Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

május 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (85) alagút (7) állat (8) amerikai (100) angolok (8) arabok (15) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (5) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (66) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (10) ejtőernyős (27) életrajz (41) elmélet (11) erdély (5) erőd (8) évforduló (53) fegyver (7) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (93) haditengerészet (52) hadsereg (15) hadtörténelem (154) hadtörténet (19) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (49) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (107) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (6) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (58) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) középkor (10) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (54) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lovas (6) lovasság (10) lövészárok (5) magyar (150) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (66) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (30) ostrom (6) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (10) rendvédelem (54) róma (13) román (7) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) svéd (7) számítógép (9) szavazás (14) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (38) szovjet (62) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (70) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) USA (7) usa (53) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (6) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (68) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Az offenzívák koronája

2014.12.23. 06:00 proletair

nyito.jpg1945-re Európában lényegében eldőlt, hogy a Második Világháborút a szövetségesek nyerik. A német fegyverletétellel viszont nem lett vége a világégésnek, hiszen a japánok elleni győzelem még hátra volt. A japánok nem adták olcsón a bőrüket, és a szövetségeseknek, (és legfőképpen az amerikaiaknak) fel kellett készülniük egy elhúzódó és kegyetlen, véres végjátékra. A most következő posztban a tervezett Japán elleni offenzíváról olvashattok, melynek első fele a felkészülést mutatja be, és amit a KatPol Blog szerzője, (és mostantól amúgy a Lemil blogé is) Rammjaeger83 kolléga jegyez, az interbloggeritás jegyében. A poszt második felében egy kis haditechnikai szemle következik, a teljesség igénye nélkül. Itt érdemes megjegyezni, hogy a posztnak folytatása is lesz, melyben a japán védelmi terveket, és az ezzel összefüggő haditechnikát ismerhetitek majd meg. 

1945 elején az Egyesült Államok elnöke javasolta a törvényhozásnak, hogy a szárazföldipurple-heart.jpg hadsereg egészségügyi szolgálatának megfelelő mértékű feltöltése érdekében a hadkötelezettséget terjessze ki a nőkre is. Ennek valódi okát nem tárta a széles nyilvánosság elé, és azt sem, hogy ugyanebben az időszakban zajlott félmillió példány elkészítése a Bíbor Szívből, amely a harc mezején hősiesen elszenvedett sebesülés vagy halál fejében adományozott érdemérem. Ettől függetlenül a jobban tájékozott átlagpolgárok sejthették, hogy a nagy győzelmek dacára a háború neheze még hátravan. A közvélemény szemében főellenségnek számító japánok ugyanúgy nem mutattak semmi hajlandóságot a feltétel nélküli megadásra, mint a németek, viszont egy óceán választotta el őket a szövetséges seregektől a jóval kisebb akadályt jelentő Rajna és Odera helyett.

posters-from-japan-before-and-ww2-13.jpgNyugtalanító jel volt az is, hogy a nyugati fronton tapasztalt német magatartással szöges ellentétben a japán harci eltökéltség egyáltalán nem lankad, sőt éppenséggel erősödik, és mintha az amerikai lakosságot is kezdte volna lélektanilag megviselni az elhúzódó háború. Annak mielőbbi befejezése így magától értetődően mindennél fontosabb politikai szempont maradt. A német kapituláció és az okinavai csata után már lényegében „csak” a japán anyaországot alkotó négy fősziget állt a végső győzelem útjában. A haditengerészetnél (USN) és a szárazföldi hadsereg légierejénél (USAAF) többen biztosak voltak abban, hogy a tengeri blokád és a hadászati bombatámadások fokozása önmagában is kikényszeríti a megadást, de senkinek nem volt megalapozott feltevése arról, mikor fog ez bekövetkezni. A fentebb már említett okból ez a bizonytalan forgatókönyv nem volt vállalható. Helyette az egyesített vezérkar kitervelt, az elnök pedig 1945 júliusában jóváhagyott egy olyan hadműveletet, amely minden tekintetben méltó lezárása lett volna a tömeges gépesített hadviselés XX. századi fénykorának.

Az addigra már bevált módszertan jegyében az amerikai tisztek nem az ellenséget összezavaró, bravúros gyorsasággal és összehangolással levezényelt hadmozdulatokat, a számbeli fölényt vagy a töretlen harci szellemet tekintették a siker kulcsának, hanem a masszív légi-tengeri tűzerőt. Ennek megfelelően a „Diadém” (Coronet), illetve az annak korábban megágyazó „Olimpia” (Olympic) hadműveletek egyszerű, kiszámítható koncepciót követtek, ám végrehajtásukhoz szinte elképzelhetetlen mennyiségű fegyverzet, hadianyag és szállítókapacitás lett volna szükséges. Az előkészítésért felelős vezérkari tisztek lehetőségeit még így is erősen behatárolta a földrajz és az éghajlat.

antijapanesepropaganda.jpgA nagy áldozatok árán megkaparintott Rjúkjú-szigeteken az amerikaiak már légitámaszpontokat létesítettek, ám a vadászlégierő innen indított kötelékei csak a legdélebbi japán főszigeten, Kjúsún biztosíthatták a partraszálláshoz elengedhetetlen légifölényt. Az akkor szegényes infrastruktúrájú, kb. 35 ezer négyzetkilométeres sziget zöme hegyvidék, a déli részén viszont találni jó célpontot kínáló partszakaszokat, síkságokat. A katonai vezetés elgondolásai szerint az „Olimpia” sikeres befejezése után további repterek létesítésével és a kagosimai kikötő birtokba vételével Dél-Kjúsút ugródeszkának lehetett használni a végső harchoz a „Diadém” keretében. Ehhez Japán legnagyobb alföldjét, a Kanto-síkságot szemelték ki helyszínnek, mivel a még létező városszerkezet és hadiipar döntő hányada ott, a Tokiói-öböl rizsföldekkel övezett partvidékén összpontosult.

Mivel mai bejegyzésünket alapvetően haditechnikai, nem pedig hadtörténelmi fókuszúnak szánjuk, a grandiózus terv részleteire nem térünk ki bővebben. A megtévesztés jegyében beütemezett műveletekről, a japán védelmi előkészületekről és a várható veszteségekre adott becslésekről pedig a közeljövőben megjelenő folytatásban lesz szó. Mivel a feltételes módú igéket sem akarjuk tovább szaporítani, következzen egy rövid összefoglaló arról, hogyan fejeződik be a II. világháború egy alternatív kronológia szerint, amennyiben a japánok mégis felvállalják az apokaliptikus honvédő háborút, ám az amerikaiak szempontjából az időjárást is beleértve minden optimálisan alakul.

1945. aug-okt. – a 20. légihadsereg és a Nagy-Britanniából átcsoportosított, a B-29 típusra átfegyverzett 8. légihadsereg növekvő intenzitással bombázzák a japán stratégiai célpontokat. Az 5., 7. és 13. légihadseregek a tengerészgyalogság repülőegységeivel egyetemben az ellenséges kikötők, hajóforgalom és közlekedési útvonalak támadásával elvágják Kjúsút az ország többi részétől.

aco.jpg

1945. okt. 17-26. – a 3. flotta légiereje és hajófedélzeti tüzérsége semlegesíti Kjúsún a partvédelmi erőket, haditengerészeti támaszpontokat és repülőtereket. Az 5. flotta felfejlődik három hadtest partra szállításához, melyet a Brit Csendes-óceáni Flotta is támogat.

1945. okt. 27. – A tájfunidény elmúltával az elsőként érkező partraszálló erők birtokba veszik a Kjúsú déli partvidékénél elhelyezkedő szigetcsoportokat, ahol megkezdődik hidroplán-bázisok és a haditengerészeti légierőt kiszolgáló radarállomások létesítése.

1945. nov. 1. – a 6. hadsereg kilenc hadosztálya (ebből három tengerészgyalogos) megrohamozza a három zónában kijelölt összesen 35 partszakaszt; ezek valamilyen megfontolásból autómárkákról kapták fedőnevüket. Néhány nappal később 4 hadosztály követi őket a második lépcsőben. Az elkövetkező hetekben az utánpótlási kapacitás lehetővé tette havonta max. 3 hadosztálynyi erősítés bevetését, a tapasztalt ellenállás függvényében.

olimpic.jpg

A vállalkozás méreteit önmagában jól jelzi, hogy az Okinaváról felszálló vadászgépek mellett 26 repülőgép-hordozó volt elkülönítve csak a partraszállási zónák légi oltalmazására, nem beszélve az egyéb feladatokkal rendelkező hordozó-harccsoportokról és szárazföldi telepítésű repülőerőkről. Mindazonáltal az inváziós alakulatoknak nem volt feladata a teljes sziget megtisztítása a védőktől. A Kagosimai-öböl birtokba vétele után Kjúsú déli-délkeleti sávját, egy kb. 8 ezer négyzetkilométernyi területet kellett elfoglalniuk. A hadvezetés egy ekkora hídfőt tartott szükségesnek annyi támaszpont létesítéséhez, ahová átcsoportosítható a Dél-Kjúsú védelmére és a „Diadém” légi támogatására szánt 51 repülőosztály. Ezeket a munkálatokat teljesen be kellett fejezni 1946 februárjára.

1946. márc. 1. – két tengerészgyalogos hadosztály az európai hadszíntérről érkezett 1. hadsereggel együtt a Boszo-félszigeten, a 8. hadsereg pedig onnan nyugatra, a Szagami-öbölben száll partra. Néhány nappal később 4 további hadosztály követi őket, majd ezt követően 2 páncéloshadosztály érkezik a támadás továbbfejlesztésére – ilyen egységek bevetését Kjúsún nem tartották szükségesnek. Az utánpótlás folyamatos érkezésével április közepére 24 hadosztálynak kellett harcban állnia a Kanto-síkságon, hogy erőik összpontosításával keleti és nyugati irányból egyaránt ostrom alá vegyék Tokiót.

coron.jpg

Ennek sikere után már lehetett reálisan számolni a fegyverletétellel, de az addigi tapasztalatok alapján az amerikaiak a japánok végletes fanatizmusából indultak ki és azzal számoltak, hogy a belső hegyvidéki térségben is folytatódhat az ellenállás. Erre az esetre havonta 4 hadosztállyal lehetett megerősíteni a főszigeten, Honsún állomásozó inváziós erőket. 1-1 brit, kanadai és ausztrál hadosztály is rendelkezésre állt. Összességében az Olimpia és a Diadém kivitelezésére 1,5 millió katonát és a támogató erők 3 millió tagját szánták, a teljes haderő 40 százalékát. A kormány várakozásai szerint így fel lehetett tételezni a győzelem kivívását legkésőbb az 1948-as választások idejére.

A japán szigetek elleni inváziónál a szövetséges hadvezetés természetesen minden elérhető és lehetséges fegyver bevetésével számolt. Alább egy kis ízelítőt olvashattok néhány olyan fegyverről, haditechnikai eszközről, melyeknek a hadvezetés nagyobb jelentőséget tulajdonított.

A Japán elleni offenzíva megkövetelte a teljes légi fölényt. A japánok kifejezetten jó vadászgépeket terveztek, és ezek ellen a lehető legjobb gépeket akarta az USAAF és az USN bevetni. Volt köztük olyan, amelyik az európai hadszíntéren már bizonyított, és volt olyan is, amit kifejezetten a japánok ellen terveztek harcba küldeni. Ez utóbbiak aztán vagy el lettek felejtve, vagy később valamelyik helyi háborúban lettek alkalmazva.

P-51H Mustang

A North American Aviation legendás vadászgépe nagy szerepet játszott abban, hogy Európa felett a szövetségesek birtokolták a légi fölényt. A 12 hengeres folyadékhűtéses soros motorja kicsit igényesebb volt, mint a csillagmotoros amerikai (és japán) haditengerészeti vadászgépeké, de tekintélyes, 2700 km-t meghaladó hatótávolsága és 700 km/h végsebessége ideális kísérővadásszá avatta. Fegyverzete 6 darab 12,7 mm-es M2 Browning nehézgéppuska volt. A szárnyak alá eleinte csak póttartályokat akasztottak, később lehetőség volt mustang.jpgbombákat, és nem irányított rakétákat is függeszteni. A Mustang igazi jolly joker volt a csendes-óceáni hadszíntéren (is), hiszen remek repülőtulajdonságai miatt egyenrangú ellenfele volt minden akkori japán vadászgépnek, ugyanakkor kiválóan bevált a szárazföldi csapatok támogatásában is.

Változatai közül az utoljára rendszeresített, és egyben legnagyobb végsebességű H köthető elsősorban az „Olimpia” előkészületeihez. A sok mindenben megváltozott altípus egy elhúzódó és vegyes eredményeket hozó fejlesztési folyamat eredménye volt, mely lényegében az aránylag nehézre „sikeredett” Mustang karcsúsítását irányozta elő. Ez egyet jelentett a nagyobb motorteljesítménnyel, ugyanakkor a csökkentett hatósugárral is, de a biztos technológiai fölény érdekében a légierő hajlandó volt a kompromisszumra. Az eredetileg rendelt 2 ezer példányból azonban a háború végéig csak 555 készült el, bevetésre pedig nem kerültek. Az invázió elmaradása azonban nem törte ketté a Mustang karrierjét, hiszen a koreai háborúban mint vadászbombázó sikeresen helytállt (igaz nem a H, hanem a korábbi D változat), és számos légierő alkalmazta még a háború után is. Sőt, az újonnan alakult légi haderőnemből (USAF) F-51 jelzéssel csak a ’60-as években lett végleg kivonva. Összesen több mint 15.000 darabot gyártottak le belőle, ez azért jelzi, mennyire volt sikeres fegyver.


P-47N Thunderbolt

Mondhatnánk, hogy a Mustang nagytesója. A Republic repülőgépgyár hallatlanul sikeres típusát rajongásig szerették a pilóták. A P-47 volt a második világháború legnehezebb, legnagyobb együléses vadászgépe. Szintén nagy hatótávolságú kísérővadásznak tervezték. Motorja egy bődületes méretű, 18 hengeres Pratt & Whitney thunderbolt.jpgcsillagmotor volt, amivel 700km/h-nál valamivel nagyobb sebességgel tudott repülni. Fegyverzete 8 darab M2-es nehézgéppuska volt, szárnyai alatt póttartályokat vagy bombákat, rakétákat hordozhatott. Méreténél fogva nem volt annyira fürge, mint a Mustang, viszont egyedülállóan jól bírta a harci sérüléseket, ráadásul a függeszthető fegyverzet súlya is viszonylag nagy volt. Emiatt előszeretettel alkalmazták vadászbombázó szerepkörben, ahol a földi csapatok harcát támogatta. Európa felett a német és a magyar pilóták is megtanulták tisztelni a Thunderboltot. Szintén 15.000 feletti darabszámban gyártották, és az USAF Légi Nemzeti Gárdája 1953-ban selejtezte utolsó példányait. A megnövelt hatósugarú N változat már kifejezetten a japánok elleni harcra lett tervezve. Nagyobb méretű, áttervezett szerkezetű szárnyai alá nagyobb tömegű fegyvert, vagy több üzemanyagot befogadó póttartályt függeszthettek.

F8F Bearcat

A japán elleni hadműveletekben az amerikai haditengerészet légierejére is számítottak a stratégák. A második világháború folyamán a jenkik nagyon gyorsan megtanultak remek tengerészeti vadászgépeket tervezni és gyártani. A Grumman Wildcat és Hellcat gépek, valamint a Vought Corsair vadászgépei kifejezetten sikeres bearcat.jpgkonstrukciók voltak. Ezek logikus folytatása lett a Grumman cég F8F Bearcat vadászgépe. A lehető legnagyobb motorteljesítmény és hatótávolság mellé a lehető legkisebb szerkezeti tömeget szerették volna elérni, így a remélt kiváló repülőtulajdonságai és a képzett pilóták együttese majd letörli a japán vadászgépeket az égről. Tény, hogy ez a gép kellőképpen erős és fürge lett. A fegyverzet terén a Bearcat elég szerény volt, eleinte 4 darab 12,7 mm-es nehézgéppuskát terveztek a gépbe, aztán ezt felfelé módosították 4 darab 20 mm-es gépágyúra. Így már jelentős tűzerővel rendelkezett, ráadásul a szárnyai alatt ez a gép is hordozhatott földi célpontok ellen fegyvereket. A második világháború harcaiból épphogycsak lemaradt: az első adag Bearcat-et már behajózták, hogy a frontra küldjék, mikor is befutott a japán fegyverletételről szóló üzenet. Emiatt a kormány jelentősen módosította rendelés darabszámát, lefelé. A gépeket egy ideig a Haditengerészet Tartalék Légiereje alkalmazta, aztán eladogatták őket. Így került a franciákhoz is, akik az első indokínai háborúban földi csapásmérő repülőgépként sikerrel alkalmazták, és ugyanezen szerepkörben repült a dél-vietnami légierőben is.

Vought F4U-4 Corsair

Az amerikai haditengerészet egyik legsikeresebb típusa. A jellegzetesen tört szárnyú vadászgép ugyanazzal az erőforrással épült, mint a fentebb említett Bearcat és Thunderbolt. Szintén 700 km/h-t meghaladó maximális sebessége és 6 géppuskából álló alapfegyverzete miatt félelmetes fegyvernek számított. A folyamatos továbbfejlesztések miatt a háború végére egy kiforrott vadászgép lett, és a japán pilóták egyáltalán nem örültek, ha corsair.jpgkiszúrták a jellegzetes sziluettjét. Már a második világháborúban kiderült, hogy nem csak a flottát oltalmazó vadászgép szerepében remekel, hanem mint a szárazföldi csapatokat (jellemzően tengerészgyalogosokat) támogató vadászbombázó is. Az erős beépített fegyverzet mellé (vagyis alá) bombákat és nem irányított rakétákat is vihetett. Mai témánk szempontjából releváns változata az F4U-4 volt, melyet a számos kisebb-nagyobb módosítás közül elsősorban a négytollú légcsavarról lehetett felismerni. A generációváltás jegyében több más korabeli fejlesztéshez hasonló módon lényegében kimerítette a dugattyúmotoros vadászgépekben rejtőző műszaki lehetőségeket. Először az okinavai csatában vetették be, de következő, nagyobb mértékű szereplésére nem Kjúsú egén került sor. A háború végével a típus sorsa ugyanis érdekesen alakult. Sok szövetséges ország haditengerészetéhez került Corsair, és még a koreai háborúban is bevetették. Azon kevés háborús gépek egyike, aminek a gyártása a háború végén sem állt le.

Ryan FR-1 Fireball

Ez a kis vadászgép egy igazi érdekesség. 1944 júniusában repült először, és kifejezetten a japán vadászgépek ellen tervezték. Meghajtása igazán különleges volt: a gép orrában egy hagyományos, Wright Cyclone csillagmotor volt, a gép farkába viszont egy General Electric J31 jelzésű sugárhajtómű került. Ezzel a hibrid megoldással remélték felülmúlni a japán gépek kiváló jellemzőit. A haditengerészeti vadászgép másik különlegessége az akkor fireball.jpgújdonságnak számító orrkerekes futómű volt. A pilótafülke kialakítása remek kilátást biztosított a pilótának. A haditengerészet nagy reményeket fűzött a típushoz, és egy 1000 darabos megrendelést adott az alig ismert Ryan cégnek. Sajnos maga a konstrukció nem sikerült valami jól. A fegyverzet 4 darab 12,7 mm-es nehézgéppuska volt, ami akkoriban már nem számított valami erősnek. A sugárhajtómű dacára a gép sebessége messze alatta maradt a korabeli amerikai haditengerészeti (és más) vadászgépének. Egyértelmű volt, hogy a japán vadászokkal nem veheti fel a versenyt. A rendszerbeállítás is elhúzódott, hiszen a sugárhajtóműves üzemeltetés miatt a repülőgép-hordozókon új szabályokat kellett kidolgozni. A gép körüli piszmogásnak az lett a vége, hogy Japán még azelőtt kapitulált, hogy a Fireball a frontra került volna. A negatív tapasztalatok és a gép nem túl meggyőző jellemzői miatt a zsíros megrendelést törölték. 66 darab legyártása után a Fireball sorsa megpecsételődött. Szerény 2 év szolgálat után kivonták a rendszerből. Csupán egy darab maradt belőle mutatóba, ami egy kaliforniai múzeumban látható.

Consolidated B-32 Dominator

Mint azt fentebb láthattuk, a légifölény kivívására megvolt a kellő számú eszköze az amerikaiaknak. A hadászati bombázáshoz viszont nem volt megfelelő repülőgépük. A B-17 Flying Fortress és a B-24 Liberator bombázók hatótávolsága nem volt kielégítő, a B-29 Superfortress-ből pedig nem volt elég. A Consolidated cég B-32-es dominator.jpgnégymotoros bombázója ezt a problémát volt hivatott enyhíteni. A bombázó számos újítást vonultatott fel. Orrkerekes futómű, távirányítású lövésztornyok, túlnyomásos belső terek, és 9 tonnányi hasznos teher. Itt a „hasznos” szó csak a bombarakományra vonatkozik. Mivel a berepülés elhúzódott, a sorozatgyártást pedig minél hamarabb meg akarták kezdeni, a sok újításból pár lényeges dolgot elhagytak: maradtak a közvetlen irányzású tornyok, és elhagyták a túlnyomásos belső teret. Így a B-29 maradt a modernebb bombázógép, amelyikben alapfelszereltség volt az, ami immár a Dominatorban már extraként sem volt rendelhető. Hatékonyság szempontjából a rakomány súlya és a hatótávolság volt a lényeg, és ennek a B-32 végül is megfelelt. A gyártás felfutatására már nem maradt idő, hiszen Japán kapitulált. A háború végén a Dominatorok még repültek bevetéseket. A második világháború utolsó légiharcban elesett amerikai katonája is egy Dominator személyzetéhez tartozott. A háború végével a B-32 megrendeléseket törölték, és a 116 legyártott gépet még 45-ben kivonták a hadrendből. A nagy rivális B-29 viszont tovább szolgált, és végigharcolta a koreai háborút is.

Avro Lincoln

Fentebb már említettük, hogy a japán anyaország elleni támadás nem kizárólagosan amerikai erőfeszítés lett volna. Ezt az is jelezte, hogy 1944 végén megkezdődtek az előkészületek egy „Tigris” fedőnevű, hivatalos megfogalmazás szerint „nagyon nagy” hatósugarú brit nemzetközösségi bombázó kontingens átcsoportosítására lne_rafm_fa00115_large.jpga csendes-óceáni hadszíntérre. A nagyratörő elgondolás szerint 22 századból kellett állnia, beleértve kanadai, ausztrál és új-zélandi alakulatokat is, ám ezt többször is módosították lefelé, majd természetesen az atomtámadások után ejtették az egészet. Mindenesetre a „Tigris” bázisának Okinavát szánták, alapfelszerelésének pedig az Avro Lincolnt, noha abból csak 50 db készült el az európai háború végéig. Lényegében a Bombázó Parancsnokság igáslova, a Lancaster továbbfejlesztése volt – a két típus sok csereszabatos alkatrésszel rendelkezett –, egyben az utolsó rendszeresített brit dugattyúmotoros bombázótípus. Az amerikai megfelelőitől műszakilag így is elmaradt, pl. túlnyomásos pilótafülkével sem rendelkezett. Ezzel összhangban nem is termett sok harci dicsőség a hamar feledésbe merült típus számára – a gyarmati uralom megszilárdítására vetették be erdei gerillák ellen Kenyában és Malájföldön.

Boeing PB-1W Flying Fortress

Az amerikai stratégáknak komolyan számolniuk kellett a japán kamikaze támadásokkal. A saját légierő leghatékonyabban akkor tudta volna felvenni a harcot az öngyilkos repülőkkel szemben, ha azok érkezését jó előre jelzik. Mivel a kamikaze támadásoknak az elsőszámú célpontjai a flotta egységei voltak, a haditengerészet kidolgozott egy tervet, amivel a támadó japán gépeket idejében észre lehet venni. Az első vonalban radarral
felszerelt kisebb hajóegységek (rombolók, korvettek) cirkáltak, jókora tér és távközzel, a flotta zöme előtt. Ezek a relatív kis hajók nem érték el egy mindenre elszánt kamikaze ingerküszöbét, ők a nagy hajókra buktak. A vízi 3_59.jpgtelepítésű radarhálót egészítette volna ki a levegőben repülő radarrendszer. Ez nem volt más, mint a B-17 Flying Fortress haditengerészeti változata, (a bonyolult jenki nevezéktan szerint) a PB-1W, amiről leszereltek minden védőfegyverzetet, és a bombakamra alá egy bumfordi kinézetű burkolatba egy felderítő radart szereltek. Ezek a gépek járőröztek volna a flotta előtt, nagy magasságban, amivel a japán kamikaze gépeket nagyobb eséllyel tudták volna felderíteni. A hajókra és a repülőkre telepített rendszer kiegészítette volna egymást, és a nagy előnye az volt, hogy nem kellett (vagy kevesebbet kellett) vadászgépeket járőröztetni folyamatosan, hanem elég volt a riasztást követően indítani a flotta vadászait. A radar persze nem volt újdonság, csak a repülőgépre szerelt előrejelző változat. Az viszont a háború után is maradt hadrendben, és már nem csak szárazföldi telepítésű gépeken jelent meg (a PB-1W ilyen volt) hanem már hordozófedélzeti repülőkre is szereltek radarokat. Ez az eljárás mind a mai napig a légi hadviselés egyik legfontosabb eleme.

A sikeres partraszállás feltétele, hogy a hídfőt a csapatok megtartsák, és a hídfőből sikeresen kitörjenek. A stratégák számoltak a japánok heves ellenállásával, hiszen addigi tapasztalataik azt mutatták, hogy minden talpalatnyi földet szó szerint az utolsó emberig védenek. Ráadásul igazán mesterei lettek a bunkerhadviselésnek. Most itt nem egy Maginot-vonalra kell gondolni, hanem a jól álcázott, megerősített fedezékekre. A japánok kihasználtak minden természeti adottságot, amit csak találtak. Egy ilyen fedezék jelentősen hátráltathatta az előrenyomulást, és súlyos veszteségeket okozhatott a támadóknak. Ezek kiiktatására az amerikaiaknak volt pár ötletük.

Little David nehéz aknavető

Az aknavető mint tüzérségi eszköz a mozsárágyú unokája, az egyik legfiatalabb tüzérségi fegyver. Lövedékét magas röppályán juttatja célba, közvetett irányzással. A haditechnikához kevésbé értőknek: ha egy domb (vagy bármilyen magas tereptárgy) mögött sejtünk ellenséget, és közvetlenül nem tudjuk tűz alá venni, na akkor jöhet az littledavid2.jpgaknavető, amivel a lövedéket szinte szó szerint beejtjük az akadály mögött megbúvó ellenség nyakába. Mint fentebb említve volt, a japánok előszeretettel készítettek bunkereket, amiknek az volt a jellemzője, hogy az ellenség felé jól voltak védve, és álcázva, tehát követlen irányzással nehezen lehetett kiiktatni ezeket. A Little David egy elég ambíciózus terv volt, amivel óriási erejű lövedéket lehetett volna a japán géppuskafészkekbe ejteni. 910 mm-es csőátmérőjével, 40 tonnás saját súlyával és 6,5 m-es csőhosszával jelenleg ez az aknavetők királya, ennél nagyobbat azóta sem építettek. A lövedék súlya 1660 kg volt, és ezt majdnem 10 km-re tudta kilőni. A rettentő súly és nehézkes mozgathatóság miatt lett volna vele gond, így hát nem csoda, hogy a japán fegyverletétel után a teszteket le is állították, így a sorozatgyártásra és rendszeresítésre nem került sor. (A képen csak az aknavető csöve látszik szállítási helyzetben, a lövegtalp és a lőszerdaru egy másik ilyen vontatót igényelt…)

T29 nehézharckocsi

A második világháborúban a jenki páncélostechnika kissé elmaradt a német technikától. Ezen szerettek volna segíteni a T29 jelzésű harckocsi-tervezettel. A tank össztömege 65 tonna körül alakult, a fő fegyverzete pedig egy 105 mm-es löveg lett, személyzete pedig 6 fő volt, mivel könnyen kikövetkeztethető okból két lövegtöltőre volt t29-3.jpgszükség. A páncélzat legnagyobb vastagsága 280 mm volt. A tervezés és tesztelés elhúzódása miatt a T29-et már nem tudták bevetni Európában. A hadvezetés viszont számolt még vele a tervezett Japán elleni inváziónál. A japánok érdekes módon nem szenteltek sok időt és energiát a saját páncélos fegyvernemük fejlesztésére, így a náluk hadrendben álló harckocsik különösebb veszélyt nem jelentettek volna egyik amerikai harckocsira sem. A T29-et is bunkerromboló feladatkörben tervezték bevetni erős fegyverzete és vastag páncélzata miatt. Voltak viszont olyanok, akik szerint a nehéz harckocsik koncepciója egy zsákutca. Mindegy is, a lényeg, hogy a japán fegyverletétel miatt már nem volt olyan sürgős egy ilyen monstrum sorozatgyártása, és ez végül is a projekt leállításához vezetett. A néhány kísérleti példány viszont jól jött a későbbi, hidegháborús harckocsik kifejlesztéséhez.

T92 önjáró tarack

Az amerikai hadvezetés 1945 márciusában rendelte el egy nagy tűzerejű lánctalpas tüzérségi eszköz legyártását. t92.jpgA második világháborúban született önjáró tüzérség látványosan bizonyította életképességét. A tervezett Japán elleni invázió esetén is szükség volt ilyen eszközökre. A T92 tervszámmal készülő járműbe egy 240 mm-es M1 típusú ágyútarackot építettek be. Ezzel a jármű tömege 52 tonnás lett, a személyzet száma pedig 8 fő. Ebből 5 fő felelt az ágyú kezeléséért. A japán kapituláció ezt a tervet is megakasztotta, és csupán 5 példány készült el belőle. Később ennek a járműnek az alapjára több harckocsit és önjáró löveget terveztek.

A napalm

Kétségtelen, hogy ha pusztításról van szó, akkor az emberi lelemény határtalan. A XX. századi haditechnika egyik legpusztítóbb találmánya a napalm nevű anyag. Még a második világháború idején lett kifejlesztve, és be is 664502750-napalm-attack-bombarding-destroying-vietnam-war.jpgvetették Európában a németek ellen. A Japán elleni szőnyegbombázások idején az amerikaiak a gyújtóbombák mellett már napalmmal töltött tartályokkal is bombázták a városokat, és a csendes-óceáni szigetcsaták idején is vetettek be napalmot. A napalm (és az ebből hamar továbbfejlesztett napalm-B) egy kocsonyás állagú anyag, ami robbanáskor nagy területen szóródik szét, és amire ráfröccsen, azon ég. Nagyjából 800-1200 Celsius fokon. A napalm nagy „előnye”, hogy mindenhová befolyik, és nem nagyon lehet eloltani. Tehát földbe vájt bunkerekben rejtőző ellenség ellen kifejezetten hatásos: akit nem a befolyó napalm tüze öl meg, azzal végez hirtelen beálló oxigénhiány, a nagy mennyiségben felszabaduló szén-dioxid, szén-monoxid, és/vagy a hőguta.

USS Midway

A második világháború idején pont a japánok és az amerikaiak harca bizonyította be, hogy mekkora jelentőségük van a repülőgép-hordozóknak. A Midway osztályú hordozók első példányát 1942-ben rendelték meg. A hajótest revell_h399-398_coralseaexm.jpgtervezésénél a szintén tervezés alatt álló Montana-osztályú csatahajók testét vették alapul. Pont a midway-i csata lett aztán a Montana-osztály végzete, és a névadó Midway-osztály megszületése. A Midway az addigi hordozókhoz képest új tervezésű és nagyobb repülőfedélzettel rendelkezett, és minden addiginál több repülőgép befogadására volt képes. A USS Midway pont akkor állt szolgálatba, amikor Japán letette a fegyvert. Bár a háborúnak vége lett, a Midway tovább szolgált. Többször esett át jelentős felújításon és átépítésen. Részt vett a vietnami háborúban, és az 1991-es Öböl-háborúban is. 1992-ben vonult nyugdíjba, és sikerült elkerülnie, hogy lőtéri célpontként elsüllyesszék, vagy ócskavasként beolvasszák: ma múzeumhajóként működik. (A képen a Midway-osztály harmadik egysége, a USS Coral Sea látható)

105 komment

Címkék: amerikai japán haditechnika ii világháború

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2014.12.23. 12:35:21

@sirdavegd: Én mindössze arra utaltam, hogy minden további nélkül folyhat párhuzamosan egy áldozatos, de végső soron többnyire bizonyos végkimenetelű tisztogató hadjárat a japán hegyek között, illetve az amerikai-szovjet kapcsolatok elhidegülése.

Az mondjuk egy érdekes, bár végső soron persze értelmetlen kérdés, hogy a japán ellenállás folytatódása esetén az amerikaiak és szovjetek hajlandóak lettek-e volna szorosabb katonai együttműködésre, ami aztán jóval kevésbé fagyos viszonyt eredményez. Szerintem igen. (A szovjetek előkészítették a partraszállást Hokkaidón, de erre nyilván nem akartunk kitérni a posztban, és nem lesz róla szó a 2. részben sem.)

teddybear01 2014.12.23. 14:53:32

@Rammjaeger83: Nézd, mivel az oroszok az egész akció kezdetére elfoglalták volna az egész Koreai-félszigetet, hisz így is elfoglalták a felét, nem maradtak volna ki Japán elfoglalásából. Akár akarta, tervezte az amerikai vezérkar, akár nem.

Ami azt illeti, tudtommal voltak terveik Hokkaido elfoglalásáról, részben Szahalin szigetéről, részben az ázsiai szárazföldről kiindulva. Ezt tette fölöslegessé a két atombomba, de azért egészen érdekes lenne egy kettéosztott Japán történelme és gazdasági fejlődése, Korea helyett.

NAR 2014.12.23. 16:04:37

@Rammjaeger83: És esetleg egy külön posztban? :-) Lécci, lécci, lécci? :-)

Norden 2014.12.23. 16:20:31

Valószínűleg mindenféle atombombázás és partraszállás nélkül is végük lett volna a Japánoknak. Ez miatt:
en.wikipedia.org/wiki/Operation_Starvation

Papp Sanyi 2014.12.23. 16:26:11

Én azt furcsálom, hogy Iwo Jima éa a többi sziget harcai után elég "nagyvonalúan" alulbecsülték a japán védőpotenciált.

tudi 2014.12.23. 16:42:13

Én várom a fojtatást. Van egy olyan sejtésem, hogy Bíbor Szívből sem kellett mostanában rendelni mert még tart a 45-s készlet.

proletair · http://lemil.blog.hu 2014.12.23. 17:59:44

@Norden:

Majdnem ugyanezt megcsinálták Észak-Vietnammal. Azért csak majdnem, mert bár elaknásították a legfontosabb kikötőket, a szárazföldi utánpótlási vonalakat nem sikerült kiiktatni.

Nem hiszem, hogy azonnali hatást értek volna el az aknásítással Japán ellen. Pár év kellett volna, hogy emiatt térdre rogyjon a Császárság.

Norden 2014.12.23. 18:47:27

@proletair:
Azért a Japán meg Vietnam között van egy olyan aprócska különbség, hogy Vietnam nem sziget, és szállítást meg tudták oldani akár biciklin vagy öszvéren. Bár a háború vége felé, amikor az amerikaiak az új lézerbombákkal szétlőtték a vasúti infrastruktúrát, ők is szaladtak békét kötni.

A cikk végén ott van, hogy a japán aknaszedők parancsnoka mondta, hogyha korábban kezdik még a mostaninál is gyorsabban véget ér a háború.
Amúgy itt egy másik cikk:
ghb67.wordpress.com/2014/01/12/operation-starvation/

Ebben az van, hogy a japán átlag kaja fogyasztás már 44-ben a minimum alatt volt. 45 telén gyakorlatilag tömeges éhínség lett volna.

proletair · http://lemil.blog.hu 2014.12.23. 19:23:31

@Norden:

Értem értem, csak arra akartam célozni, hogy egy blokád végett nem adták volna meg magukat. Most a háború alatt mutatott japán hozzáállásból kiindulva írom ezt.

proletair · http://lemil.blog.hu 2014.12.23. 19:24:18

@Norden:
Ja igen, amúgy ez az elaknásító téma is megérne egy posztot ám.

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2014.12.23. 20:07:35

Khmm...amerikai tengeralattjárók? Fejből nem akarok idézni,mert biztos rosszul emléxem, de 1945 nyarára a japán kereskedelmi flotta szinte teljesen megsemmisült.

Untermensch4 2014.12.23. 20:35:38

@sirdavegd: "nekem jobban tetszik az atombombás alternatíva, mert az anélküli elnyújtotta volna a háborút és további globális hatásai lettek volna"
de csak akkor ha ragaszkodunk hozzá hogy a háború egyetlen kizárólagos lezárási lehetősége a feltétel nélküli megadás. ami a németek esetében még magyarázható axióma de japán ellen gyakorlatilag egyedül harcolt már ekkor az usa. vajon ki kényszerítette őket hogy akármekkora veszteség árán de a feltétel nélküli japán megadásig harcoljanak?

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2014.12.23. 20:40:44

@Hiryu 2,0: Valóban, de ahogy arra a poszt elején röviden utaltunk, a vezetőség szemszögéből ez nem volt elég az elvárt, aránylag gyors sikerhez.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2014.12.23. 20:42:29

@Untermensch4:

> de csak akkor ha ragaszkodunk hozzá hogy a háború egyetlen kizárólagos lezárási lehetősége a feltétel nélküli megadás

A politikai vezetés ragaszkodott hozzá, bármi áron.

Norden 2014.12.23. 21:16:12

@Hiryu 2,0:
A tengeralattjárók nagy korszaka 44 volt, persze a japán hajógyárakban is készült azért hajó:
en.wikipedia.org/wiki/Allied_submarines_in_the_Pacific_War
A tengeralattjárós 44-es 2 700 000 Tonnához képest azért szép eredmény a 45-os 6 hónap alatt 1 250 000. Persze valószínűleg ebben elég sok part menti szállításra használt hajó is volt. Bónusz effekt hogy a 45 konvoj útból 37-et fel kellett adni, így a tengeralattjárók is koncentráltabban voltak bevethetők.

Norden 2014.12.23. 21:24:49

@proletair:
Hát elvileg az Észak Koreai példa lapján a távol keleti társadalmak jobban viselik az éhezést mint az európaiak, de egy szint fölött azért ott is elszakad a cérna.

Norden 2014.12.23. 21:33:10

Amúgy a japán kitartásról Zoli véleményével (acelmonstrum.host22.com/surigao.html) (a végén) értek egyet. Összegezve: A japán szárazföldi hadsereg gyakorlatilag intakt volt, némi peremvidéki veszteségektől eltekintve. A tisztek kb. úgy lehettek vele hogy a flotta kudarcot vallott most jön a sereg, meg az igazi küzdelem. Hirohito is azt nyilatkozta, hogy a szovjet támadás (meg a vele szembeni japán összeomlás), nagyobb pofon volt, mint a két atombomba. Persze, hogy ebből mennyi az igazság meg mennyi az atombomba ellenes duma azt nem tudni.

Kard 2014.12.23. 22:37:11

@tudi: Ez tényleg így van. Azóta is a 45-ös készletet "osztják".

glad az egyetlen 2014.12.24. 00:41:52

@Untermensch4:
"...japán ellen gyakorlatilag egyedül harcolt már ekkor az usa. vajon ki kényszerítette őket hogy akármekkora veszteség árán de a feltétel nélküli japán megadásig harcoljanak?..."
A ruszkik és maguk a ajpánok. A potsdami egyezmény világosan kimondta, hogy csak a feltétel nélküli megadás jöhet szóba. És mivel nem csak az amerikaiak, hanem az oroszok is harcoltak japán ellen, így nem igaz, hogy csak az USA döntésén múlott volna minden. Az oroszoknak kifejezetten érdekük volt amúgy, hogy japán minél tovább harcoljon így nem volt érdekük alább hagyni. Nem véletlen, hogy a megadás után nem szüntették be azonnal az előrenyomulást. Ráadásul a japánok szinte a végsőkig csak úgy kötöttek volna békét ha a hódítások egy (jó) részét megtarthatták volna, ami persze az USA számára se volt elfogadható.

Ööö 2014.12.24. 01:25:57

A japcsik már '43-ban megadták volna magukat.
Csak -a forgatókönyv szerint- ezt nem engedték.

alte trottel 2014.12.24. 02:01:39

@Ööö: Valamit alaposan félreérthettél.
A japán _VEZÉRKAR_ egyes főtisztjei merengtek két tea közt, hogy _ESETLEG_ érdemes volna _BÉKÉT KÖTNI_!
A megadás bármely formája elképzelhetetlen volt!

bloggerman77 2014.12.24. 02:10:17

Hm, többször is olvasható a cikkben, hogy az orrfutókerék újdonság volt... Mitől? Több tízezer ilyen repülőgépet gyártottak, pont az amcsik, a P-39 és P-63-ast a ruszkiknak, a Liberátorok is orrfutókerékkel készültek, a B25-ösök, B26-osok szintén. Tehát mitől volt ez oly egetrengető újdonság?

Untermensch4 2014.12.24. 06:51:48

@glad az egyetlen: sztem a potsdami egyezményben a japánok nem ragaszkodtak ehhez... :)
bár a "mi lett volna ha..." fingfűrészelésnek nincs értelme de vessünk össze két dolgot.
az egyik hogy a japán vezérkar legjobban a komcsi megszállástól félt a kulturális sokk miatt. a másik hogy kínában a kuomintangot mondjuk megkínálják az usákok utánpótlással cserébe a japánok és a vörösök elleni harcért. egy jó kis hármas mindenki mindenki ellen... sztem elég sok kombinációt el lehetett volna adni a japánoknak ha közben a kínaiak meg az oroszok közelítenek...

Bicepsz Elek 2014.12.24. 07:47:03

@Norden: Na igen. A cikkben keves szo esett a szovjet tamadasrol. A japabok elelmiszerrel sem birtak volna sokaig(nem neztem utana de kb. Nagy-Britannia tipusu orszag: elelmiszerimport(+halaszat)nelkul harmadannyi nepesseg is nehezen tudna eletben maradni. A masik, hogy egy orosz-amerikai tamadas mar gyors osszeomlast hozott volna, foleg a surun lakott teruleteken(+ehinseg, jarvanyok stb.). A partizanharc itt tobb kart okozott volna, mint hasznot. Az atombomba viszont jo urugy volt a bekekotesre mindket fel reszerol(es a szovjetek fogyelmeztetesere is).
Azert meredek, hogy az amerikaiak meg +3 evet terveztek...

proletair · http://lemil.blog.hu 2014.12.24. 08:00:18

@bloggerman77:
Igazad van, mint az látható a jenkiknél már nem volt annyira nagy dolog, és hát akkor ott van még pár német típus is ilyen megoldással.
De azért ahhoz ragaszkodnék, hogy haditengerészeti vonalin mégiscsak újdonság volt :)

(Az Airacobra tengerészeti változatánál például az addigi hagyományos futóelrendezéshez tértek vissza. Mondjuk az Airabonita nem ezért nem lett rendszeresítve)

saját macskám 2014.12.24. 08:47:54

elég vitamint etté gyerekem????

teddybear01 2014.12.24. 08:50:21

@proletair: A farokfutós futómű-elrendezés egyszerűbb és könnyebb volt. Elég volt csak a két főfutót behúzni, a farokfutó nem rontotta le annyira az áramvonalazást. Ez jókora súlymegtakarítást vont maga után.
Azonkívül a leszállást a farokfutós elrendezéssel könnyebb kivitelezni, mert a három ponton megtámasztott gép jóval stabilabb, mint a két ponton megtámasztott orrfutós elrendezés.

Hogy mégis miért terjedt el mára az orrfutós elrendezés?

Egyrészt a sugárhajtóműves gépeknél a sugárba eső farokfutó hamar tönkrement, másrészt a farokfutós elrendezésnél az alacsonyra beépített hajtóműből kilépő forró gázok végig perzselték a leszállópályát és ez nem használt a burkolatnak(és igen tűzveszélyesnek bizonyult az anyahajókon). Azonkívül a farokfutó beleakadhat az anyahajókon alkalmazott drótköteles fékezőrendszer köteleibe, ami megint balesetveszélyes. Ráadásul az orrfutós elrendezésnél a pilótafülkéből jobb a leszállás közbeni kilátás is, ez sem hátrány.

proletair · http://lemil.blog.hu 2014.12.24. 09:04:56

@teddybear01:

A háború végén már szinte minden farokfutós gép behúzható hátsó kerékkel készült. De elég csak a posztban szereplőket megnézni. A Bf-109-es is a háború végén behúzható farokfutót kapott.
A Me-262-es is farokfutós megoldással repült először.

teddybear01 2014.12.24. 09:15:21

@Bicepsz Elek: Becslésem szerint ha minden az atombomba nélkül ment volna a maga útján, Japán négy fő szigetéből a szovjetek minimum kettőt, de akár hármat is elfoglaltak volna egy éven belül, amerikai segítség nélkül is. Amennyiben minden megy a maga útján, a Vörös Hadsereg az 1945-ös év végére elfoglalja Japán minden kontinentális területét.
A Vörös Hadsereg a mandzsúriai hadjárat ideje alatt másfélszeres fölényben volt létszámban, de a műszaki fölényük sokkal magasabb volt, ráadásul az elit egységeik végigharcolták az európai háborút, ahol a németek sokkal keményebb ellenfelek voltak a japánoknál. A japánok ezzel nem tudtak mit kezdeni. Mandzsúriában a Vörös Hadsereget a japánok nem hogy megállítani nem tudták, de lelassítani se igen sikerült. Annyi esélyük se volt, mint az úthenger ellen egy doboz tojásnak.

A Japán elleni deszantműveletekhez sokkal jobb kiindulópont lett volna a Koreai-félsziget, illetve Szahalin szigete. A szükséges légifölényt is könnyebben ki tudták volna vívni az itteni légi támaszpontokról. A legkomolyabb probléma a tengeri szállító-kapacitás és a szükséges tengeri hadi fölény biztosítása lett volna.

A japánok legjobb tankjai csak két hüvelykes páncélzattal és max 57 mm-es rövidcsövű ágyúval voltak felszerelve(K-96-os tank, átépítve). Ez nem volt ellenfél se a szovjetek T-34/86-osának, de az ISz-tankoknak meg végképp nem.
Fejlesztettek ugyan a háború végén egy új tanktípust(Type 3 Csi-Nu közepes harckocsi, 75 mm-es ágyúval), de ez sohasem került bevetési fázisba.

teddybear01 2014.12.24. 09:19:08

@proletair: Igen, de a kisméretű farokfutót egyszerűbb volt behúzhatóra megcsinálni.

"A Me-262-es is farokfutós megoldással repült először. "

Mégis áttervezték orrfutósra, pedig a kéthajtóműves kialakítása miatt a farokfutó nem volt a hajtóműsugárban.

salv 2014.12.24. 10:26:47

Ha az USA nem akart volna vesztesegeket, akkor a SzU-ra bizhatta volna Japan legyozeset. Es az nem tartott volna tul sokaig. Annyira nem, hogy ha Japan meg 1-2 hetig vacillal azon, hogy kapitulaljon-e, akkor Hokkaido ma Oroszorszag resze lenne.

Tortenelmi teny, dokumentumok bizonyitjak, hogy Japan nem az atombombak hatasara kapitulalt, hanem a voros hadsereg elkepesztoen gyors gyozelmeinek (Augusztusi Vihar) hatasara.

sanyix 2014.12.24. 11:45:37

@sirdavegd: nem kellett. Már tárgyaltak a japánok amikor a bombákat ledobták. Az csak erődemonstráció volt sztálinnak...

sanyix 2014.12.24. 11:51:01

@teddybear01: "Azonkívül a leszállást a farokfutós elrendezéssel könnyebb kivitelezni, mert a három ponton megtámasztott gép jóval stabilabb, mint a két ponton megtámasztott orrfutós elrendezés."

Bár én csak szimulátorban próbáltam, de a régi filmfelvételek alapján sem tűnik stabilabbnak a farokfutós megoldás, mert az olyan gépek hajlamosak orra bukni leszálláskor, vagy a kerekek fékezésekor, na meg ott van a pattogás problémája is. Viszont a háborúban divatos elöl motor, elöl szárny kialakításnál csak a farokfutós megoldás működik.

Minorkavidor 2014.12.24. 13:23:35

Mindenkinek Kellemes Karácsonyi ünnepeket kívánok!

Minorkavidor 2014.12.24. 13:33:31

@sanyix:

Nem egészen:

Hirosima és Nagaszaki
Milyen események vezettek az atomtámadásokhoz? 1945 elején már biztos volt a szövetségesek győzelme ezen a frontos is, csakhogy a japán vezetés még a náci vezetésnél is kevésbé hajlott a vereség beismerésére. Az angolszász szövetségesek azon elmélkedtek, hogyan vehetnek rá egy istenséget, hogy elismerje hazája vereségét.
A katonai események
A japán hadvezetés ugyanis az utolsó emberig kívánt harcolni. Az „utolsó emberig és utolsó töltényig” szlogen számtalanszor megjelent nyugaton is, de ott,- ritka kivételtől eltekintve- nem volt több propagandaszólamnál! Ellenben Japánban ezt nagyon komolyan vették, mint azt iwo jima-i és okinawai harcok bebizonyították! Az 1945. február 19.- március 26. között Iwo Jimán lezajlott csatában a Kuribajasi áltábornagy vezetett 21.000 főnyi védőből 3.000, vagy 216 élte túl, az első adat szerint a védők 14,2 %-a, a második adat szerint 1 %-a! Az amerikaiak 5.931 halottat és több mint 17.000 sebesültet veszítettek. Az április 1.- június 21. között lezajlott okinawai harcokban Usidzsima altábornagy vezette japán védők 110.000 embert veszítettek, a túlélők száma 7.400 fő volt, ami 6,3 %! Az amerikai veszteség 49.000 halott és sebesült.
Az amerikai döntéshozók előtt három lehetőség nyílott:
1. Japán blokád alá vétele, bombázás és kiéheztetés útján történő kapitulációra kényszerítés. A terv támogatói King tengernagy és Arnold tábornok volt. A tervet azért vetették el, mert éveket vett volna igénybe, szövetséges hadifoglyok és kényszermunkások ezerszám halnának éhen.
2. Invázió. Első ütemben november 1-jén Kjúsú szigetén szálltak volna partra. Az Olympic fedőnevű terv célja, hogy Kjúsú elfoglalásával támaszpontot szerezzen az 1946. március 1-jén indítandó, Coronet kódnevű, Honsú elfoglalását célzó hadművelet számára. Az Olympic végrehajtásánál 100.000, míg a Coronet esetében 250.000 fős veszteséggel számoltak. A hadműveletek fő szorgalmazója Marshall vezérkari főnök volt.
3. Végül az utolsó lehetőség az atombomba bevetése volt, mellyel csökkenteni akartak a saját veszteségeiket.
Mind később kiderült nemcsak a saját, hanem a japán veszteségeket is csökkentette az atombomba bevetése. A japán hadvezetés is készült: az invázió elhárítására a Ketsu-Go tervet dolgozták ki. E szerint 2.350.000 katonát (53 gyalogos hadosztály, 25 dandár) az invázió elhárítására. „Támogatásukra” megszervezték a Hazafias Civilek Harcos Testületét, mely milíciának 7.000.000 tagja volt! Az idézőjel nem véletlen! A milíciát zömmel, bambuszdárdával fegyverezték fel, csak keveseknek jutott elöltöltős puska! Ha a legnagyobb, 14,2 %-os túlélési aránnyal számolunk, akkor 1.328.000 túlélőt kapunk, 8.022.000 halottal szemben! Ennyi számolnunk kell, mert nemcsak Iwo Jimán és Okinawán volt ilyen alacsony a túlélők száma, hanem pl. Tarawán 4.500 katonából 17, Eniwetokon 2.741 védőből, 64, Guamon 17.785 japánból 485 élte túl, a Leytéért vívott harcokban 80.000 halott és 828 hadifogoly volt az „eredmény”. A 2 atombomba áldozatainak számát különböző források 150-300.000 főre teszik. Ha a magasabb számot vesszük alapul, akkor ez a japán védők számának, 3,2 %-os arányt kapunk. Hol adták meg magukat a japánok 3 %-os halotti veszteség után? Azt sem szabad elfelejteni, hogy az okinawai harcokban a polgári lakosság negyede is meghalt! A milíciát bevallottan arra szánták, hogy a szamuráj szokásoknak megfelelően hősi halált haljon az hadsereg oldalán!

