A
hadsereg mindig is a csúcstechnika, az újdonságok sok pénzzel rendelkező
támogatója és felhasználója volt. Nem meglepő tehát, hogy az első számítógépek,
mint az ENIAC vagy a COLOSSUS is (az USA, illetve a brit) katonaság
támogatásával jöttek létre. Ez eléggé közismert, de arról már jóval kevesebbet
lehet tudni, hogy a Magyar Néphadseregbe mikor és hogyan kerültek be a
számítógépek, mire használták őket, és milyen eredménnyel. Ez persze nem csoda,
mert akkoriban minden titkos volt, és hogy ez érvényesüljön is, árgus szemekkel
figyelt a BM III/IV. csoportfőnökség (belső katonai elhárítás, nem azonos a VK
2. csoportfőnökséggel). Ezek az idők már régen elmúltak, így érdemes megemlékezni
a hazai hadsereg-számítógépesítés hőskoráról. A következő, kicsit személyesebb
hangvételű sorokban apám, Öreg Papírzsepi emlékszik vissza ezekre az időkre. Amennyiben
olyasvalaki olvassa ezeket a sorokat, aki részese is volt az eseményeknek,
szívesen várjuk a kiegészítéseit. (Köszönet Párdiné Zsófinak a kiegészítésekért és a fényképekért, valamint mindenkinek, aki segített a poszt összehozásában.)
Az
1960-as években már alkalmaztak számítógépeket Magyarországon is, de ezek még
nem a mai értelemben számítógépnek tekinthető eszközök voltak. Az elsők között
volt a magyar gyártású M3, a Bull Gammák, a Volánnál üzembe helyezett UNIVAC,
vagy Magyar Tudományos Akadémián üzemelő (a KSH tulajdonában lévő) URAL-2
típusú gépe. Ezek jellemzően még elektroncsövesek (vagy mechanikusak) voltak, igen korlátozott
képességekkel; az
érintkezési hibákat pedig gumikalapácsos ütögetéssel javították (1960-ban
mindössze 5 számítógép volt hazánkban). Emellett voltak már harci eszközökbe épített
analóg számítógépek is, például tüzérségi tűz vezetése vagy lokátor vezérlés
céljából (mint pl. a Gamma-Juhász-féle lőelemképző). Működtek még az
anyagellátás területén hagyományos Hollerith rendszerű, 80 oszlopos, 10
karakteres lyukkártyás adatfeldolgozó rendszerek is, de ezek akkor már
kifutóban voltak. Lehettek volna nekünk is jobb gépeink (hisz a tudás és a
szakértelem megvolt), de abban az időben embargó alatt álltunk, a KGST meg nem
tudott eléggé korszerű alkatrészeket gyártani.
1960 második felében a hadsereg felső vezetése (a Vezérkar) úgy döntött, hogy nálunk is létre kell hozni egy számítástechnikai feladatokat ellátó szervezetet. Így jött létre 1966-ban az MN Számítástechnikai Központ (MNSZK), mely egy, a saját korában jónak számító MINSZK-22 típusú, tranzisztoros, elektronikus számítógépet kapott. Ez a szervezet az akkori Haditechnikai Intézetnél (ami később HM Technológiai Hivatal néven működött) lett elhelyezve a II. kerületi Szilágyi Erzsébet fasor 20.-ban (a számítógépterem épülete ma is megvan, a villamos megállónál lévő kerítés mögött áll). Alapvető feladata azoknak a szakembereknek a felkészítése volt, akik később már igazi katonai feladatok megoldására is alkalmasak lettek. A Központ parancsnoka Majdán Pál alezredes volt.
Az állomány eleinte igen vegyes volt, hiszen célirányosan kellett megkeresni azokat a tiszteket, akik érdeklődtek a számítástechnika iránt és képesek is voltak azt elsajátítani. Voltak köztünk matematika tanárok, volt fizikus, matematikus, közgazdász és mérnök, a gépet üzemeltető személyzet pedig egy-két villamosmérnökből és technikusokból állt. A többsége hivatásos katona volt, kisebb része polgári alkalmazottként dolgozott. Mindenki fiatal volt: vagy akkor jött ki az egyetemről és minden katonai szolgálat nélkül kapott tiszti rendfokozatot és egyenruhát, vagy sorkatonai szolgálatot és csapattiszti szolgálatot is teljesített tiszt volt. Ez utóbbiak általában matematika tanári végzettséggel rendelkeztek, így könnyen megtanultak programozni, de katonai ismeretekkel és tapasztalattal is bírtak, így meg tudták érteni, majd továbbítani a katonai vezetés igényeit.
A MINSZK-22 számítógépre már valószínűleg kevesen emlékszünk.
Szavas szervezésű gép volt, 128 bit szóhosszúsággal. Ebből 2 decimális karaktert foglalt el a műveleti kód (tartozott hozzá egy előjelbit), 2 karakteren lehetett indexelni a ciklusszervezéshez, és kétszer 3 karakter adta a műveletben résztvevő rekeszek címét. Ebből azonnal látszik, hogy a közvetlenül címezhető operatív memórianagysága 2 a tizenkettediken, azaz 4096 szó volt (és természetesen még ferritgyűrűkből épült fel). Ha ennél nagyobb tárterületre volt szükség, több részre osztva mágnesszalagon tároltuk (korabeli virtuális memória). Az egész gépterem két nagy légkondicionált helyiségben fért el.
Semmilyen programnyelv nem volt hozzá. Simán gépi kódban programoztunk, saját magunk ültünk a vezérlőpultnál és kezeltük a gépet. Dömölki Bálint dolgozott ki egy szubrutin gyűjteményt, majd később egy kezdetleges assemblert, ami könnyebbé tette a munkát (Ő nem volt katona, nem is tartozott hozzánk, csak gépidőt kapott és oda járt dolgozni - cserébe átadta az eredményeket). Külső tárolóként mágnesszalagok szolgáltak, a programokat és adatokat 5 csatornás lyukszalagról vittük be, a végeredményt pedig ki lehetett nyomtatni. A mai programozó - gondolom - elszörnyed, hogy ilyen feltételek mellet hogyan lehetett dolgozni. Nos, lehetett, sőt élveztük is, mert megadatott az a lehetőség, hogy minden bit helyét és szerepét ismertük. A program futása során az irányító pulton a szummátor (~akkumulátor) és a főbb regiszterek állapota követhető volt, és persze be is lehetett avatkozni.
Miután a Központ munkavégzésre képessé vált és mindenki megtanult programozni, meg kellett keresni az elvégzendő feladatokat is. Abban az időben a hadsereg különböző vezetési szintjein lévő parancsnokok nagy többsége el sem tudta képzelni, hogy a vezetése alatt álló szervezet munkáját miként tudná a számítógép segíteni. A törzsek rengeteget dolgoztak numerikus számítási feladatokon, amihez csak klasszikus számológépek álltak rendelkezésre; de amit a Központ ajánlott helyette, azt sokan csak úri huncutságnak vagy játéknak tekintették. Az anyagi-technikai szolgálatok (ma logisztika) viszont elég hamar felismerték a lehetőséget, és tervezési, nyilvántartási, optimalizálási (főleg lineáris programozási, hálótervezési és tömeg kiszolgálási) feladatokat adtak. Ugyanakkor csak azok a vezetők voltak partnerek a gépesítésben, akik számításigényes területeket irányítottak és szívesen ismerkedtek új dolgokkal.
A harcászati-hadműveleti vezetés lassabban
ugyan, de végül felismerte, hogy a csapatok mozgatásának megtervezése és
megszervezése jól kezelhető számítógépes feladat. Gondoljuk csak végig: nem
egyszerű dolog 20-30 kilométer hosszúságú katonai menetoszlopok 100-300
kilométeres mozgatását megtervezni közönséges számológépekkel úgy, hogy közben
ne álljon le az ország közúti és vasúti közlekedése. Az első ilyen program megírása
10 menetoszlopra, 500 kilométerre, négy-hat vasúti kereszteződéssel és az
előírt katonai szabályok betartásával (pihenők, étkeztetés stb.), idő szerint
optimalizálva például egy éves munkámba került; de végül használták a programot és
nemzetközi bemutatók tárgya is lett. Kedvelt feladat volt a hálótervezés is,
mert jól lehetett feladatok ellenőrzésére és beszámoltatásokhoz használni. Az eredményeket tehát lassan kezdték
elismerni, így tovább lehetett lépni.
A hálótervezés: olyan hatékony módszerek, eljárások, algoritmusok keresése, alkalmazása, melyekkel egy gazdasági (pl. logisztikai, projekt-ütemezési, erőforrás-tervezési stb.) feladat a lehető leghatékonyabban végrehajtható.
A VK 2.
Csoportfőnökség (katonai felderítés és elhárítás) matematikusai ekkor még ugyanezen
a gépen, de már a kezdetektől fogva a többiekkel párhuzamosan dolgoztak; sajátos feladataikat is
önállóan oldották meg. A csoportfőnökség matematikai osztályát abban az időben
Dr. Reimann József ezredes, egyetemi tanár (BME) vezette. Később aztán saját
számítógépet kaptak és üzemeltettek.
A katonai szakmai feladatok gépesítése viszont nagyon lassan haladt, mert a megrendelő szervezet pontatlanul tudta csak megfogalmazni a kívánságait (gyakran meg sem tudta), így elég sokszor előfordult, hogy a már elkészült programokat újra kellett írni. (Ma sincs ez nagyon máshogy…) Általában az derült ki, hogy a működés peremfeltételeit elfelejtették megadni, vagy az egyébként ritkán előforduló eseteket nem vették figyelembe. Olyan is akadt, aki megsértődött, mert az algoritmusok kialakítása során olyan kérdést tettünk fel neki, amire nem tudott egyértelmű választ adni és el kellett mennie a főnökéhez döntést kérni.
