Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

május 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (85) alagút (7) állat (8) amerikai (100) angolok (8) arabok (15) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (5) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (66) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (10) ejtőernyős (27) életrajz (41) elmélet (11) erdély (5) erőd (8) évforduló (53) fegyver (7) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (93) haditengerészet (52) hadsereg (15) hadtörténelem (154) hadtörténet (19) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (49) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (107) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (6) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (58) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) középkor (10) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (54) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lovas (6) lovasság (10) lövészárok (5) magyar (150) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (66) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (30) ostrom (6) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (10) rendvédelem (54) róma (13) román (7) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) svéd (7) számítógép (9) szavazás (14) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (38) szovjet (62) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (70) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) USA (7) usa (53) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (6) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (68) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Elfelejtett angyalok

2014.03.08. 06:00 proletair

tumblr_lax3epbk0r1qav0ix.jpgA katonai repülés nem kifejezetten női műfaj, még akkor sem, ha a világ fegyveres erőiben egyre több pilótanő teljesít szolgálatot. A II. világháború idején azonban más volt a helyzet. A harcban álló államok közül sokban szolgáltak nők egyenruhában, a legkülönfélébb beosztásokban. Fegyvert elvétve fogtak, de erőfeszítéseik és helytállásuk tagadhatatlan. A brit és az amerikai légierőnél felmerült, hogy női pilótákat alkalmazzanak azért, hogy a repülőgépgyárakból a gépeket a harcoló alakulatokhoz szállítsák. A lépés logikus volt, bár a pilótalányok elismertsége meg sem közelítette egy férfi pilótáét. Ezeknek a bátor lányoknak, asszonyoknak állítunk most emléket a Nemzetközi Nőnap alkalmából. A poszt társszerzője a KatPol Blog egyik szerkesztője, Rammjaeger83 kolléga.

A történelmi kontextus

 

A politikusok és katonai parancsnokok, legyenek akármilyen gátlástalanok és ostobák, ha módjuk van rá, már csak saját érdekükben is rendszerint igyekeznek elkerülni az elhúzódó, felőrlő háborút. Ám a földteke második nagy XX. századi vérbeborulásának éveiben a hadviselő felek kénytelenek voltak ugyanazzal a kellemetlen valósággal szembenézni, mint 1914 végén: ami gyors és viszonylag fájdalommentes kalandnak ígérkezett, az sajnálatos módon pont az ellenkezőjévé vált. A beígért győzelem a messzi távolba szállt, és csak a rendelkezésre álló eszközök teljes mozgósítása esetén lehetett joggal reménykedni benne egyáltalán.

bvl007-we-can-do-it.jpgEbben a kiélezett helyzetben sehol sem lehetett megkerülni a dilemmát, hogy a felnőtt lakosság felét, akiknek a korábbi háborúkban csak mellékes szerep jutott, milyen módon lehetne bekapcsolni az össznépi erőfeszítésekbe. Ha a nők hadiipari foglalkoztatásától, mint összetett és eltérő témakörtől most terjedelmi megfontolásokból eltekintünk, és inkább a nők katonai alkalmazását vesszük szemügyre, azt látjuk, hogy a kihívás mindenütt hasonló volt ugyan, de az egyes országok hozzáállása széles palettán helyezkedett el.

Voltak helyek, ahol a változó idők és a háborús tehertétel dacára továbbra is érvényesült a hagyomány, amely semmilyen formában nem tartotta engedélyezhetőnek a nők jelenlétét a fegyveres erők kötelékében. A mögöttes kulturális-társadalmi okokba most inkább ne menjünk bele, legyen elég annyi, hogy az ilyesmit eleve nem tartották szükségesnek - ahogy általában véve az elhúzódó totális háborúra való felkészülést sem -, vagy a nők adott társadalmi helyzetéből fakadóan egyszerűen hiányoztak a feltételek. Ez vonatkozott a közép-európai országokra, de Franciaországra és Japánra is.

A másik végletet a Szovjetunió jelentette, ahol a háborúban résztvevő államok között példátlan módon több fegyvernemnél, így pl. a vadász- ill. bombázólégierőnél is sor került női önkéntesek frontszolgálatra való kiképzésére és bevetésére. Ezt nyilván lehetett magyarázni a harcok (finoman fogalmazva) jelentős emberigényével, a nemi egyenlőséget hirdető hivatalos ideológiával, de végső soron a döntő tényező inkább az a nyers és elterjedt vélekedés lehetett, amely a nyomorban, mostoha éghajlaton és kemény munkában edződött, tenyeres-talpas orosz nőket egyáltalán nem tartotta törékeny virágszálaknak, akiket minden eszközzel óvni kell a háború viharától. eloszo1.jpg

Persze bizonyos pszichológiai és kulturális korlátokat ők sem feszegettek. A Vörös Flottánál pl. aránylag kevés nő teljesített szolgálatot, és nem lehet nem észrevenni, hogy a szovjet főparancsnokság - az általános történelmi trenddel összhangban - rendszerint olyan feladatokat osztott a katonanőkre, ahol kevéssé vagy egyáltalán nem fenyegette őket a fogságba esés. A lakosság valószínűleg sehol nem vette volna jó néven, ha a többi megpróbáltatás mellett a nőket még ennek a veszélynek is kiteszik.

