Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

május 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (85) alagút (7) állat (8) amerikai (100) angolok (8) arabok (15) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (5) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (66) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (10) ejtőernyős (27) életrajz (41) elmélet (11) erdély (5) erőd (8) évforduló (53) fegyver (7) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (93) haditengerészet (52) hadsereg (15) hadtörténelem (154) hadtörténet (19) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (49) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (107) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (6) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (58) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) középkor (10) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (54) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lovas (6) lovasság (10) lövészárok (5) magyar (150) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (66) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (30) ostrom (6) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (10) rendvédelem (54) róma (13) román (7) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) svéd (7) számítógép (9) szavazás (14) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (38) szovjet (62) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (70) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) USA (7) usa (53) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (6) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (68) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Etnikai változások a Magyar Királyságban 1790-ig

2014.09.01. 08:00 Titus Pullo Urbino

nép21.jpgOtt hagytuk abba az előző részt, hogy a török félhold igencsak fogyatkozott, a lófarkas zászló egyre délebbre húzódott, az országhatárig felszabadított területek sorakoztak. Nagyrészt üresen. Most ismét Minorkavidoré a terep, következik a második rész:

A népesség száma a felszabadító háború előtt

Az ország népessége a korábbi vélekedéssel ellentétben nemhogy nem csökkent, hanem nőtt a török kor végére. Az 1526 előtt 3,3 millió főre becsült népesség kb. 4-4,2 millió főre nőtt. A Mediterránrumban 1500-1700 között megkétszereződött a népesség. Ha így alakul hazánkban, akkor kb. 6,6 millió lakos élt volna 1700-ban. A török kor népesedési „eredménye” 2,4-2,6 millió fő mínusz a várható népesség növekedésből. Becslések szerint az Alföld 600.000, a szűken vett Dunántúl 7-800.000, míg Erdély kb. 700.000 fős népességgel érte meg a háború kezdetét.

Két háború és azok terhei (1683-1711)

1682 őszén az isztambuli divánban az a döntés született, hogy Bécs elfoglalásával döntő győzelmet aratnak a Habsburg Birodalom felett. 1683. március 31-én Kara Musztafa serege élén elindult a végső leszámolásra. Az nép22.jpgostromot a koalíció szeptember 12-i kahlenbergi csatában aratott győzelme zárja le, majd Párkánynál ismét megverik a nagyvezírt, végül Esztergomot is fel kellett adnia. Miután a szultán elutasította I. Lipót békeajánlatát, Lipót kénytelen volt beleegyezni a Szent Liga létrehozásába. 1684 ugyan még sikertelen volt a szövetségesek számára, de 1685-1688 között Lotharingiai Károly vezetésével a kor viszonyait tekintve egy blitzkrieget hajtottak végre! A sikersorozat 1685-ben Érsekújvár elfoglalásával kezdődik és 1688. szeptember 6-án Nándorfehérvár bevételével valamint Bosznia elfoglalásával végződik. A közelinek tűnő békét, 80.000 békaevő támadása hiúsítja meg, akik 1688.szeptemberber 25-én betörnek Pfalzba! A csendes herceget nyugatra vezénylik, helyét Bádeni Lajos foglalja el a főparancsnoki poszton.

A háború folytatása előtt a Liga tagjai és a Porta béketárgyalásokat kezdtek, ezen Lipót a még török kézen lévő magyarországi várakon és Erdélyen kívül Boszniát és Szerbiát is követelte, ami hiba volt! Eleinte úgy látszott, hogy semmi probléma Bádeni Lajos őrgróf serege elfoglalta Niŝt, Vidint, Havaselvét, Nikápolyt, Szkopjét, Albániát! De 1690-ben Köprülü Musztafa ellentámadása során Lippáig visszaveszi az elvesztett területeket! Ezt az tette lehetővé, hogy Thököly betört Erdélybe, amely lekötötte a császári hadak többségét. t6t-149_torok-kiuzese_1.jpgSzerencsére a nagyvezír túlbecsülte az erejét, 1691-ben csatát vállalt Szalánkeménnél, vesztére. 1692-ben Türken Louis is a nyugati frontra kerül, helyét Croy herceg, majd a korabeli bulvár sajtó celebje, több száz párnacsata hőse Erős Ágost. A patthelyzetnek Savoyai Jenő 1697. évi zentai győzelme vett véget. Ezután 1699-ben Karlócán megkötik a békét, magyar részvétel nélkül.

A hadak létszáma

Küzdő felek

év

(Bécs

1683

 

1684

 

1685

(Buda)

1686

 

1687

(Belgrád) 

1688

 

1689

 

1690

 

Szövet-

ségesek

 

80.000

 

80.000

 

120.000

 

111.000

 

100.000

 

80.000

 

30.000

 

30.000

 

Ebből magyar

 

11.000

 

30.000

 

30.000

 

20.000

 

20.000

 

20.000

 

n.a

 

n.a.

 

Török Birodalom

 

135-140.000

 

114.000

 

100.000

 

80.000

 

60.000

 

50.000

 

50.000

 

108.000

 

Ebből magyar

 

20.000

 

14.000

 

20.000

 

n.a.

 

n.a.

 

n.a.

 

n.a.

cca.

6.000

 

A következő évtized adatai:

Küzdő felek

év

 

1691

 

1692

 

1693

 

1694

 

1695

 

1696

 (Zenta)

1697

 

Szövet-

ségesek

 

85.000

 

n.a.

 

35.000

 

26.000

 

50.000

 

60.000

 

60.000

 

Ebből magyar

 

3.000

 

6.000

 

6.000

 

n.a.

 

n.a.

 

n.a.

 

n.a.

 

Török Birodalom

 

108.000

 

n.a.

 

n.a.

 

50-

60.000

 

50-

60.000

 

60-

70.000

 

100.000

 

Ebből magyar

 

n.a.

 

n.a.

 

n.a.

 

n.a.

 

n.a.

 

n.a.

 

n.a.

 

 

Néhány év „nyugalom” után (némi helyi felkeléssel fűszerezve) 1703-ban kitört a Rákóczi-szabadságharc. Az Udvar nyílt abszolutisztikus és a vallásszabadságot sértő intézkedései kezdetben egy táborba sodorták –az udvarhű arisztokrácián és katolikus kléruson kívüli- nemességet, a vitézlő rendet, valamint a parasztságot.

A háborúban az Udvar nyugati lekötöttségének köszönhetően korán kialakul és 1708- ig megmarad a hadászati egyensúly. A nagy csatákat a labancok nyerik, de veszteségek ezekben nem súlyosak. Az 5 „nagy” csatában a felek összesen 7.200 halottat és sebesültet veszítettek, a hadviselés fő formája, a portyázás viszont annál több áldozatot szedett, főleg a civil lakosság körében. (A kurucok 2.000 halottat és 2.800 sebesültet veszítettek, ez erőik 2,3 illetve 3,0 %-a. A labancok ennek a felét, ami erőik 1,4 illetve 1,8 %-a. Az 5 nagy „csata”: 1. Nagyszombat 1704. december 26., 2. Puchmeric 1705. Augusztus 11., 3. Zsibó 1705. november 11., 4. Trencsén 1708. augusztus 3.,  Rákóczi_szabadságharc.jpg5. Romhány 1710. január 22.) Tkp. mindkét fél bemutatta az irreguláris hadviselés magasiskoláját, a császáriak a rácokat alkalmazták e célból, véres eredménnyel (Pécs, Veszprém, Kecskemét). Az irreguláris hadviselésnek előnye volt: az első, hogy a kuruc hadak soha nem szenvedtek megsemmisítő vereséget, másrészt gyorsan tudtak nagy területeket elfoglalni. Így a vesztes csaták után elvesztett területet egy másikkal pótolni: a Dunántúl és Erdély többször gazdát A kor szokása szerint már a kezdetektől tárgyaltak, tkp. 1704-tól folyamatos tárgyalás folyt a felek között. 1706-ban igen közel álltak a megegyezéshez, de Rákóczi önzése megakadályozta, hogy már ekkor béke legyen. Ekkor még a szatmárinál is kedvezőbb feltételekkel születhetett volna meg a béke. A békét végül is két kiváló-, de azóta méltatlanul elfeledett hazafi - gróf Pálffy laban001[1].jpgJános és Károlyi Sándor köti meg. Ezen időszak alatt –eltérően a 15 éves háborútól- az ország egésze egyszerre volt hadszíntér és hátország, amely az első 4 évben 200.000 fős vagy annál nagyobb létszámú seregeket kellett, hogy eltartson. Az új adórendszer 1683 őszén vezették be. E szerint a porciót kétfelé osztották, az oralis portiora (katonaembereknek) és az equilis portiora (lovaknak). Készpénzben 4-6, illetve 3-6 forintot tett ki. Ha természetben adták ki úgy napi 1 font (0,5606 kg) hús, 2 font kenyér, 1 icce (kb. 0,84 l) bor vagy sör plusz 6 font zab, 8 font széna, és hetenként 2 kéve szalma.

