Három nappal ezelőtt ismertettük a Gallup azon nemzetközi közvéleménykutatását, amelyben egy, látszólag roppant egyszerű, mégis elképesztően összetett (és komoly indulatokat kiváltó) kérdésre kérték 64 ország teljes lakosságát reprezentáló, 62 ezer főből álló minta válaszát: ha az ön országa érintett lenne egy háborúban, harcolna-e ön az országáért?

A globális felmérés eredményeiről eleget írtam a múltkor, mai értékelő posztunkban az ugyanazon kérdésre adott magyar válaszokról számolok be, ugyanis az ezt megelőző poszt végén egy szavazást írtunk ki a poszt olvasói számára.

Még mielőtt bárki is ugrana és felhívná a figyelmem, hogy egy blog olvasói távolról sem jelentenek egy teljes ország lakosságát reprezentáló metszetet, elébemegyek a dolognak: igen, köszi, tudom. Nem is akarok szociológiai, pszichológiai vagy védelempolitikai következtetéseket levonni az eredményből, de mivel (az Index szerkesztőinek jóvoltából, akik mintegy 16 órán keresztül nyitóoldalon hívták fel a figyelmet a posztra) több, mint 40 ezer oldalletöltést eredményezett, azt hiszem, hogy a több, mint tízezer szavazó már nem csak a Lemilblog törzsközönségét képviseli, hanem ennél valamivel azért többet.

És akkor tessék a végeredmény, amiből ihletet meríthetnek azok, akik a jelen poszt végén hozzászólásukkal, véleményükkel meg szeretnék tisztelni a szerkesztőséget és a többi olvasót, esetleg simán csak anyáznának egyet.

Mielőtt azonban átengedném a szót az olvasóknak, néhány megjegyzés.

1.) Az igenek 39,49%-os aránya ebből a szempontból Svájc (39%) és Lettország (41%) közé pozicionálja Magyarországot. Ha a világrangsort nézzük, ez a vizsgált 64 ország közül a 42. helyre lenne elég az „igenek” listáján.

2.) A 48,42%-nyi „nem” voks Bulgária (47%) és Macedónia (49%) közötti helyre elég, ez a „nem” listán az elég előkelő 12. helynek felel meg.

3.) Ami pedig a 12,08% „nem tudom/nem válaszolok” opciót illeti, ez fix a 64 ország összesített átlaga, az országok közül Azerbajdzsán, Indonézia és Olaszország produkált megközelítően ugyanilyen egyéni tartózkodási rátát.

4.) Ez egy kicsit összetettebb lesz, érdemes figyelmesen olvasni.

Érdekes volt megfigyelnem, hogy hogyan következett be egy jelentős változás az igenek/nemek arányában attól a perctől kezdve, amint a poszt kikerült az Index címlapra. A harmadik (vagyis a „nem tudom/nem válaszolok”) opció az első száz szavazattól kezdve egészen a zárásig gyakorlatilag változatlan maradt: 10 és 14 százalék között mozgott. Az igen/nem arány viszont az első négyszáz szavazat (vagyis úgy 2000 oldalletöltés) után 65/25 százalék volt, vagyis amíg zömében a Lemilblog törzsolvasói szavaztak, addig az igenek aránya a nem szavazatokénak több, mint a kétszerese volt. És ekkor jött a címlap, ami (az ilyenkor megszokott néhány idióta felbukkanásán és kommentelésén kívül) azt is eredményezte, hogy a 65/25-ös arány elkezdett módosulni: az igenek aránya csökkent, a nemeké pedig növekedett, egészen a 35/55-ig. Majd amikor lekerültünk a címlapról, ismét mintha erőre kaptak volna az igenek, de ez végül csak a záróállapotot tükröző 39,49/48,42-re volt elegendő, miközben (mint azt említettem) a tartózkodók aránya gyakorlatilag változatlan maradt.

Nem kell ahhoz mélylélektani nagydoktori, hogy a jelenséget értelmezzük: a Lemilblog törzsolvasóinak véleménye elég erősen eltér az Index átlagolvasóinak véleményétől. És azt hiszem, nem csak ebben az egy témakörben. Mindenestre Mark Twaint ajánlom sokak figyelmébe:

4.) Aki elég lelkierőt érez magában, annak ajánlom a 360 komment átfutását is. Már csak azért is, mert a meggyőződéses katona- és katonaságellenes megszólalókon és a melldöngető fotelpartizánokon kívül számos elgondolkoztató hozzászólást olvashatunk arról, hogy a nemmel szavazók közül sokan (nagyon-nagyon sokan...) miért nem vállalnák a harcot az országukért. Nem akarok spoilerezni, de ezek jelentős része a kormánnyal és a vezető politikusokkal azonosítja a hazát, márpedig – így a kommentelők egy része – ezekért nemhogy vért, de verejtéket sem áldozna. Ennél mélyebben most nem akarnék aktuálpolitizálni.

5.) Többen is jelezték magánüzenetben, hogy csak a múltkori poszt alá történő kommentelés kedvéért regeltek, amit megtiszteltetésként értelmezek és köszönök.

Hát így állunk.

Végezetül a tippjátékról, amin – a legnagyobb sajnálatomra – csak 26-an vettek részt a több tízezer olvasóból (közülük ketten a Facebookon), pedig csak egy számot kellett volna kommentelni. Na mindegy. Szóval a legközelebb a végeredményben látható 39,49%-os „igen” arányhoz kofolafan kolléga 38,5%-os becslése áll, amit 2018.09.16 – 22:07:08-as időbélyeggel látott el a blog.hu blogmotorja. Az egész hozzászólását idekopizom (remélem, nem haragszik), mert nagyon sok kommentelő véleményét sűríti két mondatba.

nemmel szavaztam és 38,55%-ra tippelem az igeneket, szerintem a nemek aránya meg fogja haladni az igenekét

nyolc éve biztosan több lett volna az igen, de kábé ezt érte el ez a rezsim azzal, amit 2010 óta művel, egyre kevesebben érzik a magukénak ezt az országot és sajnos jól érzik

Gratulálok kofolafannak a parádés tipphez és kérem, hogy vegye fel velem a kapcsolatot magánüzenetben (a blog.hu üzenőfelületén keresztül ez kiválóan megoldható) és beszéljük meg, hogy melyik dedikált jutalomkönyvet kéri és hogyan juttathatom el hozzá.

Köszönöm mindenkinek az aktivitást, most ismét a tiétek a pálya: mondjátok el a véleményeteket a szavazás végeredményéről (természetesen civilizált, normális hangnemben). Adjatok hangot az egyetértéseteknek, csalódásotoknak, magyarázzátok meg, amit magyaráznivalónak tartotok.