Ismerünk csatákat, amelyek évszázadokra meghatározzák egy-egy ország sorsát.
Ezek egyike volt az a japán klánok hatalmi harcait évszázadokra lezáró szekigaharai ütközet 1600 október 21-én.
Az elkövető mentegetőzik, avagy előszó
Remélem aki idetévedt, nem haragszik meg hogy kissé messziről futok neki, de azt hiszem a speciális japán szokások, az európaitól eltérő gondolkodásmód legalább alapszintű ismertetése elengedhetetlen.
-Megj: több helyen emeltem át szövegrészeket a lent feltüntetett forrásokból. A szövegrészek nem teljesen az eredetiek, mert átszerkesztettem, kiegészítettem, javítottam őket. Van, ahol emiatt bennhagytam a japán nevek és kifejezések angolos (Hepburn) átiratát, de igyekeztem a magyar helyesírásnak megfelelően leírni. Igazság szerint hajlamos vagyok mindkettőt használni, akár egy mondatban is.
Mivel kisregénynél kevesebbet akartam írni, ez itt az események (fájó szívvel) igencsak megrövidített változata.:(
Az idézetek az olyan szamurájoknak szánt tanításokból származnak, mint a Hagakure. Érdekes elmejáték összehasonlítani az ott leírtakat a történtekkel.
Szamurájok, shógunok és császár
Rájöttem, hogy a Busido a halálban gyökerezik. Ha dönteni kell élet és halál között, az embernek habozás nélkül a halált kell választania; ez nem különösebben nehéz, csak légy eltökélt, és törj előre.
Bár egyesek azt mondják: "Micsoda hiábavaló halál, ha az ember anélkül hal meg, hogy célját elérte volna" - az ilyen számító gondolkodásmód az öntelt, elvárosiasodott Busihdóból fakad. Élet vagy halál - ennek szorításában alig lehetünk biztosak abban, hogy a helyeset választjuk. Persze mindenki az életet választja. Hajlamosak vagyunk rábeszélni magunkat arra, hogy valahogy életben maradjunk. De gyávaság, ha úgy maradunk életben, hogy igaz célunkat nem értük el.
"...A busidó azon alapelvek gyűjteménye, mely évszázadokon át volt útmutató a szamurájok számára. Ezen elvek betartását minden harcostól megkövetelték. Bár nem jegyezték le őket, a szamuráj megérthette, hogy mi a lényege úgy, hogy az elődei hőstetteit tanulmányozta.
A busidó szerint egy harcosnak mindig kész kell lennie arra, hogy uráért, vagy egy ügyért az életét áldozza. Ennek a legvégső megnyilvánulása volt a harakiri, szeppuku, a rituális öngyilkosság. Ezzel a szamurájok mind a bajtársaik, mind az ellenség, mind a társadalom csodálatát, és tiszteletét kivívták. Ezzel szemben Európában, ha valaki egy csata után öngyilkos lett, azt minden esetben félelemből tette."
A busidó már a puszta létezésével megerősítette a szamurájokban azt a hitet, hogy a társadalom elitjéhez tartoznak. Viszont az eliten belül is különálló kasztot alkottak. Elterjedt nézet volt a harcosok között, hogy minél nagyobb egy sereg, annál inkább ki kell tűnni a tömegből.
A busidó szerint egy ország vezetőjének magának is részt kellett vennie a csatákban. Hátul is maradhatott a testőrei társaságában, de ez nem volt jellemző. Kevés olyan eset volt a japán történelem folyamán melyben a vezér nem maga vezette a hadjáratot.
Maga a ""bushido" szó a harcos-lovag-út szóelemekből tevődik össze, és azokat az írott és íratlan szabályokat jelentette, melyeket a fegyveres nemeseknek - a szamurájoknak- be kellett tartaniuk a mindennapi életben és a harcban egyaránt Ezek az elvárásokat tételesen soha meg nem fogalmazták, helyette szállóigékben, legendák és történetek tanulságaiban adták tovább a nemzedékek között. Ezek a szabályok a fegyveres szamurájokra és családjaik tagjaira, a fegyverforgató kaszt tagjaira vonatkoztak, akik bátorságuk és hősiességük folytán kiváltságokat szereztek. Ők voltak a szamurájok, akiknek felemelkedése a feudalizmus intézményeinek XII. századi kialakulásához köthető. A szamuráj cím öröklődött, de el is lehetett veszíteni, ha valaki nem a bushido szellemének megfelelően élt és harcolt.
A bushidonak a Japánban elterjedt vallások szolgáltatták az ideológiai alapot.
A zen-buddhizmus a sorsba vetett nyugodt bizalomra, az elkerülhetetlenbe való beletörődésre, az élet semmibevételére és a halállal való barátságos viszonyra tanította követőit. A sintoizmus az ősök és a császári család tiszteletét, a gyermeki jámborságot hirdette. A bushido két alaptanítása, a hazafiság és a hűség - is sintoizmus tanításaiból ered. A források között találjuk a kínai gondolkodókat, Konfuciuszt és Menciuszt is. Tanításaik természetesen nem mondanak ellent az előbb említett vallási tanításoknak, amennyiben a hűséget, kötelességet, hagyományok tiszteletét hangsúlyozták az erkölcsi viszonylatrendszer 5 területén: úr és szolga, apa és fiú, férj és feleség, idősebb és fiatalabb testvér, barát és barát között.
Nézzük meg még egyszer, részletesebben is, mik voltak ennek a szamuráj erkölcskódexnek a főbb pillérei a gyakorlatban?
Seigi : A helyes döntés és a becsületesség
Yuki : A bátorság és a hősiesség
Jin : A szánalom és a jóindulat mindenki iránt
Reigi : Az udvariasság és a helyes cselekedet
Makoto : Az igazságosság és a kimondott őszinteség
Meiyo : A tisztelet és a dicsőség
Chugi : A rajongás és a hűség
Avagy:
Egyenes jellem, igazságosság
A bushido vezéreszméjének tekintett egyenesség, adott tartást a szamurájnak. Az egyenes jellem az az erő, mellyel tudjuk, hogyan kell cselekednünk. Ide tartozik a kötelesség fogalma is, a "giri". A kötelesség, mely akkor is tetteink mozgatóereje, ha érzelmeink mást diktálnának. Ez kényszeríti ránk a gyermeki jámborságot (pl. szüleinkkel szemben), ha a szeretet már hiányzik.
Bátorság és kitartás
A bátorság csak akkor számít erénynek, ha az igazságosság és a becsület védelmében használják, egyébként lehet aljasság vagy ostoba vakmerőség. Igazi bátorságot csak hűség és becsület szül. Ennek elsajátítására korán elkezdik tanítani a szamuráj gyermekeket, sokszor a kegyetlenség határát is átlépve Bátorság szamuráj férfiban és nőben egyaránt jelen kell, legyen. Nőktől ugyanúgy elvárták, hogy hősiesen küzdjenek, és ha kell hősiesen haljanak meg.
Jóindulat, együttérzés
A japán feudalizmus Nitobe szerint azért nem lett önkényuralom, mert a keleti filozófiák szellemében jól megfért egymás mellett a nyílt becsületesség és szigorú igazságosság, mint férfias erények, és a jóindulat, könyörületesség nőies értékei. Ezt testesíti meg az uralkodó jóindulatú szülői gondoskodást szimbolizáló igazságossága. A jóindulat azonban nem gyengeség, hanem céltudatos erő.
Udvariasság
Az udvariasság az együttérzésből származó erény, mivel kifejezi a másik ember személyének és érzéseinek tiszteletben tartását. A japánok úgy tartják, hogy legmagasabb rendű formájában megközelíti a szeretetet. Az udvariasság finoman kimunkált szertartások, etikett formájában figyelhető meg, melynek legfőbb jellemzője a kecsesség. Legszebb példája ennek a teaszertartás, amelynek kecsessége nem felesleges modorosság, hiszen a békesség és fegyelem a lélek leggazdaságosabb működésmódja. Az udvarias bánásmód persze barátnak és ellenségnek egyaránt kijárt. Udvariatlannak lenni annyi, mint lábbal tiporni a másik ember személyét, s ez becsületsértés, mely az egyik legkomolyabb, mindenkor megtorlást kívánó bűn.
Igazmondás, őszinteség
E nélkül az erény nélkül az udvariasság csak színjáték. A szamuráj szava olyan mértékben hitelesítette egy állítás valósságát, hogy írásbeli megerősítésre nem is volt szükség. (bushi no ichi gon) Persze mindig akadnak igaz és hamis prédikátorai egy eszmének. A japán történelem sem mentes a stratégiai célú cselszövésektől és hazugságoktól. A bushido szellemében azonban az igazság követése volt az egyetlen bátor, becsületes cselekedet. Az udvariasságból elferdített igazság azonban nem bűn, hanem üres formalitás, melyet valószínűleg senki nem vett komolyan.
Becsület
A bushido legfontosabb erénye, mely a személyes méltóságot és önértékelést is magában foglaló érzés. A fogalom maga új keletű a japán nyelvben, a lovagi korban olyan szavakkal fejezték ki, mint név, arc, külső megítélés. (memboku) Ha valaki "elveszítette az arcát", vagyis megszégyenült, az a legnagyobb megaláztatás volt egy szamuráj részére. . A becsület elveszítéséhez kapcsolódó szégyenérzetet korán a szamurájba nevelték azt tanították, hogy "a becstelenség olyan, mint a fa kérgén lévő forradás, az idő ahelyett, hogy meggyógyítaná, egyre nagyobbra növeli". Ezért a becsület nevében gyakran követtek el rémséges kegyetlen megtorlásokat. Ha a becsületet megtorlással nem lehetett visszaszerezni, akkor a szamurájnak kötelessége volt szeppukut elkövetni, mellyel visszaállíthatta nevének tekintélyét, vagy legalább következő életeire jobb pozíciót biztosított lelkének.
A hűség - kötelesség
A japán feudalizmus hierarchikus társadalmában is elsősorban a hűbérúrnak tartoztak vazallusai hűséggel, de a társadalom minden intézményében jelen volt a feljebbvalókkal szembeni hűség kötelme. Igaz volt ez a családra, ahol gyermekek szüleiknek, feleségek férjüknek, fiatalabb testvérek idősebb testvérüknek voltak kötelesek hűséggel szolgálni. A többszörös hűségi láncolatban azonban mindig a hűbérúrhoz (földesúrhoz) való kötöttség volt a legfőbb. Csak ezután következett a család, amelynek érdeke és értéke egy és oszthatatlan, a tagok egymásnak elkötelezettek, s ez a kötelezettség a (jó esetben szeretettel megtöltött) hűség. Némely esetben azonban a családi és hűbéresi kötelékek is összefonódhattak. Ilyenkor is mindig a hűbéresi hűség volt az előbbre való. . A feleség örökös hűséggel tartozik férjének, aki akár halálba is küldheti nejét, ha kedve úgy tartja (és hűbérura nem rendelkezik másként!). A hűség vezeti a nőt, amikor önmagát és egyéb kötelezettségeit figyelmen kívül hagyva intézi férje ügyeit, vezeti a háztartást. Hűséggel tartozik nem csak férjének, de férje egész családjának is. A hűséget és az azzal járó engedelmességet azonban még a hűbéres sem volt köteles birkamód bólogató Jánosként megélni. Volt azonban olyan hűtlenség is, mely lázadásnak minősült a hűbérúr ellen. Ebben az esetben nem volt kegyelem, vagy megbocsátás.
Önuralom
A japánok, más ázsiaiakhoz hasonlóan ritkán mutatják ki őszintén érzéseiket. Főként igaz ez az indulatokra, melyekről azt tartják, hogy megzavarják a belső békét, a va-t. Másrészt bánatuk vagy fájdalmuk kifejezésével nem akarják megzavarni a többi ember harmóniáját, vagyis az udvariasság és együttérzés miatt nem sírnak vagy dühöngnek hangosan. A bushido szellemében még a legtermészetesebb érzéseket is elfojtották, nehogy megzavarják a gondolatok és cselekvés összerendezettségét. Az arcon tükröződő általános mosoly az elfojtott érzések leplezésére, ellensúlyozására szolgált. ) Az önkontroll tetőfokát a rituális öngyilkosságban (szeppuku) érte el, mely szintén a szamuráj kiváltsága volt. A szeppuku dicső halál, melynek elvégzésére már kiskorukban megtanították a szamuráj fiúkat és lányokat egyaránt. A halál elfogadása azonban nem jelenti, hogy siettetnék azt, vagy indokolatlanul követnének el szeppukut. Azért sem tehették ezt, mert életük mindenkor hűbéruruk kezében volt, ha ő megtagadta az öngyilkosságot, akkor a szamuráj nem tehette meg.
A szamuráj élete olyan mint a cseresznyevirág.
De kik is voltak a szamurájok?
A VIII. és XII. század közti Japánban a császár hatalma fokozatosan jelképessé – szakrálissá – vált, a központi hatalom meggyengült, miközben az országban kialakult a daimjók (földesurak) szigorú hűbéri rendszere.