Télen szállás, ágy, világítás, só, tüzelő, ezen kívül havonta meghatározott mennyiségű pénz, valamint a tiszteknek minden katonájuk után 2 forintot ruházatra. Mivel a csapatok ellátási körzetét nem állapították meg pontosan, így volt olyan település, amely 4 felé adózott (2 császári ezred, török, kuruc).

A porcióból havi 96 ezret kellett adni 1685-ben. Összesen havi 141.000 porcióba került a had ellátása, így az ország több mint 68 %-át állta. Az osztrák örökös tartományok és Bécs 1683-ban és 1684-ben részbeni mentességet élvezett ebben a 2 évben csak a kivetett adó 1/3-át kellett megfizetniük és felmentették őket a beszállásolási kötelezettségek alól. Az örökös tartományokban a várak ellátása beszámított a porció összegébe, Magyarországon azonban nem. 1686-ban 81 ezret. Ez évben a havi szükséglet 160.000 porció volt, így az ország közel 51 %-ot állt. 

Esterházy Pál nádor 1683-1690 közötti évekre 30 millió forintra becsülte az ország haditerheit, sokan magánvagyonukból is áldoztak a nemes ügy érdekében. Ez az összeg 2012. évi áron 675.336.300.000 Ft.  Ebből az összegből 1683-84 telén 8 milliót (2012.évi áron: 180.089.680.000 Ft) kellett kipengetni pénzben illetve természetben. A 8 millióból 5 millió (2012: 112.556.050.000 Ft) esett Alsó-Magyarország vármegyéire, 3 millió (67.533.630.000 Ft) pedig a dunántúliakra. A hadiadó összege 1685-ben 3 millió Ft, 1686-ban 4,5 millió Ft (2012: 101.300.440.000 Ft) volt. Ezen kívül volt még hadisarc is: pl. Eperjes 80.000 Ft-ot (2012: (1.800.890.680 Ft), Debrecen 960.000 Ft-ot (2012: 21.610.761.000 Ft)

Csökkentette a lakosság esélyeit, hogy a Liga hadai nem egységes frontban gördült előre, hanem várról várra ugrált, így a hátra maradt török várak fenntartották a kettős adóztatást, a déliek ezen kívül segítették a török ellentámadást. A Rákóczi- szabadságharc végén megérkezett a szokásos pestis, kb. 300.000 halottat hagyva Nagymajtényi_fegyverletétel.jpgmaga után.

Az ország népessége mindezek után kb. 3,8 millió fő, a lakosság több mint fele ekkor is magyar, kisebbségbe az újjáépítés során került.

Az ország újjáépítése, az etnikai viszonyok megváltozása (1711-1787)

A pestis még 6-szor jelentkezett, 1738-41 között szintén 300.000 ezer áldozattal, a többiek ennél kevesebb halottal jártak, háborús pusztítás csak 3 alkalommal érte az országot, ebből 2 a határszélre korlátozódott. Annál jelentősebb volt a telepítések és spontán vándorlások hatása. A telepítések vagy államilag szervezett, vagy magántelepítések voltak. Az Udvar akaratából 2 nép szervezett telepítésre került sor: a németekére és a rácokéra.

A németek betelepítéséről már az 1689.évi pátens intézkedett, ám a háborúk miatt csak 1711 után indult meg a nagyarányú telepítés, egy fontos kikötéssel: adózási és népesedési okok miatt az örökös tartományokból nem jöhettek bevándorlók. Az 1710-es években még szervezetlenül folytak a földesúri betelepítések: a telepesek többsége linkóci alak volt.1723-tól a helyzet megváltozik: a parasztoknak 6, a kézműveseknek, - ha nem adják fejüket gazdálkodásra - 15 év adómentesség jár, de a csak koldulásra képeseket igyekeztek kiszűrni. Ez nehezen ment, mert a 30 kh. szántó 8 kaszásnyi rét (kb. 10 szarvasmarha tartására elegendő terület), 16 kapásnyi (1 kapásnyi szőlő 200-250 négyszögöl, jelen esetben 3200-4000 négyszögöl, azaz 1,152 -1,44 ha.) parlagszőlő, ingyen épületfa, első időben élelem és vetőmag is járt, amelyet majd törleszteni kellett. Az első állami akció 1722-1737 ulmer-schachtel1.jpgközött zajlott a Bánságban.  Itt a bozótos földből annyi járt amennyit a lehajózó sváb, vagy frankföldről behozott telepes meg tudott művelni.

Ingyen járt

az épületfa, a szőlőskertnek való, a rét, itt is adtak előleget, de az eszközökről mindenkinek magának kellett gondoskodnia. Bácskában 1748-ban indult el a munka. Itt a fentieken kívül előre bevetett föld is várta az új tulajt, továbbá vasrészes eszközök is A 2. hullám 1763-ban indult el mindkét helyen. Ekkor már tervezett falvak, 13,81 ha szántó, 3,45 ha rét várta a vállalkozó szelleműeket. Az utolsó hullám II. József idejére esett. Ő pluszban még 47 darabból álló gazdasági és házi felszerelést, valamint vallásszabadságot is adott. A telepítések közös jellemzője a robotmentesség illetve a robotmegváltás lehetősége. Mindezek hatására csak a Bánságban 1787-ben 143.201 „sváb” élt, ami a népesség 13,77 %-át adta. Az állami akciók végső összege 7,6 millió Ft. Érdekesség, hogy a telepesek közül azok állták meg legjobban a helyüket, akiknek kevesebb támogatás jutott. Nagy tömegek telepedtek le Sváb-Törökországban, Tolna, Baranya, Somogy megye 200 településébe jöttek németek, csak Tolna megyében 1767-ben 70.000 német, 13.200 család élt. Bácskában, összesen kb. 300-400.000 német bevándorló érkezett e században. A szerb katonatelepek szervezését még 1695 januárjában kezdi meg Starhenberg és Schlik tábornok. Lipót 1698. február 1-én határőrvidék létrehozásáról döntött Pozsega, Verőce, Valkó és Szerém egykori vármegyék területén.

Itt szükséges megjegyezni, hogy a

határőrvidéki rendszer

1762 - 1766 között nyeri el végső formáját, amikor Erdélyre is kiterjesztik a rendszert. Politikai hatása jelentősebb a katonainál. Nem lett külön államalakulat, csak a kormányzata vált külön Magyarországétól, de mivel a székely ezredek kivételével, nem magyarok alkották legénységüket, így ez nemzetiségi elkülönülést jelentett. A nádor és a rendek kidolgoztak egy tervezetet a végváriak határokra való telepítéséről, de az Udvar a szerbek mellett döntött megbízhatósági okokra hivatkozva. Mondván, hogy a magyarok állandóan beszélnek a törökkel, noha ezt a szerbek sokkal jobban megtették, hiszen a túloldalon is rokonaik éltek. Tény, hogy az elsőként szolgálatba állt rác határőrök többsége azelőtt a Portát szolgálta. Nekik is járt az adó- és robotmentesség, valamint a vallásszabadság, tkp. szabad katonaparaszti státusszal bírtak, ami a hajdúszabadságnak megfelelő állapotot jelentett, a határőrség 20.000 katonát számlált, ami családtagokkal együtt 100.000 fő.

