Brit tudósok
Napjainkban egyre közelítünk egy újabb, veszélyesebb vörös vonalhoz: az iráni atomprogram egyre közelebb jut ahhoz, hogy egy más országokat elpusztítással fenyegető teokrácia kezébe kerüljön nukleáris fegyver. A nemzetközi közösség ugyan bízik szankciói erejében, de én úgy vélem, ez hiú remény. A sokkal keményebb szankciók sem akadályozták meg az észak-koreai rezsimet, hogy hogy elkészítse saját atomfegyverét. De elpusztíthatóak-e az olyan, a mélyen föld alá telepített létesítmények, amelyek az iráni atomprogram kulcselemeit tartalmazzák?
Kard és pajzs, ágyú és páncél. A haditechnika fejlődése mindig is egyfajta versenyfutás volt a támadó és védekező fél között. Amióta az első többé-kevésbé összehordott kőfal mögé bújt ősünk az ellenfél nyilai és dárdái ellen, elkezdődött a falak elleni eszközök fejlesztése is. Ezek évszázadokon/ezredeken/ át a "hajítsunk oda minél nagyobb követ minél messzebbről " elvet követték, a katapultoktól Orbán mester ágyúján át a Szevasztopol ostrománál bevetett óriáslövegig. De ez ez végül zsákutcának bizonyult: az első világháborúban már azok a lövegek amelyek képesek voltak lövedékeikkel néhány találattal megsemmisíteni egy-egy erődítmény kulcselemeit, olyan hatalmasak lettek, hogy bevetésükhöz komplett vasútvonalakat kellett építeni a tüzelőállásig, vagy épp a nehézlövegekkel rendelkező csatahajóknak kellett partközelbe hajózniuk, és csak akkor bizonyultak bevethetőnek, ha nem kellett tartani az ellenség válaszcsapásától. A második világháborúban pedig a németek építettek olyan megerősített fedezékeket tengeralattjáróik számára /például Brest, St-Nazaire/ vagy épp az Atlanti Fal egyes elemei, melyek a rendelkezésre álló eszközökkel elpusztíthatatlannak bizonyultak.
Na de akkor jöttek a brit tudósok..... Méghozzá maga Sir Barnes Neville Wallis. Ő volt az aki a híres gátrobbantó bombákat is tervezte. Hamar rájött, hogy korának bombáinak alapelve: - maximális robbanótöltetet préselni egy vékony falú bombatestbe- a modern, megerősített célpontok ellen hatástalan lesz: a bombatest széttörik a célponton, a robbanás erejének legnagyobb része pedig a levegőbe távozik. Ezért már 1940-ben radikálisan újszerű terveket vázolt fel: egy 10 tonnás bombáét, és az azt hordozni képes szuperbombázóét. A brit illetékesek gondolom elég furcsán nézhettek rá és a terveket gyorsan a fiók mélyére süllyesztették, egészen 1942-ig. Ekkorra bizonyosodott be,hogy Wallisnek igaza volt: még a legnagyobb, több tonna robbanóanyaggal töltött háztömbromboló bombák is hatástalanok az új német szuperfedezékek ellen.
1944-45-re készült el a két újfajta bomba Wallis tervei alapján: a hattonnás Tallboy, és a tíztonnás Grand Slam. Wallis egy megerősített acélból készített áramvonalas bombatestet tervezett, ami a zuhanásban átlépte a hangsebességet. A különleges bombatest több méter vastag vasbetont volt képes áttörni, hogy aztán a fedezék belsejében robbanjon. De bebizonyosodott pusztítóereje akkor is ha nem találta pontosan telibe a célpontot: mélyen a talajba fúródva a lökéshullámok alulról zúzták össze a fedezékeket, vagy épp akkora üreget robbantott a földbe,hogy a célpont építmény beleomlott... Rendszeresítette az amerikai légierő is, azzal a céllal hogy a távol-keleti hadszíntéren bevessék, de erre már nem került sor: elkészült az atombomba, a háború véget ér, a speciális bombákat kivonták a szolgálatból.