A Vezérkar közben felismerte, hogy ez az egész rendszer fordítva működik, mint kellene: mi, programfejlesztők jártunk a feladat után, pedig azt a vezető szerveknek maguktól kellett volna prezentálniuk. Ám a katonai szervek nem rendelkeztek számítástechnikai ismeretekkel bíró tisztekkel (ekkor még a katonai akadémián nem is volt ilyen tantárgy), így általában nem tudták megfogalmazni (tisztelet a kivételeknek), hogy mire és hogyan volna szükségük. Gyakran azt sem tudták, hogy az adott feladatot gépesíteni lehetne. Emiatt az egész rendszert úgy kellett átalakítani, hogy legyen egy olyan szervezet, ahol a katonai szakterületek képviselői és a feladatok kidolgozói is egy helyen vannak, ezáltal a feladatok hasznosíthatóak, a megfogalmazás (specifikáció) pedig egyértelmű lehet.
1973-ra az MNSZK és más szervek állományából megalakult az MN Rendszerszervezési Vezetésgépesítési és Automatizálási Szolgálat (REVA), a Vezérkar alárendeltségében működő szolgálatfőnökséggel és a REVA Intézettel (valamint a vele párhuzamos MN Adatfeldolgozó Központtal). A Szolgálatfőnökséget dr. Berkics László ezredes, az Intézetet Kiss Juhász József ezredes vezette. Előtte mindketten a ZMKA katonai akadémia tanárai voltak. (Berkics László munkájának elismeréséül a ZMNE-n 2010 februárjában emlékszobát rendeztek be. A képen balról jobbra: Damó László vezérőrnagy, vezérkari főnök helyettes, az intézet egyik képviselője. Mellette Kertai István ezredes, szolgálatfőnök-helyettes. A jobb oldalon Öreg P.ZS.)
Az Intézet szakmailag specializálódott osztályokból állt: harcászati-, légvédelmi és repülő-, anyagi technikai rendszerszervező-, valamint programtervezési és szoftverfejlesztési-, illetve programozó osztályok alakultak. Egy MINSZK-32-es számítógép is érkezett, ami a maga korában igen jónak számított. Ez már byte-os szervezésű gép volt, és egyidejűleg 4 program futhatott rajta. Kitűnő assemblerrel és egyéb, a programozót jól segítő segédprogramokkal látták el. A régi MINSZK-22-est megkapta a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, oktatási célokra. Amúgy MINSZK-32-es számítógépet a polgári életben is több helyen használtak, pl. a Könnyűipari Minisztériumban. Ezek némelyike nekünk háttérgépként volt betervezve rendkívüli helyzetben.
A REVA Intézet különböző szervezési osztályai nevük szerint illeszkedtek az akkori hadsereg vezetési szerveihez (pl. a csapatok képviseletét és kisebb gépekkel történő ellátását a harcászati osztály végezte), az onnan érkezett szakemberek pedig a katonai szakmai ismereteiket próbálták ötvözni a rendszerszervezés követelményeivel. Érkeztek Lengyelországban frissen végzett, számítástechnikai képzettségű tisztek is. A programtervező osztály egy része a megszüntetett Számítástechnikai Központból áthozott, gyakorlott szakemberekből állt, más részét az egyetemekről frissen kijött matematikusok, matematika tanárok, mérnökök és közgazdászok alkották. Az osztály összetételénél fogva (a 23 főből csak a gépírónő nem végzett egyetemet) teljesen önálló munkára is képes volt, de a más osztályok felől érkező kívánságokhoz is biztosította a matematikai modellt és a megoldási algoritmust.
Az intézet eleinte évente-kétévente új épültbe költözött. Sehogy sem sikerült neki állandó helyet találni, míg végül a Lehel út 41.-ben kötött ki, a képen látható épületben.
Az eredeti elgondolás, mármint hogy a harcászati-hadműveleti tervezést gépesítsük (az amerikaiaknál már működtek akkor ilyen modellek) nem volt teljesíthető. A harc modellezése egymással is korrelációban lévő sztochasztikus folyamatokkal írható le. Ehhez olyan programok és számítógépek kellettek volna, amilyenekkel akkor még a KGST és a Varsó Szerződés nem rendelkezett (az embargó „véletlenül” pont az ilyen eszközökre terjedt ki…). Például Moszkvában a Frunze Katonai Akadémia még 1979-ben is csak egy MINSZK-32-es számítógéppel rendelkezett (amúgy akkorra Magyarországon már 600-nál is több nagyszámítógép dolgozott, és javában zajlott az ESzR program is (lásd később)). Így a következő években inkább a nagytömegű adatok nyilvántartására, adatbázisba szervezésére és az adatigények lekérdezéses biztosítására kellett fókuszálni. Ezek elsősorban személyi adatokat jelentettek (még híre-hamva sem volt a személyiségi jogok védelmének), de jelentős nagyságrendet képviseltek a készletgazdálkodási és pénzügyi vonatkozású adatok is.
Az ilyen rendszerekre, megoldásokra igen nagy kereslet jelentkezett a pénzügyi, az anyagi és a személyügyi szolgálatok részéről. Ez teljesen érthető is, mert az akkori néphadsereg 200 ezer körüli létszámmal rendelkezett (az ország legnagyobb vállalata volt); csak a sorkatonák ellátása (élelmezés, elhelyezés, ruházat, egészségügy, kiképzési anyagok, gyakorlatok stb.) optimalizálása sok millió (akkori) forint megtakarítást eredményezett. Fontos volt az a gyorsaság is, ami a manuális feldolgozások során elképzelhetetlen volt.
Ebben az időben Magyarországon több mint 2,5 millió
hadköteles volt, így a VK Mozgósítási és Hadkiegészítési Csoportfőnökségnek
elemi érdeke volt ezek naprakész nyilvántartásának, és az ebből eredő
adatszolgáltatásnak a gépesítése. Dr. Patai Endre vezérőrnagy, csoportfőnök,
szívügyének tekintette a gépesítést. Ehhez „MN Hadköteleseket Nyilvántartó és
Információs Központ” (HANYIK) néven külön szervezetet is létrehozott (utód
szervezete MH KIAK néven ma az egyetlen, ezzel a témával foglalkozó katonai
szervezet).
A képen a HANYIK-csapat 1979-80-ból.
Később Patai erősen szorgalmazta az akkoriban szerveződő Állami Népesség Nyilvántartó Hivatal - ma lakcímnyilvántartó - létrehozását is, ahol egy katonai főosztály is működött. Nagyon sok segítséget biztosított még Kelemen József altábornagy, vezérkari főnök-helyettes (később helyettes államtitkár) és Kurucz Zoltán vezérőrnagy, csoportfőnök is. (A képen Kelemen bal szélen áll, mellette Kurucz.)
Az anyagi-technikai területeket, a pénzügyet, a hírközlést, a közlekedést és a szállítást vezető főnökök (többsége tábornok) is igényelte és segítette a számítógépek alkalmazását. Ez a támogatás természetesen nem minden területen működött így.
Alkalmanként
lehet hallani visszaemlékezések során, hogy a számítógépek felhasználását a
magyar tábornoki kar akadályozta, mert az ismeretlen terület volt a számukra.
Ez csak félig igaz. Aki átlátta a fejlődés szükségességét és igazodott a kor
követelményeihez (ekkor már az amerikaiak széles körben alkalmaztak
számítógépeket, pl. alak-felismerési rendszerek felhasználásával elemezték a
légi felvételeket a célmegjelöléshez) az segítette a számítógépek térnyerését. Aki
meg még mindig a II. világháborús tapasztalatokon alapuló vezetés híve maradt,
az inkább közömbös volt a témával szemben. Tudok olyan tábornokról, aki abban
az időben egyáltalán nem volt a gépesítés híve, és játéknak tekintette az
egészet. Ma viszont már nyugdíjasként megismerkedett a számítógéppel, szereti
és rendszeresen használja is.
A számítógépek használata rohamosan terjedt. Hamarosan még a Néphadseregi Pártbizottság is velünk készíttette el a tagnyilvántartása gépesítését. Ez olyan jól sikerült, hogy hamarosan az MSZMP Központi Bizottsága Párt- és Tömegszervezetek Osztálya is felkért az akkoriban közel 800 ezres pártagság adatainak számítógépre vitelére, és az adatszolgáltatás megszervezésére, minden pártvezetési szinten. A feladatot kétévi munkával (aminek nagy részét az adatok beszerzése, ellenőrzése és pontosítása tette ki) sikerült megoldani. Akkor még MINSZK-32-n működött, de később már R-40-es gépen futott, egészen a párt széteséséig (ez egy komoly adatbázis volt, melyet mágnesszalagokon tároltak. Több, mint 8 tekercs szalagról volt szó, nem is beszélve a rajtuk lévő adatok titkosságáról).
Az
Intézet polgári szervek részére is végzett szervezési és programozási
feladatokat. Többek között ilyen volt az akkoriban Keserű Jánosné vezette
Könnyűipari Minisztérium, ami igen sok pénzt kapott fejlesztésre. Ezeknek a
fejlesztéseknek a figyelésére és ellenőrzésére készítettünk programokat. Ezek aztán mindaddig
futottak is, amíg túl sok nem lett a be nem tartott határidő és az időben félig
sem elkészült épület (a többi nem ismert).
Az 1970-es évek második felében már a KGST is kezdett számítógépeket gyártani, egy külön erre a célra létrehozott program keretében. Ez volt az R sorozat (10, 15, 20, 25, 30, 35, 40, 55), melynek gyártása szét volt osztva a tagállamok között. Az NDK-ban készült a már említett R-40, amiből több is üzembe állt hazánkban. Magyarországnak egyébként a legkisebb gép fejlesztése, az R-10 jutott, amit a Videoton állított elő.
Az R-szériájú gépek fejlesztése 1968-ban indult. Ekkor jött az a remek ötlet, hogy a KGST országok közösen hozzanak össze egy számítógép-családot, amit közösen is gyártanak, és egységesen mindenhol ezeket használják. Ez fontos előrelépés volt, mert addig a Szovjetunió (Sztálini örökségként) áltudománynak tartotta a számítástechnikát (a "kibernetikát"). Megalakult hát a Számítástechnikai Koordinációs Intézet, és ezzel el is indult az ESzR program, az Egységes Számítógép Rendszer fejlesztési program. Kiindulási pontnak az IBM System 360-as gépcsaládját szemelték ki (bár az R-10 alapja egy francia gép volt, az utolsót, az R-55-t pedig már az IBM System 370-ese „ihlette”. A legnagyobb gép, az R-60 végül már el sem készült, pedig nagyon versenyképesnek ígérték...)
Az IBM-et nem kérdezték meg a dologról, egyszerűen csak lemásolták a gépcsaládot. Így jött létre az R-20 – R-40 széria, aminek minden tagját már-más ország gyártotta, nem is beszélve a kiegészítő perifériákról (szalagegység, lemezegység, stb.).
A másolás olyan szintű volt, hogy a System 360-as programok simán mentek az R-gépeken is. Viszont a minőséget már nem sikerült olyan jól lemásolni. Az eredeti IBM gépek rendkívül megbízhatóan működtek, napokon, heteken át mentek hiba nélkül. Az R-gépeknél viszont teljesen más volt a helyzet. Sok helyen már eleve nem is a hozzájuk tartozó operációs rendszert (BOS-t, később DOS-t) használták, hanem az IBM-ét, mert az sokkal jobb volt. De az akkor úgy 60-100 millió forintba kerülő gépek így sem működtek valami stabilan. Ha egy napot hibátlanul kibírtak, a technikusok már pezsgőt bontottak, pontosabban nem is pezsgőt… Ezek a gépek sok-sok kártyából álltak, így rengeteg aranyozott érintkező-felületet tartalmaztak. Ezek tisztítására tiszta etil-alkoholt használtak, aminek volt még egy alternatív felhasználási módja…
A hivatkozott R-40-es gépnek amúgy alapban 128 kbyte ferritgyűrűs memóriája volt, amit 24 biten címzett (elvben bővíthető volt). Bájtos szervezésű gép volt, 32 bites regiszterekkel. A gépi ciklus órajele 16.7 MHz volt. Nyolccsatornás lyukszalagról, vagy standard lyukkártyáról tudott dolgozni; de voltak lemezegységei (akkor még csak 5-7 megabyte) és szalagolvasói is. A fő bemenetei eszköz egy módosított villanyírógép volt (pedig már akkor sem gyártottak szőrös villát), az eredményeket 132 karakteres sornyomtató vetette (pontosabban kalapácsolta) papírra. Ez egyébként a maga korában igen gyors nyomtató-fajta volt, de igencsak zajos. Kezelte a sokrétegű indigós leporellókat is, de kicsit girbe-gurba sorokat nyomtatott. A fő betűhengere (ehhez nyomták hozzá a papírt a kalapácsok a megfelelő pillanatban) volt vagy 100 kg, és háromfázisú villanymotor forgatta. Csak a nyomtatót 12 darab WC-szellőztető ventilátor hűtötte, magáról a számítógépről már nem is beszélve (ventilátorok terén mondjuk egy mai szerverteremnek sem kell szégyenkeznie…). Az egész rendszert késleltető kapcsolóórák indították, különben az indulási árama kivágta volna a biztosítékokat.
Programozni Fortranban, COBOLban, PL/I-ben lehetett. A programot kártyára kellett lyukasztani (kártyalyukasztó géppel, majd vigyázni, hogy a kártyacsomagot nehogy elejtse az ember...). A gép a kezelőpulton állandóan mutatta a belső állapotát, amit álló program mellett módosítani is lehetett. Így lehetett hibát keresni, de főleg a gép hardver hibáit…
Minden esetre az ESzR program (a már 2 Mbájtnyi félvezetős memóriával szerelt R-55 kiadása után), 1985-re teljesen leállt. Ma már csak kevesen emlékeznek ezekre a gépekre.
[Van egy nyílt forráskódú project, a Hercules. Ez régi IBM mainframeket, többek között a System 370-es gépeket (és valamennyire a 360-ast) tudja emulálni. Többféle platformon is futtatható. Tehát bárki kipróbálhatja, hogy milyen volt ezeket programozni - igaz, ma még egy mobiltelefonon futó emulátor is több nagyságrenddel gyorsabb, mint az eredeti volt.]
A Videoton már hamarabb is kísérletezett
kisteljesítményű számítógépek készítésével. A VT-20-asból a hadsereg
csapataihoz elég sok került, mert alkalmas volt csapatszintű számvetések
elvégzésére, magukkal tudták vinni a gyakorlatokra, programozó pedig bőven akadt.
A bevonultatott sorkatonák között mindig voltak ilyen szakemberek, és ők nem teljesen
véletlenül pont oda vonultak be, ahol szükség volt rájuk. Ez a későbbiekben is
működött, amikor már zárt felépítésű teherjárművekbe szerelve, mobil R-10-es
gépek kerültek rendszeresítésre. Csapat szinten főleg a Commodore-64 és a
hasonló képességű gépek voltak akkortájt népszerűek.
Ebben az időben már mindenki számítógépet akart gyártani.
Volt olyan is, melyet egy belvárosi pincében barkácsoltak össze, de szerették volna az MN-nek nagy tételben eladni…. (gondolom csak egyetlen egy bemutató példány készült a gépből)
Ennek az lett az eredménye, hogy minden szolgálati ág vezetője saját, célirányosan működő számítóközpontot akart, megkérdőjelezve a túlméretezett és túlközpontosított REVA Intézet létjogosultságát. (1980-ban az Adatfeldolgozó Központ beleolvadt a REVA Intézetbe, ahol így már csaknem 500 ember dolgozott).
A REVA Intézet fő erejét alkotó programtervező osztály ebben az időben már széthullóban volt. Többen polgári cégekhez mentek el dolgozni, mert ott lényegesen jobbak voltak a fizetések. Volt, aki egy még ma is jól működő céget alapított. [Különlegességnek számít az a kolléga, aki a Hobó zenekarba ment gitározni, elhagyva a szakmát.] A hivatásos katonák egy része más katonai szervezetekhez került, mert tapasztalataikat és tudásukat ott magasabb beosztásban hasznosíthatták.
Itt is volt egy érdekes eset: Nagy Sándor kollégám -meredek váltással- meteorológusként folytatta pályáját. Előbb az MN főmeteorológusa, majd a Magyar Honvédség meteorológiai szolgálatának főigazgatója lett, ezredesi rendfokozattal (sajnos túl korán halt meg). Én is szakmaelhagyó lettem (de nem megtagadó!), mert más területre hívtak. A Vezérkar haderő szervezési osztályát, majd a minisztérium elvi, tervezési osztályát vezettem. Végezetül, már nyugdíjasként, segítettem a katonai vonatkozású jogszabályok beépítését a JOG KOMPLEX névre hallgató adatbázisba.
A hetvenes évek végétől a REVA Intézet már egy R-40-es számítógépen dolgozott, ami akkor még modern számítógépnek minősült. Az alsó képen az Intézet R-40 gépének vezérlőpultja látható a HM-2 épületben, a Lehel úton (előtérben két technikus, a gép mellett pedig Zsófi látható).
Komoly előrelépés volt, amikor a központi géphez terminálokat csatlakoztattak, amelyeken adathordozóra rögzítve készülhettek a programok. Ez nagyban segítette a munkát. Igaz, még nem az íróasztalokon volt a terminál, hanem egy pici szobában a nagy gépterem mellett, ahova külön bebocsátást kellett nyerni. Emellett a papíron megjelent eredményeket is a gépkezelők adták ki.
Addig a rendszer az volt, hogy a programot meg kellet írni papíron, ezt valaki egy lyukasztógéppel lyukkártyára írta. A kártyacsomagot megint másvalaki beetette a gépbe, a fordítóval együtt. Az eredmény a nyomtatón keletkezett („Szintaktikai hiba a 48. sorban”), ezt megkapta a programfejlesztő. És kezdhette elölről. Egy ilyen átfutás akár napokig is eltarthatott, élmény lehetett így dolgozni. A gépterem melletti fülképben lévő terminálok ezt a folyamatot nagyon felgyorsították.
Erre az időre a személyi számítógépek megjelenésével lejárt a nagy számítóközpontok ideje, át kellet alakítani az addigi szervezeteket, hogy felkészüljenek a hálózatba szervezett gépek, majd a NET használatára. Természetesen ekkor is bőven akadtak ellenzők, akik szerint a PC-k nem alkalmasak nagytömegű adatok kezelésére, a PC-k teljesítménye túl kicsi, hiba a folyamatokat ebbe az irányba módosítani.
Amúgy minden paradigmaváltás ellenállást szül. A korabeli titkárnők például nem feltétlenül örültek a szövegszerkesztők megjelenésének. Volt, aki inkább felmondott, de nem volt hajlandó a jó öreg írógép helyett fejlettebb eszközöket használni.
Pedig igazi forradalmi változás volt, amikor az irodákban az íróasztalokra került egy-egy személyi számítógép. Természetesen ekkor még szó sem volt hálózatról! Ezek a számítógépek DOS alatt futottak, a hagyományos nyelveken lehetett programozni őket (ASSEMBLY, PL/I és COBOL). A további fejlődést a személyi számítógépek tárolókapacitásának növekedése és a processzorok sebességének emelkedése jelentette. Persze fontos volt az is, hogy a számítógépek memóriája is növekedett, így egyre fejlettebb szoftvereket lehetett használni. Mérföldkő lett a hálózat megjelenése. Ugyanakkor, ahogy a számítástechnika fejlődött, úgy egyre bonyolultabb feladattá vált az adatok védelme. A hadsereg ugyanúgy működik ugyan, mint minden nagyvállalat, de a kezelt adatok döntő többsége nagyon nem elérhető a nyilvánosság számára. Ez aztán ugyanúgy külön védelmi hardver- és szoftverfejlesztéseket kívánt meg, mint például a bankok esetében.
A REVA Intézet R-40-es géptermébe vezető úton 3 ellenőrző pont volt, fegyveres őrökkel – nem számítva az épület (HM-2) saját őrségét. Egy mai modern banki adatközpont sem marad le ettől: olyanok ezek, mint egy erőd, igen komoly technikai és mechanikai védelemmel.
Bár amit adatvédelem terén mostanság az amerikaiak csinálnak, az néha már vicc (betörés biztonsági- és fegyverkutató cégekhez, feltört robotrepülő-adás, keylogger vírusok, stb…) de ez már egy másik kor másik története.
A REVA Intézet 2000 októberében beleolvadt az újonnan megalapított MH Híradó-parancsnokság szervezetébe, mely ugyanúgy a Lehel úton működik. Az épület ma is ugyanúgy néz ki (kívül-belül), mint a hőskorban.
A volt REVA-dolgozók Facebook-csoportja itt érthető el.
teddybear01 2011.10.21. 00:58:45
A gépet már jóval előbb behozták az országba, de hosszabb ideig a ládákban maradt, az '56-os események után eltartott egy darabig, amíg összeállt az üzemeltető csoport.
Mostly Harmless 2011.10.21. 01:30:53
PL/I-et.
1990-et írtunk. =}
vizsla_barat 2011.10.21. 03:05:08
Papírzsepi · http://lemil.blog.hu 2011.10.21. 08:06:19
taser 2011.10.21. 08:13:45
Ne tessék engem ilyenekkel bombázni kora reggel mert majdnem ráköptem a habos kakaót a csúcstechnológiás Dell billentyűzetre. Ebben a kollerációban meglehetősen nagy sztochasztikus együtthatóval közelebb kerültem volna ahhoz a szoftverhez amelyen a kirúgásra ítélt dolgozók nevei szerepelnek. :)
Titus Pullo Urbino 2011.10.21. 08:56:15
www.technet.hu/data/cikk/38/48/10/cikk_384810/5.jpg
Köszi a posztot PZS! A Complex jogtárért külön köszönet, azt minden nap használom!
tiboru · http://blogrepublik.eu 2011.10.21. 09:08:25
:-)
A poszt kiváló, ez már-már tanulmány; köszönet id. Papírzsepinek!
hazitroll 2011.10.21. 09:13:26
Akit amúgy érdekel a történelem ilyen szeglete (mert nekem ez azért már csak történelme) Szegeden van egy számítástechnikai gyűjtemény, valami volt laktanyában. www.infmuz.hu/Elerhetoseg.htm
A robotrepülőgépes felvetéshez meg még annyit, hogy ha lesz elég időm és kedvem, akkor azt meg akarom írni egy posztban. De ez lemilbuliig valószínűleg nem fog bekövetkezni.
Papírzsepi · http://lemil.blog.hu 2011.10.21. 09:30:45
A robotrepülős posztod mellé második részként pedig simán elférne az a betöréses ügy is - nagyon tanulságos. Úgyhogy én támogatom, ne kíméld a billentyűket!
hazitroll 2011.10.21. 10:01:09
Papírzsepi · http://lemil.blog.hu 2011.10.21. 10:12:31
Molnit meg rádumáljuk (leitatásos módszerrel), hogy írjon egy (max. 20 oldalas) posztot a robotizált repülő izékről....
hazitroll 2011.10.21. 10:18:56
molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2011.10.21. 10:20:39
@Papírzsepi:
Az UA(C)V-hez nemigen értek.
stoppos76 2011.10.21. 10:26:41
Nagyszerű poszt egyébként. Kellemesen nosztalgikus hangulatba ringatott, bár sosem dolgoztam lyukkártyával. Viszont a progik újraírásáról sak annyit, hogy ha van egy jó business analyst aki képes értelmesen kérdezni és kipréselni a válaszokat a júzerből, nagy gond nem lehet.
Ha nincs, vagy nem jó, akkor ilyenek történnek:
dilbert.com/strips/comic/2009-03-07/
tiboru · http://blogrepublik.eu 2011.10.21. 10:53:05
tiboru · http://blogrepublik.eu 2011.10.21. 10:59:36
konteo.freeblog.hu/archives/2011/05/26/A_Mikroelektronikai_Vallalat_-_konteo/
Dinkainka 2011.10.21. 11:04:58
Hány kőműves, festő, villanyszerelő van a században, kinek milyen végzettsége van, van-e útlevele, kishatárátlépője, hány kilométerre lakik a laktanyától, stb...
Egy saját fejlesztésű adatbázis kezelő volt.
Az adatokat floppyn tároltuk.
100 főnél megfelelő volt, minden statisztikai kimutatást gyorsan tudtunk előállítani.
TiZ 2011.10.21. 11:23:50
* Initial Program Load
Analyzer 2011.10.21. 11:30:26
koszonet a szerzonek az irasert!
belekotty 2011.10.21. 11:35:39
Én még ma is abban az assemblerben nyomom, igaz már sokszor a 31 bitesben. De vannak olyan programjaim, amik még lefordított load modul szinten is kompatibilisek a mai legmodernebb gépekkel.
Mostly Harmless 2011.10.21. 11:42:42
propcsi 2011.10.21. 12:00:29
Volt szerencsém szervízelni hardver szoftver téren őket, aztán 90-ben elhagytam az MN-t.
KCB 2011.10.21. 12:11:31
wu wei 2011.10.21. 12:11:44
kuponblog · http://kuponblog.blog.hu/ 2011.10.21. 12:28:55
Az egyetemen pont emiatt elvégeztem egy kurzust ami az informatika történetével volt kapcsolatos.
Maga a tananyag igencsak száraz volt, viszont az órát Dr. Szelezsán János tartotta aki az első magyarországi programozók közé tartozott. Rengeteg személyes tapasztalatáról és élményéről mesélt. Érdekes volt ahhoz képest hogy most az oktatás C++ban kezdődik hát kaptunk egy kis viszonyítási alapot, hogy milyen jó is nekünk most :)
Fotósképző · fotoskepzo.hu 2011.10.21. 12:29:27
Neoprimitív 2011.10.21. 12:38:47
Imádtam ezeket az üzeneteket. Nekem is Fortran jutott ki anno az egyetemen.
A cucilista számítástechnika érdekes szituációkat produkált. Ex-osztálytársam egyetem után (80-as évek eleje) pár évig az Elektromodul (EMO) nevű cégnél dolgozott. Ez - azon kívül, hogy éveken keresztül megbízhatóan szállította a jócsajos kártyanaptárakat a csereberékhez - üzletközvetítő is volt a centralizált külgazdaság és a hazai cégek között. Egy SZU-beli kiállításon az egyik helyi kiállító cég vezetője büszkén mutatta a legújabb fejlesztést: A mi mikroprocesszorunk kétszer akkora, mint az amerikaiaké!
Máskor meg Párizsban egy számítástechnikai börzén a Commodore helyi nagyágyúi akarták kifaggatni, hogy hogyan tudták a bemutatón elrejteni a nagyobb teljesítményű háttérgépet, mert a bemutatott szoftvert szerintük a saját gépükön nem lehetett futtatni.
tojas99 2011.10.21. 12:40:56
A véleményem az egészről: HÜLYESÉG
manager2008 2011.10.21. 12:44:38
Csak érdekesség, hogy a REVA-nál dolgozók közül nagyon sokan, akik a változások miatt elhagyták a a "hajót" meghatározó munkaköröket töltöttek be a magyar informatikai területen. Érdekes az is, hogy a technika gyors fejlődése miatt elterjedő személyi számítógépek és hálózatok világa, a nagyobb projektekhez szokott REVA tisztek tudását felértékelte a banki, államigazgatási és a gazdaság egyéb területein épülő "nagy" rendszerek fejlesztésénél. Az volt a tapasztalatom, hogy a különböző fejlesztő, üzemeltető informatikai szervezetek szellemi színvonala összességében értékelve sokszor elmaradt a REVA fejlesztő csapattól, annak ellenére hogy sok ifjú titánt képeztek azóta az iskolák, akik PC programozásban már ügyesek lettek. De rendszer szintű áttekintő képességet nem szereztek, valamiért az egyetemek ebben nem elég jók, gyakorlatot meg nem tudtak szerezni.
Talán a hadsereg (sokszor irreális) elvárásai megedzették a fiúkat (néhány csinos lány azért volt ott is) és a későbbi feladataikat lazán megtudták oldani.
Csak egy kis történet: az egyik REVA harcost feladat elé állította egy minisztériumi vezető pénteken, akinek nem sok fogalma volt a témáról. Határidő: kedd, a gép ismeretlen, a programnyelv szintén (valami import cucc volt). Könyv van hozzá? kérdezte a harcos - és kész lett a munka.
stoppos76 2011.10.21. 12:47:37
hazitroll 2011.10.21. 12:47:54
belekotty 2011.10.21. 12:51:50
TiZ 2011.10.21. 12:52:27
folti_ 2011.10.21. 12:57:34
A mostani bulinál szintén nem magukat a gépeket törték fel, hanem a földi vezérlőállomáson lévő munkaállomásokat.
xstranger 2011.10.21. 13:02:59
Itt mondjuk lehetne egy hosszabb listat emliteni meg a DoD kornyeki informatikai bakikrol de ezt meghagyom a googlenek.
ritmikus csimpifon 2011.10.21. 13:04:58
oshoblog 2011.10.21. 13:08:16
Te nem a Kalmár-ba (volt Hámán Kató) jártál véletlenül? Már csak azért mert ott még 1995-ben is tanultunk VM/SP programozást. Persze az ASM meg a TP mellett :)
Mostly Harmless 2011.10.21. 13:13:09
Öcsielvtárs 2011.10.21. 13:23:07
oshoblog 2011.10.21. 13:30:52
Csak nem neked is a Bartha volt az alk. tech. tanárod? :)
bg23 2011.10.21. 13:39:26
béla a görög (törölt) 2011.10.21. 13:42:45
Egy valami azonban őszinte borzadállyal tölt el és ez a lyukszalag/kártya
(a többi egységgel nincs bajom, valahonnan el kellett indulni, hogy aztán ide jussunk, ahol ma vagyunk - nincs ezzel baj)
kérdezem: miért nem volt korábban terminál? nem volt interpreter vagy miért tudott megmaradni egy ilyen borzalom mint a lyukkártya ennyi ideig?
s.gonzales 2011.10.21. 13:49:51
"Ennek az lett az eredménye, hogy minden szolgálati ág vezetője saját, célirányosan működő számítóközpontot akart, megkérdőjelezve a túlméretezett és túlközpontosított REVA Intézet létjogosultságát."
De akkor miért hívták REVA-nak 1986-ban az egyik vidéki laktanya számítóközpontját?
Ha jól emlékszem, ott is VT-20 volt, "hatalmas", 256kB-os SZM (bolgár) diszkekkel és UPM (~ CP/M) oprendszerrel.
pit.stop.boys 2011.10.21. 13:53:06
Valahol olvastam róla, hogy milyen jó fejlesztés volt ez, de vagy lemaradt a világ mögött, vagy a szokásos magyar posványba ez is elsüllyedt sok más egyébbel.
zanzibear 2011.10.21. 14:01:28
na__most__akkor 2011.10.21. 14:02:49
1959-1997 között hivatásos katonának lenni, és számítástechnikával foglalkozni - néhányunknak megadatott.
Nekem is volt ZX Spektrumom, a hadseregben akkoriban szupertechnika volt a "VOZDUH" (ott voltam, csináltam), 1 kiloSZÓ RAM és 1 kiloSZÓ ROM (18 bites szóhosszúság...) és 14000 utasítás PERCENKÉNT.
Volt "eszköz" - nevezzük ROMnak - amit úgy kellet programozni, hogy a pici ferritgyűrűket fogóval összetörtük, ahol a hozzátartozó bit NULLA...
A dolgok nyers szépsége, hogy MANAPSÁG (2011 október 11, ha valaki nem tudná) még vannak s_e_g_g_fejek, akik nem ismerik az ékezeteket.
Persze nemcsak a hadsereg küzdött a kezdéssel. A Budapesti Műszaki Egyetemen tanulva ODRA 1204 számítógépet programoztam, nem lyukkártyán. Lyukszalagon.
Megtanultuk, amit akkor kellett.
Történelem.
lashee · http://lashee.blog.hu 2011.10.21. 14:03:58
Lucius Flavius Arrianus 2011.10.21. 14:05:18
hajdupeti fun 2011.10.21. 14:06:34
Egy tüzér (kiválóan végzett, főhadnagy) azért lett azonnal törzsfőnök, mert az önjáró lövegek "agya" egy c64 tudású gép volt, (vagy konkrétan az?).
A főiskolán c64-ek voltak a képzésben,de a szombathelyi ezrednél nem akadt ember a kezelésére, így ezzel a misztikus tudással felvértezve repült Sz. Miklós szakasz, majd üteg parancsnoki beo.-t átugorva, rögtön a törzsfőnöki beosztásba.
kozi001 2011.10.21. 14:06:36
Édesanyám még dolgozott PL/1-el, lyukkártyás bevitellel!
A mai matekhoz alig értő "programozók"-nak nevezett emberkék nem rúgnának labdába akkoriban...!
Mondjuk most se lépnek túl egy szinten...!
bnyuszi 2011.10.21. 14:24:02
"Real Programmers Don't Use Pascal" akinek mond ez valamit (akinek nem, annak meg ott a gugli barát
na__most__akkor 2011.10.21. 14:34:34
hazitroll 2011.10.21. 14:38:29
stoppos76 2011.10.21. 15:18:46
Noname Cowboy · http://www.rosevalley.hu 2011.10.21. 15:44:13
xstranger 2011.10.21. 15:45:44
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2011.10.21. 15:58:42
Gratulálok a címlaphoz!
Ráadásul meztelen nők nélkül!
Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2011.10.21. 16:06:36
urban legend......
www.kalasnyikov.hu/index.php?page=cikkek&story=60&episode=1
folti_ 2011.10.21. 16:09:07
@hazitroll: kezdőknek jobban ki lehet fejteni bármikor :)
Pl ilyen apróságok hogy mit csinál a GCS, a különböző kommunikációs csatornák közti apró különbségek (vezérlőcsatornát még nem törték fel pl...)
pit.stop.boys 2011.10.21. 16:33:04
fullánkhegyező 2011.10.21. 16:34:32
A blog írója tudja a legjobban,mekkora erőfeszítés kellett abban az időben a katonai vezetők meggyőzéséhez az új technika befogadására.
Ez a gyárakban a polgári életben is hasonló volt.
Az biztos,hogy a hatvanas évektől légkondicionált termekben a kor ifjú titánjai izzadtak a korabeli "számítógépek" programozásával,szervízelésével.
1975 körül a VIDEOTON-nál az R20 (vagy R10) TTL IC vel telipakolt 30x40 centis panelek hibakeresésevel az ifjak 1 évet bírtak ki a megterhelő munkával.
Az is biztos,hogy a számítógéptermek eredményei helyett 1974-75 -ben a csapatoknál a lőelemképzést még 30 centis logarléccel végezték.
Ha a nagy ellenségnél ,(akkoriban Olaszorszég volt)elindítottak egy rakétát már felesleges volt a logarléc ,de sajnos a számítógépterem is.
Ettől még óriási dolog volt az új tudomány elterjesztése.
Ronald 2011.10.21. 16:39:44
:-)))
.com 2011.10.21. 16:41:11
Azert nincs, mert kulhonban nincs es qwerty -re telepiteni magyar ekezeteseket billentyuparancssal nem tamogot a szazas leuteshez. Nord, de nem effektiv.
Hatraarc, tavozhat.
lusta 2011.10.21. 17:01:38
na__most__akkor 2011.10.21. 17:19:53
A zőld doboz követelmény volt...
A nyolcvanas évek végén résztvettem egy fejlesztésben, ami XT alapú gép volt, és radarokban, vagy a közelükben működött. A nagy elektromágneses térerő miatt vasdobozba kellett tenni. A billentyűzetet is árnyékoltuk, érdekes módon elég volt egy 1 mm vastag lemez a billentyűzet nyomtatott lemeze ALATT...
A fejlesztés eredményeképp haarmincegynéhány rádiótechnikai alegység kapott egy XT gépet, amikor még a minisztériumi főnökök asztalára sem jutott mindenhova.
Más...
/off
A seggfejezést fenntartom. Most is QWERTY billentyűzet van előttem, és a pontosvessző az "É" betű.
Persze egybites aggyal ilyesmit nehéz lehet megjegyezni.
A Hollandiában élő unokáink gépein három kiosztás működik.
Holland az iskolai feladatokhoz, angol az internetezéshez és magyar, hogy az idehazaszakadt csóró rokonok is értsék őket.
A régebbi gépüket innen vitték (magyar) a másik kinti beszerzés(holland)...
Back Jauer 2011.10.21. 17:27:32
Back Jauer 2011.10.21. 17:30:48
propcsi 2011.10.21. 17:57:46
propcsi 2011.10.21. 17:59:55
rudai gyerek 2011.10.21. 20:02:34
tiboru · http://blogrepublik.eu 2011.10.21. 20:05:51
milstory.blog.hu/
JoeP · http://mivanvelem.hu 2011.10.21. 20:06:25
tiboru · http://blogrepublik.eu 2011.10.21. 20:16:17
Ez a COCOM amúgy azt a kérdést veti fel bennem, hogy mit csinált (volna?) egy magyar vámos, ha ilyesmit talál(t)?
Mert ugye ezt a másik oldal tiltotta, nem mi...