Seoba_Srba.jpg
Az 1691-es sikertelen felkelés után Črnojeviċ Arzén pátriárka vezetésével további kb. 80-100.000 szerb települt az országba, Lipót kiváltságlevele támogatásával. Ezek miatt 1787-ben a határőrvidéken már 388.000 szerb élt. Sokan éltek a magyarok számára tilalmas Bácskában és Bánságban is. De előfordultak a Dunántúlon is. A horvátok egy része (1787-ben 325.000 fő) a határőrvidéken élt, így ők is részesültek a kiváltságokból, a többiek megmaradtak a feudális függésben. Ezek a 3 - 3 szlavón és horvát vármegyében és a Dunántúlon éltek. A többi nép esetében államilag szervezett telepítés nem történt, esetükben spontán vándorlás és magánföldesúri telepítés útján leltek új hazára. Sőt az első időben az volt a verdikt, hogy a töröktől meg nem szállt Magyarország és Erdély népei maradjanak a helyükön. Részben mert a visszafoglalt területekre németeket kívántak telepíteni, másrészt így kívánta a fiskus és a magánföldesúri érdek. De a volt hódoltsággal határos területek döntően magyar ajkú népeinek minden okok meg volt arra, hogy a felszabadított területekre szökjenek: a magas adók, a katonaság brutalitása, a feudális függésből való szabadulás, a termékenyebb földek. Az „új” földeken könnyebb volt az élet, az 1723. évi országgyűlés úgy osztotta fel az adóportákat, hogy csak a 32,38 % esett a visszafoglalt terület, amely az ország területének 56,01%-át adta. Őket 2 dolog segítette: egyrészt a képlékeny hatalmi viszonyok, másrészt az új földesuraknak is szükségük volt munkaerőre. Csak a földesúri adók alóli 3 éves mentességben részesültek egyéb támogatásban nem. De minden nehézség ellenére sikerült újra termővé www.tvn.hu_3cd2ae5d6b55dc54405dcd83390d7214.jpgvarázsolniuk az elvadult tájakat. Ezt az is elősegítette, hogy eleinte korlátlan mennyiségben rendelkezésre állt a szabad földterület. Egymás között szabadon adták-vették a földeket. Egy szabadparaszti jellegű társadalom kezdett kibontakozni. De csak addig, amíg a közigazgatási viszonyok meg nem szilárdultak e területeken. Ekkor ugyanis megjelent a birtokos nemes, aki eddigre rendezte a birtok jogviszonyát, és akinek eddig csak az volt a fontos, hogy egyáltalán legyen munkaerő a földjén. Ez megakadályozta a puszták további benépesítését, az alföldi településhálózat sűrűbbé tételét. Még az olyan pusztákra sem engedték a parasztokat letelepedni, amelyeknél pedig látszottak az elpusztult falu romjai, noha erről törvény rendelkezett. Sikerült keresztülvinniük, hogy nincs helye büntetésnek, ha lejárt az elévülési idő, ami a háború kezdetétől számított 8 év volt, azaz 1691 előtt pusztult el a falu, továbbá ezeket a pusztákat kivonták az állami és egyházi adók alól. Azaz egy adó és paraszti művelési kényszertől mentes nemesi birtok jött létre. Másrészt meg a telepítés költséggel járt, de ha bérbe adták görög és örmény marhakereskedőknek azonnali hasznot hajtott! E haszonból pedig e birtokok alkalmassá váltak a majorsági gazdálkodásra. Amikor ezáltal a földekből kiszorult Tisza menti magyarok a Magyar Királyi Kancelláriához fordultak, hogy hadd költözhessenek Bácskába és a Bánságba elutasították őket. Azzal a hamis indokkal, hogy így a németeknek nem lesz föld. Ez azért volt bruttó hazugság, mert a nemesi birtokosoknak a németek nem kellettek, mert rajtuk nem követelhették a robotot. Maguk a németek is örültek, ha nem kerültek magánföldesúri függés alá. Így munkaerőként a balkáni népeket telepítették. A Felvidékről és Erdélyből az ország közepe felé vándorló magyarok helyébe románok,szlovákok és rutének. léptek De volt egy nagy különbség. Míg a magyarok elvadult területeket tettek termővé, addig a helyükre költözött népeknek már kultúrtájakon nyomultak előre. Ráadásul mindhárom nép jelentős utánpótlást kapott külföldről, így akadálytalanul terjeszthette ki szálláshelyét délre illetve keletre. Míg a magyarság a török elöl a szélekre húzódott, addig most nép24.jpgközépre vándorolt és összébb is szorult, másutt - kivéve Székelyföldet - csak szórványban fordult elő. Legtöbben a románok voltak. 1733-ban kb. 550.000 fő élt Erdélyben és a Partiumban, de tömegével éltek a Bánságban, Arad, Bihar Szatmár, kisebb számban Ugocsa és Máramaros vármegyékben. Erdélyben a népszámlálás idején már 829.000 román él, a Partium és az ottani Határőrvidék nélkül.  Az erdélyi határőrvidéken további 89.000, a Bánságban az 1770-es évek végén 181.000 román élt.

Becslések szerint 1787-ig 350-500.00022 román vándorolt be, Dávid Zoltán 350-400.000, Jancsó Benedek 500.000 főre teszi Magyarországra és Erdélybe vándorolt románok számát a 18.században.

Nagyrészük pásztor volt, de nagyszámban telepítették őket a szászok birtokaikra, hogy így is csökkenjen a rájuk eső közteher. A szlovák betelepülés dinamikájára jellemző, hogy a szlovák-magyar nyelvhatár 10-40 km-rel tolódott el dél felé, különösen Nyitrában, a Hernád völgyében és a zempléni-ungi részeken volt lendületes az előrenyomulásuk. A pásztoréletmódot folytató rutének ÉK felöl nyomultak. 

Az egyes népekhez tartozók becsült száma és aránya

Nép

magyar

német

román

szlovák

horvát

szerb

rutén

szlovén

bunye-vác, sokác

egyéb

Összesen

nép.-szám (ezer fő)

4.130

992

1.607

1.062

950

681

356

33

46

83

9.940

%-os arány

41,55

9,98

16,17

10,68

9,56

6,85

3,58

0,33

0,46

0,84

100

 

(1790-ben az 1784-87. évi népszámlálás alapján)

nép23.jpg1790-re kialakultak azok az etnikai viszonyok, amelyek 1918-ig meghatározták a történelmi Magyarország nemzetiségi térképét. Ám mindez kevésbé lett volna probléma, hiszen 1789-ben, a Nagy Francia Forradalom kezdetén Franciaország népességének is csak a kb. fele beszélt franciául. Csakhogy Franciaországnak több előnye volt Magyarországgal szemben:

1. A nemzetiségei ugyan a határ mellett éltek, de hátuk mögött a tenger feküdt (bretonok);

2. A nemzetiségek maguk is az újlatin népekhez (itt egy kapcsolódó tanulmány) tartoztak (pl. okcitánok);

3. A nemzetiségeknek volt ugyan határon túli rokonságuk, de nem számottevő (baszkok);

3_04_nagykep.jpg

4. A nemzetiségeknek számottevő, - autonómiával is rendelkező - határon túli rokonsággal rendelkeztek ugyan ám önálló államiságig nem jutottak el, még az autonómiájuk megvédése is súlyos nehézséget okozott, ráadásul maguk is az újlatin népek közé tartoztak (katalánok).

Ezzel szemben a Magyarországra betelepült nemzetiségek közül egyik sem volt rokon nép, mind rendelkezett jelentős számú határon túli rokonsággal és utánpótlással, többségüknek még a vallásuk is eltérő, kettő nép (a szerb és román) még autonóm területtel, - mely a következő században önálló állammá válik - is rendelkezett.

Végül: a nemzetté válásuk egy időben zajlott le a magyarokéval, de ez már egy másik - számunkra nem túl boldog - történet.

39 komment

Címkék: magyar török szerb háború szlovák kuruc román nemzetiség osztrák pestis nemzetállam etnikum labanc

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hadrian77 2014.09.01. 08:38:03

Grat, a második rész is jól sikerült!

A magyar területek adóztatása abból a szempontból érthető, hogy 150 évig az örökös tartományok adóinak nagy része a harcokra és a végvári rendszerre ment el. Csak egy kicsit elkapkodták, ebben a formában ez még túl nagy teher volt az országnak.

