Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (88) alagút (7) állat (8) amerikai (102) angolok (8) arabok (16) argentin (5) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (6) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (11) ejtőernyős (28) életrajz (41) elmélet (12) erdély (6) erőd (8) értékelőposzt (7) évforduló (53) fegyver (8) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (98) haditengerészet (54) hadsereg (16) hadtörténelem (162) hadtörténet (23) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (53) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (108) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (7) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (59) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) könyv ajánló (5) középkor (12) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (56) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lista (5) lovas (7) lovasság (11) lövészárok (5) magyar (157) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (68) nevezéktan (5) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (31) ostrom (7) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (10) rendvédelem (53) róma (13) román (9) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) spanyol (5) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (20) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (39) szovjet (63) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (71) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) USA (7) usa (54) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (7) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (76) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Kezdő vadászgépfejlesztések a haladók árnyékában 1.rész

2019.07.07. 06:00 proletair

free-paper-planes-vector.jpgA katonai repülőgépgyártás komoly dolog. Számtalan hír szól fejlesztésekről, fejlesztések közbeni buktatókról, néha ép ésszel fel nem fogható összegekről, amit egy-egy modern katonai repülőgép fejlesztése, gyártása felemészt. A haditechnika története tele van olyan repülőgépekkel, amikre irdatlan sok pénzt költöttek, aztán nem jutottak tovább a prototípus szintjénél. A hidegháború sok különleges tervet szült, elég, ha az amerikai haditengerészet elvetélt ötleteire gondolunk, vagy a kanadaiak nemzeti büszkeségére, az Arrow elfogó vadászra, esetleg a britek füstbe ment TSR-2 csapásmérő gépére. Summa summarum, ma már csak a legmodernebb ipari és technológiai háttérrel rendelkező országok fejlesztenek saját harci repülőgépet. De nem volt ez mindig így. A második világháború után a katonai repülés fejlődése sok országot sarkalt saját fejlesztésekre, köztük olyanok is akadtak, akikről ma nem gondolnánk, hogy valaha felírták magukat az aviatika lapjaira. Ezeknek az országoknak a harci repülőiről olvashattok most. A világháborús győztes nagyhatalmakat most nem szemlézzük. Mivel elég sok érdekesség bukkant fel a cikk írása közben, a terjedelem egyre csak nőtt, emiatt a könnyebb fogyaszthatóság érdekében két részre lett szedve a poszt. Tehát aki az első rész olvasása után hiányérzettel küszködik, annak ott lesz a második fejezet.

Kanada


A világ második legnagyobb területű országa győztesként fejezte be a második világháborút. A brit nemzetközösség tagjaként ezer szállal kötődött Nagy Britanniához, szomszédsága okán pedig az Amerikai Egyesült Államokhoz. A háború utolsó éveiben alkalmazott gázturbinás sugárhajtómű a katonai repülés új távlatait nyitotta meg, és ezt próbálták kanadai mérnökök is aprópénzre váltani. A saját fejlesztésnek nagy lökést adott, hogy az egykori szövetséges Szovjetunióból ellenség lett, aki szintén gőzerővel folytatta kísérleteit a repülés terén. A szovjetek hatalmasra hizlalták stratégiai bombázóerejüket, amivel az amerikai kontinenst (is) fenyegették. robichaud_saguenay.jpgAz első számú célpont persze az USA volt, de a legrövidebb út oda Kanada légterén vezetett. Tehát a kanadai mérnököknek egy olyan gépet kellett fejleszteniük, amivel hatékonyan tudják majd az égről leszedni a szovjet bombázókat. Az Avro Canada még 1946-ban fogott hozzá egy sugárhajtású vadászgép tervezéséhez. A változó követelmények ellenére 1950-re el is készült a prototípus, ami a CF-100 Canuck nevet kapta. A gép elég nagydarabra sikerült. Két sugárhajtóművel és kétfős személyzettel repült. A nullszéria brit eredetű Avon hajtóműveit a sorozatgyártású gépnél kanadai gyártású Orenda hajtóműre cserélték. Mivel nem manőverező légiharcra tervezték, hanem hogy az ellenséges bombázókötelékeket elfogja, ezért a nyilazott szárnytól eltekintettek, viszont a hatékonyság növelése érdekében az orrba már egy akkoriban csúcstechnikát képviselő radart építettek. A kétfős személyzetből az egyik csak ennek a kezelésével volt elfoglalva, viszont ezzel nem csak nappal és jó látási viszonyok között repülhetett, hanem éjszaka is. A fegyverzete eleinte 8 darab 12,7 mm-es nehézgéppuska volt, ami elég tekintélyes tűzerőt biztosított. Később kiegészítették a fegyverzetét 70mm-cf_100_canuck_interceptor_by_handofmanos_d9ckldy-pre.jpges nem irányítható légiharc-rakétákkal, amit akkoriban az USA légiereje is előszeretettel alkalmazott. A Canuck nagy hatótávolsággal rendelkezett, emiatt hosszabb ideig járőrözhetett a légtérben. Sebessége maximum 1046 km/h volt, ebben is beelőzte korának hasonló feladatkörű gépeit, például az USAF F-94 Starfire, F-89 Scorpion vagy a brit Gloster Meteor NF MK11-et. A sárkányszerkezete kivételesen erősre sikerült, ennek köszönhetően egy példánya 1952-ben első egyenes szárnyú repülőgépként enyhe süllyedésben átlépte a hangsebességet. A pilóták szerették a Canuck-ot, jó repülési tulajdonságai és erős szerkezete miatt. A típus olyan jól sikerült, hogy az USA központú NORAD légvédelmi rendszerébe is besorolták. Összesen 692 darabot gyártottak le belőle, de exportsikert nem nagyon ért el. Csupán a belga légierő rendszeresített a CF-100-ból 53 darabot, amit 3 századba osztott be, és 1964-ig alkalmazott. A kanadai Canuck-ok viszont igen kivételes aktív kort éltek meg, az utolsó példányaikat (amiket elektronikai zavaró feladatkörben használtak) 1981-ben vonta ki a Kanadai Királyi Légierő.
A Canuck sikerén felbuzdulva az Avro mérnökei tovább dolgoztak, és egy olyan repülőgép terveit rajzolták meg, ami bőven korát meghaladónak bizonyult. A CF-105 Arrow forradalmi konstrukció volt: hatalmas deltaszárny, avroarrowcropped.jpgnagynyomású hidraulikarendszer, kétszeres hangsebesség eléréséhez szükséges saját fejlesztésű hajtóművek, törzsben hordozott irányított rakétafegyverzet, nagyobb teljesítményű radar. A gép feladata ugyanaz volt, mint a Canuck-é, csak sokkal gyorsabban. Az Arrow-ból 5 darab készült, és az első repülés 1958-ban történt. A tesztrepüléseken kiválóan szerepelt, csak a gyengére méretezett futóművek miatt történt két kisebb baleset. Minden megvolt hát ahhoz, hogy az Arrow a létező akkori összes repülési rekordot megdöntse, szinte sikerre volt ítélve. Aztán 1959-ben a kanadai kormány lefújta a tervet. A hivatalos indoklás szerint az új fenyegetést már nem a bombázógépek jelentik, hanem az interkontinentális ballisztikus rakéták, amik ellen az Arrow hatástalan, viszont drága is, úgyhogy inkább olcsóbb amerikai Bomarc ellenrakéta rendszert vesznek az Arrow helyett. (Aztán F-101 Woodoo vadászgépet vettek a jenkiktől) Az Arrow megépült példányait feldarabolták, még múzeumba sem jutott belőle egy példány sem. A CF-105 sorsát a kanadaiak mai napig szomorúan emlegetik, és elég sok összeesküvés-elméletnek adott alapot. Kanada azóta sem gyárt saját fejlesztésű harci repülőgépet, viszont licenc alapján több amerikai típust is gyártottak, valamint sikeresen fejlesztettek gyakorlógépeket, teher és 94_1.jpgszemélyszállító repülőgépeket.


