Sok, a páncélosok iránt rajongó várta  türelmetlenül ezt a napot, mert ma mutatkozik be hivatalosan a moszkvai díszszemlén  az új orosz nehézpáncélos,  a T-14 Armata.

 Ami  véleményem szerint a nem is annyira forradalmi és az ellentmondásai is megérnének egy misét.  De az ünnep alkalmával inkább foglalkozzunk a Szovjetunió és Oroszország harckocsifejlesztésének néhány valóban érdekes tervével.

Hogyan tovább?

 Kard és pajzs -  a harkocsifejlesztés állandó versenyfutás a páncélzat és a páncéltörő fegyverek között.

 Az 1980-as évekre a reaktív páncélzatok rendszeresítésével, a kompozit páncélzatok bevezetésével a mérleg ha hajszálnyival is, a pajzs, a páncélzat irányába billent.

A szendvicspáncélzat először  a T-64A-nál jelent meg 1964-ben, tervezője A.A.Morozov Lenin díjat kapott érte. Ez kvarcba ágyazott kerámiát (Korundum-alumina) jelentett a toronypáncélzatban, és üvegszál erősítésű műgyantát (textolite) a frontpáncélzatba ágyazva.

De a tervezőmérnökök tudták, a páncélosok hagyományos felépítése olyan kompromisszumok sorát követeli, amik előbb utóbb feloldhatatlan ellentmondásokhoz vezetnek.

A páncélosoknak a szállíthatóság, az utak, a hidak és más műtárgyak teherbírása, a hajtóművek maximális teljesítménye miatt megvannak a maguk méret és súlykorlátai. (Ld még: második világháború,  brit és amerikai harckocsik) Ez pedig megszabja az elérhető védettséget, a páncélvastagságot.

Az ütközetekben az elemzések szerint a találatok több mint 2/3-a szemből, 60 fokos szögből, negyede oldalról, és alig több mint 6 százaléka érte hátulról a tankokat, illetve a találatok 65%-a a torony magasságában történt.

A tervezők ezért arra koncentráltak, hogy a páncélosok védetettsége az elölről, szemből érkező lövedékek ellen legyen a legnagyobb: a modern páncélosok homlokpáncélzata  eléri az 1000 mm RHA-t, de a torony védelme ennél kisebb, csak néhány esetben haladja meg a 840 mm RHA-t de inkább 600-740 mm RHA-nak felel meg. 

RHA: rolled homogenous armor - hengerelt acélból készült  páncéllemez.

A képen az M1 Abrams (valószínű) védettségi értékei:

A szovjet mérnökök az elérhető legnagyobb védettség érdekében az automata töltőberendezés bevezetésével három főre csökkentették a tankjaik  legénységét, alacsony, nehezebb célpontot nyújtó, ballisztikailag kedvező kialakítású lekerekített tornyot terveztek, és a lehető legkisebbre csökkentették a tank méreteit, így például korának egyik legerősebb főfegyverével, a 120 125 milliméteres löveggel szerelt T-72-nek a súlya típusváltozattól függően csak 40-44 tonna volt, de védettsége a fő irányokból elérte a 7-800 mm RHA értéket.

Persze ennek a megoldásnak is megvoltak a maga hátrányai: a lőszerek szó szerint körbevették a legénységet, találat esetén felrobbanva, a lőszertároló/adagoló berendezés kialakítása miatt nem lehetett növelni a lőszerek hosszát, a belső tér szűkössége, ergonomiai ki-nem alakítása...

(A lőszerhossz miért gond? Például az űrméret alatti nyíllövedékek páncélátütő képességét megszabja a lövedék hossz/átmérő aránya. Azonos tömeg mellett a "tömzsibb" lövedék hatásossága jóval kisebb)

Igen, ott vannak  kumulatív lövedékek, de ezzel a lövedékkel pld. a magyar hadseregben rendszeresített T-72 változat 960 méterig volt képes leküzdeni a célokat. 

Időközben elterjedtek a pótpáncélzatok, (Brezsnyev szemöldöke, az ERA, a NERA, etc) a passzív, az aktív védelmi rendszerek, amik jó eséllyel megvédték a tankot a páncéltörő rakétáktól, amikről azt hitték egy ideig, hogy végleg száműzik majd a csatatérről a páncélos behemótokat.

Részletesebben itt: 

http://uni-nke.hu/downloads/kutatas/folyoiratok/hadtudomanyi_szemle/szamok/2011/2011_3/2011_3_hm_toth_barnabas_42_55.pdf )

 A nyugati fejlesztők viszont egészen a legutóbbi időkig ragaszkodtak a négy fős személyzethez, a löveg kézi töltéséhez - a  gyakorlott töltőkezelő gyorsabb tudott lenni mint a szovjet tankok automata töltőberendezése, illetve a személyzet leterheltsége is kisebb.

A magasabb torony taktikai előny is jelent az ott ülő parancsnoknak, hiszen jobban átlátja a terepet. Ha nem hiszed, állj fel a kerti asztalra, és nézz úgy körül.

A vastag frontpáncél pedig legtöbbször képes kivédeni a szovjet harckocsilövegek találatát. 

Ahogy nőtt a páncélosok védettsége,  felmerült a gondolat: szereljünk fel nagy  űrméretű lövegeket a harckocsikra. 

Kísérletezni kezdtek, nyugaton a 140, míg Oroszhonban a 152 milliméteres lövegekkel. 

(A  képen a svájci kísérleti változat, egy átfegyverzett Leopard)

Ezek a lövegek a számítások és a kísérletek szerint 2 kilométeres távolságból átütöttek volna legalább  800-1000 milliméter páncélzatot. Úgy látszott ez a jövő útja. De hamar  kiderültek a tervek gyenge pontjai is : a nagyobb tömeg, a nagyméretű löszerek, amiből kevesebbet tud magával vinni a páncélos, a  löveg kevésbé bizonyult pontosnak, romlott a páncélos mozgékonysága ( például a löveghossz komolyan belejátszik a terepjáró és akadályleküzdő képességbe- a hosszabb löveg hamarabb elakad.)

Ráadásul időközben a meglévő harckocsiágyúkhoz újfajta lőszereket, indítótöltetet, nagyobb csőhosszú (L55)  lövegeket fejlesztettek ki, amik a tankokba beépítve elég hatásosnak bizonyultak, ezért a nagyobb kaliberű ágyúval  rendelkező páncélosok tervét félretették.

Forma, anyag, csőhossz, indítótöltet, és igencsak hátul a kaliber.

 Pl. a mostani űrméret alatti szárnystabilizált nyíllövedékeknél elsősorban a hajítótöltet, és a forma határozza meg az átütést.

Kb. 125mm feletti űrméret esetén igencsak korlátos lesz a szállítható lőszerek száma, és a cső élettartama valamint a pontosság is az azonos átütésű 125mm-es lövedékhez nézve.

De amikor még javában dolgoztak a terveiken és a prototípusokon, a mérnökök számolgatni kezdtek:  ha olyan páncélost akartak tervezni, ami  legalább a fő irányokból ellenáll ezeknek az óriási lövedékeknek,

akkor  kell legalább 1000-1300 mm RHA értékű páncélzat...  És elindult az ördögi kör: ha elég vastag lesz a frontpáncél, akkor máshol nem tudjuk biztosítani a megfelelő védelmet, és a torony is irdatlanul nehéz lesz... vagy telepakoljuk az egészet páncélzattal és akkor drasztikusan romlik a mozgékonyság...

Aztán máris ott vagyunk a Maus 2-nél, a szárazföldi csatahajónál. (Ki látott már csatahajót szárazföldön?)

De  ha elhagynánk a tornyot?

Alacsonyabb  profil, kisebb célpont, súlymegtakarítás, amit a páncélzat növelésére lehetne fordítani.

Akkoriban már évek óta rendszerben állt a svédek torony nélküli páncélosa, az  Str 103 amit kifejezetten a semleges skandináv ország igényei szerint terveztek meg.

A svéd típussal szemben az orosz stratégák  (is) mindenképpen körtüzelésű ágyúval számoltak, automata toronnyal, a páncélos legénységet pedig egy védett páncélkapszulában akarták elhelyezni.  Számításaik szerint a legénység nélküli újfajta torony súlya (a nagyobb kaliberű löveggel!) fele lett volna a T-64 tornyának.

Ezzel szemben álltak a terv nehézségei: 

- valamivel nagyobb harckocsitest kell, hogy a legénység elférjen

-  szükséges a megbízható töltőszerkezet és

- a megfelelő minőségű elektro-optikai rendszerek, amik 360 fokban biztosítják a célpont felderítését, a tűzvezetést, minden időjárási körülmények között. 

 Ez utóbbi sarkalatos probléma volt a matrjoskák földjén, de emiatt állítottak le több ígéretes nyugati projektet is, mint például a lenti kettőt:

  Másik gond a legénység helyzete. A  klasszikus elrendezésű tankokban a toronyban ülő parancsnok és az irányzó a  eszközeikkel 360 fokban tudják figyelni a környezetüket, az ágyúcsővel a cél felé forduló toronyból gyorsan be tudják mérni a célpontot - "odakapja a szemét" - mindez csak a kamerák mutatta képet figyelve jóval nehezebb..Az igaz, hogy a torony kisebb, de így több érzékeny eszközt kell ott elhelyezni, ezért egy találat a tornyon nagyobb eséllyel is üti ki őket, és akkor a legénység "megvakul".

A páncélkapszulában ülő legénység túlélési esélye is sokkal nagyobb, de ha valami meghibásodik a kapszulán  kívül, akkor nem fognak hozzáférni.

De a tervek azt mutatták az előnyök messze felülmúlják a hátrányokat, ezért szovjet részről a Morozov tervezőiroda már az 1970-es évek elején elkezdett egy hasonló harckocsi tervein dolgozni. Ez volt az

Object-450 (T-74)

A szemből elsőre dalekokra emlékeztető jármű kb 40 tonna lett volna. A páncélzat acél- és textolitrétegekből állt, a frontpáncél 700 mmm RHA értékkel bírt.  A frontpáncél mögé helyezték el az üzemanyagtartályt, következett egy páncélozott válaszfal, ami mögött egymás mellett ült parancsnok és a harckocsivezető. Fölöttük egy kis toronyban az irányzó, széke együtt mozgott az ágyúcsővel.

A küzdőtér mögött volt a lőszertároló, amibe a 125 (130?) milliméteres löveghez 40-45, más források szerint 60 lövedéket tárazhattak be. A töltőgép kívülről töltötte volna a harckocsiágyút.

  További képek a makettról itt: 

 http://andrei-bt.livejournal.com/195981.html

A főfegyverzet mellett kapott helyet a légvédelmi géppuska, amit távirányítással a parancsnok is kezelni tudott. A harckocsi végében a lőszereket védve építették volna be a dízelmotort és az erőátviteli egységet.

De a tervnek megvoltak a maga hátrányai:

- a harckocsi magas  ára

- a löveg újratöltéséhez a tornyot vissza kellett forgatni 0-állásba.

- az irányzóra túl nagy teher nehezedett

- a parancsnok és a harckocsi vezetője túl alacsonyan ült, nem látott ki eléggé.

Ezért a terveket átdolgozták, de a fejlesztést később  leállították.

A leningrádiak dolgoztak egy másik terven is: a háromfős személyzet, mögöttük a karusszel, amibe nem fektetve, hanem állítva helyezték el a lőszereket, a töltőgép, és a löveg. A harckocsit gázturbina hajtotta volna. Ez a fejlesztés sem jutott tovább a rajzasztalnál, de két évtizeddel később sok elemét felhasználták az Object-195 megalkotásánál.

Ezek a tervek a kor technikai színvonalán nem voltak megvalósíthatók. A legnagyobb gondot a távirányítású rendszerek működtetése, az irányzékok, a képfeldolgozó rendszerek közötti állandó, zavartalan kapcsolat okozta. Csak 1979-re sikerült a moszkvai Kibernetikai Kutatóintézetnek a szükséges digitális számítógépeket kifejlesztenie. Abban az időszakban, 1975-85 között koncepciók születtek arról, hogy milyen legyen a jövő tankja. A leningrádi és a nyizsnij tagil-i tervezőintézet szerint az optimális elrendezés (ami már megépíthető volt a rendelkezésre  álló technikával:

- háromfős személyzet, páncélkapszulában

-  távvezérlésű torony és löveg

-  elkülönített lőszertároló és hajtáslánc 

 (Egyébként anno a DARPA tanulmánya is erre az elrendezésre szavazott, de az Abrams lett a befutó)

  A  harkovi és omszki irodák "hagyományosabb" terveiben torony alatt, azzal együtt mozogva kapott helyet a parancsnok és az irányzó, mert ez a megoldás jelentősen leegyszerűsítette a gyártást, a személyzet harchelyzetben meghibásodás esetén hozzáfér a torony rendszereihez, és könnyebben lehetett biztosítani az állandó adatkapcsolatot.