A betelepítésekkel kapcsolatban lehet párhuzamot vonni Moldvával. Oda a 12. században kezdtek bevándorolni és letelepedni magyarok. Őket Buda Mohácsig támogatta és segítette, ők voltak az egyik alapja a magyar királyok moldvai igényeinek.

Minorkavidor 2014.09.01. 09:34:52

Ismét köszönettel tartozom szerkesztőmnek, - Caesar katonájának, a galliai háborúk veterenjának- Titus Pullo Urbinonak!

Titus Pullo Urbino 2014.09.01. 09:44:53

@Minorkavidor: ugyan, Tied az érdem, szerkeszteni nem nehéz, majd meglátod :-)

Minorkavidor 2014.09.01. 10:15:31

@Hadrian77: @Titus Pullo Urbino:

Köszönöm!

Hogy szerkeszteni könnyű? Nem hiszem. Ha csak a képek szerkesztésére gondolok. Mert mit találtam én? Zömében használhatatlan sulinetes képeket. Freddynek igaza van abban, hogy 10 sz. képre jut egy jó.
Ha már itt tartunk, mik a lelőhelyei a jó történelmi képeknek, térképeknek?

Térjünk át más témára. Ha kiváncsiak vagytok arra, hogy miért és hogy nyert a francia nyelv a többivel szemben olvassátok el ezt a tanulmányt:

www.nytud.hu/oszt/tobbnyelvuseg/nagyn/publ/kisebbsegi_nyelvek.pdf

Röviden: a konkurencia zöme maga is újlatin nyelvek és népek közé tartozó ún. galloromán nyelvű nép

Titus Pullo Urbino 2014.09.01. 10:22:12

@Minorkavidor: beraktam (belinkeltem) az ajánlott tanulmányt az utolsó kép fölé, így talán többen olvassák.

A korzikai nyelvjárásról annyit, hogy I. Bonaparte Napoleon nagyon szégyellte a kiejtését, fiatal tiszt korában sokszor kicsúfolták frank testvérei. Aztán idővel úrrá lett frusztrációján, vagy legalábbis azt hiszem, minél nagyobb lett, annál kevésbé érdekelte a tájszólása. Vagy elkopott a tájszólás és átvette az irodalmi nyelvet.

NAR 2014.09.01. 11:57:28

Ha jól olvasom, a konklúzió az, hogy 1526-1711 között 3,3-ról alig 3,8 millióra nőtt a népesség és ebben nem a hódoltság bűnös, hanem általában a háborúskodás?

Ami még szembe jutott, hogy vajon volt-e eltérő nyelvcsaládú népek között (nagyon) sikeres asszimiláció Európában? Az írekből nem lett angol, de a wales-iekből igen?

Minorkavidor 2014.09.01. 15:45:07

@NAR:

Igen, a háborúnak döntő szerepe volt. Gondolj arra, hogy a Balkánon a szerbek 4-500 évig éltek oszmán uralom alatt (a 100 év eltérés oka, hogy mettől meddig számítjuk a török uralmat). Milyen nemzetiség lakja most az egykori Délvidéket? Mi a neve az egykori Bácskának? Vajdaság, na ugye! A románok is évszázadokat töltöttek török függésben (bár ők mindig megőriztek valamennyit autonómiájukból), mégis ők Erdély legszámosabb nemzete 1760 óta.

NAR 2014.09.01. 15:53:18

@Minorkavidor: Valahol olvastam, hogy a harmincéves háború ideje alatt Németország egyes területei a népesség 90%-át elvesztették - viszont oda nem hívtak(?) bevándorlókat.

Az pedig tényleg érdekes, hogy népek évszázadokat tudtak elölteni önálló államiság nélkül (pl. észtek, finnek), mégis fennmaradnak.

Minorkavidor 2014.09.01. 16:11:16

@NAR:

Nem, a walesiek is megmaradtak walesieknek, bár lényegesen gyengébb identitással (az íreket a vallási elkülönülésük is segítette).

Eltérő nyelvcsaládú népek között is lehet (nagyon) sikeres asszimiláció, csak a megfelelő, számbeli, gazdasági és kulturális fölény kell hozzá. Példa:

1. A bolgárok esete. A bolgárok, mint nép eredetileg egy török eredetű sztyeppei nép volt. Ők adták a népnek a ma is ismert nevét. Ők voltak az uralkodó réteg. A szlávok pedig a nyelvet adták. Részletesebben erről itt olvashatsz:

toriblog.blog.hu/2008/03/08/a_bolgarok_eredete

2. De ilyen az oroszok és a szibériai őslakosok viszonya. Pl. a finnugor népek közül csak a nagyobb számúak tudták (legalábbis eddig) megőrizni nyelvüket és identitásukat.

www.magyarszemle.hu/cikk/20130219_egy_nyelvcsalad_jovokepe

finnugor.elte.hu/tortenelem/Egyesnepek/Szamojed/szamojed.htm

epa.oszk.hu/00000/00036/00020/pdf/09.pdf

Röviden: a nomád és halász-vadász-gyűjtögető életmódot folytató népek jó eséllyel asszimilálódnak, illetve asszimilálhatók. A nomádok esetében még az uralkodó népi státusz semmi menti meg őket, lásd a bolgár-törökök esetét a szlávokkal.

Hadrian77 2014.09.01. 17:21:27

Azért a franciáknál is hosszú folyamat volt. Gyakorlatilag Richelieu kezdte meg az egységes francia nemzetet kigyúrni és a francia nemzettudatot felépíteni.

Erdély kapcsán még érdekességként a vasutat említeném. Kézdivásárhely a középkorban fontos központ és város volt. Mivel a vasút elkerülte, ezt a pozícióját elvesztette és más hely vette át a stafétát. Több helyen is előfordult ezzel kapcsolatban, hogy az iparos és kereskedőréteg is lassan elszivárgott az ilyen helyekről, akiknek a helyére aztán románok költöztek be.

Titus Pullo Urbino 2014.09.01. 17:34:40

@Hadrian77: a kézdivásárhelyi céges ipar már nem volt versenyképes az 1900-as években, ezért sorra kezdtek tönkremenni a cégek (17 céges udvar volt, úgy emlékszem). Amikor mindenki tömegtermel, egy csizmát, egy cserépedényt, egy hordót nem lehet eladni dupla áron. Sok vásárhelyi átment Moldvába árulni, folyamatosan felhagytak a céges termeléssel. Viszont az érdekes, hogy Moldvában el lehetett adni a céges ipar remekeit, mert ott nem volt más kínálat. Így települtek át magyarok Moldvába, az éhezés elől meg kicsit később moldávok Székelyföldre.

Minorkavidor 2014.09.01. 17:47:41

@NAR:

Ez igaz, de ezeken a területeken engedélyezték,- egyházi jóváhagyással a bigámiát:)) Másrészt azt se felejtsd el, el, hogy abban az időszakban (1618-48 és az azt követő évtizedek) egyetlen környező nép sem tudott elegendő népfelesleget kibocsátani:
Németország, mint olyan nem létezett még akkor, a Német-Római császárság pedig több volt, mint az etnikai német területek összessége: a Cseh Királyság is odatartozott (persze ott is éltek szép számmal németek(, de:
Délről és dél-nyugatról a Habsburg Birodalomból érthető okokból nem érkezhettek bevándorlók.
Keletről, a Lengyel Nemesi Köztársaságból se: nekik is ott volt a török és a krími tatár veszély, plusz jöttek az oroszok és vitték Ukrajnát (ez jó részt a lengyelek saját hibája volt).
Északról, Gusztáv Adolf vezetésével nagy területeket hódítottak meg, csakhogy a svéd népesség ekkor csak kb. 1 millió fő volt. Nem csoda, hogy a svéd hegemónia az oroszokkal vívott északi háború után megszünt. A dánok szintén kicsi nép volt, ők is inkább Amerika felé néztek (lásd Grönland).
Nyugatról: A hollandok kevesen voltak és inkább a Távol-Kelet felé tekintgettek. Belgium akkor még nem létezett, Spanyol-Németalföldnek hívták azt a területet, a francia terjeszkedés kivédése teljesen lekötötte kapacitásait.
A franciák ugyan elfoglalták Elzászt, de túl sokfelé osztották meg erejüket. Amikor a nantes-i ediktum visszavonása miatt mintegy 200.000 hugenotta vándorbotot fogott, német földre (elsősorban Poroszországba) menekült részei gyorsan beolvadtak. Lásd a porosz elit francia nevű tagjait.
A svájciak ugyan bocsátottak ki emberrajokat, de ők inkább katonák voltak, lásd a különböző eu-i uralkodók svájci gárdáit.

Ami meg a finnek és az észtek több évszázados állam nélküli létét illeti, annak magyarázata a történelemben és a földrajzban egyaránt megtalálható.
Földrajzi oldalról röviden az elszigeteltség.
Történelmi oldalról nézve:
- a finnek és az észtek esetében közös: Amíg a Kijevi Rusz egységes volt nem fenyegette őket. Széthullása után az utódállamokat erőit lekötötte a besenyőkkel és a kunokkal történő hadakozás. Majd jöttek és 250 uralkodtak. évig uralkodtak. A Novgorodi Köztársaság meg nem volt olyan erős, hogy egyedül meghódítsa a két nép által lakott területeket. Ráadásul a Köztársaság is laza függésben állt az Arany Hordával, adót fizetett neki. A felszabadulás után a moszkvai cárok figyelme először délre, a tatár utódállamok felé, majd Szibéria, végül Lengyelország (Ukrajna) felé irányult. Észak felé- Rettegett Iván elvetélt kísérletétől eltekintve- csak Nagy Péter korától irányult komoly figyelem. Péter fővárosát is e környékre telepítette.
Ami eltérő:
- a finneknél korán svéd uralom alá kerültek, de a finn területek élveztek bizonyos fokú autonómiát. A svédek nem voltak jelentős számbeli fölényben és figyelmüket is megosztották (lásd fenn). Mikor 1808-ban a finn területek Oroszország uralma alá kerültek, a Finn Nagyhercegség autonómiát élvezett. A nagyhercegi cím birtokosa a mindenkori cár volt. Mivel a finnek a lengyelekkel ellentétben, -akik 1831-ben és 1863-ban is felkeltek- nem lázadtak fel, hanem mindig híven szolgálták a cárt, autonómiájuk fokozatosan nőtt. Persze kisebb-nagyobb konfliktusok voltak, de ezek sose hevültek forrpontig. Egyébként az önálló finn állam megteremtője, Mannerheim, maga is cári tábornok volt. Sőt, nem is finn, hanem svéd családból, nemesi családból származott!
- Az észtek esetében: ugyan az észt partvidéken megjelentek a németek, de nem a német lovagrend képviseletében,- azok el sem jutottak idáig- hanem a Hanza-városok képviseletében hoztak létre kereskedőtelepeket, Tallinból Hanza-város is lett! De a belső területeket nem gyarmatosították!(megjegyzendő, hogy a mai Finnország területén is volt Hanza-város). Az orosz állam ténylegesen 1710 óta uralta e területeket, előtte 1625 óta a svédeké volt. . A 19. században itt is végbement az ún. nemzeti ébredés, a nemzetté válás. Az észtek megmaradását az is elősegítette, hogy e területeken már 1816-ban! megszűnt a jobbágyrendszer (Livóniában 1819-ben, a többi orosz területen csak 1861-ben)

Hadrian77 2014.09.01. 18:43:24

@Titus Pullo Urbino: tizenegy céh és három társulás működött 1872-ben, amikor megszüntették a céheket. Sepsiszentgyörgy kisváros volt, ami a vasút kiépítése után lett megyeszékhely, amikortól Kézdivásárhely ugyanezért leszállóágba került.
Ezzel csak arra akartam célozni, hogy voltak olyan belső folyamatok is (vasút), ami befolyásolta egy-egy terület etnikai átalakulását.
Moldvába egy nagyobb betelepülési hullám a madéfalvi veszedelem után is volt.

max val bir ca · http://maxval.co.nr 2014.09.01. 19:19:46

A legfontosabb különbség Franciao. és Mo. között, hogy az előbbi független állam volt saját nemzeti vezetássel és államszervezettel, míg Mo. egy félautonóm tartomány volt egy nagyobb országon belül, s a főváros külföldön volt. Így Mo. nem tudott asszimilálni.

Trónkövetelő 2014.09.01. 19:38:33

Tényleg, ezt a szerb pátriárkát hogyan kell helyesen leírni?
- A posztbeli változat Črnojević Arzén;
- Magyar nyelvű forrásokban leggyakrabban Csernovics Arzénnak hívják;
- De szerbül meg Arszenije Csarnojevics (Арсеније Чарнојевић), illetve Arszenije Crnojevics (Аpсеније Црнојевић) neveken emlegetik.
Melyik a jó? Kéne egy szerbész/ráczász :)

Trónkövetelő 2014.09.01. 20:27:37

Az okszitán és a katalán nyelv inkább politikai okok miatt különbözik, gyakorlatilag semmi különbség nincsen közöttük, inkább tájnyelvek egyik a másikhoz képest, egymással ún. dialektuskontinuumot képeznek. Emiatt Dél-Franciaországban igen bonyolult megkülönböztetni egymástól az okszitán és a katalán beszélőket, a két nyelv különösebb gond nélkül, kölcsönösen érthető a másik számára. Gyakorlatilag azon múlik, hogy az illető anyanyelvét okszitánnak vagy katalánnak tartja, hogy milyen kulturális környezetből származik.

Trónkövetelő 2014.09.01. 20:37:20

@Titus Pullo Urbino:
Napóleon felnőttkorára anyanyelvi szinten beszélt franciául, elvégre gyerekként került francia nyelvű környezetbe. Idővel igyekezett minél inkább franciává válni, először a saját vezetéknevéből hagyta el az "u"-betűt, aztán a családját kötelezte arra, hogy franciásítsák a nevüket és beszéljenek franciául. Emiatt az anyját szótlan, rideg asszonyként ismerték, holott csak alig tudott franciául. Ellenben mindig tartott magánál egy korzikai inast, akivel tudott néha az anyanyelvén is beszélni, akit még Szent Ilonára is magával vitt. De azt is feljegyezték, hogy a halálos ágyán franciául beszélt félre.

teddybear01 2014.09.01. 21:43:47

Ami Bihart illeti, a váradi ostrom idején a török tatárok tettek egy látogatást a környéken. Három falu kivételével az összes többi falu elpusztult, évtizedekkel később a terület románokkal települt be. Addig ott is inkább magyarok éltek, bár volt némi román népesség is.

Fredddy 2014.09.01. 21:56:35

@Trónkövetelő: a restauráció idején csakazértis Bounaparteként emlegették :)

Trónkövetelő 2014.09.01. 22:25:45

@max val bir ca:
A reformkorban Magyarország birodalmon belüli közjogi státusza gyakorlatilag változatlan volt, a XVIII. századihoz képest, mégis igen erős asszimilációs folyamatok zajlottak, már 1836, a magyar nyelv hivatalos nyelvvé nyilvánítása előtt is. Volt például egy 1823-ban született, híres, szlovák származású költő...

2014.09.01. 22:39:34

@Trónkövetelő: A harmadik változat a mai szerb, a második annak magyarosítása (mint az udvar által elismert egyházi vezető betagozódott a rendi társadalomba), a harmadik - gondolom - az egyházi szláv neve, amit beiktatásakor vett fel (mint mondjunk ma a pápák). Azért csak gondolom, mert a cikkben azért elég sok helyesírási hiba, és kihagyás van, ezért nem 100%. (Viszont mostantól a cikkírót kollegának fogom szólítani, mert én is eléggé hadilábon állok az előbbivel, ha meg nem sértődik)
Azért illik különbséget tennünk önkéntes asszimilációról és államilag támogatott asszimiláció között. (Utóbbit a magyar állam 1867 után kezdte erőltetni, de kimutatható hatása csak Trianon után lett...)

maxval a bircaman · http://maxval.co.nr 2014.09.02. 06:58:18

@Trónkövetelő:

Jogi fikció volt az csak valójában. Kb. mint a szovjet köztársaságok kiválási joga a SZU-ból Lenintől Andropovig. Benne volt a szovjet alkotmányban is, de a valóság más volt.