Minorkavidor 2014.12.24. 13:36:14

Folytatás:

Diplomáciai események
Japán már 1944 júliusától a japán külügy több ajánlatot tett a Szovjetunió részére, melyben felajánlotta közvetítői szerepét a német-szovjet háború lezárásában. A politikusok már ekkor tisztában voltak a háborús vereség tényével. Erről tanúskodik Konoye herceg, exminiszterelnök 1945 elején a császárhoz intézet memoranduma. Ebben világosan a Hirohito érté sere adta, hogy a háború elveszett, amiből le kell vonni a megfelelő következtetéseket.
Az okinawai partraszállás után, április 5-én lemondott a Koiso-kormány, az új kormányfő a kompromisszumos erők jelöltje, a 78 éves tengernagy, Szuzuki lett. Őt rossz hírek várták, április 13-án megérkezett a moszkvai nagykövetük jelentése, miszerint a Szovjetunió felmondja az 1941.április 13-án, Moszkvában, 5 évre megkötött semlegességi egyezményt. A japánok nem tudták, hogy Sztálin Jaltában ígéretet tett, hogy a SZU belép a Japán elleni háborúba. De a belpolitikai események sem Szuzuki szája íze szerint alakultak. A hadügyminiszter, a szárazföldi és haditengerészeti erők vezérkari főnökeivel egyetértésben letartóztatott néhány békepárti politikust.
A május 8-i német fegyverletétel híre még aznap megérkezett Tokióba. Szuzuki rutinszerűen kijelentette, hogy Japán politikájában nem következik be változás, de ő is tudta, hogy valamit lépni kell. Mindenesetre a Japánban tartózkodó német állampolgárok koncentrációs táborba kerültek, „nemzetük gyávasága” miatt! A japán háborús vezetés Legfelsőbb Tanácsa már május 11-én összeült.
Azt, hogy a SZU közvetítésével békét kössenek a nyugati szövetségesekkel, a katonai körök ellenkezése miatt elejtették, de a kapcsolatfelvételtől még ők sem zárkóztak el. Azt viszont meg kívánták akadályozni, hogy a SZU hadba lépjen ellenük. Furcsa mód a semlegességi egyezmény szovjet részről való felmondásában nem a veszélyt, hanem a lehetőséget láttak a katonák. Szövetségesi egyezményt kívántak kötni Moszkvával. A japán flotta maradékáért cserébe kőolajat, repülőgépeket és egyéb fontos nyersanyagokat kívántak beszerezni a Szovjetuniótól! Természetesen volt bennük félsz, hogy Sztálin csak a Kuril-szigetekért cserébe nyújtana támogatást, ezt Jonai tengernagy haditengerészeti miniszter nyíltan meg is fogalmazta. Véleményét osztotta a hadügyminiszter és a szárazföldi haderő vezérkarának főnöke is
Mindenestre Hirota, Szuzuki megbízottja június 3-án felkereste Malik szovjet nagykövetet. Malik nem zárkózott el, csak gondolkodási időt kért, ezzel felbátorította a japánokat. Június 29-én Hirota már azt javasolta Maliknak, hogy Japán és a SZU kössön egyezményt a kelet-ázsiai béke közös fenntartására. Ez tulajdonképp nem volt más, mint a fent szövetségesi egyezmény konkretizálása. Ez azon,- mind a civil, mind a katonai körök osztott- elképzelésen alapult, hogy a Szovjetuniónak a növekvő amerikai befolyás megakadályozása érdekében nem kívánja végzetesen aláásni Japán nagyhatalmi helyzetét. A japán vezetés egészen a szovjet hadüzenet bekövetkeztéig remélte a SZU segítségét a nyugati szövetségesek elleni harcban.
Hirohito is lépett. Július 12-én meggyőzte egykori miniszterelnökét, hogy utazzon Moszkvába, ahol Molotov segítségét kérje ahhoz, hogy Japán elkerülje a feltétel nélküli megadást. Azonban a július 18-án szovjet kormány közölte Szato nagykövettel, hogy nem fogadják Konoyét, sem más magas rangú vezetőt, valamint nem kívánnak közvetíteni sem Japán és az USA között. Természetesen azt nem kötötték a nagykövet orrára, hogy már gőzerővel dolgoznak a Japán elleni támadás előkészítésén. A nagykövet közölte az elutasító választ és azt javasolta feletteseinek, hogy fogadják el az amerikaiak feltételeit azon kikötéssel, hogy megmarad a császári ház hatalma. Javaslatát természetesen elutasították.
A fő probléma az volt, hogy még a békepárti politikusok is ragaszkodtak Mandzsúria és Korea megtartásához, a császári ház hatalmának csorbítatlan megtartásához. Ezen kívül nem fogadták el a elvét.„feltétel nélküli megadás” feltételét.
Mindeközben Potsdamban összeült a „Három Nagy”. Itt Churchill azt javasolta Trumannak, hogy néhány kisebb engedménnyel tegye lehetővé, hogy a japánok önbecsülésüket megőrizve tehessék le a fegyvert. Truman a Pearl Harbour elleni rajtaütésre, mint a japán becstelenség bizonyítékára hivatkozva elutasította az engedmények megadását. Így az ismert feltételek alapján adták ki július 26-án a potsdami nyilatkozatot. Az atombombát ugyan nem említették meg, de figyelmeztették a japán vezetést, hogy amennyiben a feltételeket visszautasítják, úgy hazájuk teljes elpusztítására számíthatnak. Ugyanakkor a két kormányfő kijelentette, hogy a japán nemzet fennmaradhat az anyaország négy fő szigetén. A megszállás csak a rend helyreállításáig és a háborús létesítmények kielégítő leszerelésig fog tartani, továbbá a békés ipar fejlesztése elé semminemű akadályt nem állítanak. A császári házról viszont nem történt említés.

Minorkavidor 2014.12.24. 13:40:36

Befejezés:

A nyilatkozatot másnap ismerte meg a japán vezetés. A katonai vezetés a nyilatkozat gondolkodás nélküli elutasítását követelte, de Szuzuki úgy döntött, hogy fenntartja a tárgyalás lehetőségét. Megengedte a japán újságoknak, hogy közzé tegyék a nyilatkozatot, azzal a feltétellel, hogy nem kommentálhatják azt. Ezt viszont legtöbb lap figyelmen kívül hagyta. Gúnyos hangú cikkekben nevetségesnek minősítették a szövetségesek feltételeit és a végsőkig való harcra buzdítottak. Szuzukit kínosan érintette e lázadás, mert nemcsak, hogy nehéz helyzetbe hozta külpolitikai téren, hanem ellentmondott a tekintélytiszteleten alapuló japán hagyománynak. Ez még nem volt elég! Miután a Togo külügyminiszter a katonai vezetés okolta az uszításért, mellyel aláássa a békés rendezés lehetőségét, az egyenruhások nem csak visszautasították a vádakat, hanem azt követelték a kormányfőtől, hogy egyszer és mindenkorra utasítsa el az ajánlatot. Szuzuki kelepcébe került. Annyi engedményt tett a katonák felé, hogy bár nem zárkózott el a tárgyalások elöl, de gúnyosan nyilatkozott a követelésekről. A médiával közölte, hogy nincs hozzáfűzni valója a potsdami nyilatkozathoz. Csakhogy ezt az amerikaiak az együttműködés nyílt visszautasításának értelmezték. Az amerikaiaknak a már említett három lehetőségük volt. Mivel a teszt jól sikerült, augusztus 6-án ledobták az első atombombát. Az USA három ok miatt választotta az atomfegyver bevetését:
1. „minél előbb túl akartak lenni ezen az egészen”.
2. A kamikaze támadások és a biológia fegyverek veszélye miatt még az okinawai csatánál is nagyobb veszteségre számíthattak. A biológia fegyverekről már ekkor voltak bizonyos hírszerzési információik, a japánok pl. kolerával kívánták megfertőzni Luzon szigetét meg a partraszállás előtt, de nem tették meg.
3. Demonstrálják az USA erejét a SZU előtt.
Azt is tudni kell, hogy Hirosima Nagaszaki után is voltak olyan erők, akik folytatni akarták a harcot! Augusztus 9-én, pár órával Nagaszaki előtt a háborús vezetés Legfelsőbb Tanácsa összeült, hogy a potsdami határozat elfogadásáról döntsenek. A Császári Főparancsnokság tagjai kategorikus nemet mondtak! Este, már Nagaszaki után, a császár parancsára újra összeült a Tanács. Hirohito határozottan közölte, hogy el kell fogadniuk a kapitulációt, amennyiben a császári ház és az öröklés megmarad. De még ekkor sem volt vége! Aznap éjjel Hatanaki Kendzsi őrnagy vezetésével puccsisták hatoltak be a császári palotába, hogy megsemmisítsék a felvett hanganyagot. Csellel meggyőzték a 2. császári őrezredet, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Őfelsége és Kido márki, az udvari kamarás elrejtőztek, míg a császárhű csapatok leverték a puccsot. Az őrnagy öngyilkos lett. Augusztus 15-én az összes rádióállomás közvetítette Hirohito beszédét, melyben megadásra szólította fel egész haderejét, mivel a helyzet „nem alakult kimondottan előnyösen Japán számára”. Sok katona térdre borult mikor meghallotta az isteni mikádó hangját. Az istennek végül a 2 atombomba adta meg a végső lökést az életek millióit megmentő határozott fellépéséhez! A csapatokhoz a császári ház felnőtt hercegeit küldték ki, hogy ellenőrizze és jelenlétével biztosítsa a megadás végrehajtását.
Hogy miért hangoztatnak sokan mégis elutasító érveket?
1. amerikaellenességből: Tony Judt azt írta a háború után Európa története óta c. művében, hogy az amerikaellenesség már elsősorban értelmiségi és politikusi körökben1945-ben megjelent Nyugat-Európában.
2. atomenergia mind katonai, mind polgári célú felhasználásának ellenzése.
3. az értelmiség (állítólagos) erkölcsi fölényében való hit: úgy bírálnak, hogy utólagosan figyelmen kívül hagyják a konkrét helyzet tényeit.
4. eurocentrikus gondolkodás miatt: ami egy részt érthető, hiszen mi Európában lakunk, más részt viszont nem, mert e gondolkodásmód azt is jelenti, hogy az Európai történelem alakulása kizárólagosan határozza meg az ún. világtörténelem alakulását.
5. a japán hadi kultúra nem ismeretéből: például figyelmen kívül hagyják a gjokuszai hagyományát. Ez „a halál a becsület elvesztése előtt” ideológiáján alakul, azokat az öngyilkos rohamokat jelöli, melyeket a csata elvesztésekor indítottak a fogságba esés elkerülése céljából.
6. vagy ezek keverékéből.

Más:

A PINGVIN mikor érkezik vissza szabijáról? Beállítottam a követés gombot, de nem jelez, ha új poszt jön. Ez már a 2. alkalom!

Kard 2014.12.24. 15:18:30

@Minorkavidor: Ez a három komment jobb volt mint a cikk :)

Hadrian77 2014.12.24. 16:06:31

Nagyon érdekes írás, grat! Hirohito meglepődött a szovjet támadás utáni összeomláson. Már Halhin Golnál agyon verték őket, ennyire nom voltak képben a szovjet haditechnika és a katonai felkészültség aktuális állapotával?