Spanyolország


A második világháborút Spanyolország ügyesen kibekkelte, és ipara emiatt épen maradt. Saját tervezésű vadászgéppel nem pepecseltek, hanem még a háború alatt rendeltek egy nagyobb szériát a híres német buchon2.jpgMesserschmitt Bf-109 vadászgépből. Ahogy azonban a háború haladt, és a németeknek egyre rosszabbul állt a szénája, kiderült, hogy nem tudnak repülőgépeket szállítani a spanyoloknak. A licencgyártás tűnt megvalósíthatónak, de ehhez a dokumentációk felét kapták csak meg a spanyol mérnökök. Lényegében csak a sárkányszerkezet és a futóművek tervei lettek átadva, a vadászgép igazi lelke, a Daimler-Benz DB-605A motoré nem. Emiatt saját gyártású HS-89-12 motor került a törzsbe, amitől elég egyedi kinézete lett a „spanyol messzernek”. A berepülések elhúzódtak, az első széria csak 1945-ben állt hadrendbe. A második, javított verzió 1951-ben készült el, ez a gép a Hispano Aviación HA-1109 K1L jelzést kapta, de ebből 25 épült csak. A következő upgrade már HA-1112 K1L Tripala jelöléssel épült, és összes 65 darab készült ebből a típusból. A legsikeresebb verzió a HA-1112 M1L Buchón lett (a név egy galambfajtát takar, jegyezzük meg, kissé ironikus névválasztás egy buchon.jpgvadászgépnek). Ebbe a változatba már Rolls-Royce Merlin motor került, és két 20mm-es gépágyúval, és 80mm-es nem irányított rakétákkal volt felfegyverezve. Noha a világ akkor már bőven a jet korszak lázában égett, a spanyolok egészen 1965 decemberéig használták a Buchónt.
Persze a spanyolok is mertek nagyot álmodni, és szerettek volna egy saját fejlesztésű, korszerű, sugárhajtású vadászgépet. Nem ugrottak fejest a mélyvízbe, előbb egy kisebb falattal kezdték: olyan sugárhajtású kiképzőgép kellene, amivel a pilóták rá tudnak szokni, hangolódni az új technikára. A tervezéshez nem kisebb nevet kértek fel, mint Willy Messerchmittet, a legendás repülőgéptervezőt. Herr Messerschmitt sem nulláról kezdte a dolgot, mert már volt egy légcsavaros kiképzőgép, amit ő tervezett a spanyoloknak, a HA-100 Triana. Igaz, ebből csak két 104155-11185-pristine.jpgdarab készült… Ezt gondolta tovább, és alkotta meg a HA-200 Saetta két sugárhajtóművel meghajtott, tandemüléses gyakorlógépet. Az első példány 1955-ös első felszállásától kezdve összesen 190 darabot gyártottak le belőle. A gép sikeres lett, sőt, a HA-220 Super Saetta már felfegyverezhető változat lett, aminek beépített gépfegyvere, és főleg földi célpontok elleni rakéta és bombafegyverzete volt. A típus egyetlen külföldi felhasználója Egyiptom lett, ahol 90 darabot gyártottal licencben, Helwan HA-200B Al-Kahira néven. A sikerek jó alapot adtak a folytatásnak, és Messerschmitt professzor meg is tervezte a következő sugárhajtású repülőgépét, a HA-300-ast. Ez egy deltaszárnyú, könnyűsúlyú, de hangsebesség felett repülő elfogóvadász lett volna. Egyiptom már a tervezési fázis elején élénken érdeklődött a típus iránt, ám végül a spanyol gyártásból nem lett semmi. Pénzügyi okok miatt a programot leállították, Messerschmitt pedig Egyiptomba költözött, és ott folytatta munkáit. Spanyolország önállóan azóta sem fejlesztett nagy teljesítményű harci repülőgépet. Viszont a CASA C-101 Aviojet egy jól sikerült sugárhajtású kiképző-gyakorló típusuk lett, aminek van felfegyverezhető változata is, és 29edbc60df59da9d755faaa013f286ef.jpgnégy ország légierejében áll szolgálatban.

Svájc


Nem köztudott, hogy az olvasztott sajt, a drága karórák, és az univerzális bicska hazájában is folyt a háború után vadászgépfejlesztés. Nem is akármilyen! A Svájci Állami Repülőgépgyár 1950-re elkészítette egy nyilazott szárnyú, négy sugárhajtóműves vadászgép tervét. A program a németesen dallamos Schweizer Strahlflugzeugprojekt des Eidgenössischen Flugzeugwerks nevet kapta, a típus pedig az N-20.02 jelzést és 32708616735_c1c4bebc63_b.jpgaz Arbaléte (számszeríj) nevet. A repülőgép sárkányszerkezete sokban hasonlított a háború végi náci német tervekéhez, talán nem véletlenül, bár arra infót nem találtam, hogy a háború után munkanélkülivé vált német repülőgéptervezők is dolgoztak volna a gépen. Kétségtelen, hogy a vízszintes vezérsík hiánya, és a négy hajtómű külön gondolába építése legalábbis „plágiumgyanús” megoldás. Ebből a típusból egy darab készült, és 1951 november 16-án repült először. A gép jól irányítható volt, maximális sebessége 750 km/h volt, ami négy francia eredetű Turbomeca sugárhajtómű ide vagy oda, nem volt egy felhőszaggató teljesítmény. Viszont étvágya volt a hajtóműveknek, ezért a hatótávolság a nevetséges 250km körül alakult.const-54.jpg Tehát az irány jó volt, így a továbbfejlesztés mellett döntöttek, és így készült el az N-20.10 Aiguillon. A szárny és a törzs formája maradt, viszont a hajtóműveket nagyobb tolóerejűekre cserélték, és a szárnyakba építették. Az így áramvonalasított és erősebb gép már könnyedén lépte át az 1000 km/h-ás sebességhatárt. Első repülése 1952 április 8-án esett meg, és jól manőverező gépnek bizonyult. Ennél a változatnál már beépített gépágyút is terveztek, de az igazán figyelemreméltó megoldása a gépnek a belső fegyvertér volt. Feladattól függően lehetett benne elhelyezni bombákat, rakétákat, 30mm-es gépágyúkat, vagy épp felderítéshez kamerákat. A gond az volt, hogy harci terheléssel az Aiguillon nem hozta a várt teljesítményt, erősebb hajtóművet meg nem lehetett beszerelni, (az erősebb, és emiatt nagyobb hajtóművek nem fértek el a szárnyban) így ez a kivételes terv is a kukában landolt. A továbbfejlesztése már csak papíron létezett: a két szárnytőbe került volna egy-egy brit gyártású hajtómű (Rolls-Royce Avon vagy Armstrong Siddeley Sapphire). A belső fegyvertér maradt volna. Néhány szélcsatorna-makettet készítettek, aztán a pénzel együtt a kedv is elszállt, így a tervet törölték.
Az 50-es években a Flug- und Fahrzeugwerke Altenrhein is dolgozott a svájci légierőnek, méghozzá egy sugárhajtóműves csapásmérő repülőgépen. Az FFA P-16 nevű terv egy egyhajtóműves, egyenes szárnyú gép p16_01.jpgvolt, amit úgy terveztek, hogy a leghatékonyabban tudja megdolgozni a földi célpontokat. A pilótafülke viszonylag elől volt, innen a pilóta jobban látott előre-lefelé. A törzsben két darab 30mm-es gépágyút építettek be, lőszerjavadalmazása csövenként 120 darab volt. A szárnyak belépőélén orrsegédszárny segítette az alacsonyan, kis sebességgel történő manőverezést. A futóműveket jó masszívra tervezték, mindegyik futószár duplakerekes megoldással készült. A beépített fegyverzeten túl négy függesztési ponton 2500 kilónyi fegyverzetet hordozhatott. Maximális sebessége 1100km/h, a hatótávolsága 1400km volt. A berepülési program 3 géppel kezdődött, az első felszállás 1955 április 25-én történt. A tesztrepülések jól haladtak, a svájci kormány rendelt is 100 darabot a típusból. 1958 március 28-án az egyik prototípus lezuhant, mire az egész megrendelést és a programot törölték. Bár az FFA saját szakállára tovább folytatta két példány építését, nem tudott megrendelést szerezni a gépre. A p16_schem_01.gifprogram törlése után a svájci légierő a brit Hawker Hunter gépeket rendszeresítette. A P-16 egyes szerkezeti megoldásait aztán Bill Lear, a Learjet alapítója alkalmazta a világsikert elért Learjet üzleti repülőgépcsalád megalkotásakor. Fanyar humora a sorsnak, hogy a civil gépnek készült Learjet-et aztán pár légierő rendszeresítette, és nem csak nemkormánygépnek utasszállítónak, hanem pilótaképzésre, elektronikai felderítésre, sőt, a japán haditengerészet rakétával felfegyverezve csapásmérésre is használja. A Learjet vásárlói közt szerepelt a svájci légierő is… Tehát Svájcból sem lett nagy katonai repülőgépgyártó nemzet, viszont a Pilatus nevű cég harci-kiképzőgépei, és egyéb turbólégcsavaros gépei elég sok légierőben szolgálnak, sőt, a Turbo Porter típusuk a vietnami háborút is megjárta.

Egyiptom

 

A spanyol résznél ott hagytuk abba, hogy a nagyreményű szuperszonikus repülőgép tervezése pénzhiány miatt elakadt, ezért Messerchmitt a tervezőgárdájával Egyiptomba költözött, hogy ott folytassa a munkát. A költözés után szinte menetből (hogy ezzel a katonai szakszóval éljünk) látott munkához, 1959-ben. A tervezőgárdához csatlakozott Ferdinand Brandner osztrák repülőgép és hajtóműtervező. Róla érdemes megemlíteni pár érdekességet: a második világháború idején tagja volt az SS-nek, standartenführer (ezredes) rendfokozatban. Ő nem volt olyan szerencsés, hogy a háború után a jenkiknek tervezzen bármit is, mert a szovjetek fogságába került. mirek-hokes-helwan.jpgOtt az OKB-276 nevű tervezőirodához került, aminek Nyikolaj Dimitrievics Kuznyecov volt az igazgatója. Itt eleinte a német eredetű hajtóműveket pimpelték erősebbre, majd saját fejlesztésekbe is kezdtek, sikeresen. Legnagyobb szakmai sikere volt, hogy ő lett a főtervezője a világ legerősebb gázturbinás-légcsavaros hajtóművének, a Kuznyecov NK-12-nek, mely a ma is szolgálatban álló Tupoljev Tu-95 hadászati bombázógép hajtóműve lett. Ilyen (szakmai) előélettel Brandner főnyeremény volt. Neki kellett megterveznie a leendő vadászgép hajtóművét. A repülőgéptípus neve Helwan HA-300 lett, és a program India érdeklődését is felkeltette. A prototípus 1954-re készült el, és szép vonalú, deltaszárnyas sárkányt kapott. Ez a gép még brit hajtóművel készült. A Bristol Orpheus sugárhajtóművel a HA-300 1964 március 7-én repült először. Mivel Egyiptom már elég régóta fasírtban volt a britekkel (is), muszáj volt mihamarább saját fejlesztésű hajtóműhöz jutnia. Ennek nagy lökést adott, hogy India pénzel beszállt a tervezésbe és a kivitelezésbe. Brandner végül elkészült az E-300 jelzésű, utánégetős sugárhajtóművel. Ezzel a harmadik számú prototípust szerelték fel, és az egyik tesztrepülésnél a gép elérte a Mach 2,1-et, vagyis a hangsebesség több mint kétszeresét. A hatótávolsága 1400km volt. A gépbe két 30mm-es Hispano, vagy négy 23mm-es szovjet eredetű NK-23 gépágyú került volna. Mivel radart nem terveztek a gép orrába, a légiharchoz négy infravörös önirányítású rakétát vihetett magával. A helwanha300-1965.jpglassan döcögő programot végül 1969-ben, 7 darab HA-300 legyártása után törölték. Hivatalos magyarázat nem nagyon volt, de a program megugró költségei és elhúzódása egyaránt hozzájárulhatott a törléshez. Volt viszont egy kézzelfoghatóbb ok, amiért zátonyra futott a program: az izraeli Moszad többször is halálosan megfenyegette a német mérnököket, akik féltve saját és családjuk életét, inkább elhagyták Egyiptomot. A HA-300 törlése miatt Egyiptom végül is a szovjet repülőgépek egyik legnagyobb vásárlója és fogyasztója lett.

