Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

május 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (85) alagút (7) állat (8) amerikai (100) angolok (8) arabok (15) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (5) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (66) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (10) ejtőernyős (27) életrajz (41) elmélet (11) erdély (5) erőd (8) évforduló (53) fegyver (7) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (93) haditengerészet (52) hadsereg (15) hadtörténelem (154) hadtörténet (19) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (49) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (107) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (6) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (58) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) középkor (10) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (54) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lovas (6) lovasság (10) lövészárok (5) magyar (150) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (66) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (30) ostrom (6) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (10) rendvédelem (54) róma (13) román (7) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) svéd (7) számítógép (9) szavazás (14) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (38) szovjet (62) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (70) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) USA (7) usa (53) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (6) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (68) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Przemysl ostromai, VI. rész - ,,Vár állott, most kőhalom..."

2015.07.16. 01:19 Fredddy

Elérkeztünk Przemyslért vívott harcokat bemutató cikksorozatom (1, 2, 3, 4, 5, 6) utolsó részéhez.austria20lemberg.jpg  Ez lesz talán a legrövidebb, mert a harmadik ostromról nagyon kevés anyagot találtam, általában arra szeretik kifuttatni ezt a sztorit, hogy mindenki éhen halt és/vagy hadifogságba került, és megint vesztettünk. Pedig nem: 1915 májusában a Birodalom visszavág!

 

 

  1. Zerstören

 

A német főparancsnok, Falkenhayn 1915 tavaszán újabb dilemmával szembesült. Mindenhol égett a ház, úgyhogy el kellett dönteni, hogy a Balkánon, vagy az orosz front déli részén jelentkező válság kezelésére vesse be II. Vilmos nélkülözhető katonáit. Végül utóbbi mellett döntött. Az eddigi módszer, a Kárpátokból északra irányuló támadás viszont nem vált be, úgyhogy új ötlet kellett. Azt találták ki, hogy ott támadják meg az oroszokat, ahol a nyugat-keleti irányú kárpáti arcvonal északra fordul, hogy észak-déli irányú lengyelországi front legyen belőle. Ezt a kiálló sarokpontot úgy hívták: Gorlice.

Romanov nagyherceg eközben tavaszra egy hatalmas, Krakkón át Szilézia felé irányuló támadást tervezett, de le kellett tennie a tervről, a kárpáti és a mazuri csatában elszenvedett veszteségek megakadályozták a támadásra szánt erők összegyűjtését. Attól persze nem kellett tartani, hogy Oroszország anyácska kifogy a fiakból, egyszerűen csak a rettegett ,,ember-reservoir”-ból sem csettintésre lehetett azért bevethető hadosztályokat felszerelni, azt majd 30 év múlva. A kezdeményezés így a központi hatalmakhoz került.

Nekik viszont a tervezett támadáshoz először is egy újabb hadsereg kellett, amit fel is állítottak, Mackensenaugustvonmackensen.jpg német tábornok vezénylete alatt. August von Mackensen polgári származása (Anton Ludwig Friedrich August Mackensen néven látta meg a napvilágot 1849 decemberében) ellenére tipikus porosz katona volt, szinte egész katonai szolgálatát Németország keleti felében töltötte (képen, a  fura egyenruha, mely Mackensennek afféle védjegye is volt, a nagy múltú 1. Leib-Husaren-Regiment Nr. 1 nevű ezredé),  A másodosztályú vaskeresztet még a porosz-francia háborúban kapta meg, itt léptették elő hadnaggyá is. Az első világháborúban a gumbinneni és a tannenbergi csatában vezette a XVII. hadtestet, majd novemberben megkapta a 9. hadsereg parancsnokságát. Innen helyezték át a jelentősen átszervezett 11. hadsereg élére, melyet egy osztrák-magyar és három német hadtestből állítottak fel. A német hadtestek már harcedzettnek számítottak, a 11. hadsereg eredeti formájában a nyugati fronton harcolt, a katonák itt komoly tapasztalatokat szereztek a legfontosabb első világháborús skillekben: a kommunikációs vonalak kiépítésében, a tüzérség és a gyalogság együttműködésében és a tábori erődítések gyors elkészítésében.

Az új hadsereget az osztrák-magyar 3. hadseregtől északra helyezték, a 3. és a 4. hadsereg közé illesztették be az arcvonalba. Vele szemben a XI. és a X. orosz hadtest állt, régi ismerőseink: az időközben hercegi címet kapott Radko Dimitrijev és 3. orosz hadserege. Az oroszok frontja mögött komolyabb tartalékok is elhelyezkedtek.easternfront1915b_1.jpg

A gorlicei csatához való felvonulás óriási titokban zajlott, nehogy az általában jól működő orosz felderítés 1387375057_35673_boxart_new_1.jpgmegsejtsen valamit. A csapatok éjszaka mozogtak, a támadó alakulatokat pedig csak közvetlenül a támadás megindulása előtt vezényelték az első vonalba. 1000 löveget vonultattak fel a támadáshoz, a már ott lévőkkel együtt így kb 1500 különféle tüzérségi eszköz várta a nagy fellépést, köztük két harmincésfeles és az egyik tengerpartról áthelyezett 42 cm-es. A munka ünnepe szórványos lövöldözéssel telt. Dimitrijevék viszont nem figyeltek fel arra, hogy ez nem kevés ágyú sok lövése, hanem sok ágyú kevés lövése: a hatalmas tüzérségi arzenál belövését végezték a frissen ide helyezett csapatok. Május 2-án reggel hatkor aztán leszakadt az ég, egyszerre dördült el a rengeteg ágyú, Gorlicéből magából  pár órán belül csak néhány telekkönyvi bejegyzés maradt. A Dunajec-vonalon talán a legjelentősebb városnak számító Tarnówra pedig az említett 42-es lövedékei hullottak (ez januártól kezdve állt itt, összesen 300 lövést adott le a városra, iszonyatos hatással, a vasútállomás fordítókorongját egy ilyen lövedék felfordította, a túlélő oroszok közül sokan megvakultak, vagy megőrültek). ¾ 10-kor befejeződött az ágyúzás, 10-kor pedig rohamra küldték a gyalogságot. Az egész arcvonalon egyszerre hangzott fel a lelkes hurrázás, az előző este előkészített, és a légi felderítés elől gondosan álcázott pontonokon (azt találták ki, hogy a folyóparti töltésekre deszkákat fektettek, arra földet hánytak, így takarták el a légi felderítés elől a gát átvágott részeit) a Dunajecen átcsónakázó osztrák és magyar katonák gyorsan foglalták el az oroszok rommá lőtt túlparti állásait, pláne, hogy volt, ahol már a tüzérségi tűz végzett az összes germanwwiphotos023.jpgvédővel. A nap végére 40 km-es rés tátongott az orosz arcvonalon. Dimitrijevék hiába vetették be a tartalékaikat is, ezúttal ők voltak azok, akiket elsöpört az áradat: csakhamar elesett Tarnów is. Az oroszok egy településen, egy megerődített állásban se tudtak megkapaszkodni, akinek szerencséje volt, megadhatta magát a diadalmasan előrenyomuló csuka- illetve táboriszürke ezredeknek, akinek nem, az nyomorultul pusztult el a menekülőkkel zsúfolt utakon, túlterhelt hidakon a villogó karddal rohamozó huszároktól űzve, vagy az osztrák-magyar-német tüzérség iszonyatos tüzében. A hidakat egyébként az oroszok igyekeztek elpusztítani maguk után, hogy ezzel is lassítsák üldözőiket, a gyalogság és a lovasság csak-csak átevickélt valahogy a folyókon, de a nehéztüzérség előrenyomulásához szükség volt masszív hidakra. Az osztrák-magyar-német utászok kidolgozták a belüket, és itt jött nagyon jól a harmincésfeles könnyű mozgathatósága is. Képünkön osztrák-magyar katonák orosz hadifoglyokat kísérnek, néhányat abból a 140000-ből, akiket a gorlicei csata pár napja alatt ejtettek foglyul.rara4176.jpg

Az előrenyomuló 11. és 4. hadsereg tehát a Kárpátok vonalánál délre néző oroszok hátába került. Conradék és Falkenhayn nem győztek csodálkozni, az első világháború összes tábornoka végig egy ilyenről álmodozott. Május 8-án az előrenyomuló osztrák-magyar-német csapatok elérték a Wislok folyót, közben olyanok voltak, mint pl hogy a debreceni 11. hadosztály egy rohammal verte szét a 48. orosz hadosztályt, 1300 foglyot ejtve (köztük a későbbi fehérgárdistát, Kornyilov tábornokot). Magyarországról is ekkor űzték ki végleg az északi megyékbe betört oroszokat.germanwwiphotos021.jpg

A gorlicei áttörés (van, ahol gorlice-tarnówi áttörés) néven elhíresült esmény támogatására/kihasználására a Kárpátokban vérző Pflanzer-Baltin-féle 7. hadsereg is újabb támadásra indult, az így bekerített és három irányból szorongatott oroszok a Kárpátokból is kénytelenek visszahúzódni a Sanhoz. Ivanov tábornok 8. orosz hadserege megkísérelt egy ellentámadást (sanok-rzesovi csata) az osztrák-magyar 3. hadsereg ellen, melyben a przemysli orosz őrségből elvont csapatok is segítségükre voltak, de nemsokára ők is visszavonulásra kényszerültek a Kárpátok alól. Az eredeti terv szerint a németek pedig az orosz hadsereg másik szárnyán, Kelet-Poroszországban támadnak újra, de itt nincs olyan nagy eredmény, azért Hosszú Nyikolájjal sem lehet a Mazuri-tavakat harmadjára is ugyanúgy megetetni. A németek mindenesetre benyomultak Kovno és Kurland orosz kormányzóságaiba.

 

  1. Rein, raus

 

Nézzük, mi történt mindeközben Przemyslben. Azt korábban megbeszéltük, hogy az erőd orosz nézőpontból Magyarország kapuja- nos, osztrák-magyar nézőpontból pedig Lembergé, úgyhogy továbbra sem írták le. A vár parancsnoka a már említett Artamanov tábornok lett, a városé egy bizonyos Kiviakov ezredes.

Az oroszok azonnal nekiláttak az erőd helyreállításának, ez főleg romeltakarítást és tábori erődítések építését jelentette. 8000 főnyi orosz munkásosztag vonult fel erre a feladatra, közülük többen is áldozatul estek a hátrahagyott osztrák-magyar aknamezőknek. Az infrastruktúrára is nagy gondot fordítottak. A hidak felújítása kulcsfontosságú volt, a felrobbantott vasúti hidak helyére először fahíd készült, majd, mikor ezt az áradás elvitte, két pontonhíd építéséhez is hozzákezdtek. Közben két szilárd híd építésén is dolgoztak.felrobbantva.jpg

A fogságba esett védőkkel az oroszok igen jófej módon bántak, a sebesültek megmaradhattak a várbeli kórházakban (hat ilyen volt) eredeti orvosaik ápolása alatt, a felgyógyulókat vitték csak tovább a hadifogolytáborokba. A tisztek megtarthatták a kardjukat, mint említettem; később sajnos ezt az intézkedést az oroszok visszavonták, sőt, ki is plakátolták, hogy ez a lépés válasz arra a (természetesen alaptalan) hírre, hogy az osztrák-magyarok kínvallatással próbálnak a fogságba esett orosz katonákból hadititkokat kiverni.

