Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

január 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (84) alagút (7) állat (8) amerikai (99) angolok (8) arabok (15) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (5) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (66) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (10) ejtőernyős (27) életrajz (41) elmélet (11) erdély (5) erőd (8) évforduló (53) fegyver (7) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (91) haditengerészet (50) hadsereg (15) hadtörténelem (151) hadtörténet (19) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (49) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (46) ii világháború (106) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (6) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (58) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) középkor (10) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (53) légvédelem (8) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lovas (6) lovasság (10) lövészárok (5) magyar (148) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (66) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (30) ostrom (6) osztrák (30) osztrák magyar (27) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (8) rendvédelem (54) róma (13) román (7) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) svéd (7) számítógép (9) szavazás (14) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (38) szovjet (61) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (16) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (70) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) USA (7) usa (53) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (6) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (67) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Przemysl ostromai, II. rész - Metálkezelés

2015.06.18. 01:32 Fredddy

A San-parti erőd ostromairól szóló cikksorozat második részében (1, 2, 3, 4, 5) folytatjuk a Monarchia hungaria-inf-1914-15.jpghadseregének ismertetését.

Először a kézifegyveres részt fejezzük be, ez múltkor már nem fért bele, aztán jön a hadsereg többi része, tüzérség, lovasság, autók, léggömbök, repülők, végül lesz pár sor a sebesültek és a hadifoglyok sorsáról is.

Ez a rész főleg a fegyverbuziknak fog tetszeni, gondolkoztam is, hogy van-e értelme ennyire belemenni a részletekbe, de végülis miért ne, azt mondják, az ördög is azokban lakozik.

A jobb oldali képen magyar katonák láthatók, egy gyalogos, egy huszár és egy tábori csendőr.

Múltkor ott hagytuk abba, hogy előttünk állt a védősereg tipikus tagja, egy többé-kevésbé a kor színvonalának megfelelően felszerelt, csukaszürke egyenruhába öltözött, 95M puskát markoló gyalogos katona. Nem mindenkinek jutott azonban ilyen korszerű fegyver: a háborús anyaghiány miatt előkerült a raktárak mélyéről az eggyel (kettővel) ezelőtti megoldás, az egylövetű Werndl-puska is (balra). Ezt 1867-ben rendszeresítette a Monarchia hadserege, a maga idejében korszerűnek számított, de 1914-ben persze már bőven nem volt az. A hadseregtől kiselejtezett puskákat ekkorra már részben a Monarchia erdőőrei kapták meg, ők ráadásul a katonainál gyengébb lőszerrel voltak felszerelve, az esetleges orvvadászat eredményességét csökkentendő. Na, de akkor legyen meg a teljes sztori: A 48-as magyar szabadságharcban mindkét oldal az elöltöltős, huza1867_f_k_u_l_6_50_1.jpggolatlan csövű, gyutacsos Augustin puskákat használta, ezt 1854-ben cserélték le huzagolt csövű, kompressziós lövedékes Lorenz-puskákra- ez sokak szerint kategóriájának legjobbja volt, az amerikai polgárháborúban is megfordult. Königgraetznél azonban csúnyán bebuktak vele, ekkor ismerték fel, hogy hátultöltő kell gyorsangyorsangyorsan. Első körben a Lorenzeket alakították át, csőfarukat levágva rájuk oktrojálták a Wänzl-féle csapózárat. Ezt az erősen átmeneti megoldást váltották le 1867-ben a Werndl-féle egylövetű hátultöltővel, amely már egybeszerelt, rézhüvelyes, központi gyújtású lőszert tüzelt, átugorva így több fölösleges evolúciós vargabetűt. A kiegyezés nyomán ekkor felálló Magyar Királyi Honvédséget már a Werndl-puskákkal szerelték fel. Ismétlőkre is volt több próbálkozás, mint pl a 8 lövetű Fruhwirth, illetve Kropatschek-féle puskák. Ezeket a Csendőrség is használta, de a golyós puskákhoz kevésbé megfelelő előágytáras szerkezettel készültek. Utóbbi fegyverről láttam valahol egy leírásban, hogy hátországban őrszolgálatot teljesítő népfölkelők kezében bukkant fel. Aztán jött a Mannlicher, de először még a korábbi, 1888M változata, természetesen ebből is került ki az első világháború harctereire. Emellett használatba kerültek a zsákmányolt orosz puskák, és a Mannlicher különféle, eredetileg exportra szánt változatai is.

Az osztrák-magyar hadsereg elterjedten használt különféle kézi- és puskagránátokat, és hamar megjelentek a soraikban a mesterlövészek is. Németország, Ausztria és Magyarország magasan fejlett vadászati kultúrával rendelkező országok voltak, ennek a keresletnek köszönhetően a központi hatalmak ipara már a háború előtt is kiváló minőségű puskákat és puskatávcsöveket gyártott. Ezek a cuccok aztán hamar eljutottak a frontra is, az antant csak a háború második felére zárkózott fel ezen a téren. Persze ne olyan specializált, misztikus dologra gondoljunk azért, mint a mai mesterlövészek világa, a mesterlövész kifejezés már a háború előtt is létezett, egyszerűen az egységek legjobb lövőit hívták így. Megkülönböztető jelzésként egy kis bojtos végű, vörös zsinórt hordtak az egyenruhájuk mellrészén, bal oldalon. Távcsőből egyébként nem csak a puskára szerelhető változatot ismerték, a tisztek felszerelésének fontos része volt a 6*-os, vagy 9*-es nagyítású binokulár.

Bár a korabeli magyar források sokszor a félautomata pisztolyokat is revolvernek nevezik (néha meg 1861mszablya.jpgbrowningnak, függetlenül attól, hogy melyik gyár melyik típusa), az angolszászok revolverimádata Európa Rajnától keletre eső részét általában elkerülte, a központi hatalmak hadseregei első adandó alkalommal átfegyverkeztek a kevésbé megbízhatónak tartott, de nagyobb tárkapacitású és gyorsabban újratölthető félautomatákra. A Monarchia tisztjeinek oldalán legtöbbször már az M12-es Steyr félautomata lógott a Rast-Gasser M1898 revolver helyett. A tisztek felszereléséhez ekkor még szervesen hozzátartozott a kard is, a gyalogos tisztek leggyakrabban az 1861M típusú szablyát (jobbra) használták. Általában azért nem sok kardoznivaló jutott nekik, a háború során a tisztek körében is egyre jobban elterjedt a szurony oldalfegyverként való használata. Az első világháború tisztjei a vérontást afféle paraszti munkának tartották, amire úriember csak parancsot ad, de nem vesz részt benne- előfordult az is, hogy sétapálcával vezették a rohamot. A pisztolyok.jpglövészárkokban egyébként sokszor került sor közelharcra, erre ugye a szuronyos puska volt a gyári megoldás, de sor került ökölharcra, használatba vették a gyalogsági ásót és a szintén az utászfelszerelések közé tartozó csákánybaltát is, voltak házi gyártmányú buzogányok, és előkerült a magyar betyárvilág Colt Peacemakere, a fokos is. A kép már szerepelt, egy kézigránát mellett az említett két pisztoly látható rajta. 

A legtöbb európai országgal ellentétben Ferenc József hadseregeiben nem egy Maxim-leszármazottat, hanem a német tervezésű, Steyrben gyártott Schwarzlose-géppuskát használták legnagyobb számban. A kor géppuskáihoz hasonlóan vízhűtéses volt (a hűtővíz a cső körüli hengeres köpenyben volt), és igen megbízható konstrukciónak számított (ennek legjobban talán egy világháborúval később, a minden fegyvert összefagyasztó doni télben örültek a magyar bakák), viszonylag rövid csöve miatt háromlábú állványával együtt is könnyen mozgatható volt. Aki szerint túl könnyen, az felszerelhette egy masszív acélpajzzsal; a szállításhoz amúgy lovat és biciklit is használtak, egy ló terhe 30-40 kg volt. A Schwarzlose beépített olajpumpája miatt azonban kicsivel jobban füstölt a kelleténél, ami elárulhatta a terepen. Ugyanazt a lőszert tüzelte, mint a Mannlicher, 250 töltényes hevederekből, percenként elméletben kb 400 lövést adhatott le. Sokszor előre beállított (pl ötvenes) sorozatokat lőttek csak, ilyenkor a júzer egyszerűen kivette a hevederből az X+1-edik töltényt, úgyhogy a géppuska megállt, mikor odaért. Egy géppuska lőszerjavadalmazása 10500 darab lőszer volt. A háború elején a gyalogzászlóaljak két-két géppuskát kaptak. Egy átlagos géppuskás osztagban 1 tiszt, 15 katona, 5 ló és két géppuska volt, mozgósításkor emelték 38 főre és 21 lóra a létszámot. Przemysl védelmében 42 beépített és 72 mozgatható géppuska volt.ck_zabijacka_pozovani_s_kulometem_schwarzlose.jpg

Kisebb számban beszereztek dán Madsen golyószórókat is, ezek azonban valamiért nem váltak be (pedig amúgy elterjedt, sok évtizedet és továbbfejlesztést megért konstrukció), állítólag a lőszerutánpótlással volt gond. Használtak német és zsákmányolt orosz Maximokat is.

A lovasság feladata a XIX. század második felében nagy átalakuláson ment át. Az áttörés kivívására többé már nem volt alkalmas, ezt egyértelműen a tüzérséggel támogatott gyalogság feladatává tette a korabeli hadtudomány (tankok ugye még nem voltak), a nagyobb lovassági alakulatok feladatául az áttörések kiszélesítését, az ellenséges szárnyak átkarolását, illetve a fő seregek előrenyomulásának útjában történő felderítést határozták meg. Az osztrák-magyar lovasság ulánusokból (1914-ben 11+6 ezred), dragonyosokból (15 ezred) és huszárokból (16+10 ezred) állt, a szabadságharcban is komoly szerephez jutó vértesezredeket 1867 októberében szervezték át dragonyossá. A lovasság aránytalanul nagy része, több, mint egyharmada állt magyar katonákból. A dragonyosokat általában osztrák területről, az ulánusokat a szlávok közül (így Galíciából is, sőt, volt egy rövid időszak, amikor a Magyar Királyi Honvédség horvátországi lovasalakulatai is ulánusok voltak) sorozták, a magyarok pedig kivétel nélkül huszárként szolgáltak (a Landwehrben viszont nem voltak huszárok). Ez a felosztás a fentebb leírtaknak megfelelően 1914-re már csak külsőségekben jelentkezett, minden lovas katona könnyűlovas kiképzést kapott, az ulánusok is megszabadultak lándzsáiktól (érdekes, a németeknél megmaradt nekik, sőt, az eredetileg lovasított gyalogságként működő dragonyosok is lándzsát kaptak). Egy honvéd lovasszázad 179 lovaskatonából állt, egy lovasosztály három századból, egy lovasezred pedig két lovasosztályból, azaz hat századból (+ törzs és pótkeret). Ez összesen 1271 fő és 1294 ló, a századok mellett géppuskás osztag, távírósok és törzs is volt, és persze a huszárezredeknek is voltak pót- illetve népfölkelő kiegészítő szervezeteik. A közös lovasezredek nagyobbak voltak, a hadiállomány 1533 fő volt (igaz, az egyéves önkéntesek részére kiadott tankönyv szerint itt kisebb, 150 fős századok voltak ugyanilyen, hat százados ezredbeosztás mellett)kuk_kavallerie_1898.jpg

Tehát a huszárokat is általában felderítésre és futárként használták, a zsinórdíszes, régies egyenruhában, bóbitás csákóban (hogy ne koszolódjon, ehhez volt csákóhuzat is, amellett, hogy a huszároknak volt a gyalogságéhoz hasonló, sild nélküli tábori sapkájuk is [1919-től az ötvenes évek elejéig az egész hadsereg ezt hordta, zöldesbarnában]- már csak hogy lássuk, milyen logikusan és praktikusan bírt néha gondolkodni az osztrák-magyar hadvezetés.) feszítő magyar huszárok szinte anakronisztikusefdfc0f4_23.jpg látványnak tűntek a csatamezőn- voltak egyébként egyszerűsítési, illetve korszerűsítési próbálkozások, a felszerelés csillogó fémrészeit nem sokkal a háború előtt már elkezdték befesteni, de pl. a csukaszürkét csak 1916-ban sikerült átnyomni, addig csak a huszárok géppuskás alakulatai kapták meg. Ferenc József hadseregeiben a maradiság legerősebb bástyája az elit fegyvernemnek tekintett lovasság, illetve a lovasság tisztikarában felülreprezentált nemesi származású tisztek voltak, de a Nyugat állóháborújával szemben a dinamikusabban változó keleti fronton szinte végig szükség volt a gyors mozgású lovascsapatokra (időnként még old school lovasütközetet is vívtak). Persze nem feltétlenül a háború elején tervezett mennyiségben, úgyhogy idővel a huszárok is belekényszerültek a lövészárok-hadviselésbe, még az az elképzelhetetlen dolog is megtörtént, hogy lovaikat elvéve gyalogsági ásóval szerelték fel őket. A magyar huszár hagyományos hírneve az első világháborúban sem szenvedett csorbát, a megrettent oroszok vörös ördögöknek hívták őket -a magyar huszár mentéje és zubbonya kék volt, csákója (+tábori sapkája) és nadrágja viszont vörös. Karddal és a Mannlicher karabélyváltozatával voltak felszerelve (ők csak 80 töltényt vittek hozzá, 30-at a gyalogosokéhoz hasonló tölténytáskában, a többit a nyeregtáskában, bedobozolva), és voltak géppuskás, távírász, utász, stb alakulataik is.