Az atomkorszak.... hát igen... mindkét fél szorgalmasan ásta a lyukakat a földbe, sziklába, temetkezett vastag és még vastagabb vasbetonrétegek alá.... de a stratégák úgy számoltak, ezeket is ki lehet nyitni, csak megfelelő töltet kell hozzá: szorgalmasan gyártani kezdték a bunkerromboló atombombákat akár több megatonna rombolóerővel...Úgymond: gőzkalapácsokat készítettek a diótöréshez......
Aztán kitört a vihar.... a Sivatagi Vihar.... Hamar kiderült hogy a rendelkezésekre álló hagyományos fegyverek, amelyeket kb. megerősített repülőgépfedezékek elpusztítására terveztek, nem lesznek képesek áttörni azoknak a különlegesen megerősített célpontoknak a falát, amiket a hírszerzés szerint Szaddam Husszein építtetett különleges projektjei védelmére. Van egy sanda gyanún, a Pentagonban néhány tábornok morogva mondott valamit a nyavalyás széplelkekről, amikor a hadműveleti tervezés során lesöpörték a fent említett gőzkalapácsok bevetésének ötletét az asztalról, mert a gombafelhő rosszul mutatott volna a CNN élő adásában...
Gyorsan ki kellett találni valamit......
Mély torok
Van egy egyszerű törvény: az emberek akkor dolgoznak igazán, ha muszáj: a mérnökök gyorsan el is készültek az új tervekkel, és mindössze három hét alatt összekendácsolták a GBU-28-as lézerirányítású bombát. Beceneve: Deep Throat, de ezt a kiskorú olvasók miatt nem részletezném..... Maga az ötlet zseniális volt: nem álltak neki öntvényekkel kísérletezni, hanem a szolgálatból kivont M110-es önjáró tarackok nyolchüvelykes /203 mm/ ágyúcsöveit alkalmazták bombatestnek, orrára lézeres irányítókészlet, a végére vezérsíkok, és kész is volt a több mint 9 kilométerről indítható khmm...Behatoló Egység.... Az 5000 fontos bomba kb 300 kg robbanótöltetet tartalmaz, a tesztek során hatméteres vasbetont tudott átütni.
Az Öböl-háborúban két darabot vetettek belőle, az egyik elhibázta a célpontját, a másik viszont telitalálattal megsemmisítette azt. Szintén bevetteték a második iraki háborúban és az afgán hadszíntéren. Az Egyesült Államok két stratégai szövetségének adott el belőle: Dél-Koreának és Izraelnek.
Még nagyobbat, még mélyebbre!
Nos az ellenfelek is levonták a, következtetést, és ásni kezdtek mint a bespeedezettt vakondok. Erősebb páncélt készítettek, azaz még mélyebbre rejtették a titkos létesítményeket, még vastagabb szikla és vasbetonrétegek alá.
A Pentagonban ismét törni kezdték a fejüket, aztán nézegetni kezdték a B-2 lopakodó bombázó terveit, és megrendeltek egy még nagyobb bombát. Olyant, ami még Wallis professort is elégedett hümmögésre kényszerítené: egy 15-tonnás szörnyeteget. A bomba már rendszerben áll, a hírek kb. 20 db legyártásáról szóltak.. Szerencsémre a neten találtam egy ábrát, ez bizoy többet mond száz szónál.
Nem a méret a lényeg?
Mások viszont azt mondták, oké de ekkora bomba nem kell mindenhová, és igencsak drága. Így megszületett az időközben ráncfelvarráson is átesett GBU-28 modernizált, 70%-al erősebb utódja: a BLU-122. A bombatest ES-1 jelű acélöntvényből készült, rendelkezik lézeres és GPS vezérléssel.A bombát a végső szakaszon rakétahajtómű gyorsítja fel, különleges gyújtószerkezete számolni képes hány szintet tört át, a beletöltött robbanóanyag részben termobarikus töltetből áll.
A tervek szerint a megerősített fedezékeken kívül a bányamélységbe fúrt alagutakba épített létesítmények ellen is bevetnék őket: pontos találatokkal megsemmisítenék a felszínre vezető járatokat, aztán senki se ki, se be. Ezeket a bombákat képes bevetni az F-15 /Izraelben is rendszeresített/ csapásmérő változata.
Természetesen még mindig rendszerben állnak a nukleáris bunkerromboló bombák is.......
Az utolsó 100 komment: