Jockey11 folytatja a múltkor elkezdett sorozatát a hidegháborúban szemben álló nagyhatalmak kacérkodásáról a nukleáris meghajtású repülőgépek gondolatával. Ma az oroszok, izé, a szovjetek kerülnek sorra.
Az előző részben eljutottunk addig, hogy többé-kevésbé áttekintettük az angolszász kísérleteket az atomrepülők terén. Ideje áttérnünk az ellenpólusra:
CCCP
Ha azt mondtuk, hogy a hidegháború kezdetén az amerikaiaknak gondot jelentett bombázóik hatótávolsága, akkor a szovjetekre ez hatványozottan igaz. Sam bácsi unokáinak ugyanis nem elhanyagolható földrajzi előnyük volt velük szemben: a II. világháború után – ilyen-olyan ürüggyel – több helyen is „ottfelejtették” magukat Nyugat-Európában, meg máshol, ahonnan jó rálátás nyílt a nagy vörös medvére. Magyarán: szinte mindenhol rendelkeztek olyan támaszponttal a Szovjetunió körül, ahonnan – még viszonylag korlátozott hatótávolság mellett is – lefedhették az összes olyan orosz területet, amit egyáltalán érdemes lett volna bombázni. Ezzel szemben Sztálin hiába gyűjtött be egy egész csokorra valót szatellitállamokból, a területükről legfeljebb az európai NATO-tagállamokat érhette el könnyebben, Észak-Amerikát nem. (Ezért lett később akkora vircsaft Kuba miatt, amikor Amerika pont ezt a számára igen kedvező helyzetet látta veszélyben)
Még a Lemil oldalain oly gyakran emlegetett Tu-95-ös és a Mjásziscsev-iroda M-4-ese (itt alul) is – honi repülőtereikről felszállva – csak az USA (Alaszkát nem számítva) legészakibb területeit, továbbá a nyugati és keleti part legszélét érte el. Az M-50, mint az oroszok első hangsebesség feletti stratégiai bombázója, 3-5 tonna hasznos teherrel a fedélzetén, csak két légi utántöltés mellett jutott el 15.000 km-re. Ehhez vegyük hozzá, hogy mindkettőt az amerikai partokhoz kényelmetlen közelségben kellett volna végrehajtani, a két adag nafta és a tanker saját üzemanyag-felhasználása pedig összesen 500 tonna kerozinjába fájt volna a népgazdaságnak. Egy stratégiai csapásmérő ezred egyszeri bevetése esetén ez 10.000 tonna, amit szállítani, tárolni, illetve megvédeni az ellenséges légi csapásoktól nem egyszerű feladat.
Úgyhogy egy évvel az amerikaiak után (1947 márciusában) a SZU Minisztertanácsa mellett működő Tudományos-Technikai Tanács ülésén döntés született arról, hogy agyalni kell a „nukleáris reaktorokban keletkező hő különböző erőforrásokban történő felhasználásnak lehetőségeiről”. A megbízott tudósok 5 évi gondolkodás után (1952 júliusában) jelentették is az atom-témában mindenható Kurcsatovnak, miszerint: „a reaktor-fizika területén elért elméleti tudásunk lehetővé teszi, hogy néhány éven belül ezen az elven működő erőforrást építsünk a legnagyobb repülőgépek számára”.
Eltelt újabb 3 év, mialatt a Moszkvától úgy 100 km-re délkeletre fekvő Obnyinszkban felépült az első atomerőmű, és az oroszok is elkezdték építeni első atom-tengeralattjárójukat, a K-3 „Lenini Komszomol”-t. 1955. augusztus 12-én aztán a Minisztertanács kiadta a 1561-868 számú határozatát, amelyben elrendelte „a nukleáris meghajtás repülőgépekben történő alkalmazásának elméleti kidolgozását és gyakorlati megvalósítását”.
És most álljunk félre annyi időre, hogy tisztázzuk az állami pénzek elherdálásának amerikai és szovjet útja közötti különbségeket.
Amíg az USA-ban azt láttuk, hogy alapvetően a kisebb-nagyobb magáncégek vadásznak a zsíros megrendelésekre, addig ez a Tanácsok Országában (Страна Советов) szóban sem jöhetett. A rendszer alapját itt az úgynevezett OKB-k (опытно-конструкторское бюро – magyarul kb.: kísérleti és tervező irodák) képezték. Mivel ezek egy-egy hadiipari üzem mellett működtek, mindig a saját üzemük sorszámát viselték (kivéve: OKB-Iljusin). Ha a tervrajzokból legalább egy – többé-kevésbé sikeres – prototípus született, akkor az (repülőgép, helikopter és hajtómű esetében) a vezető tervező(k) nevéről kapta a típus-nevét (az első betűkből pedig a típus-jelet). Néhány példa:
ОKB-51 — Szuhoj, Pavel Joszifovics
OKB-153 — Antonov, Oleg Konsztantyinovics
OKB-155 — Mikoján, Artyem Ivanovics és Gurjevics, Mihail Joszifovics
ОKB-938 — Kamov, Nyikoláj Iljics
(Egy-két társaság SZKB [специальное конструкторское бюро – speciális tervező iroda] megnevezés alatt futott, de lényegi különbséget ez nem jelentett közöttük.)
Az OKB-k és az üzemek teljhatalmú ura a szovjet Repülőgépipari Minisztérium volt, amelynek viszont a Légierő mondta meg, hogy mit csináljon, és az egészre a Párt szeme vigyázott. Azt persze talán mondanom sem kell, hogy mindezt átitatta a kapcsolatok (sógor – koma – haver – jó párttárs elvtárs) Kelet-Európában megkerülhetetlen rendszere. Így az, hogy melyik OKB milyen feladatot (nehezet, könnyűt, vagy már megoldottat) kapott, továbbá hogy milyen anyagi-technikai feltételek mellett dolgozott, nem minden esetben a szakmai rátermettség és kompetencia alapján dőlt el.
A szerző nem vállal felelősséget a T. olvasók tudatában megjelenő, és más korokra, országokra és rendszerekre vetített véletlen párhuzamokért!
De térjünk vissza történetünk fő sodrába.
Az MT határozata 5 OKB-t nevezett meg: a 23-as (Mjásziscsev), a 156-os (Tupoljev) és a 301-es (Lavocskin vezetésével) a repülőgépek szerkezeti kialakításáért és berendezéseiért, míg az OKB-165 (Ljulka) és 276 (Kuznyecov) a hajtóművekért voltak felelősek. Íme ők ; hiába no, a szovjet érdemrend- és kitüntetésiparnak nem volt párja a világon.