Argentína


A második világháború után Argentína gőzerővel fogott hozzá saját repülőgépgyártás megteremtésének. Az első neves tervező, aki ebben segítségükre volt, a francia Émile Dewoitine, több sikeres konstrukció, sőt, vadászgép atyja. Hogy miért pont egy franciát? Nos, Franciaország felszabadulása után Dewoitine-t megvádolták, hogy a német megszállás alatt kollaborált a nácikkal. Hogy elkerülje a felelősségre vonást, először Spanyolországba ment, majd onnan Argentínába. Ezzel a két országválasztással finoman szólva nem sikerült a gyanút iae27-8.jpgelhessegetnie a feje fölül. Szóval Argentínában kapott állást az Instituto Aerotecnico-nál. Az első fejlesztése egy kétüléses légcsavaros tréner volt, de ebből csak három darab épült. A nagy dobás az IAe.27 Pulqui (nyíl) névre keresztelt gép lett. A hagyományos sárkányelrendezésű repülőgép lelke egy brit gyártmányú Rolls-Royce Derwent sugárhajtómű volt. A gépet a Fábrica Militar de Aviones készítette el, egyelőre csak egy példányban. 1947 augusztus 9-én emelkedett először a magasba. A dátumra jól tessék figyelni: alig 3 évvel a második világháború után sikerült ezt összehozni, és Argentína lett a hatodik nemzet, amelyiknek sikerült saját fejlesztésű sugárhajtóműves repülőgépet gyártania (Nagy-Britannia, Németország, USA, Szovjetunió, Svédország után). A Pulqui-ba négy 20mm-es gépágyút terveztek beépíteni, szárnyai alatt pedig bombákat, rakétákat hordozhatott volna. Mivel a teljesítménye elég gyenge volt (maximális sebessége 720km/h, hatótávolsága fegyvertelenül 900km ) a Pulqui gyártását nem erőltették. Az egy elkészült példány múzeumi darabként maradt fent. A géppel szerzett 91_1.jpgtapasztalatok viszont nagyon jól jöttek az utód, IAe.33 Pulqui II. tervezésénél.


A Pulqui II tervezéséhez egy újabb nagy nevet szerződtettek le, a híres Focke-Wulf repülőgépgyár technikai igazgatóját az FW-190 vadászgép atyját, Kurt Tank professzort. Kurt Tank amúgy Pedro Matthies névre kiállított útlevéllel érkezett, de ez nem is érdekes, az argentinok meleg fogadtatásban részesítették, és azonnal beültették az FMA tervezői székébe. 1947-ben látott munkához, és egyből le is porolta egy meg nem valósult tervét (nem imageproxy.jpgvalósulhatott meg, mert Németország elvesztette a háborút, és ekkor is még romokban hevert) a Ta-183 Huckebein elnevezésű vadászgépét. Ez a kis sugárhajtású vadászgép a háború végi nagy kapkodásban készült, de csak a szélcsatorna makettekig jutott el. Mivel az eredeti Ta-183 még német axiálkompresszoros hajtóműhöz volt tervezve, viszont csak brit Rolls-Royce Nene radiálkompresszoros hajtómű állt rendelkezésre, át kellett dolgozni a terveket. A brit Nene hajtómű nagyobb átmérője miatt a törzset kissé ducibbra, és hosszabbra tervezték, de a Huckelbein nyilazott szárnya és a hosszan hátranyúló függőleges vezérsíkja tetején lévő T elrendezésű vízszintes vezérsíkja maradt. Hogy biztosra menjenek, egy hajtómű nélküli vitorlázó változatot kellett készíteni, ami igazolta az aerodinamikai kialakítás helyességét (vagy hátrányait) A vitorlázó változat tervezője Reimar Horten volt. Reimar és testvére, Walter a náci Németország sikeres repülőgéptervező párosa voltak, és hírnevüket csupaszárny vitorlázógépekkel tervezésével alapozták meg. Nekik is meleg lett a Vaterland talaja, mert mindketten a náci párt tagjai voltak,alex-klichowski-iae-33-pulqui-ii-035b.jpg és egyben az SS tisztjei. (Aztán olyan nagy gondot ez nem okozott Walter esetében, mert az újjászerveződő nyugatnémet légierő tisztje lehetett, de ez már egy másik poszt története is lehetne). Mivel Horten és Tank nemcsak tervezők voltak hanem pilóták is, jól megértették egymást. A vitorlázó változattal Kurt Tank is repült. A tesztrepülések hasznosak voltak, pár tervezési problémát felfedtek, így a hajtóművel szerelt gépeket már módosítva gyárthatták. Az első önálló felszállás 1950 június 27-én történt. A gép nem volt könnyen vezethető, és elég sok módosítást kellet végrehajtani rajta. Ezeket a módosításokat a már épülő további prototípusokon is elvégezték. 1951-ben a Pulqui II (és az egyetlen Pulqui, az előd) egy parádén mutatkozott be a nyilvánosság előtt, Perón elnök, és egy rakás tábornok és meghívott külföldi potentát legnagyobb ámulatára. Sajnos a Pulqui II a folyamatos hibajavítgatás ellenére problémás repülőgép maradt, és a fejlesztése csúszott. Az egyik tesztpéldánynak repülés közben leváltak a szárnyai, és bár a pilóta katapultált, az ejtőernyőjének már 91_4.jpgnemsikerült belobbannia, így életét vesztette. A Pulqui II 4 darab 20mm-es gépágyút kapott beépített fegyverzetként, maximális sebessége 1080km/h volt. Bár a légierő szeretett volna 100 darabot rendelni, a típus még mindig nem volt üzembiztos. Közben lejárt Kurt Tank szerződése is, és ő csak jóval több pénzért vállalta volna a további munkát. Argentína közben anyagi problémákkal küszködött (mikor nem), közben pedig az USA felajánlott 100 darab F-84 Sabre vadászgépet megvételre, igen kedvező áron. Pont ekkor készült el az ötödik Pulqui II prototípus, aminél már sikerült kiküszöbölni a problémák forrásait. A gyártás viszont drága lett volna, így a projektet törölték. A Pulqui II így is jelentős fejlesztésnek bizonyult, Latin-Amerika első nyilazott szárnyú d2d2c9ff9b1c5c61aab1b2eb1864d6e0.jpgsugárhajtású vadászgépe lett, Argentína pedig a nyolcadik ország, amelyik ilyen gépet le tudott gyártani. Kurt Tank csomagolt, és meg sem állt Indiáig, ahol főtervezője lett az első indiai gyártású vadászbombázónak. Reimar Horten viszont maradt, és formabontó tervezésű delta-csupaszárny vadászgépet tervezett. A különleges kialakítású gépnek először a hajtómű nélküli vitorlázó változatát építették meg, mely a FMA I.Ae.37 jelölést kapta. Ez a „gép” 1954 október 1-én repült először, és a repülés problémamentes volt. Meg is kezdődött a hajtóműves változat tervezése. A kiszemelt Rolls-Royce Derwent viszont nem nyújtott volna elég teljesítményt. Bár a sárkányszerkezet elkészült, ez a változat már nem emelkedhetett levegőbe, mert a programot 1960-ban, a Pulqui II-vel egy időben törölték. Bár Argentína többet nem tervezett nagy teljesítményű vadászgépet, az FMA IA.63 Pampa sugárhajtású gyakorlógéppel és az IA.58 Pucara légcsavaros-gázturbinás csapásmérővel beírta magát a modern katonai repülőgépgyártók lexikonjába.

