatt számtalan katonai repülőgéptípus lett bevetve, sok új harceljárás lett kidolgozva, ám a dzsungel felett ellenséges tűzben lassan repülő pilótákról és gépeikről keveset lehet olvasni, olyannyira, hogy ehhez a rövidke poszt megírásához is rengeteg időt kellett eltölteni anyagkeresgéléssel. Ha fentebb kihagytam volna valamit, a kommentekben bárki kiegészítheti.

51 komment

Címkék: amerikai vietnam légierő különlegesek helyi háborúk

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hazitroll 2013.03.01. 08:25:29

Nagyon jó! Nekem tetszenek ezek a nem klasszikus értelemben vett hősiességről szóló írások.
Egy kérdés: 43 km/h? Tudom, hogy nem értek a repüléshez, meg azt is tudom, hogy már ilyen sebességen is keletkezik-keletkezhet felhajtóerő jócskán, de ez nagyon lassúnak tűnik. Ennyivel egy-egy ember is tud futni nagyritkán.

proletair · http://lemil.blog.hu 2013.03.01. 08:47:38

@hazitroll:
Többször utánanéztem. A szárnyakban van a titok nyitja. Hatalmas felületűek a gép méretéhez képest, és a féklapokkal és az orrsegédszárnyakkal a szárny íveltsége még növelhető is. De hátha akad majd itt egy áramlástani mérnök, aki érthetőbben elmagyarázza a jelenséget.

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2013.03.01. 09:41:24

Mérnök nem, de pilóta igen. Ez gyalogsárkány, meg siklóernyő sebesség. Az öreg Rubik gépei közül nem egy repül 60-nál lassabban is. Még éppen hogy, de repül. Pl az R-26 Góbé 55-nél esik át papírforma szerint.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.03.01. 10:41:53

Kösz a linkelést! Az átkattintáshoz lusta olvasók kedvéért itt a 2. rész, az szólt Vietnamról:

katpol.blog.hu/2008/12/28/coin_repulogepek_part_2_a_vietnami_triumviratus

teddybear01 2013.03.01. 10:59:06

@hazitroll: A minimális repülési sebesség elsősorban a szárny felületi terhelésétől függ. Ezt úgy kapod meg, hogy a szárny felületével elosztod a gép teljes súlyát. Minél kisebb a négyzetméterenkénti súly értéke, annál kisebb a minimális sebesség. Ugyanakkor a gép maximális sebessége is kisebbre adódik. Persze nem csak ez befolyásolja ezt az értéket, hanem a szárny felépítése is. Egy normál, kis bonyolultságú szárny értelemszerűen csak nagyobb minimális sebességre képes, mint egy orrsegédszárnnyal, fowler-lappal, és más mechanikával is felszerelt, bonyolultabb szárny.

A felületi terhelés vitorlázógépeknél és motoros ernyőknél néhány kilótól max 100 kilóig szokott terjedni, kisgépeknél általában 100-200 kiló, utasszállítóknál 300-500 kiló, harci gépeknél 500-1000 kiló is lehet, sőt több is.

Combat Gear Admin · http://combatgear.blog.hu 2013.03.01. 11:02:44

Az OV 10 Bronco-ról láttam még 2000 környékén egy felvételt, amin éppen a Tengerészgyalogság felderítői ugrottak belőle.

Ott világosan emlékszem, hogy két ember zsúfolódott be a hátsó raktérbe(?), és úgy ugrottak belőle, hogy a pilóta meredeken felhúzta a gép orrát, ezek meg kipotyogtak belőle.

Asidotus 2013.03.01. 13:54:52

Én azt nem értem, hogy ezek a gépek mit tudtak, amit egy helikopter nem tudott?

teddybear01 2013.03.01. 14:11:08

@Nűnű: Ha kellett, reggeltől estig egy adott körzetben tudtak cirkálni, akár több órán át. Így folyamatosan figyelni tudták a körzetet, és nem kellett újra, meg újra megkeresni az ellenséges célokat.
Ezt sem akkor, sem most nem tudja egy helikopter.

auer · http://koronus.blogspot.com/ 2013.03.01. 15:09:23

Ezekről a drónokról lehetne kicsit több szó mert nekem pl új (vagy hivatkozás)

tudi 2013.03.01. 19:11:03

Jó lett. Ezeket a gépeket elnézve az OV-10 Bronco és az OV-1, meg talán az O-2 néz ki "veszélyes" gépnek, a többit inkább nézné az ember hobbirepülők gépeinek, mint komoly katonai felderítőgépeknek. A személyzetüknek meg minden elismerés, hogy a sugárhajtású gépek hőskorában ellenséges légelhárítótűzben repültek.

neoteny · http://word.blog.hu 2013.03.01. 19:39:25

@hazitroll:

"Ennyivel egy-egy ember is tud futni nagyritkán."