Nézzük meg, ki és mit alakított közülük.
Lavocskinék a 301-esnél – egy korábbi utasításnak megfelelően – rá voltak kattanva az interkontinentális, torlósugár-hajtóműves szárnyas-rakéták témájára, és 1955-re már eléggé előrehaladtak a Burja (Vihar) nevű eszköz tervezésében. A két (folyékony-hajtóanyagú) gyorsító rakétával indított gép 25.000 méter maximális magasságon 3,1-3,3 Mach közötti sebességre volt képes a torlósugár-hajtóművel. Az elképzelések szerint ezt alakították volna át közvetlen rendszerű nukleáris üzemre (mint az amerikaiak a Plutó projektben), de Lavocskin 1960 júniusában bekövetkezett halála nemcsak ennek, hanem az eredeti Burja sikeres próbarepüléseinek is véget vetett.
Mjásziscsevéknek kiadták, hogy Ljulkáékkal kell együttműködniük, mert a gépükhöz onnan fogják megkapni a nukleáris hajtóművet. Mivel az M-50 tervezése eddigre már igen előrehaladott állapotban volt, így adódott, hogy ebből fejlesztik tovább az M-60-at, mint nukleáris bombázót (itt felül). Ljulka tervező irodája ehhez több fajta – közvetlen hőátadáson alapuló – atomhajtómű tervét dolgozta ki. A lenti képen az ún. „járom”-rendszer,
amely azért ilyen kacskaringós, hogy a pirossal jelölt turbina-tengelyt ne kelljen a reaktormagon (sárgával) átvezetni. Az ezt megelőző (két repülőgépet ábrázoló) képen 2-essel jelölve az a változat, amibe 4 ilyet építettek volna be, míg a 3-assal az az elrendezés látható, amikor a pilótafülke (3) mögötti légbeömlőkhöz közel helyeznek el két hagyományos hajtóművet (1) és az utánégető helyén van a gyűrű alakú reaktor (2). Ez lett volna az ún. kombinált rendszer, mert ezek egyszerre működtek volna.
Úgy látszik, a korabeli mérnökök fejükbe vették, hogy ha harckocsit lehet szélvédő nélkül vezetni, akkor repülőgépet is, mert – a korábbi posztban ártatlanul megvádolt Avro-730-hoz hasonlóan – ezen a gépen sem lett volna ilyesmi, csak periszkópok és kamerák. Hogy háború esetén a gépnek ne legyen szüksége reptérre, és így túlélőképességét fokozzák, terveztek egy hidroplán-változatot is, futóművek helyett siklótalpakkal.
1956 közepére azonban az orosz tervezők is belefutottak azokba a problémákba, amiket illik megoldani, ha az ember atomrepülőt akar építeni, és amik már az amikat is fejvakarásra késztették. Pl.: a megfelelő hatásfokú, de még beépíthető tömegű reaktorvédelem, a sugárszennyezett gép földi kiszolgálása, a személyzet katapultálása baleset esetén a teljesen zárt pilótafülkéből, stb., stb. El is kezdtek ezeken töprengeni, csak hát az idő múlt, és voltak más projektek is, amiben illett volna eredményeket felmutatni. 1958-ban maga az SZKP KB vette a fáradtságot és kritizálta meg az irodát, hogy a hagyományos üzeműre tervezett M-52K és M-56K jelű bombázók hatótávolsága még mindig elmarad az elvárttól. Erre válaszul Mjásziscsev jelentést írt, melyben kifejtette, hogy a hatótávolság problémájára csakis az atommeghajtás lehet a megoldás, és vállalta, hogy a Kuznyecovék által kifejlesztendő közvetett hőátadású rendszerre alapozva az iroda M-30 jelű prototípusa (itt felül) már 1966-ban repülni fog.
De a KB másképp látta a helyzetet, és nagyjából az alábbi választ adta:
Kedves elvtársak! Úgy ítéljük meg, hogy kollektívájuk válaszút előtt áll. Amennyiben a nagysebességű repülés területén szerzett tapasztalataikat a továbbiakban nem uránbányászként kívánják kamatoztatni, úgy azt javasoljuk, hogy olvadjanak be a Cselomej elvtárs által vezetett 52-es OKB-ba (annak 1-es fiókjaként) és a továbbiakban a többfokozatú ballisztikus rakétákat válasszák tervezői tevékenységük fő irányául. Elvtársi üdvözlettel…
Könnyen kitalálható, hogy Mjásziscsevék az uránbányászatban rejlő kihívásokat erőn felülinek érezték, és inkább a párt által kijelölt utat választották, így a szépreményű M-30-asból sem lett semmi.
De ha már említettük a közvetett hőátadáson alapuló rendszert, akkor ideje betartanunk a Pratt & Whitney kapcsán korábban tett ígéretünket, és kicsit kivesézni ezt a módszert is.
Végtelenül leegyszerűsítve egy ilyen atomhajtómű így néz ki: a reaktormagnak van egy saját, teljesen zárt, elsődleges hűtőrendszere (piros cső), ebben kering valamilyen anyag, ami nem érintkezik a külvilággal, hanem hőcserélőn keresztül melegíti fel a hajtóműből ki-, majd visszavezetett levegőt, amit viszont így nem ér a közvetlen sugárzás, és a radioaktív szennyezettsége elhanyagolható marad. (A P&W-nél ezért hívták ezt „tiszta” rendszernek.)
Ha azonban az ember gyorsabban akar repülni, mint a hang, akkor a beérkező levegőt illik úgy 1.000 °C körülire hevíteni, a hőveszteség miatt viszont az elsődleges körben keringő hűtőanyagnak ennél jócskán melegebbnek kell lennie, és itt kezdődnek a rendszer hátrányai.
A P&W-nek például sikerült a vizet túlhevítenie 815°C-ra, de csak 350 atmoszférás nyomás mellett. Szóba jöhetnek még a folyékony fémek is: az amerikaiak második atom-tengeralattjárójukat, a Seawolf-ot építették meg folyékony nátrium-hűtéssel, míg az oroszok az Alfa-osztály 7 hajóján folyékony ólom-bizmut keveréket alkalmaztak (igaz viszont, hogy víz alatti 73 km/h-t meghaladó sebességükkel gyorsabbak voltak bármely mai BKV-járműnél.
