Másfél hónappal ezelőtt feltettem a Lemilblog olvasóinak a (csak részben költői) provokatív kérdést, hogy mitől kiváló és hatékony egy hadsereg. Nem csalódtam bennetek: a parázs vitákkal is tarkított kommentfolyamban számos érdemi és informatív hozzászólás született, amikért köszönet jár. A nyári herevere és lebzselés a végét járja, a horizonton már felsejlenek a baljós szeptemberi munkanapok, ezért most gyorsan élesítem a posztot, ami - egy nem túl eredeti fordulattal - pont arról szól, ami a címe. Tanács: ha érdemben hozzá szeretnél szólni ehhez a poszthoz, előtte minimum az említett posztot olvasd el, de ha több időd van, az se árt, ha átnézed az ottani kommenteket. Csak hogy ne fuss le olyan köröket, amiket már lefutottunk és ne tégy fel olyan kérdéseket, amikre jó hat hete megszületett a válasz. Köszönöm.

Ismét elmondom, amit minden hasonló, legeket tartalmazó poszt esetében el szoktam mondani: a lista szubjektív és többek között azért van, hogy vitatkozzatok a szerzővel és egymással. Szavazni most is lehet: a szokásos száz óra áll a rendelkezésetekre, hogy az alábbi 15-ös listából kiválasszátok azt a négyet, amely szerintetek megérdemli "a történelem négy legkiválóbb hadserege" jelzőt. Azt, hogy mitől lesz ez, 300+ kommenten keresztül tárgyaltuk a bevezető posztban, szóval megtiltani nem fogom ugyan, hogy elismételjétek az ottani érveiteket, de jó lenne most inkább a konkrétumokról beszélni: miért azokra szavaztál, akikre szavaztál, kik maradtak ki igazságtalanul az alaplistából, esetleg melyik hadsereg az, amelyik szerepel ebben, de szerinted nincs itt a helye, satöbbi. Ha valaki továbbra is a vikingeket, búrokat, honfoglaló magyarokat, Pizzaróékat, az egri csillagokat, satöbbiket hiányolná a listából, tényleg olvassa el a bevezető posztot és annak kommentjeit, valahol meg fogja találni a választ a kimaradásukra. És lehetőleg azzal se baszogasson senki, hogy miért i.e.-t és i.sz.-t írok Kr.e. és Kr.u. helyett, mert már nagyon unom. Amennyiben hasonlók szóvá tétele jelenti számodra az érdemi hozzászólást, akkor attól tartok, nem egymásnak teremtett bennünket a Mindenható.

Tippjáték is lesz: a határidő leteltéig bekommentelheted, hogy szerinted melyik négy hadsereg és milyen sorrendben fog győzni a szavazáson. Figyelem tehát: a tippjátékban NEM az számít, hogy te kikre szavaztál, hanem hogy szerinted a többség kikre voksolt. Az, aki eltalálja a négy nyertest ÉS ezek végső sorrendjét, kap tőlem egy (általam dedikált) Katonakönyvet. Hogy megkönnyítsétek a dolgom a tippek számbavételénél, az ezt tartalmazó kommentjeiteket kezdjétek a TIPP szóval.

Hogy a szavazási preferenciákat ne befolyásolják a mások által már leadott voksok, a részeredményt elrejtem és majd a jövő hét második felében hozom nyilvánosságra egy rövid értékelő poszt keretein belül, ahogy azt már megszokhattátok az eddigi hasonló írásoknál.

Akkor lássuk a versenyzőket. Ahol erre szükség volt, szűkítettem, illetve pontosítottam azt az időszakot, amelyre hivatkozom.

1.) Asszír hadsereg (i.e. 9-7. század): a történelem első valódi, birodalmi tudatú, két kontinenst is érintő, 200 éven át vetélytárs nélküli nagyhatalmának gyors, már-már brutális terjeszkedése nem valósulhatott volna meg az asszír hadsereg nélkül. Ez a fegyveres erő számos elsőséget tudhat a magáénak: elsőként készítettek vasból fegyvereket, lovasságuk először alkalmazta tervszerűen és tömegesen az általunk szinte már kisajátított "nyeregből hátrafelé nyilazás" művészetét, nehéz harci szekereiken négy harcos is helyet foglalhatott, ostromgépeik kreativitásról és a hadmérnöki szakma kiváló ismeretéről árulkodtak, ők dolgozták ki és alkalmazták először a 19. századig érvényes "gyalogság az arcvonal közepén, lovasság a szárnyakon" ökölszabályt, hírszerzésük és elhárításuk kiváló volt, logisztikájuk lehetővé tette nagy létszámú csapattestek ellátását, szóval az asszír hadseregnek egy ilyen listán kétségkívül ott a helye.

