Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

január 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (84) alagút (7) állat (8) amerikai (99) angolok (8) arabok (15) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (5) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (66) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (10) ejtőernyős (27) életrajz (41) elmélet (11) erdély (5) erőd (8) évforduló (53) fegyver (7) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (91) haditengerészet (50) hadsereg (15) hadtörténelem (151) hadtörténet (19) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (49) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (46) ii világháború (106) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (6) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (58) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) középkor (10) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (53) légvédelem (8) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lovas (6) lovasság (10) lövészárok (5) magyar (148) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (66) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (30) ostrom (6) osztrák (30) osztrák magyar (27) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (8) rendvédelem (54) róma (13) román (7) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) svéd (7) számítógép (9) szavazás (14) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (38) szovjet (61) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (16) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (70) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) USA (7) usa (53) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (6) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (67) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

A Magyar Királyi Csendőrség története, IV. rész: ,,Mögötted a törvény. Előtted is az legyen"

2015.11.26. 02:21 Fredddy

Az előző részekben megismerhettük a Csendőrség alapításának történetét, és kicsit elmélyedhettünk a régi időkcsendor_30.jpg bűnözésének és bűnüldözésének apró-cseprő részleteiben. Ma egy kicsit még folytatjuk ezt a részt, aztán végképp magunk mögött hagyjuk a lókötő betyárokkal és enyves kezű hegyi pásztorokkal teli, az utókor szerint mégis oly boldog Monarchia-beli békeidőket, mert jön a XX. század és elkezdi osztani a pofonjait civilnek és csendőrnek egyaránt.

 

11. Én elmentem a vásárba fél pénzzel

 

Bár alapvetően egy illusztrációs fejezetet terveztem, menet közben úgy döntöttem, hogy szükség lesz egy 5-500c.jpgmásodikra is. Renkóék regénybe illő kalandjai után egy gyakoribb, ám szintén elég problémás terület, a vásárok biztosítása is megérdemel egy külön fejezetet.

Mert a vásár ám nagy esemény volt! Nem volt tévé, nem volt net, nem volt, rádió, még olvasni se lehetett, mert nappal dolgozni kell, este meg sötét van... viszont volt vásár, és az aztán odabaszott! Vagy legalábbis jelentősen megbolygatta a vidéki falvak, városok punnyadt nyugalmát. A vásár nagyját, az állat- és terményvásárt az adott település vásárterén tartották. Ez többnyire egy nagy, üres placc volt a település mellett, az eredeti, kisebb, település középpontjában helyet foglaló vásárteret jellemzően iparcikkek vásárának és kirakodóvásároknak tartották fenn (de sok helyen már ezek is odakint voltak). Az általunk tárgyalt korszakban a vásározásnak már szinte mérnöki pontossággal kialakult rendje volt. A vásárteret körülkerítették, vagy -árkolták (a bejáratokat ellenőrizték) kimérték a helyeket, az árusok pedig helypénzt fizettek a szervezőknek. A vásár agya az úgynevezett cédulaház volt. Itt székelt a vásárbíró(ság) (a tárgyalt időszakban ez gyakorlatban már csak a vásár wiki01.jpgszervezőségét jelentette, olyan jogkörökkel, mint pl a gombák ellenőrzése. Eredetileg tényleg rendes bíróság volt, de büntetőjogi hatáskörét 1836-ban, polgárjogi hatáskörét 1912-ben elvették), itt intézték az adásvételek lepapírozását (mert ez már akkor sem csak úgy ment ám, hogy ,,két böcsületes magyar ember egymás tenyeribe belecsap”- a terménynek és az állatoknak is megvolt a maga papírja), itt gyűjtötték a helypénzt (pontosabban a helypénzszedők ide hordták be) és itt volt a vásárt biztosító rendőrök és csendőrök bázisa is. A képen a karcagi cédulaház.

A vásár kezdőnapján messze földről érkeztek az emberek a város kijelölt vásárterére, hogy ott adjanak-vegyenek. Jött mindenki, királytól a koldusig, akinek pénze volt, költeni, akinek cucca volt, eladni, akinek se pénze, se cucca, az meg potyázni és szájat tátani. Mézeskalácsostól a kosárfonóig volt minden, de mesze a legnagyobb jelentősége az állatoknak volt. A parasztok ilyenkor felkerekedtek, hogy eladják a szaporulatot, esetleg újabb példányokat vásároljanak a gazdaság számára. Sok ember, felfokozott hangulat, sok pénz, és sok helyen lehet piát venni- hát mégis mi baj történhetne?

A bűnözők számára természetesen terített asztal volt egy ilyen vásár. Ahogy a 2. fejezetben már említettem, itt
egyszerűen lehetett nagyobb összegű pénzhez jutni az eladott állataikért kapott bankókat forgató gazdáktól, a helyi arcokat nem ismerő tömegben elbújva pedig a legkülönfélébb gazemberségeket lehetett feltűnés nélkül elkövetni.

A csendőrök természetesen igyekeztek előre felkészülni a várható problémákra. A területén mozgó ismert gazemberek szemmel tartása minden csendőrőrs személyzetének alapvető feladata volt- ha tudomást szereztek a jómadár elutazásáról, és az egybeesett egy relatív közeli nagy vásár idejével, akkor az illető adatait, a lehető legrészletesebb személyleírást mellékelve megküldték a helyi kollégáknak, illetve a városi/rendőrhatóságoknak: erre az emberre figyeljenek.

A vásár remek alkalmat nyújtott a bűnözésből szerzett javak elpasszolására is. Általános megfigyelés volt, hogy az állatlopások vásár előtt sűrűsödnek meg igazán, és a bűnözők nem átallottak messzi vásárokba is elhajtani a csendor_10_2.jpglopott állatokat, ahol kisebb a felismerés esélye. Ezért vásár előtt a csendőröknek különös gondot kellett fordítania az állatok ellenőrzésére. Ez főleg a járlatok ellenőrzését jelentette: a járlatnak, vagy marhalevélnek hívott dokumentum a hajtott állatoknak afféle forgalmi engedélye volt, szerepelnie kellett rajta a tulajdonos és a hajtó adatainak, az állat(ok) leírásának, és a hajtás céljának. Ló és marha mellett a juh, a kecske és a sertés is rendelkezett marhalevéllel. Legális adásvétel esetén a helyi hatóság, illetve a vásárban a cédulaház állította ki/módosította az aktuális tulajdonos adataival- nem hivatalos adásvétel esetén, hát, vagy nem volt (ilyenkor a csendőrnek könnyű dolga volt), vagy be kellett szerezni valahogy, hamisítással, esetleg megvesztegetéssel. A bűnözők időnként az állatok küllemének elváltoztatásával is megpróbálkoztak, hogy egy már létező járlat oltalma alatt intézhessék a bizniszt.

A járlatok/marhalevelek ellenőrzése mellett a csendőrök –jobb híján- az emberi tényezőnél igyekeztek az állatlopást megfogni. Itt kulcsszerepe volt a helyismeretnek, a csendőrök jól tudták, kik a gyanús kereskedők, és kik azok a pásztorok/csikósok/gulyások/kondások, akik előszeretettel foglalkoznak lopásokkal. Megfelelő helyre vezetett portyákkal és lesállásokkal igyekeztek megfigyelni a mozgásukat, és besúgóhálózaton keresztül az elutazásaikat is nyomon követték, hiszen, ha Hugyos Józsi és Szaros Pista megbeszélést tart Orgaz Danival, majd pár napra eltűnik, akkor valószínűleg nem wellnessüdülésről van szó. (Annyi észt, hogy ne a maga falujából lopjon, azért a leghülyébbről is feltételeztek.) Ha a bűnesetet megelőzni nem is sikerül, a portyák és lesállások során összegyűjtött információ egy későbbi, akár máshol zajló nyomozást is megkönnyíthetett.

45.jpgDe a csendőrök nagy erőpróbája csak akkor kezdődött el igazán, amikor a vásár napja felvirradt. A helyben illetékes csendőrőrs nagy vásárok idején a szomszédos őrsökről is kaphatott erősítést, ezek igyekeztek még a vásár előtt megérkezni, és szolgálati helyüket elfoglalni (adott esetben aludni egyet a vásár előtt). A parancsnok minden esetben a helyi őrs parancsnoka maradt, hiszen ő ismerte legjobban a terepet.

A vásár kezdetén a csendőrök legfontosabb feladata az állatok ellenőrzésének biztosítása volt. A vásárra hajtott állatok ellenőrzését a vásárbizottság végezte. Ez albizottságokat rendelt ki a feladatra, amiben a biztos mellett állatorvos is helyet kapott, hiszen a beteg állatokat is ki kellett szűrni. A csendőrök parancsnoka egy emberét maga mellett tartotta, a többit a szokásos két fős járőrökre osztva az albizottságok mellé rendelte. A járőr feladata az adott albizottság munkájának biztosítása volt. A szabályos marhalevél nélküli állatot a városi hatóság a csendőrök segítségével foglalta le. A felhajtott állatok ellenőrzése ekkor a csendőrök majdnem minden más feladatával szemben prioritást élvezett.

Miután a marhalevelek ellenőrzésével végeztek, a csendőrök egy kijelölt helyen összegyűltek briefingre, a parancsnokuk itt osztotta ki a járőrök számára az ellenőrzési körleteket- magyarul minden páros kapott egy területet a vásárban, ahol neki kellett a rendet fenntartani. A parancsnok (egy csendőrt továbbra is maga mellett tartva) pedig a járőröket körbejárva ellenőrizte a feladat végrehajtását. A csendőrök étkezését az őrsön, vagy, ahol nem volt, a községházán kellett megoldani, oly módon, hogy az állomány legalább fele mindig a vásárban legyen.

009_allattartas_clip_image002.jpgA járőrök igyekeztek megfigyelni a vásárban garázdálkodó gyanús elemeket. Az ismert tolvajokat eleve igyekeztek kitiltani a vásár területéről, a távolabbról érkezettekkel szemben pedig a fentebb említett idegen őrsbeli erősítés jött jól, nincs is annál lehangolóbb, mint amikor végre eljut az ember egy messzi vásárba, békésen lopogat és akkor ráköszön az otthoni csendőr. A bűnözők kapcsolatainak felderítésére is jó alkalmat szolgáltatott a vásár, a csendőrök kis otthoni iwiw-je számos érdekes bejegyzéssel gazdagodhatott, ha nyitott szemmel járva megfigyelték, ki kivel beszélget. A tolvajok mellett a koldusokat is figyelték, aki jogtalanul koldul, azt kizárták a vásárról, és átadták a községi elöljáróságnak.

Na persze a bűnözőket se kellett félteni. a pénz kicsalásának számos módja volt. Már a XIX. század végén is divatban volt a jól ismert itt-a-piros-hol-a-piros-játék, és hamiskártyások sem csak a vadnyugati csehókban lestek az áldozataikra. A magyar Nimfus Corporationök okosabbja persze ritkán ült le ismeretlen zsugabubusokkal kártyázni, a kártyaasztal azonban számukra is veszélyes hely volt. A kibicek igyekeztek a játszóktól, vagy az asztalon heverő tétekből lopni- különösen pofátlan módszer volt például a ragasztós fejű tajtékpipa használata. Az atyafi egy jó hosszú tajtékpipával a szájában dugdosta a fejét a játszók közé, a pipa aljára rögzített ragasztóval pedig összeszedte az asztalon heverő pénzt.