Nem mellesleg konteó: a filmben Tupoljevnek hívták a Vörös Októbert üldöző Alfa parancsnokát, aki aztán a saját torpedójába halt bele.
A szóba jöhető folyékony fémeket azonban elég nehéz keringetni, kémiailag általában igen agresszívak, és egy csomó macera van velük, úgyhogy széles körben nem is terjedtek el.
(Az igazi) Tupoljevről szólva a háládatlan utókor azt emeli ki, hogy nem igazán volt bővében a tervezői kvalitásoknak (és emberként is hagyott kívánnivalót maga után), viszont nagyon jó szervező volt, még annál is jobb kapcsolatokkal. Úgyhogy az irodája (Kuznyecovékkal karöltve) azt a feladatot kapta, hogy vizsgálódjanak a hangsebesség alatti tartományban, már ami a nukleáris repülőgéphajtás lehetőségeit illeti. Mivel a Tu-95 (a képen) már javában próbarepült, mindez azt jelentette, hogy a kész gépet építsék át atomra.
1955 decemberében a szovjet hírszerzés jelentette az NB-36H próbarepüléseit, mire Kurcsatov azt „javasolta” Tupoljevnak, hogy először készítsenek valami hasonlót. Utóbbi meg is fogadta a tanácsot, és egy Szemipalatyinszkhoz közeli reptéren életnagyságú makettet építettek a Tu-95 törzsének hátsó részéről. Ebben helyezték el a kísérleti reaktort, hogy kipróbálják rajta a különféle pajzsokat. Tupoljevék ugyanis abból indultak ki, hogy részben magát a reaktort szigetelik, részben a pilótafülkét, de azt csak a géptörzs felől, hogy súlyt csökkentsenek. Miután úgy érezték, hogy megtalálták a megfelelő anyagokat, 1959-ben elkezdték a 7800408 gyári számú Tu-95M átalakítását.
A pilótafülke mögötti pajzs teljes vastagsága elérte a 20 cm-t. Ólomból, valamint a gamma- és neutronsugárzást jól elnyelő polietilénből és cerezinből (viasz-állagú paraffin-féleség) állt. Az amerikaiakhoz hasonlóan az oroszok is a hátsó bombatár helyére építették be a reaktort, de ennek volt saját körkörös védelme is – hasonló anyagokból, mint a pilótafülkéé. Hogy a kísérletek során különböző irányokba mégis ki tudjanak bocsátani sugárzást, ezért a reaktorköpenyre több – távirányítással nyitható és csukható – ablakot vágtak, amiket repülés közben a személyzet kezelt. A vízhűtéses, közvetetett rendszerű reaktor teljesítménye nem ismert, de valószínű, hogy az legalább egy nagyságrenddel felette volt a NB-36H-ba beépített amerikai szerkezetnek. Hasonlóság viszont, hogy a gép meghajtásában ez sem vett részt, és ennek is a menetszél hűtötte a radiátorait.
Mivel a reaktor kissé magasabb volt a belső térnél, ezért egy dudort készítettek a géptörzs tetejére (amint az itt a képen látható). Felszereltek még egy csomó sugárzásmérőt, és 1961 tavaszára el is készült a Tu-95LAL (летающая атомная лаборатория – repülő atom-laboratórium, itt az alsó képen). Sugárvédelem ide vagy oda, a gépre úgy válogatták a legénységet, hogy a tagjai már
túl legyenek a gyerekcsinálásvállalás – fiataloknak való – hóbortján. Az 1961 májusa és augusztusa között
végrehajtott 34 próbautat (és a nyolc fős legénységet) a Tupoljev iroda kipróbált berepülőpilótájára Mihail Alekszandrovics Nyuhtyikovra bízták. A kísérletek idején 55 éves ezredes 1957-ben lett a Szovjetunió hőse, életében 232 motoros és 15 vitorlázórepülőt próbált ki. 1963-ban vonult nyugdíjba, és 1998-ban bekövetkezett haláláig az orosz „pilótaváros” (Zsukovszkij) megbecsült polgára volt. A legénységet ért – oroszok által is elismert – sugárterheléshez képest szép kor a 92 év…
A tesztrepüléseken műszaki probléma nem merült fel, az viszont nyilvánvalóvá vált, hogy valahogy csökkenteni kéne a köpeny tömegét, mert így a gép semmilyen hasznos terhet nem tud szállítani. A kísérletek végeztével a Tu-95LAL sorsa is megpecsételődött. Miután a fűtőelemeket kiszedték a reaktorból, a szemipalatyinszki reptéren állították félre, majd a ’70-es évek elején Irkutszkba vitték, mígnem a gorbacsovi éra alatt átlényegült színesfémhulladékká. Itt alul a képen az oroszos precizitással kiszerelt reaktort láthatjuk, amint a földön hever, a gép alatt.
A Tu-95 jellegzetes, szembeforgó légcsavarjait 4 darab Kuznyecov NK-12 gázturbina hajtja meg, amelyekben nem a tolóerő, hanem a turbinatengelyen megjelenő teljesítmény számít. Mindez azt jelenti, hogy egy ilyen rendszert nagynyomású gőzzel is lehet működtetni, nemcsak 1.000 fokos levegővel. Adódott a gondolat, hogy a hőcserélőben vizet forraljanak, és ezt csöveken vezessék el a motorokig, amik immár gőzturbinaként forgatnák a légcsavarokat. Mivel az így előállított gőz nyomását sem lehet elég gyorsan és pontosan szabályozni, ezért a különleges repülési helyzetekben (fel- és leszállás, légiharc) ezek is hagyományos módban üzemelnének. A Kuznyecov-iroda el is kezdte az NK-12-esek módosítását. A vegyes üzemű, NK-14A jelű hajtóművek kerozinnal 13.000, míg gőzturbinaként 12.000 lőerőt adtak volna le a tengelyen.
Először a két belső hajtóművet cserélték volna le a vegyes rendszerre, majd – ha ezek rendben működnek – akkor a két külsőt is. Ez lett volna a Tu-119, ami csak a meghajtás módjában tért volna el elődjétől. A végleges változatnak a ’70-es évek második felében kellett volna repülnie, de ebből sem lett semmi, mert eddigre leállt az amerikai program, így nem volt kit utolérni. Másrészt az igaz ugyan, hogy a szovjetek a hidegháborúban folyamatosan erőn felül költöttek a fegyverkezésre (ez is lett a vesztük), de ott sem volt végtelen a pénztárca: a ’60-as években szinte minden forrás a stratégiai rakétacsapatok és a rakétahordozó atom-tengeralattjáró flotta kiépítésére ment el.
1965-re viszont pont ez utóbbiak miatt újabb feladatot sikerült találni a hangsebesség alatti nukleáris repülőgépek számára. Az atom-tengeralattjárók macska-egér játékában (orosz rakétahordozók kontra amerikai vadászok) a szovjetek a maguk javára akarták billenteni a mérleg nyelvét, és több napig a nyílt óceán felett járőröző, komolyan felszerelt tengeralattjáró-elhárító gépekkel akarták egy esetleges konfliktusban az amerikaiakat kiiktatni. Mivel egy ilyen gépbe be kellett férjen a reaktor (a nem túl könnyű fegyverzettel, felderítő és tűzvezető rendszerekkel és ezek kezelőszemélyzetével együtt), így a választás az akkori legnagyobb gépükre, az itt alul szemügyre vehető An-22 „Antej”-ra esett.
A Gólya (Аист) programban 1972 augusztusában a 01-07 gyári számú Antejbe pakoltak be egy reaktort, és pár hónap alatt 23 próbarepülést hajtottak vele végre. Minden jól ment, csak arra jöttek rá, hogy bár egy ekkora gépbe minden belefér, de a 4 db NK-14A nem képes ekkora súlyt a levegőbe emelni. Mivel máson nem igen lehetett spórolni, a sugárzás védelmet kellett könnyíteni, de lehetőleg úgy, hogy a hatásfoka ne romoljon. Az összes próbálkozó közül elsőként azzal is foglalkozni kezdtek, hogy hogyan óvják meg a reaktor épségét egy esetleges baleset során.
Állítólag a ’80-as évek második felére ki is fejlesztettek egy viszonylag könnyű, de elég hatékony reaktorköpenyt, és kidolgozták a reaktor, a primér hűtőkör és a sugárvédelem egy egységben történő katapultálásának és ejtőernyővel történő leeresztésének rendszerét baleset esetére. Mire azonban bármit is kiviteleztek volna a gyakorlatban, a Szovjetunió szétesett. Ahogy az egyik mérnök fogalmazott:
Az történt, ami oly sokszor a repülőgépfejlesztéseink során: mire minden akadályt leküzdöttünk, eltűnt a cél.
Végezetül:
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy bár az atomrepülők a gyakorlati megvalósítás terén (nem annyira a műszaki akadályok, hanem inkább a külső körülmények hatására) kudarcra ítéltettek, nem tűntek el nyomtalanul a tudományos-technikai fejlődés történetéből, hiszen egy sor metallurgiai, valamint repülési és nukleáris technológiai újítást hagytak maguk után. Az alapgondolat sem vált köddé, csak visszatért eredeti helyére: a sci-fi és az elméleti tudomány világába. Ezen a képen például egy amerikai óriásbombázó terve: a törzs cserélhető, elülső részében a reaktorral (hogy a géptől elkülönítetten lehessen karbantartani), és a piros nyíllal jelölt farokrészben a pilótafülkével (hogy elég távol legyen a sugárzástól).
Papp Sanyi 2010.12.10. 07:58:16
Egyébként nagyon jó cikkek voltak, köszönöm!
teddybear01 2010.12.10. 08:27:53
Jockey11 2010.12.10. 09:22:42
Jockey11 2010.12.10. 09:31:30
a képeken is látható kitüntetésekhez mindig járt pénzjutalom (a komolyabbakhoz élethosszig tartó járadék formájában), valamint a "sátoros ünnepekre" prémium, kis lóvé mindig akadt.
Ha jól futott az iroda szekere, akkor a beosztottak is közelebb kaptak Moszkvához dácsának való telket, néhány hónap (és nem évek) alatt jött meg az új Zsiguli, kinézett két hét valamelyik Fekete-tenger melletti pártüdülőben, stb.stb. Egy hiánygazdaságban egy soron kívüli szines tv is nagy kincs, ha a pénzed meglenne rá, de sehol a nagy SZU-ban nem lehet kapni, mert hiánycikk...
proletair · http://lemil.blog.hu 2010.12.10. 10:08:18
Jockey11 2010.12.10. 10:39:21
F-104: 13 tonna
M-50: 170 tonna
M-60: 225 tonna
Jockey11 2010.12.10. 10:40:41
proletair · http://lemil.blog.hu 2010.12.10. 10:44:38
Nyilván más a tömeg, csak a formai hasonlóságot jegyeztem meg.
Az amerikaiak is terveztek ablak nélküli elfogó vadászgépet. Ott a fülke alján kinyílt egy ajtó, és egy elmés szerkezet leeresztette a pilótaülést, cakkumpakk mindenféle kezelőszervvel együtt. Pilóta beült, és felliftezett a fülkébe. A fegyverzet természetesen csak rakétákból állt volna, és azok is a törzsön belül voltak elhelyezve.
tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.12.10. 10:56:12
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2010.12.10. 11:15:23
Az M-30 szemből szinte 1:1 XB-70.
Jockey11 2010.12.10. 11:23:29
@proletair: @molnibalage: Mondjuk nem mernék rá mérget inni, hogy a különös formai hasonlóságokban nincs benne a GRU gondos keze...
mallac 2010.12.10. 11:30:00
zum trucc 2010.12.10. 11:34:43
A szovjet hadseregben erős anyagi ösztönzés működött, nyilván a fejlesztésben is. A hetvenes években, amikor 70 rubel volt egységesen a szovjet nyugdíj, közepes beosztású tisztek 1000 rubel felett kerestek,a legjobb moszkvai áruház a Voentorg nevű a hatvanas évekig csak katonák számára volt elérhető stb.
Jockey11 2010.12.10. 11:35:02
www.testpilot.ru/russia/myasishchev/m/60/m60.htm
(Végül is a tervező azt rajzol, amit akar, főleg ha úgysem lesz belőle semmi)
proletair · http://lemil.blog.hu 2010.12.10. 11:40:01
Na az is megérne egy posztot, hogy hogyan "merítettek ötletet" a szovjetek az amcsi cuccokból.
Jockey11 2010.12.10. 11:55:02
A sugárhajtóműbe egy kompresszor szívja be a levegőt, ami össze is sűríti azt, így a nyomása magasabb lesz, mint a környező légköré. Ha ezt a magasabb nyomású levegőt gyorsan felmelegítjük (és minnél gyorsabban akarunk haladni annál gyorsabban és forróbbra) akkor a nyomása tovább nő, mégpedig nagyon (van erre egy fizikai törvény, de vadászkutya legyek, ha emlékszem a képletre). Ezt a jóval nagyobb nyomású (és forró)levegőt vezetik ki aztán a fúvókán keresztül vissza a légkörbe, de ez már sokkal gyorsabban áramlik ki (a nyomás miatt), mint ahogy beámramlott elöl, és így (hatás-ellenhatás elvén) tolóerőt fejt ki.
Elnézést minden szakembertől...
Jockey11 2010.12.10. 11:57:55
tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.12.10. 12:16:29
Az egyetemes gáztörvény lesz az. Pészervé = nűszererszerté.
mallac 2010.12.10. 12:16:57
tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.12.10. 12:40:56
Ez nem gyerekjáték ám; ennél többször (négyszer) csak Zsukov marsall kapta meg az aranycsillagot.
No meg Leonyid Iljics, de ő a Hős Város és a Hős Anya kitüntetéseken kívül mindent bezsebelt (ahogy a korabeli poén mondta).
proletair · http://lemil.blog.hu 2010.12.10. 12:41:07
Én sem vagyok szaki, de lehet pont úgy van, ahogy írtad. Jó nagy tüzet raktak a gép hátuljában. Atommáglyát.
stoppos76 2010.12.10. 12:51:23
folti_ 2010.12.10. 12:51:34
Hátránya rendszernek az, hogy csak már mozgásban lévő gépen működik és 0.5 mach alatt pocsék a teljesítménye. Emiatt ezek a hajtóművek főleg rakétákban és robotrepülőgépekben(Project Pluto pl az előző cikkben ennek hangsebesség fölöttire módósított vátozatát használta, scramjet) terjedtek el, ahol ledobható segédrakétákkal indítják magát az eszközt és a torlósugaras hajtómű csak akkor indul be amikor a szükséges sebesség már megvan ehhez.
Repülőgépeken ez nemigazán megoldható, ott vagy hibrid hajtómű kell, alacsony sebességeken hagyományos lökhajtásos, nagy sebességeken (sc)ramjet vagy két hajtóművet szerelsz be, ami viszont nem túl költséghatékony és az épp nem működő hajtómű az holtsúly(és légellenállás növelő).
Hibrid hajtómű eddig egy került ki a kutatólaborból, az SR-71 -en alkalmazott Pratt & Whitney J58, de gyanítom annak az üzemeltetése nem volt egyszerű és olcsó dolog.
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2010.12.10. 12:55:08
A gázturbina esetén nagyon komoly % arra megy el, hogy a kopresszort hajtsa a turbina lapátozása.
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2010.12.10. 12:57:01
flimo13 2010.12.10. 15:49:54
Vagy épp azért:
"Az embereknél csak nemrégiben felfedezett hormetikus jelenségek, hogy az atombomba túlélőinél az átlagosnál ritkábban lép fel leukémia és több közöttük a hosszúéletű ember."
www.kfki.hu/fszemle/archivum/fsz9909/jaworow.html
zum trucc 2010.12.10. 19:09:12
A korabeli poén szerint a "Kiváló Áruk Fóruma" jelzést sem viselhette. Hát tényleg...
tudi 2010.12.10. 19:32:57
"Állítólag a ’80-as évek második felére ki is fejlesztettek egy viszonylag könnyű, de elég hatékony reaktorköpenyt, és kidolgozták a reaktor, a primér hűtőkör és a sugárvédelem egy egységben történő katapultálásának és ejtőernyővel történő leeresztésének rendszerét baleset esetére." Az oroszok, ha akarnak ki tudnak elég újító dolgokat is találni, elég csak az első távirányítású holdjáróra gondolni. Bár az is igaz, hogy a személyzetek védelmére nem szoktak sokat áldozni, az első atom tengeralattjárójukon is fellépett sugárzás, amivel (akkor) nem igazán foglalkoztak.
tudi 2010.12.10. 19:35:28
mallac 2010.12.10. 22:32:20
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2010.12.11. 07:42:39
Mi áramlik ki az atomhajóműből? Meleg levegő. Attól függően, hogy hány körös ez lehet tiszta és sugrászennyezett.
Mit nem lehet ezen érteni? Éppen ez az eltérés a lényege a két rendszernek.
mallac 2010.12.11. 12:06:44
Ketszeri 2010.12.11. 12:31:01
Jockey11 2010.12.11. 13:09:51
Nem kell bármivel egyettérteni, és fikázni is lehet bármit, de előtte legalább alapdolgoknak olvass utánna, már csak azért hogy ne égesd magad nagy nyilvánosság előtt!
Jockey11 2010.12.11. 13:10:38
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2010.12.11. 13:40:36
Jaj...
Ha nem értsz meg egy természettudományos jelenséges akkor TANULJ és ne azt jelentsd ki, hogy kamu...
Kullancs1983 2010.12.11. 13:51:03
abatoire 2010.12.11. 14:43:55
A repulogepeknek sokaig volt egy nagy elonyuk a folyekony hajtoanyaggal ellatott raketakkal szemben, megpedig az hogy szinte azonnal fel tudnak szallni, illetve eleve a levegoben lehet oket tartani.
Ezzel erheto el az elrettento meretu masodik csapas lehetosege, ami megteremti a kolcsonos es teljes elpusztiatas (Mutual Assured Destruction) visszatarto eroegyensulyat.
Sajnos a folyekony hajtoanyagu raketak inditasi ideje tipustol es a szemelyzet kepzettsegetol fuggoen 50-25 perc kozott mozgott, mivel inditas elott ezeket meg fel kellett tankolni, mindenfele veszelyes es foleg robbanasveszelyes folyadekkal.
Egy esetleges tamadas eseten, ezeknek a raketaknak keves eselye volt elindulni az elso csapas celbaerese elott.
Itt jottek kepbe a bombazok, a fent emlitett okok miatt.
Nem lehet veletlen hogy mindket orszagban az ilyen iranyu fejleszetesek leallitasa nagyjabol egybe esik a szilard hajtoanyagu rakatak renszerbeallitasaval. Mivel ezek a rakatak mar szinte gombnyomasra indithatoak voltak.
Jockey11 2010.12.11. 14:52:56
mallac 2010.12.11. 15:51:17
Fényezett Rézlábos 2010.12.11. 16:04:16
bz249 2010.12.11. 16:37:21
Besziv m tomegu levegot v sebesseggel. Es kifuj m tomegu levegot u sebesseggel. Az impulzusmegmaradas torvenye alapjan a repulogep (u-v)*m/M sebesseggel gyorsul (ahol M a repulogep tomege).
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2010.12.11. 20:10:14
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2010.12.11. 20:18:01
Igen, a üzemanyagot, mint hajtóanyagot leszámítva a repülőgépek lényegében meleg levegővel haladnak előre. Még azt is szokták mondani, hogy a tolóerőt inkább hőből vagy levegőlből állítod elő. Ezt írja le a kétáramúsági fok. Kereskedelmi utasszállítóknál hatalmas a kétáramúségi fok. Vadászgépeknél jellemzően 1 alatt van, de sokszor még a 0.2-0.3-as értéket sem haladja meg.
Viszonyításképpen, egy átlagos 4. gen. vadászgép hajtóműve nagyságrendileg asszem 100 kg tömegű levegőt szív be másodpercenként. Maximál gáz üzemmódban 1-2 liter kerót eszik kb. egy hajtómű.
Még utánégetős üzemmódban is az F-15C/D hajtóműve "csak" 12 liter / sec kerót iszik.
A levegő összenyomása és expanziója ömagában hajtóerőt ad. Viszont, ha összenyomsz egy levegőt és hagyod kitágulni, akkor csak lehűlne. Ez önmagában nem lenne elégséges tolóerő. Erre segít rá az brutális égés. Ennél póriasabban nem tudom neked elmagyrázni. Ha ennél jobban érdekel, akkor nyitogass termodinamika könyveket és olvasgasd a gázkörfolyamatokat, izentropikus és adiabatikus exapanziókat.
(A fogyasztás erősen függ az aktuális sebességtől, magasságtól és külső hőmérséklettől.)
www.youtube.com/watch?v=p1TqwAKwMuM
A reaktor magát a kompresszort meghajthatja elektromosan, erre jön még rá a + hőforrás. Az sem hátrány, ha sűrű a levegő, mert híg levegőt ruhad nehéz kis tartózkodási idővel femelegíteni.
Így már érthető, vagy konteóskodsz még egy sor...?
mallac 2010.12.11. 21:25:22
xstranger 2010.12.11. 21:28:55
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2010.12.11. 22:12:40
Tényleg nem megy annak értlemezése, hogy összehasnolítom az egyiket a másikkal? Hanyadszorra fussunk neki?
I. A gázturbinás hajótművben kerozint vagy más szintetikus hajtóanyagot égetsz el. A hőforrás ez. A felmelegített gáz a turbinalapáton expandál és hajtja a kompresszort. A maradék expanzió és sebesség tolja a gépet előre. Ez a tolóerő.
II.Az atomreaktornál a radiokatív bomblás hőjét hőcserélőt felhasználva a komprimált levegőt melegítik. A kompresszor elvben elektromos energia hajtja. (Vagy nem, de valaminek kell.) A komprimált levegőt nem kémiai égés melegíti.
I. vs II. Látod már a külnöbséget? Megvan, vágod, fogod, veszed? Megy végre?
mallac 2010.12.11. 22:33:00
folti_ 2010.12.11. 23:23:00
Ja igen, a sűritett levegő fogalom nem a 10 baros dömperbelsőt jelenti, jópár helyen, pl ittis az meg alacsony nyomás ;)
tyberius 2010.12.12. 00:05:09
xstranger 2010.12.12. 00:20:15
A kompresszort amugy az egester mogott levo turbina hajtja, igy a hajtomu gyakorlatilag sajat magat hajtja. Ezert van a "Jarom" nevu orosz csodanak jarom formaja hogy a kettot osszekoto tengely ne menjen keresztul a reaktoron.
VLaci 2010.12.12. 02:29:24
Sőt, még te is leírod, hogy a kerozin égése során fellépő tágulásból származik a tolóerő. Ugyanígy a levegő melegítéséből adódó tágulás is tolóerőt fejt ki. Persze a hatásfok iszonyú rossz, de ezt senki nem tagadja.
"Tökfej,a tengeralattjáróban,hajóban gőzturbina van,így valóban lehet tengelyteljesítményt létrehozni,úgyanúgy mint bármelyik erőműben."
Pedig ez se más, csak a gőz esetében a víz fázisátalakulása miatt sokkal nagyobb szorzótényezőt tudsz kapni a nyomáskülönbségre.
Egy (hosszú) mondatban: meleg gáz/gőz nagyobb nyomású, a nagyobb nyomású gáz a kisebb nyomású hely felé fog áramlani, így tömegáramlás jön létre, ami pedig Newton III-ik törvénye értelmében (erő-ellenerő) az áramlás irányával ellentétes erőt fejt ki.
Ja, és ezzennel köszöntenék akkor mindenkit, read only módból most váltottam kommentelésbe :)
VLaci 2010.12.12. 02:39:56
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2010.12.12. 09:51:32
"Az eromuvekben homersekletbol igazabol tul sok van ezert is kell kulon huteni is amit nem tud leadni a sugarnak."
Ezt a részt nem értem. A fő gépeknek a legnagyobb szerkezeti és hőterhelésnek kitett részeit hűtik lokálisan. A körfolyamatból az elvont hő - ami miatt pocsék egy hagyományos erőmű hatásfoka - az azért kell, hogy az alacsony nyomású gőzt a körfolyamtban vízzá csapassák le a kondenzátorban és így megy vissza tápvízelőmelegítés után a gáztalanító táptartályban. (Persze van csurgalék veszteség, részáramú tisztítás, stb.)
mallac 2010.12.12. 11:18:43
abatoire 2010.12.12. 11:45:26
Teljesen igazad van, meleg levegovel nem lehet hangsebesseg felett repulni!
Zarjuk le a vitat vegre es terjunk at egy masik gyanus temara... a hajozasra.
Ott peldaul a vas uszik a vizen!
Kullancs1983 2010.12.12. 12:01:50
Ez a cikkben van. El is olvastad vagy csak hozzászóltál? :P Ja, és ha még mindig azon akarsz lovagolni hogy nincs égés, akkor meg kénytelen leszek mégegyszer elmondani, hogy hívhatjuk hőtermelésnek is, a fő hogy kurvára meleg lesz.
teddybear01 2010.12.12. 12:55:54
Ha egy mol gázt beletöltünk egy egy köbméteres tartályba, akkor 2494,2 pascal nyomást kapunk 300 kelvin (~17 Celsius) fokon.
