Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

augusztus 2020
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (88) alagút (7) állat (8) amerikai (102) angolok (8) arabok (16) argentin (5) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (6) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (11) ejtőernyős (28) életrajz (41) elmélet (12) erdély (6) erőd (8) értékelőposzt (7) évforduló (53) fegyver (8) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (98) haditengerészet (54) hadsereg (16) hadtörténelem (162) hadtörténet (23) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (53) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (108) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (7) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (59) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) könyv ajánló (5) középkor (12) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (56) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lista (5) lovas (7) lovasság (11) lövészárok (5) magyar (158) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (68) nevezéktan (5) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (31) ostrom (7) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (11) rendvédelem (54) róma (13) román (9) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) spanyol (5) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (20) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (39) szovjet (63) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (71) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) USA (7) usa (54) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (7) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (76) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Az 5. komáromi árkász zászlóalj aknarobbantása - 1916.

2013.04.18. 06:00 Titus Pullo Urbino

Első világháborús utász (aknász) alakulat működését vesszük ma górcső alá, olvassátok a "vakond műfajban" jeleskedő komáromi szapőr alakulat fényes napjainak történéseit. A magyar utászok dicsősége már a tullni kaverna_bels337_250.jpgutász iskola növendékeinek (Görgey, Bayer, Kazinczy, Stein Miklós, Ivánka Imre, Tóth Ágoston, stb.) cselekedeteitől, a szabadságharc idejétől keletkezett, a világháborús utász alakulatok (utász, hidász, árkász, aknász, gáz, kőfúró és elektromos csapatok) szép napjait gyarapította a következő történés. A világháborúban szolgáló

15 önálló

k.u.k. utász zászlóalj egyikét, az 5. komáromi árkász zászlóaljat az olasz fronton a St. Michele-n harci körülmények között végzett erődítési, sziklarobbantási és erődépítési munkája után ”pihenőbe” vezényelték. A szükségszerű feltöltődés után a zászlóalj kiheverte a személyi és anyagi veszteségeket, a halottak és sebesültek miatti kényszerű állománypótlást követően a zászlóalj újra teljes létszámban rendeződött. A VII. hadtest parancsnoksága 1916. április közepén elrendelte, hogy állományi kiegészítés után a hiányzó

műszaki felszereléssel

is töltsék fel a zászlóaljat. A hadtestparancsnokság által elrendelt 14 napi kényszerpihenőt megszakítva, a tervezett kettő hét helyett 8 nap után a parancs újra az olasz frontra vezényelte a zászlóaljat, így a harmadik háborús évben április 26-án menetparancs érkezett Opacchiasella térségébe, Doberdó mellé, a szegedi 46. gyalogezred álláskörletébe. Az olasz csapatok erőszakos előretörése, frontális támadásai, gáztámadásai és aknamunkálatai szükségessé tették magyar aknász alakulatok ellenműveleteit, erre a legcélszerűbb alakulat a komáromi árkász zászlóalj bizonyult. A hegyi terep alkalmasnak bizonyult aknász műveletekre, amit az olasz egységek ki is használtak, műszaki alakulataik segítségével a St. Martino-i magaslatról felülről támadva igyekeztek a védekező magyar egységeket kiűzni. A 197-es magaslat felől támadva az olaszok a 46. és a 61. gyalogezred állásait támadták,

frontálisan és aknaharccal,

sziklában fúrt üregekkel.  A védendő terület körlete 8 részre oszlott, minden 250 méteres szekciót egy század védett. Az olaszok frontális támadási kudarcot vallottak, a magyar védők kézitusában minden támadást visszavertek. A gyalogsági vonaltámadások kudarca után aknászműveletekkel próbálkozott az ellenség, különösen a magaslaton álló templom körzetében voltak hevesek a támadások. Doberdo_kiurites_01.jpgA felszíni rohamok és gáztámadások sikertelensége után az olaszok a sziklás terepen földalatti vájatokkal és takart felszíni kibúvókkal a 60-70 méteres sávot lerövidítve 5-8 méterre közelítették meg a magyar árokrendszert. Az első világháborús állásharc a francia nyugati fronton a sík terepen 100 – 150 méteres párhuzamos árokrendszert jelentett, több helyen még ennél nagyobb, többszáz méteres volt a kialakult ”senkiföldje”, a szögesdrótok közötti terület. Ez a terepadottságok miatt Doberdó térségében az előbb írott 5-8 méteresre csökkent, lehetőséget adva arra, hogy az ellenséget

testközelben érezzék

a harcoló csapatok, kézigránátokkal ez a távolság simán bedobhatónak bizonyult. Gyakorlatilag a csapatok egymás szájában élték meg a frontharcot, a hegyi terep nem adott lehetőséget párhuzamos árkok létesítésére, a legénység a futóárokban és a sziklába vájt kavernákban élte életét.  A frontvonal - az ellenség közvetlen közelsége miatt - bármikor áttörhetőnek bizonyult, ami nagy fejtörést okozott a parancsnokoknak és a legénységnek egyaránt. Ilyen közelségben együtt élni az ellenséggel nem túl idegpihentető, mindkettő fél számára adott volt a nyugtalanító, azonnali áttörés reménye. Az olasz műszaki alakulatok felkészültek az aknaharcászatra, kőfúrások és robbantások zaja idegesítőleg hatott a beásott gyalogság számára. Ebben a helyzetben foglalták el állásaikat a komáromi árkászok, pontosabban az 5. komáromi árkász zászlóalj 5. százada, akik az első napon, 1916. április 26-án megkezdték a védekező munkálatokat az ellenséges aknatevékenység visszaszorítására. Az első napon, az olasz műveletek feltérképezése után három vájat indítása kezdődött meg, ezek az üregek a bemért, a

felelőtlen fecsegés

és zajongás miatt kihallgatott olasz fúrások közömbösítésére indultak. A szűk és levegőtlen vájat 60 - 80 cm szélességű folyosóból állt, a megkezdett olasz furattal szembeni irányban. A cél az volt, hogy a betörésre készülő olasz aknászok folyosóit feltárják és az alagútban a tervezett robbantást úgy akadályozzák meg, hogy a vájatot áttörjék és gázzal árasszák el a szűk üreget még a robbantás előtt. Minden aknafolyosót egy tisztes és 6 árkász ásott, 12 órás váltással, az aknafolyosó fejrészén kettő árkász dolgozott a szűk lyukban csendben, csákánnyal, gyalásóval, kézi fúrófelszereléssel, gázálarccal a nyakban (felkészülve az ellenség gáztámadására), a többiek a kitermelt sziklás anyagot talicskázták a hátsó futóárok irányába. A hu_b1_252188_0509_nagykep.jpgtalicskázás során rejtve kellett maradniuk, nehogy az ellenség kifigyelje, milyen tevékenységet folytatnak, ezért messzire és éjszaka hordták a kitermelt sziklás anyagot. Az árkászok napi átlagteljesítménye 0.5 - 1 méter volt, robbantást alapesetben nem alkalmazhattak, a sziklákat kézi erővel, rejtve, csendben bontották. Abban az esetben, ha a robbantás volt csak megfelelő,

kézigránátok átdobásával

fedezték a robbantás zaját. Az árkász csapat élén Heim Géza főhadnagy századparancsnok állt, aki a napi váltásokat és a fizikai munkát is felügyelte. A 15. és a 16. körletben dolgozó aknászok napi vesztesége 2 - 3 sebesült, vagy halott és 1 - 2 beteg volt. A halálos sebet a felszínen dolgozó talicskázók kapták, kézigránát, vagy puskatűz miatt, a betegséget pedig leggyakoribban a vitaminhiány és a sárgaság okozta. Az egészségre nem jól hatott a sziklába fúrt kavernákban töltött napok, a vitaminhiányos táplálkozás és az ivóvíz hiánya, ráadásul a szögedi legénység nagyon nem érezte otthon magát a hegyes és sziklás terepen, ami alföldi gyerekeknél nem is csoda. Minden nap súlyos nélkülözéssel telt, éhségben és szomjúságban. A létszám egyre apadt, de a harci kedv nem csökkent. Az olaszok fúrógépekkel és nem fedett robbantásokkal haladtak előre aknáikkal, minden mozdulatuk felderített, tudott volt, az Thomee_arkaszok.jpgellenfúrások mélységéből tudták, merre járnak, míg a saját aknafúrások fedve haladtak, így a morálra jól hatott a

meglepetés reménye.

Ráadásul a magyar aknászoknak olyan réses (sziklák közötti agyagos) törmelékfolyosót sikerült találniuk, ahol csendben, ellenség általi észlelés nélkül sikerült méterekre előrehaladni. Az olaszok reggel 04 és 06 óra és 22 – 23 óra között robbantották ki a vájatot, minden méter előrenyomulásuk a magyar szapőrök által felderített volt. Május 4-én az árkászok elérték a kritikus távolságot az olasz futóárkok alatti részben, de a parancsnok a célt még előrébb téve újabb munkálatokra adott parancsot. Ez az intézkedés összhangban állt a hadtestparancsnoksági paranccsal, miszerint mintegy 1000 kg (!) robbanótöltettel tölcséres rést kell nyitni az olasz futóárok alatt. Május hatodikán a 46. gyalogezred parancsnokának az utászegység parancsnoka az alábbi szószerinti jelentést Dinamit.jpgtette:

”Észleletek a 16. védelmi körletben végzett aknamunkálatoknál. Az aknafolyosó végénél 22 óra 45 perckor:

a)      alattunk jobbra és kb. 3 méterre hátra 1,5 méter távolságban két koppanás szerszámmal hallható, valószínűleg jel;

b)      balra nagyobb távolságban gyengébb fúrási zaj;

c)       a folyosó végétől előttünk és felettünk 3-4 méteres távolságban óvatos csákánymunka hallható.

23     órakor: a fenti a) helyen kétségen kívül ellenséges aknászok beszélgetése hallható.

A saját akna főfolyosó építését elővigyázatosan, de teljes erőnkkel tovább folytatjuk. Jelenlegi hossza 33 lépés. Következtetés: Ellenség figyel minket, különösen és jobbra alattunk lévő folyosóból. Kérek gázpalackokat, hogy találkozás esetén az ellenség folyosóját gázzal is megtámadhassam.”

Ilyen feszültséggel teli időszak után készültek utászaink az ellenség alatti töltetek elhelyezésére és azok felrobbantására. Az alagút hosszának bemérése és az epicentrumi  cél véglegesítése után az árkászok 4RIAN_00738102.LR.ru.jpgelhelyezték a robbanóanyagot és elvégezték a fojtást. 910 kg dinamit és 120 kg ekrazit mellett a tüzérségtől vételezett gránátok (10 és 15 cm-es) elhelyezése is megtörtént a robbantási központban, majd a lefojtást ácsolat felépítése után, tömedékeléses módszerrel, 800 (!) darab homokzsák és 4 m3 deszka segítségével teljesen elzárták a vájatot. Már csak a gyalogság körzetbeli teljes kiürítése és robbantási parancs hiányzott, de nem sokat kellett erre sem várni. 1916. május 8-án hajnalban 03 óra 08 perckor a