A ,,négylábú barátunk” elnevezés azonban távolról sem csak a lovakra vonatkozott, a háborúban kutyákat is használtak. Legnagyobb szerepük a szanitéc ebeknek volt, ezek a harcmezőn elszórva megtalálható mozgásképtelen sebesültek felkutatásában segítettek, a sebesült puskáját odavitték a szanitécnek, eképpen felhívva figyelmét a találatra. A hordágyas brigád aztán a kutya útmutatása alapján megkereste és összeszedte a harc sérültjét. De voltak pl. igavonó kutyák is, ezek kis kézikocsiszerű kocsikat húztak, nyilván ott, ahol a lovaskocsiknak nem volt hely, vagy út (az igavonó kutyák leglelkesebb használója a háború folyamán egyébként a belga hadsereg volt). A lövészárokba tévedő kutyákat-macskákat a katonák szívesen magukhoz vették hobbi- illetve kabalaállatként is. A patkányokat persze nem szerették ennyire- pedig azokból is sok volt... (A legextrémebb első világháborús állattörténet egyébként a német hadsereghez fűződik, az orosz határ környékén adoptáltak egy Bob nevű cirkuszi elefántot. Mivel a tanulékony ormányos fő attrakciója a cirkuszban is a különféle dolgok pakolása és emelgetése volt, berukkolva négylábú autódaruként szolgálta Vilmos császár hadseregét, ahol pakolni- és emelgetni való mindig bőven akadt.)transportation-of-tracks.jpg

A háború talán legfontosabb fegyverneme a tüzérség volt. Míg a boldog békeidők háborúiban (lol) a csatatéri veszteségeknek általában legfeljebb negyedét okozta tüzérség, az első világháború sérüléseinek jóval több, mint felét, akár háromnegyedét is ennek a fegyvernemnek a sah_early_mtn-gun.JPGzámlájára írhatjuk. A tüzérség több részre oszlott, a tábori tüzérség a hadsereggel tartott, a vártüzérség többnyire a várakban állomásozott, illetve szükség esetén az ellenséges várak ostrománál vetették be őket. Az aknavetők az első világháborúban terjedtek el (voltak lőporos, és sűrített levegővel működő típusok is, utóbbiak nem is a tüzérséghez, hanem az utászokhoz tartoztak), és megjelent a légvédelmi tüzérség is. Przemyslnél az első két kategória jutott komolyabb szerephez, úgyhogy ezeket ismertetem részletesebben. (Jobbra egy 7cm-es 99M hegyi ágyú)

A legnagyobb hangsúlyt általában a tábori tüzérségre helyezték. Itt az üteg volt az alapegység, a kisebb lövegekből hat alkotott egy üteget, 3 üteg egy osztályt, 2 osztály egy ezredet (nagyon nagyjából, a gyakorlatban rengeteg variáció volt). Az ütegekhez sajnos csak békelétszámot találtam, békében csak 4 ágyú volt aktív, de ehhez is 100 ember és 50 ló kellett. Háborúban a két plusz ágyú mellett sebesültvivőket és telefonistákat is osztottak be az egyes ütegekhez, és persze a létszám az adott lövegtípustól is függött. Egy normál ágyú rendes lőszerjavadalmazása 123 darab volt, egy taracké 126 (a hegyi tüzérségnél 128 illetve 120.) A kezelők karddal és pisztollyal, illetve kurtállyal/karabéllyal voltak felszerelve. Voltak egyébként lovagló ütegek is, ezek elvileg gyorsabban mozogtak (mindenki lovon ült), de csak 4 ágyújuk és kevesebb lőszerük volt.

A várak sokszor a tüzérség kerti kunyhójaként üzemeltek, már olyan értelemben, hogy ide rekkentették el azt a szart, ami selejtezésre érett, de majd valamire hátha még jó lesz. Przemysl vártüzérsége is főleg korszerűtlenebb, kisebb lőtávolságú típusokat használt. Valószínűleg részben ennek is köszönhetően időnként előfordult az is, hogy a lövedékek a saját állásokra hullottak. (Másrészről viszont, a várak lövegeit nem kellett mozgatni, a jobban felszerelt erődökben így tombolhatott a megalománia- Przemysl sajnos nem tartozott ezek közé, a fixen, páncélkupolákba beépített lövegek is nagyrészt kisebb kaliberű típusok voltak.) A vártüzérség volt az egyik legkevésbé magyar fegyvernem, mindössze 14% magyar szolgált benne. A vártüzérséget századokba szervezték, 2-4 század alkotott egy zászlóaljat, 2-3 zászlóalj egy ezredet. Pontos felszerelésük és elhelyezkedésük leginkább az adott vár lehetőségeitől függött.

A Monarchia seregében nem központosították a tüzérséget túlságosan, a tábori tüzéregységeket a front mentén szétosztva alacsonyabb parancsnokságok hatáskörébe rendelték. Ez védekezésnél nagy rugalmasságot biztosított, a támadáshoz szükséges erőkoncentrációt azonban megnehezítette. A Monarchia tüzérsége 1914-ben általában elmaradt az antanthatalmakétól, mennyiségben, és sajnos minőségben is. A háború alatt rengeteg új löveg készült, a hátrányt így némileg sikerült csökkenteni, bár teljesen ledolgozni azért nem. A honvédség csak közvetlenül a háború előtt kapott tüzérséget, a honvédtüzérség léte vagy nem léte mindig komoly viták tárgya volt Bécs és Budapest között. Amíg a honvédtüzérség gyenge volt, illetve nem volt, addig a közös tüzérségből kaptak kiegészítést: az elsőként frontra vonuló honvédegységek mellé 29 közös tüzérüteget osztottak be.m58_9.JPG

Az osztrák-magyar tábori tüzérség leggyakrabban használt fegyvere a 8cm-es (igazából 7,65) 1905M tábori ágyú volt, ez korszerű, hidraulikus visszalökés-csillapítóval ellátott, 7 km-es lőtávolságú löveg volt, és jobbra tekinthető meg egy kép róla. A korabeli ágyúkhoz hasonlóan kétféle lőszert tüzelt, robbanólövedéket és srapnelt. Előbbit nem kell magyarázni, utóbbi egy kis robbanó szelencébe töltött fémgolyókat jelent, melyen kilövés előtt kellett a robbanás idejét beállítani (ezt a műveletet tempírozásnak nevezték, általában egyébként a hagyományos gránátoknak is volt ilyen üzemmódja a csapódó gyújtó mellett, de ott inkább a becsapódás utáni, célpont belsejében való robbanásra hajtottak). Ha sikerült a levegőben, az ellenség feje fölött szétrobbantani, akkor az előrefelé, kúp alakban kiszóródó golyók óriási pusztítást vittek végbe a gyalogosok és lovasok között. Időnként szögesdrótakadályok széttépésére is megpróbálták bevetni, csekély sikerrel. A srapnel a levegőben szállva jellegzetes fütyülő hangot adott, a tapasztalt katonák már a fütyülésből meg tudták mondani, hogy biztonságos távolságban csapódik-e be, vagy tipli, de gyorsan. Erdőben álló gyalogság ellen viszont a gránátot használták szívesebben, a kisebb srapnellszemeket a fák könnyen felfogják, a gránátok által kicsavart fák viszont fokozzák a pusztítást. Az 1905M legnagyobb hátránya a robbanótöltetek relatíve kicsi tömege, és a srapnel vegyes töltése volt (a kisebb golyók nem mentek olyan messzire). A háború előtti stratégák a tábori tüzérség lövedéktípusai közül a srapnelt tekintették fontosabbnak, de beásott ellenfél ellen szinte hatástalan volt, úgyhogy folyamatosan növekedett a romboló, illetve a repesz-romboló gránátok szerepe, a srapnel a két világháború között valamikor ki is halt. Przemysl várának felszerelésébe nem tartoztak 1905M lövegek, a 10cm_m14_3.JPGprzemysli csatákban csak olyan példányokat használtak, amelyek valamelyik később várba vezényelt alakulat fegyverzetébe tartoztak. Ez azért okozott problémát, mert a vár így természetesen utánpótlással sem volt ellátva, a vendégek csak a magukkal hozott anyagból gazdálkodhattak. (Az 1905M egészen a második világháború első feléig a magyar tüzérség egyik legfontosabb ágyútípusa volt).

Voltak persze nagyobb lövegek is, elterjedten használták a 8km-es hatótávolságú 10cm-es M14-es könnyűtarackot (jobbra), a nehéztüzérség gerincét pedig a majdnem 9km-re is ellövő 15cm-es M14 nehéztarack (lent) adta.15cmm1914_aus.jpg

A korszerűtlenebb típusok közé tartozott például az 1880M lövegcsalád: 12 cm-es ágyú (lent/jobbra), 15cm-es tarack és ah_m80_12cm_x4.JPG18cm-es, nos hát, ,,rövid ágyú” (kurze Kanone), 8, 11,2 és 6,6 km-es lőtávolsággal. Ezeket ugyanarra a korszerűtlen, nehéz (nem volt benne hátralökés-csillapítás a puszta súlyon kívül) lafettára szerelték, és főleg várak lövegeként alkalmazták, de a 12cm-esből 4 löveges ütegebe szervezve a tábori tüzérség is kapott. Az 1880M lövegekből 56 darab volt Przemysl erődjeiben.

Még régebbi darabok voltak az 1875M Uchatius-féle ágyúk. Uchatiusnak a feltalálójukat hívták, a csövek anyagát alkotó, úgynevezett acélbronzot kellett rajtuk feltalálni, ez egy különlegesen kovácsolt bronzötvözet, ami jóval többet bír, mint a 5.jpgsima bronz. Az 1875M ágyúk 7, 8, illetve 9 cm-es névleges űrméretben készültek, és a maguk korában forradalmi újdonságnak számítottak a 6km-es lőtávolság, a megbízhatóan működő hátultöltő szerkezet és a teljesen fémépítésű lafetta miatt. Kulcsszó a ,,maguk korában", 1914 már nagyon nem a maguk kora volt. A tábori tüzérség ezeket a feketelőporral működő, régi ágyúkat már nem is alkalmazta, várakba voltak beosztva, vagy raktárakban pihentek. Przemysl erődjeiben 244 darab 9 cm-es 1875M löveg volt (bal oldali képen egy ilyen van). (Érdekesség: néhány Uchatius-ágyú túlélte a világháborút, a Nemzeti Hadsereg leltárában még szerepelnek- a hadrendjükben már nem, 1920-ban is szükség volt minden ágyúra, na de azért mindennek van határa).

08_24b.jpgÉs az a durva, hogy még ennél is voltak régebbi ágyúk! Sőt, 299 darabbal Przemysé legnagyobb számban használt típusa az ősrégi 1861M volt, 12 és 15 cm-es (jobbra) űrméretben. Ezek voltak a Monarchia seregének első hátultöltő ágyúi, természetesen ezek is feketelőporral működtek (a füst miatt az oroszok volt, hogy azt hitték rájuk, ködfejlesztő berendezések), és még az utolsó elöltöltők lafettáira szerelték őket. Nem kell mondanom, hogy 3,5 km-es lőtávolságuk milyen szinten számított ergyának 1914-ben, az ostromló ellenséges tüzérséget esélytelen volt elérni velük.

Na de hogy ne csak a végtelen gagyiság maradjon meg a Monarchia tüzérségének ismertetéséből, lássuk az1914_osztrak-magyar_katonak_koda_305mm_loveggel.jpg egész világháború talán legdurvább pusztító gépezetét, a pilseni Skoda-művekben (az osztrák-magyar ágyúk nagy része itt készült) gyártott 30,5 cm-es M11 mozsarat (illetve M16 és M11/16 néven futó továbbfejlesztéseit). Az imádkozáson kívül semmi nem védett ellene, óriási gránátjai akár több méternyi sziklát és betont is átütöttek, nyolc méteres krátert vájtak a földbe, nyílt terepen a becsapódástól több száz méterre álló embereket is képesek voltak megölni (nyilván senki nem támadott ellene nyílt terepen). A 11M-ek könnyű lövedékkel 11,3, nehézzel 9,6 kilométerre küldhették el Ferenc József üdvözletét. És nem csak ereje miatt volt innovatív konstrukció, mozgékonysága is meglepte a kortársakat. A legtöbb ágyút ekkoriban lóval, kevésbé procc helyeken ökörrel, vagy bivallyal vontatták, az ekkora darabokat ráadásul általában nem is vitték sehová, maradtak az erődökben és a csatahajókon- a németek kedvenc ingatlanfejlesztő szerkezetét, a 42cm-es Kövér Bertát is jobbára csak vasúton tudták mozgatni. Az M11-est viszont a 15 tonnás, 100 lóerős Austro-Daimler M12-es vontatók húzták, egészen pontosan három darab, egy a csövet, egy az állványt vitte, a harmadik pedig egy lapos, téglalap alakú fémplatnit, általában erre tették rá a mozsarat (nem volt feltétlen szükség rá, de a tskoda_heavy_artillery_plate_2_by_wingsofwrath-d39uk17.jpgeljes élményhez kellően stabil alátámasztás kellett), felállítása után 10 perccel már meg is kezdhette a tüzelést. Egy üteg két M11-esből állt, de pusztító ereje miatt gyakran elég volt ,,fél ütegként”, egyesével bevetni (az első világháború után már alapból egyesével szervezték őket ütegekbe). Nem mintha amúgy olyan sok lett volna belőle persze, ráadásul 8 darabot személyzetestül kölcsönkaptak a németek, két Kövér Berta mellett ezekkel zúzták szét a háború elején a félelmetes belga erődöket. Az első világháború után 5 darab maradt belőlük magyar kézen, ezek megérték a következő világháborút is, egy részük konkrétan a Don-kanyarban maradt ott. A jugoszláv, osztrák és csehszlovák készletet Hitlerék gyűjtötték be, ezeknek pedig Szevasztopol ostrománál vette jó hasznát a Wehrmacht. Przemysl védelmét négy harmincésfeles erősítette. A források eltérő véleményeket fogalmaznak meg arról, mennyire volt értelme ezeket a hatalmas lövegeket lövészárkok lerombolására bevetni, Szabó László szerint overkill volt, John Keegan somme-i csatáról írott könyvében viszont az szerepel, hogy a mély, jól megerősített lövészárkokkal a könnyebb lövegek nem nagyon boldogultak, csak a nagyon nagy vasak tudtak leásni a probléma gyökeréig. A korabeli propaganda pedig természetesen ajnározta őket.