Trónkövetelő 2014.12.25. 00:44:59

Az USA egyébként nagyot kockáztatott az atombomba bevetésével. A Manhattan terv a japán elleni támadásra 2 bombát gyártott le:
A Little Boyt és a Fat Mant. konvencionális bomba volt. Mivel két bevethető fegyvert ellőttek, 1945 augusztus 9. után maradt egy sem. Ezért volt fontos, hogy a japánok beszarjanak, és azt higgyék, hogy úgy fognak potyogni, mint új kocsira a galambszar.
Teller Ede önéletrajzi könyvében szerepel az alábbi:
"Emlékszem, egy Los Alamos-i tudós egyenest azt javasolta, hogy ne dobjunk le addig atombombát Japánra, amíg nem tudunk legalább egy tucatot ledobni egyszerre, hogy így tökéletesen legyőzhessük a japánokat" /Teller Ede: Huszadik századi utazás tudományban és politikában (XX. század Intézet 2002); , 213-214. oldal/
Ismert még Szilárd Leó híres, Trumanhez intézett levele, amit 1945. július 4.-én (tehát még az 1945. július 16.-i, Alamogordóban végrehajtott első történelmi, sikeres robbantás előtt) kelt levele, de nem hallgattak rá. Szilárd maga ráadásul részt vett ugyan a Manhattan-tervben, de a Los Alamos-i végső fejlesztési munkában nem, és erről elvileg a katonai titoktartás miatt információval nem rendelkezett.
Ha a japánok úgy döntenek, hogy folytatják az ellenállást, még hónapokig eltartott volna, hogy az amerikaiak egy újabb bevethető bombát elkészítsenek, aztán néhány hetenként jöhettek volna az újabbak.
Aztán, amikor vége volt a háborúnak, a megtört Oppenheimer elmondta híres szavait Los Alamosról, hogy "adják vissza az indiánoknak", és gyakorlatilag szélnek eresztettek mindenkit, gondolván, hogy az oroszokkal szemben 20 év előnyük van, a feszített ütemű fejlesztés a továbbiakban nem indokolt.
Én úgy gondolom - bár erre természetesen semmiféle bizonyítékom sincs -, hogy Truman azért döntött a második bomba bevetése mellett, nehogy a japánok és az oroszok gyanakodni kezdjenek, hogy valójában ki is fogytak a rendelkezésre álló készletből. Azt persze nem tudhatta, hogy az oroszok ezt pontosan tudják.
Aztán indíthatták újra az egész programot 1949-ben, az oroszok első sikeres robbantása után, Tellerék kétségbeesett rohanása kellett ahhoz, hogy az amerikaiak még 1949-ben válaszolhassanak egy saját kísérleti robbantással, aztán folyamatosan robbantgattak az egész hidegháború alatt.

Hiryu2,01 2014.12.25. 09:53:00

féloff
Egy hozzászólás a youtube-on:

"Americans knew how to land a whole lot of troops.
The nazis knew how to design awesome army suits.
The Russians... well they know how to create the most bad-ass/epic songs!!!"

www.youtube.com/watch?v=YEt41bYQBgE

on

Trónkövetelő 2014.12.25. 15:29:18

Az egy érdekes kérdés, de ha már altertöri bloggá alakultunk, akkor miért ne tehetnénk fel a kérdést, hogy mi lett volna, ha az atombombákat az eredeti terv szerint vetik be?
Eredetileg ugyanis a Hiroshima elleni támadás 1945. augusztus 1.-én lett volna, csak a rossz idő miatt a támadást lefújták (bizony, a rossz idő még egy atomtámadást is el tud halasztani :) ) Most tegyük fel, hogy nincs rossz idő, és augusztus 1.-én ledobják az első bombát Hiroshimára, augusztus 4.-én pedig a másodikat Nagasakira, és az augusztus 9.-ig hátralévő 4 nap valamelyikén a japánok megadják magukat.
Eleve érdekes helyzetet jelentett volna Mandzsúriában, ha a területet hivatalosan Kínának adták volna. A kínai államfő ez idő szerint Csang Kaj-sek volt, hiába volt már régóta Kínában mellesleg polgárháború, Csangot még a szovjetek is elismerték a kínai állam vezetőjének, sőt nem átallottak katonai segítséget nyújtani, például a későbbi sztálingrádi parancsnok, Csujkov tábornok is a kuomintangnál volt katonai tanácsadó, és nem Maoéknál. Vajon akkor is megindítják a mandzsúriai hadműveletet az oroszok augusztus 9.-én, ha az már de jure (igaz, nem de facto) kínai igazgatású terület és katonailag megtámadják? Ráadásul minél hamarabb adják meg magukat a japánok, annál valószínűbb, hogy napról napra több kínai nacionalista katona fog állomásozni a területen. Vajon a szovjetek vállalták volna, hogy a háború végén megtámadják a saját és az angolszászok szövetségesét, Kínát?
És ha nincs mandzsúriai szovjet megszállás, nincsen kettéosztott Korea, hanem az egész Korea amerikai orientációjú lesz?
És Mandzsúria szovjet megszállása nélkül nehézkesebbé válik a kommunisták támogatása, a nacionalisták megnyerik a polgárháborút, és ma nem vörös, hanem nacionalista Kína lenne?
Lám, mi minden múlhat pár felhős napon... :)

molnibalage 2014.12.25. 21:32:25

@Minorkavidor: A táborba zárt németekkel mi lett?

molnibalage 2014.12.25. 21:44:54

@Trónkövetelő: "Folyamatosan és egész" több, mint költői túlzás... A túlnyomó részük a '70-es évek végéig lezajlott...

www.youtube.com/watch?v=LLCF7vPanrY

Ezen felül az atmoszférikus robbantásokat asszem műr 1967 táján betiltották és jenkik és szovjetek ehhez tartották magukat is emlékeim szerint. A teszrobbantások nagy része néhány kt hatóerőt nem haladta meg.

Fredddy 2014.12.27. 00:22:23

Érdekes cikk, kíváncsi leszek a folytatásra!

A Mustang utolsó változatainál szerintem nem lehet kihagyni a P-82 Twin Mustang-ot: ennél két Mustang-törzset építettek egymás mellé. A 2. vh alatt kezdődött a fejlesztés, de már nem vetették be, csak Koreában. Ez volt a legnagyobb hatótávolságú dugattyús motoros vadászgép.
Másik két fegyver, ami szerintem ne hiányozzon: a P-80-as vadászgép, az első értelmesen használható amerikai sugárhajtású (az európai háborúról pár nappal csúszott le, szintén Koreában bizonyított), és a T28-as óriástank.

Bonyolult amerikai nevezéktan: annyira azért nem bonyolult, mint pl a hidegháborús szovjet rakétarendszereké:) Inkább az a bonyolult, hogy a flottánál és a hadseregnél máshogy volt.
-Az első betű a feladatra utalt, voltak olyan betűk, amik mindenhol ugyanazt jelentették, de nem feltétlenül. B a bombázó pl mindkét helyen a vadászokat a flotta F-fel, a hadsereg P-vel jelölte. (P, mint pursuit, az önálló légierő megalakulásakor, 1948-ban lett náluk is F, mint fighter, a P-51 Mustang onnantól F-51 Mustang)
-a második a típusjelölő szám, mint akárhol máshol
-ezután még egy betű jön, a hadseregnél ez az alváltozatot jelöli, a flottánál a gyártót. J a North American, U a Vought pl.
-a flottánál ezután következik még egy szám kötőjel után, náluk ez az altípus.

Úgy emlékszem, talán a hatvanas évek elején tért át a flotta is a hadsereg/légierő rendszerére. Érdekes, hogy a japánok is az amerikai flottáéhoz hasonló rendszert használtak (feladat-típusszám-gyártó-alváltozatszám), csak ott persze más betűket kaptak az egyes feladatok, meg persze más gyártók voltak.

És kicsit a japán kapituláció témájához kapcsolódik, de engem mindig sokkol. Az egyik legdurvább halál evör:
Az elfogott szövetséges katonákat a japánok ugye elég kemény hadifogolytáborokban tartották, éheztették őket, verték őket, hidat építtettek a Kwai folyón, ilyenek. Sokan nem élték túl, sokan megnyomorodtak. Eljöve a háború vége, a hadifogságot túlélők közül is szinte mindenki ereje végén járt. A japán hadsereg a sorsukra hagyta a táborokat, az őrök elhúztak, a kapuk kinyíltak. Mit csináljanak a hadifoglyok? Sok értelmes dolgot nem tudtak, az ellenséges országnak vaktában nekiindulni sok értelme nincs, úgyhogy maradtak a seggükön. A megszállók egyre közeledtek, de, hogy addig a kis ideig már ne haljanak éhen, azt találták ki, hogy majd repülőből dobnak ki nekik kaját. Igy is lett, és bazmeg az egyik csomagnak nem nyílott ki az ejtőernyője, és az egyik ilyen több éve raboskodó szerencsétlen hadifoglyot a szabadulás előtt pár nappal-órával agyonütötte. Bazmeg.

proletair · http://lemil.blog.hu 2014.12.27. 09:31:01

@Fredddy:

Bonyolult lehetett azért az a nevezéktan: egy zöldfülű simán keverhette az F4D és az F4H gépeket, pedig azok jelentősen különböztek, és akkor még csak a haditengerészeten belül vagyunk. Az F4 Phantom a reform előtt a légierőnél F-110 Spectre volt.

A Twin Mustang csak ránézésre volt két fél-mustang. Rendesen át kellett tervezni: futómű, törzs (toldás benne) szárnyak.

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2014.12.27. 11:08:45

Hs már előkerült az atombomba,ettől a hírtől konkrétan megállt a falat a számban:
rt.com/politics/217787-naryshkin-russia-hiroshima-trial/
The Russian Lower House speaker wants to instigate an international investigation into the 1945 nuclear bombing of Hiroshima and Nagasaki by the US military – a possible crime against humanity with no statute of limitation.

“Next year we will have the 70th anniversary of the Nuremberg Trial and also the same anniversary of the first and only nuclear bombings of two civilian cities – Hiroshima and Nagasaki. It is not incidental that I mention these events together. I think we should discuss this topic together with lawyers and specialists in international law – for crimes against humanity have no statute of limitation,” Sergey Naryshkin told the presidium of the Russian History Society.

Hatökrössy Arisztid 2014.12.27. 15:26:25

@proletair

Kicsit offtopic, de ebben a posztban véletlenül nem az R-394KM rádióra gondoltál? :)

milstory.blogrepublik.eu/2010/04/26/157_98_tavasza/

R-394:
www.cryptomuseum.com/spy/r394/index.htm

alte trottel 2014.12.27. 21:02:52

@Hiryu 2,0:
A Lengyelország elleni támadás, a Holodomor, A Finn háború, a Balti Államok annektálása, Katyn, Karélia megszállása, Moldávia, Kelet-Poroszország bekebelezése, a krími tatárok és féltucat hegyi nemzetiség marhavagonos szibériai kirándultatása és pár millió civil málenkij robotja fényében ez legalábbis érdekes ötlet.

Piere de La Croix (törölt) 2014.12.27. 21:15:45

@Hiryu 2,0: Az oroszok mindig is "viccesen" álltak a nemzetközi joghoz...

proletair · http://lemil.blog.hu 2014.12.27. 21:24:30

@Hatökrössy Arisztid:

Nem. Az egy szuper hájtek rádió volt, Daimler Aerospace termék, merevlemezzel, kétsoros LCD kijelzővel, kompakt kivitelben, olajzöldben. Nem volt rajta semmi sem kinyitható, eleve vizállónak volt tervezve, és a billentyűzet külön volt (ezen volt a kijelző is) A billentyűzet-kijelző egységbe külön akksik is mehettek, és akkor a felderítésre elég volt azt vinni, gépelni, aztán a rádióra rádugva elküldeni az egészet. Emlékeimben HRM-2000 néven fut...

teddybear01 2014.12.28. 00:41:39

@sanyix: Nem tudom hogy melyik szimulátort használtad, de én nem sok tényleg élethűvel találkoztam eddig.

"Bár én csak szimulátorban próbáltam, de a régi filmfelvételek alapján sem tűnik stabilabbnak a farokfutós megoldás, mert az olyan gépek hajlamosak orra bukni leszálláskor, vagy a kerekek fékezésekor, na meg ott van a pattogás problémája is. Viszont a háborúban divatos elöl motor, elöl szárny kialakításnál csak a farokfutós megoldás működik. "

Ami a felvételeket illeti, Badowszky tanár úr csak annyit mondott az ilyen felvételekre, hogy a kamerának játszottak.

Ami a hárompontos leszállást illeti farokfutón ez stabil dolog. Ettől függetlenül, ha a két elülső főfutó megakad, a gép fejreáll.
Orrfutós elrendezésnél a hárompontos leszállás másik neve katasztrófa. Az ilyen gép végig bukfencezi a kifutót.

Ami pedig a futóelrendezést illeti, tolólégcsavaros gépnél az orrfutó a használható, a farokfutó nem igazán, de azért láttam már olyant is.

teddybear01 2014.12.28. 01:02:48

@Trónkövetelő: Azért annyira nem sokat kockáztattak. Igaz ugyan, hogy az első három megépített atombombát elhasználták '45 augusztus közepére, de ekkorra a gyártó kapacitás már ráállt a következő két bomba legyártására. Amennyire utána tudtam nézni, ezek '45 októberén már bevethetőek lehettek volna, de a gyártás tempóját Japán kapitulációja miatt visszafogták. Ezek 23 kT-ás Fat Man típusú atombombák voltak. Több atomtudós szerint a Manhattan-tervben kiépített gyártórendszer kb. három-négy havonta tudott volna elkészíteni két Fat Man típusú, és úgy fél évente egy Little Boy típusú atombombát. Persze ez attól is függött, hogy mennyi és milyen izotóp-összetételű uránérchez tudtak éppen hozzájutni.