 

Eddig tartott az első rész, a folytatásra a hét közepén számíthattok.

 

33 komment

Címkék: kanada spanyol haditechnika argentin légierő dél amerika svájci hidegháború

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2019.07.07. 09:44:18

"Mivel nem manőverező légiharcra tervezték, hanem hogy az ellenséges bombázókötelékeket elfogja, ezért a nyilazott szárnytól eltekintettek"

Ennek a mondatnak semmi értelme. Az, hogy egyenese szárnyú lett a gép annak a csúcssebességhez van nagyon komoly köze.

Az szovjet bombázó flotta "hatalmasra hízlalása" erősen relatív. Ahhoz képest, hogy másnak 0 volt, ahhoz képest nagy. Az SAC-hez képest sehol nem voltak. A jenki-(kanadai) légvédelmi rendszer iszonytosan túlméretezett volt. A szovjetek legfeljebb, ha kb. 100 géppel tudtak volna támadni, a NORAD-nak meg úgy 1000-2000 hadrafogható gépe volt és erre jöttek még rá az USA nagyvárosait védő légvédelmi rakéták. Amikor a Bomber Gap-re rájöttek az U-2 berepülések által, akkor a legyártott légvédelmi rendszerek közül többet raktárban küldtek, mert nem látták értelmét azok telepítésének.

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2019.07.07. 18:02:37

Amikor valaki arra hivatkozik, hogy a fegyvergyártás mekkora biznisz, akkor valahogy mindig az ilyen programok jutnak az eszembe: horror fejlesztési költségek, aztán sikeres esetben eladsz belőlük pár száz példanyt (sőt a pár száz az már a megabiznisz). Ráadásul azokat is különböző alváltozatban, igényekhez igazítva. Autógyártásban ez mennyi lehet? Egy délelőtti műszak termelése darabaszámban, amit mondjuk az F-35 esetében is kiköhögött magából a globálisan szétterített termelés?! Kb a mozdonygyártás lehet még ennyire manufakturális mint a vadászgépgyártás. Egy többáramnemű Siemens Vectron 4 millió euró körül mozog, 7 év alatt eladott 500 darabbal. F-35-ből meg 2006 óta 400+ darab ment el, most már 90 millió usd körüli darabáron. És ezek a sikerszériák, egy Saab a Gripennel vagy egy Softronic a Transmontanaval örül a pár 10 darabos rendeléseknek is.
Szóval aki sok pénzt akar keresni, az vadászgép helyett gyártson hello kittys csokis roládot. Egyéb esetekben az adófizetőknek kell megfinanszírozniuk a dolgokat.

Kismy 2019.07.07. 22:38:34

volt szerencsém Kanadában meglátogatni egy katonai bázis múzeumát, a látnivalók közt a fentebb említett gép makettjével. ha van igény, előásom a fotókat és összerakok egy posztot.

Flankerr 2019.07.07. 23:25:53

@Kismy: Nyilván van igény :)

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2019.07.08. 08:01:43

@sirdavegd: Az F-35 valódi sorozatgyártása inkább 2012 utáni történet, nem 2006.

www.flightglobal.com/assets/getasset.aspx?itemid=75904

Crip Lee 2019.07.08. 09:27:03

Koszi. Erdekes volt.

Fredddy 2019.07.08. 14:14:01

Érdekes volt, de én úgy tudom, hogy a Buchónt még tovább,a hetvenes évekig használták a spanyolok. A típus egyébként filmsztárként alakított igazán nagyot, sok háborús filmben játszotta a német Messerschmitteket.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2019.07.08. 16:58:34

@vgaborka: Filmnek közepes, de orbitális hülyeségek vannak benne, főleg a végén, hogy a Hornet sem volt olyan jó, stb. Mi ezzel szemben a valóság és nem a film narratív hülyesége?

Az ’50-es évek végén már a kétszeres hangsebességű elfogóvadász típusok is megjelentek, ilyen volt például az F-104 Starfighter, az F-106 Delta Dart vagy az angol (English Electric) Lightning. Ezek a vadászgépek gépek a későbbi hatalmas méretű szovjet társaikhoz képest eltörpültek, de ez nem jelentette azt, hogy az Atlanti-óceán túlpartján nem gondolkoztak hasonló gépek kifejlesztésén, ez utóbbi elképzelésekre példák az XF-103 és az XF-108 Rapier.
Kétszeres hangsebességet bőven meghaladó csúcssebességgel számoltak, de ezek végül megrekedtek a koncepció megalkotásának fázisában, még megépült prototípusig sem jutottak el a fejlesztés során.

Az akkori technológiával ezek megvalósítása valószínűleg nem sikerült volna, illetve valódi igény sem volna ezekre. Szuperszonikus sebességre képes interkontinentális szovjet bombázót nem állítottak hadrendbe a Tu-160-ig, ami indokolta volna ilyen nagy sebességű elfogóvadászok kifejlesztését és hadrendbe állítását, ellenben az elfogóvadászgépek ára a csillagos eget verdeste volna. Olcsóbb és értelmesebb alternatíva volt a kevésbé fejlett elfogóvadászgépekből többet rendszeresíteni.

Kanadában is nekifogtak a kétszeres hangsebességet meghaladó hatalmas méretű elfogóvadász kifejlesztésének, de az ambiciózus CF-105 Arrow végül megbukott. A kanadai elfogóvadászgép köré utólag számtalan legenda épült, hogy „mennyire szép és nagyszerű repülőgép lett volna, csak az a szemét USA” tette tönkre szándékosan a kanadai repülő ipart”.

A valóság ezzel szemben az, hogy már akkor sejthető volt, hogy az Arrow elfogóvadászgépre nem lesz szükség, továbbá annak megálmodott teljes potenciáljának kifejlesztése meghaladta Kanada pénzügyi és technikai lehetőségeit sőt, a kor technológiájának lehetőségeit is, még az USA sem lett volna rá képes. Olyan dolgokat álmodtak meg az Arrow számára, ami kb. 20-30 évvel később lett csak realitás, pl. aktív radaros légiharc-rakéta Sparrow méretben. Amikor a CF-105 fejlesztése még zajlott már megjelentek az első interkontinentális ballisztikus rakéták, ami előrevetítette a jövőt. Számtalan más alternatíva volt a szuper fejlett, de bizonytalan CF-105 helyett az interkontinentális bombázógépek ellen, amik összességében költséghatékonyabbak voltak.

A CF-105-öt akkor kezdték fejleszteni, amikor a szovjet bombázó fenyegetés még realitás volt, viszont nagyjából akkor állt volna hadrendbe még az optimista forgatókönyv szerint is, amikor már látszott, hogy a interkontinentális ballisztikus rakétáké (ICBM) a jövő a nukleáris elrettentés terén, ami ellen bármilyen vadászgép tehetetlen.

Az USA is leállt az elfogóvadászok fejlesztésével és gyártásával a továbbiakban. Az F-106-ot még rendszeresítették, de itt véget is ért az elfogóvadászok fejlesztésének története az USA-ban. Az USA repülőgép ipara kibírta ezt a változást, gyártottak más korszerű és piacképes katonai repülőgépet. Azonban Kanadában lényegében az egész hi-tech repülőgép ipart erre az egy típusra állították rá, emiatt hatalmasat koppantak, mikor kiderült, hogy erre nem lesz szükség.

A CF-105 annyira speciális volt, hogy semmi másra nem lett volna használható, tehát új feladatkört sem találhattak neki – legfeljebb a MiG-25R-hez hasonló magassági felderítő lehetett volna –, ezért exportálni sem nagyon lehetett volna sehova, mert erre keveseknek lett volna pénze. Amennyiben folytatták volna a fejlesztést és rendszerbe állítják, akkor csak még tovább szórták volna a pénzt, teljesen értelmetlenül.

Az ICBM elterjedést megjósoló szakembereknek lett igazuk, és utólagos bölcsességgel még inkább belátható, hogy a program leállítása indokolt volt. A ’60-as évek közepétől a szovjetek lényegében felhagytak azzal, hogy bombázógépekkel próbálják áttörni az erősnek mondható amerikai és kanadai légtérvédelmet. (Ez természetesen atomháborút jelentett volna.)

A filmben a BOMARC rendszert úgy állítják be, mintha azért vonták ki volna a rendszerből, mert csőd volt és nem működött volna. Pedig csak annyi volt a „hibája” a BOMARC-nak, mint a CF-105-nek. Mire megvette Kanada és rendszerbe állította már értelmetlen volt az interkontinentális ballisztikus rakéták miatt.

A ’60-as évek közepétől az interkontinentális rakéták miatt nem csak az elfogóvadászok, de a légvédelmi rakétarendszereknek sem osztottak volna lapot egy USA elleni atomtámadás során. A rendszert azért vonták ki, mert egész egyszerűen volt rá szükség. Kanadában ráadásul a nukleáris harci része és a CF-105 hatalmas anyagi buktája miatt inkább belpolitikai csatározásokról szólt a történet, mint valós képességekről. A BOMARC beszerzése és rendszeresítése pont úgy fáziskésésben volt, ahogy az CF-105 fejlesztése.

bloggerman77 2019.07.08. 18:38:05

A német mérnököknek azért kellett távoznia villámgyorsan Egyiptomból, mert az izraeliek megtudták, hogy Egyiptom saját atombomba kifejlesztésén dolgozik az importált náci múltú német tudósok által.

bloggerman77 2019.07.08. 18:49:45

A Me-109 licenszgyártásánál nagyobb teljesítmény volt a spanyolok részéről a He-111 licenszgyártása a C.A.S.A.-nál.

A Battle of Britain filmben használt spanyol Messzerek egy raktárban porosodnak ma is, igazán vásárolhatnánk közülük egyet (HM?), egy akár ásott/felújított DB-605-s motorral magyar Bf-109G2 állítható elő (a spanyolok a G2 licenszét vették meg)

bloggerman77 2019.07.08. 18:55:22

@molnibalage:

Bizonyított tény. Egy ciprusi szállodában fogták meg a nem eléggé megbizható német alanyt az izraeliek, aki némi ráhatásra "borított",. Ezután jött a német tudósok befenyítése a családjuk elleni akciókkal. Inkább távoztak, meg már kezdett nemzetközi botrány is keletkezni, mert a sajtó is kiszagolta a náci tudósok feltűnő Egyiptomba költözését.

seadxdx 2019.07.08. 20:04:08

@sirdavegd: Bőven más léptékek. Ahogy géppuskából és lőszerből is bőven többet gyártanak, mint harci repülőből, úgy autóból is, mint személyszállító gépből, vagy busz/mozdony/teherautóból. Az alkatrész-gyártás még nagyobb biznisz, pl. csapágyakból kell pár egy járműbe.

Tegyük hozzá, a Vectron a maga 900 feletti rendelési számával (opciók nélkül) azért elég jelentős mennyiség a mozdonypiacon. Mellé még jön még a low-cost Smarton is (2,5 millió euró körül), bár abból még alig adtak el. Kisebb lépték a Transmontana az eddigi 40 géppel, de szerintem nem panaszkodnak.

Hiryu2,01 2019.07.08. 20:39:36

@molnibalage: https://www.researchgate.net/publication/232916712_EGYPT'S_NUCLEAR_WEAPONS_PROGRAM/link/54b066eb0cf220c63ccf83cc/download

Hirtelen nem ugrik be pontosan a típus, de a német munkanélküliek alkalmazásával anno a rakétaprogramra, és ha jól rémlik a vegyi fegyver projektjükben alkalmazták őket, élő termékteszt: Jemenben.
www.newsweek.com/2018/04/20/israel-secret-war-mossad-hitler-scientists-world-war-ii-egypt-nasser-883630.html

humorpalanta 2019.07.08. 21:06:51

Szerintem jó film volt a Gyorsan, mint a nyíl.
Volt benne minden, ami kellett, nem az a csöpögős szar, ami az amerikai játékfilmeket jellemzi.
Leginkább élet volt benne.
Azt pedig ne mondja nekem senki, hogy a hidegháború küszöbén csak úgy kidobnak egy repülőtípust, amibe már x összegű pénzt vertek bele. Az egész programot beszántották, alkatrészestül, mindenestül. Ennyire nem hülye senki. A jenki ipar a háborús termékekre épült, nem hagyhatták, hogy a kanadaiak ne tőlük vegyenek fegyvereket.

gigabursch 2019.07.08. 21:10:11

Kíváncsi lennék, ebben hol vettek részt bárhol magyar mérnökök.

@sirdavegd:
Teljesen igazad van

csi szi 2019.07.08. 22:03:16

@bloggerman77: Nem volt meg ehhez a szaktudás, legfeljebb "piszkos bombát" tudtak volna készíteni.

proletair · http://lemil.blog.hu 2019.07.08. 22:05:34

@gigabursch:

Biztos voltak páran, de talán a "legismertebb ismeretlen" magyar repülőgéptervező a Brazíliában élő Kovács József mérnök, akinek a legismertebb alkotása az EMBRAER Tucano turbólégcsavaros kiképző és könnyű csapásmérő gépe.

www.novaer.ind.br/fab-delivers-title-of-commendator-to-joseph-kovacs/

szepipiktor 2019.07.08. 22:14:06

@molnibalage:
Azért elég gyomorforgató, ahogy te itt és az összes hasonló posztnál széttrollkodod a beszélgetést.
Van egy jó anyag, valaki megírja az ő (!) véleményét, de te telipofával kezded leugatni.
Nem vagy te sem több a mások olvasóknál, ezért a stíléusért egy angyallföldi kocsmában már arconvágtak volna a klubtársak.
A kolléga egy filmről írt, azaz egy fikcióról, nem pedig egy általad hitelesnek tartott dokumentumfilmről.
Kicsit több türelem és kisebb arc, barátom!
A film pedig jó, élvezetes, és ha tullépnél a 30-as IQ-n, megértetted volna, hogy nem a műszaki paraméterek és más tárgyi alapok jelentik a film mondanivalóját, hanem a (gazdaság)politikia zsarolás, az USA pozícióféltése és a döntéshozok "megvásárlása".
Majd egyszer, ha képes leszel normális kommunikációra, megírom neked az Egyesült Izzó színes tévéképcsőgyártásának hasonló, egy éjszaka alatt lezavart meggsemmisítését, egy KGST döntés miatt.
Nálunk is lángvágólla vágták szét az indulás előtt a komplett gépsort, mert a lengyelek kapták a területet.
Vagy szívesen mesélek neked az izraeliek iraki erőmű elleni kamikaze-támadásáól, a szálloda teraszáról jobban volt látható a wikiben olvasottnál...

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2019.07.09. 00:02:27

@szepipiktor: Ha neked széttrolkodás az, hogy a film végén orbitális marhaságot állítanak és én közlöm, hogy mi volt a valódi felállás...

Nos. Ahogy már más is megírta. Van olyan intellektuális tróger, aki szerint jó dolog rosszul tudni a dolgokat?

Felőlem...

gigabursch 2019.07.09. 07:31:59

@proletair:
Igazában Jendrassik Györgyre és munkatársaira lennék kíváncsi, akiért a titkosszolgálatok "versenyeztek" a II. VH végén.

zolee001 2019.07.09. 07:59:01

"Vagy szívesen mesélek neked az izraeliek iraki erőmű elleni kamikaze-támadásáól, a szálloda teraszáról jobban volt látható a wikiben olvasottnál..."

Ez érdekelne engem,föleg a "kamikaze" része

@szepipiktor:

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2019.07.09. 09:55:56

@bloggerman77: Akkor másképp fogalmazok. Kb. egy ötlet szintjén mozoghatott a "munka". Soha nem hallottam arról, hogy centrifuga üzemen vagy bármi más alapvető követelményként szükséges létesítményt elkezdtek volna építeni.

@zolee001: Dettó.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2019.07.09. 10:27:43

@humorpalanta:

A történet egy részét kifejtettem már itt.
lemil.blog.hu/2019/07/07/kezdo_vadaszgepfejlesztesek_a_haladok_arnyekaban_1_resz/full_commentlist/1#c37403364

1. Nem a küszöbén voltak már, 10+ éve tartott.

2. A hidegháború alatt n+1 projektet lőttek le különféle okokból akkor is, ha dollármilliárdokat öltek már bele. Félelmetes sebességgel avultak el dolgok. Ilyen volt az USA teljes honi légvédelmi rakéta rendszere. Nézd meg ebben

htka.hu/2017/12/20/haditechnikai-osszefoglalo-2017-es-kiadas/

Csekkold le, hogy mit telepítettek le, miket fejlesztettek ki. Tízezres nagyságrendű légvédelmi rakta, a kor szintjén eszméletlen számítógép központok, háromféle légvédelmi rakéta. stb. Az ötvenes években a teljes USA GDP egész %-ban mérhető összegét költötték rá. Alig 10 év szolgálat után dobták ki az egészet a fenébe...

B-58 Hustler? Rohad drága volt. Alig 10 év után kuka. Iszonyatosan drága gép volt.

A XB-70-et megépítették jó drágán, majd dobták ki a kukába.

Mauler légvédelmi rendszer. Olyan célokat tűztek ki, amiket kb. ma teljesít a Tor-M1/M2. A kor szintjén papíron ütős dolgot raktak össze, de mégsem rendszeresítették. Kuka.

(Ezzel szemben a szovjetek nem félaktív vezérlésű 9K33 Oszát csak azért is megcsinálták. Lásd itt.)
htka.hu/2019/03/25/9k33-osza-sa-8-gecko-onjaro-legvedelmi-raketakomplexum-csalad-fejlesztesenek-tortenete/

3. A hidegháború után is történetek közül pár.

A B-2 program alól úgy rúgta ki a sámlit G.W.Bush egyik utolsó intézkedésével, hogy csak nyekkent. A mittomén hány tíz mrd-ért kifejlesztett B-2 bombázóból így készült cirka 20 db. Ennek megfelelő lett az ára is. Most meg azon izmoznak, hogy ráncfellvart változata legyen meg gyorsan a B-21...

Az RAH-66 Comanche stealth helikopter programot kb. akkor állították le, amikor már a gyártósor majdnem beindult. Kicsinálták a felderítő drónok a koncepciót. Pont úgy, ahogy az Arrow-ot a ballisztikus rakéták.

Volt egy Future Combat Soldier program anno nagy ívű elképzelésekkel. 100 mrd nagyságrendű volt, elkezdték. Aztán jött a válság és úgy kaszálták el mint a sicc.

A fenti példák mind arról szólnak, hogy fejlesztésükkor (legalább papíron) hatalmas potenciával bíró méregdrága fejlesztésű fegyvereket vagy nem gyártottak le vagy kvázi röhejesen kis mennyiségen. (A B-1A ---> B-1B is ilyen volt.) Vagy, ha legyártották akkor a történelem lépett át rajta hamar. Ilyen volt az CF-105 is.