2.) Spárta hadserege (i.e. 6-4. század): az ókori görögök ezen állama nem véletlenül kapta a "katonatársadalom" jelzőt. A szigoráról és a katonai erények feltétel nélküli propagálásáról híressé vált peloponnészoszi (város)államban minden a hadsereg körül forgott, s minden ennek volt alárendelve (beleértve a családot is). Nem is akarom túlhabosítani a témát, elvégre a spártai hadseregnek 2500 év elteltével is kiváló a sajtója; gondoljunk itt az ezerszer és ezerféleképpen megénekelt thermopülei ütközetre és Leonidász királyra. Aztán igaz ugyan, hogy leuktrai csata véget vetett a spártaiak görög hegemóniájának, de katonai nimbuszuk jobbára érintetlen maradt.

3.) Nagy Sándor hadserege (i.e. 4. század): ha csak annyit mondok, hogy Gaugaméla, máris eleget mondtam. Igaz ugyan, hogy Alexandrosz a faterjától, II. Philipposztól örökölte a hadseregét, de az ezzel érvelőknek azt szoktam mondani, hogy örökölhetnék én egy Stradivarit, akkor se tudnék hegedülni. Szóval a makedónnak nevezett, de valójában soknemzetiségű Sándor-féle hadsereg akkor is a valaha volt leghatékonyabbak közé való, ha pont ez a példa mutatja a legjobban, hogy milyen sorsdöntő szerepe van/lehet egy hadvezérnek egy fegyveres erő sikereiben és eredményeiben.

4.) Római légió (i.e. 3. század - i.sz. 3. század): az ókori Róma 1200 évig létezett ugyan, de katonái az első pár száz évben inkább a hoplitákéhoz hasonló harcmodort gyakorolták. Aztán jött az ötlet az agresszív, mozgékonyabb és hódításra alkalmasabb manipulusokkal, amelyekből aztán a légiók összeálltak. A római légiók történetét nem lehet egy bekezdésbe összesűríteni, de aki csak egy kicsit is olvasott a Köztársaság, majd a Császárság történelméről, annak szemernyi kétsége sem marad, hogy az évszázadok alatt több komoly reformon átesett római hadsereg (emlékezzünk Mariusra vagy a későbbi Augustus császárhoz köthető modernizációra) dobogós helyezést érdemel ebben a versenyben. A légió évszázadokon át szinonimája volt a szervezettségnek, a fegyelemnek, a katonai rugalmasságnak, még akkor is, ha voltak olyan malőrök, mint Teutoburg. Ahogy egy történész mondta: a római légió volt a Birodalom habarcsa, amely egy évezreden át összekötötte és összetartotta az államot alkotó téglákat.

5.) Bizánci hadsereg (6-12. század): az előző bekezdésben szóba került Római Birodalom közvetlen (keleti) örököseként Bizánc közel ezer éven át volt a Balkán, Anatólia és a Közel-Kelet legfontosabb játékosa. Hadserege és haditengerészete a hatodik században szakított a római hagyományokkal, s a Jusztinianosz császár reformjait követően kapott egyedi (külső és belső) dizájnt. Ugyancsak ekkor (6. század közepe) váltja a görög a latint, mint katonai vezényleti nyelv. Az ezt követő évszázadokban váltakozó sikerrel harcolnak minden szomszédjukkal, gyakran ravasz diplomáciával ellensúlyozva az esetleges hiányosságokat. Minden - kétségkívül létező - hibája és hiányossága ellenére a bizánci fegyveres erők számos stratégiai sikert könyvelhettek el maguknak és annak az államnak, melynek szolgálatában álltak. Bizánc kultúrája a mai napig, közel hatszáz évvel bukása után is tapintható a teljes görög-keleti vallású világban, s hadserege, amely mindezt lehetővé tette, szerintem már csak ezért is megérdemli a listán szerepeltetést.