A civilek élete azonban sajnos nem volt fenékig tejfel. A város polgármestere, Lanickievic, az első ostrom után elmenekült Bécsbe, helyére dr Blazovszki került, aki aztán összekülönbözött az oroszokkal (állítólag tartalékos főhadnagy volt, és megtagadta, hogy a cárt köszöntse a város nevében), és túszként Oroszországba szállították, így végül egy Gluckievic nevű lembergi rutén ügyvéd lett a polgármester. A fosztogatókedv kordában tartására Lembergből érkezett orosz katonai rendőrség a városba, ez sajnos nem működött túl eredményesen, úgyhogy nemsokára egy másik rendfenntartó alakulatot hoztak a helyükre. Velük sokat javult a helyzet, az orosz rögtönítélő katonai bíróság tíz orosz katonát agyon is lövetett fosztogatás miatt. Idővel antiszemita intézkedéseket is bevezettek, a zsidóknak el kellett hagyniuk a várost (sokan eladták az üzletüket ekkor). Nem kímélte az intézkedés az öregeket, sőt, a sebesültek ápolását végző orvosokat sem, a zsidó orvosoknak április 28-án kellett távozniuk Przemyslből, A Lemberg felé vezető út egy részét ráadásul gyalog kellett megtenniük. De nem csak a zsidók szenvedtek, a Monarchiához való hűség miatt több keresztény polgárt is megbüntettek, Chechovitz gör. kat. püspököt lemondásra kényszerítették, mire az öreg pap szívszélhűdést kapott és meghalt. A przemysli kerületből összesen 6000, 16 és 50 év közötti, katonai szolgálatra alkalmasnak talált férfit internáltak Oroszországba. Az üresen maradt lakásokba orosz tisztek költöztek be, akik igyekeztek az előző lakók fényűző életét folytatni, de kézen-közön azért néhány zongorába bele is szartak.

Április 25-e nagy nap volt a przemysli oroszok életében, nem akárki érkezett ugyanis látogatóba: maga II. Miklós cár. Atyuska előtte Lembergben volt, a vonata este 9-kor futott be nagy katonai pompa közepette Przemyslbe. A főutcán nyitott kocsin hajtott végig (a konvoj harmadik kocsijában állt ő, a negyedikben Hosszú Nyikoláj), éljenző katonái sorfala között (ablaktáblák bezárva, katonáktól a fegyver elvéve, biztos, ami biztos). A lakosságot az eseményről olyan szigorúan eltiltották, hogy mikor később észbe kapva, mégis inkább kivezényelték őket a cárt köszönteni, akkor sem mert senki az orosz zászlókkal feldíszített utcán mutatkozni. A tiszti kaszinóban lakoma várta a cárt, az éjszakát ezután egy helyi villában töltötte (a vendégek kényelmét persze a lakosoktól rekvirált bútorok és berendezési tárgyak biztosították). Reggel felébredvén a VI. sz. erőd meglátogatása volt a program, egykor megebédelt a tiszti kaszinóban, majd háromkor visszavonatozott Lembergbe.

Nem minden orosz lelkesedett azonban annyira az ügyért, volt a várban 2000 főnyi cserkesz katona, akik ugye mohamedánok. Ekkor már túl voltunk azon, hogy a török szultán kihirdette a dzsihádot minden mohamedán számára az antant ellen, a cserkesz katonák ezért megtagadták az engedelmességet, és követelték, hogy fegyver nélküli szolgálatot láthassanak el valahol. A renitensek csoportját az oroszok ágyúval lőtték szét, a 250 túlélőre nyilvános kivégzés várt.

Az ilyen kisebb incidensektől eltekintve az oroszok kezdték magukat egész otthonosan érezni: eredeti céljuk Galícia annektálása volt, a hivatalos közleményekben és a propagandában a száz éve Habsburg elnyomás alá került Galícia felszabadítóiként ünnepelték magukat. A vár orosz őrségét Szádecky-Kardoss szerint eredetileg 40-50000 katona alkotta. Az oroszok fontos szerepet szántak Przemylsnek a haditerveikben, Kusmanek utászai azonban alaposan feladták a leckét nekik: a kívánt minőségű védművek (újra)felépítéséhez sokkal több idő kellett volna, mint amennyi végül is a rendelkezésükre állt.austro-hungarian_infantry_advance_1915.jpg

Május másodikán ugyanis, mint láttuk, beindultak az események: egy dolog, hogy a védőseregből több alakulatot is elvontak az összeomló front megsegítésére, a nagyobbik baj, hogy ennek ellenére sem kellett két hétnél többet várni az ostromlók megérkezésére. Május 14-én a központi hatalmak csapatai elérték a Sant. Dimitrijev ittmegpróbálta összegyűjteni erőit egy ellentámadásra, mely a folyó Przemysltől északra fekvő három erős hídfőjére támaszkodott volna. A bolgár tábornok összesen 23 hadosztályt szedett össze erre a célra, de ezek nagy része már csak névleg volt hadosztály, a gyakorlatban mindenféle szétvert alakulatok töredékeiről volt szó., a 10. és a 14. orosz hadtestnek például mindössze 1000 bevethető embere maradt. Ilyen állapotban nemhogy támadni, védekezni is alig tudtak (pedig nagyon kellett volna, a beszakadt front egyben azt is jelentette, hogy a támadók az északon, a Visztulánál állásaikat tartó, illetve délkeleten, a román határ körül harcoló orosz hadseregeket is oldalba kapták). 14-én a jaroszlaui hídfő esett el József Ferdinánd főherceg 4. orsztrák-magyar korbeveve.jpghadseregének katonái előtt, másnap a 2. német gárdahadosztály kelt át a Sanon. Őket szorosan követte az osztrák-magyar 12. hadosztály. 18-ára már csak egy hídfő volt Dimitrijev kezén, Jaroszlau eleste után a przemysli oroszok is elkezdtek nyugtalankodni, ami leginkább abból látszott, hogy potom áron, nagy tételben kótyavetyélték el a kincstári felszerelést és ellátmányt.

Przemysl várát elsőként az osztrák-magyar X. hadtest érte el- már május 16-án. Ők gyakorlatilag hazatértek, hiszen a hadtest békeidőbeli állomáshelye Przemysl volt, már csak az Artamanov vezette agresszív lakásfoglalókkal kellett valamit kezdeni. Nem is teketóriáztak sokat, egyből rohamra indultak a VII. számú (pralkowcei) erőd ellen, ha jól látom a térképen, ez a legnyugatabbi erőd. A hadtest katonái bátran előrenyomultak, és elfoglalták állásaikat az erőd tövében, magát az erősséget azonban nem tudták bevenni, mert egyelőre csak a saját könnyű tábori lövegeiket tudták használni ellene, a nehéz ostromtüzérség előreszállítása az oroszok által elpusztított hidak miatt késedelmet szenvedett.

Közben délen is zajlott az előrenyomulás, olyannyira, hogy az elmúlt év végén sok keserves harcot látott Magiera magaslat is a austro-hungarian_soldiers_1.JPGközponti hatalmaké lett, ezzel Przemyslt már délkeletről is fenyegethették. Az oroszok vonala Huszakov és Jaksmanice között áll, a déli irányból támadó osztrák-magyar-német csapatok itt hosszabb megállásra kényszerülnek, így keleten az ostromgyűrű nem tudott teljesen körbezárulni..

Mackensen 24-én adott parancsnot a San-vonal elleni általános támadásra, ezen a napon el is foglalták Radymnot (Radymno a Przemyslből északra vezető úton fekszik, alig pár kilométerre az erődvárostól). 27-ére a támadó sereg újabb 20 km-t haladt, a vár ezzel északról is át volt karolva.

Közben azért Dimitrijev is összeszedte magát, a váltakozó sikerrel (képünkön egy számára kevésbé sikeres pillanat) napokon át folyó San-menti csatában germanwwiphotos025.jpgsikeresen megvédte az egy megmaradt, sieniawai hídfőjét. Sok öröme nem telt benne: 31-én elesett Stryj is. A támadók eddigre 120 km-t tettek meg, folyamatosan harcolva, és nem úgy tűnt, mintha lassítani akarnának a tempón. Nem is várták meg a vár teljes bekerítését, május utolsó napjaiban teljes erővel megkezdődött az ostrom. 24-én végre munkába álltak a félelmetes német Kövér Berták, egyelőre a VII. erőd elleni, nyugati irányból induló támadás támogatására. A X. hadtest katonái így 29-én estére már be is vették az erősséget, az oroszok azonban az összes tartalékukat ideirányítják, így a VII. végül senkiföldjévé válik.

 A X. hadtest harcai arról győzték meg az oroszokat, hogy a fő támadás a legkézenfekvőbb, délnyugati irányból indul, ez azonban tévedésnek bizonyult. A döntő támadás igazából nem itt, hanem északon készült, csak az északi részen álló ostromlókkal sem tudott az ostromtüzérség lépést tartani, a saját könnyebb tábori tüzérségükkel pedig ők sem tudták ,,rohaméretté” tenni a várat. Az orosz felderítés nem vette észre, hogy itt igazából elég nagy sereg gyülekezik, mozgolódásukat, akcióikat elterelő támadásnak vélték.

hermann-von-francois.jpgKözben Francois német tábornok (balra) délkeletről szorította a gyűrűt a vár körül: a luxemburgi hugenotta családból származó tiszt a német XXXXI. tartalékhadtestet (81. és 82. tartalékhadosztáy) vezette, melyben osztrák-magyar tüzéralakulatok is voltak.

Északon a 11. bajor (Kneussl tábornok -jobbra- vezette) és a 45. porosz gyalogoshadosztály állt, paul_von_kneussl_1862-1928.jpghozzájuk volt beosztva az egyik osztrák-magyar közös lovasezred egy zászlóalja, akik gyalog harcoltak. Mikor hozzájuk is megérkezett a nehéztüzérség, a Gorlicét elsöprő iszonyatos pusztítás Przemysl jól-rosszul helyreállított északi erődjeire is rázúdult. Miközben a gyalogság megközelítette az erődöket, 30-ával kezdve német és az osztrák-magyar tüzérség összes eszközét bevetették itt, a 42-esektől kezdve harmincésfeleseken át a 8 cm-esekig, talán még döglött macskával is megdobálták a várvédőket (a lenti képen két 21cm-es német M1910 Krupp-mozsár látható. 121 kilós gránátját 9400 méterre tudta ellőni, azok a lapos vackok a kerekén a puha talajon való használatot hivatottak elősegíteni). Ők még mindig puszta erődemonstrációnak tartották az északi erődök lövetését, és az eddigi tapasztalatok alapján (saját, és biztos francia és belga is) igyekeztek a tűzijátékot nem pont alulról nézni: azt találták ki, hogy a várövön belül ásnak lövészárkokat, itt bekkelik ki az erődök szétlövését, majd, amikor a tüzelés elhalkul, és a központi hatalmak gyalogsága rohamra indul, gyorsan visszaslisszolnak a várba, hogy a (megmaradt) védműveket kihasználva méltó fogadtatásban részesíthessék a támadókat.  Nem számoltak viszont azzal a bátor porosz altiszttel, aki 31-én délben, mikor a támadó tüzérség egy kis szünetet tartott, élete kockáztatásával óvatosan előremászott az orosz vonalak elé, és bekukucskált a XIa. erődbe. Miután rájött, hogy az oroszok nincsenek a spájzban, többedmagával tért vissza, így germanwwiphotos037.jpgaz oroszok nem tudták terv szerint elfoglalni az őrhelyüket. A 31-én, délután 4 után nem sokkal beérkező fő támadóhullám (a 11. bajor hadosztály katonái, és az említett gyalogos huszárok) simán legázolta a poroszokkal huzakodó védőket, és elfoglalta nem csak a XIa. számú erődöt, de az oroszok figyelmét megosztva, a Xa-t is. A XI. és a XIa. erőd körül az oroszok külön is erős védőállásokat építettek ki, ezeket a bajorok a magyar honvédhuszárok segítségével foglalták el. Na, erre már azért a védők is felfigyeltek, észbe kapván gyorsan próbálták is elszigetelni a rést: a két szomszédos erődbe komoly erősítések érkeztek, a város belseje felől pedig a két erődgyűrű közé épített tábori erődítésekre támaszkodva védekeztek. A szomszéd erődök közül a XI. számú volt a kritikus pont, ez védte a mai 77-es főutat, amely északról, az ekkor már a támadók kezén lévő Radymno felől vezetett be a városba. Dacára annak, hogy ez volt talán a legjobb állapotban maradt erősség, nemsokára kitűzte a fehér zászlót, így kitágult a külső védőgyűrűn ütött rés, és szabad volt az út befelé- a másnapi orosz ellentámadást viszonylag könnyedén visszaverték, igaz, ezzel elment egy nap.

A X. erőd kemény diónak bizonyult, mivel a támadó gyalogság túl közel jutott hozzá, csak a könnyebb lövegek lőhették. Este a gyalogságot visszavonták, másnap reggel a nehéztüzérség pusztító munkájának köszönhetően hamarosan elesett ez is. A 45. porosz gyalogoshadosztály segítségével a bajorok elfoglalták a XII., majd a IXa., IX.b. és Xd. erődöket, és a Zuravica-környéki védőállásokat is. Ezzel a külső védőgyűrű északi oldalán már befoltozhatatlan rés tátongott. Egy korabeli forrásban találtam csak veszteségekről adatokat, a XI. erődért 4000 orosz és a 11. bajor hadosztály 500 katonája adta életét.kalnikow_przemysl.jpg

A támadók nem is teketóriáztak sokat, nemsokára már a városra hullottak a tüzérség lövedékei. Próbálták szétrombolni a hidakat, ez eléggé üti-véti-módon ment, sajnos több épületet, és egy sebesültszállítmányt is sikerült pl szétlőni, a városban maradt civilek pokoli éjszakát értek meg aznap. Végül az egyik híd tüzet fogott, és majdnem le is szakadt az átvonuló oroszok alatt, akik pánikba estek, a tisztek korbáccsal tettek rendet közöttük.blog132-15.jpg

Június 3-án hajnalban délről a 4. közös lovashadosztály, északról a 22. bajor gyalogezred (a 11. hadosztály része, Wilhelm von Hohenzollern vezetésével) csapatai megkezdték a behatolást a városba. Annak ellenére, hogy Nyikoláj Nyikolajevics nagyherceg eredetileg az utolsó katonáig véde(t)ni akarta az erődöt, az oroszok kb ezen a ponton döntöttek úgy, hogy nincs értelme a további harcnak az elsöprő túlerő és tüzérségi fölény ellen, és elhatározták a visszavonulást Lemberg felé, amíg még nincs teljesen körbezárva a vár. A Noyaut így aztán érdemben nem is védték, a támadók már kiürítve találták az itteni erődöket. A hidak megteltek menekülő oroszokkal, és egy részük sikeresen ki is jutott (,,az utolsó kapcsolja le a villanyt robbantsa fel a hidat!"- az oroszok távozásával Przemysl pár hónapon belül másodszor is híd nélkül maradt...). A reggeli káoszban a még ekkor is 475 beteget ápoló helyőrségi kórházra már fel is kúsztak a Monarchia lobogói. 3-án reggel, mindössze 5 napi ostrom után Przemysl felszabadult. A bajorok és a huszárok előörsei hajnali 6-kor találkoztak a városközpontban, nemsokára a X. hadtest gyalogosai is megérkeztek. 7-kor az osztrák-magyar 4. lovashadosztály huszárjai és ulánusai már a lakosság ujjongásától kísérve vonultak be a városba.aveg.jpg

Przemysl várát ma reggel, miután az éjjeli órákban az északi arcvonalon még ellenálló erődműveit rohammal bevettük, elfoglaltuk. A hadizsákmány még nem tekinthető át.-jelentette a német főhadiszállás. Vicces, de Kusmanek régi lövegei is a várban maradtak, ami a második ostrom végén nem semmisült meg, az, vagy legalábbis egy részük, most visszakerült az eredeti tulajdonosokhoz.

A győztes ostromlók és a felszabadított lakosság öröme leírhatalan volt, templomokban hálaadó istentiszteleteket tartottak, a legénység pedig vígan mulatozott, cigány katonák hegedültek, a többiek meg a hazai nóták dalalmaira ettek, ittak- már persze, amit találtak. De a szélesebb közvélemény is nagy örömmel fogadta a sokat szenvedett vár visszatértét, Budapest 3-án délben már zászlódíszben volt, Bécset és Berlint is lobogókkal díszítették fel a nagy győzelem tiszteletére.przemysl5.jpg

A harcok után nem sokkal Frigyes főherceg kíséretében ismét a várba látogatott Károly trónörökös, sőt, ha már a cár megnézte Przemyslt, a német császár sem akart lemaradni, ő 19-én érkezett a városba.

 

  1. Frühling in Paris

 

Pár nap alatt mindegy 40000 orosz esett fogságba Przemysl térségében. Gluckievic, az oroszok által kinevezett przemysli polgármester a város pénztárából kimentett 10000 koronával Lembergbe menekült. csirmaz_przemysl_06_1.jpg

Keleten egy ideig még folytak utóvédharcok, a menekülő védősereg Moszcsiszkánál, Przemysltől kb 10 kilométernyire keletre csatlakozott az orosz fősereghez. A vár elfoglalása után kb 10 napos szünet állt be az előrenyomulásban (a központi hatalmak bevárták az erősítéseiket), aztán gördült tovább az úthenger, a 11. hadsereg és társai űzték tovább az oroszokat kelet felé, a Dnyeszter vonaláig. Nem sokára elesett Grodek, majd, június 22-én a harmadik lembergi csata (az első volt, mikor elvesztették, a második, mikor nem tudták visszavenni) pár napos harcai után felszabadult Lemberg is. A Kárpátokban is előretörtek az osztrák-magyar-német erők, az oroszokat az év közepére kiszorították Galíciából, sőt, nem csak Orosz-Lengyelország határvédő erődei közül került több a központi hatalmak kezére, de augusztus első napjaiban Varsó is elesett. Ezt a későbbi békekötés színhelye, Breszt-Litovszk követte, szeptember 19-én pedig a német hadsereg Vilnába is bevonult (a litván főváros, Vilnius, melynek védői másfél hónapig hősiesen kitartva megakadályozták, hogy az offenzíva elérje az orosz fővárost, melynek németesen hangzó nevét a cár a háború kitörése után változtatta Petrográdra). Vilna volt a Gorlicével kezdődő nagy offenzíva utolsó jelentős csatája, október közepére az orosz front megmerevedett, kialakult az állóháború: az oroszok a sebeiket nyalogatták, a központi hatalmak figyelme pedig Szerbia felé fordult. Magyarországot többé nem fenyegette az a veszély, hogy a cár hadserege elözönli. A cél, amelynek szolgálatában Przemysl erődje megépült, végső soron teljesült (még ha ennek részleteit nem is pont így képzelték el :P).

lenin5.jpgA Monarchia és Oroszország háborúja immáron a cári birodalom földjén, de azért változó sikerrel folyt tovább 1917-ig, amikor forradalmak söpörték el II. Miklós uralmát. A kommunista forradalmár, Vlagyimir Iljics Lenin vezette új rendszer békét kért és kilépett a világháborúból melynek folytatására az orosz gazdaság és társadalom képtelen volt. A vörösök egy véres polgárháborúban a cár szétesőfélben lévő birodalmának nagyjából teljes területén megszilárdították hatalmukat, és már 1917 végén elkezdték kegyetlen elnyomó rendszerük kiépítését, amilyet azelőtt még soha nem látott a világ. Koronás elődei hibáiból tanulva az 1924-ben Lenin örökébe lépő Sztálin óriási iparosítási programot hajtott végre, és a következő világháborúban a gigantikus orosz hadsereg számára már nagyvárosnyi gyárak sora ontotta az utánpótlást; a világ vezető hatalmává téve az ekkor már Szovjetuniónak nevezett országot.

Ferenc József (illetve utóda, Ferenc Ferdinánd unokaöccse, a koronát 1916-ban megöröklő  IV., osztrák számozás szerint I. Károly) sokszor lesajnált hadserege három, sőt, egy ideig négy fronton küzdött hősiesen a tanacs.jpgvégsőkig, és hiába jelentett megkönnyebbülést Oroszország kiszállása, a kimerült, kivérzett, utánpótlást adni már nem tudó hátország végül feladta a harcot. Jellemző volt a helyzetre, hogy az őszirózsás forradalom napján, 1918. október 31-én a hadsereg még végig ellenséges földön állt, sőt, néhol még támadott is. A Monarchia összeomlott és szétesett, a hadsereget leszerelték, így aztán semmi nem állhatott a győztesek (és a hirtelen melléjük álló nem annyira győztesek...) útjába, akik a vártnál sokkal keményebben megkérték a béke árát. Magyarországon a sors fura fintoraként végül éppen azok a kommunisták próbálták fegyverrel menteni a helyzetet, akiknek az összeomlás előidézésében is komoly szerepük volt. Próbálkozásuk azonban kudarcot vallott, Ausztria-Magyarországot darabokra tépték, Ausztriát és Magyarországot külön-külön is megcsonkították, és a Párizs-környéki békékkel sikeresen elvetették egy még nagyobb háború magvait.

Az oroszok és a Monarchia között kötött béke értelmében azonnal megkezdődött a hadifoglyok hazaszállítása, voltak olyanok, akiket még be is vetettek a világháborúban, de a polgárháború dúlta Oroszország kaotikus viszonyai miatt egy részük csak 1918 után tért haza. A visszaemlékezések szerint a Gorlice után előrenyomuló karoly_vonal_bunker.jpgcsapatokhoz olyan osztrák-magyar katonák is csatlakoztak, akik az 1914-es nagy visszavonulásokkor maradtak hátra, de nem estek orosz fogságba, hanem a lakosság bújtatta őket, amíg bajtársaik végül vissza nem tértek. A hadifoglyok hazaszállítása hivatalosan a húszas évek elején ért véget, de előfordult olyan is, aki csak a harmincas években került haza.