Rosszindulatú Vászka 2011.10.21. 20:18:00
A Vízműveknek is volt valami szobanagyságú gépe, azon kezdtem el tanulni, nem emlékszem a típusára, csak arra, hogy tizenvalahány terminálos volt, és állt a fal mellett egy téglaforma szekrénysor, ami az akkor zsírúj bolgás szalagos egységek voltak, meg üzemben a régi kerekdedebb formájú feleakkora jenki szaalgos egységek, merthogy azok működtek is, pedig már akkor is veteránok voltak (80-as évek elej), meg ott nég voltak vincseszter lemezek is, ahhoz nem engedtek nyúlni, csak nézhettem.
A vizsga (katunk bizonyítványt is meg minden) az volt, hogy önállóan be kellett kapcsolni a nagygépet(NEMRÖHÖG!), ehhez meg kellett nyomni egy kredenc méretű dobozon egy gombot, várni három percet, majd megnyomni a mellette lévő gombot és várni, semmihez sem nyúlni és kész is. Azon a dobozon más nem volt. Meg írni egy pársoros BASIC programot tollal papírra tíz perc alatt.
Szaagaokkal találkoztam otthon (zenebuzti felmenő okán) is, ugyanis az akkor elérhető magnószalagok rossz minőségűek, ellenben drágák voltak (Polimer), a nyugatiak meg ritkák és mégdrágábbak, a rádióból szerzettek tele voltak ragasztással, ellenben valaki lelt egy forrást olcsóért számítógépes szalagokhoz, a hosszuk jó volt, a szélességükkel volt gond, ugyanis nem volt elég simán hosszába kettévágni, hanem ki kellett belőle vágni is középről 1 mm körülit, hogy fogadja a negyedsáv sztereó AKAI. Tremészetesen ehhez kellet célgépet legyártani egy példányban, de akkoriban még volt az ilyesmikhez kedv meg erőforrás, de leginkább kényszer meg kreativitás.
Olyan Primo-ra meg emlékszem az iskolából, meg HT1080Z-re, meg az ABC80-ra is. Ezekhez képest a C64 késöbb már űrhajó volt.
Rosszindulatú Vászka 2011.10.21. 20:22:06
Amikor elkezdtem érdeklődni a számítógép iránt, Jóatyám kifejezte rosszallását, hogy ez teljesen felesleges és értelmetlen, mert Magyarországon úgysem lesz soha ilyesmi a COCOM listák miatt.
Rosszindulatú Vászka 2011.10.21. 20:26:39
/macintosh-retro-computer.jpg) lóbálta a rátermett vámos az egeret, hogy ezmiez (a Mac egér nélkül nem működött akkoriban). Mondta az arc, hogy maúz, kell a számítógéphez. A válasz: na ne szórakozzon velem, menjen innen villámgyorsan!
Jani22 2011.10.21. 20:39:57
A VOLÁN Elektronika régi gépeit láttam kiállítva, mondhatom monumentálisak voltak.
A Fősulin PL/1-ben én is írtam progit, benne egy franyesz végtelen ciklussal. :-)
Katonai vonatkozásban az MN egyik háttérintézményének írtam raktárkészlet nyilvántartó programot C-64-re, feszített képernyő, F1-F8 bill. használat, adattárolás floppy-n relatív fájban, nyomtatás, stb.
A háttérintézet neve: Miskolci Likőrgyár.
:-)))
propcsi 2011.10.21. 20:52:34
Rosszindulatú Vászka 2011.10.21. 21:10:00
manager2008 2011.10.21. 22:00:46
Bélabáttya (törölt) 2011.10.22. 00:58:44
Ha valaki vágyik rájuk, keressen meg magánban. Az ára egy sör a poszternek, vagy megbízott helyettesének a legközelebbi lemilbulin.
---
A poszthoz: Sajna nem sikerült kibulizni 85-ben a REVA-hoz kerülést, pedig viszonylag nyugis, de legalább szórakoztató katonásdi lett volna.
Rosszindulatú Vászka 2011.10.22. 08:56:30
Ferrit tárra már régóta vágyok, egyet leltem is a nagybátyámnál, de nem adja a galád, pedig annál szebb tárgyat még nem nagyon láttam sé küéömben is minek mikor csak porfogó az asztalán, igaz én is arra használnám.
REVA ügyben meg ne szokorkodj, egy csoporttársam a Zrínyin volt besorozott operátor és a hülyéje nem is örült neki, mert zenész lévén (azóta zenetanár) meg akarta úszni a bakalétet, de legalábbis a Honvéd zenekarba kerülni. Pedig ott azért aranyélete volt sztem.
hazitroll 2011.10.22. 11:22:07
Bélabáttya (törölt) 2011.10.22. 16:45:01
---
Letenyét lengették be, híradós határőr, vagy mi meg nem szerettem volna lenni. Nem is lettem.
Rosszindulatú Vászka 2011.10.22. 17:44:32
Cserébe tudok neked küldeni Radics Béla meg Syrius meg KEX muzsikákat, ha kell.
Bélabáttya (törölt) 2011.10.22. 18:16:36
---
87-ben, az a mókus, aki a REVÁ-t próbált nekem intézni, egy kis számítástechnikával (is) foglakozó cégnél dolgozott (talán gmk, tudja már a fene, mi lehetett). A főnöke (egykori katonatiszt, talán ismerhettétek is, de szerencsére akkor se tudtam a nevét) meg egy igazi kötözködő idióta volt, aki állandóan fennszóval anyázta a gépet.
No, emberünk megunta, hogy állandóan belepiszkál a góré olyasmibe, amihez hülye, úgyhogy párnapi vergődés, kisérletezés után csak meggyőzte a - már elfelejtett típusú - gépét, hogy a jellegzetes hangmintára (hangerőváltozásra? - nem tudom, hogy tudta akkor megoldani) válaszoljon.
Sajna nem voltam jelen az első megdöbbenésen, amikor a „jó” főnök harsogó anyázására cincogó válasz érkezett a géptől: A tied!
De onnantól napokig senki se csinált semmit, csak boldogan anyázta a szgépeket.
87-ben...
fidesz = házmesterek pártja 2011.10.23. 08:49:59
"Addig a rendszer az volt, hogy a programot meg kellet írni papíron, ezt valaki egy lyukasztógéppel lyukkártyára írta. A kártyacsomagot megint másvalaki beetette a gépbe, a fordítóval együtt. Az eredmény a nyomtatón keletkezett („Szintaktikai hiba a 48. sorban”), ezt megkapta a programfejlesztő. És kezdhette elölről. Egy ilyen átfutás akár napokig is eltarthatott, élmény lehetett így dolgozni."
Kiakasztott, nem is kicsit.
Egyrészt a "valaki", aki lyukkártyára írta, esetenként lehetett a programozó is (nekem megengedték - igaz, a rögzítőket, gépírókat leszámítva nem nagyon volt ember házon belül, aki nálam gyorsabban gépelt :D)
Másrészt igenis, élmény volt így dolgozni. Lassabban ment a fejlesztés, mint manapság, de valamivel jobban odafigyeltünk rá, hogy mit írunk, épp azért, mert lassan mentek a dolgok.
De rég volt... :-(
fidesz = házmesterek pártja 2011.10.23. 08:51:11
Panzer 2011.10.23. 11:28:42
Edesapam a BME-n programozott ilyeneket a hoskorban. Csak homalyos, gyerekkori emlekeimben van meg, amikor egyetlen egyszer egyszer bemehettunk hozza (ma mar tudom, hogy akkortajt ok elegge nem nyilvanos dolgokon dolgozta, de ki tudja mar, miert, egyszer meglatogathattuk), es lattuk a kombinaltszekreny meretu gepeket, amikrol persze foglamunk se volt, hogy mik lehetnek, mire jok - viszont kisgyerekkent borzaszto izgalmas volt a latvany! :)
Kesobb is elojott egyebkent a dolog: a bolcseszkaron toltott ot evem soran vegig az otthoni lyukkartya-keszletekre (pontosabban ezeken mar szamok voltak, nem lyukak) cedulaztam, es meg mindig van beloluk...
fidesz = házmesterek pártja 2011.10.23. 11:48:28
0-tól 9-ig, plusz a két felső, jelöletlen sor.
És igen, tényleg izgalmas volt gyerekfejjel. Tizennégy évesen, a nyári szünetben egy hónapig operátorkodtam a későbbi munkahelyemen, a következő nyáron meg az adatrögzítőknél töltöttem egy hónapot. Nagyon szerettem, különösen az utóbbit, mert odaengedtek az akkor még relative ritka, sokterminálos RC3600-as adatrögzítő rendszer egyik termináljához adatrögzíteni. :)
Rosszindulatú Vászka 2011.10.23. 13:32:07
Egyik rokonnak, mikor IBM kompatibilis személyi számítógéppel kezdett otthon dolgozni, elmagyarázták gazdagon illusztrált példákkal, miért is kell jelszóval védenie a gépét. Úgy is lett. De, hogy el ne felejtse - mert az is naygon fontos dolog - szépen kiragasztotta egy tacepaóra a monitorra.
kozi001 2011.10.23. 15:04:42
hazitroll 2011.10.23. 16:20:23
Panzer 2011.10.23. 16:53:34
Ize... en abszolut hozza nem erto vagyok. Miert voltak a lyukkartyan szamok?
(Jobban meggondolva gaz, hogy ez az elmult husz evben nem jutott eszembe, de ez van. :) )
Koszonom elore is!
Rosszindulatú Vászka 2011.10.23. 17:21:06
Papírzsepi · http://lemil.blog.hu 2011.10.23. 17:36:27
- "Hogy lehetett 2011-ben agyi implant és gondolatolvasó készülék nélkül jó programot írni?!"
- "És azok a dög lassú és hatalmas gépek még nem is voltak kavantum-összefonódásos hálózatban? Hogy lehetett akkor élni?!"
@al kotmány aláiro álamfö: igen, nyilván élmény volt. A megfogalmazásom kétértelmű.
Egyszer megpróbáltam egy gőzmozdony-szimulátorral elindulni. Hááát, élmény volt. Két napig nyomtam a dolgot, mire egyáltalán a menetrend közelébe tudtam kerülni. És élveztem. Aztán kipróbáltam egy szuper-expressz-szimulációt is. Egyetlen kar, amit előre kell tolni, és ennyi. De élmény volt a virtuális száguldás. Viszont egészen más élmény, mint a gőzmozdonynál. Máshoz is kellett érteni hozzá: fél napig tartott, mire a gőzös egyáltalán elindult nekem, de az is fél nap volt, hogy a szuperexpressnél ne az állomás után 2 km-rel sikerüljön megállnom... más világ. A poszt egyben tisztelgés is a "nagy generáció" előtt.
teddybear01 2011.10.23. 18:01:32
Rosszindulatú Vászka 2011.10.23. 18:10:24
teddybear01 2011.10.23. 18:15:45
fidesz = házmesterek pártja 2011.10.23. 18:41:08
fidesz = házmesterek pártja 2011.10.23. 18:43:03
Rosszindulatú Vászka 2011.10.23. 18:54:25
teddybear01 2011.10.23. 21:35:27
Rosszindulatú Vászka 2011.10.23. 21:53:45
Továbbá még az jutott eszembe, hogy ez vicces módon sok embernek okozott akkoriban problémát, mert ugye az írógépen meg mindegy volt :)
fidesz = házmesterek pártja 2011.10.24. 07:00:23
Jani2 2011.10.24. 10:33:51
fidesz = házmesterek pártja 2011.10.24. 11:11:03
(már úgy értem, a lyukasztó gép nyomtatta a lyukak felé a lyukasztott kódot)
mérnök_05 2011.10.24. 12:39:39
Egyébként ott ehérváron volt agy GAK/REVA egység, ami közvetlenül a hadsereg törzset szolgálta ki.
mérnök_05 2011.10.24. 12:41:15
Noname Cowboy · http://www.rosevalley.hu 2011.10.24. 13:19:24
mérnök_05 2011.10.24. 13:37:42
Most hogy írod, jutott eszembe, hogy ezt a harcérték jelentést pl. egy ASCOTA könyvelőgépen csinálták, és az elsők között került át az R-10 re.
Persze, voltak azért ennél komlikáltabb dolgok is.
Noname Cowboy · http://www.rosevalley.hu 2011.10.24. 13:40:13
mérnök_05 2011.10.24. 14:26:17
Hogy nálatok hogy volt, azt persze nem tom :-)
Nálunk olyan high-tech volt, hogy szerintem senki el nem hinné:
1.voltak megfelelő űrlapok, amin az adott szervezetnek jelentenie kellett az adatokat: ez úgy volt megoldva, hogy egy üres úrlapot egy műanyag lappal letakatak, és erre a műanyagra naponta, ceruzával ráírták az aktuális adatokat (ha nagyon lusták voltak, vagy nem értek rá, akkor előfordult, hogy telefonon diktálták be, vagy azt mondták, hogy mint tegnap...), és odahozták feldolgozásra - persze, volt aki késett, azt b..ni kellet, esetleg jelenteni, h nem érkezett meg! Húúú...
2. Ezeket az adatokat aztán egy spec program összesítette (könyvelőgép, ill később a computer).
3. persze a kitöltőknek sikerült néha/gyakran a számokat nem jól felírni, és akkor persze javítás, hogy akkor mi mennyi is..
4. A különféle szinteken összesített eredményt aztán el kellett küldeni a parancsnokságokra.
Persze, volt aki nem hozta időban, volt, akinak javítgani kellett, szóval kb. az aktuális harcérték jó, ha délre (na, jó, talán 10-re már elő is állt).
Mondom, nagyon szofisztikált és high-tech dolog volt az egész - dióhéjban.
Papírzsepi · http://lemil.blog.hu 2011.10.24. 19:51:32
xstranger 2011.10.24. 20:46:17
Rosszindulatú Vászka 2011.10.24. 22:05:53
Papírzsepi · http://lemil.blog.hu 2011.10.25. 08:01:29
Amúgy olyankor használnak ferritmemóriát, ahol kímélni kell a Flasht-t. Például egy pendrive esetén a file-allokációs tábla sokkal több átírást kap, mint a többi rész. Ezért célszerű lehet ezt az egyetlen szektort ferritmemóriában tárolni (persze más módszer is van, ezért ritka ez a megoldás).
Szóval a dolog elég jól működik, és évről évre előkerül, mint csoda-megoldás. Lassan megint aktuális lesz a dolog...
matchbox 2011.10.25. 11:08:59
Az emlitett 1+3 gépes halózaton dolgoztam 1,5 évet mint sorállomány.
Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2011.10.26. 20:54:30
teddybear01 2011.10.27. 11:12:31
Ez alkalmasabb lehetne a ferritmemóriánál, egyrészt a sokkal nagyobb kapacitása, másrészt a könnyebben gyárthatósága miatt.
Még a nyolcvanas években jártam Wroclav -ban, és láttam, hogyan szerelik össze a fiatal lányok a ferritgyűrűs memóriapaneleket. Hát sem gyors, sem pedig könnyű nem volt....
munkamacskák gazdija 2011.10.27. 13:36:57
1980-ban Sz. Miklós főhadnagyként törzsfőnök lett.
A dandár korszakában már egy egész osztályt is vezethetett.
Vagy üteget kapott, mint a három nővér c. bohózat tüzér ezredese:))
kozi001 2011.10.27. 16:15:08
lérakos 2011.10.28. 10:26:13
A nagy generációból éppenséggel véletlenül az édasapád nem a
Papp Zsigmond ?
Öregebb Papírzsepi 2011.10.29. 16:19:23
Nem tudom hogy találtad ki, de kvázi eltaláltad.
Csak azért nem a tied a főnyeremény, mert majdnem 70 évvel ezelőtt egy vélhetően részeg anyakönyvvezető megspórolt a nevemből egy p-t, így nem három csak két p-vel írom a nevem. De így is gratulálok a megfejtéshez. Ha régi ismerős vagy jelentkezz, majd nosztalgiázunk.
Minden elismerő véleményt köszönettel vettem, érdekes idők és feladatok voltak, de megérte a fáradságot. Sajnos a hajdani kollégák nem igen jelentkeztek kiegészítésekkel, pedig bőven lett volna mit hozzátenni. Valószínűleg nem ismerik ezt a blogot, vagy már megöregedtek és nem foglalkoznak a régi időkkel.
lérakos 2011.11.02. 13:02:51
Én nem vagyok régi ismerős , de az édesapám valószínű az volt . Ő a KFKI-ban kezdte a számítógépes ténykedését még a TPA-70-nel , 1974 után került a ZMKA kötelékébe polgári tanárként , a REVA tanszéken is több éven át dolgozott . Édesapádat is ő tanította , apám rögtön felismerte az arcát azon a fekete-fehér képen , a monogramjából aztán eszébe jutott a név .
smirna 2011.11.11. 20:55:27
manager2008 2011.11.15. 21:00:03
Öregebb Papírzsepi 2011.11.17. 17:30:03
Jó lenne ha igazad lenne,de az idő múlásával múlik a lelkesedés is (régebben én sem gondoltam, de 70 körül már így működik). Persze a legfontosabb, hogy az öregkori butulás ne érjen el, így tornásztatni kel egy kicsit, nagyon jó például a heti kétszeri bidzs-parti.
dibbler 2011.11.18. 19:06:28
Az egység akkor kapta a VT gépet, valamilyen 8080-as volt, 64kbyte ram, basic és assembler, bulgár lemezegységek (2 x 1 MByte!) és sornyomtató.
Erre írtam nyilvántartó programot.
Persze csinálni kellett a sorkatonai dolgok nagy részét is, a századparancsnokom nem tartotta semmire a munkámat, állandóan nagyon fáradt voltam.
Meg kell mondani, 23 évesen brutális munkabírásom volt.
GlaP 2011.12.26. 00:17:00
Teljesen meglepődtem egyébként, hogy pont a lemilen futok bele egy, a hazai számítástechnika-történet meghatározó részletét bemutató írásba. Ráadásul a körülményekhez képest szakszerű és sok részletre kiterjed.
Az is meglepő, hogy a rendszeres kommentelők között milyen sokan vannak, akik így-úgy kapcsolatban voltak/vannak ezzel a témakörrel. tiborunak külön respekt a FORTRAN-tanulásért (a FORTRAN természetesen CSUPA NAGYBETŰ, ahogy az Igazi programozó c. alaptételből megtudhatjuk: www.caesar.elte.hu/progmat/kultura/humor/igazi.html :)
Ha már így előkerült ez a téma, akkor még ajánlanám a közönség figyelmébe a TPA számítógépek történetét. Úgy gondolom, hogy az is óriási dolog volt, talán a hazai számítástechnika történetének legnagyobb (és legsikeresebb) vállalkozása: mek.oszk.hu/07400/07472/07472.pdf
GlaP 2011.12.26. 00:17:53
mek.oszk.hu/07400/07472/07472.pdf
GlaP 2011.12.26. 00:18:55
mek.oszk.hu/07400/07472/07472.pdf
fidesz = házmesterek pártja 2011.12.26. 10:45:26
A FORTRAN = FORmula TRANslation, a COBOL=COmmon Business Oriented Language.
(és remélem, hogy nem keféltem el, mert emlékezetből írom :D )
fidesz = házmesterek pártja 2011.12.26. 10:50:26
Mondjuk megabájtos dumpot nem fejtettem, de 256K-st igen. Azért az se volt rövid, papírra nyomtatva! :D
hadmer 2012.01.19. 10:41:06
www.libri.hu/konyv/a-magyar-katonai-radiofelderites.html
Kis csavarként ebben a munkában sikerült részt vennem.
Www.hadmer12.atw.hu
manager2008 2012.02.18. 15:33:05
Before · http://azbeszt.blog.hu 2012.09.23. 16:15:47
Éljenek a volt Hámánosok! :)
fidesz = házmesterek pártja 2012.09.23. 17:27:43
(hűűűű, de rég volt... Már a Kalmár sincs meg :-((( )
fidesz = házmesterek pártja 2012.09.23. 17:29:27
Before · http://azbeszt.blog.hu 2012.09.23. 17:33:57
Nyilván mindenki ismer ilyet, akit letagadna. Őket nem éljenzem akkor, oké? ;P
fidesz = házmesterek pártja 2012.09.23. 17:38:25
Egyébként csak azért értetlenkedtem, mert nem emlékeztem rá, hogy itt is emlegettem volna néhai kedvenc iskolámat (az egyetlen iskola volt, ahová szerettem járni - leszámítva a humán tárgyakat ;-) ) és nem vettem észre, hogy száznál több hozzászólás érkezett, így a Ctrl-F nem talált hámános hivatkozást. Most, hogy újra végiglapoztam, már megvan...
Nem is tudtam, hogy az R20 után még volt a sulinak nagygépe. Azt hittem, utána közvetlenül jött a PC korszak.
fidesz = házmesterek pártja 2012.09.23. 17:39:22
Before · http://azbeszt.blog.hu 2012.09.23. 20:09:20
Nekem a humán tárgyakkal se volt bajom, inkább a könyvvitelt (Kádas), meg az oroszt nem szerettem... Mondjuk a Kádas nem volt igazán hülye, de nála nagyobb kockát azóta se láttam. :))
fidesz = házmesterek pártja 2012.09.23. 23:00:50
Legszebb(?) emlékem: nappalin Bányi Gyula volt az ügyvitel tanárunk és mellesleg az ofőhelyettes is. Aztán én átmentem estire és pont őt kaptuk osztályfőnöknek. Azt az arcot, mikor meglátott... :-DDD
Másik kedvenc Márkus Vera néni(asszem, őt csúfolták Molekulának) volt a fizika órákon, mikor jött a kis színes gömböcskéivel... (nem tudom, végül zártosztályra került-e szegény, mert egyébként kedves, aranyos volt)
Before · http://azbeszt.blog.hu 2012.09.24. 07:55:06
Hámánba járni és Kádast kihagyni... :)) Nem mellesleg ő volt a "kisgép" tanárunk is, ahol valami programozható számológépet kellett nyüstölni, ritka lélekemelő volt az is.
fidesz = házmesterek pártja 2012.09.24. 09:08:28
(+/-5 év)
Sőt... gyanús vagy te nekem... a blogodat még más nicken nyitottad, nem? Valami rémlik, hogy egy évfolyam, csak te A-s vagy B-s voltál.
Before · http://azbeszt.blog.hu 2012.09.24. 09:38:34
fidesz = házmesterek pártja 2012.09.24. 10:57:48
Akkor tévedtem. Emlékszem egy blogra, amit valami hasonló címmel indított a gazdája, de az eredetileg a panelházak azbesztjének egészségkárosító hatásairól, meg ilyesmikről szólt.
svisor 2013.10.25. 12:16:21
Sok mindent lehetne még arról az időszakról mesélni, és minden visszaemlékezés ma már technikatörténeti emléknek számítana.
Ha most elkezdeném kiegészíteni ezt a bejegyzést, az talán hosszabb lenne, mint az eredeti.
Jó volt olvasni.
Talán csak egy kiegészítés, ha már az első parancsnokok neve meg lett említve: az MNAK parancsnoka Zsila József alezredes volt.
svisor 2013.10.25. 16:09:26
A napi harcérték (HKSZ) jelentést az akkor még nagyon új (talán az országban első, de mindenképpen elsők között megvalósított) távadatátvitel útján továbbították Székesfehérvárról a HM-II-be. Az R-10 géphez kötött "Stalker" nevű eszköz végezte az adatok fogadását és feldolgozását. A Stalkerben egy EPROM tartalmazta a programot, aminek módosítása úgy volt lehetséges, hogy az EPROM-ot egy erre a célra szolgáló eszközzel törölték (kiégették), majd újra ráírták a programot.
A másik érdekesség a COCOM-listás optikai bizonylatolvasó "hadrendbe" állítása volt, amit csak kellő konspirációval lehetett megoldani. Ez az eszköz nem is egy HM objektumban lett elhelyezve, hanem a KERSZI Dózsa György úti épületében. A gépterem igénybe vételének fejében a KERSZI annyi óra gépidőt kapott az eszközön, amennyibe a terembérlet került volna. Ennek érdekessége, hogy amikor a honvédség részéről már kevésbé használták az eszközt, akkor a terembérlet, és ezzel párhuzamosan a gépóra díja éppen 10-szeresére emelkedett :) Egyébként ez az optikai bizonylatolvasó csak előre meghatározott nyomtatvány adatait tudta értelmezni, leginkább írógéppel kitöltött karakterek felismerésével, de még ezeknél is gyakran kellett a beolvasott karaktert javítani. Szóval elég kezdetlegesnek volt tekinthető, de azért nagymértékben gyorsította az adatrögzítés és adatbevitel idejét.
Még egy harmadik adalék ahhoz a részhez, hogy az R-család gépei milyen mértékben egyeztek meg az IBM megfelelő szériáival (az R-40-re és az R-55-re gondolok elsősorban). A javítást-karbantartást végző műszaki kollégák egy része - mindenki nagy irigységétől övezve - nyugaton vett részt tanfolyamon. Ahol nyilvánvalóan nem az R-család gépeire képezték ki őket :) Az "ős" rendszerszalagok és -lemezek pedig eredeti IBM operációs rendszert tartalmaztak. Biztos, ami biztos alapon :)
stoppos76 2013.10.26. 10:26:42
lérakos 2014.01.30. 15:21:30
svisor 2014.02.02. 17:45:35
lérakos 2014.02.03. 10:50:22
Akkor ezek szerint jól ismerted a Pap Zsigmodot... Esetleg rémlik Kötél Gyula neve is ?
svisor 2014.02.06. 20:52:44
lérakos 2014.02.14. 08:16:13
Akkor néhány név , ami talán ismerős lehet neked :
Munk Sanyi , Seebauer Imre , Dékány József , Horváth Antal , Cserni Bandi , Seres Laci , Magyar Laci , Vörös Miklós , Vad Gyuri , Stiegelmayer Sanyi , Molnár Misi , Mézes Pityu , Szalma Laci , Misik Tibi ........
Vgyuri · http://www.compumap.hu/vargagy 2014.07.26. 09:01:32
Nagy lehetett a titkolózás a HM különböző informatikai szervezetei között, ha a Fő-Papirzsepi sem tud mindent:-(
Humorizál az eredeti írásban azzal, hogy valaki egy belvárosi pincében tervezett egy egyetlen példányban készült számítógépet. Nos, ha a Vilati Ó utcai részlegére gondolt, akkor téved. Az ott tervezett Practicomp 4000 harmadik generációs gépből 100+ példány készült Lászlófy Balázs és Kaiser Mihály vezetésével. És ebből 40 darab a MH állományába került. A ceglédi laktanyában volt a központ, oda hívták be tartalékos szolgálat címén a civil Practicomp felhasználók programozóit. (Még a feleségem is szóba került az akkor új honvédelmi törvény alapján:-) Talán egyenruha-raktári célra használták az első tisztán hazai fejlesztésű és gyártású harmadik generációs (ic-s) számítógépet.
Talán korrigálhatná az ifjabb Papírzsepi édesapja tévedését.
Vgyuri · http://www.compumap.hu/vargagy 2014.07.28. 23:34:53
A méltatlanul elfelejtett Practicomp 4000 történetével foglalkozom, mert a Google pl sehol sem talál rá direkt leírást, legfeljebb említést. Most írtam egy Wikipedia szócikket, holnaptól már talán nyilvános lesz. De ez csak az én 1975-76os emlékeimet tartalmazza, mi az Alföldi Nyomdában már 1978-ban tovább léptünk, így a mágneses perifériákról nem i tudok. Ezek a Prepamatban voltak (mint a Floppymatban?)
Megköszönném, ha beszélnél erről, akár magánban is.
ecpec831 2017.08.12. 17:37:37
ezen kívül az Elektronikus Mérőműszerek Gyára(EMG) által önállóan fejlesztett EMG 830/840 sorozat, amely gyártásba is került.
itf.njszt.hu/23r4r23r/uploads/2012/09/SZKI_konyv.pdf
fhdgy 2024.12.28. 18:32:17
fhdgy 2024.12.28. 18:34:22
Engem helyezték le, nem őt.
fhdgy 2024.12.28. 18:37:08
A billentyű korrektor jó, ha van, de jobb, ha nincs!