6.) A mongol hadsereg (13. század): hogyan sikerülhetett egy relatív alacsony lélekszámú, tipikus nomád életmódot folytató pásztornépnek létrehoznia a világtörténelem legnagyobb kiterjedésű szárazföldi birodalmát és hogyan sikerült száz éven át ezt fenn is tartaniuk? Hogyan győzhették le a kínai, perzsa, arab és európai államok hadseregeit? Persze ide is kellett egy Dzsingisz (meg talán egy Batu), de a mongol hadsereg kvalitásai túlmutatnak a főparancsnokok hozzáértésén. Csak egy példát mondok a rengeteg közül: az örtegének nevezett katonai postai és futárhálózat olyan fejlett és szervezett volt, hogy a váltott lovakkal (és/vagy váltott futárral) működő rendszer képes volt napi 300-350 kilométeres sebességgel továbbítani az információt. Ez akkoriban elképesztő teljesítmény volt, az pedig Szun Ce óta nem változott, hogy az információ hatalom.

7.) Oszmán hadsereg (14-17. század): Konstantinápoly 1453-as elfoglalását követően az akkor már egy jó évszázada kiváló formában levő törökök gyakorlatilag ugyanazzal a lendülettel átvették a Bizánci Birodalom geopolitikai helyét és szerepét, amit aztán még bővítettek is. Hadseregükkel, kormányzati politikájukkal és elveikkel mi is alaposan megismerkedhettünk, ilyen szempontból nem kívánt közösséget vállalva a balkáni és közel-keleti nációkkal. Az oszmán katonai kvalitásokról (amelyek három kontinensen is bemutatkoztak) számos helyen olvashat magyarul is az érdeklődő, szóval nem szaporítom a szót, csak megerősítem, hogy török barátaink nem véletlenül kerültek bele ebbe a 15-ös válogatásba; Jumurdzsák ide vagy oda, vastagon megérdemlik.

8.) Mátyás Fekete Serege (1460-1490): a 15. századi magyar (oké: részben magyar) fegyveres erő (melynek kemény magját és legerősebb pillérét a zsoldoshadsereg jelentette) ezekben az években ért el a csúcsra, s már csak nemzeti önérzetünk miatt is úgy gondoltam, hogy hazai versenyzőnek is szerepelnie kell ebben a 15-ös listában. Sikeresen vette fel a harcot a környező államok hadseregeivel (törökkel, csehekkel, osztrákokkal, de még a lengyel tesókkal is), s több pontot gyűjtött, mint amennyit veszített. Azt se felejtsük el, hogy ekkor született meg önálló haderőnemként az, amit később Dunai Flottillaként ismertünk meg. A Fekete Sereg nem csak a honvédő harcokban, hanem az offenzív, területgyarapító csatákban is kitett magáért.

9.) Royal Navy (18-19. század): a Brit Birodalom a hétéves háborúból (amit Churchill következetesen úgy nevezett, hogy "az igazi első világháború") egyértelműen nyertesként jött ki, pláne ha a gyarmati összetevőjét nézzük. Ezt a győzelmet főként a haditengerészetének köszönhette: a Royal Navy a 18. század közepétől a második világháborúig a világtengerek megkérdőjelezhetetlen ura volt. A haderőnem rajongóinak elég, ha csak annyit mondok: Quiberon-öböl, Trafalgar, Matapan-fok (és akkor most a jütlandi csatát ne feszegessük, a ló is megbotlik ugye...). A Royal Navy nélkül a Brit Birodalom egyszerűen nem jöhetett volna létre, szóval az itteni szereplése akkor is jogos, ha az utóbbi 60-70 évben már csak árnyéka régi önmagának.

10.) Grande Armée (1805-1814): a napóleoni hadsereg nem a semmiből keletkezett, gyökerei az Ancient Régime-ből eredtek. A császár 25 marsalljából 19 még XVI. Lajost is szolgálta, szóval Bonaparte-nak legalább azzal nem kellett foglalkoznia, hogy tábornoki kart neveljen ki annak a hadseregnek, amelyet aztán a saját képére formált és végigtrappolt velük Európán. A Moszkva ellen induló Grande Armée egyike volt a nemzetiségi szempontból legszínesebb nagy hadseregeknek, soraiban nem kevesebb, mint 20 náció tagjai szolgáltak. Csak az orosz tél tudta megállítani őket, de attól még Austerlitzet, Jénát, Marengót, Ulmot vagy Wagramot nem lehet elfelejteni.