Az osztrák-magyar tüzérség Ron Jeremy-je azonban nem a harmincésfeles volt... A Skoda-féle 42 cm-es tarackból a háború elején két darabbal rendelkezett a Monarchia, ezek a szörnyetegek Pola tengerparti erődjeit védték az ellenséges hajók támadásától. A háborúban azonban nagyobb szükség volt rájuk a szárazföldi harcokban, így meg kellett oldani a mobilizálhatóságukat. Végül összesen nyolc darab készült, M14, M16, illetve M17 változatokban, ezek egyre mobilabbra sikerültek (az erődbeli talapzatot tették szállíthatóvá, majd vagdalták le róla a felesleges részeket), de még a legjobb változatot is csak négy darabban tudták szállítani. A 42 cm-es korai változatának telepítése öt napig tartott- aztán, ahogy a (cseh katonákból álló) személyzet belejött, ledolgozták kettőre. 420mm_8.JPGA kései változatokhoz végül egy olyasmi talapzatot konstruáltak, mint amilyen a 30,5-öshöz is volt. Mikor túl voltak az ásáson, elkezdődött a móka: mint tudjuk, nagy kofferba jó pakolni, ezt a tevékenységet egy elektromos daru segítette. A fogadó oldalon persze kevésbé volt vidám az élet,  a felnőtt ember-nagyságú,800-1000 kg-os lövedékek 15 km-re is elrepültek, a 42-esekkel ostromolt erődök túlélői rettegve meséltek az átélt apokaliptikus élményekről, a métervastag betonfalakról, ahogy megremegtek és széjjeltörtek az iszonyatos robbanások nyomán, a nehéz páncélajtókról, ahogy kiszakadtak a keretükből, az összeomló kazamatákról, amelyek tucatjával temették maguk alá védőiket, és a halálos füstről, ami a robbanások nyomán betöltötte az erődök folyosóit. Egy ütegben egy 42cm-es löveg volt, kiszolgálását 210 katona, 8 tiszt, öt ló, négy szekér és 32 teherautó, illetve utánfutó végezte. Przemysl erődje nem rendelkezett 42 cm-esekkel, történetünkben a gorlicei áttörésnél fog szerephez jutni. Egy darabot vetettek be, azzal Tarnówot lőtték 1915 januárjától kezdve. Én továbbra is fenntartom, hogy a harmincésfeles jobb volt, hiába 42 cm a cucc, ha két nap felállítani ( ;) Egyébként a 42cm-esek  is megjárták később Szevasztopol ostromát, miután a németek lenyúlták őket Csehszlovákiából). 42cm-es lövegei a császári német hadseregnek is voltak, ezek voltak a híres Kövér Berták, a galíciai csatákban a gorlicei áttörés előkészítésében, illetve Przemysl harmadik ostromakor jutnak majd komolyabb szerephez.

m58_6.JPGNa jó, legyen pár szó a légvédelmi tüzérségről is. Történetünk idején ez főleg hagyományos ágyúkból állt (képünkön az említett 8cm-es), amelyeket könnyen körbeforgatható, illetve nagyobb csőemelkedést lehetővé tevő talapzatra raktak. A repülőkre srapnelgránátokkal tüzeltek, ha jól be tudták állítani a robbanás idejét, és jól meg tudták saccolni a gép sebességét, illetve magasságát (nikkelezett szemmértéken kívül erre sok más eszközük nem volt) akár még eltalálni is sikerült őket. Przemyslben a második ostrom elején alakítottak ki két ilyen légvédelmi állást, a Tatárdombon, illetve Hureczko falunál. A légvédelmi tüzérség munkáját általában a gyalogság puska- és géppuskatüze egészítette ki, főleg bombázások idején lövöldözött mindenki minden csőből vadul az égre- viszont sajnos a kilőtt lövedékekre is igaz az, ami a repülőkre, hogy tudniillik, fenn még nem maradt egy sem, így ezen taktika alkalmazása sokszor járt balesetekkel. (Az oszták-magyar légvédelem legnagyobb sikere talán az olasz léghajók leszedése volt az Adria partján, ezt ráadásul éjszaka, légvédelemre beállított fényszórók segítségével hozták össze). Az első, kimondottan légvédelemre tervezett ágyúk a háború második felében jelentek meg.

A fő fegyvernemeken kívül természetesen rengeteg ilyen-olyan támogató alakulat, szervezet és szolgálat létezett austria-inf-1914-15_1.jpga lóutánpótlást bonyolító Méneskartól a képviselőházi őrségig, ezek közül még kettőt emelnék ki, mint Przemyslnél szerephez jutót: a tábori csendőrséget, és a munkásszázadokat. A tábori csendőrségről (illetve a Csendőrségről) majd lesz egy hosszabb cikk, most legyen elég annyi, hogy a fronton, illetve a front mögött is a rendészet volt a feladatuk, forgalomirányítástól a civilek kordában tartásáig. A ,,rendes” csendőrök harcoló alakulatokhoz vezénylésével állították fel, de ez kevésnek bizonyult, a háború folyamán rengeteg egyéb katonát is ide osztottak be, emiatt igen szarul működött. A munkásszázadokat 40 év fölötti, katonai kiképzést nem kapott polgárokból állították föl (ekkor még nem politikai, vagy faji/vallási alapon, mint a második vh-ban, illetve a Rákosi-rendszerben), ők fegyvert nem kaptak, csak szerszámokat, feladatuk főleg a tábori erődítések kiépítése volt a front mögött. 1917-re 498 ilyen munkásszázad működött (plusz 194 népfölkelő munkásszázad is), Przemyslben is volt belőlük, az ő feladatuk az erőd ostromra való felkészítése volt: a külső gyűrű lövészárkainak elkészítése, illetve szögesdrótakadályok és hasonlók telepítése.

feldbahn1.jpgAz osztrák-magyar hadsereg 1914-ben már természetesen nagy arányban használta a vasutat. Európában eddigre már mindenhol normális vasúthálózat épült ki, a seregek felvonulása döntően vonattal történt mindenhol. Hébe-hóba maga a hadsereg is épített tábori vasutakat, ezek jobbára sebtiben lerakott, kis (70cm) nyomtávú pályák voltak csilleszerű kis kocsikkal, amiket gépkocsikkal, vagy lovakkal vontattak. De volt házibarkács auqhwek.jpgtábori lanovka, és különböző liftek is, főleg az olasz front nehezen járható magashegységi részei biztosítottak tág teret az ilyen jellegű kreativitásak. A nagyobb erődök egy részében, így Przemysl várán belül is működött ilyen tábori vasút.

Ferenc József hadserege páncélvonatokkal is rendelkezett, ezeket a háború elején rögtönözve tákolták össze, de aztán jól beváltak, és ezért újabb, már direkt páncélvonatnak épített példányok is születtek. Ez magyar műfaj volt, az első darabok MÁV alkatrészekből készültek, és a legtöbb páncélvonat később is nagyrészt magyar személyzettel üzemelt.

ah_cooking-wagon.JPGAhová viszont a sínek nem értek el, ott a szállítási feladatokat (lövegvontatástól lőszerszállításon át a nem sokkal a háború előtt bemutatkozó, menet közben is a levest főző gulyáságyúkon keresztül a mobil pékségekig) legtöbbször különböző lovaskocsik végezték- voltak köztük speciálisan katonai célra épített járművek (mobil távirdától a tüzérségi fogatokon át az élelmiszerszállítóig) is, de legnagyobbrészt a katonai bikkfanyelven országos járműnek nevezett parasztszekereket használták. A ,,classic” magyar parasztszekér vastengelyes változatát két ló húzta, és egy tonna terhet szállíthatott. (A tréncsapatok állományában is felül voltak reprezentálva a magyarok) De persze nem mindenhová vezetett szekérút sem, volt, hogy a málhát az állatok hátára rakodták, esetleg, főleg hegyi terepen, a katonák maguk cipelték. Az élelmül szolgáló húst általában lábon hajtották a hadsereg után, rendeltetési helyükre érkezvén aztán tábori mészárszékek konvertálták a bocikat étellé. Ahol a front sokáig állt, a katonák elkezdtek a front mögötti földeken gazdálkodni, ezzel is javítva az ellátást.

A hadsereg gépesítettsége a kor színvonalának megfelelő, azaz igen-igen szar volt, hiszen ez a téma a világonskoda_heavy_artillery_plate_3_by_wingsofwrath-d39vokm_1.jpg mindenhol gyerekcipőben járt még (egyes források szerint egyébként a franciákat pl meg is előztük gépesítésben- más források szerint meg pont nem:P). Az igyekezet nem hiányzott, az amúgy eléggé maradi gondolkodású osztrák-magyar hadvezetés már 1900-ban felismerte a gépkocsik katonai jelentőségét, és rá is uszította a megfelelő szervezetet a témára (K. u. K. Technische Militaer Komitée automobilosztálya, Rudolf Wolf tüzérszázados vezetésével). A fő csapásirány vontatójárművek kifejlesztése volt a nehéztüzérség számára, ezen a téren, mint említettem, látványos sikerek születtek. Az azóta minden komolyabb terepjárón megtalálható csörlőberendezés magának a már említett Wolf századosnak a találmánya volt, és célja a nehézvontatók mozgékonyságának növelése volt magashegységi körülmények között (már volt róla szó, hogy a Habsburgok hagyományosan nagy hangsúlyt fektettek az alpesi hadszíntérre): egy istenes ember felszaladt a madzag végével az addig járművel járhatatlannak hitt, zergebaszta hegyi ösvényecske tetejére, ott megkötötte, a teherkocsi szépen feltekerte magát, majd odafent lehorgonyozva lebocsátotta a kötelet az ágyúért, és felvontatta azt is. Az olaszok meg csak néztek, hogy milyen lehetetlen helyekről milyen lehetetlen méretű ágyúkkal lövik őket.

Személygépkocsijaik és motorkerékpárjaik főleg a tiszteknek illetve a futároknak voltak, ezek legtöbbször a háborúk és a hadgyakorlatok idejére térítés ellenében igénybe vett civil járművek voltak (1914-ben az országban 2877 személyautó és 316 teherautó volt, ezekből augusztusban 406, illetve 147 darabot soroztak be.), de voltak pl katonai mentőautók is már. A hadsereg járműellátásának javítására civil kezdeményezések is voltak, például a Magyar Királyi Automobiltestület, melynek tagjai vállalták, hogy szükség esetén saját járművükkel állnak a hadsereg rendelkezésére. És ez így is lett, érdekes, hogy ezek a sofőrök az angol katonákéhoz hasonló khaki egyenruhát és tányérsapkát hordtak.

cultiris_15832_web.jpgA már említett nehézvontatókon kívül is feltűnt azért pár teherautó a szállítóalakulatoknál. Ilyen volt az 1914-től gyártott teherbírású Rába V. típus (balra) is, melyet egy Praha licenszből fejlesztettek ki, és ez volt az első jármű, ami a Rába márkanevet kapta. 6800 köbcentis motorja 80 liter benzint fogyasztott 100 kilométeren, ez a motorszörnyeteg 35 lóerőt tudott leadni, ami 25 km/h-s száguldást tett lehetővé a tömör gumis kerekeken. Cserébe viszont megdörrenthették akár 3 tonna cuccal is, egy példánya ily módon három szekeret is kiváltott (a típust 1928-ig gyártották, a Horthy-korszakban is használta a Honvédség. Katonai teherautót egyébként már 1904-ben terveztek Győrött, nem is akármilyet, a világ első négykerékhajtású, négykerékkormányzású járművét. A Rába gyár azóta is szállít teherautókat a magyar hadseregnek, gondoljunk csak a híres Rába Botondra, vagy a mai H14-esekre). Az autóipar nagy része egyébként Csehországban és Ausztriában összpontosult, és voltak import járművek, pl Németországból vett Büssingek is, és számos más típus, az első vh-t közvetlenül megelőző években rengeteg kisebb-nagyobb gyár, műhely gyártott autókat.

ah_hmg_cyclists.JPGNem minden járművet hajtott azonban gőz, vagy belsőégésű motor, az ujjukat a technikai fejlődés ütőerén tartó stratégák ekkorra már a (századelőn leginkább csak sporteszköznek számító) biciklit is bevették a hadsereg arzenáljába. Egész kerékpáros alakulatokat állítottak fel, miután rájöttek, hogy jó úton a kerékpárosok simán megelőzik a lovasokat. Ezeket a csapatokat nem egyszer a lovasság szárnyainak biztosítására vetették be. A biciklisek természetesen járművükről szállva vettek részt a harcokban, a biciklit először összehajtva a hátukra vették, de hamar rájöttek, hogy praktikusabb a lőállásban egyszerűen maguk mögött a földre hajítani. A kerékpárosok elit fegyvernemnek számítottak, megfelelő erőnlét mellett bicikliszerelési és tájékozódási tudással is rendelkeznie kellett annak, aki ide került. (A Monarchia mondjuk ebben kicsit el volt maradva, a háború elején csak négy tiroli vadászzászlóalj rendelkezett egy-egy biciklis századdal, de a háborús tapasztalatok alapján nagy erőkkel állították fel az újabb alakulatokat) A kommunikációs vonalak már említett hiányosságai miatt lovasok mellett biciklis futárokat is bevetettek Przemysl ostrománál az erődök közötti kommunikáció biztosítására, de nem sok sikerrel, az az ágyútűz, ami a vezetékeket eltépte, értelemszerűen a futárok számára is végzetes volt. A képen géppuskaszállító biciklik- na, erre merd rányitni az ajtót az Andrássyn!

pajzs.jpgPáncélozott harcjárművekkel a Monarchia nem rendelkezett, a tankokra a háború során csak papíron maradt tervek voltak (pl a korát megelőző Burstyn-féle harckocsi 1912-ben), a háború második felétől is csak páncélautók készültek. A rohamozó katonák védelmére készítettek lőréssel ellátott páncéllemezeket, az eredeti elgondolás szerint ezeket kúszás közben maguk előtt tolva tudták volna a katonák fedezékként használni, nagy súlyuk miatt azonban legtöbbször a lövészárkok, mellvédek megerősítésére használták őket (Abatoire fényképén egy ilyen látható48taubemidlftrear3.jpg).