Ehhez képest az angolszász szövetségesek, ill. a németek egyfajta középutat választottak. Náluk is a “komplementer” nemi szerepek tana volt a meghatározó, melynek értelmében a fegyveres harcban való részvétel, az ezzel járó összes kockázattal és presztízzsel együtt, úgymond a férfiak kiváltsága. Ugyanakkor nagy buzgalommal törekedtek a totális hadviselésre, amely azt diktálta, hogy egy férfinak csak akkor van “igazolhatóan” a helye a viszonylag biztonságos hátországban a csataterek helyett, ha feladatkörében ilyen-olyan okból nem lehet egy nővel helyettesíteni. Az addig uralkodó nézet, mely szerint a nő helye - egy elterjedt német kifejezést (Kinder, Küche, Kirche) kölcsönvéve - a konyha-gyerekszoba-templom háromszögben van, ebben az élethalálharcban nem volt tartható többé.

k04563.jpgA nők megjelentek a polgári védelemnél, és idővel mindegyik amerikai, brit (és nemzetközösségi) haderőnem felállította a saját női kisegítő szolgálatát. A különböző rövidítések felsorolásával inkább nem fárasztjuk az olvasót, de annyit még érdemes megemlíteni, hogy a háború folyamán több ilyen szervezet megkapta a katonai státuszt, ami egyszerűen összefoglalva annyit jelentett, hogy immár nem a fegyveres erőkkel, hanem a fegyveres erőkben tevékenykedtek, élvezve ennek jogi értelemben vett előnyeit.

Ezzel a folyamattal szemben természetesen volt ellenállás hivatalos és nem hivatalos formákban is, első hallásra meglepő módon az Egyesült Államokban nagyobb mértékben, mint a briteknél, noha a megcsontosodott viktoriánus előítéleteket inkább az utóbbiakkal volt szokás azonosítani. A kritikák jellemző módon kevésbé vonatkoztak a szóban forgó nők fizikai és szellemi képességeire, inkább abból a nézetből eredtek, mely szerint ezek a női szervezetek egykettőre a prostitúció és általában véve a nemi kicsapongás melegágyává válnak. Elsősorban persze a katonafeleségek tápláltak ilyen félelmeket, melyeknek viszont a hivatalos szervek kutatásai szerint vajmi kevés alapja volt.

 

A női szolgálatok lényegében minden elképzelhető feladatra szakosodtak, ahol nem volt szükséges a szó köznapi értelmében fegyvert fogni: betegápolás, adminisztráció, híradás, radarkezelés, járműszerelés, légvédelmi egységek kiszolgálása és még sorolhatnánk. A Wehrmacht és az SS esetében hasonló volt a helyzet, noha a konzervatívabb lelkületű németek a jelek szerint valamivel nehezebben szabadultak meg aggodalmaiktól és beidegződéseiktől, így az egyenruhás néptársnőket egészen a végső vereségig kisegítő szerepekre korlátozták. Ezzel szemben az amerikaiaknál a hivatalos szervek részéről is csak gúnyban részesültek a nők háborús szerepvállalásával kapcsolatban szkeptikus vélemények, ahogy ebből az 1944-es toborzófilmből is kiderülr.

RetrieveAsset.jpg

Ám mindez nem volt akkora újdonság, elvégre az amerikaiaknál és a briteknél az I. vh. idején is működtek a haderőnemek női kisegítő szolgálatai, a fent említett feladatok pedig többnyire hasonlítottak a munkakörökre, melyeket a nők a polgári életben is egyre nagyobb számban láttak el. 1939-re azonban a hadviselés gépesítése korábban ismeretlen szintet ért el, és csak idő kérdése volt olyan ötletek megjelenése, melyek az új haditechnikák nők általi kezelését vizionálták.