Hegynek lefelé, hátszéllel.

A 100 méteres futás pillanatnyi világrekordja 9,58 sec. Az ugye 10,44 m/s. A váltószám 3,6: tehát az 37,5 km/h.

Kültag 2013.03.01. 20:03:00

A-37 Dragonfly? A-1 Skyraider? Utóbbiról van egy marha jó honlap (skyraider pont com), amin egy vietnami veterán meséli el főleg képekben, hogy hogy használták. Azt írja pl., hogy az A-10-es a Skyraider után a második legjobb élőerő elleni gép, mert lassú. Volt, hogy 100-szor csapott a célra egy A-1-es egyetlen bevetés alatt. A tökéletes Sandy (lelőtt pilóta oltalmazó) összeállítás kívülről befelé: 2 füstgránátvető, 4 repeszgránát vető, 2 45 kilós gyújtóbomba (főleg célmegjelöléshez, fél óráig füstölt), 2x7 fehérfoszfor Hydra, 2x19 repesz Hydra, SUU-11 Minigun, és két póttartály, plusz a 4 20mm-es. Azt is írja, hogy Sandy bevetésen vagy dögunalom volt, vagy 4 kéz is kevés lett volna. Kalandos lehetett.

Ma már viszont a legnyomibb harcosoknak is van vállról indítható légvédelmi rakétája, úgyhogy az ilyen kicsi, lassú gépek kétséges használhatóságúak.

Kültag 2013.03.01. 20:04:06

@neoteny: Az átlag, Usain Bolt előtt 43,75 km/h volt a rekord, most nem tudom.

proletair · http://lemil.blog.hu 2013.03.01. 20:08:17

@Kültag: Az A-1 kifejezetten csapásmérésre tervezett COIN gép, az A-37 meg sugárhajtású, és a fent említett feladatkörökben ritkán szerepelt. Ezért maradtak ki.

replikátor · http://reszegekistene.blog.hu/ 2013.03.01. 21:00:54

kelhetett vér a pucába, ezeknek a lassan mozgó célpontok üzemeltetéséhez...

Madár Fokker 2013.03.01. 21:06:35

Én is hiányoltam a Skyraider-t.

A minimális sebességet ívelt szárnyprofillal és megfelelő mechanizációval: orrsegédszárnnyal, ívelőlappal lehet csökkenteni. C-152-vel repültem stabilan 35 csomóval (65km/ó), pedig azon csak fékszárny van. Itt egy tipikusan erre tervezett gép felszállása:

www.youtube.com/watch?v=1tJuO16hRTk

@Nűnű: Az O-1, O-2 gépek egy helikopterhez képest barlangrajz egyszerűségűek, olcsóbbak és jóval kevesebbet fogyasztanak (O-1 szerintem k. 30-40liter/óra, míg az UH-1-re 320liter/órát találtam a neten)

Püspök utcai gombaszedő · http://valogatott.blog.hu 2013.03.01. 22:33:48

@Nűnű: Amint az olvasható, például csöndben repülni. Ezen felül egy helikopterhez képest piszok olcsók és strapabírók, egyszerűbb a karbantartásuk, könnyebb rá pilótát képezni és sokkal hosszabb ideig tudnak a levegőben maradni.

Bloodscalp 2013.03.01. 22:35:28

@proletair: ha jól tudom az O-1 és O-2 pilóták nagy tiszteletnek örvendtek a szárazföldi csapatok körében

Hiryu2,01 2013.03.01. 23:10:26

@Kültag: khmm.....
Ma már viszont a legnyomibb harcosoknak is van vállról indítható légvédelmi rakétája, úgyhogy az ilyen kicsi, lassú gépek kétséges használhatóságúak.

ezt átgondolnám még
egyszer....o
lyannyira hogy Mákföldnek épp most vesz Amerika, rendszeresítették volna ilyeneket saját maguk is, csak ha jól emléxem a fegyvernemek inkább alátettek a másiknak, mert inkább a katona pusztuljon, mint a hatáskör csorbuljon:(

htka.hu/2013/02/28/ujra-a-super-tucano-gyozott-az-egysult-allamokban/

sőt bíróságon furkálták az ügyet, mert mi az hogy a brazil Tucano jött ki nyertesnek...
de annyira hiányoztak ezek a gépek, hogy anno még a lekonzervált Broncok újbóli szolgálatba állítása is szóba került, modernizálás után.

kifordított nagyanyó 2013.03.01. 23:50:23

Egész jó kis összefoglaló.

Mikrobi 2013.03.02. 00:46:19

Az OV-10-esnek volt légicél vontató változata is (légiharcrakéta-gyakorlathoz) kiegészítő sugárhajtóművel.

proletair · http://lemil.blog.hu 2013.03.02. 07:13:20

@Bloodscalp:
Így igaz, én is olvastam olyat, hogy ha egy katonákkal teli kocsmába/kantinba betért egy Bird Dog pilóta, és kiderült róla, hogy mit is csinál, tuti hogy nem kellett fizetnie a piáért, mert fizették helyette a hálás gyalogosok.

@Mikrobi:
Amiről írsz, az a német légierőben alkalmazott változat volt. Amúgy civil feladatkörben erdőtüzek oltásánál is bevetették.

Dr_utcai_arcos 2013.03.02. 09:12:21

@proletair: Mondjuk ez mentalitásbeli különbség is, barátaim voltak San Diegoban -mondjuk pont a katonai héten- de a műsor előtt felállíttatták a katonákat és mindenki megtapsolta őket.Nem csoda ha ezek a "kamikazék" még a seregen belül is kiemelt tiszteletet kaptak.

ColT · http://kilatasgaleria.blog.hu/ 2013.03.02. 09:21:17

A-1 hol marad? :) Különben jó cikk :)

SchA · http://katpol.blog.hu 2013.03.02. 11:50:34

@Kültag:

"Ma már viszont a legnyomibb harcosoknak is van vállról indítható légvédelmi rakétája, úgyhogy az ilyen kicsi, lassú gépek kétséges használhatóságúak."

Árnyaljuk a képet.

Sok helyen nincs föld-levegő rakétája az egyszerű felkelőnek, milicistának, stb., max annyit tehet, hogy a géppuskájával sorozza ezeket a repülőgépeket.

Ha van is rakéta, általában akkor sem a legmodernebb verzió, hanem egy régi Igla, és pl. a Tucano-n tudtommal megvannak ugyanazok az ellenintézkedések (pl. flare), mint mondjuk egy F-16-on.

Ennek ellenére az alacsony magasság/sebesség miatt a COIN gépek jobban ki vannak téve az ellenséges tűznek, mint egy sztratoszféra alján cirkáló B-52, és ezért időnként elveszhet belőle egy-egy, de egy háborút nem lehet "maximum nulla áldozattal" mentalitással vívni.

molnibalage 2013.03.02. 14:32:43

@Kültag: Többnyire csak régi vackok és az ilyen gépek IR képe igen kicsi. A gépek is kicsik, 2 ezer méter magasságban már nemigen hallani őket. Tehát, ha nem veszik észre őket, akkor indítani sem fog rájuk senki semmit...

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2013.03.02. 16:36:40

Könnyed kikapcsolódás a Skyraider iránt érdeklődőknek:

www.youtube.com/watch?v=qn5YtuYkTow

Kültag 2013.03.02. 19:06:14

@ többeknek: Hát nem tudom, de pár helyen azt olvastam, hogy kifejezetten nem igaz, hogy a mostani afgán (vagy akármilyen) lázadók (vagy akárkik) egy szál Kalasnyikovval sétálgatnak. Valami USAF-os csávó épp azt mondta, hogy ennek pont az ellenkezője az igaz: vadászgépük ugyan nincs, de a legjobb orosz/kínai/iráni/stb. cuccokat szerzik meg, ami haditechnikailag egészen átértékeli az eseményeket, azt, hogy milyen jellegű is az az összecsapás, amit a hírekben (nem) látunk.