1918-ban a Monarchia erődrendszerei számára is véget ért a történet, Közép-Európa térképének teljes átrajzolásával megszűntek a határok, melyek védelmére épültek, az utódállamok nem nagyon tudtak mit kezdeni velük. Az új politikai helyzetnek megfelelően új erődöket kellett építeni, a kisantant például a magyar és német határait erődítette. Magyarország még két ízben kezdett nagyobb erődépítkezésbe: a második világháborúban a Kárpátokat védte a szovjetek ellen a híres Árpád-vonal (a románok átállásának köszönhetően a Vörös Hadsereg végül meg tudta kerülni), az ötvenes évek elején pedig a jugoszláv1289259_77286_tuzer_02_2.jpg
határ megerősítésébe öltünk óriási pénzeket (Tito meg közben a magyar invázió elleni védekezésre készült- pár év múlva, mire mindkét védelmi vonal elkészült, a két oszág kibékült egymással). A mindenkori magyar hadsereg természetesen erődostromra is felkészült, de ebből sem lett semmi, a Magyar Királyi Honvédség komolyabb harcok nélkül szállta meg a kisantant védelmi létesítményeit a második világháború előestéjén; a Magyar Néphadsereg pedig végül sohasem indult meg az osztrák Alpok bunkerekkel védett hágói ellen. (A fölső kép a visszatért Észak-Erdélyben készült a 2. világháború alatt, magyar tisztek pózolnak a román Károly-vonal egyik erődjében: a rosszul megtervezett, gyatrán kivitelezett erődrendszer a 2. bécsi döntéssel puskalövés nélkül került magyar kézre, a románok magukkal vitték az erődök felszerelését, az épületeket aztán a magyarok robbantották fel. Az alsó képen a Magyar Néphadsereg egyik 122mm-es M-30/68-as lövege tüzel valamire, ami nem egy alpesi osztrák erőd; a fölöttük voyeurködő Ka-26-os alapján valamikor a hetvenes, esetleg a nyolcvanas években.)

 

  1. Ohne dich

 

II. Miklós cárt családjával együtt a kommunisták még 1918 nyarán kivégezték. A Szovjetunió bukása után 800px-churchon_blood.jpgrehabilitálták, újratemették, sőt, szentté is avatták őket. A klépen látható templom Jekatyerinburgban, a cári család kivégzésének helyén áll.

Nyik-Nyiket a gorlicei áttörés után a cár leváltotta, ezután a Kaukázusban, illetve Ázsiában vezette a törökök elleni hadműveleteket. Franciaországi emigrációban halt meg 1929-ben.

Radko Dimitrijev a gorlicei áttörés miatt egy időre kegyvesztett lett, de később újra vezethette a cár seregeit. 1917-ben aztán a forradalmi bizottságokkal szembeni túlzott engedékenysége miatt kellett leszerelnie, családjával a Kaukázusba távozott. 1918-ban száz tiszttársával együtt itt lőtték agyon kommunista katonák.

Przemysl meghódítója, Andrej Nyikolajevics Szelivanov tábornok nem érte meg a kommunizmus diadalát. Rossz egészségi állapota miatt 1915 májusában leszerelt (maradt felsőházi képviselő), majd 1917 nyarán, 69 éves korában elhunyt.

August von Mackensen továbbra is hasított, bár ezután már nem az északkeleti fronton: csapatai elfoglalták mackensenhitler.jpgSzerbiát, majd a Monarchiát hátbatámadó Romániát is. Ezt követően Románia katonai kormányzója lett. A háború után (rövid időre internálták is) visszatért hazájába, ahol elég nagy felfordulást talált. Sem a dekadens és életképtelen weimari köztársaságot, sem a kispolgári és egyházellenes nácikat nem szerette, revansvágyuk és militarizmusuk miatt azonban végülis az utóbbiak oldalán találta magát (a mellékelt képen Hitler jobbján, ennél jobban talán nem is találhatja nácik oldalán az ember magát). Olyannyira, hogy a náci ideológiától való következetes távolságtartása ellenére ellenére végül a hitleri rendszer díszporosza, a hősi múlt amolyan élő szobra lett. Még láthatta, ahogy a hosszú (96 év!) életén keresztül hűséggel szolgált hazáját elfoglalja az új zászlók alatt harcoló régi ellenség, ezután nem sokkal, 1945 novemberében halt meg Északnyugat-Németországban, ahová feleségével a szovjetek elől menekült. Celle városában temették el. (A Mackensen név a második világháború irán érdeklődők számára is ismerős lehet: bár az öreg az első világháború után nyugállományba vonult, a Wehrmacht nem maradt mackensentelenül: a harkovi csatából ismert Eberhard von Mackensen tábornok a gorlicei áttörő negyedik gyermeke volt.)

grab_conrad_klein.jpgFranz Conrad von Hötzendorfot az új uralkodó, IV. Károly leváltotta, ezután az olasz frontra helyezték. A Monarchia általa sokszor megjósolt összeomlása után visszavonult, Innsbruckban, majd Bécsben élt, vallással és filozófiával foglalkozott. 1925-ben Bad Mergentheimben halt meg, ahol az epehólyagját kezelték. Bécsben, a Hietzinger Fredhofban nyugszik, utolsó útjára rengetegen kísérték el, a wikipédia szerint 100000 ember volt ott az öreg katona temetésén, amely minden bizonnyal a korszak, az eszme és a birodalom sírba szállását is jelképezte számukra.

Tamásyt hadifogolyként (Dél-Oroszországba vitték), távollétében táborszernaggyá léptették elő. Breszt-Litovszk után szabadult ki a hadifogságból és visszatért a hadseregbe, hadosztályt, majd hadtestet is vezetett. Széthulló serege éléről csak az 1918-as összeomlás után tért vissza Budapestre, ekkor le is szerelt. A helyzet rendeződése után háborús hősnek kijáró tisztelet és nagy megbecsülés közepette élt. Természetesen vitézzé is avatták. Belépett a hungarista mozgalomba is (ez csak halála után derült ki, nagy megrökönyödést keltett a hungarizmust a prolik és kispolgárok sportjának tartó magyar elit köreiben). 1939. február elsején hunyt el, a farkasréti temetőben nyugszik.

Kusmaneket Kijevbe vitték, ő is hadifogoly volt 1918-ig, 1917-ben, távollétében vezérezredessé léptették elő. 1921-ben megkapta a Mária Terézia Rend arany vitézségi érmét. 1934-ben halt meg, Bécsben, a Zentralfriedhofban nyugszik.

Az I/1-es erődöt hősiesen védő dr Bielek túlélte a háborút, hőstettéért Bronz Katonai Érdeméremmel tüntették ki, 1925-ben vitézzé avatták, 1931-ben pedig a Mária Terézia Rend tiszti arany vitézségi érmét is megkapta.

A költő, Gyóni Géza a krasznojarszki hadifogolytáborba került, ahová csak októberben érkezett meg. Eleinte még viszonylag jó dolga volt, szintén Przemyslnél szolgáló és ott fogságba esett, főhadnagyi rendfokozatot viselő öccse mellett a tiszti barakkban kapott egy kis zugot. A fogságban is írt verseket (Levelek a Kálváriáról). Testvére azonban nemsokára meghalt, az érzékeny lelkű költő ezt nem tudta elviselni: megtébolyodott, és 1917. június 25-én, pont a 33. születésnapján örökre lehunyta a szemét. Az ő temetésén is sokan voltak, őrök és fogolytársai is elkísérték utolsó útjára. A sírban fekvő halott költő mellkasára egy hordóabroncsot helyeztek, megkönnyítendő a későbbi azonosítását. Részben ennek köszönhetően találták meg pár éve újra a krasznojarszki nyughelyet.

A 23. honvédhadosztályt és ezredeit 1915. március 22-ével feloszlatták, később sem alapították újra. Az ostrom alatt/után az elvileg ezekhez az ezredekhez tartozó, de még frontra el nem indított pótalakulatbeli katonák más ezredekhez kerültek.

A képünkön éppen Hende Csaba által megkoszorúzott oroszlánt veterán katonák megrendelésére egy Sződy (más forrásokban Sződi) Szilárd nevű szobrászművész készítette. Nem kellett kétszer elmagyarázni neki, hogy miről van szó, katonakorában maga is részt vett a Przemyslért folyó harcokban- a megrendelők direkt ilyen embert kerestek. Az emlékművet 1932-ben avatták fel, és -csodával határos módon- eddig minden rendszerváltást túlélt. (Sződy a háború alatt plaketteket és akvarelleket készített, Przemyslnél esett orosz fogságba, ahonnan 1918-ban szökött meg).hendelengy_1.jpg

A harmadik ostrom után Przemysl térségét végleg elhagyta a front, a vár nem játszott komoly szerepet sem ebben a háborúban (1915-ben egy repülő-kiképző alakulatot azért telepítettek ide), se azóta egyikben sem. A városnak kedvező fekvése miatt volt minimális stratégiai értéke, védelmében azonban nem számítottak többé Kusmanek várára: a lerombolt erődöket nem építették újjá, sőt, a két világháború között és az ötvenes években párat le is bontottak. A város az első világháború (és az azt követő ukrán-lengyel háború) óta Lengyelország része. 1939-ben a San mentén osztották német és orosz érdekszférává, 1941-ben teljesen elfoglalták a németek, 1944-ben pedig bevonult a Vörös Hadsereg. Az ukránok térségbeli partizántevékenységét csak 1947-re sikerült teljesen leverni, ekkor a város ukrán lakosságát elcserélték a szovjetek által megkapott lengyel területek ,,feleslegessé vált” lengyeljeire. A megmaradt erődöket 1968-ban helyezték műemléki védettség alá, azóta szabadon megtekinthetőek, a Duna-parti oroszlánhoz hasonló mementóként emlékeztetve a falaik között harcoló katonák hősiességére.

----------------------------------------------------

 

Források

 

Szabó László: A nagy temető: jó és részletes könyv a Népszerű Történelem sorozatból, de látszik rajta, hogy 1982-ben oroszokat szidni és reakciós rendszerek tetteiről elismeréssel szólni még nem nagyon volt szabad.

vitéz Aggházy Kamill és Stefán Valér: A világháború (1914-1918): talán a legjobb összefoglalója az első világháború hadműveleteinek, amit csak 320 oldalon le lehet írni. Persze valamennyire ezen is látszik mind a korszellem (1934), mind maga a kor, viszont akkor legalább cenzúra nem volt.

Rudi Rolf: Festungsbauten der Monarchie: a Monarchia erődépítkezései a bécsi kongresszustól az első világháborúig, sok fényképpel és alaprajzzal. Przemysl építésének történetét máshol fele ilyen részletesen sem találtam meg, a második fejezetet 90%-ban ennek a könyvnek köszönhetitek.

Barczy-Somogyi: Királyért és Hazáért: a Honvédség története és egyenruházata, van egy újabb kiadása is, de abban csak a képek vannak benne.

Laurent Mirouze: World War One Soldiers 1914-18: tipikus nyugati szakirodalom, összesen 32 egyenruhát mutat be, a keleti frontot két orosz képviseli, osztrák-magyarból egy van (alpesi hadszíntér), törököt, vagy bármilyen balkánit meg ne is keressünk.

Hermann-Szanyi: ,,Csak előre, édes fiam...“: minden, amit az első világháborús magyar katonajelvényekről tudni akartál, és az is amit, nem.

Udovecz György: Az első világháború magyar katonáinak öltözete, felszerelése és fegyverzete: a cím talán magáért beszél

Balla Tibor: Szarajevó, Doberdó, Trianon: főleg képek, viszont bőséges magyarázattal.

Tankönyv az egyévi önkéntesek számára, 21. (magyarul 7.) kiadás, III. kötet: a hadsereg szervezete elméletben, 1915-ből.

Maróti kiadó Magyar autógyárak katonai járművei

Balla-Csikány-Gulyás-Horváth-Kovács: A magyar tüzérség 100 éve

Dr Csonkaréti károly: A császári és királyi légierő

Tolnai: A világháború története

Révai: A világháború képes krónikája

Dr Szádeczky Kardoss Lajos: Przemysltől Breszt-Litowszkig

 

Rubicon 2015/1

http://www.landships.info/landships/index.html

http://www.austro-hungarian-army.co.uk/oobgalic.html : a sereg teljes 1914-es hadrendje

http://www.mosinnagant.net/

http://karosszektabornok.blog.hu/2014/09/02/130_przemysl

http://hadijatekos.blog.hu/2014/06/08/przemysltol_breszt-litovszkig_harczteri_elmenyek_franklin-tarsulat

 

...még idefér pár kép. Egy adag Titus Pullo Urbinotól:

dsc_4307.JPG

 Ez egy felújított kapu és műanyag lőállás, a kaputól balra Gyóni Géza emléktábla.dsc_4339.JPGdsc_4373.JPGdsc_4573.JPG

 A felső kettő képen orosz találatok, az egyik 140 cm betont tört át. A harmadik képen az önrobbantás eredménye. TPU

...és kettő Abattoire fényképezőgépéből, az első a XV. erődből az ukrán határ felé, a másik a XVI-ből a város felé való kilátást mutatja.

borek_kilatas_az_orosz_hatar_iranyba.JPG

zniesienie02.JPG

49 komment

Címkék: sorozat magyar német orosz lengyel csata ostrom hadtörténelem erőd bunker porosz i. világháború osztrák magyar mozsár hadifogoly hadvezérek várostrom lövészárok csatabemutató

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hadrian77 2015.07.16. 10:09:52

Nagyon jó lett az egész sorozat, grat!

Hadrian77 2015.07.16. 11:33:47

MAckensen az utolsó huszár, amerikai evő. :)

molnibalage 2015.07.16. 12:42:54

Hát, ez emberes sorozat volt a javából.

[tiszteleg, meghajol]

Fredddy 2015.07.16. 13:45:38

@Hadrian77: @paráznabillegető: @molnibalage: Köszönöm a figyelmet mindenkinek, örülök, hogy tetszett:) Egy-két kisebb javítást csinálok még a cikkeken, megpróbálom összelinkelni őket, meg címkékkel ellátni.
Közben már készül a következő sorozat, az kevésbé lesz katonai témájú, a Csendőrségről fog szólni. Valamikor ősszel lesz kész, legalábbis remélem, rengeteg anyagon kell még átrágnom magamat hozzá.

Hiryu2,01 2015.07.16. 21:43:35

Ami dühítő: ha minden igaz csak holnap délután leszidőm rendesen végigolvasni:(((

Trónkövetelő 2015.07.16. 22:48:12

@Fredddy:
szép munka. egyetlen apró észrevétel, igaz apró betűkkel írtad:
"Ferenc József (illetve a koronát 1916-ban megöröklő fia, IV., osztrák számozás szerint I. Károly)"
Károly nem volt Ferencjóska fia, az egyik öccsének az unokája volt, tehát relatíve távoli rokona volt.

Fredddy 2015.07.16. 23:09:51

@Trónkövetelő: LOL. ,,királyok, hercegek, grófok, naplopók és burzsoák..."
Köszi, javítottam:)

Hadrian77 2015.07.17. 08:36:26

@Trónkövetelő: a közeli rokonok összefutottak egy golyóval. :) Mayerling, Mexikó, Szarajevó...

wraith42 2015.07.17. 17:19:20

Remek cikk és sorozat volt, köszi szépen!

Apróság: dr. Bielek István Bronz Katonai Érdemérmet kapott, a Vitézségi Érem legénységi kitüntetés, hadnagyként meg sem kaphatta volna.

proletair · http://lemil.blog.hu 2015.07.17. 17:45:07

Tényleg bosszantóan rövid poszt lett :D

Zseniális sorozat volt, szerintem a Lemil leghosszabb és legalaposabb cikksorozata.

Őszinte elismerésem!

czjanos 2015.07.17. 17:51:18

Az édesapám 1915-ben esett orosz fogságba. Öt évet töltött ott, egészen Vladivosztokig jutottak el, onnan került haza, Fiumeba hozták sokad magával. Soha nem említette, hogy a fogságban rosszul bántak vele. A hátországbeli muzsikokkal pedig mindenhol normális volt a kapcsolatuk. Megtanult oroszul, aminek a II. Vh-ban hasznát vette, mert tudott kommunikálni a légó pincénkbe bejövő szovjet katonákkal, így akkor senkinek nem esett bántódása.

Minorkavidor 2015.07.17. 19:56:48

„Az oroszok és a Monarchia között kötött béke értelmében azonnal megkezdődött a hadifoglyok hazaszállítása, voltak olyanok, akiket még be is vetettek"

A nagy Oroszországban

Minimum 1,1 millió katona került hadifogságba 1914-17 között, ebből 300.774 fő már 1914-ben (ez a több mint 800.00 fős veszteségnek 38 %-a). Mivel a foglyok nagy része augusztus-szeptemberben került orosz kézre, így 60%-kuknak nem volt köpenye, sőt 20 %-nak még lábbelije sem! A jobb cuccokat az oroszok már a fogság kezdetén lehúzták róluk. Mivel nem voltak felkészülve ekkora tömeg kezelésére a foglyok szállítása, élelmezése, a sebesültek és a betegek ápolása elmaradt a követelményektől. A legtöbb foglyot Turkesztánba és Szibériába deportálták. A szállás mindkét helyen olyan barakkokban lett kialakítva, ahol az orosz hadseregben használatos emeletes fapriccseket használták, amelyek nem feleltek meg a közép-európai igényeknek. Latrinák és tisztálkodó helységek elenyésző mennyiségben álltak rendelkezésre. Gondok voltak az élelmezéssel is, a hajdina- és köleskását is nehezen vette be a magyar gyomor. Ráadásul a táplálék mennyisége is csak fele volt az orosz katonák előírt fejadagjának. Eleinte 800 gramm kenyeret, 100 gramm húst és kását kaptak ezen kívül személyenként és naponta még 2,5 kopejka állt a táborparancsnokság rendelkezésére, egyéb élelmiszerek beszerzésére, ami az orosz korrupciós gyakorlatnak megfelelően a parancsnok zsebében is maradt. Kevés volt a világító- és fűtőanyag.
Ezen hiányosságok miatt már 1914/15 telén a Turkesztánba szállított 200.000 fogolyból 45.000 ember halt meg, Novonyikolajevszkben 8.000-ből 4.500 fő volt a veszteség.
A tisztek havonta 50 rubel járandóságot kaptak, ami az infláció megugrásáig fedezte szükségleteiket (élelmezés, ruházkodás, lakhelyük kicsinosítása). Eleinte még a legénység segélyezésére is futotta.
A foglyokat természetesen a gazdaságban is foglalkoztatták. kb.1 millió főt. A legjobb soruk azoknak volt, akik gazdákhoz kerültek. A túlélők rendszeresen megjegyezték, hogy az ő szaktudások messze magasabb szintű, mint az oroszoké. A legrosszabb helyzetben a murmanszki vasutat építők volt. Ezt a vasutat „Halál-vasútnak” is hívták. Az ezt építő 80.000 hadifogolyból 25-30.000 fő halt meg az építés alatt.
Ahogy közeledett az ország összeomlása úgy vált a hadifoglyok helyzete egyre reménytelenebbé. Az infláció elvitte a tisztek jövedelmét, a legénységség meg az éhhalállal nézet szembe. Ha ez még nem lett volna elég ott voltak cseh „honfitársaink”. a cseheket először a Monarchiához hű bajtársaik felügyeletére alkalmazták. Cserébe jobb ellátást kaptak, a „bohémek” már itt kitűntek magyarellenességükkel. A helyzet még rosszabbá vált mikor elkezdték szervezni az ún. Csehszlovák légiót, ahová kb. 60.000 fő jelentkezett.
De mindig van még rosszabb! Az összeomlás megszülte a forradalmat. Az új kormány 3 dekrétumot bocsátott ki, melyek egyike a békéről szólt. Ez maga után vonta a régi haderő megszűntét, az orosz katonák hazamentek, a hadifogoly munkások így elvesztették munkájukat, a táborokban viszont csak az éhezés várt rájuk.
Ekkor kirobbant a polgárháború, melyben a Csehszlovák légióra döntő szerep hárult. Nekik kellett elfoglalni és tartani a transzszibériai vasútvonalat. Ez azonnali ellenreakciót váltott ki, kb. 100.000 magyar lepett be a Vörös Hadseregbe. A belépésnek 3 oka is volt, ezek keveredhettek egymással:
1: meggyőződésből
2: túlélési kényszerből,
3: revánsvágyból.
Egyikük úgy fogalmazott, hogyha látták volna azt, amit ő akkor nem csodálkoztak volna a belépésen, sajnos ezt az otthoniak nem akarják megérteni, és hazaárulónak tartják őket. Pedig ők csak jól akartak élni az oroszok butaságából.
Tulajdonképpen ekkor egy kisebbfajta polgárháború zajlott a Monarchia népei között. Fehér oldalon zömmel a szlávok, vörös oldalon zömmel az osztrákok, németek és magyarok. A kolcsakista kormányzat ismét hadifoglyoknak nyilvánította a volt Monarchia katonáit, csakhogy az ellátásukról nem gondoskodott. A légió hajtóvadászatot indított a nem szláv hadifoglyok ellen, de 19-ben fordult a kocka, ekkor a vörösök támadtak. A fehérek a visszavonulásuk során százezernyi hadifoglyot hajtottak kelet felé, az ún. „könnyek útján”. Ezrek haltak meg. Megint mások igyekeztek meglapulni, míg átvonul rajtuk a front. A győzelem után a szovjet kormány szabad embereknek nyilvánította a volt foglyokat, de erre hivatkozva megszüntette az ellátásukat is. Akik tudtak azok vagy nyugatra, vagy keletre indultak hazafelé. A Vörös Hadseregbe belépett hadifoglyok leszerelése a rigai béke megkötése után indult meg. Aki akart, és ha a Horthy-rezsim fogadta, hazatérhetett, főleg a tiszteket fogadták, a legénységi állományukat –mivel megbízhatatlannak tartották őket- kevésbé. Mikor a Honvédség a Szovjetunióra tört, a megszállt területeken találkoztak volt hadifoglyokkal. A Szovjetunióban letelepedett vagy ott rekedt volt hadifoglyok zöme iparosként vagy földművesként boldogult szaktudásukat a helybeli lakosság mindig nagyra értékelte

Minorkavidor 2015.07.17. 20:02:28

Hazafelé

Először az orosz fogságba kerültek számára nyílt meg a szabadulás lehetősége. A breszt-litovszki béke előírásainak megfelelően júniusban a Monarchia Petrográdra és Kijevbe 1-1 hadifogoly-missziót küldött ki, amelyek az európai részek nagyobb városaiban létrehozták a helyi szerveiket. A polgárháború miatt azonban a Volga-Káma vonaltól keletre eső területeken lehetetlenné vált a munka. Ennek ellenére októberig 4.595 tiszt és 675.719 katona tért haza a közös Hadügyminisztérium kimutatása szerint, ezen kívül 60-70 000 olyan katonáról is tudtak, akik ekkor még nem kívántak hazatérni. Midőn a Monarchia összeomlott a missziók légüres térbe kerültek, a szovjet kormány be is szüntette a velük való együttműködést. A fehérek kezén lévő területeken a KH 15.259 tisztje és 1,4-1,8 millió katonája rekedt. Az ő sorsuk csak a polgárháború vége után rendeződött, feltéve, ha túlélték a megpróbáltatásokat.
Az OMM összeomlása a hadifogoly ügyekben is felkészületlenül érte a magyar kormányszerveket, mert a hadifoglyok kérdése a k.u.k. Hadügyminisztérium alá tartozott.
Ezért a Károlyi-kormány elsőként megszervezte a hazaszállítással foglalkozó központi hatóságot, majd fogadóbizottságokat küldött ki a volt hadműveleti területekre és az országhatárra.
Először a lengyel-ukrán (később szovjet) határra, illetve Varsóba és Krakkóba települt ilyen bizottság. Feladatuk az Oroszországból szervezetlenül és/vagy egyénileg érkező emberek Magyarországra irányítása. 1919. július 31-ig 43.877 ember érkezett haza. A Távol-Keleten lévő hadifoglyok hazaszállítását intéző misszió csak 1920 júniusában kezdhette meg működését Vlagyivosztokban. Az ő segítségükkel 2 hajón 13.359 honfitársunk érkezett haza. 1920. május 29-én Koppenhágában aláírt szovjet-magyar egyezmény értelmében a szovjet kormány vállalta, hogy a területén lévő magyarokat összegyűjti, megfelelően ellátja, és Rigában átadja a magyar szerveknek. Ezúton 37.647 honfitársunk tért haza. Ők Rigából a Stettin-Berlin-Passau-Bécs útvonalon tértek haza 1922 decemberéig. A hazatérést a népbiztosok pere néven elhíresült incidens zavarta meg, amikor is a szovjet kormány a népbiztosok életéért cserébe 1.500 tisztet tartott vissza. A Nemzetközi Vöröskereszt segítségével a Kaukázusból 1.475 magyar tért vissza. Keletről egyénileg Lengyelországon keresztül tértek haza dédapáink. 1921. augusztus 17-ig 18.399 magyar vándor tért haza.

A hazatérőket a határmenti fogadóállomásokon gyűjtötték össze legfontosabb feladataik: az érkezők leszerelő táborokba történő irányítása, a transzportok felbomlásának és a járványok kitörésének megakadályozása. Ez utóbbit vesztegzár alkalmazásával kívánták elérni, először 3 napig, majd később 14 napig tartották megfigyelés alatt a hazatérőket. A járványok elleni harc csak részleges sikereket hozott, mert a világszerte tomboló spanyolnáthát Magyarország sem úszta meg.

Jelentősebb fogadóhelyek:
Királyhida (ma Hegyeshalom), amely a Németországból és Lengyelországból Bécsen keresztül érkezőket fogadta. A szentgotthárdi, amely az olasz és franciaországi táborokból érkezőket, valamint Trieszten keresztül a tengerentúlról jövőket várta. A sátoraljaújhelyi és püspökladányi állomás az Ukrajnán és Románián át érkezőket fogadta.
A hadifogoly-szállításokat a magyar kormány 1922 decemberében ugyan befejezettnek nyilvánította, de még a 30-as években is szállingóztak egyénileg, vagy kisebb csoportban hadifoglyok, elsősorban a Szovjetunióból.

Minorkavidor 2015.07.17. 21:53:33

„Franz Conrad von Hötzendorfot az új uralkodó, IV. Károly leváltotta, ezután az olasz frontra helyezték. A Monarchia általa sokszor megjósolt összeomlása után visszavonult, Innsbruckban, majd Bécsben élt, vallással és filozófiával foglalkozott.”
Valamint megírta magamentegető emlékiratait:) (Egy híres politikusi mondás szerint: „nem írok emlékiratot, mert nincs mit eltitkolnom!”:)
Az összeomlásban kulcsszerepe volt, egy részt ő volt háborús párt vezére, más részt 1914-ben sikerült kiirtania a Monarchia képzett haderejének 82 %-át, köszönhetően 2balkezes hadvezetésének.

„Magyarországot többé nem fenyegette az a veszély, hogy a cár hadserege elözönli.”
Tévedés! Az 1916. évi Bruszilov-offenzíva során Körösmezőt elfoglalták.

„október közepére az orosz front megmerevedett, kialakult az állóháború: az oroszok a sebeiket nyalogatták,”

Nemcsak ők, mi is! Az köztudott, hogy az oroszok a gorlicei áttörést követő 4 hónapos harcokban kb. 2 millió fős veszteséget szenvedtek. Ez minden e témával kapcsolatos munkában szerepel. Az már, hogy mennyi volt a KH vesztesége: valamivel több, mint 1 millió. A KH veszteséglistájának érdekessége, hogy a németek vesztettek több embert, kb. 550.000 főt, az OMM vesztesége kb. 500.000 főt. ( Itt szintén tanulságos összevetni a Bruszilov-offenzívában elszenvedett OMM veszteségekkel, 1 év múlva,- az akkor vesztett hadjáratban- kb. 600.000 fő volt az OMM vesztesége.). A veszteségek összevetésének 2 szempontból van jelentősége:
1: Mivel az orosz veszteségben benne vannak a németektől elszenvedett veszteségek is, így az OMM nem tudott „lakosságarányos” veszteséget okozni. 1914-ben az OMM 51,3 millió, míg az Orosz Birodalom 164-175 millió lakossal rendelkezett (a források különböző adatokat adnak meg), 1:3, 1:3,5 alatt egyértelműen az oroszok nyertek.
2: A KH nagy vesztesége miatt vagy ellenére nem sikerült a fő hadászati/politikai célt elérni: felszámolni a keleti lekötöttséget. Ne felejtsük el, hogy mi 1915. január-április között kb. 800.000 főt vesztett. Egész évben több, mint 1,3 millió fő veszteség csak a keleti fronton.
Ami meg azt a kérdést illeti, hogy miért kellett Przemyślnél 130.000 embert feláldozni, az általad is felhasznált Szabó László könyvének 6. Miért c. fejezetében leírt következtetésekkel értek egyet, ismervén az olaszok titkos tárgyalásait az antanttal. Az olaszok végső döntését nagyban befolyásolta a vár eleste.

„Jellemző volt a helyzetre, hogy az őszirózsás forradalom napján, 1918. november 21-én a hadsereg még végig ellenséges földön állt, sőt, néhol még támadott is. A Monarchia összeomlott és szétesett, a hadsereget leszerelték, így aztán semmi nem állhatott a győztesek (és a hirtelen melléjük álló nem annyira győztesek...) útjába, akik a vártnál sokkal keményebben megkérték a béke árát. Magyarországon a sors fura fintoraként végül éppen azok a kommunisták próbálták fegyverrel menteni a helyzetet, akiknek az összeomlás előidézésében is komoly szerepük volt.”

Ez durva! Átkozottul remélem, hogy csak benézted!
Az őszi rózsás forradalom 1918. október 31-én történt. Az OMM csapatai sehol nem támadtak. A keleti és a román front ekkora megszűnt. A Balkánon 10.21-én Kövess parancsot adott a Duna- Száva-Drinafolyók mögé való visszavonulásra. Az olasz fronton Diaz tábornok csapatai október 24-én indította meg azt a támadást, ami vittorio-veneto-i áttörésként ismernek, október 29-re több helyen áttörték a frontot. E napon a Monarchia fegyverszünetet kért, a küldöttsége csak 31-én jutott el Pasovába, ahol Weber gyalogsági tábornok november 3-án aláírta,- az akkor már de facto nemlétező OMM nevében a fegyverszünetet.
November 21-én már 5 nappal túl voltunk az ún. eckartsaui nyilatkozaton is.
A Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) 1918. november 16-án alakult meg Budapesten, a Visegrádi utcában, így az OMM felbomlásában semmi szerepet nem játszott! (1990 előtt még emléktábla is volt a falon, a tv híradó mindig megemlékezett e napon a megalakulástól)

Pásztor Miklós 2015.07.17. 22:22:18

Nagyon klassz poszt. Élvezet volt olvasni. Köszönöm!

Fredddy 2015.07.17. 23:29:44

@wraith42: ja, a bronz az katonai érdemérem, az aranyérem, amit a Mária Terézia Rendtől kapott, na az volt vitézségi érem, köszi.

@Minorkavidor: köszönöm a kiegészítéseket! A Bruszilov-offenzíva pár nappal a kifingása előtt éppencsakhogy elérte a Kárpátokat, olyan veszélyt, mint 14-15-ben, Magyarországra nem jelentett.

A Szerbia elleni hadműveletek október elején indultak meg, tehát nem sokkal Vilna eleste után.

Az őszirózsás forradalom dátumát tényleg elütöttem, javítottam, de a lényeg, hogy az még pár nappal a fegyverszünet előtt volt, akkor még folytak a harcok, a 24-es vadászok támadásáról az említett Aggházy-féle könyvben kép is van.

@czjanos: ahogy Minorkavidpor kommentjeiben is van, meg talán az előző részben is volt pár szó róla, az orosz fogságban nem annyira a konkrét rossz bánásmód, inkább az Oroszország általános nehéz és egyre romló helyzete miatti ellátási hiányosságok jelentették a gondot.
A 2. vh-s oroszokkal édesapádnak szerencséje volt, nagymamámék falujában is egy ilyen volt hadifoglyot küldtek az oroszokkal tárgyalni, szépen felöltözve, szép beszéddel készült, de az oroszok nem hallgatták meg, csak elvették a zsebóráját (mondjuk legalább nem lőtték le, akkor annak is örülni kellett).

Trónkövetelő 2015.07.18. 02:26:38

@czjanos:
Nekem a dédapám a híres 38. K.u.K. Martiny-ezred katonájaként esett orosz fogságba 1916-ban. A kecskeméti híres 38.-asok egyébként talán együtt sosem voltak a háborúban, a dédapám pl. Szerbiában volt, amikor az ezred más részei már vígan Galíciában voltak a Przemysl körüli felmentő harcokban. De jutott az ezredből az olasz frontra is.

György Sándor Balázs 2015.07.18. 06:21:36

@Fredddy: Üdv! Lehet, hogy ez a kitüntetéses "kavarodás" általános volt? Dédapám tartalékos zászlósként (1914-1915-ben valamikor) „Legénységi Vitézségi Érem” ezüst fokozatának II. osztályát kapta meg. Ezt a HM-HIM írta, kikutatni bővebben még nem volt időm, de a rendfokozatai biztosak, megvannak a kinevező okiratok.

A sorozat kiváló, remélem lesz hasonló még :)

ob.szerver 2015.07.18. 12:57:19

Nagyon komoly munka. Köszönet.

Minorkavidor 2015.07.18. 15:44:27

@Fredddy:

Az általad említett helyi ellentámadás kb. ugyanaz, mint amikor fizikaórán egy döglött béka combjába áramot vezetünk, a comb ráng egyet, de a béka attól még döglött.
Ezt csak azért írom, mert Te nagyon kihelyezted az öszirózsá forradalomra:
'Az őszirózsás forradalom dátumát tényleg elütöttem, javítottam, de a lényeg, hogy az még pár nappal a fegyverszünet előtt volt, akkor még folytak a harcok, a 24-es vadászok támadásáról az említett Aggházy-féle könyvben kép is van."