A szélhámosok sokszor párban dolgoztak. Egyikük például figyelmeztette a gazdát, hogy a vásárban nagyobb mennyiségű hamis pénz forog, ami után a paraszt átnézette a köteget egy véletlenül arra járó ,,ügyvéddel”- akila_diseuse_de_bonne_aventure_caravaggio_louvre_inv_55_02.jpg természetesen a csaló társa volt, és a pénz átnézése közben néhány bankót ügyesen elrakott magának. Sokszor próbáltak a népre hamis aranyat is rásózni- jellemző trükk volt egy elhullajtott pénzeszacskót egyszerre meglátni valakivel, majd a zsákmányon osztozkodáskor a csalóra eső részt inkább készpénzben elkérni. A zacskó ebben az esetben természetesen hamis arannyal van tele, egy igazi aranyérme van benne, a csaló azt adta oda az áldozatnak bizonyítékul, aki az érmét ellenőriztetve megnyugodott, és készséggel kifizette a fél erszény árát.

A tolvajok jellegzetes csoportját adták az úgynevezett altatók. Ők kocsmákban lestek áldozatukra, akit itallal kínáltak. Az italban altató volt, a sértett ébredés után már persze hiába kereste a pénzét.

A jóslás, szemfényvesztés a magyar törvények szerint már akkor is (vagy mondjuk úgy: akkor még?) tilos volt, aki ilyesmiért pénzt szedett, az feljelentést, elővezetést nyerhetett, és persze a varázsgömbjét is elszedték tőle. (Caravaggio fenti képe kicsit régebbi esetet ábrázol ugyan, de vannak dolgok, amik nem változnak.)

A zsebtolvajlás alapvetően városi műfaj volt, így kívül esett a csendőrök hatáskörén, vásárok idején azonban a vidéki csődületben is tartani kellett a mesterség művelőitől. A zsetolvajok csavargótól az úrig bárhogy kinézhettek, de lehettek nők, vagy gyerekek is. Elsősorban az emberek pénztárcájára és zsebórájára utaztak. A pénztárcát mutató- és középső ujjuk közé fogva emelték ki az áldozat zsebéből, a zsebórát pedig egy ügyes mozdulattal megpróbálták letörni a rögzítőláncról (esetleg fogóval levágni, de azzal könnyebb lebukni). Voltak olyanok is, akik kést használtak a zsebek felvágásához. Hogy a műveletet nyugodtan elvégezhessék, mindenképpen igyekeztek elterelni az áldozat figyelmét, és sokszor voltak segítőik is, akik a figyelemelterelés mellett a zsákmány gyors eltüntetésében is segédkeztek, így a csendőrök nem bizonyíthatták a tolvajra a lopást. Emellett minden esetben igyekeztek a külsejüket elváltoztatni, hogy a tanúk, vagy az áldozatok minél nehezebben azonosíthassák őket. A zsebtolvajláshoz minden esetben jó emberismeret, finom, vékony kéz és hosszú, ügyes ujjak kellettek. Sok zsebtolvaj bukott le telente, amikor az elgémberedett kezével nem tudott kellően finoman dolgozni. A csendőrök sajnos nem tudtak sokat tenni a zsebtolvajok ellen, az alapvető taktikájuk az volt, hogy messziről, valamilyen kiemelt helyről figyelték a tömeget, így jobban szemet szúrt a zsebtolvajok céltudatos mozgása.

Külön figyelmet szenteltek a vándorcigányoknak, a vásárok legügyesebb zsebtolvajainak őket tartották. Mutatványaik, táncaik, a jövendőmondás minden esetben nagy tömeget vonzott, ahol nem szúrt szemet, hogy a karaván valamely tagja is a nép között foglal helyet. Ezek az emberek kisgyerekkoruktól kezdve tanulták a zsebtolvajlást, így nem okozott számukra nehézséget a bámészkodók kizsebelése. A sűrűbb csoportosulásokra a csendőrnek minden esetben különösen figyelnie kellett.

vasar_1.jpgEmellett a félreeső helyekre is figyelnie kellett, az orgazdák és kuncsaftjaik általában itt találkoztak. ...A csendőrnek mindenre figyelnie kellett. Igazából nehéz is mindent felsorolni, hiszen az ország törvényei meleltt a vásározást a városok saját rendeletei, szabályai is szabályozták, és ezeket is be kellett tartatni. Sőt, a bűnözés mellett a közlekedést is ellenőrizték, a vásárbeli, illetve az odavezető utakon nem alakulhatott ki torlódás. Az állatokat mindig szép rendben, az út menetirány szerinti bal oldalán kellett hajtani.

A kisebb (1894-ben: 2 forint alatti) bűncselekmények esetén a csendőrnek csak a sértett indítványára kellett intézkednie, a vásárban maguktól ilyenkor nem vették őrizetbe a gyanúsítottat. A máskülönben mindennek alaposan utánajáró csendőrök figyelmét külön felhívták arra, hogy vásárok, búcsúk esetén kerüljék a kicsinyeskedést, a kedélyek felesleges felizgatását.

Mert a kedélyek ám könnyen felizgultak, különösen, ha előzőleg borral és pálinkával alapozta meg a hangulatot az úri nép. A csendőrök jól tudták, hogy a vásár nem lehet meg ordibálás, hangoskodás, részeg hőzöngés nélkül, az ismert verekedőkre azonban igyekeztek jó előre ráijeszteni: ha nem ül nyugodtan a seggén, kitilthatják a vásárról. Ha a verekedés mégis kitört, azt a csendőrök először kényelmes 30-40 lépés távolságból figyelték, első körben a községi elöljáróságnak kellett a kedélyek lenyugtatásával próbálkoznia. Ha ők nem boldogultak, akkor jöhettek a csendőrök. A mulatozó tömeget a csendőrök igyekeztek elkerülni, nehogy az italtól feltüzelt népnek kedve szottyanjon egy kis csendőrverésre (focihuliganizmus korabeli változata). Verekedés alatt és előtt minden esetben erélyes, de tapintatos fellépés volt az elvárt.

Amikor a vásárnak vége volt, az emberek elindultak haza, városukba, falujukra, tanyájukra. A bűnözőktől azonban még ekkor sem nyughattak, gyakran stopposok képében lestek áldozatukra: a férfiak altatók voltak, és gazduram másnap reggel ébredt fel az árokparton pénz, jószág és lovaskocsi nélkül, az asszonyok pedig csak beszéltek, beszéltek, beszéltek, beszéltek és beszéltek, miközben cinkosaik kicsit megdézsmálták a szekér rakományát. Időnként persze erőszakos támadás is előfordult. Ezért, amikor a vásár oszlásnak indult, a területet ellenőrző csendőrjárőröket az utak biztosítására vezényelték. A hazatérő idegenbeli erősítés hazafelé menve tartott lesállásokat az utak mellett, amennyiben ilyen nem volt, úgy a helyiek vigyázták az utakat, megadott távolságig. Az úton járókat szigorúan ellenőrizni kellett, megnézték az állatok marhaleveleit, és átkutatták az ismert tolvajok cuccát. A tolvajok a lopott holmit általában nem vitték haza, hanem még a vásár környékén igyekeztek elpasszolni. Ezért fontos volt, hogy a csendőrök útközben is igyekezzenek őket ellenőrizni. A gyanús elemek fokozott megfigyelését a vásár után is fenn kellett tartani egy ideig- hátha valami kiderül, amit ott helyben még nem lehetett kinyomozni.

Az utolsó járőr mindig a vásár helyén portyázott, egészen addig, amíg a nép teljesen el nem nyugodott. Utána már ezek a csendőrök is visszatérhettek a laktanyába, remélhetőleg a jól végzett munka elégedettségével.

 

  12. Between The Hammer And The Anvil

 

Az első világháború időszaka nem került be aranybetűkkel a csendőrség történetébe. Tudvalevő, hogy tábori csendőri, rendőri szolgálat minden hadseregben szükséges. A Monarchia döntéshozói nem gondolkodták nagyon túl ennek a megszervezését, az 1890-es években készültek el a tervek. Az elképzelés alapvetően az volt, hogy a tábori csendőrség gyalogos részét csak háború idején, a normál csendőrségek (ugye volt négy) erre a célra kijelölt tagjaiból állítják fel, a lovasokat pedig a hadsereg lovassági alakulataiból irányítják át. Hogy konkrétan kinek kell tábori csendőri szolgálatot teljesítenie, azt már békeidőben kijelölték,a kiválasztottaknak kiegészítő kiképzést/tanfolyamokat tartottak a hadseregnél felmerülő feladataikból. Tábori csendőröket kapott a főparancsnokság, a hadtáp-főparancsnokság, az attasé- és a sajtóhadiszállás, a 6 hadseregparancsnokság, a 7 csendorok_gramafonal.jpghadsereg-hadtápparancsnokság, a 16 hadtestparancsnokság, a 48 gyaloghadosztály-parancsnokság, a 11 lovashadosztály-parancsnokság, a 12 hegyidandár-parancsnokság és a gyalogos-és lovashadosztályok vonatparancsnokságai (59, ugye). A tábori csendőralakulatoknak voltak saját tisztjeik, szintén a csendőrségtől, de máskülönben  mindig az adott parancsnokság felügyelete alá tartoztak. A magyar csendőrség egyébként a 4., 5., 6., 7., és 12., a magyar királyi horvát pedig a 13. hadtest körletében felállított parancsnokságok tábori csendőrségét adta. (a 15. a bosnyákoké, a többi az osztrákoké).

Ez így összesen 2120 csendőrt jelentett, amire van szép magyar szó, de fogalmazzunk inkább úgy, hogy elég kevés. A valós igények egyrészt jóval magasabbak voltak, másrészt a tábori csendőrök között voltak háborús veszteségek is, melyeket pótolni sem nagyon lehetett, mert a Csendőrségnél háború idején szünetelt az újoncozás- illetve a források ellentmondanak abban, hogy ténylegesen szünetelt, vagy a normális kiképzést egyszerűen csak gyorstalpalón kiképzett zöldfülűek és kiöregedett veteránok szolgálatba állításával váltották ki, a lényegen nem változtat. Ezért aztán a ,,normál” katonák közül vezényeltek át egy csomót tábori csendőri szolgálatra, az így felduzzasztott tábori csendőrség mindennel együtt végül 22100 főt számlát, az eredeti elképzelések kb tízszeresét. A katonák (ahogy 1884-ben már láttuk) viszont sokkal kevésbé voltak alkalmasak csendőrnek, hiányzott belőlük a békében is ilyesmivel foglalkozók rutinja, erélyessége, és feddhetetlensége is. Szóval nem igazán működött a dolog.