Deak Tamas · http://valtozomult.blog.hu 2014.09.02. 07:55:10

"1706-ban igen közel álltak a megegyezéshez, de Rákóczi önzése megakadályozta, hogy már ekkor béke legyen. Ekkor még a szatmárinál is kedvezőbb feltételekkel születhetett volna meg a béke. "

Erről írnál egy picit részletesebben?

Minorkavidor 2014.09.02. 08:40:24

@Fredddy:

Nem Bonaparteu volt a neve eredetileg, végén az u-val az egyik könyv így említi.

@Trónkövetelő:

Amit a katalán és okcitán nyelvek hasonlóságáról írtál az igaz:

hu.wikipedia.org/wiki/Okcit%C3%A1n_nyelv

Az alábbi tábla az az európai nyelvjáráskontimuumok területi elhelyezkedését mutatja:

hu.wikipedia.org/wiki/Dialektuskontinuum

Akit érdekel az újlatin nyelvek szókincsbeli egyezésének a mértéke:

hu.wikipedia.org/wiki/%C3%9Ajlatin_nyelvek#Sz.C3.B3kincsbeli_egyez.C3.A9sek_m.C3.A9rt.C3.A9ke

@max val bir ca:

Sztem fogalmazzunk óvatosabban:

A független állam saját nemzeti vezetéssel és államszervezettel jelentős előny, de nem elégséges feltétel. Nézd meg csak a spanyol vs. katalán relációban. A spanyolok független állammal és államszervezettel és nemzeti vezetéssel rendelkezett, plusz előny, hogy a szókincsbeli egyezőségük a fenti tábla szerint is 85 Ennek ellenére nem tudták asszimilálni a katalánokat. Annyira nem, hogy most éppen a függetlenségi népszavazáson húzakodnak:

www.parameter.sk/rovat/kulfold/2014/04/09/nem-lesz-katalan-fuggetlensegi-nepszavazas

Az angol vs. ír reláció szintén hasonlóságot mutat. Ott a vallási különbség segített az íreknek, bár a reformáció előtt mindkét nép katolikus volt.
Svéd vs. finn relációban mindkét nép vallása megegyezett a reformáció előtt és után, Gustáv Adolf példaértékűen szervezett államot hozott létre nemzeti vezetéssel, csak a döntő létszámfölény hiányzott.

maxval a bircaman · http://maxval.co.nr 2014.09.02. 09:57:08

@Minorkavidor:

A katalán ügy legnagyobb előmozdítója Franco volt. Azzal, hogy üldözte a katalán identitás minden formáját, elérte az ellenreakciót: az is elkezdett direkt katalánul beszélni, aki addig egyébként csak spanyolul beszélt 3 nemzedék óta.

Kb. ezt tette Todor Zsivkov is BG-ban a törökökkel.

GERI87 2014.09.02. 16:03:26

"Az ország népessége mindezek után kb. 3,8 millió fő, a lakosság több mint fele ekkor is magyar, kisebbségbe az újjáépítés során került."

Én nagyjából 2,5-3 milliós népességről tudok (a horvátokkal együtt) és 45%-nyi magyarról.

Ez a XVIII.sz végére 8,5 millió főre nő és 23%-nyi magyarra csökken, de közben a magyarok száma a duplája lett.
Tehát el lelehet képzelni hogy még ekkora magyar népszaporulat mellett is mekkora lehetett a bevándorlás.

GERI87 2014.09.02. 16:16:57

Franciaország előnyéről:

Igaz hogy a döntően újlatin népessége volt, de még ezek is max helyi, lokális, rendi identitással bírtak. Beolvadásuk, "franciává válásuk" annyira volt könnyű mint a székelynek, kunnak stb magyarrá lenni..

Franciaország egy alulról szerveződő nemzetépítésen, polgárosodáson ment keresztül, (míg MO-on a nemesség, nemzetiségi értelmiség nyugati mintára "felülről irányította" azt) az államhoz, a királysághoz való kötödés eleve megvolt és ezért is a francia elsősorban államnemzet nem pedig kultúrnemzet.

MO-on ez nem volt adott:
- a betelepülők kiváltságaikat, jogaikat a "koronától" gyak. a Habsburg háztól kapták, nem kötődtek a magyar államhoz mint hazához sem kulturálisan, sem történelmileg (külön anyaország ugye), különösen igaz ez a granicsárokra, románokra, szerbekre, és a saját autonóm 'országgal' bíró horvátokra, erdélyi szászokra).
-A polgárosodás kezdetleges, a városi népesség amúgy is döntően német.
-a magyarság létszáma 1918-ig sosem haladja meg az egész királyságban a 45%-ot, a mélypont ugye 23%...ennyi magyar nem tud beolvasztani más nyelvű, kultúrűjú, vallású, társadalmi státuszú népességet, úgy hogy közben a magyarság maga is főleg paraszti társadalom, alávetett jobbágy, nem felvilágosult polgár.

GERI87 2014.09.02. 16:32:31

@Minorkavidor:

"- Az észtek esetében: ugyan az észt partvidéken megjelentek a németek, de nem a német lovagrend képviseletében,- azok el sem jutottak idáig-"

Ó, dehogynem.
De tény, hogy szórvány és városi népességgel, nem összefüggő homogén etnikai tömbökben.
Még a porosz területek is csak sokára váltak nagyjából németté (és délen lengyellé).

upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/b/b2/Teutonic_Order_1466.png/1024px-Teutonic_Order_1466.png

Minorkavidor 2014.09.02. 16:57:53

@GERI87:

Az tény, hogy 2 milliós adat a korábbi történelem könyvekben szerepel. Még én is így tanultam a 70-es években általánosban. Akkor úgy tanították, hogy Mohács előtt 3,5-4 milliós népességgel bírt az ország, ami a törökkor végére lecsökken 2 millióra, amely majd felmegy 8,5 millióra.
Azóta a kutatások újabb forrásokat tártak, a régieket meg új szempontból vizsgálták. E szerint a Mohács előtti népesség max. az alsó érték környékén (3,5 millió) lehetett, 3,3 millióra teszik a népességszámát. Az új kutatások szerint a népesség nemhogy fogyott volna, hanem nőtt, de nem olyan mértékben, mint Európa szerencsésebb vidékein.
Azt is figyelembe vették, hogy 1711-1790 között közel 4-szeres emelkedés már csak demográfiai okokból sem lehetséges. Akkor az ország az 1. demográfiai fázisban volt: magas születési szám mellett magas halálozási szám társul. Emiatt a népesség kb. 100 év alatt kétszereződik meg. A bevándorolt népességre is ugyanezek a demográfiai jellemzők vonatkoztak.
A józsef-kori népszámlálás adatait 8,7 millió főben adják meg, azzal, hogy ehhez legalább 1 millió főt hozzá kell adni. Elsősorban a népszámlálás technikai hiányosságai miatt. Akkor nem volt nett, semmilyen más technikai segédeszköz, első népszámlálás volt a magyar történelemben, a népszámlálás a valóságban 3 éven át tartott: 1784-87 között írták össze a népet stb.
Az 1911. évi népszámlálás adatai szerint a Horvátország és Fiume nélkül számolt Magyarország területén 18,2 millió ember élt, 54,5 % volt köztük magyar, magyarul az ösznépesség 64,7 %-a tudott.
Horvátországgal és Fiuméval számolva az ország lakosainak száma 20,8 millió, a magyarság aránya 51 % volt.

Trónkövetelő 2014.09.02. 20:36:53

@Minorkavidor:
A kora újkori viszonyok között a népesség létszáma leginkább stagnált egész Európában, mivel a mezőgazdaság fejlődése csak a XVIII. század elejétől tette lehetővé a népesség lassú növekedését, amúgy általában állandó volt az egyes országok lélekszáma, ha túlszaporodtak, jött egy éhínség, járvány, és a népesség visszaállt a stabil szintjére. Ezen kívül fontos tényező lehetett még a háború, de a népesség elpusztítása még nem jelentette automatikusan egy adott terület etnikai viszonyainak átalakulását, ugyanis, ha nincs szervezett betelepítés, a túlélők elég gyorsan, 2-3 generáció alatt újra benépesítik a vidéket, a fent jelzett stabil létszámot elérve, mint pl. a németek a birodalmat elég hamar újra benépesítették a 30 éves háború után, legfeljebb egyes városok veszítettek drasztikusan a jelentőségükből (pl. Magdeburg), de felemelkedtek helyettük mások (pl. Bécs, Berlin). Itt nem volt olyan központi politikai hatalom ugyanis, ami az üres területeket máshonnan betelepítette volna, így azok maguktól is elég gyorsan benépesültek, olyannyira, hogy a XVIII. század elejére már kitermeltek annyi fölösleget, hogy jutott belőlük az akkor éppen kiürült Magyarországra, ezért a helyi eltartóképesség fölötti népesség ezúttal nem éhenhalt, hanem elvándorolhatott. Tehát vélhetően központi akarattól vezérelt népesedéspolitika nélkül Magyarországon is számunkra kedvezőbb etnikai arányok jöttek volna létre, mert a népesség magától is helyreállt volna, csak úgy kb. 30-40 évvel lassabban.