Kialakult a japán társadalmi rend ezer éven át megmaradó hierarchiája, melynek tetején a szamurájok álltak. A szamurájok kezdetben csupán fegyverforgató katonák voltak, ám a Heian-korszak közepén – ezer körül – már csak kiváltságokkal rendelkező, sőt többségében földbirtokkal, vagyonnal bíró felső rétegbe tartozó ősi családok sarjai kerülhettek közéjük. A XII. századra minden daimjó (földesúr) szamuráj volt, és az ország lakossága négy társadalmi szintet alkotott. A szamurájok alatt a parasztok álltak, velük nagyjából egy szinten a városi kereskedők, kézművesek, legalul pedig a szolgák, és a legalantasabb munkákat végző társadalmon kívüliek, az eták álltak. A négy társadalmi réteg közül csak a szamurájok viselhettek fegyvert, csak ők birtokolhattak földeket, csak ők gyilkolhatták büntetlenül az alattuk lévő rétegek tagjait. A szamurájuk egymás közt is szigorú hűbéri láncot alkottak. A föld nélküli szamurájok katonailag szolgálták a birtokos szamurájokat, akik a még nagyobb birtokkal rendelékező szamurájok, a daimjók szolgálatában álltak.
A gyakori belháborúk során a daimjók egymás elleni harcaiban szamuráj seregek csaptak össze egymással.
A hadjáratokban győztesek elvették a legyőzött daimjó földjeit, szamurájait pedig vagy kivégezték, vagy felfogadták saját szolgálatukba.A szamurájok gyermekei 7 éves korukban kapták meg a rövid kardot, a vakizasit, és 14 éves korukban lehetett katanájuk, azaz hosszú kardjuk. A szamurájokat arra képezték ki, hogy ölni tudjanak, megvédjék hűbérurukat. Joguk volt ölni, bárkit meggyilkolhattak.
Macudaira Szagami no kami, az Inaba tartománybeli Tottori nagyurának egyik vazallusát Kiotóba küldték, hogy biztosítsa a hűbérbirtoknak szánt kölcsönt. Egy nap, amikor bérelt házából a belvárosba ment, hogy figyelje a járókelőket az utcán, meghallott egy embert, aki ezt mondta: "Azt mondják, abba az utcai verekedésbe keveredett szamurájok Macudaira Szagami no kami csatlósai." "Nyugtalanít engem ez a csatlóstársaim közeli csetepatéjáról szóló beszéd" - gondolta a vazallus. "Az edói birtokon állomásozó csatlósaink tartalékai vannak itt, hogy megnézzék a várost, és valószínűleg belekeveredtek a verekedésbe" - mondta magában.
A járókelőtől megtudta, hogy hol volt a verekedés, lélekszakadva odasietett, de addigra már csatlóstársait vagy megölték vagy a kegyelemdöfésre vártak. Rögtön kihívta a két ellenfelet, megölte őket, majd hazament. A bíróságon értesültek az összetűzésről, és behívatták a vazallust. Amikor megkérdezték tőle, igaz-e, hogy erőszakkal részt vett barátai törvénysértő verekedésében, azt válaszolta: "Az olyan vidéki embernek, mint nekem, nehezére esik az önök hivatalnoki észjárását teljes egészében megérteni. Volnának szívesek megismételni a kérdést?"
A felbőszített bírói testület felcsattant: "Talán nagyot hall? Verekedésbe keveredni és vért ontani a törvény és az erkölcs puszta megsértése, nemde?" A megvádolt csatlós így válaszolt: "Kezd már derengeni előttem az észjárásuk, uram. Bár önök azt állítják, hogy összeütközésbe kerültem a törvénnyel és az erkölccsel, én soha sem tettem ilyet. Ami azt illeti, egyik élőlény - ez emberről nem is beszélve - sem szeret megválni az életétől. Nekem, a magam részéről különösen kedves az életem. Mindamellett úgy éreztem, ellent mondana a Busidónak, ha figyelmen kívül hagynám azt a hírt, hogy csatlóstársaim az utcán harcolnak, ezért a helyszínre siettem. Mi több, ha megölt barátaim láttán szégyenletesen hátat fordítottam volna, én élnék, de a Busido már kihalt volna. Ezért aztán félredobtam számomra kedves életemet, hogy a szamuráj törvényeinek megfelelően cselekedjek, és megfeleljek a szamurájok erkölcsének. Ahogy a csetepaté idején már feladtam az életemet, most is méltányolnám az azonnali büntetést."
Ezt hallva a bírói testület mélyen megrendült. Felhajtás nélkül lezárták az ügyet, és a bíróság értesítette Szagami no kamit, hogy van egy figyelemre méltó csatlósa, akit tartson nagy becsben....
A szamuráj családba született nők is szamurájnak számítottak, és rendelkeztek az összes szamurájkiváltsággal, de harcosi kötelességeik csak a családjuk (illetve hűbéruruk) megoltalmazására korlátozódott.
A sógunátus
A sógun kifejezés nem volt új Japánban, ugyanis Honsú északi részének meghódításakor az uralkodók legeredményesebb hadvezéreiket a szeii-tai-sógun, azaz „barbárverő nagy generális” címmel tüntették ki. A 12. század végén visszahozott sóguni cím azonban ettől jelentősen eltért, hiszen ezek a katonák politikai hatalommal is rendelkeztek, székhelyükről, a bakufuból (kormányzás a hadvezéri sátor alatt)– természetesen a császár nevében – gyakorlatilag ők kormányozták a birodalmat. Ennek a rendszernek a kiépítése Minamoto no Joritomo nevéhez fűződött. Neki sikerült az, ami előtte senkinek: legyőzni az összes riválisát, és uralma alá hajtani Japánt. Miután legyőzte a rivális Taira klánt, székhelyét Kamakurába helyezte
A 13. században Japánt kétszer is a mongolok támadták meg, de a japán seregeknek mindkétszer sikerült feltartóztatni a támadókat, amíg a menetrendszerűen megérkező tájfunok el nem pusztították az inváziós flottákat.
Ezeket a viharokat a japánok isteneik segítségnek hitték és kamikazének („isteni szél”) nevezték el.
A Kamakura korszakban 140 éven át Joritomo klánja uralkodott – a császár hatalma végleg jelképes lett – ám 1333 –ban hatalmukat megdöntötték, és az Asikaga sógunok korszaka következett. A birodalom központja újra Kioto lett. Az Asikaga sógunok nem tudták irányítani az ország több tucatnyi feudális hadurát, a daimjókat, így 1467-ben kitört a polgárháború és kezdetét vette a hadakozó fejedelemségek kora (Szengoku-dzsitai)
Európaik közül a portugálok jutottak el elsőnek Japánba, a közeli Macao kikötője volt volt legfőbb ázsiai kereskedelmi támaszpontjuk. 1543 –ban léptek japán földre, és néhány évtized alatt kezükbe kaparintották a Kína és Japán közti kereskedelem lebonyolításának jogát. A katolikus papok terjeszteni kezdték a kereszténységet, Xavéri Szent Ferenc Kjusu szigetén tömegeket térített meg.
Ezalatt Japánban egymás után három nagyhatalmú vezető is megkaparintotta a teljhatalmat:
Nakanunara, korositesimae, hototogiszu (Ha a kakukk nem énekel, öld meg)
— Oda Nobunagáról
Nakanunara, nakasitemiszejó, hototogiszu (Ha a kakukk nem énekel, csábítsd el)
— Tojotomi Hidejosiról
Nakanunara, nakumademató, hototogiszu (Ha a kakukk nem énekel, várj csak rá)
— Tokugava Iejaszuról
Oda Nobunaga a 16. század második felében számos daimjó területét hódította meg Európából beszerzett fegyverekkel, de mielőtt egyesíthette volna az egész országot, 1582-ban merénylet áldozata lett. Nobunagát hű támogatója, Tojotomi Hidejosi követte, aki 1590-ben végül egyesítette Japánt. Hidejosi kétszer is megtámadta Koreát, de nem sikerült legyőznia a "fokhagymafaló" koreaiakat, és azok kínai szövetségeseit, ezért Hidejosi halála után1598-ban a japánok elhagyták Koreát.
A korszak harmadik sikeres hadvezére Tokugawa Ieyasu 1543. január 31.-én született a Mikawa tartománybeli Okazakiban, a Matsudaira családban. A szomszédos nagyhatalmú daimyókkal, az Imagawákkal és az Odákkal zajló konfliktusok alatt 11 éven át túszként élt, mikor épp hová kellett eleven biztosíték..
1557-ben elvett egy Imagawa hercegnőt, és elkezdődött hadvezéri pályafutása.
A következő években hazatért Okazakiba, és átvette a Matsudaira család irányítását. Szövetséget kötött családja régi ellenlábasával, Oda Nobunagával, és megszakította a kapcsolatot az Imagawákkal. Ekkor vette fel a Tokugawa Ieyasu nevet.
Egyesítette a mikawai birtokokat, az Imagawa család széthulló területeit pedig felosztotta maga, és Takeda Shingen között.
1579-ben, még a Takedákkal való csatározások alatt halálra ítéli feleségét, valamint elsőszülött fiát szeppuku végrehajtására utasítja, ugyanis vádlóik szerint összeesküvést szőttek Oda Nobunaga meggyilkolására. Iejaszu inkább szövetségesét, mint a családját választotta, ezzel is igazolva a szamurájok ideálját a hűségről. Örökösének Tokugava Hidetadát, sorban a következő és egyben kedvenc fiát teszi meg.
Rjói szerzetes azt mondta: "Egykoron a szamurájok rettegtek a gondolattól, hogy ágyban halnak meg. Remélték, hogy csak a csatatéren éri őket a halál. Egy szerzetes sem tud végigmenni az Úton, hacsak nem gondolkodik így.
Nemsokára Oda Nobunagát megyilkolták, és egyik hadvezére, Tojotomi Hidejosi vette át a helyét.
Ő Iejaszut ellenfélnek tekintette, (nem véletlenül) és csak több éves konfliktus után született csak közöttük békeszerződés, amelynek értelmében Iejaszu fia túszként került Hidejoshihoz.
Az 1580-as évek hátralévő részében Iejaszu folyamatosan gyarapította vazallushadseregét, növelte birtokai bevételét.
1590-ben Hidejosi megtámadta az utolsó független daimjót, Hódzsó Udzsimaszát, aki a nyolc kantói tartomány fölött uralkodott. Odavara ostroma alatt Hidejosi rendkívüli ajánlatot tesz Iejaszunak: felajánlotta a Hódzsók nyolc tartományát, cserébe az Iejaszu által irányított öt tartományért. Iejaszu elfogadta ajánlatát. ( ami ell kell ismerni, elegáns csapda...) Miután a Hódzsók letették a fegyvert, Iejaszu átvette az irányítást területeik fölött, ezzel véget vetve a Hódzsó család több mint száz évig tartó uralmának. Iejaszu ekkor feladta az irányítást az ő öt tartománya felett (Mikava, Tótómi, Szuruga, Sinano, Kai), és minden katonájával és vazallusával együtt átköltözött a Kantó vidékre. Iejaszu Edo, egy halászfalu helyén elkezdi felépíttetni családja új közppontját (Ez ma Tokio-ként gondolom jobban ismert.)
Egy szamurájnak mindenekelőtt azt a tényt kell észben tartania - éjjel és nappal, Újév reggelétől, amikor felemeli evőpálcikáját, hogy elfogyassza reggelijét, egészen az év utolsó éjszakájáig, amikor elkészíti éves elszámolását -, hogy meg kell halnia. Ez a legfőbb feladata. Hogyha ezt mindig észben tartja, akkor képes lesz a hűség és a gyermeki kötelesség útja szerint élni, számtalan veszélyt és csapást el fog kerülni, távol tudja tartani magát a betegségektől és a balsorstól, sőt mit több: hosszan élvezheti az életet. Nagyszerű személyiséggé fog válni, aki sok csodálatraméltó tulajdonsággal rendelkezik."
Ez volt talán a legkockázatosabb döntés, amit életében meghozott, hiszen jórészt a korábban a Hódzsó családhoz tartozó harcosokra kellett bíznia saját és családja életét. De sikerült megbékítenie a Hódzsó szamurájokat /akik úgy látták, elég rátermett az új főnök, ezért nem merényelték meg kötelességből/ és vidék jelentős fejlődésnek indult az irányítása alatt. Ez a terület akkor eléggé elszigetelt volt Japán többi részétől, ezért Iejaszu egyedülálló mértékű autonómiára tett szert. Pár éven belül az ország második leghatalmasabb daimjója lett, csak Tojotomi Hidejosi állt fölötte. Hidejosi 1598-ban súlyosan megbetegedett, tudta hogy a halálán van. Ezért összehívta legbefolyásosabb vazallusait, hogy fia öröklését biztosítsa. Régenstanácsot nevezett ki, fia nevelését Tokugavára és Maedára bízva. Egy másik ötfős tanácsot a főváros ügyeinek intézésével bízott meg, ennek volt az egyik tagja Isida Micunari.
Iejaszu éppen hadjáratot szervezett a fellázadt Ueszugi régens ellen, amikor ellenfele, Isida cselekvésre szánta el magát. Az öt fővárosi tanácstag és a három másik régens nevében 13 vádból álló hivatalos panaszt intézett Iejaszuhoz, felróva neki többek között a megkötött politikai házasságokat, amik tilosak voltak a régenstanács tagjainak, és az oszakai vár sajátjaként való használatát. Iejaszu ezt nyílt hadüzenetként értelmezte. Az erőviszonyok már ekkor egyértelműek voltak: Tokugava lett a keleti hadsereg, míg Isida a nyugati hadsereg parancsnoka.