Szakály Sándor könyve az alábbi pontokba gyűjtötte össze a csendőrök feladatait: fosztogatások megakadályozása, kémeket és kurvákat a hadseregtől távoltartani, szökevényeket előkeríteni, hadsereg által igénybevett üzleteket ellenőrizni, közúti és vasúti közlekedést felügyelni, útikalauzokat felfogadni, kémnek alkalmas egyéneket jelenteni, karhatalmi szolgálat (különös tekintettel a rekviráló különítmények munkájának segítésére), futárszolgálat, fegyveres kíséret (fontos utasok és szállítmányok, szükség esetén rabok vagy hadifoglyok), ellenséges pénztárak és hivatalok biztosítása, rendfenntartás ütközet esetén (különös tekintettel a szétvert csapatok tagjaira és a felügyelet nélkül maradt kincstári vagyonra), intézkedni a halottak azonosításáról, nyilvántartásba vételéről és gyors eltemetéséről. Később, ahol szükséges volt (Balkán), felállítottak portyázó osztagokat, ellenőrizték a vonatokat, és például Olaszországban a záróvonalat (harci zónát a hátországtól elválasztó határvonal, amelyen átlépni mindkét irányba csak alapos indokkal lehet) is ők ellenőrizték. A fronton is harcoltak csendőrök, amikor a helyzet azt követelte, pl Przemyslnél, ahol a várban rekedt csendőröket is a mindenféle maradék emberekből sebtiben megalakított századokba osztották be. A hazánkba betörő ellenséges hadsereg elől a csendőrségnek elméletileg vissza kellett vonulnia, ez az orosz betörések esetén így is volt, az Erdélybe betörő román hadsereg azonban bekerítette a határcsendőrség erőit, akik felvették a harcot a támadókkal, és súlyos veszteségeket szenvedtek. A képen német és magyar tábori csendőrök.tabori_csendorok_2.jpg

Közben természetesen a hátországban is zajlott az élet, főleg a háború későbbi éveiben: a hagyományos bűnözésen felül a nehéz viszonyok miatti elégedetlenséggel, a feketepiaccal, internálandó személyekkel, behívóparancsnak eleget nem tévőkkel, sőt, a fegyveres katonaszökevényekkel is kezdeni kellett valamit, amire a megritkított hátországi csendőrállomány (nagy részük végül kikerült a frontra) nem volt képes. Újra előtérbe kerültek a népi kezdeményezések, polgárőrségek és hasonlók szerveződtek. A Csendőrség vezetősége kidolgozta a szervezet megerősítésének tervét, de ennek végrehajtására már nem került sor.

 

 13. Red Alert

 

Az 1918-as összeomlás a Magyar Királyi Csendőrséget is romokban találta, a csendőrök nagy része még a fronton volt, a budapesti eseményekbe meg amúgy se nagyon tudtak volna beavatkozni, hiszen alig pár csendőr (pl Tisza testőrsége) tartózkodott a fővárosban. A tanácsalapítási láz a csendőrséget sem kímélte, a szervezetnél is létrejött a csendőrtanács. A Károlyi-kormány a hadsereg leépítésével egy időben a Csendőrség létszámát is csökkentette, az újonnan (a csendőrtanács javaslatára, de sok csendőr tiltakozása ellenére) csendőrfelügyelővé kinevezett Gencsy Arnold vezetésével sor került majdnem a teljes főtiszti kar kényszernyugdíjazására.

a_voros_urseg_egyik_fuvarosi_alakulata_1.jpgA Tanácsköztársaság megszüntette a Csendőrséget (a törvénnyel létrehozott szervezetet egy egyszerű rendelettel), tagjainak át kellett lépnie az újonnan létrehozott Vörös Őrségbe. Mint láttuk, a rendfenntartás magyar megoldása a rendőrség és a csendőrség együttműködése; egy, részben a helyi önkormányzatokra alapuló differenciált rendszer volt. A kommunisták eszméje viszont az 5. fejezetben említett központosított, egy kézben összpontosuló rendfenntartó erő, na, ez lett volna nálunk a Vörös Őrség.

Az átlépésre nem minden csendőr volt hajlandó, sokuk csatlakozott a Szegeden gyülekező Horthyékhoz inkább. A Lenin-fiúk megfélemlítésül több csendőrtisztet is elraboltak és megöltek, összesen 27 csendőr (csak egy közcsendőr volt köztük, a többiek magasabb rangúak) esett áldozatul a vörösterrornak. A Vörös Őrség vezető pozícióiba munkásokat raktak (a káderhiány miatt nem is feltétlenül kommunistákat, sokszor egyszerűen csak megbecsült, jó szakembereket, de ettől függetlenül a rendvédelemhez sok közük nem volt), a parancsnokságokra pedig egy-egy politikai komisszár került. Ahol nagyobb létszámú csendőrség volt, azt a kommunisták lefegyverezték, leghíresebb ilyen eset a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében lévő csendőrzászlóalj Cserny-különítmény általi lefegyverzése.

Mindezek ellenére a Vörös Őrség rendes megszervezésére, egyenruhával való ellátására 133 nap a legtöbb helyen egyszerűen túl kevés volt, ugyan készültek szolgálati szabályzatok a Vörös Őrség részére, a személyi állomány felkészítésének megszervezésére nem volt idő. A csendőrőrsök személyzetének kihirdették, hogy ők mostantól Vörös Őrök, aztán ment tovább a szolgálat a régi egyenruhában, a régi módszerek szerint. Sőt, a katonákhoz hasonlóan a csendőrök között is volt, aki még mindig a vörös kormányt tartotta a kisebb rossznak az ország  idegen megszállásával, illetve megcsonkításával szemben.

 

 14. The boys are back in town

 

A Tanácsköztársaság bukása után Peidl Gyula hat napig fennálló kormánya következett (1919. aug. 1-6.), ők oszlatták fel a Vörös Őrséget, de csak a rendőrséget állították helyre, a csendőrséget a Friedrich-kormány hoztahm.jpg létre újra, augusztus 9-én.

A Csendőrség újrafelállításakor természetesen leginkább a régi csendőrökre számítottak, akik egy kommunistasági ellenőrzés után kerülhettek vissza régi-új munkahelyükre. Hogy a kommunisták nem igyekeztek csendőrnek állni, vagy csak a kis magyar mccarthyzmus nem volt elég szigorú, de nagy részük gond nélkül vette ezt az akadályt, és folytathatta a szolgálatot. (Ugyanez egyébként a hadseregnél is megvolt, ott egyértelműen a vezetőség volt engedékeny: egyrészt a harcosan kommunistaellenes retorika ellenére már akkor sem tudták egyértelműen megállapítani, hogy a Vörös Hadseregben hol végződött a piros-fehér-zöld és hol kezdődött a vörös, másrészt a szegediek többnyire tartalékos tisztek voltak, az egykori hadsereg java, a hivatásosok a Vörös Hadseregben szolgáltak, harmadrészt pedig Horthy a politikai tisztogatás helyett a fegyelmezett és egységes hadsereg mielőbbi megteremtését tűzte ki céljául, legyenek bár a tisztek honvédek, közös hadseregbeliek, hivatásosak, tartalékosok, vörösök vagy fehérek. Hogy helyesen okoskodott, azt a királypuccsok bizonyították be: a nagy számban királypárti, ex-kuk tiszteket tartalmazó hadsereg ekkor már egy emberként állt az új, Horthy-féle rend mellé. A bűnbocsánatot nyert vöröskatonák listáján egyébként olyan neveket találhatunk, mint Jány Gusztáv (!), Werth Henrik (!!) vagy Sztójay Döme (!!!).)

A csendőrség újjáalapításakor azért volt némi konfliktus a kényszernyugdíjazásból visszatérők és a szolgálatukat a vörös érában is folytató, általában fiatalabb, alacsonyabb rangú tisztek között, Parádi József könyvében ellentmondó információk vannak a megoldásról, az biztos, hogy némelyeket meghagytak nyugállományban, gondolom, a vezetőség szétcsapott az öregek között, akinek túl nagy volt a szája, az maradt nyugger. Hogy ne legyen túl nagy az öröm azért, a megszálló román hadsereg katonai alakulatnak tekintette a Csendőrséget, és minden vagyonát elrabolta, amire csak rá tudta tenni a kezét: elvitték a lovakat, fegyvereket, sőt, magukat a csendőröket is, hadifogolynak. A puszta magyargyűlöleten kívül ennek politikai okai is voltak, a román hadsereg magyarországi tartózkodásának hivatalos indoka a magyar közbiztonsági helyzet volt, a gyakorlatban a nemzeti vagyonunk lerablásával foglalkozó ellenséges hadsereg tehát csak addig maradhatott az országban, amíg a magyar fél fel nem állít egy életképes rendfenntartó szervezetet. A románok még azzal is megpróbálkoztak, hogy önálló magyar rendfenntartás helyett egy francia irányítású, hosszabb mandátumú bandholtz_kep5.jpgnemzetközi csendőrséget szervezzenek Magyarországra. A felvetés eredetileg Benestől származott, és Clemenceau is támogatta; de erre már az antant józanabbik fele is azt mondta, hogy húzzátok ki a kezeteket a biliből, fiúk.

A rendfenntartás újraszervezésében így az antant missziójának is nagy szerepet kellett vállalnia. Szerencsére ennek élén igazi szakember állt, Harry Hill Bandholtz amerikai dandártábornok, aki a világháború előtt Fülöp-szigeteken komoly rendcsinálási tapasztalatokat szerzett, és akkoriban az amerikai katonai rendőrség atyjának tartották (a románok pofátlan rablásaival is keményen szembeszállt, ő kergette el például korbáccsal a Nemzeti Múzeumból a fosztogatásra készülő románokat, erre emlékeztet budapesti szobra is). Bandholtz a csendőrség újjászervezését egyik tehetséges beosztottjára, egy bizonyos Halsey E.Yates nevű, szintén amerikai ezredesre bízta (Az 1876-os születésű Yates megjárta Kubát és a Fülöp-szigeteket, 1916-tól volt Bukarestben katonai attasé.) Yates igyekezett letörni a románok ellenállását, és mindent megtett a magyar érdekek védelmében. Jellemző volt a helyzetre pl az, hogy miután a keleti szomszédtól hosszas unszolásra is csak a használhatatlan fegyvereket kapta vissza (a Nemzeti Hadsereg miskolci karhatalmi egységei szégyenszemre csak botokkal voltak például felfegyverezve), az újjászervezett Csendőrség számára végül Ausztriából kellett fegyvereket venni.