Albion úttörői

 

A harckocsizással vagy a tengeralattjáró-hadviseléssel ellentétben a katonai repülés ehhez ideális terepet nyújtott, főleg azért, mert a repülősport és a légi szállítás a ‘30-as években már egyáltalán nem számított férfi gettónak. Az iparilag fejlett országokban egyre több lehetőség nyílt meg olyan nők előtt, akik bármilyen megfontolásból pilótaképzésben akartak részesülni. Ez Nagy-Britanniában is így volt, és itt került napirendre először a kérdés, milyen szerepekben lehetne hasznosítani a civil pilóták tudását katonai célokra.

civil-air-guard-lapel-badge.jpg1938-ban a Civil Air Guard megalapítása már egyértelműen a háborús előkészületek jegyében történt, noha a légierő későbbi problémáit ez kevéssé enyhítette. Ez a szervezet államilag támogatott pilótaképzést kínált 18-50 év közötti polgári személyeknek, beleértve a nőket is, ami lényegében az első hivatalos lépés volt a nemi megkülönböztetés majdani leépítése felé a brit repülés történelmében. Ennél fontosabb szereplője volt viszont a folyamatnak a British Airways Ltd., pontosabban annak igazgatója, Gerard d’Erlanger. Tisztában volt vele, hogy háború esetén a légitársaság nem működhet tovább az addigi körülmények között, sok civil pilóta munka és – a katonai célú „rekvirálás” miatt – munkaeszköz nélkül marad, és sokan lesznek közülük, akiket állampolgárságuk, életkoruk, egészségi állapotuk vagy nemi hovatartozásuk miatt nem lehet átirányítani a légierőhöz (RAF) vagy a haditengerészethez (RN) harci gépekre való továbbképzésre. Másrészt harci pilótákat nyilván nem lehet civilek által is elvégezhető feladatokra „pazarolni”, amikor végveszélyben a haza.

1060.jpgA hadiállapot kihirdetése után ezért d’Erlanger engedélyt kapott, hogy pilótaképesítéssel bíró jelentkezőket toborozzon akár a Civil Air Guard soraiból, akár máshonnan egy újonnan létrehozott szervezet, a légiszállítási kisegítő szolgálat (Air Transport Auxiliary) állományába. Az ATA a kormány felügyelete alatt állt, a személyzeti és adminisztratív teendőket az államosított brit légitársaság (British Overseas Airways Co.) végezte. A kezdeti elgondolás szerint fontosabb személyeket, postát, egészségügyi ellátmányt és katonai felszerelést kellett volna szállítania, de hamar kiderült, hogy rá fog hárulni a fentebb már említett, nehezebb feladat is, melyet korábban szintén harci pilóták láttak el: katonai gépek „mozgatása” a gyárak, a javító-szerelő műhelyek, kiképző alakulatok és a légierő/haditengerészet harcoló egységei között, ahogy éppen a helyzet megkívánta.

Az ATA egyik sajátossága kezdettől fogva az volt, hogy az állománynak igen különböző típusú és kialakítású gépekkel kellett elboldogulnia, elvégre a RAF és a haditengerészet légiereje (Fleet Air Arm) nagy és sokoldalú szervezetek voltak a maguk nemében. A jelentkezőknél így 250 repült óra volt az elvárás, ha pedig kétmotoros gépet akartak repülni, akkor 500. Mivel a légierők egyre aktívabb tevékenységet fejtettek ki, és a repülőgépgyártás is meredeken felfutott, józan számítás szerint az ATA vagy súlyosbodó létszámhiánnyal nézett szembe, vagy befogadott női önkénteseket is. Persze a politika valóságát ismerve hónapokba vagy akár évekbe is telhetett volna, mire ez a felismerés továbbgyűrűzik a kormányzat szintjére. „Szerencsére” azonban a polgári repülés Nagy-Britanniában is főleg a tehetősek kiváltsága volt, így a pilótaengedéllyel rendelkező nők közül többen számottevő lobbierővel bírtak rokoni és egyéb kapcsolataik révén. Ezt sikeresen latba is vetették annak érdekében, hogy az ATA tagjaiként bizonyíthassák tudásukat, és más nőknek is lehetőséget adjanak erre.

The_Air_Transport_Auxiliary,_1939-1945._C389 (1).jpg

1940 elején csatlakozott az első 8 női önkéntes, 1941 augusztusára számuk 49-re emelkedett. A hivatalos szervek tisztában voltak a közhangulattal, és a látszatát is el akarták kerülni annak, hogy propagandisztikus céllal adják női kezekbe katonai repülőgépek botkormányát, ezért a diszkrimináció ékes példájaként a női jelentkezőknek 500 repült órát szabtak feltételnek. Szerepüket eleinte arra korlátozták, hogy kiképzőgépeket szállítsanak Skóciába – a háttérben meghúzódó logika szerint ha összetörnek valamit, az legalább ne legyen túl értékes.