A kis légi járművekre (egyebek között AH-6 Defender) nekem meg minden háború összegzésből az jön ki, hogy hullanak, mint a legyek, vagy nem is használhatók támadásra (pl. Pucará Falkland/Malvin-sziget fölött). Táposabb, robusztusabb, gyorsabb gép kell, ha csökkenteni akarod a repült órára jutó veszteséget.

Ja és még valami: a radar keresztmetszetet szinte bármennyire le lehet csökkenteni, de az infrát alig. Emlékeztek a Commanche-ra? A farok mentén két résen át fújta lefelé a hideg levegővel már összekevert égéstermékeket, amit gondolom a rotor szél még gyorsan szét is libbentett. És mennyire csökkent az infrajele? Csak a negyedére. Miközben egy B-2-es meg akkorának látszik a radaron, mint egy hamburger. Szerintem meg fog fordulni a két fő légi érzékelő használati tartománya: a radar lesz a közelharc érzékelő (<20 km), és az infra a BVR. Ha ez így lesz, akkor egy pár száz lóerős légcsavarral se lesz könnyű elbújni, leárnyékolni meg ezek szerint alig tudod. Persze a méretcsökkentés jó irány a lopakodáshoz, de más követelmények miatt meg egy szinten túl zsákutca.

Faby 2013.03.02. 20:00:48

Tudomásom szerint anno a szovjeteknek az afgánok okoztak meglepetéseket a Mi-24 kontra Stinger esetekben. Igaz, akkor a CIA adta az afgánoknak a cuccot, amit később, a szovjetek kivonulása után meg is próbáltak visszavásárolni. Természetesen nem sikerült maradéktalanul, tehát lehetnek még a piacon ezekből is, ahogy sok más forrásból is. Szerintem manapság elég könnyű lehet ilyesmikhez hozzájutni. Mármint könnyű annak, aki ilyen körökben forog, illetve aki erre adja a fejét.
Na már most mi akadályoz meg bárkit is, hogy akár egy Stingert bevessen, különösen igaz ez a lassan, esetleg lassan és alacsonyan repülő célokra. Ennek fényében érthető lehet az a megbecsülés, ami azokat övezi, akik ilyen bevetéseket repülnek.

teddybear01 2013.03.02. 21:00:16

@Faby: Fegyvert mindig lehet venni, csak pénz kell hozzá. Vagy éppen valami más, ami elég értékes, mint az afgán ópium. Kapcsolat meg mindig lesz, ha fizetni tudnak.

De rögtönözni, vagy gyártani is lehet. A térségben ennek már nagy hagyományai vannak.

Ami ezeket a repülőgépeket illeti, bár nehéz célpontok, de azért jókora veszteségeket szenvednek a bevetéseken. Nézd meg a vietnami bevetéseken elveszett, lelőtt gépek számát!

molnibalage 2013.03.02. 21:44:09

@teddybear01: És aki jól nézi azt látja, hogy eszméletlenül alacsonyak a veszteségek, mert ugyanis fajlagosan kellene őket kezelni.

Idézek a HTKA.hu-n megjelent Haditechnikai összefoglalómból
A vietnami konfliktus idején is elég alacsony indítási/lelövési arányt értek el az SA-2 és SA-3 rakéták alkalmazásával. A bevetésük első évében ez körülbelül 6% volt, de a későbbi években még a 3%-ot is alig érte el. Igazából ez elmúlt 45 év háborúiban a csöves légvédelmi tüzérség – gépágyúk és géppuskák, főleg a radarvezérlésűek – minden háborúban „hozták kötelezőt”. Következzen némi statisztika.

A vietnámi- és hozzá kötődő konfliktusban (Laosz felett is repültek) az USAF 2’251 db repülőgépet vesztett, ebből, 1’737db gépet ellenséges tevékenység miatt. 530 db repülőgépet vesztett a Haditengerészet (US Navy), ebből ellenséges tevékenyég által 329 darabot. Az USMC (Tengerészgyalogság) 193 repülőgépet vesztett el harcban. Ebből az elképesztő mennyiségből mindössze kb. 250 darabot semmisített meg légvédelmi rakétarendszer. A kép viszont egy kicsit csalóka a számok tükrében.