Ezt a két atombombát '46-ban a Crossroads hadműveletben robbantották fel. Fedőnevük Able és Baker volt. Az Able-t '46 július 1. -én légibombaként, a Baker-t 27 méterrel a víz alatt robbantották fel 1946. július 25-én. Mindkettőt a Bikini-atollon robbantották fel.

teddybear01 2014.12.28. 01:07:10

@Hiryu 2,0: Jó, hát ez éppen csak arra volt jó, hogy az indítványozó pár napra címlapot kapjon néhány hírlapban.

Minorkavidor 2014.12.28. 10:13:23

@teddybear01:

Hosszasan gondolkodtam a kommenteden, ugyanis hol van a Vörös Flotta? Ha jól tudom, a deszant hadműveletekhez, -főleg ha egy sziget elfoglalása a cél - flotta is kell nem csak légi deszant csapatok. Nomármost a Vörös Hadsereg ereje vitathatatlan, a Vörös Légierőé kétséges, a Vörös Flotta pedig csak papíron létezett. A fentieket azért állítom teljes bizonyossággal, mert mind a légierő, mind a flotta becsődölt a háború utolsó szakaszának egy mára már elfeledett hadműveletében. A Hannibál-hadműveletről van szó. Ennek keretében a német haditengerészet 2-2,1 millió civilt mentett ki a szárazföld felöl elvágott Kelet-Poroszországból 1945. január 30. és 1945. május 9. között.
A ma már ismert Wilhelm Gustlof tragédia ennek a műveletnek volt tragikus nyitána. Még 2 hajót süllyesztettek el több ezer emberrel a fedélzetükön (e 3 hajó összesített embervesztesége 20.000 civil volt!) E véres kezdet ellenére az akció fényes diadal volt! 4-szer annyi embert evakuáltak mint a britek 1940 május-júniusban!
Erre, Te ellenvetheted, hogy a japán hadiflotta már ekkor a hullámsírban volt. Ez tény! De a Hannibál művelet idején a német szárazföldi haderő, a Heer is atomjaira hullott.

Hadrian77 2014.12.28. 11:50:41

@Minorkavidor: szovjet légideszant csak papíron létezett. A gyalogsággal harcoltak mindenhol, szinte semmi tapasztalatuk nem volt deszant hadműveletek terén.

teddybear01 2014.12.28. 11:50:43

@Minorkavidor: Van néhány hiba az érvelésedben.

Egyrészt a szovjetek már hajtottak végre partraszállást a Távolkeleten '45-ben. Gondolok itt a Kuril-szigeteki hadműveletre. Ahhoz is kellett hajó, nem is kevés. Bár azért a Japán elleni műveletekhez nyilvánvalón több kellett volna, mint amennyit az előző műveletekben felhasználtak.
Ráadásul a Vörös Hadsereg előtt mindössze a néhány kilométeres tengerszoros volt, ami Szahalin szigetét és Hokkaidót választja el. Töredéke annak, amit az amerikaiaknak kellett leküzdeni. Ráadásul, mivel a Császári Flottát az amerikaiak és az angolok eddigre leradírozták a tengerről, gyakorlatilag csak pár kisebb, esetleg kamikaze stílusú japán tengerészeti egységgel kellet volna számolni.

Másrészt, ami az európai vizeken történt, egészen más tészta. Németország gyakorlatilag a háború végéig teljes uralma alatt tartotta a Balti-tengert. A Szovjet Balti Flotta gyakorlatilag nem rendelkezett olyan erővel itt, ami meg tudta volna akadályozni a német kiürítést. Volt néhány tengeralattjárójuk a térségben, meg néhány kivénhedt hadihajó, mint az Auróra. Az orosz légi fölény is eléggé gyenge volt ekkora távolságból. Mivel a Balti-tenger bejáratát erősen őrizték a németek, a szovjetek egyszerűen nem tudtak a Jeges-tengeri Flottájukból erősítést átirányítani a térségbe. Gyakorlatilag a németek itt még a háború végén is azt csináltak, amit akartak.

Harmadrészt, hajlamos vagy elfeledni, hogy az Orosz Birodalom(Szovjetunió) haditengerészete mindig is több, egymástól függetlenül tevékenykedő flottából állt, és áll mindmáig. A háború alatt a Csendes-óceánon tevékenykedő szovjet halász és kereskedőhajók beszorultak az ottani honi kikötőkbe, mert nem igazán tudtak a japánok miatt tevékenykedni, hiába voltak formailag semlegesek egymással szemben. Így a szállítókapacitást össze lehetett volna szedni, ha nem is könnyen. A harci egységek összevonása viszont egészen más tészta lett volna. Európából átirányítani eléggé hosszadalmas lett volna, és kérdés, hogy a többi tengeri hatalom mit lépett volna.

teddybear01 2014.12.28. 11:55:20

@Hadrian77: Bocs, de az oroszok már a harmincas évekbeli hadgyakorlataikon egész deszantezredeket dobtak le ejtőernyővel. A megfigyelőként jelenlévő külföldi katonai attasék egészen elhűltek, mert abban az időben még a németek sem rendelkeztek ekkora létszámú deszantegységgel.
Viszont az is igaz, hogy a háború folyamán az oroszok csak erősen korlátozott létszámú légi deszanthadműveleteket hajtottak végre.

Hadrian77 2014.12.28. 11:59:55

@teddybear01: igen, Tuhacsevszkij dolgozta ki ezt is a hdseregreformjában. Aztán amikor kivégezték és a vaskalaposok vették át a hadsereg irányítását, akkor ennek nagyrészét elsorvasztották.

teddybear01 2014.12.28. 12:45:18

@Hadrian77: Elit gyalogosegységekként használták a deszantosokat, akár a többi hadsereg ebben az időben. Ejtőernyős bevetéseket csak korlátozottan hajtottak végre, csak a nagyobb offenzívák, folyamátkelések kiegészítéseként.

Minorkavidor 2014.12.28. 16:13:37

@teddybear01:

A D-napon, a tengerről 57.000 amcsi és 75.000 brit, kanadai és egyéb nemzetiségű katona szállt partra. Ehhez a szöviknek 4.216 szállító hajóra (+1.173 különböző típusú hadihajóra) volt szükségük.
Mivel a Japán szigetek elleni partra szállás sem lett volna kisebb volumenű, úgy legalább ennyi hajókapacitást igényelt volna.
Volt a szovjeteknek ennyi bevethető hadi- és szállítóhajójuk a Csendes-óceánon?
Különös tekintettel arra hogy:
1: A szovjetekre/oroszokra jellemző, hogy ahol más x számú emberrel támad, ők ott minimum 2x számú embert vetnek be. Így mindenképpen több hajóra van szükségük, annak ellenére, hogy ők több katonát zsúfoltak be ugyanannyi hajótérbe.
2. 1941 június 22-től a hadellátásban és fejlesztésben számukra a nyugati front volt az abszolút elsődleges. A kérdés, -ha fejlesztésre nem is- karbantartásra jutott-e elég pénz a csendes-óceáni flottájuknak. És gyakorlatozásra?
3. A partraszállásra legkorábban ősszel kerülhetett volna sor és a Csendes-óceán nevével ellentétben a 3 (vagy 4 ) óceán közül a legviharosabb.
Azért kapta a "csendes" vagy Pacific elnevezést, mert első eu-i átszelője egy nyugodt időjárást fogott ki.)

teddybear01 2014.12.28. 17:13:09

@Minorkavidor: Egyrészt az oroszok sokkal kevesebb ellátmánnyal mentek harcolni, másrészt a D-nap egészen más feltételekkel zajlott le. Így jóval kisebb hajótér is elég lett volna nekik.
Ha jól emlékszem a németek egy gyalogezrednek havi 400 tonna ellátmányt számoltak, az amerikaiak viszont 600 tonnát igényeltek. Az oroszoknál ez mindössze havi 200 tonna volt, ha pontosak az adataim.
Amúgy a japán főszigeteken nem volt az Atlanti Falhoz mérhető partvédelem, és Sztálint egyáltalán nem zavarta a várható komoly saját veszteség. A japánok vesztesége meg pláne nem érdekelte. Ráadásul az oroszok Mandzsúriában már bebizonyították, hogy az Európában szerzett harci tapasztalataikkal sokkal ütősebb haderőt hoztak létre, mint a japánok.

Kiképzés, hajózólétszám: specialistákat tudtak volna bevagonírozni a Transzszibériai Vasúton át, mind az Északi, mind a Balti és a Fekete-tengeri Flottától. Ezek a tengerészek mind rendelkeztek harci tapasztalattal. Hajót már nehezebb lett volna átvinni, de az is megoldható lett volna Európából mondjuk a Panama-csatornán át, az eléggé biztonságos is volt ekkor már. Csak az a kérdés, hogy mit szóltak volna az amerikaiak egy jókora orosz flottakülönítményhez a saját játékmedencéjükben?

teddybear01 2014.12.28. 17:19:30

@Minorkavidor: Apropó, emlékszel a Csúzimai-csata előzményeire?
A cári flotta a Balti-tengerről indult, kikötés nélkül ment végig, megkerülve Afrikát, Indiát, Indonéziát. Azóta is egyedülállóan megoldották a gőzhajók menetközbeni újraszenelését, amit sem előttük, sem utánuk nem tudott megcsinálni egyetlen másik haditengerészet.

Hadrian77 2014.12.28. 19:53:45

Azért az oroszok Európában reguláris hadseregek ellen harcoltak, Mandzsúriában a japánokat meg mint megszállókat verték ki. Japán nem egy tipikus síkvidéki ország, ha a partraszállás után a polgári lakosságot is bevonják a japánok gerilláskodni meg partizánkodni, az nem lettvolna olyan fáklyásmenet az oroszoknak, hiába dobtak volna át sok embert.

Untermensch4 2014.12.29. 00:35:32

@Hadrian77: egy terület elfoglalásánál nem feltétlen szükséges hogy a helyi lakosságból maradjanak túlélők. és akkor jöhet a fáklyásmenet

Minorkavidor 2014.12.29. 09:19:58

@teddybear01:

Persze, de az is az előzményekhez tartozik, hogy az angol halászhajókat japán hadihajóknak nézték és szétlőtték. Majdnem a Home Fleet-tel csapott össze a japok helyett:)) Végül is diplomáciai úton elintézték. A szénfelvétel a Hamburg Amerikanische Paketfahrt Gesellschaft ( HAPAG ) szénszállító hajóiról történt. Oszt meg az összes útközben megtartani kívánt hadgyakorlat káoszba fulladt, a legénység nagy része már a csata előtt harcképtelenné vált a különböző betegségek következtében.

Untermensch4 2014.12.29. 19:21:13

@Minorkavidor: kihagytad az előzményekből a sárga csíkos kéményeket és a kinevezési szisztémát :)

proletair · http://lemil.blog.hu 2014.12.30. 13:56:58

Ez a japán-szovjet vonal eléggé el van hanyagolva nem csak itt a blogon, hanem úgy általában. Jó erről olvasni a kommenteket.

Bennem az a kérdés fogalmazódott meg, hogy a szovjetek hogyan tudtak volna egy japán elleni offenzívát sikerre vinni az amerikai segélyek nélkül. Arra gondolok, hogy az európai háború végével ezek a segélyszállítmányok (fegyverek, teherautók, élelmiszer... főleg ez utóbbi) megmaradtak, vagy mentek folyamatosan 45 szeptemberéig? Vagy automatikusan leálltak? Arra én is gondoltam, hogy bár a szárazföldi erejük a szovjeteknek nagyobb volt (és jóval korszerűbb), légierőben és flottában eléggé el voltak maradva a japánon mögött. Így nem hiszem, hogy vállalkoztak volna egy Japán elleni (akár részleges) invázióra.

Fredddy 2014.12.30. 15:13:24

@proletair: nem hiszem, hogy a szovjet légierő valaha is el lett volna maradva a japán mögött, pláne nem 45-ben. A flotta talán, de az 1945 közepén már a japán flottát se soknak hívták.
Ha az oroszok lerohanják Japánt, biztos kapták volna a segélyt tovább. Egyébként 1944 őszén már egész Ukrajnában vethettek, úgyhogy szerintem valahogy kihúzták volna kajával.

Hadrian77 2014.12.30. 15:36:20

@Untermensch4: ja, Afganisztánban is ezt gondolták. Lehet, hogy így előbb megélték volna Japánban.

Fredddy 2014.12.30. 15:40:07

@Hadrian77: ha az afganisztáni háborút Sztálin vezette volna, akkor fél év alatt lemegy az egész, 1 millió saját, meg 8-10 millió afgán áldozattal.

GépBalta 2014.12.30. 17:40:50

Egyébként a Vörös hadsereget akár az amerikaiak, vagy a britek is átszállíthatták volna Japánra. Ha kicsit üzletelnek a megszállási zónákkal, lehet, hogy most nem beszélnénk Rákosi-korszakról, Japán viszont a walkman és a lapostévé helyett a vas és acél országa lehetett volna.
(Mondjuk azt hiszem, van egy külön blog az ilyen elborult ötletek kitárgyalására.)