Az ehhez hasonló érveket azok hangoztatnak, akik a felbomlásárt a felelősséget Károlyra, az őszi rózsás forradalomra, Kun Bélára és Kommünre kívánják hárítani.
A számukra kegyetlen igazság a következő:

1 AZ 1918.július.13-ám, Prágában alakult Csehszlovák Nemzeti Bizottság (nem keverendő a párizsi székhelyű Csehszlovák Nemzeti Tanáccsal) október 28-án deklarálta Csehország, Morvaország és Szilézia államjogi kiválását az OMM-ból, s egyúttal deklarálta a független Csehszlovák állam megalakulását, melynek Szlovákia is a részét képezi. 3 nappal vagyunk az őszirózsás forradalom előtt. E nap előbb Csehszlovákia, majd a szétválás után Csehország nemzeti ünnepe.

2: Az 1918. október 05-06-án, Zágrábban alakult Szlovének, Horvátok és Szerbek Nemzeti Tanácsa 10.19-én 4 pontos deklarációt adott ki. A nyilatkozat c/ pontja megszűntet minden államjogi kapcsolatot az OMM-val, d/ pontja önálló államot hoz léte. 12 nappal vagyunk az őszirózsás forradalom előtt.

3. Bécsben a Birodalmi Tanács német nemzetiségű tagjai 1918. október 21-én megalakították Német-Ausztria Ideiglenes Nemzetgyűlését, amely kimondta az általuk lakott területek államiságát és -mivel nem látta biztosítottnak az új állam életképességét- az Anschlusst Németországgal. 10 nappal vagyunk az őszirózsás forradalom előtt.

+1 Horthy Miklós az október 28-án kelt parancs alapján, október 31-én átadja a flottát a Délszláv Nemzeti Tanácsnak.

Minorkavidor 2015.07.18. 15:47:07

Kihelyezted helyett kihegyezted.

Minorkavidor 2015.07.18. 19:44:52

„és hiába jelentett megkönnyebbülést Oroszország kiszállása, a kimerült, kivérzett, utánpótlást adni már nem tudó hátország végül feladta a harcot.”

Így igaz! A Vezérkar tervei szerint a háború a legrosszabb esetben is véget ér a következő aratásig. A tervek 2 millió katona és 600.000 ló ellátására készültek. De a hadműveleti területnek szánt BH, Délvidék és Galícia készleteit nem számíthatták be a tervezők. 1912-ben 3 fő raktárt létesítettek (Krakkó, Przemyśl és Pétervárad) és 44 kisebb bázist. A fő raktárak a mozgósítás (M) elrendelésekor 60 millió húskonzervvel, 400 vagon kétszersülttel, több száz vagon gabonával és zabbal „rendelkeztek”. Feladatuk az M1. és 16. napja között a 16 hadtest számára 30 napi normál és tarcsi fejadag biztosítása. Továbbá a frontra vezényelt csapatoknak az M után 19 napi fejadagot kellet a hadkiegészítési területükön felvásárolni és az M16. napjáig biztosítani az ellátást. A 17. naptól a hadtestparancsnokságok vállára került a felelősség. A 30.000 főre méretezett elosztó központok értelemszerűen a vasútállomásokhoz települtek. Sütödékkel és 500 férőhelyes marhaistállókkal, 180db/nap kapacitású vágóhidakkal rendelkezett. A 30 napra tervezett raktárkészletek kimerülése után, 100.000 főre tervezett irányvonatokkal biztosították a porciót. A vonatok a hadtestek elosztó állomásaira futottak be. Az innen kapott ellátást a hadosztályok helyszíni beszerzéssel és saját vágóhidakról származó élelmiszerrel egészítették/pótolták ki. A hadosztályok az ellátó lépcsőkön keresztül juttatták el a csapatokhoz az ellátmányt. Az ezredek maguk is működtettek sütödéket, a szétosztást pedig a gazdászati részlegek végezték. Az alapellátás a század-mozgókonyha feladata volt. Az ellátás tervezésekor 1 vagonra 10 tonnás, 1 gépkocsi 2 tonnás, 1 lovas kocsira 3 mázsás terheléssel számoltak.
Eredetileg az osztrák félnek 60, majd később 40%-ot kellett volna teljesíteni. Nem ment. Magyarország a sereg liszt- és kenyérellátását 1916/17 fordulójától 100 %-ban magára vállalta. A sereg 1917-18 évi szükséglete: évi 700.000 t liszt, 380.000 t hús, 200.000 t burgonya, a lovak számára meg 1.400.000 t abrak, fűtés és főzés céljára havi 90.000 t tűzifa.
1916. július 31-ig a katonák fejadagja: 500 gr liszt vagy 700 gr. kenyér, 400 gr. hús, 20 gr. zsiradék, 100 gr. főzelék, 2 db 46 gr.-os kávékonzerv, 10 db cigi, tiszteknek + 5 db szivar. A lovak 5 kg zabot és 7 kg szálastakarmányt kaptak.
1916. augusztus 1-től (ekkor 5,5 millió katona és 1,1 millió ló szolgált a seregben): a frontkatonák fejadagja 470 gr liszt, 370 gr hús volt, a többi változatlan maradt. A frontlovak fejadagja 4 kg zabra és 3,5 kg szálastakarmányra csökkent. A hadtápterületen szolgálók fejadagja 350 gr lisztre, 180 gr húsra (heti 2 hústalan napot beiktattak), 10 gr zsiradékra, 1 db 17 gr kávékonzervre,1 db 150 gr húskonzervre csökkent. A hadtápterületi lovak fejadagja 3,5 kg szálastakarmányra csökkent.
A 1918. 2. felében a hadsereg létszáma, a hadifoglyokat is számítva 4,3 millió fő, a lovak száma 450.000 volt. A frontkatonák fejadagja 430 gr lisztre, 180 gr húsra, 8 gr zsiradékra csökkent. A frontlovak fejadagja 1,75 kg abrak és 3,5 kg szálastakarmány volt. A hátországban szolgáló katonák és a hadifoglyok fejadagja 250 gr zömmel (kukorica)liszt, heti 2 alkalommal 110 gr hús,6 gr zsiradék. A hátországban szolgáló lovak fejadagja 1 kg abrak és 3,5 kg szálastakarmány volt. A nem paraszti lakosság lisztfejadagja az osztrák területeken napi 200, majd 165 gr, míg Magyarországon napi 300, majd 225 gr volt.
A helyzet romlásának fő oka az agrártermelés csökkenése, 1916-17-ben, a szükségletek 62-63 %-át fedezte. Ez a természeti tényezőkön kívül annak köszönhető, hogy az agrárjellegű Magyarországról a lakosságarányánál több katonát hívtak be, mint az iparosodottabb osztrák tartományokból. Ebből kellett fedezni a sereg, a saját lakosság mellett Ausztria civillakosságának ellátását is, mely állandó vita volt nemcsak a politikusok, hanem a 2 sajtó között. + még ’17 tavaszán be kellett szállni a német éhínség csökkentésébe. Végül a román és az ukrán gabona 100 %-ra a németek tartottak igényt. Megtörtént, hogy Romániából Németországba a Dunán szállított gabonát Becsben elrekvirálták és a város élelmezésére használták fel. Az ipari munkásokat (főleg a szakikat) a hadipar érdekében mentesítették a bevonulás alól. Ezért pl. még „17-ben is a vasérc és szénszükségletek 87%-át tudták fedezni, de pamutfonalból 17-ben csak 25 %-ot, a sereg lábbeli szükségletét ’17 2. felében csak 50-60%-át. Az OMM hadikiadásai 70 milliárd koronát tettek ki, ebből 25 milliárdot Magyarország állt.

Minorkavidor 2015.07.18. 19:49:22

Freddy, melyik volt a 4. front? Az orosz,olasz és balkáni mef van. Ha a románt különveszed, akkor 6 front is volt: nyugati és a török, ha a román benne van a balkáni frontban, akkor 5 fronton is harcoltak a défapák.

Untermensch4 2015.07.19. 08:43:16

@Fredddy: "a lenti képen két 21cm-es német M1910 Krupp-mozsár látható. 121 kilós gránátját 9400 méterre tudta ellőni, azok a lapos vackok a kerekén a puha talajon való használatot hivatottak elősegíteni"
Ilyen "lapos vackok" és lánctalp fattyának látszó dolog volt a "Tábori tüzérség" c könyvben de a jó kis rajzon kívül vmi olyasmit írtak csak hozzá hogy "krupp löveg kereke", ezzel pedig gugli barátom és nem tudtunk sokat kezdeni. Tudod esetleg hogy a "rendesen" összefűzött vackokkal készült változatú keréknek mi a szakszerű elnevezése?

Fredddy 2015.07.19. 11:28:34

@Minorkavidor: természetesen nem úgy gondoltam, hogy 1918 októberének végén még képes volt a Monarchia Gorlice-szintű támadásokra, és az is tény, hogy a tőrdöfés-elmélet hirdetői kicsit szebben látják a hadsereg akkori helyzetét a valóságnál. De ettől függetlenül nem lehetett túl nagy öröm a 24-eseknek annak a bizonyos rohamnak a végeztével az otthoni híreket hallani...

4. frontnak a románt gondoltam, a nyugati és a török front harcaiban csak kisebb erőkkel vettünk részt. Hogy mi számít kisebbnek, azt önkényesen határoztam meg :)

@Untermensch4: pontos magyar elnevezést sajnos én sem találtam. Kerékpapucs, vagy ilyesmi talán. Egyébként a tagok nem egymással voltak összekötve, hanem a kerék pereméhez rögzítették őket, úgy, hogy a kerék síkjában elfordulhassanak.

Untermensch4 2015.07.19. 15:40:33

@Fredddy: Amiről én beszélek annál a tagok össze vannak kötve (ettől lánctalp-szerű a cikkbeli képen láthatótól eltérően ahol egyéni csüngés van). Egy-egy tag oldalról "T" alakú, a rövid szár "alja" a csapos rögzítés a kerék peremén hogy el tudjon fordulni (a kerék síkjában), a "T" teteje a "futófelület", szomszédaival összekapcsolva. A németek kövér bertáinál tudtommal ilyet használtak meg a vontatáshoz egyébként is sok lovat.

Minorkavidor 2015.07.19. 22:45:01

@Fredddy:

Ha jól tudom, Napóleon nyilatkozta azt az akkori Habsburg Monarchiáról, hogy Ausztria mindig késésben van, hol egy háborúval, hol egy békével. Mi 1918-ban egy forradalommal voltunk késésben.
Ugyanis IV. Károly október 16-án Legfelsőbb Kéziratot adott ki,- igaz csak az "osztrák" részekre vonatkozóan- felszólítva az egyes tartományokat, hogy alakítsák meg nemzeti tanácsaikat és dolgozzák alaptörvényeiket.
Igaz, hogy ránk nem vonatkozott,de a történelmi pillanatot fel kell ismerni! Elméletileg azon a napon, vagy legkésőbb 17-én lépni kellett volna: 1 héten belül egy ideiglenes alkotmány és választójogi törvény a titkos és általános választójog alapján (ez utóbbi már évek óta kész volt, csak a Tisza és Wekerle-kormányok mindig lesöpörték az asztalról). Legkésőbb november elején e törvény alapján választásokat tartani. Erre azért lett volna szükség, mert ez hamar meghozta volna a konszolidációt, ahogy ezt a többi állam példája is mutatta. Egy olyan kormány amely mögött konszolidált társadalom áll, jobban tudott külügyi testületet, új hadsereget felállítani, működtetni, egyáltalán lobbizni.

Ami a török frontot illeti, az tényleg kicsi volt. 6.000 Katona harcolt ott.
A nyugati, viszont jelentős volt: a háború végén 240.000 osztrák-magyar katona állomásozott ott. Összehasonlítás végett, a háború végén hivatalosan 2.800.000 katonája volt az OMM-nak. Valamivel több, mint 8 %. Ez az erő kellett volna Bulgária és Törökország összeroppanása után, a Balkánon támadó Antant erők ellen. Hivatalosan volt ott 12 gyalog- és 3 lovashadosztályunk, de ezek feltöltöttsége csak 50 %-os volt. Ami a leginkább hiányzott: 18 márciusában 46 nehéz üteget adtunk kölcsön a németek tavaszi offenzívájának a támogatására. Összehasonlításul 1918-ban 313 nehéz ütege volt a Monarchiának: k.u.k: 232, Landwehr: 30, Magyar Honvédség 51. Ez 14,6 %, azaz valamivel több, mint minden 7. nehézüteg a németeket segítette.

Minorkavidor 2015.07.19. 22:53:02

@Fredddy:

Annyi kiegészítés, hogy az október 16- Legfelsőbb Kéziratot, október 2-án tárgyalta a közös minisztertanács, október 10-én, Károlyt a badeni főhadiszálláson felkereső magyar politikusok sikertelenül próbálták lebeszélni a Kézirat publikálásától. A küldöttség tagja: Tisza, Apponyi és Andrássy grófok voltak. Ha úgy vesszük volt 14, illetve 6 nap előnyük, azaz nem érte őket váratlanul a nyilatkozat. Ebben az időszakban ez sok volt!

Hadrian77 2015.07.21. 10:51:30

@Minorkavidor: a normál emberi és állati fejadagok nagysága a rómaiak óta nem nagyon változott.

Fredddy 2015.07.21. 11:54:53

@Hadrian77: túl lassan halad az evolúció :)

Fredddy 2015.07.21. 12:11:10

@Hadrian77: ...egyébként az akkori és az első világháborús viszonyok között azért van egy alapvető különbség: régen a katonák búzát és nyers húst kaptak, amit mguknak kellett ehető formára hozni. Ez nem mindig sikerült, mivel a sütésfőzéshez nem mindenki értett jól már akkor sem. Az amerikai polgárháborúból jegyezték fel, hogy sok katona szenvedett a sima spricceló fosástól a komoly bél- és gyomorbetegségekig mindenféle, nem jól elkészített étel által okozott betegségekben annak ellenére, hogy maga az ellátás (a kiadott élelem mennyisége) gyakorlatilag végig megfelelő volt, különösen Északon.
Ezért találták fel a XX. század legelején a gulyáságyút, az első világháború katonái már készételt kaptak. (A római légióban is nyers ételt adtak ki, viszont a centuriákba beosztott katonai szolgák miatt a harczosok valamivel jobb helyzetben voltak, mint ACW-s távoli leszármazottaik)

Hadrian77 2015.07.21. 13:16:24

@Fredddy: amíg a fejlődés nem tette lehetővé a konzervgyártást és egyéb dolgokat, ez komoly kihívás volt. Meg ugye a gulyáságyúban tudtak túlnyomással főzni. Magasab hőmérséklet, pusztuló bacik, hamarabb kész étel.
Az, hogy mennyi ellátmányt vigyen a katona személyesen és mennyit a trén a hadoszlop mögött, elég sokszor alakult át. Mindennek megvan az előnye és hátránya is. A Marius féle hadseregreformnak is fontos része volt ennek kidolgozása.
A 100 éves háború első szakaszában az angolok a teljes francia földön lévő seregük ellátását otthonról intézték. Nem volt rekvvirálás vagy más helyi beszerzés. A felvásárolók angolhonban megvették ami kellett, behajózták és a túlparton használták fel. Ahol látható volt, hogy előbb romlik meg az ellátmány állaga minthogy elfogyna, azt visszavitték a ködös Albionba felhasználásra. Tojásból is tízezerszám vittek a Csatorna másik oldalára. A lovak abrakját szintúgy.
Jópofa dolog a fejadag számolgatás és szállítás tervezése. :)

Minorkavidor 2015.07.21. 22:32:36

@Hadrian77:

Ja, Krauss tábornok írta az emlékiratában, amikor arra kérte Conradot, hogy legalább azzal mentesítsék a trént, hogy az élelmiszer szállításánál vegyék figyelembe a tényleges létszámot éles elutasítás volt a válasz. Még akkor is a teljes feltöltésre számított mennyiséget szállították, amikor a katonák jelentős része már kiesett a harcból.
Az EVH korában úgy számoltak, hogy 3 emberre kell egy ló. Nem volt mindegy, hogy mennyi kell a derék négylábuakból.

wraith42 2015.07.21. 23:18:33

@György Sándor Balázs:

A zászlós az nem tiszt, csak tisztjelölt volt, ők még kaphattak legénységi kitüntetéseket. Hivatásos tisztek ha zászlósként is kerültek ki, azon nagyon hamar túlestek (1-2 hónap), de náluk is "becsúszhatott így egy vitézségi. A tartalékos tiszteknél ez lassabban ment, ők jópár hónapot eltöltöttek hadapródként, meg zászlósként mire t. hadnagyok lettek.

oranje2010 2015.07.22. 09:54:46

A hadapródiskolát végzett hivatásos tisztek katonai pályájuk elején 1-2 évig voltak Kadett-Offiziersstellvertreter(Hadapród-Tiszthelyettes), majd 1908-tól Fähnrich(Zászlós) rendfokozatban. Ők amíg ebben a rendfokozatban voltak nem kaphattak tisztek részére rendszeresített elismeréseket! A Militärakademie”-t végzők hadnagyként kezdték a pályafutásukat!

Trónkövetelő 2015.07.22. 23:21:52

@Fredddy:
@Hadrian77:
Az amerikai polgárháború idején én úgy tudom, hogy az északiak már javarészt konzervvel élelmezték a katonáikat. Ennek ellenére az északiak hadseregében is előfordult éhezés, sőt éhhalál is.
A déliek is alapvetően jól ellátottak voltak, de a déli ipar nem tudott tömegével konzervet gyártani, a katonák fő eledele kukorica és disznóhús volt. A kukorica elvileg tartósítás nélkül is sokáig eláll. Azt pedig végképp nem gondolom, hogy az alapvetően agrárjellegű délről jövő katona nem tudta megfőzni magának a disznóhúst. Hogy maga a hús milyen állapotú volt már a megfőzés előtt, arról meg nem az egyszerű baka tehetett, a pasztörizálás és a baktériumok felfedezése előtti korban. Persze nyilván, ahogy kezdett összeomlani a konföderáció, úgy kezdett akadozni az élelmiszerellátás is. És az is igaz, hogy mindig nagy öröm volt Johnny Rebell számára, ha konzervekkel megrakott jenki trént zsákmányolt :)

wraith42 2015.07.26. 16:02:24

@oranje2010: Ez békében volt igaz, a háborúban sokkal gyorsabban ment a dolog, mert igyekeztek a hivatásos tiszteket minél gyorsabban előléptetni, mivel hadapród-zászlós-hadnagy vonalon jól el voltak látva tartalékosokkal. Feleségem nagypapája 1914 nyarán végezte el a Kamenicai hadapródiskolát, 1914. augusztus 1-től zászlós a 83. gyalogezredben és 1915. január 1-én már előléptették hadnaggyá.

György Sándor Balázs 2015.07.29. 09:55:51

@wraith42: Köszönöm a választ! Dédapám 1908-ban lett zászlós, ha jól emlékszem, az 5. közös gyalogezredben szolgált. 1915-ben már t. hadnagy (pontos dátumot most nem tudok mondani)és t. főhadnagyként fejezte be a háborút.

wraith42 2015.07.29. 14:25:23

@György Sándor Balázs: Ha megírod a nevét (akár privátban is), akkor szívesen utánanézek, ha érdekel a dolog.

Titus Pullo Urbino 2015.07.29. 15:01:25

@Trónkövetelő: a boszniai megszállás (1878) műveletben már kaptak húskonzervet a bakák, persze a kenyeret a hadtáposok sütötték, minden katona felet kapott (ketten kaptak egyet, innen ered a kenyeres pajtás kifejezés). A húskonzervek alapanyaga marhahús volt, azt hiszem, Kecskeméten (?) volt a vágóhíd és a konzervgyár is.

lemil.blog.hu/2014/07/30/boszniai_megszallas_1878_at_a_szavan_es_elore

Ami még fontos, hogy nem csak hús és kenyér kellett a katonának, hanem konzervkávé is, ezt is dobozolták. Görgey is a bányavárosok mellett rengeteg kávét szállított, ez igazi hadianyagnak minősült, a cukor mellett.

lemil.blog.hu/2014/01/09/gorgey_alag_utjai

@wraith42: örülök, hogy újra "látlak"

Titus Pullo Urbino 2015.07.29. 15:12:08

Sajnos az előbb rosszul írtam, a kecskeméti konzervgyár csak 1900-ban, az első magyar húskonzervgyár pedig 1882-ben alapult. Így hát valószínűleg osztrák konzervet ettek a bakák, amely a Fiumei Konzervgyárból származhatott. Rohoncon, Bécshez közel rántott levest konzerváltak, de ez már 1878 után történt. Az igazi nagy konzerválók a flansziák és a britek voltak, már a napóleoni háború utolsó éveiben is konzervet ettek a katonák. Nálunk is volt konzervgyár a XIX. század elején, de ott csak mustárt (!), igen, jól olvastátok, mustárt dobozoltak.

Titus Pullo Urbino 2015.07.29. 15:15:45

@Fredddy: földig hajolok nagyságod előtt, ilyen alaposan kidolgozott sorozat még nem volt a magyar net történetében, gratulálok!

Titus Pullo Urbino 2015.07.29. 15:18:22

Ezt itt találtam:

www.bacs-kiskun-leveltar.hu/data/files2015/kiadvanyok/bkm_multjabol26.pdf

"Az 1900-as évektől kezdve sorra alakultak a kisebb és nagyobb gyárak Budapesten, Pozsonyban, Kecskeméten, Rimaszombaton, Déván, Debrecenben, Nyíregyházán és Fiumében. Ekkor kialakult a magyar konzervipar és annak ágazatai, mint gyümölcs-, főzelék-, hús-, hal-, libamáj-, mustár- és kávékonzervipar (kávé, kávépótló). E gyárak legfontosabb termékei: a gyümölcsíz, gyümölcslé (sűrített, sűrítetlen), a szörp, a savanyú káposzta és uborka, a készételek (gulyásleves, pörkölt), illetve ritkábban gomba- és halkészítmények voltak."

Titus Pullo Urbino 2015.08.17. 09:11:05

@wraith42: beleborzongtam ebbe a filmbe. Fantasztikus a hangulata, jók a képek és a feliratok is. Ami külön tetszett, hogy öten szenvedtek a 30.5 cm-es mozsár betöltésével. Ezt ugye a fényképeken nem lehet látni. A másik: könnyű dolguk volt a hidászoknak, alig volt víz a San-ban, így könnyű pontont rakni.

varnai 2016.09.06. 10:18:00

Belefeledkeztem : )