Ősz végén aztán nem szőkén, nem hercegként, de fehér lovon megérkezett Budapestre a császári és királyi 3766755_1437336561.jpgflotta egykori ellentengernagya, és Yates munkáját parancsnokai december 13-ával befejezettnek tekintették. (Hazatérve további három évtizeden át szolgálta a csillagos-sávos lobogót. Különféle hátországi beosztások után 1940-ben vonult nyugállományba, pár hónapra rá reaktiválták, hogy a második világháború alatt a dél-kaliforniai tartalékoskörzet ügyeit vezesse, 1945 után pedig a los angelesi katasztrófavédelem élén állt. Sajnos arcképet nem találtam, úgyhogy meg kell elégednetek a sírkövével, mely a napfényes Los Angelesben található. Pershing emlékiratai szerint egyébként csak 1921-ben lett ezredes.) Az amerikai tiszt azzal hagyta el Magyarországot, hogy innentől Horthyék már maguk is boldogulnak. Ez így is volt, a Csendőrség a főparancsnokság irányítása alá került, majd 1920 áprilisában állt vissza a régi rend, a belügyi és katonai kettős felügyelet. Trianon miatt aztán a hadseregnek ki kellett vonulnia a rendfenntartás irányításából, de a magyarok ragaszkodtak a bevált kettős irányításhoz, névlegesen ugyan átszervezték a Csendőrség felügyeletét, de fű alatt a honvédelmi tárca továbbra is rajta tartotta a szemét a csendőrökön. A kapcsolat aztán 1938-ban lett újra hivatalos.

ostenburgm.jpgAz fővezérség általi felügyelet hónapjaiban megjelentek a különféle tartalékcsendőr-alakulatok, 7000 fő (a teljes magyar fegyveres erő fele) szolgált ezekben a zavaros státusú testületekben. Egy részük rejtetten működő katonai alakulat volt, de fehérterrorista különítmények egy része is így próbálta legalizálni magát. Az új vezetés elkötelezett volt a csendőrség hagyományos, területi alapú struktúrája iránt, és természetesen a változatos politikai hátterű különítményesek lefegyverzése iránt is, akik a vörösök ellen megbízható szövetségesek voltak, de nem feltétlenül értettek egyet Horthyval például abban a kérdésben, hogy egy királyságban szükség van-e királyra. Ha egy nevet meg kell itt említeni, akkor az Ostenburg-Morawek Gyuláé, aki különítményével részt vett a fehérterrorban, majd a Tanácsköztársaság bukása után Sopron csendőrparancsnoka lett. Embereivel nagy szerepe volt Sopron magyar kézen maradásában, 1921-ben azonban IV. Károly második visszatérési kísérletét támogatta, amiért a király a csendőrzászlóalját gárda vadászezreddé nevezte ki. A budaörsi csatában aztán rövid tűzharc után bekerítették őket, és megadták magukat a Horthy-barát erőknek. Királyunk azóta sincs, Ostenburg viszont később amnesztiát kapott. (Idővel egyébként le is pörgött a Habsburg-restauráció ügyéről és egészen más jellegű társadalmi rendszerek felé kezdett kacsintgatni: megalapította a Magyar Országos Fasiszta Pártot.) Balra fent maga Ostenburg, lent csendőreinek bevonulása Sopronba.

09.jpg

De a különítmény-probléma nem feltétlenül csak politikai természetű volt, mint azt a húszas évek hírhedt bűnesetéből, a Léderer-ügyből is láthatjuk. A világháború alatt élelmezési tisztként szolgáló (és utóbb amúgy Prónay Pál által is megbízhatatlanként jellemzett) Léderer Gusztáv főhadnagy a Nemzeti Hadsereg tisztjeként természetellenesen nagy élvezettel vett részt a fehérterrorban, a különítmények feloszlatása után pedig csendőrtisztként folytatta karrierjét. A fehérterror alatt összerabolt pénzből vígan éldegélt Budapesten kétes erkölcsű feleségével, Schwartz Micivel. 1925-re a pénz elfogyott, úgyhogy legyilkolni való ember után néztek. Az (egyik?) áldozat egy Kodelka Ferenc nevű gazdag hentes volt, aki a Léderer-házaspár anyagi jólétéhez való hozzájárulás fejében amúgy rendszeresen kefélgette Micikét- a férje tudtával, szóval szép kis csapat volt ez. A nagydarab Kodelkára aztán egy ilyen légyotton csapott le a férj, megzsarolta, hogy ha nem ad neki sok-sok pénzt, akkor kitálal kettejük homoszexuális viszonyáról (!). Kodelka a felháborodástól elájult, mire Léderer fejbe lőtte, testét 22 darabra vágta (egyes darabokat meg is nyúzott, hogy kevésbé látszódjanak emberinek), a felesége feltörölte a vért, aztán a darabok egy részét egy bőröndben a Dunába dobták. Közben valaki meglátta 30685_2kodelkaneek.jpgőket, sőt, a darabok egyikén rajta maradt Kodelka jellegzetes tetoválása, úgyhogy elrendelték a házkutatást (Budapest, azaz rendőrségi terület), ennek eredménye után pedig nem lehetett tovább tagadni. Lédererné arra számított, hogy majd a férje különítményes meg csendőr haverjai kihúzzák őket a szarból, de a húszas évek közepén ez már nagyon nem így ment: bár a fehérterror bűnöseinek a kormányzó akkor amnesztiát hirdetett, a konszolidált Magyarország urai azonban már inkább szerették volna eltávolítani magukat ezeknek a vérgőzös időknek az emlékétől. Mici 25 év börtönt kapott, Léderert pedig halálra ítélték- sőt, amikor kérte a katonának járó golyó általi halált, Horthy mérgesen azt mondta, hogy rablógyilkosnak jó lesz a kötél is, úgyhogy azt kapta meg a nyakába 1926-ban. A képen Léderer és neje, középen Kodelka.

A különítményeket és a tartalékcsendőr-alakulatokat tehát felszámolták (az utolsó csak 1922-ben szűnt meg), és megkezdődött a kerületek, szárnyak és őrsök rendszerének Csonka-Magyarországhoz való igazítása. A területi alapon szerveződött Csendőrség életében természetesen nagy törést jelentettek a trianoni békediktátum határátrendezései. Az állomány egy része terület nélkül maradt, az addigi területeket pedig az új államhatárok csonkították meg. Első körben, 1921 februárjától a csendőröket vármegyékre, azon belül járásokra, a járásokat pedig őrsökre osztották el, a vármegyék pedig tartalék századokat is kaptak. Ez azonban nem vált be (mondjuk sejthették volna, Török Ferenc se véletlen szervezte a Csendőrséget úgy, ahogy), a közigazgatási felosztás nem volt ideális a csendőrség szempontjából, így visszatértek a hagyományos struktúrához:

-a piramis tetején a Magyar Királyi Csendőrfelügyelőség állt, élén a felügyelővel, alárendelve a belügyminisztériumnak (és, ahogy említettem, stikában a honvédelmi minisztériumnak). Ehhez tartozott egy csomó közvetlenül alárendelt intézmény, kiképzőiskoláktól a kutyatelepig.

-egy nagyobb régió egy csendőrkerület lett, gazdasági hivatallal, később tanosztállyal, élén egy ezredessel és egy törzzsel. 1925-ben 7 kerület volt.

-az osztályparancsnokság egy vármegyét irányított, élén őrnaggyal, vagy alezredessel, ennek is volt gazdasági hivatala.

-az osztályok alá tartoztak a szárnyparancsnokságok, főhadnaggyal vagy századossal az élen.

-egy szárnyban 2-3 szakaszparancsnokság volt, élén alhadnaggyal, vagy tiszthelyettessel (ez utóbbi nem összefoglaló név volt, hanem egy konkrét rendfokozat, a későbbi főtörzsőrmester megfelelője)

-és a legalacsonyabb szint természetesen továbbra is az őrs volt, egy szakaszparancsnokság alatt 3-6 darab. Élükön tiszthelyettes állt, és összesen 6-25 főnyi csendőr szolgált bennük, továbbra is voltak gyalogos, lovas és vegyes őrsök.1scan0006.jpg

Emellett minden parancsnokság mellé járt egy külön kicsi, terület nélküli őrs is, ami az adott parancsnokság munkájának fegyveres biztosítását végezte. Persze továbbra is működtek a csendőrkülönítmények is. A csendőrség létszáma a két háború között is kb 12000 fő volt (harmadakkora területen).

Trianon után a hátárvédelem szervezete is átalakult: a Magyar Királyi Vámőrség végezte, ami rejtetten a Honvédség része volt. 1932-ben ebből lett a Magyar Királyi Határőrség, amit 1938-ban névleg is beolvasztottak a Honvédségbe (innentől határvadászoknak hívták őket). A Csendőrség természetesen szükség esetén továbbra is besegített, de pl az 1940-es Határőrizeti utasítás szerint még határzár esetén is minimálisra kellett korlátozni a repuloter_igazoltatas_documents_check.jpgcsendőrök és rendőrök bevetését. A határok őrzése ekkorra már egy újabb fontos feladattal,a légvédelmi figyelőszolgálattal is kibővült- ez gyakorlatilag az égen szálló repülők megfigyelését és feljegyzését jelentette, általában szemmel, illetve távcsővel. (Akkoriban nem nagyon volt más módszer, az első, német, illetve hazai(!) fejlesztésű radarok csak a második világháború utolsó éveiben álltak rendszerbe, a teljes radarlefedettség elrérse, azaz a légvédelmi figyelőszolgálat feleslegessé válása valamikor a Kádár-korszakban következett be.)

Az említett kényszernyugdíjazások és a Trianon utáni zűrzavar miatt a Horthy-korszak első 15 évében nagy probléma volt a tiszthiány. Hivatalosan ezen sajnos nem tudtak segíteni, a Ludovikán kiképezhető tisztek létszámát (ne feledjük, a csendőrtisztképzés katonai alapokra épült) Trianon maximálta, az itt végzett tisztekre pedig a hadsereg teljes létszámban igényt tartott, hiszen az ő létszámuk így is kevesebb volt, mint amennyire az országnak egy normális hadsereggel számolva szüksége van (természetesen normális hadsereggel számoltak, függetlenül attól, hogy Trianon a hadsereg létszámát és felszerelését is korlátozta). Ezért 1928-ban felállítottak egy külön, csendőr- és vámőrtisztek kiképzésére szolgáló intézményt, a Magyar Királyi Zrínyi Miklós Akadémiát, de sokkal előrébb ezzel sem voltak, egyrészt az itteni végzősök egy részét szintén felszívta a Honvédség, másrészt a válság miatt összeolvasztották a Ludovikával, ezzel go to start. A következő megoldás a diplomás (főleg jogász) civilek betoborzása volt, az ő részükre rövidített csendőrtiszti tanfolyamot engedélyeztek. Nem sokan lettek végül így csendőrtisztek, mintegy 15-en, de a civil jogi elemek megjelenése (többen szereztek jogi és katonai végzettséget is) összességében jelentősen emelte a tisztikar szakmai színvonalát és modernizálta a társadalomszemléletét. A tiszthiány végső megoldására a harmincas évek második felében került sor, a trianoni rendelkezésekre egyre nagyobb ívben tojó magyar vezetés egyszerűen annyira megemelte a Ludovika hallgatói létszámát, hogy az intézmény Honvédség és a Csendőrség tisztigényét is ki tudja elégíteni.