Minorkavidor 2014.12.30. 18:46:42

@GépBalta:

Ezzel a vas és acél országával nem jársz olyan messze az igazságtól. Ugyanis a 60-as években lehanyatlott ny-eu-i acélgyártók helyét első körben Japán vette át. Mondjuk őket segítette a korábban lezajlott koreai háború isű: ekkor kezdődött a japán gazdasági csoda 40 éve. Az persze más kérdés, hogy a vas-és acélipar mellett volt jármű- és elektronikai iparuk is, majd a 2. olajválság után náluk is csökkent a vas-és acélipar jelentősége.

@Fredddy:

És akkor nem maradt több afgán, öres területeket hódított volna meg:)) A viccet félretéve Afganisztán milyen a világgazdaság számára jelentős termékkel rendelkezik az ópiumon kívül?
Abban igazad van, hogy SZU légiereje 45-ben jobb volt a Japán légierőnél, abban viszont nincs, hogy kapták volna a segélyt, elvégre az USA ellenérdekelt volt az oroszok terjeszkedésében.

@proletair:

A SZU-nak szánt kölcsönbérleti szállítások leállítására először 45. május 9-én történt kísérlet, ekkor még a SZU sikeresen tiltakozott. Majd augusztus 19-én - 5 nappal azután, hogy Japán elfogadta a kapituláció feltételeit - Truman leállította a szállításokat.

Más:

A szovjetek azért is tudtak olyan gyors győzelmet aratni a a Kvantung-hadsereg felett Mandzsúriában, mert japán már 08.14-én elfogadták a megadás feltételeit, a Kvantung-hadseregnek már nem volt értelme harcolnia.

Fredddy 2014.12.30. 19:19:14

@Minorkavidor: ,,És akkor nem maradt több afgán, öres területeket hódított volna meg:)) A viccet félretéve Afganisztán milyen a világgazdaság számára jelentős termékkel rendelkezik az ópiumon kívül?"

,,Ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség!" Brezsnyev se azért vonult be, mert a Szovjetunióban nem termett elég mák.

,,A szovjetek azért is tudtak olyan gyors győzelmet aratni a a Kvantung-hadsereg felett Mandzsúriában, mert japán már 08.14-én elfogadták a megadás feltételeit, a Kvantung-hadseregnek már nem volt értelme harcolnia."

Ez kicsit olyan, mint az olaszok első világháborús nagy győzelme.

Hehe64 2014.12.31. 16:49:22

@Fredddy: Nem olyan. A szovjet offenzíva augusztus 9-én kezdődött, és egyetlen hét alatt döntő sikert ért el. A japán kapituláció időpontja augusztus 15.
A Kvantung hadsereg nem tette le a fegyvert feltétel nélkül, tárgyalni próbált.
Az offenzíva Szeptember 2-áig folytatódott.

Mivel a Szovjetunió már Jaltában garanciát vállalt az offenzívára, az egész amerikai haditerv nagyjából értelmetlennek bizonyult.
Az atombombák ledobása is.

molnibalage 2015.01.03. 00:00:32

@alte trottel: Én inkább agyhalott és képmutató szavakat használnám...

alte trottel 2015.01.03. 00:28:28

@Hehe64: A japánoknak erről egészen más a véleményük.

alte trottel 2015.01.03. 00:29:06

Igen, csak én _NAGYON_ visszafogott vagyok.

molnibalage 2015.01.03. 00:31:42

@teddybear01: Lásd lent. Felbéreltek egy céget és az oldotta meg. Úgy, ahogy... Nagyon erős kétségeim vannak nekem is egy szovjet partaszállással kapcsolatban...

alte trottel 2015.01.03. 00:39:26

@Untermensch4:
És az utolsó fogpiszkálót is az egyvágányú transszib vasút + halászbárkákon szállítják utánuk? A japán parasztoknak többszáz éves gyakorlatuk volt a bujkálásban, a termény elrejtésében. Nem lett volna egy győzelmi fáklyásmenet.

alte trottel 2015.01.03. 00:43:01

@molnibalage:
A partraszállást még meg tudták volna oldani, elvégre a katona fogyóeszköz, de a terület pacifikálása a Tenno rádióbeszéde nélkül csiklandós ügy lett volna, sokmillió halottal.

teddybear01 2015.01.03. 12:34:21

@Minorkavidor: @molnibalage: Tök mindegy hogy hogyan csinálták. Attól függetlenül szó szerint egyedülálló teljesítmény volt a maga korában.
Nem mellesleg, a Hamburg Amerikanische Paketfahrt Gesellschaft ( HAPAG ) csak a manőver egyik bár jelentős részét hajtotta végre. Azt a szenet ugyanis gyakorlatilag kézi erővel kellette átrakni és elhelyezni az orosz hadihajókra. Ilyesmit más flottáknál csak kikötött hajókkal tudtak megcsinálni, gyakran ott is csak szenelő állomáson.

A mostani hajóknál az olajat már csak átszivattyúzzák az ellátóhajóról. Ez sokkal könnyebb.

teddybear01 2015.01.03. 12:42:26

@Minorkavidor: "A szovjetek azért is tudtak olyan gyors győzelmet aratni a a Kvantung-hadsereg felett Mandzsúriában, mert japán már 08.14-én elfogadták a megadás feltételeit, a Kvantung-hadseregnek már nem volt értelme harcolnia."

Egyáltalán nem azért győztek az oroszok. A japánok mindent bevetettek, amijük csak volt(erődök, kamikaze harcosok, stb.), de minden kevésnek bizonyult.
A szovjet csapatok kb. másfélszeres emberfölényben és jelentős műszaki fölényben is voltak. Ráadásul az elit egységeik végigharcolták az európai hadjáratot, ami olyan tapasztalatot jelentett, amit a japánok sehol sem tudtak megszerezni. A kínai hadurak szedett-vedett rablóbandái egyáltalán nem voltak összemérhetők a német hadsereggel...A Csendes-óceánon harcoló egységek meg nem élték túl a hadműveleteket, nem adhatták át a tapasztalataikat a többieknek.

teddybear01 2015.01.03. 12:45:36

@molnibalage: Szahalint ettől függetlenül lerohanták a szovjetek, az is partraszállás volt és a helyi erők oldották meg. Ez lehetett volna a főpróbája a Japán elleni inváziónak, valahogy úgy, mint a D-napnak az Észak-Afrikai partraszállás.

teddybear01 2015.01.03. 12:54:21

@Fredddy: A Lend-Lease a szovjeteknek elsősorban a háború elején volt fontos. Pótolta a német előrenyomulás miatt kieső ipari teljesítményt, és megismertette a szovjet ipart a korszerű nyugati haditechnikával.

'45-ben viszont már teljes erővel termeltek mind az újonnan kiépített uráli és nyugat-szibériai ipari központok, mind pedig a visszafoglalt nyugat-orosz területek ipara, sőt az elfoglalt kelet-európai országok mezőgazdasága és ipara is.
Persze az ingyen fegyver és iparcikk mindig jól jön.

Minorkavidor 2015.01.03. 18:34:13

@teddybear01:

A dzsipek és a teherautók nélkül az 1941-es nyugati szovjet határoknál találkoztak volna a nyugati szövikkel:))

Minorkavidor 2015.01.03. 18:38:08

@teddybear01:

Emlékezetem szerint az EVH-ban a németek is tudtak a tengeren szenet vételezni pl. az Emden cirkáló.

teddybear01 2015.01.04. 02:23:38

@Minorkavidor: Hülyeséget azért nem kellene pufogtatni.

Az áruszállítás nélkül az oroszok komoly bajban lettek volna, esetleg akár Sztálingrád helyett Moszkvában folytak volna a II.VH. legkeményebb utcai harcai, de a németeknek akkor sem lett volna esélyük.
Napóleon is elfoglalta Moszkvát, aztán mi lett az eredmény? A Grande Arme talán tizede vergődött haza, és abban se volt köszönet.

Ami pedig a találkozási pontot illeti, max Lengyelország közepéig tolódhatott volna vissza, de azt se hiszem igazán. Amikor a D-nap beköszöntött, a Vörös Hadsereg már legtöbb szakaszon átlépte a 41-es határt. Minket sem az angolszászok foglaltak el, pedig mennyit küszködtek Olaszországban.

Ami pedig a japánok harci erejét illeti, az USA haderejének töredéke is elég volt a japánok lassú de biztos lenyomásához.
Ami pedig a szovjet-japán erőviszonyt illeti, a japánokat az a gyengécske Vörös Hadsereg is lenyomta a Halhin-Gol-nál illetve előtte a Haszan-tónál, amely amúgy eléggé felsült a finnekkel szemben. '45-ben viszont egy harcedzett, az európai háborúban győztes Vörös Hadseregről beszélünk. Egyértelműen fejlettebb a japánoknál műszakilag és harci ütőerőben.
Szamuráj harci szellem ide, kamikaze harcmodor oda.

teddybear01 2015.01.04. 02:51:41

@Minorkavidor: Az Emden egy magányos cirkáló volt, és nem egy flotta. Az I. VH. előtti útján szenelni mindig kikötőbe futott be, egyszer Chilében, a többi esetben meg különböző német gyarmatokon.
A háború alatt viszont mindig kikötöttek szenelni egy-egy magányos szigeten. Ilyenkor a szokásos módon összekötötték a cirkálót egy teherhajóval, és így rakodták át a szenet, meg a többi cuccot. Sohasem szeneltek menet közben, sőt egyszer az akkoriban még angol kézen lévő Diego Garcia kikötőjében álltak meg javítani a hajót.

Fredddy 2015.01.04. 15:56:06

@teddybear01: valamelyik iylen régi könyvben azt olvastam, semleges ország megengedheti egy hadviselő fél hajójának a szénfelvételt egyszer per hajó per háború.

molnibalage 2015.01.04. 20:43:38

@teddybear01: Inkább a kaja és a ruházat.

Hadrian77 2015.01.04. 20:45:40

@teddybear01: a Lend-Lease ügy megint csak Sztálin tábornok perei miatt kellett. A 30-as évekig a szovjet haditechnika fejlettsége az élvonalban volt, aztán a tábornok perek miatt abban is szépen lemaradtak.

Japán lerohanásában pedig ott lett volna a rizikó, hogyha belefutnak egy elhúzódó, sok áldozattal járó partizánháborúsdiba, az hosszú távon nem lett volna előnyös Sztálinnak.

Fredddy 2015.01.05. 23:16:38

@Hadrian77: Lend-Lease nem a technikai fejlettség miatt kellett! Nem minőségi, hanem mennyiségi hiányokat kellett pótolni, ami jelentős részt abból adódott, hogy a németek elfoglalták a fél Szovjetuniót.

Bár a tisztogatások biztos nem használtak a szovjet technika fejlődésének, azért annyira nagyon nem maradtak le. A legnagyobb tisztogatások a harmincas évek második felében voltak, a harmincas évek legvégén, a spanyol polgárháború tapasztalatai alapján pedig elkezdték a háborút végül megnyerő korszerű fegyverek, T-34-esek, Jakok és egyebek fejlesztését, és ezek 1941-ben már rendszerben is álltak, igaz, egyelőre kis mennyiségben. A nácikkal ellentétben amúgy simán visszahoztak bárkit akár a kivégzőosztag elől is, ha a tudása hasznosnak bizonyult, persze ehhez nagy szerencse kellett, esetleg egy tökös pártfogó, aki fel meri hozni az ügyet. (Maga Szolzsenyicin is matematikatudásának köszönhetően került át fizikai munkáról egy fejlesztőintézetbe igaz, továbbra is fogolyként, és ekkor már az atombombára gyúrtak)

molnibalage 2015.01.09. 11:19:25

@Fredddy: Azért annak is volt hatása. Kaptak jenki szerszámgépeket, amiknek színvonala csak "picit" volt az szovjet felett és kiváló minőségű kohászati termékeket is. Az egyik hazánk felelőtt lelőtt majd évtizedekkel később kiásott szovjet gép is jenki aluból készült, ott volt rajta a gyár logója...

Plieur 2015.01.17. 16:26:02

Tiszteletem
Először is: gratulálok a cikkhez!
van viszont egy észrevételem, amely már más posztokkal kapcsolatban is felmerült: szépek és jók a térképek, de ha nincs domborzati térkép, az olvasó át van verve. A japán invázióval példálózva: az akkori japán út és vasúthálózat nagyon messze :) volt a maitól ( méghogy Sinkanzen:)), tehát egy olyan országot kellett volna elfoglani amelynek a megfelelője Európában talán Norvégia, azaz 70%-a hegyvidék...
Hogy milliók haltak volna meg az éhinség és a harcok következményeként, ez nem vitás, de hogy 1950-re befejezték volna, az már szvsz kétséges...

Plieur 2015.01.17. 16:28:09

@molnibalage:
Tiszteletem
Nem hogy szerszámgép, hanem egyenesen olajfinomítók!
Az amcsi és szovjet gépek más oktánszzámú benzint használtak...

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2015.01.18. 22:25:32

@Plieur: A posztba be van illesztve két domborzati térkép, a szegényes infrastruktúrát pedig említettük. A gratulációt köszönjük.