”tábori gyújtógép”

segítségével detonált a robbanóanyag. BUMM! Megtörtént az első nagymértékű robbantás a délnyugati hadszíntéren. A várt hanghatás eleinte elmaradt, a magyar műszaki parancsnokság messziről is hallható nagyerejű zajjal és légnyomással számolt, ám ez nem következett, de a detonáció észlelése után pár tanulsággal erősebb lett a hadvezetés. A robbanás zaja ugyan elmaradt a várttól, ám hatása nagyobb lett, mint gondolták. A tompa robaj és a föld rezgése után megállapítható volt, hogy a jó fojtás eredményeképpen 30 méter átmérőjű tölcsér maradt az epicentrumban, az ellenséges és a saját állások viszont a rengések miatt 300 méteres körzetben megsemmisültek, így a várt hatást felülmúlta a művelet. A sokk mindkettő hadviselő felet meglepte, a magyar ezred viszont gyorsabban ébredt, Heim Géza főhadnagy a tölcsér és környezete megszállására adott parancsot a St. Martino-i magaslat térségében (a legendás "46-osok fája" mellett). Ezt a kialakult körülmények hatására tette, előzetes egyeztetés nélkül, ugyanis a parancsnokság előrenyomulási ukázt nem adott. 300px-KMTR_vis.JPGA főhadnagy saját döntésének köszönhetően a magyar ezred és az árkászok megszállták a templom körzetét és a parancsnok súlyos sebesülése után sem adta fel azt. A komáromi árkászok egysége és a 46. gyalogezred ezzel

előrelépett az állóharcban,

a tiszt tettéért a Mária-Terézia rend lovagkeresztjét kapta. Ez az árkász harcmodor a keleti fronton teljesen ismeretlen maradt, ám a nyugati állóháborúban a későbbiekben sok helyen alkalmazták, mind az antant, mind pedig a központi hatalmak erői az állóharcászatot megtörő gyors előnyomulás reményében. Az olasz fél veszteségei nem ismertek, viszont az ellenséges hadvezetés kényszerűen elismerte a magyar aknászok segítette előretörést. Mielőtt kérdeznétek, leírom: lesz még folytatás, lesz még utász témájú cikk, aknarobbantás és elektromos szögesdrót, lángszórós alakulatok és vasúti kisegítők, lesz sok lőporos történet a XV. századtól kezdődően, lesz korditos - trotilos XX. századi is, türelem.

46 komment

Címkék: magyar olasz műszaki hadtörténelem i. világháború doberdó

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Titus Pullo Urbino 2013.04.18. 06:00:51

A szerzői jogok tiszteletben tartásával készült a poszt, az írásban található idézet mellett feltüntettem, hogy kitől származik. Az írás során forrásként felhasználtam Jacobi Ágost: Magyar műszaki parancsnokságok, csapatok és alakulatok az I. világháborúban című művét, a képek a netről vannak. Jó szórakozást!

Titus Pullo Urbino 2013.04.18. 06:41:45

Azoknak ajánlom az alábbi nagyszerű, kitűnő és szakszerű oldalt, akiket megfogott a téma és igazi profik írásait szeretné olvasni a Nagy Háború eseményeiről:

nagyhaboru.blog.hu/

Itt olyan szerzők művei találhatók, akiknek élethivatásuk a hadtörténelmi kutatás, ellentétben a Lemiles "amatőr" szerzőkkel, mint amilyen én is vagyok.

ace22 2013.04.18. 07:57:59

Gratula a remek poszthoz! A műszaki alakulatok ritkán kapják meg a megérdemelt megismerést - a világháborús tudósítások anno még a "vörös ördögök" (aka huszárok) fergeteges lovasrohamairól cikkeztek (a halomra géppuskázásukról nem annyira), pedig a részsikerek inkább a fenti módon születtek.

Hadrian77 2013.04.18. 09:35:51

Ez nagyon jó lett! Gratula!

Sanda gyanu 2013.04.18. 22:04:12

"...miszerint az olasz árok alatt kell mintegy 1000 kg (!) robbanótöltettel tölcséres rést nyitni az olasz futóárok alatt."

Na,mi van duplán leírva?

Javítás után ez a hozzászólás törölhető.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.04.19. 00:17:54

@Titus Pullo Urbino: Köszönjük az ajánlást! :)

A robbantásnak sok előzménye volt már az olasz fronton és rengeteg zajlott még ezután is vice verza. Ez az egyik legismertebb lett Heim Géza esete miatt, akit először hadbíróság elé akartak állítani, amiért a kapott paranccsal szemben megszállta a tölcsért...