A katonai repülés is ekkoriban bontogatta szárnyait (szárnyait, Coral), úgyhogy hébe-hóba repülőgép is akadt már történetünk idején (1914), melyeket szinte kizárólag felderítőként és futárként vettek igénybe, esetleg kisebb, kézi bombákat, vagy nyilakat hajigáltak belőlük. A felderítés eleinte azt jelentette, hogy a hajózó állomány elrepült, szétnézett a szemével, aztán leszállva elmesélte, hogy mit látott; később már használtak fényképezőgépet is (bár a Monarchia Európában elsőként próbált ki rádióval felszerelt repülőgépet már a háború előtt, a korabeli rádiók érzékenyek és nagyok, a korabeli repülőgépek pedig gyengék voltak ehhez). Volt, hogy a repülő füstgránátokat vitt magával, ezeket az ellenséges tüzérség állásaira szórta le, a jól látható, vörös füst alapján aztán a saját tüzérség könnyen tudott célozni. A légvédelmi tüzérség kezdetlegelohner_bii_01_211.jpgsségének és a háború elején a vadászgépek hiányának köszönhetően a pilótáknak leginkább az időjárás szeszélyei és a kiforratlan technika miatt kellett aggódniuk, a bátor légjárók méltán érdemelték ki a kortársak csodálatát. A Monarchia (sok más országhoz hasonlóan, egy francia hadgyakorlat tanulságain felbuzdulva) 1911-ben kezdte el repülőcsapatait szervezni, ez év szeptemberében már tartottak egy hadgyakorlatot repülőgépek közreműködésével Esztergom mellett. A pilótaképzés 1913-ban indult meg, a háború kezdetén a hadsereg 59 repülőgéppel rendelkezett, melyeket 16 repülőszázadba osztottak (ebbe a haditengerészeti repülők nincsenek beleszámolva, de az most amúgy is offtopik). A keleti frontra ezek közül a 3., 5. ,7., 8. és 11. számúak kerültek, néhány más alakulatot Szerbiából irányítottak át hosszabb-rövidebb időre. A repülők főleg hazai gyártású Lohner B kétfedelűek (jobbra fent) és Etrich Taube egyfedelűek (balra, még feljebb) voltak, ezek könnyű felderítő gépek voltak (mindegyiknek több alváltozata volt) egy mai középkategóriás preview_oeffag-c-i_src_1.jpgszemélyautó motorteljesítményével, százegynéhány km-es hatótávolsággal, pár ezer méteres csúcsmagassággal, 100-150 km/h-s maximális sebességgel és két fős személyzettel (pilóta és megfigyelő, utóbbi volt a parancsnok is). A Szerbiából átvezényelt 1. század német Albatroszokat használt. A gorlicei áttörés idejére kerültek a keleti frontra az ÖFFAG CI-esek (balra, de jó kép:P), ezek háromszemélyes, nagy federítőgépek voltak, melyek hatótávolságuknak köszönhetően már az egész hadműveleti területet át tudták tekinteni. Mint említettem, a repülőszázadok ekkoriban főleg felderítésre szolgáltak, a keleti fronton bevetett századoknak kizárólag fegyvertelen felderítés volt a feladatuk, kivéve a 8. és a 11. századokat, melyeket viszont a Przemysl erődjével való kapcsolattartásra szántak. A 11. század az ostrom során a várparancsokság közvetlen alárendeltségébe tartozott. Feladatukat egyébként kiválóan meg is oldották, nem kis részben a szerelők kimagaslóan hatékony munkájának köszönhtően. Az első légiharcokra az orosz fronton csak 1915-ben került sor. A háború elején a repülőgépek kormányfelületeire az osztrák piros-fehér-piros trikolor (bikolor?) került felségjelzésként, ezt távolról nézve könnyen összekeverhették az antant piros-fehér –kékjével, így egy idő után ezt a németeknél is használt, fehér alapra festett nagyméretű, fekete vaskeresztekkel egészítették ki, illetve váltották le. Műszeres repülésről, illetve mindenidős bevethetőségről természetesen szó sem vot, a repülőgépeket csak jó időben, jó látási viszonyok között lehetett használni. Így például télen elég gyér volt a légi tevékenység. (Ez persze mindegyik korabeli légierőre igaz volt).

 

003.jpgTalán leginkább a légierőhöz lehetne sorolni a megfigyelőballonokat is, amelyeket a XVIII. század végétől alkalmaztak Európa harcterein. Bár a ballon+felfújós-leeresztős hóbelevanc nehézkessége miatt Napóleon pl kifejezetten utálta őket, a hetekig ugyanabban a lövészárokban egymással farkasszemet néző első vh-s hadseregek jobban ráértek ilyesmivel szüttyögni. A helyhez kötött ballonok a kosarukban ülő távcsöves-messzelátós tisztekkel tulajdonképpen könnyen telepíthető megfigyelőtoronyként szolgáltak, elsősorban a tüzérség számára kerestek csábító célpontokat. Megfelelő széljárás esetén esetleg futárjárműként is működhettek. A száz évre visszanyúló előzmények ellenére komolyabban vett hivatalos katonai léggömbös csapatok megszervezésére az európai hadseregekben csak a porosz-francia háború tapasztalatai nyomán került sor. Ezzel a Monarchia is így volt. A háború elejére 12 ballonos osztag állt hadrendben, mindegyikben egy sárkányalakú és pár gömbölyű léggömbbel (a sárkányalakúnak nevezett hurkaalakú léggömb felfeküdt a levegőre, így nem cibálta az erős szél ide-oda). Az 1896M gömbléggömbök 600 köbméteresek voltak, 500 méter magasra lehetett őket felereszteni, ahonnan a kosarukban helyet foglaló (általában két) megfigyelőtiszt kb 7 kilométerre látott el. Az 1898M sárkányléggömb 1200 méterig is felmehetett, ahonnan távcsővel 12 km-re is elláthattak a megfigyelők. A ballonokat hidrogénnel töltötték, és eleinte lovakkal, majd egy 24 lóerős kis motorral eresztették fel-le (a háború során mind létszámban, mind műszaki paraméterekben fejlődött a fegyvernem, de 1917-től a repülők által jelentett egyre nagyobb veszély miatt nem erőltették már a dolgot). Az összesen 12 ballonos osztagból 3 Przemyslben állomásozott.

Kormányozható léghajókat a Monarchia nem vetett be az első világháborúban, ugyan rendelkeztek négy darabbal, de azokat 1914-ben kivonták a hadrendből, a háború kezdetét egy érte meg (ezek puhafalú léghajók voltak, ellentétben a jól bevált Zeppelin-féle merevfalú megoldással- annak ellenére, hogy Zeppelin gróf egy magyar feltaláló szabadalmainak megvásárlása után kezdett hozzá saját léghajóinak építéséhez).

ah_fieldphone_bw1.JPGA csapattestek közötti kommunikáció nagyban épített a futárokra, ezért is volt nélkülözhetetlen a lovasság jelenléte, és a tábori csendőrség is kapott futárfeladatokat. Léteztek különböző optikai jeladók is, ezek természetesen csak látótávolságon belül működtek, de arra például jók voltak, hogy egy rejtett megfigyelőállásból a lövegek részére zaj és kábel nélkül küldjenek irányzási információt. A hadseregek életébe ekkor már persze az elektronikus telekommunikáció is betette a lábát, ez főleg telefont és távírót jelentett. A katonai kommunikációs hálózat hierarchikusan volt szervezve, minden parancsnokságot a felsőbb parancsnoksággal kötötte össze a drót, melyből mindenhol az adott szervezeti egység arcvonalának megfelelő mennyiség állt rendelkezésre. A hierarchia alján a négy fős távíró/távbeszélő járőrök álltak, minden században volt belőlük egy, vagy kettő, ők sokszor közvetlenül a tűzvonalba települtek. A sereg élén a lovas felderítőegységek haladtak, náluk egy kábeldobbal felszerelt vitéz hálót szövő pókként húzta maga után a kábelt, mindig csak előre- ha megérkeztek valami érdekes helyre, vagy elfogyott a drót, ott telepítettek parancsnokságot és távíróállomást, az előrenyomuló egységek így folyamatosan építették ki a kommunikációs hálózatukat is, és egyből vissza is tudtak szólni, ha valami fontosra akadtak. A hátországban már jól kiépült telefon-, illetve távíróhálózat volt, ez a mozgósításkor előre meghatározott módon egyből katonai felügyelet alá került.

Léteztek drót nélküli távírók (tulajdonképpen rádiók) is. A könnyű hordozhatóságot itt még nem nagyon tudták meheszet.jpgmegoldani (bár volt repülőgépre szerelt, ötkilós változat is), a fő feladat így a minél nagyobb távolságok drót nélküli áthidalása volt. A háború elején már a Monarchia területéről tudtak rádiózni az óceánon úszó hajók egy részének. A katonai parancsnokságok által használt nagy hatótávolságú mobil változatot csak szétszedve, három szekéren tudták szállítani, így nem állt fenn a veszélye annak, hogy baráti sörözésen valaki egyszercsak előveszi az asztalnál a drótnélküli távíróját, és nekiáll átlagos és semmitmondó életének érdektelen részleteivel teleszarni az étert. A Przemysl erődeit összekötő telefonvezetékek szerencsétlen elhelyezéséről már írtam, ezen kívül egy nagy hatótávolságú rádióállomás működött (amíg az oroszok szét nem lőtték) az erődben, ez a külvilággal való kapcsolattartás célját szolgálta (a fentebb említett repülők mellett). A rádióadást természetesen az ellenség is venni tudta, az üzeneteket ezért kódolva küldték (persze ez azért nem szélessávú net volt, szóval a hagyományos levélforgalomnak is bőven maradt szerepe.) Abatoire fényképén (jobbra) pedig egy érdekes megoldás: méhek szárnyára írt üzenetek!

vk_15_88.jpgSzót kell még ejtenem egy nem túl ismert, de jellegzetesen első világháborús fegyverről, a fényszóróról is. A nagy (35-120 cm tükörátmérőig), általában szekérre vagy utánfutóra szerelt reflektorokat a legkülönfélébb célokra használták a háborúban, éjszaka vezették velük az ágyúk tüzét, figyelték a lövészárkok előterét, léghajókat kerestek velük az éjszakai égbolton, fényjeleket továbbítottak, de az is előfordult, hogy éjszakai támadásoknál egyszerűen csak vakítani próbálták vele az ellenséget, esetleg terrorfegyverként alkalmazták (mint Szauron szeme a Gyűrűk urában). Egy ilyen fényszóró kb 4 km-re világított el, az áramot hordozható dinamó biztosította hozzá. A nagyobbakat három szekéren szállították (egy a generátort, egy a fényszórót, egy pedig egy magas póznát vitt, minek a tetejére fel lehetett szerelni), a kisebbeket négy részre szedve akár lovak, öszvérek hátán is. Erődostromoknál, illetve –védelemnél különösen nagy szerepük volt, a sötétségbe fúródó fénynyalábok így a przemysli éjszakákat is beragyogták. A fényszórók mellett világítórakétákat is nagy számban használtak, és voltak világítópisztolyok is: ezek vastag csövű, speciális pisztolyok voltak, amikből fényes lánggal égő magnéziumrudakat lőttek ki pár száz méter távolságra.

2013-05-14-14_11_20.jpgA Monarchia által mozgósított 9 millió emberből 3,6 millió volt a sebesültek száma (az orvostudomány akkori fejlettségének köszönhetően sok volt köztük az amputált), 1,1 millióan haltak meg és 2 millióan kerültek hadifogságba. A sebesültek kezelését ekkor már igyekeztek korszerűen megszervezni, elsősegély állomások már a lövészárokban is voltak. Innen tábori kórházakba vitték hátra a szállíthatónak ítélteket, végül pedig vonatra rakták őket, hogy hátországi katonai(nak kinevezett) intézményekbe kerüljenek. A hadsereg munkáját segítő önkéntes civil szervezetek leginkább az egészségügy területén voltak aktívak, előkelő hölgyek ápolónőként szolgáltak, gyűjtéseket szerveztek a sebesülteknek, vittek nekik ajándékokat a kórházba, meg ilyenek. Ennek a mozgalomnak a legjelentősebb alakja Auguszta főhercegné volt (jobbra, a mai debreceni Tüdőgyógyászati Klinikán, mely akkoriban hadikórházként működött, és Auguszta pártfogolta, sőt, a telket is ő adta. A főhercegi pár másik tagja, Habsburg-Lotaringiai József Ágost se volt akárki, a aug_latogatas_nagy.jpgMonarchia talán legjobb főtisztjeként személyes példájával is lelkesítette a katonákat, rövid ideig Magyarország kormányzója is volt.) Volt is bőven min pörögniük egyébként, pláne, hogy a katonák egészségét nem csak a sebesülések, de a betegségek is komolyan veszélyeztették. Az alapkoncepció ekkor már megvolt persze, hogy a járványokat mikroszkopikus kis állatkák okozzák, amik egyik emberről átmászva a másikra ott elszaporodnak, sőt, például a Monarchia polgárait már a háború előtt is oltották himlő ellen. A hadsereg viszont mindezt hard módban játszotta, az összezsúfolt sok ember, a lövészárokélet nehéz viszonyai (nedves, hideg fedezékek, tisztálkodás és tiszta ivóvíz hiánya, bolha, tetű), az ellenséges hadsereg által importált egzotikus betegségek és az időnkénti nélkülözés az orvosok tudása és erőfeszítései ellenére is számos súlyos, sok áldozattal járó járvány kitörését okozta.

shell-shocked-soldier-1916-small.jpgA betegségek és a testi sérülések mellett az első világháborúban kezdték tudományos alapon kezelni a háború által okozott lelki sérüléseket is. Már azét, akinek szerencséje volt, az idegkimerültség vagy gránátsokk (jobbra egy gránátsokkot szenvedett angol katona) által harcképtelenné tett katonákat volt, hogy egyszerűen agyonlőtték, szimulánsnak, vagy gyávának bélyegezve őket (ez nem csak nálunk volt így, hanem a németeknél, vagy az antantnál is). Akik orvosok kezébe kerültek, azokon viszont a gyerekcipőben járó pszichológia egész akkori arzenálját kipróbálták, a hipnózistól kezdve a hidegvizes-elektrosokkos régi iskolán át az akkori legmodernebb, pszichoanalízises módszerekig (a pszichoanalízist pár nappal a teljes összeomlás előtt fogadták el hivatalosan is bevett módszerként). Még olyan is előfordult, hogy valakit tényleg reeve41476chairelectrictherapy.jpgsikerült meggyógyítani. (A legfurcsább háborús sérülése talán annak a keleti fronton szolgáló, Kern Pál nevű magyar tisztnek volt, akit 1915-ben talált fejbe egy orosz lövedék. A sérülésből felépült, leszerelése után 1955-ben bekövetkezett haláláig Budapesten normális életet élt- leszámítva azt az apróságot, hogy sérülése miatt képtelenné vált az alvásra. A korszak legnagyobb szaktekintélyei vizsgálgatták, röntgenezték, stb, és senki nem tudta megmondani, hogyan és miért, de 40 éven keresztül egy szemhunyásnyit sem volt képes aludni. A legtöbb sérülés persze egyáltalán nem volt ilyen orvosi szenzáció.) Balra egy mérsékelten bizalomgerjesztő elektrosokkos berendezés (www.electrotherapymuseum.com)