Tervek és előkészületek
Isida titkos szövetséget kötött a birtokaira visszatért Ueszugi Kagekacuval, hogy közösen támadják meg Tokugavát, akinek birtokai kettejük között helyezkedtek el, így két tűz közé szorítva őt. Iejaszu azonban értesült erről a tervről, és titokban értesítette a saját szövetségeseit. Kifelé azonban úgy mutatta, mintha nem tudott volna a csapdáról, és előbb Ueszugi ellen indult, majd váratlanul fordult nyugatra, Isida ellen. Utóbbi ezalatt Kiotóban a Tokugavához hű tábornokok feleségeit akarta túszul ejteni. Egyikük, Hoszokava Tadaoki felesége, a keresztény hitre tért Hosokawa Gracia megölette magát egyik szolgájával, ami sokkolta az egész várost, így Isida csak jelképes létszámú őrséget hagyhatott hátra. Ennek következtében a többiek éjszaka megszöktek, és az esemény Isida sok támogatóját elbizonytalanította. Tokugava Iejaszu nyugat felé vonuló seregének az volt a célja, hogy a két országos kereskedelmi úton, a Tokaidón, és a Nakeszandón felvonulva legyőzzék Isidát és elfoglalják hátországát, Szavajamát, ezzel előidézve a nyugati hadsereg felbomlását.
Erőviszonyok
Nyugati hadsereg
A nyugati szövetség tényleges vezetője Isida Micunari, Tojotomi Hidejosi régi barátja volt, aki a taikohoz hasonlóan alacsony sorból származott, és a Fudzsivara családra próbálta visszavezetni eredetét.
Nem rendelkezett sem Iejaszu befolyásával, sem vagyonával sem különösebb katonai képességekkel ezért mellette nem harcoltak jelentősebb tábornokok. A névleges vezető Móri Terumoto volt, aki Isidánál nagyobb tekintélynek örvendett, és a következő klánok támogatták: Móri, Isida, Ukita, Csószokabe, Konisi, Szanada, Tojotomi és Simazu. "Papíron" a nyugati hadsereget támogatták a Kikkava, Kobajakava, Vakizaka és Ogava családok is. Ők viszont már jó előre megegyeztek a Tokugavákkal, hogy majd a csata során beállnak a másik fél oldalára....
Köztük volt a csata egyik eldöntője, Kobajakava Hideaki, Tojotomi Hidejosi egyik örökbefogadott fia, Móri Terumoto unokatestvére, akit Isida még a koreai hadjárat során alázott meg, ám most a kanpaku címét ígérte neki. Nevelőanyja, Hidejosi özvegye azonban meglepő módon a Tokugavához való csatlakozást javasolta neki.
Parancsnok | Létszám |
---|---|
Ukite Hideie | 17 000 fő |
Kobajakava Hideaki (átállt) | 15 600 fő |
Móri Hidemoto | 15 000 fő |
Csószokabe Moricsika | 6600 fő |
Isida Micunari | 4000 fő |
Konisi Jukinaga | 4000 fő |
Kikkava Hiroie (átállt) | 3000 fő |
Ogava Szuketada (átállt) | 2100 fő |
Akaza Naojaszu (átállt) | 600 fő |
Továbbiak | 15 490 fő |
Összesen: | 81 900 fő |
Átállt | 21 300 fő |
A keleti hadsereg
A keleti szövetség vezetője Tokugava Iejaszu volt, aki a Minamoto családra tudta visszavezetni eredetét. Az ügyét jóval több elkötelezett földesúr támogatta, mint Isidáét. A következő jelentős családok támogatták: Tokugava, Hoszokava, Honda, Kjógoku, Ikeda, Fukusima, Jamanoucsi, Ii, Tódó, Hacsiszuka és Ikoma. Legjelentősebb tábornokai Kató Kijomasza, Kató Josiaki, Kuroda Nagamasza és Ii Naomasza voltak
Parancsnok | Létszám |
---|---|
Tokugava Iejaszu | 30 000 fő |
Aszano Jukinaga | 6510 fő |
Fukusima Maszanori | 6000 fő |
Kuroda Nagamasza | 5400 fő |
Hoszokava Tadaoki | 5000 fő |
Ikeda Terumasza | 4510 fő |
Ii Naomasza | 3600 fő |
Macudaira Tadajosi | 3000 fő |
Továbbiak | 25 268 fő |
Összesen: | 88 888 fő |
Szekigaharai hadjárat
A nagy hullám megindul......
A nyugati hadsereg augusztus 27-én ostrom alá vette a fusimi várat, ami 10 napon keresztül, szeptember 6-ig tartotta magát. A parancsnok, Torii tudta, hogy minél több időt kell nyernie Iejaszu számára. De egy áruló (vagy egy nindzsa?) belülről felgyújtotta a várat, a tűzben elégett a védművek nagy része, csak kétszáz védő maradt életben. Ők több sikeres kitörést hajtottak végre az ellenség ellen, de a végére már csak 10-en maradtak, akik, hogy ne eshessenek fogságba, közösen szeppukut követtek el. Isida 3000 katonát vesztett a fusimi várnál. Továbbindulva az ógaki várnál egyesült szövetségeseivel, és készült a támadásra.
Iejaszu szeptember 10-én már ismét Edóban volt katonáival, a nyugati hadjáratot tervezve. A hadjárat kulcsa a fővárost és Edót összekötő két út birtoklása volt, amiket a gifui és a kijoszui vár ellenőrzött. Tokugawa két, összesen több mint 30 00 fős sereget küldött a gifui várkastély ellen. Két hét múlva a seregek támadtak. Majdnem egymás ellen: a seregek kinevezett parancsnokai kís híján párbajt vívtak, hogy eldöntsék, ki jogosult a dicsőségre... Győzött a józan ész, rájöttek, nem kötelező egymásra támadni, amikor lehet a vár ellen is, egyszerre két irányból. Így is lett: amíg Fukusima serege elölről támadott , addig Ikeda hátulról. Másnapra elfoglalták az erődöt.
Iejaszu október 7-én elhagyta Edót 30 000 katonával, és nyugatra indult.
Ostromok, késések
Hoszokava Júszai, Tokugava tábornokának, Tadaokinak az apja, menye, Grácia halála után visszatért a Tanabéban lévő erősségébe, aminek 500 fős helyőrsége Iejaszu oldalára állt. Ueszugi 15 000 embere Isida zászlói alatt ostrom alá vette a várat. Bár gyors győzelemnek ígérkezettt, mégis két hónapos ostrom lett belőle. Ellenfelei ugyanis annyira tisztelték Júszait, hogy szándékosan hátráltatták az ostromot, például nem helyeztek lövedéket az ágyúkba, mielőtt elsütötték azt. Júszai csak a császári követ utasítására adta meg magát. Szabadon elvonulhatott, az ostromló sereg pedig már nem ért oda a döntő ütközethez..
Persze a strarégia gondolkodás többször a másik oldalon is hiánycikk volt:
Iejaszu fia, Tokugava Hidetada 36 000 fős hadseregével ostrom alá vette az uedai várat , apja szigorú tiltása ellenére. A várat Iejaszu régi barátja, Szanada Maszajuki védelmezte aki bizony pengeélen táncolt: egyik fia Isida, a másik Tokugava oldalán harcolt. Négy napig fel tudta tartani a létszámfölényben lévő keleti katonákat. Hidetada végül úgy döntött, az ostromot beszüntetve nyugatra indul, de a kalandja miatt ő is késve érkezett meg a csata helyszínére.
Az apja nem volt igazán boldog....
A harmadik jelentős ostrom szintén a Isidóék nevéhez fűződik, akik az ócui várat akarták elfoglalni. A helyőrséget Kjógoku Takacugu, az ostromlókat Móri Motojaszu vezette. Október 13-án kezdődött meg az ostrom a vizesárkokkal körülvett vár ellen. Az ostrom a szomszédos Kiotó lakóinak is látványosságként szolgált. Az ostrom hatodik napján Kjógoku egy nindzsát küldött az ostromlók táborába, hogy zászlókat lopjon el. Az akció sikerrel járt, és a belső vár falán másnap reggel már ott álltak kitűzve a lobogók, ami nagy szégyennek számított. Kjógoku azonban elszámította magát, ugyanis Móri egyik szövetségese, Tacsibana Munesige azt hitte, hogy elfoglalták a vár egy részét, és szeretett volna ő is részesülni a dicsőségből, megrohamozták a falakat. A megalázott Mórik szintén kétszeres erőfeszítéssel indultak támadásra, ami a következő napon sikerrel járt. A győzelem azonban újabb 15 000 katonát tartott távol a következő napon lefolyó döntő ütközettől
.Tokugava gyors hadmozdulatai, a csapatok mozgása Isidát is meglepte, aki igyekezett minél több embert maga köré gyűjteni, attól való félelmében, hogy az elkövetkező csatában a keletiek lesznek előnyben de szövetségesei csak lassan érkeztek meg. Üzenetet küldött Móri Terumotónak, hogy azonnal induljon meg Oszaka felé, azonban a küldöncöt az ellenség elfogta, így ez a szövetségese is csak késve tudott megindulni. Másik szövetségese, Kobajakava eközben titokban üzent Tokugavának, hogy a csata alatt ő is átáll.. Október 17-én, három nappal az üzenet megkapása után Iejaszu megérkezett a hozzá hű Kijoszuba, majd két nap múlva az elfoglalt Gifuba. Ellenőrzése alatt volt a két nyugati főútvonal, így az Ógakiban gyülekező ellenséget kikerülve bármikor elszigetelhette Isidát.
Október 20-án délben érkezett meg Akaszakába, ahol serege másik fele korábban már letáborozott. Ettől a helytől nyugatra volt Szekihagara. Isida tábornokait megosztotta a lépés: egyesek attól féltek, hogy azonnal megtámadják őket, míg a többiek úgy látták, hogy egyelőre nem várható támadás. Főbb vazallusai rábeszélték Isidát, hogy küldjön ki egy kisebb csapatot rajtaütést végrehajtani, így felmérve az ellenséges pozíciókat. Ebben az "erőszakos felderítésben" megsemmisült a folyó hídja.
Isida tudta, hogy a főútvonalakat ellennőrizve Iejaszu elvághatja a hátországától, ezért haditanácsa / közben sértődések, ki a nagyobb szamuráj, etc.../ javaslatára új taktikát választott: csapdába csalják a Tokugawákat. Ezért egy kisebb erőt hátrahagyva elindulta Szekigahara felé.
Az ütközet helyszínéül kiválasztott völgyet öt hegy (Szaszao, Tengú, Macuo, Nangú, Momokubari) határolta. A Macuót Kobajakava seregei szállták meg. Hajnal egykor, mikor Isida a nyugati hadsereggel megérkezett, meglátogatta őt, , majd megígértette vele, hogy jelére oldalba támadja a keleti hadsereget. Isida a vele szemben lévő Szaszaón állította fel főparancsnokságát, maga alá 6000 embert rendelve, valamint itt állította fel a Simazuk és Tojotomik seregét is, majd elrendelte egy árok ásását és két fasánc felállítását is. A két hegy között lévő Tengút Ótani Josicugu, Konisi Jukinaga és az utolsónak érkező Ukita Hideie 15 700 katonája foglalta el. A Mórik és Csószokabék serege Szekigaharától délkeletre, a Nangú hegyen foglalt állást. Összesen mintegy 90 000 katonát tudtak összegyűjteni, akiket a völgy három oldalán állítottak fel, azzal a tervvel, hogy Tokugavát odacsalják, majd bekerítik. Aznap éjszaka azonban esett, így a nagy sár megnehezítette a seregek mozgását, utána pedig sűrű köd ereszkedett le.
Tokugava kémeitől még éjfél előtt jelentést kapott a nyugati sereg mozgásáról. Utasítást adott a felkészülésre, és hajnali két óra körül a saját katonái is megindultak. Mivel közvetlenebb, és jobb utat választott Isidánál, a két sereg szinte egyszerre érkezett a harcmezőre. Iejaszu a völgytől délre, a Momokubarin állította fel főhadiszállását, és 30 000 katonát rendelt a közvetlen parancsnoksága alá, arra az esetre, ha a Mórik a szavukat megszegve mégis megpróbálnának a sereg hátába kerülni. Hajnali négykor a sűrű ködben Fukusima emberei összetalálkoztak Ukitáéival, de rövid harc után visszavonultak a köd védelmébe. A többi egységet a Szaszao-hegy és az északnyugatra vezető Hokkoku mellékút között, Isida sáncával szemben állítottak fel. A köd felszálltáig ők is pihenni tértek. A szemben álló seregek összlétszáma ekkorra meghaladta a 160 000-et.
Első órák
A köd 8 órakor hirtelen eloszlott, így a két sereg megpillanthatta egymást. A távolság néhol mindössze pár percnyi futás volt, ami meglepte mindkét oldalt. Ekkor Ii Naomasza vörös páncélzatot viselő lovasai indultak meg először Ukita állásai felé. Ii a 20 éves Macudaira Tadajosinak, Iejaszu negyedik fiának kísérője volt. Ez azonban visszatetszést keltett Fukusima katonáiban, akik korábban megkapták a vezető sereggé kinevezés dicsőségét, vagyis nekik kellett volna a támadás ékének lenniük. A "csak azért is" támadást a régi, tábornokok közti viszálykodás, vagy az okozhatta, hogy míg ő hűséges Tokugava-vazallus volt, addig Fukusima korábban a Tojotomi család, vagyis a mostani ellenség embere volt. Bár Ii azt kiáltotta vissza Fukusima kapitányának, hogy csak megszemléli az ellenséget, utóbbi nem tehetett mást, mint hogy csatlakozik a támadáshoz. Ii katonáinak első rohama olyan sikeres volt, hogy rövid időre még a Simazuk seregét is elérték.
Fukusima muskétásai eközben tüzelni kezdtek Ukita embereire, komoly veszteségeket okozva, miközben Kjógoku, Tódó és Terazava serege azonnal megindult Ótani állása felé. Iejaszu közelebb mozgatta a főhadiszállását a csatatérhez, alig másfél kilométerre Isidáétól, mialatt 20 000 embere megtámadta utóbbi katonáit. Véres közelharc bontakozott ki, mivel több keleti tábornok személyesen akart végezni Isidával, mint például Kuroda Nagamasza, aki még Koreában különbözött össze vele. Tokugava muskétásai Isida csapatait is tűz alá vették súlyos veszteségeket okozva. Isida azonban nem vonult vissza, ehelyett öt ágyúval tűz alá vette a támadókat, bár ennek inkább csak lélektani jelentősége volt. De a terv bevált, és a támadók visszavonultak. Ekkor Isida küldött egy nagyobb sereget Tanaka Josimasza megtámadására, de Tokugava-erők már újraszerveződtek, és két oldalról támadva súlyos veszteségeket okoztak.
A főseregtől keletre elhelyezett Aszano Jukinaga, a csata kezdetét látva, támadást indított a Nanbú hegyen lévő Nacuka Maszaie jóval kisebb serege ellen. A Mórik Kikkava Hiroie parancsára vártak, ő azonban nem mozdult, így a mögöttük felállított Csószokabe-katonák sem tudtak támadni. A csatatér eközben egyre kaotikusabbá vált, a csapatrészek fel-alá hullámozva újra és újra közelharcba keveredtek, miközben mindkét fél muskétákkal lőtte a másikat.
Délelőtt, mikor már két órája tartott az ütközet, Iejaszu még közelebb hozta a parancsnokságát, már kevesebb mint egy kilométerre volt Isidáétól. De a nyugati hadseregből eddig mindössze 35 000-en harcoltak: sem Hideaki, sem a Mórik és a Simazuk sem mozdultak. Utóbbiak akkor sem, amikor Ii támadása fenyegette őket vagy a keleti sereg katonái majdnem elérték Isida állásait. Aki a Simazuknak parancsot adott a támadásra üzenetet küldött, azonban a futár megsértette a daimjót azzal, hogy nem szállt le a lóról, mikor átadta azt. Isida végül maga ült lóra, átlovagolt és személyesen követelte Simazu Josihirótól a csatában való részvételt, ő azonban azt válaszolta, hogy minden egység a saját belátása szerint folytatja a harcát. A döntésben szerepet játszhatott az Ógakiban pár órája történt megbeszélés, ahol Isida burkoltan gyávának nevezte a másikat.
Isida főhadiszállásra visszatérve látta, hogy a nyugatiak Ukita vezetése alatt újraszerveződtek, és lassan visszaszorították a Tokugava csapatokat. Az ellentámadás túl jól sikerült, ugyanis majdnem annyira visszaszorult az ellenség, hogy Hideaki nem tudta volna megfelelően oldalba támadni őket. Teljes lett a káosz...
Isida úgy ítélte meg, hogy eljött a megfelelő idő Hideaki 15 000 fős seregének a bevetésére, és meggyújtotta a támadási jelként megbeszélt tüzet. Ő azonban nem mozdult, ami megdöbbentette Isidát. Tudtán kívül a Mórik is erre szánták el magukat. A Nangu hegyen felállított katonák is látták a jelet. Üzentek Kikkavának, hogy indítsák meg a megbeszéltek szerint a támadást, ő azonban azt üzente vissza, hogy éppen ebédel és hagyják békén, így kénytelenek voltak ők is várni. Ótani és Konisi is üzentet küldtek Hideakinak, támadásra sürgetve őt, de nem érkezett válasz. Iejaszu a túloldalon azt látta, hogy bár nem támadják meg Hideaki katonái, a nyugati sereg felé sem indultak meg. Kuroda Nagamasza egyik emberét küldte el Hideakihoz, aki megragadta annak tanácsadóját, és a kardját a hasához nyomta, megfenyegetve őt, hogy ha nem támadják meg Isidát az ígéretüknek megfelelően, megöli.
Iejaszu ezelat Hideaki táborát figyelte és várta, hogy mikor áll az nyilvánosan az oldalára.. Egy veszélyes döntésre szánta el magát: utasította katonáit, hogy nyissanak tüzet Hideaki állásaira, a háta mögé célozva. A terv sikerrel járt, ugyanis Hideaki, felocsúdva a tétlenségből, támadást vezényelt Ótani serege ellen. A híres leprás tábornok már amikor Hideaki megtagadta a parancsot, felkészült annak árulására: katonáinak felét elküldte, hogy szálljanak szembe az új fenyegetéssel. Őket azonban már megtámadták a keleti erők, és a hátrányban lévő csapat parancsnokait egyesével vágták le a harcban. Hideakit követve átállt még Vakizaka Jaszuharu, Kucsiki Motocuna, Ogava Szuketada és Akaza Naojaszu is.
Ótani látva, hogy a csata elveszett utasította egyik szamuráját, hogy segédkezzen a szeppukujában, majd a levágott fejét rejtse el az ellenség elől. A szamuráj így is tett, majd ő maga is öngyilkos lett. A maradék katonáin keresztülvágva magukat Hideaki emberei hátba támadták Konisit és Ukitát, akik nem készültek fel egy esetleges árulásra.
Az eddig kiválóan harcoló nyugati sereg kezdett összeomlani. Ukita személyesen akarta Hideaki fejét venni, azonban tisztjei visszatartották, és biztonságba kísérték. Ezután Konisival együtt elmenekültek az Ibuki-hegyen keresztül. Eközben a Simazu sereget is elérte a harc: Ii katonái támadták meg őket és a harcban elesett Josihiro unokaöccse, Simazu Tojohisza is. Josihiro 80 fős kísérettel megpróbált visszavonulni, azonban Ii ezt nem hagyta, és ismét megtámadta. Azonban nem tudta megsemmisíteni őket, ugyanis egy Simazu muskétás golyója eltalálta. A maradék Simazu sereg elmenekült, Ii Naomasza pedig hónapokig tartó szenvedés után halt bele a kapott sebébe.
A Mórik a csata végéig mozdulatlanok maradtak.. Bár Ankokudzsi és Csószokabe támadni akart, az útjukban lévő Móri sereg, illetve önmagukban túl kicsi létszámuk miatt mégsem indultak meg. A visszavonuló Simazuk belebotlottak a várakozó Csószokabe seregbe, akik először ellenséges támadást sejtettek. A helyzet tisztázódása után közölték velük, hogy a csata elveszett, és ennek híre gyorsan szétterjedt az egész itt állomásozó haderőben, így elkezdtek szétszóródni.
Isida látta, hogy a csata végleg elveszett : híveivel körülvéve elhagyta a csatateret, nem sokkal később a maradék nyugati sereg nagy része is követte. A csata délután három előtt véget ért.
A győztesek elkezdték számbavenni a halottakat, és összegyűjteni az ellenség katonáinak fejeit.
Na igen, a foglyokkal nem épp a genfi konvenció szerint bántak...
. Iejaszu ezután a táborában fogadta parancsnokait és tanácsadóit. Elsőként Kuroda Nagamasza érkezett meg, akinek egy értékes kardot adományozott. Őt követte Honda Tadakacu és Fukusima Maszanori, majd fia, Tadajosi érkezésével együtt behozták a sérült Ii Naomaszát, akinek a sebeit személyesen Iejaszu látta el. Ezt követően érkezett meg Kobajakava Hideaki, aki térdre vette magát, és bocsánatot kért a Fusimi ostromában való szerepéért, majd azt kérte, hogy hadd tegye jóvá ezt, személyesen vezetve az ostromot Isida szavajamai vára ellen, amit Iejaszu engedélyezett. Ezután megszemlélték a levágott ellenséges előkelők fejeit, illetve összeszámolták az összes levágott fejet.
Ekkor érkezett meg Iejaszu harmadszülött fia, Hidetada, akit apja először nem akart fogadni. Késlekedése feldühítette Iejaszut, aki majdnem emiatt veszítette el a csatát. Este aztán megenyhült, és fogadta őt, ám sok időnek kellett eltelnie, hogy megbocsásson neki. Becslések szerint míg Tokugava 30000 katonát veszített, addig a nyugati hadsereg vesztesége 20 000–35 270 fő közé tehető.
Kobajakava Hideaki október 22-én 15 000 emberrel vette ostrom alá Szavajamát. Isida egy nappal később megadta magát és öngyilkosságot követett el. A sereg ezután Oszaka felé vonult tovább. Móri Terumoto, a nyugatiak névleges fővezére itt várta Iejaszut. Tokugawa kihívatta Terumotót a várból, majd utasította, hogy adja át legjobb tartományait unokatestvérének, Kikkava Hiroiének,, és csak Nagatót és Szuét tarthatták meg.
Simazu Josihiróval, aki végigvágta magát az ellenséges csapatokon a menekülés érdekében, békét kötött. Birtokaikat megtarthatták, és 1609-ben az okinawai királyság meghódítását is engedélyezte nekik
Konisi Jukinagának felajánlották az öngyilkosság lehetőségét, de keresztény hite miatt nem élt ezzel, így lefejezték. Isida Micunarit és Ankokudzsi Ekeit elfogták menekülés közben, Kiotóban fejezték le őket. Ukita Hideie Szacumába, a Simazuk birtokára menekült, birtokát elkobozták. 1603-ban Simazu Iehisza átadta Iejaszunak, mint foglyot. Először őt is halálra akarta Iejaszu ítélni, majd némi gondolkodás után száműzetésbe küldte, ahol 1655-ig élt. Go-Józei császár ugyanebben az évben, 1603. március 24-én felajánlotta Iejaszunak a sóguni címet.
Hidejorival 1615-ben számolt le Iejaszu, aki 1605-ben átadta a sóguni címet fiának, Hidetadának. Ebben az évben került sor a Hókódzsi-harang incidensre, amit indokul felhasználva Tokugava ostrom alá vette Oszakát. Sokan, akik korábban Isidát támogatták, most az ostrom során igyekeztek kitüntetni magukat. A harc Hidejori halálával ért véget. Azonban a vesztesek, különösen a Mórik és a Simazuk, nem törődtek bele a megaláztatásba. 1868–69-ben visszavághattak: a Bosin-háború során ők is részt vettek az egyre gyengébben működő, sürgős reformokra szoruló sógunátus megdöntésében.
http://terebess.hu/keletkultinfo/lassu.html
http://szenzar.hu/konyv/busido-bushido/a-busido-alapjai-szamuraj-torvenykonyv/
http://szenzar.hu/konyv/tortenelem/szamurajok-japan-harcos-osztalyanak-gyokerei-es-vallasi-hattere/
http://aikimag.blog.hu/2012/05/12/busido_a_szamuraj_utja
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1199_februar_9_az_elso_japan_sogun_halala/
krejapan2008.gportal.hu/portal/.../593330_1243546038_09209.doc
http://www.mustlovejapan.com/subject/battle_of_sekigahara/
http://www.nakasendoway.com/?page_id=496
http://www.nakasendoway.com/?page_id=584
Kiegészítés, pontosítás
Az írás a fent megadott anyagok felhasználásával készült. Nos alaposan ki is javítottak, mindenképpen olvassátok el Schanhorst t.társ errata-ját a hozzászólások között!
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2013.07.07. 14:59:13
Filmajánló, de kiadták könyvben is.
filmvilag.blog.hu/2013/07/02/jakuzak_the_yakuza
Kullancs1983 2013.07.07. 17:22:15
Volna viszont néhány javításra szoruló apróság:
-A szamurájkódex fő pillérei kétszer is le vannak írva.
-Móri Terumoto most a keleti vagy a nyugati sereg fővezére volt? (A nyugatié, de van ahol keletit ír.)
-Az eddig kiválóan harcoló nyugati sereg kitartóan harcoló sereg kezdett összeomlani. (Meg ez. Lehet hogy van még, de nem csak kukacoskodásból olvastam végig.)
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2013.07.07. 18:12:31
Gróf Úr 2013.07.07. 18:45:47
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2013.07.07. 20:20:41
Nem semmi élete volt, ha van akit érdekel, megírhatom.
Crip Lee 2013.07.07. 20:36:42
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2013.07.07. 20:39:03
Jutalmul Iejaszu negyedére csökkentette klánja jövedelmét, a klán vezetését pedig egyik rokonának adatta.
2013.07.07. 21:00:35
Ez a fejetlen, kissé szervezetlen háborúsdi csak egyedi eset?
teddybear01 2013.07.07. 21:16:38
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2013.07.07. 21:19:33
fogalmazzunk úgy, igencsak bonyolult játszma folyt akkoriban.
lényegében egy 150 éves játék a hatalomért..
ne felejtsd el, itt bármikor jöhetett a fönöki, vagy épp császári parancs, hogy kezdheted az autoszuggesztív hasfalműtétet, de előtte légy szíves lefejezni a családodat..
Voltak hasonlóan meredek szervezésű csaták, általában a "nem illik hatékonyan győzni " téma mentén.
Szóval itt tényleg az volt a jelszó, mint a Hegylakóban:
"Csak egyetlenegy maradhat!"
Aki pedig rosszul tette meg a tétjeit.... Nem csak kidobták a kaszinóból...
ha valaki olvasta James Clavell-től a Sógunt...
Voltak meredekebb h
teddybear01 2013.07.07. 21:30:46
A földtulajdonosok nem csak szamurájok lehettek, sőt a legtöbb földet a parasztok birtokolták.
A szamurájok a termés tulajdonosai voltak, és egy-egy területet kezelésre kaptak meg a daimo-tól. Kicsit hasonlóan a török szpáhi-birtokhoz, az adott szamuráj nem örökölhette meg a birtokot az apjától, kellett a hűbérúr adománylevele is hozzá. Ez azonban többnyire csak formaság volt.
A szamuráj ellentétben a mostanában elterjedt hősi alakkal, a mai fogalmak szerint kegyetlen zsarnoka volt alárendeltjeinek. "Az ölni, és elmenni" törvény szerint gyakorlatilag bárkit büntetlenül megölhetett.
Iejaszu mondta ki, miután hatalomra jutott, hogy szamurájnak születni kell. Előtte még gyakori volt a kasztváltás, parasztból, kézművesből is lehetett hivatásos katona. Főleg akkor soroztak így, ha egy hadúrnak kevés volt a harcosa, és a környékbeli roninok is felesküdtek már.
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2013.07.07. 21:43:02
Megjegyzem, a fenti csatákban már tízezerszámra használták a muskétákat, olvastam valahol hogy a seregek harmada!! ezzel volt felszerelve.
Nos a lőfegyverek is mentek a tiltólistára...
Szamurájok : ajánlott (már csak Eastwood miatt is)
a Hét szamuráj.
pontosabban kötelező darab:)
www.youtube.com/watch?v=BMWsOyOHaaA
vagy a Vihar kapujában. (Rashomon)
teddybear01 2013.07.07. 22:23:48
Mészáros Laci 2013.07.08. 04:20:37
ace22 2013.07.08. 07:58:29
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2013.07.08. 11:06:54
Vázlatban már megvan egy cikk a japán páncélokról, de az említett nagyfőnökök ilyen páncéljairól még nem olvastam. Találtam ugyan infot lemezmellvértes páncéljaikról, de az japán típusnak volt írva.
A másolatuk /olyan 25 kg.../ kb 1500 dollárért megvehető.
teddybear01 2013.07.08. 11:53:12
Egyrészt a középkori 4 fő kaszton kívül ott voltak még a kaszton kívüliek is. Ők voltak az eták. Közéjük számítottak a jött-mentek is, pl. az összes európai/amerikai, de a koreaiak és a kínaiak is.
Az etákra hárult minden piszkos, megvetett munka, mint például a dögnyúzás, bőrcserzés, kelmefestés, de a mészárosmunka is.
Az eták utódai mind a mai napig a leglenézettebb társadalmi réteg.
Japánban is vannak nemzetiségek, csak jóval kevesebben, és ritkán beszélnek róluk. A legnagyobb létszámú nemzetiség az ainu. Főleg északon, Hokkaidó szigetén élnek, meg az orosz fennhatóságú Szahalin-szigeteken. A régészeti leletek szerint ők voltak az eredeti őslakosság, de aztán a mai japánok ősei átvették a helyüket.
A Szekigaharai Csata idején még sok ainu él a japán főszigeten is, de az évszázados üldözések és gyilkosságok miatt északra húzódtak.
Az a inuk érdekes módon nem az ázsiai típusú rasszok közé tartoznak, hanem inkább kaukázusiak.
teddybear01 2013.07.08. 12:01:52
Egy japán páncél nem áthatolhatatlan védelmet ad, hanem nem akadályozza a harcos mozgását. Mivel a katana elsősorban vágófegyver, a páncélok kialakítása olyan, hogy a kardcsapást elvezeti, és így hatástalanítja. A szarvas japán sisak fejdísze is ezért van, a kardcsapást felfogja és így hatástalanítja. A sisakról viszont "lecsúszik" a kardcsapás, nem pedig beleakad.
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2013.07.08. 12:20:00
teddybear01 2013.07.08. 12:25:10
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2013.07.08. 12:25:58
Ieyasu aranypáncélja:
www.yoroi.co.jp/english/english/s012.html
most 10000 dolcsiért a tied lehet:)
Herbert_West 2013.07.08. 12:53:17
Ad2: miert lovagol mindenki a katanan, amikor az egy statuszszimbolum es nem elsodleges harcteri fegyver, plane nem csatadonto?
teddybear01 2013.07.08. 13:09:28
Az Edo-korszakban viszont a harc kevésbé volt fontos, mert ritkán került rá sor, így a békebeli viselkedés került előtérbe.
Ami a katanát illeti, a Szekigaharai Csata idején a szamurájokat öt fő csoportra oszthatjuk. Ezek: Lándzsások, íjjászok, kardforgatók, lovasok, muskétások. Létszámban a kardforgatók voltak a legnagyobbak, mert az volt az "igazi" szamuráj.
Mivel a középkori japánban az egyéni hősiesség volt a legfontosabb, a karddal, szemtől-szembe történő küzdelmet tekintették igazán hősiesnek.
Hiszen egy távoli lövésnél nem nagyon lehet látni, hogy ki végzett az áldozattal.
Ezért értékelődött fel a katana szerepe.
stoppos76 2013.07.08. 13:54:00
Viszont az Oda Nobunagás résznél van egy kis időrendi katvasz. ;)
tudi 2013.07.08. 17:55:36
Keresztény szellemiségű luxuskurva 2013.07.08. 20:15:27
Titus Pullo Urbino 2013.07.09. 12:01:28
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2013.07.09. 12:56:57
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2013.07.09. 13:06:46
Minden romatikussága ellenére az "utánam" hadvezetésnek legtöbbször nincs értelme. Régen uralkodó vezette csatába a sereget. Az "utánam" elv szerint az uralkodó még egy kis csetepatéban is ottmaradhatott. Ha az uralkodó meghal - és tegyük fel, hogy nem egy balfácán emberről van szó - akkor az ország többet veszít mint egy ember vagy csak egy csata.
Egyszerűen el kell fogadni. hogy az ország és a sereg "eszét" nem lehet kockáztani, mert a várható haszonnál a kockázat jóval nagyobb.
Herbert_West 2013.07.09. 13:43:21
2013.07.09. 14:39:12
Minorkavidor 2013.07.09. 15:02:49
@Hiryu 2,0:
Esetleg az utolsó szamuráj? jövő kedden rtl klub műsorán?
www.port.hu/az_utolso_szamuraj_the_last_samurai/pls/w/films.film_page?i_film_id=57729
Érdekel, írd! Különben is, a tavalyi évhez hasonlóan idén is Te tartod a "frontot" nyáron! Te vagy a nyár Ura!
@Hadrian77:
@teddybear01:
Itt Európában is ezt csinálták a lovagok. Középkorászoknál olvastam, hogy a ránk maradt 15.századi iratokban lovag-írók panaszolják, "hogy a mi korunkban oda hűség, a becsület, a lovagi erények" stb.. "bezzeg nagyapáink idején!" Oszt eléjük kerülnek ugyanilyen témájú leírások 60-80 évről korábbról, majd újabb néhány évtizeddel korábbi írások ugyanebben a témában. Hja az "aranykor" mindig régebben volt!:))
Ez a kor a Muromacsi-kor(1333-1600) egyik alfejezetének az ún. "hadakozó tartományok" (1467-1560) lezárulása, amikor e posztban is emlegetett 3 hadúr 50 év alatt lezárja a polgárháborúk korát és ismét- ezúttal véglegesen- egyesíti Japánt, melynek során létrejön a Tokugava-sógunátus (1600-1868), más néven Edo-kornak is hívják e korszakot. A Tokugavák győzelmének kulcsa a modern haditechnika helyes és tömeges alkalmazása. Az első lőfegyvereket még portugál kereskedők hozták be 1543-ban. Az a daimó akinek területén partaszáltak a kereskedők- a bemutató után- 2 puskát vett, az egyiket odaadta fegyverkovácsának, hogy tanulmányozza, majd készítsen másolatokat a fegyverről.
Vagy inkább egy európai stílusú rendszerre, ugyanis Japánban a parasztságnak lehetősége volt földet bérelnie, ami a parasztok számára egy olyan életnívó emelkedést biztosított ami Ázsiában páratlan volt.
A szamurájok a Tokugava-korban művelt, békés civil hivatalnokokká váltak, mely a városi népesség egyik elemét adta. Hadseregre az elzárkózás miatt külföldön egyáltalán nem, belföldön csak a belrend biztosítása végett volt szükség. Egész pontosan 1638-ig. A sógun 1614-ben tiltotta ki a misszionáriusokat, 1624-ben a spanyol, majd 163-ben a portugál kereskedők távoztak. Nekik 2 okból kellett távozni, egyrészt hittérítők is voltak a csapatban, másrészt a sógun hatalma elleni felkelésben sok keresztény vett részt. A keresztények számát kb. 3 millió főre becsülik a történészek. A felkelés utáni megtorlás eredménye: többségüket kiirtják, a túlélők meg a föld alá kényszerülnek.
A hollandok maradhattak, mert ők nem foglalkoztak hittérítéssel, más részt mert flottájuk a sógunt segítette.
@molnibalage:
Az "utánam" a Római Birodalom bukása után fő szabály volt. A helyzet majd csak a 18.századtól kezd megváltozni és ez a változás majd csak 1870/71-es francia-porosz háború idején fejeződik be.
Csak a polgárháborút a muskétások és a tüzérség döntötte el.
Minorkavidor 2013.07.09. 15:44:02
Ez a Tokugava-sógunátus bezárkozási priódusának (1639-1854) köszönhető ez a fajta viselkedés mód. ebben az elszigetelt korban alakult ki az erős hagyományokkal rendelkező homogén nemzeti kultúra, amely 1868 után segít a felzárkózásban, a technikai újítások átvételében, de ugyanakkor megtartotta Japán szellemi-etikai egységét.
A megújulást (és a gyarmati, félgyarmati sors elkerülését) az tette lehetővé, hogy hagytak két kaput, a hollandokon kívül ui. megtartották kapcsolatukat Kínával is.
A hollandusokat a Nagaszaki-öböl egyik - legyezőformájú mesterséges- szigetére, Dedzsimára telepítették és szigorú rendőri felügyelet alá helyezték. Kezdetben csak selyemmel, cukorral és üvegárúval kereskedtek, Japánból porcelán, lakktárgyak, bútorok és egyéb művészeti alkotások jöttek Európába. Ezenkívül még réz, ezüst és arany.
A japánok innen szerezték be a korszerű tudományos ismereteket: tudományos eszközök, műszerek és szakkönyvek. Kiemelten az orvostudományok, fizika, kémia, csillagászat, az optika, és nem utolsósorban a hadi tudományok. Az utolsó holland főkapitány 1855-ben adta át III. Vilmos ajándékát a Kankó Murát. Ez egy gőzhajtású hadihajót! A fapapucsosok 1860-ig működtek a szigeten.
A bezártság ellenére 8vagy tán éppen ezért!?) a japik megtanulták a szigorú korlátok közti kereskedelem csínját-bínját. Amire szükségük volt azt megszerezték. A bezárkózás olyan rafkós technikákat fejlesztettek ki a bezárkózást nem ismeri nyugatiakkal szemben, amit a javukra tudtak használni.
Más:
Az élet semmibevétele az ország földrajzi fekvéséből is következett: Japán ui. a Csendes-óceáni "tűzgyűrű" (a vulkanológusok és földrengés kutatók használjál e kifejezést) egyik leginstabilabb területe, elég ha csak a fukushimai katasztrófára gondolunk.
teddybear01 2013.07.09. 16:27:26
Nálunk is akadnak jó páran, akik vissza szeretnék hozni a "régi szép időket", függetlenül attól, hogy az a régi idő mennyire volt élhető, illetve szép. Horthyt is mennyien sírják vissza, pedig igen kevésnek volt az jó.
2013.07.09. 16:32:54
A katonák megtapsolják, majd közösen visszamennek a lövészárokba és isznak egy kávét. :)
teddybear01 2013.07.09. 16:37:43
Ami a felosztást illeti, az nem azt jelenti, hogy kizárólag az adott fegyverrel harcoltak, mert többnyire minden harcos értett a leggyakoribb fegyverekhez valamilyen szinten. Ez beletartozott a szokásos kiképzési rendszerbe.
Na jó, Japán földrajzi adottságai miatt aránylag kevésen tartottak lovat, de a nagyobb daimók kíséretének minden tagja tudott valamennyire lovagolni.
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2013.07.09. 17:46:24
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2013.07.09. 17:49:36
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2013.07.09. 17:52:50
teddybear01 2013.07.09. 18:16:51
Ettől függetlenül mind a mai napig az egyik legkirekesztőbb társadalom az övék, olyan fokú idegengyűlölettel, ami egy európai kultúrájú országban elképzelhetetlen.
2013.07.09. 20:15:18
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2013.07.09. 23:11:05
teddybear01 2013.07.10. 03:17:51
Titus Pullo Urbino 2013.07.10. 08:58:17
Herbert_West 2013.07.10. 12:58:04
Azt irtad, hogy a legtobben a kardforgatok kozul kerultek ki. En ezt ketsegesnek tartom, mert a katanak tobbsege legjobb esetben is vacak diszfegyver az utadba kerulo paraszt ellen, es nem valo pancelozott egysegek csatajaba.
Ezert megkerdeztem, hogy a sokkal nagyobb oloerot kepviselo naginatasok hova tartoznak (landzsasok vagy kardforgatok). Erre te beirod, hogy magyarul landzsakard, es ezzel megvalaszoltad.
Nem. A kerdesem meg mindig az, hogy a naginata forgatoi hova tartoznak a landzsas, kardos, lovas, musketas felosztasban.
monibalage: Nezz egy kicsit utana a Rangaku torenetenek. Ugyan el voltak maradva jocskan az europaiak mogott, de azert a kozepkorba vizionalni 1860 Japanjat bolondsag. Foleg, mert kozepkorbol kozephatalomma nem ugrik senki negyven ev alatt.
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2013.07.10. 13:26:14
"Foleg, mert kozepkorbol kozephatalomma nem ugrik senki negyven ev alatt."
De, ha van rá szándék és diktatórikus hatalom vezeti az országot. Mert lehet úgy csinálni, higy Észak-Korea és lehet úgy csinálni, mint ahogy Japán tette. A XX. század második felében is olyan fejlődést hoztak össze, hogy sok ország mai napig nincs a '80-as évek Japán szintjén...
Herbert_West 2013.07.10. 13:29:40
stoppos76 2013.07.10. 13:36:22
érthetetlen chris 2013.07.10. 14:04:16
Ezek a vezetők is csak a romantikus költőknél és a regékben használták az utánam parancsot. Maximum esetleg a csatát lezáró végső minden mindegy lovasrohamot, vagy kitörést vezették az első sorból.
Az általad említett Hunyadi például pont azt szerette volna elmagyarázni a tinédzser I Ulászlónak Várna előtt, hogy a vezér nem harcolhat első sorban a csatában.
Mint tudjuk Hunyadi kudarcot vallott, Ulászló maga vezette a rohamot 10-20 perc múlva pedig már lándzsahegyen lógott a feje a nyerhető csata pedig elveszett.
teddybear01 2013.07.10. 14:09:18
A felosztást nem én találtam ki, hanem a japánok. Ők osztották fel így a hadseregüket. Ha láttad az Árnyéklovas(Kagemusha) című filmet, abban is említik. Ha nekik jó így, te miért okoskodsz?
Ami pedig a naginatát illeti, az a hosszú fegyverek csoportjába tartozik, akár a lándzsa, a hosszúbot, vagy a hosszúnyelű cséphadaró.
Egy körülbelül 30-60 centi hosszú enyhén hajló kardpengét erősítenek fel egy 150-190 centi hosszú fa nyélre, ez a naginata. Ne mond, hogy még sohasem láttál ilyet, még fényképen sem!
Ami pedig az "ölőképességet" illeti a naginata szűkebb helyen, sűrű erdőben, vagy épületen belül nehezen használható, akár a többi hosszú fegyver. Amennyiben egy kardvívó eléggé meg tudta közelíteni a használóját, az bajban volt. A kardnál lassabb fegyver, és rövid akciótávnál nem jó.
Különben minden lándzsásnál volt kard is, tőr is.
"Azt irtad, hogy a legtobben a kardforgatok kozul kerultek ki. En ezt ketsegesnek tartom, mert a katanak tobbsege legjobb esetben is vacak diszfegyver az utadba kerulo paraszt ellen, es nem valo pancelozott egysegek csatajaba. "
Hi-hi. Nyugodtan lenézheted a katanát, attól még az egyik leghatékonyabb kardféle. Piszok jó az acélja, és pokoli sérülést tud okozni egy jól képzett kézben. Több régi kardon a nyele alatt szerepel, hogy 2-3 emberi testen is áthatolt, amikor kipróbálták.
Ami pedig a páncél elleni hatékonyságát illeti, a páncélt pont az ilyen fegyverek ellen találták ki. Ettől még akadtak pontok, amiket a páncél kevésbé, vagy egyáltalán nem védett, és nagyobb erővel át is lehetett törni.
Az átlagos japán páncél különben egyáltalán nem volt áthatolhatatlan, az európai páncélfajták közül leginkább a pikkelypáncélhoz, vagy a brigantinhoz hasonlított szerkezetileg.
teddybear01 2013.07.10. 14:31:12
Japán a 19. században technikailag épp úgy el volt maradva, mint ahogy például Kína, vagy India. Még a szálfegyverek voltak túlsúlyban a hadseregeknél, viszont az európaiaknál már régóta a tűzfegyverek domináltak. Sőt, ebben az időszakban kezdték a hátultöltős, egyesített tölténnyel működő, gyútűs puskát használni.
teddybear01 2013.07.10. 14:43:13
A két kardból álló készlet nem csak fegyver volt, hanem státuszszimbólum. Ezért egyetlen szamuráj sem hagyta el az otthonát legalább a katanája nélkül. Ez jelezte a többieknek, hogy viselője előkelő személy, és kötelesek megadni a kellő tiszteletet. Éppen ezért minden szamuráj kivétel nélkül értett a katana(wakizashi) forgatásához, mert minden gyakoribb fegyverre kiképezték a neveltetésük során, és a katana volt a szamuráj alapfegyvere.
Ami pedig a páncélt illeti a japán harcmodor az egyéni mozgékonyságra alapoz. Épp ezért békében csak szertartásokon, fogadásokon viseltek csak páncélt, vagy ott sem.
Csatában sem mindig, például az íjászok és a puskások sem, mert zavarta a mozgásukat.
Minorkavidor 2013.07.10. 16:55:30
Akkor azt áruld el, hogy 1849. július 2-i komáromi csatában Görgey Artúr, hogy szerezte azt a bizonyos fejsebét, amit Lumnitzer dokinak egy műtéti bravúrral kellett helyrehozni. Ehhez döntő segítséget kapott Görgei bikaerős szervezetétől. Görgei mint tudjuk 67 évvel az esett után 1916-ban halt meg Visegrádon
Hunyadi meg nem azt magyarázta Ulászlónak, hogy egyáétalán ne támadja meg Murádot, hanem csak azt, hogy addig ne amíg ő szét nem veri a török szárnyakat és a centrum hátába nem kerül.
Minorkavidor 2013.07.10. 17:04:31
Azt írtam, hogy a bezárkózás hozta létre a homogén nemzeti kultúrát, amely segítette a korszerű technológiák átvételét, de ugyanakkor ez a kialakult homogén nemzeti kultúra segített megtartani Japán etikai-szellemi egységét.
Más szóval: Japán csak a technológiában lett nyugatias társadalom, az élet többi szférájában vagy nem , vagy alig.
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2013.07.10. 17:14:16
Herbert_West 2013.07.10. 19:33:10
Jól értettelek, hogy 1850 Japánjáról, vagy akár Kóreájáról állítod azt, hogy nem ismerték a tűzfegyvereket, és nem volt hajózási tudásuk? Ugye viccelsz? A kijelentésed 1500 körül sem igazán állja meg a helyét, 1850ben pedig akkora szakadás a realitással, hogy majdnem fekete lyuk.
1500 körül japán kalózok rabolgattak a Sárga tengeren, 1853ben pedig ezt építették: en.wikipedia.org/wiki/Japanese_warship_Shohei_Maru
érthetetlen chris 2013.07.10. 20:12:52
Az egyik Svéd király például ki sem mozdult a sátrából mégis eltalálta egy ágyúgolyó és meghalt a 30 éves háborúban.
Ulászlónak meg azt javasolta Hunyadi, hogy egy magaslatról nézze végig a harcot és ha lehetőség van a döntő rohamra adjon rá parancsot.
Nem volt egyszerűen értelme annak, hogy egy vezér saját maga az első sorban harcoljon, mert akkor semennyire sem tudta irányítani a csata menetét és felesleges kockázatot vállalat vele. Egyáltalán nem bátorság kérdése volt ez hanem az ésszerűségé.
A való élet nagyon nem olyan, mint mondjuk a Gyűrűk Ura, vagy a hősköltemények ahol a király elrendeli a támadást majd megindul az elsősorban olyan nagy lendülettel, hogy ő az első, aki eléri az ellenséget és harcba veti magát.
Voltak akik ezt csinálták, de rájuk általában hősi halottként, vagy katonai dilettánsként emlékszünk.
Crip Lee 2013.07.10. 20:13:21
Crip Lee 2013.07.10. 20:17:37
"Isida egy nappal később megadta magát és öngyilkosságot követett el."
"Isida Micunarit és Ankokudzsi Ekeit elfogták menekülés közben, Kiotóban fejezték le őket."
Kétszer is legyilkolták?:)
Gondolom az első nem Isida volt.
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2013.07.10. 22:43:34
Tűzfegyver onnan volt, hogy még a portugálok adtak nekik pár flintát és ugyanazokat gyártották még 200+ évvel később is. Asszed, hogy linkelsz egy hajót és lebordulok előtte? Öcsém, Drake Dél-Amerikai partjainál rabolgatott és felment a mai Oregon magasságág is. Ja, és ez azt jelenti, hogy már más is volt ott, akik lehetett fosztogatni.
Röveid, röhög a vakbelem az erőlködésen, amivel az igazolod, hogy Japán fejlett volt. Akkor néhány koszos jenki hadihajó előtt nem hajoltak volna meg...
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2013.07.10. 22:47:02
Scharnhorst 2013.07.10. 23:26:34
A beszélgetéshez hozzászólva. Naginatát már abban az időben is inkább nők használták vagy esetleg harcos szerzetesek (hongwanji, ikko-ikki stb.) Az alapvető "lándzsa" a yari volt. A lovasok is ezt használták többnyire. A paraszti származású katonák (ashigaru) a yarit konkrétan nem döfés és szúrás használták hanem konkrétan hadonásztak vele a tömegben. Nem túl hatékony megoldás, de mindenesetre távol tartotta az ellenfeleket.
Az elején le van ugyan írva, hogy hol magyar hol angol átírás, de a kettő kavarása mindenképpen zavaró ajánlom ennek javítását.
Továbbá van pár dolog ami hiányosan vagy kissé helytelenül van leírva.
"A Kamakura korszakban 140 éven át Joritomo klánja uralkodott"
Itt a Joritomo az nem éppen helyes mivel a klán neve Minamoto. (Hozzáteszem ebben a korban is szép háború volt a Taira, Fujiwara, Minamoto hármas közt)
"Oda Nobunaga a 16. század második felében számos daimjó területét hódította meg Európából beszerzett fegyverekkel, de mielőtt egyesíthette volna az egész országot, 1582-ban merénylet áldozata lett."
Nem mondanám teljesen merényletnek mert szeppukut követett el Honnoji templomában Akechi Mitsuhide árulása és támadása folytán.
"Tojotomi Hidejosi követte, aki 1590-ben végül egyesítette Japánt." Nobunaga halálakor még Hashiba Hideyoshi nevet viseli.
"1557-ben elvett egy Imagawa hercegnőt, és elkezdődött hadvezéri pályafutása.
A következő években hazatért Okazakiba, és átvette a Matsudaira család irányítását."
Itt nagy az ugrás kimaradt a lényeges 1560-as okehazamai csata ami folytán akkor még Matsudaira Motoyasu szövetséget köt Nobunagával.
"Örökösének Tokugava Hidetadát, sorban a következő és egyben kedvenc fiát teszi meg."
A sorban nem Hidetada következik hanem Yuki Hideyasu.
"Ő Iejaszut ellenfélnek tekintette, (nem véletlenül) és csak több éves konfliktus után született csak közöttük békeszerződés, amelynek értelmében Iejaszu fia túszként került Hidejoshihoz."
Ismét kimaradó fontos mozzanat Komaki-Nagakute csatája.
"Iejaszu éppen hadjáratot szervezett a fellázadt Ueszugi régens ellen, amikor ellenfele, Isida cselekvésre szánta el magát."
Uesugi Kagekatsu nem lázadt fel, Ieyasu koholt vádak útján indította el az Uesugik ellen harcot.
"Isida titkos szövetséget kötött a birtokaira visszatért Ueszugi Kagekacuval, hogy közösen támadják meg Tokugavát, akinek birtokai kettejük között helyezkedtek el, így két tűz közé szorítva őt."
Itt utalni célszerű arra, hogy Toyotomi Hideyoshi pontosan ezért adományozta Aizu tartományát az Uesugiknak.
"Köztük volt a csata egyik eldöntője, Kobajakava Hideaki, Tojotomi Hidejosi egyik örökbefogadott fia, Móri Terumoto unokatestvére"
Totális káosz van itt teremtve. Hideaki Hideyoshi unokaöccse volt és örökbefogadott fia. Késöbb Kobayawaka Takakage fogadta örökbe és így lett a Kobayakawa klán örököse (és utolsó tagja is).
"Eközben Móri Terumoto fővezért a keleti sereg Oszakában hagyta. Kikkava Hiroie, az unokatestvéree ezen annyira feldühödött, hogy üzent Tokugava két tábornokának, a Móri család 36 000 katonája nem fog harcolni ellenük a döntő ütközetben."
Teljes összezavaró és ellentmondó mondatok.
"szeptember 6-ig tartotta magát. A parancsnok, Torii tudta, hogy minél több időt kell nyernie "
Írjuk ki a nevét: Torii Mototada
"Iejaszu fia, Tokugava Hidetada 36 000 fős hadseregével ostrom alá vette az uedai várat , apja szigorú tiltása ellenére. A várat Iejaszu régi barátja, Szanada Maszajuki védelmezte aki bizony pengeélen táncolt"
Nem épp mondanám baráti kapcsolatnak azt, hogy Ieyasu többször is támadta és el akarta foglalni Ueda várát.
"A harmadik jelentős ostrom szintén a Isidóék nevéhez fűződik,"
Elírás.
Most hirtelen ennyi szemet szúró dolgot ebben az esti órában.
ui: Akit érdekel a témáról nagyon jó sorozat szívesen ajánlom az Aoi Tokugawa Sandai, Tenchijin című NHK által készített taiga drámákat. (Nekem megvan igaz csak angol felirattal)
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2013.07.10. 23:52:35
Scharnhorst 2013.07.11. 00:16:10
Látom sikerült nekem is elírnom egy-két dolgot, de azért remélem érthető. Ha mégsem akkor az érthetetlen részre nyugodtan rá lehet kérdezni.
Herbert_West 2013.07.11. 09:46:20
Titus Pullo Urbino 2013.07.11. 11:25:56
"Görgey Artúr minden bizonnyal úgy érezte július 2-án, hogy hősi halált hal a csatatéren. Móricz Zsigmond az agg tábornokkal 1912 tavaszán éppen a komáromi csatáról beszélgetett, amikor Görgey „égő szemekkel” így vallott: „Nem féltem a haláltól, mert meg akartam halni! Minden csatába azzal mentem, hogy kitártam magam a golyóknak! Bele a csata legnagyobb tüzébe, s kitártam a karom, és azt kiáltottam: »Anyám!« És láttam őt az égben…”
Évtizedekkel később Beöthy Ákos beszélt olyan osztrák tisztekkel, akik a solferinói és königgraetzi csatában is részt vettek, de – mint mondták – ahhoz fogható felséges látványt, mint amit Görgey huszárjaival Komáromnál mutatott, sohasem láttak. Maga Görgey a centrum bal szélén rohamozó Hannover-huszárok élére állt, de kíséretét elhagyva jócskán előrevágtatott. Észrevette, hogy a jobb oldalról ellenséges lovasezred támad, s hogy erre felhívja a csatazajban mit sem halló Poeltenberg figyelmét, kalapját levette, és hevesen integetett. A dzsidások is észrevették a cifra ruhás fővezért, és egymást biztatták („Tilko tego czerwonego!” – „Csak azt a vöröset!”) Váratlanul gránátszilánk találta el Görgeyt, aki kalapját a fejére szorította, majd kíséretének egyik tagja átmenetileg bekötözte a sebet.
Egy kis adalék: Kossuth már az ütközet előtt, július 1-jén leváltotta Görgeit a fővezérségről, de erről a Duna partján harcolók mit sem tudtak."
Savior 2013.07.11. 11:30:55
érthetetlen chris 2013.07.11. 11:38:07
Amúgy Görgey jó hogy fel volt készülve a halálra, ha elfogják valamelyik csatában, mint a szabadságharc tábornokát valószínűleg kivégzik...
A bukás után is az mentette meg csak az életét, hogy ő tette le az Oroszok előtt a fegyvert és így azok szavatolták a biztonságát.
Azt is tudom, hogy Kossuth leváltotta az említett időben ő inkább Dembinskiben hitt....
Egyébként a szabadságharc nagy igazságtalansága, hogy Görgey-t sokan világos miatt még ma is árulónak tartják, még Kossuthot hősnek, pedig Kossuth Világos idejében már régen a Törökországba való menekülésen törte a fejét... na, de ez egy másik téma.
Meg amúgy egy jó tanács. (Nem támadólag írom mert amúgy élvezettel olvasom a bejegyzéseidet még akkor is ha sokszor túlzásba esel pl a sereglétszámoknál.)
Szóval ne csak egy bizonyos körből használj és dolgozz fel forrásokat, mert ez így egy kicsit félrevezető eredményt ad.
teddybear01 2013.07.11. 13:01:28
Ha szembekerült volna mondjuk egy korabeli angol fregattal, semmi perc alatt ment volna a halak közé.
Ami azt illeti, a korabeli legmodernebb hadihajók már gőzgépes segédhajtással is bírtak, egy évtizeddel később meg színreléptek a teljesen gőzhajtású, vasból épített hadihajók.
Japánban ebben az időben egyszerűen semmilyen modern ipar nem létezett, és a komolyabb fegyverek, gépek gyártása, de még a közben a tengerentúlról beszerzett gépek karbantartása sem volt megoldott saját erőből. Hiányzott a megfelelően képzett személyzet.
A Kankó Mura, III. Vilmos ajándéka, volt az első gőzzel is hajtott japán tulajdonú hajó. Hosszú évekig holland személyzet működtette, mert egyszerűen nem volt hozzá megfelelően képzett japán. A hajó későbbi sorsa megegyezett a legtöbb korabeli japán hajóéval, már japán személyzettel zátonyra futott.
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2013.07.11. 13:02:49
Tudtak nyílt óceánon hajózni? Nem. Voltak fejlett tűzfegyvereik? Nem. Volt tüzérségük? Nem. Angliában 60 éve zajlott az ipari forradalom és a gépesítés, amikor a japán paraszt úgy termelt, mint évszadokkal azelőtt bárki. Soroljam még...? Kérlek cáfold meg azt, hogy egy "fejlett államot" hogyan kényszerített arra hogy feladja évszázados elveit néhány koszos ladik...
Szóval nagy arc helyett írjál gyakorlati alkalmazásban megvalósuló példát Japán fejlettségére. Ja, hogy ilyet nyomokan sem találni.
Valaki említette Csuzimát. A legfejlettebb japán csatahajók és cirkálók angol gyárakban készültak, a japánok "csak" az üzemeltetést tanulták meg.
acelmonstrum.host22.com/csuz.html
A nyugat alkonya című részt olvasd el. Olli sokszor ír marhaságokat - ha nem technikáról van szó - de itt speciel nagyrészt igaza van. Japán még a II. Vh idején sem volt fejlettségben mérhető a fejlett nyugathoz képest. A háború elején voltak olyan eszközeik, amiket nem feltételeztek róluk, de pl. a Zero vadász ereje is elég szűk területre korlátozódott és úgy, hogy rengeteg mindent feláldoztak, hogy azon a szűk területen tudjon valamit...
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2013.07.11. 13:06:22
Titus Pullo Urbino 2013.07.11. 14:25:25
@érthetetlen chris: Hermann nem szubjektív. Amúgy amit rólam írsz, az igaz, de a számháború a seregtestek létszámát illetőleg ősi játék, eléggé eltérő források vannak.
Kossuthról: a déli menekülése már januárban megkezdődött, "nagy toborzó menetelés" álcával szépen csúszott le a határ felé, amíg a többiek szervezték a honvédsereget. Batthyány miniszterelnök kincstári jövedelmet adott Kossuth kezébe, ha át kell lépnie a török határt, legyen nála pénz a menekülésre. Persze a történelem mai tanítói erről sem beszélnek. Úgy, mint ahogy a gyáva és szánalmas tehetségtelen vergődéséről, amivel a nemzetiségi és a katonai ügyeket lerontotta és tönkrevágta.
teddybear01 2013.07.11. 14:35:40
A Tokugava-rendszer 1867-es végével a sógun haditengerészete összesen nyolc nyugati mintájú, gőzhajtású hajóval rendelkezett, a flotta zászlóshajója a Kaijó Maru volt. Közülük csak a Csijodagata (1863) – volt egyáltalán önállóan épített japán gőzhajtású hadihajó, de a fegyverzetét és a gőzgépét ennek is Angliából vásárolták.
Ezenkívül rendelkeztek még 3-4 nyugati mintájú vitorlás hadihajóval is.
Ugyanakkor a Brit Birodalom haditengerészete körülbelül 350-400 elsőrangú hadihajót vethetett be, és még volt tartaléka is.
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2013.07.11. 14:37:00
nézzük honnan rajtoltak majdnem ugyanakkor mint mi a kiegyezéssel.
hol vagyunk most
Herbert_West 2013.07.11. 15:02:45
Szardinia-Peimont, vagy portugalia, vagy valami hasonlo kozephatalom a jo meroszam.
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2013.07.11. 15:34:34
Arról volt szó, hogy Japán fejlett vagy nem. Nem volt az. Egy középhatalmak által birtokolt hajót sem tudott építeni, legfeljebb összeszerelni, ha segítettek neki. A fentiek alapján még az üzemeltetés sem ment az első évtizedekben. És ez csak a hajtózás. Semmiféle komoly szerkezetük nem volt, a modern természettudományokhoz közük nem volt.
teddybear01 2013.07.11. 17:31:43
De kérlek legyen. Vegyük példának a Lissai csatát, 1866-ban.
Az olaszok 12 páncélozott hajóval, 10 cirkálóval és 4 ágyúnaszáddal támadtak, a Habsburg Birodalom 7 páncélos hajóval, 1 kétfedélzetű gőzhajóval, 6 cirkálóval, 12 ágyúnaszáddal védekezett.
Mindkét fél több hadihajót vetett be, mint amennyivel Japán a Tokugava-korszak végén rendelkezett, és mindkét félnek még több hajója is volt.
teddybear01 2013.07.11. 17:36:38
Japán anyaterületeiből gyakorlatilag sohasem csatoltak el jelentősebb részt.
Japán a történelem folyamán kisebb-nagyobb intenzitással fosztogatta a környékbeli országokat, miközben csak a II.VH.-ban érte komolyabb károsodás az anyaországot.
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2013.07.11. 17:45:44
A japán csapatok gyorsan elfoglalták a németek függő területeit a Távol-Keleten. 1914. szeptember 2-án a japánok partra szálltak a kínai Santung tartományban és körülvették Csingtao telepét. Pár héttel később Japán ellenállás nélkül megszerezte a német csendes-óceáni gyarmatokat, a Mariana-, Karolina és Marshall-szigeteket.
wiki
Kullancs1983 2013.07.11. 19:12:58
érthetetlen chris 2013.07.11. 19:52:56
Egyébként második Gusztáv Adolfnak hívták és ágyú golyó ölte meg, bár tudom, hogy például a magyar wiki is mást állít, de van ilyen.
Egyébként ő is jó példa, hogy miért nem szabad a vezérnek a harcok lő távolában lennie. A halála szépen odabaxott a protestánsok ügyének.
Svédország szerencséje is csak az volt, hogy kéznél volt egy tehetséges és hűséges miniszter Oxenstierna, aki elirányította az országot a kiskorú és később híres leszbikussá váló Krisztina királyné felett.
Papp Sanyi 2013.07.12. 06:32:45
A kérdésem az lenne, hogy a tárgyalt időszakban mennyi volt Japán lakossága?
Illetve miért nem építettek (akár portugál segítséggel/ráhatással) normális várakat? Tüzérséggel ezek a "játékvárak" nem jelentettek nagy kihívást, ahogy említed is az 1-2 napos ostormokat.
Sugyosa 2013.07.12. 11:40:52
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2013.07.12. 11:51:18
- nem tom európai várépítészet mennyire lett volna kifizetődő már csak a gyakori földrengések miatt is.
Azt sem tudom, lett volna egy seregnek ideje egy olyan hosszú, elhúzódó ostromra, mint amire nem egyszer van példa Európából... (monszunidőszak?)
De pld az oszakai várat nem nevezném játékvárnak.
Nagyon régen olvastam, lehet nem éppen jól emléxem, de mintha ezeket a tornyokat úgy építették volna, seperc alatt le lehetett dobni ezeket a csinos tetőket, és ott maradt szükség esetén a masszív fel/torony
Vezér? Wellington: kilőttek alóla x lovat, egyszer muskétagolyó övcsatján csúszott el.
Ő mondta: a fáradt golyó legfeljebb ledönt a lábadról, más gondot nem okoz.
Pontatlanul idézve A Csata arca kötetből.
lakosság 1630-as évek 25-30millió?
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2013.07.12. 11:56:19
Scharnhorst 2013.07.12. 15:45:54
ui: A felvázolt hibák hiányosságok pótlásra kerülnek esetleg?
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2013.07.12. 16:26:23
A szövegrészek átemelésre kerültek más, alul megadott linkekből.
Nevek: huszonvalahány éve járkálok dojoba, társalgásban neveket hol így, hol úgy használjuk/lom.
pl Morihei Ueshiba hol Morihei, hol Ueshiba. Az az alapelv, akivel beszélek úgy is érteni fogja.
japán kapcsolatrendszereket nem firtatom, a "barát" kategóriába tartozót akár holnap ledöfi.
De megígérem, ha hazaértem, teszek bejegyzés végere mondatot, hogy a hozzászólásodat, mint errata-t mindenképpen olvássák el.
Scharnhorst 2013.07.12. 18:08:05
A japán kapcsolatrendszerek igen érdekesek ez tény, de azért az igaz "barátságok" nem törtek meg semmiféle befolyás alatt főleg ha korábban olyan történt ami alapján mondhatni adósa maradt a másiknak. (lsd. Hideyoshi és az általa felemelt emberek [Ishida Mitsunari, Fukushima Masanori, Kuroda Kanbei stb.])
A Sanada klán amúgy eléggé különlegesnek mondható. Náluk valóban észre lehet venni azt, hogy a bármi áron való fennmaradás volt a cél. Nemhiába Masayuki kétfelé adta a fiait túsznak. Nobuyuki a Tokugawákhoz, Yukimura először az Uesugikhoz aztán később tovább. (Noboyuki végül Honda Tadakatsu lányát vette el, míg Yukimura az Otani családba házasodott be. Amint azt látjuk az egyik a nyugati a másik a keleti seregben harcolt.)
A szóbeli használat azért teljesen más, mint leírni. Én leginkább az angol átírást használom (tudom, hogy magyarul hogyan lenne helyes) mert aki esetleg utána akar nézni az magyarul vajmi keveset fog találni ebben a témában és akkor már egyszerűbb a keresés ha tudja az angol átiratot.
Hozzáteszem sosem jártam dojoba illetve japán emberekkel sem társalogtam. Az egész tudásom a témáról csak a saját önszorgalmamnak tudható be. Így előfordulhat, hogy én sem vagyok elég pontos. Igazából azért is írtam a pontosítást, hogy ezt az eléggé népszerűtlen világot ne rosszul "tanulják" meg az emberek.
ace22 2013.07.13. 11:20:45
> Mi volt ennek a könyvnek a címe?
Sajnos nem ugrik be, de ha a kezembe kerül, megírom.
> A naginata (sic?) hasznaloi melyik kategoriaba esnek?