mw57017.jpgAz előítéletek tehát még jelen voltak, de az ATA feladatai egyre sokasodtak – 1944 elejére már havi 2400 harci gépet kellett leszállítani –, így a nemek egyenjogúsítása elől lassan minden akadály elgördült. 1941-ben a repülőgépgyártásért felelős miniszter, John Moore-Brabazon (itt balra) engedélyezte az ATA munkatársnőinek harci gépek repülését, 1943 nyarától pedig immár férfikollégáikkal azonos fizetést kaptak azzal az indoklással, hogy a repülőcsónakokat leszámítva minden repülőgép-kategóriára képesítést szereztek. Ilyen intézkedésekre sehol máshol nem volt addig példa. Csak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy az egyik egyetemi női teniszcsapat volt kapitánya, Lettice Curtis volt az első nő, akire négymotoros bombázót bíztak, az első Spitfire-pilótanő pedig egy parlamenti képviselő lánya, Margaret Fairweather volt.

Érthető tehát, hogy jelentős médiafelhajtás kísérte az ATA-pilótanők tevékenységét, noha csak jelentéktelen töredékét alkották a katonai célokra mozgósított női lakosságnak, amely összesen 7 millió főt tett ki (ebből félmillió a polgári védelem, 450 ezer a kisegítő szolgálatok soraiban). Az első 8 női önkéntes felvételekor az illetékesek úgy vélték, egy rövid filmhíradós szerepeltetéssel le lehet tudni a kötelező kört a médiamunkásokkal, de ez csak fokozta az érdeklődést. Ebben az is szerepet játszott, hogy az ATA tevékenysége egyáltalán nem volt veszélytelen még azután sem, hogy a Luftwaffe lényegében eltűnt a brit égboltról. A pilóták térkép, iránytű és földrajzi támpontok alapján tájékozódtak, dolgukat a nem éppen idilli brit időjárás is nehezítette, a gépeken pedig nem volt sem (működő) rádió, sem betárazott fegyverzet. Műszeres navigációra nem képezték ki őket, mondván az felesleges, és a hamis magabiztosságtól rossz időjárásban még elbíznák magukat ahelyett, hogy megszakítanák a bevetést. A testületre akasztott gúnynevek - “Ancient and Tired Airmen”, “Always Terrified Airwomen” - ennek megfelelőek voltak.

ATAWomen.jpg

Mindez a veszteségekre is hatással volt. A háború alatt összesen 1152 férfi és 166 nő szolgált ATA-pilótaként, a férfiak közül 114-en, a nők közül 15-en vesztették életüket (mondjuk a források nem mindig egyeznek meg ebben a kérdésben). 0,39 százalékos veszteségi rátával 308.567 repülőgépet szállítottak le, melyek 147 különböző altípushoz tartoztak. Az ATA kétezer fős szárazföldi személyzetéből pedig 900-an voltak nők, és a fedélzeti mérnökök közül is négyen azok voltak, ami még nagyobb kuriózumnak számított, mint a pilótanők tevékenysége.

ATA-3LG.jpgMivel az ATA nem a fegyveres erőkhöz tartozott, hanem polgári szervezetnek minősült, nem volt adminisztratív akadálya, hogy külföldi állampolgárok is csatlakozzanak. Az állományban összesen 25 ország képviseltette magát, elsősorban persze a Brit Nemzetközösség tagjaiból, és voltak lengyelek, chileiek és oroszok is. De a legnagyobb külföldi “kontingenst” az amerikaiak küldték.

WASP

 

wwiip207.jpgPearl Harbor japán megtámadásával az Egyesült Államok hadviselő féllé vált. A hadiipar már azt megelőzően is magas fordulatszámon pörgött, ezt követően viszont elképesztő sebességre kapcsolt. A férfiakat a hadsereg szipkázta be, így a munkaerőhiányt nőkkel pótolták. Külön posztot érdemelne, ahogy ezt megszervezték, és ahogy mindezt propagálták. A hadianyag frontra történő kiszállítása igazi logisztikai bravúrnak számított, hiszen a harckocsik, ágyúk, lőszer millió tonnáit kellett behajózni és a célállomáson partra rakni.

A repülőgépekkel más volt a helyzet, azokat a gyárakból nagyon körülményesen lehetett volna szárazföldi mozgatással kikötőkig vinni, ott pedig hajókra rakni. Talán a kisebb vadászgépekkel nem is akadt volna akkora gond, de a nagyobb bombázókat egyértelműen csak levegőben, saját szárnyukon volt érdemes az alakulatokhoz eljuttatni. Csakhogy ehhez nagyon sok pilótára és gépszemélyzetre lett volna szükség, viszont ezekre a kiképzett emberekre az Army Air Corps (a légierő jogelődje) már lecsapott, és kivezényelte a frontokra. Ekkor jöttek a képbe a nők.

Gyorsan hozzá kell tenni, hogy azért az a felismerés, hogy nők is
lehetnek pilóták, nem volt új keletű. 1940-ben két híres amerikai pilótanő, Jacqueline Cochran és Nancy Harkness Love egymástól függetlenül kérvényezte, hogy az AAC alkalmazzon női pilótákat nem harci bevetésekre. Ezt akkor az AAC parancsnoka, Henry H. Arnold tábornok kerek-perec visszautasította. Nancy Harkness Love férje a légierő szállítási parancsnokságán volt őrnagy, de ez a hátszél is kevésnek bizonyult. Cochran az elnök feleségénél is lobbizott, és ekkor annyit legalább sikerült elérnie, hogy halványan megígérték, ha szükség lesz női pilótákra, akkor majd szólnak.

cochran1.gifDe Cochran asszony nem ült ölbe tett kézzel - ami azt illeti, az ő fáradhatatlan buzgalma nélkül bizonyosan jóval alacsonyabb szinten maradt volna a nők szerepvállalása az amerikai légierőben. Nemcsak roppant ambiciózus volt, hanem egyszerű fodrász létére a politika és a marketing mestere, aki azáltal is tipikus amerikai sikersztorinak állította be karrierjét, hogy kiszínezett történeteket terjesztett nyomorúságos gyermekkoráról. Amíg az USA nem volt hadviselő fél, úgy gondolta, hogy önkéntesként a szorongatott helyzetben lévő Nagy-Britanniát fogja erősíteni. Egy elég erős válogatáson még 25 pilótaengedéllyel rendelkező női önkéntest válogattak ki, és indítottak útnak. A hadsereg fejesei persze figyelemmel kísérték e maroknyi nő munkáját, és kíváncsiak voltak, hogyan állnak majd helyt a barátságtalan háborús környezetben. A brit ATA kötelékében (egy erős képzavarral élve) szinte egyből a mélyvízbe lettek dobva, és az a fura helyzet állt elő, hogy a briteknél, brit felségjelű gépeken repülve lettek az első olyan amerikai nők, akik katonai gépeket repülhettek. Lényeges volt, hogy bár harcban nem vetették be őket, a repülések mindenkor háborús körülmények között történtek, az ilyenkor szokásos szigorú szabályokat követve. Az ATA amerikai lányai így repültek vadászgépekkel (Spitfire, Typhoon), bombázókkal (Blenheim, Mitchell, Hudson) és más típusokkal is.

1942 nyarán Arnold tábornok kénytelen volt felülvizsgálni addigi nézeteit, főleg hogy Mrs. Roosevelt egy újságcikkben szorgalmazta a női alakulatok létrehozását. Az első ilyen alegység 1942. szeptember 10-én alakult meg, és a Women's Auxiliary Ferrying Squadron nevet kapta, amit nagyjából a Női Kisegítő Szállító Századra lehet fordítani. A nevéből eredően a katonai gépek gyárakból a bázisrepülőterekre történő átszállítását, vagyis átrepülését kellett végeznie. A század első parancsnoka Nancy Harkness Love lett. 1942-ben Cochran is visszatért Angliából, és nem kis kárörömmel vette tudomásul, hogy Henry Arnold tábornok felkérte, legyen egy kiképző alakulat vezetője, ami a 319. Női Repülő Kiképző Különítmény (Women's Flying Training Detachment) nevet kapta. A légierő szállítási parancsnokságában így két különböző női alakulat kezdte meg működését.

250px-Fifif.jpgA kiképző különítmény a texasi Houston egyik repülőterén kezdte meg működését, elég mostoha körülmények között. A reptéren nem volt megfelelő a földi kiszolgálás, nem volt tűzoltó gépkocsijuk, és mentőt is a szomszédos katonai reptértől kellett kölcsönözni. A szállások még katonai mércével mérve is silányak voltak, a szakmai munkát pedig hátráltatta, hogy kiképzésre 23 féle különböző gépük volt, eléggé elhanyagolt állapotban. Szerény moráljavító intézkedéskén ekkor vezették be az alakulat karjelzését, amin a Fifinella nevű szárnyas lény látható. (Fifinella egy ex-pilóta, Roald Dahl Szörnyecskék című meséjéből lett adoptálva, a Fifinella név eredetileg pedig egy versenylóé volt, ami megnyerte az epsomi derbit 1916-ban, akkor amikor Dahl született).

Cochran a maga energikus módján arra törekedett, hogy a két női alakulatot vonják össze, és egységes irányítás alatt működjenek. A kezdeti belső ellenállást hamar sikerült letörnie, ráadásul Arnold tábornok jóváhagyásával 1943 augusztusában a két alakulat egyesült, és Women Airforce Service Pilots néven - nyers fordításban: "a légierőt kiszolgáló női pilóták" - kezdte meg működését. A harciasan csengő rövidítés ("darázs") aztán gyorsan átment a köztudatba. Az új alakulat a szintén texasi Sweetwater városka katonai repülőterére költözött. A kiképzés annyiból különleges volt, hogy csak olyan nők jelentkezhettek, akiknek már volt civil szakszolgálati engedélyük, vagyis pilótajogosítványuk. A kiképzés alatt harci manővereket nem gyakoroltak, lövészeteket és bombavetést sem vettek fel a tananyagba, viszont néhány, a géptípusokra jellemző eljárást el kellett sajátítaniuk, hogy az esetleges vészhelyzeteket elkerüljék, vagy megoldják.

AWASPbadge.jpg női pilótákra ugyanúgy tekintettek, mint a férfi katonákra, pedig a WASP sosem volt hivatalosan katonai alakulat (a szó valódi értelmében félkatonai szervezet volt). Ennek egyik előnye a katonai státusszal szemben az volt, hogy a tagja bármikor kiléphetett, nem kötötte sem parancs, sem szerződés a szervezethez. Barakkokban volt a szállásuk, 6 fő lakott egy szobában, két szobára jutott egy mosdóhelység. A háború évei alatt 1074 női pilóta kaphatta meg a WASP jelvényét, a szárnyas álló rombuszt, amit a sekélyesebb fantáziájú szemlélők bizonyára humorosnak találtak, de valójában a pilótanőknek adott magyarázat szerint Pallasz Athéné pajzsát szimbolizálta. Ezen a téren nem érvényesült sok kreativitás, a szárazföldi hadsereg női szolgálatának (Women's Army Corps) jelképe is ugyanez az istennő volt, csak profilból.

A feladataik többnyire megmaradtak az eredeti elképzelések szerint, vagyis a gyárakból repülték át a gépeket a harcoló alakulatokhoz. Viszont előfordult, hogy teherszállító repülőgépekkel rakományt szállítottak, tehát nem a gép átrepülése volt a feladat, sőt, a légvédelmi tüzéreknek célvontatást is végeztek, ami azért nem volt veszélytelen.

03_800x600.jpg

1942 és 1944 decembere között a WASP-lányok 12.650 darab repülőgépet szállítottak le a rendeltetési helyükre, és összesen 73 géptípust repültek. Küldetések, kiképzés alatt összesen 38-an vesztették életüket. Mivel hivatalosan civilek voltak, temetésükről a családnak kellett gondoskodni, katonai tiszteletadás, zászlóval fedett koporsó szóba sem jöhetett. A sikereket látva Arnold tábornok a WASP katonai elismertetéséért kezdett harcolni, az volt a terve, hogy a WASP-ot a többi katonai női kisegítő alakulat szintjére emelje, ám ezt 1944-ben csúnyán keresztülhúzták. Egy bizottság a WASP működését túl drágának és feleslegesnek tartotta. A sikerek ellenére elrendelték a WASP feloszlatását, amit pont Arnold tábornoknak kellett bejelentenie 1944. december 7-én.

120px-WWIIVictory.gif

WASP+Congress...jpg

A pilótalányok önkéntes háborús erőfeszítései ezzel véget értek, de a hivatalos elismerés elmaradt. Több mint három évtized múltán Henry H. Arnold tábornok fia, Bruce Arnold ezredes karolta fel az egykori WASP ügyét, és kezdte meg harcát a Kongresszusban azért, hogy a WASP önkéneseit ismerjék el háborús veteránoknak.
Ugyanebben az időben a WASP még élő tagjai Barry Goldwater szenátort puhították, hogy lobbizzon az érdekükben. Nyitott kapukat döngettek, mert Goldwater szenátor a háború alatt szállítógép pilótaként szolgált, és többször került kapcsolatba WASP-pilótákkal. 1977-ben Carter elnök törvényben ismerte el a WASP női önkénteseinek szolgálatait, és minden WASP pilóta háborús veterán minősítést kapott. 1984-ben az összes WASP pilóta utólag megkapta a II. Világháborús Győzelem Érdemérmet. 2009-ben Barack Obama elnök és a Kongresszus a Kongresszusi Arany Érdemérmet adományozta a WASP tagjainak, amit egy ünnepség keretében vehettek át a még élő veteránok.

Az ATA és a WASP jellegüket, szerepüket tekintve a hadtörténelem egyedülálló szervezetei voltak - a WASP egzotikus mivoltát természetesen tovább erősítette, hogy csak nőkből állt -, iskolapéldát adva a rendkívüli intézkedésekre, melyekre a totális háború sarkallja a résztvevő hatalmakat. Éppen ezért a béke beköszönte után nem volt indoka további működtetésüknek. Az ATA-t különösebb viták nélkül 1945 novemberében feloszlatták, noha ez kétségtelenül kevésbé dicstelen vég volt, mint ami a WASP-nak kijutott. Az ATA női veteránjai is szívesen elhelyezkedtek volna pilótaként a polgári légitársaságoknál, de a korszak rögvalóságában azok lényegében a családeltartó férfiaknak tartották fenn ezt a munkakört, nőket csak utaskísérőnek alkalmaztak volna, amit egy pilótanő nyilván joggal tekintett volna szakmai visszalépésnek. A gazdasági fellendülés éveiben ez a hagyomány is lassan megváltozott, és senki nem lepődött meg azon, hogy az ATA egykori tagja volt az első nő, aki brit légitársaság pilótájaként szolgált, és akit ettől függetlenül mindenki következetesen stewardessnek nézett a repülőtereken.

 

25 komment

Címkék: brit amerikai légierő ii világháború

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2014.03.08. 08:55:07

hmm... a tenyeres-talpas kifejezést több orosz hölgyismerősöm nevében is cáfolom...
(na jó, akad olyan is, aki félkézzel lekapná a sínről az elszabadult mozdonyt, és a medvét használja mosogatószivacsnak, de ez a kevesebb..)

Megjegyzem, arrafele emlékeim szerint akadt komplett női lövészezred(?) is

A hölgy mesterlövészek elit klubjában pedig pld a legtöbb skalpot begyűjtő amerikai mesterlövész egy ital sem fizethetne...

++ nemrég láttam riportot egy idős bábuskával... a nagy háborúban a hadifoglyok kikérdezése volt a feladata, nem egy esetben a genfi konvenció teljes mellőzésével..

(sürgős esetben a Moszim-Nagant revolver segítségével
"Tudom mire gondolsz, ötöt vagy hatot lőttem vele"

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2014.03.08. 11:41:04

@Hiryu 2,0:

"a tenyeres-talpas kifejezést több orosz hölgyismerősöm nevében is cáfolom..."

Hát igen, 1941 óta nyilván ezen a téren is sok változás történt.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2014.03.08. 12:00:00

@Hiryu 2,0: Szerintem erről a bábuskáról beszélsz:

dailymotion.com/video/x105w2f_war-of-the-century-3-of-4-hd-youtube_shortfilms (21:50-től)

ww2history.com/testimony/Eastern/Soviet_SMERSH_officer

Bloodscalp 2014.03.08. 13:59:51

@Rammjaeger83: " és többször került kapcsolatba WASP-pilótákkal."

A sekélyes fantáziára ne addj ilyen magas labdákat:)

Kullancs1983 2014.03.08. 14:01:19

Sekélyes fantáziájú olvasó vagyok. :P

Egyébként ha már szovjet női katonák, szokás szerint nem tudom hol, de azt olvastam, hogy a németek jobban tartottak tőlük mint a férfiaktól. Mert azoknál még csak volt valami esély eljutni egy fogolytáborba, de a nőknél...

Minorkavidor 2014.03.08. 14:10:11

@Hiryu 2,0:

A Téli Palotát, mint az közismert egy női lövészzászlóalj is védte. A zászlóalj 200 fős személyi állománnyal rendelkezett. Parancsnokát később a vörösök kivégezték.

Egyébként több országban is szolgáltak nők a seregben fegyveres katonaként, nemcsak ápolónőként, vagy adminisztrátorként és egyéb kisegítőként. Bár az érintett hadvezetőségek mindvégig tagadták, hogy náluk lenne ilyen alakulat, bezzeg az ellenségnél... Ott van!

Az Osztrák-Magyar Monarchia seregében is harcoltak nők. Például Horowitz kisasszony, aki IV. Károlytól kapta a lövészkisasszony becenevet.

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2014.03.08. 16:48:23

A műveltségem nekem is sekélyes csak másképp...
Eddig nem tudtam a Téli Palota női védőiről.

A Lövészkisasszonyról sem:(

De az meglep hogy nem volt ilyen női pilóta-segédszolgálat Ivánéknál a háború alatt.

Minorkavidor 2014.03.08. 17:37:43

@Hiryu 2,0:

Bocs, a "lövészkisasszony" nve Sophie Haleczko, aki gráci egyetemi tanulmányait szakította meg.