Akit érdekel a történet a gyalogság oldaláról és a maga véres valóságában is, annak ajánlom figyelmébe Kókay László szegedi 46-os önkéntes most futó naplósorozatát, ami majd a San Martinó-i aknarobbantásba torkollik: nagyhaboru.blog.hu/2013/03/04/_a_patkany_megerzi_a_dekung_pusztulasat

A fenti aknaharc történetéhez tudom még ajánlani a Hadtörténeti Közlemények 2006. évi I. számában Rózsafi Jánossal közösen írt tanulmányunkat (215-241 oldal), amiben leírjuk az érintett terület mai helyszíni kutatását is. A doberdói aknaharcról és benne erről a történetről a Nagy Magyarország 2011. évi III. számában Vakondháború címmel szintén olvasható egy írásom (44-53. oldal). Ha a Kókay-napló eljut oda, akkor a Nagy Háború Blogon is tervezek írni a témáról bővebben.

A fenti cikk jó felvezetés hozzá! :)

Titus Pullo Urbino 2013.04.19. 10:05:44

@Sanda gyanu: köszi, a sanda gyanú beigazolódott, javítottam.

@PintérTamás: Uram, sok sikert a leendő cikkekhez, a már meglévőket pedig köszönjük, olvasni fogjuk. A hadbírósági történetről nem tudtam, ezzel még színesebb a sztori.

hazitroll 2013.04.19. 13:38:57

Jó volt, tetszett! Mást nem tudok hozzáfűzni.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.04.19. 22:14:12

@Titus Pullo Urbino: Önmagában is nagyon érdekes történet, de ez a "svédcsavar" a végén teszi még inkább azzá. Tulajdonképp Heim ezzel a korábbi paranccsal szembe helyezkedő önálló döntésével érdemelte ki a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét. A döntésének persze súlyos ára lett, sokan meghaltak ott később azért a tölcsérért... Kókay László érzékletesen beszámol majd a birtoklásáért vívott harcokról.

Crip Lee 2013.04.20. 18:53:28

@Titus Pullo Urbino: Köszönöm, remek volt.
Gázálarcban ásni az nagyon kemény sport vazzeg!!!!

Minorkavidor 2013.04.20. 20:55:41

@PintérTamás:

Nem erről az esetről ír József főherceg a visszaemlékezéseiben? Ha jól emlékszem, olyasmit ír, hogy megtiltotta a tölcsér elfoglalását, amikor megtudta, hogy parancsával ellentétesen járt el Heim, először hadbíróság elé akarta állítani. De miután személyesen meggyőződött a valós helyzetről helyben hagyta a döntést.

proletair · http://lemil.blog.hu 2013.04.20. 21:03:52

Azért ez az egymás alá fúrás, nagyon kemény lehetett, főleg mikor megemlítik a gázpalackot. Én kis tudatlan, elsőre az ugrott, be, hogy olyan gázpalackot említenek, mint amit mindenki ismer... A harci gázra nem gondoltam volna.

Arról a hadszintérről amúgy is kevés jó cikk jelenik hát még ilyen műszakis, úgyhogy duplán hiánypótló lett ez az írás. Várjuk a folytatásokat!

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.04.20. 21:55:17

@Minorkavidor: Igen, József főherceg is megírta az esetet. A Doberdó-fennsíkot védő VII. hadtest parancsnokaként ő akarta hadbíróság elé állítani Heimet, majd amikor a helyszínen személyesen meggyőződött a döntése okairól és tapasztalta annak a helyességét, felszólította, hogy folyamodjon a Katonai Mária Terézia rendért, mert ez a klasszikus esete, amiért megítélik.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.04.20. 21:56:54

@Titus Pullo Urbino: @Minorkavidor: Heim Géza egyébként a császári és királyi szegedi 46. gyalogezred 6. századának volt a parancsnoka és nem az utászoké... A komáromi árkászoknak Horny Ernő főhadnagy volt a parancsnokuk.