11.) Wehrmacht (1935-1945): ahogyan azt már számtalanszor leírtuk itt a Lemilen, a vegytiszta katonai erények elismerése gyakorlatilag független a posztokban megörökített korszaktól, egyenruhától és a feldolgozott személy (vagy hadsereg) mögött álló ideológiától. Egy jó katona (vagy hadsereg) akkor is jó katona (vagy hadsereg), ha német, izraeli, amerikai vagy orosz zászló alatt teszi a dolgát, aki pedig ezt kétségbevonja, az vagy nem ért a területhez, vagy elvakultan gondolkozik. Úgyhogy nem is reszelem tovább a szellentést, hanem ideteszem a második világháború német hadseregét, amely egy olyan, gyakorlatilag globális szövetséges rendszer ellen tartotta a frontot évekig, amely összességében minden területen felülmúlta ezt. Azért még ideírok néhány kiguglizható kulcsszót, ami talán a kétkedőket is meggyőzi arról, hogy a Wehrmachtnak (tisztán katonai szempontból) itt a helye: Kampfgruppen, Blitzkrieg, Auftragstaktik. Rommelt, Guderiant, Mansteint most nem is hozom szóba.

12.) Szovjet Vörös Hadsereg (1940-1945): a második világháborús szovjet hadsereget és eredményeit sokan elintézik azzal, hogy "a mennyiség diadala a minőség felett". Nos, számukra van egy rossz hírem: a Vörös Hadsereg távolról sem csak azt jelentette, hogy sokmillió Iván és Szergej hurrázva megrohamozza a német páncélosokat, főleg azért, mert ha visszafordulnak, akkor a politikai komisszárok főbelövik őket. Nem, a szovjet hadseregnek voltak nagyszerű stratégái (már akiket Sztálin nem lövetett agyon a harmincas években), hatékony és egyszerűen kezelhető haditechnikája, működő hadiipara és logisztikai ellátási rendszere IS, nem is beszélve a hátországról. Apropó hátország: a Szovjetunióból a második világháborús győzelem (közvetve tehát a Vörös Hadsereg) csinált globális nagyhatalmat, amely úgy negyven évig még önmagával is elhitette, hogy pariban van az USA-val.

13.) Izraeli hadsereg (1948-): a zsidó állam hadserege de facto hetven éve háborúban áll és ugyancsak hetven éve eredményesen életben tartja az államot, amelyet szolgál. Hetven év alatt hat (vagy hét?) konkrét háborút vívott szomszédaival (az intifádákról és más, kisebb intenzitású fegyveres konfliktussorozatokról nem is beszélve) és gyakorlatilag mindegyiket megnyerte, de minimum kihozta döntetlenre. Oké, tudjuk, ott van a háta mögött az USA, de az a tény, hogy Izrael még mindig létezik és komoly gazdasági, valamint katonapolitikai tényező a Közel-Keleten (ahol 8 millió zsidó néz farkasszemet kb. 200 millió szomszédos arabbal), nos, már önmagában ez indokolja, hogy a Cáhált is felvegyük a listánkra.

14.) Vietminh-Vietkong (1946-1976): ha semmi mást nem vennénk figyelembe, csak azt, hogy Vietnam harminc év alatt katonai (és politikai) győzelmet aratott Franciaország és az USA felett, nos, már ennyi is elegendő lenne ahhoz, hogy habozás nélkül benevezzük őket a 15-ös döntőbe. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Ho apó és Giáp tábornok emberei teljesen új dimenziókat és árnyalatokat adtak a "gerillaháború" kifejezésnek, John Rambo, Walter E. Kurtz és James Braddock őszinte sajnálatára.

15.) Egyesült Államok Fegyveres Erői (20-21. század): időrendi sorrendet követtünk, úgyhogy a jelenlegi egyetlen globális szuperhatalom hadseregével zárjuk a listát. Igen, szándékosan így fogalmazok, hiszen nem a US Armyról beszélek, hanem a United States Armed Forces-ról, mind az öt haderőnemével. Tudom, hogy nem csak szakemberek olvassák a Lemilblogot, de azt hiszem, a laikusoknak is felesleges bizonygatni és bizonyítani, hogy napjaink amerikai fegyveres ereje miért kapott egy helyet a mai posztban.

Ennyi lett volna a versenyzők nagyon-nagyon rövid bemutatása. Aki a voksolás előtt még utánaolvasna egyik-másik hadseregnek, a bőség zavarával fog küzdeni az online források területén, pláne ha mondjuk angolul is ért egy kicsit (de magyarul is elég szép a felhozatal). Emlékeztető: 2019. szeptember 2., hétfő éjfélig lehet szavazni a 15-ös listából négy tételre. És még egy emlékeztető: a Lemilbog olvasóközönsége híres arról, hogy gyalázkodás és mocskolódás nélkül is tud vitatkozni. Köszönöm, hogy ez nem fog változni ezzel a poszttal sem.

Kellemes nyárutót és civilizált hangvételű vitákat kíván:

tiboru