Ha ezt a gázt 1000 fokkal megmelegítjük, akkor a nyomás 10808,2 pascalra emelkedik, azaz a 4,333-szorosára.
Érthető voltam?
folti_ 2010.12.12. 14:53:06
De sűritett levegőre másik analógia, hogyha kijelented a modern légpuskák ismeretében, hogy sürített levegős katonai lőfegyver az nem megvalósítható, holott a szomszédos Tűzfegyverek 2.0 posztban épp most emlékeztek meg róla, hogy 200 éve elit osztrák alakiulat használta. Modern teszteken egy korabeli technikával megépített ilyen puska 120-140 méterig tudott halálos sebet okozni.
Modern technikával sokkal jobb teljesítményt lehetne kihozni légpuskákból, de teljesen felesleges, mert az autómata tűzfegyverek sokkal egyszerübbek és megbízhatóak.
A civil légpuskákat pedig törvényi szabályok limitálják, pl a lövedék mozgási energiáját 7.5 Jouleban korlátozva. Opsz megint ez a fránya fizika ...
mallac 2010.12.12. 16:44:07
mallac 2010.12.12. 16:47:13
xstranger 2010.12.12. 17:38:28
Amugy javaslom a wiki jet engine oldalat, eleg kimeritoen es laikusan le van irva az osszes tipus.
hazitroll 2010.12.12. 19:08:00
folti_ 2010.12.12. 19:41:31
laverdasfc 2010.12.12. 19:45:39
Hogy egyszerűen lásd amit mások már elmagyaráztak: végső soron NEM az a lényeg, hogy elégetnek-e valamit, vagy nem, hanem az, hogy mindezt azért teszik, hogy igen nagy mennyiségű hőt adjanak át a levegőnek (termodinamikai állapotjelzők változzanak).
hazitroll 2010.12.12. 20:44:31
Bár valaki finanszírozza a Raytheon exoszkeletonját is.
xstranger 2010.12.12. 21:12:54
folti_ 2010.12.12. 21:42:49
Mai reaktorokkal megoldható lenne a dolog, de nagy propelleres gépek modern viszonyok között max kisegítő-kiszolgáló célokra alkalmasak, viszont annyi politikai és társadalmi akadály van előttük hogy meg az említésük sem ajanlott nyilvánosan. Repülésbiztonsági kérdések megint szerepet játtszanak, amit anno keresztül tudott volna verni az USAF vagy a szovjet légierő azt ma már esélye sem lenne. Civil életben meg halott ötlet lenne, mivel mégha repülésbiztonsági kérdéseket félretesszük, akkor meg mindig ottvan az a probléma, hogy nem bejáratott repölőgépfajta, aminek szinte sehol sincs kiépítve a karbantartó infrastruktúra se a kiképzett szerelők, mig az "egzotikus" hajtómű miatt pl vissza kellene hozni az erre is képzett fedélzeti mérnököt, ami szintén csak extra kiadas.
Korabeli tengeralattjárós reaktorok nem tudom milyen súlycsoportba estek, de maguk a atomtengaralattjárók felszini vizkiszorítása olyan 2500-3000 tonna közé esett, ahol egy összes kiszolgálóberendezéssel es szigeteléssel együtt akár 150-200 tonnát is nyomó reaktorkomplexum nemigazán volt nagy érvágás, főleg hogy ennek a tömegnek egy részét a megtakarították a dízelmotorok, üzemanyagtartályok és maga az üzemanyag elhagyásával.
teddybear01 2010.12.12. 22:08:19
teddybear01 2010.12.12. 22:10:13
teddybear01 2010.12.12. 22:21:51
Ha jól emlékszem Pakson egy reaktor 1350 MW hőteljesítményt ad le max, és ebből 440 MW elektromos teljesítmény lesz. Ez úgy ~32,6%-os hatásfok az elektromos áramig, és ha 90%-os hatásfokú villanymotorokkal számolunk, akkor a légcsavar hatásfoka nélkül a lánc hatásfoka csak 30,24%.
Ha ezt a sok átalakítgatást megspóroljuk, akkor elérhető az 50% feletti hatásfok is, ami nem mindegy. Ráadásul a sugárhajtómű lehetővé teszi a hangsebesség feletti haladási sebességet is.
folti_ 2010.12.12. 22:31:03
bz249 2010.12.12. 22:48:54
A generator es a turbina tomege a donto inkabb, mert az a plusz egy dognehez alkatresz az egyebkent is tulterhelt repulogepben.
teddybear01 2010.12.13. 12:03:01
A folyékonyfém-hűtésű reaktorok hatásfokát nem ismerem, de olyan sokkal nem térhet el.
Egyébként a legtöbb ilyen reaktor ha nem járműbe van beépítve, akkor vagy kísérleti, vagy szaporítóreaktor. Energiatermelésre többnyire nem használatos.
bz249 2010.12.13. 12:36:25
www.atomeromu.hu/teljesitmenynoveles
Ugyanakkor egy repulogepben a tobbszoros expanziot meg nem lehet megcsinalni (ami lenyegesen lerontja az energiatermeles hatasfokat). Az eromuben semmibol nem tart meg meg egy turbinat odatenni mert a fold megbirja a sulyat.
teddybear01 2010.12.13. 13:25:48
Nem építettek be további turbinákat!
Túlhajtják(pontosabban a szabványok megváltoztatása miatt magasabb értéken hajtják) a reaktorokat. Az összes többi változtatás a megnövekedett hőmennyiség elvezetéséhez kell. Hűtővíz-szivattyúk és csőszelepek cseréje.
Turbina átalakítása
A frissgőz tömegáramlásának megnövelése miatt növelni kell a turbina átáramlási részének áteresztő képességét, amely a nagynyomású házban nagyobb keresztmetszettel rendelkező fúvókakoszorú alkalmazását teszi szükségessé. Szintén szükséges a szabályzó rendszer átalakítása a biztonságos, gazdaságos, megbízható gőzelosztás érdekében.
Szóval az összes átalakítás kizárólag a megnövekedett hőmennyiség elvezetése és hasznosítása miatt kellett. A turbinák számát nem növelték, a hatásfok lényegében nem változott.
(Most 33,6%, 1 százalékot nőtt.)