A veszteségek értelmezéséhez fontos tudni, hogy ez hány bevetésből történt meg. A számok önmagukban nagyon súlyos veszteséget mutatnak. Azonban ezt kb. 8 év alatt sikerült összehozni és iszonyatos mennyiségű bevetésből. Kb. 2’500 (!) bevetésenként vesztettek el egy gépet. Ez a II. világháborús átlagnál kb. húszszor jobb érték volt.

(Kiegészítés) Ez azt is jelentheti, hogy 4900 bevetés alatt átlagban védtelen és jelentéketelen célpontokat támadtak és a fennmaradó 100 bevetés ment keményen védett célpont ellen, ahol az 100 bevetésből elveszett két gép. Pl. a Linbacker II veszteségei bevetésarányosan ehhez a számhoz képest isztonyatosan magasak, tehát a háború 8 éve alatt az átlag az máshol egyenlítődött ki.

Ebből viszont kiszámítható, hogy milyen irdatlan mennyiségű bevetést repültek a gépek, és hogy a politikai okokból a célpontok kiválasztása mennyire nem felelt meg a harcászati és valós háborús követelményeknek. Ez azonban már egy másik történet...

Helikopterekből a Hadsereg (US Army) kb. 5’000 darabot kényszerült a veszteséglistára tenni. Azonban ezt nagyjából 40 millió bevetésből hozták össze, tehát nagyjából minden 8’000-dik. (!) felszállásra jutott egy elvesztett gép.

Tény, hogy a légvédelmi rakéták az indított darabszámhoz képest (siralmasan) kevés repülőgépet semmisítettek meg, de légvédelem akkor is részleges sikert ér el, ha megakadályozza feladata végrehajtásában az ellenfelet. Arról meg már nem túlságosan szólnak a statisztikák, hogy hány bevetést kellett megismételni, mert a támadó nem tudott a rakétaindítás miatt megfelelően célozni, illetve mert nem tudott ideális helyzetből támadni.

Olyan is előfordulhat – és volt ilyenre is példa – hogy a pilóta a rakétákat kerülgetve szépen a csöves légvédelem megsemmisítési zónájába manőverezte gépét és végül az durrantotta le. A régebbi vadászgépek csak úgy tudták sebességűket megőrizni, hogy a kitérő manővereket süllyedésben hajtották végre főleg, ha jól meg voltak pakolva bombákkal. Az akkori gépek nem rendelkezek elegendő tolóerővel a sebesség megőrzéséhez nagy túlterhelésű (>5G) fordulókban közepes (~3-4 ezer méter felett) magasságon anélkül, hogy a magasság egy részét feláldozták volna.

teddybear01 2013.03.02. 22:47:21

@molnibalage: Tudom, hogy a vietnami bevetések veszteségrátája alacsonyabb volt, mint a világháborúé, de azért sokan odavesztek az amerikaiak közül. Sok gép is elveszett. Ezzel nem mondasz nekem újat. Azzal sem, hogy a rakéták sehogyan sem hozták a papírformát. Volt olyan Wild Weasel bevetés, amikor tucatjával lőtték ki az amerikai repülőgépre a rakétákat a vietnamiak, hiába. De az amerikaiak sem tudták hozni a saját rakétáik megjósolt találati arányát.

molnibalage 2013.03.03. 12:49:54

@teddybear01: A kérdés fordítva is igaz. Nézg meg, hogy mekkora erőfeszítés kellett ennyi gél lelövéséhez. A vietnámi SAM rendszereket is darálták lefelé elég rendesen.

Hiryu2,01 2013.03.03. 13:42:56

@Faby: khmm.... amit átadtak az már minimum 30 éves Stinger.... karbantartás ellenőrzés? undsoweiter?

Faby 2013.03.03. 14:01:24

@Hiryu2,01: Nem tudom mennyi a szav ideje egy ilyen fegyverrendszernek, lehet, hogy tényleg ócskavas az a széria mára. De, ahogy írtam, gondolom annak, aki nagyon akarja, nem lehet nehéz beszerezni, és akkor eléggé meg tudja keseríteni a posztban szereplő feladatkörben repülők életét.