A teljes cikk itt:

www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_nok_es_a_hadsereg/

Kismy 2014.03.08. 17:46:12

@Hiryu 2,0: Ivánéknál női bombázó-egységek voltak. semmi segédszolgálat:)

tudi 2014.03.08. 18:05:14

Tudtommal az oroszoknál a nők katonai alkalmazásában az is szerepet játszott, hogy a 20-as 30-as években komolyan tartottak attól, hogy a gonosz kapitalisták megtámadják őket ezért erre az eshetőségre felkészülve már elég korán elkezdték a felkészítést már a gyerekeknél is pl.: ugye az úttörők. Meg ugye Sztálin attyuskának nem igazán voltak erkölcsi aggályai mint másoknak. Meg ugye az esélyegyenlőség, hogy bárki a gulágra kerülhetett.
@Hiryu 2,0: Ezen lista alapján akkoriban nem sok babér termett az amerikaiaknak, de az briteknél is inkább a kanadaiak vitték a prímet.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2014.03.08. 21:49:51

@Bloodscalp: Heh. Azt a részt nem én írtam, de valóban kétértelműre sikeredett.

@Kismy: Ja igen, ezt elfelejtettük linkelni a posztban:

katpol.blog.hu/2010/03/08/sztalin_repulo_amazonjai

"the dragon" · http://kigondoltam.blog.hu/2013/08/26/elrendezett_hazassag 2014.03.09. 10:12:02

Ha már női pilóták, Sabiha Gökçen is említést érdemel. Ő ugyan a II. vh.-t kihagyta, de legalább "járt" harci bevetésen is...

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2014.03.09. 16:07:12

@Rammjaeger83:
Igen, ő volt az idős nyugdíjas hölgy...

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2014.03.09. 16:13:43

Most látom miért ő lett a kabalafigura:

The Fifinella

Natural Peacebringer (gremlin)

Skin: yellow

Wings: white tipped with blue

Height: 2 feet (less than 1 meter)

Costume: pink top and skirt; powder blue flight helmet, belt, and tights; black flared gloves; black goggles; white boots

Powers: light blasts and light-based armor

Chandelle is a female gremlin, or fifinella. Unlike male gremlins, lady gremlins protect airplanes, machines, and the humans who use them.

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2014.03.10. 12:38:14

Jó poszt lett! A repülőgépek alakulatokhoz szállítása konkrétan mit jelentett? A Brit-sziget méreteiből fakadóan ott elég egyértelmű (gyár->Csatorna környéke), de az Egyesült Államok esetében 1942 novemberétől ez akár jelenthetett egy észak-afrikai, angliai (izlandi), csendes óceáni (Guanó-Guanó szigetek) kiruccanást egyaránt.

Titus Pullo Urbino 2014.03.10. 18:37:19

Kitűnő ötlet, kitűnő cikk, éljenek a katonanők!

proletair · http://lemil.blog.hu 2014.03.10. 21:34:34

@sirdavegd:

Elvileg csak annyit jelentett a dolog, hogy a gyárakból a kijelölt légibázisra vitték a gépeket. Ott a katonák átvették, és repültek ki velük a frontokra. Tehát transzatlanti vagy guanó-szigeteki (ez qurvajó volt:)) repüléseken elvileg nem voltak csajok.

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2014.03.11. 11:52:55

Pedig valahol beugrott egy könyvrészlet, igaz csak regényé.
Ott írtak valami olyasmit, vittek át a lányok nagygépeket is, Észak-Írországig
Azért odáig, mert az kívül esett a német legtávolságibb gépek hatósugarán is.

Fredddy 2014.03.11. 12:42:07

2. vh-s pilótanőkről írt cikkben nem maradhat megemlítetlenül Hanna Reitsch neve, úgyhogy ezúttal pótolom a mulasztást.

@Kullancs1983: ez a libanoni polgárháborúban harcoló nőknél is így volt, némelyikük gyűjtötte a fülejet/ujjakat is, mint Dolph Lundgren a Tökéletes katonában (,,Csupa fül vagyok")

Fredddy 2014.03.11. 15:21:58

@Hiryu 2,0: ,,++ nemrég láttam riportot egy idős bábuskával... a nagy háborúban a hadifoglyok kikérdezése volt a feladata, nem egy esetben a genfi konvenció teljes mellőzésével.."

A Szovjetunió nem csatlakozott a genfi konvencióhoz (igaz, ennek a szovjet katonák is megitták a levét).

David Bowman 2014.03.21. 21:27:10

@sirdavegd: Szibériába is vittek nők oroszoknak szánt repülőket.

Bicepsz Elek 2014.04.15. 22:02:14

Na igen. Akartam is mondani, hogy az oroszoknal tomegevel voltak kikepzett nok(pl. mesterlovesz, tankvezeto,pilota). Es mar az 1930-as evekben is repultek rekordokat.
Persze kellettek is mertva ferfiaknal generaciok haltak ki.