Gildor Inglorion · http://gildorblog.blogspot.com 2010.12.13. 16:02:11
bz249 2010.12.13. 17:24:12
Vagyis novekedett koszonom. (a teljesitmenynovekedes kozel fele hatasfok novelbol jott)
"Nem építettek be további turbinákat!"
Joember eleve tobb turbinafokozat van egy atomeromuben energiatermelesi ciklusaban, mert minel jobban lehutik a gozt annal jobb a termikus hatasfok. Pakson pl. 1 nagynyomasu es 2 kisnyomasu (es ezek mindegyike tobbszoros expanzioju). Egyebkent hol irtam, hogy beepitettek ujakat? Megvaltoztattak a korabbiakat. Ahogyan a cikk is irja.
Azt irtam, hogy repulogepen nem lehet ezt megcsinalni, mert ott tomegkorlat van, vagyis csak rosszabb elektromos hatasfoku megoldasok johetnek szoba.
Flankerr 2010.12.13. 22:25:31
Cymantrene 2010.12.16. 21:15:05
C10H22 + 15,5 O2 ---> 10 CO2 + 11 H2O
A molszám, tehát a térfogat 16,5-ről 21-re nő, aza 27 %-val nő meg. Ez szinte semmi a hőmérsékletnövekedés okozta térfogatnövekedés mellett.
Sem a gázturbinát, sem a belsőégésű motort nem az égéstermékek kiindulási anyaghoz képest nagyobb térfogata hajtja, hanem a hőmérséklet növekedés miatti térfogat/nyomás növekedés.
Igen, ha tetszik, a meleg levegő.
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2010.12.17. 08:03:36
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2010.12.17. 08:04:28
Zoarden 2010.12.17. 21:42:34
sok szó esik és puffan itt mindenféléről, de van egy sarkallatos kéárdés, amely talán az első részben említés szintjén merült csak fel: a jómunkásember oroszoktól kezdve az amerikai mérnökökig azért mindewgyiknek eszébe kellett jutnia , mégis hogyn lehet szabályozni a teljesítményt?
Ok hogy harci helyzet, el sé felszállást hagyományos hművekkel gondolták, de azért ezen kívül is fontos lett volna a precíz szabályozhatóság (emelkedés/süllyedés/forduló...hművel oldalankénti pontos tolerő egyensúlyának fenntartása)
Ezt mégis hogy képzelték?
Már ezen a ponton az egész ötlet sugárzó hamvába holtnak tűnik.
Jockey11 2010.12.18. 10:20:08
Zoarden 2010.12.18. 11:53:36
"A nagy utasszállítóknál sem nyúlkálnak hozzá, hogyha kell csinálni egy fordulót, vagy lejjebb kell ereszkedni..."
khm... azért ezt még érdemes átgondolni. mondjuk a légsebesség változása (külső körülmények) miatt
Másrészt az utazás mekkora %-a lett volna a nyugalmi körülmények közötti repülésre alkalmas?
Fajlagosan a súly/komplikációk miatt a kettő aránya nagyon rossz értéket hoz ki.
Már az első felszállás előtti végiggondolás is kihozta volna ezt a problémát.
Jockey11 2010.12.18. 12:27:22
Másrészt egy olyan prgramban, mint az ANP (az oroszokat most ne vegyük ide, mert ők gyakorlatilag csak a tervezőasztalon történő játszadozásig jutottak a hajtóművek terén), ahol mai áron néhány tízmilliárdot költöttek el a gyakorlati megvalósításra, nem hiszem, hogy mindezt ne gondolták volna át.
Nem kevés forrást olvastam végig a témában, és kivétel nélkül mind arra a következtetésre jut, hogy az amerikai program legfőbb "hóhéra" a fajlagosan olcsóbb, és hatékonyabb rakétatechnika volt.
Ha ez 1961-re nem válik, mondjuk úgy: "megbízhatóvá" (helyesebb lenne: "elfogadható mértékig megbízhatatlanná"-t írni), akkor az amerikaiak néhány éven belül felszálltak volna (vagy legalábbis megkíséreltek volna felszállni) az első - részben - atomhajtású géppel.
Állítom mindezt annak ellenére, hogy a technológia millió műszaki akadállyal küzdött, melyek közül az általad említett is egy (de valóban jelentős) volt.
Jockey11 2010.12.18. 12:34:42
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2010.12.18. 12:59:10
Cymantrene 2010.12.18. 13:27:36
David Bowman 2010.12.18. 19:24:45
David Bowman 2010.12.18. 19:28:38
David Bowman 2010.12.18. 19:33:14
David Bowman 2010.12.18. 19:42:53
David Bowman 2010.12.18. 19:45:45
Jockey11 2010.12.18. 21:13:28
David Bowman 2010.12.18. 21:14:52
David Bowman 2010.12.18. 21:18:13
Jockey11 2010.12.18. 21:40:19
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2010.12.20. 08:19:34
deepwing 2011.04.11. 00:30:34
Jockey11 2011.04.11. 14:53:21
folti_ 2011.04.12. 11:15:38
Ugyanaz az ok ami miatt a atommeghajtású hajók nemigen voltak sikeresek a kereskedelmi hajózásban, leszámítva a jégtörőket. Az üzemeltetés túl drága(mezei hajógépész vs reaktortechnikus) és a reaktor szervizelést csak néhány kikötőben lehet megcsinálni a világon. Ha valami komoly probléma van, vagy a helyiek idegesebbek, akkor nem engedik be a hajót a kikötőbe. Erre példa a japán Mucu kálváriája: en.wikipedia.org/wiki/Mutsu_(ship)
deepwing 2011.04.13. 22:05:11
És végig ott lebegett volna a mi van ha(valaki mégis odatéved, mulasztás stb.).. effektus
Meg aztán mi lett volna ha lezuhan egy ilyen. Szerintem jól jártunk, hogy csírájában befejezték a projektet:-) Azt viszont el kell ismerni, hogy nagyon előremutató és érdekes ötlet volt.
Jockey, olvastam a cikket elég elrettentő lett, főleg ahogyan az oroszok foglalkoztak az ökológiai egyensúllyal, amikor mindenféle tavakba engedték a nukleáris mocskukat. A következmények persze nem érdeklik őket, legfeljebb belepusztul néhány millió állampolgáruk:-) Hát igen, a kor felfogása
folti_ 2011.04.13. 23:38:19
Mikrobi 2016.08.10. 23:52:24
gintonic.azigazi 2018.03.21. 17:21:57