Inkább lándzsának használták, bár méretes a pengéje.
> Hja az "aranykor" mindig régebben volt!
A "Régi szép idők ma van..." :-)
> Csak a polgárháborút a muskétások és a tüzérség döntötte el.
Talán mert muskétával meg lehet tanítani egy átlagembert mx. egy hét alatt, míg katanával, naginatával évekig kellett gyakorolni.
> Ilyen volt a korszellem a lovagkorban
...amíg meg nem jelentek a tűzfegyverek...
> Több régi kardon a nyele alatt szerepel, hogy 2-3 emberi testen is áthatolt, amikor kipróbálták.
Most láttam a Gai Ronin filmbe, ahogy hullákon tesztelték, de a tesztelőt figyelmeztették, nehogy eltörje az úr mérgdrága kardját....
Kullancs1983 2013.07.14. 13:31:17
érthetetlen chris 2013.07.14. 19:01:33
Abban igazad lehet, hogy nem a sátrában volt épp hanem mellette.
Kullancs1983 2013.07.14. 19:22:22
SFIRockwell 2013.07.22. 20:54:36
teddybear01 2013.07.22. 22:57:26
Angliát a világ műhelyének nevezték, és nem véletlenül. A kor legnagyobb ipari teljesítményét produkálta, és még most is sok helyen használnak pl. ekkor gyártott gőzmozdonyokat.
sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2013.07.27. 16:29:36
Tavaly voltam a Himeji erődben, ami ma Japán utolsó eredeti, fából épült erődítménye (a többi replika, mert az eredetiek nehezen viselték a 2. vh-s gyújtóbombákat - Himeji is kapott egyet, de nem robbant fel, és a lángoló város sem gyújtotta fel).
Az erőd kapujában egy középkorú néni vezetett végig önként és ingyen az erődön, így alaposan ki lettem művelve a témában. Szóval:
- az erődöt több körben kőfalakkal és vizesárokkal vették körbe. Ma ezeken már ott terpeszekedik a város, de nyomok azért vannak, pl: picasaweb.google.com/115805845907674846058/Kobe#5746375239341353970
Szóval úgy kell elképzelni, mint mondjuk az egri várat: amit ma látunk az is szép, de az igazi védműveket már rég lebontották
lh4.googleusercontent.com/-3LEWbRdgQdw/T786ddYXN-I/AAAAAAAAF1E/H1AYWDX-r0E/s512/IMG_1007.JPG
- a fa szerkezet valóban remekül ellenáll a földrengéseknek (az őket kísérő tűzvészeknek mondjuk kevésbé). Himeji fő tornyát most épp tatarozzák, de a köré épített acél dobozba be lehetett menni (lift, terelős emberek, légkondi, kiállítóközpont stb :D ). A fő torony két vassstag és hosszúú fa oszlop köré épült, így a talaj hullámzását rugalmasan kezelte az épület. Festegetni-gipszelgetni-cserepelni mondjuk kellett a földmozgások után is, azonban a tetőtérben lévő szaké nem lötyögött ki.
- A néni is említette, továbbá a védelem jellegéből is adódott, hogy ezek a várak a kozépkori lovagi várak megfelelői voltak. Nem az volt a cél, hogy a retekbe ágyúzzák az egészet, hanem az erőddel járó presztízst kellett megszerezni, ami gyalogos futkározást igényelt. Ennek megfelelően Reszkessetek betörők szintű védelem került beépítésre: meredek emelkedőbe telepített liliom (remekül csúszik), domborodó, majd szakadékba vezető belső fal (bele lehet esni), faragatlan és jókora kövekből épített lépcső (másszál rajta felfelé), labirintusként felépített fellegvár (ahol felfelé támadás közben itt-ott lejt az út), alacsony ajtók (bevered a fejed - a sokadik után már kevésbé vicces :P ). Lehet, hogy egyszerűbb, ha végignézitek a teljes galériát, amit linkeltem.
Kobe esetében a sóguni udvar is rendelezett erődítéssel, masszív kőfallal és bástyákkal. Ami itt is meglepő, az a minimalista beltér (a bútorzatnak sajnos lába kélt, mire az 1950-es években igény mutatkozott Himeji és Kobe restaurációjára :( ). picasaweb.google.com/115805845907674846058/Kobe#5745643285579992690
Ha gondoljátok, szívesen összerakok egy vendégposztot a témában :)
Chubbby 2013.07.28. 00:39:38
www.youtube.com/watch?v=5Ef6AEOgx54&feature=youtube_gdata_player
;)
Chuk Sal Mho 2013.09.17. 17:09:18
Az "aranykor" szamurájainak legfontosabb fegyvere az ij volt. Csataban nagyon fontos a lándzsa. A naginatat inkább épületvédelemre használták.
Amugy az egész középkori japán "harcművészet" elég vicces szerintem. Ritkán akadtak össze más technikákkal, ezért sajátosan fejlődött, és nem volt hatékony, illetve csak a maga módján volt az.
A japán kard jellegzetes formája a XII. században alakult ki. Nagyon jó kompromiszum a szúró és vágó képesség között, bár inkább vágásra alkalmas. Meglepően hasonló forgatni, mint a honfoglaló őseink vagy huszárok szablyáit.
A kardból több méret volt. Volt extrem nagy is (lásd hét szamuráj film), de az igazán elterjedt méretek:
-tachi - nagy kard, ez lóról, csatában használták, és két függeléken lógott az övről.
-katana: éllel felfelé, övbe tűzve viselték
-kodachi - kiskard
-tanto - mi fogalmaink szerint tőr, jópár változattal (páncélszúró, ünnepi alkalmakra, stb).
A wakizasi elnevezés eredetileg inkább használati mód volt (kb. mellétűzve viselt).
Mint sokminden mást, ezeknek a viselését, méretet, stb. az edo kortól szabályozták, két nagyobb rendeletben.
Elötte a kard mérete, kialakítása a kornak megfeleleően változott. Pl. mikor megjelentek a mongolok bőrpáncélban, akkor nagyobb lett a hegy, amikor a számszeríj miatt erősebbek lettek a páncélok, akkor a kardok nagyobbak, íveltebbek lettek.
Az viszont tény, hogy a japánok nem varialtak annyit a technikai felszereléssel, mint az európaiak. Nálunk kialakult rengeget fele kard, gondoljunk csak a huszárok, a gyalogos nemet katonák vagy a sodronying szúrására való fegyverekre.
A japán embernél ha nem működött jól valami, akkor nem az eszközben kereste a hibát, hanem magában - tovább gyakorolt, fejlesztette technikáját. Emiatt lett a katana is kifinomult és jó fegyver. De technikailag nem jobb más kardoknál. Mielött nekem rontanának a katana imádók: sokkal több és jobb katana látható ma, mint európai kard. Ennek sok oka van. Egyrészt felénk a "drága fegyver" az volt, ami aranyozott, ékköves, stb.A japánok értékelték az acél "bőrét, tulajdonságait, és soha nem helyezték a diszitést a funkcionalitás elé. Másrészt rendszeres karbantartással óvták a pengéket, és így ma is láthatók - és használhatónak tünnek - a több száz éves pengék.
Másrészt pontosan a Tokugawak békekorszakában a hagyományos harci ismeretek (bujutsu) átalakult egy önfejlesztő technikává (budó). De ez nagyon messzire vezető téma, hogy mi maradt és lett több a mai kendo, iaido, stb esetén.
Az is érdekes, hogy fennmaradtak a régi japán kardvivó iskolák. Illetve, a hagyományos iskolák nem csak kardot oktattak, hanem több fegyvert, szabadkezest, de logisztikát, jelzéstechnikát, várépítést is. Az, hogy a ma tanított technikáik mennyire hatékonyak, az más kérdés, belső körökben is eleg komoly viták vannak.
Vannak "díszes" iskolák, akik inkább mint hagyományörzés fontosak. De mielött valaki lekezelné a dolgot, nézze meg mondjuk Kuroda sensei mozgását (pl www.youtube.com/watch?v=sXsMSoXrNgo ), és gondolkozzon el egy épületharcon a pisztoly vs wakizasi témában...
A kard szimbolikus és igy fontos fegyver a szamurájok számára, ráadásul a kifinomult oktatási rendszere nem csak kardforgatást, de általánosan alkalmazható taktikát, stratégiát és mentalitást tanított. Ezeket néha még a managereknek is próbálját tanítani...
Nem tudom feltünt-e, hogy pl. az utolsó szamuráj c. filmben a harctéri stressz kezelésére is jó volt.
Ez az európai test vs lélek kettőség és az ázsiai egységes szemlélet különbsége is.
Bicepsz Elek 2013.12.01. 00:25:27
Tudtommal 1868 utan europai kardokat hasznalt a japan hadsereg tisztikara.
Jo cikk, csak terkep nelkul kisse bonyolult a ki kicsoda mikor hol kerdese. Japan vegul is a brit szigetekre hasonlit, ahol szinten tobb nep (angol, skot, welsh, cromwall-i stb.) el+ irek(az eszaki barbarok meg etak megfeleloi).
Amugy tudtommal nem volt fegyverviselesi tilalom mindenkire, de katanat csak szamurajok viselhettek. A kereskedo kisebb(elrejtheo kardokat), mig a pornep atalakitott mezogazdasagi eszkozoket (pl. ninjacu, egyenes sarlo meg hasonloak).
Azert a szamurajbecsulet meg ilyenek inkabb az europai lovageszmenyhez hasonlitanak. Melletuk ott voltak a ninjak(kb. asszaszin tipusu bergyilkosok), japan kalozok, akik Kinat es Koreat tamadtak.
A mongolok ellen meg igazandibol kozelharcban volt eselyuk, kulonben lenyilaztak volna oket.
Erdekes lenne irni a koreaiak szabadsagharcarol a japanok ellen(ami a mai napig kb. mint a mi szabadsagharcunknak megfelelo dolog: emlekeznek ra!!).
Bicepsz Elek 2013.12.01. 00:31:22
Azaz!!! A tavol-keleten Japanok adtak az antant foerejet. Meg volt is egy sztori, hogy elfoglaltak egy varat es bevonultak a szovetsegesek (kb. 90% japan es 10% angol es francia). A nemetek a hatukat mutattak az angoloknak es franciaknak a bevonulaskor, akik meg akartak ismeteltetni a procedurat, de a japan tabornok ezt nem hagyta jova.
Chuk Sal Mho 2013.12.03. 20:26:05
Nem teljesen. Amint bevezették a korszerű hadsereget, vele együt a zubbonyt, változott a kardok szerelékezése (koshirae"). Sorozatban gyártott, egyszerű tömegcucc, gendai a korszak neve. De aki tehette, a neves családi pengét "öltöztette át", és használta kardként.
A ki mit viselhet dolgot (is) a Tokugawák szabályozták le pontosan. 1645-ben kiadták a "Dai-sho katana no Sumpou oyobi touhats futsumou no Sei" rendeletet (kb: Rendelet a kardpárról és hajviseletről) szabályozta példáúl a méreteket.
Majd 1668-ban kiadták a Muto Rei-t (kard tiltó rendelet). Itt tovább pontosították a kard méreteket, példáúl a másodlagos kard, a wakizasi méretét három lépcsőben. E rendelet szerint közember (chonin, nem szamuráj) csak ko-wakizashit viselhetett, aminek megengedett pengehossza 1 shaku 4 sun 9 bu - 45.147cm. Később a módos kereskedők azért csináltak olyan tokot, amelyik a nagy karddal volt azonos hosszuságú.
Néha kitüntetésként engedték egy-egy embernek a nagy kard (69cm pengehossz) viselését. De a két kard pár (dai-sho, nagy-kicsi) nyilváns viselése csak szamurájnak volt engedélyezett.
Persze a közigazgatásilag kevésbé szem elött lévő területeken a rablókat, és ennek hatására az utazókat ez annyira nem hatotta meg. Az edo kor vége felé, amikor gyengült a shogun hatalma, akkor az előírásoktól, szokásoktól minnél jobban eltérő, tarka kardtok, túlméretes kézvédő, stb stílus a politikai ellenzékiség kifejező eszköze lett. Még az is szimbolikus jelentéssel bírt, ahogy az övbe tüzték a két kardot...
Viszont az edó kor leg végéig harcművészetet is csak szamuráj származásúnak taníthattak.
A korei "hóditás" többszörösen érdekes. Egyek koreai vélemények szerint annyi haszna volt, hogy végültették cseresznyefával koreát (persze a termést nem hozó japán változattal :).
teddybear01 2013.12.04. 11:47:35
Tulajdonképp csak a sogunátust megdöntő császári csapatok európai módra felszerel csapatainak tisztikara használt európai kardot. De a császárral szövetséges csapatok továbbra is maradtak a hagyományos fegyverek mellett, és később is csak a hagyományos fegyvereket használták, kivéve az olyan speciális fegyvernemeket, mint a tengerészet, és a légierő. Ők európai mintájú tőr viseltek kiegészítőként a pisztoly mellett.
A gyalogsági csapatok tisztjei ezt a rövid időszakot kivéve továbbra is szamuráj stílusú kardot használtak, bár ezek már csak "gyári" minőséget képviseltek.
teddybear01 2013.12.04. 11:53:55
Japán hadereje szépen lerohanta a korábban német és osztrák-magyar érdekeltségeket, illetve kikanyarítottak még némi kínai területet, aztán ennyi.
Nem volt hosszú harc, a központi hatalmaknak nem sok katonája állomásozott ebben a térségben. Az afrikai gyarmatok esetében már sokkal nehezebb dolga volt az antantnak.