A hadifoglyokkal az első világháborúban alapvetően mindegyik hadviselő fél igyekezett normálisan bánni (nem volt orosz_foglyok.jpgszó gulágokról és megsemmisítőtáborokról, mint egy világháborúval később), ez többé-kevésbé sikerült is, bár az egyes országok egyre rosszabbá váló gazdasági helyzete a hadifoglyok sorsára is rányomta a bélyegét. Legrosszabbul talán azok jártak, akik szerb hadifogságba kerültek, de a szerb hadjáratról külön cikket tervezek, róluk részletesebben majd akkor. A képen Przemyslnél elfogott oroszok láthatóak (Tolnai). Magyarországon a háború előrehaladtával a besorozott férfiak helyére a mezőgazdaságba adtak ki orosz hadifoglyokat, a paraszti sorból származó orosz katonák szívesen fogadták az új feladatot (önmagában a magyar vidék gazdagsága is lenyűgözte őket), a frontokon harcoló férfiak körében viszont nem aratott osztatlan tetszést a dolog, mi az, hogy az ellenség ül be a helyükre, és még jó, ha csak a gazdaságba. Hébe-hóba a fronthoz közelebb is alkalmaztak hadifoglyokat, kocsisként, útjavításra, meg hasonló, alapfokú ellenőrzés mellett is nehezen elszabotálható fizikai munkákra (Szerbia és Montenegró végnapjaiban az onnan származó hadifoglyok egyszerűen ételért álltak be a központi hatalmakhoz dolgozni).

Az 1914 előtti évtizedeket az első globalizáció korának is nevezik, ennek megfelelően a hadviselő országoknak sok civil polgára tartózkodott a háború kitörésekor ellenséges állam területén. Őket internáló táborokba zárták, és, ha nem volt szerencséjük, még az amúgy katonának nem besorozhatók (nők, gyerekek, idősek) is hosszú hónapokat kempeltek itt, mire a hazaszállításukat meg tudták szervezni. Ekkor már működött a Nemzetközi Vöröskereszt, ők viselték szívükön a minkét oldali internáltak, illetve hadifoglyok sorsát, és közvetítettek ügyükben az am

66 komment

Címkék: magyar hadsereg csata hadtörténelem i. világháború osztrák magyar k.u.k. huszár hadtörténet hadvezérek várostrom csatabemutató

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

auer · http://koronus.blogspot.com/ 2015.06.18. 08:43:15

Nagyon érdekes cikk volt, kösz.

Hadrian77 2015.06.18. 09:46:46

Ismét egy nagyon jó írás! :)
Az angolszászok browning imádatáról olvastam valahol, hogy az a gyarmati és inidán háborúk hozadéka. Ha az ember hirtelen 5-6 benszülöttel körülvéve találta magát, akkor olyan kézifegyver kellett, ami egy lövéssel leterít egy embert éskelően gyors és elég lőszer van benne több támadó kiiktatására is.

butyko 2015.06.18. 10:04:58

Egy hajszálnyi kiegészítés: "...ellentétben a jól bevált Zeppelin-féle merevfalú megoldással- annak ellenére, hogy Zeppelin gróf egy magyar feltaláló szabadalmainak megvásárlása után kezdett hozzá saját léghajóinak építéséhez."

"Schwarz Dávid (Keszthely, 1850. december 7. – Bécs, 1897. január 13.) technikus, a merev szerkezetű, könnyűfémből készült, kormányozható léghajó feltalálója. Találmányát halála után az özvegyétől vásárolta meg Zeppelin gróf, aki ezen léghajók révén vált világszerte ismertté...Schwarz halála után özvegye, Melanie vitte tovább Schwarz munkáját, annak érdekében, hogy egy valódi próbarepülés bebizonyítsa a léghajó használhatóságát. 1897. november 3-án történt meg az első tényleges felszállás, melynek szemtanúja volt Ferdinand von Zeppelin gróf is. Habár a repülés során 460 méteres magasságban az egyik propeller leállt, és a léghajó a földet érésnél emiatt komolyan megsérült, Schwarz léghajójáról a szakértők megállapították, „elgondolása bizonyítja, hogy megtalálták a fémből készült léghajó készítésének és kormányzásának módját”. " Wikipedia-kivételesen stimmel :)

vén betyár 2015.06.18. 10:40:37

Nagyon alapos, jól szerkesztett, olvasmányos, érdekfeszítő, mindenre kiterjedő mű, ahogyan Titus írta, le a kalappal!Köszönet és gratula!

vén betyár 2015.06.18. 10:42:29

@Hadrian77: Igaz amit olvastál az angolszászok revolver imádatáról.Bocs és elnézést. :) :D

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2015.06.18. 12:15:34

Naggyonjóóó!

Az hogy a Monarchia melyik népe merre volt a seregben felül vagy alulreprezentálva, nos ez nem véletlen, hanem tudatos elosztás volt.

Deák István 'Volt egyszer egy tisztikar' könyve szerint sok függött hogy milyen végzettségű, származású volt a besorozott. Például a műszakilag iskolázottabb németek és csehek nagyobb arányban kerültek tüzérnek. A gyalogság nagy részét a magyar, román, szláv parasztság adta. Hegyivadásznak szinte csak tiroliakat soroztak. Lovassághoz magyarokat, lengyeleket hívtak be főleg, hegylakó románokat, szlovákokat szinte alig.

Titus Pullo Urbino 2015.06.18. 12:51:49

@Sigismundus: ez a tudatosság persze nem zárta ki, hogy az Alpokba, hegyivadász feladatokra Békés megyei és szegedi gyalogezredeket vezényeltek, olyan gyerekeket, akik még dombot sem láttak életükben, nemhogy hegyet.

Fredddy 2015.06.18. 13:07:30

@Hadrian77: persze, a revolverek ezért terjedtek el, de, hogy miért nem szorították ki őket a félautomaták, az nem ezen múlt (az első normális félautomaták már az indiánháborúk után, a XX. század elején jelentek csak meg). A revolverek áltlában egyszerűbb szerkezetűek, megbízhatóbbak (pl nem a lőszer energiája húzza fel őket, így kevésbé érzékenyek a lőszer minőségére, Vadnyugathoz hasonló helyen ez pl nagyon nem mindegy), és lehet őket tűzkészen viselni, mert általában nincs bennük megfeszített rugó, ami a hosszas megfeszítve levéstől kigyengülne. Emellett valóban, sokszor az űrméretük is nagyobb. Ezzel állt szemben a félautomata, amibe simán belefért kétszer annyi lőszer, de, főleg az első időkben, még nagyon bonyolult, karbantartásigényes szerszám volt. Ma azért már tudnak megbízható félautomatákat gyártani.
Nyolcvanas évek eleji amerikai filmekben még simán minden rendőrnek revolvere van, nálunk a nyolcvanas években már az akkori rendőrök nagyapja is félautomatával tolta (már amennyiben felvették rendőrnek úgy, hogy a nagyapja is az volt az előző rendszerben:P)
A Monarchia hadserege egyébként nem kapkodta el a pisztolyok korszerűsítését sem, 1859-ben még elöltöltős egylövetűt rendszeresítettek (1859M Lorenz lovassági pisztoly), pedig akkor már a vadnyugaton bőven szólt a hatlövetű.

@butyko: köszönöm a kiegészítést! Ennyire nem akartam a cikkben belemenni, linkelni meg elfelejtettem:)

@Sigismundus: ja. És ehhez még hozzájöttek a hagyományok is, amiknek nagyon erős szerepük volt. Emellett függött az egyes népek hozzáállásától is, a zsidók pl nagy részben orvosok, állatorvosok, közgazdászok vagy jogászok voltak a tisztikarban is- úgy, ahogy a civil életben. Utászokat és hasonlókat általában a fafeldolgozók közül toborozták, ahogy az iparosodottabb cseh területekről pedig a tüzérséghez kerültek sokan. A hegyi csapatok pedig az alpesi területekről jöttek, ahogy írod is, ezért volt, hogy a Landwehr hegyi csapatai olyan jók voltak másodvonalbeli erő létére- egyszerűen az került oda, aki már civilben is értett hozzá.

Sigismundus · http://csakugyirkalok.blog.hu/ 2015.06.18. 13:12:32

@Titus Pullo Urbino: igen, olvastam én is ezeket a visszaemlékezéseket a Nagy Háború blogban. De ez már akkor volt amikor nagyon gyorsan össze kellett kapni egy sereget az olasz frontra, amivel nem számoltak sokáig ugyebár.

Hadrian77 2015.06.18. 13:34:28

@Fredddy: a körülmények és a technológiai fejlődés hozta magával a váltást. A seregben nem kell feltétlenül folyon lövésre kész állapotban tartani a fegyvert. Az amerikaiak a filippinó hháború alatt kezdtek átállni a félautomatákra, aztán jött a Colt M1911, ami talán még most is használatban van. Ami szerintem fontos tényező volt a váltásnál, az az utántöltés.

A nyomozók a 80-as években még a kis 38-asokat a méretük miatt használták, az utcai rendőröknél meg talán még most is sok helyen használnak forgótárast. Sok álam, sokféle szabályozás, hagyományőrzés egyéb indokok. :)

Fredddy 2015.06.18. 14:01:00

@Hadrian77: igen, a félautomata messze legnagyobb előnye a nagy tárkapacitás és a gyors újratölthetőség.

M1911-et a 80-as években cserélte le a hadsereg a Berettára (arra, amelyikkel a Die Hard I-ben tolja Bruce Willis), de nemrég újra rendszeresítették a speciális alakulatok, kis számban, egy speciális változatot. Mára már amúgy korszerűtlen, és az említett új változattal is bajok vannak állítólag, de az M1911 egy legenda, az a pisztoly maga Amerika :)

Egyébként igen, elég sokféle rendőri szerv van, de szerintem nagy részük már régen lecserélte a revolverét félautomatára, pláne, hogy akár 5 évente is megengedhetnek maguknak egy teljes típusváltást. Most tipikusan valami műanyag tokossal nyomulnak. Persze a fegyverbuzibbja visz magával második fegyvert is, valami kicsi megbízhatót, régebben tipikusan ezek voltak az kicsi, nagyon rövid revolverek, de 5-10 éve ebben a szegmensben is elterjedtek az erős lőszerrel szerelt, szubkompakt félautomaták.

Persze idáig el kellett jutni az iparnak, hogy visszakanyarodjunk az első világháborúhoz, ekkoriban sokkal gyengébb lőszerekkel működtek a félautomaták, vagy pedig olyan szörnyetegek voltak, mint a Mauser C96 a seprűnyél-markolattal és a csuklós reteszeléssel. (Mondjuk ez utóbbi elég időtálló konstrukció, a 9mm-es lőszere ma is az egyik legelterjedtebb kaliber, és Han Solo fegyverét is egy ilyenből csinálták Lukács Zsorzs kellékesei)

Abatoire 2015.06.18. 14:21:08

A cikkeben szereplö kepet a mehek szarnyara irt uzenetekrol a przmylsi varosi muzeum katonai kiallitasan keszitettem. Tehat elvileg ez a modszert ott helyben hasznaltak. Sajnos kozelebbi/reszletes informaciot azota sem talatam a katonai meheszetrol, viszont mar nagyon erdekelne. Ha valaki ilyen birtokaban van kerem ossza meg velem!

luftwaffe44 2015.06.18. 14:39:06

@Sigismundus: Úgy emlékszem, hogy már rögtön a háború elején 1914-ben egy rakat k.u.k gyalogezredről leválasztottak egy-egy gyalogzászlóaljat, akiket aztán hegyivadász dandárokba szerveztek Boszniában a szerb fronton.

Fredddy 2015.06.18. 14:40:55

@luftwaffe44: igen, ez az előző részben volt is aszzem.

Hadrian77 2015.06.18. 14:43:01

Az már régóta fúrja az oldalam, hogy a németek hegyes tökfödője kinek az ötlete volt és valami praktikus tulajdonsága volt-e vagy csak úgy lett?

luftwaffe44 2015.06.18. 14:43:46

A cikk (immár hagyományosan) kiváló.

Következik majd az orosz hadsereg részletes bemutatása is? Esetleg egy mennyiségi/minőségi összevetés, mondjuk az o-m és orosz tüzérség között?

(Tudom, telhetetlen vagyok :D)

Fredddy 2015.06.18. 14:56:37

@Hadrian77: utánanézek, úgy emlékszem, a kardvágás elleni védelem volt az eredeti funkciója, aztán úgy maradt. A napóleoni háborúkban az osztrák gyalogság is hordott sisakot egy darabig. (a XIX. század legelején vezették be a csákót mindenkinek, ami idővel egyre alacsonyabb lett, de aztán ezt is kiszorította a tábori sapka, ami egyébként egy ideig párhuzamosan futott vele. 1867-ben még a honvédgyalogosoknak is olyasmi csákójuk volt, mint a huszároknak, aztán cserélték le erre a sildes sapkára)

@luftwaffe44: köszi:) A következő rész nagyrészt az orosz hadseregről fog szólni. Az orosz tüzérségről is lesz szó, de sajnos nem találtam pontos listát a Przemysl ellen bevetett orosz lövegekről, így ilyen értelemben nem lesz összehasonlítva a két oldal.

tudi 2015.06.18. 18:29:40

Az írás nekem is tetszett. Más hadseregekben is volt hiány puskákból, vagy ez amolyan OMM sajátosság volt?