De szükséges technológia így is csak a 1980-as évek közepére állt a Szovjetunióban rendelkezésre, ezért az ilyen páncélosok fejlesztése csak ekkor tudott nekilódulni...

Nézzük hát az irodák terveit.

Omszk: 

Object 640 

Avagy a Fekete Sas.

A terv a T80-U harckocsin alapul. Az első változatnál harckocsitest  maradt a T-80-é, míg a végleges változatnál megtoldották egy pár futógörgővel.

 A testet három rekeszre osztották. Elöl középen ült a harckocsivezető, mellette jobb és bal oldalán páncélfal mögött speciális rekeszekben a tartalék lőszerek. Ezután következett a küzdőtér, a parancsnok és az irányzó a 125 milliméteres löveg  két oldalán ült, mögöttük a gázturbina és az erőátviteli rendszer. 

A jármű különlegessége a speciális kialakítású, alacsony profilú, szimmetrikus kialakítású torony. A belső tere nem volt sokkal magasabb a löveg tengelyénél.  A rétegelt páncélzat  25-30 fokban döntött 80-100 mm vastag páncéllemezekből és kerámiabetétekből állt. A felszerelt ERA-téglákkal ez a megoldás nagyon jó védelmet nyújtott az űrméret alatti páncéltörő és a felülről támadó lőszerek ellen.

A torony alacsony belső terét telezsúfolták a periszkópokkal, az érzékelőkkel, igazából ott a személyzetből csak a fejüknek maradt hely.

A torony mögötti puttonyban kapott  helyet a 34 lőszer, és a Leclerc harckocsiéhoz hasonló töltőgép. Tervezték hogy felszerelik cserélhető, távirányítású fegyverállványokkal. 

A harckocsit ellátták aktív és passzív védelmi rendszerekkel. (Drozd, Afganit) Voltak tervek 152 milliméteres löveggel felszerelt változatra, de akkor a harckocsi a toronyba csak 22 lőszert tudott volna málházni.

A jármű fejlesztése a 90-es évek végén leállt, egyidőben az omszki tervezőintézet kegyvesztésével, és az Uralvagonzavod (UVZ)  felemelkedésével.

 A  járművet ugyan elvitték néhány kiállításra és bemutatták a szaksajtónak, de megrendelés nem érkezett.

 Hogy milyen lett volna? 

A Fekete Sas-ban furcsán keveredik a múlt és a jövő.. 

Az omszki tervezőintézet nem rendelkezett azokkal a forrásokkal, amire szüksége lett volna a fejlesztésekhez, ezért számos kompromisszumot kellett kötnie.

A felhasznált T-80U alváz arra az időre már kiforrott konstrukció volt, felhasználása jelentősen felgyorsította és egyszerűsítette a gyártási folyamatot.

A torony védelme sokkal jobb volt, mint a rendszerben álló típusoké. De a T-84 még nem felelt meg az új generációs követelményeknek. Az alacsony profilú torony sokkal nehezebben kilőhetővé tette a páncélost, de nem sikerült  megoldaniuk a személyzet és a lőszer elszeparálását, találat esetén a lőszerrobbanás végzett volna velük. Ezért egy erősen páncélozott, nehéz tornyot kellett tervezni, elmaradt a várt súlycsökkenés. 

Sokak szerint ha az omszkiakat munkájába nem avatkozik bele a politika, sokkal jobb járművet sikerült volna megalkotniuk de a források központi elzárásával a projektet halálra ítélték.

 Harkov

Object 299 

Az ottani mérnökök teljesen új utakon indultak el, a koncepció egy nehéz platform volt, amin egész járműcsaládot akartak létrehozni:

- nehézpáncélost

- nehéz csapatszállítót

- műszaki járművet 

- rakétahordozó járművet

A tervek radikálisan eltértek a megszokottaktól. 

A jármű elejét egy moduláris páncélblokk foglalta el. Mögötte kapott helyett az erőátvitel és egy 1500 LE-s dízel, de a későbbiekben egy kétezer lóerős gázturbinát akartak beépíteni. (Bár ez az elrendezés pont a harckocsinál okozott volna gondokat, mert  nagyon előre került a súlypont, de ideális lett volna a többi jármű számára, ezért emellett döntöttek.

Egy vastag  páncélfal mögött kapott a legénység. A  védettségükről annyit, hogy még a fejük feletti páncélzatot is kb. 30 centiméter vastagságúra méretezték. 

Az első tervek szerint a legénység kéttagú lett volna, és a modern repülőgépeket megszégyenítő pilótafülkéjükből kezelték volna a harckocsit. De nem tudták kifejleszteni az ehhez szükséges automatizált tűzvezető rendszert, ami feldolgozva a beérkező adatokat azonosította, rangsorolta és követte volna a célpontokat, ezért a terveket átdolgozták a megszokott háromfős legénység számára.

Mögöttük kapott helyet a 152 milliméteres löveg és a töltőgép a lőszeradagolóval, amit tanulva a hibáktól úgy alakítottak ki, hogy függőlegesen  tárazhassák be a 44 lövedékeket.  A löveg mellé egy azzal párhuzamosított nehézgéppuskát szereltek, és természetesen ellátták a tankot aktív és passzív védelmi rendszerekkel.

De ennek a tervnek is megvoltak a maga hátrányai, a már említett súlypontprobléma mellett  védettsége alacsonyabb bizonyult mint a versenytársaké, és az ígéretekkel ellentétben nem álltak rendelkezésre a szükséges elektronikai rendzerek, ezért a program szép lassan kifújt.

A prototípust és a dokumentációt átvette az Uralvagonzavod. Valószínű nem véletlen hogy  az új orosz nehéz IFV , a T-15 ennyire hasonlít a fenti tervekhez, vagy hogy a koncepció nem egy része az Armatán köszön vissza.

Harkov

A szovjet időkben a harkovi tervezőintézet híres volt avantgard, előremutató terveiről, ez volt a harckocsigyártás Szílicium-völgye, még ha ezek a tervek szovjet ipar "hiányosságai" miatt sokszor nem is voltak megvalósíthatóak.. 

A  harkoviak a 80-as évek elején két futurisztikus terven dolgoztak, ezek egyike volt a 130 milliméteres löveggel szerelt

Object 490/490A- Buntar

Az eredetileg   kétfősre tervezett személyzetből a parancsnok a torony bal oldalán, a vezető a torony előtt a harckocsitest középvonalában foglalt helyet. Később a terveket itt is átdolgozták három fősre, az irányzó  a Fekete Sas-hoz hasonlóan a löveg másik oldalán kapott helyet, és a vezető helyét is áthelyezték a test jobb oldalára, hogy legyen hely a tartalék lőszereknek. 

A lenti képeken a makett, ha igaz a már áttervezett "A változatot mutatja, de ha valakinek van pontosabb információja, kérem segítsen.

Pletykák szerint  a típus különlegessége lett volna a két töltőgép, az egyik a torony alatt tárolt készenléti lőszert töltötte volna lövegbe  másik pedig az elszeparált tárolóból adogatta volna fel a lőszert a torony alatti tárolóba.

Máshol azt írták a töltőgép olyasmi lett volna, mint a Molot-ba beépített.

 Több anyagot nem találtam a típusról. Állítólag elkészült belőle egy bemutatópéldány, de a hadsereg ragaszkodott a 152 milliméteres löveghez, ezért egyes elemeit felhasználva megalkották a  kor leginnovatívabb páncélosát. Ez volt az

Object 477/477A -  Boxer/Molot

Ahogy olvastam, a Boxer nevet kapó első változat 1988-ban lett amúgy öszvérmódra kész, az elkészült harckocsitestre az Object 490 lövegtornyát szerelték fel

A vezető elől, bal oldalt foglalt helyet, a test jobb oldalára kerültek az üzemanyagtartályok. Az alacsony profilú toronyban a löveg két oldalán ült  a parancsnok és az irányzó. 

Kevés, de legalább teljesen ellentmondó információt találtam arról, hogy miért állították le a projektet, a legvalószínűbb itt is a lőszeradagoló és a töltőgép gyakori meghibásodása volt.

Két prototípus készült el, az egyik, nagyon hiányos állapotban Oroszországban látható.

 A hibák miatt a terveket átdolgozták:

  A megújult 477-es egy hét pár futógörgős testet kapott. A kompozit frontpáncél példátlanul vastag volt, elérte az 1300 mm RHA értéket. Hogy a súlyát csökkenteni tudják  a páncélzathoz titánból készült elemeket is felhasználtak. A tető és oldalpáncél egyes becslések szerint elérhette a 300 mm RHA vastagságot-  erre rá kell még számolni a reaktív páncélzat értékét, és az aktív/passzív védőrendszereket. Nem semmi, ugye?

 Ami igazi "revolverhőssé" tette volna ezt a páncélost, az a speciális töltőberendezés volt. A központi forgódob 10, a két oldalsó, ami utántöltötte volna a középsőt, 12-12 darab 152 milliméteres lövedéket tartalmazott. Ezzel a rendszerrel példátlanul nagy lett volna a harckocsi tűzgyorsasága, akár percenként 14 lövés!

Egyes netes információk szerint a harckocsi kapott volna egy lövegtől függetlenül mozgó távirányítású harminc milliméteres gépágyút is.

A  tervekben egy 1500 LE-s dízel szerepelt, bár ez valószínűleg nem tudta volna biztosítani a megfelelő mozgékonyságot

Ha igaz, a járműből 1996-2001 között 11 prototípus készült el részlegesen, ebből kettőt át kellett adniuk a leningrádiaknak, három, már a végleges felépítésű változatot, és a tervek egy részét pedig a nyizsnij tagil-i gárdának egy 2001-ig futó orosz-ukrán közös harckocsifejlesztési projekt részeként. Kettő vagy három maradt Harkovban a többi prototípus hollétéről nincs információm.

A  Boxer/Molot egy igen fejlett, előremutató koncepció volt. A gyengébb mozgékonyság ellenére a páncélvédettség és a tűzerő messze felülmúlta a vetélytársakét.

Sokak szerint, ha ez a típus rendszerbe áll, úgy mészárolhatta volna a nyugati nehézpáncélosokat, mint anno a Tigrisek a T-34-eket.

De páncélos még messze nem volt kész: a töltőgép megbízhatósága elmaradt a várttól, nem állt  rendelkezésre a megfelelő tűzvezető rendszer, a megfelelő hajtómű. Ahogy pedig a hidegháború Kijev és Moszkva között kiéleződött, a terveket félretették, majd a fejlesztést leállították, a tervek szerint az orosz hadsereg új nehézharckocsija az Uralvagonzavod által gyártott, áttervezett, egyszerűsített T-14 Armata lesz.

Felhasználtam

Index.hu -Harckocsi és tankmániások! fórum hozzászólásait.

 http://www.secretprojects.co.uk/forum/index.php?topic=22005.0

 http://dziennikzbrojny.pl/artykuly/art,5,19,9026,wojska-ladowe,czolgi,zanim-powstal-t-14-armata-radzieckie-drogi-do-czolgu-nowej-generacji-czesc-ii-pojazdy-rewolucyjneh

http://btvt.narod.ru/raznoe/1973_komponovka.htm

 http://sturgeonshouse.ipbhost.com/index.php?/topic/33-models-and-pictures-of-soviet-mbt-designs-from-80s-object-477a-object-490-buntar-and-object-299/

 http://sturgeonshouse.ipbhost.com/index.php?/topic/33-models-and-pictures-of-soviet-mbt-designs-from-80s-object-477a-object-490-buntar-and-object-299/page-2

  http://sturgeonshouse.ipbhost.com/index.php?/topic/187-tank-layout/page-2  low turret

 http://www.globalsecurity.org/military/world/russia/object-195.htm

 http://real-d.mtak.hu/568/1/Turcs%C3%A1nyi%20K%C3%A1roly%20%C3%A9rtekez%C3%A9s.pdf