Minden ellenkező vélemény dacára a magyar társadalom a két világháború között is sokat fejlődött, ezért a ny_europa_elso_helyszinelo_gepjarmuve1.jpgCsendőrségnek is újabb szakmai problémákra ,,kihívásokra” kellett választ találnia. A nyomozással foglalkozó járásőrmesterséget a háború után megszüntették, de a nyomozási feladatok megnehezítése tarthatalan állapotokat hozott, így 1930-ban a csendőrség bűnfelderítői tevékenységére is ráerősítettek. Ekkor hozták létre a felügyelőségnek alárendelt központi nyomozó parancsnokságot, és a kerületek alárendeltségében a nyomozó alosztályokat. Ekkor már régóta működött a budapesti rendőrség detektívcsoportja, az ő tapasztalataikat használták fel a csendőrök is. Sőt, létrehozták a csendőrség bűnügyi laboratóriumát is, és a nyomozó alosztályoknál egy-egy helyszínelőfelszereléssel ellátott autó is segítette a bűnesetek gyors felderítését. A magyar királyi CSI képen látható járműve Európában az első helyszínelőautók közé tartozott.

Huszadik század lévén, a népek Magyarországon is egyre többet autóztak. Hazánkban 1929-ben adtak ki előszörcsendor_19_1_1.jpg KRESZ-szabályzatot, ennek betartatása a már 1928-ban megalapított közlekedési csendőrség feladata volt. Először három őrs volt (Budapest, Győr, Székesfehérvár), de 1936-tól már egy külön alosztály, négy szárnnyal. 1940-ben jött létre a közlekedési és híradó osztály, a közlekedés felügyelete mellett a távközlés és a repülőterek is ide tartoztak (ez utóbbiakat 1926-tól csendőrkülönítmények felügyelték). A magyar királyi Cobra 11 eleinte motorkerékpárokkal, később a már említett Steyr 55-ösökkel végezte feladatát. 1943-ban 700 közlekedési csendőr volt, akik 300 kocsival rótták hazánk útjait. Közlekedési szabálysértésekért helyszíni bírságot a harmincas évektől szedtek. A szabálysértők megbírságolása mellett a közlekedési csendőrök feladata volt az utak állapotának ellenőrzése, a közlekedés biztonságát (kidőlt fatörzs), vagy közízlést sértő dolgok eltávolítás az utakról, baleseteknél helyszínelés, és, ha kell elsősegélynyújtás, sőt, az anyósülésen helyet foglaló csendőr fél szemmel még azt is figyelte, nincs-e az út mellett futó telefon-, illetve távíróvezeték leszakadva valahol. Bűncselekmény észlelése esetén a területileg illetékes őrsöt értesítette, beavatkoznia csak a haladéktalanul szükséges mértékig kellett. Az út mellett elromolva álló jármű javításában segíthetett, de csak amíg ez nem ment más teendők rovására. A szolgálati gépjármű javításához bizonyos mértékig minden közlekedési csendőrnek értenie kellett, a nagyobb javításokat a csendőrség budapesti járműjavító telepén végezték.

A vasúti csendőrséget 1940-ben állították fel, ezt egy önálló budapesti szárnyparancsnokság irányította, és a vasúti lopások és egyebek mellett a katonai szállítások biztosítása is az ő feladatuk volt.

Bár volt Magyarországon folyamőrség, a vizeink rendőri feladatainak ellátását is –részben- a Csendőrségre csendorhajo_03_boat.jpgbízták. Ez viszonylag későn, 1942-ben történt meg, ezért a vízicsendőrök csak a Balatonon teljesítettek szolgálatot, a Dunára végül a szovjet folyami flotilla előbb futott be. A balatoni csendőrök feladatukat egy koordinátarendszer-szerűen felosztott Balaton-térkép segítségével hajtották végre, így mindig pontosan meghatározhatták számukra a beavatkozást igénylő esemény helyszínét. A bűnfelderítés mellett a vízimentés is a feladataik közé tartozott. A magyar királyi Baywatchnak bőven volt dolga, a tenger nélkül maradt Magyarország a 20-as-30-as években kezdett igazán felfigyelni legnagyobb tavunkban rejlő turisztikai lehetőségekre, a 30-as évek végén már elég komoly élet folyt a partokon nyaranta. A képen a vízi csendőrség egykori hajója.

Ezek mellett a dolgok mellett számos egyéb, kisebb jelentőségű különleges feladata is volt a Csendőrségnek, pl az úgynevezett udvarlaki őrség (1932-től minden év február 14-én díszőrség a Királyi Palotában), vagy az 1933-as gödöllői Cserkész Világtalálkozó biztosítása.

A második világháború alatt a Csendőrség hátországbeli feladatai is megszaporodtak. 1939 őszén a hazánkbarepuloter_orseg.jpg menekülő lengyel katonák és polgárok segítésében a Csendőrség is részt vett. A csendőrök biztosították a katonai vonatszerelvényeket, és például ők vigyáztak a visszatért 2. magyar hadsereg karanténba helyezett katonáira is. Ahogy a front közeledett, a teendők csak szaporodtak: csendőrök őrizték a hazánk területén lezuhant katonai gépeket az illetékesek megérkezéséig (a balesetek meg ilyesmik helyszínének biztosítása mondjuk békeidőben is feladat volt, a képen egy lezuhant amerikai B-17-es), és nekik kellett beszolgáltatni az ellenséges propagandaanyagot is (a szövetségesek szorgalmasan szórták a röplapokat repülőgépeikből, de sok hatása nem volt, a nép általában fegyelmezetten beszolgáltatta ezeket a hatóságoknak). A háborús tapasztalatok miatt a karhatalmi vonalra is ráerősítettek, a csendőriskolákat zászlóaljakká szervezték át, így ezek mindig azonnal bevethető karhatalmi erőként álltak rendelkezésre.

Az utolsó nagy átszervezéseket a negyvenes években hajtották végre. 1942-ben létrejött az Államvédelmi Központ, egy, a rendőrséget, a Csendőrséget és a katonai hírszerzést/kémelhárítást összefogó szerv. 1944 nyarán a Csendőrséget és a csendőri mintára katonai őrtestületté átszervezni kívánt rendőrséget közös felügyelő (Faragho Gábor altábornagy) alá helyezték. Természetesen ezt a lépést már a közvetlen háborús fenyegetés fényében kell szemlélni. 1944-ben a mind nyomasztóbb altiszthiány (a jól képzett altisztek kikerültek a frontra tábori csendőrnek, ahol sok közülük el is esett) miatt kivették a hierarchiából a szakaszokat, az így felszabadult állományt a hiányok betömködésére, illtve a tábori csendőrséghez vezényelték.

1-6.jpgTermészetesen a Horthy-korszaknak is megvoltak a maga nagy port kavaró bűnügyei, melyek a Csendőrség közreműködését igényelték. A legtöbb áldozattal járó eset a tiszazugi arzénes asszonyoké volt. Egy helyi bába, Fazekas Gyuláné jött rá, hogy mennyi gondot meg lehet oldani a légypapírból kioldott arzénnal, ha a hatodik parancsolat nem zavarja az embert. Az első mérgezés 1911-ben történt, innentől megindult a lavina. A bába családjával kezdve a helyi asszonyok között hamar elterjedt az arzénos mérgezés szokása, pusztult mindenki, aki útban volt, nem kívánt csecsemő, beteg gyerek, nehezen eltartható öreg, első világháborúból rokkantan hazatért, munkaképtelen, esetleg megunt, vagy simán csak nemkívánatos férj, de előkerült az arzén szerelmi kapcsolatok és öröklési viták lezárása céljából is. Az ügyben tett egyre sűrűbb feljelentéseket a csendőrök kamunak tartották, a helyi halottkém ugyanis a bába veje volt, így nem volt nehéz eltussolnia a halálok valódi okát. 1929-ben pattant ki a botrány, miután egy helyi újság is írt az ügyről. A cibakházi csendőrök kapták a nyomozás feladatát, és maguk is megijedtek attól amit találtak: csak Nagyréven és Tiszakürtön 162 áldozatot exhumáltak. Valószínűleg sokkal több, akár ezres nagyságrendű áldozat is volt, ennyi után viszont már politikailag is kínos volt az ügy, milyen már, hogy máshol ilyen nagyságrendhez Cseka kell, nálunk meg a fene nagy kultúrfölényben az asszonyok oldják meg okosban. A ,,halálbába” –stílszerűen- arzénnal vetett véget az életének, mikor megtudta, hogy a csendőrök elindultak érte. Az ügyeket a kisebb feltűnés miatt külön kezelték, 20 (29?) elítélt asszony volt, három közülük halálos ítéletet kapott (persze igyekeztek mindent a bábára kenni). Valószínűleg sokkal több vétkes volt, sokak ellen az eltelt idő miatt nem tudtak bizonyítékokat szerezni. A kortársakat nem csak az esetek nagyságrendje döbbentette meg, hanem az is, ahogy ezek az elfajzott falusiak az ügyhöz álltak: a zárt közösségben még szinte maguk az áldozatok is a dolgok természetes rendjének tekintették az arzénos gyilkosságot. Ha kisebb nagyságrendben is, de az ország más tájain is voltak egyébként hasonló esetek

pipas_pista.jpgEgy Tiszazughoz hasonló nyomorúságos vidéki közösségben, a jugoszláv határ melletti Átokpusztán működött a rettegett magyar bérgyilkos, Pipás Pista, leánykori nevén Fődi Viktória is. Nem tévedés, egy inverz transzvesztitáról van szó. Viktóriát valószínűleg már gyerekkorában is érték traumák (verték, egyik gazdája meg is erőszakolta), fiatal lányként aztán egy idősebb emberhez ment feleségül, és úgy megutálta mellette a férfakat, hogy úgy döntött, inkább maga is beáll közéjük. Miután férje a háború alatt meghalt, Fődi férfiruhát kezdett el hordani, és férfimódra kezdett viselkedni. Ne a Csöngetett, Mylord? Miss Cissyjére gondoljunk azonban, Pipás Pista férfiszemmel is nagydarab, erős testalkatú személy volt, simán elvégezte a férfimunkákat is, napszámosként kereste a kenyerét. A helyiek lassan megszokták a különcségét, annak ellenére, hogy nem volt egy megnyerő alak, zsarnokoskodó teremtés volt, és a férfiszokások közül az ivást is mesteri szinten űzte (húzóra itta ki a literes borosüveget!). Ennél nagyobb baj volt azonban, hogy idővel az ölésre is rászokott. Először valószínűleg 1919-ben ölte meg pénzért egy Dobákné nevű asszony férjét, utána sorban következett a többi bérgyilkosság. Az áldozatok nem kívánt férjek voltak, kötéllel fojtotta meg őket, majd felakasztotta, és (időnként a család segítségével) a tetthelyet öngyilkosság helyszíneként rendezte be, hogy ne keltsen gyanút. A pipázásra még fiatal lány korában szokott rá, gúnynevét első áldozata pipájáról kapta, aminek a csutoráját mindig a szájában tartotta. 1932-ben bukott le, amikor egy –valószínűleg nagyon okos- asszony egy családi veszekedés során megfenyegette vele a férjét. A perpatvar felszámolására kiérkező csendőröknek megütötte a fülét a dolog, és, ahogy kell, kicsit jobban is utánanéztek, és máris sok érdekes részlet derült ki a környéken megszaporodó öngyilkosságokról. Pipás Pistát a csendőrök is férfinak hitték, a börtönben először a férfiak közé rakták, akkor bukott le, mikor az elviselhetetlen szagára panaszkodó cellatársak követelésére meg kellett fürödnie. 1933-ban ítélték el, nem tudni pontosan, hány gyilkosságot követett el összesen, de kettőt tudtak rábizonyítani. Megbízói és bűntársai börtönt, ő kötelet kapott. A szegedi Csillagban várt az ítélet végrehajtására, amikor egy kedves nevelőnő hatására megbánta addigi életét, megtanult olvasni, és mélyen hívő katolikus lett. Horthy megkegyelmezett neki, életfogytiglanra változtatta a büntetését; a májelégtelenség azonban nem volt olyan kegyes, mint a kormányzó, a sorsával megbékélt bérgyilkosnő 1940-ben a börtön falai között halt meg.

