Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

november 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (86) alagút (7) állat (8) amerikai (101) angolok (8) arabok (15) argentin (5) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (6) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (11) ejtőernyős (27) életrajz (41) elmélet (12) erdély (5) erőd (8) értékelőposzt (7) évforduló (53) fegyver (7) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (96) haditengerészet (53) hadsereg (15) hadtörténelem (159) hadtörténet (22) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (52) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (107) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (7) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (59) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) könyv ajánló (5) középkor (10) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (56) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lista (5) lovas (6) lovasság (10) lövészárok (5) magyar (151) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (68) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (30) ostrom (6) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (10) rendvédelem (54) róma (13) román (8) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) spanyol (5) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (18) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (38) szovjet (63) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (71) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) USA (7) usa (54) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (6) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (73) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Különlegesek: Az amerikai riggerek

2013.12.23. 07:00 proletair

rigger_wings_with_us_army_air_baseball_jersey.jpgSzinte már közhely, hogy ami katonai és különleges, abban szinte biztos szerepel az ejtőernyő. Az ejtőernyősök népes családjában vannak haditengerészeti kommandósok, mélységi felderítők, célmegjelölők, zöldsapkások, bordó barettesek, de még különlegesen képzett egészségügyi katonák is. Akcióik sikerének (sőt, testi épségüknek és életüknek) alapja maga az ejtőernyő. Ennek az eszköznek az előkészítése, hajtogatása, karbantartása, javítása egy különleges egység feladata. Mivel ahány ország, annyi féle ilyen szolgálat van, most talán a leghíresebbet mutatjuk be: ők az USA Rigger-jei, vagyis az ejtőernyős kiszolgáló egységek katonái.

Az ejtőernyős fegyvernem a második világháború idején lépett be a felnőttkorba. Az USA hadseregének első abnsuppat.gifejtőernyős katonái még nem voltak jelen nagy számban a hadtáposok élelmezési listáján, és akkoriban az ejtőernyőjüket még maguk hajtogatták. Az ernyők raktározása, szállítása egyszerű hadianyagként ment, nem volt külön szolgálat ami külön foglalkozott volna az anyag raktározásával. 1940-ben alakult meg az első ejtőernyős teszt-szakasz 2 tiszttel és 48 közlegénnyel. Ugyanekkor a Szárazföldi Haderő Légi Hadtestétől (A légierő jogelődjétől) három katonát vezényelnek át az elsőként felállított ejtőernyős alakulathoz, hogy ők legyenek a Riggerek ősei. Csak sejteni lehet, hogy azért eshetett a légi hadtest katonáira a választás, mert ennél a fegyvernemnél a pilóták ernyőit tényleg mások kezelték és hajtogatták, a pilótáknak ezzel (jó esetben) nem kellett törődniük. A háború idején a U.S. Army jelentős fejlesztéseket vitt végbe, és nekifutásból öt (5!) légidesszant hadosztályt állítottak fel. Egyértelművé vált, hogy ennyi ember kiképzése mellé nem fér be olyan „tananyag” mint az ejtőernyő hajtogatása. Így hát az első riggereket beiskolázták Fort Benning-be, hogy megfelelő kiképzést kapjanak. Na igen ám, de kitől? A hadsereg tábornokai előtt már ismert volt a burmai egységek ellátása, így az ezekben az akciókban részt vevő „ős-riggerek” tudása lett az alap. Kis kitérő, de érdemes megemlíteni a burmai akciók kezdeti nehézségeit és későbbi sikereit. A legfőbb nehézséget images.jpg(az állandó japán veszedelem mellett) a térség földrajza és az éghajlat jelentette. A repülőgépek a kevés, kisméretű leszállópályán (igazából fáktól mentes tisztáson) csak körülményesen tudtak le és felszállni, monszun idején viszont sehogy. A riggerekre hárult a feladat, hogy a szükséges ellátmányt összekészítsék, és a gépekből a magfelelő helyen kidobják. Sok esetben menet közben kellett kitapasztalniuk, melyik a helyes eljárás. Volt, hogy üzemanyagot kellett dobni, és ekkor 5 gallonos kannákból négyet egy nagy kosárba helyeztek, és azt gazzal, fűvel bélelték, majd így dobták ki. Később rájöttek, hogy egy félig teli (vagy félig üres, de most ne filozofáljunk) 55 gallonos hordót hálóba raknak, és azt dobják ki, jobban járnak. Földet érésnél egyben marad, nem úgy, mint a kannák, és több is megy így ki egyben, ráadásul kevesebb a meló is ezzel a módszerrel. Arra is bevetések során jöttek rá, hogy rizst, sót, babot, lovaknak takarmányt szintén kisebb zsákokban érdemes dobni. A kisebb itt kb 16 kilogrammot jelentett. A zsákokból hármat raktak egy kötélhálóba, és így dobták ki, így szinte biztos volt, hogy egy keményebb földet érésnél lesz olyan zsák, ami nem szakad ki. Nem mellesleg 16 kilót jó eséllyel még elbírt egy kínai teherhordó. Az akciók során dobtak le robbanóanyagot, rádióberendezéseket, kötszert, gyógyszert, kb 10000db esőkabátot, lángszóróhoz teli tartályt… Szóval kijelenthetjük, hogy volt tapasztalat, és azt a legjobb helyen tudták továbbadni, kamatoztatni.

A légideszant hadosztályok katonáinak jelentős szerepet szántak a nyugat-európai partraszállásban, így a riggereknek is akadt dolguk bőven. Nem csak a katonák ernyőivel kellett foglalkozniuk, hanem az ejtőernyővel sdsfed-500x240.jpgkidobott utánpótlás előkészítésében is. Itt sokszor kellett improvizálniuk: nem egyszer vadászgépek ledobható üzemanyagtartályait alakították át tehertartálynak, és ebbe gyömöszölték be a lőszert, élelmet, vagy kötszert. A nagy légidesszant műveleteket követően sokszor riggerek ültek a második hullám teherszállító repülőgépein, és ők voltak, akik az utánpótlást kihajigálták a gépekből. Ezek a műveletek természetesen a szárazföldön harcolók hathatós közreműködésével történtek, ekkor vették nagy hasznát a szintén ejtőernyős Pathfinder egységeknek. Az ardenneki csatában az amerikai csapatok légi úton történő ellátása kifejezetten sikeresnek volt mondható: az ellátmány 90%-a került a csapatokhoz.

A háború végével felvetődött a kérdés, hogy az ejtőernyős kiszolgáló egységeket milyen új szervezeti formába tagolják. Az egységeknek ugyanis már nem csak az ejtőernyők tárolásával, karbantartásával, bevetésre történő előkészítésével is kellett volna foglalkozniuk, hanem új módszerek és eszközök kifejlesztésével, és kiképzéssel QM_crest_modified_sm.jpgis. 1950-ben dőlt el a kérdés: a riggereket a Szárazföldi Haderő (Army) Ellátó Hadtestébe (Quartermaster Corps) tagolták. 1951 május 21-én Fort Lee-ben megkezdődött az első hivatalos rigger tanfolyam ami 12 hetes volt és a körülményes „ejtőernyős hajtogató, karbantartó, és légi utánpótlás-szállító kurzus” nevet viselte. A 4 tiszt és 55 legénységi állományú rigger ejtőernyős beosztású katona volt, tehát rendelkeztek ejtőernyős ugrással, (ez előfeltétel volt) és kiváló egészségnek és fizikai erőnlétnek örvendett. A következő két évben mind többen végezték el a kurzust, és ezzel egy időben egyre másra alakultak a Légi elltámány-előkészítő, ejtőernyő ellátó-karbantartó és légi felszerelés karbantartó századok. Hamar kiderült, hogy a képzésnek van létjogosultsága, mert kitört a koreai háború, és ebben a háborúban már nem csak a légideszant hadosztályokat kellett légi úton kiszolgálni, hanem más „mezei” harcoló alakulatokat és a tengerészgyalogságot is.

A koreai háború már igazi logisztikai kihívást jelentett a hadseregnek. A félsziget mostoha időjárási viszonyai, kedvezőtlen terepadottságai és fejletlen úthálózata miatt nagy segítséget jelentett a légi úton történő utánpótlás. A harcoló csapatoknak az ellátmányt nagyon veszélyes küldetésekben kellett eljuttatni. Hogy minél több készlet jusson a saját csapatokhoz, a dobási magasságot rendszerint nagyon alacsonyan állapították meg, volt, hogy M38Airdrop400.jpg300 méternél alacsonyabban repültek C119droppingCDSkoreanwar.jpgúgy hogy közben a kommunista csapatok folyamatosan lőtték a gépeket. Közben új teherszállító gépek is hadrendbe kerültek, amikből már nagyobb rakományokat is ki lehetett dobni. Ilyen gép volt a C-119 Flying Boxcar, amiből „könnyedén” ki lehetett hajítani egy Jeep-et is, vagy egy tábori tarackot. Persze a dolog nem volt ilyen egyszerű, mert ennél a teherszállítónál bár már felismerték, hogy a gyors, hatékony ki és berakodás elősegítésére érdemes a gép törzsének hátulját nyithatóra tervezni, ezt úgy oldották meg, hogy a két hatalmas ajtót kétirányban szét lehetett hajtani. A levegőben viszont nem. Emiatt a nagyméretű rakomány kidobásához a hátsó ajtókat le kellett szerelni, ami elég veszélyes és főleg huzatos repülőutat jelentett. Később a gépek hátsó részét áttervezték, és a maiakhoz hasonló rámpás, levegőben is nyitható ajtót terveztek a géphez.


173JunctionCity1958.jpgA koreai háború után a riggerek nem maradtak munka nélkül. Egyre több új szállítógép típus jelent meg a légierőben, a helikopterek is teljes jogú tagságot nyertek, új ejtőernyők lettek rendszeresítve, új módszerek lettek kidolgozva. A vietnami háború aztán bebizonyította (ismét) hogy mennyire megérte az alapos felkészülés. A háború majd tíz éve alatt jelentősen felértékelődött a légi teherszállítás. A második világháborút követő legnagyobb légideszant hadművelet is ekkor lett végrehajtva: Az 1967-es Operation Junction City keretén belül a riggerek által összekészített utánpótlásból 503 tonnát dobtak le naponta, ami akkoriban abszolút rekordnak minősült. Rá egy évre kidolgozták a LAPES (Low Altitude Parachute Extraction System) módszert, aminek az volt a lényege, hogy az utánpótlást raklapokra erősítették, majd a teherszállító gép rámpáján egy ernyővel szó szerint kihúzatták. A dolog különlegessége az volt, hogy mindezt a föld felett egy-két méterrel repülve kellett végrehajtani úgy, airlee1.jpghogy a teherszállító nem érintette a talajt. Vagyis ez esetben az ejtőernyő inkább fékernyőként funkcionált. A módszer sikeresnek bizonyult, hiszen extra gyors „kirakodást” tett lehetővé, ami nagy előny volt olyan helyeken, ahol a gép nem tudott volna leszállni, mert a terep túl egyenetlen volt, vagy mert épp harcok folytak a környéken. Az elméletet tehát sikeresen ültették át a gyakorlatba, ám 1968-ban már igazán élesben is alkalmazhatták. A Khe Sanh-i amerikai tüzérségi támogató bázist a vietnami reguláris és partizáncsapatok 77 napig tartották ostrom alatt. A bázist ötezer tengerészgyalogos védte, és bizony a körbezárás híre miatt az amerikai fejeseket Khe_Sanh_landing.jpgkirázta a hideg. A kevésbé feledékenyek emlékezhettek még a franciák dien bien-phu-i csatavesztésére, és elhatározták, hogy a körbezárt bázist mindenáron megtartják. Ehhez kellett az állandó utánpótlás, amit a légierő teherszállító gépei és a hadsereg meg a tengerészgyalogság helikopterei szállítottak. A bázis kifutópályáját folyamatosan aknavető és tüzérségi tűz alatt tartották a vietnami erők, így a LAPES módszer lett a leggyorsabb megoldás. A rakomány rendszerint élelmiszer, víz, lőszer és egészségügyi felszerelés volt, szóval a szokásos. 14350 tonna légi úton érkező ellátmányból 8120 tonna volt ejtőernyővel vagy LAPES rendszerben kidobva. A csata az amerikaiak győzelmével végződött igaz ehhez hozzájárult a légierő is kábé 110000 tonnácska bomba ledobásával. A bevetések alatt a teherszállítókat is többször érte találat, egy rigger vesztette életét. A bázisra később néhány riggert vezényeltek, hogy a felhasznált ernyőket begyűjtsék, és a még használható vagy javítható darabokat kiválogassák. Ezeket később újra felhasználták. A vietnami háborúban az utánpótlást magasabbról is dobták, ha a körülmények ezt követelték meg. Az ilyen dobási zónák kijelölésében nagy szerepet játszottak a már ismert pathfinderek.


fort-benning-just-cause-jump_1.jpgA vietnami háború után szintén egy (történelmileg) rövid idő elteltével ismét nagy dobásra készültek az amerikai ejtőernyősök. 1989-ben Panamában a 82. Légideszant Hadosztály lett bevetve. A riggerekre nagy feladat hárult, mert a hadosztály magával vitte a páncélosait is, a kifejezetten légideszant hadműveletre tervezett M551 Sheridan-t, de szükség volt tábori tarackokra és HMMWV (népies nevén Hummer) terepjárókra is. Nos, ezek összekészítése és kidobása nem kis feladat volt, de sikerült. Az első Öböl-háborúban a riggerek jelenléte úgyszólván természetes volt, viszont a háború után a kurdoknak nyújtott humanitárius légi segélyszállítmányok előkészítése már jelezte, hogy békés feladatokra is egyre többször lesznek bevetve. Így lett, és ennek a legékesebb és legfelemelőbb bizonyítéka az Operation Provide Promise, ami Bosznia-Hercegovina számára nyújtott humanitárius segítségnyújtás volt. Ez 1992 és 1996 között zajlott, és ez lett a történelem eddigi legnagyobb szabású humanitárius légihídja.

Ejtőernyős szolgálat az USA minden haderőnemében megtalálható. A közös bennük, hogy minden haderőnem riggerje először alap ejtőernyős képzésben részesül, majd ennek sikeres teljesítése után kezdhetik meg a rigger Jan25Story10ma.jpgalapképzést. Itt minden haderőnem katonája ugyanazt tanulja, aztán a kurzus végeztével a saját haderőnemében továbbképzésre kerül sor. A kurzus főbb elemei: Légi desszantdobás, ahol is a rakomány és utánpótlás dobással kapcsolatos ismereteket sajátítják el. A következő rész az ejtőernyős felszerelés karbantartása és javítása. Itt nem csak az ejtőernyőkkel kapcsolatos teendők kerülnek sorra, hanem az összes raklapféleség, és egyéb olyan eszköz, ami desszantobásnál alkalmazható. A harmadik oktatási fázis a hajtogatás. Itt a személyi ernyők (alap ejtőernyők) könnyű teherernyők hajtogatása a feladat. Első olvasatra könnyű tananyag, de nem nehéz belátni, hogy mennyire precíz munkavégzést, és kivételes pontosságot igénylő munkáról van szó. Egy rosszul hajtogatott ernyő, egy figyelmetlenségből állománynál maradt hibás ernyő, egy slendriánul dobásra előkészített rakomány súlyos problémákat okozhat. Nem csoda, hogy a riggerek vizsgáztatása rendkívül szigorú. Ha az alap tanfolyamot elvégezték, jogosulttá váltak a rigger ejtőernyős jelvény viselésére, a bordó barett 100718-A-0428E-029copy.jpghasználatára, valamint tábori 450x299_q75.jpgkörülmények között a piros baseball sapka viselésére.Innen a haderőnemek a saját riggerjeiket külön képzik tovább. A tengerészgyalogság és a haditengerészet közösen képzi a riggereket, ami nem csoda, hiszen hasonló haditechnikával rendelkeznek. A légierő és a hadsereg külön-külön saját riggerjeit képzi. A felsoroltakon kívül létezik még a Különleges Műveleti Rigger, vagyis az elit elitje. Nevéből kikövetkeztethető, hogy a fegyvernemek különleges alakulatainak ejtőernyős kiszolgálói, és ilyen minőségben tényleg csak nagyon kevesen szolgálnak.

Talán az eddigi rövidke bemutatóból is kiderült, hogy az amerikai ejtőernyős szolgálatok katonái tényleg magasan képzett, felkészült emberek, akik nélkül az ejtőernyős műveletek elképzelhetetlenek. Munkájukat rendszerint nem övezi dicsfény, nincsenek kamerák kereszttüzében, mégis az egyik legmegbecsültebb szakmát űzik, amire méltán büszkék is. Jelmondatuk is hűen tükrözi hozzáállásukat: I will be sure, always.

51 komment

Címkék: amerikai különlegesek ejtőernyős

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Minorkavidor 2013.12.23. 10:15:47

Ez érdekes volt, kösz a karácsony előtti posztot.

Egy dolog viszont érdekelne. Nekem az ejtőernyőzéssel közelebbi kapcsolatban álló ismerőseim, azt mondták, hogy addig nem került sor az első ugrásra, amíg tisztességesen meg nem tanulták összehajtogatni az ejtőernyőjüket. Már csak a saját biztonságuk végett?

A kérdésem az, hogy azért az harcos állományt azért megtanítják jól összehajtogatni saját személyi ejtőernyőjüket, vagy tévedek?

proletair · http://lemil.blog.hu 2013.12.23. 10:44:46

@Minorkavidor:

Idehaza mindenki magának hajtogatott ernyőt. emlékeim szerint két hét volt a "földi kiképzés", ebből egy hét a hajtogatás. Természetesen mentőernyőt is.

Az amerikai rendszerben ha jól tudom ilyen nincs. Jön a baka, ráadják az ernyőt, oszt ugrik.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2013.12.23. 12:11:28

@proletair:

Mi (egy határral odébb) egy hónapig hetente háromszor hajtogattunk, fő- és mentőernyőt egyaránt, csak utána ugrottunk. Párokra voltunk osztva (emlékezetem szerint az ernyőhajtogatás a tipikusan "egyedül nem megy" kategória), tehát ketten hajtogattuk mindkettőnk ernyőjét, viszont ugrás előtt egymás eje-könyvébe, keresztbe írtuk alá a hajtogatási igazolást. Én a spanomét, ő az enyémet. Állítólag lélektani okokból, hogy a felelősséget ne önmagaddal szemben, hanem a társad ernyőjéért viseld.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2013.12.23. 12:12:23

Ja és persze gratula a poszthoz!

proletair · http://lemil.blog.hu 2013.12.23. 13:25:50

@tiboru:

Pontosítanom kell: kiképzés idején mi is párban hajtogattunk, de már szerződésesként a rutinos katonák nem igényeltek segítséget, és még így is be tudták egyedül hajtogatni az ernyőt 20 perc alatt (amit én mindig csodáltam). Amúgy én is magam hajtogattam az ernyőmet, csak a tokra záráshoz kértem segítséget, mert az sosem ment egyedül. Volt olyan, hogy egy vadonatúj ernyőt négyen is alig bírtunk lezárni.

Eje táborban a főtiszti és vezérkari állománynak eje szolgálatos katonák hajtogatták az ernyőiket. Viszont kiugrásig 5 alkalommal ellenőrizték az ernyőt. Kétszer hajtogatás közben, egyszer hajtogatás végén, egyszer ugrás előtt magában, és egyszer ugrás előtt felszerelve.

cromwell2.0 2013.12.23. 13:36:45

Gratulálok! Nagyon szép és érdekes munka!

Minorkavidor 2013.12.23. 14:00:24

@proletair:

Érdekes, bennem viszont kétely támad. Mi van ha nincsenek ott a riggerek? A modern háborúk első szabálya (amit a legismertebb módon az öreg Moltke (a sedani győztes) fogalmazott meg: a haditervek az első puskalövéskor érvényüket vesztik. Az amcsik komolyan azt hiszik, hogy nem kell vészhelyzetre fel készíteni az embereiket, hogy a kiszolgálók mindig és ott lesznek ahol kell?

tiboru · http://blogrepublik.eu 2013.12.23. 14:24:11

@proletair:

20 perc? Hm, tényleg szép teljesítmény, mi párban sem mentünk soha 25 alá. Igaz, nem volt hivatalos szintidő, amit meg tudok érteni: senki nem akarta így siettetni az állományt. Rengeteg dolog volt, amit egy adott időn belül kellett végrehajtani, de az ernyőhajtogatás (hálistennek) nem tartozott ezek közé.

proletair · http://lemil.blog.hu 2013.12.23. 14:32:08

@tiboru:

A hajtogatás normaideje asszem 40 perc volt, de úgy, hogy két ember két ernyőt, párban hajtogat. Csak jól bejáratott ernyőt lehetett 20 perc alatt behajtani, és ebben az esetben nem kellett a zsinórfelfűzésnél elszakadt gumifüleket cserélni (vagy ugrásnál szakadt el, vagy felfűzésnél pont) és az ellenőrző személy is mindig ott termett (zsinórellenőrzés, felfűzésellenőrzés, végellenőrzés)

Aki hamar végzett, az többet lazíthatott, cigizhetett, kólázhatott a kantinsátorban, vagy aludhatott a fűben. Tehát volt értelme igyekezni. Kapkodni meg úgysem lehetett.

wape 2013.12.23. 15:34:29

Nagyon érdekes poszt, köszönöm. Nekem egyedül a nevük jelentése hiányzik. Ezt még esetleg érdemes lett volna belerakni, nem nagyon hallottam még olyat hogy egy hidat dobtak volna le utánpótlásként

Chosion Reservoir Bridge Drop

Perhaps the most famous drop was the first ever airdrop of an M-2 treadway bridge, at Koto-Ri on 7 December 1950. Communist forces had surrounded parts of the 7th Infantry Division and the 1st Marine Division near the Chosion Reservoir. The Chinese had demolished part of a mountain road over an impassable ravine to their rear, blocking withdrawal by vehicle. The 8081st dropped 1,571 tons of supplies to sustain these 20,000 men from 29 November to 9 December 1950. In an effort to provide an escape route the 8081st constructed platforms for and rigged eight sections of an M-2 bridge that was at Yon-Po airstrip. The next day eight C-119s lifted off, each carrying a 4,500 lbs section of the bridge. In the air the Quartermaster Dropmasters extended the bridge sections 8 feet out of the rear of the aircraft to cut down the ejection time and increase drop accuracy. Dropping into an area only a few hundred feet long, the bridge sections arrived intact, testimony to the skill of the riggers of the 8081st. The Marines assembled the bridge which undoubtedly saved lives. This drop showed the high degree of improvisation, speed and ingenuity of the company

Hadrian77 2013.12.23. 19:12:03

Nagyon érdekes írás, gratulálok! Sok szép ilyen videó van a youtube-on. :)

@Minorkavidor: gondolom minden reptéren vannak rigger, hadianyagot meg csak ott lehet felpakolni. Egy tehergépen meg a 4-5 fős személyzet része, állandó tartozék.

Neoprimitív 2013.12.24. 08:12:04

Köszi a karácsonyi ajándékot, nagyon jó írás!

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2013.12.24. 17:46:20

Vajon rajtam kívül hányan olvasták niggernek a riggert? :)))

Pilotax 2013.12.24. 18:19:59

Gratulálok proletair, szépen összeszedted a riggerekről szóló anyagot.
Szerintem magyar viszonylatban nem igazán használható lenne ez a rendszer, tekintettel a két haderő közötti nagyságrendi különbségekre. Nálunk nincs olyan háttér ami szükségessé tenné.
Talán az ejtőernyős mint fegyvernem kifejezést kifogásolnám egy kicsit. Pontosan azért ami Te is írtál, hogy szinte minden fegyvernemnél található olyan ejtőernyős szakszolgálat ami az adott fegyvernem speciális igényeit szolgája ki.
Még a légideszantot mint fegyvernemet se nevezném annak, hiszen a légideszant tulajdonképpen egy speciális szállítóeszközzel a céljához szállított harcoló alakulat. Tevékenységének igen igen kis részét jelenti maga a célba juttatás, igaz az eléggé meghatározó.
Sajnos már nem emlékezem arra, hogy a mi időnkben milyen volt a hajtogatás kiképzés. ennek az lehet az oka, hogy civilben már úgy megtanítottak hajtogatni, hogy a seregben egy két ernyő ellenőrzött behajtása után már önállóan hajtogattam, illetve kivívtam azt a jogot, hogy behajtogathattam a századom tisztjeinek az ernyőit. Hú de boldog voltam(:. Aztán később elég nehéz volt megszabadulni a feladattól. Mi a túrónak dicsekedtem el a hajtogatás tudásommal, ráfizettem, úgy kellett a hülye hiénának. Bár ennek eredményeképpen azért kaptam néhány jutalom ugrást is, de nem biztos, hogy megérte.

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2013.12.24. 20:03:17

Gratulálok a poszthoz!

A rossz hír: tán két hete olvastam róla, "haderőnem racionlizálás" miatt ,azaz mert nincs pénz, felszámolják az amerikai ejtőernyősöknél a Pathfinders-eket, és bemutató csapatot (Red Devils)

na meg azért mert úgy tűnik az ejtőernyősöknél hadosztályszintű ugrás max akkor lesz, ha mindenki egyszerre iratkozik be néptáncra közülük...

Realistábbak(?) szerint a fegyvernem felett elszállt az idő, aka dolmányos huszárok...

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2013.12.24. 20:12:17

Jegyzem index címlapról találtam ide:)

De most kérem a szerzőt döntsön: én is készültem egy könnyebb írással, odaadjuk-e a tisztelt olvasóknak még karácsony alatt, vagy várjunk vele kicsit?

Trisi · www.alphawing.hu 2013.12.24. 20:30:28

Jelenleg mentőernyőt csakis olyan hajthat akinek erre szolgáló oktatói szakszolgálati engedélye van. Tehát mezei ugró hozzá sem nyúlhat, még csak ki sem nyithatja mert le is van plombálva.

Az ugrásnak pedig már nem feltétele a hajtogatás, mivel jóideje nincsen körkupolás ernyő használatban így a légcellás ernyők hajtogatása is sokkal bonyolultabb. Bár meg kell tanulni hajtogatni, de az első ugrások alkalmával rendszerint nem saját hajtogatással ugranak. Sőt ezt sok ugrás után sem tehetik meg, mert FAI B szintű vizsgához van kötve a saját ernyő hajtogatása.

TóthAttila 2013.12.24. 21:18:29

1985-ben MHSz-keretek között ejtőernyőztem. Beszarisági okok miatt csak 10 (bekötött)ugrásom lett. A tizedik kukoricaföldön 2 méteres kukoricák között ért véget, a fél kukoricatáblát behajtogattam a tárra hajtott ejtőernyő mellé, nem vállaltam a következő ugrást (ez lett volna az első kézi nyitás) közölték, hogy akkor menjek a faszba.

RS4/4-es félgömbkupolás ernyővel ugrottunk és Be8-as hasernyővel. 9 hónapig tartott az alapképzés. Heti 1-2 nap elmélet és tornaterem. 8.9.hónapban 2-3 alkalom a kisapostagi repülőtéren. Ott hajtogattunk, mint a kisangyal, mindenki a saját főernyőjét és hasernyőjét is. A 8.ugrásnál a mentőernyőt rá kellett nyitni a főernyőre, kellett tudnunk hasernyőt is hajtogatni. A 9 hónapos képzés célja egytlen volt: mindenki merjen kiugrani a gépből első ugrása során, senkit ne kelljen kilökni. Jól fölhúztak minket pszichésen 9 hónap alatt.

Az első 8 ugrás a péri repülőtéren történt, kb 1000 ejtőernyős hajtott végre kb 10000 ugrást kb 5 nap alatt. 1 rendkívüli esemény volt, senki nem sérült, anyagi kár nem keletkezett. Jó volt fiatalnak lenni.

Papírzsepi · http://lemil.blog.hu 2013.12.24. 21:30:46

Szép volt, Proletair! Gratulálok, és köszönjük a remek posztot!
(Tudom, nekem is kéne írnom megint, de most elég reménytelen. Talán ha Hármaska kicsit nagyobb lesz... De addig is: csak így tovább!)

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2013.12.24. 22:12:27

@Trisi: te honvédségi vagy sport ejtőernyőkről beszélsz? Mert a cikk, ha jól értem, katonai témával foglalkozik.

Javítson ki valaki ha hülyeséget írok (ejtőernyőzéssel kb. annyira foglalkoztam, hogy a HHH felett repkedő siklóernyősöket fotózgattam egy időben, jó messziről :) ), én úgy emlékeztem, hogy a honvédségnél azért használják/-ták a körkupolás ernyőket, mert bár nehezebb őket kormányozni, gyorsabban süllyednek, mint a sportcélra használtak és ugye ha lőnek rád, akkor nem az az elsődleges szempont, hogy minél tovább a levegőben tudj maradni. :)

A másik amit nem értek: ha le van plombálva a mentő ernyő, akkor hogy a fenébe nyitja vészhelyzetben az ugró?

TóthAttila 2013.12.24. 22:35:49

@álfirkász: A gömbkupolás ejtőernyők lassabbak, lomhábbak, kevésbé fordulékonyak, mert nagyobb a méretük, mint a paplanernyőké. E miatt alkalmasabbak arra, hogy a 40-es IQ-val rendelkező szibériai parasztgyerek is túlélje az ugrást, mint paplanernyővel. Könnyebb kezelni őket, kevesebb tapasztalat kell hozzájuk, kisebb a bokaficam földet éréskor. Ha lőnek rád, a lövedékek több száz m/sec sebességgel jönnek, gyors ernyővel sem ugrasz el előlük. Mielőbbi földet éréshez a gömbkupolásat is meg lehet sürgetni. Alapból jóindulatúbbak, mint a paplanernyők.

A plombát egy mozdulattal feltéped. Nincs az oda hegesztve.

TóthAttila 2013.12.24. 22:41:02

Azt nem értem, hogy a nem különleges alakulatok ejtőernyősei milyen nagy horderejű katonai tevékenységgel vannak elfoglalva, ha a saját ernyőiket sem maguk hajtják. Amikor az ejtőernyődet behajtod a saját kivégzési parancsodat írod alá. Igen precízen csinálja az ember. Még ha ezeknél a riggereknél hadbíróság jár a nem szabályosan nyílt ernyőért, akkor sem ugranék szívesen más által hajtott ernyővel.

proletair · http://lemil.blog.hu 2013.12.24. 22:41:54

@TóthAttila:

Az amerikai körkupolás ernyő minden, csak nem jóindulatú (A T-10) Irányítani nem lehet, nagy a süllyedése, és szinte tuti, hogy becsapódsz, tehát a ficamnak is nagy az esélye. Ráadásul sok NATO országban ezt használják.

Amúgy a leplombált mentőernyőt nem értem. Semmi értelme.

TóthAttila 2013.12.24. 22:51:40

@proletair:
Bocs, 1985-ös magyar állapotokról beszélek. Az átlag tömegű ejtőernyős fegyver nélkül 100 kiló. RS4/4-essel csávó úgy landolt a reptér melletti Józsibácsi háza tetején, hogy pár égetett agyag cserép tört csak össze. A háztetőn való földet érésből a háztetőről való lemászás volt a legnagyobb gond.
Haditeknikával kapcsolatban tudják a mai napig az oroszok, hogy mit csinálnak, bár ez az ernyőtípus talán NDK-s volt, erős orosz felügyelettel.

nandras01 2013.12.24. 22:54:55

@álfirkász: jelentkezem :)

@poszt: szokásos színvonal.
nagyszerű :)

proletair · http://lemil.blog.hu 2013.12.24. 23:18:05

@TóthAttila:
Az RS NDK-s volt, és kiváló konstrukció. A három féle ugrási módhoz való alkalmazhatósága miatt viszonylag nagy és nehéz ernyőnek számított, ellenben kényelmesen lehetett vele földet érni. Az amerikai rendszerben a T-10-es ernyők arra kellettek, hogy 1000 láb magasból a katona egyben érjen földet a felszerelésével.

kvadrillio 2013.12.24. 23:28:53

@Hiryu 2,0: hmmm....talán mert a "felderítéseket" már egyre inkább a drónok végzik ??????????

TóthAttila 2013.12.24. 23:42:14

Volt valami KAP-3 vagy KAB-3 nevű légnyomásfüggő nyitószerkezet. A földön az ugró beállította azt a légnyomásértéket, amit mondtak neki, zuhanás közben a ketyere azt a légnyomást elérve egy rántással kinyitotta az ernyőt(borítékot). Állítólag ezért a biztonsági szerkezetért (közepes méretű gyufásdoboz, amiből kilóg egy kb hatvan centis sodrott acél huzal, gégecsőben) nyugati ejtőernyősök nyugati használt autót voltak hajlandóak adni, mert nekik semmi ilyen eszközük nem volt.
Nem is voltunk tisztában azzal, hogy alapvetően egész jó felszereléssel készülünk lenyomni a már akkor is hanyatló nyugatot. Ez csak évtizednyi távlatból tudatosul.

proletair · http://lemil.blog.hu 2013.12.25. 00:38:18

@TóthAttila:

KAP-3 és PPKU.

Nem értem, mit csinált volna egy nyugati ejés egy ilyen szerkezettel, lévén ezeket csak stabos vagy kézi ugráshoz lehetett használni, a nyugati ernyőket meg csak bekötött rendszerben.

A műszerek megbízhatósága pedig hát nem volt épp 100%-os.

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2013.12.25. 01:04:41

@TóthAttila: "ha lőnek rád" - arra gondoltam (pontosabban annak a régen olvasott cikknek a szerzője arra gondolt), hogy ilyen helyzetben nem mindegy, hogy három vagy hat perc (most mondtam két számot), míg földet érsz, lehetőleg épségben, harcképesen.

proletair · http://lemil.blog.hu 2013.12.25. 02:06:25

@Pilotax:

Én fegyvernemnek venném az ejtőernyősöket. Igaz a 2 vh alatt az amerikaiak "ejtőernyős gyalogos" megnevezést használtak, de később egyértelmű volt, hogy többről van szó. Idehaza talán nem jön ki annyira a dolog, de egy ejtőernyős hadosztály ma is jelentős tűzerőt képvisel, és sok az olyan eszköze, fegyvere, amit külön airborne feladatra terveztek. Szerintem egy orosz ejtőernyős tuti megsértődne, ha legyalogosoznád.

Amúgy én azt írtam, hogy minden HADERŐnemnek van saját riggerje, tehát Army, Navy, Marines, Air Force. De ahogy az amerikaiakat ismerem, még tán a Coast Guardnak is van:)

@Hiryu 2,0:

26-án mehetne az új írás, ha neked az megfelel!

Én olyat is olvastam hogy valahol a riggereket lecserélték civilekre. Egyszerűen szerződtek egy céggel oszt jónapot-

Trisi · www.alphawing.hu 2013.12.25. 06:33:13

@álfirkász: A katonai dolgokat vették át a sport ernyősök is. Még a nyolcvanas években idehaza mi is körkupolással ugrottunk és az amcsik teljesen el voltak képedve, amikor meglátták hogy az RS4/4 (NDK-s gyártmány, körkupolás ernyő) képes irányítva is repülni. Ugyanis az amcsik kis magasságban dobták ki az ugrókat rendszerint nagy sebességgel és amikor kinyílt az ernyő éppen földet is ért. Illetve nem volt cél hogy irányítsa a jóember. Jött is a lábtörés meg egyebek :) De az itteni és a keleti blokk ernyősei egy jóval fejlettebb ernyővel ugrottak. Ezek irányíthatósága nem volt légcellás ernyőkével vetekedő, de 3-4 m/s sebesség azért megvolt, ami a függőleges 4-5 m/s -hez egész korrekt volt.

A riggereket is az amcsik találták ki, ezek régebben csak hajtogattak, most már ernyőt módosíthatnak is, nagytudású, képzett emberek akik minden ernyővel kapcsolatos dologért felelnek. Ezt vették át itthon is, mert jó ötlet! :) Amcsiknál a riggereknek olyan vizsgát kell tenniük amihez azért elég rendes mennyiségű technikai tudással kell rendelkezni. Többek között ők azok akik a katonai ernyőzésből áthoztak pár dolgot a polgáriba. Mert azért aki ernyőzik, az nem csak munka címén teszi mindezt :)

A mentőernyő annó hasernyő volt, körkupolás és viszonylag egyszerűen hajtogatható. A nyílásához csupán annyi kellett, hogy erős légáramlatba kerüljön és ne adjon el semmibe. Ezért bárki képes volt behajtani ( lásd Be8-as ernyő ami éppen életmentésre alkalmas volt de sülyedt mint a balta ). Ezeket váltották le a légcellás ernyők, amik irányíthatók, ámde bonyolultabbak és a nyitás is macerásabb. A mentőernyő pedig tartalék ernyő lett, ami azt jelenti, hogy teljes értékű ernyővé alakult. Például ilyen az amcsik MT1-es ernyője amivel egy katonát teljes menetfelszereléssel ki lehetett dobni egy gépből, mert az ernyő felülete úgy lett kimérve, hogy bírja a terhelést. ( nagyjából 280-340 négyzetláb felülettel )

A leplombált mentőernyő ötlete is amcsi, ugyanis a rigger behajtja, leellenőrzi, majd egy cérnával átköti a kioldót a tartalékernyőn. Tehát ha valami bibi van akkor ő a hunyó. De ez már polgári repülésben szokásos eljárás, szerintem nagy tömegben nem is lehet kivitelezni mondjuk desszantosoknál.

Viszont a PPKU és KAP nevű mechanikus eszközöket még én is használtam. Azok nem voltak túl megbízhatók... viszont már a hadseregben is használnak vésznyitót, főleg a HALO ugrásokhoz hasznos. ( High Altitude Low Open ) Ezek a vésznyitók viszont már piropatronos rendszerek és teljesen elektronikusak.

Nekem volt olyan élményem amikor a PPKU akkor sűlt el, amikor a földön gyalogoltam befelé....nagyjából 500 méteren kellett volna neki mindezt megtennie. Na azóta nem zuhanok túl magasságot :)

Pilotax 2013.12.25. 09:17:32

@proletair: Szerintem mielőtt folytatnánk a fegyvernem avagy nem fegyvernem az ejtőernyősök polémiát, tisztáznunk kellene mit is értünk a fegyvernem alatt!
Én a szűkebb értelmezés híve vagyok, vagyis szerintem három fegyvernem létezik úgymint szárazföldi haderők, légi erők és a haditengerészeti erők. Gyakorlatilag e három fogalomba besorolható minden katonai egység, még akkor is ha vannak közöttük határterületek, mint pl. az ejtőernyősök (- vagy a tengerészgyalogság,-) akiket hol a szárazföldi, hol a légierő alá rendelnek. a tengerészgyalogság az ami ilyen szempontból igen hasonló, mert azok is hol a szárazföldi erők, hol a tengerészet alá vannak rendelve. Ebből a gondolatmenetből kiindulva sorolnám én inkább a szakcsapatok körébe az ejtőernyősöket, és ezalatt elsősorban a nagyobb kötelékekben bevethető légideszantos ejtőernyősöket értem.
A mélységi felderítők és pl. a különböző kommandós jellegű - ejtőernyővel bevetett - csapatok már bevetési létszámuk okán sem nevezhetők szerintem fegyvernemnek.
Véleményem szerint egy fegyvernem képes önálló hadászati cél elérésére, az ejtőernyősök azonban legfeljebb hadműveleti célok megvalósítására alkalmasak.

proletair · http://lemil.blog.hu 2013.12.25. 10:06:21

@Pilotax:

Ez a blog pont erre való, hogy az ilyen vitás kérdéseket kultúráltan megvitassuk. Az én meglátásom szerint tisztázni kell pár fogalmat, ehhez ha megengeded, a Zrínyi Kiadó Katonai Értelmező Szótárát hívom segítségül:

Haderőnem:
az állam fegyveres erőinek része, rendeltetése: meghatározott- földrajzilag egységes- térségben (földön, levegőben, tengeren) folyó haditevékenységekben önállóan vagy más haderőnemmel együttesen való részvétel.

Fegyvernemek:
a haderőnemek részei. Rendeltetésük a harc közvetlen megvívása. Minden fegyvernemnek sajátos feladata, fegyverzete, harceszköze, szervezete és harcászata van.

Szakcsapatok:
a haderőnemek azon részei, amelyek a fegyvernemek eredményes harcához szükséges feltételeket biztosítják. Sajátos technikai eszközökkel vannak ellátva, és ennek megfelelő szakkiképzésben részesülnek.

A tengerészgyalogság az amerikai rendszerben nem fegyvernem, hanem haderőnem. Ennek a haderőnek saját fegyvernemei vannak, például tüzérsége, páncélos erői, felderítői, sőt, merev és forgószárnyas repülőcsapatai.

Az amerikai légideszant csapatok is rendelkeznek saját tüzérséggel, páncélos erőkkel. Tehát egyszerű szakcsapatnál (például utász, híradó) azért jóval többről van szó.
Idehaza a mélységi felderítők sem voltak soha igazán ejtőernyősök, vagy pontosabban deszantosok. "csak" olyanok, akik ejtőernyővel is mennek ha kell.

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2013.12.25. 10:16:11

@Trisi: sajnos vagy szerencsére tériszonyos vagyok, meg sem fordult a fejemben, hogy kipróbáljam, így nagyon keveset tudok erről az egészről. A plomba célja elég egyértelmű volt, csak lelki szemeim előtt az jelent meg, amivel a vízóránk volt lezárva és óracserekor a szerelő szenvedett az eltávolításával. :)

Egyébként meg repülőgép mániásként valahol a repülősökkel értek egyet: "ép ember, ép gépből, ép ésszel nem ugrik ki" ;)

Pilotax 2013.12.25. 10:46:09

@proletair: Köszönöm az általad képviselt igen korrekt választ, de továbbra is fenntartanám a véleményemet a következők miatt. A magyar katonai akadémia véleménye a kérdésről nem feltétlenül autentikus, - minden tiszteletem megléte mellett a felsőfokú katonai oktatásunk iránt - tekintettel a magyar haderő igen korlátozott horizontjára. Figyelemmel arra, hogy nekünk a létező három haderőnemből kettő nincsen, sem haditengerészetünk sem légierőnk - legalábbis számottevően komolyan veendő - nincs illetve a haditengerészetünk is olyan régen volt már, hogy annak a tudáskincse vagy elveszett vagy reménytelenül elavult. Az akadémián nyilvánvalóan nincs olyan hadtudományi kutatás ami akár a hadi tengerészetre akár a légi hadviselésre vonatkozóan igazán meghatározónak lenne nevezhető - szóval azt a tizenvalahány Gripent talán mégse kellene légierőnek neveznünk, vagy a folyami flottánk -. Gyakorlati haderő és gyakorlati tapasztalatok nélkül pusztán elméleti síkon - mire valók a hadgyakorlatok? - igen nehéz elfogadhatóan meghatározó véleményt alkotni. A légierő átfogó hadászati tevékenységével kapcsolatos véleményt úgy alkotni, hogy annak nagy része nincs, gyakorlati tapasztalat nulla, puszta elméletieskedésnek tűnik számomra.
Szóval véleményem szerint az ejtőernyősöket én azért nem tekintem fegyvernemnek, mert a feladatuk csak igen korlátozott tevékenységeket tesz lehetővé, még akkor is ha mai napság már sokkal többre is képes az ejtőernyős csapat mint mondjuk a D-napon, hadászati de hadműveleti szempontból is.
Önálló hadműveleti cselekmények végrehajtására is csak igen korlátozottan alkalmazhatók, azokat a szárazföldi vagy légierők hathatós támogatása nélkül igen nehezen tudná megoldani. A légideszantos bevetéseknek ma is az egyik legmeghatározóbb eleme, hogy mikor is mentik fel a szárazföldi csapatok a korlátozott célok elérésére bevetett ejtőernyősöket, vagy a légierő képes e elegendő utánpótlást biztosítani, hogy ki tudjanak tartani a felmentésig. A fegyvernemnek mint elnevezésnek a tartalma szerintem olyat jelent, hogy az a katonai szervezet képes önálló hadászati feladatok megoldására.
Bár szerintem mindkettőnk felfogásában keveredik egy kicsit a haderőnem és a fegyvernem fogalma. Szerintem nem is igazán választható egyértelműen kettőbe, még akkor sem ha elfogadom az akadémiai felosztást.
A szakcsapatok megfogalmazásba kiválóan beleillik az ejtőernyősök fogalma "...a haderőnemek azon részei, amelyek a fegyvernemek eredményes harcához szükséges feltételeket biztosítják. ", és pontosan ezt csinálják. Hiszen a szárazföldi erők haladását biztosítják korlátozott erővel és célokkal, pl. átkelőket, harcászatilag fontos pontokat foglalnak el és tartják a saját erők beérkezéséig, majd adják át a potensebb erőknek a hadművelet továbbvitelét.

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2013.12.25. 10:50:03

@kvadrillio: khmm.. inkább azért mert az utolsó nagy bevetésük - 1000 ejtőernyős,hogy elfoglaljon egy iraki repteret 2003-ban volt.
Odavitték őket C-17-el, ami hm....igencsak drága légi célpont, ha van lent valaki, ha vissza is lő....
ld még a fenti amerikai ernyő hogyan alkalmazható...

Ha jól emlékszem ez is inkább egy olyan... Csináljunk mi is valamit srácok, mert lemaradunk a költségvetési pénzekről- típusú hadművelet volt.

Annyira az, hogy tudtommal a harci ugrás minősítést is csak később kapták meg az akcióra

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2013.12.25. 10:52:06

Egyébként meg repülőgép mániásként valahol a repülősökkel értek egyet: "ép ember, ép gépből, ép ésszel nem ugrik ki" ;

ja,,,ezt azok mondják, (pilóták), akiket úgy kell bekötözni a gépbe...

min 2013.12.25. 11:25:46

jó cikk... lehetne szakmázni:-)

Az tény hogy az nato ernyők és az átlag katonák is "butábbak" voltak eje vonalon mint a keleti blokk katonái. Ugrottam a francia Bercsényi tiszekkel és akkor is látszott a különbség:-) Anno a mgagyar ugrok benne voltak a topban éves ugrás számilag. Talán a lengyelek vitték a prímet.

Magyarországon 3 vonalat külöböztettünk meg emlékeim szerint de ha nem így van majd valaki kijavít.
Az itthoni eje szolgálat a pilóták mentőernyőééer és a vadászgépek fékező ernyőéért felelt valamint ők látták el a kutató-mentő feladatkört.
Aztán voltak a mélységi felderítők négy városban illetve harmadikként a különleges felderítők aki Szolnokon voltak és a C század látta el ezt a feladatot.

proletair · http://lemil.blog.hu 2013.12.25. 11:32:59

@min:

Aztán már csak 2 városban voltak mélységi felderítők: Egerben és Szolnokon. Csapatfelderítők voltak minden lövészalakulatnál, plusz szintén Egerben.

Az általad említett 3 vonal már 2000 környékén nem nagyon játszott.

Az viszont igaz (szintén tapasztalat) hogy a NATO mezei ejései nem voltak jobbak a magyaroknál, sőt, talán egyenértékűek sem. CSak két dologban, de abban nagyon: a felszerelésben és az ellátásban.

Pilotax 2013.12.25. 11:54:10

@min: @proletair: Tudomásom szerint minden hadosztálynak volt egy felderítő zászlóalja ami 3 századból állt, úgymint mélységi felderítő század, csapatfelderítő század és a rádiófelderítő század. Helyileg, hogy pontosan hol diszlokáltak ezek azt nem tudom pontosan de pl. voltak Kiskunfélegyházán, vagy Nyíregyházán(2. lépcsős volt tartalékosokból állt fel) is. A dunántúliakat egyáltalán nem ismertem. A szolnoki (MN 3100 vagyis 34. ÖMFZalj (ezred jogkörrel)) abban különbözött, hogy közvetlen HM alárendeltségű volt, a (MN 3458 vagyis 27. ÖMFSZD (zászlóalj jogkörrel)) 5. hadsereg (Székesfehérvár) közvetlen volt. (1975-ös állapotok szerint). Az egriek alárendeltségi viszonyait tekintve nem vagyok benne biztos de azt hiszem, hogy ők is hadosztály felderítők voltak és egy szd. mélységijük volt.

min 2013.12.25. 12:17:06

@Pilotax: Én annyit tudok, hogy caspat ejések Egerben, Győrben, Pécsen(régebben Szombathely) és Szolnokon voltak. Eje szolgálat pedig Pápán, Szolnokon, Taszáron, Kecskeméten illetve Szentkirályszabadján.
Többségük sajnos megszünt már.

Pilotax 2013.12.25. 12:29:51

@min: Nem véletlen, hogy megjegyeztem azt, hogy amit írtam az az 1975-ös állapotok szerinti helyzet, hű de piszok régen volt. Bár a hadosztály felderítő zászlóaljak még sokkal később is léteztek,és ebben még 1988-ban is részt vettem gyakorlaton mint tartalékos mélységi tiszt. Ahány hadosztály létezett, annyi felderítő zászlóalj volt, és tudomásom szerint mindegyiknek volt mélységi százada, legfeljebb nem volt feltöltve, csak kb. 10-15 %-ra és tartalékosokból került feltöltésre mozgósításkor, vagy gyakorlatra. Mint írtam a szolnokiak nem voltak csapathoz szervezve önállóak voltak HM alárendeltséggel.

proletair · http://lemil.blog.hu 2013.12.25. 12:37:58

@min:

Volt valami ejtőernyős anyagraktár talán Isaszegen (vagy Nagytarcsán, vagy Aszódon, a bánat tudja már), na ott is voltak eje beosztású katonák.

A tavaszi meg az őszi szolnoki eje táborban mindig rácsodálkoztam, hogy mennyi ejtőernyős beosztású ember van a seregben, mert annyiféle helyről jöttek ugrani.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2013.12.25. 13:33:44

@proletair:

Hát bizony volt olyas, hogy már a földetérés után hallottuk kerregni és kattanni a KAP-3-at :-)

tiboru · http://blogrepublik.eu 2013.12.25. 13:40:30

Akik ejtőernyőskatona-visszaemlékezéseket akarnak olvasni, tessenek a Milstoryba belenézni:

milstory.blogrepublik.eu/tag/ejtoernyos/

És persze beküldeni is lehet újakat!

Titus Pullo Urbino 2013.12.30. 11:21:38

@proletair: a megszokott színvonal, köszi Prol! Gratula!

@tiboru: jó ezt látni, hogy a Mester itt is jelen van.

Van egy ejés sztorim a múlt évezredből, pontosabban 1989-ből. Én, a 18 évesek ifjonti hevével és hülye fejjel elhatároztam, hogy a triatlon mellé bevállalok hosszútávfutásokat is. Nosza, rajta, elindultam a Kinizsi 100 teljesítménytúrán, bakancsosan, hátizsákosan 100 km gyalog, 24 óra alatt. Már a startnál feltűnt, hogy egy 40 fős csapat egyenruhában, de sportcipőben és hátizsák nélkül vág neki a távnak, zárt, kettős oszlopban. Még énekeltek is, százados úr sejehaj, stb. Nagyon nem lesz ez így jó, gondoltam magamban, zárt oszlopban hegyi ösvényen, baromság. 15-20 km-enként voltak bélyegzőhelyek, ellenőrzőpontok, ott mindig találkoztunk, beszélgettünk. Szolnoki mélységiek voltak, kemény srácok, bár ezt nem kell hangsúlyozni, aki a Kinizsin elindul, az mind az. Bányahegynél, 78 km-nél találkoztam velük utoljára, ott mindenki piszkosul ki volt borulva, 45 km után, Mogyorósbánya falunál elkezdett esni az eső, szél is fújt, elég fárasztó a sárban cuppogni átázott ruhában, szeles időben. Én éppen a zoknimat szárítottam a tábortűznél egy botra felszúrva, amikor hallottam, hogy az eje katonák azon beszélgetnek, hogy ki mennyit hajtogatott a tegnapi napon. Eléggé meg voltak törve, de biztosan teljesítették a százast, a nagy tapasztalat az az, hogy aki eljön 78-ig, az már bejut a célba, általában 50 környékén adják fel a gyenguszok. Feladni sem szégyen amúgy, én 10 alkalommal indultam, de csak 8 igazoltam van, kettő esetben fel kellett adnom. Nem jön össze mindig. Ez a '89-es Kinizsi végül is vérrel és verejtékkel nekem sikerült 21 óra alatt, pár eje srácot még láttam bejönni, mielőtt elaludtam volna a szárligeti vasútállomáson. Szóval az eje srácok élete sem fenékig tejfel, a hajtogatás meg nem lehet élmény. Bocsi, hogy ilyen ősrégi sztorikkal jövök most elő, de a hajtogatásról most ez jutott eszembe.

Köszi Prol a cikket.

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2014.03.18. 09:10:48

Féloff:
Azért ide bököm be, mert régebbi cikkekehez ez blogmotor valamiért nem engedi:
index.hu/tudomany/tortenelem/2014/03/11/mar_csak_egy_tuleloje_van_az_elit_alakulatnak/