Kültag 2013.03.03. 14:29:07

@Faby: Szerintem még csak erőlködni se kell nagyon. A fegyvergyártók gondolom örülnek, hogy van egy kis eksön, végre vannak eladások, lehet élesben tesztelni, megtudni, hogy a konkurencia mivel rendelkezik, és ha elég ügyesek, felkelthetik pár nagy hadsereg figyelmét annyira, hogy kapjanak egy nagyobb rendelést. Nem kell ahhoz 8 évig bombadobálósat játszani, hogy kiderüljön egy eszközrendszerről, hogy jó-e vagy nem. Az elemzők (sajtó + katonai) gondolom az eseményeken tartják a szemüket, a gyártók meg próbálják megmutatni nekik, hogy milyen ügyi kis rakétát, romboló puskát vagy drónt csináltak. Ez is csak olyan, mint egy Zepter bemutató.

Crip Lee 2013.03.04. 19:51:33

És ne feledkezzünk meg a Helio Cougar legfontosabb filmszerepéről az Air Americaban

molnibalage 2013.03.05. 10:15:51

@Kültag: De kell. Ugyanis a konfliktus alacsony intenzitása miatt nagyon sokáig kell várni arra, hogy indítási esély legyen. Az szovjetek ellen alig háromszáz Stinger idítás történt az évek alatt. Ez napi általgban számold ki, hogy mennyi. Mikortól szállították őket? '85? '86? 0.2-0.25 indítás / nap...

Titus Pullo Urbino 2013.03.05. 11:33:21

Prol: gratula, jó lett ismét, mint mindig. Hozod a formád. Még ilyet, sokat! A kommentek is jók, még tegnap este átolvastam őket, de nem tudtam belépni a kommenthez, így most pótolom. Kettő kérdés, észrevétel: MVH-ban nem Piper néven futott ez a gép? A másik: olyanról hallottatok, hogy a hőlégballont használták tüzérségi megfigyelőként és felderítőként már a napóleoni harcokban? Igaz ez?

proletair · http://lemil.blog.hu 2013.03.05. 20:34:00

@Crip Lee:
Az nem egy Pilatus Turbo Porter volt?

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2013.03.05. 22:24:38

@Titus Pullo Urbino: térképészeti célról mintha hallottam volna, az első gázballon a Montg. testvérek után fél hónapon belül repült ha minden igaz. Rajzoltak, az első kamera 1815?

Zöldy Áron 2013.03.07. 17:49:49

@Hiryu 2,0: @Titus Pullo Urbino: Az 1794-es fleurusi csatában használták először a hőlégballont katonai célokra (ez esetben nyilván még csak megfigyelésre).

noodlay 2013.03.27. 09:48:56

Helló!
Milyen gyakorlati haszna van az olyan rendhagyó géptörzseknek, mint Grumman OV-1 Mohawk, N.A.R. OV-10, O-2 Skymaster típusok esetében?

Fredddy 2013.03.27. 11:39:35

@noodlay: a Mohawknál nem tudom , mit értesz rendhagyó alatt, a hajtómű gondolom azért van felül, hogy a keményebb leszállásoknál és az alulról jövő lövésektől kevésbé sérüljön, a buborék-kabintető meg a körbe és lefelé való kilátást javítja.
Kettős faroktartót általában szállítógépeknél alkalmaznak, hogy könnyebben hozzá lehessen férni a törzs végében található tehertérajtóhoz, itt talán a profil csökkentése és a hátra lefelé való kilátás javítása lehetett a cél.

folti_ 2013.04.02. 11:56:32

@noodlay: @Fredddy: toló-húzó(push-pull) propeller konfigurációnak megvannak a maga előnyei ha kétmotoros gépet szeretnél építeni, mivel a az így elkészült gép az egyrészt kevésbé szélesebb mint normál gépek, másrészt mivel mindakét legcsavar a gép középtengélyén helyezkedik el, az egyik leállása esetén a gép nem kezd el oldalra húzni. A többi tervezési érdekesség azoknál a gépeknél már a fenti konfigurációból adódik. Mivel törzs eléggé rövid, viszont a végén ott ül egy propeller, a hátsó vezésíkokat csak két oldalsó faroktartóval lehetett megoldani.

Szárny fölött elhelyezett hajtóművek másik előnye az, hogy így kevesebb szemetet tudnak megenni amikor mindenféle szükségrepülőterekről dolgoznak, mai eléggé a munkaköri leirás része volt a FAC gépek esetén.

Újlaki 2013.04.26. 02:21:31

Lett bevetve, lettek bevetve: borzasztóan csúnya fogalmazás, ilyen nem szabad leírni. Tessék átfogalmazni!