Fredddy 2015.06.18. 18:55:51

@tudi: bizony. Az oroszoknál is lesz majd erről szó. Az orosz Moszin-Nagantokat meg tízezrével használták a németek is. A kisebb népekről, szerbekről, bolgárokról meg ne is beszéljünk.

A háború előtt behörcsögölt készletek jó részét már a mozgósításkor ki kellett adni, és ez még a kisebbik baj volt, a nagyobbik, hogy hogy tízezrével haltak, százezrével estek fogságba az emberek, és azok nagy része természetesen a puskáját is elvesztette. Sehol senki nem készült fel arra, hogy gyorsan ilyen iszonyatos mennyiségben kell a puskákat gyártani. Talán a nyugati szövetségeseknél nem volt akkoraa gond, de náluk se azért, mert felkészültek, hanem, mert alapból erős iparral rendelkeztek, amit egyre inkább támogatott Amerika is.

Untermensch4 2015.06.18. 22:10:05

@Hadrian77: Olvastam olyat hogy részben pszichológiailag indokolható (bár akkoriban még csak "ráérezhettek erre"), részben fallikus szimbólum, részben a megcsillanó penge mint félelmet keltő jelenség okán, másrészt arra gondoltak hogy a nagyon elszánt katona miután kilőtte a tárat és beakasztotta a szuronyos puskát de totálisan egyik szemközti kollégájába, még fejelni is tudjon egy tüdőszaggatót...

Fredddy 2015.06.18. 22:32:28

@Hadrian77: sokkal okosabb nem lettem a könyveimből, az első világháborúban használt változatot 1895M sisaknak hívták.
Wikipédia szerint 1842-ben vezette be Poroszország, orosz mintára, és hamar elterjedt az összes német tartományban.

vén betyár 2015.06.19. 04:37:21

Apró, de fontos kiegészítés :
"...Pokornynak 1914-ben sikerült lehallgatott
orosz katonai rejtjelzett táviratokat
megfejteni. Tevékenységének kezdete
1914. szeptember 6-ra tehet
ő
. A Przemyslben (ma Lengyelország, akkor Galícia)
települt közös osztrák–magyar hadsereg f
ő
parancsnokság rádiólehallgató állomása
orosz rejtjelzett táviratokat hallgatott le, amelyeket Pokorny százados kit
ű
n
ő
orosz
nyelvtudására támaszkodva megfejtett. Az els
ő
sikereken felbuzdulva tovább
próbálkozott, és amikor a f
ő
parancsnokság áttelepült,
ő
visszamaradt és a
frontközelben el
ő
ször egy, majd négy rádiólehallgató állomással folytatta a
rádiófelderítést és a rejtjelmegfejtést.
Miután Pokorny százados megtudta, hogy a f
ő
parancsnokság csak a nyílt
táviratok lehallgatását szorgalmazta, az új lehet
ő
ségeket felismerve, saját
kezdeményezésre elhatározta, hogy minde
n tudását latba vetve megfejti az orosz
rejtjelkulcsokat. Fáradozásai hamarosan si
kerrel jártak. 1914. szeptember 6. és
1916. március 1. között körülb
elül 10 000 (tízezer) darab le
hallgatott táviratot fejtett
meg. Ez hihetetlenül magas megfejt
ő
i teljesítmény volt.
A legfels
ő
bb parancsnokságot folyamatosan látta el megfejtett híranyaggal. "
Forrás: www.kfh.hu/hu/letoltes/fsz/2007-emlekszam.pdf 43.oldal.

Hadrian77 2015.06.19. 09:12:50

@Fredddy: nagy vonalakban emlékeztet a török háborúk huszár sisakjaira, de annak a tetejére díszeket tettek. Viszon kard ellen tényleg jól véd. :)

A Rába teherautókhoz még annyit, hogy Győrben akkor ágyúgyár is volt. A Kandó Kálmán úton, a régi ÉDÁSZ területén működtek, onnan csinálták a belövéseket is. A becsaoódási terület a győrszentiváni erdőben volt, ahol később a szovjet harckocsizók gyakoroltak. Talán még megvan pár megfigyelő bunker maradványa.

Hiryu2,01 2015.06.19. 11:17:02

A harmincfeleshez:

- megvan a képem, valamelyik Haditrechnika lehozta, ott szerepeltek Gallipolinál, és Jeruzsálem védelménél is.

Volt egy fénykép, még páncéloselhárításra is bevetették őket, az angol harckoicsiból csak egy összetekeredett fémizé maradt a telitalálat után...

hagibal.blogspot.hu/2013/06/kulonleges-fegyverek-ii-skoda-m11-305.html

elsovilaghaboru.com/tortenete/files/slide/photo/572/galleryfull_image.jpg

Űrkovboj · http://www.kapszli.hu 2015.06.19. 12:07:41

Szia!

Néhány apróság a tűzfegyverekhez:
- Az 1854 M Lorenz puska nem Minié lövedéket, hanem a 28 g-os, 13,7 mm-es, papírtapaszolt Lorenz-Wilkinson-féle kompressziós lövedéket lőtt.
- A Wänzl puska nem gerendelyzáras volt, hanem csapó záras, melyet az Amsler-Milbank-féle rendszerről másoltak.
- A gerendelyzáras Werndl nem ugrott át fegyverfejlesztési vargabetűt, mivel a közvetlen előd, a Wänzl-féle konverzió peremgyújtású lőszert tüzelt.
- a korabeli források, főleg a hivatalos katonai anyagok nem igazán keverik a revolvert a pisztollyal, max a pisztoly fogalmat alkalmazzák néha gyűjtőfogalomként. Olyannal még nem találkoztam, hogy a revolver szót használják az öntöltőkre.

Érdemes lenne még kitérni a lőszerfejlődésre, mely a fegyverrendszerekkel együtt tökéletesedett. A feketelőpor füstnélkülire váltásának előzményei, következményei, a kaliber csökkenés következményei, a lágyfém lövedékköpeny kialakulásának előzményei, következményei, a lövedéksebesség növekedés, a pásztázott lőtáv növekedése, és ezek hatása az elméleti és alkalmazott harcászatra mind-mind izgalmas témák.

Üdv
Németh Balázs

Űrkovboj · http://www.kapszli.hu 2015.06.19. 12:11:07

@Fredddy: A K.u.K. puskahiány oka elsősorban az volt, hogy a 1914-15-ben a balkáni fronton iszonyatos mennyiségű fegyver veszett el, amit a haditermelésre átálló budapesti és steyrben működő gyárak nehezen tudtak pótolni.

Fredddy 2015.06.19. 12:30:44

@Űrkovboj: én több helyen is olvastam a Lorenzhez a Minié-lövedéket, de egyébként ami a csövön kiment, azt ki tudta lőni.

Wänzl csapózára jogos, azt javítottam.

Werndlnél arra gondoltam, hogy sok hadsereg kínlódott papírhüvellyel, gyútűvel, fóliával, stb, addig Ausztriában a Lorenz után gyakorlatilag egyből a Werndl jött (ráadásul a kalibere is kisebb volt, mint a Lorenzé egyébként, ez is fontos része volt a fejlődésnek)

Revolvert és öntöltőt persze nem a katonák keverik, általában az újságírók, meg a kevésbé hozzáértő visszaemlékezők. De ők még a harmincas években is, mondjuk akkor már kezdtek átszokni a browningozásra. (Ez egyébként onnan jött, hogy Európa egyik legnagyobb fegyvergyára, a belga FN sok Browning-típust gyártott, miután Mr Browningnak az otthoni gyárakkal vitái voltak)

A lőfegyverek fejlődése 1850-1918 között, mint téma, önmagában legalább egy ilyen hatrészes cikksorozat lehetne :) Ebben az időszakban nagyobb fejlődés volt, mint azelőtt, vagy azóta bármikor.

Fredddy 2015.06.19. 12:32:22

@Űrkovboj: a népfölkelők egy részének már a mozgósításkor is csak Werndlt tudtak adni, a háborús veszteségek csak növelték a gondokat.

Titus Pullo Urbino 2015.06.19. 13:29:34

Azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az oroszok a gyors mozgósítás megvalósításáért cserébe ugyanilyen mértékű lőfegyverhiánnyal küzdöttek. A Borek erődnél és a közeli téglagyárnál az előre hajtott ostromlók nagy része fegyvertelenül nyomult előre. Persze aztán az emberveszteség megoldotta a fegyverhiányt. A hullahegyek nem csupán egy elcsépelt közhely volt, állítólag több soron, mellmagasságig feküdtek egymáson a holttestek.

Űrkovboj · http://www.kapszli.hu 2015.06.19. 13:31:37

@Fredddy: A császári-királyi Hds. sem hagyott ki lépéseket ám, max. nem általános rendszeresítésű eszközök voltak. Csappantyús hátultöltőnk is volt, pl. a Lindner-féle koncpeció, melyet rendszeresítettek és több ezer db jutott ki a csapatokhoz. Nálunk egyedül a gyútűs maradt ki, de az a poroszokon és franciákon kívül mindenkinél kimaradt.

Lorenz: a Lorenz puska Minié lövedéket az amerikai polgárháborúban lőtt csak - igen szarul. A cs.kir. Hds.-ben kompressziós skúlót lőtt, meglehetősen pontosan. Lásd: www.youtube.com/watch?v=j5x7psIl5PA

üdv
SC

Orszag 2015.06.19. 13:35:08

@Űrkovboj: Pedig tényleg "revolver" néven futott kb. minden maroklőfegyver a közbeszédben, gyanítom, a korabeli puskabuzikat is idegesítette.

Űrkovboj · http://www.kapszli.hu 2015.06.19. 13:38:37

@Orszag: Mint ahogy ma minden sorozatlövő fegyver kalasnyikov az újságíróknak. :)

Untermensch4 2015.06.19. 13:47:21

@Űrkovboj: Én úgyvettem észre hogy minden sorozatlövő fegyver (aminek nincs állványa/lába), az "géppisztoly", a kalasnyikov is... :)

Fredddy 2015.06.19. 14:23:31

@Untermensch4: és minden páncélos jármű tank.

Mondjuk a Kalasnyikov legéppisztolyozása ennél kicsit bonyolultabb ügy, a szocializmus idején a hivatalos terminológiában is géppisztolynak számított, később kezdték el gépkarabélynak hívni.

@Űrkovboj: ok, köszi, javítom!

@Orszag: a dualizmus korában és a Horthy-rendszerben mai szemmel nagyon liberálisan szabályozták a fegyverviselést, szinte bárkinek lehetett, aki ki tudta fizetni. Gondolom, a tulajok nem nagyon okoskodtak, csak betették a mellényzsebbe, aztán, ha már elég részegek voltak, lövöldöztek vele a mulató csillárjára.

magyarmoszlim 2015.06.19. 14:43:41

Nem lettek megemlítva a bosnyák gyalogos ezredek (1. K.u.K. BiH gyalogos ezred-Bécs, 2-Graz,3. Budapest, 4. Trieszt) Később még több gy. ezredet állítottak fel, valamint a bosnyák tábori vadász zászlóaljakat sem említi a cikk. Közülük több zászlóalj Mo.-on állomásozott. Ferenc József a BiH ezredeket elitezredeknek nevezte, ami csak őket illette meg. A Monarchia legkiválóbb katonái voltak. Minden fronton bevetették őket. Mo-on kb. ezer boszniai hősi halott nyugszik. Könyveimben megírtam történetüket, valamint a magyar és osztrák katonák részvételét a török frontok harcaiban. A török katonák harcait is Macedóniában, Romániában, valamint Galíciában. Bolek Zoltán

Fredddy 2015.06.19. 14:51:28

@magyarmoszlim: szia! Megpróbálom majd beszereznia könyvet. Ez nem a teljes haderő ismertetése, csak az index címlapra került ki ezzel a címmel, igyekeztem a przemysli vonatkozású dolgokat összeszedni csak (ezért nincs benne pl a haditengerészet se).

Orszag 2015.06.19. 14:52:30

@Fredddy: Puskabuzi alatt azokat értem, akik értettek is hozzá. :) Nagyapámnak is egy Frommer Stopja volt, soha nem utalt rá revolverként.

magyarmoszlim 2015.06.19. 14:57:42

Az első könyvet ingyen megkaphatod, ha bejössz a mecsetünkbe. Róbert Károly Krt. 104. A másik kettő nyomtatás alatt.

wraith42 2015.06.19. 16:02:52

Csak a pontosság kedvéért: Gallipolinál és Palesztínában egy 24 cm-es M98 mozsárüteg harcolt (később már csak egy fél). A 30,5-ekhez nem volt megfelelő az infrastruktúra, sőt még az M98 szállítása sem volt problémamentes.

Fredddy 2015.06.19. 16:07:34

@wraith42: én úgy emlékszem (Talán Révai sorozatban olvastam), Gallipolihoz vittek le harmincésfelest. Miután Bulgária csatlakozott, és lenyomták Szerbiát, megnyílt a vasúti szállítás útja Törökországba.

wraith42 2015.06.19. 16:13:21

@Fredddy: nem akarok nagyon erősködni, de ez az egyik kutatási témám :) Alapvetően tényleg egy 30,5-es üteget akartak küldeni, de a kiküldött tüzértisztek megállapították, hogy az nem fog eljutni Gallipoliba (mármint a szállítás közúti részén), úgyhogy maradt a kistesó.

de.wikipedia.org/wiki/%C3%96sterreich-Ungarns_Truppen_in_Pal%C3%A4stina

Fredddy 2015.06.19. 16:20:27

@wraith42: persze, hiszek neked, Révai írta, az még korabeli okosság, lehet, hogy az újságírók minden nagyobb löveget harmincésfelesnek néztek (vö: ,,tank")

Könyveslány 2015.06.19. 17:08:37

Ez nagyon jó volt, de akár ketté is vághattátok volna.

Minorkavidor 2015.06.19. 18:20:58

@tudi: @Fredddy:

Az OMM puska karabély és kurtály készlete 1914. július 28-án 2,5 millió db kézifegyver volt Ebből csak 800.000 db korszerű 1895M Mannlicher. A maradék 1,7 millió darab az megoszlott az 1890M, 1888/90M Mannlicher, az 1872M fruhwirth-karabély, az 1874M Krupatschek-karabély, az 1873/77 M és 1867 M Werndl fegyverek között.
A normál sorgyalogságot még csak-csak eltudták látni 1895M Mannlicherrrel, de a népfelkelőknek, a vasútbiztosító és pótalakulatoknak már csak a múzeumi darabok jutottak.
Az évvégére az OMM puskaallománya 1,5 millió darabra csökkent. Azzal együtt is, hogy mindjárt a háború elején lefoglaltak 75.000 db 6,5 mm-es Romániának és 70.000 db, 7 mm-es Mexikónak, a Streyrnél készült fegyvert. Ezenkívül még Németországból és a semlegességét az EVH-ban is jól kihasználó Svájcból 100.000 db Mauser puskát is vásároltak. Ez is bezavart a töltényellátásba, mert pl.a Planzer-Baltin hadseregnél 3 különböző puska is volt.
Nehézséget okouott a fegyvergyártás lassú beindulása. Az OMM gyárai az egész EVH alatt mindössze 3,5 db puskát, karabélyt is kurtályt gyártottak.A két fő fegyvergyár az ausztriai Streyr és a budapesti illetőségű Fegyver- és Gépgyár. A legtöbbet 1916-17-ben állították elő. A géppuskagyártás Steyrnél össpontosult a háború alatt összesen 37.500 db géppuska készült a Monarchia fegyvergyáraiban.
A gyalogsági fegyverek gyártása azért nem volt kielégítő, mert a Monarchia hadereje 8 millió katonát mozgósított, rájuk csak mindösszesen 6 millió puska, karabély és kurtály esett.
Most a legnagyobb gyalogsági fegyvergyárunkról a FÉG-tól néhány adat:
A gyárat 1981-ben alapították a hadsereg 8 mm-es Mannlicher rendszerű puskákkal történő ellátása érdekében. A gyártáshoz szükséges idomszereket idomszereket és 200 db mintafegyvert a steyri gyár adta át. Az első 6.000 db szállítmányt 1892-ben adták át a seregnek. Egy év múlva már 50.000 puska volt az éves teljesítménye, ekkor már nyereséget termelt. A Sikeres teljesítés után már 189.000 db-os megrendelést kapott 1888 és 1888/90M karabélyok gyártására, ezen felül még szuronyt is gyártottak. Mindezen megrendeléseknek a legmagasabb színvonalon tettek eleget 1896-ban. A gyár emblematikus figurája Frommer Rudolf volt, aki főkonstruktőri munkája mellett cégvezető, majd igazgató lett. Közel 150, zömmel fegyverekkel foglalkozó szabadalma volt, melyeket 22 országban 862 szabadalmi bejegyzés védett. Az EVH-ban elsősorban töltények, puskák és pisztolyok gyártására állt rá. E kézifegyverekből 1914-ben a havi termelése 20.000 db volt. Ez még 1914 végére 50.000-re emelkedett, majd 1915 végére elérte a havi 80.000 db-ot, 1916 végén havi 110.000 db, majd 1917. júniusában jött a csúcs havi 115.000 db-os teljesítménnyel. A maximális napi teljesítménye napi 1.200 db volt. 1917 végére a kézifegyverek előállítása a nyersanyag-, energia- és a munkáshiány miatt visszaesett visszaesett az 1914. évi szintre, ahonnét 1918-ban sem mozdult el.

Freddynek:
Adatok a tüzérség hadiállományáról (MKH)
A hadiállomány a háború előestéjén 458 havi díjast, 189 tisztjelöltet és 16.211 legénységi állományú katonát, 1.680 hátas és 11.844 hámos lovat tett ki. 1914-ben a tábori ágyús üteg hadilétszáma 6 tiszt, 1 zászlós, 167 legénységi állományú, 137 ló, 6 löveg és 13 jármű, míg a lovas tüzérütegeké 5 tiszt, 1 zászlós 170 legénységi állományú katona, 178 ló, 11 jármű volt. A mozgósítás után egy 4 üteges honvéd tüzérezred több mint 800 katonával, 650 lóval és 52 járművel rendelkezett, a menetoszlopának hossza a vonattal együtt 2.100 lépés volt. A vonat az őszi csapatgyakorlatok illetve a hadra kelt tüzérség felszerelését szállította, vezetője egy gazdászati tiszt volt. Az 1. honvéd lovas tüzérosztály 470 főt, 530 lovat és 33 járművet számlált, menetoszlopának hossza 1.700 lépés volt.

Minorkavidor 2015.06.19. 21:20:05

A lovasság adatai pontatlanok:

A Monarchia lovassága a háború kezdetén az alábbi alakulatokból állt.
15 k.u.k. dragonyos ezred (1-15-ig számozva)
16 k.u.k. huszárezred (1-16)
10 honvéd huszárezred (1-10)
11 ku.k. ulánus ezred (1-8 és 11-13)
6 landwehr huszárezred (1-6)
Ez összesen 58 lovasezred. Ennől 44 lovasezred alkotta a sereglovasságot. 11 hadosztályba szervezték őket, hadosztályonként 2 dandárba szervezett 4 ezredet.
A fennmaradó 14 ezredet 14 hadtest között osztották el. Minden hadtest kapott 1-1 lovasezredet. Ezeket a gyaloghadosztályokhoz osztották be.
A sereglovassághoz tartozó 11 lovashadosztályból az. és 11. lovashadosztály volt a magyar királyi, a többi a k.u.k. Az. 1. lovashadosztály központja Temesvár, a 2. Pozsony, a 3. Bécs, a 4. lemberg, az 5. Budapest, a 6. Jaroslau, a 7.Krakkó, a 8. Stanislau, a 9. Pardibitz, a 10. Budapest, 11. Debrecen. Budapest helyzete egyedülálló: 2 lovashadosztály központja is itt volt, egy honvédé és egy közösé.
A csapatlovasság fő feladata a közelfelderítés és a menetbiztosítás volt, továbbá a közelfelderítéssel kapcsolatos harcfeladatok pl. a fontos pontok elfoglalása és tartása a gyalogság beérkeztéig.
A sereglovasság feladata a távolfelderítés, a szárnybiztosítás, határvédelem. a leplezés, a sajár felvonulás védelme, az ellenség felvonulásának zavarása, a döntésben való közreműködés, tartalékképzése, illetve az ellenség hársó összeköttetési vonalai elleni portyák, végül a lovasrohamok végrehajtása.

Más

Az Rába nem 3 országos járművet váltott ki, hanem 10-t. Az osztrák- magyar hadvezetőség ui. az alábbiak szerint határozta meg a szállítóeszközök kapacitását:
országos jármű: 3 q,
tehergépkocsi: 2 t,
tehervagon: 10 t.

wraith42 2015.06.19. 23:22:52

@Minorkavidor: A landwehreknél ulánus ezredek voltak + a tiroli és dalmáciai lovasított országos lövészosztály (reitende Landesschützen Division)

magyarmoszlim 2015.06.20. 09:34:56

@wraith42: 150 magyar katona halt hősi halált Csanakalénál.

Tiangong 2015.06.20. 10:18:50

Nagyon jó írás, mindig érdekes cikkeket produkál Ferenc József kora. Várom a következő részt. :)

Régóta foglalkoztat melyik volt a történelem első páncélos autója, vagy olyan motorizált járműve amely fegyvert hordozott és alkalmazták is vagy rendszerben tartották. (Leszámítva a páncélvonatokat meg a prototípusokat amiket kiállításokon bemutattak)

Sokáig az 1911-12-es Olasz-török háború egy szem "Fiat Arsenale"-ja amit ismertem, nemrég az 1909-es Törökországi forradalomban használt "Charron, Girardot et Voigt" páncélautó került látóterembe.

Esetleg tudtok régebbi esetről?

Flankerr 2015.06.21. 19:06:27

Kiváló írás, akár csak az első, gratulálok!

Fredddy 2015.06.21. 19:33:31

@magyarmoszlim: előre is köszönöm, majd megpróbálok valahogy eljutni oda!

@Könyveslány: köszi! Ennél jobban vágni már nem akarom, így is hat rész:)

@Tiangong: a Tolnai-féle technika vívmányai-könyvben 1908-ban már van szó motoros önjáró ágyúról, illetve ágyúhordozóról, de konkrétum nincs írva, nem tudom, milyen eszközről lehet szó.

Fredddy 2015.06.21. 19:35:01

Egyébként köszönöm mindenkinek a pozitív kommenteket, örülök, hogy ennyi embernek tetszik! Csütörtökön jönnek az oroszok!

Fredddy 2015.06.21. 19:42:26

@Minorkavidor: az egységek számánál csak a k. u. k. volt felsorolva, ezt javítottam. A Landwehrnek viszont enm voltak huszárjai, hanem csak ulánusai, az a hat ezred mind ulánus.

Magyar parasztszekérből van fatengelyes és vastengelyes modell, én úgy tudom, utóbbi volt az elterjedtebb, az elbír 1 tonnát.

Valandil 2015.06.22. 09:44:10

@Űrkovboj: Nem csak a lövedék-, hanem a lőpor fejlődés is izgalmas, jó nagy téma. Remélem valaki megírja majd ide. :D

Minorkavidor 2015.06.22. 15:56:56

@Fredddy:

Látod Freddy az I. rész egyik hsz-ban erről írtam, különböző források, különböző adatok és nem magyarázzák meg a lábjegyzetben, hogy hogyan kell értelmezni!: mind a lovassági, mind a szekeres adatot az MEVL-ból vettem. A lovassági szócikk nyitva is van a 410 oldal rövidetve van (ahogy egy lexikonban illik) hu. és nem ul.
A 2 féle szekértömeg adatot azért is érdekesnek tartom, mert a seregnél szabványosítottak, az ilyen szekereket nevezték országos járműnek.

Minorkavidor 2015.06.23. 15:55:08

@Tiangong:

1: Az OMM:
Az első kísérleti páncélkocsit még 1902-ben megépítették, ez egy 4x4 kerék meghajtású 1 géppuskával felszerelt Austro-Daimler típusú páncélgépkocsi volt, melyből csak 1 példány készült el. 2 fős személyzet kezelte.
1907-ben megépítették egy újabb kísérleti példányt, szintén 1 db-t. Ezt a Skoda-Daimlert már2 géppuskával szerelték fel.
A következő lépésre már csak 4 évet kellett várni. Ekkor jelentkezett Burstyn a maga járművével. A jármű elkészült, a legmagasabb helyen is bemutatták, ez lett azonban a veszte. Ugyanis Ferenc Józsefet, és ami a lényeg a lovát sem készítették fel a jármű által okozott zajra. A zajtól a ló megbokrosodott, a 81 éves uralkodó alig tudta megfékezni az állatot. Miután ez sikerült, leszállt a lovára és közölte, hogy neki ilyen masina nem kell. Ha az uralkodónak szóltak volna, hogy a bemutató előtt szálljon le a lóról 8áálva, vagy ülve nézze a bemutatót) és a lovat egy markos lovász tartotta volna, akkor valszeg zöldutat kap terv. Burstyn azonban nem keseredett el, Németországba utazott, de ott is elutasították a tervét. Ezt sokáig nem értettem, hiszen Németország fejlettebb állam volt. Egészen addig amíg kezembe nem került Burgdorff, Stephan – Wiegrefe, Klaus - Az első világháború - A XX. század őskatasztrófája c. munkája,Napvilág Kiadó, 2010.
Ebből kiderül, hogy ebben az időben a katonai költségvetés 85 %-át a haditengerészet kapta, míg a szárazföldi haderőre csak 15 % esett.
Közvetlenül a háború előtt, -1914 februárjában - szintén a Skoda Művek kidolgozta egy 3 fős 1 géppuskával felszerelt páncélgépkocsi tervét, de még a protot
ípus sem készült el.

2. Németország
Noha lényegesen fejlettebb állam volt, mint a Monarchia, de 1914 előtt, a fent említett okból még odáig sem jutottak el, mint az OMM.
1912-ben Burstyn tervezett részükre egy motoros löveget, de ez kiforratlan volt.
1913-ban megépült a Goebel szárazföldi páncélos cirkáló prototípusa. 1914 előtt mindössze ennyi.

3. Nagy-Britannia
Az első páncélozott járművek a traktorok voltak. Az 1899-1902. évi angol-bűr háborúban páncélozott traktorokkal szállítottak lőszert a csapatok részére. Ők is 1902-ben építették meg első páncélautójukat, amely egy jó használható konstrukció volt. Majd 1907-ben a Rolls-Royce épített páncélkocsit.

4. Oroszország
Ők 8 db Russo-Baltic C tehergépkocsit páncéloztak fel és 3 géppuskával szerelték fel ateherautókat, csakhogy a nagy súly miatt a talajjáró képességük annyira leromlott, hogy gyakorlatban használhatatlanok voltak.

Fredddy 2015.06.23. 18:46:41

@Minorkavidor: szerintem pont az országos jármű nem volt szabványosítva, az tájegységenként változik még ma is, a hegyvidéki szekerek pl kisebbek.

Voltak szabványos szállítójárművek egyébként, az élelemszállító kocsira csak összsúlyt találtam, 900 két lóval, 1200 néggyel. (Ez meg a másik, a szekeret alapvetően lehet rakni, max több lovat fognak be)

Az orosz páncélautóépítésről lesz szó a következő részben, az igen fejletlen járműipar ellenére meglepően nagy gondot fordítottak páncélos járművek építésére.

A Burstyn-tankot viszont tudtommal nem építették meg. Az ekkoriban megjelenő lánctalpas traktorokkal folytak katonai kísérletek, Burstynt ezek ihlették meg. Ferenc József lovát valami más jármű ijeszthette meg.

Minorkavidor 2015.06.23. 21:11:13

@Fredddy:

Az országos járműben nincs igazad, hiszen az országos pont azt jelenti, hogy kincstári szekereket szabványosították lásd Magyarország a Második Világháborúban Lexikon.
A szekér súlya a MEVHL-ben szerepel. Annyi kiegészítés ehhez, ami valszeg az eltérést okozza, hogy a hadvezetőség a háborúra kisebb terheléssel számolt, pl. a vasúton történő szállításnál a tényleges terhelhetőség 50 %-val számolt már a háborús tervezés időszakában! Elképesztő, máshol mindig a max-al, vagy max+ terveztek. Ugyanezt
tehette a szekerek esetében is.