Az Arrow programot, ha tovább viszik csak egy pénznyelő lett volna. Ráadásul a gép fegyverzete kvázi nem volt kész. Volt egy orbitálisan nagy platformjuk, ami a kb. a végén jenki fegyverzetet kellett volna, hogy kapjon, AIM-4 Falcon rakétát, AIM-9-et vagy a kor szutyok AIM-7 változatát. Mert a megálmodott aktív radaros rakéta elkészítése a kor szintjén lehetetlen volt. Csak az ilyen apróságokat hagyják ki a történetből...

Ha szemét akarnék lenni a CF-105 kukázásának pillanatában egy nagyon drága sportrepülő volt és al láthatáron sem volt az a pillanat, amikor bevethető lett volna eredeti fegyverzetével. Úgy, hogy egy valag pénzt elköltöttek már rá. A szuperszonikus szovjet bombázók meg nem voltak sehol. Sőt, mint később kiderült a szubszonikus flotta is töredéke volt annak, amitől féltek. Azok ellen teljesen felesleges volt a gép.

Így nézve az CF-105 nem volt más, mint egy nagyobb méretű F-106. Jó drága, értelmetlenül. Csak az F-106 annyival korábban készült el és annyival korábbi cél volt, hogy a gyártását állították le és nem a fejlesztését. Ahogy kirepülték a gépekből állították le őket, az utolsó alakulatot 1988-ban. A történelem lábjegyzetében kerültek be. Az F-106 ráadásul elve korábbi cél terméke volt, csak nem sikerült megcsinálni, elődje az F-102 volt. Az USA-nak ilyen húzások belefértek. Kanadának nem.

A szovjeteknek is "belefért"*, hogy legyártották a MiG-25-öst, mert az összes korábbi honi légvédelmi vadász leváltható volt vele és nagyhatalomként atomfegyver hordozóként, felderítőként és SEAD feladatra alkalmas változtot (MiG-25BM) is csináltak belőle.

A fentiekre mind alkalmatlan volt a CF-105, soha nem szánták ezekre, a belső fegyvertér miatt csak légiharc-rakéták alkalmazása jöhetett volna szóba.

Szóval ez nem az "USA tönkretette a kanadai repülőgép ipart" a helyes narratíva. A CF-105-re a kutya nem jelentkezett be, mint vásárló. Tehát ahelyett, hogy tovább ölték volna a pénzt egy olyan termékbe, ami senkinek nem kellett volna fájdalmasan, de a helyes döntést hozták. Csak túltolták a végrehajtását, hogy mindent kb. megsemmisítettek. Értelmetlenül. Ebből kelt szárnyra a sok hülye legenda, hogy micsoda nagyszerű gép volt a CF-105.

* Na ilyen hülyeségek miatt volt olyan szovjet "életszínvonal" amilyen és dőlt össze az egész a francba...

Kopasz Szuzukis 2019.07.09. 16:20:12

@molnibalage: kapitális baromság, hogy az USA és a többi ország az F-106 után leállt a vadászgép fejlesztésekkel. Lásd F-14, F-15, F-16, F/A-18, Jaguar, Tornado. Igaz, ezek közül nem egyet "továbbfejlesztettek" többfeladatosra, de alapvetően vadászgépnek indultak. Fő szempont az elfogó képesség volt.

proletair · http://lemil.blog.hu 2019.07.09. 16:27:02

@Kopasz Szuzukis:
Az elfogó vadászgépek fejlesztésével állt le az USA, és Nagy Britannia is. Az előbbinek az F-106, az utóbbinak az EE Lighntning volt az utolsó elfogóvadásza. A Jaguar nem kifejezetten vadászgép, mint ahogy a Tornado eléggé módosított és nem túl nagy darabszámban gyártott változatát (Tornado ADV) nevezhetjük csak vadászgépnek. (Vadászgép itt az, ami egy másik repülőgép elleni harcra van tervezve)
Az F-14 légifölény-vadásznak készült, de később megkapta a bombázáshoz szükséges módosításokat is. Az F-15 szintén, de itt sokkal jobban sikerült a csapásmérő képesség kialakítása. Az F-16 és az F/A-18 eleve multirole gépnek készült.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2019.07.09. 16:59:49

@Kopasz Szuzukis: Akkor kiemelve, mert átsiklottál rajta. Az eredeti szövegben is elfogó szó szerepel.

"Az USA is leállt az ELFOGÓvadászok fejlesztésével és gyártásával a továbbiakban."

Így már látszik? Te tényleg azt hiszed a linkelt anyagok alapján (800 oldalas anyag), hogy írom, hogy nem fejlesztettek vadászgépet? Anyám...

A Jaguar és Tornado meg nem vadászgépek, hanem vadászbombázók. A Jaguar soha nem lett többfeladatos (multirole), ahogy a Tornado sem. A Tornado vadász változata az ADV az külön altípus volt és orbitálisat zakózott. Konkrétan annyira szar gép volt, hogy az olaszok visszaadták az angoloknak és az Eurofighter Typhoon érkezééig F-16A ADF Block 15 változatokat béreltek.

www.f-16.net/f-16_users_article10.html

Az F-14, F-15, F-16 és az F/A-18 is többfeladatosak voltak kezdettől fogva. Csak az USAF soha nem használta csapásmérő feladatkörben az F-15A/C változatot, ahogy a US Navy sem az F-14-eseket, mert túl értékesnek ítélték őket, hogy erre pazarolják azokat. Az Hornet esetén az F/A jelzés eleve hangsúlyos...

F-15-ről bővebben itt.
htka.hu/2012/12/04/mcdonnell-douglas-f-15-eagle/

Figyelmesebb olvasást kérnék ahelyett, hogy olyan szavakkal dobálóznál, hogy kapitális baromság.

2019.07.12. 13:13:11

@humorpalanta: Ez így nem igaz. A GDP-jük 3,2%-t költik honvédelemre (ld: data.worldbank.org/indicator/MS.MIL.XPND.GD.ZS), és ebben benne vannak a fizetések, létesítmények fenntartása, a tábornokok kávéja stb. A világátlag 2,1% nyilván ennek is csak egy része fegyverbeszerzés, és annak is kisebb részét gyártják a jenkik. Szerintem ott még a babapelenkagyártás is nagyobb biznisz. Ha megnézed a fegyvergyártók elég hátul vannak a legnagyobb cégek lilstájában. Inkább "celebek", mint jelentősek.

David Bowman 2019.08.10. 10:36:09

@humorpalanta: Beköszöntött a rakétakorszak, így az az orosz bombázó, ami ellen csinálták, nem készült el. Okafogyottá vált.

David Bowman 2019.08.10. 10:41:13

@Kopasz Szuzukis: A Jaguár és a Tornado eredetileg bombázó. A Tornádóból pénz hiányában barkácsoltak elfogó vadászgépet. Azért elfogót, mert manőverező légiharcra nem alkalmas.
süti beállítások módosítása