 

 14. ,,Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény"

 

A tárgyalt korszak Magyarországára társadalmi szempontból leginkább a kétarcúság volt jellemző. Az 1867-1944 kubikosok.jpgközötti Magyarország alapvetően alkotmányos, jogállami keretek között működött. Az államot a nemesség, illetve a dzsentri irányította, az ő uralkodásuk jogalapja pedig az ország ősi alkotmánya volt, nem hagyták hát, hogy az Aranybulla adta ősi juss elvére kevésbé fogékony okoskodó bécsi technokraták, véresszájú kommunisták, vagy kardcsörtető nácik mondják meg a tutit. A két háború közötti magyar elit ráadásul többé-kevésbé hitelesen képviselte a társadalmat egyesítő nagy célt: a trianoni békediktátum megváltoztatásáért való küzdelmet is, így a csalódás és a revansvágy egy irányba terelte a társadalmat, ahelyett, hogy megfelelő csatorna híján szétszaggatta volna, mint a weimari Németországot.

Mindezek ellenére azonban a korszak Magyarországa egyáltalán nem szűkölködött társadalmi feszültségekben (a képek Kónya Lajos linómetszetei). A feudalizmusból örökölt tekintélyelvű szemléletnek köszönhetően a társadalmi mobilitás szintje igen alacsony volt, és hatalmas vagyoni restaurant.jpgkülönbségek is voltak a polgárosult középosztály, illetve a munkások, szegényparasztok, és uradalmi cselédek tömege között. A Monarchiában a gazdasági fellendülés némiképpen mérsékelte a bajokat: az ipar felszívta a falusi szegényeket, akinek gyári munka nem jutott, az meg mehetett a nagy állami építkezésekre, pl a Tisza szabályozásához kubikolni, ez mondjuk elég ganaj munka volt, de volt, és fizettek érte, az igazi bajok akkor kezdődtek, mikor a XIX. század legvégére ezek a nagy építkezések kifutottak. Értelemszerűen a nemzetközi trendek hatásai alól sem lehetett az országot kivonni, a Tanácsköztársaság bukása és a fehérterror után maradtak még kommunisták az országban, ahogy a szélsőjobboldali eszméknek is megvolt a maga rajongótábora. Az elit a maga módján igyekezett mérsékelni az egyenlőtlenségeket, és így a feszültségeket (megszületett Vass József társadalombiztosítási-, és Klebelsberg Kunó oktatási rendszere) is, de intézkedéseik nem bizonyultak elegendőnek, és az ország nehéz gazdasági helyzete (a háborús vereség után nem sokkal megkaptuk a nagy gazdasági válságot is) sem a problémák megoldásának irányába hatott. Így aztán maradt a régi jól bevált módszer: az erőszak; erre pedig mi sem alkalmasabb, mint a jól szervezett és engedelmes Csendőrség. A csendőrök így az első világháború előtti, illetve a két háború közötti társadalmi összeütközések frontvonalában találták magukat, és ebből nem sülhetett ki semmi jó. Nem is sült.

-----------------

Jövő csütörtökön innen folytatjuk, hallgatunk egy kis moszkvai rádiót, jönnek a csendőrség történetének fekete lapjai.

41 komment

Címkék: magyar amerikai monarchia lovas kivégzés horthy honvédség hadsereg csendőrség hadtörténelem megszállás határőrség betyár 1920 rendvédelem ii világháború i. világháború osztrák magyar k.u.k. huszár internálás hadtörténet díszőr híres bűnözők

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

auer · http://koronus.blogspot.com/ 2015.11.26. 13:46:34

Az elején a marhalevél megfogott. Ha vásárra terletek 100 birkát akkor mind a száznak volt papírja és mind egyesével megnézték? Persze gondolom szúrópróbaszerűen, de száz birkát azonosítani azért kicsit nehézkes

Fredddy 2015.11.26. 14:04:18

@auer: nem, én úgy láttam, egy marhalevélen több állat is szerepelt. Ha a 100-ból eladtak egyet, úgyis újat kellett írni, gondolom, ilyenkor írtak az egyről az új tulajdnak, meg a 99-ről a réginek.

ANOka 2015.11.26. 15:17:21

Az 5. parancsolat a "Ne ölj", nem a 6.!

Fredddy 2015.11.26. 15:34:46

@ANOka: attól függ. Én református vagyok, nálunk a hatodik.

A zsidók, az ortodoxok és a protestások nagyobbik része ezt hatodiknak számolja, a katolikusok és az evangélikusok viszont összevonják az Isten kizárólagosságáról és a bálványimádás tilalmáról szóló első kettőt, ellenben kettészedik a felebarátunk cuccainak kívánásáról szóló utolsót.

Az alapul szolgáló, és mindegyik vallás által elfogadott bibliai szakasz egyébként nem konkrétan tíz pontba szedve sorolja fel a parancsokat, csak úgy egymás után, pár helyen némi magyarázattal. A tízes felosztást a hagyomány alakította ki, bár mondjuk igen régi hagyomány, a Biblia későbbi korokban keletkezett helyein is ,,tíz parancsolat" szerepel már.

tudi 2015.11.26. 16:22:31

Nagyon jó és alapos, gratulálok, az előzőhöz is. Tudtommal nálunk a családban fater egyik nagybátya volt csendőr. Ha lesz rá időm kikérdezem róla az öreget. Ami mondjuk meglep, hogy a rend fenntartásához milyen kevés csendőr elég volt, 12000 fő, jó a városi rendőrök létszámát nem ismerem, de most meg 45000 fős a rendőrség, meg ami meglep, hogy tábornok nem volt a megyék élén, hanem őrnagy. Igaz akkoriban nehezen találkozott csendőr olyan bűnügyekkel, mint amik most vannak. Tényleg kisebb bűnesetek esetén, pl.:tyúklopás mi volt akkoriban a büntetési tétel?

Fredddy 2015.11.26. 17:08:13

@tudi: a városi rendőrök szintén 12000-en voltak, tehát a kétszer akkora lakosságú Monarchiában összesen kb feleannyian voltak, mint a mostani rendőrök. (Nem esküszöm meg rá, de talán ugyanaz a törvény szabályozta az ő létszámukat is, mint csendőrségét)

Hogy tábornok, vagy őrnagy vezeti a megyét, annak szerintem túl sok jelentősége nincs, ez beosztás kérdése, nem rendfokozaté. Meg mondjuk volt vagy 600 embere, az kábé egy zászlóalj.

A lopás az előző részben említett Csemegi-kódex szerint 50 akkori forint értékig vétség, afölött bűntett volt. A vétségért max egy évet, a bűntettért max 5 évet adhattak (ahogy írtam is, kisebb bűncselekmények esetén ez a btk elég szigorú volt, nagyobbaknál pedig kifejezetten enyhe). De nem a btk szigora tartott rendet a korszak vidéki Magyarországán , hanem a csendőrök 80+%-os felderítési eredményessége.

NAR 2015.11.26. 17:47:33

Az arzénos gyilkosságok indokaként nem merült fel, hogy az asszonyok esetleg nem értettek egyet a férjük "a pénz számolva, az asszony verve jó" életfilozófiájával?

Fredddy 2015.11.26. 18:13:07

@NAR: de, a cikkben említett ,,nemkívánatos férj" természetesen a tiszazugi méregkeverők (és Pipás Pista felbérlői) között is sok esetben az asszonyverő férjet jelentette.

De egyrészt ez semmilyen törvény szerint nem lehet a emberölés jogos indoka, másrészt meg távolról sem minden áldozat tartozott az asszonyverők közé, szóval én nem értek egyet azokkal, akik ezeket az nőket afféle családi erőszak ellen küzdő magyar szüfrazsettekként mutatják be.

oranje2010 2015.11.26. 20:55:18

A csendőrkerületeknél nyomozó osztály működött élén 1 alezredessel, aki egyben a kerületparancsnokot is helyettesítette. Nyomozó alosztályok a csendőrosztályoknál működtek élükön 1 őrnagy állt, aki egyben az osztályparancsnokot helyettesítette. Nem volt felesleges vízfej...Tucatnyi ilyen-olyan helyettes, aktahuszár főtiszt és tiszt... Napjainkban, ha nem csal az emlékezetem az ORFK 45.000 fős létszámának több, mint 1/3-a tiszt!

Mind a nyomozó osztályok és alosztályok vezetőit csendőr alhadnagyok helyettesítették, több évtizedes gyakorlati tapasztalattal és tudással a hátuk mögött! Nem hamis diplomákkal, nyelvvizsgával és fene nagy arccal, nulla tudással mint manapság!

Fredddy 2015.11.26. 21:49:18

@oranje2010: igen, ez az előző részekben volt, kikötés volt, hogy az állomány 5%-a lehet csak tiszt, a tisztek viszont nem a napi ügyekkel, hanem kizárólag a szervezéssel és az ellenőrzéssel foglalkoztak.

Minorkavidor 2015.11.26. 21:52:28

@NAR: @Fredddy:

A tiszazugi gyilkosságokról adott tájékoztató kissé egyirányú, az asszonyverő férjek haláláról beszél. Az igazi okokról itt olvashattok:

preview.mediacenter8.hu/www/index.php?page=notortenelem&group=nok-a-tarsadalomban&id=216

epa.oszk.hu/00000/00022/00483/14921.htm

Más:

A tiszthiányról írottakat nem értem. A világháborúban 8 millió ember mozgósított a Monarchia, ehhez néhány százezer tiszt is kellett. Csak a Magyar Királyságból több tízezren voltak. Mivel a többségük magyar így Magyarországon kerestek volna munkát. A békeszerződés szerint a 35.000 fős haderő 5 %-a lehetett tiszt, ami 1.750 főt jelentett. Kádár Gyula írja A Ludovikától Sopronkőhidáig c. memoárjában, hogy 1920 után sok jó képességű tisztnek el kellett hagynia a pályáját, mivel a családjának volt egyéb biztos megélhetése pl. egy néhány százholdas középbirtoka. Mivel kellett a hely az elcsatolt részekből származó tiszttársaknak.
A 12.000 fős létszám a rejtés miatt volt ilyen magas, nemcsak a csendőrség, hanem a rendőrség kötelékében is működtek rejtett alakulatok, ez esetben a RUISK: Rendőrújonc Iskola, gőze nem volt a rendőrséghez.
Érdekesség, hogy a Károlyi-kormány aranyvállapokat adott a csendőrségnek, volt is morgás 1920 után, mikor visszatértek az ezüstszínű vállapokhoz.
A világháború után sok tiszt úgy tartotta, hogy a frontok felbomlásának egyik oka, hogy 1914-ben nem volt szervezettszerű katonai csendőrség, eltérően a francia megoldástól, ahol már békeidőben is volt ilyen, így nem kellett erőket elvonniuk a "civil" csendőrségtől. Szerintem, ha ez 21000 csendőr eleve hadsereg kötelékében katonai csendőrnek lett volna kiképezve, létszámuk akkor is kevés lett volna, mert a hadsereg egyidejű létszáma 3-5 millió fő között ingadozott a háborúban.

Fredddy 2015.11.26. 22:27:21

@oranje2010: Parádi József könyve ír egyébként kerületenként felállított nyomozó alosztályokról.

@Minorkavidor: nem lehetett csak a Monarchia volt tisztjeire alapozni, folyamatosan szükség volt az utánpótlásra az elöregedés megakadályozása miatt.

Ami a tiszazugi mérgezéseket illeti, a cikkben éppenhogy igyekeztem nem az asszonyverésre kihegyezni, 162 különböző korú és családi állapotú ember meggyilkolásának okait nem lehet ennyire leegyszerűsíteni. Ez egyébként önmagában kitenne egy cikket.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2015.11.27. 14:17:56

@Fredddy: A nagyrévi témához annyit tennék hozzá, hogy a faluban hadifogolytábor működött az I. vh. alatt, és az ilyenkor szokásos módon összefeküdt a foglyokkal sok helyi asszony, akinek a férje a fronton volt. A mérgezések nagyrészt azért szaporodtak el a háború vége után, mert a leszerelt férfiak elkezdték firtatni, miféle kapcsolatok is szövődtek a harcok idején, ezért sokukat így tették el láb alól.

A sorozathoz pedig én is gratulálok!

NAR 2015.11.27. 15:15:35

@Fredddy: Én mondjuk egy asszonyverőre nem a "nemkívánatos" jelzőt használnám... Persze ez nem menti pl. a csecsemőgyilkosokat, stb. Maga a sorozat természetesen tetszik.

ihasz laci 2015.11.27. 15:42:38

szamomra az meg mindig felfoghatatlan, hogy az arzen gyilkossagok aldozatai kozul sokan tudtak arrol, hogy meg lettek mergezve es megse tettek semmit. egy felnottnek 3-4 adag mereg kellet a sikeres gyilkossaghoz. en mar az elso adag utan rohantam volna a csendorsegre. az meg, hogy kis kozossegi szinten szinte mindenki tudott rola es amolyan elfogadott dolgnak tartottak az meg eleg megdobbento. eleg elb@szott egy vilagkepuk lehetett azoknak az embereknek.

Fredddy 2015.11.27. 16:15:52

@NAR: az asszonyverés mellett az iszákosság is komoly probléma volt, viszont utólag már nem lehet megállapítani, hogy ezekben a konkrét esetekben mennyi volt valós, és mennyit költöttek hozzá az ellenérdekelt felek.

@XJ8: nem tudom, miben bíztak, valószínűleg abban, hogy sikerült kibékülni az asszonnyal. Meg én ezt úgy tudom elképzelni, hogy nem a saját megmérgezésüket nézték tétlenül, hanem egyszerűen úgy élték az életüket, hogy beleszámolták: az asszonnyal való összeveszés után jön az arzén. Aztán vagy sikerült a kedvében járni, vagy nem. Meg úgy voltak vele, hogy minden asszony aljas méregkeverő, de az én feleségem, az aztán egy igazi angyal, sose mérgezne meg- az előző férje volt az utolsó, akit igen, de azt is csak azért, mert már akkor is nagyon szeretett.
A csendőrökhöz valószínüleg azért nem mentek, mert akkor rákérdeztek volna azokra az ügyekre is, ahol szintén mérgezés történt, de az adott áldozat éppen a nyertes oldalon állt. Egyébként voltak feljelentések, de mivel a másik oldalon ott állt a halottkémi jelentés, a csendőrök nem foglalkoztak vele, mondván, hogy csak pletykálnak ezek a buta falusiak. Aki nagyon ugrált, az meg max kapott egy kis arzént.
Amúgy ja, az ilyen elmaradott, elzárt közösségekben vannak furcsa dolgok. Nekem a Lovecraft-novellák új-angliai parasztjai jutottak eszembe róluk.

521106 2015.11.27. 17:29:58

@Fredddy: Igen Tömörkény is úgy írta a juhász azért nézte le a csikóst mert a bürgének nincsen passzusa, már egyenként mint a lónak.

521106 2015.11.27. 17:33:41

@tudi: A nyakába kötve a tikot ha az még megvolt ha nem nélküle körbevezették a faluban és kiabálnia kellett, hogy tyúkot loptam, ami akkor nagy szégyen volt. Ma a taszkalaposok kirúgatnák érte a rendőrt. A sallerok in grátisz jártak.

zombigyilkos 2015.11.27. 22:53:09

@NAR:
"Az arzénos gyilkosságok indokaként nem merült fel, hogy az asszonyok esetleg nem értettek egyet a férjük "a pénz számolva, az asszony verve jó" életfilozófiájával?"

Nem, nem merült fel.
Nem csak azért, amit már írtak páran.
Hanem azért is, mivel abban a korban nem volt azért olyan gyakori az asszonyverés, mint amennyire a mai feminista agymosás beállítani igyekszik. Sőt, jó eséllyel a férfiverés legalább olyan gyakori lehetett, mint az asszonyverés (hasonlóan a mai állapotokhoz, amiről ugye ma sem illik beszélni), tekintettel arra, hogy a férfit nem védte ilyen esetben senki és semmi (jó esetben még ki is röhögték, ahogy ma is), míg az asszonyt igen.

Lásd - Feleségverés mítosza:
unknownmisandry.blogspot.hu/2011/10/societys-acceptance-of-domestic.html

.

/Érdekes, hogy ha nő az elkövető egy bűnnél, akkor egyből sokan próbálják menteni, és hibáztatni az áldozatot. Míg ha mondjuk egy férfi megerőszakol egy nőt, és felmerül, hogy esetleg a nő sem feltétlen kellett volna, hogy miniszoknyában flangáljon a sikátorban, akkor egyből előjön a feminista visítás az áldozathibáztatás mantrával./

teddybear01 2015.11.28. 15:00:06

Ami a Tanácsköztársaságot illeti, azóta folyamatosan vörösterrorról harsog mindenki. Csak éppen senki sem tud bemutatni egyetlen vörös terrorcselekményt sem. Fehér terrort annál többet lehet felsorolni.

Egyrészt azonban ha tetszik, ha nem, a Bőhm-kormány szabályos felhatalmazást kapott a Népgyűléstől, azaz mindenképp legális volt, így ha egy katonatiszt ellenük fordult, jogilag fellázadt. Így a Ludovika-lázadása, a monitorok lázadása és Szerbiába szökése, stb. közönséges lázadás és hazaárulás volt jogilag, és egyetlen államban sem bánnak kesztyűs kézzel az ilyesmiben résztvevőkkel, legfeljebb akkor, ha valahogy győznek.

"Az átlépésre nem minden csendőr volt hajlandó, sokuk csatlakozott a Szegeden gyülekező Horthyékhoz inkább. A Lenin-fiúk megfélemlítésül több csendőrtisztet is elraboltak és megöltek, összesen 27 csendőr (csak egy közcsendőr volt köztük, a többiek magasabb rangúak) esett áldozatul a vörösterrornak."

A gond ezzel csak az, hogy a csendőr a magyar államnak(királynak) esküdött fel, így köteles lett volna tovább szolgálni. Persze leszerelni mindig le lehet. Horthy viszont fellázadt, ha csatlakoznak hozzá, ők is hazaáruló státuszt érdemelnek.

A másik gond az, hogy a Lenin-fiúkat ugyan terrorszervezetnek mondják, de nem azok voltak. Ők gyakorlatilag a kémelhárítást és a rendvédelmet szolgálták.
Kötelességük volt kivizsgálni minden szervezkedésről szóló vádat, azaz az "elrablások" tulajdonképp letartóztatások voltak. A gyilkosság meg hát sok idő eltelt sok hazug beszélt össze-vissza azóta. A fene se tudja, hogy szándékos gyilkosság volt, vagy éppen a letartóztatandó kezdte a lövöldözést...

A Csendőrség "jó hírét" viszont alaposan meghatározta, hogy besorolták közéjük a tiszti különítményeseket, akiket minden kicsit is törvénytisztelő helyen az első fára fel kellett volna húzni, minden tárgyalás nélkül.
Sajnos a vörösök sokkal törvényesebben akartak eljárni, így úszhatta meg Héjjas az elfogását, mert mire a tárgyalására sor került volna Horthy bevonult a fehér virslin...

teddybear01 2015.11.28. 15:08:25

Ami az arzénos gyilkosságokat illeti, a falvak évszázadokig egységes, zárt közösségekként éltek. Voltak olyan titkok, amik nem tartoztak senki kívülállóra, így a csendőrre sem. Minél "elmaradottabb" a közösség, annál zártabb is a külvilág felé. Viszont a közösség ellen vétőket sokkal jobban megbélyegezték, pl. volt hogy az unokáját is szalonnásnak hívták a szalonnát lopó tolvajnak.

Fredddy 2015.11.28. 15:50:40

@teddybear01: Na azért...

A vörösterror áldozatairól pontos összesítések készültek, nem csak úgy a levegőbe puffogtatják ezt a szót. Persze rá lehet mondani, hogy rendvédelmi-kémelhárító akció volt, de ilyen alapon Sztálin is csak kémelhárította azt a 20 millió embert, hiszen nagy részük az 58-as paragrafus miatt került a gulágra.

Hogy ki mikor mit csinált kinek a nevében legálisan uralkodva, az 1919 Magyarországán meg ennél kicsit bonyolultabb volt, sokan már magát az őszirózsás forradalmat és közvetlen következményeit se tekintették legitimnek.

teddybear01 2015.11.28. 16:28:45

@Fredddy: Tudod lehet vitatkozni, de abban egyetérthetünk, hogy amit a tiszti különítmények csináltak, az mindenképp és minden szempontból politikailag is, és köztörvényes szempontból is bűncselekmény volt. Az viszont, hogy ezután ezeket az "urakat" azután a hatalmi szervekbe befogadták, mindenképp az akkori hatalmat minősíti, és sajnos az addig a teljesítményével tekintélyt szerzett Csendőrség renoméját tette tönkre.
Pláne hogy azokat, akik csak az esküjüket teljesítve hajlandók voltak Magyarországért, az Antant és a Kis-Antant ellen harcolni a vörösök alatt is, később pont az ilyen "különítményes" csendőrök, katonák üldözték leginkább.