Közben eszembe jutott, hogy a témában az egyik írásom a neten is elérhető, amiben korabeli vázlatok és mai képek is vannak a helyszínről: www.zmne.hu/kulso/mhtt/sections/mhtt_csata/project/SMC/smc.htm

Minorkavidor 2013.04.21. 09:16:58

@proletair:

A gázról jut eszembe TPU által említett forrással www.zmne.hu/Forum/00apr/vegyi.htm szemben az én forrásom, Szíjj Jolán főszerkesztette Magyarország az első világháborúban c.lexikon az antanthastalmakat nevezi meg a gázfegyver első bevetőjeként. Erről Tiború blogjának egyik írásánál kommenteltem. Itt:
www.zmne.hu/Forum/00apr/vegyi.htm

Minorkavidor 2013.04.21. 09:21:00

@proletair:

Bocs, javítás:
tiboru.blogrepublik.eu/2012/10/13/ypres-temeto/#more-69272

Minorkavidor 2013.04.21. 10:02:28

@proletair:

Még egy kiegészítés:

Az AH gázfegyverhasználatáról a lexikon hadijogsértés c. szócikkénél olvashatsz, melyet Ungváry Krisztián jegyez, míg a nemetek első gázfegyverbevetéséről várható helyén a vegyi harc szócikk alatt. A szócikket Varga József írta. Annyiban ellentmond egymásnak a 2 szerző, hogy U.K. az AH-t, míg V.J. a németeket tartja az első támadás végrehajtójának. Illetve talán ez sem pontos, mert V.J. így fogalmaz: "A vegyi fe. tömeges alkalmazására először 1915. április 22-én a második ypres-i csatában került sor. A n. 4 hds (pk. Albrecht hg vezds) XIV. hdt-ének 35. músz. ezd-e,"
Érdekes, hogy ő nem tartotta megemlíteni az AH 6 nappal korábbi támadását, valszeg nem tömeges, de azért lehetett volna rá utalni.
U.K. a fent említett szócikkében azt írja:
"Hadijogsértésnek minősíthető ...., a gáztámadások végrehajtása. Utóbbit az 1915.ápr.16-án először antantcsapatok alkalmazták (ekkor még csekély hatásfokú gázlőszer formájában), majd ettől függetlenül a n.-ek a második ypres-i csata során ápr.22-én (sokkal nagyobb hatásfokú palackokból fújt harci gázzal)."
U.K. sem említi, hogy milyen mértékű volt az AH. gáztámadása, de estében érthető, mert a szócikk a hadijogsértésekről szólt.

Engem érdekelnének részletesebb adatok az AH. támadásról.

Minorkavidor 2013.04.21. 14:52:34

@PintérTamás:

A linkeket köszönöm, elolvastam őket.

De az antant 6 nappal korábbi támadásáról, annak kutatási előzményéről az elsőnek ajánlott és olvasott link nem ad infót.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.04.21. 16:05:17

@Minorkavidor: Kiss Gábor a belinkelt cikkben még korábbra teszi a gázgránátok alkalmazásét: "A harci gáz, vagyis a különféle izgató és mérges gázok gyakorlati hadrafoghatóságának ötlete Franciaországból ered. A francia haderő már a világháború kitörésekor rendelkezett mintegy 30000 darab brómecetészterrel töltött kézigránáttal, amelyeket eredetileg a francia rendőrség rendelt meg. Bevetésükre azonban nem került sor. Az első vegyifegyver, amelyet az első világháború során alkalmaztak is, az egy szintén brómecetészterrel töltött puskagránát volt, amelyet 1914 augusztusában az argonne-i erdőben használt a francia hadsereg."