GERI87 2014.09.02. 21:07:04

@Trónkövetelő:

"..központi akarattól vezérelt népesedéspolitika nélkül Magyarországon is számunkra kedvezőbb etnikai arányok jöttek volna létre,"

Erre akkor lett volna (talán) esély ha MO-ág önerőből szabadul fel a török alól és független állam lesz, valamint központi akarat van arra nézve hogy döntően magyar népesség települjön vissza.
De szerintem a Habsburg uralom nélkül sem lett volna szempont az etnikum, ha van tömeges és olcsó munkaerő akkor miért számított volna?
A szerbek, románok, ruszinok korábban is szivárogtak befelé.

Minorkavidor 2014.09.02. 22:23:53

@Deak Tamas:
Már az előző század Habsburgok ellen vívott háborúinál szokássá vált, hogy a szembenálló felek már a harcok kezdetétől titkos, de olykor nyílt tárgyalásokat folytassanak egymással. A Rákóczi-szabadságharc is trendi volt e szempontból.
I. Lipót császár már 1704.01.02-án megbízta az 58 éves Széchényi Pál kalocsai érseket (és egyben veszprémi püspököt) a felkelőkkel való tárgyalással. Ez a feladat az esztergomi érsekre hárult volna, de az ekkor 72 éves Kollonich Lipót bíboros személye nemcsak Rákóczi és hívei számára volt elfogadhatatlan, hanem a királyhű főrendek számára sem. (Ő a protestánsok haragját ellenreformációs tevékenységével, a protestáns és katolikus nemesség haragját pedig a rendi intézményrendszer korszerűsítését célzó javaslataival vívta ki. A korát meghaladó javaslatok megvalósítatlanok maradtak. Rákóczival és nővérével, mint gyámjuk került személyes konfliktusba. A neki tulajdonított hírhedt nyilatkozat, miszerint „legfőbb célja, Magyarországot koldussá, németté, majd katolikussá tegye” valszeg soha nem hangzott el. Ha netán mégis, akkor rossz pillanatában hangzott el a kijelentés.)
Széchényi Kollonichtól eltérően, kiállt a rendi jogok védelmében. Sőt amikor Rákóczit lesittelték, ő is gyanúba keveredett, ennek ellenére végig kitartott I. Lipót mellett. Az érsek első körben Károlyival és Bercsényivel tárgyalt, de még ez év tavaszán, Gyöngyösön és Pakson személyesen tárgyalt Rákóczival, eredménytelenül. Személye iránt mind I. Lipót, mind Rákóczi bizalommal voltak. Siegbert Heister gróf, császári főparancsnokkal viszont súlyos konfliktusa támadt mikor 1704.05.31-én a rácok feldúlták Veszprémet, benne a székesegyházat, 2 kanonokot is megöltek. Az év őszén sikerült fegyverszünetet kieszközölnie, de a selmecbányai megbeszélésen nem ő, hanem Seilern kancellár vezette I. Lipót küldöttségét. Az érsek ui. 2 tűz közé került, titkára Brenner Domonkos hántai prépost miatt. Ő ui. Rákóczi oldalára állt és írásában Széchényi Pál levelezését is felhasználta. Maga az érsek háttérbe vonult, 1710. 05.22-én, Pozsonyban elhunyt.
A tárgyalásokba bekapcsolódott Anglia és Hollandia is, e 2 protestáns államot a Napkirály törekvései terelték egy táborba a katolikus Habsburg Monarchiával. Rákóczi által 1704-ben, latin nyelven kiadott Manifestum, - melyben tájékoztatta a Nyugatot a harc céljairól- a bécsi angol követen, Charles Withworton keresztül eljutott Londonba. Az angoloknak 3 okok is volt arra, hogy nagy figyelmet szenteljenek a magyarországi eseményeknek. Mivel a Habsburg Birodalommal volt egy táborban, nem volt mindegy, hogy szövetségese hátországa mennyire stabil. Anyagilag is érdekelt volt, mert a HB-t, addig finanszírozó Oppenheimer-bankház, az alapító 1703-as halála után csődbe ment. A HB-t a csődtől csak az angol és holland bankok által nyújtott kölcsön mentette meg. Ennek fedezetéül lekötött ércbányák a felkelők kezén voltak. Végül a vallási ok, a mo-i protestánsok védelme. A közvetítés elfogadására az udvart a ny-i front 1704. év eleji hadi helyzet alakulása, Rákóczit meg belpolitikai okok késztették tárgyalóasztalhoz. A dolgot megnehezítette, hogy Bécsben nem voltak egységesek a tárgyalásokat illetően, a közvetítők a jezsuiták ármányára gyanakodtak, mivel szerintük féltették a vallási monopóliumukat. A hadsereg tisztjei sem lelkesedtek azért, hogy az általuk elkövetett hibákat a zöld asztal mellett javítsák ki. Heister generális egyenesen halállal fenyegette meg Széchényi érseket, ha „őfelsége Rákóczy Úrhoz küld.”
Az első találkozó Gyöngyösön volt melyen Németalföldi Egyesült Tartományok részéről a bécsi követ, Jan Jacob Hamel-Bruryninx, angol részről George Stepney vett részt. Az 1704.03.18-i tárgyalások protokolbaki miatt kudarccal végződtek. A NET követe Rákóczi helyett Bercsényit kereste. B. tisztázta, hogy ki az illetékes, a hibát a követ elismerte.
A nyugati közvetítőknek széles felhatalmazásuk volt. Ha Rákóczinak írtak hercegnek szólították, R. választhatta meg a tanácskozás színhelyét, GS angol követ még arra is felhatalmazást kapott, hogy nyugodtan hárítson el minden olyan személyt, akik a magyarok számára nem kívánatosnak tűnnek.
R. 2 dologhoz ragaszkodott: velük ne mint elnyomottal tárgyaljanak, hanem mint egy szabad nemzet képviselőivel, valamint császári garanciát kért arra, hogy ne a falvak felégetésével kényszerítsék őket biztosíték nélküli tárgyalásokra. A mediátorokat az is sürgette, hogy GS kezébe került R. egyik levele, mely egy bajor-magyar Bécs elleni közös támadásról írt, más részt R.-t 07.08-án Erdély fejedelmévé választották.
08.13-án újabb fordulat állt be a franciák Höchstädtnál döntő vereséget szenvedtek, amely a Wratislaw kancellár vezette békét ellenző erők megerősödését hozta. A 2. gyöngyösi megbeszélés augusztus végén kezdődött, melyen R. azért nem fogadta el Sz. P. érsek fegyverszüneti javaslatát, mert cselt gyanított, más részt az elébe tárt 15 pont mindegyike elfogadhatatlan volt számára. Közben a franciak és a törökök is kavartak utóbbit elhárították

Minorkavidor 2014.09.02. 22:29:32

@Deak Tamas:

Befejezés:

1704.10.21-én Selmecbányára tették át a tárgyalások helyszínét. R. ragaszkodott ahhoz, hogy Erdély kérdését is bevegyék a tárgyalásokba, de ehhez előbb ogy-i felhatalmazásra volt szüksége. Ettől viszont mind Bécs, mind a nyugatiak idegenkedtek, mert már ekkor felmerült bennük a trónfosztás lehetősége. Az erős angol nyomás ellenére- a helyi protestánsok ellenezték, hogy magyar hittársaikat az ő kontójukra nyomják el- ismét kudarc lett a vége. GS azt írta, hogy a kudarcnak 2 oka van: az őszintétlenség az egyik, míg túlzott bizalmatlanság és makacsság a másikon.
Az újévben minden oldalon búskomor hangulat lett úrrá, amin I. Lipót 1705.05.05-i halála tovább rontott. Az új király,- I. József- ráadásul azzal bízta meg Sz. P. érseket, hogy ássa alá nyugati közvetítők tekintélyét. Ezt az angol GS és a NET követe, JJHB is sejtette, így magasabb rangú személyt kértek erősítésül. Angol részről Sunderland lord, NET részéről Rechtelen gróf érkezett.
Időközben R.-t Szécsényben vezérlő fejedelemmé választották. R. érvrendszerében plusztárgyalási alapként megjelent a királyi örökösödés, az új király megválasztása, az ellenállási záradék, a vallásügy rendezése. Mindezek I. József számára voltak elfogadhatatlanok. A közvetítők is mérsékletre intették R.-t: ismerje el királyának I. Józsefet, hagyja a fenébe az ellenállási záradékot, cserébe megígérték, hogy Mo.-n, nem az önkény, hanem a jog uralma fog érvényesülni.
Végül 1706 bizonyult a kedvezőbb béke elszalasztása évének. Pedig mindenki úgy vélte, hogy megtett minden tőle telhetőt. R.-t az ültette a zöld asztal mellé, hogy nyugaton nem alakult ki francia katonai fölény, XIV. Lajos nem volt hajlandó elismerni szuverén uralkodónak. Mo.-n a háború elhúzódása megroppantotta a gazdaságot, nem sikerült létrehozni a rendi-nemzeti egységet.
I. József elősegítendő a megegyezést, beleegyezett, hogy R. találkozzon feleségével, Karolina-Amália hessen-rheinfelsi hercegnővel (igaz az Udvarnál mások abban reménykedtek, hogy a hercegnő megjelenése viszályt szül R. tanácsosai körében). Az tény, hogy az érdemi dolgok nem a tárgyalóasztalnál, hanem a Nemes Hölgy lakosztályában dőltek el. Itt találkozott a közvetítőkkel és a kancellárral. Ez viszont a kuruc vezérek közt szült rossz vért. Úgy vélték, hogy R. a hátuk mögött és rovásukra megegyezik a császárral. R. semmi ilyesmit nem tett, az viszont tény, hogy a kancellár valóban tett olyan ajánlatot, hogy amennyiben R. beszünteti a háborút, úgy a Német-Római birodalom egyik fejedelemségét megkapja (300 volt ekkor). A hercegnő addig maradt, amíg a leghalványabb remény volt az egyezségre. Miután ez befuccsolt, a beteges hercegnő Karlsbadba utazott gyógykezeltetni magát. Min is ment el a megegyezés?
Az 1706.06.13-án kezdődő nagyszombati tárgyalásokon a konföderáció küldöttsége 23 pontos javaslatot terjesztett a közvetítők és a császári küldöttség elé. Ezek érdemben az Udvar által felszámolt rendi alkotmány restaurálását kívánták. 19 pont esetében nem volt gond, lehetett róluk tárgyalni és megegyezni. 4 pontról tudható volt, hogy nemcsak elfogadhatatlanok az Udvar számára, hanem nem felelnek meg a katonai-diplomáciai erőviszonyoknak (a ramilliers-i győzelem, Madrid elfoglalása):
1. Több ország garantálja a megkötött békét (Anglia és NET mellett Poroszország és Svédország).
2. Erdély önállósága saját fejedelme alatt.
3. Az 1681-es és 1687-es országgyűlési határozatok eltörlése.
4. Az Aranybulla ellenállási záradékának visszaállítása.
Megjegyzendő, hogy a 3. és 4. pont tarthatatlanságáról R. már az 1705 ősze óta tudott, hiszen a 2 közvetítő ezekben az ügyekben már akkor mérsékletre intette.
Pedig 1706 nyarán még Bercsényi is engedékenységre kérte R.-t:
„A nagy Istenért kérem Nagyságodat, ne várjuk az extremitást in bis circumstantiis! Addig jobb még utánunk járnak, mint darabolt grádicson, állapodjunk meg, ha lehet, könnyen lehet, s jobban lehet azután följebb mennünk. Hazámat, nem magamat nézem.” Hasonlóan ír az akkor a magyarokkal rokonszenvező NET követ, a tapasztalt Hamel-Bruryninx is 1712.06.22-én:
„A vak magyar konföderáció szerencsétlen vezetői elvesztették azt az időt és alkalmat, amely nehezen jön vissza, és nekem az a véleményem, hogy néha inkább türelmesnek kell lenni, megvárva a jobb körülményeket, mintsem erőszakolni akarni bizonyos dolgokat kedvezőtlen helyzetben, amelyben nem lehet úrrá lenni.”

Minorkavidor 2014.09.03. 17:27:09

@Trónkövetelő:

A Mediterráneumban 200 év alatt megduplázódott a lakosságszáma. Ez 100 évre számolva 41,4 % növekedés.

Na mármost, amennyiben ha nálunk is így alakultak volna dolgok (azaz nem válunk 2 évszázadra háborús övezetté), 1700-ra ,- ha a 3,3 milliós kezdő népességszámból indulunk ki- 6,6-ra nő a népesség száma. Amennyiben a XVIII. században is ugyanolyan ütemű szaporodási ütemmel számolunk, mint a megelőző 200 évban (azaz 41,4 %/ évszázad), akkor 1790-re a népesség kb. 9.059.000 főre nő. Mégpedig minden bevándorlás nélkül. Ráadásul e népesség 80 % magyar nemzetiségű. Ahhoz, hogy elérje a forrásom (Magyarország története 1686-1790) által közölt 9.940.000 főt kb. 900.000 főnyi betelepülő szükséges. De még ez esetben is a magyarság 72 %-os arányt képviselt volna. Ha az a volna ott ne lett volna:))

@GERI87:

Ami Észtországot illeti igazad van!

Hogy Franciaország esetében alulról szerveződött volna a nemzetépítés? Háát... A francia államot minimum a Napkirály óta a központosított államok mintaállamának tartják.

Arch Stanton 2015.01.31. 19:05:38

@GERI87:

Honnan vetted azt a baromságot hogy a XVIII. század végén 23% volt a magyarság aránya? Ritka nagy hülyeség.

37-38% volt akkor, tehát ez volt a legalacsonyabb részarány az ország történetében. Még középiskolában is így tanultuk. 1848-as forradalomkor volt olyan 43%.

GERI87 2015.05.21. 13:58:03

@Arch Stanton:

Pl innen.

terkeptar.transindex.ro/belso.php?nev=43

"A migráció és a természetes növekedés eredményeként Magyarország lakossága (Horvát-Szlavónia nélkül) az 1720-as 2.583 ezerről 1787-ig 8.003 ezerre nő, etnikai összetétele radikálisan átalakul: míg 1720-ban 45 %-a (1.161 ezer) magyar és 55 %-a (1.421 ezer) más etnikumú, 1787-ben 29 % (2.322 ezer), illetve 71 % (5.681 ezer) az arány. Az 1720-as arány a XX. század elejére áll vissza "

A 23% már a Horvátországgal együtt számolt saját becslés, adat.

Arch Stanton 2015.05.24. 21:11:51

@GERI87:

Hát nem tudom, ilyen adattal én sehol sem találkoztam. ÉS ezek vajon honnan vehették? Saját kutatás? Kétlem.

Horvátországot és a katonai határőrvidéket ne számold bele mivel mindkettő külön közigazgatási egység volt (Horvátország mindig is). Szerintem a legszarabb arány nem lehetett kevesebb mint 35%. Több helyen is ilyen adatokat olvastam.

GERI87 2015.06.02. 17:22:57

@Arch Stanton:

"Horvátországot és a katonai határőrvidéket ne számold bele"

Miért ne számoljam bele?
Történeti szempontból az egész Magyar Királyságot vesszük a 'társországaival' együtt, akkor ebbe ezek is beletartoznak.
Főleg előnyös pl azért, mert a 1867 utáni adatokkal csak így hasonlítható össze, hiszen akkor már Erdély és Horvátország valamint a Határőrvidék esetén is teljes körű volt a magyar államhatalom.