Mondjuk a Horthy-féle hadsereg két magasabb-egysége részt vett a szolnoki csatában, csak éppen a magyarok ellen harcoltak a románok oldalán....Aztán még ők lettek a hősök...

Amúgy tényleg szeretnék már látni egy ilyen vörösterror-áldozatlistát látni, mert a fehérterrorról már sok ilyesmit láttam, de a vörösről csak dumákat....Meg olvastam egy visszaemlékezést is egy, sajnos azóta megszűnt oldalon, hogy az egész vörösterror-legendát az az alezredes találta ki, akit pont azzal bíztak meg a vörösök, hogy füstölje ki a Héjjas-különítményt. Aztán persze a "tiszttársai" kiközösítették a kaszinóból, mert a "társai" ellen fordult, és az a hülye így próbálta visszahízelegni magát...Persze sikertelenül, de a kár, amit a hazugságával csinált, maradt, sőt Horthyéknak kifejezetten hasznára volt, mert "legitimálta" amit később tettek.

Fredddy 2015.11.28. 19:10:19

@teddybear01: tessék:
www.rubicon.hu/magyar/oldalak/vary_albert_adatai_a_voros_terror_aldozatairol/

Természetesen a fehérterror ugyanúgy elítélésre méltó, mint a vörös, mert ott is voltak olyanok, mint pl jogerős börtönbüntetésüket töltő kommunistákat a hirtelen megjelenő különítményesek elvittek akasztani.

De hogy a szolgálatukat a vörös érában is folytató tiszteket üldözték volna, az egyszerűen a marxista történetírás máig ható hazugsága. A cikkben az apró betűs részben direkt szántam is rá pár sort: a Horthy-rendszer hadseregét gyakorlatilag szinte csak egykori vöröskatonák vezették! Stromfeld Aurél példáját követve a Monarchia magyar tisztjeinek jelentős része beállt a vörösökhöz (persze ez nem azt jelenti, hogy kommunisták lettek), míg a fehérek közé a maradék, a tartalékos tisztek és hasonlók kerültek. Az egykori fehér tisztek nagy része aztán le is szerelt, míg a volt vörös hivatásos katonák tovább szolgáltak a két háború között és a második világháborúban is.

teddybear01 2015.11.28. 21:33:43

@Fredddy: Jó, majd elolvasom, de a szerzőnek is utánanézek. Nem ez lenne az első, amikor egy történész hazudik....

Azonban ha még volt is vörösterror, az nem menti a másik felet. Ráadásul egy rendvédelmi szervezetnek az ilyen alakokat maximum fogolykísérés közben kellene látni, nem pedig befogadni a tagok közé. Szerintem.

"De hogy a szolgálatukat a vörös érában is folytató tiszteket üldözték volna, az egyszerűen a marxista történetírás máig ható hazugsága. "

Stomfeld Aurélt 1921-ben perbe fogták, felségárulás bűntettével és izgatással vádolták. Az ítélet minden rangjától és kitüntetésétől megfosztotta, és három évi börtönre szólt, nyugdíja megfosztásával egyetemben. Kegyelemmel még abban az évben szabadult.
1923-ban fél évig tartották vizsgálati fogságban, kommunista szervezkedés vádjával, ami nem nyert bizonyítást.

De nem hagyták békén a kicsiket sem. A falunkban akadt néhány vöröskatona is. Miután hazakerültek a román fogságból, megjárták Fogsany-t és Iasi-t, az egyiküket a csendőrök úgy megverték, hogy a nagyanyám szerint: "belegörbült, és sohasem volt többé ember. Valamit összetörtek benne".
Egy-két évvel később meg is halt.

Nemsokkal később ismeretlen tettesek megkéselték őrjáratozás közben azt a csendőraltisztet, és társát, aki a verőlegényeket vezette. A tettes, vagy tettesek sohasem lettek meg, pedig Debrecenből és Szegedről is jöttek csendőrök nyomozni.

GOLAZ111 2015.11.28. 23:08:24

@teddybear01: A Csendőrségnél maradva mondjuk Ferry Oszkár. De még volt másik 520.

GOLAZ111 2015.11.28. 23:14:04

@XJ8: Hát igen, tényleg elcseszett hely lehetett. De sok áldozat már idősebb volt "minek élek?" kérdése és beteg is lehetett. Akkoriban a parasztok egyébként is a halálos ágyukhoz hívtak orvost, biztosításuk nekik nem volt. Egy fájdalmas, de nem súlyos betegséget meg nem fognak ingyen ellátni sehol. A későbbi áldozatok is gondolhatták, hogy jobb így.

ihasz laci 2015.11.29. 00:31:23

@GOLAZ111:
nehez ezt igy megerteni mai fejjel, hogy akkor az emberek, hogyan gondolkodtak az ilyen dolgokrol.
ha engem a felesegem szandekosan megmergezne tuti feljelentenem a rendorsegen.

Untermensch4 2015.11.29. 16:57:48

@teddybear01: "közönséges lázadás és hazaárulás volt jogilag, és egyetlen államban sem bánnak kesztyűs kézzel az ilyesmiben résztvevőkkel, legfeljebb akkor, ha valahogy győznek."
" Horthy viszont fellázadt, ha csatlakoznak hozzá, ők is hazaáruló státuszt érdemelnek"
Történelmileg úgy alakult hogy a legitimációt, a nemzetközi elismerést Horthy és a "fehérek" kapták meg, így "valahogy győztek".
"akiket minden kicsit is törvénytisztelő helyen az első fára fel kellett volna húzni, minden tárgyalás nélkül."
Ugye észreveszed az ellentmondást a "törvénytisztelő" és a tárgyalás nélkül végrehajtott ítélet között?

NAR 2015.11.30. 15:59:55

@XJ8: Te nem olyan világban élsz, ahol a faluból kivezető egyetlen út az év jelentős részében nem járható...

Fredddy 2015.11.30. 17:39:13

@teddybear01: persze, volt egy pár éves boszorkányüldözős időszak (tulajdonképpen a fehérterror is ennek a része), de nem úgy, mint később, hogy a gyereked se mehetett egyetemre, ha az előző rendszerben valaki voltál.

teddybear01 2015.12.01. 11:24:20

@Untermensch4: Persze. Csakhogy jópár ítéletről tudok, ami enyhén szólva ellenkezik az emberek igazságérzetével, miközben betartja a törvény betűjét. Szerintem mindenki tudna példát hozni, még olyat is, ami köztudottan kamu, de az emberek mélyen hisznek benne.

Olyan esetekről is tudok, amikor a bíróság ítéletén felháborodott tömeg meglincselte a felmentett vádlottat, nem is egyet. Még Angliában is történt ilyesmi, ha régebben is.

teddybear01 2015.12.01. 11:34:16

@Fredddy: Ha történész vagy, ragaszkodj a tényekhez!

Ha propagandista, akkor írhatsz bármit, de az annyit is ér!

Akármennyire is rajongsz a csendőrségért, ha tárgyilagos szeretnél lenni, akkor nem csak az érdemeket kell fölsorolni, hanem a sötét oldalt is.

A csendőrség az I.VH. előtt nagyon sokat tett a törvény betartatásáért, és tényleg komoly, és mostanában csak vágyott eredményeket ért el a bűnüldözésben.
Sajnos ezt szép korszakot a későbbi politikai műveleteik elrontják. Beleértve a tiszti különítmények beolvasztását a csendőrségbe. Köztörvényes bűnözőknek ugyanis semmilyen rendvédelmi szervben nincs helye. Szépen néznénk ki, ha mondjuk a "bodzagyűjtő-brigádot" kineveznék például a siófoki rendőrségnek.....

Fredddy 2015.12.01. 15:01:52

@Timár Lénárd: voltak kommunistaellenes felhangjai, de alapvetőena zsidókról.

@teddybear01: ne izgulj, lesz bőven szó kommunistaüldözésről, már csak kettőt kell aludni. De hogy horthysta katonatiszt a kommunizmusban nehezen lehetett volna vezérkari főnök (Werth), hadseregparancsnok (Jány), vagy miniszterelnök (Sztójay), azt te sem tagadhatod.

Timár Lénárd 2015.12.01. 15:11:19

@Fredddy: "ha az előző rendszerben valaki voltál."
Nem arra céloztam, hogy igazuk volt, amikor meghozták a törvényt, hanem arról, hogy tévedsz: volt olyan a Horthy-korban (jó sokáig), hogy valakinek a fia nem mehetett egyetemre (hogy csak ennél maradjunk), mert az előző rendszerben "volt valaki". Ez kiderül a numerus clausus törvény vitájakor is (lásd a linkelt forrást). Az más kérdés, hogy a zsidóság kollektív büntetése mennyire volt "jogos", de ebben nem különbözött a proletárdiktatúra rendszerétől (másban igen, de az most nem téma), ahol szintén származási alapú volt a megkülönböztetés (csak míg az előbbi "faji", nemzetiségi alapon, utóbbi osztályalapon tett különbséget.)

Valandil 2015.12.28. 22:29:50

@teddybear01: Érdekes: nagyapám vöröskatona volt (önkéntesként ment a románok ellen), később minden probléma nélkül rendőr lehetett a Horthy-érában (meg még a kommunizmusban is - onnan ment nyugdíjba).

teddybear01 2015.12.30. 10:24:58

@Valandil: Mindig van kivétel egyrészt, másrészt '49-től 56-ig cirka hárommilliós volt a Magyar Kommunista Párt létszáma. Mit gondolsz, ebből mennyi volt a valódi és mennyi a helyezkedő kommunista?

teddybear01 2015.12.30. 10:40:48

@Fredddy: Először is a Tanácsköztársaság alatt olyanok is harcoltak "vöröskatona"-ként, méghozzá nagyon is sokan, akik valójában csak betartották a katonai esküjüket. Ti.: a Hazát megvédeni a legfőbb kötelesség. Ezt az esküt tiporták lábbal Horthyék, meg a többi alja nép.

Ami pedig a Későbbi kommunista időket illeti, akkor szándékosan végeztek politikai alapú tisztogatásokat, orosz példára. Egyébként akadt azért rengeteg, általában alacsonyabb rangú hivatásos katona, akit minden további nélkül szolgált tovább, egészen a nyugdíjig.
Az apám kiképző őrmestere is valódi jutasi őrmester volt, piszok kemény, de igazságos katona volt. Nem azt mondta hogy előre, hanem minden esetben azt, hogy utánam!
Aztán ott van Szentgyörgyi Dezső is, bár igaz hogy őt is meghurcolták, de a szakértelmére azért szükségük volt. Vitéz és horthysta vadászpilóta létre azért mind a Maszovletnél, mind később a Malévnél repülhetett, külföldre is.