Titus Pullo Urbino 2013.04.22. 12:39:21

@proletair: itt egy jó cikk a gáz kezdeti katonai felhasználásáról:

www.haborumuveszete.hu/rovatok/fegyverek/bombak/vegyihistory_1/?print

A második képen tartályos módszer látható, alul meg a Livens-vetőcsövek megtöltése.

@PintérTamás: @Minorkavidor: köszönöm Uraim az ajánlásokat.

Minorkavidor 2013.04.22. 15:11:58

@Titus Pullo Urbino:

Én is köszönöm a linket, elolvastam, érdekes volt, mint a posztod. De itt sem írnak az AH 1915. április 16-i támadásáról, támadási kísérletéről szintén nem ír semmit, ugyanúgy ahogy a Pintér Tamás által belinkelt források. Csak Ungváry írt róla szócikkében. Valami bővebbet nem tudsz, nem tudtuk?

proletair · http://lemil.blog.hu 2013.04.22. 22:31:04

Uraim, köszönöm a sok értékes infót, most aztán el lettem látva bőségesen munícióval, hogy stílszerű legyek:)

Titus Pullo Urbino 2013.04.23. 11:38:39

@Minorkavidor: a gáz antant általi első bevetéséről olvastam, megpróbálom a forrást is felkutatni és pontosan idézni. Ugye a németek és a franciák által használt módszerek teljesen eltérőek voltak, a franciák már az 1910-es években kutatták a harci gáz eljárásokat, kifejlesztették a gázos kézigránát módszert (rendőrségi célokra), de ez nem halálos gáz volt, emlékeim szerint az AH ilyen vegyi támadást hajtott végre először. A németek sportszerűtlennek találták a gázt, ezért nem is kísérleteztek vele, csak azért volt gázuk, mert egy őrült tudós laboratóriumi körülmények között rátalált egy halálos gázra. Ezt ajánlgatta a hadvezetésnek, de nem foglalkoztak vele addig, amíg véglegesen be nem állt a nyugati front. Aztán jöttek a gondok, zöld utat kapott a német gáz, amit átfújattak, majd egy újabb találmány következett, a mustárgáz, amelyet már nem fújattak, hanem tüzérségi lövedékkel lőttek az árkok köré, a gránáttestből kifolyó undorító folyadék (ami alapesetben szagtalan) másnapra halált okozott. Ez volt a mustárgáz, ami első időben meglepte az AH csapatait. Gázálarc kezdetleges volta és hiánya miatt a csapatok nem küszködtek az álarccal, hanem hátravonultak, viszont az ellenség sem tudott előrenyomulni. A gázálarc hiányát ideiglenesen lehetett pótolni száj és orr elé tartott vizeletes zsebkendővel, de a szembe kerülve vakságot okozott az anyag. A cári csapatoknál nem is volt rendes álarc, itt volt a legnagyobb a veszteség. Hát, úgy érzem, a gázos hadviselés megérne egy misét, az angolok módszereiről órákat lehetne mesélni (Adolf Hitler sebesülése), de ez a gáztámadás borzalmas téma. Kár, hogy nem írja meg valaki egy külön posztban.

kószák egyike 2013.04.25. 21:15:32

Külön köszönöm ezt az írást az utász nagyapám nevében akinek volt "szerencséje" megjárni az olasz frontot!

Gratula!

Titus Pullo Urbino 2013.04.27. 04:57:10

@kószák egyike: köszi. Melyik alakulatban szolgált a papa?

Kismy 2013.04.28. 01:25:08

Titus! köszi a posztot!:)

Titus Pullo Urbino 2013.04.29. 10:23:02

@Kismy: ó, köszönöm Uram! A Tied mikor jön?

Kismy 2013.05.06. 23:20:45

@Titus Pullo Urbino: hát nem hiszem, hogy a közeljövőben. ötlet sincs nagyon, meg idő sincs... de köszi az érdeklődést:)

Titus Pullo Urbino 2013.05.07. 14:24:00

@Kismy: kár, mondta a varjú. Pedig jó lenne egy kis kalózos, vagy kémkedős történet.