Más:

A Monarchia 2.842 löveggel rendelkezett: 1.734 tábori ágyú, 420 tábori tarack, 296 hegyi löveg, 112 közepes tábori löveg, 208 közepes ostromlöveg, 72 nehéz ostrom löveg.
A közös hadsereg 42 tábori ágyús ezred, 1 ezred,- 2 osztálytörzzsel, 2 osztályba szervezett 5 üteggel, ütegenként 6 ágyúval és pótkerettel rendelkezett. Összesen 222 üteg, összesen 1332 ágyú
A magyar Honvédség 31 ágyús üteggel rendelkezett, összesen 186 ágyú.
A Landwehr összesen 16 ágyús üteggel rendelkezett, összesen 96 ágyú.
A lovashadosztályok tüzérségét 9 lovastüzér-osztály alkotta, melyek 1 osztálytörzsből, 3 4 löveges ütegből, lőszertelepből és pótkeretből álltak.Összesen 108 db ágyú.
A magyar Honvéd lovas tüzérosztály 3 ütegbe szervezett 12 ágyút számlált.

A közös hadsereg 14 tábori tarackos ezred általában, ezredtörzsből, 2 osztálytörzsből, két, egyenként 2 üteges osztályból (24 tarack) és pótkeretből állt. Összesen 54 üteg, 324 tarackkal.
A Landwehr 16 tarackos ütege 96 tarackot számlált
Ezen kívül volt 14 nehéztarackos osztály, ezek, osztálytörzsből 2, 4 löveges ütegből, lőszertelepből és pótkeretből álltak. Összesen 28 üteg. Összesen 112 közepes tábori löveg.
1 hegyi tüzérezred 10 ezredtörzzsel, ágyús és tarackos osztálytörzzsel, egyenként 4 ágyús és 2 tarackos üteggel, valamint pótkerettel (ebből lesz az ezredek 5. hegyi ágyús ütege), és egy önálló hegyi ágyús osztály, amely osztálytörzsből, 2 ütegből és lőszertelepből állt. Összesen 74 üteg. Összesen 296 hegyi löveggel.
A fennmaradó 208 közepes és 72 nehézlöveg szervezeti beosztását nem ismerem. Lehet, hogy ezek a vártüzér és népfelkelő tüzér csapatok alá tartoztak és a várban állomásoztak. De a várnak 875 lövege volt. Hol a többi. A fennt felsorolt löveg megoszlás mind Galántai könyvében, mind a lexikonban, mind a magyar tüzérség 100 éve c. munkában így így szerepel.

wraith42 2015.06.24. 17:34:18

@Minorkavidor: Bocs, de szerintem rosszul tudod. Az Austro-Daimler páncélautót 1905-re építették meg. Két toronyváltozata volt (de egyazon járművön próbálták ki). Az 1906-os őszi hadgyakorlaton történt az apróbb malőr, amikor egy csomó magasrangú résztvevő meg vendég lova megbokrosodott a hangjától és erre jegyezte meg FJ, hogy "ilyesmi nem való katonai használatra". Nyilván nem ezen egy momentum miatt lett elkaszálva a projekt, bár biztos ez is benne volt. Alapvetően az öreg, begyepesedett tábornokokból álló vezérkar nem tudott vele mit kezdeni, ők még valahol a napóleoni háborúkban éltek :)

A Burstyn féle jármű terv szinten megragadt, szerintem még a makettje sem korabeli, hanem későbbi.

Tiangong 2015.06.24. 18:29:44

@Minorkavidor: Köszönöm az információkat, főleg az OMM gépeivel nem voltam teljesen tisztában.

Az amerikaiak is korán kivették a részüket az efféle járművek megalkotásában.

A búr háborúban készült páncélozott gőzös vontató (ami tudtommal Fowler B5 alapra szerelve) közel került ahhoz hogy az első alkalmazott, felfegyverzett vagy páncélos önerőből működő jármű legyen (és nem vonat), de tudtommal mind a 3 példányát hajóval való megérkezése után Dél-Afrikában megszabadították páncéljától alkalmazása előtt.

Minorkavidor 2015.06.24. 21:06:21

A posztban említett híradó és fényszórós egységek, nem önálló szakcsapatok, hanem a műszaki fegyvernem részei volt. E fegyvernem akkor jóval kiterjedtebb volt, mint. Az természetes, hogy az utász-, árkász-, hidász és aknászegységek idetartóztak, de idetartozott az elektro-, híradó-, fényszóró- és vasúti csapatok is. A korban az egyes számot használták: műszaki, aknász, árkász stb. csapat.
Árkászcsapat (Sappeur-Trappe): 1914-ben 14 árkász-zászlóalj volt, az 1917.12.15-i átszervezésig mikor egyesítették az utászcsapattal 60 zászlóaljra nőtt a számuk (ebből 24 magyarországi kiegészítésű volt). Főfeladatuk az erődítési munkák elvégzése volt. De igénybe vették őket átjárónyitásra az aknamezőn, erődrombolásra, aknaharca, valamint út-, és hídépítésre is, sőt gyalogos harcban is bevetették őket. Az alapvető szervezési egység a zászlóalj, mely önálló tevékenységre is képes századokból állt.
Elektrocsapat: 1914-ben még nem létezett, 1915-ben állították fel az első egységeket, a háború végén már 18 elektrozászlóalja és néhány önálló elektroszázada volt. Itt is a zászlóalj volt az alapvető szervezeti egység, a zászlóaljak 4 századból álltak. Feladatuk a hadsereg számára termelő erőművek működtetése. Ezen erőművek látták el árammal a villamos akadályokat, kőfúrógépeket, fűrészeket, szivattyúkat, drótkötélpályákat, biztosították az óvóhelyek világítását.
Utászcsapat (Pionier-Trappe): 1914-ben 8 utászzászlóalj volt, melyből 3 volt magyarországi kiegészítésű volt. Az alapvető szervezeti egység itt is a zászlóalj volt, mely 5, szintén önálló feladatmegoldásra képes utászszázadból állt, mozgósításkor +2 menetszázad állt fel, az utászszázad a gyalogos hadosztály műszaki megerősítését látta el. A legsokoldalúbb és legképzettebb csapatnem volt: utakat és hidakat épített, javított és rombolt, folyóátkeléseket hajtott végre és biztosított, állásokat és akadályrendszereket létesített és rombolt, sőt gyalogos harcban is bevetették, amely felőrölte az erejét. Tovább gyengítette erejét, hogy az átszervezéskor (egyesített árkászcsapat létrejötte) nem vették figyelembe tapasztalatait és hagyományait. Kezdetben az utászok működtették az újdonságokat: aknavető és légaknavető, gránátvető és a lángszóró).
Aknászcsapat: az utászcsapatból kikülönített alakulattípus. Az utászzászlóaljak kötelékében folyamaknász-századokat hoztak létre. A századok folyami aknászosztagokra tagolódtak. Feladatuk támadásban az ellenség hajóinak, hídjainak, egyéb vízi építményeinek a rombolása, az ellenség hajózásának megakadályozása, vagy legalább zavarása, az ellenség aknazárainak a semlegesítése. Védelemben: folyami aknazárak létesítése és védelme, saját hajók, hidak és egyéb vízi építmények, saját folyószakaszok védelme.
Hidászcsapat: szintén az utászcsapatból lett kikülönítve. 1914-ben két, 4 századból álló hídépítő zászlóalj állt fel. Feladata: állandó jellegű nehézhidak építése. A hidak építésén, javításán kívül, Erdélyben még drótkötélpályát is építet. Speciális felszerelésükből kiemelkedik: 2 db 45 tonnás hajó, mely 1918-ra 100 db-ra nő, 8 db gőzcölöpverő (1918: 11 db), 6 db 70 LE-s motorcsónak (1918: 64 db), 2 db 15 tonnás mozgódaru illetve 1914M Herbert-mező, amely a 30,5-ket is elbírta (1918: 8 db 1908 M, 13 db 1912 M, 121 db 1914 M és 1916 M Herbert-hídmező.
Fényszórócsapat: az elektrocsapathoz hasonlóan szintén az EVH-ban született meg. Noha a műszaki csapat része volt mégis a tüzér és légvédelmi csapatok állományában működött. Szervezeti egysége a világító osztag volt, amely 2-3 szakaszra tagozódott, a szakaszok állománya 1-2 tiszt és 50-100 legénységi állományú. Feladata: az ellenséges célok megvilágítása és a saját erők éjszakai tevékenységének segítése.
Híradócsapat: az önálló híradó csapatnem 1912-ben születik meg, amikor az addig egységes vasúti-, és távíróezredből önálló híradó és vasúti ezredet szerveznek, dandár szinten viszont még közös egységben vannak. A híradóezred neve távíróezred, mely 16 századdal rendelkezik, minden hadtestnek 1. A csapatnem a háború alatt tovább specializálódik: távíró, rádiótávíró (távbeszélő, földtávíró), távíró-építő, távíró-szer, fényjelző, jelentőkutya és postagalamb alosztályok jönnek létre. A távíró-század 5 szakaszból állt, amelyek könnyű, nehéz, és/vagy parancsnoksági távíró szakaszok. A rádiótávíró ezredek a rádióállomásokat működtették. Feladatuk: a hírközlés, a rádióforgalom ellenőrzése és az ellenség rádióforgalmának zavarása, kódjainak feltörése, a saját védelme. Itt a századok általában 3 rádió-, 4 különleges távírószakaszból, 4 kisrádió-állomásból, 2 távbeszélő-állomásból, - mely feladata a távíró fogalom ellenőrzése – továbbá 4 földtávíró- állomásból, néha 1915 M kézi rádióállomásból, végül iránymérő állomásból állt. Legalább 1 db rádióállomással minden hadtest, hadsereg és hadseregcsoport rendelkezett.

Minorkavidor 2015.06.24. 21:07:54

Vasúti csapat (Eisenbahn-Trappe):
Már 1873-ban felállították az első 5 vasúti osztályt. A vasúti és távíróezred (Eisenbahn- und Telegraphen—Regiment) 10 évvel később, 1883. augusztus 1-én alakul meg, 2 zászlóaljjal. A III. zászlóalj 1889-ben jön létre. Az újabb átszervezéskor ezredszinten különválik a híradócsapattól, de dandárszinten még együtt alkotják a közlekedési dandárt (Verkehrstruppen-Brigade).
A vasúti ezred békeidőben 12 vasúti századból állt, mozgósításkor 28 század állt fel, a századok száma 1915 júniusában már 39. Mozgósításkor felállított 4 tábori lóvasutat, 1gőzüzemi tábori vasutat, 3 mozgó és 1 állandó vasúti szertárat, 3 vár-tábori vasutat Krakkóban Polában és Przemyślben. A vasúti századok feladata: vasút és vasúti híd építése, felújítása, helyreállítása, illetve ezek rombolása visszavonulás esetén. A hadi állományra emelt vasúti század 269 fő volt, - 6 tiszt és 263 főnyi altiszt és legénységi állományú- en kívül 24 jármű és 56 ló.
1918-ra az irányítást 7 katonai vasútépítő igazgatóság és 3 hadivasút parancsnokság végezte.
Ugyanebben az évben az állományt az alábbi alakulatokba tagolták:
39 vasúti, 32 könnyebb felszerelésű tábori vasúti század, 1-1 hídépítő, nyomkijelző és víz alatti vágó különítmény. 4 mozgó vasúti szertár, 7 szintén mozgó vasúti fiók szertár, 4 szállítható vasúti műhely. 2 vár-vasútparancsnokság (Krakkó és Pola), 2 tábori vasútparancsnokság. Egy, 3 szakaszból álló gőzüzemű tábori vasút, 8 sodronypálya építőszázad, 41 sodronypálya forgalmi század, 3 sodronypálya forgalmi szakasz, 6 sodronypálya szertár, 1 fiókszertár. 109 hadifogoly munkásosztag-keret, 1-1 villanyosvasút-építő század és villanyosvasút forgalmi század, 8 forgalmi zászlóalj, közvetlenül az arcvonal mögött 13 vasúti forgalmi század, 2 tartalék forgalmi század. A kisvasutaknál 6 forgalmi különítmény, 2 benzin-villanyos vasút, 19 hadivasút forgalmi század, 13 görpálya forgalmi század, 3 vasúti kompforgalmi különítmény és 5 páncélvonat.
E gigantikus szervezet 3.400 tisztet, 74.000 altisztet és legénységi állományú egyént foglalkoztatott. Őket segítendő beosztottak ide 20 népfelkelő századot és 50-60 ezer hadifoglyot. Ez utóbbi hadijogsértés volt, mert a hadifoglyokat nem lehetett (és ma sem lehet) olyan munkára befogni, amely hadi-, vagy hadiipari jellegű tevékenység.
A vasúti ezred üzemeszköz-állományát az alábbi eszközök alkották:
62 db sínautó, 200 szétszedhető normál nyomtavú vasúti teherkocsi, 36 normál nyomtávú generál-mozdony, 29 tábori vasút (keskeny nyomtavú mozdonyokkal és kocsikkal, illetve 5.000 motorkocsi).

A vonat (Train): anyag és személyszállításra, valamint utánszállítás céljából felállított alakulat volt.
2 részre osztották:
Seregvonatra (Armee-Tran): a seregtestek élelmezésére és harckészségének fenntartására beosztott mozgóintézeteket jelölte. Részei: lőszer-, egészségügyi-, élelmezési- és műszaki vonat, valamint a mozgó tábori ruharaktár.
Csapatvonatra (Truppe-Train): ez a csapattestek felszereléséhez tartozó anyagokat szállítja. Szintén 2 részre oszlik:
Ütközetvonat (Gefechts-Train): a napi szükségleteket szállította.
Málhavonat (Bagage-Train): az alkalomszerűen szükséges anyagokat szállította.
Békeidőben 3 ezredbe szervezték, melyek 5-5 osztályból (77 század) álltak. Háborúban az ezredek mint pótszázad felállító törzsek működtek.

David Bowman 2018.09.02. 15:58:55

@Hiryu2,01: Ez a cikk nagyon jó. Kár, hogy nem maradt fenn film az elsütéséről. A hangjáról nem is beszélve.