David Bowman 2013.05.30. 09:25:02

Az ügyben Zalka Máté írt kiváló könyvet.

David Bowman 2013.05.30. 13:18:54

A mariteri magyaroknak piros fehér zöld szalaggal dukált volna.

David Bowman 2013.05.30. 13:51:42

@ace22: A nejem nagyapja huszár volt. A lovát már 1915ben megették, majd a hátára tettek egy géppuskát, s felzavarták Doberdóra. Ott 2 csatában is részt vett.

David Bowman 2013.05.30. 14:02:34

A vegyi háborúról általában.
Az első feljegyzett gáztámadás valami 3000 évvel ezelőtt történt, valami perzsa háborúban. A cikkben megírt aknászharchoz hasonló helyzetben a perzsák így nyiffantották ki az ellenséget.

David Bowman 2013.05.30. 14:13:11

@Titus Pullo Urbino:
" A cári csapatoknál nem is volt rendes álarc, itt volt a legnagyobb a veszteség."
englishrussia.com/2013/05/20/gas-mask-testing-in-the-field/

Titus Pullo Urbino 2013.05.31. 09:27:50

@David Bowman: jó az oldal, amit küldtél, ez valami speciális műszaki csapat lehetett, mert volt maszkuk, általában a cári csapatok gyalogságánál nem volt rendszeresítve. A nyugati fronton viszont még a lovaknak és öszvéreknek is volt gázmaszkuk.

www.lovasok.hu/index.php?i=58584

Ez egy 1918-as, I. vhs jenki propagandafilm! Film!

teddybear01 2013.05.31. 10:29:58

@Titus Pullo Urbino: Ahogy elnézem, ez egy kísérleti szénbetétes gázálarc próbája. A többi gázmaszk ugyanis úgynevezett nedves gázmaszk, ami csak az ellen a gáz ellen véd, ami ellen a megfelelő vegyi anyaggal impregnálták a maszkot.

A nedves maszkot használat előtt, mint ahogy a neve is mondja, be kellett nedvesíteni, és úgy felvenni.
Egyik hátránya az volt, hogy az impregnálására használt vegyi anyag irritálta a viselő bőrét, a másik, fontosabb az, hogy minden újabb harci gáz ellen újabb vegyi anyaggal kellett impregnálni.
Hamar kikopott a használatból, a helyét átvette a száraz, aktívszén betétes gázálarc, ami jóval többféle gáz ellen védett alapból.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.06.01. 12:10:11

Akit érdekel a doberdói aknaharc története ajánlom a figyelmébe a Magyar Katolikus Rádióban a "vakondháborúról" felvett beszélgetésünket, amiben a fenti eseményről is bővebben szót ejtünk: www.katolikusradio.hu/?m_id=4&m_op=viewmusor&id=312539&ado=1

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2013.06.01. 12:12:44

Még annyit, hogy a többi, korábbi első világháborúval kapcsolatos felvétel is elérhető a blogról: nagyhaboru.blog.hu/2013/02/08/ez_volt_a_xx_szazad_451

David Bowman 2013.06.03. 15:01:06

Valahol Cortina de Ampezzo környékén, talán Toblachnál az olaszok felrobbantották az egész hegyet a rajta levő osztrák várral együtt, mert sehogy sem tudták elfoglalni. Erről mindössze ennyit tudok, és sehogy sem sikerül többet megtudnom róla, pedig nagyon érdekelne.

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2013.06.16. 15:42:19

egészen másról kerestem anyagot, amikor belebukkantam ebbe az oldalba:
költséghatékony megoldás. ha valaki újrajátszaná, ezeket az eseményeket (IS) asztalon, de fogát szívta a műanyagfigurák borsos árába.
A cikkhez kapcsolódva:
www.juniorgeneral.org/index.php/figure/view/AustroHungarianEngineersWWI

ezenkívül mindenféle sablon, ókortól napjainkig. Szcenáriók meg minden.

már csak a szabályokat kéne megtalálnom hozzá.